2012. február 29., szerda

ENNI JÓ, ROSSZ INNI!

Régi fájdalmam, hogy Rossini szüleinek nem volt annyi humorérzéke, hogy a gyereket Enniora kereszteljék, így nem jöhetett létre a címsorban leírt borzalmas szóvicc... Helyette Joáchim lett a kicsi. Ez se sokkal különb, de máshogy vicces. S hogy miről jutott ez eszembe? Nos:
Ma lenne 220 esztendős Rossini Joáchim, a nagy olasz zeneköltő. A többi nagy zeneszerzőhöz hasonlóan ő sem érte meg ezt a szép kort, de műveit szerencsénkre ma is élvezhetjük.
A jeles nap alkalmából kedvenc operafilmemből, a Jean-Pierre Ponelle rendezte Hamupipőkéből idézek egy részletet. A zene és a kép ilyen szoros összekapcsolása tán egyetlen más megfilemsített operamoziban sem sikerült, így itt nem csak a zene, a látvány is ízig-vérig Rossini. És persze remek minden szereplő, élükön a zseniális Paolo Montarsolóval! (Amúgy Hamupipőke is nem rég volt születésnapos: januárban múlt 115!)
A link alatt Huszár Klára fordításából citáltam, mely az 1965-ös Erkel színházi bemutatóra készült.



HAMUPIPŐKE
Uram! ó, csak egy szóra, csak egy szóra:
Uram! Vigyen a bálba egyszer engem is.
Egy táncra, egy óra jóra,
Hadd menjek én is el.


DON MAGNIFICO
Mi? . . . Hogy? . . . Te!?
No még az kellene!
Te finom úri dáma, te szurtos, csúfok csúfja te!


DANDINI
(türelmetlenül visszatér)
Mi az?
(Észreveszi Ramirót)
Mi lelte, hercegem?


DON RAMIRO
(Dandinihez)
Egy szót se, figyeljünk csendben.
(Dandini is elbújik)


DON MAGNIFICO
(Hamupipőkéhez)
Szót se szólj! Engedj el!
Ó, „Vénuszom", csúfok csúfja te,
Hagyj békén, mert menni kell.


DANDINI
Hát menjünk, mire is várnánk?


DON RAMIRO
(magában)
A szívem megszakad.


HAMUPIPŐKE
(könyörögve)
Csak egy fél órát! . . . Tíz percet!


DON MAGNIFICO
Ha nem hagysz békén, rádverek.
(Megfenyegeti Hamupipőkét)
(Dandini és Ramiro előlépnek)


DON RAMIRO
Még várjunk.


DON MAGNIFICO
(Dandinihez)
Drága hercegem!
(Hamupipőkéhez)
Ne lássalak!
(Dandinihez)
Drága hercegem,
E szolgalány túl szemtelen.


DANDINI
Szolga?


DON RAMIRO
Szolga?


HAMUPIPŐKE
Vagyis . . .


DON MAGNIFICO
Egy rossz cseléd,
Egy hitvány póri származék,
Csak tetszelegni vágyna,
A lába táncba állna.
(Hamupipőkéhez)
Most takarodj, most takarodj
És súrold fel a lépcsőket,
De gyorsan súrold fel!


DON RAMIRO
Ezt már tovább nem nézhetem.


DANDINI
De kedves Don Magnifico,


DON RAMIRO
Ezt nem felejtem el.


DANDINI
De kedves Don Magnifico,
Így szidni mégis kár,
Mért is bántja őt?


HAMUPIPŐKE
Ó, mindig csak ily mostohán
És mindig egymagam.
Hát kérem, egy jó szót szóljanak,
Hadd menjek el uram.


DON RAMIRO
Nem ám, ezt nem felejtem el.


DANDINI
Így szidni mégis kár, így szidni mégis kár.


DON MAGNIFICO
Most mosogass, menj már,
Most mosogass, menj már.


ALIDORO
(belép; Don Magnificóhoz)
Kódexem lapjain írva van, látja,
Van önnek jó uram, van három lánya.
És mert ez hercegünk feltétlen óhaja,
Mindhárom lányát látni kívánom.


DON MAGNIFICO
Miféle hármat? Hol van itt három?
Miféle . . .


ALIDORO
Van három lánya.


DON MAGNIFICO
Egyik . . . meghalt.


ALIDORO
Mást mond e régi könyv s az meg nem csalt.


HAMUPIPŐKE
(magában)
Most rólam szólanak,
Szívem majd megszakad.
(a többiekhez)
Nem. Ő még él.


DON MAGNIFICO
Ej, lesz-e csend, ej, lesz-e csend?


ALIDORO
Ím, írva van.


DON MAGNIFICO
(Hamupipőkéhez)
Ha egyet szólsz még, megfojtlak én!


DON RAMIRO
Szóval meghalt?


DANDINI
Szóval meghalt?


DON MAGNIFICO
Ó fenség, - meghalt.


DON MAGNIFICO, DANDINI, DON RAMIRO
és HAMUPIPŐKE
Mily sápadt mindegyik, az ajkuk reszket,
Az arcuk kétkedést és lázat sejttet.
Mint tenger habjain, úgy szédül mind.


DON MAGNIFICO
(Hamupipőkének)
Ha sokat karattyolsz,
Esküszöm véged van,
Bizony a derekad
Letöröm ám.

HAMUPIPŐKE
Ily szörnyű bánatot,
Jaj, mire várhatok,
Ó egek, szánjatok!
Mi vár még rám?!


ALIDORO
Sugdosva állnak ott,
Csend legyen tüstént!
Botrányos állapot.
(Magnificóhoz)
Hagyd abba már!


DON MAGNIFICO
(Hamupipőkéhez)
Ha meg mersz mukkanni,
Esküszöm véged van
Mert minden csontodat
Eltöröm ám.


DON RAMIRO
(Don Magnificóhoz)
Uram, ezt nem hagyom,
(Magában)
Megvédlek angyalom.
Haragom növekszik,
Nem bírom már.


DANDINI
Herceg, vagy főlakáj, -
Mi vagyok, nem tudom.
Holnap e borzalom
Megszűnik már.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése