2016. június 6., hétfő

Bellini – Romani: CAPULETEK ÉS MONTAGUE-K (RÓMEÓ ÉS JÚLIA)


CAPULETEK ÉS MONTAGUE-K

Opera két felvonásban

Szövegét arta: Felice Romani
Zenéjét szerezte: Vincenzo Bellini

SZEREPLŐK

CAPELLIO,
a Capulet-párt feje, Júlia atyja.................Basszus 

TYBALT, 
a Capulet-párt híve, Júlia jegyese................Tenor

LŐRINC,
orvos, Capellio familiárisa...........................Basszus

RÓMEÓ,
a Montague család feje..................................Mezzoszoprán

JÚLIA
előbbi szerelmese.........................................Szoprán 
 
 Capuletek, Montague-k, udvarhölgyek, katonák


 

ELSŐ FELVONÁS



Nyitány



ELSŐ JELENET



(Terem Capellio házában)



CAPELLIO PÁRTHÍVEI

Alig pirkad, és íme:
máris mind összegyűltünk.
Mi készül?
Hirtelen és váratlanul
érkezett a felhívás.
Már lovagok és katonák
özönlik el a várost.
Fontos és sürgető oka lehet
Capellio sietségének.
Talán váratlan vihar készül
lecsapni a guelfek fejére,
talán a Montague-k
újult gyűlölettel támadnak.
Óh, vesszenek a vakmerők,
pusztuljanak a dühödt ghibellinek!
Még mielőtt megnyílnának a kapuk
ádáz hordáik előtt,
a tántoríthatatlan Capuletekre
Verona falai rá fognak omlani.

Recitativo

TYBALT
Ó, Capellio nemes barátai,
rokonai, védelmezői,
súlyos, nagy okkal
kellett ma összegyűlnünk.
Maga Ezzelino is pártunk
ellen fordul,
és a Montague-k támogatójaként
lép fel.
Erős csapatokat
küld lerohanásunkra.
A ghibellinek vezéreként
a leggyűlöletesebb és gonoszabb,
a legkevélyebb férfi érkezik.

CAPELLIO PÁRTHÍVEI
Ki az?

TYBALT
Rómeó!
CAPELLIO PÁRTHÍVEI
Rómeó!

CAPELLIO
Igen, az a Rómeó, aki
fiamnak kegyetlen gyilkosa.
Ő…
Közületek ki bízna még benne?)
Nem átall békét ajánlani
és követet küldeni, hogy tárgyaljon velünk.

CAPELLIO PÁRTHÍVEI
Békét! Urunk!

CAPELLIO
Soha!

LŐRINC
Nem is kívánod meghallgatni?
Lehet, hogy a feltételei előnyösek
és becsületesek.
A hosszú viszálynak véget
kellene már vetni.
Az Adige vize
vértől duzzadva hömpölyög.

CAPELLIO.
Megbosszultuk.
Csupán az én vérem maradt bosszulatlan:
aki azt kiontotta, él még,
de a sors sosem engedte látnom őt
Senki nem ismeri ,
mert gyermekként hagyta el a várost.
Rómeó vidékről vidékre vándorolt,
többször Veronába is bemerészkedett titokban.

TYBALT
Meg fogom találni,
erre megesküdtem.
Ária
Ezt a pengét csak arra tartogatom,
hogy véredet megbosszuljam;
megesküdtem erre Júliának:
egész Itália és az Ég is tudja ezt.
Siettesd az édes pillanatot,
hogy valóra váljon e drága frigy:
S akkor a szerelmes esküjét
a férj váltja be.

CAPELLIO
Jól van, ölelj meg!
Még ma a nászi oltár
elé vezetheted.

LŐRINC
Ó, Egek! Még ma?

CAPELLIO
Mi az oka,
hogy így meglepődtél?

LŐRINC
Uram, szegény leány láztól legyengülten,
búsan nem állhat oltár elé,
tudod,
csupán kényszer hatására
állna a szent oltár elé.

TYBALT
Micsoda? Kényszer?

CAPELLIO PÁRTHÍVEI
Tied hát a megtiszteltetés,
hogy messze űzd a bánatát!

Cabaletta

TYBALT
Szívből szeretem, és drágább nekem
a rám ragyogó napsugárnál.
Őbenne van szívem
minden öröme.
De ha az én boldogságom
akár egyetlen sóhajt okozna néki,
óh, magamnak inkább ezer napnyi
szenvedést választanék!
Óh, ezer nap szenvedést!

CAPELLIO
Ne félj semmit, félre kétség!
Boldogan és derűsnek fogod látni őt,
midőn tebenned bátyja bosszulóját
öleli keblére.

CAPELLIO PÁRTHÍVEI
Vezérünk és üdvözítőnk,
 rántsd ki kardodat, siess a viadalra:
Júlia keze legyen
vitézséged jutalma!

LŐRINC
(magában)
(Ah! Júlia, az áldatlan titokra
derüljön most fény!
Ah! Nincs embernek hatalma,
hogy atyádat kiengesztelje.)

Recitativo

CAPELLIO
Eredj, Lőrinc, te tudod a módját,
készítsd fel Júliát a szertartásra.
Még napnyugta előtt
teljesedjék be akaratom!
Holnap reggel már boldogsága
vidítsa fel az atyai házat!
(Lőrinc szólni akar.)
Engedelmeskedj!

TYBALT
Ah, uram…

(Lőrinc távozik.)

CAPELLIO
Biztosítalak:
Júlia nem táplálhat
az enyémekkel ellenkező érzelmeket.
Neki is kedves lesz, miként
mindnyájunknak, az a derék harcos, 
aki egyesíti sorsát az enyémmel.

TYBALT
Boldoggá tesz e sok kedvesség,
és a szívem készetetést érez,
hogy igaznak véljem azt,
amit legjobban óhajtok.

CAPELLIO
De lám, közeledik már
az ellenség szószólója.
Van-e köztetek, aki hajlana
a Montague-k bármilyen javaslatára?

CAPELLIO PÁRTHÍVEI
Mindörökké gyűlöljük a Montague-kat,
a ghibellineket.

(Belép Rómeó)

Recitativo

RÓMEÓ
Szívből örülök, hogy eleget tehetek
ghibellin vezérünk megbízásának
előttetek megjelenvén,
nemes guelfek.
Szintúgy örülnék, ha valamelyikőtök
meghallgatna engem,
minthogy a barátság és a béke
igaz szavával jöttem.

TYBALT
Ugyan, ki bízna valaha is
a Montague-kban?

CAPELLIO
Ezerszer kötöttünk békét,
és az ezerszer szakadt meg.

RÓMEÓ
A te kezedben van a biztosíték,
hogy az szent legyen és sérthetetlen.
A Montague-k is kapjanak
előjogokat Veronában,
és legyen Júlia Rómeó hitvese!

CAPELLIO
Köztünk már örök viszályt szült
a vérontás,
és ezt már soha nem lehet jóvátenni,
soha, erre esküszöm.

TYBALT, PÁRTHÍVEK
Mind megesküszünk.

RÓMEÓ
Ti kegyetlenek!
Ária
Hallgass ide!
Ha Rómeó megölte is fiadat,
viadalban kellett meghalnia,
csupán a sorsot vádolhatod miatta.
Rómeó siratta akkor is, azóta is.
Békülj meg hát, és másik fiúra lelhetsz
az én uramban!

CAPELLIO
Menj vissza a táborba, mondd meg annak
a bolondnak: találtam már másik fiút!

RÓMEÓ
Hogyan? És ki az?…

TYBALT
Én vagyok az.

RÓMEÓ
Te?
(magában)
(Mit hallok! Ó, egek!)
(fennhangon)
Figyelj ide…

CAPELLIO
Eleget mondtál.

TYBALT, PÁRTHÍVEK
Itt mi mindannyian
azt kiáltjuk feléd:
Háborút! Háborút!

RÓMEÓ
Megátalkodottak, úgy lesz!
Cabaletta
Rómeó hamarosan kirántja
rettegett, bosszúálló kardját,
s az, akár a gyászos villám,
ezer halált hoz majd!
Ám a feldühödött Ég benneteket fog
vádolni a sok hiába kiontott vér miatt,
és az a vér mind visszahull reátok,
amiért a haza nagy árat fizet!

CAPELLIO, TYBALT
Háború mindhalálig, ádáz háború!

CAPELLIO PÁRTHÍVEI
Hallgass, vakmerő!
Csak Isten ítélkezhet felettünk!

RÓMEÓ
Megátalkodottak!

TYBALT, PÁRTHÍVEK
Itt mi mindannyian
azt kiáltjuk feléd:

MÁSODIK JELENET

(Szoba Júlia lakosztályában.)


Recitativo

JÚLIA
Itt vagyok ünnepi díszben…
Itt vagyok felékesítve,
akár egy áldozat az oltáron…
Óh! Bárcsak az oltár elé hullhatnék,
ahogyan egy áldozat!
Ó, esküvői fáklyák, mily gyűlöletesek,
mily végzetesek vagytok számomra!
Legyetek, jaj, legyetek ti a temetési
fáklyáim!
Úgy égek… A láng, a tűz
teljesen elemészt.
(Az ablakhoz lép, majd visszafordul.)
Enyhülést
a szellőktől hiába várok.
Hol vagy, Rómeó?
Melyik tájékon  járhatsz?
Hová, hová küldhetem
sóhajaimat utánad?
Ária
Ó, mennyit, de mennyit könyörgök
az Éghez éretted sírva!
Mily nagy lázban várok rád,
s vágyamban csalatkoznom kell.
A Nap sugarában mintha
a te arcodat látnám ragyogni!
A körülöttem susogó szellőben
mintha a te sóhajodat hallanám!

(Búsan leül.
Belép Lőrinc.)

Recitativo

LŐRINC
Itt a kedvező pillanat!
Fel kell készítenem a szívét
a nem várt örömre.
Júlia!

(Júlia a karjaiba siet.)

JÚLIA
Lőrinc!
LŐRINC
Nyugodj meg!

JÚLIA
Rövidesen megnyugszom ,
végleg  megnyugszom.
Lassacskán végemet járom,
elemészt a bánat.
Ha még egyszer
viszontláthatnám Rómeót…
Rómeó tudná visszatartani
menekülő lelkemet.

LŐRINC
Légy erős, Júlia!
Ő itt van Veronában…

JÚLIA
Ó, Egek! És még nem hoztad elém?

LŐRINC
Kibírná szíved a váratlan örömöt?


JÚLIA
Inkább, mint a bánatomat.

LŐRINC
Akkor készülj fel a találkozásra:
Ide vezettem a titkos járaton át,
amelyikről csak mi tudunk.
(Egy titkos ajtón át belép Rómeó.)

Recitativo


RÓMEÓ
(Júlia karjaiba siet)
Ah! Én Júliám!

JÚLIA
Ah! Rómeó!

LŐRINC
Halkan beszélj!

(Lőrinc távozik.)

JÚLIA
(gyöngéd örömmel)
Újra látlak, óh, mekkora öröm!
Igen, végre viszontlátlak!

RÓMEÓ
Óh, Júliám,
így kell viszontlássalak?

JÚLIA
Reményvesztetten,
betegen, erőtlenül,
látod, a sír szélén...
És te, hogyan térsz vissza?

RÓMEÓ
Boldogtalanul, mint te, és az élettől
megfáradtan,
komoran és borúsan,
mosolyod nem
adhatott vigaszt.
Eljöttem, készen a halálra, vagy arra,
hogy elragadjalak az ellenségeidtől.
Velem kell szöknöd.

JÚLIA
Megszökni? Mit beszélsz?

Kettős

RÓMEÓ
Igen, megszökni.
Nem maradt más mód számunkra
ebben a szörnyű szenvedésben,
nincs más kiút
ebből a kegyetlen gyötrelemből.
Jobb hazát,
szebb eget találunk ennél
bárhová is megyünk,
minden örömet
amit csak kíván a szívünk
megad a föld,
ahová a szerelem vezet.

JÚLIA
Ah! Rómeó!
Számomra a világ
csupán e kapukon belül létezik:
igen, számomra a világ
e kapukon belül létezik.
Itt olyan hatalom köti meg a kezemet,
mely erősebb, mint a szerelem.
Az Ég csupán lelkemnek engedi,
hogy veled tartson!

RÓMEÓ
Mit hallok? Miféle hatalom lenne
számodra erősebb a szerelemnél?

JÚLIA
A kötelesség, a törvény, a becsület
hatalma.
Igen, a becsületé!

RÓMEÓ
Óh, kegyetlen, a becsületről beszélsz,
amikor elrabolnak tőlem?
A törvénynek, amit közénk állítasz,
éppen a szíved mond ellent.
De mégis: engedj a kérésemnek,
ha fontos neked az életem.
Ha még hű vagy hozzám, ó,
ne hallgass másra, csak szerelmünkre!

JÚLIA
Mi többet kérhetsz még tőlem, hiszen
szívemet és életemet már neked adtam?
Engedj legalább egyetlen szót szólnom atyámmal!
Meghalok, ha nem leszel az enyém,
ha minden reményemet elrabolják,
de te is tartozol nekem:
szívedet kell feláldoznod!

RÓMEÓ
Óh, te kegyetlen, kérlek!
Engedj a könyörgésemnek:
ha még hű vagy hozzám,
csak szerelmünkre hallgass!

(A távolból ünnepi zene hallatszik.)

RÓMEÓ
Hallod ezt a zenét?
Már virágdíszben vár reád
a gyászos oltár.

JÚLIA
Menekülj innen!

RÓMEÓ
Nem, veled maradok.

JÚLIA
Jaj lesz, ha atyám itt talál!

RÓMEÓ
Vagy öljön meg,
vagy holtan rogyjon lábad elé.

JÚLIA
Ah, Rómeó!

RÓMEÓ
Hiába kérsz!

JÚLIA
Ah, Rómeó!

RÓMEÓ
Nem, hiába is kérsz!

JÚLIA
Jaj, könyörülj magadon és rajtam!

RÓMEÓ
Ah, Júliám!
Jöjj, bennem leld nyugtodat!
Ó, a mindenem te vagy,
a menyasszonyom vagy;
Ez a perc, ha elvesztegetjük,
nem adatik meg számunkra többé!
A te kezedben van a sorsom,
az életem, a halálom…
Óh, nem!
Te nem szeretsz úgy, mint én téged
ah, nem könyörülsz rajtam!
JÚLIA
Csillapodj, csak egy pillanatra;
csillapítson fájdalmam,
a rettegésem,
elvesztünk, végünk van,
ha a szerelem egészen elvakít!
Kíméld meg ezt a szívet a még nagyobb
fájdalomtól és a félelemtől!
Csak azért élek még,
mert szeretlek,
s a szerelem csak velem együtt hal meg.

RÓMEÓ
Jöjj!

JÚLIA
Rómeó, csillapodj!

RÓMEÓ
Nincs benned irgalom!

JÚLIA
Csillapodj!

RÓMEÓ
Nem, szívtelen, nem szánsz meg!

JÚLIA
Ah! Én Rómeóm!
Csillapodj csak egy pillanatra!
Csillapítson fájdalmam, a rettegésem.

RÓMEÓ
Jöjj, lelj nyugtot bennem!

(Júlia könyörgésére Rómeó távozik a
rejtekajtón keresztül.
Júlia rettegve kimegy egy másik ajtón.)


HARMADIK JELENET



(Belső átrium Capellio palotájában)



CAPULETEK
Boldog, örömet hozó éjjel
követi a bánatos napokat.
Elcsitul a harag, pihennek a fegyverek,
ahol Hymen lakodalmi fáklyákat gyújt.
Ahová Ámor mosolyog,
ott öröm és boldogság honol.
Ünnepeljük tánccal és dallal
e fényes, boldog nászt!
Igen, e ritka pillanat öröme
adjon vigaszt a sok szenvedésre,
e falak közé ne köszöntsenek többet
borús gondolatok!

(Felmennek a lépcsőn és eltűnnek a galérián.
Rómeó guelf álruhában  jön sietve, Lorenzo követi.)

Recitativo

LŐRINC
Állj meg, az istenért,
ne menj tovább!
Guelf álruhád aligha rejt el!

RÓMEÓ
Mit bánom a veszélyt, mikor vetélytársam
közeleg elragadni
szerelmesemet!
De abból nem lesz semmi,
esküszöm!

LŐRINC
Óh, jaj!
Talán már oda van minden remény!

RÓMEÓ
Egy még maradt! Halld!
Az éj leple alatt,
guelf álruhában,
vagy ezer ghibellin fegyveres
jön Veronába.

LŐRINC
Egek!

RÓMEÓ
Váratlanul lecsapnak az ellenségre,
és így félbeszakad az esküvő.

LŐRINC
Gyászos éjszaka!
És e vérontásban a cinkosoddá
kívánsz tenni?!
Árulója legyek ennek a családnak?

RÓMEÓ
Rendben, hát leplezz le,
és mentsd meg így a riválisomat!

(Bentről nagy hangzavar hallatszik,
trombiták harsannak, kiáltások zengenek,
a vendégek rémülten rohannak fel s alá a galérián)

LŐRINC
Mi ez a hangzavar?

CAPULETEK
(bentről)
A Montague-k!

RÓMEÓ
Micsoda öröm!

CAPULETEK
(a galérián)
Fegyverbe! Fegyverbe!

LŐRINC
Menekülj! Eredj!

RÓMEÓ
Reszkess, Tybalt,
sietek már, hogy bosszút álljak!

LŐRINC
Hallgass!

RÓMEÓ
Ez a trombitaszó…

LŐRINC
Emberek jönnek!

RÓMEÓ
… riválisom gyászindulója!
Meghal!
Ah! Meghal!

LŐRINC
Csitulj!
Mindenfelől
emberek közelegnek! Mind fegyverben!
Ah! Menekülj!Menj!
Könyörgöm, menekülj!
CAPULETEK
Ah!
Ki ment meg minket?!
Óh, egek, ki segít most rajtunk?
Fegyverbe! Fegyverbe!


(Rómeó sebesen távozik,
Lőrinc követi.
Júlia jön le a galériáról.)

Cavatina

JÚLIA
Elcsitult a zaj,
csönd van
e falak között.
Hálát adok a sorsnak, ah,
hogy még szabad lehetek!
De rokonaim talán
ledöfték szerelmemet,
s most holtan hever,
vérébe fagyottan!
Talán… Jaj, megdermedek!
Mily forróság önti el szívemet!
Ah! Rómeóért esdek az Éghez,
a Sorshoz, a Szerelemhez!

(Belép Rómeó)


RÓMEÓ
Júlia!

JÚLIA
Jaj nekem! Kit látok?!

RÓMEÓ
A te Rómeódat. Ne félj!

JÚLIA
Boldogtalan, még idemerészkedsz?!

RÓMEÓ
Visszajöttem, hogy megszabadítsalak és
boldoggá tegyelek. Jer velem!

JÚLIA
Óh, de hová, hogyan?

RÓMEÓ
Csak gyere!

JÚLIA
Vesztünkbe viszel.

RÓMEÓ
Júlia!

JÚLIA
Ó, gyere, gyere!

RÓMEÓ
Hová? Nem, ó, nem!

RÓMEÓ
Gyere!
Hűségesküdre kérlek,
hogy jöjj velem!

CAPULETEK
(bentről)
Vesszenek a Montague-k!
Halál rájuk!

JÚLIA
Ah! Hagyj!
Jönnek már felénk!

RÓMEÓ
Ezzel a karddal nyitok utat neked
a barbárok között!

(Megával vinné Júliát,
mikor Capellio, Tybalt és fegyveresek lépnek be egyik oldalról,
Lőrinc a másikról.)

CAPELLIO
Megállni!

TYBALT
Kit látok?
A hitvány, ellenséges követ!

LŐRINC
(magában)
(Egek!)

JÚLIA
Ah!
LŐRINC
(Elveszett a szerencsétlen!)

RÓMEÓ
Óh, elönt a düh!

JÚLIA
Rettegek!

CAPELLIO
Fegyveresen e lakosztályban?!

TYBALT
És álruhában!
Miféle újabb fondorlatra
vetemedtél, gyalázatos?
Katonák, ide!

JÚLIA
Megálljatok!
Atyám, uram, irgalmazz!

CAPELLIO
Hordd el magad!

JÚLIA
Irgalom!

RÓMEÓ
Elönt a düh!

TYBALT
És te, te mit gondolsz
a csalóról?

CAPELLIO
Júlia!

TYBALT
Nincs válasz?
Reszketsz? Zavarban vagy?

JÚLIA
(Nagy Ég, hogy rettegek!)

TYBALT
(Rómeóhoz)
S te gazfickó, ki vagy?

RÓMEÓ
Én vagyok…

JÚLIA
Óh, ne! Ne fedd fel magad!

RÓMEÓ
Én vagyok a vetélytársad!

LŐRINC
(magában)
(Meggondolatlan!)

RÓMEÓ
Óh, kegyetlen gyötrelem!

TYBALT
Vetélytárs?! Mit kell hallanom?

JÚLIA
Lőrinc, segíts rajtam!

LŐRINC
Óh! Rettentő pillanat!

RÓMEÓ
Jaj, most az árulója lettem!

JÚLIA, RÓMEÓ
Segítséget, támaszt
nyújts néki, nagy Ég!
Csak engem tégy
haragjuk célpontjává!

CAPELLIO, TYBALT
Ó, éjszaka, vond sötétbe
az égboltot,
fátyladdal takard el
szégyenünket!

LŐRINC
Ó, éjszaka, óh, éjszaka…
borzadály fátyola…
Jeges rémület
rohanja meg tagjaimat.

(Fegyvercsörgés hallatszik.)

MONTAGUE-K
(bentről)
Jövünk már! Rómeó!

TYBALT, CAPELLIO
Mi ez a kiáltozás?

RÓMEÓ
A híveim azok!

JÚLIA
Micsoda öröm!

MONTAGUE-K
(belépnek)
Ő az! Ő az!
Isten vezérelt minket hozzád!
Jöjj, Rómeó,
társaid melletted állnak!

CAPELLIO
Te vagy Rómeó, s én nem végeztem veled?!

TYBALT
És elmenekülsz előlem? Életben maradsz?

RÓMEÓ
Vérre szomjaztok, kegyetlenek?
Hát folyjék vér!

JÚLIA, LŐRINC
Jóságos Ég, tartsd vissza őt
ily vészes csatától;
ébressz bennük egyaránt
önvádat és könyörületet!

RÓMEÓ, TYBALT,
CAPELLIO, KÓRUS
Feltámadó haragunkba
a közelgető vérengzésbe
egész Itália belé fog remegni!


JÚLIA, RÓMEÓ
Ha el ragadják
minden reményünket,
hogy az életben valaha is
viszontlássuk egymást,
búcsúnk mégsem örökre szól:
ah, találkozunk a mennyekben!

TYBALT, CAPELLIO, KÓRUS
Igen, ah!
A feltámadt haragra,
a közelgő mészárlásra
mielőbb ragyogj le, óh, Nap,
és szaggasd szét a sötét fátylat!

LŐRINC
Igen, ah!
A feltámadt dühöt,
a közelgő mészárlást,
a kegyetlen látványt…
rejtsd el az Ég előtt, óh, éjszaka!

RÓMEÓ
Ah, Júlia!       !

JÚLIA
Ah, Rómeó!

RÓMEÓ
Ég áldjon! Megbocsátok neked.



MÁSODIK FELVONÁS

ELSŐ JELENET

(Belső átrium Capellio palotájában.
Júlia egyedül.)

Recitativo

JÚLIA
Senki sem tért vissza…
Kegyetlen, fájdalmas bizonytalanság!
A fegyvercsörgés elhalt.
Csupán bizonytalan
 moraj hallatszik
időről időre a távolból…
Mint az elvonult vihar szele.
Ki veszett oda? Ó, jaj!
Ki győzött?
Kit siratok először?
Nem mehetek ki innen…
tétlen toporgok,
nem tudva, mi vár rám.
(Belép Lőrinc.)
Lőrinc! Nos?

LŐRINC
Rómeó megmenekült!

JÚLIA
Fellélegeztem.

LŐRINC
A közeli erődön
rajtaütöttek az övéi…
Ezzelino segítségében is bízhat…
De te…
Hamarosan Tybalt
kastélyába hurcolnak,
hacsak most, a végveszélyben,
rám nem bízod magad teljes
elszántsággal.

JÚLIA
Mit tegyek, szólj!

LŐRINC
Elég bátor vagy?

JÚLIA
Még kérded?

LŐRINC
Fogd, e főzet hatalmas
erővel bír,
olyan mély álomba
merít, hogy halottnak
látszol majd.
S mert holtnak hisznek,
az családi sírboltba
fognak vinni…

JÚLIA
Óh! Mit mondasz?
Oda, hol bátyám fekszik,
akit Rómeó sebzett halálra?
Feltámadna, hogy megbüntessen
bűnömért!

LŐRINC
Téged felébreszteni
ott leszünk:
kedvesed és én.
Ne aggódj!

Kettős

Reszketsz. Meghátrálsz…

Ó, Istenem!
A haláltól nem félek, tudod,
hiszen folyton azért könyörgök hozzád,
de sosem éreztem még
ilyen borzadást,
amilyen most tört reám!

LŐRINC
Bízzál! Bízzál meg bennem!

JÚLIA
Ah! De ha tán e varázsos erejű ital…

LŐRINC
Elégedett leszel!

JÚLIA
…ha mégsem hatna úgy?
Kínzó kétség!
S ha e jeges rémületből
nem is ébrednék fel többé?

LŐRINC
Fogd hát! Röpülnek a percek,
atyád már közeleg!

JÚLIA
Atyám!
Ah, add és ments meg!
(Iszik.)

LŐRINC
Megmenekültél, kitartás!

JÚLIA
Vigyél el innen!

(Capellio és kísérete belép.)

CAPELLIO
Megállj!
Te még ébren vagy?
Megengedem, hogy pihenj
még egy keveset.
Távozz!
Aztán holnap hajnalban indulsz
a vőlegényed után.
Megértetted?


KÓRUS
Szegényke, telve van fájdalommal,
alig piheg, épphogy megáll a lábán…
Kedvesebben beszélj vele,
megöli ez a szigorúság!

(Capellio ismét indulásra
ösztökéli Júliát.)

JÚLIA
(síró hangon)
Ah, édesapám!
Nem mehetek innen
bocsánatod nélkül,
a sír szélén állok,
legalább ölelj meg!
Csituljon egyszer dühöd,
adj békét egy haldokló szívnek!
Hunyjon ki minden haragod
síromnál!
Ó, atyám, bocsáss meg
egy haldokló szívnek!

CAPELLIO
Elég ebből!
Eredj a szobádba!

LŐRINC
(halkan Júliához)
(Jer csak, el ne áruld magad!)

Atyám!

LŐRINC
(Gyere hát!)

CAPELLIO
Menj!

JÚLIA
Bocsáss meg!

CAPELLIO
Eredj a szobádba!

JÚLIA
Bocsáss meg előbb, ó, atyám!

KÓRUS
Lásd, haldoklik!
Fékezd haragodat!

JÚLIA
Óh, atyám, atyám!
Nem mehetek innen
bocsánatod nélkül,
stb.
 
LŐRINC
(Óh, jer velem!)

KÓRUS
Fékezd haragodat!

CAPELLIO
Hajnalban útnak indulsz!

(Júlia Lőrinc támogatásával távozik.)

Recitativo

CAPELLIO
Hogy felzaklatott!
Zavart érzek a szívemben…
Hallgass, irgalom,
a gyengeség jele lennél…
Egyikőtök eredjen
Tybalt nyomába!
Ti Lőrince lépteit kémleljétek!
Gyanakszom rá.
Nem mehet sehová,
nem szólhat senkivel.

(Távoznak.)
 

MÁSODIK JELENET


(A palota kertje.

Belép Rómeó.)



Recitativo
 
Elhagyatott a hely.
Lőrinc nyomát keresem.
A szívtelen Lőrinc!
Balsorsomban ő is elfeledett,
és szövetkezve zsarnok végzetemmel,
magamra hagyott szenvedéseim között.
Vágjunk neki!

Recitativo

Erre jön valaki!
Máris akadályba ütközöm!

TYBALT
Ki vagy te,
aki titkon járni merészelsz
e falak között? Hallod-e?

RÓMEÓ
Ne közelíts! Rád nézve végzetes lenne,
ha felismernél.

TYBALT
Felismerlek én hetyke beszédedről és a
veszett haragról,
mit bennem keltesz!

RÓMEÓ
Jól van, hát nézz rám, és rettegj!

Kettős

Te ostoba! Egyetlen kiáltásomra
ezrek szaladnának megbüntetni téged!
Ostoba!
Ostoba!
De téged az én pengém áldozatának
tartogatott a sors!

RÓMEÓ
Gyere csak! Megvetlek téged,
és kihívlak csahosaiddal együtt!
Megvetlek!
Megvetlek!
Bánod majd, hogy nem áll köztünk
az Alpok és a tenger!

TYBALT
Ellenséges isten vagy a végzet
elvette az eszedet….   

RÓMEÓ
Kardra!
S téged azért
taszított ide, hogy
haláloddal találkozz.        

TYBALT
Kardra!

RÓMEÓ, TYBALT
Haragvó isten vagy a végzet taszított
ide, hogy haláloddal találkozz.
Halálod vár itt rád!
Kardra!

(Készülnek összecsapni.)

TYBALT
Várj még!

RÓMEÓ
Mily szomorú hangok!

KÓRUS
(A színfalak mögül)
Jaj, boldogtalan!

RÓMEÓ
Mily hangok! Nagy Isten!

TYBALT
Rettentő balsejtelem!

(Gyászmenet halad át a galérián.)


KÓRUS
Oly hirtelen ragadott el a halál,
életed virágában!       

RÓMEÓ
Gyászének ez!

TYBALT
 Nézzük!              

KÓRUS
Oly váratlanul
csapott le rád a kegyetlen förgeteg!

RÓMEÓ
Temetési fáklyák… Igen! Gyászmenet!

TYBALT
Megfagy bennem a vér!
Iszonytató, amit sejtek!

KÓRUS
Békét találjon jó lelked
oly sok fájdalom után!
Élj, ha nem az emberek között,
élj, Júlia, a mennyekben,
ah,boldogtalan!

RÓMEÓ
Ah!

TYBALT
Óh, Istenem!

RÓMEÓ
Mit hallok? Júlia!

TYBALT
Meghalt!

RÓMEÓ
Ah, kegyetlen!

TYBALT
Fátyol borul szememre…
RÓMEÓ
(felzokogva)
Ó, én Júliám! Elveszítettelek!

(Tybalt és Rómeó néhány pillanatig dermedten áll.
Rómeó tér magához előbb; kardját elhajítva Tybalt elé ugrik.)

Kettős

Ő halott! Ó, te nyomorult,
miattad ölte meg a bánat!
Végül ő fizetett kegyetlen
szíved hajlíthatatlanságáért!

TYBALT
Ah! Vigasztalanabb vagyok én nálad,
jobban lesújt a fájdalom.
Jaj, a szerelem, mint halálos bűn
vádolja szívemet!

RÓMEÓ
Miattad ölte meg a bánat!

TYBALT
Vigasztalanabb vagyok nálad. stb.

RÓMEÓ
Most boldog vagy.
Szúrj le, ah,
szúrj le  egy kétségbeesett embert…
Feltárom keblemet
csapásodnak.
E pillanatban
a legnagyobb jótétemény
a halál lenne énnekem!

TYBALT
Élj csak, élj, te szánalomraméltó,
téged legalább
nem gyötör önvád,
ah, ha te nem vetsz véget életemnek,
a fájdalom öl meg.


HARMADIK JELENET

A Capuletek sírboltjánál.
Rómeó érkezik követőivel.

MONTAGUE-K KARA
Megérkeztünk.
Ah! Adja az Ég,
hogy ne legyen számodra
elviselhetetlen szomorúság belépned…
a reménytelenség sivár honába!

Recitativo

RÓMEÓ
Ím, itt a sírbolt!
(A sírhoz lép.)
Még mindig teleszórva virágokkal,
s könnyekkel itatva…
Fogadd az enyéimet is… a legmélyebb
fájdalomból és keserűségből fakadnak.

MONTAGUE-K
Urunk, nyugodj meg!

RÓMEÓ
Hamarosan
a könnyeknél nagyobb
áldozatot nyújtok neked.

MONTAGUE-K
Túl sok lesz már a fájdalomból!

RÓMEÓ
Ó, te, sírbolt mélyen sötétlő homálya,
engedj egy pillanatra,
engedj a Nap sugarának, és mutasd meg
nekem egy percre zsákmányodat!
(követőihez)
Nyissátok fel a sírját,
hadd lássam viszont!

(A Muntague-k felfeszítik a sírfedelet,
Júlia láthatóvá válik. Rómeó oda siet hozzá,
a sírás fojtogatja.)

Ó, Júlia! Én Júliám!
Te vagy. Téged látlak!
Megleltelek újra!
Nem vagy halott,
alszol csupán, s arra
vársz, hogy felébresszen
a te Rómeód!
Ébredj, kedvesem,
sóhajtásom keltsen!
Rómeód szólít,
ébredj, szerelmem!

MONTAGUE-K
Boldogtalan, csak képzelődsz!
Jer innen!
Veszélyes tovább késlekednünk!

Recitativo

RÓMEÓ
Hagyjatok még pár pillanatig itt!

A fájdalom csak a sírra
bízhatja titkait.

MONTAGUE-K
Itt hagyni magadra e nagy-nagy bánatban?
Megszakadna a szívünk…

RÓMEÓ
Távozzatok, így akarom!

MONTAGUE-K
Összetöröd a szívünket.
(Visszavonulnak.)

Recitativo

RÓMEÓ
Egyedül te, Júliám,
egyedül te hallasz engem!
Ó, csalfa ábránd! A hűlt tetem
hangomat nem hallja meg.
Magamra maradtam a Földön!

Ária

Ó, te áldott lélek,
ki már a mennyekbe emelkedtél,
tekints vissza rám,
és végy magadhoz!
Így elfeledned,
így magamra hagynod
nem lehet, áldott lélek!
Áldnem feledkezhetsz meg
rólam nagy bánatomban!

Recitativo

Ó, én utolsó reményem,
te, halálos méreg,
nem válunk el többé,
ajkamra jöjj!
(Kiissza a mérget.)
Fogadjátok be utolsó sóhajomat,
ellenségeim sírjai!

JÚLIA
(A sírból kelve)
Ah!

RÓMEÓ
Sóhajtás?

JÚLIA
(gyönge hangon)
Rómeó…

RÓMEÓ
Ez az ő hangja!

JÚLIA
Rómeó!

RÓMEÓ
Engem szólít! Máris hív kebelére!

(Júlia kikel a sírból.)

Egek! Kit látok?!

JÚLIA
Rómeó!

RÓMEÓ
Júlia! Istenem!

JÚLIA
Te vagy?

RÓMEÓ
Te élsz?

JÚLIA
Felkeltem,
hogy többé el se hagyjalak,
szerelmem!
Halálom csak színjáték volt!

RÓMEÓ
Mit beszélsz?

JÚLIA
Nem tudtad? Nem találkoztál Lőrinccel?

RÓMEÓ
Nem láttam senkit,
nem tudtam semmit,
jaj, csak azt, hogy meghaltál, 
s hogy ide hoztak… Ah, szerencsétlen!

JÚLIA
Nos, mit számít már ez!
Melletted vagyok végre!
Ölelésünk minden fájdalmat feledtet!
Menjünk!

RÓMEÓ
Nekem itt kell maradnom, mindörökre itt.

JÚLIA
Mit jelentsen ez? Beszélj!
Ah, beszélj, Rómeó!

RÓMEÓ
Már mindent tudsz.
(Kezébe temeti arcát.)

Kettős

JÚLIA
Ah! Mit tettél, kegyetlen?!

RÓMEÓ
A közeledben akartam meghalni.

JÚLIA
De csak segíthet rajtad valaki!

RÓMEÓ
Hagyd, hiába!

JÚLIA
Jaj, kegyetlen végzet!

RÓMEÓ
A zord halál már bennem jár.

JÚLIA
Bárcsak veled együtt állhatnék elé!
Add a kardod!

RÓMEÓ
Ó, nem! Soha!

JÚLIA
Mérget!

RÓMEÓ
Kiittam már.
Te élj, s néha-néha jöjj sírkövemhez
 egy-egy könycseppett hullatni.

JÚLIA
Kegyetlen Ég, mielőtt ő meghalna,
vedd el az én életemet!

RÓMEÓ
Te élj, s néha-néha hullass könnyet… stb.
Júlia, szoríts kebledre!
Már alig látlak.

JÚLIA
(sírva)
S én most térek vissza az életbe,
midőn halnod kell!

RÓMEÓ
Hagyd ezt! Ha kínban kell látnom,
még keservesebb lesz gyötrelmem!
Nem látlak többé… Szólj még…

JÚLIA
Ah, Rómeóm!

RÓMEÓ
Egyetlen szót még! Emlékezz szerelmünkre!

JÚLIA
Ne hagyj itt! Pihenj meg szívemen!

RÓMEÓ
Emlékezz, emlékezz szerelmünkre!

JÚLIA
Ne hagyj még itt!

RÓMEÓ
Júlia! Elhagy már az erőm! Ah!

JÚLIA
Figyelj rám!

RÓMEÓ
Isten veled! Ah! Júli...
(Meghal.)

JÚLIA
Meghalt! Istenem!
(Rómeó holttestére zuhan.)

MONTAGUE-K
(Belépnek)
Rómeó! Rómeó!

(Capellio, Lőrinc és Capuletek sietnek be.
Lőrinc a fiatalok teteméhez szalad.)

CAPELLIO
Utánuk gyorsan!

LŐRINC, MONTAGUE-K
Egek!

LŐRINC
Mindkettő halott!

MONTAGUE-K, CAPULETEK
Kegyetlen végzet!

LŐRINC, MONTAGUE-K, CAPULETEK
Lássad!

CAPELLIO
De ki volt a gyilkosuk?

LŐRINC, MONTAGUE-K
Te magad, szívtelen

VÉGE

Csákovics Lajos nyersfordítása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése