2013. november 4., hétfő

Donizetti – Giraldoni: FARSANGI KALAMAJKA (Il giovedi grasso)








FARSANGI KALAMAJKA
(Il giovedi grasso
ossia
Il nuovo Porceaugnac)

Vígopera egyetlen felvonásban

Szövegét Molière Monsieur de Pourceaugnac valamint
Charles-Gaspard Delestre-Poirson és Eugène Scribe
Le nouveau Pourceaugnac című vígjátéka után írta: Domenico Gilardoni
Fordította: Csákovics Lajos

Először színre került: 1829. február 26., Nápoly,  Teatro del Fondo

SZEREPLŐK:

AZ EZREDES
(mogorva)                                                                                              bariton

NINA,
a leánya
(félénk)                                                                                                  szoprán

TEODOR,
fital tiszt, Nina viszontszeretett szerelmese
(egy félénk mamlasz)                                                                                 tenor

ZSIGMOND
kapitány
(Monsieur Piquet-nek adja ki magát)                                                    bariton

KAMILLA,
a felesége
(mint Madame Piquet)                                                                          mezzo

STEFI,
szobalány
(együgyű)                                                                                           szoprán

ROUSIGNAC ERNŐ,
fiatal tiszt vidékről, Nina reménybeli férje
(rafinált fickó, játssza a hülyét     )                                                       tenor

JÓSKA,
Zsigmond öreg földije és szolgája                                                     basszus

Játszódik az ezredes Párizs környéki házában

AZ EGYETLEN FELVONÁS



Első jelenet

Nina, Teodor, Kamilla, Zsigmond és Stefi

NINA, TEODOR
Hogyha így van, édes kincsem,
És ma elszakítnak tőled,
Hogyha el kell hagynom téged,
Óh, azt túl nem élem én!
Óh, azt túl nem élem én!

STEFI
Óh, de szánom, kedves úrnőm,
Hogy letörte őt a bánat!
Ajka reszket, arca sápadt,
Rögtön elsírom magam!
ZSIGMOND
(Töri a fejét)
Így… Úgy…  Hátha…

TEODOR
Így van ez!

NINA
Szerelmesem,

Még ma elszakítnak tőled,
Nincs reményünk, elveszítlek,
Óh, ezt túl nem élem én!
Tán ma végleg elvesztlek téged,
Többé nincs, jaj, nincs remény,
Reménysugár, reménysugár!
Óh, jaj, nincs reménysugár!
TEODOR
Még ma elszakítnak tőled,
Nincs reményünk, elveszítlek,
Óh, ezt túl nem élem én!
Tán ma végleg elvesztlek téged,
Többé nincs, jaj, nincs remény,
Reménysugár, reménysugár!
Nincs reménysugár!

STEFI
Ugye, figyelik: a szíve csupa bánat!
Tovatűnik üde színe, belesápad!
Kicsi szíved beleszakad, oh, de szánlak!
Telezokogom a tenyeremet, lám,
Mert hiszen megesik a szívem a baján,
Szánom ám,         
Hisz’ az a kicsi szíve beleszakad tán,
Szánom ám,         
Hisz’ az a kicsi szíve beleszakad tán!
Az ám!
ZSIGMOND
Hát aztán…
Mit szólna? Hogyne! Nem jó… Így…
KAMILLA
Csitt csak! Látják? Itt a férjem
Gondolatban elmerülten?
Hogyha itt most van megoldás,
Egy csapásra rátalál!
Hogyha itt most van megoldás,
Egy csapásra rátalál!
Egy csapásra rátalál,
Ha valamin a Zsiga maga spekulál,
Rá is talál;
Ha valamit is tehet ez a kicsi pár,
Ő rá, ő rátalál!

ZSIGMOND
Végre megvan! Megtaláltam!
Ej, de nagyszerű az ötlet!
Jobbat erre nem tudok!

NINA, TEODOR
Mondja, mondja, mit talált ki,
Mondja már, ha nem titok!

ZSIGMOND
Egyszerű, s talán szokatlan;
Máris ennyit mondhatok!

(Ninához)
Édesapja nemsokára
Párizs városába indul,
S véle szinte egy időben
Érkezik közénk egy ifjú,
Az, kit ő szemelt ki férjnek,
Lent időzve még vidéken,
S míglen újra ránk köszönt,
Apja nőmre bízza önt!

NINA, TEODOR
Tudjuk, ám hiába minden;
Sajnos innen nincs tovább!

ZSIGMOND
Nemde, láttuk mindahányan
Molière bohózatát?

NINA, STEFANINA, KAMILLA, TEODOR
Persze!

ZSIGMOND
Nohát; eljátsszuk újra
Azt a víg komédiát.

Vőlegénye – semmi kétség –
Együgyű, akár a többi
Műveletlen, síkvidéki,
Felkapaszkodott kis senki.
Szépen rá is fogjuk szedni,
Nem lesz abba’ gond itt semmi!
Máris indulunk a kertbe
Vicces álruhákat venni.
Csúfot űzünk őbelőle,
Míg nem őrületbe hajtjuk:
Egy a cél, hogy menjen innen,
Tűnjön el minél előbb!
Visszaküldjük, áldja Isten,
Gyorsan elzavarjuk őt!
Visszaküldjük, áldja Isten,
Gyorsan elzavarjuk őt!
És e bájos, szerelmes páros,
Vígan tarthat esküvőt!

NINA, STEFANINA, KAMILLA, TEODOR
Átöleljük!

TEODOR
Öleljük!

STEFI
De jó lesz!

TEODOR
Hadd öleljem!
STEFI
Átöleljük, éljen, éljen, éljen
Nagyszerű elgondolás!
Nagyszerű elgondolás!
Ez nem vitás, ez nem vitás, ez nem vitás!
ZSIGMOND
Jól van, jól van, jól van, drága hölgyek!
Jól van, jól van, jól van, jól van,
Jő a nagy ruházkodás,
Jő a nagy ruházkodás,
Nem mondok mást, nem mondok mást,
Nem mondok mást!

NINA
Kár félned, édes kincsem,
Már nagy veszély itt nincsen!
Azt súgja titkon szívem:
E kéz tiéd lehet!

TEODOR
Kár félned, édes kincsem,
Már nagy veszély itt nincsen!
Azt súgja titkon szívem:
Enyém lesz még kezed!

ZSIGMOND
Ma remekel az elmém,
A szívem alapelvén:
A szerelem, ha félszeg,        
Sem viselhet el kényszert;
Ha sikerül a tervem,
Őt oly zavarba ejtem,
Hogy ne is legyen kedve,
Ninával járni jegybe’,
Nem lesz a vőlegénye,
Ez csak a papa kénye;
Megzavarom a fickót,
És amíg el nem iszkolt,
Nem lesz egy percnyi nyugta,
Majd csak, ha hazamegy!
Nem lesz a vőlegénye,
Ez csak a papa kénye;
Megzavarom a fickót,
És amíg el nem iszkolt,
Nem lesz egy percnyi nyugta,
Majd csak, ha hazamegy!
Megzavarom a fickót,
Míg innen el nem iszkolt,
Nem lesz egy percnyi nyugta,
Majd csak, ha hazamegy!
Ha végre, ha végre, ha végre hazamegy!
Ha végre, ha végre, ha végre hazamegy!
TEODOR
Kár félned, édes kincsem,
Már nagy veszély itt nincsen!
Azt súgja titkon szívem:
Enyém lesz még kezed.
Azt súgja titkon szívem:
Enyém lesz még, enyém lesz még kezed.
NINA
Kár félned, édes kincsem,
Már nagy veszély itt nincsen!
Azt súgja titkon szívem:
E kéz tiéd lehet!
Azt súgja titkon szívem:
Jutalmadat elnyered!
Ne félj, elnyered!
STEFI
Bejárhatsz bár messzi földet,
Nincs nála senki bölcsebb;
Oly okos az ő férje,
Hogy párját nem leled!
Bejárhatod a Földet,
A párját nem leled;
Nincs nála senki bölcsebb,
A párját nem leled.
Oly okos az ő férje,
Hogy párját nem leled,
Nem, nem, nem, nem, nem leled!
KAMILLA
Bejárhatsz messzi földet,
Nincs nála senki bölcsebb;
Oly okos az én férjem,
Hogy párját nem leled!
Bejárhatod a Földet,
Nincs nála senki bölcsebb;
Oly okos az én férjem,
Oly okos az én férjem,
Hogy párját nem leled, leled!

NINA
Hadd öleljem!

TEODOR
Keblemre!

KAMILLA
Ez jó lesz!

STEFI
Ez jó lesz!

ZSIGMOND
Jól van, jól van!

NINA
Hadd öleljem!

TEODOR
Keblemre!

KAMILLA
Ez jó lesz!

STEFI
Ez jó lesz!

ZSIGMOND
Jól van, hölgyek!

NINA
Remek ötlet!

TEODOR
Remek ötlet!

KAMILLA
Remek ötlet!

STEFI
Remek ötlet!

ZSIGMOND
Magam sem mondhatok mást!

NINA
Remek ötlet!

TEODOR
Remek ötlet!

KAMILLA
Remek ötlet!

STEFI
Remek ötlet!

ZSIGMOND
Magam sem mondhatok mást!

NINA, STEFIKE, KAMILLA, TEODOR
Óh, de jó lesz!
Óh, de jó lesz!
Nagyszerű elgondolás!
ZSIGMOND
Meglásd!
Jól van, jól van, jól van!

Ma remekel az elmém,
A szívem alapelvén:
A szerelem, ha…

NINA
Azt súgja titkon szívem:
E kéz tiéd lehet!
TEODOR
Azt súgja titkon szívem:
E kéz enyém lehet!
STEFI
Nincs bölcsebb, mint a férje,
A párját nem leled!
KAMILLA
Nincs más oly bölcs, mint férjem;
Párját nem leled.
ZSIGMOND
… félszeg,
Sem viselhet el kényszert;
Ha sikerül a tervem,
Ha sikerül a tervem,
Oly őrületbe ejtem,
Oly őrületbe ejtem
Hogy ne is legyen nyugta,
Majd csak, ha hazamegy!


TEODOR
Kár félned, édes kincsem!
Már nagy veszély itt nincsen!
Azt súgja titkon szívem:
E kéz enyém lehet.
Azt súgja titkon szívem:
Nina szép kezét még elnyerheted!
Szép Ninát elnyered!
Szép Nina kezét elnyered!
Úgy van, Ninád kezét elnyered!
NINA
Kár félned, édes kincsem!
Már nagy veszély itt nincsen!
Azt súgja titkon szívem:
E kéz tiéd lehet.
Azt súgja titkon szívem:
Kezem még elnyerheted.
Ne félj hát, tiéd lesz!
Még Ninát elnyered!
Még Nina kezét elnyered,
Úgy van, Ninát elnyered!
STEFI
Bejárhatsz bármi messzi földet,
Nincs nála senki úgyse bölcsebb!
Olyan okos a férje,
Hogy párját nem leled!
Bejárhatod a Földet,
De párját nem leled.
Nem akad nála bölcsebb,
A párját nem leled!
Olyan okos a férje,
Hogy párját nem leled,
Hogy a párját nem leled.
Ily bölcs nincs más!
Nála bölcsebb nem lehet!
KAMILLA
Bejárhatsz messzi földet,
Nincs nála senki bölcsebb!
Olyan okos a férjem,
Hogy párját nem leled!
Bejárhatod a Földet,
Nem akad nála bölcsebb,
Olyan okos a férjem,
Olyan okos a férjem,
Hogy bölcsebb nincs,
Úgy ám, tudd meg!
Ily bölcs nincs más!
Nála bölcsebb nem lehet!
ZSIGMOND
Ma remekel az elmém,
A szívem alapelvén:
A szerelem, ha félszeg,        
Sem viselhet el kényszert;
Ha sikerül a tervem,
Őt oly zavarba ejtem,
Hogy ne is legyen kedve,
Ninával járni jegybe’,
Nem lesz a vőlegénye,
Ez csak a papa kénye;
Megzavarom a fickót,
És amíg el nem iszkolt,
Nem lesz egy percnyi nyugta,
Majd csak, ha hazamegy!
Nem lesz a vőlegénye,
Ez csak a papa kénye;
Megzavarom a fickót,
Míg innen el nem iszkolt,
Nem lesz egy percnyi nyugta,
Majd csak, ha hazamegy!
Nem lesz a vőlegénye,
Ez csak a papa kénye;
Megzavarom a fickót,
Míg innen el nem iszkolt,
Nem lesz egy percnyi nyugta,
Majd csak, ha hazamegy!
Nem lesz a vőlegénye,
Ez csak a papa kénye;
Megzavarom a fickót,
És amíg el nem iszkolt,
Nem lesz egy percnyi nyugta,
Majd csak, ha hazamegy!
Elzavarom az Ernőt,
Itt ne keressen delnőt,
Nem lesz egy percnyi nyugta,
Majd csak, ha hazamegy!
Ha végre, ha végre, ha végre hazamegy!
Ha végre, ha végre, ha végre hazamegy!
Nem lesz a vőlegénye,
Ez csak a papa kénye;
Megzavarom az Ernőt,
Itt ne keressen delnőt,
Nem lesz egy percnyi nyugta,
Majd csak, ha hazamegy,
Ha végre megy!

Jelenet 2014-es szegedi előadásból: 
Teodor (Doszpod Kristóf), Kamilla (Szonda Éva), 
Nina (Somogyvári Tímea Zita), Zsigmond (Cseh Antal)


Ugye tetszik, nagyszerű ötlet?

NINA
Jó lesz!

KAMILLA
Príma!

STEFI
Elsőrangú!

TEODOR
Én félek csöppet…

ZSIGMOND
Ne aggódj!
Én komoly ügyvéd leszek mindjárt,
Kit Piquet úrnak hívnak,
S ha itt van ez a faluról jött Ernő,
Nyakába ugrom tüstént, mint jó barát;
Ekkor lép színre a megcsalt kedves,
(Kamillához)
Te megleped a mamlaszt,
Perc nyugta nem lesz!
Majd…

TEODOR
Jön Jóska!

Második jelenet

Jóska, előbbiek

ZSIGMOND
(Jóskához)
No, halljuk!

JÓSKA
A kapus üzeni: meggyütt, akit vártak,
Valami Ruszinyák Ernő nevű ember.

ZSIGMOND
Szóval itt van!

KAMILLA
Ily gyorsan!

STEFI
Most mi legyen?

NINA
Én nyomorult!

TEODOR
Nagy gond van!

ZSIGMOND
(Csak ne jártassa a száját,
Aki helyett más kifizeti a számlát!)
(Teodorhoz)
Most hívd a cimboráid,
Hogy segítsenek ők is
Lent, a kertben!

TEODOR
Jó! Megyek elszorult szívvel!
(Távozik.)

ZSIGMOND
(Ninához)
Nem kell félnie, kislány:
Hamarost távozik innen atyja,
De, hogy gyanút ne fogjon,
Tán jobb…

NINA
Értem: legyek mellette addig…
(Távozik.)

ZSIGMOND
És te, Kamilla,
Ügyes légy, ahogy mindig!

KAMILLA
Bízd ide rám!

ZSIGMOND
De úgy… Módjával!

KAMILLA
Na, szépen! Itt sincs még az a jámbor,
De férjem máris hűtlenséggel vádol!

ZSIGMOND
Nem azért mondtam… Ám…

KAMILLA
Ám ideje befejezned végre!
Neked illene csöndben
Pirulnod netalán!
Figyeltetsz engem;
Ez az együgyű szolgád
Szimatol folyton,
Mert azt képzeled, hogy
Férfival láttál
Egy zárt fiákeren,
Pedig én otthon
Epedve vártam rád…

ZSIGMOND
Nos, hát… Nyugodj meg, drágám!
Most menjünk!

KAMILLA
Menjünk hát!

ZSIGMOND
Stefi kérem, hogyha a tisztek
Közül jön bárki, vezesse a kertbe!

STEFI
Ahogyan kéri.

(Zsiga és Kamilla el.)

Hé!
Jóska! Mit lesel ilyen bambán?

JÓSKA
Hogy mér’ futkorásznak…

STEFI
Mert ma van farsangcsütörtök:
Bolondok napja;
Hát szórakozunk kissé,
Lesz maskara meg tréfa,
Asszonyod is játszik!

JÓSKA
Felfogtam.
Nem hülye mind, ki annak látszik…

(Mindketten távoznak.)

Harmadik jelenet

Ernő


ERNŐ
(Tiszti ruhában belép.)
Halló! Merre?
Adjon Isten!
Néma csönd van…
Sehol senki…
Én itt nem merek bemenni,
Jobb, ha meg se moccanok!
Na, na, na, na, ne, ne, ne, nem!
Jobb, ha meg se moccanok!

Nina szíve másért lángol,
S tőrbe akar csalni, látom!
Ám ez engem úgyse’ gátol,
Fondorkodhat, azt se bánom;
Van egy bűvös talizmánom,
Ami varázserejű!
Ám az engem úgyse’ gátol,
Fondorkodhat, azt se bánom;
Van egy bűvös talizmánom,
Ami varázserejű!
Ám az engem úgyse’ gátol,
Fondorkodhat, azt se bánom;
Van egy bűvös talizmánom,
Ami varázserejű!
Így a dolgom egyszerű!

Nincs értelme arra várnom,
Hogy ő velem hogyan bánik;
Észreveszem én, ha ámít,
Akkor is, ha kacsint rám!

Mert, ha Nina szíve mélyén
Él egy ismeretlen másik,
Nem lepődöm meg a végén,
Hiszen jó előre látom:
Itt a bűvös talizmánom,
Megmutatja, ki a hű!
Itt a bűvös talizmánom,
Itt a bűvös talizmánom,
Itt a bűvös talizmánom,
Megmutatja, hogy ki hű.
Itt a bűvös talizmánom,
Itt a bűvös talizmánom,
Itt a bűvös talizmánom,
Megmutatja, hogy ki hű,
Megmutatja, hogy ki hű,
Megmutatja, hogy ki hű.

Bemerészkedem a házba…
Ez a nyugalmamnak ára,
Nem lehetek sose gyáva,
Így a gond is elkerül!
Mert a szívem nem lesz gyáva,
Így a gond is elkerül.

Nina, Nina!

Lássuk immár, szíved titkát;
Azt ne hidd, hogy elrejted tőlem!
Jó lesz tudni, kit szívelsz inkább,
Kit vágysz itt és kit másik tájon…
Erre jó a talizmánom,
Erre jó a bűverő!
Lássuk immár, szíved titkát;
Bárhogy rejted, szívedbe lát!

Halló! Népek!
Jöttem! Lépek…
Senki nincsen…
Adjon Isten!

Lássuk immár, szíved titkát;
Azt ne hidd, hogy elrejted tőlem!
Jó lesz tudni, kit szívelsz inkább,
Kit vágysz itt és kit másik tájon…
Erre jó a talizmánom,
Erre jó a bűverő!
Lássuk immár, szíved titkát;
Bárhogy rejted, szívedbe lát!
Erre jó a talizmánom,
Erre jó a bűverő!
Erre jó a talizmánom,
Erre jó a bűverő!
Erre jó a bűverő!

Valaki jön már!

Negyedik jelenet

Stefi, előbbi

Jelenet a 2014-es szegedi előadásból:
Stefi (Himmer Veronika) és Ernő (Kiss Tivadar)

STEFI
(Belépve, magában)
(Egy tiszt úr máris itt van.)

ERNŐ
No, csakhogy egy élő ember!

STEFI
(Ezt biztosan a fiatalúr küldte!)

ERNŐ
Drága, hadd kérdezem…

STEFI
Halkan! Nehogy meghallja a hangunk az a mafla!

ERNŐ
Ki?

STEFI
Hát az, akinek gazdám
Kisasszonyom kezét szánta.

ERNŐ
Az Ernő?

STEFI
Rousignac úr.

ERNŐ
(Itt van a csapda!)
De, mondd csak, olyan biztos, hogy egy mafla?

STEFI
Az biztos! Mekkora mafla!
Mindenki mondja!
Tudja-e, micsoda nagy
Cselszövény készül, hogy kitúrjuk?

ERNŐ
Naná!

STEFI
No, akkor tessék jönni!

ERNŐ
De hova?

STEFI
Mit kérdi? Le a kertbe!
Zsigmond úrék ott lenn várják;
Teodor úr nem is mondta?

ERNŐ
(Valami készül! Legyünk csak észnél!)

STEFI
No, nem jön?

ERNŐ
Még várjunk! Ne siesd el!
Igazat szólva, sosem értem,
Hogy Teodor mit mondott,
Mert olyan furán, csöndesen motyog,
Zárt szájjal mondja...
Mindent mondj te is el,
De pontról pontra!

STEFI
Kérem. Itt van ez a nevezetes Ernő,
Egy vidékről jött hólyag.

ERNŐ
(magában)
(Ez csak nem könyörül! Kapok még jobbat!)

STEFI
Nina és Teodor rég szeretik egymást,
Párizsba megy a gazdám,
Erre jön ez az Ernő…
Egy Molière-darab lesz mentőernyő:
Zsiga úr, mint egy Piquet nevű ügyvéd
Majd ráront, mit egy rég nem látott barátja,
És őrületbe hajtja…

ERNŐ
(magában)
(Óh, a zsiványok!)

STEFI
Csak így veheti el Teodor Ninát,
S nem fő a fejük többet.

ERNŐ
Minek főne a fejük?

STEFI
Zsiga úrnak még főhet…

ERNŐ
Na, ugyan mért?

STEFI
Merthogy féltékeny szörnyen a nejére!
Azért figyelteti folyton a Kamilla asszonyt
Öreg inasával,
Mert úgy hírlik, hogy látta kocsikázni egyszer, s nem egyedül.
És kávéházban, színházban, meg egyebütt…

ERNŐ
Ma is itt van a hölgy?

STEFI
Már hogyne!
Hiszen ő fogja játszani azt a hölgyet,
Kit Ernő megcsalt,
És el is hagyott.

ERNŐ
Ez szép lesz!

STEFI
Nos, hát…

ERNŐ
Egy perc még! Már értem is,
hogy milyen szerep várna,
neki is öltözöm gyorsan,
akad itt a közelben jelmezárus!
(magában)
(Egy ficsúr, Zsiga bácsi,
a kikapós nagysád
s az öreg szolga…
Ökrök! Elég is ennyi!)
(fenn)
 Jövök rögtön, kézcsókom!
(magában)
(Nagyszerű tréfa lesz! Nem kapják olcsón…)
(fenn)
Jövök is mindjárt!

STEFI
Ahogy tetszik.

(Ernő el.)

Nagy ég! Itt jön az ezredes!
Borús a kedve!
Jobb lesz, ha nem lát!
(El.)

Ötödik jelenet

Nina, és apja, az Ezredes, majd Teodor

Belép az ezredes, Nina követi.

EZREDES
Indulás, lovam nyergeljék tüstént!
Teodor jöjjön be ezen nyomban!

NINA
(magában)
(Nagy ég! Reszketek tőle!
Hogy’ járkál, fújtat!
Senki nincs biztonságban!)

Belép Teodor.

TEODOR
Parancsára.

EZREDES
A napi parancs, itt van,
A sorakozón olvastassék fel!

TEODOR
Értettem.

EZREDES
Te meg, Nina,
Ha vőlegényed megjött,
Közlöd véle, hogy igen fontos ügyben
Kellett Párizsba mennem!
Fogadom holnap kora reggel.
De te… Rám sem nézel?
Nina! Nina!

TEODOR
(magában)
(Csak színlelj!)

EZREDES
Hogy? Mire véljem?
Szembeszegülsz, te lány?!

NINA
Kérlek!

EZREDES
Csak nem szerelmes sóhaj, amit hallok?
A szimatom nem téved!

NINA
Legyen a szív szabad!
Csak ennyi, mit kérek…



EZREDES
Hallgass! Ez így lesz.
Parancsba adtam.
Parancsba adtam.
Ahhoz mégy, kit néked szántam.
Meg ne halljam azt, hogy „Más van”,
Vagy, hogy ellenem szegülsz!
Meg ne halljam azt, hogy „Más van”,
Vagy, hogy ellenem szegülsz!
De meg ne halljam, azt hogy „Más”,
Sem azt, hogy ellenem szegülsz.
De meg ne halljam, azt hogy „Más”,
Sem azt, hogy ellenem szegülsz.
Jaj, ha ellenem szegülsz!
Néked jaj, ha ellenem szegülsz!
Szót se! Ez így lesz!
Ahhoz mégy, kit néked szántam.
Ez így lesz. Ez így van!
Ha kedved támad próbára tenni
Atyád haragját, megösmered,
megösmered, megösmered!
Mert megfenyítlek, ha visszatértem;
Kegyelmet akkor nem ösmerek.
Én megfenyítlek, ha visszatértem,
Kegyelmet akkor nem ösmerek!
Hallgass! Ez így lesz.
Ez tény; szót se többet!
Eldöntetett.
Ha kedved támad próbára tenni
Atyád haragját, megösmered,
megösmered, megösmered,
Mert megfenyítlek, ha visszatérek;
Kegyelmet akkor nem ösmerek.
Én megfenyítlek, ha visszatértem,
Kegyelmet akkor nem ösmerek!
Én megfenyítlek, ha visszatértem,
Kegyelmet akkor nem ösmerek!
Nem! Én meg nem kegyelmezek.
Kegyelmet akkor nem ösmerek!
Nem! Én meg nem kegyelmezek.
Én akkor nem kegyelmezek!
(Elvonul.)

Hatodik jelenet

Zsigmond, előbbiek

ZSIGMOND
(Piquet úrnak öltözve)
Elment végre?

NINA
(Teodornak)
Szerelmem… Ah! Mondj el mindent!

TEODOR
Szóval… Nem jutok szóhoz…

ZSIGMOND
De hadd tudjam, mi volt?

NINA
Az apám…

ZSIGMOND
Hadd hallom!

TEODOR
Az ezredes úr…

ZSIGMOND
Hadd hallom!

NINA
Eltáv…

TEODOR
Eltáv…

NINA, TEODOR
Végre elment.

ZSIGMOND
Óh! Ez a kettő igazán
Egymásnak termett!

NINA
Morcos volt!

TEODOR
Majdnem zord!

ZSIGMOND
De mármost nincsen itt:
Megmenekültünk!

NINA
Van-e még mit remélnem?

ZSIGMOND
Mindent!

TEODOR
S nekem semmit?

ZSIGMOND
Te jobb, ha meg sem szólalsz…

NINA
Uramisten! Ott jön az Ernő!

TEODOR
Biztosan ő lesz,
Látszik is rajta:
Vidékifajta!

ZSIGMOND
Bizony, hogy ő az!
(Ninához)
A nejem őnagyságát
Értesítsd gyorsan: kész legyen egy-kettőre!

Nina távozik.

TEODOR
És én mit tudnék tenni?

ZSIGMOND
Elsétálsz csendben,
És hagysz levegőt venni!

Teodor távozik.

Hetedik jelenet

Ernő és Zsigmond

Belép Ernő vidéki maskarában.

ERNŐ
(félhangosan morgolódva)
Mondhatom: furcsa!
Én érdeklődöm:
Hol a Vefrille-villa?
De csak bámulnak némán,
Nem adnak választ,
Sőt: kacagnak énrám!

ZSIGMOND
Mit hallok, én drága Rousignac-om?!
Ejnye! Ily régi jó barátom
Bántják, sértik e házban?

ERNŐ
(magában)
(Itt essek össze,
Ha valaha is láttam!)

ZSIGMOND
Barátom! Meg is híztál!
Nagy lettél, mint egy marha!

ERNŐ
Heti kétszer
Gyúrok is vállra-karra.

ZSIGMOND
(félre)
(Te ostoba!)

ERNŐ
(félre)
(Kerülget!
Tán ez lehet a Zsigmond,
Aki Piquet-t játssza!
Puhatoljuk ki bölcsen!)
Mondja…!

ZSIGMOND
Hány boldog órát
Töltöttünk együtt a lét tavaszán
biliárddal, kaszinóban és bálban,
iskolapadban; az a sok kocsma,
vad dáridók, nagy séták…

Jelenet a 2014-es szegedi előadásból:
Ernő (Kiss Tivadar) és Zsigmond (Cseh Antal)


ERNŐ
De, mondja, szabad tudnom…?

ZSIGMOND
S hogy van anyu, apukád,
a húgod, a tantid? Ugye rendben?

ERNŐ
Mind halott.
De… Mondd…!

ZSIGMOND
Feri bácsi?

ERNŐ
Megölték. De mondd, honnan…

ZSIGMOND
És a bátyád?

ERNŐ
Beledöftek egy póznát.

ZSIGMOND
És a házad?

ERNŐ
Leomlott.

ZSIGMOND
Ledőlt a házad?!

ERNŐ
És összerogyok én is, ha
nem tudom végre meg…

ZSIGMOND
Elmondok mindent, hisz' annyi minden történt;
És végül hogyha elmégy, nagy-nagy űrt hagysz!
Itt marad majd az emlék, szívbeli jó barátom!

ERNŐ
Ám, ne kapkodj!

ZSIGMOND
Ki kapkod?

ERNŐ
Lassan!

ZSIGMOND
Lassan?





Lassan!
De hogyan vessek féket
Én a nyelvemre e percben,
Mikor újra látlak téged,
Amit remélni se mertem:
Az én drága Roussignac-om
Boldogan ölelem át,
Az én drága Roussignac-om
Boldogan ölelem át!
Visszahozza ifjúságom,
Ez a régi, hű barát!
Az én drága Roussignac-om
Boldogan ölelem át!
Visszahozza ifjúságom,
Ez a régi, hű barát!
Mennyit gondoltam én rád!

ERNŐ
Egyetlen kérdést...

ZSIGMOND
(Keblére öleli Ernőt.)
Óh, de szép ez, mint egy álom!
Én e percér' sorsom áldom.
Óh, milyen nagy boldogság:
Szívem régen vágyott rád!
Én e percért sorsom áldom,
Boldogan!
Nyelvem hogy' viselne féket,
Annyi mindent kell mesélnem,
Most, hogy újra látlak téged,
Óh, te régi jó barát,
Óh, te régi, jó barát,
Óh, te régi, jó barát!

ERNŐ
Tán megenged...
Egyetlen kérdést...

ZSIGMOND
Halljuk, halljuk!

ERNŐ
Egyetlen kérdést...

ZSIGMOND
Halljuk, halljuk!

ERNŐ
Önt hogy hívják?

ZSIGMOND
Jó vicc, jó vicc, hallod, Móric!
Mintha tán nem ismernéd
Réges-rég Monsieur Piquet-t!

ERNŐ
Möszjő Pikét?

ZSIGMOND
Monsieur Piquet-t.

ERNŐ
Möszjő Pikét?

ZSIGMOND
Monsieur Piquet-t.

ERNŐ
(magában)
(Ő a Zsigmond! Helyben volnánk.)

ZSIGMOND
(magában)
(Hát ez tényleg jó nagy marha!)

ERNŐ
Jöjj, én kedves, jó barátom,
Jöjj, én kedves, jó barátom!

ZSIGMOND
(Hát, ez tényleg jó nagy marha!)

ERNŐ
Jó itt téged újra látnom;
Épp az arcod lett csak más!

ZSIGMOND
(Hát, ez tényleg jó nagy marha!
Hát, ez tényleg jó nagy marha!
Szinte az eszem megáll!)
ERNŐ
Két karom kitárva vár,
Ölelj csak át!

Jöjj, te kedves,
jöjj, te kedves jó barátom!
ZSIGMOND
(Ez a marha!)

ERNŐ
Jó itt téged,
jó itt téged újra látnom...
ZSIGMOND
(Ez a marha!)

ERNŐ
Bár az arcod,
bár az arcod kicsit más!
Jöjj, te kedves, jó barátom,
jöjj, te kedves jó barátom,
Két karom kitárva vár,
Két karom kitárva vár,
Két karom kitárva vár,
Két karom csak téged vár!
ZSIGMOND
(Hát az ép eszem megáll!)
Óh, milyen nagy boldogság,
Szívem vágyva vágyott rád!
Óh, milyen nagy boldogság,
Szívem vágyva vágyott rád,
Szívem vágyva vágyott rád,
Szívem már úgy vágyott rád!

ERNŐ
Nőtlenséged, persze, őrzöd;
Csak nem nősültél meg, pajtás...

ZSIGMOND
Őrült volnék, sok felhajtás;
És csak gond az asszonytartás...

ERNŐ
Főleg, ha a férfi folyton
Féltékenykedik a nőre!

ZSIGMOND
Sajnos gyakran súlyos okkal;
Mondom néked jó előre!

ERNŐ
Mégis úgy döntöttem, látod,
Nőül kérek ma egy lányt.

ZSIGMOND
Annyit mondok, majd megbánod,
Annyit mondok, majd megbánod!

ERNŐ
Mégis így döntöttem, látod.
ZSIGMOND
(magában)
(Meddig késik, meddig késik, jöjjön már!)

Nyolcadik jelenet

Kamilla – Madame Piquet-nek öltözve, előbbiek

KAMILLA
(belépve)
Itt van ő, ki sárba rántott!

ZSIGMOND
Ám ki ez?

ERNŐ
Ám ki ez?

KAMILLA
Átkozott, nem bújj előlem!

ZSIGMOND
(magában)
(Itt az asszony!)

ERNŐ
(magában)
(Itt az asszony!)

ZSIGMOND
(Ez jó lesz!)

ERNŐ
(Ez jó lesz!)

ZSIGMOND
(Nagyszerű kis tréfa ez!)

KAMILLA
Csak várj!

ERNŐ
(Nagyszerű kis tréfa ez!)

ZSIGMOND
Ki ez itt?

ERNŐ
Ki ez itt?

ERNŐ, ZSIGMOND
(Milyen jó kis tréfa ez,
De milyen jó kis tréfa ez!)

KAMILLA
(Ernőhöz)
Rád leltem végre, te álnok!
Ne hátrálj, nem szöksz meg újra!

(Zsigához, beszélve)
(Így jó lesz?)
ZSIGMOND
(Kamillához halkan)
(Így remek!)

KAMILLA
Te álnok!

(Jól csinálom?)
ZSIGMOND
(Ügyes!)

KAMILLA
Tönkre tettél!

(Így jó lesz?)
ZSIGMOND
(De príma!)

KAMILLA
Te álnok!

ZSIGMOND
(Ki várhat többet?!)

KAMILLA
Sárba löktél.

ZSIGMOND
(Kamillához)
Mit jajgat itten, kérem?
(Eleredhet a könnyed!)

Ne kiabáljon, hallja!
Ne kiabáljon, hallja!
(magában)
(Hogy pislog ez a bamba,
nem tudja, mit csinál!)
(Kamillához)
Ne kiabáljon, hallja!
Ne kiabáljon, hallja!
(Hogy pislog ez a bamba,
nem tudja, mit csinál!)
(Ernőhöz)
Ha oda vannak érted,
Mi bajuk, alig érted:
Mind simogat, vagy tépked,
Vagy sírva kiabál!
Ha oda vannak érted,
Mi bajuk, alig érted:
Mind simogat, vagy tépked,
Vagy sírva kiabál!
(Megy ez a dolog szépen,
Megy ez a dolog szépen,
Csak hebeg ez a bamba,
Nem tudja mit csinál.)
Ha oda vannak érted,
Mi bajuk, alig érted:
Mind simogat, vagy tépked,
Vagy sírva kiabál!
Mind simogat, vagy tépked,
Vagy sírva kiabál!
Igen!
Mind simogat, vagy tépked,
Vagy sírva kiabál!
Igen!
Mind simogat, vagy tépked,
Vagy sírva kiabál
Avagy sírva kiabál,
Igen!
Vagy sírva kiabál...
Igen!
Vagy sírva kiabál!
Ez így van mindig:
hízeleg vagy sírva kiabál,
mást ne várj!
KAMILLA
(zokog)
Ez hát a bérem!
Te álnok!
Ezt kell megérnem,
Hogy eldobj?
(Zsigmondhoz)
(No, tetszik?)
Haljak meg inkább, te álnok,
S holt lelkem árnya vár rád!
Legyen miből okulnod
Ha majd előtted állok,
Mert könnyem érted...
mert könnyem érted hullott...
Már nem bírom, már nem bírom tovább!
Fáraszt már a siránkozás!
Fáraszt már a siránkozás!
Siránkozás... Siránkozás...
ERNŐ
(Kamillához)
Bevallom, íme, néked
Az árulást, a vétket!
(Zsigmondhoz)
Hadd gyónjak itt meg mindent,
Előtted, jó barát!
(Kamillához)
De könyörgöm, ne sírjál,
Mert megszakad a szívem,
És nincs erőm, hogy híven
Kimondjam e szív szavát!
És nincs erőm, hogy híven
Kimondjam e szív szavát!
E hű barátom lássa,
Hogy két karomba zárva
Esküszöm néked, drága,
Nincs többé senki más!
Nincs már senki más!
Nincs senki más!

ZSIGMOND
Egy nőtől mást ne várj!
Egy nőtől mást ne várj!

ERNŐ
A csókod újra vágyom!
Nem nősülök ma mégse,
Más asszony úgyse kéne!
E szív megint tiéd!
(Megragadja Kamillát.)

ZSIGMOND
(Hogy' tapogat a nőmön!)
ERNŐ
Drága!

ZSIGMOND
(De ez már több a soknál!)

KAMILLA
(A fiú keze hol jár?!)

ERNŐ
Drága!

KAMILLA
(Most mit tegyek,

nagy Ég!)
ERNŐ
Drága!

Drága! Drága!
Drága! Drága!
ZSIGMOND
(gyanakodva)
(Mire véljem? Mire véljem?
Jó Isten! Jó Isten!)
KAMILLA
(Nagy Ég! Nagy Ég!
Nagy ég!)

ERNŐ
Újra mindenem tiéd!
(Kamillához titokzatosan, de úgy, hogy Zsigmond jól hallja)
És úgy, ahogyan régen
Azt szoktuk, kedvesem,
Kikocsikázunk szépen
Egy zárt fiákeren!

ZSIGMOND
Ah! Ah!

ERNŐ
Kávézgatunk a téren,
A megszokott helyen,
S a színháztól hazáig,
Majd sétálsz énvelem.

Ah, kérve kérem:
El ne hagyj engem,
Parancsolj, s ígérem,
Hogy megteszem!
Megteszem én, ha bármit kérj,
Ha bármit kérj!
Megteszem én, ha bármit kérj,
Ha bármit kérj!
Ne hagyjuk egymást el sosem,
Nem többé, nem!
Ne hagyjuk egymást el sosem,
Nem többé, nem!
ZSIGMOND
Hagyj! Hagyj! Hagyj! Hagyj!
KAMILLA
Én ezt nem értem!
Nem is értem! Nem, nem!
Játszik az aljas!
Játszik az aljas!
Te rá ne hallgass,
Csak higgy nekem!

ERNŐ
Ah, kérve kérem:
El ne hagyj engem,
Parancsolj, s ígérem,
Hogy megteszem!
Ah, kérve kérem:
El ne hagyj engem,
Parancsolj vélem,
Én megteszem!
Ah, kérve kérem:
El ne hagyj engem,
Parancsolj vélem,
Én megteszem!
Te drága! Míg élek,
Rendelkezzél velem!
Megteszem én, ha bármit kérj!
Nem hagyjuk egymást el sosem!
Nem hagylak el!
Nem hagylak el!
Míg élek, nem!
Te drága, egy csókért vedd életem!
Ígérhetem
KAMILLA
Jaj, nem is értem,
Játszik az aljas,
Te rá ne hallgass,
De higgy nekem!
Verje az átok!
Könyörgöm Zsigmond,
Ne hallgasd, mit mond,
Te higgy nekem!
Szót sem! Szót sem!
Játszott az aljas!
Én nem is értem!
De hiszen látod,
Veled is játszott!
Te higgy nekem!
Higgy nekem!
Higgy nekem!
Higgy nekem, csak higgy nekem!
Verje az átok!
Könyörgöm, Zsigmond,
Ne hallgassd, hogy mit mond!
Óh, jaj, nekem,
Egy szava sem igaz, hidd el!
Óh, kérlek, rám hallgass,
Rám hallgass!
Óh, jaj, nekem!
Hogy verje átok!
Játszik az aljas,
Te rá ne hallgass,
De higgy nekem,
De higgy nekem!
Hogy verje átok!
Játszik az aljas,
Te rá ne hallgass,
De higgy nekem,
De higgy nekem!
De higgy nekem,
De higgy nekem!
De higgy énnekem!
ZSIGMOND
Nagyon is értem,
Akármit mondhatsz,
Vele utazgatsz
Fiákeren!
Eredj, ha tetszik,
Ölel a karja,
Vigyen a parkba,
Nem idegen!
Nagyon is értem,
Akármit mondhatsz,
Vele utazgatsz
Fiákeren!
Menj el, ha tetszik,
Rád vár a karja,
Kávézni, rajta,
Menj, igyekezz!
Hagyj! Hagyj! Hagyj!
Kávézni menj!
Már pontosan értem!
Kávézni menj!
Ne, ne, ne, ne, ne, ne is kérlelj!
Már vár a szokott étterem, étterem!
Kávézni menj!
Séta a parkban,
Sós sütemény!
Véle kávézni menj!
Hát indulj, mindjárt
Átfog a karja,
Mentek a parkba,
Nem idegen.
Most kávézni menj!
Hát indulj, mindjárt
Átfog a karja,
Mentek a parkba,
Nem idegen.
Most kávézni menj!
Kávézni menj,
Kávézni menj,
Kávézni menj,
Most kávézni menj!

(Zsigmond őrjöngve elviharzik, Kamilla utána rohan.)

Kilencedik jelenet

Ernő egyedül, később Teodor és Nina

ERNŐ
Haha! Zsiga máris kiabál,
Felesége mentegetődzve jajgat:
Igen, szép így a bosszúm!
Gyerünk! Megírok pár üzenetecskét...
Ezt kapja a szolga, ki Kamillára leskel...
(miközben ír, félhangosan)
„ Drága Kamillám!
A megbeszéltek szerint
találkozunk a szokott helyen!
Repülj a te Ernőcskédhez!
A többit elmondja
a hűséges Jóska.”

(Másik papírt vesz.)
És ezt a szobalánnyal
Az ezredesnek küldöm:

(Az írást folytatva)
„Zsigmond kapitány kéri az ezredes urat,
hogy sürgősen térjen haza,
mert a tábornok itt várja, a házban.”

Hallom, erre jönnek!
Elbújok, itten hátul.
(Elbújik.)

Teodor és Nina érkeznek.



TEODOR
Mondd, haladunk már?
A kapitány úr terve
Sikerült szépen?

NINA
Nem éppen. A Zsiga őrjöng,
Kamilla jajgat kétségbeesve...

TEODOR
Tudod, mi történt?

NINA
Nem én.
(Meglátja Ernőt.)
Az Ernő!

TEODOR
Ilyen gyorsan?!

ERNŐ
Engedje meg, kisasszony,
Fejet hajtanom Önnek,
Illesse csókom bájos kacsóját!
(Üdvözli Teodort)
Hadnagy úrnak tisztelettel!

NINA
(félre)
(Ez rémes!)

TEODOR
(magában)
(Nina látja, mire várhat!)

ERNŐ
Bocsánat, modorában
Némi ridegséget érzek...
Mire várjunk? Meg is kérdem:
Ön lesz-e avagy inkább nem lesz
A feleségem?

TEODOR
(Ninához)
(Mondd meg rögtön, hogy nem!)

NINA
Hát, nézze...

ERNŐ
Csak mondja!

NINA
Úgy szólván...

ERNŐ
Ha nem tévedek, hölgyem,
Igaz, mit sejtek:
Az Ön szíve már foglalt.

NINA
(magában)
(Miből sejti, nem értem!)

ERNŐ
Nem ad választ? Nos, jó.
Világos minden.

NINA
(Belesültem!)

ERNŐ
Ugyan, mért pirul arca?

NINA
Ha Önnek...

ERNŐ
Ez a cimbora az, ki elragadta a szívét?

TEODOR
(Mit nem hallok?!)

ERNŐ
(magában)
(Hatni kezd már a méreg!)

NINA
(magában)
(Csak Teodor ne higgye azt, ...)

TEODOR
(idegesen menni készül)
Elnézést...!

ERNŐ
Menjen!

Teodor távozik.

NINA
Megyek én is...

ERNŐ
Óh, nem! A világért se, hölgyem!
Megfoszt e bájos társaságtól?

NINA
(magában)
(Hát rajta, belevágok a harcba!)
Nos, nézze, ilyen magam fajta
Szép és művelt városi lány...

ERNŐ
Sose menne egy falusi szamárhoz.



NINA
(Ez furcsa! Én nem értem.
Ez furcsa! Én nem értem.
Játék, mi másra véljem?
Csak álom, vagy ébren élem?
Ki tudja, most, ki tudja, most mi volna jó!)

ERNŐ
(Lám, megzavartam könnyen,
Egy jól irányzott szóval,
Úgy látszik, minden óhaj
Valóra váltható.)

NINA
(Nem látom át, mi történt,
Ám turpisságot sejtek,
S ez úgy zavarba ejtett;
Hogy el sem mondható!)
ERNŐ
Elég egy szó, egy szó.

NINA
(Nem látom át, mi történt,
De cselszövény, mit sejtek,
Ez úgy zavarba ejtett,
Hogy el se mondható!)
ERNŐ
(Nem látja át, mi történt,
Ki tudja, bármit sejt-e?
Előtte el van rejtve
Az egyszerű való!)

Nem látja át.
NINA
Nem látom át,

Mily titkot rejt
A hallott szó?
ERNŐ
Nem tudja még,
Mi volna jó.

NINA
De úgy zavarba ejtett,
Hogy el se mondható!
De úgy zavarba ejtett,
Hogy el se mondható!
ERNŐ
Előtte el van rejtve
Az egyszerű való.
Előtte el van rejtve
Az egyszerű való,

Nem látható.

NINA
Mi volna jó?

Nem tudható.
ERNŐ
Egyszerű való

Nem látható.

NINA
Mi volna jó?

Ah! Hogy volna jó, nem tudható.
ERNŐ
Ah! Mint volna a jó, nem látható.

Tizedik jelenet

Stefi, előbbiek

Belép Stefi.

STEFI
Kisasszony, jöjjön, kérem!
(észrevéve Ernőt)
Ön?
Hogy megváltozott, nézd csak!
De fura lett az arca!

NINA
(Stefihez)
Mit? Ismeritek egymást?

STEFI
Persze!
Jöjjön, kérem,
Mer' ott kinn nagyon várják!

ERNŐ
Majd vélem együtt jön.
(Átadja a levelet a szobalánynak.)
Fogd, itt van ez a sürgöny,
Az ezredesnek küldöm!
Ám sürgetős!

STEFI
Küldöm máris.

NINA
Mit hallok?

STEFI
S hol van ő? A vő? A vőlegény?
(gyanakodva)
Mégis furcsa...

ERNŐ
Az. De menj már!

STEFI
Jó, jó.
(Távozik.)

NINA
Vőlegény? Nem Önnel...? Az Égre!

ERNŐ
Egy újabb cselszövény!
Ám, ha a párja még fontos,
A titkot fel ne fedje!

NINA
Ígérem önnek, hogy úgy lesz:
A titkot őrzöm én.

E szó szikrát lobbant
Úgy fénylik, úgy lángol,
Átjár forró mámor,
Remény, támad fel!
Hogy forr égő vágytól,
Megpezsdült a vérem;
S a keblemben érzem,
E szív lázban ver!
Oly forró a vágytól,
Hogy pezsdül a vérem,
A keblemben érzem,
A szívem oly lázban ver!

ERNŐ
Bár mind hitték balgán,
Hogy könnyen lefőznek,
De lám, mégsem győznek,
Nem vált be a csel!
Ám győzni is úgy szép,
Ha van benne érdem,
Csak bölcs ésszel érjen
A célhoz az, ki nyer!
Csak bölcs ésszel érjen
A célhoz az, ki nyertes!

NINA
Megmondtam: a titkot őrzöm én.

A tikot őrzöm én.
ERNŐ
Egy újabb cselszövény!

Tudja, tudja, tudja, tudja: van remény!

NINA
E szó szikrát lobbant
Úgy fénylik, úgy lángol,
Átjár forró mámor,
Remény, támad fel!

Hogy forr égő vágytól,
Megpezsdült a vérem;
ERNŐ
Csak úgy szép a játék,
Ha győzni érdem!

NINA
S a keblemben érzem,
a keblemben érzem,
A szívem mily nagy lázban, lázban ver!
ERNŐ
Ha győztél, ha győztél, az érdem,
Ha ésszel, ha ésszel él, ki nyer!

NINA
Már keblemben érzem...

ERNŐ
A győzelem úgy érdem, ...

NINA
A szívem lázban ver!

ERNŐ
Ha ésszel élt, ki nyer!

NINA
A szívem oly lázban ver!
ERNŐ
Ha bölcs az, ki nyer!

Nina távozik.

Ezzel készen volnánk!
Nem is maradt vissza más,
Mint befejezni bosszúm Zsiga úron!
Ez jó jel: éppen jön egy szolga!
Lehet, hogy az, ki őrzi Kamillát!
Most ügyesnek kell lennem,
Zsebibe csúsztatom ezt a kis írást!

Tizenegyedik jelenet

Jóska, előbbi

JÓSKA
Hát itt se nincsen itt…

ERNŐ
Ki az, ki nincs itt?

JÓSKA
Őnaccsága.

ERNŐ
Kamilla?

JÓSKA
Maga tán látta?

ERNŐ
A férje is kereste.

JÓSKA
Aj, hogyha idegyön a gazdám,
Jó’ nyakon leszök csapva,
Neköm annyi!
(El akar sietni.)

ERNŐ
Még ne rohanj el, kérlek! Egy szóra!
(Jóska zsebébe csúsztatja a levelet.)
(Ez megvan!)

Tizenkettedik jelenet

Zsigmond, előbbiek

Jóska nem veszi észre a belépő Zsigmondot,
aki meglepődik a látványon.

ZSIGMOND
(Jóska és Ernő?!)

JÓSKA
Mi a gond?

ERNŐ
(Észrevette Zsigmondot, magában)
(Barátunk hallja…)
Pajtikám, értjük egymást:
Vidd neki rögtön, tudod, a dolgot,
amit adtam! Ég áldjon!

JÓSKA
(Milyen dógot?)

ZSIGMOND
(A dolgot?)

ERNŐ
(Beleszalad Zsigmondba)
Drága Pikém!

JÓSKA
(Ez a gazdám!)

ERNŐ
Most lépek…

(Jelentőségteljesen jelez Jóska felé, el.)

ZSIGMOND
Isten áldjon!

JÓSKA
(Mit kacsingat ez neköm?)

ZSIGMOND
(Láttam, hogy jelzett!
És rábízott egy dolgot…
Valami készül!
Óh, mi sülhet ki végül?)
(Feltartóztatja Jóskát.)
Hé! Hé! Na, te díszpinty,
Mért sietős?

Jelenet a 2014-es szegedi előadásból:
Zsigmond (Cseh Antal) és Jóska (Pataki Bence)

JÓSKA
Keresem az úrnőt.

ZSIGMOND
A dolgot, add ide szépen,
Amit kaptál!

JÓSKA
Mi’ dógot, amit kaptam?

ZSIGMOND
Kapd elő, gyorsan!

JÓSKA
Hogy előkapjam? Nincs neköm olyan semmim.
Nézze csak meg!

Zsigmond előhúzza a cetlit Jóska zsebéből.

ZSIGMOND
Ugye itt van! Hazudtál nekem.

JÓSKA
(meglepetten)
Römi kártya?
Nem is jáccom én a pókert…

ZSIGMOND
(olvasni kezdi a levelet)
„ Drága Kamillám!
A megbeszéltek szerint
találkozunk a szokott helyen!
Repülj a te Ernőcskédhez!
A többit elmondja
a hűséges Jóska.”

JÓSKA
Nem értek ebbő’ semmit…

ZSIGMOND
Ah! Megüt rögtön a guta!
Te hitvány szolga, ezt teszed jótevőddel?!
Kenyerem etted, s hátamba döföd késed?!

JÓSKA
De most ezt mire mondgya?

ZSIGMOND
Ne színlelj!
Halljam! Milyen rég óta tart már?

JÓSKA
Kérem, én ezt nemtuttam.

ZSIGMOND
De ez a kártya, ládd, vádol téged!
Felelj arra, amit kérdek!



Most, hogy fény derült az ügyre,
Kár tovább fedezned őket,
Mondd csak el, ne védd a nőmet,
Tudnom kell most,
Tudnom kell, hogy mit csinált!

De nem érdekel a maszlag,
Csakis az, hogy hányszor láttad:
Mikor, mért és merre jártak,
De a szódra jól vigyázz!
Ne hazudj! Ne hazudj!
Jól vigyázz, hogy meg ne járd!
Ne hazudj! Ne hazudj!
Jól vigyázz, hogy meg ne járd!
Jól vigyázz, hogy meg ne járd!
Jól vigyázz, hogy meg ne járd!

Hallod-e, beszéld el szépen,
Jobban jársz, ha most bevallod;
Mondd csak el, mióta tartott,
Mondd csak el, mióta tartott,
Az, hogy ezzel összejárt!
Mondd csak el, mióta tartott,
Az, hogy ezzel összejárt!

Te, ha nem hajolsz a szóra,
Nagyon megruházlak, Jóska.
Bizony, megvan ám a módja:
Csupasz karddal húzok rád!
Hogyha makacs vagy,
Kardlappal veretek rád,
Hogyha makacs vagy,
Kardlappal veretek rád!

Őnagysága és az úr
Jóba’ lettek túlontúl?

JÓSKA
Mittom én!

ZSIGMOND
Ne légy bolond!

JÓSKA
Nem tudom.

ZSIGMOND
Ne légy bolond!

JÓSKA
Higgye meg!

ZSIGMOND
Ne hazudj!

JÓSKA
Nem tudom!

ZSIGMOND
Ne hazudj,
Hogyha véded, az csak árt!
Ezt az átkos cédulát,
Mért is bízta épp terád?

JÓSKA
Eztet? Mikor?!

ZSIGMOND
Nos, hallgatom.

JÓSKA
Tévedés, mi vóna más?
Tévedés, mi vóna más?
Tévedés, mi vóna más?
(beszélve)
Mi vóna? Mi vóna?

ZSIGMOND
Pokoli fajzat,
Ördögi lélek,
Fekete kutya szült
Világra téged!
Hitvány és rusnya vagy,
Hazug a szád!
Hitvány és rusnya vagy,
Hazug a szád!
Kapsz egy-két nagy pofont,
Megcsaplak téged,
Attól majd gyorsan
Észre kell térned,
Akkor majd felfogod,
Hogy mi a vád;
Akkor majd felfogod,
Hogy mi a vád!

JÓSKA
Uram, ne báncson!
Tévettem tán.

ZSIGMOND
Jóska!

JÓSKA
Uram, ne báncson!
Tévettem tán.
Kérem, ne báncson!
Tévettem tán.

ZSIGMOND
Tévedtél tán?

JÓSKA
Mint vóna?

ZSIGMOND
Mint vóna?

JÓSKA
Az hát.

ZSIGMOND
Az hát?

Pokoli fajzat,
Ördögi lélek,
Fekete kutya szült
Világra téged!
Egy-kettő, nyomban
Elcsaplak innen,
Akkor majd felfogod,
Hogy mi a vád;
Nem lesz egy filléred,
Odébb kell állnod,
Magadat vádold,
Gondom lesz rád!
(beszélve)
Odébb kell állnod!
Magadat vádold,
Gondom lesz rád!
Nem lesz egy filléred,
Odébb kell állnod,
Magadat vádold,
Gondom lesz rád!
(beszélve)
Odébb kell állnod!
Magadat vádold,
Gondom lesz rád!
Lesz gondom rád!
Lesz gondom rád!

(Jóska elszalad.)

Iszkolj, te gyáva!
Ám, ha Kamilla megtud bármit,
Én miszlikbe váglak!


Tizenharmadik jelenet

Zsigmond, Teodor, majd Kamilla;
később Nina, Stefi és az Ezredes

Belép Teodor.
 
TEODOR
Kapitány úr,
Igen zaklatott, látom.

ZSIGMOND
(Ez hiányzott!
Szól egyet, pofon vágom.)

TEODOR
(Ez rossz jel! Magában mormog!
Óh, bizony, itt nagy baj van!)

ZSIGMOND
(Ha jön az asszony, én beolvasok csúnyán! Be én!)

Belép Kamilla

KAMILLA
Hát itt vagy, én szerelmetes férjem;
Lehiggadtál csöppet?

ZSIGMON
Le ám!
(A macska! Én nem ütök meg nőket…)
(Mutatja a levelet)
Itt van, olvasd!

Belép Nina.

NINA
(Itt feszültséget érzek…)

TEODOR
(Ninát látva)
(A hűtlen rám se’ pillant!)

KAMILLA
(Elhűlten)
Hidd el, Zsigmond, én egy szót sem értek!

ZSIGMOND
Ezt máshol, ezt máshol!
Nem ez a hely…

Belép Stefi.

STEFI
Nagy meglepetés van!

ZSIGMOND
Mi jöhet eztán?

STEFI
Az ezredes úr megjött!

TEODOR
(összerezzen)
Hogyhogy megjött?!

KAMILLA
Nohát, erre sem vártunk!

ZSIGMOND
Itt csőstől jön a baj;
Már ki se’ látszunk!
(Kamillához)
Indulás!

Belép az ezredes.

EZREDES
Kapitány úr!

NINA
(Vége a dalnak!)

Jelenet a 2014-es szegedi előadásból:
Ezredes (Dani Dávid), Nina (Somogyvári Tímea Zita), 
Teodor (Doszpod Kristóf), Zsigmond (Cseh Antal), 
Kamilla (Szonda Éva) és Stefi (Himmer Veronika)


AZ EZREDES
Hát mire véljem ezt a látványt?
A tábornok van nálam,
és úgy köszönti házam,
mint ahol gyász van?

ZSIGMOND
De mikor jön a generális?

AZ EZREDES
Hogyhogy? Tán nincs itt máris?

ZSIGMOND
Nem tudok róla.

AZ EZREDES
(Mutatja a levelet)
Ön küldött sürgönyt,
hogy a tábornok úr vár,
s hogy tüstént jöjjek.

ZSIGMOND
(Átveszi a papirost, és megvizsgálja.)
A papír enyém…
Viszont más az írás.
Egészen biztos.

AZ EZREDES
Akkor tudni akarom,
hogy kitől kaptam.

Tizennegyedik, befejező jelenet

Ernő, előbbiek

ERNŐ
(Előlép)
Tőlem.

NINA, STEFI, KAMILLA
TEODOR, ZSIGMON, AZ EZREDES
Ruossignactól?!

ERNŐ
(Az ezredeshez)
Azt kérem, tisztelt ezredes úr, nézze el nékem,
hogy ily rendhagyó módon jelzem Önnek:
azt a titkos ármányt, amit itt ellenem szőnek.

AZ EZREDES
Ön ellen szőnek?

ERNŐ
Így: szobalányuk óvatlan volt kissé,
És kikotyogta nevetséges tervük;
Azóta én bosszút is álltam érte.
Tudja meg, kedves Zsigmond,
Asszonya hű volt önhöz,
Mint ahogy ártatlan szegény Jóska!
Ezredes urat kérem, adja nőül
Itt ezen nyomban… Teodorhoz a lányát!

ZSIGMOND
(Kamillához fordul)
Jöjj, ide, vétlen kedves!

KAMILLA
De esküdj!

ZSIGMOND
Soha több jelenet nem lesz!

AZ EZREDES
(Teodorhoz)
Szereti Ninát?

TEODOR
Forró szerelemmel.

AZ EZREDES
(Ninához)
S te őt?

NINA
Míg élek, csak mindig őt.

ERNŐ
Adja hozzá! Hisz ez úgy eped Nináért,
Ahogy lánya őérte.

AZ EZREDES
Nos, jó. Keljetek egybe!

NINA, TEODOR
Óh, végre, végre!



NINA
Így hát elértem a célom:
Szerelmem lett a férjem.
Mi más vágyam volna nékem?
Elégedett, s boldog vagyok.
Mi más vágyam volna nékem,
Ez a boldogság, boldog vagyok!
Én oly, oly boldog, oly boldog vagyok,
Oly boldog, én az vagyok.

Az, kit nyíllal lőtt meg Ámor,
Annak szíve tűzzel lángol,
Forró vágytól – bármily jámbor –
Többé meg nem válhat már!
Szíved senyved, nem lel enyhet,
Kínzó sebnek írt nem nyerhet,
Míg nem jő, ki tettre termett,
S úgy, mint engem, meg nem vált!

MIND
Itt van, lám, ki téged megment,
Áldjuk hát a karnevált!

ZSIGMOND
Minden féltékenység átok,
Intő példám hasson rátok,
Sandán láttok, rosszul jártok,
Úgy, mint az, ki itten áll!
Marhák lesztek, sok bajt tesztek,
Míg csak elmétek nem tisztul;
Ettől mentett meg e tiszt úr,
Néki forró hálám jár.

MIND
Téged megmentett a tiszt úr.
Éljen hát a karnevál!

ERNŐ
Némely városbéli népek
Fényűzően, vígan élnek,
Hírét sem hallották észnek,
Ám a szájuk folyton jár!
Mink is éldegélünk szépen,
Békességben lenn, vidéken;
S bár az élet ott nem éden,
Csakhogy ott több ésszel jár!

MIND
Szép kis fricskát kaptunk tőled (adtam néktek),
Vígan tellett, vígan telt a karnevál!

ERNŐ, TEODOR, AZ EZREDES
Nincs mit tenni, így kell lenni!

NINA, STEFI, KAMILLA
Szíved lángol forró vágytól;

STEFI, KAMILLA
ERNŐ, TEODOR, AZ EZREDES
Bújhatsz bárhol, rád lel Ámor,

NINA, STEFI, KAMILLA
ERNŐ, TEODOR, AZ EZREDES
Égő nyíllal eltalál.

Tőle senki meg nem menti
Azt, kit íjával vett célba;
Ellenkezned nincsen célja,
Mert az semmit nem használ:
Már a szíved lángban áll,
Már a szíved lángban áll!
Mondjunk éljent a karneválnak!
ZSIGMOND
Minden féltékenység átok,
Hasson intő példám rátok,
Sandán láttok, rosszul jártok,
Úgy, mint az, ki itten áll!
Marhák lesztek, sok bajt tesztek,
Míg csak elmétek nem tisztul;
Ettől mentett meg e tiszt úr,
Néki forró hálám jár.
Nincs mit tenni, így kell lenni!
Szíved lángol forró vágytól;
Bújhatsz bárhol, rád lel Ámor,
Égő nyíllal eltalál.
Hasznos volt e jó kis tréfa,
Éljen hát a karnevál!
Már a szíved lángban áll,
Már a szíved lángban áll!
Mondjunk éljent a karneválnak!

VÉGE

A darab Szegeden került bemutatásra a Kisszínházban 2014. december 6-án, Tutino: A gyertyák csonkig égnek című egyfelvonásosa párdarabjaként.
Az előadás ajánlója:




A Délmagyarország híradása.

A Szeged.hu írása.







































































































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése