2011. január 31., hétfő

LACRIMOSA

VERDI: REQUIEM – Lacrimosa

Lacrimosa dies illa,
Qua resurget ex favilla,
Judicandus homo reus.
Huic ergo parce deus,
Pie Jesu domine!
Dona eis requiem
(Celanoi Tamás himnuszából)


Könnyel árad ama nagy nap,
Hamvukból ha föltámadnak
A bűnösök, s számot adnak.
Uram, nekik adj jó véget,
Kegyes Jézus, kérünk téged,
Add meg nekik békességed.
(Sík Sándor fordítása)




Nagynéném emlékének...
(1936 – 2011)

2011. január 11., kedd

Aránylag puritán kettős...

ELVIRA ÉS SIR GEORGE kettőse a PURITÁNOK első felvonásából


Karácsony táján volt egy kis időm dolgozgatni a Puritánok-fordításon, mellékelve az eredmény.
Az előadás a végén egy rövid húzással ment, a szöveg a teljes változat.




Énekel: Szűcs Márta és Clementis Tamás
Vezényel: Kovács János
Magyar Állami Operaház
2003. január 27.



Elvira szobája. A nyitott gótikus ablakokon keresztül az erőd látszik.

 

ELVIRA

Ó, drága bácsim,
atyám helyett atyám vagy!

GEORGE

Mért vagy ily szomorú?
Mi bánt, Elvirám?

ELVIRA

Ah, gyermekednek szólíts!

GEORGE

Kislányom, e névre
könny lepi el a pillám, oly drága vagy nékem!
Örömet, vigaszt tőled nyertem régtől,
kiskorod óta remeg érted szívem
úgy, mintha lányom volnál.
Eljött e szép nap, ez a boldog ünnep;
könny mossa arcom, és elszorítja torkom…
Te, szívem drágasága!
Atyád épp ma ad férjhez.

ELVIRA

Férjhez?! Nem! Tévedsz!
Látva látod, hogy ég a szívem,
szűzi lángja el nem alhat,
őrzi vágyam örökre híven,
s vélem együtt halva halhat;
mert, ha vesztemre, kényszer árán
engem oltárhoz állítotok,
érzem én, úgy a téboly száll rám
és a bánatban meghalok!
Érzem én, úgy a téboly száll rám
és a bánattól meghalok ott!
Érzem én a téboly várna rám, a vég,
s meghalok ott,
a gyilkos téboly várna rám, a vég,
s kínomban meghalok.
Téboly száll rám, s meghalok ott!
Téboly száll rám, s halálom ott!

GEORGE

Drága lányom, mit ér így félni?

ELVIRA

Meghalok! Férjhez nem adtok!

GEORGE

S hogyha eljön, mit mondasz néki?
„Áldja ég a lovagot!”?

ELVIRA
Ó! Mit mondasz? Kit? Ki az?

GEORGE

Eljön érted.

ELVIRA

Eljön? Ki?

GEORGE
Lord Athur.

ELVIRA

Eljön értem?

GEORGE

Ezt én ígérem.

ELVIRA

Arthur jön értem?

GEORGE

Ígérem.

ELVIRA

Nagy ég!
Tényleg eljön?

GEORGE

El.

Örvendezz, lányom:
ő lesz a párod!
Ő lesz a párod!

ELVIRA

A vágyam!
Az álmom!
A párom!

ELVIRA
Mégsem álom,
ő, a párom,
ő jön el!

GEORGE

Ez nem álom,
kedves lányom,
ő jön el!

Sírj a keblemre dőlve, lányom,
váljon át a bánat könnyé;
már a lelked ne kínozza többé
szűzi vágy, s a fájdalom!
Nézz le, Isten, e liljomszálra;
lásd e tiszta, ártatlan lelket!
Pártfogójára leljen benned,
el ne hagyd, égi irgalom!

ELVIRA
Oly nagy bánat dúlta szívem,
szinte hinni már nem képes,
azt hogy minden jó és szép lesz,
úgy, mint várta.
Oly nagy bánat dúlta szívem,
szinte hinni már nem képes,
azt hogy minden jó és szép lesz,
úgy, mint várta.

GEORGE

Sírjad hű keblemre dőlve,
sírjad hát a boldog könnyet;
lelked nem szenvedhet többet,
szűnik már a fájdalom!
Sírjad hű keblemre dőlve,
sírjad hát a boldog könnyet;
lelked nem szenvedhet többet,
szűnik már a fájdalom!

ELVIRA

Szinte hinni már nem képes,
szinte hinni már nem képes:
betelt a vágya!

GEORGE

Már a bánat tűnik végre!
Már a bánat tűnik végre!
Véget ér a fájdalom!

ELVIRA

Mért döntött mégis így
atyám uram?

GEORGE

Meglátod!
Már sűrű éjjel szállott
a némán nyugvó tájra,
mély ködfátyolba vonva
a várfal környékét;
szánalmat indít lelkünkben
a bússá váló természet,
úgy szántalak, hogy könnyezel,
hogy könnyezel…
hát gyorsan atyádhoz indultam én.

ELVIRA

Ó, én vigasztalóm!

GEORGE

Így kezdtem el: „Nézd, bátyám,…”
ám nem juték tovább…
és szótlan szórtam vállán
a könnyek záporát…
Majd újra kezdtem sóhajtva:
„Nézd, angyalszívű lányod
csak Talbot lordért lángol,
ha máshoz adnád őt,
ha máshoz adnád őt,
biztosan, biztosan megölöd.”

ELVIRA

Az égből jöttél tán,
oltalmazóm vagy rég!
Ő mit szólt?

GEORGE

Mindegyre hallgat.

ELVIRA

De tán…

GEORGE

Majd meg így szólt: „Richardnak
ígértem én a lányom;
nem kapja őt meg más.”

ELVIRA

Jaj! Oly szívszorító hallgatnom!
S te rá?

GEORGE
”Ártatlan gyermeked – elmondtam újra
meg újra: meghal!
Ártatlan gyermeked – elmondtam újra,
mondtam újra: meghal.”
„Nem bánom!” – így kiáltott,
és szívére vont.
„Ha lányom szerelmes,
ne várja a gond!”

A háttérből vadászkürtök hangja hallatszik


ELVIRA

Hallod? Mi ez a kürtszó?

GEORGE

Halljuk hát!
Harci kürt a várfal ormán…

(Elvira feszülten figyeli a hangokat, „Arthur Talbot” nevére arcán a boldogságot
az öröm önkívülete váltja fel.)

KATONÁK

(Az erődön túlról)
Itt a bajnok… az útja nyíljon!

GEORGE

Hallod?

ELVIRA

Halkan!

KATONÁK

Arthur Talbot.

GEORGE

Szavamra mondtam!

ELVIRA
Jaj, túl nem élem!

GEORGE

Édes lányom!

KATONÁK

Itt a gróf.

ELVIRA

(George-ot átölelve)
Ah, drága bácsi!

KATONÁK
(Az erőd falain belülről)
Keljen át a lord a hídon!
Félre mind, ne kelljen várni!

ELVIRA

Tovaillan a bánat e névre,
csupa láz ez a szíve, ez a lélek;
belereszket a testem a hévbe,
a szívem ó, mi gyorsan ver!
Ah!
Tovaillan a bánat e névre,
te nagy ég, csupa láz ez a lélek;
ó, nagy ég, úgy reszket a testem,
a lelkem, a szívem oly gyorsan ver,
túl nem élem, oly gyorsan ver!

GEORGE

Tovatűnik e névre a bánat,
legyen életed ennyire boldog!
Legyen ünnepek hosszú sorának
áldott hírnöke most ez a jelzés!
Tovatűnik e névre a bánat,
legyen életed ennyire boldog!
Rád a boldog évek várnak
áldott hírnök neked e jel;
áldott hírnök, legyen hírnök rá e jel!

KÓRUS
Arthur Talbot…

ELVIRA

Hallod?

KÓRUS

…a délceg hős!

GEORGE

Hát örvendsz?

ELVIRA

Nincs szó rá!

GEORGE

A várnép zúgja…

KÓRUS

Bátor bajnok, …

ELVIRA

Víg éljen száll!

GEORGE

Dicsőség néki!

KÓRUS

… a harcok hőse.
Minden lány és minden harcos
hódolattal néz fel rá!

ELVIRA

Tovaillan a bánat e névre,
csupa láz ez a szíve, ez a lélek;
belereszket a testem a hévbe,
a szívem ó, mi gyorsan ver!
Ah!
Tovaillan a bánat e névre,
te nagy ég, csupa láz ez a lélek;
ó, nagy ég, úgy reszket a testem,
a lelkem, a szívem oly gyorsan ver,
túl nem élem, oly gyorsan ver!
oly gyorsan ver, ó, túl nem élem,
nem élem túl oly gyorsan ver,
oly gyorsan ver,
ó, jaj, oly gyorsan ver,
jaj, túl nem élem,
nem élem túl, oly gyorsan ver, oly gyorsan ver!
Ó, jaj, nem élem túl, oly gyorsan ver!
Ó, jaj!

GEORGE

Tovatűnik e névre a bánat,
legyen életed ennyire boldog!
Legyen ünnepek hosszú sorának
áldott hírnöke most ez a jelzés!
Tovatűnik e névre a bánat,
legyen életed ennyire boldog!
Rád a boldog évek várnak
áldott hírnök neked e jel;
áldott hírnök, legyen hírnök rá e jel!
Ez légyen jel! Ez légyen jel!
Sok boldog perc,
sok boldog nap hosszú sorának
hírét hozza e név most el!
Ez légyen jel! Ez légyen jel!
Sok boldog perc,
sok boldog nap hosszú sorának
hírét hozza e név most el!
Jó sorsod hírét hozza el a jel!
(Távoznak.)