2010. március 24., szerda

Verdi: STIFFELIO

Ez a darab – ki tudja miért (tán a kényes téma miatt) – minden értéke ellenére sem aratott nagy sikert a maga idején. Néhány évvel később át is dolgozták a szerzők, ekkor az Aroldo címet kapta, de az átdolgozás nem vált előnyére. A két eredeti szöveg összehasonlításához ITT egy érdekes oldal.

STIFFELIO


Opera három felvonásban

Szövegét írta: Francesco Maria Piave
Fordította: Csákovics Lajos Zsolt

Zenéjét szerezte: Giuseppe Verdi

SZEREPLŐK:

STIFFELIO, ahasveriánus lelkész tenor
LINA, a felesége, Stankar gróf lánya szoprán
STANKAR GRÓF, idős ezredes bariton
JORG, idős lelkész basszus
LEUTHOLDY RAFAEL, ifjú nemes tenor
DOROTTYA, Lina unokahúga mezzoszoprán
FRENGELI FRIGYES, Lina unokafivére tenor
FRITZ, szolga xxx

a gróf barátai, Stiffelio követői, ahasveriánus gyülekezet

Játszódik Ausztriában, Stankar gróf Salzbach folyó melletti kastélyában, a a XIX. század elején



I. FELVONÁS

Stankar gróf kastélyának földszinti terme.

Hátul, középen ajtó, balról ablak, jobbról kandalló. Az ablak előtt, a szín közepe felé nagy asztal, könyvekkel megrakva, köztük egy feltűnően nagy, zárható, valamint írószerek.

JORG
(A bibliát olvasva)
Szentséges írás, az egy igazság könyve,
töltsd el színig a prédikátor szívét!
(Becsukja a könyvet és feláll)
Menj csak, Stiffelio, és meg ne állj az úton!
Szavad, akár a villám, pusztítva sújtson,
mint rémes orkán nőjön,
nyelje el mind a vétkest e hiú földön!
Jön már, s jön véle párja!
Szerelme szent, magasztos céljához segítse,
s ne legyen gátja!

(Belép Stiffelo, karján Linával, valamint Dorottya, Frigyes, Rafael és Stankar)

STIFFELIO
Ma újra itthon!
Szerelmem, barátim!

JORG
Stiffelio!

STANKAR
Fiam!

DOROTTYA, RAFAEL, FRIGYES,
STANKAR, JORG
Ó, milyen boldog
e perc, hogy végre újra látunk!
Mily öröm, itt vagy megint, úgy vártunk!
Szívünkre zárunk!

DOROTTYA
(Stiffelióhoz)
Többször kereste egy durva matróz...

STIFFELIO
Nemrég is itt járt?

DOROTTYA
Itt.

STIFFELIO
Persze; Valter, kormányos volt az.
Szólott is vélem egy furcsa ügyben...

DOROTTYA, RAFAEL, FRIGYES,
STANKAR, JORG
Érdekel minket, mért meglepő?

STIFFELIO
Legyen! Elmondanom nem tiltja ő.

Nemrég egy reggel, hogy vízre szállott,
látta, hogy sarkig tárul egy ablak;
abban egy rémült férfit meglátott,
úgy tűnt, egy csábító, kit rajtakaptak.

STANKAR
(Gyanúm, ha nem csal...!)

LINA, RAFAEL
(Nagy ég! Ha tudja...!)

JORG
Ne hagyjad abba!

DOROTTYA, FRIGYES
Valóban furcsa.

LINA, RAFAEL
(Nagy ég! Ha tudja...!)
DOROTTYA, FRIGYES, STANKAR, JORG
Ez tényleg furcsa.

STIFFELIO
Feltűnt egy nő is az ifjú mellett,
látszott: a félsztől mozdulni nem tud.
Halálraváltan vártak egy percet,
mígnem az ifjú úgy döntött, elfut...
aztán az ablakpárkányra állt,
s gyorsan a vízbe dobta magát.

STANKAR
Hány napja történt?

STIFFELIO
Nyolc.

LINA
Nagy Isten!

RAFAEL
Ő engem látott, kétségem nincsen.

DOROTTYA, FRIGYES, STANKAR, JORG
Ki volt a férfi, mondd csak, nem sejted?

STIFFELIO
(Zsebéből irattárcát vesz elő)
Nem. Ám egy fontos tárgyat elejtett...

DOROTTYA, FRIGYES, JORG
Hadd lássuk!

LINA, RAFAEL
(Szörnyű!)

STANKAR
Mit készülsz tenni?

STIFFELIO
Hogy visszaadjam, olvasnom kéne,
S tán bűnös ármányt hoznék a fényre...

JORG
Nos hát?

LINA, RAFAEL
(Hogy dönthet?)

DOROTTYA, FRIGYES, STANKAR, JORG
Mi lesz a sorsa?

STIFFELIO
Együtt a névvel hamvadjon el!
(Az irattárcát tűzbe dobja)

LINA, RAFAEL
(Fellélegeztem!)
DOROTTYA, FRIGYES, STANKAR, JORG
(Nagylelkű ember!)

STIFFELIO
Tűnjön el e sűrű füstön át
a név, s csakúgy a bűntett!
Minket Isten arra intett:
bárki vét, te megbocsáss!

JORG, FRIGYES
(Nagylelkű, nem bosszúálló,

mégis féli őt a vétkes.)
RAFAEL
(Linához)
(Ezután szükség, hogy színlelj!)

DOROTTYA, FRIGYES, JORG
(Szíve tiszta és erényes
soha meg nem bánthat mást.)
RAFAEL
(Beszélnem kell még ma veled!)
STANKAR
(Rafaelhez)
Leuthold gróf, szégyenbe hoztál!
Meggyaláztad egyszem lányom!

De, ha így van, szavam állom:
csak a véred, véred hozhat tisztulást!
DOROTTYA, FRIGYES, JORG
(Meglásd! Meglásd!
Meglásd! Meglásd!)

RAFAEL
(Itt, e könyvbe írást rejtek,
mely megmondja, hol találsz.)

LINA
Kegyelem, nagy Isten!
DOROTTYA, FRIGYES, JORG
Szíve tiszta erény.

STANKAR
Foltot ejtettél e néven...

LINA
Kegyelem, nagy Isten!
DOROTTYA, FRIGYES, JORG
Szíve tiszta erény.

STANKAR
Véred hoz csak tisztulást!

STIFFELIO
Minket Isten arra intett: ...

LINA
Kérlek, védj!
DOROTTYA, JORG
Nem bánt meg mást.
RAFAEL
...hol találsz...
FRIGYES
Jámbor.
STANKAR
Megtisztulást.

STIFFELIO
... bárki vét, te megbocsáss!

Te megbocsáss!
LINA
Kérlek, védj!
DOROTTYA, JORG
Nem bánt meg mást.
RAFAEL
...hol találsz...
FRIGYES
Jámbor.
STANKAR
Megtisztulást.

LINA
Kérlek, védj meg, ó, nagy Isten!
Lásd és szánjad szörnyű kínom!
DOROTTYA, FRIGYES, JORG
Nagylelkű, nem bosszúálló,
mégis féli őt a vétkes.
Szíve tiszta és erényes,
soha meg nem bánthat mást.
RAFAEL
Ezután szükség, hogy színlelj!
Beszélnem kell még ma véled.
Itt e könyvbe írást rejtek,
mely megmondja, hol találsz.
STANKAR
Leuthold gróf, szégyent hoztál rám,
ha meggyaláztad lányom.
Ám, ha így van, szavam állom:
véred hoz csak tisztulást.
STIFFELIO
Minket Isten arra intett, arra intett:
bárki vétett, te megbocsáss!

DOROTTYA, FRIGYES, JORG
A szíve tiszta és erényes,
soha meg nem bánthat mást.
Ő soha meg nem bánthat mást
RAFAEL
Megírom néked, hol találsz.
Megírom néked, hol találsz.
STANKAR
Foltot ejtettél e néven,
véred hozza a tisztulást.
Foltot ejtettél e néven,
véred hozna tisztulást.
LINA
Hogyha fájdalmam kibírom
már nem vétek, csak ne bánts!

Hogyha most megóvsz,
nem vétek többet én!
Ne bánts!
Bűnös szolgád nem vét,
csak most ne bántsd!
DOROTTYA, FRIGYES, JORG
Meg ne bántsa őt se más,
nagyon vigyázz!
Meglásd!
Ő nem bánthat meg!
Meglásd! Nem bánt meg mást!
STIFFELIO
Isten intett: Bárki vét,
te megbocsáss!
Így van!
Bárki vétett, ne bántsd, te megbocsáss!
RAFAEL
Itt e könyvbe rejtem el, hogy hol találsz,
hol látsz.
Majd megírom, hol látsz, hogy hol találsz.
STANKAR
Majd e bűnre véred hozna tisztulást!
Csak az!
Megtisztulást!

DOROTTYA
Meg nem bánt senkit sem.
STANKAR
Véred hozhat megtisztulást,
Leuthold!
STIFFELIO
Bárki vétett, te megbocsáss!
Ne bántsd!
LINA
Bűnös szolgád már nem vét.
Ne bántsd!
RAFAEL
...Hogy hol találsz;
hol látsz.
DOROTTYA, FRIGYES, JORG
Nem bánt meg mást.
Meglásd!

KÓRUS
(Hangok kintről)
Éljen Stiffelio! Éljen!

STIFFELIO
Mit hallok?

JORG
(Az ablakon kinézve)
Ünnepre készen
házunkhoz ért a nép.

STIFFELIO
De mért?

JORG
Hogy lásson.

KÓRUS
(Belépnek)
Elé!
E dalt feléd ha zengi
Stiffelio az ajkunk,
te tudd, az azt jelenti,
mi téged nagyra tartunk!
Szeretni megtanítasz
a szentírás nevében;
az ördög ellen szítasz
a szív dicső hevében.
A várak és a házak
a földek és a völgyek
mind általunk kiáltják
a szent vezér nevét.

LINA
A bűntudat felébredt,
gyötörve marja lelkem.
E tiszta lelkű ének
a szívem tépi szét.
KÓRUS
Dicső nevét! Dicső nevét!
Dicső nevét! Dicső nevét!

STIFFELIO
Az Úr nevét dicsérje
e himnusz és ne engem,
s a végtelent elérve
fogadja majd az ég!

LINA
A bűntudat felébredt,
gyötörve marja lelkem.
E tiszta lelkű ének
a szívem tépi szét.
E dal a szívem tépi szét!
STIFFELIO
Az Úr nevét dicsérje
e himnusz és ne engem,
s a végtelent elérve
fogadja majd az ég!
Az ég!
DOROTTYA, FRIGYES, JORG, KÓRUS
A várak és a házak
a földek és a völgyek
miáltalunk kiáltják
Stiffelio nevét.
RAFAEL
(E szent erényt ha látom,
a vágyam el nem oltja.
Kevés csupán egy kortya,
gyönyörre vágyom én!
Kell még!)
STANKAR
E szent erényt, ha látja,
a bűntudat legyőzi.
Az apja lesz, ki őrzi,
megóvja gyermekét!
Úgy van!

FRIGYES, JORG, KÓRUS
Tőlünk örökre zengik nagy nevét!

LINA
A bűntudat felébredt,
ó jaj, a szörnyű vétek
gyötörve marja lelkem!

STIFFELIO
Fogadja majd az ég!

RAFAEL
(E szent erényt ha látom,
a vágyam el nem oltja.
Kevés csupán egy kortya,
gyönyörre vágyom én!)
STANKAR
E szent erényt, ha látja,
a bűntudat legyőzi.
Az apja lesz, ki őrzi,
megóvja gyermekét!
DOROTTYA, FRIGYES, JORG, KÓRUS
A várak és a házak
a földek és a völgyek
miáltalunk kiáltják
Stiffelio nevét.

LINA
A bűntudat felébredt,
gyötörve marja lelkem.
E tiszta lelkű ének
a szívem tépi szét.
E dal a szívem tépi szét!
STIFFELIO
Az Úr nevét dicsérje
e himnusz és ne engem,
s a végtelent elérve
fogadja majd az ég!
RAFAEL
(E szent erényt ha látom,
a vágyam el nem oltja.
gyönyörre, gyönyörre, gyönyörre vágyom én!
A vágyam úgy is ég,.
gyönyörre vágyom még!
Kevés nekem csupán egy kortya,
gyönyörre vágyom még.)
STANKAR
E szent erényt, ha látja,
a bűntudat legyőzi,
Az apja megóvja,
megóvja gyermekét!
Az apja lesz, ki őrzi,
megóvja majd, megóvja gyermekét.
DOROTTYA, FRIGYES, JORG, KÓRUS
A várak és a házak
a földek és a völgyek
miáltalunk kiáltják
a szent vezér nevét.

Miáltalunk kiáltja, miáltalunk kiáltja
vezérünk, vezérünk, Stiffelio nevét!

Miáltalunk kiáltja majd
a szent vezért dicsérve
Stiffelio nevét.
Miáltalunk kiáltja szét
a szent vezér dicső nevét.
LINA
Ah! A bűntudat felébredt,
gyötörve marja lelkem.


Bűntudat, bűntudat,
mely a szívem tépi szét!
Bűntudat, bűntudat,
mely a szívem tépi széjjel!
STIFFELIO
Az énekszó zengje csak,
zengje csak, zengje csak az Úr nevét,
és úgy a végtelent elérve
fogadja majd az ég!
RAFAEL
(Kevés csupán egy korty
élvezet, élvezet, én
gyönyörre vágyom még!
Kevés volt nékem csupán
egy korty, gyönyörre vágyom még!)
STANKAR
Megóvja gyermekét.
Gyermekem, gyermekem,
gyermekem megóvom én.
Az atya óvja gyermekét!
Az atya óvja gyermekét!
DOROTTYA, FRIGYES, JORG, KÓRUS
A szent vezér nevét!
Általunk, általunk,
általunk kiáltja szét!
Stiffelio dicső nevét,
Stiffelio dicső nevét!

(Lina egy székre ül az asztal mellett. A többiek, Stiffelio kivételével, Stankart követve távoznak.)

STIFFELIO
(Egy szót se szól ma hozzám...
Rám se pillant.)
(Linához)
Végre, mi ketten együtt!

LINA
Rudolfom...! Ó, megbocsássad!
Képtelen Stiffelionak hívni
ajkam, ha szólít.
(fölkel)
Müller Rudolfnak hívtak téged régen;
ez édes néven szóltam hozzád először,
midőn te szöktél ellenségtől űzve,
s atyám elrejtett nálunk.

STIFFELIO
Távol tetőled mindig árva voltam.

LINA
Kárpótol érte, hogy vakon követ annyi sok ember!
Élhetsz a fényben.

STIFFELIO
Ne hidd! Csak látszat. Hisz' te ott nem voltál vélem!
Bármerre jártam, mindenütt
elszomorúlt e lélek:
vének, s az ifjak - Kárhozat! -
rémséges bűnben élnek!
Egy itt az úr: a sárarany!
Nem él az égi törvény,
s a bűn, akár az örvény,
mindent magába nyel!
A bűn, a posvány magába nyel!

LINA
Rettenetes!

STIFFELIO
S a nő, a szűzi tisztességnek őre,
a házas lét szent láncait
eltépve süllyed bűnbe!

LINA
Ah!

STIFFELIO
Iszonyú! Ezt jól tudom.
Sötétek mind e képek.
Ám tudom, hogyha nézlek:
még él a tisztaság.

LINA
Igazat szólsz, Stiffelio?

STIFFELIO
Mi mást...? Ám jaj, hogyha mégsem!
Jaj! Jaj!

LINA
Te oly nagylelkű férfi vagy...
s a szíved megbocsátó....

STIFFELIO
Nagylelkű, hidd el az lehet,
kit meg nem csalt a szíve!
Oly mérhetetlen kincseket
őriz e léleknek mélye,
mit senki úgy el nem vehet,
hogy bajt ne hozna rá,
mit senki úgy el nem vehet,
hogy bajt ne hozna rá e bűn.
Mi lelt Linám? Te könnyezel?!
Csalódnék? Hisz' te reszketsz!
Ne rejtegesd, ha szenvedsz!
Mondd el, mi bántott!?

LINA
Nem!

STIFFELIO
Nem?...
Töröld le könnyed, légy vidám;
Gondolj e boldog napra!
A házasság-évfordulónk...

LINA
Tudom. (Ó, kínok kínja!)

STIFFELIO
Linám, az égből áldva néz le ránk
édesanyámnak arca.
(Megfogja Lina kezét)
Nyújtsd gyűrűjét!... Nincs rajta!
Hol van? Hová?...

LINA
Ah!

STIFFELIO
Merre tűnt? Ne tétovázz,
most valld be! Másnak adtad?!

LINA
A gyűrűt...?

STIFFELIO
Szólj! Ne tétovázz!
Ha másnak adtad valld be!

LINA
(Arcát tenyerébe rejtve zokog)
Jaj nékem, jaj!

STIFFELIO
Ha másnak adtad valld be!

LINA
Jaj nékem, jaj!

STIFFELIO
Ha másnak adtad valld be!

Tárd fel őszintén a vétket,
mely a lelked mélyét nyomja!
Néma ajkad vádol téged,
mert a bűnös hallgat így.
Ám, ha így van, mást nem várok,
nyeljen engem földnek gyomra,
sújtson énrám szörnyű átok,
hogyha becstelen e frigy!
Sújtson énrám szörnyű átok,
hogyha becstelen e frigy!

LINA
Ó, e nagy düh vesztem hozza;
én nem láttam még őt így! Ah!


STIFFELIO
Tárd fel őszintén a vétket,
mely a lelked mélyét nyomja!
Néma ajkad vádol téged,
mert a bűnös hallgat így.
Ám, ha így van, mást nem várok,
nyeljen engem földnek gyomra,
sújtson énrám szörnyű átok,
hogyha becstelen e frigy!
Sújtson énrám szörnyű átok,
hogyha becstelen e frigy!

STANKAR
(Váratlanul belép)
Müller!

STIFFELIO
Szólj!

STANKAR
Künn várnak híveid.

STIFFELIO
Hát egy árva perc se jár?!

STANKAR
Mért e nagy düh?

STIFFELIO
Kérlek, megbocsáss! Menjünk!
(Linához)
Rögtön jövök!

Ám, ha így van, mást nem várok,
nyeljen engem földnek gyomra,
sújtson énrám szörnyű átok,
hogyha becstelen e frigy!
LINA
Ó, e nagy düh vesztem hozza;
én nem láttam még őt így! Ah!
STANKAR
Ó, e nagy düh vesztét hozza;
én nem láttam még őt így! Ah!

(Stiffelio és Stankar távozik)

LINA
Rögtön itt lesz! Elvesztem végkép!
Nincs e szennyes bűnre mentség!
Nyomja lelkem szörnyű vétség,
mintha szótlan béna lennék!
Senki nem segíthet rajtam!
Nincs, ki védjen engemet!
Bűnös lelkem elveszett!
Ah!
Szálljon égig minden könnyem,
minden sóhaj Téged kérjen!
Látva kínom szánj meg, Isten,
add, hogy megbocsásson nékem!
Ó, bocsánat! Ó, bocsánat,
vagy majd a vétkemet
a vérem váltja meg!
Ó, bocsánat! Ó, bocsánat,
vagy majd a vétkem,
avagy a vétkemet a vérem váltja meg!
Súlyos vétkem vérem váltja meg!
Súlyos vétkem vérem,
vérem, az váltja meg!

Mindjárt választ kell adnom!
Milyen választ? Talán, ha gyónnék...!
De nem! Jobb lesz, ha írok.
(Írni kezd)
„Rudolfom!...” Jaj, nem bírom!
(Belép Stankar)

STANKAR
(Ki kell derítenem...!)
(Meglátja Linát)
Ah!

LINA
Ó, nem ezt kéne írni most!

STANKAR
(Halkan megközelíti Linát és ráteszi kezét a papírra)
Hát te mit csinálsz?
Tán a Leutholdy gróf úrnak írtál?
(Magához veszi a levelet)

LINA
(Rémülten)
Ugyan...!

STANKAR
Hadd lássam!
(Olvas)
„Rudolfom!
Hozzád méltó nem voltam...”
(Kiáltásban tör ki)
Hát nem tévedtem mégse, ó, te balga!

LINA
Nem bírok már így élni! Feltárok mindent.

STANKAR
Hogyan?! Feltárni néki bármit
halála lenne!

LINA
Ah!

STANKAR
Úgy meghal!

LINA
Azt nem! Ő meg nem halhat!
Hát becsapjam talán?! Nem volnék képes.

STANKAR
Mondd csak: a szíved engedett
a bűn hívószavának,
de később rád a bűnbánat
százszoros vádja támadt!
Mondd csak! Feledni könnyű lesz
alávaló mesédet,
ha feltárod a vétket,
mely sírba taszítaná!
Nem restelled, te gyáva,
Nem restelled, te gyáva,
szégyened így tetézni?!

LINA
Kérlek!

STANKAR
Így! Így! Ámde nem hagyom!
A férjed szót se tudhat!
Te nem vagy arra érdemes,
szeressed őt csak színleg!

LINA
Nem!

STANKAR
Parancsom teljesíted!

LINA
Nem!

STANKAR
Nem?!

LINA
Nem! Soha! Érts meg!

STANKAR
Soha?

LINA
Nem.

STANKAR
Úgy a mérgem el kell majd rejtenem,
bármi kínzó tűzzel éget;
és az undort el kell fojtanom:
gyermekemnek nevezni téged!
Téged, bár a szívem megvet!
Téged, bár te nem vagy méltó!
Téged, ó, te gyarló, bűnbesüllyedt lélek!
Téged, atyádnak szégyenét!

LINA
Ó, mi bús a sors, mi vár reám,
ha tép a gyilkos bűntudat!
No, lásd, szememből hull a könny,
így várom sorsomat!
De hidd, a bűnös útra mégse
készakarva léptem én,
de higgy nekem, a bűnös útra,
ó, te hidd el nékem, hidd,
nem készakarva léptem én!
STANKAR
Gyermekemnek hívni téged,
szégyellném!
Te vagy az atyai szégyen,
amiért megvetlek én!
Ó, e bűnért téged megvetésem érjen!
Ezt el nem feledem én!
Becsületemen a szégyent
soha nem feledem én!

Becsületemen a szégyent...

LINA
Oly súlyos vétkem!

STANKAR
...soha nem feledem én!

LINA
Oly súlyos vétkem!
Érzem, szörnyű rút a vétkem!
Ah! Érzem jól!
STANKAR
A lányom
becsületemen a rút szégyen!
Ah!
Szégyenfolt!

Hagyd a sírást!
Elég volt! Nem érted?!

LINA
Ó, nem bírom!

STANKAR
De nincs mód kitérned!

LINA
Nem! Nem bírom!

STANKAR
Ezt atyád várja tőled!

LINA
Nem! Nem bírom!

STANKAR
Ezt kívánná a férjed,
mert, ha mégsem, elérné halála!

LINA
Hallgatok.

STANKAR
Úgy legyen!

LINA
Nincs segítség.

STANKAR
Csak bízzál meg bennem,
a könny már nem számít!
Ne sejtsék a múltról,
hogy elrejt az bármit!
A vétkedről hallgass,
mint sírboltnak mélye;
ne hozzon majd szégyent
nagy bűnöd e névre,
se Müller jó hírét
ne érhesse csorba:
ne tudják meg róla,
szerelme elveszett!

LINA
Mi borzalmas kérés,
hogy szó nélkül járjak,
ne könnyezzek többé,
ha rám tört a bánat!

STANKAR
Ne tudja senki!

LINA
A boldogság fényét
sugározván arcom
ne lássák meg rajtam,
hogy mint tombol harcom!

STANKAR
Ne tudja senki!

LINA
S ha őt elvesztettem,...

STANKAR
Ne tudja senki, ...

LINA
...de szívből imádom;

STANKAR
...hogy bármit rejt a múlt!

LINA
míg élek, csak áldom
a jó férjemet!

STANKAR
Csak bízzál meg bennem,
a könny már nem számít!
Ne sejthesse senki,
hogy elrejt az bármit!

LINA
S ha őt elvesztettem, ...

STANKAR
Ne tudja senki, ...

LINA
...de szívből imádom;

STANKAR
...hogy bármit rejt a múlt!

LINA
míg élek, csak áldom
a jó férjemet!

STANKAR
Csak bízz mindig bennem!

LINA
S ha őt elvesztettem...

STANKAR
A könny úgyse számít!

LINA
...de mégis imádom!
STANKAR
Ne sírj, úgyse használ!
Hiába sírnál! Hiába sírnál!

LINA
Míg élek, csak áldom,
kit szívem szeret!
STANKAR
Ne tudja senki,
mit elrejt a múlt!

Csak bízz mindig bennem!

LINA
S ha őt elvesztettem...

STANKAR
A könny úgyse számít!

LINA
...de mégis imádom!
STANKAR
Ne sírj, úgyse használ!
Hiába sírnál! Hiába sírnál!

LINA
Míg élek, csak áldom,
kit szívem szeret!
STANKAR
Ne tudja senki,
mit elrejt a múlt!

Csak bízz meg mindig bennem!

LINA
Bár én voltam bűnös,...

STANKAR
A könnyed már nem használ!

LINA
...hogy őt elvesztettem,

STANKAR
A könnyed már nem használ!

LINA
...bár vétettem én,
de őt szeretem mégis,
szeretem mégis, szeretem mégis!
Csak egyedül őt!
STANKAR
De meg ne tudja senki,
ne tudja senki, ne tudja senki,
mit elrejt a múlt!

Soha!

LINA
Csak őt!

STANKAR
Ne szólj!

LINA
Szeretem őt!

STANKAR
Ne szólj!

LINA
Szeretem őt!
Míg élek, mindig áldom,
szeretem őt!
STANKAR
Ne tudja soha senki,
mit rejt el a múlt!
(Távoznak)

RAFAEL
(Belép)
Nem várt rám.
Bármiképpen beszélnem kell ma véle!
(Levelet húz ki a zsebéből)
Itt a nagy könyv... A zárat nyitja kulcsom!
(Kinyitja a könyvet, beleteszi a levelet, bezárja és visszateszi az asztalra. Jorg tűnik fel az ablakban, majd Frigyes lép be)

JORG
(Mit látok?!)

FRIGYES
Leuthold!

RAFAEL
Rendelkezz vélem!

FRIGYES
Klopstock Messiását olvasni kérem.
(Magához veszi a könyvet. Rafaellel együtt balra távoznak)

A kastély fogadóterme, ünnepre díszítve,kivilágítva.
Stiffelio és a gróf barátai szolgáktól kísérve gyülekeznek feleségeikkel.

KÓRUS
Fel hát! Fel hát!
A nagy szónok
most itthon van köztünk. Fel hát!
Fel hát! Fel hát!
Legyen boldog!
Mind éltessük őt! Fel hát!
Fel hát! Fel hát!
Végre itthon van, éltessük őt!

Hadd árassza ránk ő
a békét, a napfényt!
A legszentebb papként
mind hallgassuk őt!
A szeretet igéjét
hirdeti nekünk;
hogy egyenlők leszünk
az Isten előtt.
A boldogság, békesség
szerető atyja,
az Úristen hangja
zeng szavain át.
A szeretet érzésben
egyenlő lettél,
hát örvendezz, testvér
ha ő szól hozzád!
E dallal a szent érzést
tarthatjuk ébren,
hogy mindnyájunk szívében
égjen a láng.
Hogy mindnyájunk szívében
égjen a láng!
Örvendj! Örvendj,
hogy hallod a szót!
Dicsérd! Dicsérd
Stiffeliot!
Dicsérd Stiffeliot!
Örülj! Örülj!

(Beszélgetve a háttérbe húzódnak. Stiffelio és Jorg jönnek jobbról, majd Stankar karján Lina, utánuk balról Rafael Dorottyával, majd Frigyes kezében a Klopstock-könyvvel, s szóba elegyedik Linával.)

STIFFELIO
(Jorghoz)
Hol késtél?

JORG
Ily hívságtól én távol állok.

STIFFELIO
Ha még oly nagy ünnep...?

JORG
Csak élvezzék mások!
Mert elsikkad közben, ha vesztedre törnek!

STIFFELIO
Mit mondasz?

JORG
Csak annyit, hogy láttam: a könyvet
nem régen egy férfi kinyitotta kulccsal,
s elrejtett egy cetlit...

STIFFELIO
Bele tette?

JORG
Szemem nem csal.
De ma választ is várhat... E könyv mélye rejt most
egy bűnterhes cselszövést!

STIFFELIO
Nagy Isten! Mit mondasz?!

KÓRUS
E dallal a szent érzést
tarthatjuk ébren, ...

STIFFELIO
Ki volt az?

JORG
Jön Linával és a könyvvel.

STIFFELIO
Valóban?
Az Frengel! De hogy tudnám feltárni titkát?

JORG
Majd később.

KÓRUS
...Hogy mindnyájunk szívében
égjen a láng!
Örvendj!
Örvendj, hogy hallod a szót!
Hogy mindnyájunk szívében
égjen a láng!
Örvendj! Örvendj,
hogy hallod a szót!
Dicsérd Stiffeliot!
Dicsérd Stiffeliot!

(Stiffelio elgondolkodva áll)

DOROTTYA
Ó, bátyám, a szentbeszédre gondol?

FRIGYES
Hiányozni nem fog a fényes templomból
ma senki.

KÓRUS
Mind megyünk!

FRIGYES
Mi lesz a téma este?

STIFFELIO
A kétszínű Júdás csalárdságos tette.

LINA, RAFAEL
(Nagy Isten!)

FRIGYES
Valóban magasztos a téma.

KÓRUS
És minden galádnak riasztó a példa!


STIFFELIO
De nem csak a gazra, ki Urunk eladta,
de arra is sújtok, ki bűnében öntelt!
Reá, aki színlel, barátját becsapja,
s bemocskolja titkon a szent házi tűzhelyt;
ki kezet ad annak, kit orvul elárult,
majd kérkedik azzal, mi rút bűnre csábult!
Meglelni az átkokat, mi sincs ennél könnyebb,
ha felütjük máris e nagyhírű könyvet!
(Kiveszi Frigyes kezéből a könyvet)
Nincs nyitva!

DOROTTYA
Linánál a kulcsa.

LINA
(Nagy Isten!)

STIFFELIO
Nos, akkor te nyisd ki!

LINA
Nem értlek...

STIFFELIO
A könyvet!

LINA
Nyissam?

STIFFELIO
Ne félj, de végre nyisd ki már!
Kinyitni! Hát nem hallasz?!
Ki volt a gyáva aljas,
tudjuk meg végre hát!

Úgy felkavar egy gondolat,
míg nézem ezt a könyvet!
Talán a sors, a végzet,
mi rejtve benne áll.

RAFAEL, FRIGYES
Zavarja őt egy gondolat,
míg nézi ezt a könyvet:
talán a sors, a végzet,
mi rejtve benne áll!
STANKAR, JORG
Micsoda baljós gondolat ébred,
ahogy elnézed eme nagy könyvet!
Maga a végzet az, amit elrejt!
Maga a sors, a végzet,
mi rejtve benne áll!
Maga a sors, avagy a végzet,
mi rejtve benne áll!
LINA, DOROTTYA, STIFFELIO, RAFAEL,
FRIGYES, STANKAR, JORG, KÓRUS
Talán a sors, a végzet,
mi rejtve benne áll!
Talán a vég, talán a vég,
a végzet az, mi itt benne áll!
A végzet rejtve benne áll!
A végzet, mi rejtve benne áll!

STIFFELIO
(Linához)
Meg se mozdulsz?!
No, nyíljon ki másképp!
(Feltöri a zárat, kiesik egy levél)
Ím egy cédula!

LINA
(Egek!)

STANKAR
(Stiffeliohoz, miközben felragadja a levelet)
Ne mozdulj!
El ne olvasd, jogod nincsen arra!
Hogy ki írta, s ki kapná, ne tudd azt!

STIFFELIO
Én nem bánom, csak add ide, mindjárt!

STANKAR
Én apósod...

STIFFELIO
Ej, add ide!

STANKAR
Nem!

STIFFELIO
De add ide!

STANKAR
Nem!

STIFFELIO
De add ide!

STANKAR
(Darabokra szaggatja a levelet)
Nem, nem, nem, nem, nem!

STIFFELIO
(Feldühödten Stankarhoz)
Ah!
Nincs, ki megment, ó, te aljas,
hogyha ébred szörnyű mérgem!
Rémes lánggal forr a vérem
és vak dühöm kitörni kész!

LINA
(Stiffelio elé ugrik)
Hallgass kérlek, őt ne bántsad!
Bátran hulljon rám a vádad,

ámde kedves ősz atyámat
kérve kérlek, meg ne bántsad!
Ámde kedves ősz atyámat
tisztelettel telve nézd!
STIFFELIO
Rémes lánggal forr a vérem,
vak dühöm kitörni készen!
Rémes lánggal forr a vérem,
vak dühöm kitörni kész!

STANKAR
(Fojtott hangon Rafaelhez)
Jöjj a temetőbe még ma,
te hitvány, megvívok ott véled!

DOROTTYA, FRIGYES, KÓRUS
Mért a nyugalmat megtörni, ...
RAFAEL
Meddig tűrjek?!

STANKAR
Védjen bármi fegyver téged,
gazember, nem sokra mész!

DOROTTYA, FRIGYES, KÓRUS
...azt, mely minden szívnek üdve?!
RAFAEL
Én nem félek.

STANKAR
Védjen bármi csoda kard, ...

DOROTTYA, FRIGYES, KÓRUS
De vajon melyik démon műve ...
RAFAEL
De vigyázzon!

STANKAR
... azzal úgyse sokra mész!

DOROTTYA, FRIGYES, KÓRUS
... a gyanú, mely szívet emészt?!
RAFAEL
Szavam inti: ...

STANKAR
De védhet bármiféle kard, ...
DOROTTYA, FRIGYES, KÓRUS
Stiffelio szívén emészt!

RAFAEL
Ne merjen gazembernek hívni,
annyit mondok, túl merész! Ah!
STANKAR
De védjen bármi fegyver téged,
azzal úgyse sokra mész! Ah!

LINA
Hallgass kérlek, őt ne bántsad!
Bátran hulljon rám a vádad,
ámde kedves ősz atyámat
kérve kérlek, meg ne bántsad,
ámde kedves ősz atyámat
kérve kérlek, meg ne bántsad!
Tisztelettel telve nézd!
STIFFELIO
Nincs, ki megment, ó, te aljas,
hogyha ébred szörnyű mérgem!
Rémes lánggal forr a vérem
és vak dühöm kitörni készen.
Rémes lánggal forr a vérem,
vak dühöm kitörni kész!

STANKAR
A temetőben megvívok véled!
Senki se véd meg, te gazember,
nem sokra mész!
Te hitvány, úgyse sokra mész,
nem sokra mész!
Itt a vész! Itt a vész!
Itt van a vész!
FRIGYES, JORG, KÓRUS
A gyanú mely démon,
a gyanú mely démon,
a gyanú démon műve,
mely Stiffelio szívén emészt!
A gyanú mely démon,
a gyanú mely démon,
a gyanú démon műve,
mely Stiffelio szívén emészt!
Vad gyanú, mely szívet emészt,
szívet emészt!
Szívet emészt! Elemészt!
LINA
Fékezd magad! Fékezd magad!
Őt ne bántsad! Soha rá te így ne nézz!
Tisztelve nézd! Tisztelve nézd!
Úgy nézd! Úgy nézd! Ah! Úgy nézd!
DOROTTYA
Mért e harag? Mért e harag,
ez, mi jó szívén emészt?!
Szívén emészt! Elemészt!
STIFFELIO
Szörnyű dühöm visszafogni már nehéz!
Szörnyű mérgem már kitörni kész!
Kitörni kész! Kitörni kész!
Szörnyű mérgem már elemészt!
RAFAEL
Meddig tűrjek?! Meddig tűrjek?!
Engem gazembernek hívni,
mégis túl merész!
Túl merész! Túl merész!
Az! Túl merész!

(Mindnyájan távoznak)


II. FELVONÁS

Régi temető.

Középen kereszt lépcsőkkel. Balra templomkapu,belülről megvilágítva, széles lépcsőfeljáró vezet hozzá. Jobbra, hátul Stankar kastélya látszik. A holdfény szétszórt, sűrű ciprusoktól árnyékba borított sírokra esik. Az egyik sírkő láthatóan nem régi.

LINA
(Hátulról érkezik, mélységes felindultsággal)
Nagy Isten! Mért jöttem erre?!
Mily nem ismert erő az, mely erre űzött?!
Itt várjam őt?! Itt?! Itt, hol minden rémes?!
Hol minden egyes sírra a kőbe vésve mélyen
az „vétek” szó van írva?!
A széllökések hangja zúgó átok,
szemrehányásnak tűnik!
Ah! Itt e szent hely, én jó anyámnak sírja!
Ártatlan asszony... de lányod...!
Kérlek... Kérlek, anyácskám
segíts meg, ha kínom látod!

Ott fenn az égben, jó anyám,
ott ülsz te áldott trónon!
Ím, sírva kérlek, nézz le rám!
Lásd, bűnöm sírva gyónom!
Vidd el te mind a könnyeim,
ó, vidd az égi Úrnak,
mert téged ő megáldott,
sírj te is vélem, ó, sírj velem!
Hogyha kéred tőle, úgy majd
az Isten megbocsát nekem!
Ah! Kérjed!
Ha sírva Te kéred, úgy majd
nem vonja meg tőlem bocsánatát!
Ha sírva Te kéred majd
nem vonhatja ő meg tőlem bocsánatát!
Ah! Segíts meg, jó anyám!

RAFAEL
(Előlép)
Lina! Lina!

LINA
Könyörgök, halkan szólj,
mert tudom, hogy atyám sincs távol!
Már a férjem tud mindenről bízvást.

RAFAEL
Ő azt Frigyesről hiszi, hogy bűnös.
Széjjelszaggatta atyád az írást...

LINA
És az önvád, mely örökre üldöz?

RAFAEL
Mit tesz önvád, egybeforrva veled?

LINA
Bármi történt: a szívem nem szeret.

RAFAEL
Lina, szívből imádlak!

LINA
Álld a próbát!
Jöjjön vissza levél és a gyűrű!
Aztán menj! Menj el innen,
de rögtön, ne késlekedj!

RAFAEL
Nem! Bármi történjen, megvédelek!

LINA
Menj el innen, ne késlekedj!

RAFAEL
Nem! El nem megyek.

LINA
Menj el innen!

RAFAEL
Nem! Nem!

LINA
Menj, ne késlekedj!

RAFAEL
El nem megyek!



LINA
Ah!
Tönkre kívánsz tenni végleg?!
Mégse szánod árva lényem?
Hogyha nem mégy, bárhogy kérem,
akkor minden, minden óra könnyre vált.
Élte boldog volt a nőnek,
ám te jöttél és azóta
véghetetlen kín a sorsa,
ám, ha elmégy, csak téged áld.
Véghetetlen kín a sorsa,
ám, ha elmégy, ám, ha elmégy,
csak téged áld.
Véghetetlen kín a sorsa,
ám, ha elmégy, ám, ha elmégy,
ha elmégy, csak áld,
ha elmégy, csak áld.
Csak téged áld.
Ha mégy, csak áld!
Ha mégy, csak áld!

(Stankar tűnik fel a háttérben, köpenybe burkolózva; két kardot hoz magával.)

RAFAEL
Hiába.

LINA
A férjem tudjon hát meg mindent!

STANKAR
Egy szót se tudhat ő!

LINA
Atyám!

STANKAR
Hagyj minket!

LINA
Jaj, két szemedben látom...

STANKAR
Szót se többet!
(Lina távozik. Stankar ledobja köpenyét, és Rafael felé nyújtja a kardokat)
Válassz!

RAFAEL
Vívni óhajt?

STANKAR
És mindhalálig.

RAFAEL
Nincs, kinek javára válik.

STANKAR
Mit?! Te félsz tán? Én vérig sértlek,
hogyha ok kell!

RAFAEL
Bár nem félek,
nem vívok önnel; mert e bátor
tisztes ősz fej az, mi gátol.

STANKAR
Nyomorult! Te gyáva senki!
Ez se késztet kardra kelni?!
Semmi büszkeség tebenned?

RAFAEL
Nézze, semmi célja ennek...!

STANKAR
Forr a vérem! No jó, ha ez kell...

RAFAEL
Hagyja!

STANKAR
Hallgass rám még ez egyszer!
Mert, ha ajkam meg nem sérthet
aljas gaznak nevezve téged,
tudja meg hát minden lélek,
végre lássák valódi lényed!

RAFAEL
Hagyja abba...!

STANKAR
Tudtam rólad,
bárhogy rejtegetted múltad:
Rafael, a büszke gróf úr
semmi más, csupán egy fattyú!

RAFAEL
Add a kardot!

STANKAR
Az égnek hála!

RAFAEL
Add a kardot! Ne várjunk!

STANKAR
Halálra!

RAFAEL
Add a kardot! Ne várjunk!

STANKAR
Halálra!

RAFAEL, STANKAR
Halálra!
Nincs a földön, nincs az égben
már, ki megment tégedet!
Nem csitulhat sértett szívem,
míg nem ontom véredet!

(Rafael elveszi az egyik kardot és egymásnak rontanak. Stiffelio lép ki a templom ajtaján)

STIFFELIO
Mért e lárma?
(Lesiet a lépcsőn)
Párbajt vívnak!
Abbahagyjátok rögtön!

RAFAEL , STANKAR
Stiffelio!

STIFFELIO
Ti vagytok?!
Szent a hely, melyet így meggyaláztok!
Itt, e földben a holtak nyugosznak
és fölöttünk a szent kereszt áll!

STANKAR
(Rafaelhez)
Jöjj el innen!

STIFFELIO
Isten rátok talál!

RAFAEL, STANKAR
Menj, ne zaklass! Halni kell úgyis egynek!

STIFFELIO
Én követlek, ha bármerre mentek.

STANKAR
Nézz rám! Tiszteld az aggot!

STIFFELIO
Az Isten nevében beszélek,
és, ha szólok, arra hallgatni kell!
Le a kardot!
Bármi történt, felejtsétek egyként
és ne bántsa a testvér a testvért!

STANKAR
Soha!

STIFFELIO
(Rafaelhez)
Te engedj, mint ifjabb, Rafael gróf!
(Elveszi Rafael kardját, s kezet nyújt neki)
Békejobbot!

STANKAR
Mi felháborító!
Jobbot adni a férjnek, kit megcsal!

STIFFELIO
Ah! Hogy megcsal?!

STANKAR
Mit mondtam?!

STIFFELIO
(Stankarhoz)
Ne hallgass!

STANKAR
Nem! Ne faggatózz!

STIFFELIO
Beszélj! Tudni vágyom!

LINA
(Hátulról)
Ölni készek!

STIFFELIO
Csak tárd fel a titkot!

LINA
(Közeledve)
Nagy ég!

RAFAEL, STANKAR
Lina!

STIFFELIO
Hadd tudjam én, hogy mint volt!

LINA
Kérlek! Kérlek, bocsáss meg!

STIFFELIO
Bocsássak?! Szóval ő volt a bűnös!

STANKAR
Müller!

STIFFELIO
(kétségbeesetten)
Ah!
Szóval így van!
De nem! Mégse hihetem...
(Linához)
Kérlek, mondd, hogy félreértem...!
Szólj egy szót csak
-ugye szólsz?- remegve kérem!
Mondd, hogy tévedek;
egy szó sem igaz mégsem!
Ám te hallgatsz?! Ám te hallgatsz?!
Nincs semmi kétség!
Hogy az ég szakadna ránk!
E láb tipor terád!

LINA
Ah! El nem kerülöm sorsomat,
már el nem kerülöm sorsomat:
a vad orkán, a vad orkán
fejemre száll most.

STANKAR
(Rafaelhez)
Már csak Isten lehet a pártfogód,
hiszen e könny neked a végzet.

RAFAEL
(Stankarhoz)
Készen állok.

LINA
Az, mi marad, olyan gyászos,
olyan gyászos, csak a lassú, bús halál!

STANKAR
Sújt a vád: pokoli vétek,
mit a véres bosszú vár.
RAFAEL
Mért is késlekedsz?!

LINA
Mennyei jó atyám, ...
STIFFELIO
Mentsd a vétked!
RAFAEL
Kardom megmutatja néked,...
STANKAR
És a villám még ha késne most...

LINA
...szánd meg a szenvedőt!
STIFFELIO
Kérve kérlek!
RAFAEL
... él-e bennem gyávaság!
Igen, e kard...
STANKAR
... százszor jobban sújt le rád!
Ha ma késik, ...

LINA
Szánj meg és nézzed el a vétkemet, ...
RAFAEL
... mutatja neked...
STANKAR
... te ne reménykedj: ...
LINA
... te nézzed el a vétkemet!
RAFAEL
... tudom-e, mi...
STANKAR
... nem marad el; ...
LINA
Atyám, te könyörülj meg!
RAFAEL
... gyávaság!
STANKAR
... lecsap terád!
LINA
Könyörülj nekem, atyám!

STIFFELIO
Szólj egy szót csak,
- ugye szólsz?- remegve kérem!

LINA
Sírva esdek hozzád!
RAFAEL
Bennem nincs gyávaság!
STANKAR
Rettentőn sújt le rád!

STIFFELIO
Mondd, hogy tévedek,
egy szó sem igaz mégsem!

LINA
Sírva esdek hozzád!
RAFAEL
Bennem nincs gyávaság!
STANKAR
Rettentőn sújt le rád!

STIFFELIO
Ám te hallgatsz?!

LINA
Zokogva kérlek!
RAFAEL
Igen, a kardom...
STANKAR
Lehet, hogy késik,...

STIFFELIO
Nincs semmi kétség!

LINA
Zokogva, sírva esdek hozzád!
RAFAEL
...mutatja majd:
bennem nincs gyávaság!
STANKAR
... de ne remélj:
szörnyű súllyal sújt le rád!
STIFFELIO
Hogy az ég szakadna ránk!
E láb tipor terád!

LINA
Ne hagyj engem el,
könyörgök hozzád!
RAFAEL
Kardom mutatja néked majd: ...
STANKAR
Még rettentőbben
sújt majd le rád!

STIFFELIO
Igaz a vétség!

LINA
Ne hagyj engem el,
könyörgök hozzád!
RAFAEL
... azt, hogy bennem
nincs gyávaság!
STANKAR
Még rettentőbben
sújt majd le rád!

STIFFELIO
Nincs semmi kétség!

LINA
Könyörgök én hozzád!
RAFAEL
Nincs bennem gyávaság!
STANKAR
Rettentőn sújt le rád!

STIFFELIO
Igaz a vétség!

LINA
Könyörgök én hozzád!
RAFAEL
Nincs bennem gyávaság!
STANKAR
Rettentőn sújt le rád!

STIFFELIO
Nincs semmi kétség!
Hogy az ég szakadna ránk!
LINA, RAFAEL, STANKAR
Ah!

STANKAR
(Stiffeliohoz)
Nem lányom az, ki vétkezett,
ne őt büntesd, más a vétkes!

STIFFELIO
Én jól tudom, kit büntetek.
(Stankarhoz)
A kardot, mellyel értem
kívántál bosszút állni!
Add hát! Nem fogok várni.
(Stankar kezéből kiragadja a kardot és Rafaelnek nyújtja)

RAFAEL
Ellened én? Nem, nem!

STIFFELIO
(Rafaelhez)
Magadat védd!

RAFAEL
Nem, nem!

STIFFELIO
Nem hallod-é a vészsikolyt,
mi felszakadt a sírból?!
Reszkess, gazember, védd magad!
Reszkess, gazember, védd magad!
Reszkess! Reszkess! Reszkess!
Veszted ma rád talál!

KÓRUS
(A templomból)
Szent dühödben Uram,
ne büntess engem, ...

JORG
(Megjelenik a templom lépcsőjén)
Stiffelio!

KÓRUS
(m.f.)
...szétoszlik úgy a földi fájdalom!

STIFFELIO
(A kard kihullik a kezéből)
Ó, mit hallok?

JORG
(Stiffeliohoz közelítve)
Testvéreidnek hangját.

KÓRUS
(m.f.)
Irgalommal tekintsd esendő lelkem, ...

STIFFELIO
Miért?

JORG
Kegyelmet esdenek.

STIFFELIO
Kegyelmet? Ah!

JORG
Légy erős!

KÓRUS
(m.f.)
Szánd a vétkest és áldva áld dalom!

STIFFELIO
(Mintegy önkívületben)
Midőn elönt a vad harag,
emészt a kín, a kétség,
te jéggé dermedt ujjadat
e forró szívre tennéd!
Előbb a vért kell hűtened,
mi fellobogva lángol,
s mi elhagyott, a jámbor
erénynek adj erőt!
Hagyj engemet! Hagyj engemet!
Hagyj engemet!
Egész szívem, mi összetört,
jaj, összetört!

KÓRUS
(A templomból)
Szent dühödben Uram
ne büntess engem,...

JORG
Nem hallod?

KÓRUS
(m.f.)
...szétoszlik úgy a földi fájdalom!

LINA, RAFAEL, STANKAR
Keserves percek!

JORG
Ki vagy te, elfeledted?
Légy újra régi önmagad!

KÓRUS
(m.f.)
Irgalommal tekintsd esendő lelkem,...

STIFFELIO
Ah! Jámbor lelkipásztor.

KÓRUS
(m.f.)
Szánd a vétkest és áldva áld dalom!
Szánd a vétkest, szánd a vétkest!

STIFFELIO
(Letérdel)
Isten, erőt adj vélük szólani!

KÓRUS
(m.f.)
Szánd a vétkest, szánd a vétkest!
Meg ne büntesd, Uram!

LINA, RAFAEL, STANKAR, JORG
A megbocsátás hangján!

KÓRUS
(m.f.)
Meg ne büntesd, Uram!

STIFFELIO
Soha, míg élek!
(Feláll)

KÓRUS
(m.f.)
Szent dühödben ne büntess engem!

STIFFELIO
Te hűtelen, lesújt az átok!
(Lina Stiffelio lába elé roskad)

LINA, RAFAEL, STANKAR
Jó Isten!

JORG
(A feszület lépcsőjére hágva)
Nézz a keresztre, általa
az Úr is megbocsátott!

KÓRUS
Szánd a vétkest, uram!
Megszánd! Uram megszánd!

STIFFELIO
(A kereszt felé támolyog)
A kereszt! Ó, jaj! Elér most... halálom!
(A kereszt tövében összeesik)

LINA, RAFAEL, STANKAR, JORG
Fájdalmad látom!


III. FELVONÁS

1.kép

Előszoba, melyből különböző helyiségek nyílnak.
Az asztalon két pisztoly hever, valamint írószerek.



STANKAR
(Izgatottan belép, kezében levelet tart)
Ő eltűnt! Levélben kéri
lányom, kövesse ő is!
Az aljas!
Megakadályoz, hogy bosszút álljak!
(Kézbe veszi kardját)
Ó, hősi fegyverem, ki oly sok évig
szolgáltad híven becsületes harcom,
ki minden vészben tisztességem védted,
méltatlan lettem rád!
(Ledobja a kardot)
Többé nem hordlak!
(Kétségbeesetten)
Folt érte hős nevem!
Becsvesztett lettem!
Ki volna képes így, szégyenben élni?
Gyalázat!
Legyen, ha ez kell!
Jó! Jó, most vége!
Egy perc, s az egésznek vége!
(Fölveszi az egyik pisztolyt, és felhúzza a ravaszt)
Minden elvész! Stiffelio ... és a lányom!
Ó, én megtévedt lányom!
Mit?! Hiszen könnyezem!
Lám, épp úgy sírok, mint egy gyermek!
Mily bánat, mely egy vén katonát könnyekre késztet!

Lányom, az égi angyalom
hittem tebenned régen,
mely elcsitítja bánatom
majd, hogyha nyom sok évem.
Őrült, ostoba álom! Ostoba álom!
Csalódtam, csalódtam a sorsban,
csalódtam a sorsban, balga voltam!
Ártatlan könny nem hullna már
síromra, hogyha meghalok.
Ha végre síromba szállhatok,
gyalázat kísér, gyalázat vár ott rám.
Rám gyalázat vár majd,
ha végre a sírba szállhatok.
Ha végre majd a sírba szállok,
rám gyalázat vár!
Végre, ha sírba szállhatok,
rám a gyalázat vár!
Az vár ott rám!

Hát érjen véget!
(Leül és levélírásba fog)
Most hát, Stiffelio egy végső búcsú tőled!
(Lepecsételi a levelet és kézbe veszi a pisztolyt. Jorg lép be elgondolkodva, magában beszélve)

JORG
Mindjárt jön már...

STANKAR
(Meglepetten elrejti a fegyvert)
Ki?

JORG
Ön?! Stiffelio hol van?

STANKAR
Ne zavarja senki!

JORG
Bocsásson hozzá!
Sürgős a hír, mit Rafaeltől hoztam.

STANKAR
Hogyan?!

JORG
Nemsokára itt lesz.
(Belép Stiffelio szobájába)

STANKAR
(Meglepetten)
Leuthold itt?! Itt?! Leuthold itt?!
Itt lesz ma Leuthold!



Vagy ő, vagy én, de egyikőnk meghal!

Kimondhatatlan boldogság
az, ami bennem ébred!
Oly forrón dobban szívem már,
a vérem szinte éget!
A kéjes mámor elbódít,
nagy öröm ért e hírrel,
nagy öröm ért e hírrel,
mit szívem tán nem bír el,
úgy elszorul a lég...!
A boldogság úgy elborít!
A boldogság úgy elborít!
A szívem oly boldog!
Jer édes bosszú, várok rád!
Teérted élek még!
Sietve jöjj, ne várass hát!
Teérted kell, hogy éljek még!
Sietve jöjj, ne várass hát!
Teérted élek még!
Elérem, elérem, elérem,
amit a szívem kért!
Elérem, elérem, elérem,
amit a szívem kért!
El...é...rem...mit... a szí...vem...kért!
El...é...rem!
Jer édes bosszú, várok rád!
Teérted élek még!
Sietve jöjj, ne várass hát!
Érdemes élnem még!
(Távozik)

STIFFELIO
(Szobájából jön, mögötte Jorg)
Kérlek, a híveknek mondd meg,
hogy rögtön jövök én is!
Most elmehetsz!

JORG
Itt a gróf úr.
(Távozik)

RAFAEL
(Belép)
Jorgot te küldted értem?

STIFFELIO
Én.

RAFAEL
Szemrehányásod várom.

STIFFELIO
Nincs egy szó sem.

RAFAEL
Ha elégtételt kívánsz,
készen állok.

STIFFELIO
Pusztán egy kérdés...

RAFAEL
Kérdezz!

STIFFELIO
Mit csinálnál, hogyha Lina
nem lenne férjnél?

RAFAEL
Azt kérded...?

STIFFELIO
Jól érted. Adj most választ!

RAFAEL
Milyen képtelen kérdés...!

STIFFELIO
Fritz!
(Belép egy szolga)
Keresd meg úrnőd, s mondd: jöjjön rögtön!
(A szolga távozik)

RAFAEL
Mit kívánsz tudni?

STIFFELIO
Hogy néked mi a drágább:
a bűntudattal élni,
vagy tán az asszony,
ki vétkezett miattad?!
(Az egyik szobaajtó felé mutat)
Ott mindent hallhatsz.

RAFAEL
Szent ég!
(A szobába vezeti Rafaelt. Belép Lina)

STIFFELIO
Egynéhány dologról szólnom kell véled,
még mielőtt elválunk.

LINA
Ó, hát elmégy?

STIFFELIO
El. Még ma este.

LINA
Ma? Hogyhogy?

STIFFELIO
Nos, halljad!

Elválik útunk; más nékem, s néked.
Más útra rendelt a gyászos végzet.
Énrám lemondás vár itt lenn e földön,
én majd időmet -Istenben bízva- imával töltöm;
rád vár a férfi, kit szíved választ.
Szűnjék a szégyen, oltárhoz állhatsz!

LINA
Nem értem!

STIFFELIO
Akkor, hogy férjed lettem
üldöztek engem és álnéven, rejtve éltem,
így hitvesi esküm másik néven tettem;
érvénye nincs ma már e frigynek, hogy így lett, megértem.
Ím, itt az okmány!
(Írást nyújt át Linának)

LINA
Egek! Válni kívánsz?!

STIFFELIO
Csak rajta, írd alá!
Én kész vagyok.

LINA
Hisz tudtam én, hogy végzetes
csapás fog rám itt várni,
és jól tudom, a büntetést
mi bűnért kell kiállni!
Ó, bár e bűnre nincsen kegyelem,
puszta megvetésed sért!
Puszta megvetésed sért!
Jaj, ölj meg inkább, haljak meg!
Jaj, ölj meg engem, haljak meg
most hát szerelmemért!


STIFFELIO
(Keserűen)
Ne sírj, hisz' úgyse várhatod,
hogy jó szívem megszédül,
s a hallatlan gyalázatot
majd elfelejtem végül!
Hogy megbocsássam szégyenem,
-ó, nem- azt mégse várd!
Mily becstelenség lenne az,
ha így élnék tovább!

LINA
Csak add az okmányt! Add hamar!
(Megragadja a papírt és az asztalhoz siet vele)

STIFFELIO
Elválunk?

LINA
El.

STIFFELIO
(Mit hallok?)

LINA
Játszottam én a könnyeket?
Most már nincs arra szükség ...
(Aláírja a papírt)
Ma köztünk minden véget ért.
Úgy van! Szabad vagyok.
(Az írást visszaadja Stiffelionak)
Nem gátol semmi ... Elmondhatom ...

STIFFELIO
(Kifelé indul)
Elég volt, hölgyem!

LINA
(Visszatartja)
Megállj!
Már nem a férjem kérem én;
immár a paphoz szólok.
Lelkemet így e vérpadon
a bűntől tán feloldod!
S ki kér, az már nem asszonyod,
ki kér, az már nem asszonyod,
ki kér, nem asszonyod:
egy bűnös ember szól.

STIFFELIO
Nem hallgatom! Nem hallgatom!

LINA
Hadd gyónjak! A bűnöm
csak néked gyónhatom!
(Térdre hullik Stiffelio előtt)

STIFFELIO
Gyónsz?! Gyónsz?! Mért nekem?

LINA
Halljad mindazt, mit Müller nem kívánt!

Kössünk békét – javasolta.
Engem másik férjnek adna...
Mintha őt így elveszítve
bennem még lehetne béke!
Mintha lelkem üdve árán
elfelejthetném a múltat,
s ezzel végképp meggyalázván
várja még, hogy élni tudjak!

STIFFELIO
Hallgass! Hallgass!

LINA
Mással élni! Ah! Ezt kérve
meg nem értheted szerelmem!

STIFFELIO
Hogyan? Te szeretsz?

LINA
Én csak téged!

STIFFELIO
Ó, mit mondasz?!

LINA
Én csak téged!

STIFFELIO
Ó, mit mondasz?!

LINA
Én csak téged!
Úgy segítsen az ég, míg élek!

STIFFELIO
S Rafael?

LINA
Megtévedt szívem...

STIFFELIO
Tőrbe csaltak?

LINA
Igen.

STIFFELIO
A bűnös haljon akkor!

LINA
Jaj!

STIFFELIO
Meghal!

STANKAR
(Belép az ajtón, kezében véres karddal)
Már nem él.

LINA
Hogy?!

JORG
(A másik oldalról jőve)
Talán megölték?

STIFFELIO
Újra párbaj?

STANKAR
Lemosta vétkét.
Napvilágra hozta volna
ő a bűnt, ezért halál...
(Távozik)

JORG
(Stiffeliohoz)
Vár a templom, lelket óvva,
ott a szív erőt talál!

STIFFELIO
Csak el, sietve innen,
a templom óvna minket.
E házban úr a bűntett,
halál, a pusztulás!
Például álljon minden
galádnak az, mit látok:
lesújtja azt az átok,
az égi átok, az égi átok,
a bűnre ki csábít, ki nőt gyaláz!

LINA
E fájdalomra nincsen,
mi enyhet ád a földön!
Nem én okoztam bűnöm,
de nincs feloldozás.
Könyörgök néked, Isten,
ha szenvedésem szánod,
nézd szívemet, te látod:
nem lelhetsz ott bűnre!
Ott bűnre nem találsz!

STIFFELIO
Lesújtja azt az átok,
az égi átok, az égi átok,
a bűnre ki csábít, ki nőt gyaláz!

LINA
Ott bűnre nem találsz!
Ott bűnre nem találsz!
Te látod jól a szívem!

STIFFELIO
Veri az átok!

LINA
Te látod jól a szívem!

STIFFELIO
Veri az átok!

LINA
De bűnre nem találsz!
STIFFELIO
Ki vétlen nőt gyaláz!

LINA
Ott nem, Te bűnre nem találsz!
Te bűnt e szívben nem találsz!
Szánj meg hát!
STIFFELIO
Azt, ki csábít, ki vétlen nőt gyaláz!
Lesújt reá, ki nőt gyaláz!
Ah! El hát!

(Jorg elvonszolja Stiffeliot, Lina visszavonul az egyik szobába)


2.kép

Gótikus templombelső.

Oltár nem látható, csak egy oszlopokra támaszkodó szószék, melyhez kettős lépcsősor vezet. A hívek lassan gyülekeznek. Frigyes és Dorottya jön, majd a lefátyolozott Lina, aki a szószékhez megy, végül Stankar érkezik. Mindnyájan térdre ereszkednek, orgonakísérettel imádkoznak

STANKAR
Így van jól, hogy bosszút álltam.
Foltot ejtett nevemen,
bemocskolta a nevem.
Dávidéra volt bocsánat,
oldj fel engem is a bűn alól, Istenem!
Oldj fel engem! Oldj fel engem!
Oldj fel engem, Uram
a bűn alól, a bűn alól!
Dávidéra volt bocsánat,
oldj fel engem is a bűn alól,
a bűn alól, Uram!
Oldj fel! Oldj fel, Uram!
LINA
Hatalmas vagy! Hatalmas vagy!
Ó, el ne hagyj! Ó, el ne hagyj!
Irgalmad nagy! Irgalmad nagy!
Kegyelmet adj!
Hatalmas vagy! Ó, el ne hagyj!
Irgalmad nagy! Kegyelmet adj!
Ó, el ne hagyj! Ó, el ne hagyj!
Hatalmas vagy! Ó, el ne hagyj!
Ó, el ne hagyj! Uram, ne hagyj!
KÓRUS
Szent dühödben Uram ne büntess engem,
szétoszlik úgy a földi fájdalom!
Irgalommal tekintsd esendő lelkem,
szánd a vétkest és áldva áld dalom!
Szánd a vétkest! Szánd a vétkest! Szánd a vétkest! Szánd a vétkest!
Szíved irgalma nagy!
Szent dühödben Uram
ne büntess engem!
Szánd a vétkest!
Uram, megszánd! Uram, megszánd!

(Stiffelio és Jorg jönnek jobbról, hosszú, fekete kámzsában. Stiffelio gondolataiba merül, kezében nagy könyv)

JORG
Stiffelio!

STIFFELIO
(Révületéből magához térve)
Itt vagyok.

LINA
(A hangja szíven üt!)

KÓRUS
Szánd a vétkest!

STIFFELIO
(Lina felé lép)
(Egy asszony...)

LINA
(Már rám sem ismer!)

STIFFELIO
Jorg, te várj itt!

KÓRUS
Szánd a vétkest!

JORG
Meg ne hátrálj! Benned bíznak mind.

KÓRUS
Szánd a vétkest!
(Lina felemeli a fátylat)

STIFFELIO
Ó!

JORG
Mi baj?

STIFFELIO
Ő az!

JORG
Légy önmagad! Előre!

STIFFELIO
Igen!

KÓRUS
Szánd a vétkest!

STIFFELIO
Ám az elmém oly zavart,
hogy nem találok szóra.

KÓRUS
Szánd a vétkest!

JORG
A Bibliát kitárod;
s az Úr segít, ha kell.

STIFFELIO
Való igaz.

JORG
Menj hát!

KÓRUS
Szánd a vétkest!

(Stiffelio és Jorg felmennek a szószékre)

STIFFELIO
(Felindultan kinyitja a Bibliát és remegő hangon olvasni kezd)
„Mivel hogy őt tovább is faggaták,
mutatta Jézus a földre térdelő parázna
asszonyt, s e szókat mondá: ...”

LINA
(Nagy ég!)

STIFFELIO
„...Az első követ az vesse rá,
melyiknek vétke, … melyiknek vétke nincsen!”

JORG
Mit mondasz?!

LINA
(Nem mondja végig?!)

STIFFELIO
(Linára tekintve)
És az asszony ... az asszony ...
bűnbocsánatra lelt.
(Lina a szószék lépcsőjére ereszkedik)

LINA
Nagy Isten!

JORG
Megállj, Stiffelio!
(Lina az utolsó lépcsőfokon Stiffelio lábai elé omlik)

STIFFELIO
Megbocsátva, megbocsátva,
(Kezét a könyvre helyezve)
megbocsátva tekint le rá az Úr!

STIFFELIO, STANKAR, JORG, KÓRUS
Megbocsátva, megbocsátva,
Megbocsátva tekint le rá az Úr!

LINA
(Felemelkedik a földről és égre tárt karokkal kiáltja)
Nagy ég!


VÉGE

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése