500 + Furlanetto és Coni

Hogy valami jubilárisat is írjak az 500 kapcsán – minthogy ez a számláló képes napokig ugyanazt az értéket mutatni legfrissebbként, így még ma is lehet! – e helyt megemlékezem egyik meghatározó élményemről, nevesül arról a Pavarotti gálahangversenyről, melyet Reggio Emiliában rendeztek 1991-ben, a nagy formátumú énekművész színpadralépésének 30-adik évfordulóján. Ezt a csodálatos koncertet a Magyar Televízió is sugározta (ha nem tévedek '92-ben) két részletben, Baranyi Feri bácsi magyar kommentárjávál. Azt hiszem a második részlete volt, amit sikerült videókazettára felvetetnem; aztán egy bizonyos részletét 'rongyosra' nézni. Ez a részlet pedig a nagy basszus-bariton kettős volt a Puritánokból az alant csatolt előadásban. Azóta sikerült elég alaposan megismerkednem ezzel a Bellini-operával, sok előadásban láttam, hallottam; Coni is nagyszerű, de egy basszust sem éreztem olyan tökéletesnek ebben a kettősben, mint Giovanni Furlanettót. A hangszíne és énektechnikája párját ritkítja, mégsem tartozik az ismert és sztárolt művészek közé. Ezért most én éltetem őt egy kicsit:
Éljen Giovanni Furlanetto!


És a szöveg magyar nyerse:

GEORGE

A vetélytársadat meg kell mentened,

A vetélytársadat meg tudod menteni.

RICHARD

Én nem tudom.

GEORGE

Nem? Nem akarod.

RICHARD

(méltatlankodva)

Nem.

GEORGE

Mentsd meg!

RICHARD

Nem, ah, nem! Veszni fog!

GEORGE

Jól emlékezel arra az órára,

Mikor a fogoly nő megszökött.

RICHARD

Igen.

GEORGE

És teljességgel Arthur bűne volt?

RICHARD

(szinte felháborodva)

Beszéded immár…

GEORGE

Így igaz.

RICHARD

Szólj nyíltan!

GEORGE

Nagyon is úgy beszéltem.

RICHARD

A Parlament akarata volt,

Ha a legsúlyosabb büntetés az övé;

A lázadok merészsége

Arthurban lesz elfojtva.

Én nem gyűlölöm, nem félek tőle,

Ám a hitvány veszni fog!

GEORGE

Nem! Fájdalmas gyötrelem

száll meg, s vakít el most téged… ah, reszkess!

Az önvád és a rémület

Tönkre fogja tenni életedet!

Ha vetélytársad miattad meghal,

Egy másik lélek is elvész vele.

RICHARD

Ki?

GEORGE

Gondold meg, fiam!

Kettőt áldozol fel!

És amerre mész

Árnyékuk követend!

Ha majd a sötétben látsz egy jelenést,

Sápadtat, tünékenyt… mely jajgat és sóhajt,

Elvira lesz az, körüled kering,

S rád kiált: miattad haltam meg!

Mikor az ég förgetegtől sötétebb,

Egy szenvedő árnyat hallani, mely rebeg,

Arthur lesz az, ki a nyomodban van, aki szorongat,

A holtak haragjával fenyeget.

RICHARD

Ha Elvira szenvedő árnya

Elém tűnik és üldöz és feldühödik rám,

Fohászaim, sóhajaim,

Képesek lesznek megbocsátást szerezni.

Ha Arthur gyűlöletes kísértete

Véresen kiemelkedne a pokolból,

Visszalökné őt örökre az alvilágba,

Így tenne vele határtalan dühöm.

GEORGE

(megölelve Richardot)

Richard! Richard!

A bánat, mi engem gyötör,

Győzni fog jó lelkeden.

RICHARD

Könnyeid győztek,

Lásd, könnybe lábadt a szemem.

RICHARD, GEORGE

Ki jó hazafi,

becsüli az irgalmat!

RICHARD

Talán, talán már hajnalban

ránk ront az ellen.

S ha ő ott lesz…

GEORGE
S ha ő ott lesz? El fog veszni!

RICHARD

El fog veszni, igen, elveszik!

GEORGE

Kezem még nem dermedt!

Veled együtt fogok harcolni, igen, igen!

RICHARD

Aztán, ha fegyverrel jön,

kezem által fog pusztulni!

GEORGE

A rettentés hangja legyen:

haza, győzelem, győzelem, becsület!

Zúg a trombita, s én rendíthetetlenül,

vehemensen fogok harcolni,

szép dolog szembenézni a halállal

kiáltván: szabadság!

A félelmet nem ismerő hazaszeretet

véres babérokat arat,

majd a könyörület letörli

a szép verejtéket és a könnyeket.

RICHARD, GEORGE

Hajnalban!