2015. május 22., péntek

Donizetti – Gilardoni: BOLONDOKHÁZA (I pazzi per progetto)



BOLONDOKHÁZA
(I pazzi per progetto)

Vígopera egy felvonásban

Szövegét írta: Domenico Gilardoni

Fordította: Csákovics Lajos

Zenéjét szerezte: Gaetano Donizetti

Ősbemutató:
Teatro del Fondo, Nápoly, 1830. február 7.


SZEREPLŐK:

DARLEMONT
a bolondokháza igazgatója,
Norina bácsikája                                  Basszus

NORINA
Blinval felesége                                   Szoprán

BLINVAL
ezredes                                         Basszbariton

CRISTINA
fiatal francia hölgy,
Blinvalba szerelmes                  Mezzoszoprán

VENANZIO
zsugori vénember,
Cristina gyámja                                     Basszus

EUSTACCHIO
trombitás
Blinval ezredében                                 Bariton

FRANK
servo di Darlemont                       Basszbariton


AZ EGYETLEN FELVONÁS
Terem, asztalok, székek, csembaló, egyéb hangszerek
                                    



Első jelenet
Darlemont, majd Frank, Cristina és Venanzio

No 1
Bevezetés

DARLEMONT
(orvosi jelentéseket olvasva)
Hahaha! Mind elavult módszer!
Csupa elmebeteg orvos!
Csupa elmebeteg orvos,
aki vaskalapot hordoz,
őszerintük az a gyógyszer,
ha a betegeket verjük,
vízbe dugjuk, megkötözzük,
és ha összetört a testük,
majd az eszük helyre áll!
Ők érdemlik meg a láncot,
no, de én ilyet nem játszok,
más a módszer, más a módszer!

FRANK
(levéllel a kezében belép)
Ezt igazgató úrnak küldik.

DARLEMONT
Honnan hoztad?

FRANK
Künn egy öregúr vár választ.

DARLEMONT
(kinyitja a levelet, olvassa)
„Pártfogásodba ajánlom
ismerősöm gyámleányát.
(türelmetlenül)
Csak te segíthetsz a lányon,
aki sajnos tébolyult.
Üdvözöl szívből: öreg barátod.”
(Frankhoz)
Máris küldd be
azt a hölgyet és a gyámját!

FRANK
Ahogy méltóságod kéri.
(El.)

DARLEMONT
Mintha könyörögni kéne,
hogyha segítségem várják!
Mindegyiknél van egy írás,
folyton egymást protezsálják.

Folyton ez megy, ez megy…
FRANK
(Cristinát és Venanziót bevezetve)
Fáradjanak beljebb, tessék!

CRISTINA
(Darlemonthoz)
Netalán Ön „le maitre des foux”?

DARLEMONT
Node, hölgyem, nem is értem…

CRISTINA
Legyen elnéző vélem, bocsánatát kérem!
„Son visage, sa gràce, son tout…”

DARLEMONT
(feszengve)
(Te nagy Ég! Kik ezek?)

CRISTINA
Hiszen látom, hiszen látom!
Bocsánatát kérem, bocsánatát kérem!

VENANZIO
(Darlemont-hoz)
Ez dühöngő őrült…


CRISTINA
Nem, nem, nem, nem!
Nagyon értelmes, okos és művelt…

VENANZIO
Nem igaz!

CRISTINA
… kit e vénember percig sem tűrhet,
sőt: a tébolydába zárna, engem tébolydába zárna!
Pedig táncolok, csoda a hangom,
tudok verseket, dalokat százszám,
szépen táncolok, csoda a hangom,
fújom Petrarcát, Molière-t, Tassót,
megy kívülről Rousseau, megy kívülről Tasso,
megy Molière, s ez nagy szó!
A kottához értek, verseim szépek,
és jól megy az ének,
és kívülről fújok sok zengezetes drámát.
(Darlemont-hoz)
Minek álldogál, bámul itt bambán,
még csak hellyel sem kínál talán?

DARLEMONT
Ami igaz, az igaz. No, hamar egy széket!
(hellyel kínálja)
Rajta, kedves…

CRISTINA
nnn
Még hogy „ kedves?!” Mit gügyög itt, kérem?
A cukizást hagyjuk!

VENANZIO
Látja, tébolyult a gyermekem…

CRISTINA
Ne higgyen egy szót se, ne higgyen egy szót se!
Nem az apám ez, hanem a gyámom!
Csak egy gyámszülő… Gazdag vámszedő!
Ez egy zsugori uzsorás, tolvaj!

VENANZIO
Ugye, mondtam?

CRISTINA
Nem, nem, nem!

VENANZIO
Ez egy őrült!

CRISTINA
Nem, nem, nem!
Tőle kamatra vehet fel kölcsönt!

Bizony ám! Bizony ám!
VENANZIO
Nem, nem, nem! Nem, nem, nem!

CRISTINA
Tőle kamatra vehet fel kölcsönt!
Most a pénzemre fáj a foga,
amit apuka hagyott „a moi”,
azt akarja „attrapper pour lui,
sans epoux” bezáratni „ici”
„Sans epoux, sans epoux, sans epoux, sans epoux”
bezáratni „ici, sans epoux”
(Darlemont-ra mosolyogva)
Ah, de látom, ön „homme de talent”;
Ön sem hagyná elvenni „l’argent”.

DARLEMONT
Bizony, így van, szó se róla!

Szó se róla, szó se róla!
VENANZIO
Mondom: őrült, mondom: őrült!

Második jelenet
Eustachio Brodolosius kintről, előbbiek



EUSTACHIO
(kintről)
Eustachio Brodolosius penetrare potest?

VENANZIO, DARLEMONT,
CRISTINA és FRANK
Újabb vendég! Ez ki lesz?

Eustachio megjelenik az ajtóban.

EUSTACHIO
Szabad kérem?

DARLEMONT
(Eustachióhoz)
Jöjjön csak bátran!

EUSTACHIO
Mille salve a társaságnak!
(keresvén)
Darlemont?

DARLEMONT
(elé lépve)
Én volnék magam.
Ám… Önt hogy is hívják? Mi hozta erre?

EUSTACHIO
(meghajtja magát)
Nem szándékszom titkolózni:
Don Eustachio Brodolosi,
hírneves orvosdoktor tanár.

MIND
(Méghogy orvosdoktor lenne?
Olyan, mint egy vadszamár.)

EUSTACHIO
(Egy ládából, amit magánál hord, mértéktelen mennyiségű
papírost és pirulát vesz elő)
Ím, ez a köszönőlevelek tömege,
melyeket egykori betegek küldenek,
kik oly sok kín után találtak énreám,
s egyedül általam nyerhettek gyógyulást.
E roppant nagy tudás nem múló érdemem,
tudásom végtelen, s ez egyben védjegyem,
s csak egyre kérhetem: hogy szedje pirulám,
s azonnal virul ám! A legjobb vétele:
a bölcsek étele, hosszú lesz élete,
de csak, ha él vele, de csak, ha él vele, de csak, ha él vele!
Tekintse át! Tekintse át!
(mutatja a leveleket)
Ezt küldte Trákia kegyelmes hercege
ki nekem sárszobrot emelt mindenfele,
szerinte az vagyok, ki egykor Eszkuláp!
Májbajos betegem engem itt sokra tesz:
szerinte én vagyok az új Hippokratész,
itt meg gróf Figaro, eltűnt a tumora,
ez itt gróf Frittola, ez meg lord Spinola,
láthatja itt meg itt: mind engem istenít
Jokó, a bankár, Barbleu, a kalmár,
hercegek, lordok, s mindegyik boldog,
áldozva jó sokat, keresnek módokat,
hogy buzgó hódolat áradjon rám,
bennem jut csúcsra a tudomány,
s a legjobb orvosok felnéznek rám,
hittel néznek fel rám!

CRISTINA
„Parbleu!”, pörög a nyelve,
bár lélegzetet venne! „Parbleu!”
Hadd lám, hogy velem győzi-e,
vagy túl tehetek rajta! „Parbleu!”
Hadd lám, hogy velem győzi-e,
vagy túltehetek rajt’!
Én győzök majd!
DARLEMONT
(A frászt fecseg ez össze?!
A frászt fecseg ez össze?!
Vagy én vagyok, én vagyok a böszme?
A frászt fecseg ez össze?
A frászt fecseg ez össze?
Vagy én vagyok, én vagyok a böszme?)
Csak halkabban, az istenért!
Ne csapjanak nagy zajt,
túl nagy zajt!
VENANZIO                
(Mit hord ez itten össze?
Mit hord ez itten össze?
De jobb nekem, ha nem szólok közbe…
Mit hord ez itten össze?
Mit hord ez itten össze?
De jobb nekem, ha nem szólok közbe…
Pont ő kell ide minekünk,
most jól összezavart!
Összezavart!
EUSTACHIO
(Most jó magas a mérce;
nincs már, ki utolérje
a híres don Eustachiót!
Így nyer don Eustachio,
a bölcs don Eustachio,
ma fényes diadalt!
Most lenyűgöztem őket,
enyém a diadal,
a diadal!)
FRANK
(Mit hord ez itten össze?
Én nem kotyogok közbe.
Fecseg a nő és a férfiak,
pokoli hangzavar!
De rémes hangzavar!)

CRISTINA
Kívülről fújom az összes drámát,
rengeteg verset, ki tudja számát!
Dalolok szépen; higgye el nékem:
ez itt egy uzsorás, nem vagyok őrült!
Ez itt egy uzsorás, nem vagyok őrült,
ez itt egy uzsorás, nem vagyok őrült!
Dalolok Tassót, táncolok bármit,
és muzsikálok, nem vagyok őrült
Nem, nem, nem, nem, nem!
Hogy jártatja száját!
Nem fogsz ki rajtam, én nyerek, meglásd!
Hiába próbál, szavamra, nem hagyom
legyőzni magamat!
Ne bízd el magadat! Ne bízd el magadat!
Megy Tasso, megy Moliére, megy Dante és
dalolok, táncolok, látja, hogy nem vagyok őrült,
látja: nem vagyok őrült, én nem vagyok őrült,
én nem vagyok őrült, nem, nem, nem, nem!
VENANZIO
Ez őrült, ez őrült!
DARLEMONT
Csak halkan, hadd kérjem!
Hagyja! Hagyja!
Nyugalmat kérek! Nyugalmat kérek!
Halkan! Nem tűröm ezt a zajt.
De… Ha… Ha kérhetném: halkan!
Ej, szűntessék meg már ezt a zajt!
Kérem, csak halkan,
ha kérhetném: halkan, bánt e zaj!
Csak halkan! Csak halkan, kérem, halkan!
Ha kérhetném: halkan, bánt a zaj!
Csak halkan! Csak halkan! Csak halkan!
Ez rettentő zaj!
VENANZIO
Megmondja bárki, hogy ez egy őrült!
Megmondja bárki, hogy ez egy őrült!
Úgy van! Az, az, az. Úgy van, nyílván, hogy az!
(Ő kellett, don Eustachio! Ő kellett, ő,
mindent megzavart!
Csak szájal, csak szájal, s mindent összezavar!
Úgy szájal, megzavart.)
Csak halkan! Csak halkan!
(Mindent összezavar!)
FRANK
(Jaj, mind fecseg, locsog csak,
de én nem szólok közbe!
Hogy mondja a nő, s a férfiak!
Fecserésznek, kiabálnak,
és vég nélkül mondják!
Mily rémes hangzavar!
Pokoli zaj! Pokoli zaj!
Pokoli zaj! Pokoli zaj!
Hát, ez rettentő zaj!
Jaj, meddig tart még ez a hangzavar?
Vad hangzavar! Vad hangzavar! Vad hangzavar!)
EUSTACHIO
Ez itt a köszönőlevelek tömege,
amiket egykori betegek küldenek.
Tekintse át! Tekintse át!
Remek a módszerem, van egy új gyógyszerem!
Egye a pirulám, ettől kivirul ám;
a legjobb vétele: a bölcsek étele!
Egy hosszú életen keresztül védelem,
maholnap lételem, percig se kételem!
Nagy jóhír: nincs több kórság,
általam legyőzi sorsát,
mert gyógyszereim révén ül rajta diadalt!
Minden orvos félhet tőlem,
az iszonyat, iszonyat, iszonyat törhet rá:
nem lesz, nem lesz több baj!
Félnek, félnek tőlem majd,
mert a Földön nem lesz több baj!

Recitativo

DARLEMONT
Ugye kérhetek csendet?
Elhallgatnának végre?

CRISTINA
„Pour moi” nem szólalok meg „pas”.

DARLEMONT
Beszéljen bátran,
de ha szabadna kérnem,
ne legyen majd’ a fele franciául!

VENANZIO
Jól beszél, Darlemont. Mily tapintatlan!

EUSTACHIO
Azt szeretném én látni!
Tán azért vártam egy óra hosszat odakint,
 hogy maguk…

DARLEMONT
(gúnyosan)
Mi az, kérem?

EUSTACHIO
Semmi, semmi…
Egymásközt volnánk, a professzorok krémje…
Buta formalitásokra nincs szükség,
hisz’ érdemeink ismerik
az itt levő, a leendő, s az elhunyt betegek…
Íme, nézze!
(mutatja a nagy doboz pirulát)

DARLEMONT
De ezek… nem ajánlólevelek.

EUSTACHIO
Mire kell ott még papiros,
hol láthatja a csodaszert?
Magáért szól, mit e dobozban láthat:
húsz év munka gyümölcse;
dolgoztam éjjel-nappal,
verejtékben és könnyben küzdöttem érte,
és tudom jól: megérte,
hiszen gyógyszerem réven minden őrült
lehet oktató vagy miniszter… jegybankelnök…
Én is e gyógyszer révén lettem kollégája Önnek,
s ez által fogok még elérni többet.

DARLEMONT
Na, kérem… Darlemont neve rég elismert,
míg Ön… De vegye szemügyre e hölgyikét,
mit gondol, bolond vagy józan?
(Cristinára mutat)

EUSTACHIO
(magában)
(Most legyek észnél, ne szóljam el magam!)

VENANZIO
(csendesen Eustachióhoz, pénzt mutatva neki)
(Mondja, hogy őrült, és adok ötven scudót!)

EUSTACHIO
(Mit képzel?! Énnekem bőven elég negyven,
és komplett bolond!)
(Cristinához, pulzust akar mérni)
A karját!

CRISTINA
De mondja, maga tényleg „phisicien”?

EUSTACHIO
Ne spanyolul beszéljen!

CRISTINA
Mondja, ön tényleg orvos?

EUSTACHIO
Ön megsért; az, akit itt lát, egy Paracelzusz.

DARLEMONT
(Eustachióhoz)
Mit gondol?

VENANZIO
Halljuk, halljuk!

EUSTACHIO
Jó étvágya van, hölgyem?

CRISTINA
Mint egy farkasnak!

EUSTACHIO
Átalussza az éjet?

CRISTINA
Ritkán, merthogy a gyámom úgy zavar ágyba
„sans souper”.

EUSTACHIO
Következéskép gyomorrontása nincsen…

CRISTINA
Nincs.

EUSTACHIO
Ön egy nyolcad fokú tébolyban szenved.

CRISTINA
(szárazon)
Az ám! S ön egy huszadrendű vadbarom.

DARLEMONT
(Éljen az orvos, de még inkább a bolond!
Ez a fickó egy kókler,
de majd én megtréfálom!)

FRANK
(belépve Darlemonthoz)
Uram, tudja, az ezredes,
aki tegnap este későn
a fogadóban vett ki szállást,
s akinek nevét megtudnom parancsolta,
maga érkezett hozzánk,
hogy intézetünket most megtekintse.

DARLEMONT
Mi a neve?

FRANK
Blinval.

DRALEMONT
(Ő az! Unokahúgom férje!)
(halkan Franhoz)
Menj hozzá, tudja meg máris,
hogy visszajött a férje,
és itt lesz nem soká!

FRANK
Úgy lesz, ahogy kéri.
(El.)

DARLEMONT
(Venanzióhoz és Cristinához)
Kedves vendégeim,
bocsássanak meg kérem,
de fogadnom kell rögtön egy rangos ezredes.

EUSTACHIO
Hogy itt egy ezredes?
                   
CRISTINA
Ki lehet az?

DARLEMONT
Blinval.

TÖBBIEK
Blinval?!

DARLEMONT
Ismerik hírből?

EUSTACHIO
(Miatta szöktem én el az ezredből…
Hisz’ ezredkürtös volnék, csak dezertáltam!
Mihez is kezdjünk? Kis dobozom, most baj van!)

DARLEMONT
(Venanzióhoz)
Ön ismeri talán?

VENANZIO
Bár ne ismertem volna!
De a házamban kapott egyszer szállást!

CRISTINA
Köztünk ébredt „l’amour”,
s azt ígérte, hogy elvesz.

VENANZIO
De csak majd, ha meghalt a felesége.

DARLEMONT
(A hitvány!)
(Eustachióhoz)
És ön?

EUSTACHIO
Ah! Lehet ennek már vagy egy éve éppen,
volt neki egy kis fulladásos rohama,
hamar bekapott ebből,
(mutatja a pirulákat)
és a fulladás elmúlt,
a sok friss levegővel engem is elfújt…

DARLEMONT
(Cristinához és Venanzióhoz)
Nos, itt várjanak meg kérem,
össze kell hívnom orvosi testületünket, hogy döntsenek.

EUSTACHIO
És velem mi lesz?

DARLEMONT
(Másik szobát mutat neki)
Addig fáradjon be ide,
míg dönt a többi doktor,
hogy mire jó e földöntúli csodaszer!

EUSTACHIO
Itt elég sok az orvos?

DARLEMONT
Csupa ügyszerető doktor.

EUSTACHIO
(Na, majd elveszem a kedvüket az ügytől!)

CRISTINA
Majd láthatom Blinvált?

DARLEMONT
Láthatja, hogyne!

EUSTACHIO
Legyünk túl rajta gyorsan!

DARLEMONT
Jó, csak nyugalom!
(a többiek távoznak)
Blinval félre lépet volna ezzel?
Ki se tudja, még hánnyal…!
Hát, szegény húgom nem is nagyon téved,
ha hűtelennek mondja,
de ők tudják a módját,
legyen bármi a gond, majd csak megoldják.
(Távozik.)

Harmadik jelenet
Norina egyedül

No 2
Ária - Norina

NORINA
Jött a hír, hogy visszatért,
drága férjem itt van már;
s szívem újra tűzben ég,
nem csak dobban, ám vígan táncot jár,
víg táncot jár!
Nyugtom én nem leltem rég,
folyton zaklatott a forró vágy,
most, hogy férjem visszatért,
béke vár és boldogság,
béke vár és boldogság!
Jött a hír, hogy visszatért,
drága férjem itt van már;
s szívem újra tűzben ég,
nem csak dobban, ám vígan táncot jár,
víg táncot jár, víg táncot jár, víg táncot jár!
Nem dobban a szívem, nem csak dobban a szívem:
táncot jár, táncot jár, táncot jár!

Drága hölgyek, mindez miért?
Drága hölgyek, mindez miért?
Titkom halkan megsúgom,
titkon, halkan elárulom:

Míg nő él a Földön
csak egy lesz a vágya:
hogy választott párját
hű szívére zárja,
ők másként nem hallják
a szívek szavát!
Mert bárgyú a férfi,
s nem érti a nőket,
hát, nékünk kell égni,
s behálózni őket;
a véred, ha lángol,
meglásd, hozzád talál!
Majd végül hozzád talál,
majd hozzád talál!
Jött a hír, hogy visszatért,
drága férjem itt van már;
s szívem újra tűzben ég,
nem csak dobban: táncot jár!
Táncot jár! Táncot jár!
Míg nő él a Földön… stb.
Majd hozzád talál, majd hozzád talál,
majd hozzád talál, majd hozzád talál,
csak várj, csak várj, hát, várj!

Recitativo

Ugyanakkor szívesen megtudnám,
a drágalátos férjem
most - ahelyett, hogy háza táján járna,
hol feleségét hagyta,
s kitől a boldog mézeshetek múltán
majd’ három évre kénytelen volt válni –
mért akar pont itt agybetegeket látni?

Negyedik jelenet
Eustachio, előbbi

EUSTACHIO
(belépve meglátja Norinát, magában)
Itt egy úrihölgy! Hátha…

NORINA
(Hű, de rusnya egy fajzat!)

EUSTACHIO
Mondja csak, lelkem…!

NORINA
Miben segíthetek?

EUSTACHIO
Ön széna vagy szalma…?

NORINA
Óh, már értem! Nem én, nem vagyok őrült!
Norina vagyok, Darlemont unokahúga. És ön?

EUSTACHIO
Doktor Eustachio Brodolosi.

NORINA
És mondja, esetleg látta az ezredest?

EUSTACHIO
Szerencsére nem láttam, de ez nem tréfa!
Hogyha beszélnek róla,
mintha csak rosszul volnák:
le kell nyelnem egy kis szódabikarbónát.

NORINA
Mi a baj? Kissé zavarodottnak tűnik.

EUSTACHIO
Nem, de ahogy beszél az ezredesről,
azzal eszembe juttat
egy eszétvesztett hölgyet,
Cristina nevűt, kit Blinval
feleségül akar venni, így mondta,
akkor, így mondta elébb,
ha sírba tette majd mostani nejét.

NORINA
Mit?! Óh, a szemét!

EUSTACHIO
Ezt hogy’ érti?

Ötödik jelenet
Darlemont, előbbiek, majd Frank
                                                                           
NORINA
A bácsim!

DARLEMONT
Tudod már, kedves húgom?

NORINA
Többet mint kéne…
Don Eustachio mondta,
hogy  van itt egy kis fruska,
akit Blinval…

DARLEMONT
Talán...

NORINA
Itt is csak őutána koslat?

DARLEMONT
Ezt nem tudni.

EUSTACHIO
(Mit pusmognak ilyen félrevonulva?)

DARLEMONT
De majd próbára tesszük,
hű maradt-e az úr!
Segíts ebben, kieszeltem egy kis mókát,
amit bármelyik asszony
eljátszhat könnyen!

NORINA
Mi volna?

DARLEMONT
Játszd a bolondot, mint aki összeroppant,
mert férje ura meghalt!
Nem is sejti, hogy én vagyok a bácsid;
az intézet igazgatójaként
egyszer csak szépen bevezetem, kiderül így,
mikor meglát mint tébolyodott elmét,
nevet majd vagy sírni fog!

NORINA
De bácsi, hisz ez nagyszerű!
Roppant szellemes ötlet,
ki ötlene ki más ily remek tervet!

EUSTACHIO
(Nagy Ég! Egy szót sem hallok!)

NORINA
Ez jó lesz!

DARLEMONT
Ej, de mennyire!

(Norina távozik)

EUSTACHIO
(Végre hogy elment!
Nem is volt dilinós...
Most megyek szépen én is; bármelyik percben
nyilhat az ajtó szárnya,
s az ezredes beléphet!)

DARLEMONT
(Eustachióhoz)
De jó, hogy itt van! Az ezredes ha jönne,
megkérem, kicsit a társalogjon véle,
amíg jövök!

EUSTACHIO
(feszengve, növekvő ijedelemmel)
Az sajnos… Most nem megy…

DARLEMONT
Itt várjon!
(Távozik.)

EUSTACHIO
De ha mondom…! Meg se hallja.
De miért bízta ezt rám, én nem is értem,
én fogadjam a szörnyet!
Nagy Ég! Hisz’ mindig az ezredesnél van
egy jó nagy fütykös,
és ha úgy hozza kedve, csapkod vele!
(meglátja az érkező Blinvalt)
Ah! Ez ő lesz! Az ám!
Már innen látszik az a nagy karvalyorra,
és ott van a fütykös, jaj, magával hordja!
vagy:       
Óh, Istenem! Mindig
fel van szerelkezve egy lovaglópálcával,
s ha úgy hozza a kedve, el is jár a keze.
(meglátja az érkező Blinvalt)
Ah! Ő az! Helyben vagyunk! Megismerem,
a sasorráról,
és megismerem a pálcáról!

Hatodik jelenet
Blinval és Eustachio

BLINVAL
Úgy emlékszem, azt mondta,
itt kell várnom, amíg megjön…
(Észreveszi Eustachiót, aki igyekszik a legsötétebb
zugban elbújni.)
Ki lehet az? Tán kedve támadt bújócskázni itt?

EUSTACHIO
(Szép csendben kisomfordálok, mint egy kis pille…)

BLINVAL
Jóember!

EUSTACHIO
(Jajaj! Többet innen nem jutok ki élve…)

BLINVAL
Nem tudja, az igazgató hol van?

EUSTACHIO
(Igyekszik, hogy Blinval semmiképpen ne ismerjen rá)
Umm…

BLINVAL
Visszajön-e még…?

EUSTACHIO
Eh!

BLINVAL
Maga néma, vagy mi? Talán süket?
(felfortyan)
Nem nyitod ki a szádat?!
Ezzel a fütykössel most jól

megváglak!
EUSTACHIO
Megváglak!


Hagyjon békibe!

BLINVAL
A mindenit!
Hisz’ ez nálam volt kűrtös!

EUSTACHIO
(A gyógyszeres dobozra pillog.)
(Most búcsúzom, te doboz! Balszerencse üldöz.)
(Indul.)

BLINVAL
Megállj csak!

EUSTACHIO
Hagyjon engem!

BLINVAL
Csak egy szóra!

EUSTACHIO
Majd máskor! Nekem most sürgős…

BLINVAL
(A ruhájánál fogva visszahúzza)
Udvariatlanság!

EUSTACHIO
Ej, ne cibáljon már!

BLINVAL
Hadd lássam a képed! ah!
 
No. 3 Duett
Eustachio, Blinval

Te itt?!

EUSTACHIO
Hogy te? Hogy itt?
Több jómodort hadd kérjek!

BLINVAL
Én téged láttalak…
Túl ismerős a képed.

EUSTACHIO
Utaztam erre, utaztam arra… Ég áldja!
(Indul)

BLINVAL
(visszahúzza a karjánál fogva)
De ismerős vagy, mondom! Rögtön mondom…

EUSTACHIO
Mit zaklat ezzel folyton?!
Letépi minden gombom…

BLINVAL
Ez terméketlen fecsegés!
Egy tapodtat sem mégy!

EUSTACHIO
Az ingem ujja reped és
még meg sem mondja, mért…

BLINVAL
Ne fecseréssz! Ne fecseréssz!

EUSTACHIO
Ugyan mért? Ugyan mért?

BLINVAL
A rút, tömpe, turcsi orra,
e lottyadt, puffadt orca,
a képe hörcsög-forma,
sok rusnya szeplőfoltja,
mintha pontos mása volna,
a pontos mása volna
az ezredkűrtös úrnak,
ki tőlem elszökött,
s doktorként működött,
de hogyha egyszer elkapom,
miszlikbe vagdalom!
De bizony ám! De bizony ám! De bizony ám!
Bekasztlizom!
De hogyha egyszer elkapom,
de hogyha egyszer elkapom,
de hogyha egyszer elkapom,
a dutyiba dugom, de úgy lesz ám,
bekasztlizom, börtön vár rá, tudom!

EUSTACHIO
Ha erről van szó éppen,
hogy ily ismerős a képem,
hát, meg kell mondjam, kérem,
hogy ön is az volt nékem;
és emlékeztet persze
egy híres énekesre,
ki Pestre érkezett,
s ott elhelyezkedett,
a dalszínházban énekel,
mint basszus énekes.
Ugye ön az, az a ravasz?
Ugye, hogy az, maga ravasz?
Az Operában énekel, az Operában énekel,
az Operában énekel, no, erre mit felel?
Nos, mit felel? Őt látom én, mit felel?

BLINVAL
Tán úgy gondolja, tévedek?

EUSTACHIO
Már hogyne! Ön kérem tévedett.

BLINVAL
Ön úgy gondolja, tévedek?

EUSTACHIO
Én attól tartok, tévedett.

BLINVAL
Na, jó. A fütykös… majd fényt derít reá!

EUSTACHIO
(Óh, jaj nekem!) A fütykös?
Azt ne!! Egy pillanat!

BLINVAL
Nem!

EUSTACHIO
Egy perc csupán! Csak nyugalom!

BLINVAL
Azt mondtad, tévedek?

EUSTACHIO
A sípom, a kűrtöm, a trombitám, …
BLINVAL
A pálca!

EUSTACHIO
A síp, a kűrt, a trombitám
szolgálatára áll!

De várjon még, az istenért,
csak rakja el a fütykösét,
a síp, a kűrt, a trombita
szolgálatára áll!
De várjon még, az istenért,
csak rakja el a fütykösét,
a síp, a kűrt, a trombita
szolgálatára áll,
és fújok kűrtöt, trombitát,
és fújok kűrtöt, trombitát,
ha meg nem öl, ha megbocsát,
ha megbocsát, ha megbocsát!
BLINVAL
A pálca, a pálca
majd szépen fényt derít reá.
A pálca, a pálca
szépen fényt derít reá.
A pálca fényt derít majd reá!

(Eustachio letérdel.)

BLINVAL
Gyerünk, talpra!

EUSTACHIO
Most mégsem ütlegel?

BLINVAL
Ne reszkess, vén szamár!

EUSTACHIO
De, hogyha meg nem sértem,
itt mért van, mit csinál?

BLINVAL
Egy állhatatlan nő miatt.
Nem nő az, hanem hárpia!
Oly szép, akár egy kirakat…

EUSTACHIO
(Mit hallok?!)

BLINVAL
Ám őrületbe hajt!
Nem kímél, tönkretesz! Nem kímél, tönkretesz!

EUSTACHIO
Ajvé, ez ám a kulimász!
Ajvé, ez ám a kulimász!
De hát ez itt egy diliház… Mi hozta…?

BLINVAL
Kóros elmebaj!

EUSTACHIO
Komolyan mondja?!

BLINVAl
Talán… Talán…
EUSTACHIO
Őrült?

BLINVAL
Meghibbantam?
Úgy tűnik, baj van.
Vagy tán mégsem,
magam sem értem.
Te vagy épp a legjobb példa:
kürtös voltál, megváltoztál,
átnyergeltél, orvos lettél,
nem tűröd a gyilkolást.
Meghibbantam? Itt nagy baj van,
vagy ha mégsem, meg kell értsem:
Te vagy épp a legjobb példa:
kürtös voltál, megváltoztál,
átnyergeltél, orvos lettél,
nem tűröd a gyilkolást.
De ha bennem üt az óra,
vágyódom az ágyúszóra,
üt az óra, üt az óra ágyúszóra,
vérszomjamat mi sem oltja,
lecsapok az árulóra,
mi sem oltja, mi sem oltja, árulója,
mind a halál fia volna,
aki csak utamba áll!
Mind-mind halál fia, aki ide áll!
Mind a halál fia volna, aki csak utamba áll!
Mind-mind halál fia, aki ide áll!

EUSTACHIO
Milyen őrületes beteg ez az alak!
Meg is öl, ha ez a roham rajta marad!
Szeme vérbe’ forog, foga között morog!
Na, ezt jól kifogtad, nesze,
éppen most megy el az esze!


Hova bújjak, hova bújjak, hova bújjak,
míg a tébolyodott rohama leáll?!
Szeme vérbe’ forog, foga között morog!
Na, ezt jól kifogtad, nesze,
éppen most megy el az esze!
Jaj, a hátamon a pálca
már a gyászindulót játssza,
mintha Kháron arra várna
ladikjára invitálva,
hogy a gyászos túlvilágra
kacarászva vigyen át,
hogy a gyászos túlvilágra
kacarászva vigyen át!
BLINVAL
Hajt az őrület, csak őmiatta!
Téboly fenyeget!
Bumm, szól az ágyú!
Bumm, szól az ágyú!
Bumm! Bumm!

BLINVAL
Meghibbantam? Úgy érzem, baj van.

EUSTACHIO
Már régen baj van!

BLINVAL
Vagy tán mégsem? Magam sem értem.

EUSTACHIO
Épp nincsen észen!

BLINVAL
Te vagy épp a legjobb példa,
hogy a téboly ránk tör néha…

EUSTACHIO
Szeme forog, ahogy morog.
Itt van, nesze, nincsen esze!

BLINVAL
Kürtös voltál, megváltoztál,
átnyergeltél, orvos lettél…

EUSTACHIO
Kár a szóért, bármit mondjon,
ennél senki nincsen otthon…

BLINVAL
Átnyergeltél, orvos lettél,
nem tűröd a gyilkolást.

De ha bennem üt az óra,
vágyódom az ágyúszóra,
üt az óra, üt az óra ágyúszóra,
vérszomjamat mi sem oltja,
lecsapok az árulóra,
mi sem oltja, mi sem oltja, árulója,
mind a halál fia volna,
aki csak utamba áll!
Mind-mind halál fia, aki ide áll!
Mind a halál fia volna, aki csak utamba áll!
Mind-mind halál fia, aki ide áll!
Ez a téboly elővesz néhol,
egycsapásra gyilkolásra ez a furkós készen áll,
meghal az, kit eltalál!
Ez a téboly elővesz néhol,
egycsapásra gyilkolásra ez a furkós készen áll,
meghal az, kit eltalál!
Az pórul jár, az pórul jár, az pórul jár.
EUSTACHIO
Jaj, ha a hátra üt a pálca, üt a pálca!
Jaj, ha a tudományom csak a pokol várja!
Mintha Káron ladikja várna rám:
elvész e tudomány!
Mintha Káron arra várna,
hogy a túlvilágra vigye át:
elvész e tudomány!

BLINVAL
Ez a téboly elővesz néhol!
EUSTACHIO
Ez egy őrült! Idegi sérült!

BLINVAL
Egycsapásra gyilkolásra ez a furkós készen áll,
meghal az, kit eltalál!
EUSTACHIO
De mintha csakis arra várna,
hogy a gyászos túlvilágra
vigye át e tudományt!

BLINVAL
Ez a téboly elővesz néhol!
EUSTACHIO
Ez egy őrült! Idegi sérült!

BLINVAL
Egycsapásra gyilkolásra ez a furkós készen áll,
meghal az, kit eltalál!
Az pórul jár, az pórul jár, az pórul jár.
EUSTACHIO
De mintha Káron arra várna,
csak hogy a túlvilágra
kacarászva vigye át
vélem ezt a nagy tudást,
vélem ezt a nagy tudást,
ott végzem már, ott végzem már!


 (Távozik.)


Recitativo
Hetedik jelenet
Darlemont és Blinval

DARLEMONT
(Belépve)
Csöppet várnia kellett, ezredes uram,
megbocsásson!

BLINVAL
Bocsássak? Ugyan kérem,
hisz’ erre semmi szükség;
tegye azt, ami fontos; én várok.

DARLEMOT
Nem! Hadd biztosítsam önt arról,
megtisztel minket, ezredes, magas látogatása;
boldog lesz minden őrült, hogy önt is itt látja.

BLINVAL
Nagyon kedves.

DARLEMONT
Úgy hallom, csak nem rég érkezett hozzánk,
hogy intézetünket megvizitálja…

BLINVAL
Amelyről annyi szépet beszél a fáma,
nagy csodákról hallok.

DARLEMONT
A hírek kérem igazak!
Aki itt van, meg is gyógyul;
innen mindenki boldogan megy el!
Bár… éppen aggaszt egy eset…

BLINVAL
Mi baj?

DARLEMONT
Van itt egy úrihölgy,
Lyonból küldte hozzám
egy kedves, régi barátom.

BLINVAL
Lyonból? Talán dühöng?

DARLEMONT
Dühöngne bár! Az gyógyulást mutatna.
Ám csupa bánat és mélabú,
kesereg folyton, kimozdíthatatlan…
És nem találom módját…

BLINVAL
De mit lehetne tenni…?

DARLEMONT
(kinézve)
Ő van itt! Jön erre! Ön most maradjon távol!

BLINVAL
Mit? Talán jobb, ha távozom?

DARLEMONT
Maradjon, nagyon kérem, de lépjen hátrébb,
s ne közelítsen hozzá!

BLINVAL
Ahogy kéri.
(Hátrahúzódik.)

Nyolcadik jelenet
Norina, aki zilált öltözékben, önkívületben, lassan lépkedve érkezik; előbbiek, később Frank.



BLINVAL
(Milyen kecsteli formák!)

DARLEMONT
(magában, Norinát követve)
(Csak nehogy rosszul játsszon!)

NORINA
(Blinvalra sandítva)
(Megpocakosodott jócskán!
Jaj, remegek, ha látom! Rajta, bátran!)
Keserves sóhajom, hatolj a sírba;
ott nyugszol, férjuram, lelőtt egy bomba!
Pár véres húscafat, belőled ez maradt…
BLINVAL
(A hangja!)
Darlemont!

DARLEMONT
(Blinvalhoz)
Ne szóljon!

BLINVAL
De fontos…
Ismerjük egymást…

Recitativo

DARLEMONT
Nos, hölgyem…

NORINA
Ah!

DARLEMONT
Megtudhatom, hogy’ van?

NORINA
(válasz nélkül hagyja)
Hol van a férjem?

DARLEMONT
Megjön, megjön, csak bízzék!

BLINVAL
(De ő az, hisz’ ő az!)
(Darlemont-hoz)
Professzor, engedje, hogy lássam!

NORINA
(Mégis szeret!)

DARLEMONT
(Blinvalhoz)
Most nem szabad zavarni!

NORINA
Drága Blinval!

BLINVAL
(Hogy’ szólít!)

NORINA
A harci dicsőségért elhagytad nődet,
s temiattad itt engem egy bomba dönt romba!

BLINVAL
(hangosan)
Hiszen élek!

DARLEMONT
(leinti)
Ne szóljon!

BLINVAL
(Darlemont-hoz)
Ugyan kérem! A feleségem.
Ugye, így van szívem?

NORINA
Ki zaklat engem? Mért tolakodik hozzám?!

DARLEMONT
Egy férfi.

BLINVAL
Blinval vagyok!

NORINA
Blinvalom meghalt.

BLINVAL
Nem! Én élek, látod, s imádlak!

DARLEMONT
Mért akarja azt, hogy őrjöngni kezdjen?

BLINVAL
Nagy Isten! Nem ismer fel!

DARLEMONT
(Norinához)
Óh, kérem, kövessen, kedves!
(Blinvalnak)
Ön ne…

BLINVAL
Nem érti; miattam került ide!

DARLEMONT
Rendbe jön, rendbe jön!

BLINVAL
(térdre ereszkedve)
De ha térdre rogyva kérném…

DARLEMONT
(Norina elé lépve)
Szíves engedelmével...

BLINVAL
De hadd mondjam el neki…

DARLEMONT
Majd talán máskor.
(Távozik Norinával, becsukja az ajtót.)

BLINVAL
Én nem mozdulok innen, zárhatod bárhogy’!

FRANK
(Belép)
Elnézést, nem járt erre Eustachio doktor úr?

BLINVAL
Miért?

FRANK 
Mert az orvosi kar összegyűlt.

BLINVAL
Ők kezelik Norina őrületét?

FRANK
Mit? Neje őnagysága?
Norina? Megbolondult Darlemont úr kis húga?
Hiszen csak tegnap érkezett hanyatt-homlok:
meghallotta a hírt, hogy a dragonyos had
megjött…

BLINVAL
Dragonyosok?

FRANK
Hát, hisz’ ezredes úr tudja.

BLINVAL
Csak folytasd, csak folytasd!

FRANK
Oly boldog volt a kedve,
azt hajtogatta egyre: visszajön már, láthatom őt!
Őrült? Pont ő? Ez tréfa.

BLINVAL
(magában)
(Nem is őrült. Darlemont unokahúga?
Úgy! Igaz! Ő az a bácsi, emlegette egyszer…
Na de mi dolga dragonyosokkal?
Tán egykor
szeretett egy tisztet,
de közbejött az esküvőnk,
nem is láthatta többet,
mert egyazon nap indult a dragonyos csapat mivelünk,
és együtt mentünk harcba.
Írta az újság, hogy visszatér az ezredük,
ide csörtet nagy gonddal,
hogy újra lássa itt a régi kedvest!)

FRANK
(Ej, mi van itt? Az ezredes szinte őrjöng!)

BLINVAL
(Szóval a bácsi véle összejátszik.
Így le akarnak rázni,
s ha tőlem szabadul, jöjjön a másik?
Ezt meg fogod még bánni!
Majd felhasználom fegyvered:
én is őrültet játszom, aki szenved,
mert a neje meghalt.
Most épp kapóra jött Cristina ide,
ő lesz majd a csalétek,
most megtanítlak én, Norina kedves!
Jaj, ha közbelép bárki:
vagy Darlemont vagy a kűrtös, bármelyik szolga!
Én többet nem leszek bárgyú,
jöhet ellenem kard, döröghet ágyú!)
(Távozik.)

FRANK
Hát, ez hülye! Nem is kérdés.

Kilencedik jelenet
Eustachio és Frank

EUSTACHIO
(Bentről)
Segítség! Segítség!
Mentsetek meg!
(Bejön poros arccal)

FRANK
Mért, mi történt?

EUSTACHIO
(Mutatja a ládikót.)
Nézd csak! Tök üres!

FRANK
Na és?

EUSTACHIO
Cristina, ő, akit tébolyultnak mond a gyámja,
sőt, nékem is okom van rá, hogy annak tartsam,
észrevette nálam ezt a kis ládát,
rögvest elvette tőlem, és szegény fejemre
rá is borította!

FRANK
Ez szép! Kegyelmed egy merő kosz lett.

EUSTACHIO
Az is csoda, hogy élek még!

FRANK
Hogy értsem?

EUSTACHIO
Az a liba!
Nem is körme van: karma!
Be kellett látnom:
nem is liba, ez egy macska!

FRANK
Mondja, van egy még a bűvös pirulákból?

EUSTACHIO
Mért? Itt van a macska?!

FRANK
Nem, az ezredesnek.

EUSTACHIO
Ugyan, mit érnénk egy szem pirulával?
Neki más az adagja,
ott akkora kell, mint egy futball-labda!

FRANK
Szóval őrült?

EUSTACHIO
Még nem vertétek láncra?!

FRANK
Őt megkötözni? Kényes…

EUSTACHIO
Blinvalt?

FRANK
Jó nevű úr.

EUSTACHIO
Ám közveszélyes!


No. 4. Quartett

Tizedik jelenet
Norina, Cristina, Blinval, előbbiek,
mindenki a maga idején

BLINVAL
(Belép, őrült képet vágva)
Végzet, ragadj el engem!

EUSTACHIO
(Nagy Ég!)

FRANK
(És megint itt van!)

BLINVAL
Végzet, ragadj el engem!

EUSTACHIO
(Nagy Ég!)

BLINVAL
(Frankhoz)
Ne mozdulj! Maradj helyben!

FRANK
(próbál meglógni)
(Halkan!)

BLINVAL
Ne mozdulj!

EUSTACHIO
(Nagy Ég!)

BLINVAL
Maradj helyben!

(Eustachio és Frank igyekeznek kereket oldani.)

FRANK
(Most el!)

EUSTACHIO
(Csak szépen!)

FRANK
(Halkan, halkan, halkan…)

EUSTACHIO
(Szépen, szépen, szépen, szépen.)

BLINVAL
(folyvást tragikusan)
Meghalt Norina valóban?

FRANK
Dehogy!

EUSTACHIO
Nem tűnik úgy…

BLINVAL
Nem?

FRANK
(félénken)
Az én szavamban bízhat...

BLINVAL
(Frankhoz)
De szólj, ki vagy, te jámbor,
ki engem hinni bíztat?

FRANK
(reszketve)
Én Frank!

BLINVAL
(megragadja Frank karját)
Jaj lesz, ha játszol!

FRANK
Eresszen el, vagy hívom
a főigazgatót!
(Távozik)

BLINVAL
(Eustachióhoz)
Nehogy elmenj!

EUSTACHIO
(És engem ezzel itthagy?!
Reméljük, hogy megúszom!)

BLINVAL
Mért szalad el? Ám legalább te itt vagy…
(parancsolóan)
Te légy helyette túszom!

EUSTACHIO
Hogy én a túsza!
Hogyne! Hogyne! Már hogy ne lennék az…

BLINVAL
Te régen halálom kívánod,
már nem kell, már nem kell hosszan várnod.

EUSTACHIO
(Ha itt valaki meghal,
nem ön lesz, attól félek.

Mert elhágy most a lélek,
oly reszketés tört rám!)

NORINA
(észrevétlenül belép.)
(magában)
(Férjem hű maradt-e hozzám,
tudni fogjuk nemsoká.
Félre bújva, észrevétlen,
fényt derítek szépen rá,
fényt derítek szépen rá.)
BLINVAL
Te halálomat várod,
már nem kell sokat várnod!
Norina meghalt, Norina meghalt! Jaj!
EUSTACHIO
Ha itt valaki meghal,
nem ő lesz, attól félek;
Mert elhágy most a lélek,
mert elhágy most a lélek,
oly reszketés tört rám. Jaj!

NORINA
Lássuk hát!

Fényt derítek szépen rá.
Félre bújva észrevétlen,
fényt derítek szépen rá,
fényt derítek szépen rá.
BLINVAL
Jaj, meghalt Norina, meghalt,
Norina meghalt! Jaj!
EUSTACHIO
Oly reszketés tört rám,
hogy elhágy most a lélek,
hogy elhágy most a lélek,
oly reszketés tört rám! Jaj!

NORINA
Lássuk hát!

BLINVAL
Ha meghalt, jaj!
EUSTACHIO
Oly reszketés tört rám!

NORINA
Lássuk hát!

Fényt derítek szépen rá!
EUSTACHIO
A lélek most elhágy!

BLINVAL
(odafordul, észreveszi Norinát)
(Megjött, ahogyan reméltem,
egy-kettő, most szedjük rá!)

EUSTACHIO
(Éppen, mint egy sétatéren:
jönnek-mennek fel s alá!)

BLINVAL
(Megjött ő, pont így reméltem;
akkor szépen kezdjünk rá!)
(Eustachióhoz)
Hiszen végeredményben…
Reszketsz? Te fázol?
(Megöleli)
Jó Venanzióm, …

EUSTACHIO
Eustachio…!

BLINVAL
Ezt a kűrtöt
nékem küldte egykor Merkúr
még a bájos Cristinával.
Mit csinál? Hogy van? Hol él?

EUSTACHIO
Hogyha engedné, hogy menjek,
rögtön hívhatnám a hölgyet…!

NORINA
(fenyegetően előlép)
Még egy lépést sem kell tenned,
itt te nem fontoskodsz többet!

BLINVAL
Drága párom, édes kincsem!
(Megöleli Norinát)
Visszatértél énhozzám?

NORINA
Átölellek, drága férjem!
Átölellek, drága férjem!

Látod, itt van hű Norinád!
Látod, itt van hű Norinád!
BLINVAL
Drága párom, édes kincsem!
Drága párom, kis szívem!

(durván félbe szakítja)
Norina, Norina meghalt.
(Újból megöleli Norinát.)
Cristinám, most örvendj vélem!
Cristinám, most örvendj vélem!
Cristinám, örvendjünk együtt!

EUSTACHIO
(Most kell innen halkan lépnem,
csöndes lesz most minden …!)
(El akar futni)

CRISTINA
(Belép, feltartóztatja Eustachiót.)
„Arrét les pieds!”

EUSTACHIO
(megtorpan)
(Újabb jelenetbe kezdünk!)

BLINVAL
(Norinához)
Örvendezzünk!

NORINA
Nem.

CRISTINA
(csendesen Eustachióhoz)
(Mondd, Blinval ezredes mérges?)

EUSTACHIO
(Inkább őrjöng, kedves lányom!)

BLINVAL
Drágaságom, drágaságom!

CRISTINA
(„Et pourquoi vous nous quittez?
Pourquoi?”)

EUSTACHIO
(Cristinához, Blinvalra értve)
Félek, mészárlásba kezd.

BLINVAL
Örvendj vélem!

CRISTINA
(Eustachiohoz)
„No, restez,

Monsieur, restez!”
NORINA
Nem! Nem!
EUSTACHIO
Nem, nem!
Rám támadhat s végem lesz
BLINVAL!
Drágaságom, drágaságom!

Örvendj vélem!
NORINA
Nem! Nem! Nem!
CRISTINA
Restez, Monsieur, restez!”
EUSTACHIO
Nem, nem, nem, nem!

NORINA
(Cristinához)
Hát, most rád akadtam végre,
férjcsábító ócska cafka!

CRISTINA
Még hogy én egy ócska cafka?!
Még hogy én egy ócska cafka?!

BLINVAL
(Eustachióhoz)
Lám csak, ez egy kűrtös féle,
ki a tisztjét odahagyta!

EUSTACHIO
Világhírű orvos vagyok,
bárki fia megmondhatja!

NORINA
(Cristinához)
Mi dolgod az ezredessel?

BLINVAL
(m.f.)
Indulónkat fújd el egyszer!

EUSTACHIO
(Blinvalhoz, sírva)
El ne áruljon, az Égre!

CRISTINA
(Norinához, nevetve)
Ön a neje, ön „sa femme”?!

Hahahaha!
NORINA
Úgy van, rád akadtam végre,
férjcsábító ócska cafka!

BLINVAL
Indulónkat fújd el egyszer!

CRISTINA
(gúnyosan)
Ön „sa femme”?

EUSTACHIO
Csak fel ne fedjen!

CRISTINA
Ön az asszony?

NORINA
Én.

BLINVAL
Fújd a nótát vagy véged lesz!

CRISTINA
Ön „sa femme”?

EUSTACHIO
Irgalom!

NORINA
Úgy van.

CRSITINA
Hahaha!
(Blinvalhoz)
„Ah! vous badinez.”
A neje már „vieille”, fogatlan „sa bouche”,
nem jó „son oreille”, beteg lesz „qui touche”,
és kancsal „son oeil”, hiányzik „une jambe”,
ül „dans un fauteil”, vitetve magát!
Egy szóval: „horreur, un monstre esecrable”,
kishíján „elle meure” és viszi „le Diable”,
„J’aurais de Flimond la main” és a „coeur”,
s az öreg „tuteur” meghal „chagriné”.
Meghal „chagriné”, meghal „chagriné”, meghal „chagriné”.

NORINA
(Cristinához, utánozva őt)
A neje már „vieille”, fogatlan „sa bouche”,
nem jó „son oreille”, beteg lesz „qui touche”,
és kancsal „son oeil”, hiányzik „une jambe”,
ül „dans un fauteil”, vitetve magát?
Én lennék „horreur, un monstre esecrable”?
Énbennem van „coeur”, vigyen el „le Diable”!
Hagyd békén Blinvalt vagy „fureur” tör rám,
segít a „tuteur”, lesz nagy „fricassée”!
Az ám, az ám, lesz nagy „fricassée”!
Az ám, az ám, lesz nagy „fricassée”!
Az ám, az ám, lesz nagy „fricassée”!
CRISTINA
Lám! Lám! Lám! Lám!
Meghal, meghal, meghal „chagriné”!
Meghal, meghal, meghal „chagriné”!
BLINVAL
Csak fújd azt a kűrtöt!
EUSTACHIO
De miféle kűrtöt?
BLINVAL
Csak fújd azt a kűrtöt!
EUSTACHIO
Óh, jaj lesz nekem!
BLINVAL
Hadd halljam a nótát!
EUSTACHIO
Óh, jaj lesz nekem!
„Tutututu…”
BLINVAL
Csak fújjad, hogy meghalt az asszony!
Hogy meghalt az asszony!
Csak fújjad! Csak fújjad!
Csak fújjad, hogy meghalt az asszony,
trallallérallá!

És zárd rá az ajtót,
hogy vissza ne másszon!
CRISTINA
A neje már „vieille”…

NORINA
A neje már „vieille”…

EUSTACHIO
Segítség, csak erre!

BLINVAL
A kulcsot te nyeld le!

EUSTACHIO
Egy kulcsot lenyeljek?!

BLINVAL
Ne jöjjön kísértet!

EUSTACHIO
Ki halt meg, ki élhet?!

BLINVAL
A sírból kikelve ne érhessen el!
Te rejtsd el a kulcsot, ne térhessen vissza!
EUSTACHIO
Már száraz a torkom,
fáj mindegyik bordám!
Tán reggelig fújnám,
ha nem halok meg!
Ha nem halok meg!
Ha nem halok meg!
Ha nem halok meg!

BLINVAL
Az asszonynak vége!

EUSTACHIO
De éljen, ki él még!

BLINVAL
Te fújjad a kűrtöt!

EUSTACHIO
Tutututú!

NORINA
Most rádtaláltam végre,
megvagy hát, te ócska cafka!
Férjeket csábítsz, te útszéli fajta!
Ez már a „fureur”, hogy vinne el a „Diable”!
Segít a „tuteur”, lesz ma itt nagy „fricassée”!
BLINVAL
(Norinához)
Jer, drága Cristina,
hadd járjuk, csak járjuk a táncot!
Hogy meghalt Norina,
most én leszek a párod!
Jer, drága Cristina,
hadd járjuk, csak járjuk a táncot!
Hogy meghalt Norina,
most én leszek a párod!
EUSTACHIO
Ne rángasson engem,
már semmit sem látok!
Hadd éljünk, míg élünk,
és növesszünk ráncot!
Ne rángasson engem,
már ruhámat vesztem!

BLINVAL
Te, doktor, csak fújjad!

EUSTACHIO
Hát, előlről kezdjük?!

BLINVAL
Jer, édes kis angyal!

EUSTACHIO
Irgalmazzon, kérem!

BLINVAL
Jer, éjjel és nappal…

EUSTACHIO
Egy doktort az sokkol…

BLINVAL
… csináljunk „jassé”-t!

EUSTACHIO
ha zeng a „jassé”!

BLINVAL
Csak fújjad a kűrtöt,
csináljunk „jassé”-t!
EUSTACHIO
Tutututú!
Hogy fújjak jassé-t?!

BLINVAL
Itt jókedvű bál van!
Jer, éjjel és nappal, jer, éjjel és nappal
csináljunk „jassé”-t!


 (Távoznak.)


Recitativo

Tizenegyedik jelenet
Darlemont és Frank


DARLEMONT
(Belép Frankkal beszélgetve)
Ej, menj már! Hogy az ezredes…

FRANK
Komolyan mondom: egycsapásra lett
dühöngő őrült! Nyugodtnak tűnt még eleinte,
nejét emlegette, s hogy alig bírja
elviselni a látványt, mert szegény asszony őrült…
Mire én mondom, hogy az ön húga egy napja érkezett,
soha nem volt őrült… Ekkor dühöngeni kezdett.

DARLEMONT
Nekedugrott, mondd csak? Ütlegelni kezdett?

FRANK
Nem.

DARLEMONT
Az lesz majd igazából őrjöngési roham.
Mindenesetre figyelj,
ha az ezredest látod, vagy ha csak hallod,
légy óvatos!

(Frank távozik.)

Világos minden:
mindenre rájött és most játszik,
híre megy ennek, és aztán nevetség tárgya lehetek!
(meglátja Eustachiót)
Don Eustachio!
(Eustachio elé megy.)

Tizenkettedik jelenet
Eustachio és Darlemont

EUSTACHIO
(gyászos ábrázattal belép)
Quondam don Eustachio!
Már nem egyébb, csak egy nyöszörgő félhalott.

DARLEMONT
Foglaljon helyet!

EUSTACHIO
Bár tudnék!

DARLEMONT
Mi baj?

EUSTACHIO
Alfelem táját – tisztesség ne essék szólván –
pépesre verték…

DARLEMONT
De mondja, hogyan történt?

EUSTACHIO
Mert az ezredes, - ehhez kétség nem fér:
nem volt épeszű ember,
mikor eljött e házba, bolond volt már,
ám a nejét meglátva, és azt a libát,
hirtelen új hoppáré tört ki rajta;
kiabált, hogy csináljak nagy „Jassé”-t meg „Bourée”-t,
maj hogy lábujjhegyen járjak, mint egy táncoló pincsi,
egy „tour de main”-t.
De én nem vagyok táncos, sose voltam…
Mikor látta, hogy tovább járni nem bírom,
kézbe vette azt az átok verte fütykösét…
Csak a jó Ég meg én tudhatjuk, hányszor,
s milyen durván csalta ki szemem könnyét…

DARLEMONT
Óh, szegény ember!
Most nyomban hívatok egy kirurgust!

EUSTAHIO
Dehogy! Még híre futna majd,
hogy az ön intézetében orvost vernek!

DARLEMONT
Ez igaz. Beszélek rögtön az ezredessel…

EUSTACHIO
Helyes!

DARLEMONT
Én mérlegeltem mindent, ez lesz a legjobb.
(feldúltan távozik)

EUSTACHIO
Dühös Darlemont is, pedig megfontolt elme,
ám ez a veszett kutya fölhergelte!

Tizenharmadik jelenet
Cristina, előbbi

CRISTINA
(az ajtóban)
(Egyedül van a doktor.)

EUSTACHIO
Nincs mit tenni; ha gyorsan el nem hordom az irhám,
ha az orvosi állást nem teszem félre,
az intézetből én nem jutok ki élve!

CRISTINA
(félre)
(Blinvalnak írtam, hogy vigyen el e házból,
mentsen meg amint lehet;
szeretném, ha a doktor
levelem átadná őnéki gyorsan.)

EUSTACHIO
(figyeli Cristinát)
(Fordul… Siet… Szökdécsel… Ide készül…)

CRISTINA
Ah!

EUSTACHIO
Nos? (Megyek!)

CRISTINA
Ön elmegy?

EUSTACHIO
Amint lehet.

CRISTINA
Ilyen könnyen itthagy engem?

EUSTACHIO
Drágám, szeretném fejemet épségben tudni.

CRISTINA
Mi baja, hogy máris el akar futni?

EUSTACHIO
Még egyelőre semmi,
épp ezért indulok…

CRISTINA
Nem, még maradjon!
Egy szívességet kérek.

EUSTACHIO
(Talán pénzt akar kölcsön?)

CRISTINA
Ön hallgat?

EUSTACHIO
Miből adjak én kölcsön? Sietek, kérem.
(indul.)

CRISTINA
(Én nem engedlek innen!)
(epedő sóhajjal)
Ah!

EUSTACHIO
(hozzásietve)
Ejnye, kedves lányom, megszakasztod a szívem!


No. 5. Duett
Cristina - Eustachio



CRISTINA
Az a drága pici cuki maci fejed!

EUSTACHIO
Nagyon bájos, de én azt hiszem, most megyek...

CRISTINA
Nagyon vágyom rá, hogy együtt legyek veled.

EUSTACHIO
Na, nem, arról szó sem lehet, szó sem lehet!

CRISTINA
Te meg én, „ avec moi”!

EUSTACHIO
Mint agglegény, nincs módom rá!
Nem, nem, nem, nem, nincs módom rá!

CRISTINA
Cuki-muki pici maci, cuki-muki pici maci!

EUSTACHIO
Köszi, köszi, köszi, köszi, köszi!

CRISTINA
(kacéran és csábítóan)
Óh, de szépen tudsz fütyölni!
„Mon très cher, aimable ami!”

EUSTACHIO
(Ördögadta!)

CRISTINA
Engem jobban vonz a füttyöd, mint a kölni.

EUSTACHIO
(De jól adja!)

CRISTINA
„Mon charmant, gracieux, joli.”

EUSTACHIO
(Isten úccse, visszatart!)

CRISTINA
„mon ami trés cher, mon ami charmant,
mon ami gracieux, mon ami joli”
Bárcsak együtt lennénk mindig,
bárcsak együtt lennénk mindig!
„Charmant, joli”
EUSTACHIO
(Milyen rafinált kis fruska!
Ördögadta, de jól mondja,
Isten úccse, visszatart!)

CRISTINA
Édes, te jó szívű, te jó szagú!

EUSTACHIO
(Mire mehet ki a játék?)

CRISTINA
Te géniusz! Finom és illatos! Pici cuki mackó!

EUSTACHIO
(Rajta bár keresztüllátnék!)

CRISTINA
Rózsabimbóm! Földi eprem!

EUSTACHIO
Hogy jön ide rózsabimbó?!

CRISTINA
Pici pufi pocak pocok!

EUSTACHIO
Hogy kerül ide a pocok?!

CRISTINA
Földi eprem, rózsabimbóm!

EUSTACHIO
Hogy jön ide ez a bimbó?

CRISTINA
Cuki-muki pici mackó!

EUSTACHIO
Köszi, köszi, köszi, köszi!

CRISTINA
Bárcsak együtt lennénk mindig!

EUSTACHIO
Sajnos nem lesz módunk rá!
Nem, nem, nem!
Nincs módunk rá!

CRISTINA
Csak te meg én!
„Bon, bon, bon”

EUSTACHIO
Mint agglegény,
nincs módom rá.

Hízelgése meglep néha;
célját kívánnám még tudni.

CRISTINA
Itt egy írás, melynek még ma
Blinval úrhoz el kell jutni...

EUSTACHIO
Adjam át?!

CRISTINA
Az ezredesnek.

EUSTACHIO
Nem teszem meg semmi képpen,
ki van zárva, nem, nem, nem!

CRISTINA
Nem?

EUSTACHIO
Nem.

CRISTINA
(őrjöngve)
„Ah! Frippon! Ah! ventre blue!”
Hát, nem számíthatok rád?!

EUSTACHIO
(Jaj, a körme rettentő,
elhagy minden bátorság!)

CRISTINA
„Ventre bleu!”

EUSTACHIO
Úgy bizony!

CRISTINA
(beszélve)
„Ventre bleu! Fripon!”

EUSTACHIO
(beszélve)
Amit akar, csak ne emeljen rám kezet!

CRISTINA
Azt csinálod, amit mondok,
vagy, ha nem, meg fogod bánni:
összekarmolom az orrod,
kitépem a hajadat.
Csúful össze-vissza téplek,
csúful össze-vissza…
EUSTACHIO
(félbeszakítja)
Hol az írás!
Adja az írást!

CRISTINA
Ah! Átveszed? Akkor…
(kedvesen)
Jöjj ide, cuki-muki husi pasi, maci doki,
úgy szeretlek, majd’ megeszlek,
nem eresztlek téged!
Jöjj ide, pici poci, zsebi doki,
ha van esze, hoci-nesze,
mind megkapja, amit érdemel!
(Drága hölgyek, itt a példa,
én a célt hogy’ érem el.)

EUSTACHIO
(elveszi a levelet)
(Hogyha végre elmegy innen,
száz cafatra tépem el.
Csak száll a fecni, száll a fecni
majd a fényes égre fel.)

CRISTINA
Ugye, meg is kapja még ma?

EUSTACHIO
(hezitálva)
Hogyne, persze, hogyne, persze!

CRISTINA
Bizony Isten, bizony Isten?

EUSTACHIO
Hogyne persze, hogyne, persze!

CRISTINA
Bizony Isten? Bizony Isten?

EUSTACHIO
Ugyan, dehogy, szó se róla!

CRISTINA
(felfortyan)
Szó se róla, vagyis nem?!

EUSTACHIO
Ugyan, dehogy, hogy ne volna!

CRISTINA
Szó se róla?

EUSTACHIO
Hogy ne volna?! Hogy ne volna?!

CRISTINA
Jöjj ide, cuki-muki husi pasi, maci doki,
úgy szeretlek, majd’ megeszlek,
nem eresztlek téged!

EUSTACHIO
Ah, te ritka ravasz fruska,
sajnos nálad van a puska,
azzal löksz a rókalukba,
hogy a vesztem érjen el!

CRISTINA
(Drága hölgyek, itt a példa,
én a célt hogy’ érem el.)

EUSTACHIO
(elveszi a levelet)
(Hogyha végre elmegy innen,
száz cafatra tépem el.
Csak száll a fecni, száll a fecni
majd a fényes égre fel.)

CRISTINA
Cuki-muki duci fóka!
EUSTACHIO
Hogy ez milyen ravasz fruska!

CRISTINA
Ugye fini ez a móka?
Pici duci husi pasi, pici duci husi pasi,
cuki-muki maci doki,
te vagy, aki érdekel!
EUSTACHIO
Sajnos nálad van a puska,
óh, te ritka ravasz fruska,
sajnos nálad van a puska,
azzal löksz a rókalukba,
hogy a vesztem érjen el!

Óh, te ritka ravasz fruska,
sajnos nálad van a puska,
azzal löksz a rókalukba,
hogy a vesztem érjen el!
CRISTINA
Az, ki engem érdekel!
                           
Az élet szép! Az élet szép!
EUSTACHIO
Száll a fecni szerteszét!
Száll a fecni szerteszét!
Száll szerteszét!
(távoznak.)

Recitativo
Tizennegyedik jelenet
Darlemont és Blinval

DARLEMONT
Ő, doktor don Eustachio.

BLINVAL
Biztosan kürtfújásból doktorált…

DARLEMONT
De hogy’ jön ide most a kürtfújás?

BLINVAL
Ha tudni kívánja,
tudhatja: katonaszökevény,
ezredkürtösként szolgált, mégpedig nálam.

DARLEMONT
Meg kell mondjam: sejtettem.
Óh, itt van az ön bolondja!
(kinéz)

BLINVAL
Itt. Legyen kettesben most,
mégpedig azzal, ki éppen olyan bolond!

Tizenötödik jelenet
Darlemont, Blinval, Norina.
Norina a csembalóhoz ül és leüt
egy akkordot;
Blinval magához vesz egy hegedűt
és játszani kezd.

DARLEMONT
(félre)
(Így van rendjén: a béke hamarosan helyre áll.)

BLINVAL
(Nem akar szólni, hát, zongorázik.
No, jól van, muzsikálok én is, itt van egy hangszer.)
(Veszi a hegedűt, és játszani kezd.)
(Norinához)
Ejnye, hallja! Mit kísérget engem?
Csak játssza szépen, amit maga kedvel!
Majd én is azt zenélem, ami tetszik.

NORINA
(Lám, durva lett a lelke!
Kemény, üres a szíve,
látszik az arcán!)
(hangosan énekeli, kísérettel)
Ám imádom…!

BLINVAL
(Még sokkal szebb lett. Milyen vonzó és kellemes…
Légy észnél! Párod egy csalfa nő!
Ésszel! Ésszel!Egy csalfa nő!
Most váltsunk hangszert!)

NORINA
(énekel, Blinval bőgőn kíséri)
Thyrsus Cloristól távol
Jó kedvben élt, vígan táncolt;
Clorisnak hű szíve gyászolt,
siratta őt szűntelen,
a csalfa hűtlent, a csalfa hűtlent.

BLINVAL
(A hűtlent!)

NORINA
A szívében új tűz lángolt,
elhagyta Thyrsus a párját,
Clorisnak hozva halálát,
zord sírba hullt érte,
ám sírig híven, mind a sírig híven.

BLINVAL
(Oly híven!)
Nos, hölgyem, talán a tiszt úr,
kit várni tetszik, nem is dalol semmit?

NORINA
(fölkel)
Mondja, uram, a bájos kislány,
akit lovaghoz illőn
a tébolydáig kísért, nem adott okot
ennél jókedvűbb dalra? Csak tán nem kokott?

BLINVAL
Tudja meg: ez a boldog kapcsolat nagyon friss még.
Nem úgy az öné, az bizonyára antik,
előbb indult mint férjhez ment volna
Blinvalhoz, így hiszem én.

NORINA
(Ha így hiszi, csak higgye!)
Az ám! Micsoda délceg, hetyke hadnagy!
Óh, drága…  (Egy nevet! Ördögöt!)
(nevet keres képzeletbeli szerelmének)
(Tudom, megvan!)
Szívem csücske, kicsi Cristian Fourcault-m!
Hozzám visszatérsz, visszatérsz!
Három év múltán ma végre újra látlak!
                                      
BLINVAL
(gúnyosan, szemrehányón)
Ha úgy kívánja,
én magam indulok érte el,
és ezen nyomban ide hozom őt.

NORINA
Kedves, kedves,
de ezzel igazán nem terhelném…

BLINVAL
Óh, dehogy terhel! (Megfojtom!)

NORINA
Tán elég, hogyha szalajt érte valakit…

BLINVAL
Kit küldjek?

NORINA
Egy tisztiszolgát?

BLINVAL
Hogyne kérem! (Megüt a guta!)

NORINA
És kérem, legyen kedves megüzenni,
hogy Norina várja, nem bír pihenni,
nem is alszik, nem eszik, nem is…

BLINVAL
(Most megölöm rögtön!)

NORINA
Könnyek közt tölti el a napot, az éjt…
Úgy lelné vigaszát…

BLINVAL
Ebből ennyi elég.


N. 6. Duetto
Norina - Blinval

(kiáltva)
Tisztiszolga!
(gúnnyal)
Szolgám, hallod, indulj futva
Cristian Fourcault hadnagy úrhoz
azt, mit hallasz, rögtön tudja,
szóról szóra mondd el nyomban!
Tájékoztasd, mily nagy gond van,
bárhol lenne, jöjjön gyorsan, ide gyorsan, ide gyorsan,
mert a méltóságos asszony,
attól félünk, meghal nyomban,
őt a vágy felőrli ám!
Belepusztul, belepusztul,
belepusztul, belepusztul,
mert a vágy felőrli ám!
Belepusztul, ha a tiszt úr
nem jön idejekorán!
Ah, ah, ah, ah!
Vége lesz, ha nem jön nyomban,
mert a vágy felőrli ám!

NORINA
Házi szolgák!
Mondják meg a Párizs széli
szende arcú hölgyeménynek,
Blinval bácsi arra kéri,
jöjjön, mert ő így nem élhet.
Mindenképpen látni vágyik,
már nem bírja éjszakáig.
Igyekezzen, igyekezzen, igyekezzen ide már!
Mert a lélek, attól félek,
őbelé csak hálni jár,
bár ő azt mással kíván,
de a lélek, attól félek,
őbelé csak hálni jár!
Gyönge már – korral jár!
És a lélek, attól félek,
őbelé csak hálni jár,
és a lélek, attól félek,
őbelé csak hálni jár!
Hálni jár belé a lélek,
látogassa meg talán!

BLINVAL
Ám, ha itt, e kedves hölgyről
megtudnád, hogy mégsem bolond,
akkor mondd neki, hogy férje,
aki hűséget ígért,
azt komolyan is vette,
igen, komolyan is vette máig!
Mondd csak el, ha épelméjű,
hogy a hadnagyról nem tudtam,
én nem tudtam, hogy egy dragonyosnak
adta a szívét!
Nem tudtam, hogy énelőttem
másnak adta a szivét.
Mondd csak el, ha épelméjű, épelméjű, épelméjű,
mond csak el azt, hogy a férje
ma is szépnek-jónak tartja,
s nem zavarja, ha előtte
másnak adta a szívét.
Mondd el néki, hogyha hagyja,
hogy a férjét nem zavarja,
hogy egy dragonyosnak adta
őelőtte a szívét!

Vége lesz, ha nem jön nyomban!
Ah, ah, ah, ah!
jaj, a vágy felőrli már!
Ah, ah, ah, ah!
Jaj, a vágy felőrli már, felőrli már!
NORINA
Hahaha! Hahaha!
Ezt mondja rám? Pont rám?
Nem hiszem el!
Hahaha! Drága lélek, drága lélek!
Hívd a párizsszéli hölgyet,
mert a bácsi látni vágyik,
Blinval bácsi várja azt a kisleányt,
várja már,
Sajnos félek, már a lélek
őbelé csak hálni jár!
Látogassa meg talán.
Uh, uh, uh!
Látogassa meg talán,
látogassa meg talán!

NORINA
Énrám mondta ezt?

BLINVAL
Csak, ha nem őrült…

NORINA
Pont rám? Pont rám? Pont rám?

Szájhős úr, kérem,
ha meg nem sértem,
öné az érdem
ezen a téren;
a szőke herceg,
fecseg és henceg,
csacsog és ámít,
locsog és kábít,
udvarol erre,
hazudik arra:
a neje rusnya
öreganyó!
Ezen a téren
magas az érdem;

a szőke herceg
hazudik, henceg:
a nejem rusnya, rusnya, rusnya, rusnya
öreganyó;
de milyen rusnya, rusnya,
a nejem rusnya,
de milyen rusnya, rusnya, rusnya
öreganyó!
BLINVAL
Emberek erre,
a bolond őrjöng!
Ez őrjöng!
Hamar a kötelet,
a pirulát!
Ápolók! Ápolók!
A bolond őrjöng!

Ide csak, erre, a bolond őrjöng!
Hamar a kötelet, a pirulát!

Csélcsap nagyasszony,
nem vagyok küldönc;
tán mást szalasszon,
ha férfit üldöz;
ha kell egy hadnagy,
ne én szaladjak!
Ha jön egy ezred,
mindene reszket,
a hadnagy ott van,
kocsiba gyorsan,
utána máris!
De ragyogó!

Ha maga csélcsap,
ne engem küldjön,
ne legyen jégcsap,
kocsiba üljön,
hadnagya ott van,
rohanjon gyorsan,
szaladjon máris,
de ragyogó!
NORINA
Emberek, erre! A bolond őrjöng!
Nagy láncokat ide!
Hozzák a kötelet!

BLINVAL
De ne, ne, ne, ne , ne!

Ne engem küldjön
a hadnagy úrhoz,
öleli máris,
de ragyogó!
NORINA
Kötelet rá!
Azonnal kötelet tegyenek rá!

Szájhős úr, kérem,
ha meg nem sértem…

BLINVAL
Csélcsap nagyasszony,
nem vagyok küldönc.

NORINA
Öné az érdem
ezen a téren.

BLINVAL
Ha kell egy hadnagy,
ne én szaladjak!

NORINA
Hazudik folyton:
a nejem rusnya, a nejem rusnya
öreganyó!
De rusnya, rusnya, rusnya!
A nejem rusnya, a nejem rusnya
öreganyó!
BLINVAL
Követi máris,
Lyon vagy Párizs…
Hol az a drága,
hol az a drága,
a ragyogó?
Követi máris,
Lyon vagy Párizs!
Hol az a drága,
hol az a drága,
a ragyogó?

NORINA
Ez borzasztó! Ez borzasztó!
Szörnyű! Szörnyű!
Az.
BLINVAL
Mily aggasztó! Mily aggasztó!
Nem vagyok küldönc,
de maga csélcsap.
Az.



BLINVAL
Tiszta szívből szánlak téged.
Feslett nő vagy, fájlalom.

NORINA
Elveszítlek, nagy kár érted.
Mind a sírig bánhatom…

BLINVAL
(A homlokát ütögeti)
Itt volt egykor!

NORINA
Mi?

BLINVAL
Hát, az eszem.

NORINA
És most?

BLINVAL
Most meg nyoma sincs!

NORINA
Ne mesélj!

BLINVAL
Nyoma sincs!

NORINA
Ne mesélj!

BLINVAL
Nyoma sincs!

NORINA
Mire várjunk akkor tétlen?
Tudnék annál jobbat is!

Én haza megyek holnap,
elütöm az időt:
majd összeszedek gyorsan
pár ügyes szeretetőt.
A táncokat a bálon,
egy tábornaggyal járom,
Egy brigadéros reggel,
ebéd egy strázsamester,
a vacsora egy hadnagy,
kis maradékot kaphat
a baka meg a zászlós,
a teljes hadsereg!
Úgy van, kis maradékot kaphat
majd a teljes hadsereg!
Úgy van, kis maradékot kaphat
majd a teljes hadsereg!
Az ezredes úr esze
megjött vagy nem jött meg?

BLINVAL
Ma nyeregbe is szállok:
Itália a cél.
Ti kedves régi lányok,
– mind felkereslek én!
Volt Rómában egy grófnő,
az imádta, ki jól lő,
egy genovai fess nő,
és Pármában egy festő,
és Lodiban két árva
és Nápolyban egy zárda,
egy kalaposnő lánya,
kit nem nevezek meg!
Nem mondom meg
a neveket, de tudd meg,
volt még rengeteg!
Volt rengeteg, volt rengeteg…
Egy kalaposnő lánya,
kit nem nevezek meg.

NORINA
A táncokat a bálon
egy tábornaggyal járom.

BLINVAL
És Lodiban két árva,
és Nápolyban egy zárda!

NORINA
Egy brigadéros reggel,
ebéd egy strázsamester.

BLINVAL
Vár rómában a grófnő,
az imádta, ki jól lő!

NORINA
Még elég sokan vannak:
a vacsora egy hadnagy,
majd maradékot kaphat
pár baka meg a zászlós!
BLINVAL
Egy genovai fess nő,
és pármában egy festő,
és Lodiban két árva,
Nápoly: egy egész zárda!

NORINA
Én hazamegyek holnap,
elütöm az időt:
majd összeszedek gyorsan
pár ügyes szeretőt!

BLINVAL
Ma nyeregbe is szállok:
Itália a cél!
Ti kedves régi lányok,
mind felkereslek én!

NORINA
A vacsora egy hadnagy!

BLINVAL
Volt Pármában egy festő!

És Nápolyban egy zárda,
s egy kalaposnő lánya,
egy kalaposnő lánya,
egy kalaposnő lánya,
kit nem nevezek meg!
Nem mondom meg a neveket,
de tud csak meg: ezen kívül nem is egy
volt: rengeteg!
Az ezredes úr bölcs volt
és nem tétlenkedett!
Az ezredes úr bölcs volt
és nem tétlenkedett!
Ezt tudd csak meg, ezt tudd csak meg,
ezt tudd csak meg!
NORINA
Kis maradékot kaphat
a teljes hadsereg!
Kap majd a baka meg a zászlós,
a teljes hadsereg!
A hadsereg, a hadsereg, a hadsereg,
a hadsereg, a hadsereg,
a teljes hadsereg, a teljes hadsereg,
a hadsereg, a hadsereg
hadd kapja meg!

Mindketten távoznak.

Tizenhatodik jelenet
Darlemont, Eustachio, majd Frank.

Recitativo

EUSTACHIO
(Darlemont-nal belépve)
Darlemont, csak önben bízom.

DARLEMONT
Majd elintézem én!
(kiált)
Frank, gyere be!

FRANK
(bejön)
Mit parancsol?

DARLEMONT
Az ezredes még itt van?

FRANK
(a belépő Blinválra mutatva)
Nézze csak, éppen jön!

Tizenhetedik jelenet
Blinval, előbbiek.

EUSTACHIO
(Ilyen se volt még: nincsen nála fütykös!)

DARLEMONT
Ezredes úr, ez a félholt ember arra kéri,
legyen kegyes, s erre kérleli Darlemont…

BLINVAL
Csak még egyszer láthassam Norinát,
azután mindent elfeledek, ha kell.

Utolsó jelenet
Norina, Cristina, Venanzio és előbbiek.

NORINA
(Belép kézenfogva vezetvén Cristinát)
No, jöjjön, nincs mitől félni; nem vagyok őrült.

CRISTINA
„Que est, que est ça?”

(Belép Venanzio)

VENANZIO
Milyen erőszakos!

NORINA
(Cristinához)
Ez az úr mit is ígért,
mikor veszi el önt?

CRISTINA
Majd, ha a neje végre a „tombeau”-ba száll.

NORINA
Mit is mondott neje korára nézve?

CRISTINA
Öreg, közel a „mourir”.

BLINVAL
S ki kezdett el szerelmet emlegetni?

CRISTINA
„Moi.” Olyan nagyon szép és délceg férfi.

NORINA
Nade mért mondta azt, hogy vénasszony vagyok?

BLINVAL
Én? Hogy levakarhassam ezt a piócát.

NORINA
De Párizs felé jöttél, s nem Lyonba mentél…

BLINVAL
Parancsra jöttünk: pártütés készült.
És néked itt mi dolgod?
Sietve jöttél tegnap…

NORINA
Megszerezni a címed, azért jöttem,
nem talált rád a posta, mióta neved
büszke „báró” előtagot kapott.
(szemeit szárítgatja)

BLINVAL
Bizony, így van! Én vagyok bolond,
hogy a hűségedben kétkedni mertem.

CRISTINA
(Ájulást színlelve Eustachio karjába
hanyatlik)
Ah! Ah! Ah!

(Norina Cristinára veti magát)

DARLEMONT
(Intőleg Norinához)
Legyen óvatos! A körme nagyon éles!

VENANZIO
Bekrepált a kis mafla!

CRISTINA
Bekrepálsz te, vén marha!
„Très bien” vagyok, és örülök hogy boldog ez a pár.
(a Darlemont)
Egyedül öntől kérem,
ez a keselyű többé
ne helyezhesse rám a karmát!

DARLEMONT
Hogyne, maradjon csak nálam
míg segítségem révén meg nem kapja
járandóságát,
a zsugori meg menjen!

VENANZIO
(Most fakad el az epém!)

DARLEMONT
Én az ezredes úrtól
elnézést kérek…

BLINVAL
(mosolyogva)
Jól jött ez az őrületes ötlet,
visszanyertem egy hitvest,
aki hűséges, szeretetreméltó!

NORINA
És semmi mást nem áhít,
mint visszanyerni a szíved;
hűségem díja,
hogy újra éled szerelmed.


No. 7.
Aria
Norina

Oly rég csak erre vágyom:
a szívem nyugalmat leljen,
bánat, bánat ne kínozza lelkem,
rossz álmom már szálljon el!
Oly rég csak erre vágyom:
e szív nyugalmat leljen;
bánat ne kínozza lelkem,
rossz álmom már szálljon el!
Bánat ne kínozza lelkem,
rossz álmom szálljon el!
Több bánat már nem ér, szálljon el,
tán álom volt.
Nem más, rossz álom,
most szálljon el!
Nem kell több kínban vergődnöd szívem,
dobbanhatsz már, dobbanhatsz újra vígan!
Szerelmed győzött, kitartott híven,
elnyerted jutalmadat.

BLINVAL
Hű szerelmedet látom,
én többre nem is vágyom,
és nem kell már kiállnom
több megpóbáltatást!

NORINA
Férjem, Cristina, bácsi!
Ah! Ránk boldog élet vár!

CRISTINA, EUSTACHIO és BLINVAL
Az őrületnek vége,
a téboly megszűnt végre,
a nyugalomnak réve,
a boldog élet vár!

NORINA
Minden asszony, jól megérti;
tudja mind jól, hogy mennyit érünk.
Hősök, bölcsek, – megannyi férfi!–,
csakhogy egysem ér fel vélünk,
mert a nőt gyöngének tartja,
ámde támaszt nála vár!
Bár a nőt gyöngének tartja,
ámde támaszt nála vár.
Bár a nőt gyöngének tartja,
ámde támaszt tőle vár.


EUSTACHIO
A bűneinket bánjuk,
mit van mit tenni mást!

CRISTINA
Mind jókedvűen zárjuk
e víg bolondozást.

EUSTACHIO, BLINVAL majd CRISTINA
Mind jókedvűen zárjuk
e víg bolondozást,
e víg bolondozást,
e víg bolondozást!

NORINA
Ah!
Bár a nőt gyöngének tartja,
ámde támaszt nála vár,
így a végső szó hatalma,
bárki látja: nékünk jár!
Így a végső szó hatalma,
bárki látja: nékünk jár!
Bár a nőt szolgának tartja,
ámde támaszt nála vár,
és a hatalmunk ebben áll!
Bárki látja: az nékünk jár,
az nékünk jár,

az nékünk jár!
EUSTACHIO, BLINVAL, CRISTINA
Víg jókedv vár!
 
VÉGE

Ez a fordítás az Operaház 2015 szeptemberi magyarországi ősbemutatójához készült.