2021. február 27., szombat

Donizetti – Ruffini: DON PASQUALE (ford.: Fischer Sándor)

 

DON PASQUALE

 

Vígopera három felvonásban

 

Szövegét Angelo Anelli nyomány írta: Giovanni Ruffini és Gaetano Donizetti.

 

Fordította:  Fischer Sándor

 

Zenéjét szerezte: Gaetano Donizetti

 

 

 

SZEMÉLYEK

 

DON PASQUALE, idős agglegény ....... basszus

DR. MALATESTA, barátja ................... bariton

ERNESTO, Don Pasquale unokaöccse ... tenor

NORINA, fiatal özvegy .......................... szoprán

JEGYZŐ        .......................................... basszus

 

 

Don Pasquale házanépe, inasok, cselédek stb.

Történik Rómában, a XVIII. században.

 

 

 

ELSŐ FELVONÁS

 

1. kép

(Don Pasquale otthona)

 

DON PASQUALE

(órával a kezében fel-alá járkál) 

Kilenc óra!

Ördög vigye ezt a doktort,

Mért nem jön már?!

 

(Felfigyel)

 

Ő az!... Mintha...

Azt hittem, ő az...

Hallottam valami zajt.

 

(A másik szoba felé)

 

Várj csak öcskös,

Ez a gyógyszer jót fog tenni,

Hidd el nekem!

Tökfilkó legyen a nevem,

Ha ez ki nem gyógyít majd.

 

DR. MALATESTA

(a színfalak mögött)

Szabad?

 

DON PASQUALE

Csak tessék!

 

(Az orvos belép)

 

Nos hát?

 

MALATESTA

Áldást, békességet!

 

DON PASQUALE

Türelmetlenségtől égek.

Van-e menyasszony?

 

MALATESTA

Van bizony!

 

DON PASQUALE

Hála Isten,

No, hála Isten!

 

MALATESTA

(magában)

Vén bolondja!

Vén bolondja!

 

(Don Pasqualéhoz)

 

Csak ne legyen semmi gondja.

Méltó szó nincs, amely elmondja,

Hogy mily szép és erényes ő.

 

DON PASQUALE

Mondja csak, izgatottan várom,

Mondja már gyorsan, egy-kettő!

 

MALATESTA

Figyeljen.

Mint földre szállott tünemény,

Mint istenek csodája,

Mint hajnalégi tünemény,

Úgy ragyog ifjú bája.

Két szeme mint az ékkő,

Száz színű tűzben égő,

Nézése, mosolya, szája, ó,

Mily édes, elbájoló,

Édes, elbájoló!

 

DON PASQUALE

Eszményi asszony!

Ó, mily öröm:

A lányka épp nekem való!

 

MALATESTA

És lelke tiszta, mint a hó!

Oly szűzies erényű.

Kevésszavú, hajlítható,

Szelíd, szerény igényű,

Jótékonyságra hajló,

Nem könnyelmű, nem pazarló,

Ritka világcsodája ő,

Értékes drágakő, értékes drágakő.

 

DON PASQUALE

Ó, mily öröm!

 

MALATESTA

Ritka világcsodája ő,

 

DON PASQUALE

Ó, mily öröm!

 

MALATESTA

Értékes drágakő, értékes drágakő!

 

DON PASQUALE

Ah!

 

MALATESTA

Ritka világcsodája ő,

Világcsodája!

 

DON PASQUALE

Családja?

 

MALATESTA

Kiváló... és gazdag!

 

DON PASQUALE

Hogy hívják?

 

MALATESTA

Malatesta.

 

DON PASQUALE

Talán rokona önnek?

 

MALATESTA

Valóban az, megsúgom.

 

DON PASQUALE

Közeli rokon?

 

MALATESTA

A testvérhúgom.

 

DON PASQUALE

Ó, brávó! Meglátom őt, remélem,

Hozza azonnal, kérem!

 

MALATESTA

Ma este, ha bealkonyul.

 

DON PASQUALE

Ma este?

Az késő,

Most rögtön!

Én estig ki nem állom!

Én estig ki nem állom!

 

MALATESTA

Csak türelemmel várjon.

Csak türelemmel várjon!

Csak higgadtság és nyugalom!

 

DON PASQUALE

Nem, én estig ki nem állom!

 

MALATESTA

Csak türelemmel várjon!

 

DON PASQUALE

Önben nincsen irgalom?

 

MALATESTA

Türelmetlen nagyon!

 

DON PASQUALE

Hát hozza?

 

MALATESTA

Jól van, elhozom,

Várjon tehát meg itt.

 

DON PASQUALE

Jó doktor,

 

MALATESTA

Egy pillanat...

 

DON PASQUALE

Hát hozza!

 

MALATESTA

De nézze...

 

DON PASQUALE

Szót se többet!

 

MALATESTA

...jó, de...

 

DON PASQUALE

Semmi de, semmi de,

 

MALATESTA

Ha...

 

DON PASQUALE

Csak menjen, csak menjen,

Egy szót se többet, csitt!

(Kituszkolja)

Véremben tűz lobog, nem bírok várni,

Hogy tudnék vágyamnak most ellenállni?!

Mint aki bőriból rögtön kibújna,

Úgy érzem, húszéves lettem ma újra.

Asszonykám, jöjj hamar, érzem előre,

Féltucat gyermekünk lesz egy-kettőre!

Már szinte látszanak, amint itt játszanak,

Futkosnak körbe, ugrálnak mind,

Szinte már látszanak, amint itt játszanak,

Futkosnak körbe, ugrálnak mind.

Jöjj már! Jöjj már!

Jöjj hamar, el ne késs, szépséges párom,

Féltucat gyermekünk vágyódva várom,

Mint hogyha látnám, hogy játszik mind.

 

Újjá születtem!

Most beszélek az öcskös fejével,

Hadd tudja meg, mit ér el

Makacs önfejűséggel,

 

(Körülnéz)

 

Lépteit hallom.

 

(Ernesto belép)

 

Épp jókor jöttél.

Most akartam küldeni érted, öcsémuram!

Jelenetet nem csinálok,

De tovább egy pillanatig se várok!

Mondd, igaz vagy nem igaz:

Közel két hónapja már,

Hogy számodra egy lányt kerestem,

Ahogy szokásos:

Jó hírű, gazdag és bájos.

 

ERNESTO

Ez igaz.

 

DON PASQUALE

S vajon nem ígértem neked szép évjáradékot?

S ha meghalnék egyszer, te örökölsz mindent.

 

ERNESTO

Ez is tény!

 

DON PASQUALE

Mondtam azt is,

Ha óhajommal dacolnál, kitagadlak,

S hogy reményed se legyen,

Ha kell, én nősülök meg.

 

ERNESTO

Mind igaz.

 

DON PASQUALE

Hát jól van,

Most újra mondom neked és azt ajánlom,

Vedd el a lányt!

 

ERNESTO

Ezt nem tehetem,

Imádom Norinát, és övé már a szívem.

 

DON PASQUALE

Jó, más egyebe úgy sincs.

 

ERNESTO

A szegényt nagyobb tisztelet illeti!

Tisztességes ő és erényes.

 

DON PASQUALE

Ez a végleges válaszod?

 

ERNESTO

Megmásíthatatlan!

 

DON PASQUALE

Hát jó! Nem bánom,

De a házamat hagyd el!

 

ERNESTO

Hogyan? Elűz hazulról?

 

DON PASQUALE

Mert engedetlen voltál,

Kötelességem megszűnt.

Tartsd magad el, ha bírod,

Én nősülök.

<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/s0N75w1fL1c" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe>

 

ERNESTO

Tényleg nősül?

 

DON PASQUALE

Úgy bizony.

 

ERNESTO

Ön?

 

DON PASQUALE

Ahogy itt látsz, testestül, lelkestül!

 

ERNESTO

Megbocsásson, de ez meglep.

 

DON PASQUALE

Megnősülök.

 

ERNESTO

(magában)

Ó, ez az őrült!

 

(Don Pasqualéhoz)

 

Nősülni óhajt?

 

DON PASQUALE

(türelmetlenül)

Hát nem értesz a szóból?

 

Én Pasquale Cornetóból,

Földbirtokos, helyi lakos,

Teljes lélekkel és testtel,

Tiszta szándékkal és tettel,

Bejelentem tisztelettel:

Én, Pasquale Cornetóból,

Házasodni akarok,

Házasodni akarok!

 

ERNESTO

Ön csak tréfál.

 

DON PASQUALE

Tréfa? Te tévedsz!

 

ERNESTO

De, de ön tréfál!

 

DON PASQUALE

Holnap reggel majd megértesz.

Bár nem vagyok ifjú már ma,

Jól vagyok még konzerválva.

Testi erőt, egészséget

Kölcsön kérnem még nem kell,

Tehát kedves öcsémuram,

Költözzön csak szépen el,

Tehát kedves öcsémuram,

Költözzön csak szépen el,

Költözzön csak szépen el!

 

ERNESTO

(magában)

Terveimnek ezzel vége,

Szívem ily erős csapást nem érdemel!

 

Eltűnt szívemből az álom,

Elszállt az élet reménye,

Szerelmem, Isten áldjon,

Szép ifjúságom regénye!

Elhagyva, szolgasorba,

Szegénységbe és nyomorba

El nem vihetlek téged,

Ó drága, drága!

Le kell hát rólad mondanom,

Nyomorba nem vihetlek el,

Le kell hát mondanom rólad,

Ó drága, drága!

Le kell rólad mondanom!

 

DON PASQUALE

(m. f.)

De csökönyös egy ember!

Ez senkire se hallgat,

A jómód neki nem kell,

Ő fejjel megy a falnak.

Ezt ő maga kívánta,

És amíg meg nem bánta,

Nem tehet szemrehányást

És nem okolhat mást!

De akaratos, akaratos,

A jómód neki nem kell,

Makacs ember!

 

ERNESTO

Hallgasson meg figyelemmel

 

DON PASQUALE

Mondd csak bátran, ha jónak látod.

 

ERNESTO

Egymaga tévedhet az ember,

Azt ajánlom, kérjen tanácsot.

Itt van doktor Malatesta,

Jó barát és feje tiszta.

 

DON PASQUALE

Én is úgy tudom.

 

ERNESTO

Mondja el neki.

 

DON PASQUALE

Ez már megtörtént előre!

 

ERNESTO

Lebeszélte?

 

DON PASQUALE

Ellenkezőleg,

El volt ragadtatva tőle!

 

ERNESTO

Rábeszélte?

Mit hallok róla!

 

DON PASQUALE

(bizalmaskodva)

Többet mondott, köztünk szólva,

Többet mondott, köztünk szólva,

Hogy a lányka... más ne tudja...

El ne árulj: a testvérhúga!

 

ERNESTO

Ó, a húga?

Mit beszél itt?

Ő a húga?

 

DON PASQUALE

Ő a húga!

 

ERNESTO

A doktoré?

 

DON PASQUALE

A doktoré!

 

ERNESTO

A doktoré? Ó!

 

A sors koldussá tett engem,

Norinámat elveszítem,

És, kit barátnak hittem,

Ó, elárul és megcsal!

Mért kell tovább így élnem,

Még mit lehet remélnem?

Szívemben fájó, égő,

Csalódás kínja mar.

 

DON PASQUALE

Ha, ha, ha...

Ha dac nem lenne benne,

Az neki csak jót tenne,

Bíz az neki csak jót tenne.

A balga most megtudja!

Az ostoba most tudja,

Hogy mi a gond, a baj!

Ha dac nem lenne benne,

Benne, benne, benne, benne!

A balga most tudja,

Hogy mi a gond, a baj!

 

 

2. kép

(Norina otthona)

 

NORINA

(egy könyvet olvas)

„Ránézett most a báró,

Kezét megfogta lágyan.

Térdet hajtott s így szólt lázban:

Szívem önért dobog!

Tekintetének tüzében

A mennyországot látom!

Ah, ön az a bájos leány,

Akit ígért az álom,

Kinek eljöttét úgy várom.

Akiért meghalok!”

Ha-ha! Ha-ha!

 

(Leteszi a könyvet)

 

Nem ismeretlen énnekem

Tüzes szemek varázsa.

A szív ez ellen védtelen,

Eláll a dobbanása...

De ismerem a csáb-mosolyt,

A csalfa könnyek árját,

Mit oly bohón magába szív

Mohón a kába szív.

Tudom ezernyi módját,

A sok szerelmi mókát,

A nőnek ősi párbaját,

Mit Éva óta vív!

Nem ismeretlen énnekem

Tüzes szemek varázsa,

Mitől kigyúl a szív...

De ismerem a könnyet is,

Mit oly mohón kívánva, kívánva

Magába, ah! magába szív

A kába szív!

Nem kenyerem nekem a sóhaj, a bánat,

A sóhaj, a bánat;

Ha jó kedvem támad,

Oly szép a világ, oly szép a világ.

A méreg, a bosszúság nem tart sokáig,

És mosolyra válik a szomorúság!

Ha jó kedvem támad, oly szép a világ,

Oly szép a, oly szép a világ!

 

Vajon hol van a doktor?

Nem győzöm várni!

Azt mondta, van egy terve.

Amitől Don Pasquale örökre észre térne,

De többet nem mondott.

Tán éppen ő jön...

(Egy szolga lép be és átad egy levelet,

majd távozik)

Ernesto küldi... mi történt?

(Elolvassa a levelet)

 

MALATESTA

(jókedvűen belép)

Minden jól megy, Norina!

A mi kis haditervünk...         

 

NORINA

(haragosan)

Csődöt mondott egészen.

 

MALATESTA

Hogyan? Mi baj?

 

NORINA

(átadja a levelet)

Olvassa el!

 

MALATESTA

(olvas)

„Norinám, halállal a szívemben írok neked”

— Majd életre keltjük! —

„Don Pasquale, akit felbiztatott az a

gazfickó, az a kétszínű Malatesta doktor”,

— Köszönöm! —

„eljegyezte magát Malatesta nővérével és el-

űzött engem a házából. A szerelmem azt pa-

rancsolja, hogy lemondjak rólad. Azonnal el-

hagyom Rómát és rövidesen Európát. Isten

veled! Légy boldog, ez a legforróbb kívánságom,

Ernestód”

Az én tervem majd segít!

 

NORINA

De milyen terv az?

Én is szeretném tudni.

 

MALATESTA

Hogy megbüntesse öccsét,

Aki ellenszegül neki,

Don Pasquale rövidesen megnősül.

 

NORINA

Ennyit már tudok.

 

MALATESTA

És én, a háziorvos,

Minthogy e tervtől semmiképp sem tágít,

Gyorsan taktikát változtattam,

És, hogy az önök érdekét megvédjem,

Most helyeselni kezdtem.

Don Pasquale tudja azt,

Hogy van egy húgom a zárdában,

De nem ismeri őt.

Így nincs akadálya annak,

Hogy ön legyen a húgom.

Önt fogom bemutatni:

Ha meglátja, beleszédül!

 

NORINA

Brávó, nagyszerű!

 

MALATESTA

És megtartjuk a lagzit...

Carlotto jó barátom, majd ő lesz a jegyző...

No, és a többit teljesen önre bízom.

Majd bolondítsa meg, és ha megőrül,

Akkor kezünkbe kerül...

Tehát?

 

NORINA

Értem, bízza rám csak!

 

MALATESTA

Önre bízom!

 

NORINA

Ernestóért megteszek bármit,

Senki tőle soha el nem csábít,

Soha el nem csábít!

Megszekálom én a bácsit!

Értem én a csíziót,

Megszekálom én a bácsit!

Majd megjárja szörnyű mód,

Megszekálom én a bácsit,

Vesztegetni kár a szót!

 

MALATESTA

Tudja rólam,

Hogy Ernesto mily jó barátom.

Az ő érdekében

Főztem én ki most ezt a tervet.

Don Pasquale még nevethet,

Majd a végén sírni fog!


NORINA

Hogy csináljam?

Nem is gyanítom!

 

MALATESTA

Várjon kérem,

Majd megtanítom!

 

NORINA

Legyek talán büszke?

 

MALATESTA

Nem!

 

NORINA

Legyek talán néma?

Néma?

 

MALATESTA

Nem, nem!

Ez nem vezetne célra.

 

NORINA

És ha jajgatok?

 

MALATESTA

Ne, ne, ne, nem!

 

NORINA

Sírdogáljak?

Büszkén?

Némán?

Hát így se, úgy se jó?

 

MALATESTA

Nem, ez nem vezetne célra,

Semmi célja, semmi célja!

Majd én megmondom,

Hogy miről lehet szó:

Adja a falusi szendét!

 

NORINA

Falusi szendét?

Falusi szendét?

 

MALATESTA

Megtanítom hamar rája.

 

NORINA

Ebből én adhatnék leckét!

 

MALATESTA

Szem lesütve, ujj a szájba.

 

NORINA

Talán próbáljuk el ezt még!

 

MALATESTA

Úgy van, próbáljuk el ezt még!

 

NORINA

(komédiázva)

Jaj, de szégyellem...

 

MALATESTA

Brávó, brávó,

Jól van!

 

NORINA

(m. f.)

Ezt nem értem...

 

MALATESTA

Ilyen ügyesnek nem néztem.

Látom már, hogy menni fog.

Brávó, brávó!

 

NORINA

(m. f.)

Hogyne... kérem... én még lány vagyok!

Kérem, hogyne, jaj de én még lány vagyok,

Hogyne kérem, hogyne kérem,

De kérem, én még lány vagyok!

 

MALATESTA

Ez menni fog, kiváló,

Hisz látom már, hogy menni fog!

A szemét lesütve!

 

NORINA

Így jó? ...

 

MALATESTA

Brávó, a kisujj a szájba!

 

NORINA

Így jó? ...

 

MALATESTA

Kiváló!

 

NORINA

Vár rám, vár rám

 

NORINA, MALATESTA

...a nászi óra, a nászi óra,

 

NORINA

Fel tehát, no, fel tehát a dáridóra,

Dáridóra!

 

MALATESTA

Vár reá a nászi óra, nászi óra,

Fel tehát a dáridóra, dáridóra!

Adta balga csábítója,

Pórul jár a vén szamár!

 

NORINA

Adta vén bolondja,

Bennem emberére rátalál,

Bennem végre, most ez egyszer

Emberére, emberére rátalál.

Pórul jár a vén szamár,

A vén szamár, a vén szamár!

 

MALATESTA

Pórul jár a vén szamár,

Ma pórul jár, pórul jár a vén szamár!

 

NORINA

Hogyne, kérem, kérem, én még lány vagyok,

Kérem, én még lány vagyok,

Vitázni kár, nagy kár!

 

MALATESTA

Brávó!

Látom már, hogy menni fog,

Jól van, brávó!

Látom már, hogy menni fog,

Pórul jár a vén szamár!

 

 

MÁSODIK FELVONÁS

(Don Pasquale otthona)

 

ERNESTO

Mily szörnyű helyzet!

Elűzve, kitagadva,

Egészen elhagyatva!

Volt egy barátom nemrégen,

Az is most ellenségem,

Kiben úgy megbíztam,

Most elárult és megcsalt.

Ó, és Norina! Norina!

Meg kellett írnom,

Hogy elhagyom,

Bár imádom túl a síron!

Nem vágyom már örömökre,

Elmenni messze,

El innen, el örökre!

 

Hol találom azt a földet,

Mely nem ismer bajt és sóhajt,

Azt az áldott, békés völgyet,

Hol e szív pihenni óhajt,

Hol e szív pihenni óhajt?!

Ámde sem a sújtó végzet,

Sem a hegylánc, sem tenger-ár

El nem választ tőlem téged,

Kit a szívem egyre vár,

Nem választ tőlem el,

Kit szívem egyre vár!

(Távozik)

 

DON PASQUALE

(egy szolgával jön; a szolgához)

Hogyha majd bebocsátod Malatesta doktort,

S azt, aki vele van,

El ne felejtsd, amit mondtam:

Senki se jöjjön be!

Jaj lesz neked, hogyha akárki megzavar!

Értetted?

(A szolga bólint)

Most mehetsz.

(A szolga távozik)

Ha az ember elmúlt hetven...

(Hirtelen önmagát félbeszakítva),

— Csitt! Csak az asszonyka meg ne hallja! —

Sose mondja, hogy fáradt,

Lépkedjen frissen!

 

(Tükörbe néz)

 

Azt hiszem, jól sikerült a ruhám...

(Az ajtó felé figyel)

Végre jönnek! Ők azok!

Csak most segíts meg engem, Ámor!

 

MALATESTA

(kézenfogva bevezeti Norinát, aki-

nek arcát fátyol takarja el)

Jöjj csak bátran!

 

NORINA

(játssza a falusi szendét)

Jaj, de félek!

Szívem reszket.

 

MALATESTA

Senki nem bánt!

 

NORINA

Jaj, ne hagyj magamra, bátyám!

 

MALATESTA

Hisz te reszketsz!

 

NORINA

Jaj nekem! Istenem! Istenem!

 

MALATESTA

Jöjj csak bátran, nem kell félned!

(Don Pasqualéhoz)

Zárdában volt mostanáig,

Férfi nem is látta máig,

Ezért ilyen a kis vadóc.

Kissé félénk, semmi más.

 

NORINA

Drága bátyám, én nagyon félek,

Én nagyon félek!

Jaj, mi vár rám?!

Kerülget már az ájulás.

 

DON PASQUALE

Hangja, lénye, félénk volta

Tiszta szűzi naivitás.

 

MALATESTA

Hangja, lénye, félénk volta

Tiszta szűzi, tiszta szűzi naivitás.

 

NORINA

Drága bátyám, Jaj, de félek!

(Magában)

Várj csak, várj, te vén pojáca,

Meglep majd a változás!

 

DON PASQUALE

Látom rajta, finom fajta,

Ő kell nékem, senki más!

Látom rajta, hogy finom fajta,

Ő kell nékem, senki más!

 

NORINA

Drága bátyám!

 

MALATESTA

Nem kell félned, nem kell félned!

 

NORINA

Ne hagyj itt egyedül állni!

 

MALATESTA

Édes húgom, nem vagy itt magad,

Itt vagyok én is és Don Pasquale.

 

NORINA

(tettetett rémülettel)

Hogyan?

Ó jaj, egy férfi van itt!

El innen csak gyorsan!

Egy férfi van itt, egy férfi, egy férfi!

 

DON PASQUALE

Milyen bájos, milyen bájos!

 

MALATESTA

Csak bátran, nem kell félned!

 

DON PASQUALE

Ó doktor, ó doktor!

 

NORINA

Drága bátyám, én nagyon félek!

Jaj, mi vár rám?

Kerülget már az ájulás!

(Magában)

Várj csak, várj, te vén pojáca,

Meglep majd a változás!

 

MALATESTA

(magában)

Minden hájjal,

Minden hájjal meg van kenve

Ez a kis komédiás!

 

DON PASQUALE

Milyen bájos, szűzi lélek!

Csupa tiszta naivitás,

Ó, de bájos szűzi lélek,

Csupa tiszta naivitás!

Drága doktor, ó, de bájos

És tiszta naivitás!

 

MALATESTA

(Norinához)

Nincs okod a félelemre!

Ez Don Pasquale, régi atyai barátom,

Kit megillet minden tisztelet.

Gyere, köszönj neki szépen.

 

NORINA

Hogyne... Kérem...

 

DON PASQUALE

(magában)

A keze sima, akár a bársony!

 

MALATESTA

(magában)

Sül már az öreg a nyárson.

 

NORINA

(magában)

Paprika Jancsi!

 

MALATESTA

(Don Pasqualéhoz)

Milyennek tartja?

 

DON PASQUALE

Valódi angyal!

De az arca...?

 

MALATESTA

Arcán mindig van fátyol,

Soha nem veszi le magáról

Férfi előtt.

Jobb, ha előbb beszélnek,

És ha megfelelnek az egymás ízlésének,

Meglátjuk majd.

 

DON PASQUALE

Megértem,

(Magában)

Tehát csak bátran!

(Norinához)

Én,

Helyesebben mondva,...

Én is, nemcsak a doktor,

Illetőleg a bátyja,...

Tudja... úgy látszik... hogy ...

 

MALATESTA

(magában)

Fejbe van vágva!

(Norinához)

Felelj szépen.

 

NORINA

Ho-hogyne!

Ké... ké... ké... rem.

 

DON PASQUALE

Ugyebár, a mai hölgyek

Szeretik esténként a társaságot.

 

NORINA

Én nem értem,

A zárdában mindig egyedül voltunk.

 

DON PASQUALE

De operába csak jártak?

 

NORINA

Sosem hallottam róla,

De nem is érdekel.

 

DON PASQUALE

Ez csak dicséretre méltó,

De mégis,

Hát mivel telik el a napja?

 

NORINA

A varrás, horgolás elfoglal estig,

És délelőtt a konyha, így elszalad az idő!

 

MALATESTA

(magában)

Ó, ez a kígyó!

 

DON PASQUALE

(magában)

Éppen hozzám való!

(Malatestához)

A fátyolt vegye le!

 

MALATESTA

(Norinához)

Drága Sofronia,

Kérlek, tedd le a fátyolt.

 

NORINA

(szégyenkezve)

De bátyám!

Férfi előtt!

 

MALATESTA

De én kívánom!

 

NORINA

Engedelmes leszek.

(Leveszi a fátylat)

 

DON PASQUALE

(amint megpillantja őt, felugrik)

Jóságos Isten!

 

MALATESTA

Baj van?

Szóljon!

 

DON PASQUALE

Mint a bomba,

Csapott szívembe!

Kérdezze meg nevembe,

Mondja meg, mondja meg,

Hozzám jönne?

Egy szó nem jut eszembe,

Ellep...

A hideg...

A hőség...

 

MALATESTA

Ej, csak bátran!

Talán majd én beszélek,

Én mégse félek.

(Norinához)

Drága, édes kis húgom,

Mondd csak, te mit szólsz?

Csak ennyit:

Ez az úr neked tetszik?

 

NORINA

Szégyellem magam nagyon...

 

MALATESTA

Csak bátran!

 

NORINA

(félénken)

Igen.

(Magában)

Nagy tökfilkó vagy, drágám!

 

MALATESTA

Áldásom rátok!

 

DON PASQUALE

Ó, mily öröm!

Boldog vagyok!

 

NORINA

(magában)

Na várj csak még egy kissé!

 

DON PASQUALE

A jegyzőhöz most gyorsan!

 

MALATESTA

Én számítottam erre már,

S magammal hoztam egyet,

Azonnal behívom, itt lesz a menyegző.

 

(Távozik)

 

DON PASQUALE

De kedves, hogy így mindenre gondol!

 

MALATESTA

(visszatér a jegyzővel)

Íme, itt a jegyző!

(A jegyző helyet foglal és előkészíti

a házassági szerződést)

 

MALATESTA

(diktál)

Az egyik részről, etcetera,

Malatesta Sofronia,

Ki született, etcetera,

Ahol minden atyafia, —

És másrészről, etcetera,

Don Pasquale Cornetóból, etcetera,

 

A JEGYZŐ

Etcetera.

 

MALATESTA

Ki született ezerhétszázizében,

 

A JEGYZŐ

Etcetera.

 

MALATESTA

Fent jelzett pár úgy látja,

S úgy érzi, úgy érzi,

Egyetlen vágya...

 

A JEGYZŐ

ágya...

 

MALATESTA

Hogy házasságra lépjen itt,

Szabály, s törvény szerint.

 

DON PASQUALE

(a jegyzőhöz)

Eddig leírta?

 

A JEGYZŐ

Leírtam.

 

DON PASQUALE

(m. f.)

Jól van.

Ezt vessük még papírra:

 

(Diktál)

A fent említett, etcetera,

Minden néven nevezett javát,

Az ingót és az ingatlant,

Kettőjük nevére írja át,

S fent nevezettnek, etcaetera,

Rendelkezési jogot ád,

Hogy kezelje teljes vagyonát.

 

A JEGYZŐ

Ez megvan!

 

DON PASQUALE

Továbbá rendeli...

 

A JEGYZŐ

...li...

 

DON PASQUALE

Hogy mindenki elismerje...

 

A JEGYZŐ

...merje.

 

DON PASQUALE

És mint ennek a háznak...

 

A JEGYZŐ

...áznak.

 

DON PASQUALE

Az úrnőjét tisztelje,

A teljes személyzete neki

Rendelkezésére álljon...

 

A JEGYZŐ

...álljon...

 

DON PASQUALE

És csak neki szolgáljon...

 

A JEGYZŐ

...áljon...

 

DON PASQUALE

Neki engedelmeskedjék.

 

MALATESTA

(Don Pasqualéhoz)

Elismerem ezennel nemes és jó szívét.

 

NORINA

(Don Pasqualéhoz)

Elismerem ezennel nemes és jó szívét.

 

A JEGYZŐ

Kész a szerződés,

Alá kell írni.

 

DON PASQUALE

(aláírja)

Boldogan teszem.

 

MALATESTA

(Norinát gyengéd erőszakkal az asztalhoz vezeti)

No gyere szépen, kis húgom,

És írd te is alá.

 

A JEGYZŐ

De egy tanú nem elég,

Egy másik is kell hozzá.

 

(Abban a pillanatban, mikor Norina alá akarja írni,

Ernesto hangja és nagy dörömbölés hallatszik kívülről)

 

ERNESTO

(a színfalak mögött)

Zsiványok!

Betyárok!

Útonállók!

 

NORINA

(ijedten)

Ernesto!

És nem tud semmit!

Ernesto mindent tönkre tehet!

 

ERNESTO

(mint fent)

Zsiványok, betyárok!

Eresszetek, én bemegyek,

Útonállók!

 

DON PASQUALE

Az én öcsém!

 

MALATESTA

És nem tud semmit!

 

NORINA

Most aztán tényleg félek,

Úgy félek,

Hogy még itten bajt csinál!

 

MALATESTA

Hát ez már mégse tréfa,

Felborítja a tervemet!

 

ERNESTO

(m. f.)

Vissza! Engedjetek!

 

(Belép és a többiekre ügyet sem vetve

egyenesen Don Pasqualéhoz megy)

 

Búcsúzni jöttem öntől,

Mert elhagyom a házat,

És erre engem végül

Be sem eresztenek.

 

DON PASQUALE

(Ernestóhoz)

Fontos üzleti ügy volt.

Ámde azért az jó, hogy itt vagy:

A házasságkötéshez és végrendelkezéshez

Végszóra jöttél éppen.

(Norina felé fordulva)

Ez itt az új nagynénid!

 

ERNESTO

Nem értem.

(Magában)

Nagy ég!

Norina!

Hűtlen volna?

 

MALATESTA

(Ernestóhoz)

Az Istenért,

Csak halkan!

Mindent elrontanál!

 

DON PASQUALE

A feleségem.

 

ERNESTO

Ez nem lehet való!

 

MALATESTA

(félrevonja Ernestót)

Te! Csak botrányt ne csinálj itt!

Ez javatokra válik:

Becsapjuk épp a bácsit,

Ez móka-házasság itt!

Norinát elveszíted,

Ha most a szád eljár.

 

NORINA

Most aztán tényleg félek,

Hogy még itt bajt csinálhat!

Jaj, félek, hogy bajt csinál,

Hogy bajt csinál!

 

ERNESTO

Az ő húga? Nem értem,

El, el, el,

Az eszem vesztem már el,

Félek, az eszem vesztem már el!

 

DON PASQUALE

Sajnálom őt, hogy fáj neki,

A makacs pórul jár,

Úgy, úgy, a makacs pórul jár,

Az pórul jár, az pórul jár.

 

MALATESTA

(mint fenn)

Csak botrányt ne csinálj itt,

Ez javatokra válik,

Becsapjuk épp a bácsit,

Ez móka-házasság itt,

Norinát elveszíted,

Ha most a szád eljár!

Ne rontsd el ezt a tréfát,

Nem igazi házaspár, nem házaspár!

 

(Don Pasqualéhoz)

A szerződés kész már,

Csak még egy tanúra vár.

 

(A jegyző előbb Norinával, aztán Ernestóval

aláíratja a szerződést)

 

A JEGYZŐ

(összeteszi Norina és Don Pasquale kezét)

Megköttetett a házasság.

 

NORINA, MALATESTA

(magában)

A harc megindul már!

 

DON PASQUALE

Szívem dobogva vár!

(Meg akarja ölelni Norinát)

Ó drága!

 

NORINA

(most már természetes modorában)

Csak szép nyugodtan,

Még engedélyt se adtam.

Előbb csak kérjen szépen.

 

DON PASQUALE

(alázattal)

És most megengedi?

 

NORINA

Nem!

 

ERNESTO

(nevet)

Ha, ha, ha!

 

DON PASQUALE

(Ernestóhoz)

Te még itt nevetsz is?

Szemtelen fráter!

Szedd össze sátorfád,

Takarodj már el,

Hagyd el a házam!

 

NORINA

(megvetéssel Don Pasqualéhoz)

Ó, pfuj!

Felháborító pimasz modor,

Nem tűrhetem ezt el!

(Ernestóhoz)

Maradjon!

(Don Pasqualéhoz)

Majd megtanulja,

Hogy mi a jó modor.

 

DON PASQUALE

(megdöbbenve)

De doktor!

 

MALATESTA

Ezt nem vártam.

 

DON PASQUALE

Ez más nő!

 

MALATESTA

Kővé váltam!

 

DON PASQUALE

(magában)

Most mit tegyek?

 

NORINA, ERNESTO

(magában)

Egy pillanat, s kipukkadok!

Már nem bírom ezt ki!

 

NORINA

(Don Pasqualéhoz)

Ha már a férfi ily öreg,

Szuszogva és kövéren

Csak nem kísérhet ifjú nőt

Utcán vagy sétatéren.

Ez nem lehet a célom,

(Ernestóhoz)

Ő lesz a gavallérom!

 

DON PASQUALE

Ó, ezt nem engedem, pardon!

Ilyesmit nem lehet!

 

NORINA

(hidegen)

Nem lehet?

És miért?

 

DON PASQUALE

(határozottan)

Mert én nem tűröm!

 

NORINA

Hogy nem tűri?

 

DON PASQUALE

Nem!

 

NORINA

Nem?

Drága, e szót felejtse el,

Ezt őszintén ajánlom.

„Akarom!” ezt jegyezze meg szívem,

Ezt a szót csak én használhatom!

 

DON PASQUALE

De doktor!

 

NORINA

Nekem e házban minden lény

Csak engedelmességgel tartozik.

 

MALATESTA

(magában)

No most itt van a döntő perc!

 

DON PASQUALE

De... de... de nem lehet, hogy itt

(Ernestóra nézve)

Hogy ő majd...

Azt nem!

 

ERNESTO

(magában)

Ki bírja majd tovább?!

 

NORINA

Egy szót se halljak itt!

Hogy?

No várj csak, te vén bolond!

 

DON PASQUALE

Én? Te? Ő? Ti? Mi?

Ah!

 

NORINA

Hallgass,

Hallgass!

 

ERNESTO, MALATESTA

Ki bírja majd tovább?!

 

NORINA

(Don Pasqualéhoz)

Én megpróbáltam azt,

Hogy szépen beszéljek,

De ha tovább is ingerelsz,

Hát másképp is tudok!

 

MALATESTA

(Megelégedéssel szemléli az elképedt

Don Pasqualét)

Szinte kővé váltan áll itt,

Arca hófehérre válik!

 

NORINA, ERNESTO

(magában)

Már elállott szívverése,

Látható a reszketése.

 

NORINA

(magában)

Látható is reszketése,

Lesz idő még, hogy Pasqualét

Jól kirázza majd a láz,

Kirázza majd a láz!

 

ERNESTO

Értem én már, Don Pasquale,

Nem vitás már,

Hogy pórul jár-e,

Értem én már, Don Pasquale

Hogy pórul jár ma, az nem vitás!

 

MALATESTA

(Don Pasqualéhoz)

Ej, ne féljen, Don Pasquale,

Hisz azt se tudja, fiú-e lány-e!

Ej, ne féljen, ó, Don Pasquale,

Pórul jár, ha nem vigyáz!

 

DON PASQUALE

(elképedve)

Hogyan?

Mi ez?

Ez a sorsom,

Hogyan,

Álom?

Való?

Brávó?

Jól van,

Legalább így tisztán látom.

Most vigyázni kell valóban,

Jól vigyázz, mert pórul jársz!

Jól vigyázz, mert pórul járhatsz!

Résen állj itt, Don Pasquale,

És előtte ne trémázz,

Vigyázz, előtte ne trémázz!

Előtte ne trémázz!

 

NORINA

(az asztalhoz lép, jól megrázza a rajta levő csengőt.

A belépő szolgához)

Az egész személyzet jöjjön be a szobába!

 

(A szolga távozik)

 

DON PASQUALE

(magában)

Talán újabb szeszélyek?

 

MALATESTA

(magában)

Mit forgathat magában?

 

(Belép két szolga és egy maior domus)

 

NORINA

Csak három?

(Kacag)

Ha-ha-ha-ha-ha-ha

Három összesen? Így nem maradhat ez,

Így nem maradhat ez!

(A maior domushoz)

Ön lépjen, kérem, közelebb!

Ön lesz a maior domus.

A fizetése mától a kétszerese lesz.

És ugye, mindent pontosan,

Bármit kívánok, megtesz.

 

Itt új személyzet elkel,

Majd gondoskodjék róla.

De öreg nekem nem kell,

Csak fiatal és szép.

 

DON PASQUALE

(mérgesen Norinához)

Ezt hagyja abba, kérem!

 

NORINA

Még nem fejeztem be.

(A maior domushoz)

Új hintó is jó volna,

Majd szerezze be holnap.

Pár ló is kéne bizony,

Teljesen önre bízom.

 

DON PASQUALE

Hát fejezze be végre!

 

NORINA

Még nem fejeztem be!

 

DON PASQUALE

Jól van!

 

MALATESTA

Pompás!

 

NORINA

A ház már nagyon régi,

 

DON PASQUALE

A házam?

 

NORINA

Kis javítás kell néki,

És ócskák már a bútorok,

Itt renoválni kell.

És ezer dolog van még,

Más megbízást is adnék,

Mert kell nekem egy ékszerész,

Egy szabónő, egy fodrász...

Intézze jól el és pontosan!

Intézze jól el és pontosan,

S nem lesz panaszra ok.

 

DON PASQUALE

Hát nem lesz ennek vége?!

De végre...

Hogyan?

Mi? De... én... már...

Hát nem lesz ennek vége,

De kérem,

Én már megpukkadok...

 

MALATESTA

(Ernestóhoz)

Pompás!

Látod?

Hallod?

Pompás!

Megjárja most!

Most érted már,

Hogy mért teszi?

 

ERNESTO, MALATESTA

Most mennydörögni fog!

 

(A maior domus és a szolgák távoznak)

 

DON PASQUALE

Ki fizet?

 

NORINA

(Don Pasqualéhoz)

Majd ön fog, drága!

 

DON PASQUALE

De én megmondom már ma

Nem adok semmit!

 

NORINA

Nem?

 

DON PASQUALE

Nem!

Én vagyok úr a házban!

 

NORINA

Engedje, hogy sajnáljam,

Úr, ahol én diktálok?

 

MALATESTA

(közbeveti magát)

De húgom!

 

NORINA

De nem vitázok!

 

ERNESTO

(magában)

Jól van!

 

NORINA

Ostoba fráter,

És parlagi és modortalan medve!

Parlagi fráter,

Kit én rövidesen majd csak észretérítek,

Majd észretérítek!

Goromba, goromba!

 

ERNESTO

Pompás!

Az ég sötéten elborult,

A menny dörög le ránk!

 

MALATESTA

(Norinához)

De húgom!

 

DON PASQUALE

Mert nőül vettem magát?

Én?

Parlagi csakis maga!

Csak én vagyok az oka!

 

MALATESTA

(Don Pasqualéhoz)

De sógor, hagyják abba!

(Norinához)

De édes kis húgom!

(Don Pasqualéhoz)

De sógor, de sógor, csak nyugalom,

Csak nyugalom!

 

DON PASQUALE

Én? Én?

(Magánkívül)

Ó, mit tettem,

Ó, mit tettem, ó, mit tettem?!

Ez a hála, ez a hála!

Ég a pokol, ég a pokol,

Ég a pokol a szívemben!

Véget vetek ennek már ma,

Nem leszek én gyönge báb,

Véget vetek ennek már ma,

Nem leszek én gyönge báb!

 

ERNESTO

(Norinához)

Értelek, édes!

 

NORINA

(Ernestóhoz)

Hát megérted valahára,

Hát megérted valahára azt,

 

ERNESTO

Értlek, drága!

 

NORINA

...hogy én mindezt,

Csak érted tettem.

És ha ez szerelmem ára,

Nem hagyom abba a maskarát!

Don Pasquale megpukkad menten,

Szánom már az ostobát,

Én szánom már az ostobát,

Az ostobát!

 

ERNESTO

Csak egy percig kételkedtem

És ha csak ez szerelmed ára,

El ne hagyd a maskarát!

Don Pasquale megpukkad menten,

Szánom már az ostobát,

Én szánom már az ostobát,

Az ostobát!

 

NORINA, ERNESTO

Don Pasquale megpukkad menten,

Szánom már az ostobát, az ostobát!

 

MALATESTA

(Don Pasqualéhoz)

Gondoljon kissé,

Gondoljon kissé magára,

Kedves sógor!

Kedves sógor, menjen ágyba,

Menjen ágyba,

Most feküdjön szépen ágyba,

Kedves sógor,

Ne izgassa, ne izgassa fel magát!

 

(A szerelmesekhez)

 

A vén bolondja már hogy várta

Ezt az első éjszakát ma,

Ezt az első éjszakát,

Az éjszakát!

Jól vigyázzunk, jól vigyázzunk,

Ha, ha, ha, ha!

(Don Pasqualéhoz)

De sógor, bízzon bennem,

Kedves sógor, menjen ágyba!

(Magában)

Vén bolondja máshogy várta

Ezt az első éjszakát.

Én szánom már az ostobát!

 

DON PASQUALE

Véget vetek,

Véget vetek ennek már ma,

Nem leszek én,

Nem leszek én gyönge báb!

Ó, mit tettem! Ez a hála!

 

Ég a pokol a szívemben!

A házam nagyon régi,

És ócskák a bútorok?

És vacsorázni százért,

És szabónő és ékszer,

És ház is, és vacsora!

Jaj, jaj, jaj, jaj!

Hihetetlen, lehetetlen,

Nem is bírom én ezt tovább,

Hihetetlen, lehetetlen,

Nem is bírom már tovább!

 

 

 

 

 

 

 

HARMADIK FELVONÁS

 

1. kép

 

(Don Pasquale otthonában. A bútorokon és a

padlón női ruhák, kalapok, szőrmék, övek,

csipkék, dobozok hevernek a legnagyobb össze-

visszaságban. Don Pasquale kétségbeesetten ül

egy asztal mellett, amely tele van számlákkal

és árjegyzékekkel. Több szolga áll várakozva

körülötte. Norina szobájából egy fodrász jön

ki és a termen keresztül távozik fésűkkel,

pomádétartóval, púderdobozzal, sütővassal.)

 

ELSŐ SZOLGA

Hozd a selymet, gyorsan, gyorsan!

 

LAKÁJ

Kész a fodrász!

 

ELSŐ SZOLGA

Frissen, frissen!

 

KALAPOSNŐ

(egész hegy dobozzal a kezében Norina szobájából jön)

Itt a számla.

 

(Átadja a számlát Don Pasqualénak és távozik)

 

MÁSODIK SZOLGA

(bundával, virágcsokorral jön és átadja azokat

egy másiknak)

Tedd le ezt az asztalára!

 

SZOBALÁNY

Csipkekendő!

 

HARMADIK SZOLGA

A fátyol!

(Don Pasqualéhoz)

Számla! Számla!

Itt a számla!

 

NEGYEDIK SZOLGA

A rózsák! Számla!

 

MÁSIK SZOBALÁNY

(Don Pasqualéhoz)

Itt a számla!

 

NEGYEDIK SZOLGA

(Don Pasqualéhoz)

Itt a számla!

Még a pillantás is drága,

Minden készen álljon itt!

 

NŐI ÉS FÉRFI SZEMÉLYZET

(kar)

(Don Pasqualéhoz)

Itt a számla, itt a számla,

Itt a számla, itt a számla,

Itt a számla, itt a számla!

 

DON PASQUALE

Ez a nyüzsgés, ez a lárma

Engem is megtébolyít,

Engem is megtébolyít,

Tébolyít, tébolyít, tébolyít.

 

SZEMÉLYZET

(kar)

Számla, számla, számla,

Itt a számla,

Számla, számla, számla, számla!

 

(Valamennyien távoznak Don Pasquale kivételével)

 

DON PASQUALE

(vizsgálgatja a számlákat)

Lássuk csak!

A szabónőnek százhúsz tallér,

— Boldog vagyok! —

A kocsisoknak hatszázötven,

— Ez több a soknál! —

Tizenkétezerötszáz az ékszerészeknek!

A lovakért...

(Dühösen)

Ördög vigye a lovakat, szabónőket,

És a házasságot!

Ha rövidesen nem lesz ennek vége,

Már látom, nemsokára

Majd bevihetnek engem

A bolondok házába!

De mért öltözik át? Ez mit jelenthet?

(Gondolkozik)

Hova megy ilyen későn,

Mindjárt az első napon?

Meg kell ezt akadályoznom minden áron!

De,... mikor őt meglátom,

A szeme... olyan a szeme,

Mintha villámot szórna...

Azért én mégis megpróbálom...

Jaj, mi lesz...

Ha mégsem hallgat énrám?

Itt jön ő...

Vigyázzunk!

 

(Norina sietve belép díszes estélyi öltözetben

és anélkül, hogy Don Pasqualéra nézne, indul a

kijárat felé)

 <iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/fMbDoug5-_I?controls=0" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe>

DON PASQUALE

(Norinához)

Ej, kisasszony,

Ugyan hová megy éjszaka,

Így egymagába'?

 

NORINA

Mért ne mondjam?

Hogyha kérdi?

Szórakozni

Elmegyek az Operába.

 

DON PASQUALE

És ha férje ezt a dolgot...

Mondjuk úgy, hogy nem kívánja?

 

NORINA

Férj uramnak jobb ha hallgat,

És vigyáz, hogy meg ne járja.

 

DON PASQUALE

Meg ne járja?

 

NORINA

Férj uramnak jobb, ha hallgat,

És vigyáz, hogy meg ne...

 

DON PASQUALE

(növekvő dühvel)

Hagyja abba, mert megbánja,

Mert megbánja a kisasszony.

Arra még jó szóval intem,

Máris menjen a szobába,

Máris menjen a szobába,

S onnan ne mozduljon ki!

 

NORINA

(gúnyos hangon)

Nem vitázom, ne is kívánja,

Engem így neveltek otthon.

Most feküdjön szépen ágyba,

S reggelig ne bújjon ki,

Most feküdjön,

Most feküdjön szépen ágyba,

Szépen, szépen, szépen ágyba,

S reggelig ne bújjon ki.

(El akar menni)

 

DON PASQUALE

(elállja a kijáratot)

Nem megy el ma!

 

NORINA

(gúnyosan)

Biztos ebben?

 

DON PASQUALE

Én pihennék!

 

NORINA

Én mulatnék!

 

DON PASQUALE

Nem megy el ma!

 

NORINA

Meg se hallom.

 

DON PASQUALE

Én pihennék!

 

NORINA

Én mulatnék!

 

DON PASQUALE

Maga züllött, maga züllött!

 

NORINA

Ez szemtelenség!

 

DON PASQUALE

Maga züllött, maga züllött!

 

NORINA

(hatalmas pofont ad Don Pasqualénak)

Tessék!

 

DON PASQUALE

Ah!

(A pofon helyét tapogatja)

 

NORINA

Ettől majd csak észretér!

 

DON PASQUALE

(magában)

Te kívántad, Don Pasquale,

Te kívántad, Don Pasquale,

Most aztán mindennek vége,

Nem lesz már szívedben béke,

Míg a sír be nem fogad.

Te kívántad, te,

Don Pasquale, te,

Nem lesz már szívedben béke,

Míg a sír be nem fogad.

 

NORINA

(magában)

Nékem is fáj,

Hogy a tréfa túl erős lett,

Ámde a lecke javára válik majd.

Ha fáj neki most, de talán okul rajt'

S a merész haditerv diadalt így arat.

Fáj neki most, de talán okul rajt'

S a merész haditerv

Diadalt csupán így arat!

(Don Pasqualéhoz)

Szóval megyek.

 

DON PASQUALE

(letörten)

Jó, csak menjen!

Ide többet vissza se térjen.

 

NORINA

Reggel itt vagyok, ne féljen,

Csak ne féljen, reggel itt vagyok!

 

DON PASQUALE

Majd az ajtó zárva lesz,

Igen, az ajtó zárva lesz.

 

NORINA

Ó, férjem!

(Hízelkedve)

De édes kis férjem,

Ne légy már oly mérges,

És én is ígérem,

Hogy reggelig nem bántlak már.

Menj ágyba, apóka,

Ütött már az óra,

És reggelre majd itt

Az asszonykád vár.

Menj, menj, menj az ágyba, apóka,

Ütött már az óra,

És reggelre majd itt

Az asszonykád vár.

 

DON PASQUALE

Elválunk, elválunk,

Hisz ennél nincs rosszabb,

Egy percet sem várunk,

Vitázni itt kár.

(Magában)

Mit tettél, te őrült?

Hát kellett ez neked?

Tán elment az eszed?!

Most megkaptad már!

A bolond így jár!

Hát kellett ez neked?

Most megkaptad már!

 

NORINA

Ah!

De édes kis férjem,

Ne légy már oly mérges,

És én is ígérem,

Hogy reggelig nem bántlak már.

 

DON PASQUALE

Elválunk, elválunk!

 

NORINA

Menj ágyba, apóka,

Ütött már az óra,

És reggelre majd

Itt az asszonykád vár.

 

DON PASQUALE

Nem vagyok a férje!

Nem vagyok apóka!

Hát kellett ez neked?

Tán elment az eszed,

Most megkaptad, megkaptad már.

(Norina távozik s közben elejt egy papír-

lapot, Don Pasquale észreveszi és felveszi)

 

DON PASQUALE

Talán egy újabb számla,

Melyet őnagysága véletlenül elveszített,

Amikor innen elviharzott.

 

(Olvas)

 

„Imádott Sofronia!”

— Szép kis számla! —

(Tovább olvas)

„Ma este kilenc és tíz óra között várlak

a kertben. Majd énekkel fogok jelt adni.

Isten veled!

A te hűséges szerelmesed.”

(Magánkívül)

Ez már mégis sok!

Ez a nő még engem a halálba kerget.

Nem tudom azt se már, hogy hol a fejem!

(Csenget)

Majd Malatestát hívom.

(A belépő szolgához)

Szaladj és hívd a doktort!

Mondd neki, várom őt, mert rosszul vagyok.

 

(Magában)

 

Most már véget vetek ennek mindenáron!

(Távozik)

(Minden oldalról betódul az egész cselédség)

 

A CSELÉDSÉG

(kar)

Folytonos és örökös ez a hajsza!

Senkinek nincsen egy perc nyugodalma!

 

NŐK

Most innen cseng: csin csin csin csin,

 

FÉRFIAK

Ott szól a gong: gong gong gong gong!

 

NŐK

Egyetlen pillanatra nincs itt csend!

 

FÉRFIAK

Itt minden összevissza cseng és bong:

 

NŐK

Csin csin csin csin,

 

FÉRFIAK

Gong gong gong gong!

 

NŐK

Csin csin csin csin,

 

FÉRFIAK

Gong gong gong gong!

 

EGYÜTT

Lót-fut az ember, akár a bolond,

Míg füle cseng, a feje kong, agya zsong:

 

NŐK

Csin csin csin csin,

 

FÉRFIAK

Gong gong gong gong!

 

NŐK

De egy a jó itt

Ebben a házban,

 

FÉRFIAK

Csak egy a jó itt

Ebben a házban,

 

NŐK

Hogy olyan lázban

Repül a pénz!

 

FÉRFIAK

Hogy olyan lázban

Repül a pénz!

 

NŐK

Vacsora közben

Ma összevesztek.

 

FÉRFIAK

Mondjátok már el,

Ez nagyon jó!

 

NŐK

Így szólt a férfi:

„Itt marad veszteg!”

És szólt az asszony:

„Kár minden szó!”

 

FÉRFIAK

Ó!

 

NŐK

AZ öreg tombol.

Tör, zúz és rombol,

 

EGYÜTT

Ámde az asszony nem tágított,

Nem tágított, nem!

 

FÉRFIAK

Van itt egy úrfi,

Csak annyit mondok,

 

NŐK

Az öregúrnak ez okoz gondot,

 

FÉRFIAK

Ez a kis úrfi

Még bajt csinál itt,

 

NŐK

Megbolondítja

Az öreg bácsit!

 

EGYÜTT

Az öreg bácsit!

 

NŐK

A mi kis úrnőnk

Szerelmes nagyon

 

FÉRFIAK

S kezében van már

Félig a vagyon,

 

EGYÜTT

Óriási vagyon.

 

NŐK

Csitt, óvatosan!

 

FÉRFIAK

Úgy hallom, jönnek,

 

NŐK

Okosak legyünk

Tovább, tovább!

 

FÉRFIAK

S repül a pénz!

 

EGYÜTT

Repül a pénz!

Csöndet,

Csöndet, csöndet,

Épp itt jönnek,

Csöndet, csöndet,

Csitt, csitt!

Repül a pénz,

Hogyha vigyázunk,

Repül a pénz, repül a pénz,

Csak kell egy kis ész!

Csöndet, csöndet!

Hallom, jönnek!

Csitt, csitt.

Repül a pénz!

Van itt egy úrfi,

S repül a pénz!

 

(Valamennyien távoznak)

 

MALATESTA

(belép)

Abból, hogy ilyen sürgősen hívatott,

Már látom, hogy tervem jó volt

És a leejtett levélke megtette hatását.

(A belépő Ernestóhoz)

Jó, hogy itt vagy!

 

ERNESTO

Készen állok.

Szerepemet tudom:

Lemegyek most a kertbe.

 

MALATESTA

Én is ott leszek addig.

Egy a fontos

Az öreg ne ismerjen meg!

 

ERNESTO

Nem kell félned.

 

MALATESTA

Ha meghallod azt, hogy jövünk,...

 

ERNESTO

Köpeny lesz rajtam és eltűnök.

 

MALATESTA

Nagyszerű lesz így!

 

ERNESTO

Én ott leszek!

(Távozik)

 

MALATESTA

(egyedül)

Don Pasquale...

 

DON PASQUALE

(teljesen összetörten belép)

Ó, sógor,

Egy élő halottat láthat itt most bennem!

 

MALATESTA

Ne vegye nagyon szívére a dolgot!

 

DON PASQUALE

Ha arra gondolok,

Hogy saját magam követtem el a hibát!

Vett volna el inkább Ernesto száz Norinát!

 

MALATESTA

(magában)

Nagyon jó, hogy ezt tudom!

(Don Pasqualéhoz)

Mondja el végre már.

 

DON PASQUALE

Csaknem egy évi jövedelmem ment el

Legyezőre, főkötőre,

De ez még semmi!

 

MALATESTA

No mondja!

 

DON PASQUALE

Őnagysága el akar színházba menni.

Én próbáltam lebeszélni.

Csak azt tudtam elérni,

Hogy kinevetett.

Én parancsolok,

Erre kezével adott feleletet!

 

MALATESTA

Megpofozta?

 

DON PASQUALE

Megpofozott,

Igen, uram!

De ez mind semmi,

Rosszabb is jön ennél.

Olvassa!

(Átadja a levelet)

 

MALATESTA

Nem tudok szólni!

(Magában)

Helyeseljünk.

(Don Pasqualéhoz)

De hogyan?

Ez az ártatlan jószág

Csupa szelídség és jóság...

 

DON PASQUALE

Önhöz jó, az meglehet,

De engem pofoz!

Elég volt ebből!

Határoztam végleg.

Ezért kérettem önt,

Hogy elmondjam:

Most bosszút állok,

És új végrendeletet csinálok!

 

MALATESTA

No jó... csak megfontoltan!

 

DON PASQUALE

Én mindent meggondoltam...

Jöjjön kérem, figyeljen!

 

MALATESTA

Hallgatom! Nos, beszéljen!


DON PASQUALE

Hogyha éjjel itt az óra,

Szolganépet értesíti,

S jő a nő találkozóra,

Szolgahad körülkeríti...

És ha tettenértük őket,

Majd adunk a hitszegőnek!

Emlegesse meg soká

Az ily szerelmi éjszakát!

 

MALATESTA

Így csak feltűnést csinálunk.

Csak mi ketten tudjunk róla!

Lenn a kertbe lesben állunk,

Várjuk, lesz-e pásztoróra?

Akkor aztán ráijesztünk,

Hogy bírónak adjuk át.

Míg csak meg nem esküszik,

Hogy megjavítja majd magát.

 

DON PASQUALE

Ily gonosz viselkedésre

Túl kevés a büntetése.

 

MALATESTA

Gondolja meg, hogy a húgom.

 

DON PASQUALE

Azt én tudom,

Azt én tudom!

De én vele nem alkudom,

Hagyja el a házamat!

 

MALATESTA

Ez az eset roppant kényes,

Roppant kényes, roppant kényes,

És a terve sokban kétes!

 

DON PASQUALE

Mondjon jobbat és okosabbat,

De... ide be nem engedem!

Nem! Nem!

 

MALATESTA

Én a skandalumtól féltem.

 

DON PASQUALE

Azt se bánom.

 

MALATESTA

És a feltűnés, a szégyen?

 

DON PASQUALE

Azt se bánom.

 

MALATESTA

Nem ajánlom, nem tanácslom,

Hátha másik,

Hátha másik terv akad!

 

DON PASQUALE

Nem tanácslom, nem ajánlom,

De a pofon, de a pofon megmarad!

Mondjon jobbat!

 

MALATESTA

Megtaláltam!

 

DON PASQUALE

Hála Isten!

Mondja, mondja,

Mondja bátran!

 

MALATESTA

Elbújunk a kis lugasba,

Hogy a nőt kihallgathassa,

És ha vétkezett valóban,

Űzze őt azonnal el!

 

DON PASQUALE

Brávó, brávó!

Erre vártam!

Brávó, brávó!

Ezt kívántam!

Erre vártam, ezt kívántam!

Brávó, brávó, brávó!

Ezt kívántam!

 

Várj csak, no várj csak,

Asszonykám, édes,

Szívem most már csak

Bosszúra éhes.

Most aztán végre

Bűnödre rémes,

Szörnyű és véres

Büntetés vár!

Hiába hullatod

A csalfa könnyeket,

Hiába sóhajtozol,

Én csak nevetek.

Tűrtem már tőled

Eddig éppen eleget,

De minden türelemnek

Vége már!

Nem lesznek goromba szavak és pofonok,

Hogy rajtam mosolyogjanak a rokonok,

Én neked módot erre többet nem adok,

Tele van csordulásig a pohár!

Asszonykám, drága,

Asszonykám, édes,

Rád itt most rémes

Büntetés vár.

 

MALATESTA

(magában)

Álmodj, csak álmodj,

Szegény barátom,

Ujjonghatsz bárhogy,

Vesztedet látom.

Megfogtak téged,

Be vagy már zárva

A kalitkába,

Mint a madár.

Hiába szövögeted itt a terveket,

Hiába dúl a lelkedben a fergeteg,

Magadnak ásod előre a vermedet,

Mögötted becsukódott már a zár.

Agyadban akármilyen szándék kavarog,

Akárhogy acsarog belül a haragod,

Én csak a jóbarátom mellett maradok,

Ez ellen vakon hadakozni kár!

Megfogtak téged,

Be vagy már zárva

A kalitkába,

Mint a madár!

(Don Pasqualéhoz)

Ezt a nőt kergesse el!

Egyebet nem érdemel!

Lelopódzunk, lesbe állunk,

Hallgatódzunk, csendbe várunk!...

 

DON PASQUALE

Kitűnő, remek a terve,

Ez a harc már meg van nyerve.

Lelopódzunk, lesbe állunk,

Ügy hallgatódzunk, csendbe várunk,

És csendbe várunk!

 

MALATESTA

(magában)

Hiába szövögeted itt a terveket,

Hiába dúl a lelkedben a fergeteg,

Magadnak ásod előre a vermedet,

Mögötted becsukódott már a zár.

Agyadban akármilyen szándék kavarog,

Akárhogy acsarog belül a haragod,

Én csak a jó barátom mellett maradok,

Ez ellen vakon hadakozni kár.

Be vagy már zárva

A kalitkába,

Mint a madár!

 

DON PASQUALE

(magában)

Hiába hullatod a csalta könnyeket,

Hiába sóhajtozol, én csak nevetek.

Tűrtem már tőled eddig éppen eleget,

De minden türelemnek vége már!

Nem lesznek goromba szavak és pofonok,

Hogy rajtam mosolyogjanak a rokonok,

Én neked módot erre többet nem adok,

Tele van csordulásig a pohár!

Asszonykám, édes,

Rád itt most rémes büntetés vár!

 

 

 

 

 

 

2. kép

(Don Pasquale kertje. Éjszaka)

 

ERNESTO

(szerenádot ad)

Leszállt az éj,

Csak a tücsök zenél.

A csend oly mély,

És lágyan száll a szél.

Ragyog a csillagár,

S a holdsugár

Fák közt bújkálva jár.

Szerelmes párod

A vágy tüzében ég,

S te meg se látod

A vágy tüzét.

Ne kínozz hát

És ne várass tovább,

Használd ki hát

Ezt a szép éjszakát.

Tiéd a szívem, drágám,

Mindhalálig,

Ne hagyj epedni árván

Ily sokáig!

 

KAR

(a színfalak mögött)

Tiéd a szívem, drágám,

Mindhalálig,

Ne hagyj epedni árván

Ilyen sokáig!

 

(Norina megjelenik és Ernestóhoz siet)

 

NORINA, ERNESTO

Mondd, hogy imádsz, ó drága!

Életem egyetlen vágya!

Szívemnek édes álma,

Bármi is ér, el ne hagyj!

 

NORINA

Mily édes hangod van, drágám,

Fülem boldog a muzsikáján,

Hangod muzsikáján!

 

ERNESTO

Mily édes hangod van, drágám,

Fülem boldog a muzsikáján!

 

NORINA, ERNESTO

Melletted béke száll rám,

Félek, ha tőlem távol vagy.

Drága, el ne hagyj,

Drága, ó el ne hagyj!

 

(Don Pasquale és dr. Malatesta óvatosan

közelednek, Ernesto eltűnik)

 

DON PASQUALE

Itt vagyunk

A tetthelyen...

 

MALATESTA

Elcsípjük őket.

 

DON PASQUALE

(lámpával Norina arcába világít)

Álljon meg!

 

NORINA

Rablók! Segítség!

 

DON PASQUALE

Csendet!

 

NORINA

Segítség! Segítség! Segítség!

 

DON PASQUALE

Csendet!

Hol a fickó?

 

NORINA

Ki?

 

DON PASQUALE

Akivel itt az imént turbékolni tetszett!

 

NORINA

(megsértődve)

Kikérem a gyanúsítást!

Nem volt erre senki!

 

MALATESTA

(magában)

Micsoda hazugság!

 

DON PASQUALE

Még tagadni meri?!

No, majd én megtalálom!

 

NORINA

De ha mondom, egy lélek sem volt itt,

Ön képzelődik!

 

DON PASQUALE

Akkor mit keres ön itt,

Éjjel a kertben?

 

NORINA

Friss levegőre vágytam.

 

DON PASQUALE

Friss levegőre?!

Arcátlan asszony,

Eltakarodj a házból,

Mert másképp...

 

NORINA

Ej, ej, drága kis férjem,

Mi jutott az eszébe?!

 

DON PASQUALE

El innen, de máris!

 

NORINA

Eszembe sincsen!

Én vagyok úr itt!

Enyém a ház is!

 

DON PASQUALE

Százezer tüzes bomba!

 

MALATESTA

Don Pasquale, majd elintézem én.

Csak aztán meg ne hazudtoljon!

Megbízik bennem?

 

DON PASQUALE

Megbízom.

 

NORINA

(magában)

No most kitör a botrány!

 

MALATESTA

(halkan Norinához)

Lepődjön meg, aztán dühöngjön!

Figyeljen énrám!

(Hangosan)

Kis húgom, te tudod,

Hogy jót akarok neked,

Hogy téged ne is érhessen szégyen.

 

NORINA

Miféle szégyen?

 

MALATESTA

(magában)

Így nagyszerű!

(Hangosan)

Mert holnap ebbe a házba

Új asszony érkezik...

 

NORINA

Egy másik asszony?!

Miféle asszony?

 

MALATESTA

(halkan Norinához)

Itt van a perc,

Hogy dührohamot kapjon.

 

NORINA

Ki az a nő?

 

MALATESTA

Ernesto Norinája.

 

NORINA

(felháborodva)

Az a kétszínű, csalfa,

Kacér kis özvegy?

 

DON PASQUALE

(halkan)

Doktor, ez pompás!

 

MALATESTA

(halkan)

Fog sikerülni.

 

NORINA

És idejön?

Ebből nem kérek!

Norinával közös háztartásban éljek?

Nem, soha!

Elmegyek inkább.

 

DON PASQUALE

(magában)

Bár adná az ég!

 

MALATESTA

De várjunk kissé!

Don Pasquale, más mód nincsen,

Egyezzen bele, hogy Ernesto Norinát elvehesse,

Csak így szabadulhat meg.

 

DON PASQUALE

Még azt se bánom!

 

MALATESTA

(kiáltva)

Gyorsan ide, Ernesto,

Csak erre!...

 

ERNESTO

(visszalép)

Itt vagyok.

 

MALATESTA

Ernesto,

Ezennel hozzájárul Don Pasquale, hogy

nőül vedd Norinát, S négyezer aranyat

ad évi járadékul.

 

ERNESTO

Ó drága bácsi! Igaz ez?

 

MALATESTA

(Don Pasqualéhoz)

Ne gondolkozzon sokáig,

Mondjon igent!

 

NORINA

Tiltakozom!

 

DON PASQUALE

Én megígérem!

(Ernestóhoz)

Szaladj el Norináért,

Hozd ide,

Azonnal összeadlak titeket.

 

MALATESTA

Kár messzi menni, itt a menyasszony!

 

DON PASQUALE

Hogyan?

Nem értem ezt...

 

MALATESTA

(Norinára mutatva)

Ez itt Norina!

 

DON PASQUALE

Ez itt Norina?

Becsaptak rútul!

S hol van Sofronia?

 

MALATESTA

Zárdában búsul.

 

DON PASQUALE

Nem vagyok házas?

 

MALATESTA

Tréfa volt minden,

Féltem, hogy megnősül,

Hiába intem.

 

DON PASQUALE

Ó, ti gaz árulók!

 

NORINA

Megbocsát nékem?

 

ERNESTO

Bácsi, bocsásson meg!

 

MALATESTA

Láthatta, mi lenne, ha megnősülne.

 

DON PASQUALE

Nem vagyok házas!

Ebadta huncutok!

 

NORINA, ERNESTO

Térdemen kérem,

 

MALATESTA

Lássa be, kérem,

 

DON PASQUALE

Hála az égnek!

Nem bánom, üsse kő,

Én megbocsátok,

Áldásom rátok, gyermekeim!

 

MALATESTA

Brávó, brávó, Don Pasquale,

Méltó önhöz ez a tette!

 

NORINA

(a közönséghez)

Kedves nézők, ugye sejtik,

Mi a játék tanulsága?

Tréfa mélyén hogy mi rejlik,

Aki bölcs, az látja már.

 

ERNESTO

Ifjú hölgyet jobb és bölcsebb

Ifjú korban nőül venni!

Kigúnyolják, kikacagják,

Csúfos módon pórul jár!

 

NORINA

Szerelemre, házasságra

Öreg ember nem való,

Ifjút játszik vén korára

És ez oly kacagtató!

 

ERNESTO, MALATESTA, DON PASQUALE

Végre, végre szent a béke,

Csakhogy véget ért a harc!

Víg a háznak ifja, véne,

Boldog, vidám minden arc.

 

NORINA

Ifjú korban vágyban égve

Szép és boldog a világ,

Öreg ember csendben nézze,

Néki ez a boldogság.

 

VÉGE

 

Ez az opera és ez a fordítás indított el az operafordítói pályán 1988-ban. Rég tervben volt már, hogy feltegyem ezt a konzseniális szöveget a blogra; még az első felvonás gépelésénél tartottam, amikor váratlan ajándékként megkaptam a teljes begépelt textust! Köszönet érte Somlai Istvánnak!