Kővári Anikó születésnapján

Kővári Anikó ma 70 éves.
Amikor 1995-ben "fölkerültem" a fővárosba, hogy az "Iparon" igazi "rajzfilmes" lehessek, máris felcsillant a lehetőség, hogy másik szenvedélyemhez, az operához is közelebb kerüljek: az Opera főiskolásokat, egyetemistákat keresett az esti előadásokhoz hostess munkára. Gyorsan jelentkeztünk hát – Szemrák Vali barátnőmmel; az Erkel Színházba lettünk beosztva, ahol Kővári Anikó szárnyai alá kerültünk, amiért soha nem lehetek elég hálás a jó sorsnak – vagy akinek kell az élet ilyen eseményeiért! A nézőtéri munkával hamar felhagytunk, mert az gyorsan kiderült, hogy az ott dolgozó nyugdíjas nénik minden kedvességük mellett sem örülnek túlzottan annak, hogy a fiatalításnak köszönhetően már nincs rájuk akkora szükség; de a jó kapcsolat Anikóval megmaradt. Az ő sugárzó egyénisége, kedves anyáskodása mellett ismerhettem meg az Erkel sok-sok előadását, találkozhattam és kerülhettem hosszabb kapcsolatba oly sok művésszel, közreműködővel, ő ismertetett össze későbbi énektanáraimmal (Várnai Edittel és Póka Eszterrel) és juthattam megszámlálhatatlanul sok hasznos tapasztalathoz az opera világával kapcsolatban. Ezért is külön öröm számomra Bóka Gábor ma megjelent írása, amely szívet melengető szeretettel szól Kővári Anikóról.

Drága Anikó, Isten éltessen sokáig, adjon erőt, egészséget és humort, amire az elmúlt 70 esztendőben is mindig támaszkodhattál!