WERTHER:
...
Lelkemből szól e dal.
„Mért hoztál ébredést,
tavasz fuvallata?
Mért hoztál ébredést,
napsugár fényét lanyha széllel,
hogyha érzem, jő már a nap,
melyen orkán szaggat majd széjjel?
Mért hoztál ébredést,
tavasz fuvallata?
Ki egykor erre járt,
tán holnap visszatér,
ki látta még: büszke, szép voltam régen;
szertenéz, úgy kutat, lesve réten- mezőn,
de nem találhat már, csak gyászt,
mert jő a végem!
Ó, jaj!
Mért hoztál ébredést,
tavasz fuvallata?”
Ahogyan a francia feliratból is látható, a francia "Werther" kicsit eltért az eredeti német Ossián-fordítástól, hiszen Goethenél még így dallott:
"Warum weckst du mich, Frühlingsluft?
Du buhlst und sprichst:
ich betaue mit Tropfen des Himmels!
Aber die Zeit meines Welkens ist nahe,
nahe der Sturm, der meine Blätter herabstört!
Morgen wird der Wanderer kommen,
kommen der mich sah in meiner Schönheit,
ringsum wird sein Auge im Felde mich suchen
und wird mich nicht finden."
Szabó Lőrinc fordításában:
"Miért ébresztesz, tavaszi szellő?
Hízelegsz és szólsz:
A mennyország könnyeit harmatozom rád!
De már közel hervadásom ideje,
közel a vihar, mely lekergeti leveleimet!
Holnap majd jön,
jön holnap a vándor,
aki látott szépségemben,
szeme mindenütt keres majd a mezőn,
és nyomomat se találja."
A magam operaszöveg-fordítását megpróbáltam valahová a kettő közé igazgatni.
Ennek az áriának még két magyar változatát ismerem, az egyik "Ma minden újra él,/Mert elmúlt már a tél." refrénnel néha elhangzik a Magyar Rádióban Réti József előadásában, a másik egy újabb változat, mely a Youtube-on is megtalálható: "Ne áltass már tovább,/Ó, csábos, szép tavasz!".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése