2013. január 11., péntek

Donizetti: A CSENGŐ





A CSENGŐ
(Il Campanello di Notte)

Vígopera 1 felvonásban

A szövegkönyvet Mathieu-Barthélemy Troin, Léon-Lévy Brunswick és Victor Lhérie Az éjszakai csengő (La sonnette du nuit) című vígjátéka alapján írta:
Gaetano Donizetti

Fordította:
Blum Tamás

SZEREPLŐK:

DON ANNIBALE PISTACCHIO, patikus
Basszus

SERAFINA, a felesége
Szoprán

MADAMA  ROSA, Serafina anyja, Enrico nagynénje
Mezzoszoprán

ENRICO, bohém ifjú
Bariton

SPIRIDIONE, Don Annibale szolgája
Tenor

Don Annibale rokonai és vendégei, szolgák

Játszódik Nápoly külvárosában.

Ősbemutató:
1836. június 1.
Nápoly, Teatro Nuovo

I. JELENET

A színen vendégsereg: rokonok, meghívottak; ki ülve, ki állva, esznek, isznak. Spiridione bort töltöget hol ennek, hol annak, míg a kórus énekel.

NYITÓKÓRUS

KÓRUS
Sokáig éljen Annibal,
És éljen Serafina!
Köszöntse őket énekünk,
Legyen mindenki víg ma!
Nagyhírű patikárus,
Szépséges ifjú mátka;
Szívesen nevet Ámor
Ily ritka kedves párra.
Bölcs tudományú férfiú
Jól összeillik véled,
Sok boldogságot rejteget
Tinéktek még az élet.
Köszöntse őket énekünk,
Legyen mindenki víg ma!
Sokáig éljen Annibal,
És éljen Serafina!

II. JELENET

Don Annibale érkezik nászi öltözetben, nagy bukétával a kabátján, karonfogva vezeti Serafinát és Madama Rosát.

CAVATINA

DON ANNIBALE
Bölcsen kell a földön élni,
Azt, mi rossz volt, elcserélni!
Kétszer annyit ér a férfi,
Hogyha házasságra lép!
Mert ha rálel arra a lányra,
Aki jó és néki kedves,
Többé semmi gondja nem lesz,
Vígan éli életét.
Már magamat apukának is látom,
Érzem, hogy szaporodni fog a családom.
Jöjjetek gyermekek,
Szedjetek széjjel!
Kérjetek ezt meg azt
Nappal és éjjel!
„Papa, barackot adj nekem!
Papa, adj nekem gyógyszert!”
S köztük, mint házának jóságos atyja,
Újjászületve ott állok én!

KÓRUS
Adjon az ég nekik ezernyi szépet!
Költözzön be ide a boldogság!

DON ANNIBALE
Tudja meg Nápoly, hogy senki ily boldog
Nem is lesz a földkerekén,
Mert ezt a várost remek gyerekekkel
Egymagam népesítem be én!
Egyik az így jön haza: „Papa,
Adjon egy piskótát!”
Másik, ha fáj a hasa: „Papa,
Adjon egy pirulát!”
„Oá! Oá!”
Apa leszek, apa leszek!
Nápolyt a gyermekeim töltik meg!
Ők töltik meg!
Nápoly városát ők töltik meg!

RECITATIVO

DON ANNIBALE
Barátim, hogyha táncolni van kedvük,
Odabenn szól a zenekar

SPIRIDIONE
Hát menjünk! Éljen a főnök úr, éljen az úrnő!

KÓRUS
A tánchoz, a tánchoz!
Az új házasok éljenek, a lakodalom éljen!

DON ANNIBALE
(Az asztalra pillant)
Jaj nekem! Ó, éléskamrám, ó, borospincém!
Már olyan ez a szoba, mint egy csatatér!

III. JELENET

MADAMA ROSA
Vőm-uram kedves, hadd szóljak két szót önnel.
Míg a sok vendég vigadozik ott benn!

DON ANNIBALE
Tessék, csak mondja!

MADAMA ROSA
Talán nem tudja azt, hogy mennyire fáj
Az érzékeny anyaszív, amikor válik
Egyetlen gyermekétől, s rá kell, hogy hagyja
Egy idegen gondjára…

DON ANNIBALE
De kérem, én nem vagyok idegen,
Hisz’ Nápolyban születtem,
Mégpedig ezerhétszáznyolcvanhétben;
Mindenki ismer: Annibale Pistacchio,
A híres patikárus, szerzője a csodapirulának,
Mely gyógyít epeömlést és asztmát, sőt váltólázat!

MADAMA ROSA
A mi családunk szintén elsőrangú!
Jó férjem ezredes volt, de elhunyt
Antwerpen ostrománál… De ez most mindegy!
Azt az egyet hadd kérem öntől, legyen neki jóságos férje…
Rászolgál, higgye, hisz’ látja, milyen angyali lélek!

DON ANNIBALE
Biz úgy van, biz úgy van!
Talán éppen ezért van, hogy ilyen szörnyen bánt a dolog,
De reggel utaznom kell. A lakodalmi ágyból a delizsánszba lépek.

MADAMA ROSA
Nem tudja kissé halogatni dolgát?
Csak néhány napig, csak addig, amíg véget ér a farsang?

DON ANNIBALE
Nem, nem! Roppant sürgős az ügy.
Holnaputánra személyesen ott kell Rómában lennem;
Megboldogult néném, mint értesültem róla,
Rám hagyott egy kis összeget, és a végrendelkezését
Akkor fogják kinyitni.

MADAMA ROSA
Így tehát, amíg ott jár, Serafinának én leszek társasága.
De most menjünk mi is be!

DON ANNIBALE
Igyon egy kortyot!
Habár úgy látszik, nincs mit…
De, itt egy csepp a boroskancsó alján!
(Inni ad Rosának)

MADAMA ROSA
Pompás! Ez ízlett! Milyen jó itt!
De, tudja, a teljes vigassághoz valaki hiányzik még innen…

DON ANNIBALE
És ki? Enrico talán?

MADAMA ROSA
Ahogy mondja!

DON ANNIBALE
Tudom! Mégis megmondom,
Engedelmet kérek, az az úr nékem nem kell!
Beképzelt fráter, és amiért végigutazta Itáliát,
Már úgy tesz, mintha mindent jobban tudna,
És mindenkit pellengérre állít.
Aztán meg mondják, hogy az én asszonykámnak
Tette a szépet…

(Vidám kiabálás hallatszik.)

No, hallja, milyen vidám az est Enrico nélkül!
A népek jól szórakoznak…

IV. JELENET

SPIRIDIONE
Ez az őrült, ez az őrült!

DON ANNIBALE
Mi volt ez?

SPIRIDIONE
Szembekötősdit játszunk éppen,
Mikor nyílik az ajtó és beront dérrel-dúrral
Egy szörnyű mérges nagyszakállú káplár!
Iszonyú nagyot ordít: „Takarodjanak haza!
Egy, kettő, három!”
Senki nem mer szólni, iszkolnak rögtön,
S mire felkapott mind kabátot, sapkát,
Ernyőt meg botot, mit látunk, kérem?
A kápláron már nincs se kard, se szakáll, se uniformis,
Mert ki volt?

DON ANNIBALE
Ki?

SPIRIDIONE
Nevessen!

DON ANNIBALE
De előbb…

SPIRIDIONE
Nevessen előbb, addig nem mondom!

DON ANNIBALE
(Erőltetetten nevet)
Hahaha… No, ki volt?

SPIRIDIONE
Enrico!

DON ANNIBALE
Hogy törné ki a nyavalya!

MADAMA ROSA
Hisz’ mondtam, nagy tréfamester!

SPIRIDIONE
Hadd folytatom: elkezdték a táncot,
De ő a földre ledobott észrevétlen
Sok-sok pukkanó petárdát…
Volt ijedtség, meg kacagás, hogy durrant:
Piff, paff, puff! Egy párat összeszedtem, no, nézze!
(Zsebéből petárdákat vesz elő és Don Annibalénak mutatja)

DON ANNIBALE
Most már egy lépést nem megyek szoknyája mellől!

(Bentről galoppzene hallik)

MADAMA ROSA
Mit? Galoppoznak? De szép zene!
A szívem ütemre ver… Vőm-uram, jöjjön,
Járjon velem egy galoppot!

DON ANNIBALE
Ó, ó, bocsánat, de sajnos táncolni nem tudok…

MADAMA ROSA
Egy szót se! Gyerünk!

DON ANNIBALE
(Most mi lesz?) De…

MADAMA ROSA
Szót se többet, galoppozzunk rögtön!

(Spiridionét követve távoznak a szomszéd terembe)

V. JELENET

GALOPP és JELENET

A táncospárok átgaloppoznak a színen; Serafina a másik oldalról táncol be Enrico karján, aki a szín közepén elkomorodva megáll és felsóhajt.

SERAFINA
Mi baj? Unod a táncot?

ENRICO
Szép Serafinám, hagyjuk a tréfát!
Úgy beszélek hozzád, mint megbántott szerelmes…
Halljam rögtön, mért mentél férjhez,
Engedelmem nélkül?

SERAFINA
Még számon kéred tőlem?
Azért, mert benned szívemből csalódtam!
Mert rossz vagy, álhatatlan, elhagytál engem…

ENRICO
Csak te vagy álhatatlan!
Csak te, csak te, csak te!

SERAFINA
(távozni készül)
Uram, ég áldja!

KETTŐS

(Enrico visszatartja Serafinát)

ENRICO
El ne menj! Ó, várj még, te hűtlen!
Itt ne hagyjál, hallgass meg engem!
Vagy a gaz, ki elvett tőlem,
Kardom által pusztul el!
Bennem úgy meggyűlt a méreg,
Hogy már félig őrült voltam!
Most belátom, jobb, ha holtan
Fekszem itt, szemed előtt!
Jobb, hogyha holtan
Fekszem itt, szemed előtt!

SERAFINA
Ilyen könnyen nem, nem halsz meg.
Nagy színész és ámító vagy;
Csak a szégyen, s nem szerelmed,
Amitől most mérgelődsz!
Most, hogy máshoz mentem férjhez,
Csak a hiúságod fáj még,
Elfelejted azt, hogy játék
Voltam akkor is neked!
Úgy van, csak játék
Voltam neked; hogy csak játék,
Az voltam én neked!
Másik két nőt szerettél, te korhely!

ENRICO
Ez aljas hazugság! Ez aljas hazugság!

SERAFINA
Tudtamén azt, most kár letagadnod!
Volt még két nő!

ENRICO
De nem, nem, nem!

SERAFINA
Volt még két nő!

ENRICO
De nem!

SERAFINA
Tudtam én azt!

ENRICO
(magában)
(Luigia, Rosa, Giuditta…)
Nem, még három!
(zokogva)
Hűtlen asszony, te csalfa, te álnok…
Mind azért, hogy téged elfelejtselek!
Te álnok!

Mindig, mindig csak téged szerettelek;
Lángolt szerelmem, akár az égbolt;
Az, mit éreztem, tiszta és szép volt;
Így már szeretni nem is szabad!
Most is úgy van, bevallom, mint régen;
Nélküled a szívem megszakad!

SERAFINA
Akkor én is csak téged szerettelek,
S tőled viszonzását hiába vártam;
Jött egy perc, melyben tisztábban láttam,
Mintha napfénytől felszáll a köd.
Tudtam, nálad nem őszinte érzés,
Jobb, ha elmúlik minél előbb.

Hagyd, hogy menjek!

ENRICO
Ó, kegyetlen, hallgass rám!

SERAFINA
Én férjhez mentem!

ENRICO
S engem elhagysz?

SERAFINA
Mindörökre.

ENRICO
Nem szeretsz hát?

SERAFINA
Már nem szeretlek.

ENRICO
Úgy? Hát, ha elveszett a játszma,
Tudok másképp is beszélni!
Vén urad majd még megbánja,
Mért lett épp számodra férfi!
Azt se tudja majd az árva,
Kisfiú-e vagy kislányka;
Elfelejti tudományát,
Tönkre teszi patikáját.
Az, ki altatót jön kérni,
Annak hashajtót fog mérni;
Néked is, kegyetlen húgom,
Bájos kis füledbe súgom,
Hogy a házasságban nem kapsz
Mézet, csak keserű sót!

SERAFINA
Majd az idő, ahogy múlik,
Néked is hoz gyógyulást!

ENRICO
Ó, kegyetlen!

SERAFINA
Gyógyulást!

ENRICO
Mindig, mindig csak téged szerettelek;
Lángolt szerelmem, akár az égbolt;
Az, mit éreztem, tiszta… (de most bosszút állok!)
Így már szeretni nem is szabad!

SERAFINA
Tudtam, nálad nem őszinte érzés,
Jobb, ha elmúlik minél előbb.
Stb.
Majd az idő, ahogy múlik,
Néked is hoz gyógyulás!
Stb.
ENRICO
(Megkapod a kezelés, ne félj!
Bájos húgom, büntetést érdemelsz!
Megkapod az orvosságod,
Visszavonnád házasságod!
Tőlem megkapod, mi jár, igen, minél előbb!)
Hát, ha elveszett a játszma,
Tudok másképp is beszélni!
Stb.

VI. JELENET

RECITATIVO

ENRICO
(Észreveszi Don Annibalet)
(Itt jön a férje! Most rajta!)
(Térdre hullik Serafina előtt)
Nem menekülsz el úgysem,
Jól tudod, te hűtlen!

DON ANNIBALE
Ó!

SERAFINA
(Itt a férjem!)

ENRICO
Állj meg hát, kegyetlen!

DON ANNIBALE
Tolvaj! Rendőr! Vizet! Tüzet! Gyorsan! Segítség!

MADAMA ROSA
Ej, mit kiabál, kérem?

DON ANNIBALE
A csábítót megfogtam!
Vagyis… No, tessék… Álljon fel, azon nyomban,
S takarodjon e hölgytől!

ENRICO
(Talpra áll)
Talán úgy tűnt, térdelek éppen?
Nem. Ön téved. Nem térdelek.

MADAMA ROSA
Nem térdel, látja.

DON ANNIBALE
Most már, azt én is látom.

ENRICO
De uram, félreértett!
Próbáltunk egy kis rögtönzést itt ketten,
Melyet, hogyha tetszik, előadnánk a tisztelt társaságnak.

MADAMA ROSA
Kitűnő ötlet! Halljuk, csak halljuk!

DON ANNIBALE
Egy fityfenét! Késő is van már, és én még…

MADAMA ROSA, SPIRIDIONE
De, halljuk!

ENRICO
(Most mi legyen?)

SPIRIDIONE
(No, most mi lesz?)

ENRICO
(Csak bátran!)
Íme… egy zord tragédia, verses klasszikoromantikus…
Van benne három főszereplő…
És én fogom játszani a… Hm…
Szépséges úrnőnk játssza majd a… Hmm…
És ön pedig a… Hm…

DON ANNIBALE
Ez ám a szerep!

MADAMA ROSA
Csendet!

ENRICO
És a címe lesz: Zasse, Zanze és Zonzo.
Most elmondom a témát.

MADAMA ROSA
Csupa fül vagyok.

ENRICO
Én vagyok Zasse, imádom Zanzét;
És arra vágyom, hogy elkergessem Zonzót.
(Don Annibaléhoz)
Ez lesz majd ön.
Függöny fel!

„Egy eperfának alján
Vad fájdalomban senyved,
S zokog szegény kis Zanze,
Hogy nem lel tiszta szerelmet.”
Ekkor jön Zasse, s néki felfedi azt, mi keblét marja…
Majdan ő kezet csókol… És közben Zonzo ott áll lesben…
De Zasse újabb csókkal illeti Zanzét…
Sőt, búcsúképpen még átölelik egymást…
Előugrik Zonzo, igen mérges a képe, s így kiált:
’Zanze, reszkess, te gaz!’
Ám Zanze így felel:
’Ziffe.’ Zonzo hívja Zaffit, aki fogja a kését, és Zassét Zanze szeme láttára levágja.
Mily szörnyűséges helyzet! Ájultan hull le Zanze
Zasse hűlt tetemér, s Zonzo így sóhajt:
„Jaj, Zanze! Jaj, Zanze! …’
(Éjfélt kongatnak)

DON ANNIBALE
Nem hallja? Itt van az éjfél!
Azt hiszem, most már ki-ki térjen az ágyba!

SERAFINA
Ó, Anyám!

DON ANNIBALE
Jó anyósom, itt ez a szoba az öné lesz!

ENRICO
Hát az enyém?

DON ANNIBALE

Ott kinn, az országúton.

MADAMA ROSA
Nos, menjünk, Serafina!

(Serafina és Rosa a nászszobába lépnek)

KÓRUS
Búcsúzunk mi is.

ENRICO
Egy perc még, barátim, várjunk!
Egy búcsúének köszöntse a férjet!
Spiridione, még tölts a poharakba!
Tudok egy új dalt, Milánóból hoztam,
Ott nagy divat.
A versszakok végét majd énekeljék vélem!

KÓRUS
Spiridione, no, tölts már!

SPIRIDIONE
(Boros flaskókkal jön)
Igenis!

KÓRUS
Hát halljuk!

BORDAL

ENRICO
Töltsd a kelyhet édes borral
És ne gondolj bánattal, gonddal;
Víg dalunknak boldog hangja
Járjon minden házat át!
Mert a borban él a mámor,
Borban él a vigasság!
Töltsd a kelyhet, töltsd a kelyhet!

KÓRUS
Ah! Töltsd a kelyhet édes borral, stb.
Töltsed, töltsed!
Mert a rosszkedv lassan szűnik,
Ám a mámor könnyen eltűnik,
És az élvezetnek édes perce
Fölcsillan, s gyorsan messze szál.

ENRICO, KÓRUS
Elrepül, messze száll.
Fölcsillan, s gyorsan messze száll.
Stb.
Ah!

RECITATIVO

DON ANNIBALE
Urak, hölgyek, nyugovóra!

ENRICO
(Az ágyba jutnod nem egyszerű, csak vigyázz…
Mert az éjjel egy kis álarcos komédiát láthatsz!)
Szépséges álmot!

KÓRUS
Hát menjünk!

ENRICO
Majd reggel visszatérünk!

KÓRUS
Jó, és akkor majd szép utat kívánunk.

ENRICO, KÓRUS
Az új házasok éljenek!
Most jó’jszakát kívánunk!

(Távoznak)

VII. JELENET

DON ANNIBALE
Átkozottak! Csakhogy elmentek már!
(Spiridionéhoz, aki bezárta az utcára nyíló ajtót)
Spiridione, most segíts levetkőzni, de gyorsan!

SPIRIDIONE
Itt vagyok már! Ki az? Minthogyha szólt volna a csengő…

DON ANNIBALE
Talán megbolondultál? Az kell nekem most éppen!

SPIRIDIONE
De, ha szólna, ki se bújjon az ágyból;
Aki jönne, tőlem kap gyógyszert!

DON ANNIBALE
Nem! Mit képzelsz? Itt van az új rendelet:
(olvas)
„Figyelembe véve a számos balesetet, elrendeltetik, hogy éjnek idején a gyógyszerész személyesen köteles gyógyszereit árusítani. A rendelet megsértőit börtönnel büntetik.”
Remélem, hogy senki nem fog felzavarni.
Hozzad gyorsan a csipkés hálóingem és a házikabátom… De ki jön? Jaj, az anyósom…
(Elbújik)

MADAMA ROSA
 (A nászszobából jön, kezében az ajtó kulcsával)
Jövök, vőm-uram… De hol van? Hova lett Annibale?

DON ANNIBALE
Itt vagyok, itt!

MADAMA ROSA
Ím, ez a nászszoba kulcsa.

DON ANNIBALE
Várjon, várjon! Álljon meg ott a szeméremnevében!
Így nem láthat meg engem!

MADAMA ROSA
Már értem. Ide az asztalra teszem a kulcsot,
És kora reggel jövök kelteni majd.

DON ANNIBALE
Nem kell, hogy fáradjon… Fölkelek én magamtól!

MADAMA ROSA
Hát akkor jó éjt, szerelmes Cupido!
(Távozik)

DON ANNIBALE
(Spiridionéhoz)
Nos, hogy tetszem?

SPIRIDIONE
Csodálatos! Mint Cupido hálósipkában,
Házikabátban.

DON ANNIBALE
No, menj, bújj be az ágyba;
Mielőtt elindulok, légy te is talpon!

SPIRIDIONE
Majd ruhástól alszom.
(El)

DON ANNIBALE
(Fogja a lámpást és a kulcsot, indul a szobába)
Jaj, mért viszket a bőröm?!
(Megszólal a csengő)
Éppen most…! Nyitom rögtön!
(Fogja kulcsot és a lámpást, kinyit)

ENRICO
(Francia piperkőcnek öltözve, szemüvegben)
Bonsoir, bonsoir, bonsoir!

DON ANNIBALE
Tessék, kérem?

ENRICO
Je vois demande pardon dé venir vous deranger,
Mais quand un homme souffre… voyez vous, mon ami…
Je tiens la fiévre… sentez, tátez, touchez.

DON ANNIBALE
(Bár értenék egy szót!)
Tisztelt uram, talán lenne szíves helyi nyelvünkön szólni!

ENRICO
Bien, bien, mondani úgy, és ön értelmezni majd.
 Je suis a beteg, és kell medikámentum.

DON ANNIBALE
Talán jó lesz, ha panaszait elmondja. Akkor tudok…

ENRICO
Voici… Én volni a bálba…
e j’ai tánszolni ’árom óra en suite…
Ó, be hőség van ott! Én ezért enni, úgy körülbelül
harminc-negyven fagylalt a számba, c’est lŕ dire sorbetton.

DON ANNIBALE
(Hogy föl nem fordult!)

DON ANNIBALE
És ettől lenni dotte un embaras ici… dans l’estomac…
S hogyí megint en bon point legyek, il me faut
Vagy cinq vagy six bouteilles de Malaga… Champagne…
Oportň Oportň… monsieur, prenezles donc.

DON ANNIBALE
(Hogy az ördög! Ez az úr engem kocsmárosnak tisztel. Majd kimosom a gyomrát.)
Várjon kérem itt rám, pillanat múlva egy remek bort fog kapni!
(Van valahol egy flaskó ihatatlan lőrém…)
(Távozik)

IX. JELENET

ENRICO
Te buta patikus, lesz egy kis munkád, amikor visszajössz!
Bár most a tréfa elején tartunk még csak, lesz ma itt nemulass az éjjel!
(Kis cédulát helyez Serafina ajtajának kulcslyukába.)
De addig a szobád ajtaja elé toljuk a szekrényt… és a székeket az asztalra rakjuk.
Csak azt szeretném látni, a nagytudású férfi hogy’ tájékozódik saját otthonában!
De jön…

(Eloltja a lámpát, a szín sötétbe borul)

DONA ANNIBALE
Itt van a bor! Ki fújta el a gyertyát?
(A földre helyezi a flaskót, Enrico hangjának irányába tapogatódzik.)

ENRICO
Par ici… Lenni egy nagy rosszullétem, et j’aurai fait tomber
Véletlenségből lökni le la lumičre.
(Don Annibale rátalál Enricora)
C’est égal… ŕ nincs szükség de votre borocska.
Merci, merci, … csak mutassa az ajtót!

DON ANNIBALE
Erre, csak tessék!

ENRICO
Megyek az ágyba.

DON ANNIBALE
Én szintén.

ENRICO
(Azt te csak képzeled.) Bon soir!

DON ANNIBALE
(Enricót kituszkolja az ajtón)
Ég áldjon!

X. JELENET

Semmi baj, meg se gyújtom már a gyertyát;
És akár behunyt szemmel repülök hitvesemhez.
(Útközben meglöki az asztalt és leveri a tányérokat)
Jaj, szegény porcelánom! Azt hittem pedig, a szoba közepén járok!
Hogy jöttem akkor ide a sarokba?!
(Az hálószoba felé indul, ahova Enrico a szekrényt tolta)
Ejnye! Hogy kerül ez a kulcs a szobám ajtajába? Sehogy sem értem…
(Felismeri a szekrényt)
No lám, tán elment az eszem, hogy a szekrényben keresem az ágyat! Tájékozódjunk!
A kisszekrénytől balra volt azelőtt az ajtó… Arrébb ment volna? Spiridione, Spiridione! Te mamlasz! Máris horkol a disznó.
Tudom, hát persze, az asztalra tettem délután a foszforos gyufámat! Itt is van…
(Fényt gyújt)
Talán az ördög játszik velem, sose láttam még ilyet!
Itt járkálnak a bútorok! Spiridione alvajáró lett egész biztosan, és alvás közben takarítani kezdett a szobában. Csak türelem!
(Miközben a bútorokat tolja a helyükre, megszólal a csengő)
Ó, az a hétszentséges csengő!
(Megy nyitni)

XI. JELENET

ENRICO
(Álöltözetben)
Ez a híres Pistacchio kitűnő gyógyszertára?

DON ANNIBALE
Úgy van! S maga Pistacchio az, ki itt áll.

ENRICO
Ó, pompás!

DON ANNIBALE
De félre udvariasság!
Már késő van, mit óhajt?

ENRICO
Tudja meg, kérem, hírneves énekes vagyok,
És holnap este fellépek a Csengő című operában.
Egy újdonság, de remek! És sajnos jól berekedtem,
Hallottam, hogy  a maga pirulái mily nagyszerűek
légcsőhurut ellen, ezért…

DON ANNIBALE
(A szekrény felé indul)
Azonnal hozom is!

ENRICO
Egy percre! Azt hiszem, jobb ha tudja, mért reked be a torkom.

DON ANNIBALE
De…

ENRICO
Üljön le! 

DON ANNIBALE
Késő van…

ENRICO
Hány az óra?

DON ANNIBALE
(Egy kicsit ráijesztek.)
Nézzük csak! Tíz perccel múlt el három.

ENRICO
Az jó. Az nekem még nem késő.
Sose szoktam öt előtt lefeküdni.

DON ANNIBALE
Drága uram…

DON ANNIBALE
Üljön le, és hallgassa a történetet végig!

DON ANNIBALE
De hogyha engem nem érdekel!

ENRICO
Vagy leül, vagy reggelig nem megyek el.

(Don Annibale kelletlenül leül.)

KETTŐS

ENRICO
Megszerettem egy csalfa hölgyet,
Ő meg mással… ilyen az élet!
És nem szánja féltékeny szívem,
Merthogy ő kegyetlen lélek;
S azt ki éjjel-nappal járkál
Választottja ablakánál,
Azt a bóra és a sirokkó
Úgy megfújja, hogy a lábán meg sem áll!
(köhög)

DON ANNIBALE
Hogyha kérdi a véleményem,
Én a bajtól megkímélem,
Nem fog fájni többé a szíve,
S nem fog ázni kinn a szélben,
Tehát hagyja ott a hölgyet
Vagy azonnal vegye nőül,
S úgy a szíve, mint a torka
Egykettőre helyreáll!
A torka rögtön helyreáll!

ENRICO
És ha holnap kifütyülnek?

DON ANNIBALE
Ilyen hanggal föl nem sülhet.
Remek piruláim vannak.

ENRICO
Adja gyorsan, adja gyorsan!

DON ANNIBALE
(A szekrényhez megy a pirulákért)
De…

ENRICO
Ide, hé!

DON ANNIBALE
Kérem…

ENRICO
Ide, hé!

DON ANNIBALE
Előbb tán…

ENRICO
Ide, hé!
(Egyszerre lenyeli az összes tablettát)

DON ANNIBALE
(Egy nyelésre mind befalta,
Bár dögölne meg belé!)

ENRICO
(boldogan próbálgatja a hangját)
Ahahahahaha…
Jó!
Ahahahahaha…
Még jobb!
Ahahahahahahaaaaaa…
Nagyszerű, nagyszerű!

Feketén leszállt az éjjel,
Nem süt még se hold, se csillag;
Teljen el szíved a kéjjel,
Hisz a gondolámra hívlak!
Mért is alszol, ó, én lánykám,
Tudd meg nálam vár az üdv!
Ah!
Stb.
DON ANNIBALE
Elég! De kérem! Nagyon késő…
Talán fáradjon el már! Uram, jó éjt!
Mondom, jó éjt!

ENRICO
… Alszol lá…
(elcsuklik a hangja)
..á …á
Jaj, berekedtem újra!

DON ANNIBALE
Püff! Püff!

ENRICO
Egy porciót még kérek!
(síránkozva)
Jaj, berekedtem újra!
Egy porciót még kérek,
Rögtön adjon, rögtön adjon!

DON ANNIBALE
Jó, de aztán békén hagyjon!

ENRICO
(hevesen)
Jó, jó, csak gyorsan!

DON ANNIBALE
De aztán békén hagyjon!

ENRICO
Csak gyorsan, gyorsan, gyorsan!
Ha a torkom rendbe jött,
Elmegyek, elmegyek!

(Annibale a szekrényhez siet és skatulyát vesz el.),

DON ANNIBALE
Nos, mit érez?

ENRICO
(Különféle pirulákat kapkod be a dobozból, majd trillázni kezd.)
Non plus ultra!
Szól a voce, ez remek!
U, u… ez remek!
U, u… Ez remek!

(Váratlanul megragadja Don Annibale kezét)

Jöjjön el holnap, legyen ott este
Ön, aki hangom visszaszerezte!
Sohasem hallott még olyan trillát
És olyan kromatikus futamot.

Ah… ah… ah… ah…
E… e… e… e…
I… i… i… i…
O… o… o… o…
u… u… u… u…
a… e… i… o…
Nagy csoda lesz, amit hallani fog,
Nagyszerű lesz ez a torok.
DON ANNIBALE
De ha most nem megy, ha nem hagy békén,
Nem állok jót magamért a végén!
Hol a furkós, az kell, már látom!
Te buta dalnok, unom a dolgot,
Haragom nem is tartom vissza már!
Ott van az ajtó, takarodj hát!
Ott van az ajtó, no lódulj már!
Egy-kettő, egy-kettő, lódulj már!

ENRICO
Lalalalalalala… Hallja majd ott,
Micsoda hangokat ad ki magából
Az ilyen torok!
Lalalalalala…
Micsoda hangokat képes kiadni
Az ilyen torok!
DON ANNIBALE
Nem tartom vissza már haragomat!
Juj! Pfuj! Juj!
Te buta dalnok, unom a dolgot,
Egy-kettő, lódulj már!
Vissza nem tarthatom a haragot!

(Kizavarja Enricot és bezárja az ajtót.)

RECITATIVO

DON ANNIBALE
Te énekesek alja, remélem holnap
A közönségtől záptojást fogsz kapni!
Szerelmem tündérszárnyán, Serafina
Hozzád szállok! Mi az újra?
A kulcslukba egy cédulát dugtak!
Olvassuk csak!
(sebesen átfutja az írást)
Az ördög! Spiridione! Spiridione!

SPIRIDIONE
(bentről)
Ki az?

DON ANNIBALE
Én! Gyere!

SPIRIDIONE
Miért?

DON ANNIBALE
Gyere, ha mondom!

XIII. JELENET

SPIRIDIONE
(Kijövet)
Mit parancsol?

DON ANNIBALE
Tán tudod, hogy ide a zárba hogy került ez a levél?

SPIRIDIONE
Milyen levél? Egy szót se értek.

DON ANNIBALE
A bútoraim mért mentek arrébb?

SPIRIDIONE
Nem tudom.

DON ANNIBALE
Forog a fejem, ezt sem tudom, hol állok.

SPIRIDIONE
De mondja…

DON ANNIBALE
Hát figyelj, és reszkess velem együtt!

SPIRIDIONE
Olvassa csak gyorsan!

DON ANNIBALE
(olvas)
„Az, akit oly súlyosan megsértett, bosszút áll ma éjjel.
Ne feküdjön le, ha kedves az élete!
Egy jóakarója”
Hát ehhez mit szólsz?

SPIRIDIONE
(ásítozva)
Ehhez? Hát…

DON ANNIBALE
Ki írta?

SPIRIDIONE
Hát…

DON ANNIBALE
Mit mondasz?

SPIRIDIONE
Hát… Két nagy szamár van itt.

DON ANNIBALE
Te vagy az egyik persze.

SPIRIDIONE
A másik ön.

DON ANNIBALE
Köszönöm!

SPIRIDIONE
Aki ezt írta, az vendég volt az este,
És aki eljön, hogy bosszút álljon…

DON ANNIBALE
Hát az ki?

SPIRIDIONE
Enrico!

DON ANNIBALE
Hát persze, hogy Enrico!

SPIRIDIONE
De vigyáznunk is kéne!

DON ANNIBALE
De hogyan? Kitaláltam! Eredj ki gyorsan,
És az ajtó előtt hajnalig őrködj, amíg…

SPIRIDIONE
Őrködik a fene! Hisz’ félig alszom. Alá’szolgája!

DON ANNIBALE
Mi lesz?

SPIRIDIONE
Jó, van egy tervem: a petárdákból behoztam az este;
Most letesszük az ajtajához őket, és ha a bosszúálló rálép,
Mind felrobbannak, felébredek, nagyot kiáltok…
Bejön az őrség, és elkapják a fickót!

DON ANNIBALE
A salétromos eszed mindenit! Ez ám a remek ötlet!

SPIRIDIONE
No, akkor gyerünk!

(Az ajtó elé szórja a petárdákat, közben csöngetnek)

DON ANNIBALE
Ki ez már megint?

SPIRIDIONE
A kisablakon keresztül kinézek.
Csak egy öreg.

DON ANNIBALE
Aki öreg, ne mászkáljon éjjel!
Hogy mennyi itt a beteg!
Épp a legjobbkor kezd menni a boltom!
Nyisd ki; hadd legyünk gyorsan túl a dolgon!

(Spiridione kinyit és távozik)

XIV. JELENET

KETTŐS

(Enrico siet be házikabátban, hálósipkában, elkínzott arccal.)

ENRICO
Gyógyszerész úr, kérem szépen!
Gyógyszerész úr, kérem szépen!

DON ANNIBALE
Jézus Mária! Mi baj van kérem?

ENRICO
Gyorsan, gyorsan, nagyon gyorsan
A receptet, amit hoztam,
Azonnal készítse el!

DON ANNIBALE
Jó, de hol van?

ENRICO
Itt nálam.

DON ANNIBALE
Hadd lássam!

ENRICO
(A zsebeiben matat)
Nem találom, nem találom…

DON ANNIBALE
(Hogy az ördög!)

ENRICO
Otthon hagytam, nincsen nálam!
Megyek és hozom.
(Indul)

DON ANNIBALE
Hát csak menjen!

ENRICO
(visszafordul)
Megtaláltam!

DON ANNIBALE
(Máma éjjel szép kis bál van!)

ENRICO
Előbb elmondom a feleségem panaszait mind.

DON ANNIBALE
De a magasságos égre!
A receptet adja végre!

ENRICO
Jobb, ha tudja, és a gyógyszert
Elkészíti aszerint.

DON ANNIBALE
De ha nem kell…

ENRICO
Elkészíti, elkészíti aszerint.
A szegény Anasztázia,
Aki miatt zavartam
A féllábára sánta lett,
Egy porcogója elrepedt,
És epe baj is bántja,
A tüdeje sincs rendbe’ már,
Úgy fütyül, mint a kismadár,
Egy dudor nőtt a derekán,
S egy daganat a karján
És ennyi bajtól aztán
A közérzete rossz,
De azt mondja a doktor,
Hogy ez mindent rendbe hoz.
(Felmutatja az összetekert receptet, melyet lassanként kihajtogat.)
Ez, ez, ez mindent rendbe hoz!
(olvas)
Végy levendula ecetet
És öntsél hozzá lánytejet,
És keverj hozzá rézvizet,
Meg feneporos kéneget,
De legyen benne szagos ír,
Meg büdösköves hamuzsír,
Meg kávéban főtt szenna
És édesvízi menta,
Kell ezenkívül őbele
A törökszekfű főzete
És Antónia balzsam,
Mely használ minden bajban.
Ezt poharakba tölti
És szépen összeönti,
És felforralja lassan,
Mert másképp ugyi párolog
Az Antónia balzsam;
És vágja fel, de súlyra,
És labdacsokba gyúrja…

DON ANNIBALE
De hisz’ ez csupa folyadék!

ENRICO
Ön labdacsokba gyúrja,
Hogy szegény Anasztázia
Majd könnyen vegye be…
Csak mondja, hogy hányat,
Hogy kettőt, vagy ötöt
Vagy tizet, vagy százat,
Vagy hányat vegyen be!

DON ANNIBALE
Oh, oh,oh, várjon!
De hogy csináljak labdacsot?

ENRICO
És kell hozzá pangás elleni lágyító…

DON ANNIBALE
Hogy pangás elleni lágyító?

ENRICO
És hozzá Vénuszköldök…

DON ANNIBALE
Hát az meg mi az ördög?

ENRICO
Meg kaskarilla héja
És baktövises mézga
És kapucinus füstölő
Meg egyiptomi légyölő
És rubiánka libatop
És kenderbuga hagyma
És koriánder magja,
De kell még bele lázpor
És égett vízben kámfor,
Meg kukacolaj fekete
És kánisz Bandi sója,
A kalaplórum gyökere
Meg piros szélű sóska
És vasszegecses alma
És kolofáni gyanta,
És kolofáni gyanta…
Ezt főzze, ezt főze
Et fiat bibita,

DON ANNIBALE
Hogy bibita?

ENRICO
Csak főzze
Et fiat bibita…

DON ANNIBALE
Hogy bibita? Mit képzel?

ENRICO
Bibita et pillola.

DON ANNIBALE
De az meg csupa folyadék!

ENRICO
A többit várja meg!
Várja csak meg, várja csak meg!
A többit várja meg, meg, meg!

DON ANNIBALE
De mondom, hogy az folyadék!

ENRICO
A többit várja meg!
Tovább megyek, tovább megyek:
Végy egy véka páponyapempőt,
Ami már előre megfőtt,
Mügelisztet, flórenclakkot,
Lakszacseppet, kinamakkot,
Lecskecukrot, lőrezsírral,
Némi kígyóhagymaírral,
Oldd fel étetőkővízben,
Forrald újfent három ízben;
Végy még gájszot, gelyvát, gálét,
Bécsi lekvárt, lenmagmálét,
Festő atracélt és tetvet,
Citromízű étvágycseppet,
Aztán macskacsipkepittyet,
Szurokszagú murvapikket,
Csengő linka, katipálma,
Ferencforgács, kerti mályva,
Medvefű és ebnyelv levele,
Kutyabenge, libapimpó…

DON ANNIBALE
(Rögtön végem!)

ENRICO
… libapimpó,
Katárcetli, sárga simapor,
Édes hígviric és álkörmös
És hémér…
Meg ábelvér, kapadórium,
Meg kandilla, paratomtomtára,
Tinktura, ami kábít is meg lágyít,
Minden fájdalmat elállít,
Aztán kell még hozzá
Békatobak, balzsamolaj,
Hecsepecse, mamazsama, …

ENRICO, DON ANNIBALE
(együtt olvasnak tovább)
… iblanysavas limonádé,
Kocogánypor,levesztikon,
Pemetefű, rebarbara,
Cseresznyevíz, orkórium,
Farkasalma, csomorika,
Kleopátra arckenőcse,
Hólyaghúzó vizikátor,
Ökörepe, ördögborda,
Farkasgyökér, fordulófű,
Sebre való aranyvízben…

ENRICO
…oldva!
És majd holnap, tízóra táján
Mindezért én eljövök.

(Lassan kitotyog, hátra hagyva Don Annibalét, kezében a recepttel. A patikus földre ejti a papirost és indul zárni az ajtót.)

XV. JELENET

RECITATIVO

DON ANNIBALE
Most aztán szólhat a csengő hajnalig;
Jöjjön, aki akar, nem nyitom ki!

(Lámpással a kezében Serafina szobája felé siet, a lába alatt felrobbannak a petárdák, elejti a lámpát.)       

Ez mi?! E mi?!
Elfelejtettem a petárdákat!

SPIRIDIONE
(Kiabálva ront elő)
Hé, fogd meg! Itt van a tolvaj!
(A sötétben megragadja Don Annibalét.)
Őrség, őrség!

DON ANNIBALE
Hagyd, csak én vagyok!

MADAMA ROSA
(Lámpással közeleg)
Mi az? Ki ordít?

SERAFINA
(bentről)
Nyisd ki, anyácskám! Felkelek én is!
(Rosa kinyitja a násszoba ajtaját, Serafina kilép a szobából)
Hát itt mi történt?

DON ANNIBALE
Semmi, semmi… Egy kis zűrzavar;
Csak bújjatok még vissza, és én…

(Megszólal a csengő)

SPIRIDIONE
A csengő, a csengő!

(Kinyitja az ajtót)

MADAMA ROSA
Enrico!

UTOLSÓ JELENET

ENRICO
(belép)
Engedelmet! Visszajött minden vendég.

(Mindenki színre lép)

VENDÉGEK
Szép jó reggelt!
Hadd búcsúzzunk el együtt!
Hadd integessünk mi is!

DON ANNIBALE
De hogyan? Kérem… hiszen csak nem régen volt,
Hogy itt…

ENRICO
Öltözzön már! Még néhány perc és a kocsi indul.
Csak gyorsan! Hat óra lesz mindjárt.
Ott látja, az égbolt szürkül, minden ember felébredt.

DON ANNIBALE
Drágám… Másképp lesz aztán, ha visszatérek.

ZÁRÓ HÁRMAS

SERAFINA
Most, hogy elhagysz, én drága férjem,
Arra kérlek, hogy bízzál bennem,
Merthogy tiszta az én szerelmem,
Mindig várlak én hűségesen.

ENRICO
(csöndesen Don Annibaléhoz)
Csak ne háborgasson senki,
Boldogságod ne törje széjjel,
És miként e mai éjjel,
Olyan vígan teljék mindig életed!

Igen, igen.
KÓRUS
Csak ne háborgasson senki,
Jókedved ne tépje széjjel,
És miként e mai éjjel,
Olyan vígan teljék el az életed!
DON ANNIBALE
Hálám… Meghatódom szinte…
Jaj, a lábam hogy remeg…

(halkan Serafinához)
Hallgass rám, én édes párom,
Ésszel él, ki szalmaözvegy!
Hogyha nálunk bárki csönget,
Te az ajtót ki ne nyissad senkinek!
De senkinek!

MINDENKI
Csak ne háborgasson senki,
Stb.
(Közben Spiridione segít Annibalénak átöltözni, adja a kalapját, botját; vállára veszi úti csomagját)
Utazzon vidáman,
És térjen vissza gyorsan!
(Hallani az ostorpattogást)
Pattog az ostor,
Bizony indulni kell!
Sok jót kívánok
És boldog visszatérést!
Itt van már az indulás!
Utazzon vidáman,
És térjen vissza gyorsan!
Pattog az ostor,
Bizony indulni kell!
Itt van már az indulás!

(Don Annibale megindul a kijárat felé, Spiridione megelőzi a csomagokkal, mindnyájan kikísérik.)

VÉGE


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése