2014. július 31., csütörtök

Dohnányi – Góth: A TENOR (Ford.: Harsányi Zsolt, 1929)


A tenor 1929. február 9-i bemutatójának magyar szövegét Harsányi Zsolt írta, alább ez a szöveg olvasható.

Harsányi Zsolt





















A TENOR

VÍGOPERA HÁROM FELVONÁSBAN
A „BÜRGER SCHIPPEL” CÍMŰ VÍGJÁTÉK UTÁN

Szövegét írta: GÓTH ERNŐ

Fordította: HARSÁNYI ZSOLT

Zenéjét szerezte: DOHNÁNYI ERNŐ


SZEREPLŐK:

A HERCEG                                               bariton
HICKETIER, gazdag polgár                     buffó basszus
JENNY, a felesége                                     mezzoszorprán
THEKLA, a lánya                                      szoprán
KREY, hercegi hivatalnok                         buffó tenor
WOLKE, nyomdász                                   basszus
SCHIPPEL, szegény városi muzsikus       tenor
MÜLLER, polgár                                      tenor
SCHULTZE, polgár                                  basszus

Játszódik: egy kis középnémet székvárosban, a XIX. század vége felé


I. FELVONÁS

(Módos nappali szoba Hicketier házában.
Az ablaknál dobogó és varróasztalka, középütt zongora, hátul a főbejárat, jobbra ajtó az ebédlőhöz. Délelőtt.)

1. jelenet
(Jenny, Thekla)

kintről harangszó





















THEKLA
(az ablakhoz lép)
Már harangoznak! Most indul a menet.
Óh, miért kell ily ifjan menni szegénynek!

JENNY
(az asztalnál ül)
Ja, ja. Mily semmiség egy ember élte.
Szegény kis Naumann! Óh, de nagy kár érte!
Mily hasznos ember volt, és milyen sokat ért ő!

THEKLA
És milyen táncos volt, és milyen zeneértő!

JENNY
És az a hang!

THEKLA
Hang, taktus, intonáció,
és tiszta minden moduláció!

JENNY
Őbenne megvolt a valódi hajlam.

THEKLA
Meg, meg! Milyen nagy volt egy-egy Schubert-dalban!
Hogy szárnyalt az a lágy tenorja!

JENNY
Így van ez bizony! Ez a világnak a sorja!
Ez óriási kár, elvész egy ilyen kincs.
A kvartett itten áll, és tenor nincs.

THEKLA
Nincs. S aki volna, abban sem erő,
sem énektudás. Óh, ez leverő!

JENNY
A mi férfikarunk vele nyerte meg
három alkalommal a serleget.
Óh, ez az eset milyen kárt tett,
most mihez kezdjen a kvártett,
Ha tenorja nincs, semmit sem ér.

THEKLA
(kétségbeesetten)
Ez végzetes! Ez szörnyű kár!
Ha, nézz csak ki, apa jön-e már?

JENNY
(kinéz az ajtón)
De, ő az, Wolke meg Krey.
Három ember a kvártett… Óh, ezt nézni fáj!

2. jelenet
(Előbbiek, Hicketier, Krey, Wolke)

HICKETIER
(az ajtóban)
Tessék! Méltóztassék erre menni!

(Wolke és Krey belépnek, némán üdvözlik a hölgyeket. Hicketier sietve megöleli Theklát)

Így ni, a pihenés jót fog tenni.

WOLKE
Bizony, temetés még így sose gyötört meg.
Ő dísze és fénye a Polgári körnek,
most ott van a sírban. Ez rémes! Ez rémes!

KREY
Na, ja, persze hogy ez rémes.

WOLKE
(kétségbeesetten)
Nagy ég, nagy ég, nagy ég! Nem lehet bírni!

HICKETIER
Óh, légy hát férfi, nem szabad most sírni!
Mi éppen így szerettük őt, de lásd,
a hitben keressük a vigasztalást!

KREY, WOLKE
Most nyugodjék szegény békével!
Ámen!

THEKLA, JENNY
Békével! Ámen!

HICKETIER
Mi dolgozzunk in Gottes Namen!

KREY
(gyorsan)
Hát persze!  A kvártett sorsa a fontos,
erről van szó!

HICKETIER
Jól mondod, a kvartettet menteni kell!
Diadalmas hírének most is épp úgy zengeni kell!
Bár gyászol a szívünk, de itt tenni kell,
ugyanis az idő gyors munkát rótt ránk:
egy hét van hátra, és még sok a próbánk.
A serleget pedig meg kell nyerni,
ha bármi történik! Barátim: gátra fel tehát!

KREY
(gyorsan)
Prímtenor kell itt, nem pedig a gát!

WOLKE
(a zongorához lép)
A boldogult ezt hogy hozta itt:
(játszik és érzelgősen énekelni kezd)
„Drága lény, oh, drá…”
(az „A”-nál elbicsaklik a hangja)
Emlékszel-e rá? Az volt az „Á”!

KREY
Kérlek szépen, én nyíltan kijelentem:
a kvartett bukásán a sor, mert nincs tenor..

WOLKE
(szomorúan)
Mert nincs tenor.

HICKETIER
(ünnepélyesen)
De van tenor!

THEKLA, JENNY, KREY, WOLKE
Ki, hol van ő? Hát ez meglepő!
Azonnal érte elfutunk.
Volna, kiről mi nem tudunk?
Ki lenne az? Óh, mondd meg nekem, hogy hol van!
Én megkeresem!
Csak mondd meg nekem!

HICKETIER
Hohó, hohó! Hiszen szólni sem tudok,
ha kaptok így a szón!

THEKLA, JENNY, KREY, WOLKE
Nos, halljuk végre azt a szót,
Naumann helyett ki lesz az utód!

HICKETIER
Hogy helyét betöltsük szíveinkben,
nem lehet az! Pótolni nem lehet.
De hát, adónkat e bús ravatalnál letudtuk,
és áldoznunk kell most a dalnak,
a szent muzsikának, az égi toroknak,
a művészetnek, a férfitoroknak.

KREY, WOLKE
Az ősdalárda mi vagyunk!

THEKLA, JENNY
De szólj, mert máskülönben itthagyunk!

HICKETIER
Ez kényes ügy, és tartok tőle én,
hogy akit mondok, nem finom legény.
De hát, a hangja! Az színaranyból láva,
úgy omlik, mintha trombita hangja szállna!
Nem szárnyalt hang soha még így versszövegen át!
Még így nem érzett hang egy kantilénát!

THEKLA, JENNY, KREY, WOLKE
Hát, végre mondd a lényegét!
Csak egyet mondj meg: a nevét!

HICKETIER
Kimondanom nem egyszerű,
mert nem túlságos népszerű.

THEKLA, JENNY, KREY, WOLKE
(aggodalmasan)
Hogyhogy, nem úri faj?
Jaj, nagy a baj!

HICKETIER
Ez bizony baj: nem közülünk való,
csak éhenkórász ő és széltoló.
(Wolkéhoz és Kreyhez, hogy a nők ne hallják)
Törvénytelen gyerek, honnan jött, tudja ég,
egy lókötő, mit mondjak róla még?
Őt úriember nem is ismeri.

WOLKE
(kétkedve)
A hangja szép?

HICKETIER
Az isteni!
És benne bízom erős hittel.
Hát megnevezem: a fuvolás, a Schippel.

THEKLA, JENNY, KREY, WOLKE
Schippel?!

WOLKE
A kócos Schippel, az a rongy?
Ő mivelünk? Ilyet ne mondj!

KREY
Schippel?
Az a csirkefogó? No, hát ez jó!

THEKLA, JENNY
A kócos Schippel? Borzalom!

JENNY
Biz’ én sose fogadom!

KREY, WOLKE
Schippel! Oh, borzalom!

HICKETIER
Ő rémes ember, jól tudom én,
de hangja nekünk főnyeremény!
A lényeg itt, hogy a hang,
az zengjen úgy, mint érc harang,
mert nyerni hírt meg serleget,
ha hőstenor nincs, nem lehet.
Majd énekel ő, a hangja kell,
és azután nem nagyon érdekel.

WOLKE, KREY
(megnyugodnak)
Helyes. Danol ő, mert hangja kell,
egyébként minket nem érdekel. De nem ám. Nem ám.

HICKETIER
Most megvallom, hogy már előbb
a házamhoz rendeltem őt,
és minden percben megjöhet.

JENNY
Hogy eljön? Nem élem túl!
E tiszta házban Schippel úr!

KREY
Mint vendég? Nahát! Nyíltan kimondom…

HICKETIER
Csak hagyd el! Ha baj van, nem nagy a gondom,
megmutatom, merre az út, és…
(a kirúgás gesztusát mutatja)
(csöngetés az előszoba felől)
Íme, már be is vonult!

JENNY
Én elmegyek, hogy ne is lássam!
Te is gyere, Thekla! Gyere már!

(Jenny Theklával kisiet.)

3. jelenet
(Hicketier, Wolke, Krey, Schippel)

SCHIPPEL
(hetykén betoppan)
A kocsmában talált a hír.
No, tessék, kedves Hicketier!

HICKETIER
Hicketier úr, ha szabad kérnem!

SCHIPPEL
(fesztelenül és vidáman)
Ja, persze, úr! Óh, hogyne, értem!
Nincs modorom, már az igaz.
De hát a modor nem nagy vigasz,
ha nincs, ami kéne: virsli vagy egy májas!
Mit tudják maguk, mi az az éhség! Mennyire fáj az!
És ázni-fázni, s nem bírni a téllel…

HICKETIER
Ne fáradozzon a szónoki hévvel!
Engem ez hidegen hagy, s ép úgy itt az urakat.

WOLKE
(biccentenek)
Wolke.

KREY
Krey.

SCHIPPEL
Nevem Schippel, nevem Schippel.
(elégedetten néz körbe)
Jó mód van itten! Kép, kanapé!
Jó karszék, bársonyos…
(megsimogat egy bársonyszéket)
Itt lenni nem rossz!
Itt csupa mód, nekem meg egy flóta,
száraz kenyeret hoz ez évek óta.
Úgy, télen, ha jól megy, egy nap három márka,
és megy a télikabát zálogházba.

HICKETIER
(türelmetlenül)
Ez szép, de már eleget beszéltünk,
ideje, hogy a tárgyra térünk.
Egy tenor kéne, megbízható:
a hangja úgy tudom, hogy elég jó.
Álljon be hozzánk, rögtön beléphet!

SCHIPPEL
(nagyon megörül)
Beléphetek a kvártettbe, tényleg?

KREY
Azaz… vagyis
(gyorsan)
Talán előbb
énekelne itt egy próbaszámot!

SCHIPPEL
Hát, persze! Hogyne! Amennyit csak tetszik.
Pár modernebb zeneszám remélem, lesz itt.

HICKETIER
(Wolkéhoz)
Te, Wolke, te menj, és zongorázz!

KREY
(átad Schippelnek egy köteg kottát)
Itt van kótta bőven, ez úri ház.

(rövid lapozgatás után Wolke elé helyez egy kottát)
















A drága sárga napsugár
kiált a tájon át.
„Hahó, az élet várva vár!
Vándorlegény! Ki hát!
Ne tétovázz, oh, jöjj ki már,
vár kint az ifjúság!
Napfényes mind a szemhatár,
s a fákon száz virág!
Oly zöld a lomb, oly dús a nyár,
mért vonz tovább, bohó,
a boldogságod erre jár,
hajrá, most légy mohó!
Mit vársz? Fogd át a drága lányt,
fogd át fehér nyakát!
Szorítsd erős bilincs gyanánt,
és zárd reá a szád!
Mit vársz?...”

WOLKE
(játék közben)
Hiszen ez kolosszális!

KREY
Kapitális!

WOLKE
Piramidális!

SCHIPPEL
„… Szorítsad rá a szád!”

HICKETIER
Bravó!

WOLKE
(ujjongva)
A serleget, azt máris nyertük!

KREY
Hát, kérem, ezt elég jól énekeltük.

SCHIPPEL
(elégedetten)
Na, elég jól ment.
(megveregeti Wolke vállát)
Egész jó volt a kíséret!

HICKETIER
(Kreynek)
Ebadta! Máris a nyakunkra ül.

KREY
Az ám! És milyen szemtelenül!

SCHIPPEL
(Hicketierhez, kabátjánál megragadva)
Hát, megfelelek! Jó, felcsaphatunk!
(Kezet nyújt)

HICKETIER
(nem ad kezet)
De kérem, ilyen jóban nem vagyunk!

SCHIPPEL
(elképed)
No, hallja! Nem fog vélem kezet?

HICKETIER
Nézze, ezt nem jól fogja fel!
Mint ember, ön nem érdekel,
s ha százszor együtt énekelünk is.
Hohó, de rangunk, az van nekünk is!
Mi bárkivel nem cimborálunk,
s ha ön vakmerő, sokra nem viszi nálunk!
Énekeljünk együtt, az nagyon szép,
ám, hogyha baráti térre lép,
hát, sajnálom, kérem, azt nem lehet!

SCHIPPEL
(kiáltozva)
De ember! Nem nyújt nekem kezet?
Elfújtam a dalt, és máris mehetek?
Egy flótás, édes Istenem,
danolni jó lesz, de egyébre nem?
A hangom az jó, de rossz a kezem?
Hohó, ti nagy urak, ezt nem teszem.
Jó mulatást!
(sietve el)

(általános megdöbbenés)

HICKETIER
(dühöngve)
A nyavalás!
A nyavalás! Ez mégiscsak példa nélkül áll!
Én fogadom, bezáratom egy hétre!

WOLKE
De kérlek szépen, csillapodj, az égre!

HICKETIER
Ilyen rongy! Ilyen egy piszkos! Rongy! Piszkos!

KREY
No, és most mi lesz? Most bent ülünk a szószban.
Szép, szép, hogy nincsen rangja,
de nagyszerű a hangja!

HICKETIER
Csak hagyd a gazfickót, itt nem zenél ő!
Vállon ver egy ilyen ingyenélő!

WOLKE
(megdöbbenve, tanácstalanul)
Jó, de hát a hangja! Ah, az a hang!
Jaj, nagy a baj!

(kintről zaj hallatszik)

4. jelenet

(a Herceg, Hicketier, Wolke, Krey, később Thekla)

HERCEG
Egy kis vizet… és egy széket… és egy kendőt!

HICKETIER
(megrökönyödve)
Fenség, itt nálam… Óh, a keze?

HERCEG
Nincs semmi baj, a ló, az megijedt, leestem…
Nemde Hicketier?

HICKETIER
Igen, fenség… Úgy van. Szabad látnom?
(kiszól az ajtón)
Hé, vizet, frissen!

HERCEG
Szédültem kissé,
de érzem, hogy semmi bajom se lesz….

THEKLA
(érkezik a vízzel és a kötözőszerekkel)
Óh, fenség, milyen szerencse ez…!
Szabad látnom? Kissé a csukló megdagadt,
valaki doktorért gyorsan elszalad.

HERCEG
(elbűvölten)
Nem, kérem, ne hagyjon itt!

(Thekla bekötözi)

Szép kis kéz, nagyon jól esik!
A házikisasszony, ugyebár?

THEKLA
(térdet hajt)
Igen, fenség!

HERCEG
(magában)
Egy ritka kismadár.
A házam innen egy kődobás,
s nem tudtam, hogy a szomszédom ily csodás.
(Hicketierhez)
Lesz szíves, és megmondja a lovászomnak,
hogy várjon egy orvos fent készenlétben!

(Hicketier, Krey és Wolke buzgón elsiet)






















THEKLA
A fájdalom, remélem, szűnik szépen.

HERCEG
(élénken)
Hát persze! E kis kéz az írja,
kit ez simogat, az bírja
jól a bajt. Egy ilyen szép leány
mint bűvös balzsam, úgy hat rám!

THEKLA
Óh, fenség, tréfál!

HERCEG
(mindjobban nekihevül)
Nem, így érzem én,
és édes vággyal csüggök szép szemén,
sóváran nézem, drága kis leány!

THEKLA
Meghallják, papa bejöhet ám!

HERCEG
Hát, jó! De még ma látnom kell!

THEKLA
Az Istenért! Nem!

(Hicketier jön, vele Krey és Wolke)

HERCEG
(sebtében odasúgja)
Tízkor az ablak alá jövök el!

HICKETIER
Már minden teljesült a parancs szerint.

(a herceg bólint)

HERCEG
(észreveszi a koszorút a zongorán)
Nézd csak, mit látok itt: a serleget!
A kvártett nyerte, ugye? Azt hallom,
hogy nagyszerűen bevált a férfikar.
(Wolkéhoz)
A bariton, nem?

WOLKE
(mély meghajlással)
Könyvnyomdász, Wolke.

HERCEG
(Kreyhez)
És ön a tenor?

KREY
(mély meghajlással)
Revizor, Krey.
















HERCEG
Nagyon örvendek, uraim.
Részt fognak most venni, remélem, megint
az idei versenyen. Ja.
Egyletük fontos ideálokat ápol,
mert önök hűséges honfiak gyanánt
dallal is támogatják a dinasztiát.
E korban, melyben a destrukció
kikezdi mindenütt, ami jó,
sok gondot kell még vállalni magunkra.
Csak próbáljanak, és menjen az a munka!
Fogadják legfelső köszönetem!
(szalutálva távozik)

5. jelenet
(előbbiek a herceg nélkül)

HICKETIER
Hol van egy szék? Úgy reszketek.

WOLKE
(széket visz neki)
Hát persze, megérti ezt akárki.
Nem kis dolog így, a herceg előtt állni.
(elérzékenyülten)
Ez nagyszerű!
Olyan volt az egész, mint egy álom.

KREY
Az ám! De most danolni kell minden áron!
S egy kvártetthez három, az kevés!

WOLKE, HICKETIER
Persze, persze, ez nagyon nehéz! Ez nagyon nehéz!

KREY
Most ki legyen a hőstenor, ha nem Schippel?

HICKETIER
Egy szót se halljak róla!
Én többet be nem engedem!

WOLKE
Jó, jó! De hát a hangja!

HICKETIER
Ne protegáld! Igazán szégyen!

WOLKE
De hogy leszünk hát mégis négyen?

HICKETIER
Beszélhet énnekem bárki!

KREY
A hercegre gondolj! Munkához kell látni!

WOLKE
Eh, mit! Schippel a zöldfában iszik megint,
egy szó, és visszajön, mint a pinty!

HICKETIER
(felháborodva)
Én hívjam, én, Gottlieb Hicketier?

KREY
Hát persze, itt az ember hiába sír!

THEKLA
Menj, kérlek, Wolke csatlakozik.
Egy szó elég, és Schippel nem habozik,
hogy visszajöjjön. Itt a kalapod!

WOLKE
No, jöjj! Hozzuk azt az alakot!

HICKETIER
Az arcom pírja lobogó,
de kell az a csirkefogó!
(távozik, Wolke követi)

WOLKE
(visszafordul, Kreyhez)
És most egyedül marad a lány,
most láss neki, most fogd meg ám!

KREY
(siránkozva)
Óh, jaj, mér’ vagyok annyira félénk?

HICKETIER
(kintről)
Hé, Wolke!

WOLKE
Már megyek is!
(Kreyhez)
Csak főzd, légy vakmerő és élénk!
(el)

6. jelenet
(Thekal, Krey)

(Thekla álmodozva áll az ablaknál)

KREY
(félénken közeledik Theklához)
Kisasszony, azaz Thek… Kedves Thekla, ha tán szabad…

THEKLA
(feléje fordul)
Mi tetszik? Ja, úgy! Ön itt maradt?

KREY
Itt. Az alkalmat már oly régen vártam,
hogy forró szívemet kitárjam.

THEKAL
Oh, hogy megijeszt! Nos, mit óhajt?
És mit nyög? És miért sóhajt?

KREY
(magában)
Na, most mi lesz velem, nagy ég!
Óh, bár egy szót kimondanék,
bár félelmemben a térdem roggyan,
muszáj, hogy azt a vallomást kimondjam.

THEKLA
Amit kíván, megteszem, kérem!

KREY
Óh, bár lehetne, épp ezt remélem!

THEKLA
De mit? De mit?

KREY
Hogy szívesen
hallja azt a szót, mely éget szüntelen.

THEKLA
De milyen szót? Nem értem ezt.
Az ember valóban félni kezd.

KREY
(magában)
Na, most mi lesz velem, nagy ég?
Óh, bár egy szót kimondanék,
bár félelmemben a térdem roggyan,
muszáj, hogy ezt a vallomást kimondjam.
THEKLA
Szentséges Isten! Félek, hogy értem,
vallani készül! Rémes helyzet.
Mit szóljak, hogy most meg ne sértsem?

KREY
Óh, Thekla, kérem, nem találja ki,
hogy szívemben valaki
rég motoszkálni, furdalni kezd?

THEKLA
(nem akarja érteni)
Nem, nem, sehogy sem értem meg.

KREY
(magában)
Óh, jaj, óh, jaj, nem ért tehát. Nagy ég e nagy
bajon segítsél csak most át!
Ah, azt a szót, ha szólni merném,
a hajlamát talán megnyerném!
THEKLA
(magában)
Most mit tegyek? Szegény fiú!
Itt minden áltatás hiú.
Megmondanám nyíltan, ha merném,
hogy adjon túl e csacska tervén!
Óh, mért maradnak oly soká?

7. jelenet
(előbbiek, Wolke, Hicketier, Schippel, később Jenny)

WOLKE
(belépve)
Már itt vagyunk!

THEKLA
(magában)
Hála Isten!

SCHIPPEL
Jó napot! Ez másodszor is én vagyok.

THEKLA
Képtelen kedves, igazán.
                          
WOLKE
A férfikar végre megvan már!

HICKETIER
(mogorván)
Finom, vegyes kis férfikar.

SCHIPPEL
Azonnal kérek egy kis kegyet,
lesz szíves bemutatni engemet!

HICKETIER
De kérem, miért? Ez furcsa beszéd!
Ez a hölgy a kvártettbe nem vesz részt.

WOLKE
De kérlek, ez elvégre is illik.

HICKETIER
Még ezt is! Hát, jó.
(bemutatja)
Thekla, a lányom.

THEKLA
(nem túl szívélyes)

SCHIPPEL
(öntudatosan, de udvariasan)
Pardon, ha bármit ellenükre tennék,
de végre vendég vagyok itt talán.
Ezt megígérték nekem, nemde?

WOLKE, HICKETIER
Meg hát! És eddig még nincs megszegve.

SCHIPPEL
A hangom ára nem zsold, nem pénz!
Beállok én, de nézzenek
szegénynek bár, de úrnak.
Egy kis tisztelet kéne, hogyha vesszük.

KREY, WOLKE
(nagyon barátságosan)
De kérem, tudja, mi őszintén tesszük.

HICKETIER
Az csak magán múlik, mily szemmel nézzük.

KREY
Hisz önt sérteni nem ízlésünk.

WOLKE
Egy művész, mint ön!

SCHIPPEL
Bár külsőm szerény,
(Theklához)
de elvégre vagyok annyi, mint más legény.

THEKLA
Isten hozta nálunk!!
(kezet nyújt Schippelnek)

SCHIPPEL
(örömtől ragyogva)
Mily édes lány!

HICKETIER
(félre)
Mit meg kellett érnem! És egyáltalán…

SCHIPPEL
Nos, szent a béke, ugyebár?

(Hicketier is kezet nyújt kelletlenül)

SCHLIPPEL
Így egészen más a hangulat már.

Bár néha egy heves szót elejtek,
óh, de most már jóra válik a helyzet,
most jóra válik a helyzet.
Ha jó körben mozgok, a szívem dobban
THEKLA
A kvártett végre most összeállhat,
s a bűvös hang az égig szállhat.
Mily lágyan cseng az érce majd,
óh, áldás, hír kísérje majd!
KREY, WOLKE, HICKETIER
(nagyon hangosan)
Na, csak hogy szent a házban a béke,
s a kvártett újra élhet végre!
Megéri bőven ezt a bér:
győzelem, s a drága babér!

JENNY
(kötényét kötve belép)
Urak, a leves az asztalon vár.

SCHIPPEL
(bizonytalanul)        
Igen, de én… Vajjon szabad?

HICKETIER
(némileg erőltetve)
Üsse kő! Tisztelje meg a házamat!

(Schippel Hicketier rémületére karját nyújtja Theklának. Min távoznak – utolsóként Krey, aki elgondolkodva hátramarad, majd utánuk megy. Függöny.)


II. FELVONÁS

(Hicketier házának kertje az udvar felől.
Jobbra zárt sövény, balra hátul félig látható, nyitott kocsiszín.  A ház bal sarkán, az első emeleten Thekla szobájából nyíló erkély.
A földszinti, nagy ablakon látni az első felvonásból ismert szobát, ahol a kvartett éppen próbál.
Este.)


Előjáték és 1. jelenet
(a Herceg, Thekla, a kvartett a szobában)

HERCEG
(fekete köpenyben belopódzik balról,
óvatosan körbekémlel)
Ez furcsa volt! Míg az útam ide ért,
sűrű az éj, s az utca vaksötét.
A házak mentén úgy osontam, hogy még!
(néhány lépést tesz előre)
De hopp, vigyázzunk, ott egy lámpa ég!
Nem alszanak itt.
(beles az ablakon)
Ah, ezek ők, a kvartett, a négyes!
Kispolgárok, be édes!

(Az előjáték alatt az énekesek elhelyezkednek a szobában a próbához, mindegyik kottát tart maga elé. Hicketier vezeti a próbát – kezében vastag pálcával, mellyel időnként kopog és láthatóan magyaráz, aztán újra nekikezdenek.)


SCHIPPEL, KREY, WOLKE, HICKETIER
(a szobában)
Halld, hogy csattog a madár,
édes hangja, óh, be lágy!
Ablakocska, nyílj ki már, jöjj ki nékünk, mindenem,
Halkan vár itt rád a vágy!
HERCEG
De nem látom őt, tán alszik már?
(az árnyékba húzódik)
Fent van-e még? Megvár-e engem?
(igyekszik az énekhez kapcsolódni)
Vágyam hangja, óh,  be lágy!
Ablakocska, nyílj ki már!
Óh, nem nektek, csak nekem!

(Az erkélyajtó kinyílik, Thekla lép elő)















Óh, Thekla! Te vagy az?

THEKLA
Csitt, csitt, csak halkan, mert hallanak!
És láthatják itt az ablakom alatt!

HERCEG
Ki merne rólam hinni rosszakat?
Nincs semmi baj, a zaj zavar csupán.
Egy percre jöjj ki hát!
Jöjj hát, te drága lány!

THEKLA
Mennék, én szívesen,
(némi reszketés után, szívből)
de félek ám!

HERCEG
Én angyalom, én álmom. Hát mondd,
hát szeretsz, drága lány? Óh, engedj szépen
E két szép szempár csillagába néznem,
hogy boldogságomat olvashassam...

THEKLA
Fenség, egy szót se, vagy inkább lassan!
Úgy dobog a szívem, és dadogok.
Óh, fenség, e nagy kegy, zavart vagyok...

(ezenközben a szobában sört szolgálnak fel nagy korsókban, isznak, és Schippelt éltetik)

KREY, WOLKE, HICKETIER
Éljen sokáig, éljen sokáig, éljen ő!

THEKLA
Ki van itt nálam? A néphez hajlamos hercegi ház?
Vagy egy legény, aki nőre vadász?
Tisztesség rám ez? Óh, vagy csak szégyen?

HERCEG
Óh, higgyél az álmoknak hercegében,
ki népe közt jár titkon, névtelenül,
s' a nő, kiért a herceg szíve hevül,
az egy kislány, a nép csodás virága.

THEKLA
Az álmom! A mesebeli királyfi
eljött értem; a szívem reszket.

HERCEG
Óh, jöjj! A létrán könnyedén leveszlek,
ne tétovázz!

THEKLA
(rajongással)
Varázslatos éj,
csodát hozó, most hoztad el,
amit várva vártak az álmok,
ábrándosan, lobogón, de némán.

HERCEG
(vágyakozva)
Thekla, óh, drágám, jöjj, óh, jöjj!

THEKLA
Heinrich, hercegem! Már jövök!
(lemászik a létrán)
















SCHIPPEL, KREY, WOLKE, HICKETIER
(újra nekikezdenek, erősen ordítva)
„Mi szebb a világon vadász életénél,
Ki élne vígabban, vadász a’ mint él?
Majd a kürt szavára hever a zöld fűben,
majd űzi a szarvast mezőn, sűrűben.
Királyi öröm ez, nemes múlatság ez,
erőt, bátorságot és jókedvet ád.
A kürtök szavára a bércek visszhangja
oly hangosan zeng és víg életre kelt!
Joho tralala, tralala, tralala!”
HERCEG
Te drága!
(elébe megy)
Add a szád!
(ölelkeznek)

THEKLA
Úgy félek, és úgy vágyom rád, …
HERCEG
Te szép, te drága, imádlak én!

THEKLA, HERCEG
Óh, bűvös, bájos, bűvös, bájos éj!

THEKLA
Te édes!

HERCEG
Most jöjj velem!

(Thekla és a herceg behúzódnak a kocsiszínbe)

2. jelenet

(Hicketier, Wolke, Krey, Schippel – kilépnek a házból)

SCHIPPEL
Ez nagyszerű máris, ez fényesen szól!
Még egy-két próba, és a versenyen győzünk!

WOLKE
Éljen Schippel, ő a mi hősünk!

HICKETIER
Az tény, hogy hangja remekel,
és győznünk csakis vele kell.
(megveregeti Schippel vállát)
Minden rendben lesz, becsülje csak meg magát!
Na de most távozzunk! Későre jár. Jó éjt!

WOLKE
Jó nyugodalmat! Gyerünk! Jó éjt!

KREY
(Wolkéhoz)
Mi ketten megyünk együtt. Jó éjt!

SCHIPPEL
Jó éjt!

(Schippel a ház mögé oson. Wolke és Krey búcsút vesznek tőle, megállnak elöl. Hicketier bemegy a házba.)

WOLKE
Hát, mondd, mit szólt Thekla? Hogy áll az ügy?

KREY
Nem jól. Én nem tudom, de ha látom,
meghülyülök, és nem lelek szavakra.

WOLKE
Jó, jó. De, amit mondtál, hogy fogadta?

KREY
Én nem tudom, talán nem is értette meg…

WOLKE
Eh, menj! Én már nem is értelek!
Tebenned nincsen igazi vér!
Aki bátor és támad, az mindent elér!
Megkaphatod őt, te csak ne félj!

KREY
Óh, bátoríts! Beszélj, beszélj!

(Wolke, Krey hátrébb húzódva észreveszik, hogy Schippel a kertben lődörög, kíváncsian figyelve odébb húzódnak)


 WOLKE
(súgva)
Nézd csak, ez Schippel! Itt maradt még!
Mit akar ez?

KREY
Nézzük, mi lesz?

WOLKE
Csak várjunk, bújjunk ide el!
Valamit tervez, figyelni kell!

(az árnyékban elrejtőzve lesbe állnak)

3. jelenet

SCHIPPEL
Ily lázban, hogy lehetne most aludni,
mely űz, és nem hagy engem ágyba jutni!
Tépi és rágja lelkemet,
vad vágy, a mámoros, vad gyűlölet!
Mert magamban gyűlölöm, mert gyűlölöm őket,
e jól fésült, hájas főket,
amikben csak gőg ül, más semmi nincsen.
De páholyban ülnek, mert náluk minden!
Potrohukra vastag aranylánc fűződik,
vérforralóan szépek a nőik!
Óh, vérforralóan!
Be szép volt, be szép…
Még érzem finom kis kezét…
Óh, Thekla, te bűbájos, édes lány!
Most fekszik az ágyban s’ alszik talán…
A formás kis testet csipke fedi lágyan,
a válla, a keble… Lázít a vágyam!
Jó volna egyszer átölelnem.
(ringató gesztust tesz, majd hirtelen elhatározással)
De csak bátran! El muszáj őt nyernem!
Mér’ ne? Akit a kvartett jónak talál,
vőnek is jó az, így áll a bál.
S ha azt mondják, nem, akkor nincs ének.
Bánom is már azt a serleget én,
mást várok, mást! És van remény!
Nem kell már semmi egyáltalán,
csak ő, ő, a drága, bűbájos lány!
Úgy éget a vágy, oly szép a szád!
És azt hiszem, ott a kis szobád…
Itten van egy létra, felmegyek én!
(föl akar mászni a létrán; Krey és Wolke előrontanak)

4. jelenet
(Schippel, Krey, Wolke, majd Hicketier)

KREY
Hé, lent maradni!

WOLKE
A csirkefogó!

KREY
(elkapja Schlippelt)
Hé, mit akar? Mit akar itt?

SCHIPPEL
Mi az? Mars! Mer’ kaptok egy-két pofont!

KREY
Nézd csak, a koldus miket mond!

SCHLIPPEL
(megragadja Kreyt)
Gazemberek! Majd adok én!

WOLKE
Becsukatlak ám!

SCHIPPEL
Mit lestek engem?

KREY
Piszkos zsivány!

SCHLIPPEL
Nincs hozzám semmi közötök!
Pusztuljatok hát,
mert véresen gázolok rajtatok át!
Nem törődöm én semmivel!

HICKETIER
(kirohan a házból)
Az Istenért, mi van itt?
Mi folyik itt? Milyen vad zsivaj!

SCHIPPEL
Csak mink vagyunk, nincs semmi baj.

HICKETIER
(értetlenül)
Ti itt? Miért maradtatok még?

KREY
Épp idejében lefüleltük
az ipsét!

SCHLIPPEL
Eh, berúgott a szegény, félrebeszél.
WOLKE
Bezáratom én!

SCHLIPPEL
Mert én csupán… Ugyanis kérem…

KREY
Én voltam, aki tetten értem,
figyeltük őtet percek óta már,
nem voltunk restek résen lenni.
WOLKE
Itt somfordált ez a szamár,
létrát hozott, be akart menni,
ezt merte tenni.

HICKETIER
Egy szót sem értek!
(Schippelhez)
Mi ez a lárma hát?
A házam körül
mit oldalog itt?

SCHIPPEL
Ez egyszerű.
Még nem voltam álmos,
hát, gondoltam, egy kissé
járok itt a kertben,
és hajnalig várok.

HICKETIER
Ez nem rossz: a kertben járogat!
De hátha a zaj fölkelti lányomat!

SCHIPPEL
(hirtelen elhatározással)
Épp ezt reméltem, ez nem lenne hátrány,
mert akkor a drágát ma még egyszer látnám.

HICKETIER
No, nézd csak, milyen szemtelen!

SCHLIPPEL
Nono, bánjon csínján velem,
csak egy rossz szó, és kockán a serleg!
Mióta egyszer láttam, bennem él a képe,
szívem sóváran és összetépve
csak őt imádja és csak rája vár.

HICKETIER
Ez lázító! Ez botrány!

SCHLIPPEL
Ugyebár?
Ez lázító, hogy egy rongy proletár
ily előkelő csodákra vár;
de mért vezettek csodák felé?
Mért húztak szurtos odvamból elé?
Nem hagytak ottan a rongyos ágyon,
most én is napfényes gyönyörre vágyom!

(A herceg és Thekla időközben feltűnik a háttérben, de nem merészkednek előrébb, a létrát nem érik el.
Thekla hallja Schippel vallomását, utána mindketten eltűnnek újra.)

HICKETIER
Az szép! De ne hozza Theklát elő!
Ön messze ment, ön túl vakmerő!

SCHIPPEL
Meglehet. De most lelkem sötét zugán
a férfiasság is éled már,
a sorsom szégyenét, kínját, baját,
azt eldobom, akár egy szennyes ruhát.
A lelkem egy új világba néz,
ott vár rám a jómód, az élet, a pénz!
Ez vár! E szépet, jót mind e világon,
mint összes álmot a lányában látom.

5. jelenet
(Előbbiek, majd Jenny)

HICKETIER
Nahát, ez már… Megbolondult?

SCHLIPPEL
Óh, nem, csak a szívem úgy elszorult…

HICKETIER
Az ördög vigye el!

JENNY
(besiet)
Mit lármáznak itt?

HICKETIER
Én nem állok jót, mindjárt pofon vágom!

WOLKE
(előre lép, magában)
Botrányos ez!

JENNY
(Hicketierhez)
De mit tett, hát, mit?

SCHIPPEL
(Jennyhez)
Mert a lányt imádom!

JENNY
(Hicketierhez)
Mit mondott?

WOLKE, KREY
No, most mi lesz?
Ha ily dolgot merészel,
az nincs józanésszel.

HICKETIER
(Jennyhez)
Na, tessék!

JENNY
Megtébolyult.

SCHLIPPEL
Meg ám, meg ám!
A szívemet hajtja a láz, várom őt!

JENNY, HICKETIER
(Schippelhez)
Hát ne ordítson úgy!

SCHLIPPEL
(erőteljesen)
Én szeretem őt!

JENNY
(magában)
Ez skandalum!

HICKETIER
(dühösen Schippelhez)
Hallja!

SCHLIPPEL
Imádom őt!

HICKETIER
Most csend, mert én odavágok!!

SCHLIPPEL
(önkívületben)
Én mást nem érzek, én mást nem látok,
nincs semmi, csak ő, a bűvös álom;
egy életem nékem és egy halálom!

HICKETIER, KREY
Hát, ez bolond!

HICKETIER
(Schippelhez)
Legyen elég!
Mért kényszerít, hogy botomat elévegyem?

WOLKE, KREY
Példátlan ez! Hát meddig tart?

JENNY
(Schippelhez)
Hallgasson már,
vagy itt mindjárt odavág a sétabot!

JENNY, KREY, WOLKE, HICKETIER
Hát vége mégse lesz? Ez tűrhetetlen állapot!
Hol van a sétabot?

SCHLIPPEL
Az mindegy, akárki hogy kiabál!
Bárhogy szidnak, az úgysem imponál,
csak rossz nevelésről tesz tanúbizonyságot,
itt az én modorom jó, csupán annyit látok.

HICKETIER, WOLKE, KREY, JENNY
Hogy befogadtuk, csak az a kár,
a hála ez, a hála ez ugyebár!
Hát ez sok már!
Nahát, ez mégis sok már!

SCHIPPEL
No, nézd csak, még hálát adjak én?
Azt mégsem!
(előre lép, Hicketierhez)
Sőt, mondok szebbet még:
én nőül kérem gyermekét!
Mert másképp szó sincs dalolásrúl.
Már látom, hogy másé lesz a serleg.

HICKETIER
Én, istenuccse, holtra verlek!

SCHLIPPEL
A szívem szíveddel vágyva társul!

Óh, drága leánykám, úgy várlak én!
Óh, jöjj, óh, jöjj, imádlak én!

WOLKE, KREY, HICKETIER, JENNY
Miket mesél? Félrebeszél.
Most már elég a hülyeség!
Hiszen ez már egy rémregény!
Beteg ez, szegény, őrült szegény!

HICKETIER
Mit serleg nekem, zene?
Ott egye meg a fene!

JENNY
(Hicketierhez)
Na, szépen felfedezted őt,
most Schippel úr a vőd.

HICKETIER
Eh, mit! Csak hagyjuk, úgyse bánom!
Hisz rá se nézne Thekla lányom!

SCHIPPEL
Ennek a gondját bízza rám!

WOLKE, KREY
Adja a bankot,
unom e hangot!
Ez kéne még! Szemtelenség!
Micsoda hülyeség!
                                                                                     
HICKETIER
Csinos kis vő! Thekla meg ő!
Csak hagyjuk, úgyse bánom!
Hisz rá se néz a lányom!

SCHLIPPEL
Ő azt majd tisztán látja ám,
milyen hű és milyen tiszta szerelmem,
hogy vágyom őt, lelkembe ölelném,
ez úgy fog hatni őreá,
hogy párom lesz majd nemsoká!

6. jelenet
(előbbiek, Thekla majd a herceg)

JENNY
Te, Thekla, te itt?

WOLKE
Na, nézd csak!

HICKETIER
Te, Thekla itt? Itt kint? Éjszaka te?

HERCEG
(méltóságteljesen előlép az árnyékból)
Én voltam a kísérete.

JENNY, KREY, WOLKE, HICKETIER
A fenség! A herceg! Mi történt itt, kérdem.
Theklával ketten? Ezt nem nagyon értem.

HICKETIER
Bocsánat, az apa szíve beszél,
e kényes helyzet, fenség…

HERCEG
Csak hagyja,
nincsen semmi baj! Tiszta a tény:
itt menvén el este, benéztem én,
hogy ma még egyszer köszönetet mondjak.
Itt lárma volt kint, és civakodtak…
Sajnálom hát, hogy gondjai voltak.
Az egész ennyi!
(Hicketierhez)
Majd beszélünk holnap.
(el)

THEKLA, JENNY, KREY, WOLKE, HICKETIER
Jó éjt, fenség! Fenség, jó éjt!

7. jelenet
(előbbiek, kivéve a herceg)

SCHLIPPEL
Ez nagyszerű! Még meg is köszönik!

KREY
Mit célozgat? Mit akar itt?

JENNY
Ja, úgy! Ez egész más!
Thekla nem hibás!

SCHIPPEL
Haha! Ez jó! Még magyaráznak!
Óh, mily gyalázat!

HICKETIER
Mi ez? Mit mond?

KREY, WOLKE
Tisztára bolond!

SCHLIPPEL
(fájdalmasan)
Ez találkája volt!

JENNY
Az Istenért, nem! Óh, jaj!

SCHLIEPPEL
Egy pásztoróra!

HICKETIER
Agyonverem!

KREY
Gazfickó, hogy merészel?!

SCHIPPEL
(rezzenéstelenül)
Még egyszer mondom: egy pásztoróra!
S’ még imádtam őt, óh, én szamár!

HICKETIER
Mily borzalmas gyanú! Mily szörnyű percek!

WOLKE
Csak Schippel hazudhat, nem pedig a herceg…

JENNY
Óh, Thekla, szegény kicsi magzatom,
csak állsz és szenvedsz hallgatagon!

SCHIPPEL
(határozottan)
És most már a dolgokon fordítni kell.
(nyomatékkal)
Egy hercegi szeretőt, azt nem veszek el!

HICKETIER
(őrjöngve)
Egy szeretőt? Felspékelem!

KREY
(előre lép)
Bocsánatot kér? Igen vagy nem?
Ha nem, nagyon meg fogja bánni!

SCHIPPEL
Mi az? Óhajt velem kiállni?
Kiállok én, tisztelt uram.

WOLKE
Lám, mersze, az van!

HICKETIER
Egy bot kell, más ott céltalan!

KREY
A Thekla híre szent! És én védem azt.

HICKETIER
Sértheti őt egy ilyen sültparaszt?

SCHIPPEL
Pardon, ki dalkörbe odavaló,
az párbajképes úrnak is jó,
és így nekem is jár szatiszfakció!

HICKETIER
Ez nagyon jó!

WOLKE
Itt baj lesz még!

SCHLIPPEL
Krey úr, hogyha olyan nagylegény,
rendelkezésére állok én!

JENNY
Mi? Párbaj?

WOLKE
Párbaj!

HICKETIER
Kiállasz ezzel?

WOLKE
Szép, szép, de hát a négyesünk?
Már olyan jó, és most szétesünk?

JENNY
Nézd, ez még most is énekel!

HICKETIER
A négyest már az ördög vitte el!

SCHIPPEL
Óh, nincs baj! Mink győzünk majd, semmi kétség!
Énekelek én, hangomat ne féltsék!
Hisz a párbaj elvégre várhat.

HICKETIER
Nem hittem róla!

WOLKE
Szavai imponálnak!

WOLKE, HICKETIER
Rendben van, a párbaj, az várhat!

JENNY
Óh, csak már vége vón’ az éjszakának!

WOLKE
Micsoda éj! A herceg, Thekla, a kvartett…

HICKETIER
(fásultan, kimerülten)
Majd rendbe jön minden… Jó éjszakát!

JENNY
Jó éjszakát! Kezd reggel lenni…

(Jenny, Thekla, Hicketier bemennek a házba; Wolke és Schippel hátrafelé távoznak. Krey marad elől.)

SCHIPPEL
A serlegre nézve ne féljen senki,
ott leszek mindig, ha próba lesz!
(el)

KREY
(lassan elgondolkodva)
Párbajozom? Én? Én? Én párbajozom?
(lassan el)


III. FELVONÁS

(erdei tisztás)

1. jelenet
(Thekla)

THEKLA
(balról jön)
Itt van a tisztás, amelyet mondott.
Te szív, te szív, miért e bú, e gondok?
Csak fájsz, és sohasem szűnsz meg fájni?
Még mindig sajogsz, hogy el kell válni?
Óh, hogy ne égne, hogy ne fájna:
utolszor vár a lázas szája…
Te szív, te szív, te légy csak józan,
a vágy, az vágy marad, ez jól van.
Óh, miért nem lettem főúri nő,
egy bárónő, büszke, feltűnő,
sőt, ha grófi korona szállna rám,
ő lenne párom a vágy jogán!
De így majd élek, hova a sors sodort,
férjemnek vállalom Krey revizort.
Meg kell tennem, apám így döntött,
bár szívesebben mennék Schippelhez én.
Tegnap óta oly híres, és nagyszerű legény.
Igazi jellem, férfi,
még az életveszélytől sem tér ki!
Talán még ma lelövik őt!
Hogy trilláz a fákon a madárhad!
Oly vidáman csicsereg, hangicsál!
Nem érzik ők: sorsuk mit kínál.
Mit tudják, mily balga élet ez,
s’ mily bánat vár, majd ha este lesz.
Te szív, te szív, te légy csak józan,
a vágy, az vágy marad csak, és ez jól van.
















2. jelenet
(Herceg, Thekla)

HERCEG
Thekla, te drága! Te vársz reám!
(ölelkeznek, Thekla szelíden elhúzódik)
Te álmok álma, te szép leány!

THEKLA
A tűz, az sok! És most már céltalan,
mert most már válni kell.

HERCEG
Óh, fájdalom!

THEKLA
Óh, fáj nékem is, de az álomnak vége.

HERCEG
Thekla, te drága! Ne váljunk, kérlek az égre!
Légy a csókom édes és titkos társa!

THEKLA
Az álomnak vége, be kell hogy lássa.
Egy herceg is le kell mondjon néha.

HERCEG
De mért? Szeretni édes, jó a csók…!

THEKLA
Óh, vannak dolgok, meg nem oldhatók.
Rab vagyok én, ezzel mért nem számol?

HERCEG
Mindez szóbeszéd, igaz csak a mámor!

THEKLA
Mily szép szavak, ám én tisztán látok!
Hisz éppen önt kötik szabályok,
melyek a rangkülönbségtől nőnek.
Egy herceg kell, hogy tisztelje őket.

HERCEG
 (félhangosan)
De egymást két szív, ha ennyire szereti?

THEKLA
Az nem segít. Szét kell őket tépni.
A sorsunk nem egymásnak szánt,
egy herceget meg egy Hicketier-lányt.

HERCEG
Óh, Thekla, hogy fáj ez! Hát nem szeretsz?

THEKLA
A szív forró, de a fej dönt, ha baj van.

HERCEG
Míg élek, nagy seb lesz ez rajtam!

THEKAL, HERCEG
(lassan, fokozatosan erősödve)
Míg élek, mindig foglak hűn imádni,
míg bármerre járok, s’ történhetik bármi.
Bár mindörökre széjjelválunk,
s’ egymásra már mi nem találunk,
a lelkem rád fog vágyni fájva,
te elmúlt látomások álma.
Ez minden, mit sorsunk forgása hágy:
egy régi vágy, egy drága vágy!

THEKLA
Most menjen! S’ mielőtt mennénk,
itt van egy gyűrű, régi emlék:
nagyanyám hordta még, családi kincs!

HERCEG
Thekla, még egy csókot!

THEKLA
Egy végsőt, több nincs!
(megcsókolja, majd elsiet)

HERCEG
Nem látom már!
(a gyűrűt vizsgálja)
Egy szív, kedves, mint ő.
Az álomnak vége. Elmúlt. Agyő!
(El)

3. jelenet
(Schippel)

SCHIPPEL
(frakkban és cilinderben jön, körülnéz)
Itt van a hely, itt fogok pokolra menni.
Mily kár, egy életet tönkretenni!
Ezt jól megcsináltam, se Thekla, se élet!
A végzet elereszt most a szélnek!
Miért tolakodtam a fényre elő?
Most Krey úr engem hasba lő.
A serleget meg tudtam nekik nyerni.
A vége: itt marad egy nagy semmi.
Érdemes volt ily hírt aratni,
hogyha a hős a fűbe fog harapni?
Fantáziám máris rémeket lát,
már érzem a golyót a mellemen át.
Nem, nem, ezt szavamra, nem szeretem!
Ez nem megy! Amiért Theklára vágytam,
és Krey úrnak tyúkszemére hágtam,
most párbajozni bőszen kiálljak,
és essem áldozatul a halálnak?
Oly kedves volt az élet, oly nyájas.
Megvolt a flótám, mulattam én,
a lányok azt mondták: csinos legény,
a férfiak fizettek sört nekem;
és Krey úr most pisztollyal jön nekem?
Már reszket a térdem is, lábaim rogynak!
Krakéler vagyok én? Vagy talán hadnagy?
Vége a dalnak, nincs többé flóta,
véres végzet, óh, milyen rémes nóta!
A becsület végett… A szó, az szép,
de józan ember szépen messze lép!
(hirtelen elhatározással)
Ez, ez lesz a legjobb, ha meglépek én,
mert keresztüllőnek a helyszínén.
Itt várjak szépen, míg belém talál?
Ez marhaság, bölcs ember félreáll.
A mennyekbe ráérek menni fel,
ez az élet még énnékem megfelel.
A rangom az nem polgári bár,
a kocsmában tánc, muzsika, nóta vár.
Az élet, az élet, az élet, az drága kincs!
Hogy meghaljak, arra kázus nincs!
(el)

4. jelenet
(Krey, Wolke, Hicketier)

(Wolke és Hicketier karon fogva vonszolják lépésről lépésre a teljesen elgyengült, tehetetlen Kreyt, az összeesik, erre megint összeszedik, egy darabon előrébb noszogatják. A játék végig ismétlődik a zene alatt.)


WOLKE
Ne félj, ne félj! Könnyen kell venni,
meglátod, minden jól fog menni.

KREY
(kétségbeesetten)
Óh, kérlek, a sors olyan dőre,
még néhány perc csak, és meg vagyok lőve.

HICKETIER
Ne félj, nem lesz baj, még mindig magyarázzak!

WOLKE
Fáj a fejed? Nincsen-e lázad?
Sápadt vagy ám!

KREY
Ne kérdezz már,
mikor a végzet oly vészesen vár,
mily szépen és jól lehetne élnem!

HICKETIER
Az ördögbe! Tartsd magad reményen!

WOLKE
Majd lábra állsz, azt hiszem, ezzel:
(a zsebéből kis flaskát vesz elő)
Fogd, húzzál egy jót, tele van szesszel!

KREY
A búcsúkortyom!
(iszik)
És most jön a sorsom!

HICKETIER
Szedd össze magad, csak fel a fő!

KREY
Óh, jaj, Schippel biztos jó lövő!

WOLKE
Majd te lövöd le őt, hogyha te kezded!

KREY
Mért nem lehet ülni? A térdem úgy reszket.
 (siránkozva)
Még sohasem fogtam én kezemben fegyvert.

HICKETIER
Hát, veled az ég aztán igazán megvert!

WOLKE
Ja, neked könnyű, rád ő nem lövöldöz!

HICKETIER
Te ember, ne légy ennyire gyáva!
Szép kis párbaj lesz, na, meg vagyok áldva:
de Schippel bezzeg ám ember a talpán.
Ez így van, be kell látnom. Vedd tudomásul,
egy pár nap óta kezd nekem imponálni.
Az tudja férfiasan csinálni.
Egy pár olyan rémes helyzetet élt át,
hát, mondhatom, hogy vehetnél róla példát!
Lemondott Thekláról! Bámulatos.
A herceg dolga, az persze, ha rossz
volt formában, de lényegében semmi
kifogás nem lehet. Nem kell ezt úgy venni.
De Schippel a becsületre nagyon kényes.
Az eljárása direkt úri és fényes.
És milyen finom volt a karban részt vett,
és jól helyt állt, és a serleg miénk lett!
És végül: most is kiáll nagyszerűen,
mikor halni kell! Kimondom egyszerűen,
hogy: ez a Schippel férfi ám!

KREY
És nagyszerűen lő talán.

HICKETIER
(dühösen, magában)
Mily gyáva, lenézem őt;
köszönöm szépen az ilyen vőt!

WOLKE
(Hicketierhez)
Látod, hogy fél szegény,
hát mit dicséred azt a csavargó flótást!

HICKETIER
A flótás, kijelentem én,
az tegnap óta dzsentlemén.
Kit tegnap a herceg is meggratulált.

WOLKE
(idegesen nézi az óráját)
Már nyolcz óra! Késünk! Mi lesz hát?
Itt illenék már lenniök. Nyolc óra!

KREY
(reménykedve)
Ah, úgy, talán megfeledkeztek róla.

WOLKE
Azt mégse. Nem, nem. Az nem valószínű.

KREY
(metszően)
Engedj meg, estig itt várjak talán?

5. jelenet
(Schippel, Müller, Schultze és az előbbiek)

SCHIPPEL
(az előbbieket még nem látva Müllerhez)
De Müller, mondja, mit akar tőlem?
Hát halottat csinál belőlem.
Már messze járnék ezalatt.

MÜLLER
Az gyáva, ki mostan megszalad.
Krey biztos a levegőbe lő.

KREY
(reszketve)
Óh, jaj, a halálszag érezhető.

(Némajáték.
Roppant külsőséges üdvözlések cilinderlengetéssel, az alábbiak szerint:
Wolke, Krey, Hicketier a színpad közepén állnak, miközben Müller, Schippel és Schultze oldalról érkezve elvonulnak, s mindegyikőjük előtt külön megemelik a cilinderüket, amire viszonzásul ugyanez történik a túloldalról.
Először Müller megáll Hicketier előtt, majd Krey előtt, mialatt Schippel áll Hicketier elé, majd Müller Wolke elé lép, Schippel Krey elé, Schultze pedig Hicketier elé, és így tovább. A jelenetnek le kell játszódnia a zene hossza alatt.

















Müller és Schultze kilépik a távolságot, megjelölik a helyeket.
Schippel jön jobbra előre, Krey balra hátul áll meg.)


SCHIPPEL, KREY
(magának)
Óh, hogy ilyet megérjek!
Óh, megesznek a férgek!
Szívem szegény, dobogsz te még,
de nem tart már soká ez,
Óh, árva Schippel/Krey,
a perc közeleg, érted valóban kár lesz.
Még élek, még nincs semmi baj,
de nem soká meghalok, jaj!

MÜLLER
Kétszeri golyóváltás! Éles töltésekkel!

SCHIPPEL, KREY
Óh, hogy ilyet megérjek!
Óh, megesznek a férgek!

SCHULTZE
Háromig olvasok, aztán vigyázz!

SCHLIPPEL, KREY
Na, lelkem, most az égbe szállsz!

SCHULTZE
Most figyelni, urak! Olvasok: egy, kettő, három!

(Krey a „három”-nál összeesik, Schippel egy pillanattal később a levegőbe lő.)

WOLKE
(Kreyhez siet)
Az Isten szerelmére! Krey, óh, Krey!

SCHIPPEL
Most omlik vére!

SCHULTZE
Mi lelte őt?

(Wolke feltámasztja Kreyt)

HICKETIER
Elesett már a lövés előtt!

MÜLLER
Na, nincs baj, nem történt semmi, semmi!

SCHIPPEL
(fellélegezve)
Hát, akkor el lehet menni?

(Müller Kreyhez vezeti)

KREY
Élek tehát, s’ tovább is élek, nemde?

SCHLIPPEL
Hát, kérem, nézzen a szemembe!

WOLKE
(Kreyhez)
Add a kezedet hát!

KREY
Kezeljünk ketten,
hisz én voltaképpen mindig szerettem.

MÜLLER, SCHULTZE
(Hicketierhez)
Mi gratulálunk, Krey úr, hősnek bizonyult.

SCHULTZE
Tetőtől talpig jellem.

MÜLLER
Igazi úr!

(Müller és Schultze távozik. Roppant formális cilinderlengetések, miként a színrelépésnél)

6. jelenet
(Schippel, Krey, Wolke, Hicketier)

KREY majd SCHLIPPEL
Ez volt ám a megpróbáltatás,
s’ most semmi csűrés csavarás, mily drukkolás.

WOLKE
Vége, ha jó, minden jó,
ez ma is elmondható!

HICKETIER
Hát kérem, ezt ön fényesen állta!
(megrázza Schippel kezét)

WOLKE
Valóban imponálni kezd,
ki hitte volna róla ezt?

HICKETIER
Úgy ám! Most Schippel új világba léphet át,
befogadja őt a jó társaság.
Messze megbámult dalnok, fennkölt dalár,
a félreértés megszűnt ma már.
Keblemre, drága jó barát!

SCHIPPEL
Mily megható!

HICKETIER
Közénk tartozol tehát,
zengjen rá bérceken, völgyeken át
víg áldomás, víg áldomás!

KREY, WOLKE, HICKETIER
S’ a kvartett teljes, mily csodás,
óh, mámorító változás!

(Magasztos hangulatban elérzékenyülten, átölelve egymás vállát, a következő dalt éneklik, mialatt lassan elhagyják a színt, úgy, hogy a két befejező taktus már a színen kívül hangozzék el.)

SCHLIPPEL, KREY, WOLKE, HICKETIER
Wer hat Dich du schöner Wald
aufgebaut so hoch da droben?
Wohl den Meister will ich loben
so lang noch mein Stimm’ erschallt,
Lebe wohl, du schöner Wald!

VÉGE


 A szövegbe iktatott képek az ősbemutató évében, illetve az azt követő két-három esztendőben készültek, és az akkori szcenírozást mutatják.

Hicketier - Szende Ferenc
Jenny - Budanovits Mária
Thekla - Nagy Margit
Schippel - Laurisin Lajos
Herceg - Palló Imre
Wolke - Maleczky Oszkár
Krey - Szügyi Kálmán
Müller - Toronyi Gyula
Schultze - Palotay Árpád

Díszlet: Oláh Gusztáv

Rendezte: Márkus László

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése