Attila, az elpusztíthatatlan

A YouTube számtalan csodája között akadtam rá erre a ritkaságra, Verdi Attilájának 1972-es margitszigeti előadásának felvételére. Nemcsak a karmester, Lamberto Gardelli, a fiatal Marton Éva és az ifjú Gregor József miatt érdekes ez a felvétel. Itt még "B" nélkül énekel a pályakezdő Nagy János egy kis szerepet, színpadon láthatók-hallhatók Kónya Lajos és Bódy József, s a hatalmas színpad -a manapság törpévé nyomorított, vastraverzes, kellemetlen megjelenéshez képest - még fáktól ölelt óriási játéktérként pompázik sok-sok szereplővel, lovakkal, hatalmas díszletelemekkel...
És van még egy külön érdekessége ennek az előadásnak, ami csak az utolsó percekben derülne ki, de én már most lelövöm a poént: a mi Attilánk nem hal meg a darab végén! Se orrvérzés, se méreg nem viszi sírba, de még csak Odabella pengéje sem döfi át, ahogyan az az eredeti darabban meg vagyon írva. Sőt! Attila az, aki kardját indulatosan Odabella ágyékának szegzi, s ettől a nő döbbenten hanyatlik a földre. Hunniában mégsem ölheti meg egy kezdő énekesnő a világhódító hadvezért! Még a pártállami idők kellős közepén sem...



A szöveg nyersfordítása