Úgy látszik, ez a Puritánok-fordítás részletekben lesz közzétéve, akár egy Rejtő-regény. Csak éppen nem sorrendben bocsátom közre, hanem ahogyan a sors hozza...
Most a „Cinta di fiori”-n van a sor. Elvira kisasszony a szerelmi csalódástól bomlott aggyal és boglya hajjal darvadozik a virágoskertben, tépkedi a szirmokat és félrebeszél. Erről mesél meghatott nagybátyja a borzadó énekkarnak.
Sir George Walton, a nagybácsi szerepében Ezio Flagello.
GEORGE
Megbontott hajjal, a rózsaszirmot szórva
járkál a drága gyermek künn a kertben,
s így szól a szélhez, kérdve fájdalmas arccal:
„Hol jár Elvira, merre jár, merre jár?”
KAR
Boldogtalan!
GEORGE
Ünneplő díszben, a szertartásra készen
fordul a paphoz, s dalolva mondja: „Ígérem.”,
majd felszakad a szó, sírva kiáltja:
„Arthur, úgy várlak! Ó, jöjj hát, Arthur!”
KAR
Ah! Kegyetlen áruló!
Ah! Kegyetlen áruló! Nincs benne szív!
Szép Elviránk elpusztul így.
GEORGE
Sóhajtva bámul csak, mint egy árva gerle,
aztán meg sírva a messzeségbe réved,
majd hosszan száll a hárfa hangja zengve,
s vágyódva szól az ének!
KAR
Boldogtalan!
GEORGE
Hagymázos álmában Arthur arcát látja,
aztán meg rémülten ráébred, hogy más az.
Sírva jajgat és szenved, szerelmes lázban halálát várja, várja…
Jajgat és szenved, jajgat és szenved,
szerelmes lázban lángol vágya,
s halálát várja, várja…
KAR
Villámoddal sújtsd az árulót!
Sújtsd az árulót, az árulót!
Sújts már le rá, s kíméld az ártatlant!
Meghal szegényke,
hű szíve megszakad,
meghal szegényke!
Sújtsd azt, ki bűnös volt,
de kíméld őt meg!
GEORGE
Jajgat, és szenved, jajgat és szenved,
szerelmes lázban lángol vágya, s halálát várja, várja…
Jaj, ha így folytatja, immár túl nem éli!
Nagy ég, nézz le irgalommal, szánd nagy bánatát!
Irgalmazz hát! Irgalmazz hát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése