2015. november 12., csütörtök

Haydn – Goldoni: ÉLET A HOLDON (Il mondo della Luna)

ÉLET A HOLDON

Szövegét írta
Carlo Goldoni

Fordította
Csákovics Lajos

Zenéjét szerezte
Joseph Haydn

SZEREPLŐK:

ECCLITICO, álasztrológus
ERNESTO, nemes úrfi
BUONAFEDE, gazdag polgár
CLARICE, előbbi lánya
FLAMINIA, másik lánya
LISETTA, Buonafede szobalánya
CECCO, Ernesto szolgája

Ecclitico tanítványai, lovagok, apródok, szolgák, a Hold népe

Ősbemutató: 1777. augusztus 3., Eszterháza



ELSŐ FELVONÁS
 
Első jelenet

(Holdas éj, csillagos égbolt. Terasz Ecclitico házának tetején. Középen torony vagy csillagvizsgáló és két állványon egy nagy távcső.
Négy lámpa világítja meg a teraszt.
Ecclitico és négy tanítvány.)

1a - Kórus

ECCLITICO, DIÁKOK
Jöjj, Hold, kegyes úrnő,
te, Nap kecses húga,
hintsd fényedet újra,
hadd áradjon szét!
Vesd félre a fátylad,
óh, tárd fel az orcád,
hadd lássuk, ki szórt ránk
ily tündöklő fényt!
A fátylat vesd félre,
hadd láthassuk végre,
hogy orcád mily szép!
A fátylat vesd félre,
hadd láthassuk végre,
mit elrejtesz még,
mit elrejtesz még,
mit elrejtesz még!

(…)

(Fogják a távcsövet, a csillagvizsgálóhoz viszik,
a cső vége kikandikál a torony csúcsán.)


Recitativo

ECCLITTICO
Óh, milyen boldog ember,
aki együgyűségénél fogva
bármilyen mesét meg tud enni!
S mily remek mesterség csalónak lenni!
Van, ki befektetni csalja ki a pénzük,
van, ki kincseket ígér,
más titkot ad el pénzért,
van, ki kártyát vetve jósol,
és horoszkópot állít,
vagy gagyit árul drágán…
A mafla népet nagy öröm lóvá tenni!
Nagyszerű mesterség csalónak lenni!
Nos, ami engem illet,
én csillagjósnak álltam,
sokszor jégre vittem maflát és bölcset,
alapelvem: „Az időt haszonnal töltsed!”
Itt van egy újabb ostoba paprikajancsi:
igen, ő Buonafede,
oly bárgyú őkegyelme,
hogy nekem mindent elhisz,
ki is használom őt, ahogy csak lehet:
trükkös masinám fej majd a marhától tejet!

Második jelenet

(Buonafede, előbbi)

Recitativo

BUONAFEDE
Zavarom tán?

ECCLITICO
Nem, dehogy! Jöjjön bátran!

BUONAFEDE
Drága signor Ecclitico,
Szabad tudnom, miről elmélkedett?

ECCLITICO
Komoly kérdések kötnek le most éppen:
izgat a titkos vonzás,
mely összetartja csillagaink közt
a mennyei rendszert,
a Göncölszekér rúdját balra húzza,
az Oroszlánt a Baktól távol tartja,
s görbén sosem áll a Kiskutya farka!

BUONAFED
Roppant érdekes kérdés!
Az asztrológia régi kedvtelésem,
s ez tényleg becses téma…
Ám ami engem érdekel, megmondom:
azt volna tudni jó, mi van a Holdon?

ECCLITICO
A Hold, kérem, áttetsző égitest,
mely a napsugár fényét szórja vissza;
ám ez a szép, gömbölyű test belül üreges;
tudja Ön, mi van bent? Egy másik világ!

BUONAFEDE
Mit nem mond uraságod!
Egy világ volna benne?
És mik azok a foltok,
amik látszanak innen szabad szemmel?
Nagyanyám egykor régen
nekem úgy magyarázta,
hogy azok ott a Holdnak szeme és a szája.

ECCLITICO
Nevetséges, ugyan kérem!
A foltok domborzati képletek:
dombok, hegyek, völgyek.
De másmilyen ott a kő is,
minden egészen más, máshogyan
viselkednek ottfenn a dolgok,
a szikla mint a szivacs
annyira lágy és puha,
és rugalmas a talaj, emeli a lábat,
aki naphosszat járkál, még el sem fárad.

BUONAFEDE
Valódi csoda!
De mondja, kedves uram,
honnan juthatott kegyed,
ilyen felfedezésre?

ECCLITICO
A teleszkópom révén,
a felszínen kívül messzelátóm
a Holdnak közepébe is hagy belelátnom.
Ezzel nem csupán sziklát,
városokat is látni,
minden teret és házat, mindenik embert!
És távcsövemnek hála,
láthatni azt is, ha éppen arra vágyna,
ott fönt a hölgyek hogyan bújnak ágyba!

BUONAFEDE           
Milyen nagyszerű eszköz!
De mondja, volna mód,
Ecclitico barátom,
a távcsövével ezt nekem is látnom?

ECCLITICO
Miért ne? Habár
e látványban e percig nekem volt csak részem,
Önnek megengedem, hogy belenézzen!

BUONAFEDE
Igazán kedves Öntől, lekötelez,
s higgye el, hogy a hála bőkezű lesz!

(…)

Harmadik jelenet

(A diákok kilépnek a csillagvizsgálóból,
meghajolnak Buonafede felé)

2 – Kórus

BUONAFEDE
Láthatom! Végre, végre!

NÉGY DIÁK
Mily nagy szerencse érte!
Önt nagy szerencse érte:
a csőbe belenézve
majd felpezseg a vére,
oly nagy csoda, mit lát!

BUONAFEDE
Oly hálás vagyok érte;
ez ám a boldogság!

NÉGY DIÁK
Ön éles eszű ember,
Ön bölcs, az esze vág!
Bölcs, az esze vág!
Már útmutatás nem kell,
mert érti, amit lát!

(Távoznak)

BUONAFEDE
Én hálát adok érte;
vár rám a boldogság!

(Belép a fülkébe)

ECCLITICO
Megnyúlik majd a képe,
ha folytatom tovább!

Recitativo

(…)

ECCLITICO
Mennyi ostoba ember
vesz hamis messzelátót,
s elhiszi azt, hogy színigazat lát,
pedig itt hever lent az igazság.
Egyre csak azzal foglalkoznak,
mi folyik másutt,
pedig nem kell távcső, hogy önmagunk meglássuk!

(A távcső végéhez közeledni látni egy kivilágított gépezetet, amelyben figurák mozognak.)


3a – Intermezzo

Recitativo

(…)

BUONAFEDE
Drága signor Ecclitico,
milyen nagyszerű élmény!
Szívből megköszönöm, fogadja hálám,
s tegye el ezt az erszényt!

ECCLITICO
Óh, hova gondol!

BUONAFEDE
Ej, tegye zsebre! Ugyan, ez a legkevesebb!

ECCLITICO
Legyen kedve szerint; megköszönöm.

BUONAFEDE
És holnap jönnék újra!

ECCLITICO
Nagy örömmel várom!

BUONAFEDE
Az egyszer biztos, hogy ez remek műszer!
Hogy én ott miket láttam…! Megteltem tűzzel!

4Ária

BUONAFEDE
Volt egy aggastyán s egy lányka,
aki csókolta vén kedvesét!
Majd egy férj, ki képen vágta,
s bottal elverte hűtlen nejét!
Majd egy megcsalt asszonyt láttam,
ki egy ifjat kerget lázban, égő vágyban,
de az mással van az ágyban…
Juj! Ilyen mókát még nem láttam!
Milyen földöntúli élmény,
ha belátsz a Hold alá,
ha belátsz a Hold alá!
Minden percét újraélném,
oly nagy kedvem volna rá,
oly nagy kedvem volna rá!
Minden percét újraélném,
oly nagy kedvem volna rá,
oly nagy kedvem volna rá,
oly nagy kedvem volna rá,
oly nagy kedvem volna rá!
Jött a férj és jól elverte,
megruházta a bővérű asszonyt…
Míg a bácsi ölbe vette,
s átölelte az ifjú menyasszonyt…
Néz a megcsalt nő csak vágyban,
hogy a szerelmese mással van az ágyban,
hogy az mással van az ágyban!
Milyen földöntúli élmény,
ha belátsz a Hold alá!
Minden percét újraélném,
oly nagy kedvem volna rá,
oly nagy kedvem volna rá!
Volt egy aggastyán egy lánnyal…
Volt egy férj egy nagy husánggal…
Volt egy megcsalt nő nagy vággyal,
s üres ággyal!
Uramisten, ez nagyon tetszett!
Mennyei percek!
Bravó, bravó, bravó, bravó!
Milyen földöntúli élmény,
ha belátsz a Hold alá,
ha belátsz a Hold alá!
Minden percét újraélném,
oly nagy kedvem volna rá,
oly nagy kedvem volna rá!
Minden percét újraélném,
oly nagy kedvem volna rá,
oly nagy kedvem volna rá,
oly nagy kedvem volna rá!

(Távozik)

Negyedik jelenet

(Ecclitico, majd Ernesto és Meccs)

Recitativo

ECCLITICO
Engem csöppet sem érdekel, van-e pénze,
nem is arra vadászom,
de a lánya egy szépség,
akit rendkívül féltékenyen őriz;
tán elnyerhetem mégis, lehetek vő is!

ERNESTO
Barátom, jó hogy látom!

ECCLITICO
Megtisztel uraságod.

CECCO
Fejet hajtok a mennyei Hold titkára előtt.

ECCLITICO
Aki hülye, már az is marad…

ERNESTO
Az imént Buonafede urat láttam,
amint távozott innen. Ismerik egymást?

ECCLITICO
Barátok vagyunk, kérem,
nagyon érdekli becses mesterségem.
Van egy gyönyörű szép lánya.

ERNESTO
Van neki kettő.

CECCO
Sőt, nekem úgy tűnik,
a szobalánnyal együtt három van.

ERNESTO
Én Flaminiáért égek.

ECCLITICO
És én Claricét imádom.

CECCO
Engem Lisetta miatt ifjan ér halálom!

ERNESTO
Megkértem atyjától, de
az visszautasított.

ECCLTICO
Mert úgy tervezte el, hogy mindkét lányát
egy nagyherceghez adja.

CECCO
De hisz akkor
a szobalány kezét egy báró kapja!

ECCLITICO
Szerelmét Flaminia viszonozza?

ERNESTO
A szíve csak értem ég.

CECCO
Lisettát vonzza
a nyers férfierő, megőrül értem!

ECCLITICO
Clarice is megszeretett engem.
Megszabadítsuk őket
ettől a vén bolondtól?

ERNESTO
Nincs mire várnunk!

ECCLITICO
Csak kövessenek bátran; munkához látunk!

CECCO
Ön nagyszerű lesz majd közvetítőnek!

ECCLITICO
Hogyan állnak a pénzzel?

ERNESTO
Hogyha pénz kell, kiüríttetem a kincstárt.

CECCO
Én felajánlom a teljes havi bérem.

ECCLITICO
Hát kezdjük! Egy csodákra képes
műszerészem van már. Segítsége révén
és a magam furfangjával
jó signor Buonafede, ez a vén hólyag,
maga adja majd át mindhárom hölgyet.

CECCO
De jó lesz!

ERNESTO
Hogy érjük el?

ECCLITICO
Menjünk csak sorban!
Tegyék azt, amit mondok!
Most csak egy dolog kell: hozzanak pénzt;
nem csalódhatnak bennem, a tervem kész!

No. 5 – Ária

ECCLITICO
Most már csak egy kis pénz kell,
és némi józanésszel
a célhoz könnyen érsz el;
ezt így megértik tán.
Most már csak egy kis pénz kell,
és némi józanésszel
a célhoz könnyen érsz el;
ezt így megértik tán.
És nem csalódnak bennem,
így, így nem csalódnak bennem,
ha bíznak, s hisznek ebben:
az ostoba és a fösvény,
az ostoba és a fösvény
nem győzhet, a végén pórul jár!
Jaj, jaj, jaj, jaj!
Nem győzhet, majd a végén pórul jár,
a végén mind pórul jár!
Most már csak egy kis pénz kell,
és némi józanésszel
a célhoz könnyen érsz el;
ezt így megértik tán.
És nem csalódnak bennem,
ha bíznak, hisznek ebben
ha bíznak, hisznek ebben:
az ostoba és a fösvény,
az ostoba és a fösvény
nem győzhet, a végén pórul jár!
Nem győzhet, majd a végén pórul jár!
ha bíznak, s hisznek ebben:
az ostoba és a fösvény
nem győzhet, nem győzhet,
és a végén pórul jár!
A végén mind pórul jár!
(El.)

Ötödik jelenet

(Ernesto és Cecco)

Recitativo

Cecco
Én biztos vagyok benne, hogy kőgazdag a fickó.

(…)

ERNESTO
(…) Ha gazdag is, én nem bánom,
Fő, hogy mellettünk álljon,
és azért segít, mert Claricébe szerelmes.

CECCO
Mondhatom: ügyes! A kedves
Ecclitico úr kiéli a vágyát,
ez a két hülye állja csak a számlát!

ERNESTO
(…) Hallgass! Amíg én vagyok az úr,
befogod!

CECCO
Máris hallgatok,
és nem nyafogok!

ERNESTO
(…)
Most eredj! Várj ott, ahol Ecclitico megszállt,
és ahol holnap – Eccliticónak hála –
párom ölelem én szívemre zárva!

No. 6 – Ária

ERNESTO
Ne hunyjon a lángja
a drága szempárnak,
szerelmes sugára
ha biztatva árad,
ránk boldogság vár.
A bájos ajkon,
ha víg kacaj éled,
én boldogan hallom,
és érzem, nem késhet,
mit szívünk úgy vár,
mit szívünk úgy vár!

Ne hunyjon a lángja
a drága szempárnak,
és víg kacagása
az édes kis szájnak
ne szűnjön, ne szűnjön,
mert ránk még a boldogság vár,
nem késhet már!
A mámor, a jókedv
már többé nem késhet,
nem várathat már túl soká, nem!
Nincs távol, ránk talál!

Ne hunyjon a lángja
a drága szempárnak,
szerelmes sugára
ha biztatva árad,
ránk boldogság vár.
A bájos ajkon,
ha víg kacaj éled,
a hangját, ha hallom,
én érzem, nem késhet,
mit szívünk úgy vár,
nincs távol, ránk talál!

Ne hunyjon a lángja
a drága szempárnak,
és víg kacagása
az édes kis szájnak
ne szűnjön, ne szűnjön,
nincs távol, mit szívünk oly forrón vár!

A mámor, a jókedv,
már többet nem késhet,
itt jár, nem várathat már!
Nem késhet már, ránk talál!
(El.)

Hatodik jelenet

(Cecco egyedül)

Recitativo

CECCO
Komolyan mondom, a gazdám néha röhejes,
hát bolond, aki hallgat rá…
Bár sokan éppen ilyenek.
A krumpli krumpli marad, ha bárhogy is nevezik.
Csak egy példát mondok ugyebár:
az álszent őnekik ájtatos,
vagy jó beosztó az, aki zsugori,
és bőkezűnek mondják azt, aki pazarol…
Az asszonynépség is ezt kellett hogy megérje:
az a szép, ha képét kimeszeli fehérre!

No. 7 – Ária

CECCO
A májam jót nevet:
van még, ki elhiszi,
hogy mindaz úgy igaz,
mint állítják!
Csak bámulhatsz együgyűn
csalóka képeket,
s mit meg kell értened,
nem látod át!
Csak bámulod együgyűn
a csalfa képeket,
s mit meg kell értened,
nem látod át!
Becsapnak tégedet,
s nem látod át,
nem látod át,
nem látod át!

A májam jót nevet:
van még, ki elhiszi,
hogy mindaz úgy igaz,
mint állítják!
Míg bámulsz együgyűn
csalóka képeket,
mit meg kell értened,
nem látod át!
Nem látod át!
A májam jót nevet:
van még, ki elhiszi,
hogy minden úgy igaz,
mint állítják!
Ne bámulj ostobán
csalóka képeket,
mit meg kell értened,
nem látod át,
mit meg kell értened,
nem látod át,
nem látod át,
nem látod át!

(Színváltozás)

Hetedik jelenet

(Nyitott erkélyes szoba Buonafede házában, asztalka lámpással, székekkel.
Clarice és Flaminia)

Recitativo

CLARICE
Jöjj velem, kedves húgom!
(…)
Olyan élvezet levegőzni éjjel.

FLAMINIA
Jaj, meg ne tudja, atyánk oly szigorú,
baj lehet ebből!

CLARICE
Ő foglalkozzon mással!
Nem élhetünk bezárva,
cukorból vagyunk talán,
hogy a friss levegőre ki sem enged?

FLAMINIA
Mit kíván, el kell tűrnünk,
ő atyaként rendelkezik felettünk.

CLARICE
De én ezt nagyon unom.
Meddig kell, tűrje egy érett nő az apját?
Epedve várom házasságom napját!

FLAMINIA
Ha férjhez mentünk, más lesz?
Te azt hiszed, csak öröm vár reánk?
Tévedsz! Az lesz valódi szolgaság!

CLARICE
Kedves húgom, aki nősül,
egy sem annyira szigorú;
mind szabadságra vágynak, ahogy mi is,
ez a vasszigor már szörnyen cikis.

(…)

FLAMINIA
(…)
Tudom, Ernestóval boldog lenne az élet!

CLARICE
S én örömet leljek Ecclitico mellett!

FLAMINIA
Az egy nyámnyila fickó!
Az másra nem is gondol,
mint hogy egy újabb adatot szerezzen a Holdról!

CLARICE
Éppen ez, ami tetszik!
Kell-e nála jobb férj?
Hogyha nem figyel másra, Holdra meg Napra,
úgy él asszonya is, ahogy kedve tartja.

FLAMINIA
Félek, hogy atyánk majd férjet
nem a kedvünkre választ…

CLARICE
Volna megoldás, azt alkalmazhatjuk végül:
férjhez megyünk csak úgy, a tudta nélkül.

FLAMINIA
Ez méltatlan egy illedelmes lányhoz!
Bár itt nem az ész határoz.
A szerelem ad parancsot,
a szigor velünk így vallott kudarcot.

No. 8 – Ária

FLAMINIA
Az ész a lélek trónján
királynő módra trónol,
királynő módra trónol,        
de néha harc nélkül hódol,
de néha harc nélkül hódol:
szerelem támad rá,
szerelem támad rá.
Az ész a lélek trónján
királynő módra trónol,
de néha harc nélkül hódol,
mert szerelem támadt rá,
szerelem támad rá,
szerelem támad rá.

(Távozik)

Nyolcadik jelenet

(Clarice, majd Buonafede)

Recitativo

BUONAFEDE
Lányom asszony, már megint!
Én ezerszer megmondtam,
hogy a szobájából ki ne lépjen!

CLARICE
S én éppen olyan sokszor
kiruccantam a házból.
(…)

BUONAFEDE
Szeleburdi, de várjon,
majd megbüntetem én!

CLARICE
Úgy, nagyon helyesen!
Űzzön csak el a háztól, és adjon férjhez!

BUONAFEDE
Hogyha férjhez adlak,
az nem neked büntetés, hanem a férjnek.
Feleségül még senki nem kívánt
önhöz hasonlóan makacs, őrült lányt.

CLARICE
Én őrült? Maga téved.
Úgy lennék őrült,
ha szó nélkül tűrném, hogy megfélemlítsen,
de kijelenthetem: esélye sincsen.

No. 9 – Ária

CLARICE
Annyit mondok, adjon férjhez,
ez a vágyam, tudja régen,
de ha önt hiába kérem,
hiába kérem,
bízza rám a sorsomat!
De, ha Önt hiába kérem,
bízza rám a sorsomat!
Tudom jól, haragot érez,
de én nem maradok vénlány
bízza sorsom talán énrám,
bízza sorsom talán énrám,
megtalálom, megtalálom,
megtalálom a páromat,
megtalálom páromat.

(Távozik.)

Kilencedik jelenet

(Buonafede, majd Lisetta)

Recitativo

BUONAFEDE
Hogyha fel tudnám lőni
a Holdra ezt a kislányt, de szép is lenne,
amit ott kapna, rég megérdemelte!

LISETTA
Gazduram, adjon isten!

(…)

BUONAFEDE
Lisetta, ha te azt tudnád,
micsoda csodás dolgot láttam!

LISETTA
Majd megtudom, elmondja úgyis...

BUONAFEDE
Nagy szerencse ért, képzeld:
belenézhettem a Hold belsejébe!

LISETTA
(félre)
(Kezdi a régi nótát!)

BUONAFEDE
Az is megeshet… Hiszen szeretlek…
Megeshet az is,
ha jól viselkedel, ha nem vagy konok,
és segítsz egyben-másban,
hogy megnézheted majd, amit én láttam!

LISETTA
Gazduram tudja, készségesen szolgálom mindig,
szeretem nappal-éjjel úgy, ahogy illik.
(félre)
(Egész addig, míg fizetni tud érte.)

BUONAFEDE
Legyen is így! Nos, halljad,
mekkora öröm ért, miben volt részem,
hogy tudd, mi az, hogy érdem,
tudomány, mi a hőstett,
s mi a haszna egy égbe látó csőnek!

LISETTA
Inkább lenne egy szívbe látó csöve,
amivel itt a Földön
szívem mélyére nézne, és akkor látná,
hogy csak Önért dobog.
(félre)
(Hogyha beveszi ezt, valóban bolond!)

(…)

BUONAFEDE
Jutalmul holnap elviszlek majd magammal,
a csillagásznál láthatod, ott fönt
hogyan élnek ily jóravaló nők!

No. 8 – Ária

LISETTA
Ilyen nőre úgyse lel,
párja nincs, valódi kincs;
ilyen nőre nem talál!
Nem! Ilyen jóravaló nőre nem talál!
Bennem dúl a kedvesség,
bennem dúl a szívjóság.
Kérdjen bárkit, mind tudják:
„Ő egy angyal” – csak így mondják.
Bennem dúl a kedvesség,
túlcsordul a szívjóság,
túlontúl is, így mondják…
Kérdjen bárkit, mind tudják,
 „Ő egy angyal” – így mondják,
kérdjen bárkit: „Ő egy angyal” – így mondják,
mind így mondják.

Bennem nem találni gúnyt,
szívem nem volt még irigy;
én kimondom, így vagy úgy,
sok beszédnek alja híg;
Ön, ki rég szívembe lát,
egy van ott, a tisztaság!
Én kimondom úgy vagy így:
sok beszédnek alja híg.
Ön, ki rég szívembe lát,
egy van ott, a tisztaság!
Ilyen nőre úgyse lel,
ilyen nőre úgyse lel,
párja nincs, valódi kincs;
ilyen nőre nem talál!
Bennem dúl a kedvesség,
bennem dúl a szívjóság.
Hát, hisz’ tudja, Ön tudja,
mindent lát.
Kérdjen bárkit, mind tudják,
„Ő egy angyal!” – így mondják.
Kérdjen bárkit: „Ő egy angyal” – így mondják,
mind így mondják.

Bennem nem találni gúnyt,
szívem nem volt még irigy;
én kimondom így vagy úgy:
sok beszédnek alja híg;
Ön, ki rég szívembe lát,
egy van ott, a tisztaság!
Egy van ott, a tisztaság,
jól mondják.

(El.)

Tizedik jelenet

(Buonafede, majd Ecclitico)

Recitativo

(…)

ECCLITICO
Ezer bocsánat, tudom
illetlenség, hogy most otthonába törjek,
de barátságunk jelét hozom önnek.

BUONAFEDE
Mi a jó hír, mely elvezette hozzám?

ECCLITICO
Ugye, senki nem hallhat?

BUONAFEDE
Nem, itt senki.
Szabadon szólhat bármiről.

ECCLITICO
Ön az egyetlen,
akit szívből tisztelek és becsülök;
azért is jöttem önhöz, mert úgy szeretem,
és addig kellett megtennem, míg tehetem…

BUONAFEDE
Igen megtisztelő. De mi a célja,
amit közölni óhajt?

ECCLITICO
Búcsúzni jöttem, nem látjuk többet egymást.

BUONAFEDE
Nem látjuk többet?
Jaj nekem! Mi történt?

ECCLITICO
Barátom, nincs tovább. Örökre áldja Ég!

BUONAFEDE
Megszakad a szívem! De hova megy?

ECCLITICO
Elmondok mindent sorra,
Ön tudjon róla: a nagyhatalmú császár,
a Hold Világ ura magához rendelt.
Egy néhány rövid perc még, s eltűnök észrevétlen,
ilyen messzire repít el a sorsom;
fönt, a Holdbeli földön leszek otthon.

(…)

BUONAFEDE
Hát ez csoda! Milyen csoda! De az nagyon
magasan van, s nagyon messze!
Mondja, nem fél, hogy visszapottyan
akár egy fejsze?

ECCLITICO
Fölfedek Önnek mindent.
Távcsövem vastag lencséje majdhogynem kitört:
azon küldött a császár varázslikőrt.
Hörpintek féldecit,
és a Holdba azon nyomban felrepít!

BUONAFEDE
Barátom, ha volna kedve,
rajtam is segíthetne…

ECCLITICO
Miben és hogy’?

BUONAFEDE
Adjon, kérem, egy icipici kortyot,
hadd éljem én is át e csodadolgot!

ECCLITICO
(félre)
(Már bekapta a horgot.)

(…)

BUONAFEDE
No, és hogy legyen aztán?

ECCLITICO
Majd érezzük, hogy lassanként
elrenyhül a testünk, egészen gyönge,
és könnyűek leszünk úgy, mintha szárnyunk nőne.

BUONAFEDE
Nem is tudom, igyam-e…
Megtegyem vagy inkább ne?

ECCLITICO
Pedig jó szívvel adtam,
de ha nem kéri mégsem, megiszom magam.

(Úgy tesz, mintha inna)

BUONAFEDE
Meg ne igya mindet, az Istenért!

ECCLITICO
Még itt vagyok, de fogjon le, mert rögtön szállok!
Óh, milyen jó így! Szárnyaim lengve hordom!
Egy röpke perc, és fönt vagyok a Holdon!

(Forgatja a szemeit)

BUONAFEDE
Milyen furcsa a szeme!
Szinte holdkórosnak tűnik.

ECCLITICO
Mert a Holdba megyek, e lét megszűnik…
Ég önnel! Szállok.

BUONAFEDE
De várjon! Felmegyek én is önnel!

ECCLITICO
Itt van, no, fogja!
Csak hajtsa fel ezt a kortyot, s jön a Holdra!

(…)

(Iszik)

ECCLITICO
(magában)
(Váljék egészségedre!
(…) Egy szempillantás múlva
édesdeden alszik; akkor jön a móka,
mikor azt hiszi feljutott a Holdba!)

BUONAFEDE
Kész van. Megittam én is.
Téged itt hagylak végleg,
te hitvány földi élet;
már a Holdhaza vár, s boldogan élek!
De jaj! Éget a gyomrom!

ECCLITICO
Ne féljen, komolyan mondom:
sokkal jobban lesz mindjárt,
könnyű lesz minden tagja, élvezni fogja!

BUONAFEDE
Ejnye, de álmos lettem!

ECCLITICO
Az ital így hat,
e csodaszerben bízhat!

BUONAFEDE
Már alig tart a lábam…

ECCLITICO
Üljön csak le ide!
(Leülteti)
Minden kész, hogy a Földről a Holdba bevigye.

BUONAFEDE
Úgy hiszem, repülök.

ECCLITICO
Úgy hiszem én is.

BUONAFEDE
Kérem, árulja el,
hol vagyok, merre járok? A Földön, vagy az égen?

ECCLITICO
Épp távozóban, emelkedik szépen…

BUONAFEDE
Már súlyomat sem érzem!
De hogyan jutunk ki a csukott ajtón?

ECCLITICO
Még nyitva van a balkon,
talán röppenjen arra!

BUONAFEDE
Jó lesz, könnyeden szállok!

ECCLITICO
(Félre)
(Mekkora marha!)

Tizenegyedik jelenet

(Ecclitico és Buonafede, majd Clarice és Lisetta)

No. 11b – I. Finálé

BUONAFEDE
Szállok, szállok; fel a Holdra…

ECCLITICO
Jó, csak szálljon, az a dolga!

BUONAFEDE
Maga hol van?

ECCLITICO
Jövök, várjon!

Bús földi élet, Ég áldjon!
Isten áldjon!
BUONAFEDE
Bús földi élet, Ég áldjon!
Isten áldjon!

(Belép Clarice és Lisetta)

CLARICE
No de, itt meg mi folyik?

LISETTA
Kedves gazdám, mi van itt?

CLARICE
Mi van itt?

LISETTA
Mi van itt?

CLARICE
Mondja, kérem, mi ez itt?
LISETTA
Kedves gazdám, itt mi folyik?

BUONAFEDE
Édes lányok, éppen szállok…

CLARICE, LISETTA
Hova, merre? Hova, merre?

ECCLITICO
(Félre)
(Kapóra jöttek!)

BUONAFEDE
Szállok fel, a Hold világba…

CLARICE, LISETTA
Óh, nagy Isten! Szegény, most vége!

BUONAFEDE
Milyen jó így! Gyönyörűséges!

ECCLITICO
(félre)
(Éljen, éljen! Igazán szép lesz!)

CLARICE, LISETTA
Jaj, most meghal!

BUONAFEDE
Drága Holdam, szállok hozzád, édesem!
Szállok, szállok, mindenem!
(Elalszik.)

CLARICE, LISETTA
Vége, meghalt!

Ide gyorsan!
Repülősót keresek!
Máris visszasietek!

(Távoznak)

ECCLITICO
Hatott az altató,
a tréfa így a jó!
Azonnal elviszik,
intézkedem.
Fabrizio! Prospero!

(Bejön két szolga)

Minden megy terv szerint:
vigyétek el szegényt,
ne lássák itt!

(Buonafedét elcipelik)

Várom a hölgyeket;
nagy lesz a rémület,
azt hiszik vége lett:
volt és most nincs!

(Clarice és Lisetta visszatér)

CLARICE
Jaj nekem, meghalt! Jaj, szörnyű ez!

LISETTA
Jaj, hamar vége lett! Jaj, most mi lesz?!

ECCLITICO
Nem! Csak ne sírjanak; minek ez?
Ugyan, ne sírjanak, fölösleges!

CLARICE, LISETTA
Jaj, neki vége van, rettenetes!
Jaj, milyen gyötrelem! Jaj, oda lett!

ECCLITICO
De maradt hátra végrendelet!

CLARICE, LISETTA
Jaj, jaj, milyen gyötrelem! Így oda lett!

ECCLITICO
„Clarice lányom hatezer scudót
kap hozományul, ha férjhez megy.”

CLARICE
(Mind meghalunk egyszer, így igaz ez.)

ECCLITICO
„Szolgálólányom kétszáz dukátot,
kap hozományul, ha férjhez megy.”

LISETTA
(Már öreg volt úgyis, hát, mit tehetek?)

ECCLITICO
Jó Buonafede, már sose látjuk!

CLARICE, LISETTA
Jaj! Jaj, szegény szívem úgy fáj, hisz’ látja!

ECCLITICO
Még ma megkapják a hozományuk.

CLARICE, LISETTA
Azért ez így se rossz, hahahaha!
A fene bánja! Hahahaha!

CLARICE, LISETTA, ECCLITICO
Éljen az élet! Éljen az élet!
Ki meghalt, az meghalt. Ki meghalt, az meghalt.
Majd, amit ránk hagy,
ad vigasztalást.
Majd, amit ránk hagy,
ad vigasztalást.
Majd, amit ránk hagy,
ad vigasztalást.
Éljen az élet!
Ki meghalt, az meghalt.
Éljen az élet!
Ki meghalt, az meghalt.
Majd, amit ránk hagy,
ad vigasztalást.
Mit ránk hagy, ad vigasztalást.
Éljen az élet!
Ki meghalt, az meghalt.
Éljen az élet!
Ki meghalt, az meghalt.
Majd, amit ránk hagy,
ad vigasztalást.
Mit ránk hagy, ad vigasztalást.
A hozomány vigasztalás,
az vigasztalás, az vigasztalás.


MÁSODIK FELVONÁS

Első jelenet

(Gyönyörű kert Ecclitico házában, a holdbéli világnak átalakítva, ahol egynémely különleges dolgokat rendezett be az asztrológus – Buonafede megtévesztésére. Buonafede egy virágágyon alszik.
Ecclitico hóbortos ruhát visel. Ernesto a szokott ruhájában.)

Recitativo

(…)

Második jelenet

(Ecclitico és az alvó Buonafede)

ECCLITICO
Buonafede még alszik,
ám ideje lesz kelteni.
E repülősó megteszi,
A mákonyos álom, mit az ópium okozott,
egy-kettő messze száll.

(Üvegcsét dug az orra alá)

BUONAFEDE
Flaminia…

ECCLITICO
Az édeslányát hívja, már ébredezni kezdett.

BUONAFEDE
Hé, Clarice… Lisetta…

ECCLITICO
Névsorolvasást tartunk…

BUONAFEDE
Ej! Mi van itten?
(lassanként fölkel)

ECCLITICO
Barátom…

BUONAFEDE
Maga meg kicsoda?

ECCLITICO
Én? Talán föl sem ismer?
Én vagyok az, Ecclitico!

BUONAFEDE
Maga volna…?

ECCLITICO
Én vagyok az.

BUONAFEDE
Barátom, hol vagyunk, hol vagyunk, mondja?

ECCLITICO
Ott, ahol senkinek sincs semmi gondja!
Valódi csoda: feljutott a Holdba!

BUONAFEDE
Ej! Maga tréfál!

ECCLITICO
Hát nem veszi észre,
milyen ragyogó, hogyan tündöklik minden?
Mily balzsamos a lég, szellőcske libben…

BUONAFEDE
De így van! Mért is ne higgyem!
Dús rózsakert illata száll a légben.

ECCLITICO
A lába előtt, nézze,
mily selymes, puha pázsit,
szarkaláb, rózsa virágzik…

(kinyílnak a virágok)

BUONAFEDE
Mennyire más itt!

ECCLITICO
A fákról bájos
fülemüle éneke hallik!

(fülemüleének hallatszik.)

BUONAFEDE
Óh, mennyi szépség,
gyönyörű hely!
Magamhoz alig térek!

ECCLITICO
Köszönjük ezt a szélnek:
csemetekerti fácskák
Haydn édes balettzenéit játsszák!

(…)


14 – Balett

BUONAFEDE

BUONAFEDE
Mennyi kecsteli nimfa! Komolyan mondom:
könnyen meg fogok szokni itt a Holdon!

(…)

Harmadik jelenet

(Négy lovag apródokkal és szolgákkal, akik ruhát hoznak Buonafede átöltözéséhez, előbbiek.
Mialatt a lovagok a kórust éneklik, az apródok
leveszik Buonafede ruháját és az általuk hozott
mókás öltözéket adják rá.)

No. 15 – Kórus
                            
NÉGY LOVAG
Két boldog lélek,
immár célhoz értek,
a holdbéli élet
csak rátok vár.

Hé, el ne császkálj!
Mert hív maga a császár;
mit tán nem vártál:
ő szól hozzád.

ECCLITICO, BUONAFEDE
Az Ég áldja érte,
őt baj ne érje,
száz évig élve
uralkodjék!
Száz évig élve
uralkodjék!

NÉGY LOVAG
Új öltözékben,
pompával, szépen
most bátran lépjen
nagy császárunk elé!

MIND
Az Ég óvja, védje,
őt baj ne érje,
száz évig élve
uralkodjék!
Az Ég óvja, védje,
őt baj ne érje,
száz évig élve
uralkodjék!
Száz évig éljen,
száz évig éljen,
s uralkodjék!

(A lovagok távoznak, apródok, szolgák)

Recitativo

BUONAFEDE
Mondja, mi az előírás?
Földre boruljak vagy csak térdet hajtsak?

ECCLITICO
A nagyhatalmú császár
nem hízelkedéspárti. Őszinte lélek,
nyitott a nemes szívnek, s a tiszta észnek.

BUONAFEDE
Gyerünk! Már alig várom azt, hogy lássam!
Bár a várószoba tele lesz, késő van már…

ECCLITICO
Itt a nép nem ücsörög,
és nem zsémbel naphosszat, nem is kell várni,
rögtön beléphet bárki,
ha éppen látni kívánja a császárt,
és csókkal illetheti kezét vagy lábát.
Várjon csak, egy pillanat, ide hívom máris;
már biztos alig várja,
hogy indulhasson önhöz, s végre lássa.

BUONAFEDE
De hát a szobalányom, és a két lányom,
talán nem lesznek itt?

ECCLITICO
De, de! Feljönnek ők is! Sőt, a Földről jött hölgyek
itt kivételezettek dupla módon,
mert úgy változnak mind, mint fény a Holdon.

No. 16 - Ária

ECCLITICO
Ez sajnos így van, bölcs férfi tudja,
bölcs férfi tudja:
még ma oly jó vagy, majdnem elolvad,
annyira jó vagy, majdnem elolvad,
le se szakad rólad, folyton cirógat…
Ám holnap reggel, gyűlöl és megver!
Ez már csak így van.
Holdkóros társaság, ezek a nők, ilyenek ők!
Holdkóros társaság, ezek a nők, ilyenek ők!
Ezek a nők, ezek a nők!
Egyik nap kedvel,
őrülten kellesz,
aztán csak menj el,        
több csók itt nem lesz!
Hát ennél, esküszöm,
nincs leverőbb!
Egyik nap kedvel,
aztán csak menj el,
hát ennél, esküszöm,
nincs leverőbb!
És ez már így van,
mindenki tudja,
mindenki tudja,
mindenki tudja:
még ma oly jó vagy, majdnem elolvad,
annyira jó vagy, majdnem elolvad,
kicsi keze úgy cirógat…
Ám gondol egyet, gyűlöl és megvet!
Tán rosszul mondom, rosszul mondom?
Így van folyton.
Holdkóros társaság, az, ha mondom,
ilyenek ők!
Rosszul mondom? Ilyenek ők!
Egyik nap kedvel,
őrülten kellesz,
aztán csak menj el,
több csók itt nem lesz!
Hát ennél, esküszöm,
nincs leverőbb!
Egyik nap kedvel,
őrülten kellesz,
aztán csak menj el,
több csók itt nem lesz!
Hát ennél, esküszöm,
nincs leverőbb!
Holdkóros nők! Holdkóros nők!
(Távozik.)

Negyedik jelenet

(Buonafede egyedül)

Recitativo

BUONAFEDE
Ajaj, igazat mondott. Így van, Lisetta:
egyik nap ölel, csókol, másnap csak korhol.
Ám, hogyha ide jön, megváltozik talán.
Volt itt egy asszony, nagyon jól emlékszem erre,
kit a férje egy bottal rakott helyre.

Ötödik jelenet

(a színpad mélyén diadalkocsi tűnik fel, melyet négy, különös öltözetű férfi húz, a kocsin Cecco ül császári díszben, a lábánál Ernesto, hősi jelmezben, homlokán csillaggal.)


17 – Induló

(Buonafede csodálkozva bámul. Az induló hangjára megérkezik a kocsi, s megáll a szín kellős közepén; Ernesto száll le róla, majd megjátszott hódolattal segíti leszállni Ceccót.)

Recitativo

BUONAFEDE
Hódolattal hajtok térdet felségtek előtt.

CECCO
Maga meg ki, hogy énhelyettem holmi
feleségeknek hódol? Én ülök trónon.

BUONAFEDE
Bocsánat! A földi szokások nagyon mások,
s én még ahhoz vagyok szokva!

CECCO
Na, jó! Hallottam róla,
hogy odalent, a Földön
mind rangkórságban szenved
az, ki élete során pénzre szert tett.

BUONAFEDE
Ugyebár… De jól látok?
Az ott signor Ernesto?

ERNESTO
Rosszul látott.
Én csillag vagyok, és Heszperusznak hívnak.
Ha jő a barna alkony,
én már a holdvilágnak fényes tükrét tartom;
és bizonyára tőlem függ az említett úrra
befolyással levő csillagok útja.

BUONAFEDE
Ebből kukkot sem értek, de bárhogy nézzem,
pont olyan, egy az egyben.

ERNESTO
Csöppet sem lep meg engem.
Udvarunk becses tagja egy öreg bolond,
az meg pont olyan, mintha maga volna.

BUONAFEDE
Kedves hasonlat valóban, köszönöm szépen,
de megvallom, hogy bolond nem vagyok mégsem.

CECCO
Én úgy tudom, hogy ott lenn,
aki bolond, nagyon könnyen magasra juthat.

BUONAFEDE
(félre)
(Oda nézz! Fönt mindent tudnak!)

CECCO
És maga mit szól?
Hogy tetszik itten, nálunk?

BUONAFEDE
Igazat szólva, egy tökéletes világ
kinek ne tessék?
Csak egyetlenegy kérés, kegyes felség,
ha lehet, tegye meg, kérem!

CECCO
Mi legyen az? Én máris elintézem.

BUONAFEDE
Van két lányom, és egy szolgám… Ha ők…

CECCO
Jól van, már értem! Hívjunk lányokat fel!
Nem gond! Azonnal küldök
le egy üstököst értük, s felhozza őket.

BUONAFEDE
De az üstökös csillag rossz előjel a Földön!

CECCO
Ez nagyon megy lent, az álokoskodás!
Csillagok titkait kutatják a senkik,
mikor még magukról sem tudnak semmit.

BUONAFEDE
Ahogy ön mondja, felség! Nem szólok többet.

CECCO
Nos, idehozzuk őket.
Viszont feltételt szabok:
mind lássa, hogy egy üstökössel jól jár:
a szobalánya mától engem szolgál.

BUONAFEDE
Nagy uram…!

CECCO
Tudom én, Ön szerelmes a lányba.
Szép fehérnép a szentem,
de vele mától nem lesz entyempentyem.

BUONAFEDE
Tehát ismerni tetszik?

CECCO
Mondjuk úgy!
Csőre kapni volt már módom:
van egy nagy teleszkópom,
kukkolok azzal néha órahosszat,
az jól elszórakoztat;
s a Holdon edződött szemem fennakad rajta,
milyen ostoba lenn a magafajta.

No. 18 – Ária

CECCO
Nézd, a fösvény gürcöl, szenved,
gürcöl, szenved!
Ám kipurcan, s mi haszna van?
A sok pénz mind haszontalan.
Ez meg étlen-szomjan senyved,
mégis nagy pofája van.
Ez megölte szívszerelmét,
mafla gúnyol éles elmét.
Mennyi hülye, gügye, gyagya van a Földön!
Az a Föld egy diliház.
Aki jól él, nagyon unja,
aki csóró, emezt fúrja,
Ez a képét kiplasztikázza,
a szingli tesped nagy, kertes házba’
Ennyi őrült együtt gáz,
beteg bolygó, nem vitás!
Mennyi elmebeteg, gyagya van a Földön,
sérült entitás, a Föld nem más, a Föld nem más,
egy diliház!

(Visszaszáll a kocsira, kíséretestől távozik.)

Hatodik jelenet

(Buonafede és Ernesto)

Recitativo

ERNESTO
Szóval van két lánya?

BUONAFED
Van, bizony.

ERNESTO
És lányok vagy férjnél vannak?

BUONAFEDE
Még leányok,
s nem mehet férjhez egyik sem addig,
míg nem találok megfelelő partit.

ERNESTO
Ez nagyon bölcs dolog.
Az önök világában túlzottan gyakran
ugyanaz a két rossz kerítő szerez férjet:
Egyikük a szeszély, a másikuk az érdek.
Az előbbi könnyen csömörhöz vezet,
míg a másiktól lesznek hűtlenek.

BUONAFEDE
Ön bölcsen beszél mindig,
ahogy esthajnalcsillaghoz az illik.

ERNESTO
Egyikünk sem sír, hogy belehal a nagy szerelembe,
nincs, ki hűtlen nőhöz hűséges lenne.
Köztünk nem talál olyat,
aki szelencéket hordoz fura porral,
nincs zsebünkben kölnis üvegcse,
hogy alélt hölgyünket életre keltsen...

BUONAFEDE
De, ha mégis elájul,
hogy’ segítenek rajta?

ERNESTO
Megszoktuk már, hogy
mindig van nálunk egy ostor,
s hogyha eszükbe jut tán ilyen ötlet,
ostort elő, s észhez térítjük őket.

BUONAFEDE
Hát ez… Nagyszerű módszer!
Ez aztán jó csodagyógyszer!

ERNESTO
Én mondom, tényleg használ;
nekem bátran higgye el: próbáltam azt már!

No. 19 – Ária

ERNESTO
Néhanapján nem tesz rosszat
egy kis csinnadrattaféle,
egy kis csinnadrattaféle.
Folyton összhang, folyton béke?
Egykedvűvé válhatsz ám!

Jót civódni olykor-olykor ünnep,
fásult kedved gyorsan eltűnhet,
szíved újra felderülhet.
Jót civódni olykor ünnep,
szíved újra felderülhet,
még nagyobb a boldogság,
még nagyobb a boldogság!

Néhanapján nem tesz rosszat
egy kis perpatvar, kis csinnadrattaféle.
Folyton összhang, folyton béke?
Rossz hatással vannak rád!

Néhanapján nem tesz rosszat
egy kis csinnadrattaféle,
egy kis csinnadrattaféle.
Folyton összhang, folyton béke?
Rossz hatással vannak rád!

Jót civódni olykor-olykor ünnep,
fásult kedved gyorsan messze tűnhet,
szíved újra felderülhet,
Jót civódni olykor ünnep,
szíved újra felderülhet,
még nagyobb a boldogság,
még nagyobb a boldogság!
Civódj hát, boldogság!
(Távozik)

Hetedik jelenet

(Buonafede egyedül, különböző személyek hátul, akik a visszhangot adják)

Recitativo

BUONAFEDE
Csak ámulok és csak bámulok.
Ez a világ tökéletes, ki van találva!

(…)


Meg kell ismernem jól! Most vajon merre is
menjek? (…)
Az út kellemesebb lesz ott vagy ez itt?

(innen-onnan visszhang hallatszik)

VISSZHANG
Ez itt! Ez itt! Ez itt!

BUONAFEDE
Óh! Szinte már megríkat,
hogy mindenfelé hítak,
hogy is dönthetem el, hogy az jobb vagy ez jobb?

VISSZHANG
Ez jobb! Ez jobb! Ez jobb!

BUONAFEDE
Megint kezdjük elölről.
Bizonytalan így; ha nem segíthet senki,
énnekem kell döntenem.

VISSZHANG
Nem, nem, nem, nem.

BUONAFEDE
Nem jó így, nem jó úgy?
Szóval, maradjak itt, hogyha sehogy nem jó?

VISSZHANG
Jó, jó, jó, jó!

BUONAFEDE
Haha! Látom, csak tréfa!
Ez a csintalan visszhang! Pajkosan viccet csinált!
Milyen huncut! Csalafinta! De bájos világ!

No. 20 – Ária

BUONAFEDE
Te bájos, szép világ,
átélni száz csodád,
átélni száz csodád
nagy boldogság!
Átélni száz csodád
nagy boldogság!
A fáknak itt hangja kel:
tra, tra, tra, tra!
a kismadár énekel,
sok nimfa táncra kel,
a visszhang így felel:
nem, nem, nem!
Mondhatnék így tovább
még száz csodát.
Madárka énekel,
sok nimfa táncra kel,
a visszhang rám felel…
Mondhatnék így tovább
még száz csodát.
Páratlan szép világ,
átélni száz csodád
nagy boldogság!
Mondhatnék így tovább
vagy száz csodát.
Páratlan szép világ,
átélni száz csodád
nagy boldogság!
Nagy boldogság!
Nagy boldogság!
(Távozik)

Nyolcadik jelenet

(Ecclitico és a bekötött szemű Lisetta, akit ketten vezetnek)

Recitativo

LISETTA
Jaj, hova visztek, latrok?
Talán rablók, poroszlók, kifélék vagytok?

(…)

Két szememet bekötözték,
és idehoztak szépen,
hogy sejtelmem sincs már, hol vagyok éppen!

ECCLITICO
Lisetta, roppant jól alakul dolga;
tudja meg, kedves, hogy feljutott a Holdra!

LISETTA
Haha! Igazán humoros. Tán kisbabának látszom,
hogy ekkora ostobaságokkal traktál?

ECCLITICO
Sokkalta több ez annál!
Ön is meg fogja látni,
midőn megkéri nőül a hold világi császár,
aki Önt többre tartja mindenki másnál!

LISETTA
Jó uram, sok a sóder.
A gazdám hova lett?

(…)

Kilencedik jelenet

(Lisetta, majd Buonafede)

Recitativo

LISETTA
Hát hiszen itt jön! Ez ő?
Tényleg elmebajos, vagy csak úgy játssza?
S ez a hacuka rajta! Mint egy pojáca!

BUONAFEDE
Lisetta! No, hála Isten!
Hát te is itt vagy végre?
Ugye mekkora kegy? Légy hálás érte!

LISETTA
Hol vagyunk mondja?

BUONAFEDE
Hát itt, a Hold Világban.

LISETTA
Milyen ostoba vicc!

BUONAFEDE
Nem! Bizony isten!
Ez a holdi világ, itt tréfa nincsen!

LISETTA
És még tán az is igaz,
hogy egy bárányfelhő hozott ide?

BUONAFEDE
Lefogadom akármibe!
A szerelem hív téged,
itt a legmagasabb kegyekben lesz részed!

LISETTA
Mi lesz feladatom?

BUONAFEDE
Nem sokat várnak el, majd megmutatom.
A gazdáddal légy olykor csöppet kedves.

LISETTA
Semmi többet?

BUONAFEDE
Talán ölelgetni hébe-hóba…

LISETTA
Maga tudja, nem ehhez vagyok szokva.

BUONAFEDE
Talán úgy hiszed, hogy az ölelkezés itt is
annyira alpári, amilyen nálunk?
Itt minden annyira ártatlan és kedves,
nyugodj meg, hogy itt furkálódás nem lesz!

LISETTA
Ha ez mind igaz így, nem olyan rossz hely
ez a holdi világ.

BUONAFEDE
Valóságos csoda!

LISETTA
Meg fogok szokni könnyen.

BUONAFEDE
Na, gyere szépen,
kis kezed nyújtsad nékem!

(…)

No. 21 – KETTŐS

BUONAFEDE
Bennem sanda szándék nincsen,
Tudod jól, hiszen ismersz régen.
Tudod jól, hiszen ismersz régen.

LISETTA
Ültem önnel már a priccsen;
vigye ezt a mancsot szépen!
Vigye innen ezt a praclit szépen!

BUONAFEDE
És miért?

LISETTA
Nem bízom önben.

BUONAFEDE
Feddhetetlen…

LISETTA
Jaj, ezt ne többet!

BUONAFEDE
Tiszta szándék...

LISETTA
Úgy kell, röhögjek…

BUONAFEDE
Ej, kis kócos, mért vagy oly morcos?

LISETTA
Nem! Most hagyjon!
Nem, nem, nem, nem érti? Hagyjon!

BUONAFEDE
Kőszívű lány!

LISETTA
Régi sablon!

BUONAFEDE
Kőszívű lány!
Ej, kis kócos…

LISETTA
Nem bízom önben.

BUONAFEDE
Ne légy oly morcos!

LISETTA
Hányszor kell szólnom, hogy hagyjon?

BUONAFEDE
Kőszívű lány!

LISETTA
Újra abban sántikál…
BUONAFEDE
Kőszívű lány!


BUONAFEDE
Veled olyan ez nekem, te csacska,
mint ha kutyulit simogatok.

LISETTA
De a Lizike nyafika macska,
kit a gazdija csalogatott.

BUONAFEDE
Hív a kutyuli-mutyuli gazda!

LISETTA
Vár a ciculi-miculi macska!

BUONAFEDE
Rám ne vakkants, kiskutyám!

LISETTA
Meg ne karmolj, kandúrkám!

BUONAFEDE
Rám ne vakkants, kiskutyám!
Légy csendes, kiskutyám!

LISETTA
Meg ne karmolj, kandurkám!
Légy rendes, kis cicám!


BUONAFEDE
Veled olyan ez nekem, te csacska,
mint ha kutyulit simogatok.

LISETTA
De a Lizike nyafika macska,
kit a gazdija csalogatott.

LISETTA
Vár a ciculi-miculi macska,
jer, te szőrös, lomha kandúr,
ejnye, meg ne karmolássz!
BUONAFEDE
Hív a kutyuli-mutyuli gazda,
jer, te göndör szőrű pudli,
meg ne mard a gazdikát!


LISETTA
Vár a ciculi-miculi macska,
jer, te szőrös, lomha kandúr,
te édes, szőrös kandúr!
BUONAFEDE
Hív a kutyuli-mutyuli gazda,
jer, te göndör szőrű pudli,
te huncut, fürge pudli!

LISETTA
Ej, te, meg ne karmolássz!
BUONAFEDE
Meg ne mard a gazdikát!

LISETTA
Ej, te, meg ne karmolássz!
Ej, nézd a kis betyárt!
BUONAFEDE
Meg ne mard a gazdikát!
Ej, nézd a kis betyárt!

LISETTA
Ej, te, meg ne karmolássz!
Ej, te, meg ne karmolássz!
Nézd a kis betyárt!
Nézd a kis betyárt!
BUONAFEDE
Meg ne mard a gazdikát!
Meg ne mard a gazdikát!
Ej, nézd a kis betyárt!
Ej, nézd a kis betyárt!

Tízedik jelenet

(Cecco a hamis császári ruhában, kíséretével; majd Buonafede és Lisetta)

Recitativo

(…)

BUONAFEDE
Parancsol, felséges császár?

LISETTA
Óh! Mi az ördög! Cecco a Holdon császár?

CECCO
Üdvöz légy, lányom!

LISETTA
Adjon Isten! Hogy s mint, hallod-e Cecco?

BUONAFEDE
Te bolond!
Hogy merészled tegezni a császárt?

LISETTA
Köztünk csak kend lehet bomlott.
Ismerjük egymást régen, annyit mondok…

CECCO
Bár én nem vagyok Cecco, rendelkezz vélem!
Gyerünk! A trónom kérem!
Lisetta, édes kincsem, egyetlen gondom,
belőled legyen a császárné a Holdon!

(oldalról egy kétszemélyes trónus érkezik)

BUONAFEDE
(magában)
(Nem szeretném, hogy megtiszteljen azzal,
hogy csak uk-muk-fuk idejön és elveszi tőlem.)

(…)

CECCO
Na, kislány, pattanj a trónra,
hogyha tetszik a móka!
Akár Cecco, akár nem Cecco,
az úgyis egyre megy,
megbeszéljük a részleteket később.

LISETTA
Végül is igaza van, helyesen érvel!
Jövök.

(megindul a trón felé)

BUONAFEDE
Hé, hova indulsz?

LISETTA
Megyek, megköszönöm őfelségének jó mélyen,
hogy megtiszteli méltatlan személyem.

BUONAFEDE
Hogyan? Szégyelljed magad!
Nem félsz, hogy kihasznál, és aztán eldob?

LISETTA
Pont ön mondta, hogy itt minden a legjobb…

BUONAFEDE
Lisetta, legyen eszed!

LISETTA
Nem csalásra termett
a felséges úr olyan, mint egy gyermek.

CECCO
Mire vársz, kicsi szendém?
Gyere! Ülj ide mellém!

(…)

No. 22b – Ária

LISETTA
(…)

Hogy álljak ellen, ha trónra rendel
parancsolóm?
Vár rám a fényes császári trón.
Vár rám a fényes császári trón.
Én máris érzem szívemben mélyen
oly fennkölt érzetek hatnak át,
oly fennkölt érzetek hatnak át!
Ah!
Oly fennkölt vágyak hatnak át.
Vár rám a fényes császári trón?


(Cecco a kezét nyújtja Lisettának, az ária visszatérője alatt a trónra vezeti)

CECCO
Én várlak a trónra!

LISETTA
Ha úgy kívánja, ha úgy kívánja,
nem váratom, nem váratom, nem váratom.

Recitativo

BUONAFEDE
Legfelségesebb császár,
csupánl Lisetta részeltetett a kegyben?
És két szegény kislányom?
Soha nem lesznek olyan szerencsések,
hogy e nagyszerű Hold Világba lépnek?

(…)

CECCO
Örvendjen, Buonafede,
kedves lányai épp most jönnek erre!

Tizenegyedik jelenet

(A balettzene hangjaira Flaminia és Clarice érkezik kocsin; Buonafede segít nekik leszállni. Cecco és Lisetta a trónon maradnak; közben megérkezik Ernesto és Ecclitico is.)

No. 23 - Balett

Recitativo

BUONAFEDE
Lányok! Óh, csakhogy végre!
Az Isten hozott itt fenn!

(…)

Rögtön járuljatok szépen őfelsége elé,
adjatok hálát néki a nagy-nagy kegyért.

(…)

FLAMINIA
Nagy császár, hódolok önnek.

CECCO
Nagyon kedves. Azt hittem,
minket nem is tetszik észrevenni.

FLAMINIA
Óh, nézze el kegyelmed!
Illedetlen voltam, bocsánatáért esdek.

CECCO
(Ernestóhoz)
Héló! Heszperusz,
a hölgyet vegyed gondjaidba máris!
Rögtön lássa, a szobákkal hogyan állunk;
mutasd meg neki, mit hogy’ szokás nálunk!

ERNESTO
Ahogy felséged kéri.

BUONAFEDE
Hé! Hé, megálljon!
Én engedélyt nem adtam,
egy férfi és a lányom nyíltan együtt…

CECCO
A Hold világában márpedig így szokás,
ebből nem csinál senki titkot,
több nőt és férfit láthat ön is itt-ott.

BUONAFEDE
Nos, jó. Ha így szokás…

FLAMINIA
Boldogan megyek;
atyám is engedélyt adott, hogy együtt
szép Heszperusz úrral a házba menjünk.

No. 24 – Ária

FLAMINIA
Mennyei csillag
vezérli léptem,
ez nagy kegy nékem,
immár ennél több nem kell.
Ez nagy kegy nékem,
több már nem kell.
Több már, több már nem kell,
több már nem kell.

(Ernesto kíséretében távozik.)

Tizenkettedik jelenet

(Cecco és Lisetta a trónon; Buonafede, Ecclitico és Clarice)

Recitativo

CLARICE
Húgom dolga már rendben,
de énvelem mi lesz?
Az én útra vezérlő csillagom ki lesz?

CECCO
Ecclitico, a hölgyek
udvarunkat mind látni akarják,
itt a hoppmester ön, nyújtsa a karját!

ECCLITICO
Ahogy ön kéri felség.

BUONAFEDE
Nana! Még mit nem!
(…)

Habár… Méltóztassék!

CLARICE
Boldogan indulok,
hoppmester úr karján nézhetek széjjel,
megtudom, milyen itt egy holdas éjjel.

No. 25 – Ária

CLARICE
Mennyi ember néz a Holdra
tudni vágyik, ott mi volna,
tudni vágyik, ott mi volna,
képes prédikálni róla,
mégsem tudja, mit beszél.

Mindhiába, hisz egy sem látta,
de a nagy tudásút játssza.
Ez a bölcsek tudománya,
ez a bölcsek tudománya;
többet ér egy holdas éj!
Minden szónál
többet ér egy holdas éj!

Mindhiába, egyik sem látta,
de a nagy tudásút játssza.
Ez a bölcsek tudománya;
többet ér egy holdas éj,
minden szónál
többet ér egy holdas éj,
egy holdvilágos éj!

(Ecclitico kíséretében távozik)

Tizenharmadik jelenet

(Buonafede; Cecco és Lisetta a trónon)

Recitativo

(…)


CECCO
Ne húzzuk sokáig a dolgot!
(feláll)
Most feleségül veszlek,
és persze, azon nyomban császárnévá teszlek.

LISETTA
Megtisztel, felség, nagyobb kegy a vártnál!

BUONAFEDE
(magában)
(Végül szegről-végről rokon lesz egy császár…)

CECCO
Most rögtön idehozzátok az összes jelvényünket,
aztán kezdődjön a lakodalmi ünnep!

(…)

Tizenötödik jelenet

(Ernesto és két apród, akik jogart és koronát hoznak
egy tálcán; előbbiek)

No. 26 – Finálé



ECCLITICO, ERNESTO
Magas óhajtásod teljesül,
kegyes Holdszarvaknak Kényura,
nagy örömmel hozzuk, vedd hát
a jogart s a koronát!
Íme, vedd át a jogart s a koronát!
Holdom, heldom, hildom, haldom,
hódbolondom dobdugát!
                                                                
CECCO
Köszönettel vettem tőletek
ezen fényes félhold-szarvat,
(Lisetta felé)
koronázza ékes szarvdísz
feleségem homlokát,
koronázza feleségem homlokát!
Holdom, heldom, hildom, haldom,
hótbolondot battamát!

BUONAFEDE
(magában)
(Milyen ünnepélyes szavalat,
bárcsak tudnám, hogy vajjon mit jelent!
Talán skótul, esetleg arabul…
Nagyon fennkölt, szép és lágy!)

LISETTA
Rajta, csicskák, sürgés-forgás,
munka van, ne tátsd a szád!

BUONAFEDE
Úgy van, szörpöt, dinnyét, tortát,
sültet, sört meg pálinkát!

ECCLITICO, ERNESTO
Holdom, heldom, hildom, haldom,
énnem hódom, nammamád!
CECCO
Holdom, heldom, hildom, haldom,
hótbolondom battamát!

BUONAFEDE
(magában)
(Kedves nyelv, kár hogy nem értem.)

LISETTA
(magában)
(Hát hogy én ilyet megértem!)

ECCLITICO, CECCO, ERNESTO
(félre)
(Könnyen ment, ezt nem reméltem,
nézd meg ezt az ostobát!
Hahahahahaha!
Nézd meg ezt az ostobát!)

Tizenhatodik jelenet

(Clarice, Flaminia, előbbiek)

CLARICE, FLAMINIA
A holdcsászári pár előtt
nagy tisztelettel hódolunk,
nagy boldogság, hogy szabad
most térdet hajtanunk,
hogy szabad itt térdet hajtanunk.
Etréffulett, otruffelitt,
lö kaccano, kakuk!

BUONAFEDE
A holdratermett lányok!
Az ördögadta mindenit,
a nyelvet tudja mindenik,
csak én vagyok kaput.

TÖBBIEK
(kivéve Lisetta)
Etréffulett, otruffelitt,
lö kaccano, kakuk!

BUONAFEDE
De kedves ez az ünnep!
Kakuk! Kakuk!

TÖBBIEK
(m.f.)
Ettréffulett…

BUONAFEDE
Kakuk, kakuk!

TÖBBIEK
(m.f.)
Etréffulett, otruffelitt,
lö kaccano röhehhenet kakuk!

BUONAFEDE
Kakuk, kakuk, kakuk!

CECCO
Na jó, most csöndet egy perig!
(fölkel)
A diadémot kérem,
hogy kedves feleségem,
hadd hordjon, hadd hordjon,
hadd hordjon koronát!

ECCLITICO
A diadémot, felség,
boldogan nyújtom néked,
de jusson ám a népnek,
épp ily nagy boldogság!

CECCO
Pontosan értjük egymást.
Hallod-e, kedves népem,
(Lisetta felé fordul)
most zengjen hangos éljen!
Dicsérje, dicsérje az asszonykát!

TÖBBIEK
(kivéve Lisetta és Buonafede)
Mbá, mbá, mbó, mbó, mbi, mbimma,
Ha gong a nagyharang, ha gong a nagyharang,
a nagyharang, a nagyharang!

BUONAFEDE
Jaj, úgy érzem, már szégyen,
hogy szavuk alig értem,
de én most  megkísérlem,
az bajt nem hozhat tán!
Uraim, hogyha én is
mbimmbammoghatnék párat,
elmúlna minden bánat,
a gongást bízzák rám!
Mbóm, mbóm, mbóm, mbóm…

CECCO
Mit hallok?!

ECCLITICO, ERNESTO
Ön gúnyolódni mer?

BUONAFEDE
Nem gúnyolódtam, kérem,
én bóknak véltem,
azt hittem, hogy így kell…

CECCO
A sértést tegye jóvá,
lányait adja férjhez,
és adjon minden kézhez
illendő hozományt!

BUONAFEDE
Ezt nem pontosan értem…

ECCLITICO, CECCO, ERNESTO
Ezt értse úgy, hogy pénzben!

BUONAFEDE
Ha volt is némi pénzem,
a hold alatt maradt.

ECCLITICO, CECCO, ERNESTO
Az jó lesz!

CLARICE, FLAMINIA, LISETTA
Úgy van, úgy van!

LISETTA
Egy jó nagy kincsesláda!

BUONAFEDE
Nincs semmi akadálya,
de nem sok haszna van…

ECCLITICO, CECCO, ERNESTO
És mért?

CLARICE, FLAMINIA, LISETTA
Miért ne lenne?

BUONAFEDE
Mert fent vagyunk a Holdon.

A TÖBBIEK
Pont ez legyen a gondom!
Majd mindjárt felhozzák.

BUONAFEDE
Csak úgy gondoltam, szólok…

ECCLITICO
És hol a láda kulcsa?

BUONAFEDE
(kulcsot ad neki)
Az itt, de mondom újra,
itt nem sok haszna van.

CLARICE, FLAMINIA
(félre)
(A nehezén már túl van,
most lássuk, többet bír-e?)

ECCLITICO, CECCO, ERNESTO
(félre)
(A hecc végén az i-re
a pontot tegyük rá,
a pontot tegyük rá!)



CECCO
Clarice, leánya
Ecclitico párja;
és aggódva várja,
hogy bólintson rá.

ECCLITICO
(kezét nyújtja a lánynak)
Fogadja a szívem!

BUONAFEDE
Etréffulett kvá.

CLARICE
Én őrizem híven.

BUONAFEDE
Otruffelitt lá!
Lafallilolela, fallilolá.

CECCO
A másik széplányt pedig
Heszperusz nyerje,
csak várnak egy jelre,
hogy megengedi.

ERNESTO
(kezét nyújtja a lánynak)
A kis kezét adja!

BUONAFEDE
Mbimmbimmabi kvi.

FLAMINIA
Szép csillagom kapja.

BUONAFEDE
Mbombommabi li.
a gongoló hangja
mbimm bamba bimbi!

ECCLITICO, CECCO, ERNESTO
A tréfa érjen véget!

(Cecco és Lisetta leszáll a trónról)

CLARICE, FLAMINIA, LISETTA
Most menjünk, édes férjem,
hadd kapjon hálát szépen,
ki értünk annyit tett!

BUONAFEDE
A tréfa? Nem értem. Hogyhogy tréfa?

ECCLITICO, CECCO, ERNESTO
Barátom, várjon kérem,
majd megvilágítom, hogy mit jelent!



Kong a feje, mint egy hordó,
mint egy üres gömb a Holdon
máris menjen, én azt mondom;
otthon aludjon egy jót!

CLARICE, FLAMINIA, LISETTA
És mi, három bájos lányok,
élünk csillagférjünk mellett;
mindörökre, ahogy kellett,
erről ön gondoskodott.

BUONAFEDE
Jaj, a latrok, tönkretettek!
Szóval ez volt az a fontos!
(Eccliticóhoz)
Ám te vagy a főkolompos,
csak vigyázz, most megkapod!

A TÖBBIEK
Kár itt morgolódni többet!

BUONAFEDE
Dührohamot kaptam, végem!

A TÖBBIEK
Ejnye, legyen esze, kérem!
Ugyan, átkot kire szór?!

BUONAFEDE
(Eccliticóhoz)
Még hogy Holdba látó távcső!
(Ernestóhoz)
Maga álnok hullócsillag!
(Lisettához)
Szégyelld magadat, hogy itt vagy…!
(Cecco)
Óh, te hitvány imposztor!

ECCLITICO, ERNESTO
Legyen jó após!

CECCO
Jó gazdám…

BUONAFEDE
(Ceccóra értve)
Hol egy furkós? Agyoncsapnám;
az majd nyugtatólag hat rám!

LISETTA
Nagyon kérem…

CLARICE, FLAMINIA
Ne csinálja!

BUONAFEDE
Szót se többet! Fene bánja!

ECCLITICO, CECCO, ERNESTO
Bottal ront egy tisztes úrra?

BUONAFEDE
Bárcsak itt rögtön kinyúlna!

LISETTA
Legyen jó…

BUONAFEDE
Na, várj csak, megkapod!

CLARICE, FLAMINIA
Legyen észnél!

BUONAFEDE
Most éppen ott vagyok!
Forrva forr az epe bennem,
ez egy bikaviadal, ez egy bikaviadal!

CLARICE, FLAMINIA
Forrva forr az epe benne,
ez egy bikaviadal, ez egy bikaviadal!

BUONAFEDE
Elvetemült, gaz népség,
nem menekültök tőlem!
Megharagudtam szörnyen,
de lesz még megtorlás,
lesz nagy-nagy megtorlás!

A TÖBBIEK
Bár volna egy kis vétség,
de szívből bízunk önben:
ne tajtékozzék bőszen,
találjon megnyugvást!



HARMADIK FELVONÁS


No. 27 – Intermezzo

Első jelenet

(Terem Ecclitico házában.
Buonafede, Ecclitico,Ernesto, később jön Cecco a korábbi öltözetekkel.)

Recitativo

BUONAFEDE
Haza akarok menni!

(…)

Hol van két leányom? Hol van Lisetta?

ECCLITICO
Odabent röstellkednek szegények mindhárman.

BUONAFEDE
Menjen, mondja meg: mindent megbocsájtok.

(…)

No. 28 – Kettős

ECCLITICO
Egy játszi könnyű csermely
átmossa szívem-lelkem
lágy, édes érzelemmel,
folyvást vonsz’ feléd,
lágy, édes érzelemmel,
csörgedezve vonsz’ feléd.

CLARICE
Egy tűzfolyócska lángja
úgy felhevíti keblem,
szívemet gyújtva lángra,
mely vágyva érted ég,
szívemet gyújtva lángra,
mely vágyva érted ég!

ECCLITICO
Hadd tudjam hát, hol éget?

CLARICE
Hol folydogál a csermely?

CLARICE, ECCLITICO
Hadd érinthessem meg kézzel,
vagy most elér a vég!

ECCLITICO
Érezted, édes kincsem?

CLARICE
Ugye a láng majd’ elnyel?

CLARICE, ECCLITICO
Ah! És a játszi csermely
folyóvá duzzad már,
folyóvá duzzad már!

ECCLITICO
Édes vágy, mi bennem ébred…

CLARICE
Egyre nő, lüktetni érzem…

CLARICE, ECCLITICO
Tán szerelmünk lángja éled?

CLARICE
Úgy találod?

ECCLITICO
Arra gondolsz?

CLARICE
Mondd ki bátran!

ECCLITICO
Meddig váratsz?

CLARICE, ECCLITICO
Tudjuk úgyis jól a választ,
minden szende szóért kár!
Tudjuk úgyis jól a választ,
minden szende szóért kár!

Na nézd csak, a huncut,
még válaszom várja!
Te gyújtottad lángra,
e szív lángban áll!
Óh, vágyteli lángok,
hogy’ éget a mámor!
Csak Hymen és Ámor csupán
tesz ily nagy csodát,
tesz ily nagy csodát!
Óh, vágyteli lángok,
hogy’ éget a mámor!
Csak Hymen és Ámor csupán
tesz ily nagy csodát,
tesz ily nagy csodát,
nagy csodát, nagy csodát!

Harmadik (befejező) jelenet

(Mind)

Recitativo

BUONAFEDE
Öleld meg, lányom, atyádat!

CLARICE
Sok rosszat tettem… Ugye megbocsájt nékem?

BUONAFEDE
Csak engem, csak engem illethetnétek váddal,
az ostoba öreg majmot!
Rossz atya voltam, túl szigorú, mint egy zsarnok!

FLAMINIA
(félre)
(Mindegyikünk hozománya
hatezer scudó, amint férjhez mentünk!)

CECCO
(félre)
(És ezer scudo készpénzt
kész fizetni tüstént Lisettáért cserébe
a Holdban élő császár becses kezébe!)

ERNESTO
Ecclitico, ön mit szól?

ECCLITICO
Ugyan mit szólnék?
A feleségem karcsú,
a hozománya kövér,
pontosan ilyen leosztásra vágytam;
a teleszkópomat máris sutba vágtam!

LISETTA
És én meg boldogan elhagyom a trónom.
Esküvő készül, a konyhán lesz elég dolgom!

No. 29 – Finálé

(Előbbiek, lovagok, szolgák, apródok, Ecclitico diákjai, stb.)


MIND
A Holdon kellett járnunk,
hogy végre megtaláljunk,
te földi boldogság!
A Holdon kellet járnunk,
hogy itt lenn leljünk rád!
Víg jókedv árad széjjel,
ha fénylő holdas éjjel
majd felsandítunk rád.
Víg jókedv árad széjjel,
ha fénylő holdas éjjel
majd felsandítunk rád,
te áldott Hold Világ,
a szívünk mindig áld.

CLARICE
Csak el ne űzzön minket!

BUONAFEDE
Én megbocsájtok mindent,
óh, csak el ne hagyjatok!

ECCLITICO
Hát elfogad vejének?

FLAMINIA
Nem futja el a méreg?

BUONAFEDE
Nem kell aggódnotok!

CECCO
Nyugalmunk visszatérhet.

LISETTA, ERNESTO
Sorsunk boldog révbe érhet,
van hát boldogságra ok.

ERNESTO
És míg csak élünk,
sok víg napot érjünk!

BUONAFEDE
Bútól-bajtól nem kell félnünk!

CLARICE, FLAMINIA,
ECCLITICO, ERNESTO
Áldunk téged, fénylő Hold!
Áldunk téged fénylő Hold!

MIND
A boldogság eljön,
mind tudjátok, honnan!
Csak várjátok szépen,
még fent van a Holdban!
De rátok is süt majd
a jó holdvilág,
és az lesz a legszebb,
a boldog világ,
a boldog világ,
a boldog világ!
Ha nem szabnak törvényt,
hogyan kell élned,
és hagyják, hogy önként,
és békében éljed,
úgy tán még a napfény is
felragyog rád,
úgy tán még a napfény is
felragyog rád,
úgy tán még a napfény is
felragyog rád,
még felragyog rád!

VÉGE

Ez a fordítás a Magyar Állami Operaház megrendelésére készült, a darab 2015. novemberi bemutatójához, amelyre Gödöllőn, a Királyi Kastély színháztermében kerül sor. A szövegben található "(...)" jelek a húzások helyét jelölik.

KRITIKÁK:

Bóka Gábor kritikája az Opera-Világ oldalán
Kolozsi László írása a SZÍNHÁZ c. folyóirat portálján 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése