DON PASQUALE
Vígopera három felvonásban
Szövegét Angelo Anelli nyomány írta: Giovanni Ruffini és Gaetano Donizetti.
Fordította: Fischer Sándor
Zenéjét szerezte: Gaetano Donizetti
SZEMÉLYEK
DON PASQUALE, idős agglegény ....... basszus
DR. MALATESTA, barátja ................... bariton
ERNESTO, Don Pasquale unokaöccse ... tenor
NORINA, fiatal özvegy .......................... szoprán
JEGYZŐ .......................................... basszus
Don Pasquale házanépe, inasok, cselédek stb.
Történik Rómában, a XVIII. században.
ELSŐ FELVONÁS
1. kép
(Don Pasquale otthona)
DON PASQUALE
(órával a kezében fel-alá járkál)
Kilenc óra!
Ördög vigye ezt a doktort,
Mért nem jön már?!
(Felfigyel)
Ő az!... Mintha...
Azt hittem, ő az...
Hallottam valami zajt.
(A másik szoba felé)
Várj csak öcskös,
Ez a gyógyszer jót fog tenni,
Hidd el nekem!
Tökfilkó legyen a nevem,
Ha ez ki nem gyógyít majd.
DR. MALATESTA
(a színfalak mögött)
Szabad?
DON PASQUALE
Csak tessék!
(Az orvos belép)
Nos hát?
MALATESTA
Áldást, békességet!
DON PASQUALE
Türelmetlenségtől égek.
Van-e menyasszony?
MALATESTA
Van bizony!
DON PASQUALE
Hála Isten,
No, hála Isten!
MALATESTA
(magában)
Vén bolondja!
Vén bolondja!
(Don Pasqualéhoz)
Csak ne legyen semmi gondja.
Méltó szó nincs, amely elmondja,
Hogy mily szép és erényes ő.
DON PASQUALE
Mondja csak, izgatottan várom,
Mondja már gyorsan, egy-kettő!
MALATESTA
Figyeljen.
Mint földre szállott tünemény,
Mint istenek csodája,
Mint hajnalégi tünemény,
Úgy ragyog ifjú bája.
Két szeme mint az ékkő,
Száz színű tűzben égő,
Nézése, mosolya, szája, ó,
Mily édes, elbájoló,
Édes, elbájoló!
DON PASQUALE
Eszményi asszony!
Ó, mily öröm:
A lányka épp nekem való!
MALATESTA
És lelke tiszta, mint a hó!
Oly szűzies erényű.
Kevésszavú, hajlítható,
Szelíd, szerény igényű,
Jótékonyságra hajló,
Nem könnyelmű, nem pazarló,
Ritka világcsodája ő,
Értékes drágakő, értékes drágakő.
DON PASQUALE
Ó, mily öröm!
MALATESTA
Ritka világcsodája ő,
DON PASQUALE
Ó, mily öröm!
MALATESTA
Értékes drágakő, értékes drágakő!
DON PASQUALE
Ah!
MALATESTA
Ritka világcsodája ő,
Világcsodája!
DON PASQUALE
Családja?
MALATESTA
Kiváló... és gazdag!
DON PASQUALE
Hogy hívják?
MALATESTA
Malatesta.
DON PASQUALE
Talán rokona önnek?
MALATESTA
Valóban az, megsúgom.
DON PASQUALE
Közeli rokon?
MALATESTA
A testvérhúgom.
DON PASQUALE
Ó, brávó! Meglátom őt, remélem,
Hozza azonnal, kérem!
MALATESTA
Ma este, ha bealkonyul.
DON PASQUALE
Ma este?
Az késő,
Most rögtön!
Én estig ki nem állom!
Én estig ki nem állom!
MALATESTA
Csak türelemmel várjon.
Csak türelemmel várjon!
Csak higgadtság és nyugalom!
DON PASQUALE
Nem, én estig ki nem állom!
MALATESTA
Csak türelemmel várjon!
DON PASQUALE
Önben nincsen irgalom?
MALATESTA
Türelmetlen nagyon!
DON PASQUALE
Hát hozza?
MALATESTA
Jól van, elhozom,
Várjon tehát meg itt.
DON PASQUALE
Jó doktor,
MALATESTA
Egy pillanat...
DON PASQUALE
Hát hozza!
MALATESTA
De nézze...
DON PASQUALE
Szót se többet!
MALATESTA
...jó, de...
DON PASQUALE
Semmi de, semmi de,
MALATESTA
Ha...
DON PASQUALE
Csak menjen, csak menjen,
Egy szót se többet, csitt!
(Kituszkolja)
Véremben tűz lobog, nem bírok várni,
Hogy tudnék vágyamnak most ellenállni?!
Mint aki bőriból rögtön kibújna,
Úgy érzem, húszéves lettem ma újra.
Asszonykám, jöjj hamar, érzem előre,
Féltucat gyermekünk lesz egy-kettőre!
Már szinte látszanak, amint itt játszanak,
Futkosnak körbe, ugrálnak mind,
Szinte már látszanak, amint itt játszanak,
Futkosnak körbe, ugrálnak mind.
Jöjj már! Jöjj már!
Jöjj hamar, el ne késs, szépséges párom,
Féltucat gyermekünk vágyódva várom,
Mint hogyha látnám, hogy játszik mind.
Újjá születtem!
Most beszélek az öcskös fejével,
Hadd tudja meg, mit ér el
Makacs önfejűséggel,
(Körülnéz)
Lépteit hallom.
(Ernesto belép)
Épp jókor jöttél.
Most akartam küldeni érted, öcsémuram!
Jelenetet nem csinálok,
De tovább egy pillanatig se várok!
Mondd, igaz vagy nem igaz:
Közel két hónapja már,
Hogy számodra egy lányt kerestem,
Ahogy szokásos:
Jó hírű, gazdag és bájos.
ERNESTO
Ez igaz.
DON PASQUALE
S vajon nem ígértem neked szép évjáradékot?
S ha meghalnék egyszer, te örökölsz mindent.
ERNESTO
Ez is tény!
DON PASQUALE
Mondtam azt is,
Ha óhajommal dacolnál, kitagadlak,
S hogy reményed se legyen,
Ha kell, én nősülök meg.
ERNESTO
Mind igaz.
DON PASQUALE
Hát jól van,
Most újra mondom neked és azt ajánlom,
Vedd el a lányt!
ERNESTO
Ezt nem tehetem,
Imádom Norinát, és övé már a szívem.
DON PASQUALE
Jó, más egyebe úgy sincs.
ERNESTO
A szegényt nagyobb tisztelet illeti!
Tisztességes ő és erényes.
DON PASQUALE
Ez a végleges válaszod?
ERNESTO
Megmásíthatatlan!
DON PASQUALE
Hát jó! Nem bánom,
De a házamat hagyd el!
ERNESTO
Hogyan? Elűz hazulról?
DON PASQUALE
Mert engedetlen voltál,
Kötelességem megszűnt.
Tartsd magad el, ha bírod,
Én nősülök.
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/s0N75w1fL1c" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe>
ERNESTO
Tényleg nősül?
DON PASQUALE
Úgy bizony.
ERNESTO
Ön?
DON PASQUALE
Ahogy itt látsz, testestül, lelkestül!
ERNESTO
Megbocsásson, de ez meglep.
DON PASQUALE
Megnősülök.
ERNESTO
(magában)
Ó, ez az őrült!
(Don Pasqualéhoz)
Nősülni óhajt?
DON PASQUALE
(türelmetlenül)
Hát nem értesz a szóból?
Én Pasquale Cornetóból,
Földbirtokos, helyi lakos,
Teljes lélekkel és testtel,
Tiszta szándékkal és tettel,
Bejelentem tisztelettel:
Én, Pasquale Cornetóból,
Házasodni akarok,
Házasodni akarok!
ERNESTO
Ön csak tréfál.
DON PASQUALE
Tréfa? Te tévedsz!
ERNESTO
De, de ön tréfál!
DON PASQUALE
Holnap reggel majd megértesz.
Bár nem vagyok ifjú már ma,
Jól vagyok még konzerválva.
Testi erőt, egészséget
Kölcsön kérnem még nem kell,
Tehát kedves öcsémuram,
Költözzön csak szépen el,
Tehát kedves öcsémuram,
Költözzön csak szépen el,
Költözzön csak szépen el!
ERNESTO
(magában)
Terveimnek ezzel vége,
Szívem ily erős csapást nem érdemel!
Eltűnt szívemből az álom,
Elszállt az élet reménye,
Szerelmem, Isten áldjon,
Szép ifjúságom regénye!
Elhagyva, szolgasorba,
Szegénységbe és nyomorba
El nem vihetlek téged,
Ó drága, drága!
Le kell hát rólad mondanom,
Nyomorba nem vihetlek el,
Le kell hát mondanom rólad,
Ó drága, drága!
Le kell rólad mondanom!
DON PASQUALE
(m. f.)
De csökönyös egy ember!
Ez senkire se hallgat,
A jómód neki nem kell,
Ő fejjel megy a falnak.
Ezt ő maga kívánta,
És amíg meg nem bánta,
Nem tehet szemrehányást
És nem okolhat mást!
De akaratos, akaratos,
A jómód neki nem kell,
Makacs ember!
ERNESTO
Hallgasson meg figyelemmel
DON PASQUALE
Mondd csak bátran, ha jónak látod.
ERNESTO
Egymaga tévedhet az ember,
Azt ajánlom, kérjen tanácsot.
Itt van doktor Malatesta,
Jó barát és feje tiszta.
DON PASQUALE
Én is úgy tudom.
ERNESTO
Mondja el neki.
DON PASQUALE
Ez már megtörtént előre!
ERNESTO
Lebeszélte?
DON PASQUALE
Ellenkezőleg,
El volt ragadtatva tőle!
ERNESTO
Rábeszélte?
Mit hallok róla!
DON PASQUALE
(bizalmaskodva)
Többet mondott, köztünk szólva,
Többet mondott, köztünk szólva,
Hogy a lányka... más ne tudja...
El ne árulj: a testvérhúga!
ERNESTO
Ó, a húga?
Mit beszél itt?
Ő a húga?
DON PASQUALE
Ő a húga!
ERNESTO
A doktoré?
DON PASQUALE
A doktoré!
ERNESTO
A doktoré? Ó!
A sors koldussá tett engem,
Norinámat elveszítem,
És, kit barátnak hittem,
Ó, elárul és megcsal!
Mért kell tovább így élnem,
Még mit lehet remélnem?
Szívemben fájó, égő,
Csalódás kínja mar.
DON PASQUALE
Ha, ha, ha...
Ha dac nem lenne benne,
Az neki csak jót tenne,
Bíz az neki csak jót tenne.
A balga most megtudja!
Az ostoba most tudja,
Hogy mi a gond, a baj!
Ha dac nem lenne benne,
Benne, benne, benne, benne!
A balga most tudja,
Hogy mi a gond, a baj!
2. kép
(Norina otthona)
NORINA
(egy könyvet olvas)
„Ránézett most a báró,
Kezét megfogta lágyan.
Térdet hajtott s így szólt lázban:
Szívem önért dobog!
Tekintetének tüzében
A mennyországot látom!
Ah, ön az a bájos leány,
Akit ígért az álom,
Kinek eljöttét úgy várom.
Akiért meghalok!”
Ha-ha! Ha-ha!
(Leteszi a könyvet)
Nem ismeretlen énnekem
Tüzes szemek varázsa.
A szív ez ellen védtelen,
Eláll a dobbanása...
De ismerem a csáb-mosolyt,
A csalfa könnyek árját,
Mit oly bohón magába szív
Mohón a kába szív.
Tudom ezernyi módját,
A sok szerelmi mókát,
A nőnek ősi párbaját,
Mit Éva óta vív!
Nem ismeretlen énnekem
Tüzes szemek varázsa,
Mitől kigyúl a szív...
De ismerem a könnyet is,
Mit oly mohón kívánva, kívánva
Magába, ah! magába szív
A kába szív!
Nem kenyerem nekem a sóhaj, a bánat,
A sóhaj, a bánat;
Ha jó kedvem támad,
Oly szép a világ, oly szép a világ.
A méreg, a bosszúság nem tart sokáig,
És mosolyra válik a szomorúság!
Ha jó kedvem támad, oly szép a világ,
Oly szép a, oly szép a világ!
Vajon hol van a doktor?
Nem győzöm várni!
Azt mondta, van egy terve.
Amitől Don Pasquale örökre észre térne,
De többet nem mondott.
Tán éppen ő jön...
(Egy szolga lép be és átad egy levelet,
majd távozik)
Ernesto küldi... mi történt?
(Elolvassa a levelet)
MALATESTA
(jókedvűen belép)
Minden jól megy, Norina!
A mi kis haditervünk...
NORINA
(haragosan)
Csődöt mondott egészen.
MALATESTA
Hogyan? Mi baj?
NORINA
(átadja a levelet)
Olvassa el!
MALATESTA
(olvas)
„Norinám, halállal a szívemben írok neked”
— Majd életre keltjük! —
„Don Pasquale, akit felbiztatott az a
gazfickó, az a kétszínű Malatesta doktor”,
— Köszönöm! —
„eljegyezte magát Malatesta nővérével és el-
űzött engem a házából. A szerelmem azt pa-
rancsolja, hogy lemondjak rólad. Azonnal el-
hagyom Rómát és rövidesen Európát. Isten
veled! Légy boldog, ez a legforróbb kívánságom,
Ernestód”
Az én tervem majd segít!
NORINA
De milyen terv az?
Én is szeretném tudni.
MALATESTA
Hogy megbüntesse öccsét,
Aki ellenszegül neki,
Don Pasquale rövidesen megnősül.
NORINA
Ennyit már tudok.
MALATESTA
És én, a háziorvos,
Minthogy e tervtől semmiképp sem tágít,
Gyorsan taktikát változtattam,
És, hogy az önök érdekét megvédjem,
Most helyeselni kezdtem.
Don Pasquale tudja azt,
Hogy van egy húgom a zárdában,
De nem ismeri őt.
Így nincs akadálya annak,
Hogy ön legyen a húgom.
Önt fogom bemutatni:
Ha meglátja, beleszédül!
NORINA
Brávó, nagyszerű!
MALATESTA
És megtartjuk a lagzit...
Carlotto jó barátom, majd ő lesz a jegyző...
No, és a többit teljesen önre bízom.
Majd bolondítsa meg, és ha megőrül,
Akkor kezünkbe kerül...
Tehát?
NORINA
Értem, bízza rám csak!
MALATESTA
Önre bízom!
NORINA
Ernestóért megteszek bármit,
Senki tőle soha el nem csábít,
Soha el nem csábít!
Megszekálom én a bácsit!
Értem én a csíziót,
Megszekálom én a bácsit!
Majd megjárja szörnyű mód,
Megszekálom én a bácsit,
Vesztegetni kár a szót!
MALATESTA
Tudja rólam,
Hogy Ernesto mily jó barátom.
Az ő érdekében
Főztem én ki most ezt a tervet.
Don Pasquale még nevethet,
Majd a végén sírni fog!
NORINA
Hogy csináljam?
Nem is gyanítom!
MALATESTA
Várjon kérem,
Majd megtanítom!
NORINA
Legyek talán büszke?
MALATESTA
Nem!
NORINA
Legyek talán néma?
Néma?
MALATESTA
Nem, nem!
Ez nem vezetne célra.
NORINA
És ha jajgatok?
MALATESTA
Ne, ne, ne, nem!
NORINA
Sírdogáljak?
Büszkén?
Némán?
Hát így se, úgy se jó?
MALATESTA
Nem, ez nem vezetne célra,
Semmi célja, semmi célja!
Majd én megmondom,
Hogy miről lehet szó:
Adja a falusi szendét!
NORINA
Falusi szendét?
Falusi szendét?
MALATESTA
Megtanítom hamar rája.
NORINA
Ebből én adhatnék leckét!
MALATESTA
Szem lesütve, ujj a szájba.
NORINA
Talán próbáljuk el ezt még!
MALATESTA
Úgy van, próbáljuk el ezt még!
NORINA
(komédiázva)
Jaj, de szégyellem...
MALATESTA
Brávó, brávó,
Jól van!
NORINA
(m. f.)
Ezt nem értem...
MALATESTA
Ilyen ügyesnek nem néztem.
Látom már, hogy menni fog.
Brávó, brávó!
NORINA
(m. f.)
Hogyne... kérem... én még lány vagyok!
Kérem, hogyne, jaj de én még lány vagyok,
Hogyne kérem, hogyne kérem,
De kérem, én még lány vagyok!
MALATESTA
Ez menni fog, kiváló,
Hisz látom már, hogy menni fog!
A szemét lesütve!
NORINA
Így jó? ...
MALATESTA
Brávó, a kisujj a szájba!
NORINA
Így jó? ...
MALATESTA
Kiváló!
NORINA
Vár rám, vár rám
NORINA, MALATESTA
...a nászi óra, a nászi óra,
NORINA
Fel tehát, no, fel tehát a dáridóra,
Dáridóra!
MALATESTA
Vár reá a nászi óra, nászi óra,
Fel tehát a dáridóra, dáridóra!
Adta balga csábítója,
Pórul jár a vén szamár!
NORINA
Adta vén bolondja,
Bennem emberére rátalál,
Bennem végre, most ez egyszer
Emberére, emberére rátalál.
Pórul jár a vén szamár,
A vén szamár, a vén szamár!
MALATESTA
Pórul jár a vén szamár,
Ma pórul jár, pórul jár a vén szamár!
NORINA
Hogyne, kérem, kérem, én még lány vagyok,
Kérem, én még lány vagyok,
Vitázni kár, nagy kár!
MALATESTA
Brávó!
Látom már, hogy menni fog,
Jól van, brávó!
Látom már, hogy menni fog,
Pórul jár a vén szamár!
MÁSODIK FELVONÁS
(Don Pasquale otthona)
ERNESTO
Mily szörnyű helyzet!
Elűzve, kitagadva,
Egészen elhagyatva!
Volt egy barátom nemrégen,
Az is most ellenségem,
Kiben úgy megbíztam,
Most elárult és megcsalt.
Ó, és Norina! Norina!
Meg kellett írnom,
Hogy elhagyom,
Bár imádom túl a síron!
Nem vágyom már örömökre,
Elmenni messze,
El innen, el örökre!
Hol találom azt a földet,
Mely nem ismer bajt és sóhajt,
Azt az áldott, békés völgyet,
Hol e szív pihenni óhajt,
Hol e szív pihenni óhajt?!
Ámde sem a sújtó végzet,
Sem a hegylánc, sem tenger-ár
El nem választ tőlem téged,
Kit a szívem egyre vár,
Nem választ tőlem el,
Kit szívem egyre vár!
(Távozik)
DON PASQUALE
(egy szolgával jön; a szolgához)
Hogyha majd bebocsátod Malatesta doktort,
S azt, aki vele van,
El ne felejtsd, amit mondtam:
Senki se jöjjön be!
Jaj lesz neked, hogyha akárki megzavar!
Értetted?
(A szolga bólint)
Most mehetsz.
(A szolga távozik)
Ha az ember elmúlt hetven...
(Hirtelen önmagát félbeszakítva),
— Csitt! Csak az asszonyka meg ne hallja! —
Sose mondja, hogy fáradt,
Lépkedjen frissen!
(Tükörbe néz)
Azt hiszem, jól sikerült a ruhám...
(Az ajtó felé figyel)
Végre jönnek! Ők azok!
Csak most segíts meg engem, Ámor!
MALATESTA
(kézenfogva bevezeti Norinát, aki-
nek arcát fátyol takarja el)
Jöjj csak bátran!
NORINA
(játssza a falusi szendét)
Jaj, de félek!
Szívem reszket.
MALATESTA
Senki nem bánt!
NORINA
Jaj, ne hagyj magamra, bátyám!
MALATESTA
Hisz te reszketsz!
NORINA
Jaj nekem! Istenem! Istenem!
MALATESTA
Jöjj csak bátran, nem kell félned!
(Don Pasqualéhoz)
Zárdában volt mostanáig,
Férfi nem is látta máig,
Ezért ilyen a kis vadóc.
Kissé félénk, semmi más.
NORINA
Drága bátyám, én nagyon félek,
Én nagyon félek!
Jaj, mi vár rám?!
Kerülget már az ájulás.
DON PASQUALE
Hangja, lénye, félénk volta
Tiszta szűzi naivitás.
MALATESTA
Hangja, lénye, félénk volta
Tiszta szűzi, tiszta szűzi naivitás.
NORINA
Drága bátyám, Jaj, de félek!
(Magában)
Várj csak, várj, te vén pojáca,
Meglep majd a változás!
DON PASQUALE
Látom rajta, finom fajta,
Ő kell nékem, senki más!
Látom rajta, hogy finom fajta,
Ő kell nékem, senki más!
NORINA
Drága bátyám!
MALATESTA
Nem kell félned, nem kell félned!
NORINA
Ne hagyj itt egyedül állni!
MALATESTA
Édes húgom, nem vagy itt magad,
Itt vagyok én is és Don Pasquale.
NORINA
(tettetett rémülettel)
Hogyan?
Ó jaj, egy férfi van itt!
El innen csak gyorsan!
Egy férfi van itt, egy férfi, egy férfi!
DON PASQUALE
Milyen bájos, milyen bájos!
MALATESTA
Csak bátran, nem kell félned!
DON PASQUALE
Ó doktor, ó doktor!
NORINA
Drága bátyám, én nagyon félek!
Jaj, mi vár rám?
Kerülget már az ájulás!
(Magában)
Várj csak, várj, te vén pojáca,
Meglep majd a változás!
MALATESTA
(magában)
Minden hájjal,
Minden hájjal meg van kenve
Ez a kis komédiás!
DON PASQUALE
Milyen bájos, szűzi lélek!
Csupa tiszta naivitás,
Ó, de bájos szűzi lélek,
Csupa tiszta naivitás!
Drága doktor, ó, de bájos
És tiszta naivitás!
MALATESTA
(Norinához)
Nincs okod a félelemre!
Ez Don Pasquale, régi atyai barátom,
Kit megillet minden tisztelet.
Gyere, köszönj neki szépen.
NORINA
Hogyne... Kérem...
DON PASQUALE
(magában)
A keze sima, akár a bársony!
MALATESTA
(magában)
Sül már az öreg a nyárson.
NORINA
(magában)
Paprika Jancsi!
MALATESTA
(Don Pasqualéhoz)
Milyennek tartja?
DON PASQUALE
Valódi angyal!
De az arca...?
MALATESTA
Arcán mindig van fátyol,
Soha nem veszi le magáról
Férfi előtt.
Jobb, ha előbb beszélnek,
És ha megfelelnek az egymás ízlésének,
Meglátjuk majd.
DON PASQUALE
Megértem,
(Magában)
Tehát csak bátran!
(Norinához)
Én,
Helyesebben mondva,...
Én is, nemcsak a doktor,
Illetőleg a bátyja,...
Tudja... úgy látszik... hogy ...
MALATESTA
(magában)
Fejbe van vágva!
(Norinához)
Felelj szépen.
NORINA
Ho-hogyne!
Ké... ké... ké... rem.
DON PASQUALE
Ugyebár, a mai hölgyek
Szeretik esténként a társaságot.
NORINA
Én nem értem,
A zárdában mindig egyedül voltunk.
DON PASQUALE
De operába csak jártak?
NORINA
Sosem hallottam róla,
De nem is érdekel.
DON PASQUALE
Ez csak dicséretre méltó,
De mégis,
Hát mivel telik el a napja?
NORINA
A varrás, horgolás elfoglal estig,
És délelőtt a konyha, így elszalad az idő!
MALATESTA
(magában)
Ó, ez a kígyó!
DON PASQUALE
(magában)
Éppen hozzám való!
(Malatestához)
A fátyolt vegye le!
MALATESTA
(Norinához)
Drága Sofronia,
Kérlek, tedd le a fátyolt.
NORINA
(szégyenkezve)
De bátyám!
Férfi előtt!
MALATESTA
De én kívánom!
NORINA
Engedelmes leszek.
(Leveszi a fátylat)
DON PASQUALE
(amint megpillantja őt, felugrik)
Jóságos Isten!
MALATESTA
Baj van?
Szóljon!
DON PASQUALE
Mint a bomba,
Csapott szívembe!
Kérdezze meg nevembe,
Mondja meg, mondja meg,
Hozzám jönne?
Egy szó nem jut eszembe,
Ellep...
A hideg...
A hőség...
MALATESTA
Ej, csak bátran!
Talán majd én beszélek,
Én mégse félek.
(Norinához)
Drága, édes kis húgom,
Mondd csak, te mit szólsz?
Csak ennyit:
Ez az úr neked tetszik?
NORINA
Szégyellem magam nagyon...
MALATESTA
Csak bátran!
NORINA
(félénken)
Igen.
(Magában)
Nagy tökfilkó vagy, drágám!
MALATESTA
Áldásom rátok!
DON PASQUALE
Ó, mily öröm!
Boldog vagyok!
NORINA
(magában)
Na várj csak még egy kissé!
DON PASQUALE
A jegyzőhöz most gyorsan!
MALATESTA
Én számítottam erre már,
S magammal hoztam egyet,
Azonnal behívom, itt lesz a menyegző.
(Távozik)
DON PASQUALE
De kedves, hogy így mindenre gondol!
MALATESTA
(visszatér a jegyzővel)
Íme, itt a jegyző!
(A jegyző helyet foglal és előkészíti
a házassági szerződést)
MALATESTA
(diktál)
Az egyik részről, etcetera,
Malatesta Sofronia,
Ki született, etcetera,
Ahol minden atyafia, —
És másrészről, etcetera,
Don Pasquale Cornetóból, etcetera,
A JEGYZŐ
Etcetera.
MALATESTA
Ki született ezerhétszázizében,
A JEGYZŐ
Etcetera.
MALATESTA
Fent jelzett pár úgy látja,
S úgy érzi, úgy érzi,
Egyetlen vágya...
A JEGYZŐ
ágya...
MALATESTA
Hogy házasságra lépjen itt,
Szabály, s törvény szerint.
DON PASQUALE
(a jegyzőhöz)
Eddig leírta?
A JEGYZŐ
Leírtam.
DON PASQUALE
(m. f.)
Jól van.
Ezt vessük még papírra:
(Diktál)
A fent említett, etcetera,
Minden néven nevezett javát,
Az ingót és az ingatlant,
Kettőjük nevére írja át,
S fent nevezettnek, etcaetera,
Rendelkezési jogot ád,
Hogy kezelje teljes vagyonát.
A JEGYZŐ
Ez megvan!
DON PASQUALE
Továbbá rendeli...
A JEGYZŐ
...li...
DON PASQUALE
Hogy mindenki elismerje...
A JEGYZŐ
...merje.
DON PASQUALE
És mint ennek a háznak...
A JEGYZŐ
...áznak.
DON PASQUALE
Az úrnőjét tisztelje,
A teljes személyzete neki
Rendelkezésére álljon...
A JEGYZŐ
...álljon...
DON PASQUALE
És csak neki szolgáljon...
A JEGYZŐ
...áljon...
DON PASQUALE
Neki engedelmeskedjék.
MALATESTA
(Don Pasqualéhoz)
Elismerem ezennel nemes és jó szívét.
NORINA
(Don Pasqualéhoz)
Elismerem ezennel nemes és jó szívét.
A JEGYZŐ
Kész a szerződés,
Alá kell írni.
DON PASQUALE
(aláírja)
Boldogan teszem.
MALATESTA
(Norinát gyengéd erőszakkal az asztalhoz vezeti)
No gyere szépen, kis húgom,
És írd te is alá.
A JEGYZŐ
De egy tanú nem elég,
Egy másik is kell hozzá.
(Abban a pillanatban, mikor Norina alá akarja írni,
Ernesto hangja és nagy dörömbölés hallatszik kívülről)
ERNESTO
(a színfalak mögött)
Zsiványok!
Betyárok!
Útonállók!
NORINA
(ijedten)
Ernesto!
És nem tud semmit!
Ernesto mindent tönkre tehet!
ERNESTO
(mint fent)
Zsiványok, betyárok!
Eresszetek, én bemegyek,
Útonállók!
DON PASQUALE
Az én öcsém!
MALATESTA
És nem tud semmit!
NORINA
Most aztán tényleg félek,
Úgy félek,
Hogy még itten bajt csinál!
MALATESTA
Hát ez már mégse tréfa,
Felborítja a tervemet!
ERNESTO
(m. f.)
Vissza! Engedjetek!
(Belép és a többiekre ügyet sem vetve
egyenesen Don Pasqualéhoz megy)
Búcsúzni jöttem öntől,
Mert elhagyom a házat,
És erre engem végül
Be sem eresztenek.
DON PASQUALE
(Ernestóhoz)
Fontos üzleti ügy volt.
Ámde azért az jó, hogy itt vagy:
A házasságkötéshez és végrendelkezéshez
Végszóra jöttél éppen.
(Norina felé fordulva)
Ez itt az új nagynénid!
ERNESTO
Nem értem.
(Magában)
Nagy ég!
Norina!
Hűtlen volna?
MALATESTA
(Ernestóhoz)
Az Istenért,
Csak halkan!
Mindent elrontanál!
DON PASQUALE
A feleségem.
ERNESTO
Ez nem lehet való!
MALATESTA
(félrevonja Ernestót)
Te! Csak botrányt ne csinálj itt!
Ez javatokra válik:
Becsapjuk épp a bácsit,
Ez móka-házasság itt!
Norinát elveszíted,
Ha most a szád eljár.
NORINA
Most aztán tényleg félek,
Hogy még itt bajt csinálhat!
Jaj, félek, hogy bajt csinál,
Hogy bajt csinál!
ERNESTO
Az ő húga? Nem értem,
El, el, el,
Az eszem vesztem már el,
Félek, az eszem vesztem már el!
DON PASQUALE
Sajnálom őt, hogy fáj neki,
A makacs pórul jár,
Úgy, úgy, a makacs pórul jár,
Az pórul jár, az pórul jár.
MALATESTA
(mint fenn)
Csak botrányt ne csinálj itt,
Ez javatokra válik,
Becsapjuk épp a bácsit,
Ez móka-házasság itt,
Norinát elveszíted,
Ha most a szád eljár!
Ne rontsd el ezt a tréfát,
Nem igazi házaspár, nem házaspár!
(Don Pasqualéhoz)
A szerződés kész már,
Csak még egy tanúra vár.
(A jegyző előbb Norinával, aztán Ernestóval
aláíratja a szerződést)
A JEGYZŐ
(összeteszi Norina és Don Pasquale kezét)
Megköttetett a házasság.
NORINA, MALATESTA
(magában)
A harc megindul már!
DON PASQUALE
Szívem dobogva vár!
(Meg akarja ölelni Norinát)
Ó drága!
NORINA
(most már természetes modorában)
Csak szép nyugodtan,
Még engedélyt se adtam.
Előbb csak kérjen szépen.
DON PASQUALE
(alázattal)
És most megengedi?
NORINA
Nem!
ERNESTO
(nevet)
Ha, ha, ha!
DON PASQUALE
(Ernestóhoz)
Te még itt nevetsz is?
Szemtelen fráter!
Szedd össze sátorfád,
Takarodj már el,
Hagyd el a házam!
NORINA
(megvetéssel Don Pasqualéhoz)
Ó, pfuj!
Felháborító pimasz modor,
Nem tűrhetem ezt el!
(Ernestóhoz)
Maradjon!
(Don Pasqualéhoz)
Majd megtanulja,
Hogy mi a jó modor.
DON PASQUALE
(megdöbbenve)
De doktor!
MALATESTA
Ezt nem vártam.
DON PASQUALE
Ez más nő!
MALATESTA
Kővé váltam!
DON PASQUALE
(magában)
Most mit tegyek?
NORINA, ERNESTO
(magában)
Egy pillanat, s kipukkadok!
Már nem bírom ezt ki!
NORINA
(Don Pasqualéhoz)
Ha már a férfi ily öreg,
Szuszogva és kövéren
Csak nem kísérhet ifjú nőt
Utcán vagy sétatéren.
Ez nem lehet a célom,
(Ernestóhoz)
Ő lesz a gavallérom!
DON PASQUALE
Ó, ezt nem engedem, pardon!
Ilyesmit nem lehet!
NORINA
(hidegen)
Nem lehet?
És miért?
DON PASQUALE
(határozottan)
Mert én nem tűröm!
NORINA
Hogy nem tűri?
DON PASQUALE
Nem!
NORINA
Nem?
Drága, e szót felejtse el,
Ezt őszintén ajánlom.
„Akarom!” ezt jegyezze meg szívem,
Ezt a szót csak én használhatom!
DON PASQUALE
De doktor!
NORINA
Nekem e házban minden lény
Csak engedelmességgel tartozik.
MALATESTA
(magában)
No most itt van a döntő perc!
DON PASQUALE
De... de... de nem lehet, hogy itt
(Ernestóra nézve)
Hogy ő majd...
Azt nem!
ERNESTO
(magában)
Ki bírja majd tovább?!
NORINA
Egy szót se halljak itt!
Hogy?
No várj csak, te vén bolond!
DON PASQUALE
Én? Te? Ő? Ti? Mi?
Ah!
NORINA
Hallgass,
Hallgass!
ERNESTO, MALATESTA
Ki bírja majd tovább?!
NORINA
(Don Pasqualéhoz)
Én megpróbáltam azt,
Hogy szépen beszéljek,
De ha tovább is ingerelsz,
Hát másképp is tudok!
MALATESTA
(Megelégedéssel szemléli az elképedt
Don Pasqualét)
Szinte kővé váltan áll itt,
Arca hófehérre válik!
NORINA, ERNESTO
(magában)
Már elállott szívverése,
Látható a reszketése.
NORINA
(magában)
Látható is reszketése,
Lesz idő még, hogy Pasqualét
Jól kirázza majd a láz,
Kirázza majd a láz!
ERNESTO
Értem én már, Don Pasquale,
Nem vitás már,
Hogy pórul jár-e,
Értem én már, Don Pasquale
Hogy pórul jár ma, az nem vitás!
MALATESTA
(Don Pasqualéhoz)
Ej, ne féljen, Don Pasquale,
Hisz azt se tudja, fiú-e lány-e!
Ej, ne féljen, ó, Don Pasquale,
Pórul jár, ha nem vigyáz!
DON PASQUALE
(elképedve)
Hogyan?
Mi ez?
Ez a sorsom,
Hogyan,
Álom?
Való?
Brávó?
Jól van,
Legalább így tisztán látom.
Most vigyázni kell valóban,
Jól vigyázz, mert pórul jársz!
Jól vigyázz, mert pórul járhatsz!
Résen állj itt, Don Pasquale,
És előtte ne trémázz,
Vigyázz, előtte ne trémázz!
Előtte ne trémázz!
NORINA
(az asztalhoz lép, jól megrázza a rajta levő csengőt.
A belépő szolgához)
Az egész személyzet jöjjön be a szobába!
(A szolga távozik)
DON PASQUALE
(magában)
Talán újabb szeszélyek?
MALATESTA
(magában)
Mit forgathat magában?
(Belép két szolga és egy maior domus)
NORINA
Csak három?
(Kacag)
Ha-ha-ha-ha-ha-ha
Három összesen? Így nem maradhat ez,
Így nem maradhat ez!
(A maior domushoz)
Ön lépjen, kérem, közelebb!
Ön lesz a maior domus.
A fizetése mától a kétszerese lesz.
És ugye, mindent pontosan,
Bármit kívánok, megtesz.
Itt új személyzet elkel,
Majd gondoskodjék róla.
De öreg nekem nem kell,
Csak fiatal és szép.
DON PASQUALE
(mérgesen Norinához)
Ezt hagyja abba, kérem!
NORINA
Még nem fejeztem be.
(A maior domushoz)
Új hintó is jó volna,
Majd szerezze be holnap.
Pár ló is kéne bizony,
Teljesen önre bízom.
DON PASQUALE
Hát fejezze be végre!
NORINA
Még nem fejeztem be!
DON PASQUALE
Jól van!
MALATESTA
Pompás!
NORINA
A ház már nagyon régi,
DON PASQUALE
A házam?
NORINA
Kis javítás kell néki,
És ócskák már a bútorok,
Itt renoválni kell.
És ezer dolog van még,
Más megbízást is adnék,
Mert kell nekem egy ékszerész,
Egy szabónő, egy fodrász...
Intézze jól el és pontosan!
Intézze jól el és pontosan,
S nem lesz panaszra ok.
DON PASQUALE
Hát nem lesz ennek vége?!
De végre...
Hogyan?
Mi? De... én... már...
Hát nem lesz ennek vége,
De kérem,
Én már megpukkadok...
MALATESTA
(Ernestóhoz)
Pompás!
Látod?
Hallod?
Pompás!
Megjárja most!
Most érted már,
Hogy mért teszi?
ERNESTO, MALATESTA
Most mennydörögni fog!
(A maior domus és a szolgák távoznak)
DON PASQUALE
Ki fizet?
NORINA
(Don Pasqualéhoz)
Majd ön fog, drága!
DON PASQUALE
De én megmondom már ma
Nem adok semmit!
NORINA
Nem?
DON PASQUALE
Nem!
Én vagyok úr a házban!
NORINA
Engedje, hogy sajnáljam,
Úr, ahol én diktálok?
MALATESTA
(közbeveti magát)
De húgom!
NORINA
De nem vitázok!
ERNESTO
(magában)
Jól van!
NORINA
Ostoba fráter,
És parlagi és modortalan medve!
Parlagi fráter,
Kit én rövidesen majd csak észretérítek,
Majd észretérítek!
Goromba, goromba!
ERNESTO
Pompás!
Az ég sötéten elborult,
A menny dörög le ránk!
MALATESTA
(Norinához)
De húgom!
DON PASQUALE
Mert nőül vettem magát?
Én?
Parlagi csakis maga!
Csak én vagyok az oka!
MALATESTA
(Don Pasqualéhoz)
De sógor, hagyják abba!
(Norinához)
De édes kis húgom!
(Don Pasqualéhoz)
De sógor, de sógor, csak nyugalom,
Csak nyugalom!
DON PASQUALE
Én? Én?
(Magánkívül)
Ó, mit tettem,
Ó, mit tettem, ó, mit tettem?!
Ez a hála, ez a hála!
Ég a pokol, ég a pokol,
Ég a pokol a szívemben!
Véget vetek ennek már ma,
Nem leszek én gyönge báb,
Véget vetek ennek már ma,
Nem leszek én gyönge báb!
ERNESTO
(Norinához)
Értelek, édes!
NORINA
(Ernestóhoz)
Hát megérted valahára,
Hát megérted valahára azt,
ERNESTO
Értlek, drága!
NORINA
...hogy én mindezt,
Csak érted tettem.
És ha ez szerelmem ára,
Nem hagyom abba a maskarát!
Don Pasquale megpukkad menten,
Szánom már az ostobát,
Én szánom már az ostobát,
Az ostobát!
ERNESTO
Csak egy percig kételkedtem
És ha csak ez szerelmed ára,
El ne hagyd a maskarát!
Don Pasquale megpukkad menten,
Szánom már az ostobát,
Én szánom már az ostobát,
Az ostobát!
NORINA, ERNESTO
Don Pasquale megpukkad menten,
Szánom már az ostobát, az ostobát!
MALATESTA
(Don Pasqualéhoz)
Gondoljon kissé,
Gondoljon kissé magára,
Kedves sógor!
Kedves sógor, menjen ágyba,
Menjen ágyba,
Most feküdjön szépen ágyba,
Kedves sógor,
Ne izgassa, ne izgassa fel magát!
(A szerelmesekhez)
A vén bolondja már hogy várta
Ezt az első éjszakát ma,
Ezt az első éjszakát,
Az éjszakát!
Jól vigyázzunk, jól vigyázzunk,
Ha, ha, ha, ha!
(Don Pasqualéhoz)
De sógor, bízzon bennem,
Kedves sógor, menjen ágyba!
(Magában)
Vén bolondja máshogy várta
Ezt az első éjszakát.
Én szánom már az ostobát!
DON PASQUALE
Véget vetek,
Véget vetek ennek már ma,
Nem leszek én,
Nem leszek én gyönge báb!
Ó, mit tettem! Ez a hála!
Ég a pokol a szívemben!
A házam nagyon régi,
És ócskák a bútorok?
És vacsorázni százért,
És szabónő és ékszer,
És ház is, és vacsora!
Jaj, jaj, jaj, jaj!
Hihetetlen, lehetetlen,
Nem is bírom én ezt tovább,
Hihetetlen, lehetetlen,
Nem is bírom már tovább!
HARMADIK FELVONÁS
1. kép
(Don Pasquale otthonában. A bútorokon és a
padlón női ruhák, kalapok, szőrmék, övek,
csipkék, dobozok hevernek a legnagyobb össze-
visszaságban. Don Pasquale kétségbeesetten ül
egy asztal mellett, amely tele van számlákkal
és árjegyzékekkel. Több szolga áll várakozva
körülötte. Norina szobájából egy fodrász jön
ki és a termen keresztül távozik fésűkkel,
pomádétartóval, púderdobozzal, sütővassal.)
ELSŐ SZOLGA
Hozd a selymet, gyorsan, gyorsan!
LAKÁJ
Kész a fodrász!
ELSŐ SZOLGA
Frissen, frissen!
KALAPOSNŐ
(egész hegy dobozzal a kezében Norina szobájából jön)
Itt a számla.
(Átadja a számlát Don Pasqualénak és távozik)
MÁSODIK SZOLGA
(bundával, virágcsokorral jön és átadja azokat
egy másiknak)
Tedd le ezt az asztalára!
SZOBALÁNY
Csipkekendő!
HARMADIK SZOLGA
A fátyol!
(Don Pasqualéhoz)
Számla! Számla!
Itt a számla!
NEGYEDIK SZOLGA
A rózsák! Számla!
MÁSIK SZOBALÁNY
(Don Pasqualéhoz)
Itt a számla!
NEGYEDIK SZOLGA
(Don Pasqualéhoz)
Itt a számla!
Még a pillantás is drága,
Minden készen álljon itt!
NŐI ÉS FÉRFI SZEMÉLYZET
(kar)
(Don Pasqualéhoz)
Itt a számla, itt a számla,
Itt a számla, itt a számla,
Itt a számla, itt a számla!
DON PASQUALE
Ez a nyüzsgés, ez a lárma
Engem is megtébolyít,
Engem is megtébolyít,
Tébolyít, tébolyít, tébolyít.
SZEMÉLYZET
(kar)
Számla, számla, számla,
Itt a számla,
Számla, számla, számla, számla!
(Valamennyien távoznak Don Pasquale kivételével)
DON PASQUALE
(vizsgálgatja a számlákat)
Lássuk csak!
A szabónőnek százhúsz tallér,
— Boldog vagyok! —
A kocsisoknak hatszázötven,
— Ez több a soknál! —
Tizenkétezerötszáz az ékszerészeknek!
A lovakért...
(Dühösen)
Ördög vigye a lovakat, szabónőket,
És a házasságot!
Ha rövidesen nem lesz ennek vége,
Már látom, nemsokára
Majd bevihetnek engem
A bolondok házába!
De mért öltözik át? Ez mit jelenthet?
(Gondolkozik)
Hova megy ilyen későn,
Mindjárt az első napon?
Meg kell ezt akadályoznom minden áron!
De,... mikor őt meglátom,
A szeme... olyan a szeme,
Mintha villámot szórna...
Azért én mégis megpróbálom...
Jaj, mi lesz...
Ha mégsem hallgat énrám?
Itt jön ő...
Vigyázzunk!
(Norina sietve belép díszes estélyi öltözetben
és anélkül, hogy Don Pasqualéra nézne, indul a
kijárat felé)
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/fMbDoug5-_I?controls=0" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe>
DON PASQUALE
(Norinához)
Ej, kisasszony,
Ugyan hová megy éjszaka,
Így egymagába'?
NORINA
Mért ne mondjam?
Hogyha kérdi?
Szórakozni
Elmegyek az Operába.
DON PASQUALE
És ha férje ezt a dolgot...
Mondjuk úgy, hogy nem kívánja?
NORINA
Férj uramnak jobb ha hallgat,
És vigyáz, hogy meg ne járja.
DON PASQUALE
Meg ne járja?
NORINA
Férj uramnak jobb, ha hallgat,
És vigyáz, hogy meg ne...
DON PASQUALE
(növekvő dühvel)
Hagyja abba, mert megbánja,
Mert megbánja a kisasszony.
Arra még jó szóval intem,
Máris menjen a szobába,
Máris menjen a szobába,
S onnan ne mozduljon ki!
NORINA
(gúnyos hangon)
Nem vitázom, ne is kívánja,
Engem így neveltek otthon.
Most feküdjön szépen ágyba,
S reggelig ne bújjon ki,
Most feküdjön,
Most feküdjön szépen ágyba,
Szépen, szépen, szépen ágyba,
S reggelig ne bújjon ki.
(El akar menni)
DON PASQUALE
(elállja a kijáratot)
Nem megy el ma!
NORINA
(gúnyosan)
Biztos ebben?
DON PASQUALE
Én pihennék!
NORINA
Én mulatnék!
DON PASQUALE
Nem megy el ma!
NORINA
Meg se hallom.
DON PASQUALE
Én pihennék!
NORINA
Én mulatnék!
DON PASQUALE
Maga züllött, maga züllött!
NORINA
Ez szemtelenség!
DON PASQUALE
Maga züllött, maga züllött!
NORINA
(hatalmas pofont ad Don Pasqualénak)
Tessék!
DON PASQUALE
Ah!
(A pofon helyét tapogatja)
NORINA
Ettől majd csak észretér!
DON PASQUALE
(magában)
Te kívántad, Don Pasquale,
Te kívántad, Don Pasquale,
Most aztán mindennek vége,
Nem lesz már szívedben béke,
Míg a sír be nem fogad.
Te kívántad, te,
Don Pasquale, te,
Nem lesz már szívedben béke,
Míg a sír be nem fogad.
NORINA
(magában)
Nékem is fáj,
Hogy a tréfa túl erős lett,
Ámde a lecke javára válik majd.
Ha fáj neki most, de talán okul rajt'
S a merész haditerv diadalt így arat.
Fáj neki most, de talán okul rajt'
S a merész haditerv
Diadalt csupán így arat!
(Don Pasqualéhoz)
Szóval megyek.
DON PASQUALE
(letörten)
Jó, csak menjen!
Ide többet vissza se térjen.
NORINA
Reggel itt vagyok, ne féljen,
Csak ne féljen, reggel itt vagyok!
DON PASQUALE
Majd az ajtó zárva lesz,
Igen, az ajtó zárva lesz.
NORINA
Ó, férjem!
(Hízelkedve)
De édes kis férjem,
Ne légy már oly mérges,
És én is ígérem,
Hogy reggelig nem bántlak már.
Menj ágyba, apóka,
Ütött már az óra,
És reggelre majd itt
Az asszonykád vár.
Menj, menj, menj az ágyba, apóka,
Ütött már az óra,
És reggelre majd itt
Az asszonykád vár.
DON PASQUALE
Elválunk, elválunk,
Hisz ennél nincs rosszabb,
Egy percet sem várunk,
Vitázni itt kár.
(Magában)
Mit tettél, te őrült?
Hát kellett ez neked?
Tán elment az eszed?!
Most megkaptad már!
A bolond így jár!
Hát kellett ez neked?
Most megkaptad már!
NORINA
Ah!
De édes kis férjem,
Ne légy már oly mérges,
És én is ígérem,
Hogy reggelig nem bántlak már.
DON PASQUALE
Elválunk, elválunk!
NORINA
Menj ágyba, apóka,
Ütött már az óra,
És reggelre majd
Itt az asszonykád vár.
DON PASQUALE
Nem vagyok a férje!
Nem vagyok apóka!
Hát kellett ez neked?
Tán elment az eszed,
Most megkaptad, megkaptad már.
(Norina távozik s közben elejt egy papír-
lapot, Don Pasquale észreveszi és felveszi)
DON PASQUALE
Talán egy újabb számla,
Melyet őnagysága véletlenül elveszített,
Amikor innen elviharzott.
(Olvas)
„Imádott Sofronia!”
— Szép kis számla! —
(Tovább olvas)
„Ma este kilenc és tíz óra között várlak
a kertben. Majd énekkel fogok jelt adni.
Isten veled!
A te hűséges szerelmesed.”
(Magánkívül)
Ez már mégis sok!
Ez a nő még engem a halálba kerget.
Nem tudom azt se már, hogy hol a fejem!
(Csenget)
Majd Malatestát hívom.
(A belépő szolgához)
Szaladj és hívd a doktort!
Mondd neki, várom őt, mert rosszul vagyok.
(Magában)
Most már véget vetek ennek mindenáron!
(Távozik)
(Minden oldalról betódul az egész cselédség)
A CSELÉDSÉG
(kar)
Folytonos és örökös ez a hajsza!
Senkinek nincsen egy perc nyugodalma!
NŐK
Most innen cseng: csin csin csin csin,
FÉRFIAK
Ott szól a gong: gong gong gong gong!
NŐK
Egyetlen pillanatra nincs itt csend!
FÉRFIAK
Itt minden összevissza cseng és bong:
NŐK
Csin csin csin csin,
FÉRFIAK
Gong gong gong gong!
NŐK
Csin csin csin csin,
FÉRFIAK
Gong gong gong gong!
EGYÜTT
Lót-fut az ember, akár a bolond,
Míg füle cseng, a feje kong, agya zsong:
NŐK
Csin csin csin csin,
FÉRFIAK
Gong gong gong gong!
NŐK
De egy a jó itt
Ebben a házban,
FÉRFIAK
Csak egy a jó itt
Ebben a házban,
NŐK
Hogy olyan lázban
Repül a pénz!
FÉRFIAK
Hogy olyan lázban
Repül a pénz!
NŐK
Vacsora közben
Ma összevesztek.
FÉRFIAK
Mondjátok már el,
Ez nagyon jó!
NŐK
Így szólt a férfi:
„Itt marad veszteg!”
És szólt az asszony:
„Kár minden szó!”
FÉRFIAK
Ó!
NŐK
AZ öreg tombol.
Tör, zúz és rombol,
EGYÜTT
Ámde az asszony nem tágított,
Nem tágított, nem!
FÉRFIAK
Van itt egy úrfi,
Csak annyit mondok,
NŐK
Az öregúrnak ez okoz gondot,
FÉRFIAK
Ez a kis úrfi
Még bajt csinál itt,
NŐK
Megbolondítja
Az öreg bácsit!
EGYÜTT
Az öreg bácsit!
NŐK
A mi kis úrnőnk
Szerelmes nagyon
FÉRFIAK
S kezében van már
Félig a vagyon,
EGYÜTT
Óriási vagyon.
NŐK
Csitt, óvatosan!
FÉRFIAK
Úgy hallom, jönnek,
NŐK
Okosak legyünk
Tovább, tovább!
FÉRFIAK
S repül a pénz!
EGYÜTT
Repül a pénz!
Csöndet,
Csöndet, csöndet,
Épp itt jönnek,
Csöndet, csöndet,
Csitt, csitt!
Repül a pénz,
Hogyha vigyázunk,
Repül a pénz, repül a pénz,
Csak kell egy kis ész!
Csöndet, csöndet!
Hallom, jönnek!
Csitt, csitt.
Repül a pénz!
Van itt egy úrfi,
S repül a pénz!
(Valamennyien távoznak)
MALATESTA
(belép)
Abból, hogy ilyen sürgősen hívatott,
Már látom, hogy tervem jó volt
És a leejtett levélke megtette hatását.
(A belépő Ernestóhoz)
Jó, hogy itt vagy!
ERNESTO
Készen állok.
Szerepemet tudom:
Lemegyek most a kertbe.
MALATESTA
Én is ott leszek addig.
Egy a fontos
Az öreg ne ismerjen meg!
ERNESTO
Nem kell félned.
MALATESTA
Ha meghallod azt, hogy jövünk,...
ERNESTO
Köpeny lesz rajtam és eltűnök.
MALATESTA
Nagyszerű lesz így!
ERNESTO
Én ott leszek!
(Távozik)
MALATESTA
(egyedül)
Don Pasquale...
DON PASQUALE
(teljesen összetörten belép)
Ó, sógor,
Egy élő halottat láthat itt most bennem!
MALATESTA
Ne vegye nagyon szívére a dolgot!
DON PASQUALE
Ha arra gondolok,
Hogy saját magam követtem el a hibát!
Vett volna el inkább Ernesto száz Norinát!
MALATESTA
(magában)
Nagyon jó, hogy ezt tudom!
(Don Pasqualéhoz)
Mondja el végre már.
DON PASQUALE
Csaknem egy évi jövedelmem ment el
Legyezőre, főkötőre,
De ez még semmi!
MALATESTA
No mondja!
DON PASQUALE
Őnagysága el akar színházba menni.
Én próbáltam lebeszélni.
Csak azt tudtam elérni,
Hogy kinevetett.
Én parancsolok,
Erre kezével adott feleletet!
MALATESTA
Megpofozta?
DON PASQUALE
Megpofozott,
Igen, uram!
De ez mind semmi,
Rosszabb is jön ennél.
Olvassa!
(Átadja a levelet)
MALATESTA
Nem tudok szólni!
(Magában)
Helyeseljünk.
(Don Pasqualéhoz)
De hogyan?
Ez az ártatlan jószág
Csupa szelídség és jóság...
DON PASQUALE
Önhöz jó, az meglehet,
De engem pofoz!
Elég volt ebből!
Határoztam végleg.
Ezért kérettem önt,
Hogy elmondjam:
Most bosszút állok,
És új végrendeletet csinálok!
MALATESTA
No jó... csak megfontoltan!
DON PASQUALE
Én mindent meggondoltam...
Jöjjön kérem, figyeljen!
MALATESTA
Hallgatom! Nos, beszéljen!
DON PASQUALE
Hogyha éjjel itt az óra,
Szolganépet értesíti,
S jő a nő találkozóra,
Szolgahad körülkeríti...
És ha tettenértük őket,
Majd adunk a hitszegőnek!
Emlegesse meg soká
Az ily szerelmi éjszakát!
MALATESTA
Így csak feltűnést csinálunk.
Csak mi ketten tudjunk róla!
Lenn a kertbe lesben állunk,
Várjuk, lesz-e pásztoróra?
Akkor aztán ráijesztünk,
Hogy bírónak adjuk át.
Míg csak meg nem esküszik,
Hogy megjavítja majd magát.
DON PASQUALE
Ily gonosz viselkedésre
Túl kevés a büntetése.
MALATESTA
Gondolja meg, hogy a húgom.
DON PASQUALE
Azt én tudom,
Azt én tudom!
De én vele nem alkudom,
Hagyja el a házamat!
MALATESTA
Ez az eset roppant kényes,
Roppant kényes, roppant kényes,
És a terve sokban kétes!
DON PASQUALE
Mondjon jobbat és okosabbat,
De... ide be nem engedem!
Nem! Nem!
MALATESTA
Én a skandalumtól féltem.
DON PASQUALE
Azt se bánom.
MALATESTA
És a feltűnés, a szégyen?
DON PASQUALE
Azt se bánom.
MALATESTA
Nem ajánlom, nem tanácslom,
Hátha másik,
Hátha másik terv akad!
DON PASQUALE
Nem tanácslom, nem ajánlom,
De a pofon, de a pofon megmarad!
Mondjon jobbat!
MALATESTA
Megtaláltam!
DON PASQUALE
Hála Isten!
Mondja, mondja,
Mondja bátran!
MALATESTA
Elbújunk a kis lugasba,
Hogy a nőt kihallgathassa,
És ha vétkezett valóban,
Űzze őt azonnal el!
DON PASQUALE
Brávó, brávó!
Erre vártam!
Brávó, brávó!
Ezt kívántam!
Erre vártam, ezt kívántam!
Brávó, brávó, brávó!
Ezt kívántam!
Várj csak, no várj csak,
Asszonykám, édes,
Szívem most már csak
Bosszúra éhes.
Most aztán végre
Bűnödre rémes,
Szörnyű és véres
Büntetés vár!
Hiába hullatod
A csalfa könnyeket,
Hiába sóhajtozol,
Én csak nevetek.
Tűrtem már tőled
Eddig éppen eleget,
De minden türelemnek
Vége már!
Nem lesznek goromba szavak és pofonok,
Hogy rajtam mosolyogjanak a rokonok,
Én neked módot erre többet nem adok,
Tele van csordulásig a pohár!
Asszonykám, drága,
Asszonykám, édes,
Rád itt most rémes
Büntetés vár.
MALATESTA
(magában)
Álmodj, csak álmodj,
Szegény barátom,
Ujjonghatsz bárhogy,
Vesztedet látom.
Megfogtak téged,
Be vagy már zárva
A kalitkába,
Mint a madár.
Hiába szövögeted itt a terveket,
Hiába dúl a lelkedben a fergeteg,
Magadnak ásod előre a vermedet,
Mögötted becsukódott már a zár.
Agyadban akármilyen szándék kavarog,
Akárhogy acsarog belül a haragod,
Én csak a jóbarátom mellett maradok,
Ez ellen vakon hadakozni kár!
Megfogtak téged,
Be vagy már zárva
A kalitkába,
Mint a madár!
(Don Pasqualéhoz)
Ezt a nőt kergesse el!
Egyebet nem érdemel!
Lelopódzunk, lesbe állunk,
Hallgatódzunk, csendbe várunk!...
DON PASQUALE
Kitűnő, remek a terve,
Ez a harc már meg van nyerve.
Lelopódzunk, lesbe állunk,
Ügy hallgatódzunk, csendbe várunk,
És csendbe várunk!
MALATESTA
(magában)
Hiába szövögeted itt a terveket,
Hiába dúl a lelkedben a fergeteg,
Magadnak ásod előre a vermedet,
Mögötted becsukódott már a zár.
Agyadban akármilyen szándék kavarog,
Akárhogy acsarog belül a haragod,
Én csak a jó barátom mellett maradok,
Ez ellen vakon hadakozni kár.
Be vagy már zárva
A kalitkába,
Mint a madár!
DON PASQUALE
(magában)
Hiába hullatod a csalta könnyeket,
Hiába sóhajtozol, én csak nevetek.
Tűrtem már tőled eddig éppen eleget,
De minden türelemnek vége már!
Nem lesznek goromba szavak és pofonok,
Hogy rajtam mosolyogjanak a rokonok,
Én neked módot erre többet nem adok,
Tele van csordulásig a pohár!
Asszonykám, édes,
Rád itt most rémes büntetés vár!
2. kép
(Don Pasquale kertje. Éjszaka)
ERNESTO
(szerenádot ad)
Leszállt az éj,
Csak a tücsök zenél.
A csend oly mély,
És lágyan száll a szél.
Ragyog a csillagár,
S a holdsugár
Fák közt bújkálva jár.
Szerelmes párod
A vágy tüzében ég,
S te meg se látod
A vágy tüzét.
Ne kínozz hát
És ne várass tovább,
Használd ki hát
Ezt a szép éjszakát.
Tiéd a szívem, drágám,
Mindhalálig,
Ne hagyj epedni árván
Ily sokáig!
KAR
(a színfalak mögött)
Tiéd a szívem, drágám,
Mindhalálig,
Ne hagyj epedni árván
Ilyen sokáig!
(Norina megjelenik és Ernestóhoz siet)
NORINA, ERNESTO
Mondd, hogy imádsz, ó drága!
Életem egyetlen vágya!
Szívemnek édes álma,
Bármi is ér, el ne hagyj!
NORINA
Mily édes hangod van, drágám,
Fülem boldog a muzsikáján,
Hangod muzsikáján!
ERNESTO
Mily édes hangod van, drágám,
Fülem boldog a muzsikáján!
NORINA, ERNESTO
Melletted béke száll rám,
Félek, ha tőlem távol vagy.
Drága, el ne hagyj,
Drága, ó el ne hagyj!
(Don Pasquale és dr. Malatesta óvatosan
közelednek, Ernesto eltűnik)
DON PASQUALE
Itt vagyunk
A tetthelyen...
MALATESTA
Elcsípjük őket.
DON PASQUALE
(lámpával Norina arcába világít)
Álljon meg!
NORINA
Rablók! Segítség!
DON PASQUALE
Csendet!
NORINA
Segítség! Segítség! Segítség!
DON PASQUALE
Csendet!
Hol a fickó?
NORINA
Ki?
DON PASQUALE
Akivel itt az imént turbékolni tetszett!
NORINA
(megsértődve)
Kikérem a gyanúsítást!
Nem volt erre senki!
MALATESTA
(magában)
Micsoda hazugság!
DON PASQUALE
Még tagadni meri?!
No, majd én megtalálom!
NORINA
De ha mondom, egy lélek sem volt itt,
Ön képzelődik!
DON PASQUALE
Akkor mit keres ön itt,
Éjjel a kertben?
NORINA
Friss levegőre vágytam.
DON PASQUALE
Friss levegőre?!
Arcátlan asszony,
Eltakarodj a házból,
Mert másképp...
NORINA
Ej, ej, drága kis férjem,
Mi jutott az eszébe?!
DON PASQUALE
El innen, de máris!
NORINA
Eszembe sincsen!
Én vagyok úr itt!
Enyém a ház is!
DON PASQUALE
Százezer tüzes bomba!
MALATESTA
Don Pasquale, majd elintézem én.
Csak aztán meg ne hazudtoljon!
Megbízik bennem?
DON PASQUALE
Megbízom.
NORINA
(magában)
No most kitör a botrány!
MALATESTA
(halkan Norinához)
Lepődjön meg, aztán dühöngjön!
Figyeljen énrám!
(Hangosan)
Kis húgom, te tudod,
Hogy jót akarok neked,
Hogy téged ne is érhessen szégyen.
NORINA
Miféle szégyen?
MALATESTA
(magában)
Így nagyszerű!
(Hangosan)
Mert holnap ebbe a házba
Új asszony érkezik...
NORINA
Egy másik asszony?!
Miféle asszony?
MALATESTA
(halkan Norinához)
Itt van a perc,
Hogy dührohamot kapjon.
NORINA
Ki az a nő?
MALATESTA
Ernesto Norinája.
NORINA
(felháborodva)
Az a kétszínű, csalfa,
Kacér kis özvegy?
DON PASQUALE
(halkan)
Doktor, ez pompás!
MALATESTA
(halkan)
Fog sikerülni.
NORINA
És idejön?
Ebből nem kérek!
Norinával közös háztartásban éljek?
Nem, soha!
Elmegyek inkább.
DON PASQUALE
(magában)
Bár adná az ég!
MALATESTA
De várjunk kissé!
Don Pasquale, más mód nincsen,
Egyezzen bele, hogy Ernesto Norinát elvehesse,
Csak így szabadulhat meg.
DON PASQUALE
Még azt se bánom!
MALATESTA
(kiáltva)
Gyorsan ide, Ernesto,
Csak erre!...
ERNESTO
(visszalép)
Itt vagyok.
MALATESTA
Ernesto,
Ezennel hozzájárul Don Pasquale, hogy
nőül vedd Norinát, S négyezer aranyat
ad évi járadékul.
ERNESTO
Ó drága bácsi! Igaz ez?
MALATESTA
(Don Pasqualéhoz)
Ne gondolkozzon sokáig,
Mondjon igent!
NORINA
Tiltakozom!
DON PASQUALE
Én megígérem!
(Ernestóhoz)
Szaladj el Norináért,
Hozd ide,
Azonnal összeadlak titeket.
MALATESTA
Kár messzi menni, itt a menyasszony!
DON PASQUALE
Hogyan?
Nem értem ezt...
MALATESTA
(Norinára mutatva)
Ez itt Norina!
DON PASQUALE
Ez itt Norina?
Becsaptak rútul!
S hol van Sofronia?
MALATESTA
Zárdában búsul.
DON PASQUALE
Nem vagyok házas?
MALATESTA
Tréfa volt minden,
Féltem, hogy megnősül,
Hiába intem.
DON PASQUALE
Ó, ti gaz árulók!
NORINA
Megbocsát nékem?
ERNESTO
Bácsi, bocsásson meg!
MALATESTA
Láthatta, mi lenne, ha megnősülne.
DON PASQUALE
Nem vagyok házas!
Ebadta huncutok!
NORINA, ERNESTO
Térdemen kérem,
MALATESTA
Lássa be, kérem,
DON PASQUALE
Hála az égnek!
Nem bánom, üsse kő,
Én megbocsátok,
Áldásom rátok, gyermekeim!
MALATESTA
Brávó, brávó, Don Pasquale,
Méltó önhöz ez a tette!
NORINA
(a közönséghez)
Kedves nézők, ugye sejtik,
Mi a játék tanulsága?
Tréfa mélyén hogy mi rejlik,
Aki bölcs, az látja már.
ERNESTO
Ifjú hölgyet jobb és bölcsebb
Ifjú korban nőül venni!
Kigúnyolják, kikacagják,
Csúfos módon pórul jár!
NORINA
Szerelemre, házasságra
Öreg ember nem való,
Ifjút játszik vén korára
És ez oly kacagtató!
ERNESTO, MALATESTA, DON PASQUALE
Végre, végre szent a béke,
Csakhogy véget ért a harc!
Víg a háznak ifja, véne,
Boldog, vidám minden arc.
NORINA
Ifjú korban vágyban égve
Szép és boldog a világ,
Öreg ember csendben nézze,
Néki ez a boldogság.
VÉGE
Ez az opera és ez a fordítás indított el az operafordítói pályán 1988-ban. Rég tervben volt már, hogy feltegyem ezt a konzseniális szöveget a blogra; még az első felvonás gépelésénél tartottam, amikor váratlan ajándékként megkaptam a teljes begépelt textust! Köszönet érte Somlai Istvánnak!