Temistocle Solera

Temistocle Solera
(1815. december 25., Ferrara – 1878. április 21., Milánó)

Solera pályája költőként és regényíróként zenei és irodalmi tanulmányok után indult – igen fiatal korában. 1840 és 1845 között négy operát írt saját szövegére, de nem arattak sikert. Librettistaként csak akkor vált ismerté, mikor munkássága összekapcsolódott Giuseppe Verdiével, aki akkoriban még hosszú pályafutásának elején járt. Solera írta az Oberto, a Nabucco, a Szent Johanna és az Attila (Piavéval közösen) szövegkönyvét. 1845-től 1855-ig Spanyolországban élt, ahol a félsziget több városában is zeneigazgatóként és impresszárióként dolgozott. Itt új operát is szerzett saját szövegkönyvre (La Hermana de Pelayo/Pelayo nénje, 1845., Madrid), írt történelmi költeményt (La Toma de Loiò/Loio bevétele), s librettót Juan Arrieta, a madridi konzervatórium igazgatója részére, amit 1850-ben La conquista di Granada (Granada meghódítása), majd 1855-ben Isabella Cattolica (Katolikus Izabella) címmel mutattak be. Mértékadó politikai folyóirat munkatársa volt, nevét a spanyol írók legjavával említik.
Ám élete nem csak a költészettel, zenével és a színházzal fonódott össze. 1856-ban visszatért Milánóba, majd Torinó, Párizs és a lombard főváros közötti utazgatásba kezdett az összeesküvők összekötőjeként, sőt Cavour és III. Napóleon közt is titkos futárként működött. A villafrancai fegyverszünet (1859. július 11.) után elfordult Napóleon politikájától, és visszatért Milánóba, ahol magas rangú köztisztviselőként munkálkodott. Miután elhagyta ezt a tisztséget, régiségkereskedőként tengette életét. Utolsó napjait Milánóban elhagyatottságban érte meg. 1878 április 21-én, hajnali 4 órakor hunyt el, másnap délután 4 órakor temették el a milánói Cimitero Monumentaléban.

Saját operái:

Ildegonda (1840)
Il contadino d'Agleiate (1841, La fanciulla di Castelguelfo címen átdolgozva 1842)
Genio e sventura (1843)
La hermana de Pelayo (1845)

Opera-szövegkönyvei
(zárójelben a zeneszerző neve és a bemutatás éve)

Oberto, conte di San Bonifacio (Giuseppe Verdi, 1839)
Galeotto Manfredi (Hermann; 1842)
Nabucco (Giuseppe Verdi, 1842)
I Lombardi alla prima crociata (Giuseppe Verdi, 1843)
Giovanna d'Arco (Giuseppe Verdi, 1845)
Attila (Giuseppe Verdi, 1846)
La conquista di Granata (Emilio Arrieta, 1850)
La fanciulla delle Asturie (B. Secchi; 1856)
Sordello (A. Buzzi; 1856)
Pergolese (Stefano Ronchetti-Monteviti, 1857)
Vasconcello (A. Villanis; 1858)
Una notte di festa (A. Villanis; 1859)
L'espiazione (Achille Peri, 1861)
Zilia (Gaspar Villate, 1877)