Credeasi, misera! - Vétettem ellene!

Lassan-lassan elkészül a Puritánok-fordításom. Remélem, nem "vétettem ellene".
Részlet a III. felvonás, zárójelenetéből.



ARTHUR
Vétettem ellene,
elhitte rólam!
Bűn nélkül hoztam
rá gyötrő kínt.
Már bármi sorscsapást
elszántan várok,
s melletted állok,
ha végső órám int.

ELVIRA
Mily’ gyászos hangzatok
ráznak fel engem?!
Elkínzott lelkem,
ébredj már; ím:
én voltam szívtelen,
ki vesztébe löktem;
légyen most férjem,
hogy jő a végső kín!
ARTHUR
Bűn nélkül hoztam
rád gyötrő kínt.
Nagy kínt!
Rám bármi várjon,
én bátran állom,
ha végső órám int.
RICHARD
Jaj, gyászos hangzatok
vádolva szólnak, bűnöm vádol,
és szívhez szól.
Én voltam vétkes,
önvád így szól:
bánom már!
Bánom már!
GEORGE
Bús, gyászos hangok
lelkemben zsongnak,
kínpadra vonnak;
oly fájón szól!
Már nincs több könnyem,
úgy fáj, úgy szívbe markol,
bárhogy fáj, úgy szívbe markol.
NŐK
Mily gyászos, bús hangok,
mik szólnak itt benn!
Szívünkhöz szól, szívünkhöz szól.
Könnyek közt állunk itt,
bízunk csak abban, hogy
Isten majd szánva néz le ránk.
FÉRFIAK
Mily gyászos hangok!
Vádolva szólnak,
itt benn, szívünkhöz szól.
Bölcs Isten, rettentő
bosszúdban sújts most rá,
bűnéért büntesd őt meg jól!
KATONÁK
Zord, gyászos hangok
vádolva szólnak.
Így van jól, szívünkből szól.
Így lesz jól, bölcs isten, ő szól,
bűnt meg nem szán, nem szán.

(A türelmetlen puritánok George-hoz és Richard-hoz fordulnak suttogva.)
FÉRFIAK, KATONÁK
Még mit várunk, ha bosszút állunk?

ELVIRA
(Arthurhoz közeledik)
Ó, Arthur!

ARTHUR
Elvira, szívem!   

ELVIRA
(megöleli)
Arthur! Hisz’ élned kell, Arthur!

ARTHUR
Lásd, küzdök érted!

ELVIRA
(sírva)
Bocsáss meg, kérlek!
Csak én hibáztam, hadd haljak érted!

ARTHUR
Átölellek.

ELVIRA
Én szerelmem!

ARTHUR
Áldjon Isten!

ELVIRA
Áldjon Isten!

RICHARD, GEORGE, NŐK
Gyűlölség zeng minden szóból,
nékünk Isten békét rendelt!
Néktek Isten békét rendelt,
néktek Isten békét rendelt!
Gyűlölség zeng minden szóból,
nékünk Isten békét rendelt,
ám itt izzó gyűlölség zeng minden szóból,
Isten több irgalmat vár!
FÉRFIAK, KATONÁK
Isten, szívünk néked hódol,
tőlünk várod, tartsunk rendet.
Azt ki vét törvényed ellen
kardunk sújtsa porba most,
mert Isten, szívünk néked hódol,
tőlünk várod, tartsunk rendet,
azt, ki vétett minden égi törvény ellen,
kardunk sújtja, így van jól!
ARTHUR
(A puritánokhoz fordulva mély felháborodással)
Csillapodjatok le! Hátrébb!

Pribékek! Pribékek!

Látjátok, reszket;
látjátok, sóhajt!
Tán nincsen szívetek?
Szánjátok hát!
Egyetlen percet,
csak míg véle szólnék;
aztán a hóhért
nem bánom már!

RICHARD, GEORGE
Hagyjátok!
FÉRFIAK, KATONÁK
Csak bosszút!

ARTHUR
Látjátok: reszket;
látjátok: sóhajt.
Tán nincsen szívetek?
Szánjátok hát!
Egyetlen percet,
míg véle szólnék,
aztán a hóhért
sem bánom már,
hadd sújtson rám!
ELVIRA
Ó, jaj, Arthur, hogyha elhagysz,
véled együtt haljak már!
RICHARD, GEORGE
Hagyjátok őt!
Isten irgalmat vár.
Hagyjátok, hagyjátok őt,
Isten irgalmat vár!
Kérlek, szánd meg!
FÉRFIAK, KATONÁK
Csak bosszút
kér az Isten, tudjuk jól.
Csak bosszút, csak bosszút
kér az Isten, tudjuk jól.
Nincs mit várni.
NŐK
Fent az ég irgalmat vár!
Ott fent az ég irgalmat vár!
Őket szánd meg!