Adatott először... (A Miller Lujzáról harmadszor)

Begépeltetett  Rudolf áriájának a harmadik magyar változata is, ami tulajdonképpen az első volt... Ezúttal Egressy Benjámintól olvasható. Mint az előzőekben írtam, a fordítás az 1851-es magyarországi ősbemutatóra készült. A korabeli súgókönyvből másoltam, Udvarhelyi Miklós kézírása után.
A zenei illusztrációt Alessandro Bonci előadása szolgáltatja egy 1906-ban készült felvételről.

R.:

Oh! hűség, miként hazudtolád

Így meg magadat! …

Ah!: hogyha ég föld

Emberek és angyalok

Bizonyítni akarnak

hogy e’ lány nem vétkes – „hazudtok.”

vólna válasz ajkimról,

Ah! mind hazudtok!

Az ő írása!.. (a levelet megüti)

Illy hűtelenség! .. Íly elvetemültség!...

Ily hazugság!

Atyám őt jól ismerte!

Hát esküvése – a remények – a könyek

– a’ kéjöröm – a’ bánat?...

Mind, mind hazugság.

Mind csalárdság – árulás!

Ha jött a bájos alkonyat

a’ csillagok ragyogtak

És fölrepülni lelkeink

Öltének mennyei szárnyakat,

|:És megszorítva kezemet

szemén szerelme lángolt:|

Ah! ah! – mind hitszegés volt!

mind hitszegés volt!

És a’mint égi báj között

ajkát tetézte csókom

„Téged szeretlek én csupán!”

így szólt nekem angyali hangon.

Megnyílik, azt hívém legott

Lelkemnek fenn az égbolt

Szeretlek én csupán!

Szólt nekem égi hangon!

Ah! mind hitszegés volt!

(|: kétségbe esve) mind hitszegés volt!

Ah hitszegés volt! hitszegés volt!

Midőn bűv hangokon „imádlak” mondá,

ah! hitszegés volt, hitszegés volt.

A darab korabeli gyászos fogadtatásáról Várnai Péter Verdi Magyarországon című könyvéből idézek:

„Az előadásszámokat tekintve, a legnagyobb bukást a Luisa Miller jelentette, ami pályafutása során összesen 4 estén került színre. Főszerepeit az 1851 május 30-i bemutatón a következők énekelték: Millert Füredi Mihály, Luisát Kaiser-Ernstné, Waltert Benza Károly, Rudofot pedig Erkel kedvelt tenoristája, Stéger Ferenc, Wurmot pedig Kőszeghy Károly. Minden kritikus elitéli a művet és a színházat a darab bemutatásáért, s hogy a bukás nem katasztrofális, azt „csupán Kaiser-Ernstné és Stéger buzgó erőlködésének köszönhetni, kik minden lehetőséget elkövettek a zene (…) gyarlóságainak elfödésére”. Úgy látszik, az előkészítés sem volt valami kitűnő, mert az előadáson sok hiba volt. A bemutató évében lezajló 4 előadás után lekerült a színpadról és csak 1853-ban terjedt el a híre, hogy az akkor Pestre szerződött Lujza Lesniewska kedvéért felújítják. Ebből azonban nem lett semmi.”

És amivel eddig adós maradtam, az ária szó szerinti fordítása:

Midőn nyugalmas estéken

csillagfényes ég alatt

szerelmes tekintettel

fürkészte vélem a mennyboltot,

és éreztem, hogy keze

kezemet megszorítja…

Ah! … elárult!

Akkor, midőn némán, önfeledten

csüggtem ajkán,

s ő angyali hangon azt mondta:

„Csak téged szeretlek!”,

amitől lelkemnek

kitárult a mennyország…

Ah! …elárult!

Egyet vissza: „Ábránd volt minden!”

Ahogyan ígértem, itt a folytatás!
A fordítások sorában egyet visszalépve Hubay Miklós Luisa Miller-fordításából közlöm Rodolfo/Rudolf áriáját.

Ó, bárcsak ne kéne hinnem saját szememnek!

Minden hiába. Égnek minden angyala

hasztalan tenne esküt, hogy semmi a bűne,

„Hazugság!” – ez a válasz lesz mindnek.

Itt van ez írás! Ez bizonyít! Te álnok lélek,

hogy bíztam tebenned! Rútul megcsalsz.

Jól szívébe láttál, apám!

Ámde a szeme, a csókja, a szavak, könnyei,

az eskük? Minden csak árulás, komédiázás!

Mily szörnyű!

Csillagsugáros éjszakán,

távol a nagyvilágtól,

hányszor bolyongtam oldalán,

míg lángolt mennyei mámor!

Hányszor borult szívemre,

lélekzetét így lesve,

lélekzetét így lesve

szívemre hányszor vontam!

Ah! Ábránd volt minden,

álom volt minden!

Hányszor suttogta ajkam

kérdőn:

„Szeretsz-e, édes?”,

és ő felelte halkan:

„Ah, egész valóm tiéd lesz!”,

és elbűvölte szívem

száz földöntúli szent varázs;

ha súgta halkan:

„Egész valóm tiéd lesz.”

Ah! – ábránd volt minden,

és hitvány áltatás!

Áltatás volt, álom csupán ez.

Azt súgta halkan:

„Csak érted élek.”

Hazugság minden,

csak hitvány áltatás!

Ezzel a szöveggel hangfelvétel is létezik az áriából, Korondi György előadásában; a Rádió néha sugározza.

A fordítás, amely a darab 1955-ös Vasadi Balogh Lajos által vezényelt magyarországi bemutatójára készült, egyértelműen a német verzió alapján történt, amit híven követ. Az eredeti, olasz szövegtől való eltérés is többnyire ezzel magyarázható. A strófák végén lévő indulatos kitörés – „Ah, mi tradia!” (Ah, elárult!) – „Ábránd volt minden”-né lágyítását azonban nem tudom, mi indokolhatta, hiszen itt a németben is ennél keményebb zárás szerepel: „Alles war Lüge!” (Hazugság volt minden!). De a kezdősor szépsége mégiscsak kárpótlást nyújt a vége furcsaságáért.

E fordítás létezéséről akkor szereztem tudomást, amikor az OSZK-ban három napi munkával kiírtam magamnak az 1851-as hazai ősbemutató (4 előadást ért meg!) súgópéldányából Egressi fordítását. Fénymásolni nem engedték. Érdekes munka volt a 140 éves kéziratból silabizálgatni. Közben beszélgettem egy idősebb könyvtáros hölggyel, ő mesélte, hogy látta az operát valamikor az '50-es években, Vasadi Balogh vezényletével. Később lánya révén, – az Erkel Színházban, ahol akkoriban hosztkodtam – volt szerencsém találkozni a karmester úrral. (Tőle tanultam meg, hogy „A karnagy és a karmester között akkora a különbség, mint a házmester és a háznagy között.”...) Meg is beszéltünk egy későbbi találkozót, amikor megmutatná a kottát; de az már elmaradt. Aztán néhány évvel ezelőtt karácsony táján a Kodály Zeneműbolt operakottái között kezembe akadt egy öreg, német kiadású  „LUISE MILLER". Kinyitottam és rögtön az elején ott diszelget benne Vasadi Balogh Lajos gyönyörű aláírás és az 1955-ös évszám, a zongorakivonatban pedig az egykori előadás teljes szövege kottára írva. Szerencsés véletlen volt? Vagy a karmester úr küldte karácsonyi ajándékba? Én úgy éreztem, az utóbbi történt, s ma is meghatódom, ha csak eszembe jut.