Adatott először... (A Miller Lujzáról harmadszor)

Begépeltetett  Rudolf áriájának a harmadik magyar változata is, ami tulajdonképpen az első volt... Ezúttal Egressy Benjámintól olvasható. Mint az előzőekben írtam, a fordítás az 1851-es magyarországi ősbemutatóra készült. A korabeli súgókönyvből másoltam, Udvarhelyi Miklós kézírása után.
A zenei illusztrációt Alessandro Bonci előadása szolgáltatja egy 1906-ban készült felvételről.

R.:

Oh! hűség, miként hazudtolád

Így meg magadat! …

Ah!: hogyha ég föld

Emberek és angyalok

Bizonyítni akarnak

hogy e’ lány nem vétkes – „hazudtok.”

vólna válasz ajkimról,

Ah! mind hazudtok!

Az ő írása!.. (a levelet megüti)

Illy hűtelenség! .. Íly elvetemültség!...

Ily hazugság!

Atyám őt jól ismerte!

Hát esküvése – a remények – a könyek

– a’ kéjöröm – a’ bánat?...

Mind, mind hazugság.

Mind csalárdság – árulás!

Ha jött a bájos alkonyat

a’ csillagok ragyogtak

És fölrepülni lelkeink

Öltének mennyei szárnyakat,

|:És megszorítva kezemet

szemén szerelme lángolt:|

Ah! ah! – mind hitszegés volt!

mind hitszegés volt!

És a’mint égi báj között

ajkát tetézte csókom

„Téged szeretlek én csupán!”

így szólt nekem angyali hangon.

Megnyílik, azt hívém legott

Lelkemnek fenn az égbolt

Szeretlek én csupán!

Szólt nekem égi hangon!

Ah! mind hitszegés volt!

(|: kétségbe esve) mind hitszegés volt!

Ah hitszegés volt! hitszegés volt!

Midőn bűv hangokon „imádlak” mondá,

ah! hitszegés volt, hitszegés volt.

A darab korabeli gyászos fogadtatásáról Várnai Péter Verdi Magyarországon című könyvéből idézek:

„Az előadásszámokat tekintve, a legnagyobb bukást a Luisa Miller jelentette, ami pályafutása során összesen 4 estén került színre. Főszerepeit az 1851 május 30-i bemutatón a következők énekelték: Millert Füredi Mihály, Luisát Kaiser-Ernstné, Waltert Benza Károly, Rudofot pedig Erkel kedvelt tenoristája, Stéger Ferenc, Wurmot pedig Kőszeghy Károly. Minden kritikus elitéli a művet és a színházat a darab bemutatásáért, s hogy a bukás nem katasztrofális, azt „csupán Kaiser-Ernstné és Stéger buzgó erőlködésének köszönhetni, kik minden lehetőséget elkövettek a zene (…) gyarlóságainak elfödésére”. Úgy látszik, az előkészítés sem volt valami kitűnő, mert az előadáson sok hiba volt. A bemutató évében lezajló 4 előadás után lekerült a színpadról és csak 1853-ban terjedt el a híre, hogy az akkor Pestre szerződött Lujza Lesniewska kedvéért felújítják. Ebből azonban nem lett semmi.”

És amivel eddig adós maradtam, az ária szó szerinti fordítása:

Midőn nyugalmas estéken

csillagfényes ég alatt

szerelmes tekintettel

fürkészte vélem a mennyboltot,

és éreztem, hogy keze

kezemet megszorítja…

Ah! … elárult!

Akkor, midőn némán, önfeledten

csüggtem ajkán,

s ő angyali hangon azt mondta:

„Csak téged szeretlek!”,

amitől lelkemnek

kitárult a mennyország…

Ah! …elárult!