Eljegyzett párom Sienában járva,
Egy
kétszínű kokárdát hozott nékem:
„A
fehér szín, az szerelmünknek lánca,
A
piros – jel, hogy vágyunk híven égjen!”
Feltűztem
rá egy zöld verbénaszálat,
Mit
én neveltem, kertecskémben téptem.
S
azt mondtam: Lám, e három szín fehérje
Úgy
fénylik tisztán, mint a kardod éle!
S
azt mondtam: Lám, e három szín pirossa
Rőt,
mint a vér, mely szabadságunk hozta!
S
azt mondtam: Lám, e három színnek zöldje
A
reményé, hogy hozzám visszajöjj te!
(Csákovics Lajos
fordítása)
IL BRIGIDINO
E lo mio
damo se n’é ito a Siena,
M’ha
porto il brigidin di due colori.
Il
bianco gli é la fé che m’incatena
Il rosso
l’allegria de’ nostri cuori.
Ci
metteró una foglia di verbena
Ch’io
stessa alimentai di freschi umori.
E gli
diró: che il rosso il verde e il bianco
Gli
stanno bene con la spada al fianco.
E gli
diró: che il bianco, il verde e il rosso
Vuol dir
che Italia il suo giogo l’ha scosso.
E gli
diró: che il rosso, il bianco e il verde
Gli é un terno che si gioca e non si perde.
(Versi di
Francesco Dall’Ongaro)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése