2010. szeptember 29., szerda

„Ah, akkor elárult!”

 Verdi – Cammarano: Miller Lujza

Rudolf (Rodolfo) áriája a II. felvonásból


Ó, hogy mit nem adnék érte, ha csalna szemem!
Ám még ha minden: föld, az ég s az angyalok
Lujza pártjára állnak, meg nem győznek mégsem.
Meglátszik: kétszínű, hazug módon mind összejátszik!
(A levélre mutat.)
Mert ezt ő írta!
Szégyen, gyalázat! Elárult a csalfa... játszott vélem.
Mért nem apámnak hittem?!
Hát minden eskü, minden szava és csókja,
a könnyei, a kínja... álságos játék?!
Így elárult! Elárult...

Akkor, ha csöndes este volt,
égett sok fényes csillag,
vágyódva néztük, bármelyik
a mennyből jövőnkről hírt ad.
Akkor, ha gyönge két kezét
forró kezembe zártam,
amikor gyönge két kezén
két kezem összezárult, ah!
Ah! – akkor elárult, akkor elárult!

Akkor, ha ajka súgva szólt,
csendült a szép ígéret,
hallgatva lestem én a szót:
„Téged szeretlek én, míg élek!”
Így szólt, s megszűnt a külvilág,
hangján a menny kitárult.
Ha súgta szép szavát,
s nekem a menny kitárult,
Ah! – akkor elárult, akkor elárult!
Mindig elárult! Ő elárult!
„Imádlak” – suttogott,
s míg bennem vágy gyúlt,
akkor elárult!
Ő elárult!




A Miller Lujza volt az első teljes Verdi-fordításom, 1994-ben fejeztem be. Ez a közismert ária egyszer elhangzott színpadon is, Derecskei Zsolt előadásában, 1997-ben a siófoki Dél-Balatoni Kulturális Központ „Az ismeretlen Verdi” című operaestjén. Az estet az első itthoni, magyar nyelvű Verdi-bemutató 150. évfordulójára szerveztem. A Miller Lujzának létezik még két teljes magyar fordítása; Egressi Benjámintól és Hubay Miklóstól. Az ária szövegét majd ide másolom azokból is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése