Goethe – Balestra – Verdi: PERDUTA HO LA PACE (Margit a rokkánál)

NYUGALMAMNAK VÉGE – Margit a rokkánál

(Perduta ho la pace)

Nyugalmamnak vége,

A szívemben bánat;

Óh, jaj, már nem várom,

Hogy békét találjak.

A lét néma sírbolt,

Ha nem látom őt,

És bármerre nézzek:

Csak holt, puszta föld.

Csak ténfergek báván,

A lelkemben vágy van.

Óh, jaj nekem! A szívem,

A szívem nincs nálam!

Nyugalmamnak vége,

A szívemben bánat;

Óh, jaj, már nem várom,

Hogy békét találjak.

Az ablakban állva

Csak jöttire várok,

S az ajtót kitárva

Csak őelejbe szállok!

Oly délcegen lépked,

S az orcája fényes!

A nézése éget,

Mosolygása édes.

Egy hűs csermely hangja,

Mi zsong minden szóból,

Oly izmos a karja,

S nagy ég, óh, hogy' csókol!

(Oly izmos a karja,

S nagy ég, óh, hogy' csókol!)

Nyugalmamnak vége,

A szívemben bánat;

Óh, jaj, már nem várom,

Hogy békét találjak.

Óh, bárcsak a szíve

A szívemre forrna!

Hadd csókolom ajkait

Ajkamra vonva!

Hadd csókolja ajkam,

Míg csókolni bír;

Míg csókol!

Végül eltelve csókkal

Zárjon sír!

Wolfgang Goethe – Luigi Balestra – Csákovics Lajos