Üdvöz légy, Üdvözlégy!

A Café Momus nevű komolyzenei weboldalon van egy beszélgető szoba, ahol az utóbbi időben gyakran felmerül a nevem. A magát héterőnek nevező illető pocskondiázza a munkáimat, hozzá kell tennem, jó szándékát egy pillanatig sem vonom kétségbe. Dolgozik benne a tehetetlen düh, a vélt és a valós nyelvi hibák láttán. Legutóbb a Mefistofele-fordításom első mondatát hozta fel alkalmatlanságom példájaként. Külön sérelmezve, hogy az előadás alatt vetített feliraton és a műsorfüzetben közreadott szövegkönyvben más írásmóddal jelenik meg ugyanaz a kifejezés. Miért is? No, ez tényleg egy érdekes kérdés! Szívesen elárulom az okát.

„Ave, Signor degli angeli e dei santi” - így kezdődik a szöveg olaszul. Ha egészen pontosan akarom fordítani, ez annyit tesz magyarul: „Ave, angyalok és szentek ura!”.Az „Ave" latinul van, tehát a magyar szövegben is latinul kellene hagyni. De nem hagytam. A darab prológusa valahol a szférák között, a mennyekben játszódik, ahol a mennyei seregek, a kerubok és a Földről felzengő fohászok visszhangja az Urat dicsérik, több helyütt is idézve latin nyelvű imafoszlányokat. Ezen imádságoknak természetesen megvannak a maguk közismert magyar változatai. Az AVE-é az Üdvözlégy. Ezért úgy döntöttem, hogy a magyar fülnek/szemnek ismerősebb Üdvözléggyel kezdem az opera szövegét. Annál is inkább, mert a későbbiek során olyan sokszor éneklik még az AVE-t magában, hogy van alkalom latinul is kiírni. Így az előbbi szórenddel a mondat: „Üdvözlégy, angyalok és szentek ura!” lett volna. Ám később Mefisztó is „Ave, Signor!”-ral köszön majd, ami azonos a kórus szövegével, de nem folytatja sem szentekkel, sem angyalokkal és ott is jó lenne az 'Üdvözlégy'-et az 'Úr' közelében tartani; meg aztán a kar lassúdad énekéhez is jobban igazodik így a szöveg: „Üdvözlégy, ura angyaloknak és szenteknek!”. Ez a változat került a műsorfüzetbe is. Ám a feliratok véglegesítésekor Szilágyi Gábor úr, aki a munkát végezte alaposan és gondosan, felhívta a figyelmemet, hogy a Szent István Társulat által 2006-ban kiadott Útmutató egyházi kifejezések helyesírásához című könyvben egyértelmű szabály szerepel: „Üdvözlégy (az ima neve), Üdvöz légy! (köszöntés)” Nem ágáltam tovább az egybeírt változat mellett; ennél magasabbról nem kell nekem szólni! Bár azt hiszem az egybeírt verzió sem lenne különösebben bántó, hiszen a maga idején nem imanévként írták egybe, csak azóta változtak a helyesírási szabályok. Azokat pedig nem a nyelv írja magának... A feliratban tehát – eltérően a korábban nyomdába került műsorfüzettől – a végső változatként így szerepel:  

„Üdvöz légy,

ura angyaloknak és szenteknek!”
Ilyen ármányos módon zavartam össze az olvasókat, a nézőket és az olvasó nézőket.