2010. június 25., péntek

Bellini: AZ ALVAJÁRÓ

-->AZ ALVAJÁRÓNŐ
(La sonnambula)

Szövegét írá: Romani Félix

Zenéjét szerzé: Bellini Vincze

Először bemutattatott:

1831. mártius 6-án, a majlandi Carcano Theátrumban

SZEMÉLYEK:

RODOLFO gróf, a falu kegyura................basszus

TERESA, molnárnő..........................................mezzo

AMINA, Teresa talált gyermeke,
 Elvino jegyese..................................................szoprán

ELVINO, gazdag falusi birtokos.....................tenor

LISA, fogadósnő..............................................szoprán

ALESSIO, falusi, Lisa szerelmese...................basszus

NÓTÁRIUS..........................................................tenor

Falusi férfiak és nők

Történik: egy svájci faluban.

ELSŐ FELVONÁS

Első szín
Falusi tér. Egyik oldalról fogadó, a másikról malom, a háttérben festett dombság.
Midőn a függöny felmegy, a távolból pásztorok kiáltási hallanak, „Éljen Amina!”
A falu lakói érkeznek a lány menyegzőjét ünnepelni.
Lisa jön a fogadóból, majd Alessio a dombokról.

N.1 - Coro

KAR
Éljen Amina! Éljen!

N. 2 - Cavatina

LISA
Mindenütt öröm, mindenütt ünnep...
csak nékem nem jut boldogság,
és gyötrelemmel telten
színlelni kényszerülök
Ó, számomra végzetes szépség,
ki elveszed kedvesemet,
míg én szenvedek, míg meghalok
csak hogy dédelgesselek.

ALESSIO
Lisa! Lisa!

LISA
(indul)
Ó, a zaklató!

ALESSIO
Ah! Menekülsz előlem!

LISA
Mindenki elöl menekülök.

ALESSIO
Ah! Nem mindig, ravasz nő,
csak előlem menekülendsz így.
Ám néked is, ó, szép Lisa,
eljövend az esküvőnap!

(Lisa és Alessio párbeszéde alatt a hangok mind közelébb érnek, s a zajongás mind hangosabbá válik)

Második jelenet

KAR
Éljen Amina!

ALESSIO
Éljen!

LISA
(ingerülve)
(Még emez is!
Óh, bosszúság!)

KAR
Éljen soká!

ALESSIO
Ide álljatok... Közelébb!

LISA
(Ah! Elönt a méreg!)

ALESSIO, KAR
Az előkészített dalt
itt el lehet zengeni!
 LISA
(Minden reménységemnek vége,
vetélytársnőm győze.)

N. 3 - Coro

ALESSIO, KAR
Helvétiában nincs oly rózsa,
mely frissebb és kedvesebb mint Amina:
hajnalcsillag ő,
csupa fény, csupa szerelem.
Ám szerény, tartózkodó,
milyen bájos, milyen szép:
ártatlan gerlice,
a tisztaság jelképe.

ALISA
(Ah! Egykor azt hittem
nekem jutnak ily boldog dalok;
kegyetlen szerelem, hogy az övéi legyenek,
nem bírja szívem elviselni!)
ALESSIO
(Lisához közeledve)
Lisám, ily boldog dalok
minékünk is zengehtendnek,
hogyha végtére irgalmasan
meghallgatod imámat.)

ALESSIO
Boldogabb és szerencsésebb vagy
egy fejedelemnél, egy uralkodónál,
szép ifjú, ki az ő kezére
érdemesültél.

KAR
Szerelem adta néked e kincsét
a szépségnek és az erénynek
melyet a világ minden kincseért,
meg nem szerezhet egy király sem.
(Ismét éljenezni kezdenek)

Harmadik jelenet

Amina, Teresa, előbbiek

N. 4 – Recitativo e Cavatina

AMINA
Kedves társanőim, és ti,
szerető barátok, kik annyi örömet
szereztek nekem, oh, milyen édesen
szállnak Amina szívére
A dalok, miket a szeretet sugalmaz!

KAR
Élj boldogan!
Ez közös kívánságunk, ó, Amina!

AMINA
Hozzád, szeretett,
kedves anyám, ki ily boldog napra
megőriztél engem, árva leányt, hozzád szóljon
ez inkább szívemből mint szememből fakadó
édes örömkönny, s ezen ölelés.
(érzékenyülten)
Társnőim... kedves barátim...
Oh, anyám.... Oh, mily öröm!
Mily derűsen született újjá
nékem a mai nap
Mily szépen és kellemesen
virágzott a föld!
Soha boldogabban
nem ragyogott a természet
A szerelem örömömmel
színezte be.

KAR
Mindig, ó, boldog Amina,
mindig így virágozza be
a napokat az ég,
miket néked szán...

AMINA
(Megöleli Teresát, s kezét a szívére helyezi)
Nyugtasd kezedet keblemen,
dobogni, lüktetni érzed:
a szívem az, mely boldogságát
nem képes zabolázni.

TERESA, KAR
Szerencsés sorsodon
véled örvend anyai szívem:
nem érhette nagyobb kegy,
minthogy megérje ezt az örömet.

N. 5 Recitativo e Duetto con coro

ALESSIO
Én mindenkinél inkább
véled örvendek, óh, Amina! Magam szervezém az ünnepséget,
magam szerzém a dalt; magam hívám össze
a közeli falvakból megszólaltatóit.

AMINA
És én hálás vagyok,
figyelmességeidért, jó Alessio.
Úgy remélem, hamarosan
viszonzandom ezeket, midőn te
Lisa férje leendsz, ha, amint beszélik,
az ő szíve hajlandó boldoggá tenni téged.

ALESSIO
Hallod, oh, Lisa?

LISA
Nem, nem megy az olyan gyorsan!

ALESSIO
Oly kegyetlen vagy!

TERESA
És ugyan miért?

LISA
Nem tudod?
A szerelmek rabja vagyok;
szeretem a szabadságot!

AMINA
Ah! Nem tudod,
micsoda boldogságot adhat
a gyöngéd szerelem!

LISA
A szerelemnek gyakran
édes a kezdete, keserű a vége.

TERESA
Nézd, a képmutatót!

KAR
Jön a nótárius!

Negyedik jelenet

A nótárius, előbbiek

AMINA
A nótárius? És Elvino
még nincsen itt?

NÓTÁRIUS
Néhány lépéssel
megelőzöm, az erdő szélén
Láttam őt messziről.

KAR
Itt van!

AMINA
Drága Elvino! Csakhogy megjöttél!

Ötödik jelenet

Elvino és előbbiek

ELVINO
Bocsáss meg, oh, szerelmem,
a rövid késlekedésért! Ez ünnepélyes napon
könyörögni voltam frigyünkért
egy angyal kegyéhez: holt anyám márványsírköve
elé térdeltem. Ó! Áldd meg
arámat! - mondám néki. Ő birtokában van
minden erényednek; ő boldoggá
teszi fiadat, miként te tetted atyámat.
Ah! Remélem, kedvesem, anyám meghallgatott.

AMINA
Ó! Kedvező jel!

KAR
Nem lesz
hiábavaló!

ELVINO
Ó, barátim, mind legyetek
jelen a szerződésnél!

(A nótárius nekilát elrendezni a szerződést)

NÓTÁRIUS
Elvino, mit szánsz
a feleségednek?

ELVINO
Birtokaimat,
a házamat, nevemet,
minden javaimat, melyekkel rendelkezem.

NÓTÁRIUS
És Amina?

AMINA
Csupán a szívemet.

ELVINO
Ah! Ez a szív minden!

(Míg az anya és a tanúk aláírnak, Elvino megmutatja a gyűrűt Aminának.)

Vedd, néked adom e gyűrűt,
melyet egykor az oltár előtt kapott
egy drága, áldott lélek,
mely szerelmünkre mosolyog.
Szent legyen neked ez ajándék,
miként szent volt nékije;
Legyen kettőnk óhajának
hív őrizője mindörökre!

KAR
Immár a mennyben is írva vagyon,
amiként szíveitekben.

ELVINO
Most hát mátkák lettünk.

AMINA
Mátkák!
Óh, mily kedves szó!

ELVINO
Kedvesem!
(kis bokrétát ad a lánynak)
Helyezd kebledre
e kedves ibolyát!

AMINA
Tiszta, ártatlan virág!

ELVINO
Rád emlékeztet!

AMINA
Ah, a szív nem bír előnnyel.

AMINA, ELVIRO
Drágám,
attól a naptól,
hogy isten egyesíté szíveinket,
az enyém nálad,
s a tied nálam marada.

TERESA, ALESSIO, KAR
Az égben írva vagyon... stb.

AMINA
Ah, szeretnék szavakat találni,
hogy elmondjam, mint imádlak!
Ám a szó, óh, drágaságom,
nem fejezheti ki gondolatomat.

ELVINO
Minden, ah, minden e pillanatban
a tűzről beszél nékem, melytől lángolsz:
kiolvasom pillantásaidból,
csábító mosolyodból!
Lelkem tökéletesen látja
Finom mívű arcodat
és hozzá száll, rabjává lett
az édességtől és az örömtől.

TERESA, ALESSIO, KAR
Ah! Szemetek
összeforrt szíveitekről tanúskodik,
ahogyan most, úgy mindig csak egyetlen
gondolatot olvasson egyik a másikáról!

AMINA
Ah! Szerelmem, nem tudom elmondani.

LISA
(A megvetést már nem érdemes
keblemben tartogatni.)

ELVINO
Imádsz?

AMINA
Ó, a hangom..

ELVINO
Drágaságom!

AMINA
… ó, nem fejezi ki gondolatomat.
Ah! Szeretnék szavakat találni... stb.

N. 6 – Recitativo e Cavatina

ELVINO
Holnap, már hajnalban,
a templomba menendünk, s frigyünket
megkötendjük a szent szokásrend szerint.

(Ostorpattogás és patadobogás hallatszik.)

Mi zaj?!

KAR
(odasietvén)
Lovak!

AMINA
Egy utazó!

Hatodik jelenet

Rodolfo és két lovászfiú

RODOLFO
(hátul)
Milyen hosszúnak és unalmasnak
éreztem az utat!
(közeleg)
Messzi vagyunk még
a kastélytól?

LISA
Három mérföldnyire, és a sötét éj
beállta előtt nem is érnek oda
Az út hegyes-völgyes ! Azt javaslom,
holnapig tartson itt pihenőt!

RODOLFO
Arra vágyom.
Van szálló a faluban?

LISA
Tessék, az enyém!

RODOLFO
(szemügyre véve a fogadót)
Az?

KAR
Az.

RODOLFO
Ó! Azt ösmerem.

LISA
Ön, uram?

AMINA, LISA, TERESA, ELVINO, KAR
(Ki lehet ez?)

RODOLFO
A malom... a forrás... az erdő...
És közel van a majorság...
(Rátok ösmerek, derűs helyek,
ahol boldogan, ahol kellemesen,
s oly nyugalmasan töltém
a zsenge ifjúság napjait!
Kedves helyek, rátok leltem,
ám azon napokat fel nem találom többé!)

AMINA, LISA, TERESA, ELVINO, KAR
(Jól ösméri a falut,
vajon mikor vala itt?)
RODOLFO
(Rátok ösmerek, stb.)

Ám önöknél, ha nem tévedek,
valami ünnep kapott helyet.

KAR
Boldog lakadalmat ülnek itt.

RODOLFO
S a menyasszony? Ő az?
(Lisára mutat)

KAR
(Aminára értve)
Ő.

RODOLFO
Takaros, igazán csinos...
Csak bámulom.. ó, … bájos arcodat!...
Nem is tudod, szép szemeid,
mily kedvesen érintik meg szívemet,
mily emlékeket ébresztnek bennem,
szeretnivaló szépségem!
Ő épp olyan volt egykor, mint te vagy,
az élet hajnalán!

LISA
(Csak őt rajongják körbe!)

ELVINO
(Elbűvölték e szavak!)

KAR
(Udvariasak, gavallérok
Ezek a városiak.)

RODOLFO
(magában)
Ő volt az!... életének… hajnalán…
(Aminához)
Mint csodállak! Ó, minő orca!
Nem is tudod… stb.

N. 7 – Recitativo e Coro

ELVINO
Ismeri a környéket
az uraság?

RODOLFO
Ifjú koromban tartózkodtam itt
A kastély urával.

TERESA
Ó! A jó uraság!
Négy éve már, hogy meghala!

RODOLFO
Gyászolom őt.
Fiaként szeretett.

TERESA
Volt is egy fia, ám eltűnt
a kastélyból az ifjú egy napon, s hírt sem kapott róla
a lesújtot atya.

RODOLFO
Rokonainak
Biztos hírt hozok róla. Él!

LISA
És mikor
Térend vissza szülőföldjére?

KÓRUS
Mindenki várja.

RODOLFO
Egy napon látni fogják.
(megszólal a duda mely visszahívja a csordát az istállóba)

TERESA
Ám, itt az alkony: ideje
Készülődni a távozáshoz.

AMINA, LISA, ELVINO, KAR
Távozni?
(Teresa mindenkit közelebb int)

TERESA
(titokzatosan)
Tudjátok,
Közeleg az óra, melyben megjelenik
A félelmetes kísértet!

KAR
Igaz! Igaz!

RODOLFO
Milyen kísértet?

AMINA, LISA, TERESA, ELVINO, KAR
Rejtély,
Valami borzasztó dolog!

RODOLFO
Bolondság!

TERESA, KAR
Mit mond?

KAR
Hallja!
Ha sötét az ég, ha sűrű az éj,
Ha a hold fénye sápadt és bizonytalan,
Ha távoli mennydörgés tompa moraja hallik,
a dombról a síkra feltűnik egy árny.
Lenge fehér lepelben,
Csapzott hajjal, parázsló szemekkel,
Mint a szél fútta sűrű köd
Halad, növekszik, hatalmassá válik.

RODOLFO
Ez szépen lefesti, ez megmutatja
Vak hiszékenységüket!

AMINA, TERESA
Ah! Nem bolondság, nem félelem:
Mindenki látta: ez a való!

ELVINO
Valóban!

KAR
Amerre elhalad lassú léptekkel,
Félelemkeltő csend uralkodik;
Szusszanás se hallik, levél se rezdül,
Szinte a folyó is megfagy.
Még a kutyák is szűkölnek,
leszegik tekintetüket, nem is csaholnak.
Olykor olykor a völgy mélyéről
A romlott halálmadár üvöltve röppen fel.

AMINA, LISA, TERESA, ELVINO, RODOLFO
Hiszékenység.

KAR
Még a kutyák is… stb.

RODOLFO
Szeretném látni, előbb vagy utóbb,
Szeretném látni, hogy mit csinál.

LISA, TERESA, AMINA, ELVINO
Az ég óvja önt!
Igen nagy meggondolatlanság lenne!

N. 8 – Recitativo e Duetto

RODOLFO
Elég ebből! Mindenki
Azt gondol, amit akar. Ideje lesz
Az efféle kísértetektől
Megtisztítani a falut!

TERESA
Adja az ég!
Uram, mindenki erre vágyik!

RODOLFO
Ám most kipihenném
Az utat, ha megengedi
Szép vendéglátóm.

AMINA, LISA, TERESA, ELVINO, ALESSIO, KAR
Jó pihenést az úrnak! Nyugodalmas jó’jszakát!

RODOLFO
Isten áldjon, kedves leányka;
Isten áldjon holnapig… Mátkád úgy szeressen téged,
Ahogyan én tudnálak szeretni!

ELVINO
(pimaszul)
Senki nem vallhatja magát
Nálam szerelmesebbnek…

RODOLFO
Szerencsés vagy, ha elnyerted szívét!
(Lisa társaságában távozik, a tömeg szétszéled.)

Hetedik jelenet

Elvino és Amina

AMINA
Elvino! Itt hagysz
egy gyöngéd Isten hozzád nélkül?

ELVINO
(gúnyosan)
Az idegentől
elég gyöngédet kaptál.

AMINO
Igaz: elérzékenyültnek
tűnt búcsúzáskor. Sugárzott róla
a jószívűség...

ELVINO
És a szerelem.

AMINA
Igazat beszélsz vagy tréfálsz?
(remegő hangon)
Kétség merült fel benned?

ELVINO
Hiába alakoskodsz.
Megszorította a kezedet,
megölelt...

AMINA
Nos...

ELVINO
Nem volt ellenedre,
s minden szavára
összetalálkozott tekinteted az övével.

AMINA
(Fájdalmasan)
Te szívtelen! Hogy mondhatsz ilyet nekem?
Szívem és tekintetem
egyedül a tiéd. Nem esküdtem-e hűséget neked?
Nem hordom gyűrűdet?

ELVINO
De.

AMINA
Nem imádlak?
Nem vagy-e a mindenem?

ELVINO
De igen... De...

AMINA
Folytasd!
Tán féltékeny vagy?

ELVINO
Ó, igen! Az vagyok...

AMINA
Kire?

ELVINO
Mindenkire.

AMINA
Igazságtalan a szíved!

ELVINO
Bocsáss meg! Féltékeny vagyok a kósza szellőre,
mely a hajaddal, a fátyladdal incselkedik;
még a napra is, mely a mennyboltról csodál téged,
még a csermelyre is, mely képedet visszatükrözi!

AMINA
Kedvesem, szerelmes vagyok a szellőbe,
mert rábízom nevedet,
szeretem a napot, mert véled osztozom rajta,
szeretem a csermelyt, mert néked hillámzik.

ELVINO
Ah! Bocsásd meg a szerelemnek a gyanakvást!

AMINA
Ah! Örökre szabadulj meg tőle!

ELVINO
Igen, örökre!

AMINA
Megfogadod?

ELVINO
Megfogadom.

AMINA
Nincs több kétkedés?

ELVINO
Nincs több kétkedés.

AMINA
Nincs több aggodalom?

ELVINO
Nincs több aggodalom.

AMINA, ELVINO
Ah! Szerelmem!
Ah! Keblem(d)ben legyen állhatatos
a szerelem megerősítő hite.
És reggeltől fogva örökkön
derűsnek látandjuk az életet.
Szerelmem!
Reggeltől fogva... stb.
(eltávolodnak)

AMINA
(mind érzelmesebben)
Kedvesem, Isten áldjon!

ELVINO
Kedvesem, Isten áldjon!
(Közelednek)

ELVINO
Gondolj rám!

AMINA
Te is!

AMINA, ELVINO
(összeölelkeznek)
Szívem álmomban is téged fog látni.
Isten áldjon! Isten áldjon!
(Távoznak)

Szoba a fogadóban.
Szemben ablak, egyik oldalt a bejárati ajtó, a másikon egy mellékhelyiségbe vezető ajtó.
Kerevet, asztalka.

Nyolcadik jelenet

Rodolfo majd Lisa

N. 9 – Recitativo e Finale I

RODOLFO
Igazán nem bánom,
hogy megálltam itt: kellemes a hely,
csodás a levegő, az emberek kedvesek,
bájosak a nők, s megannyi másért.
Az a kis menyasszonyka
nagyon csinos... És a háziasszonyom?
Kicsit makrancos, de ő is tetszik.
Itt is van: csak beljebb, beljebb,
szép szállásadóm!

LISA
Azért jövök magam,
hogy megtudakoljam: a lakosztály
megfelel-e a gróf úr ízlésének?

RODOLFO
A gróf úrénak?
(Az ördögit! Lelepleződtem!)

LISA
Megbocsásson,
de a falubíró meggyőződött róla, és önt ünnepelni
összehívja az egész falut.
Hálát adok a szerencsének,
hogy nekem mindenkinél korábban megengedte,
felajánlani tiszteletemet.

RODOLFO
A szép hölgyektől egyéb érzéseket jobban kedvelek.
És te szép vagy, Lisa,
igazán szép...

LISA
Ó! A gróf úr tréfálkozik!

RODOLFO
Nem, nem tréfálok! Ezek a ravasz kis szemek
hány szívet ejtettek bámulatba, s babonáztak meg?

LISA
Nem, nem. Eleddig tudok szerelmeseimről.
RODOLFO
Hazudsz, te huncut!
Én tudok...

LISA
(közeledvén)
Ki lenne az?

RODOLFO
Mit szólnál hozzá,
kedveském, ha én lettem volna?

LISA
Én... mit szólhatnék?
Uram... nem hinném el.
Nincs bennem annyi méltó szépség...
Egyetlen érdemem:
őszinte szívem.

RODOLFO
Az valóban jeles érdem.

(lárma az ablak felől)

De mi zajt hallok?

LISA
(Pont most alkalmatlankodnak!)

RODOLFO
Honnan ered?

LISA
Meg ne lásson valaki!
(kisiet, elveszítve kendőjét; Rodolfo felveszi és a kerevetre veti)

Kilencedik jelenet

Kinyitja az ablakot. Feltűnik Amina, egyszerű fehér köntös van rajta.
Alszik, merthogy alvajáró; lassanként e szoba közepére jön.

RODOLFO
Mit látok? Ez lenne
az éjszakai szellem? Ah! Nem tévedek...
Ez a falubeli leány,
ki oly szépnek tetszett szemeim előtt.

AMINA
Elvino! Elvino!

RODOLFO
Alszik.

AMINA
Nem válaszolsz?

RODOLFO
Fölébresszem?

AMINA
(bánatosan)
Hálátlan! Jer közelébb...
Csak téged szeretlek, tudod...

RODOLFO
Felébred.

AMINA
(gyengéden)
Tessék...
Kezemet nyújtom... adj csókot reá,
a béke jeleként!

RODOLFO
Ah! Nem ébred fel... Csak meg ne zavarjon
valaki e pillanatban!
(Rodolfo az ablakhoz lép, hogy becsukja)

LISA
(A mellékhelyiségből)
Amina!.. Ó, az alattomos!
(Észrevétlenül távozik. Amina arcán boldogság tükröződik.)

RODOLFO
(Aminához siet, megtorpan)
Egek! … Mit akarok tenni!

AMINA
(Álmában az esküvőn van)
Ó, milyen boldog a nép,
kik a templomba kísértek!

RODOLFO
Lelke még álmában is
kedvesénél jár.

AMINA
Égnek a szent mécsek.

RODOLFO
Az oltár elé képzeli magát.

AMINA
Ó, Anyácskám, segíts,
lábaim oly bizonytalanok.

RODOLFO
Nem, általam
el nem árultatandsz, nemes lélek.

AMINA
Ó, anyácskám... stb.
RODOLFO
Nem, nem, általam... stb.
(Aminát álmában a pap esküre kéri. Amina felemeli jobbját.)

AMINA
Isten előtt örök hűséget
és szerelmet esküszöm férjemnek.

RODOLFO
Ártatlan liliomszál,
őrizd meg tisztaságodat!

AMINA
Elvino! Enyém vagy végre!

RODOLFO
Bár menne már!

AMINA
Elvino! Tiéd vagyok végre!

RODOLFO
Ó, ha továbbmaradok, érzem,
elhágy erényem.

AMINA
Ölelj át! Ó, kimondhatatlan
boldogság!
Elvino! Ölelj át!
Enyém vagy végre!

(Rodolfo az ajtó felé indul, hogy távozzék; zsivaj hallatszik;
az ablakhoz lép, ahonnan Amina érkezett volt, és bezárja.
A még mindig alvó leányt a pamlagra fekteti.)

Tízedik jelenet

Minden rangból és nemből való falusiak, elöljárók, Alessio

ALESSIO, KAR
(bentről)
Nézzétek! A bejárat nyitva!
Lépjünk be zajtalanul!
Csönd van: biztosan alszik.
Felébresszük vagy ne ébresszük fel?
Miért ne? Bátornak kell lenni!
Odamenni hozzá vagy távozni innen?
A falu illemtudásával
nem leend elégedetlen.
(Közelebb jönnek)
Csak előre! Né', né'! Lám,
amott aludt el!
Menjünk közelebb!
(Megpillantva Aminát hátrahőkölnek.)
Ah! Megálljatok!
Ez nem is ő, nem ő az, nem!
Ruhájából, alakjából...
egy nő... nő, igen!
(visszafojtott nevetéssel)
Meglepő fordulat!
Egy nő!
Hogy' jutott be? Mit csinál itt?

Tizenegyedik jelenet

Teresa, Elvino, Lisa, előbbiek

ELVINO
(bejövet)
Hazugság!

KAR
Jön valaki!

LISA
(Aminára mutat)
Győződj meg a saját szemeiddel!

ELVINO
Egek! Amina!

TERESA, KAR
Amina! Ő az!

AMINA
(ébredezik)
Hol vagyok? Kik vagytok?
(Meglátja Elvinot)
Ah! Szerelmem!
(hozzásiet)

ELVINO
Menj innen! Csalfa!

AMINA
Én?!

ELVINO
Hordd el magad!

AMINA
Ó, én szerencsétlen!
De hát mit tettem?

ELVINO
Még kérded?

ALESSIO, KAR
Látod jól, hol vagy!

AMINA
Itt? Miért? Ki hozott ide?

ELVINO
(koncentrált dühvel)
Álnok szíved!

AMINA
(Anyja karjaiba veti magát. Teresa kezébe temeti arcát)
Anyám! Ó, anyám!

LISA, KAR
Ah! Rád bizonyosodott!

ELVINO
Eridj! Hitszegő!

AMINA
Ó, én szerencsétlen! Mit tettem hát?
Ó, fájdalom!
Se egy rossz gondolatom, se egy rossz szavam
nincsen és nem is volt soha.
Ah! Ha nem bízol meg bennem,
nem érdemled meg e nagy szerelmet!

ELVINO
Adja az ég, hogy a fájdalmat, amit én érzek,
soha meg ne tapasztald!
Ah! Hogy szerettelek, mutatja néked
e szívből fakadó könny!

AMINA
Ah, higgy nekem, nem vagyok bűnös! Stb.

TERESA
Ide hallgassatok!
Túlontúl szigorúak vagytok!

ALESSIO, KAR
Setét gaztetted nagyonis
nyilvánvaló és világos!
Mely szívben bízhatik az ember,
ha e szív is áruló lett?

(Ezenközben Teresa megtalálja Lisa kendőjét a szófán és Amina vállára teríti azt)

ELVINO
Nem lesz esküvő!

ALESSIO, KAR
Nem lesz esküvő!

ELVINO
Nem is ismerlek, elhagylak...

AMINA
Ó! Kegyetlen pillanat!
Jaj, hallgass meg! Nem tettem rosszat!

ELVINO
Kímélj meg jelenlétedtől!
Hangod elborzaszt!

AMINA
Ártatlanok mennybéli védelmezője,
te tárd föl az igazságot!

AMINA, ELVINO
Nem ez, háládatlan szívű,
nem ez a köszönet
amit a nagy szerelemért reméltem,
amit a nagy hűségért vártam!
Ah! Egy pillanat alatt elragadtad tőlem
a boldogság minden reményét!
Ah! Csak a fájdalmas emlékezet
fog maradni tetőled!
LISA, ALESSIO, KAR
Nem lesz esküvő, nem lesz nász;
megevetés és gyalázat lesz a része!
Mindnyájunktól folyton gyűlölve,
szégyenkezve kell a bűnösnek élnie!
TERESA
Ah! Ha senki nem áll melléd,
ha senki nem irgalmaz neked,
boldogtalan, az anyai szív
nem marad zárva előtted!

(Mindenki távozik, Aminát fenyegetve, ő Teresa karjaiba hanyatlik.)

MÁSODIK FELVONÁS

Árnyas völgy a falu és a kastély között félúton.

Első jelenet

Falusiak kara

N. 10 – Coro

KAR
Itt még sűrűbb és sötétebb a vadon.
Közel lehetünk a patakhoz.
Még hosszú, meredek, sziklás
út vezet a kastélyig.
Van még időnk odaérni,
míg az uraság felkel az ágyból!
Ismételjük el! Mi mondók leszünk,
hogy meghassuk szívét?
Kegyelmes úr!... mondjuk majd bátran...
Gróf úr... a szegény Aminát
azelőtt becsülé az egész falu,
a közeli környék utána vágyakozott,
minden vidék tisztelé azelőtt.
S egyszer csak ott találtatott alva
azon szobában, melyben ön szállt meg...
Védje meg, ha ártatlan,
támogassa, ha elbukott!
Ilyes beszédektől, efféle okok miatt...
megrendültnek, levertnek mutatkozik;
Kéréssel fordulunk, érdeklődünk tisztelettel...
Bízik bennünk, megígéri, meggyőztük...
Vigasztalni visszatérünk a faluba:
két lépés, két ugrás és ott is vagyunk.
Próbáljuk meg! Csak ügyesen! Induljunk!
Szegényke védelemre találand!
(Távoznak)

Második jelenet

Amina és Teresa

N. 11 – Recitativo e Aria

AMINA
Adj erőt, jó anyám; egyetlen támaszom
te maradtál.

TERESA
Légy erős! A grófot
meghatandják könyűid.
Menjünk!

AMINA
Ah! Nem... nem bírok:
Az erő elhagyja szívem és lábaim... Látod?
Elvino birtoka mellett vagyunk. Ó! Hányszor
ültünk kettesben e bükkfák árnyékában,
a csermely csobogását hallgatva! A susogó szellő
még visszhangozza esküinket...
Miket elfeledett a kegyetlen! Elhagyott!

TERESA
Az nem lehet, hidd el,
hogy ne szeressen többé. Bánkódik tán ő maga is,
bánkódik miattad... Nézd csak, ott jön
magányosan, elmélázva...

AMINA
Rejts el előle... nem merek maradni.

Harmadik jelenet

Elvino, előbbiek félrehúzódva

AMINA
Nézd, anyám... Búbánatos...
Talán... ó, talán még szeret!

ELVINO
Minden szertefoszlott,
nincs többé vigaszom.
Szívem mindörökre megszűnt létezni
az öröm és a szerelem számára.

AMINA
(Elvinohoz közeledve)
Hallgass meg, Elvino...!

ELVINO
(összerezzen)
Te? Micsoda merészség?!

AMINA
Ó! Csillapodj!

ELVINO
Menj! Hitszegő!

AMINA
Hidd el...
Semmi bűn nem terhel!

ELVINO
Minden vigasztól megfosztottál!

AMINA
Ártatlan vagyok. Esküszöm neked:
semmi bűn nem terhel!

ELVINO
Eredj innen! Hálátlan!
(keserűen)
Tápláld tekinteted töltsd el lelkedet
túláradó keserveimmel:
minden halandók legboldogtalanabbika vagyok,
ó, te kegyetlen, mégpedig miattad vagyok az!

HANGOK
Éljen a gróf!

ELVINO
(távozóban)
A gróf!

AMINA
Ah! Megállj!

ELVINO
Nem. Menekülök!

AMINA
Könyörgök!

Negyedik jelenet

Kar, előbbiek

ELVINO
Eridj! Hagyj engem!

KAR
Jó hírek!
A gróf azt mondja, hogy (Amina) becsületes,
hogy ártatlan, és már indul is hozzánk.

ELVINO
A gróf? Ó, méreg!

AMINA, TERESA, KAR
Ah! Csitítsd haragod!

ELVINO
Haragom nem csillapul többé!
(lehúzza gyűrűjét)

AMINA
Ah! A gyűrűm... Ó, anyám!
(Teresa támogatja a félholt Aminát)

KAR
(Elvinohoz)
Nézd! Meghaland e csapástól! Kegyetlen!

ELVINO
Ah! Miért is nem tudlak gyűlölni,
te hűtelen, úgy, ahogyan szeretnélek?!
Ah! Hát még nem törlődtél ki
teljesen szívemből!
Bár tudna más is, ó, tudna úgy szeretni téged,
mint e boldogtalan szeretett téged!
Más óhaja, ó, te csalárd,
nincsen fájdalmamnak.

KAR
Ah! Kegyetlen, mielőtt elhagynád,
találkozz a gróffal, beszélj vele!
Ő képes visszaadni
neked a nyugalmat, néki a becsületet!

(Elvino elkeseredetten távozik.
Teresa a másik irányba magával viszi Aminát.)

Falu, akár az első felvonásban.
A színpad mélyén Teresa vízimalma: a patak hajtja a kereket.

Ötödik jelenet

Lisa Alessiótól követve

N. 12 – Scena e Aria

LISA
Hagyj békén: értsd már meg,
hogy untatsz!

ALESSIO
Ne is reménykedj benne,
hogy Elvino a tiéd lesz! Amina hűsége
hamarosan bebizonyosodik, s akkor...
LISA

És akkor
még inkább a terhemre leszel!

ALESSIO
Ó! Lisa, könyörgök... térj eszedre,
ne bánj velem így! Mit tehet az ember,
ha mindenáron el akar venni téged?

LISA
Inkább választok egy fajankót, megmondtam már.

ALESSIO
Nem, nem fogsz ahhoz menni! Felbolydítottam
az egész falut: a gróf úr elé fognak járulni,
mielőtt békén tűrném,
hogy ígyen csúfot űzz belőlem.

KAR
(bejövet)
Lisa a menyasszony!

LISA, ALESSIO
Hogyan?!

KAR
A menyasszony Lisa!
Lisa?

Hatodik jelenet

Falusiak, előbbiek

KAR
Jöttünk, hogy együtt örvendezzünk veled,
szerencséddel vigasztalódjunk!
Amina helyett, nem sokára
Elvino neked nyújtandja kezét.

LISA
Hálás vagyok jókívánságaitokért,
örömmel látom, hogy szerettek;
s szeretetetek emléke
soha nem múlik el szívemből.

KAR
Mindenki örvend a jó választásnak,
mindenki dicsér, vetélkedve magasztal ,
Mindenki boldogságot kíván neked!

ALESSIO
(Mint akit mennykő sújtott:
nem találok szavakat!)

Hetedik jelenet

Elvino, Előbbiek

N. 131 – Recitativo e Quartetto con coro

LISA
Igaz lehet hát, Elvino,
Hogy végül szerelmedre méltónak gondolsz?

ELVINO
Igen, Lisa! Újítsuk meg
az egykori szép kötést, melyet felbontottam,
bocsáss meg egy hazug lélek által
megtévesztett szívnek!

LISA
Mindent megbocsátok!
Most, hogy visszatérsz hozzám,
többé nem gondolok a múlttal: mást nem látok,,
csak a mosolygó jövendőt, mi reám vár végre!

ELVINO
Jer, te, kedvesem,
párom leszel! A szent ünnepség már készül a templomban.
Ne késlekedj!

KAR
 Menjünk!

Nyolcadik jelenet

Rodolfo, előbbiek

RODOLFO
Elvino, megállj!

LISA
(A gróf!)

ALESSIO
(A legjobbkor érkezeik.)

RODOLFO
Hová sietsz?

ELVINO
A templomba.

RODOLFO
Előbb hallgass meg!
Szerelmedre és megbecsülésedre méltó
Amina: erényéért,
akárcsak becsületéért
kezeskedem tenéked.

ELVINO
Ön, Uram?!
Gróf úr, a saját szemeim
nem csalnak meg.

RODOLFO
Megtévedtél, becsaptad magadat:
szavamat adom neked.

ELVINO
Az ön szobájában
nem őt láttam alva?

RODOLFO
Őt láttad, Amina volt az...
De nem ébren lépett be oda.

LISA, ELVINO, KAR
Hát hogyan? Mi módon?

RODOLFO
Halljátok mind!

KAR, LISA, ELVINO
Hallgassuk csak!

RODOLFO
Vannak olyanok, akik álmukban
úgy járnak-kelnek, mint aki ébren van,
beszélgetve, válaszolgatva
váratlanul megjelennek,
alvajáróknak hívják őket
a járás és alvás miatt.

LISA, KAR
Igaz ez? Lehetséges ez?

RODOLFO
A magamfajta nem hazudik.

ELVINO
Nem, nem lehet: látszik, hogy
csak ürügyet keres...

RODOLFO
Szerencsétlen! Hogy merészelsz
szavahihetőségemben kételkedni?

ELVINO
(Ügyet sem vet Rodolfora)
Jer, Lisa!

LISA
Menjünk!

KAR
Nem hisszük el ezt a bolondságot.
Méghogy alszik és járkál!
Nem, nem. Ilyen nincsen.

Kilencedik jelenet

Teresa, előbbiek

TERESA
Csöndesen, barátim! Ne kiabáljatok!
Végre elaludt a fáradt Amina.
Szüksége is van rá, szegénykének,
annyi zokogás után.

LISA, ELVINO, KAR
Hallgassunk, ó, hallgassunk el!
Hallgassunk!

TERESA
Lisa! Elvino! Mit látok?!
Hová mentek így?

LISA
Házasodni.

TERESA
Ti? Nagy Isten!
És a menyasszony... Lisa?

LISA
Igen, s méltán: én nem buktam le
soha, egy éjszaka sem;
nem találtak rám bezárkózva
egy úr szobájában.

TERESA
Te álnok! Erre a vádra
már nem fékezem haragomat!
Erre a fátyolra
az úr szobájában akadtam.

ELVINO, KAR
De kié az? Ki hagyta el?

TERESA
(Lisára mutat)
Pírba borult arca elárulja!
(Elvino elengedi a megszégyenült Lisa kezét)

ELVINO, KAR
Lisa!

TERESA
Lisa. A gróf úr
cáfoljon meg, ha tud.

LISA
(Föl sem merek nézni.)

RODOLFO, ALESSIO, KAR
(Mit gondoljak, nem tudom/ja, mit mondjon/jak.)

ELVINO
(magában)
Lisa is becsapott!
Egyazon hibában bűnös!
Elbukott a szerelem világában,
sem hit, sem becsület nincsen ott.

TERESA
(magában)
E megbélyegzett arcon
világosan és bizonyosan látszik a bűn.
Szenvedjen, hisz' nem méltó az irgalomra,
ki máshoz nem irgalmas.

LISA
(magában)
Egek! E csapástól sújtva,
nem találok szavakat, s reszketek.
midőn szégyenem a leg mélyebb
vetélytársam kéjelegni fog!

RODOLFO
(magában)
Ezen az ábrázaton... stb

ALESSIO, KAR
Nem tudom, mit gondoljak...

ELVINO
Uram! Mit higgyek hát?
Mégiscsak elárult!

RODOLFO
Amit arról gondolok
nem kívánom kinyilvánítani. Csak ismétlem neked,
és fenntartom állításomat, hogy Amina ártatlan,
saját erényessége megvédi.

ELVINO
Ki bizonyíthatná?

RODOLFO
Ki? Nézd: ő maga.

Utolsó jelenet

Amina feltűnik a malom ablakában: álmában sétálni kezd a tetőn; alatta a malom kereke sebesen forog, veszélyeztetve Amina testi épségét. Mindenki meglepetten fordul arra. Elvinot Rodolfo tartja vissza.

LISA, TERESA, ELVINO, ALESSIO, KAR
(Visszafojtott ijedt kiáltással)
Ah!

RODOLFO
Csendet! Egyetlen lépés,
egyetlen kiáltás megölheti!

TERESA
Ó, léányom!

ELVINO
Ó, Amina!
(mindenki visszafolytja hangját, nehogy felébressze Aminát)

KAR
Lefelé jön...

LISA, TERESA, ELVINO, RODOLFO, ALESSIO, KAR
Isteni jóság,
vezesd téveteg lépteit!

(Amina a lapátkerék mellett egy elkorhadt keresztfára ér, mely meghajlik alatta)

Rezeg... Billeg...

(A gerenda eltörik Amina lába alatt)

Jaj!

(Elfúló, riadt sikoly, Amina összeszedi magát)

RODOLFO
Nyugalom! Megmenekült!

LISA, TERESA, ELVINO, ALESSIO, KAR
Megmenekült!
(Amina az emelvény elejére jön. Általános némaság.)

AMINA
Ó!... csak egyszer ha
láthatnám újra, akár az oltárnál
másik menyasszony oldalán...

RODOLFO
(Elvinohoz)
Hallod?

TERESA
Rád gondol,
rólad beszél.

AMINA
Hiú remény! Hallom
a szent harangzúgást... Templomba megy...
Ah! Elveszítettem... és mégis... bűnös nem vagyok.

KAR
Szerető szív.

AMINA
(térdre hullva)
Nagy Isten,
Ne csodáld könyűimet: megbocsájtok néki.
Amily boldogtalan én vagyok,
Éppoly boldog légyen ő… Ez haldokló szívem
Végfohásza…
Ó, igen! Ez… stb.

KAR
Oh, mily szavak! Oh, mily szerelem!

AMINA
(kezét vizsgálja, mintha Elvino gyűrűjét keresné)
A gyűrűm… a gyűrű…
Elvette tőlem… Ám nem foszthat meg
Képétől… mert az be van vésve… itt, itt… keblemben.
(Kebléből előveszi az Elvinotól kapott virágokat.)
Téged, örök érzés
Gyöngéd jele, kis virág… téged el nem veszítélek…
Megcsókollak még… ám… elhervadtál már.

N. 14 – Scena e Aria

Ah! Ki hitte volna, csodálva téged,
Hogy ily gyorsan elhervadsz, ó, virág;
Elmúltál miként a szerelem,
Mely csupán egy napon át tartott.
(Rásír a virágra)

ELVINO
Nem bírom tovább.

AMINA
Elmúltál, miként a szerelem…

ELVINO
Nem bírom tovább e sok bánatot.

AMINA
… mely csupán egy napon át tartott.
Könyűim még
Új erőt adhatnak néked,
Ám a szerelmet feléleszteni
Könnyűm nem tudja.
Ah, ki hitte volna… stb.

ELVINO
Nem, nem bírom.

AMINA
S ha ő
Visszatérne hozzá,!... Ó, térj vissza, Elvino!
RODOLFO
(Elvinohoz)
Kövessed
Óhaját!

AMINA
Felém közeledsz? Mily öröm!
A gyűrűmet hozod?

RODOLFO
(Elvinohoz)
Add néki!
(Elvino visszaadja a gyűrűt Aminának.)

AMINA
Tiéd vagyok ismég, s te örökre enyém… Ölelj át!
(Rodolfo közelebb tereli Teresát Aminához)
Kedves anyám! Boldogság tölt el!

(Elvino letérdepült Amina lábai elé, Teresa átöleli.)

RODOLFO
Szerettei keblén
Felébred.

KAR
Éljen Amina!
Éljen!

AMINA
(ébredezve)
Óh, nagy ég!
Hol vagyok? Mit látok?
(Eltakarja szemeit)
Ah! Könyört nekem!
Ne ébresszetek fel!

ELVINO
(elragadtatva)
Nem, nem alszol!
Mátkád, szerelmesed van itt!

AMINA
(A boldogság könyűivel)
Óh, öröm! Óh, öröm! Rádlelek újra, Elvino!

TERESA, ELVINO, RODOLFO, ALESSIO, KAR
Indulj a templomba,
Te ártatlan, ki oly drága vagy minékünk,
Szépség, szenvedésed múltán,
Jöjj a templomba, az oltár elé,
Hogy megkezdjed boldogságod!

AMINA
Ah! Emberi ésszel fel nem fogható
A boldogság, mely eltölt engem:
Alig hiszek érzékeimnek;
Bízz bennem, drágaságom!
Ah, ölelj át, és mindig együtt,
Mindig egy vágyban egyesülve,
A földön, ahol élünk
Teremtsünk szerelmes mennyországot.

MIND (Amina kivételével)
Ártatlan, ki oly drága nékünk… stb.

VÉGE

Ide fordítá:
Csákovics Lajos Zsolt úr

Septiben elkészült ez is.
Sok opera szövegkönyvét ismerem, de még ilyen bugyuta sztorival nem nagyon találkoztam, ide értve a nem túl épületes történetű Rossini-egyfelvonásosokat is. :-) Kedvem támadt alcímet adni a darabnak:

AZ ALVAJÁRÓ
avagy
FALUSI MENYECSKÉK ELVINOKÚRÁN

Kínomban helyenként eljátszadoztam a fordításban egy kis mímes archaizálással - minden következetesség nélkül... Előre is elnézést attól, akit zavar! 

1 megjegyzés:

  1. Tisztelt Csákovics Úr!
    Nagy örömmel láttam és olvastam el Bellini: Az
    alvajáró című operájának Ön által történt magyar fordítását, de ami korábban a hosszú ideig keresett Verdi:Két Foscari című opera szövegkönyvével sikerült és ezzel sok örömet szerzett nekem, Az alvajárót nem sikerült kimásolnom. Nem szeretnék semmilyen visszaélést elkövetni, de kérem, ha lehet értesítsen, hogy juthatnék hozzá papíron és legálisan. Előre is köszönettel
    Szula Szabolcs

    VálaszTörlés