2012. november 27., kedd

Werther itt, Werther ott....

Sikerült szert tennem az Ossián-dal még egy fordítására, ezúttal Blum Tamás magyarítását teszem közzé, amelyet a Werther 1984-es operaházi bemutatójához készített. Azt hiszem, ezt a szöveget énekelte Kiss Péter azon a felvételen, melyet egy korábbi bejegyzésemhez linkeltem, sajnos a felvétel azóta már nem látható.
Egy másik fordítás pedig ITT olvasható.

"Ó, csábos, szép tavasz, ne áltass már tovább,
ne áltass már tovább!
Langyos szél enyhíti e lázat,
míg a jég az arcomba vág,
s jő az orkán, és jő a bánat.
Ne áltass már tovább,
ó, csábos, szép tavasz!

Ki majdan erre jár, mert rólam hírt remél,
ha bárkit kérdez, nem kap rá semmi választ.
Elborult csillagom, hírnevem már nem él,
a nyomomban csak könny, csak gyász,
csak néma bánat! Ó, jaj!
Ne áltass már tovább,
ó, csábos, szép tavasz!"


2012. november 26., hétfő

Rossini – Romani: A TÖRÖK ITÁLIÁBAN (Il Turco in Italia)



A darab 1977-es Erkel színházbeli bemutatójának szövege.


 "Non nova, sed nove!"

A TÖRÖK ITÁLIÁBAN
(Il Turco in Italia)

Vígopera három felvonásban

Szövegét írta: Felice Romani

Fordította: Huszár Klára

Zenéjét szerezte: Gioacchino Rossini

SZEREPLŐK:

SZELIM, a török……………………….basszus
DON GERONIO ……...……………….buffo
DONNA FIORILLA, a felesége……….szoprán
DON NARCISO, Fiorilla széptevője….tenor
A KÖLTŐ……………………………...bariton
ZAIDA, cigánylány……………………mezzoszoprán
TISZT………………………………….tenor

KÓRUS: cigányok, törökök, maszkosok
TÁNCKAR és STATISZTÁK: Fiorilla hódolói, cigányok, törökök, maszkosok

Játszódik: Nápoly közelében és Don Geronio házában


ELSŐ FELVONÁS

BEVEZETÉS

No. 1 Ária

KÖLTŐ

Szétmegy a függöny, az előfüggöny előtt, a színpad elején a KÖLTŐ éppen felállít egy kis írópultot vagy asztalkát.



KÖLTŐ
Ez a könyv, amelyet hoztam,
Szövegkönyv lesz, amit írok.
Vagyis írok, hogyha bírok…
Csakhogy nincsen ötletem!
Nem találok egy közérdekű témát.
Drága  múzsa, most adj költői vénát!
Mit tegyek? Ó, jaj nekem!
Sajnos nem találok témát,
Nincs egy árva ötletem, nincs egy árva ötletem.
Tán a szereplőket hívom, mert azokat ismerem!
Vélük tán elkezdhetem, vélük tán elkezdhetem.

(kezdi a bemutatást)
„Fiorilla”

Ez Fiorilla, ifjú dáma.
Csábos ajkú, bájos arcú,
kissé léha kedvű nő.
Lám, Fiorilla, egy ifjú dáma!
Csábos ajkú, bájos arcú,
kissé léha kedvű nő.
Szeszélyes lélek,
Kacér és édes,
Néki a házasság csak játék. Úgy!
Ez Fiorilla, csábos, édes ifjú nő!

„Don Narciso”

Ez az úr Fiorilláért
Forrón lángol.
Ez az úr majdnem elolvad a lángtól.
Nevét mondom: Don Narciso.
Szíve érző, lelke fáradt,
Csupa féltés,  csupa sóhaj,
Csendben szenved, semmit se kér.
Gyakran elfogja a bánat,
Csakhogy azt sem tudja, mért!
Mindent megtesz, amit tehet,
Ennél többet nem is lehet,
Gyakran elfogja a bánat,
Csakhogy azt se tudja, mért.
Szíve érző, lelke fáradt,
Gyakran elfogja a bánat,
Csakhogy azt se tudja, mért,
De sajnos azt se tudja, mért.

„Don Geronio”

És végre látható a férj,
Úgy hívják: Don Geronio.
Vetne kártyát, tudni vágyna,
Mit mond neki asszonyáról
Az a kártya.
Szép Fiorilla, ha nem látja,
Öreg szívét folyton mardossa a kétség,
Hogy Fiorilla, hitves párja
egyszer-egyszer félrelép,
mert Fiorilla nagyon szép.
Csendet kérek! Ide nézzünk,
Mert a címszereplőt látják!

„Selim”

Török pasa. Szörnyen jófej,
S olyan gazdag, mint a Krőzus,
És meglátja a dámát,
Bizony meglátja a dámát,
És a dáma látja őt.
Baj lesz ebből mindenképp!

„Zaida”

És most váratlanul színre lép egy
Kártyavető lányka.
Vannak, kiknek jobb lett volna,
Hogyha el se jön.
Nagy baj lesz, de nemsokára,
Nagy baj lesz, de nem sokára
Néz a török Fiorillára,
Rögtön felgyúl szíve lángja,
És a dáma, mint a páva,
Mert a férje sokat enged,
Udvarlója némán szenved,
Végül én csinálok rendet,
Nagy baj lesz itt nem sokára,
Don Geronio, Don Narciso és a dáma
Meg a török szíve lángja
És a kártyavető lányka,
Nagy baj lesz itt nemsokára,
Lassan összeáll a dráma,
Csak a kezdet oly nehéz, oly nehéz, oly nehéz.

RECITATIVO

KÖLTŐ 

(Újra a pultnál)

KÖLTŐ
Vajjon mi legyen az indítás?
Megvan az ötlet, nagyon jó lesz a kezdet.
Tudom már, mit kell írnom, dolgozni kezdek.
Ne szakadjunk el a mától,
Küzdjünk a régi hagyományok ellen,
És az életről írjunk!
Szeszélyes kedvű nőről bármely fűzfaköltő írhat…
Öreg férjről szintén. (S a bírálók kinyírnak!)
Épp ezért megkeverem kissé,
összehozom a megcsalt férjet és a cigányleányt,
ki kártyát vet és jósol. Így jó, hogy zűrzavarral kezdem.

(A Költő írópultjától figyeli az eseményeket, amikor éppen nem szerepel ő maga is.)

Hívom az öreg férjet,
ki lelke minden búját asztrológiába temeti.
A cigánylány majd jósol, ez a dolga.
Lépjen be hát Don Geronio!

I. KÉP

KIKÖTŐ

(Felemelkedik az előfüggöny, tengeri kikötőt látni)

No. 2. Cavatina buffa

DON GERONIO
Hol egy jós, egy híres, nagy tudós,
Ki a csillagokba lát,
S mindent tudna,
Nékem bölcs tanácsot ád!
Mit kell tennem, hogy megérjem,
Hogy a nejem észre térjen?
Bírom-e majd türelemmel
Egész életemen át?
Egész életemen át?
Egész életemen át?
Ej, de nem találok senkit,
Nem találok jóst,
Aki a csillagokba lát!
Ej, de nem találok jóst,
Aki a csillagokba lát,
Ki a csillagokba lát!
Ki a nőm agyát csinálta,
Furcsa nyersanyagból gyúrta,
Még egy nagy tudós se tudja,
Még egy nagy tudós se tudja,
Nála honnan fú a szél,
Nála honnan fú a szél.

ZAIDA
Megmutatjuk a jövőt!

ZAIDA, CIGÁNYNŐK
Megmutatjuk a jövőt!

GERONIO
Mintha megrendeltem volna!
De jó lenne, hogyha szólna!

ZAIDA
Mi a csillagokba látunk,
Horoszkópokat csinálunk,
Tudjuk jól, mit rejt a sors!

ZAIDA, CIGÁNYNŐK
Tudjuk jól, mit rejt a sors!
Tudjuk jól, mit rejt a sors!

GERONIO
Ejnye, lányok!

ZAIDA, CIGÁNYNŐK
Gyorsan nyújtsa!

GERONIO
Várjunk, várjunk!

ZAIDA, CIGÁNYNŐK
Ej, de furcsa!

GERONIO
Lassan, lassan! Lassan, várjunk!

ZAIDA
Anyja szülte.

GERONIO
Jó. Melyik évben?

ZAIDA
Született a kos jegyében.                                                                             

GERONIO
Nőtlen vagyok, avagy házas?

ZAIDA
Látom, látom. Biztos házas!

GERONIO
Látja? Hát, azt honnan látja?

ZAIDA
Csupa rosszat rejt a sorsa!

ZAIDA, CIGÁNYNŐK
Ó, szegényke!

GERONIO
Mit jelent ez?

ZAIDA, CIGÁNYNŐK
Szörnyű helyzet!

GERONIO
Mit jelent ez?

ZAIDA, CIGÁNYNŐK

Szemben áll a kos a rákkal!
Szemben áll a kos a rákkal!

GERONIO
Az mi?

ZAIDA, CIGÁNYNŐK
A felesége mással…
GERONIO
Ej!

Most gyorsan menjetek!
Ej, már itt se legyetek!
Ej, már itt se legyetek!

Milyen szégyen! Tudja ő is,
hogy a párom nem tart sokra,
vezet engem – orromnál fogva;
minden ember tudja már.
Minden ember, minden ember, minden ember tudja már!

ZAIDA, CIGÁNYNŐK
Szemben áll a kos a rákkal!

GERONIO
Hagyjon engem, kezdjen mással!

ZAIDA, CIGÁNYNŐK
Még egy szörnyű, baljós jel!

GERONIO
Gyorsan tűnjön innen el!
Hagyjon engem, menjen innen!
Hagyjon engem, menjen innen!
Gyorsan tűnjön,

gyorsan tűnjön innen el!
ZAIDA
Hahahahahahaha!

GERONIO
Milyen szégyen! Tudja ő is,
hogy a párom nem tart sokra,
vezet engem – orromnál fogva;
minden ember tudja már.

ZAIDA, CIGÁNYNŐK
Szemben áll a kos a rákkal!
Párja mással. Hahahaha!
Szemben áll a kos a rákkal!
Párja mással. Hahahaha!
Hahahahaha!
GERONIO
Hagyjon engem, kezdjen mással,
hagyjon engem, kezdjen mással,
innen gyorsan tűnjön már!
Hagyjon engem, kezdjen mással,
hagyjon engem, kezdjen mással,
innen gyorsan tűnjön már!
Én ökör! Én szamár!
Menjen innen, menjen innen, menjen már!
Én ökör! Én szamár!
Menjen innen, menjen innen, menjen már!

Gyorsan menjen innen, menjen innen már,
gyorsan menjen innen, menjen innen már!
Gyorsan menjen innen már!
Gyorsan menjen innen már!
Hát menjen már!
ZAIDA, CIGÁNYNŐK
Hahahahaha!
Hahahahaha!

(Geronio nyomában a cigányokkal elszalad.)

RECITATIVO

ZAIDA, KÖLTŐ

KÖLTŐ
Brávó! Ez nyersanyagnak jó lesz!
A kártyavető lánynak humora van,
de többet kéne róla tudnom.
Mondd, szép lány, honnan jöttél!

ZAIDA
Én honnan jöttem? Tengeren túl ringott a bölcsőm.

KÖLTŐ
Mi az oka annak, hogy elhagytad a hazád,
s ide, Nápolyba jöttél?

ZAIDA
Amit megéltem, regénybe illő.

KÖLTŐ
Kitűnő! Csak azt ne mondd, hogy török
háremből szöktél!

ZAIDA
Úgy van, egy háremben éltem boldogan én,
Szelim pasa jó uram volt.
Miatta sújtott mégis búval a sors.

KÖLTŐ
Ez érdekel; folytasd, kérlek!

ZAIDA
Hát halljad: szeretett engem, feleségül akart venni.
Megvádolt csúful egy vetélytársnőm,
mondván: megcsalom uramat.
Vak dühében Szelim halálra ítélt engem;
börtönömből megszöktem, cigányokhoz menekültem.
Ők hoztak ide.

KÖLTŐ
Hirtelen támadt ötletem talán
boldoggá tehet.

ZAIDA
Boldoggá tehet?

KÖLTŐ
Ma száll partra nálunk egy előkelő
török úr. Kéjutazásra jött ide Itáliába.
Érdeklik őt helyi szokások és népek.
Nálunk központi kérdés az idegenforgalom.
Szép lánykám, meghat a sorsod, szólok neki;
ha hazatér, tán közbenjárhat érted
a dús Szelimnél.

ZAIDA
Nagyszerű lenne! Bár félek, nem lesz könnyű
önnek bejutni egy ilyen gazdag úrhoz.

KÖLTŐ
Bátorság, kislány, a többit bízd csak rám!

ZAIDA
Ó, drága Szelim, újra remélek!
Bár kegyetlen volt, de én még most is
csak érte, s általa élek.

No. 3. Bolero

ZAIDA

(vágyakozva táncol)

ZAIDA
Nélküled, Szelim, nem tudok élni,
nappal és éjjel rád
várok én szerelmesen.
Sóhajom messze száll,
biztosan rád talál.
Jöjj vissza hozzám, maradj velem,
te drága maradj velem!
Jöjj vissza hozzám,
hű szívvel várok,
míg rád találok,
én édesem!
Senkise kell nekem,
te vagy az életem.
Nappal és éjjel rád
várok én szerelmesen.
Senkise kell nekem,
te vagy az életem,
maradj hát énvelem!
Várlak én,
jöjj vissza szerelmesem!
Jöjj vissza, angyalom!
Hű szívem érzi,
vissza fogsz térni,
én kedvesem!
Senkise kell nekem,
te vagy az életem,
jöjj, maradj énvelem,
rád várok én,
szerelmesen!
Senkise kell nekem,
te vagy az életem,
ó, jöjj, ó, jöjj, csak rád várok én,
jöjj vissza, szerelmesem!

(Kitáncol.)

No. 4. Cavatina

FIORILLA

(Fiorilla érkezik hódolói körében – esetleg táncosok között)

FIORILLA
Minden férfi tetszik nékem,
az, ki egyhez hű, balga lélek.
Az, ki egyhez hű, balga lélek.
Nappal, éjjel, amíg csak élek,
mást se látni, mindig őt?
Nappal, éjjel, amíg csak élek,
mást se látni, mindig őt?
Jaj, de unom, mindig őt!
Mást se látni, mást se látni,
mindig őt!

Minden virágról mézet
visznek a szomjas méhek,
a kicsi méhek.
Az én szívem is szomjazik,
és mézet gyűjt, míg élek,
kerget az égő vágy,
kerget az égő vágy,
kerget az égő vágy!

Minden férfi tetszik nékem,
az, ki egyhez hű, balga lélek,
az, ki egyhez hű, balga lélek.
Nappal, éjjel, amíg csak élek,
mást se látni, mindig őt?
Nappal, éjjel, amíg csak élek,
mást se látni, mindig őt?
Mást se látni, mást se látni,
csak mindig őt!


No. 5. KÓRUS és FIORILLA

(Török zászlós hajó érkezik)

KÓRUS
(vándor árusok, utazók)
Partra, partra! Kiköt a bárka.

FIORILLA
Furcsa bárka. Rajta félhold.

KÓRUS
Hozta hullám, óvta égbolt
azt, ki hozzánk jön meg rajt’.

FIORILLA
Fáradságtól biztos félholt,
nálunk megpihenhet majd.

(Fiorilla visszahúzódik míg Szelim partra száll a bárkáról. A pasa szolgái vörös szőnyeget terítenek uruk elé.)

KÓRUS
Finom úr lehet és gazdag,
cifra, szép a nagy hajó.
Nálunk szép Itáliában
megpihenni édes jó.

No. 6. Cavatina és kettős

SZELIM, FIORILLA

SZELIM
Ó, szép Itália, meglátlak végre, meglátlak végre!
Üdv tenéked, te szépség, te szépség földje!
Kék égbolt és ciprus friss zöldje
szinte szólít és énrám nevet.
Ó, hogy bűvöletbe ejted, szép Itália, bús lelkemet!
Ó, hogy bűvöletbe ejted, szép Itália, lelkemet!

FIORILLA
(Ej, de szép török! Most jól megnézem őt.)

(A kórus lassanként távozik.)

SZELIM
Milyen kedves lány! Milyen szeretetreméltó!

FIORILLA
(Ó, de vonzó! Még a törökök is tetszenek!)

SZELIM
(Ó, de szép nő! Izgatnak az olasz hölgyek.)

FIORILLA, SZELIM
(Megismerni, vele lenni,
biztos kellemes lehet, biztos kellemes lehet,
biztos, biztos, hogy kellemes lehet,
biztos, biztos, hogy nagyon jó lehet.)

FIORILLA
Jó úr…!

SZELIM
Szép hölgy!

FIORILLA
(Jól nevelt férfi!)

SZELIM
(Arca, mint a feslő rózsa!)
Boldog érzés, hogy ilyen bájos,
okos hölggyel állhatok szóba.

FIORILLA
Kedves öntől. Nekem is öröm
csevegni azzal, aki ily finom,
művelt, szép külföldi úr,
művelt, szép külföldi úr.

SZELIM
(Ezt nem vártam.)

FIORILLA
(Már célhoz értem.)

SZELIM
(Szép és bájos.)

FIORILLA
(Megfogtam; máris hálómba csaltam.)

SZELIM
Ön elbűvöl, meg kell valljam.

FIORILLA
Ön csak tréfál.

SZELIM
Nem tréfa ez.

FIORILLA
Ön csak tréfál.

SZELIM
Nem tréfa ez.

FIORILLA
(Ha a finom hölgyet játszom,
halknak és szerénynek látszom,
biztos nagy hatása lesz.)

SZELIM
(Ez a kedves, szerény modor
máris szerelmessé tesz.)

FIORILLA
(Ha a finom hölgyet játszom,
biztos nagy hatása lesz.)

SZELIM
(Ez a kedves, szerény modor
máris szerelmessé tesz,
a lábamról levesz.)

FIORILLA
Ég áldja, örültem!

SZELIM
Már elmegy? Megy máris?

FIORILLA
Sétálok még egy kissé.

SZELIM
Hadd menjek önnel! Nem bánná?

FIORILLA
Megtisztelő.

SZELIM
(Milyen vonzó! Milyen vonzó!)

FIORILLA
Óh!

SZELIM
Ó, drága, miért e sóhaj? Óh!

FIORILLA
Ön sóhajt?

SZELIM
Hát én is.

FIORILLA
És mért?

SZELIM
Hogy mért?

FIORILLA
Hogy mért?

SZELIM
Mert szívemben máris felgyúlt a láng,
félek, eléget e tűz!
Mert szívemben máris felgyúlt a láng,
félek, eléget e tűz!
Mert szívemben máris felgyúlt a láng,
félek, eléget e tűz!

FIORILLA
Drága kéz, mely szíven érint!

SZELIM
Drága kéz, mely szíven érint!

FIORILLA
Nem kell nékem senki más!

SZELIM
Nem kell nékem senki más!

FIORILLA
(Ez a török könnyen csábul,
nem nehéz a hódítás.)

SZELIM
(Olasz nőkkel tudok bánni,
nem nehéz a hódítás.)

FIORILLA, SZELIM
(Jól tudok az úrral/nőkkel bánni,
nem nehéz a hódítás, a hódítás, a hódítás.)

FIORILLA
(Törökökkel könnyű bánni,
nem nehéz, nem nehéz a hódítás,
könnyű a hódítás,
nem nehéz a hódítás, nem nehéz a hódítás,
a hódítás, a hódítás, a hódítás.)
SZELIM
(Nőkkel bánni könnyű hódítás.
Nem nehéz a, nem nehéz a hódítás,
nem nehéz a hódítás, nem nehéz a hódítás,
a hódítás, a hódítás, a hódítás.)

(Karonfogva elandalognak.)

RECITATIVO

DON NARCISO, KÖLTŐ

KÖLTŐ
Bonyolódik már a játék.
Mulatságos fickó a török, és máris teljes gőzzel hódít.
Érdekes jelenet lesz ebből.

(Belép Don Narciso)

Don Narciso, tán szerelemtől kókadt?
Hol van Fiorilla? Biztosnak véltem,
hogy vele együtt látom.

NARCISO
Együtt voltunk, és aztán, drága barátom,
tudja tán, hova ment el?

KÖLTŐ
Én? Nem.

NARCISO
(Ez bűzlik. Biztosan tudja,
de mégse mondja.)

KÖLTŐ
(Nézi, hogy merre ment.
Féltékenységtől alig él már az árva;
majd’ megőrül a nőért.)

NARCISO
(Ó, hűtlen asszony, sose láttalak volna!)

RECITATIVO

DON NARCISO, KÖLTŐ, DON GERONIO

GERONIO
Most mondjátok meg, mit tegyek!
Feldúlt teljesen az a féktelen nő…

KÖLTŐ
És mért? Valami baj van?

NARCISO
Mi történt hát?

GERONIO
Ott lenn a parton andalog a nejem és egy török.

KÖLTŐ
Egy török?

NARCISO
Egy török? (A hűtlen!)

GERONIO
Az én házamba mentek és kávét isznak ott!
Átkozott legyen minden száznejű török!

KÖLTŐ
Váratlan fordulat! Még hasznom lehet ebből.

GERONIO
Semmilyen törököt nem tűrök a házban,
legkivált ezt az öntelt bájgúnár Szelimet.

KÖLTŐ
(Örömében felugrik)
Ki? Szelim? Tán ez lesz a szép cigánylány kedvese,
aki eltaszította! (Maga mesélte így.)
Ez jól jön; egy külföldi ember, aki konfliktus okoz!
Ó, múzsám, légy áldva!
A téma szinte dráma.
(Az asztalához lép, hogy írjon.)

NARCISO, GERONIO
Az ihlet megszállta.

No. 7. Hármas

DON NARCISO, KÖLTŐ, DON GERONIO

KÖLTŐ
Felszarvazott öreg férfi,
könnyűvérű ifjú asszony,
ennél jobbat nem tudok, nem!
Ennél jobbat nem tudok.
Öreg férfi, ifjú asszony,
ennél jobbat, ennél jobbat, ennél jobbat nem tudok.
Öreg férfi, ifjú asszony
meg egy török, aki örök szerelemben tüzet fog…

GERONIO
Mit dadog itt össze-vissza?
Ennél jobbat hogyan tudna?
Ilyet írna, belebukna, úgy!
Ez már aztán mégis sok!

NARCISO
Ilyet írna, belebukna.
Ez már aztán, ez már aztán mégis sok!

GERONIO
Ilyet írna, belebukna.
Ez már aztán, ez már aztán,
ez már aztán mégis sok!

KÖLTŐ
Messze földről jött egy férfi…
Sír a hű lovag, a régi,
és a férjet kétség tépi…
Van már konfliktusra ok!
Van már konfliktusra ok!
Hahahaha!
Van már konfliktusra ok!

NARCISO
Milyen hülyeséget firkál?
Ezt a témát hagyja abba,
mert a játék nem megy babra,
ilyet írni csúf dolog.
Ezt a témát hagyja abba,
mert a játék nem megy babra,
ilyet írni csúf dolog.
Ezt a témát hagyja abba,
mert a játék nem megy babra,
ilyet írni csúf dolog.

KÖLTŐ
Mért oly mérges, jó barátom?
Mért oly mérges, jó barátom?
Szörnyen izgul, én úgy látom.
Azt se tudja, hogy miért, hogy miért,
hogy miért?

(jelentőségteljesen)

Én most vígjátékot írok;
adtak néhány ötletet,
adtak néhány ötletet.
Ezer hála, köszönet.

GERONIO
Ez a darab nagyon furcsa.
Másról írjon, ne mirólunk,
mert ha ebbe beleszólunk,
abban nem lesz köszönet!

NARCISO
Másról írjon, ne mirólunk,
abban nem lesz köszönet,
abban nem lesz köszönet!

GERONIO
Másról írjon, ne mirólunk,
ilyen buta operában
mi nem játszunk szerepet!

KÖLTŐ
Én most vígjátékot írok;
adtak néhány ötletet.
Ezer hála, köszönet.
Adtak néhány ötletet.

NARCISO
Kérem, hagyjon minket békén,
írjon másról, ne mirólunk!

GERONIO
Mert különben beleszólunk!

NARCISO
Adunk újabb ötletet:
beleírhat egy poétát,
aki tőlünk, aki tőlünk
jó puhára veretett!
Beleírhat egy poétát,
aki tőlünk, aki tőlünk
jó puhára veretett!

KÖLTŐ
Első felvonás… Öreg férj és jó barátja…
Első jelenet… szép nő, török… morog a férje…
lovag búsul… török… végre!
Ennél jobbat nem tudok!
Nem, ennél jobbat, ennél jobbat,
ennél jobbat én nem tudok!
Török… Ennél jobbat nem tudok…
Öreg… Ennél jobbat nem tudok…

GERONIO
Első kép az első részben:…

NARCISO
Első kép az első részben:…
KÖLTŐ
Kész az első…

GERONIO
Öreg férj a költőt veri…

NARCISO
Öreg férj a költőt veri…
KÖLTŐ
… felvonásom.

GERONIO
És a lovag segít neki.

NARCISO
És a lovag segít neki.
KÖLTŐ
Férj és lovag…

GERONIO
Írjon ilyen darabot!

NARCISO
Írjon ilyen darabot!
KÖLTŐ
Hűtlen asszony…

NARCISO
Első kép az első részben:…
KÖLTŐ
… és a török…

GERONIO
Öreg férj a költőt veri…

NARCISO
Öreg férj a költőt veri…
KÖLTŐ
… összevesznek.

GERONIO
És a lovag segít neki.

NARCISO
És a lovag segít neki.
KÖLTŐ
Ennél jobbat…

GERONIO
Írjon ilyen darabot!

NARCISO
Írjon ilyen darabot!
KÖLTŐ
… nem tudok…

NARCISO, GERONIO
Első kép az első részben:
öreg férj a költőt veri,
és a lovag segít neki;
írjon ilyen darabot!

KÖLTŐ
Kész az első felvonásom:
férj és lovag, hűtlen asszony
és egy török összevesznek.
Ennél jobbat nem tudok, nem,
ennél jobbat nem tudok, nem,
ennél jobbat nem tudok, nem,
ennél jobbat nem tudok!
NARCISO, GERONIO
Írjon hát ilyen, írjon ilyen darabot!
Írni fog, írni fog, írni fog, írni fog!

(Narciso és Geronio távozik, az előfüggöny lehull)


RECITATIVO

KÖLTŐ

KÖLTŐ
Kis híja volt csak, hivatásom áldozata lettem!
Ám csak az a fontos, meglegyen a darab.
Íme, itt láthatják Don Geronio szép nyaralóját,
és bizonyságát annak, hogy egy vendégszerető hölgy
hogyan is bánik egy külföldi úrral.

(Előfüggöny fel.)

II. KÉP

Terasz Don Geronio házában

RECITATIVO

FIORILLA, SZELIM

FIORILLA
Szolgák! Gyorsan a kávét! Foglaljon helyet!

SZELIM
A háza gyönyörű, s a berendezés szinte Pazar.
Egy csodálatos nőnek, mint amilyen ön,
egy kastélyban a helye. 
Nekem van otthon öt is – gyémánttal tele.
FIORILLA
Talán hárem, vagy szeráj?
Igaz, hogy a törökök nagyon féltékenyek?

SZELIM
Ah! Ha lenne oly kincsük, mint ön, drága szépség,
megbocsátható lenne; félteném én is, hiszen máris
jobban bámulom, mint hinné.

FIORILLA
Parancsoljon, kérem!

SZELIM
Köszönöm.

FIORILLA
És mennyi cukrot kíván?

SZELIM
Talán kettőt… Önre bíznám.
(Szép szeme csillogását rejti bársony pilla!)

FIORILLA
Most mire gondol, mondja!

SZELIM
Önre, Fiorilla.

FIORILLA
(Angyali ember!) Hány asszonya volt már?
És hányat szeretne még?

SZELIM
Szívből csak egyet. Soha nem szerettem mást.
Ön mellett, szép hölgy, úgy érzem,
újra tudnék szívből szeretni.
Óh! Hogyha ön szerelmem elfogadja,
Szelim szívét csak önnek, önnek adja.

No. 8. Négyes

FIORILLA, DON NARCISO, DON GERONIO, SZELIM

FIORILLA
Bármit mondjon, dehogy hihetem el, kérem.
Ötven asszony van egy török úri házban.
Adja-veszi, megalázza, s újra eladhatja őt…
Tönkreteszi, s újra eladhatja őt.
Bármit mondjon, dehogy hiszem,
ötven asszonyt tart a házban,
adja-veszi, megalázza,
s újra eladhatja őt.
Dehogy hiszem, adja-veszi,
tönkreteszi, megalázza,
és újra eladhatja őt.

SZELIM
Nézze, drága, török vagyok, de a szívem
tud szeretni ilyen kincset nagyon híven.
Dehogy adom, ha megkapom,
agyon dédelgetem, sőt!
Dehogy adom, agyon dédelgetem őt!
Dehogy adom, agyon dédelgetem őt!
Nézz, drága, török vagyok,
de a szívem tud szeretni!
Dehogy adom, ha megkapom,
agyon dédelgetem őt.
Dehogy adom, ha megkapom,
dehogy adom, ha megkapom,
híven őrzöm, őrzöm őt.

GERONIO
(Feltűnik az ajtóban)
(Ej, no lám! Ej, no lám! Kettesben vannak!
Több a soknál! Több a soknál, ejnye, kérem!)
Szabad kérem… most belépnem,
hogyha kifogása nincs,
hogyha kifogása nincs?

SZELIM
Mit merészel! Hol a kardom?!

FIORILLA
Ez a férjem! Millió pardon!

SZELIM
(talpra ugorva kardot ránt)
Ez az öreg tűnjön el innen!

GERONIO
Hogyan? Hogy én? Eltűnjek? Még mit nem!

SZELIM
Ez a férje? A kardom! Nincs pardon.

GERONIO
Jaj nekem! Segítség!

FIORILLA
Ne értse félre! Ne értse félre!
Csak önt jött üdvözölni az én kedves férjem!

SZELIM
Alig hinném.

GERONIO
Pedig így van.

NARCISO
(Belép)
Ó, a hűtlen! Jaj, mit látok!

SZELIM
Alig hinném.

GERONIO
Együtt vannak! Megcsal az álnok!

FIORILLA
Arra kér, hogy csókkal illesd köntöse szélét.

GERONIO
Hogyan, uram? No de kérem!

FIORILLA
Török földön…

GERONIO
Meglesz, kérem.

FIORILLA
… ez az illő.

GERONIO
Török földön ez az illő?
Meglesz, kérem, gyorsan, gyorsan, gyorsan hát!

(Fiorilla megcsókoltatja a férjével a török köpenyét.)

SZELIM
Finom lélek, meglep engem.
Finom lélek, meglep engem.
Milyen jók az olasz férjek!
Jobbak, mint mi, jobbak, mint mi, én úgy éljek!
Lelkük jóság hatja át.
Lelkük erkölcs, lelkük erkölcs,
lelkük erkölcs hatja át.

FIORILLA
(Pompás cirkusz!) Ahogy mondja.

GERONIO
(Ördög fajzat!) Ahogy mondja.

FIORILLA
(Öreg mafla!) Finom lélek.

GERONIO
(Hallgass, kígyó!) Ilyen férjek.

NARCISO
Ó, a hűtlen, lám, elárult!
Sértett szívvel mért is éljek?

FIORILLA
(Szörnyen tetszik.) Gyengéd férjek.

GERONIO
(Robbanj ketté!) Gyengéd férjek.

FIORILLA
Lelkük erkölcs…

GERONIO, FIORILLA
Lelkük erkölcs…
Lelkünk erkölcs hatja át.

NARCISO
Drága nő, ne kínozz, kérlek!
Rabod mindent megbocsát.

FIORILLA
(Pompás cirkusz!) Ahogy mondja.
GERONIO
(Ördög fajzat!) Ahogy mondja.
FIORILLA
(Öreg mafla!) Finom lélek.
GERONIO
(Hallgass, kígyó!) Ilyen férjek.
SZELIM
Furcsa erkölcs, meglep engem.
Ó, de jók az olasz férjek!
Lelkük erkölcs hatja át.
NARCISO
Drága nő, ne kínozz, kérlek!
Rabod mindent megbocsát.

Sír és mindent megbocsát.
Drága nő, ne kínozz, kérlek,
rabod mindent megbocsát.
FIORILLA
Lelkük erkölcs, lelkük erkölcs hatja át.
Lelkük erkölcs, lelkük erkölcs,
Lelkük erkölcs, lelkük erkölcs
hatja át.
GERONIO
Lelkünk erkölcs hatja át.
Lelkünk erkölcs… Hallgass, álnok!
Lelkünk erkölcs hatja át.
SZELIM
Lelkük erkölcs hatja át.
Ez az ember meglep engem,
ilyenek az olasz férjek;
jobbak, mint mi, én úgy éljek,
lelkük erkölcs hatja át.

NARCISO
Rabod mindent megbocsát.
Megbocsát, megbocsát.
FIORILLA
Lelkük erkölcs hatja át,
hatja át, hatja át.
GERONIO
Lelkünk erkölcs, lelkünk erkölcs,
lelkünk erkölcs, lelkünk erkölcs hatja át,
hatja át, hatja át.
SZELIM
Lelkük erkölcs hatja át,
hatja át, hatja át.

NARCISO
Ejnye! Gyalázat, sértés!
Szó nélkül tűrni szégyen.

SZELIM
Mit mond? Mit mond? Sehogy sem értem.

GERONIO
Semmit. Semmit!

FIORILLA
Ez jobb, ha meg se mukkan.

GERONIO
Úgy van. Úgy van!

FIORILLA
Ha meg se mukkan, ha meg se mukkan!

SZELIM
Én engedélyt nem adtam.

GERONIO
Jó taktika, bölcs ötlet.

NARCISO
Hadd szóljak!

SZELIM
Csend!

NARCISO
Hadd szóljak!

FIORILLA
El hát!

GERONIO
A testem, lelkem fáradt,
a testem, lelkem fáradt,
a testem, lelkem fáradt;
már nem bírom tovább.

NARCISO
Hadd szóljak!
GERONIO
A testem, lelkem fáradt…
SZELIM
Nos?

FIORILLA
El hát!
GERONIO
Már nem bírom tovább.

NARCISO
Hadd szóljak!
GERONIO
A testem, lelkem fáradt…
SZELIM
Nos?

FIORILLA
El hát!
GERONIO
Már nem bírom tovább.

A testem és a lelkem fáradt,
én ezt nem bírom tovább.

SZELIM
Parton, hol áll a bárkám,
ott várok titkon rád.
Parton, hol áll a bárkám,
ott várok titkon rád.

FIORILLA
Hol lágyan zúg a tenger,
és suttog a zsenge nád,
ott négyszemközt leszünk majd
és senki meg nem lát.

(Narciso és Geronio közelednek.)

SZELIM
Parton, hol áll a bárkám,
ott várok titkon rád.

FIORILLA, SZELIM
Hol lágyan zúg a tenger,
és suttog a zsenge nád.

Mi addig elválunk,
de még ma tevéled
a parton beszélek,
s oly boldog vagyok.
NARCISO
Hogy néz rá az álnok,
ez rút, aljas vétek;
az égre így néznek
a rossz angyalok.
GERONIO
Hogy mit kell kiállnom,
megőrjít a méreg,
hisz’ én már nem élek,
hisz’ félholt vagyok!

FIORILLA
Mi addig elválunk.
De boldog vagyok!
NARCISO
Jaj, az égre így néznek
a rossz angyalok!
GERONIO
Jaj, hisz’ én már nem élek,
hisz’ félholt vagyok!
SZELIM
De addig elválunk,
de még ma tevéled
a parton beszélek,
oly boldog vagyok.

FIORILLA
Két vérig sértett férfi
hogy sír, hogy zokog!
Két vérig sértett férfi
hogy sír, hogy zokog!
Két vérig sértett férfi
hogy sír, hogy zokog!
NARCISO
Jaj, mért kell ezt látnom,
oly sértett vagyok!
Jaj, mért kell ezt látnom,
oly sértett vagyok!
Jaj, mért kell ezt látnom,
oly sértett vagyok!
GERONIO
Ezt végigcsinálom, ezt végigcsinálom
és győzni fogok.
Ezt végigcsinálom, ezt végigcsinálom
és győzni fogok.
Ezt végigcsinálom, ezt végigcsinálom
és győzni fogok.
SZELIM
Két bús, megcsalt férfi
hogy’ sír, hogy’ zokog!
Két bús, balga férfi
hogy’ sír, hogy’ zokog!
Két bús, balga férfi
hogy’ sír, hogy’ zokog!

FIORILLA
De még ma tevéled
a parton beszélek,
oly boldog vagyok.
NARCISO
Jaj! Jaj! Bús vagyok.
GERONIO
Jaj! Jaj! Én fogok.
SZELIM
Jaj! Jaj! Hogy’ zokog!

NARCISO
Jaj, mért kell ezt látnom,
oly sértett vagyok!
Hogy’ néz rá az álnok!
Ez aljasság, ez vétek!
Jaj, mért kell ezt látnom,
oly sértett vagyok!
FIORILLA
Az, az, az vagyok!
GERONIO
Jaj! Jaj! Én fogok.
Hogy mit kell kiállnom,
kikészít a méreg!
SZELIM
Jaj! Jaj, hogy’ zokog!
Két sértett, balga férfi
hogy’ háborog!
Zokog két bús, balga férfi,
hogy’ sír, hogy’ zokog!

FIORILLA
Ah! a két balga férfi
hogy’ sír, hogy’ zokog!
NARCISO
Jaj, mért kell ezt látnom,
oly sértett vagyok!
Hogy’ néz rá az álnok!
Ez aljasság, ez vétek!
Jaj, mért kell ezt látnom,
oly sértett vagyok!
GERONIO
Ó, mért kell kiállnom,
jaj, felvet a méreg,
már félholt vagyok!
Hogy mit kell kiállnom,
jaj, felvet a méreg!
SZELIM
Két bús, balga férfi
hogy’ sír, hogy’ zokog!
Két sértett, balga férfi
hogy’ háborog!
Zokog két bús, balga férfi
hogy’ sír, hogy’ zokog!

FIORILLA
Ah! Jaj, a két balga férfi
hogy’ sír, hogy’ zokog!
A két balga férfi
hogy’ sír, hogy’ zokog!
A két balga férfi
hogy’ sír, hogy’ zokog,
hogy’ sír, hogy’ zokog!
NARCISO
Jaj, mért kell ezt látnom,
oly sértett vagyok!
Jaj, mért kell ezt látnom,
oly sértett vagyok!
Jaj, mért kell ezt látnom,
oly sértett vagyok,
oly sértett vagyok,
oly sértett vagyok,
oly sértett vagyok!
GERONIO
Ó, mit kell kiállnom,
jaj, felvet a méreg,
én félholt vagyok!
Hogy mit kell kiállnom,
én félholt vagyok!
Hogy mit kell kiállnom,
én félholt vagyok,
én félholt vagyok,
én félholt vagyok,
és győzni fogok!
SZELIM
Két bús, balga férfi
hogy’ sír, hogy’ zokog!
Két bús, balga férfi
hogy’ sír, hogy’ zokog!
Két bús, balga férfi
hogy’ sír, hogy’ zokog,
hogy’ sír, hogy’ zokog,
hogy’ sír, hogy’ zokog!

(Fiorilla, Narciso, Szelim különböző irányba távoznak,
Geronio hosszú léptekkel fel-alá járkál.)

MÁSODIK FELVONÁS

RECITATIVO

KÖLTŐ, DON GERONIO

A függöny előtt

GERONIO
Egy öregnek szörnyű baj, hogyha megőrül,
és egy sokkal ifjabb asszonyt vesz nőül.
Poéta, ugye sajnálsz? Halld hát, mit tett a nőm!
Házamba tértem, ott találtam egy törökkel;
megleptem őket, kardot rántott a gaz…

KÖLTŐ
Bravó!

GERONIO
Nejem unszolt, hogy bocsánatot kérjek,
illessem csókkal köntöse szélét…

KÖLTŐ
Óh! Nagyszerű tercett!

GERONIO
A tetejébe még jött Don Narciso,
ő is udvarolni akart, de védelmébe vette
a szegény öreg, megalázott férjet.

KÖLTŐ
(Mintapélda. Jó, hogy a kvartett is kész lett.)

GERONIO
Mit óbégat, mondja? Egy szót se értek.

KÖLTŐ
Bocsánat, elnézést kérek,
csak a fináléra gondoltam.
Mondja csak, uram, mit szándékozik
most tenni?

KÖLTŐ
Ó, az első feleségem, de remek asszony
volt a szegény! Kezdetben ez is
jó volt és engedelmes.
Ilyen változást, uram, még sose láttam.

KÖLTŐ
Még se legyen papucs, viselkedjék bátran!

 I. KÉP

Terasz Geronio házában.

RECITATIVO

FIORILLA, DON GERONIO

(Fiorilla egy kanapén hever)

GERONIO
Ez a poéta jól mondta. Nem leszek szamár.
Ezentúl minden más lesz. Úr leszek otthon,
és úgy lesz minden, ahogy énnekem tetszik.
Megy a török és Narciso, megy mind a kettő.
Nézz csak rá, bűne a hűtlent egy cseppet se bántja.

FIORILLA
Kellemetlen helyzet; jön a szövegelés.
Most órákig a morált magyarázza.

GERONIO
(Meglepődsz, kicsikém.)

FIORILLA
(Bárhogy is jár a szád, nálam a végszó.)

GERONIO
Ó, mennyit nyeltem én már!
Ez a némber tönkretesz.

FIORILLA
Ezt kiről mondja?

(Fiorilla megjátssza a vérig sértett nőt.)

GERONIO
Egy kíméletlen nőről. Miatta fáj szegény fejem,
mert ez a kígyó – egyelőre - sajnos a nejem.
Eleget tűrtem.

FIORILLA
De kérem, ne ordítson ilyen hangon,
a fejem nagyon megfájdult!

GERONIO
Nekem is megfájdult; okom van rá.

FIORILLA
A feje mitől fáj, jó lenne tudni.

GERONIO
Tudd meg, te tönkretetted boldog házaséletünket rútul!
Úgy hiszem, örülnél, ha meghalnék.

FIORILLA
Tudd meg, panaszra nekem lehet okom,
egész más vagy, mint voltál.
Nem is értem, mért nem vagy olyan gyöngéd,
mint régen.

No. 9.  Kettős

FIORILLA, DON GERONIO

GERONIO
Hogy a kedves hölgynek tessen,
hogy a kedves hölgynek tessen,
tudnom kell, hogy mit kell tennem.

FIORILLA
(nyugodtan)
Jobb lesz, hogyha nem szól semmit,
jobb, ha semmit meg nem lát.
Jobb lesz, hogyha nem szól semmit,
jobb, ha semmit meg nem lát.

GERONIO
De ha hallok…

FIORILLA
Meg ne hallja!

GERONIO
És ha látok?

FIORILLA
Meg ne lássa!

GERONIO
Hölgyem, ebből nem lesz semmi!
Mindent hallok, mindent látok,
nagyon haragszom terád!

FIORILLA
Hogyha fenyeget, elválok,
engem nem illet a vád.
Hogyha fenyeget, elválok,
engem nem illet a vád.

GERONIO
Hölgyem, ebből nem lesz semmi!
Hölgyem, ebből nem lesz semmi!
Hölgyem, ebből nem lesz semmi!
Nagyon haragszom terád.
Hölgyem, ebből nem lesz semmi!
Hölgyem, ebből nem lesz semmi!
Hölgyem, ebből nem lesz semmi!
Nagyon haragszom terád.
Szörnyen mérges lettem rád.
Szörnyen mérges, szörnyen mérges vagyok rád.
FIORILLA
Mert engem nem illet a vád.
Mert engem nem illet a vád.
Engem nem illet a vád.
Engem nem illet a, nem illet a vád.

GERONIO
(dühöngve)
Tudd meg, mától én e házban
sem török, sem olasz férfit meg nem tűrök.
Ennek vége.

FIORILLA
De ha mégse?

GERONIO
Mert ha nem, a kezem fürge,
s lesznek zűrök.

FIORILLA
Meg mer ütni?

GERONIO
Többé otthon nem lesz török,
nem lesz török, nem lesz török,
mert én mindent összetörök,
és ha ütök, lesznek zűrök.

FIORILLA
(Színlelt kedvességgel)
Ejnye, drágám, minek bántasz?

GERONIO
Ó, te álnok! No de várj csak!

FIORILLA
Édes kincsem, drága férjem,
hisz’ csak téged imádlak én!
És te rossz, megbántasz engem.
Vérig sértesz.

GERONIO
Elszáll a merszem.

FIORILLA
(fájdalmasan)
Sírni hagynád édes párod?

GERONIO
Nem, Fiorilla, nagyon bánom,
hisz’ imádlak kicsikém!
Imádlak én.
Nem, Fiorilla, nagyon bánom,
nagyon bánom, nagyon bánom,
nagyon bánom, nagyon bánom,
hisz’ imádlak, kicsikém.
Imádlak én, imádlak én!
FIORILLA
Jaj, de fáj, jaj, én szegény!
Jaj, de fáj, jaj, de fáj, óh, én szegény!
Jaj, de fáj, jaj, de fáj, óh, én szegény,
én szegény, én szegény!

(szenvelgőn)
Durva férj nagy bú a nőnek,
hagyj el engem, félek tőled!
Durva férfi, hagyj el engem,
félek tőled!

GERONIO
Ó, bocsáss meg, nagyon kérlek!

FIORILLA
(megvetően)
Tűnj el végleg!

GERONIO
(hátra sietve)
Fiorillácskám!

FIORILLA 
Bosszút állok.

GERONIO
Fiorillinám!

FIORILLA 
Tűnj el már!
Jobb lesz, ha agyadba vésed,
az legyen a büntetésed,
éjjel-nappal vígan élek,
szabadon, mint a madár!
Éjjel-nappal vígan élek,
szabadon mint a madár.

Ha a férj meg bántja párját,
akkor baj lesz, pórul jár.
GERONIO
Fiorilletta! Fiorillina!

FIORILLA
Ha a férj meg bántja párját,
akkor baj lesz, pórul jár.
GERONIO
Öreg, buta csacsi vagyok,
szembe szállni úgyis kár.

Öreg, buta csacsi vagyok,
Öreg, buta csacsi vagyok,
Öreg, buta csacsi vagyok,
szembeszállni úgyis kár,
szembeszállni úgyis kár,
szembeszállni úgyis kár,
azt úgyis kár, azt úgyis kár,
azt úgyis kár.
FIORILLA
Ha a férj meg bántja párját,
akkor baj lesz, pórul jár,
akkor baj lesz, pórul jár,
akkor baj lesz, pórul jár,
mert pórul jár, mert pórul jár,
mert pórul jár.

(Fiorilla távozik.)

PRÓZA

GERONIO
Mit kell most tennem?

KÖLTŐ
Lelépni.

Középfüggöny.

RECITATIVO

KÖLTŐ

KÖLTŐ
Két jelenet már kész van és tűrhetően jó,
de több kell egy jó vígoperához.
Ejnye, ejnye! Azt a szép cigánylányt
majdnem elfeledtem!
Ő és a török jöjjenek! Azt kell elérnem,
hogy újra lássák egymást.
Változás. Tengerpart, alkony, tarka cigánytábor.

II. Kép

Éjjel, tengerpart

Kivilágított, nyüzsgő cigánytábor, ZAIDA

No. 10. KÓRUS, ZAIDA

A középfüggöny felmegy

KÓRUS
Jöjjön csak bátran,
nagy csoda várja,
múltját feltárja,
tudja a mát.
Ki, ki vágyik hogy lássa
a nagy csodát?

ZAIDA
Mondok jósszót, hogyha kérdi,
mert a jósnő mindent lát.
Rejtett jelből jól megérti
titkos hangok jósszavát.
Rejtett jelből érti meg jól
titkos hangok jósszavát.

KÓRUS
Jöjjön csak bátran,
nagy csoda várja!
Titkát feltárja,
tudja a mát.
Ő, ő, jövőjét látja,
hallgassa hát!
Nagy csoda várja,
hallgassa hát!

No. 11. Tercett

ZAIDA, KÖLTŐ, SZELIM

SZELIM
Fúj a szél, nyugodt a tenger,
és a bárka készen áll,
és a bárka készen áll.
Félni vésztől, vihartól nem kell,
csak a kedves jönne már!
Félni vad vihartól nem kell,
csak a kedves jönne már!
Félni vad vihartól nem kell,
csak a kedves jönne már!

KÖLTŐ
(Itt van Szelim, és fel nem ismeri Zaidát,
Zaidát, ki közelébe lépett.)

ZAIDA
Én megfejtem, hogyha kérded,
mi a csillagokban áll.
Én megfejtem, mi a csillagokban áll.

SZELIM
Szép cigánylány, erre, erre!
Halljam hát, mit rejt a sorsom!

ZAIDA
Ó, a hangja! És az arca! Ajkamon a szó megáll.
Ajkamon a szó megáll.

KÖLTŐ
(Rögtön ráismer a lányra,
figyeljenek a hatásra,
és a lánytól megvadul,
és a lánytól megvadul.)

SZELIM
Mondd meg hát, mit rejt a sorsom!
Olyan szörnyű végzet vár rám,
hogy a szörnyűségek láttán
szinte reszketsz, arcod sápad,
pillantásod elborul.

ZAIDA
Koholt vádért elítélted Zaidádat,
ó, de ő még ég a vágytól,
eleped érted, mert ő él,
bár könnye hull!

SZELIM
Biztos él még? Szegény drágám!
Szegény drágám! Biztos él még?
Magad volnál? Zaida drága!

ZAIDA
Igen, én vagyok, Szelim szíve párja.
Igen, én, szíve párja, szíve párja.

SZELIM
Édesem, hát újra látlak!
Végre két karomba zárlak,
boldogságunk felvirul.

KÖLTŐ
(Látom már, hogy szép Fiorillát
cserben hagyta cudarul.)

ZAIDA, SZELIM
Végre két karomba zárlak,
boldogságunk felvirul.

KÖLTŐ
Ez az ember sose fáradt,
mindig újra lángra gyúl.
Ez az ember sose fáradt,
mindig újra lángra gyúl.
ZAIDA, SZELIM
Végre két karomba zárlak,
boldogságunk felvirul.

KÖLTŐ
Nem, nem, nem, nem!

ZAIDA, SZELIM
Végre szívemre zárlak,
boldogságunk felvirul.
Végre szívemre zárlak,
boldogságunk felvirul.
Végre szívemre zárlak,
boldogságunk felvirul,
boldogságunk felvirul.
KÖLTŐ
Nem! Ez az ember sose fáradt,
mindig újra lángra gyúl.
Ez az ember sose fáradt,
mindig újra lángra gyúl.
Ez az ember sose fáradt,
mindig újra lángra gyúl.
Mindig, mindig lángra gyúl.

RECITATIVO

KÖLTŐ

KÖLTŐ
Egek ura! Ez aztán tempó!
Még elrontja a darabom a török!
Lemegy a függöny, aztán vége.
Ide kell még valami bonyodalmat írnom.
Újabb féltékenységi szcénát. Mindenki jöjjön,
a cigánylány, Fiorilla, a török úr, Narciso és a férj!
Máris írom. Az utcán játszódjék a finálé!
Ez a színpad legyen sötét! Ez divat, de nem öröm.
Várjunk inkább, míg kél a hold! Meg is történt. Köszönöm.

(A szín a költő kérése szerint megváltozik.)

III. KÉP

Utca

No. 12. Kórus és Ária

KÖLTŐ
(próza)
Szerelmesek kara.

KÓRUS
Hát éljen a mámor,
ha csók tüze gyújtja,
és érjen el bárhol,
és éljen a vágy!
Hát éljen az élet!
Hát éljen a mámor,
ha csók tüze gyújtja,
és érjen el bárhol,
és éljen a vágy!
Úgy, úgy, és éljen a vágy!
Úgy, úgy, és éljen a vágy!

(Hódolói a „díva” elé tódulnak.)

FIORILLA
(hódolóihoz)
Akit Ámor nem szeret,
menjen tőlem, maradjon ott!
Büszke férfi szíven győzni
nekem íjat ő adott.
Büszke férfi szíven győzni
nekem íjat ő adott.
Nékem íjat ő adott,
nékem íjat ő adott.

(próza)
Egy táncot, uraim!

No. 13. Balett

A HÓDOLÓK TÁNCA


No. 14. Finálé


FIORILLA, ZAIDA, DON NARCISO, TISZT, KÖLTŐ, DON GERONIO, SZELIM


GERONIO
Mindjárt ide jön a nejem!
Ám én sehol nem lelem.
(Elbújik.)

SZELIM
Hova lettél, szép Zaidám?
Hova bújtál? Gyere már!

FIORILLA
Megvagy végre, kedves törököm!

SZELIM
Bájos nimfa!

GERONIO
(rejtekhelyéről)
Jaj, mit látok!

NARCISO
(Óh, Fiorilla!)

GERONIO
(Igazán ő az.)

KÖLTŐ
(a közönséghez)
(Jön a botrány, tessék várni!)

SZELIM
Milyen boldogság önt látni!

ZAIDA
(Újra kezdi, a régi nóta.)

GERONIO
(Ó, az álnok!)

NARCISO
(Ó, a kígyó!)

ZAIDA
(rátámad Szelimre)
Te álnok! Te csalfa!
 Így szeretsz engem?
(Jaj nekem, jaj nekem!)

FIORILLA, ZAIDA, NARCISO,
KÖLTŐ, GERONIO, SZELIM
Jaj!

ZAIDA
Ó, de kár, hogy ez csak ábránd,
és a kínnak nem lesz vége;
és e szívben, és e szívben nem lesz béke!
Ezt már én nem élem túl.
Ezt a szégyent én nem élem túl.

SZELIM
Tudtam jól, hogy ez csak ábránd,
két szép nő a szívem
párja.
ZAIDA
Tudtam én, hogy ez csak ábránd.
NARCISO
Érzem én, hogy ez csak álom.
KÖLTŐ
Ez hiányzott nékem eddig:
ők csinálják én meg írom.
GERONIO
Érzem én, hogy ez csak álom.

SZELIM
Az, ki csalfa, mind megjárja.
Megcsaltam álnokul.

ZAIDA,
Többé el nem hagy a bánat.
Szégyenszemre, szégyenszemre
nagyon megbánthat engem,
mert ezt én nem élem túl,
mert ezt én nem élem túl,
élem túl.
FIORILLA
Szégyenszemre ő így megbánthat,
mert ezt én nem élem túl,
mert ezt én nem élem túl,
élem túl.
NARCISO, GERONIO
Többé el nem hagy a bánat.
Szégyenszemre, szégyenszemre
nagyon megbántott.
Végem rögtön,
mert ezt én nem élem túl,
mert ezt én nem élem túl,
nem élem túl.
KÖLTŐ
Szinte fejbe vágva állnak,
mind a kettő megbutul.
Szinte fejbe vágva állnak,
szinte fejbe vágva állnak,
szinte fejbe vágva állnak,
jó finálé alakul.
Jó finálé készül ám,
az készül ám!
SZELIM
Szégyenem, ezt érzem,
nem élem túl.
mert ezt én nem élem túl,
mert ezt én nem élem túl,
nem élem túl.

ZAIDA
(megvetően Fiorillához)
Jobb, ha elmegy, itt nincsen dolga!
Ez az úr, ez itt a férjem.

FIORILLA
(lenézően)
Csak egy szó, ha kedvem volna,
ez az úr eljönne vélem.

SZELIM
Nagyon kérem, hagyják abba!

NARCISO
Nem is értem, minek hagyja.
Minek hagyja?

GERONIO
Menj a házba gyorsan, gyorsan!
Menj a házba gyorsan haza!

TISZT
(a civakodókat figyelve)
Milyen zaj, micsoda lárma!

KÖLTŐ
Ez a tréfa kitűnő!

ZAIDA
Majd meglátjuk, majd meglátjuk.

FIORILLA
Majd meglátjuk mind a ketten.

ZAIDA
Majd meglátjuk mind a ketten.

FIORILLA
Jobb, ha elmegy, maga csacska.

ZAIDA
Dehogy félek ilyen nőtől,
maga céda, ravasz macska.

FIORILLA
Aki mondja, az a céda.

FIRORILLA, ZAIDA
Közönséges utcalány.

ZAIDA
Mit nem mond? Hogy én egy utcalány?

FIORILLA
Mit mondott? Mit mondott? Hogy én egy céda?

ZAIDA
Te vagy céda, te vagy utcalány!

FIORILLA
Te vagy céda, te vagy macska!

FIORILLA, ZAIDA
Férfiéhes, csélcsap némber!

Mást se tud, csak szája jár.
SZELIM
Hagyják abba! Megállj, és csend legyen!

GRONIO
Ó, de szörnyű! Ó, de rémes!

NARCISO
Kis Fiorilla, hagyjad abba már,
hallgass el! Hiszen ez szégyen!
Legyen vége, legyen béke!
Halkan, halkan! Nem bírom már.

KÖLTŐ
(örvendezik)
Folytassátok! Bravó! Bravissimo!
Üsd, vágd! Jól van, kapjatok hajba!
Ott fenn húzhatod, lenn nyúzhatod!
Harapj, karmolj! Egyre jobb lesz!
Milyen jó lett, micsoda finálé!
Boldog vagyok, hogy én írom.

FIORILLA, ZAIDA, NARCISO, TISZT,
KÖLTŐ, GERONIO, SZELIM
Szél, ha rázza a fákat, és lomb hull,
reccsen, zúg, hajladoz minden ága,
vad viharban, ha mormol a hullám,
csapkod, ver, harsog a tenger árja,
nem oly vad, mint ha férfit óhajtva
hajba kapnak a féltékeny nők.
Nem oly vad, mint ha egyetlen férfiért
hajba kapnak a féltékeny nők,
hajba kapnak a féltékeny nők,
hajba kapnak, hajba kapnak
a féltékeny nők.
Szél, ha rázza a fákat, stb.
Nem! Nem oly vad, mint ha egy férfit óhajtva
hajba kapnak a féltékeny nők.
Nem szól oly vadul, mint ha egy férfiért
hajba kapnak a féltékeny nők.
Nem oly vad, mint a féltékeny nők!
Hajba kapnak a féltékeny nők,
féltékeny nők, féltékeny nők.


HARMADIK FELVONÁS

RECITATIVO

KÖLTŐ az előfüggöny előtt

KÖLTŐ
Most mi legyen a folytatás
ilyen szörnyű zűrzavar után?
Egy biztos csak, hogy kikészült az öreg nagyon.
Hátha tán segíthetek. A fogadóba hívtam őt,
és tőlem vár megoldást.

(A függöny felmegy)

Ám én sötéten látok.

I. KÉP


Kávéház

RECITATIVO


GERONIO
Teljesen végem.

KÖLTŐ
Don Geronio, hát nyugodjon meg végre, …

(húzás a szövegből)


… és felejtsen el minden törököt
és hűtlen asszonyt!

GERONIO
De kedves költő uram, legszívesebben
a falba verném a fejem. Gondoljon csak arra,
milyen vak voltam én, s ő milyen csélcsap!

KÖLTŐ
Hidegvér, az a fontos! No, még egy kortyot!
(A pipogya vén frátert talán a jó bortól
a bátorság megszállja, tettvágyra gerjed.
Jön a török. Jézusmária! Én elbújok, mert félek!)

RECITATIVO


KÖLTŐ, DON GERONIO, SZELIM

(A költő a duett alatt visszatér az írópulthoz.)

SZELIM
Milyen kedvező, hogy önnel
éppen most futok össze!
Mondandóm volna, és fontos, amit mondok.

KÖLTŐ
(Drámai helyzet.)

GERONIO
És én is fontos dolgot közölnék önnel,
de máris.

KÖLTŐ
(Feljegyzem ezt is, nagyon jól kezdett hozzá.
Munkához látok.)

SZELIM
Szabad szólnom?

GERONIO
Csak tessék!

SZELIM
Tán ideülne mellém. Hány éve annak,
hogy Fiorillát ön feleségül vette?

GERONIO
Már közel hat éve. (Hidegvér, Geronio!)


SZELIM
A szerelem, ha múlik, elfárasztja az embert.

GERONIO
Ez így van; bizony én is
elfáradtam nagyon.

SZELIM
Biztos, hogy önnek a házasság már teher.

GERONIO
De milyen teher! Mint a hátamon egy púp.

SZELIM
Engedje meg, hogy segítségére legyek!
Csak a jó szándék vezet.
El tudnám érni, hogy ne legyen fáradt,
s ne legyen gondja.

GERONIO
Ön? Hogyan? Alig értem…

SZELIM
Hallja!

GERONIO
Hát mondja!

No. 15. Kettős

DON GERONIO, SZELIM

SZELIM
Szép szokások vannak nálunk;
török földön, török földön úgy csinálják…
török földön, török földön úgy csinálják:
ha egy házasember unja élte párját,
akkor drága pénzért eladhatja őt.
Ha egy férj megunta párját,
akkor drága pénzért eladhatja őt,
ha a férj megunta párját,
akkor drága pénzért, drága pénzért
eladhatja őt.

GERONIO
Szép szokás, ezt én belátom,
olasz földön, olasz földön más a divat,
olasz földön, olasz földön más a módi.
Ott a férjek megverik a gazdag urat.
Sajnos mindig tönkreverik a vevőt.
Ott a férjek, ott a férjek sajnos mindig
tönkreverik a vevőt.
Ott a férjek, ott a férjek megverik a gazdag urat;
sajnos mindig tönkreverik,
tönkreverik a vevőt.

SZELIM
Finom szokás, nagyon tetszik,
de az első jobbnak látszik.

GERONIO
Nekem, engedje meg, kérem,
jobban megfelel a másik.

SZELIM
Ugyan mért?

GERONIO
Szívesen őrzök
minden ősi, szép szokást.
Merthogy én szívesen őrzök,
szívesen őrzök minden régi, szép szokást.

SZELIM
(Ez az ember nem is balga!
Nagyon ravasz, nagyon ravasz, okos szerzet.)

GERONIO
(Agyam, dolgozz jól, kapj szárnyra!
Maradj bölcs, maradj bölcs és semmi más!
Agyam,

dolgozz jól, kapj szárnyra!)
SZELIM
 (Dolgozz jól!)

GERONIO, SZELIM
(Maradj bölcs, maradj bölcs és semmimás!)

SZELIM
(Agyam, dolgozz jól, adj

…merszet!)
Agyam, dolgozz jól, adj merszet!
GERONIO
(Dolgozz jól, maradj…

…bölcs és semmi más!)
SZELIM
(Bölcs és semmi más!)

Ha Fiorillát ön eladja nekem,
nem kell hosszasan alkudni velem,
minthogy van nekem rengeteg kincsem,
üti markát a tallérból száz, száz, száz, száz, száz,
üti markát a tallérból száz, száz, száz, száz, száz,
üti markát a tallérból száz.

GERONIO
Török uram, ön csalódik nagyon,
nem kell nekem a rengeteg vagyon.
Kincsért, aranyért dehogyis adom,
mert a nejemet megtartom én, én, én, én, én,
mert a nejemet megtartom én, én, én, én, én,
mert a nejemet megtartom én.

SZELIM
(Ördög vinné!) Tán mégis…

GERONIO
Szó se róla!

SZELIM
Ne legyen mérges!

GERONIO
Én mérges? Hát persze!
Én mérges? Hát persze!
Én mérges? Hát persze!

SZELIM
(Balga férj, lám, hogy megjött a mersze!
Majdnem átvert, de én fogom őt.)


GERONIO, SZELIM
(Balga férj, lám, hogy megjött a mersze!
Majdnem átvert, de én fogom őt.
Engem nem fog becsapni,
engem nem fog becsapni, de én becsapom őt.)
Én becsapom őt, de én becsapom őt!
Én becsapom őt! Én őt, én őt!)

SZELIM
Választ kérek.

GERONIO
Szó se róla.

SZELIM
Nincs reményem?

GERONIO
Nincs reménye.

SZELIM
Bárhogy ágál, enyém lesz mégis.

GERONIO
Nem lehet.

SZELIM
Tudok egy módot.

GERONIO
Az mi lenne? Az mi lenne?

SZELIM
Elrabolni.

Kifizetni sose fogom,
kifizetni sose fogom,
hanem össze-vissza verem,
gyorsan tönkreteszem én.
Én, én!
Gyorsan, gyorsan, gyorsan, gyorsan,
gyorsan tönkreteszem én!
Vén pojáca, majd meglátja:
kifizetni sose fogom,
kifizetni sose fogom,
hanem össze-vissza verem,
gyorsan tönkreteszem én,
hanem össze-vissza verem,
gyorsan tönkreteszem én.

GERONIO
Gondolhatna arra mégis,
ott leszek ezúttal én is,
ahogy kapom, visszaadom,
össze-vissza verem én.
Én, én!
Ahogy kapom, visszaadom,
össze-vissza verem én.
Uram, ön lesz agyonverve.
Gondolhatna arra mégis,
ott leszek ezúttal én is,
ahogy kapom, visszaadom,
össze-vissza verem én.
Ahogy kapom, visszaadom,
össze-vissza verem én.

SZELIM
Jövök majd egy hosszú késsel,
jövök majd egy hosszú késsel!

Úgy, úgy, úgy, úgy!
GERONIO
Én egy görbe karddal jövök,
én egy görbe karddal jövök!

Úgy, úgy, úgy, úgy!
SZELIM
Puskám is lesz, legyen résen,
puskám is lesz, legyen résen!

Úgy, úgy, úgy, úgy!
GERONIO
Hogyha ugrál, rögtön lövök,
hogyha ugrál, rögtön lövök!

Úgy, úgy, úgy, úgy!
SZELIM
Milyen öröm! Összetöröm,
hogyha nagyon akarom!

Jó, jó, jó, jó!
GERONIO
Milyen öröm, összetöröm,
hogyha nagyon akarom!

SZELIM
Egy hosszú késsel jövök!

GERONIO
Ha ugrál, rögtön lövök!

SZELIM
Nagy öröm, összetöröm!

GERONIO, SZELIM
Hogyha nagyon akarom,
majd meglátja, összetöröm,!
Milyen öröm, összetöröm,
milyen öröm, összetöröm,
milyen öröm, összetöröm,
hogyha nagyon akarom!
Nem, nem, nem, nem!
Nem, nem, nem, nem!

GERONIO
Szét lesz verve, majd meglátja,
hogyha nagyon akarom,
hogyha nagyon akarom,
hogyha nagyon akarom!
SZELIM
Majd meglátja, összetöröm,
hogyha nagyon akarom,
hogyha nagyon akarom,
hogyha nagyon akarom!

(Más-más irányba távoznak.
A függöny leereszkedik.)

(A Költő recitativója húzva)

II. KÉP


Don Geronio háza

RECITATIVO


FIORILLA

FIORILLA
A szemtelen kis török nőcske
a szeretőmre jogot formál, hogyha tud.
Hallatlan eset! No, de én bosszút állok!
Azt akarom, hogy lássa, mily könnyen győzök,
és hogyha majd keserű poharát fenékig kiissza,
övé lehet Szelim, de csak, ha én adom vissza!
Szolgám üzenetet vitt Szelim nevében;
a fogadóba hívtam, itt lesz.
S majd meglátja, hogy én győzni fogok.

(Belép Zaida.)

RECITATIVO


FIORILLA, ZAIDA, SZELIM

ZAIDA
(Az ajtóban, bizonytalanul)
Bocsánat, nem tudtam…!

FIORILLA
Ó, kérem, kerüljön beljebb!
Én hívtam ide.

ZAIDA
Ön?

FIORILLA
Igen. Szelim is itt lesz néhány perc múlva már.
Nem lenne helyes, ha egyedül csak velem
lenne együtt, s ez előnyömre válnék.
Mindkettőnk előtt jobb, ha őszintén bevallja,
szíve párjának melyikünket akarja.

ZAIDA
Ő jog szerint az enyém.
Azon kívül ön férjes, nem gondol erre?

FIORILLA
Mit se számít! Nincs gondom másra, csak szerelemre.

ZAIDA
(Meglátja a közeledő Szelimet.)
No de ő jön itt épp!
(Elrejtőzik.)

SZELIM
(Azt hiszi, észrevétlenül közeledik Fiorillához.)
Szívemből örülök, hogy egyedül találom,
drága Fiorilla. Hát végre itt a perc
megbeszélni mindent!

FIORILLA
Még mást is talál itt bent,
annak még jobban örül,
csak nézzen jobban körül!

ZAIDA
(Előlép.)
Te hűtlen!

SZELIM
Te vagy az? Te itt vagy? Hogy kerülsz ide?

ZAIDA
Én kérdem tőled.

FIORILLA
Én hívtam őt ide azért, hogy ön itt adjon választ,
mondja meg: kettőnk közül melyikünket választ?
Döntse el hát!

ZAIDA
No, szóljon!

SZELIM
Cseppet sem egyszerű a válasz.

ZAIDA
Áruló! Most már értem!
(sértetten, könnyek közt.)
Megalázni a gyengét… Ön megnyerte a játszmát.
(Indul.)

SZELIM
Nem, nem!
(Zaida után indul.)

FIORILLA
Hát menjen vele! Mit vár még?

SZELIM
A szívem rögtön megszakad!
Szeretem mind a két lányt.

FIORILLA
Csak menjen, csak menjen! Ön nem méltó hozzám.

SZELIM
(Fiorillához, megjátszva)
Így állunk? Elküld innen? Hát jó! Elmegyek hát.


FIORILLA
Nem én küldöm; ön döntött.

SZELIM
Ég önnel! (Hát menni hagy?)

FIORILLA
(Ő elhagy? Én árva!)

SZELIM
(Még gondolkoznom kell.)

FIORILLA
Agyő! Ég áldja!

KÖLTŐ
(próza)
Pillanat türelmet! Még egy duett következik.

No. 16. Kettős


FIORILLA, SZELIM


SZELIM
(Távozófélben, maga elé)

Ne hidd el a nőnek,
hogy a szerelme oly nagy!
Megbántódik semmiért,
a csacska, a csacska azt mondja,
hogy elhagy.
Felgyúl szíve lángja,
de gyorsan megbánja,
de gyorsan megbánja,
elhamvad a láng.

FIORILLA
Ne hidd el a férfinek,
hogy hű lesz a csélcsap!
Azt mondja, csak érted él,
de szerelme nem tart,
nem, elszáll egy szép nap!
Mint nyáron a szellő,
oly könnyű, oly könnyű, lengő,
feltámad, s elszáll.

SZELIM
Téved ön, ha engem vádol!
Férfiszó nem száll a szélbe.

FIORILLA
Látom én, hogy másért lángol,
s úgy tesz, mintha értem égne.

SZELIM
És, ha téved?

FIORILLA
Hallgasson, hűtlen!

SZELIM
Egy szót csak!

FIORILLA
Nem, nem, nem.

SZELIM
Hallgasson meg!

FIORILLA
Nálunk itthon,
olasz földön ilyen érzés
minden, csak nem szerelem.
Nem, nem!

SZELIM
(haragosan)
Nálunk otthon,
török földön ilyen érzés
minden, csak nem szerelem.

FIORILLA
Olasz földön ilyen érzés
minden, csak nem szerelem,
minden, csak nem szerelem.
Nálunk nem, nem, nem, nem,
olasz földön, higgyen nekem,
nem, nem, nem, ilyen érzés
nem szerelem, nem bizony,
az ilyen érzés, az nem szerelem.
SZELIM
Nálunk otthon ilyen érzés
minden, csak nem szerelem,
nem, minden csak nem szerelem.
Ilyen érzés nálunk otthon nem,
nem, nem, nem, ez más, nem szerelem.

FIORILLA
(Hogyha így beszélek, vége,
elhagy és nem látom már!
Taktikának jobb a béke,
tán egy jó szavamra vár.)

SZELIM
(Hogyha így beszélek, vége,
elhagy és nem látom már!
Taktikának jobb a béke,
tán egy jó szavamra vár.)

(esdekelve)

Bárcsak… Bárcsak remélni mernék.

FIORILLA
(megindultan)
Bárcsak… Bárcsak feledni tudnék!

SZELIM
Bocsásson meg!

FIORILLA
Mit képzel!

SZELIM
E kéz…

FIORILLA
Mit képzel!

SZELIM
Egyetlenem, bocsáss meg!

FIORILLA
(gyöngéden)
Megjavul, ugye? Megjavul, ugye?

SZELIM
Imádlak! Imádlak!

FIORILLA
(örömmel)
Örökké hű lesz? Örökké hű lesz?

SZELIM
Míg csak élek.

FIORILLA, SZELIM
(kitörő örömmel, gyöngéden)
Enyém hát szerelmed,
megbízom tebenned!
Úgy várlak, imádlak,
ne hagyj el soha!
Te drága, csak véled
lesz boldog az élet.
A hűség, a béke
ne tűnjön tova!

FIORILLA
Te drága, csak véled

lesz boldog az élet.
SZELIM
Te drága, csak véled
lesz boldog az élet.

A hűség, a béke
ne tűnjön el tőlünk,
ne tűnjön tova!
FIORILLA
A hűség, a béke
ne tűnjön el tőlünk!
Sose tűnjön…

FIORILLA, SZELIM
… a béke, a hűség,
a béke ne tűnjön tova!

SZELIM
Ne tűnjön a béke, ne tűnjön a hűség,
a béke, a hűség ne tűnjön tova!

FIORILLA, SZELIM
Ne tűnjön tova!
A béke, a hűség
ne tűnjön tova,
a béke, a hűség
ne tűnjön tova,
ne hagyj el soha,
ne hagyj el soha,
ne hagyj el soha!

(Két irányban távoznak.
Függöny.)

RECITATIVO


DON NARCISO, KÖLTŐ, DON GERONIO

KÖLTŐ
(…)
Don Geronio! Don Geronio!

GERONIO
Mi a baj?

KÖLTŐ
Nagy hírem van!

GERONIO
No, mondja már!

KÖLTŐ
Egy kis szöktetés készül.
Jó lesz, ha vigyáz!

GERONIO
Honnan vesz? Ez lehetetlen!

NARCISO
(rejtekhelyről)
(Hogy Fiorilla szökni akar?
Hálátlan lélek! Hisz’ tudja, hogy szeretem!)

KÖLTŐ
Álarcosbált rendezünk az éjjel
a török úrnak. Fiorilla jelmezben megy oda;
Szelim ott rá akarja beszélni,
hogy szökjenek meg együtt.

NARCISO
(Mit hallok!)

GERONIO
Elhagy engem? Ó, szegény árva!

KÖLTŐ
Én aztán Zaidának elmondtam mindent.
Ravasz voltam, még elárultam azt is,
milyen jelmezt ölt Fiorilla.
A szép Zaida ugyanazt veszi fel,
s egyformák lesznek.
Ön is jöjjön, és öltözzön fel török úrnak!

GERONIO
És aztán?

KÖLTŐ
Ön szökteti majd meg
azt a hűtlen Fiorillát.

GERONIO
Már értem, és futok,
egy percet se vesztsek!
(Indulna, de a költő visszatartja.)

KÖLTŐ
Ó, nem kell futni,
a török mindig utolsónak jön!
Induljon gyorsan, és szerezzen egy szép
törökjelmezt!

GERONIO
Már megyek!

KÖLTŐ
(Ezt megkavartam szépen.)

RECITATIVO


DON NARCISO

NARCISO
Megértettem mindent. Nem nézem tétlen,
elmegyek én erre a jelmezbálra.
Óh, hűtlen asszony, vállalok érted mindent,
hogy a bálról mással ne szökhess és engem el ne hagyj,
hogy változatlan áhítattal imádjam a hűtlenséged!

No. 17. Ária


DON NARCISO


NARCISO
Én foglak elrabolni,
eljövök majd teérted.
Te gyógyítsd meg
lázas szívem búját,
mert nekem boldogságot
senki más nem ád,
mert nekem boldogságot,
azt senki más nem ád.
Nem vágyom én, jaj,
nem vágyom én,
nem vágyom másra,
csak terád, csak rád.
Szívem búját gyógyítsd meg,
kegyetlen, szép szerelmem,
ne bánts, ne kínozz engem,
el ne menj, ó, jaj!

A kedves arcú Ámor
tán még ez egyszer megszán,
és engedelmes lesz tán
az én szerelmesem.
Jöjj, szép reménység hozzám,
és boldogságot hozz rám,
add vissza őt nekem!
A tettvágy, az buzdít a jóra,
majd meglátsz, ha eljő az óra!
Én elviszlek, én nem hagylak el
már soha. Ó, nem!
Én nem hagylak el, egyetlenem,
elviszlek én, nem hagylak többé már,
nem, nem, nem hagylak el soha,
nem hagylak el, nem hagylak el.

(A függöny fölmegy.)

III. kép


Bálterem


No. 18. Kórus és Fiorilla



FIORILLA és KÍSÉRET


KÓRUS
Mind boldogságra vágyunk,
a jókedv életcél,
de boldogság és jókedv
csak Ámor által él,
de boldogság és jókedv
csak Ámor által él.

FIORILLA
Ha esti szellő csókja
egy lengő szirmot ér,
a lepke és a rózsa
azt teszik, mit a szél.
A lepke és a rózsa,
szirmok és lenge szél
mind szomjasak a csókra,
mind csak a vágynak él.

KÓRUS
Mert boldogság és jókedv,
mert boldogság és jókedv,
mert boldogság és jókedv
csak Ámor által él.

FIORILLA
Szép tavasz fénye lángol,
elfut a zordon tél,
lomb puha zöldje táncol,
az erdő újra él;
a nap csókjától éled
a rét, és a fű kikél,
a rét, a lomb, a fűszál
mind csókra csókot kér.


KÓRUS
A boldogság és jókedv
csak Ámor által él.
A boldogság és jókedv
csak Ámor által él.
A boldogság és jókedv
csak Ámor által él.

RECITATIVO


FIORILLA, DON NARCISO

FIORILLA
(jelmezben)
Hol van Szelim? Nem találom.
Itt rengetegen vannak, sehol nem látom őt.
Hol leljek rá?

NARCISO
Ez itt Fiorilla!

FIORILLA
Ej, úgy látszik, hogy ez ő! Szelim…!

NARCISO
Fiorilla!

FIORILLA
Már régóta várom, hol késett?

NARCISO
Megbocsásson!

FIORILLA
Nyújtsa a karját, és sétálgassunk egy kissé!

No. 19.  Keringő


A VENDÉGEK TÁNCA

RECITATIVO

ZAIDA, SZELIM


(Zaida érkezi,k a nyomában Szelim, mindketten ugyanolyan jelmezben, mint Fiorilla és Narciso.)

SZELIM
Én bájos Fiorillám, mért nem szól hozzám?
Azért haragszik, drága, mivel késtem egy kissé?
De a maskarák megfogtak, utamat állták.

ZAIDA
Én nem szeretek várni. Aki jellem, az pontos.

SZELIM
Ez így van, de kérem, Fiorilla…

ZAIDA
(Ez az álnok! Majd’ szétvet a méreg!)

SZELIM
Nyújtsa a karját, és sétáljunk egy kissé!

KERINGŐ


Táncolják a vendégek

RECITATIVO


DON GERONIO

GERONIO
Nézzenek rám, mert elsőbálos vagyok,
még maskarát is vettem.
Úgy kellett nekem! Átkozott öregember,
hogy megjártam a késői szerelemmel!

(Geronio meglátja Fiorillát és Narcisót, akik ugyanolyanok, mint Zaida és Szelim.)

Ej, mit látok! Fiorilla Szelimmel együtt jött a bálra!
Mi a szösz, jól látok? Ott jön egy másik Szelim,
és vele van egy másik Fiorilla…
Két teljesen egyforma nő…
Melyik ő, és melyikük nem ő?

No. 20. Ötös


FIORILLA, ZAIDA, DON NARCISO, SZELIM, DON GERONIO 


GERONIO
Furcsa helyzet, furcsa helyzet, meg kell hagyni!
Nem tudom, hogy melyik nő a házastársam.
Azt a turbánt is kétszer láttam…
Melyik ő? Melyik ő?

NARCISO
Innen én nem megyek el,
csak, hogyha elvihetlek téged.

ZAIDA
Nem is vártam, hogy a sorsom
ilyen jót hoz, ilyen szépet,
ilyen jót hoz, ilyen szépet.

GERONIO
Melyik nő a házastársam?
Honnan tudjam, melyik ő?

SZELIM
Gyere hát Törökországba,
hol a férjed leszek én,
igen a férjed leszek én!

FIORILLA
Veled menni szívem vágya,
oda mégse megyek én.
Veled lenni, szívem vágya,
oda mégse megyek én, oda mégse megyek én.

GERONIO
Furcsa helyzet, meg kell hagyni,
nem is sejtem, ki a párom;
török kétszer, asszony kétszer,
ki a nőm, nem tudom én.
Furcsa helyzet, meg kell hagyni,
nem tudom, hogy melyik nő a párom.

FIORILLA, ZAIDA, NARCISO, SZELIM
(Add, hogy Ámor mellettem álljon,
és még ma éjjel célhoz érjek!)

GERONIO
Nagyon szégyellhetem magam,
szinte elakad a szavam,
csuda buta lett a fejem,
nem ismerem meg a nejem,
nem ismerem meg a nejem;
honnan tudjam, melyik ő?
ZAIDA, NARCISO
Arra vágyom, hogy véled éljek,
csak véled, csak véled.
FIORILLA
Csak arra vágyom, hogy
véled éljek, csak véled!
SZELIM
És ezen túl csak véled éljek,
csak véled.

FIORILLA, ZAIDA, NARCISO
Minden vágyam csak te vagy,
te vagy.
SZELIM
Vágyam te vagy, te vagy.

FIORILLA, ZAIDA, NARCISO
Minden vágyam csak te vagy.
GERONIO
Nagyon szégyellhetem magam,
honnan tudjam, te ki vagy?

FIORILLA
Vágyam csak te vagy,
te vagy, te vagy.
ZAIDA, NARCISO, SZELIM
Az csak te vagy, az csak te vagy,
te vagy, te vagy.
GERONIO
És te ki vagy? Te ki vagy?
Te vagy te vagy?

NARCISO, SZELIM
Így hát most elmegyünk.

GERONIO
Elhagynak csúfosan.

FIORILLA, ZAIDA
No, jó! Most menjünk!

GERONIO
Bárcsak ne látnék!

FIORILLA, ZAIDA, NARCISO
Hát menjünk!

GERONIO
Mennek már. Állj meg! Állj meg!
Itt marad.

SZELIM
Ki beszél hozzám? Mit akar tőlem?

ZAIDA
Önt úgysem értjük; én sem meg ő sem.

NARCISO
Ez itt a férje, siessünk végre!

FIORILLA
Most értem végre, itt van a férjem.

GERONIO
Nem mentek innen,
maradtok itt benn!
Jó hitves párom,
keresem én,
majd megtalálom,
itt van szegény.

FIORILLA, ZAIDA
Hol van a párja?

FIORILLA, ZAIDA, NARCISO, SZELIM
Tán nincsen észnél.

FIORILLA, ZAIDA
Hol van a párja?

FIORILLA, ZAIDA, NARCISO, SZELIM
Tán nincsen észnél.

GERONIO
Hol van a párom? Hol van a párom?
Hol van a párom?

Hol van a párom?
KÓRUS
Épp  nincsen kéznél.

GERONIO
Máshol találom, hol leljek rá?
Várjunk! Állj, csak a testemen át!
FIORILLA, ZAIDA, NARCISO, SZELIM, KÓRUS
Máshol találja,
ott lelhet rá.


FIORILLA
Ha a vénség minden tudna,
ez a terv kátyúba jutna.
Gyere, csendben menjünk innen,
mielőtt kitör a baj!

Csendben, halkan,
mert itt rögtön nagy lesz a baj!
ZAIDA
Ha a vénség minden tudna,
ez a terv kátyúba jutna.
Csendben, csendben menjünk innen,
mielőtt kitör a baj!

Csendben, halkan,
mielőtt még kitör a baj!
FIORILLA
Csendben, halkan!
Kitör a baj!
NARCISO
Ha a vénség minden tudna,
ez a terv kátyúba jutna.
Gyere, csendben menjünk innen,
mielőtt nagy lesz a baj!

Csendben, halkan,
mielőtt még nagy lesz a baj!
ZAIDA
Csendben, halkan!
Nagy lesz a baj!
SZELIM
Ha a vénség minden tudna,
ez a terv kátyúba jutna.
Gyere, csendben menjünk innen,
mielőtt nagy lesz a baj!

GERONIO
Török ember, aljas féreg,

engem majd’ felvet a méreg!
SZELIM
Csendben, halkan!
NARCISO
Csendben, halkan!

GERONIO
De most csend, mert én beszélek,
aki mukkan, annak jaj!
KÓRUS
Tűnjön el innen,
mert meg őrjít ez a zaj!

FIORILLA, ZAIDA, NARCISO, SZELIM
Gyere, csendben menjünk innen,
mielőtt kitör a baj!
Gyere, csendben menjünk innen,
mielőtt kitör a baj!
GERONIO
Török ember, aljas féreg,
engem majd’ felvet a méreg!
Török ember, aljas féreg,
engem majd’ felvet a méreg!

FIORILLA
Csendben, halkan, mielőtt kitör a baj!

NARCISO, SZELIM
Csendben, halkan, mielőtt kitör a baj!

GERONIO
Török ember, aljas

féreg!
FIORILLA, ZAIDA, NARCISO, SZELIM
Csendben!

GERONIO
Török ember, aljas

féreg!
FIORILLA, ZAIDA, NARCISO, SZELIM
Halkan!

Bolond szegény, azt kell hinnem,
jobb lesz gyorsan tűnni innen4
Bolond szegény, azt kell hinnem,
jobb lesz gyorsan köddé válni,
meg kell fogni, útját állni!
(Érted élek, történjen bármi!)
Meg kell fogni, útját állni!
(érted élek, történjen bármi.)
GERONIO
Végre szólok! EJ, még mit nem!
Nem fog senki eltűnni innen!
Nem fog senki menni innen,
köddé válni, utamba állni!
Hol a párom? Bosszút állni!
Hol a párom? Bosszút állni!
Hol a párom? Bosszút állni!
Hol a párom? Hol a párom?

FIORILLA, ZAIDA, NARCISO
Szedje össze szédült fejét!
Sem itt, sem ott nincs a párja,
nem találja itt a nejét!
Megáll az ész, menjen már!
De nem találja itt a nejét,
megáll az ész, menjen már!
GERONIO
Nagyon kérem, hagyjon szólni!
Nagyon kérem, hagyjon szólni!
Ez a párom, az a párom,
ez a párom, az a párom?
Nagyon kérem, hagyjon szólni!
Ez a párom, az a párom?
Ez se, az se, nem találom.
Fejem szédül, nagyon fáj!
SZELIM
Szedje össze szédült fejét!
Itt se, ott se volt a párja!
Nincsen észnél, hallja kérem,
hagyja abba, menjen már!
Ön azt se tudja, melyik ő,
no, hagyja abba, menjen már!
KÓRUS
Nincsen észnél, hallja kérem,
hagyja abba, menjen már!
Ön azt se tudja, ki a párja,
hagyja abba, menjen már!

GERONIO
Hol a párom,

hol a párom
hol a párom, hol a párom?
Ez a párom, az a párom?
Fejem szédül, nagyon fáj.
FIORILLA, ZAIDA, NARCISO, SZELIM
Nem találja itt a párját,
hagyja abba, menjen már!
KÓRUS
De hagyja abba, menjen már!

GERONIO
Hol a párom,

hol a párom
hol a párom, hol a párom?
Ez a párom, az a párom?
Fejem szédül, nagyon fáj.
Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj!
Fejem szédül, nagyon fáj!
FIORILLA, ZAIDA, NARCISO, SZELIM
Nem találja itt a párját,
hagyja abba, menjen már,
de gyorsan már, de gyorsan már!
Hagyja abba, menjen már!
KÓRUS
De hagyja abba, menjen már,
de gyorsan már, de gyorsan már!
Hagyja abba, menjen már!

(Mindenki távozik, Geronio kétségbeesve néz utánuk.)

Függöny

RECITATIVO

KÖLTŐ, FIORILLA

KÖLTŐ
Ez jó volt! Micsoda zűrzavar!
Igazán nem is vártam, a fejem beleszédül.
Kedves nézők, az élet néha jobban megold mindent,
mint bármely ügyes költő.

(Fiorilla közeledik.)

Óh, donna Fiorilla, örülök, hogy még egyszer látom!
Fogadja hálám, nagyon jól játszott, köszönöm szépen.
Most búcsúzom, mert véget ér ez a játék,
de tovább folytatódik az élet!
A török várja, ég önnel! Még mielőtt a nap kél,
indulni kell.

FIORILLA
(sértődötten)
Nem! Minek néz engem? Ezt nem játszom tovább.
Jól meggondoltam mindent, más vagyok én,
mint amilyennek ön megformált, egy ennyire
tisztességes asszonyt! Nem, nekem ez nem való.
A szerepet visszaadom.

(Geronio, aki kihallgatta, megöleli.)

A jó Don Geronio mintaférj, éppen a legszebb férfikorban.
Oly szépen élünk együtt, mint párjával a gerle.
(És nagyon gazdag…)
S mert nem megyek el mással, és engedelmes leszek,

(Előlép Don Narciso.)

ő megengedi nékem, hogy egyetlenegy hódolót megtartsak.
Don Narcisót, aki oly híven búsul.

KÖLTŐ
(Csalódottan)
Mit szólnak ehhez? A vígjátékom
teljesen csődbe jutott. Kár volna újrakezdeni,
önök se bírnák ki újra.
Az lett, amit éppen nem akartam:
divatjamúlt szokványos, régi opera.
Valamit kell tennem. Töröm a fejem.
Én bizony nem láttam az erdőt a fáktól!
Megvan már! Jöjjenek velem!
A kikötőben álla bárka,
a török elbúcsúzik Itáliától.

(Tapsol, a függöny felmegy.)

IV. kép

Kikötő – mint az I. felvonásban

No. 21. Finálé

FIORILLA, ZAIDA, DON NARCISO, TISZT,
KÖLTŐ, DON GERONIO, SZELIM, KÓRUS

KÓRUS
Ringasd, tenger, el a bárkát,
óvja ég, és jó szél hajtsa
azt, ki elmegy rajta,
míg az otthoni partra ér,
míg az otthoni partra ér!

SZELIM
Szép Itália, elhagylak téged,
bár itt boldog voltam én.
Szívem mélyén őrzöm a képed,
mely a sírig bennem él,
mely a sírig bennem él.

ZAIDA
Lám, Fiorilla, lám, Fiorilla s Don Geronio,
milyen nagy az egyetértés!

KÖLTŐ
Vissza, vissza! Más a vége!
Nem ilyen egyszerű a kérdés!

(Mind körülveszik a kétségbeesett Költőt.)

ZAIDA, SZELIM
Minden embert hagyjon kérem,
hogy a kedve szerint éljen!

NARCISO

Önnek megköszönjük szépen,
hogy a játék létrejött.

ZAIDA, NARCISO, KÖLTŐ, GERONIO
Búcsúztatjuk a törököt.

ZAIDA, SZELIM
Búcsúzunk most, kedves nézők.

FIORILLA, GERONIO
Kérjük, legyenek elnézők!

KÖLTŐ
Mióta e tréfát írták,
elmúlt néhány emberöltő.
Az, ki írta, az a költő,
az, nem én, nem én vagyok.
Minden jó, ha jó a vége,
nékem megbocsássatok!

(A Költő jó képet vág a vesztett játszmához, és a többekkel énekel.)

FIORILLA, ZAIDA, DON NARCISO, TISZT,
KÖLTŐ, DON GERONIO, SZELIM, KÓRUS
Ha szerelem éltet,
csak úgy szép az élet.
Ha valaki téved,
azt felejtsük el!
Ki nem fél a vágytól,
azt szeretni kell,
azt szeretni kell.

KÓRUS
Ha szerelem éltet,

csak úgy szép az élet,
s ha valaki téved,
azt felejtsük el!
FIORILLA, ZAIDA, DON NARCISO, TISZT,
KÖLTŐ, DON GERONIO, SZELIM
S ha valaki téved,
azt felejtsük el!

Ki nem fél a vágytól, ki nem fél a vágytól,
nem fél, azt szeretni kell!
Hát élvezzék bátran,
mit életük ad,
s ha tetszett a játék,
úgy tapsoljanak,
úgy tapsoljanak,
úgy tapsoljanak,
úgy tapsoljanak!
KÓRUS
Azt, ki nem fél a vágytól,
mert azt szeretni kell!
Hát élvezzék bátran,
mit életük ad,
s ha tetszett a játék,
úgy tapsoljanak,
úgy tapsoljanak,
úgy tapsoljanak,
úgy tapsoljanak!

(Szelim és Zaida a többiek és a cigányok üdvkoszorúja közepette hajóra szállnak.
A függöny leereszkedik.)