Bellini: A PURITÁNOK
Elvira és Arthur kettőse a III. felvonásból
Újabb ízelítő a lassan-lassan készülgető Puritánok-fordításból.
Az ihletett előadás végén kicsit kurtították a kettőst, ezért ott igyekeztem a szöveget a kotta helyett a hangzó anyaghoz illeszteni.
ELVIRA
Elhalt… már vége! Ó, elringatta lelkem
ez a rég hallott ének! Be szép volt! Nagy ég!
Úgy rémlett… Mily édes emlék! Csalóka ábránd!
Drága Arthur! Most merre járhat?
ARTHUR
(térdre hullva)
Előtted térdel, Elvira!
Bocsáss meg nékem!
ELVIRA
Ez Arthur! Ő! Hisz’ ő az!
Arthur! Te vagy! Te drága!
ARTHUR
Ah, Elvira!
ELVIRA
Te vagy!
El ne menj!
Nem csalsz meg újra?
ARTHUR
Ó, mit kérdesz? Nem én, míg élek!
ELVIRA
Véget ér a szenvedésem?
ARTHUR
Véget ér! Ezt én ígérem.
ELVIRA
Ah!
ARTHUR
Véget ért; csak néked élek!
Vágyad így beteljesül!
ELVIRA
Ó, Arthur, szerelmem, nem hagyhatsz el engem!
ARTHUR
Nem hagylak, szerelmem, nem hagylak, édes lelkem!
Ne aggódj, ne félj! Ma véget ért a baj!
ELVIRA
Ah! A vágyunk teljesül!
ARTHUR
És a vágyunk teljesül!
ARTHUR
Látva téged egyetlen percig,
messze tűnik, messze tűnik bármi fájjon,
az mi bántott, mi tőled távol
árva párod keserve volt.
Azonnal tűnik bármi bántott,
s árva szívem keserve volt;
ha bármi bántott,
bármi fájt is, tőled távol
bármi nagy keserve volt!
ELVIRA
Bármi nagy keserve volt?
Meddig tartott? Tudsz-e róla?
ARTHUR
Három hóig…
ELVIRA
Nem, nem… Három századig!
Annyi könny és annyi sóhaj,
három századig, e borzalomban éltem!
Hívva téged zokogtam egyre,
„Űzd el, Arthur, űzzed el e szörnyű álmot!”
Hívva téged, zokogva egyre:
„Űzd el, Arthur, e szörnyű álmot,
melyet nálad nélkül látok!”,
ajkam hozzád esengve szólt!
„Űzd el ezt a gyászos álmot!”
Jaj, hogy fájt, mily rossz volt!
ARTHUR
Megbocsáss, fogoly volt, egymaga…
Támasz nélkül e zord világon…
ELVIRA
Mért követted bármi áron,
hogyha nem volt néked drága?
ARTHUR
Mit se tudsz vagy játszol vélem?
Vérpad várta…
ELVIRA
Kit? Nem értem.
Kit? Nem értem.
ARTHUR
Nem tudsz róla? Ő királyném…
ELVIRA
Ő királynéd?!
ARTHUR
Tudtam, én, ha percig várnék,
azt az asszonyt halálba küldöm…
ELVIRA
Ah! Ennyi volt?! Ha mást te nem szeretsz,
– megvilágosul az elmém! –
hű vagy hozzám!
ARTHUR
Hogy is ne lennék?
ELVIRA
El nem hagynál?
ARTHUR
Melletted jó, átölellek forró vágyban!
ELVIRA
Nem szeretsz mást, rajtam kívül? Szólj!
ARTHUR
Jöjj hát, jöjj, két karomba zárlak,
én, mámorban úszó lélek!
Jöjj hát! Szívemről el nem tépnek,
el nem bocsátlak én!
Száz aggodalmas órán
szívemnek egy a vágya,
ah, – Jöjj hát! –
jöjj, hű szerelmed várja, ah,
vágyam csak érted éget!
Igen, teérted, igen, teérted,
drága, vágyam csak érted ég!
ELVIRA
Drága, lásd, nem találok szóra
úgy ujjong a lélek bennem;
szárnyal, mennyekben jár a lelkem,
eláraszt boldog hév!
Száz aggodalmas órán
szívemnek egy a vágya…
Ah! Hát jöjj már!
– forrón szerelmed várja, ah
vágyam csak érted éget.
Igen, teérted, igen, teérted, drága,
áldott mámor, áldott nagy mámor e vágy!
ARTHUR
Ah! Hát jöjj!
– forrón szerelmed várja, ah,
a vágyam csak érted éget.
Igen, teérted, igen, teérted, drága
áldott mámor, áldott nagy mámor e vágy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése