2013. március 28., csütörtök

Goethe - Balestra - Verdi: DEH, PIETOSO, OH ADDOLORATA (Margit imája)





MARGIT IMÁJA
(Deh, pietoso, oh Addolorata)

Nézz le énrám,
Keserves Szűzanya,
Irgalommal tekintsd árva híved!

Jaj, tudom, kard sebezte szíved,
Lelked enyhet nem találhat:
Halni láttad szent fiad.

Égi Szent Atyánkra nézel,
Hő fohászod néki küldöd,
Csillapítsa azt, mit érzel.

Más ki érezné át kínjaim,
Jaj, mi’ vég nélkül tud fájni,
Hogyha sajgó szívem feldobog,
Mennyi gyötrést kell kiállni,
Szenvedésem, óh, mi nagy?!
Más nem érti, te egymagad.

Érzem, hiába, bármerre menjek,
Szívem szenved, egyre szenved,
Itt van bent, nem múlik el!
Hányszor sírtam lopva, de hányszor,
Félrebújva száz meg százszor!
Szívem épp hogy el nem hagy.

Mennyi könnyem hullt is nékem,
Míg az ablak mellett álltam,
Míg e szép kis csokrot téptem,
Melyet Szűzanyámnak szántam!
És az első napsugár, ha
Rásüt árva kis szobámra,
Nem lel ágyban, talpon állva
Ébren őrlöm rég magam.

Jaj, ne engedj, kérve kérlek,
Szégyent, bús halált ne küldj reám!
Kínos véget így ne érjek,
Szánj meg engem, keserves Szűzanyám!

Johann Wolfgang Goethe ­­– Luigi Balestra – Csákovics Lajos

















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése