Verdi – Cammarano: MILLER LUJZA

MILLER LUJZA

(LUISA MILLER)

Opera 3 felvonásban

Szövegét Friedrich Schiller Ármány és szerelem (Kabale und Liebe) című drámája alapján írta: Salvatore Cammarano

Zenéjét szerezte: Giuseppe Verdi

Ősbemutató: Nápoly, 1849. december 8.

SZEREPLŐK:

WALTER gróf………………………………….....basszus

RUDOLF, a fia………………………………….....tenor

OSTHEIMI FRIDERIKA hercegnő,

Walter gróf unokahúga………………………….alt

WURM, Walter várnagya…………..…basszus

MILLER, kiszolgált katona……………bariton

LUJZA, a leánya……………………..szoprán

LAURA, falusi leány…………………mezzoszoprán

egy FALUSI……………………..…….tenor

Friderika udvarhölgyei, apródok, szolgák, íjászok, falusiak

Játszódik Tirolban, a XVII. század első  felében

ELSŐ FELVONÁS A SZERELEM 1. kép Első jelenet Kedves falu. Az egyik oldalon Miller szerény háza, a másikon kis falusi templom. A távolban, a fák között Walter gróf kastélyának tornyai látszanak. Ragyogó tavaszi hajnal. A falu lakói gyülekeznek Lujza születésnapját ünnepelni. KÓRUS, LAURA Ébredj, Lujza, szívek királynője, a fény már a hegyeken mosolyog! E boldog napon az édes barátság vezetett minket ide pitymallatkor. Bájos ez az áprilisi kelő hajnal, de nem oly bájos, mint a te orcád. Tiszta, szelíd e kedves szellő, de nincs oly szelíd és tiszta, mint te. Második jelenet LUIJZA, MILLER, előbbiek MILLER Íme, a leányom… LUJZA Ó, drága barátnéim! KÓRUS Az ég legyen kegyes hozzád! LAURA Hamarosan együtt térünk a templomba ezért könyörögni. MILLER Szeretetetek gyöngéd könnyeket csal szemembe… Atyai szívemnek szent e most ébredő nap… ez adta nékem Lujzát. (Megöleli a lányt.) LUJZA Apám! (Türelmetlenül néz körbe.) (Még nem érkezett meg… Tőle távol nincs öröm számomra.) MILLER Lányom, ez a szerelem, mely most támad benned, máris heves lángra kapott. Ó, baj ne legyen e nagy szerelemből! (Lujza szólni akar) Mindenki előtt ismeretlen ez az új uraság udvarába érkezett Károly. Aggódom. LUJZA Ne félj! Nemesebb lélek, erényekben gazdagabb szív sosem öltött halandó testet. Megszeretett engem… megszerettem őt. Megláttam, és a szívem érezte a szerelem első dobbanását; épp csak megpillantott, és szíve érettem kezdett dobogni híven. Újra találkozva egymásra ismertek idelenn lelkeink, melyeket Isten egymás szeretetére formált meg a mennyben. KÓRUS, LAURA (Előbb a nők, majd a férfiak kis virágcsokrokat adnak át.) Lujza, fogadd barátságunk egyszerű jelét! LUJZA Hálás a szívem, ó, kedves pajtásnőim… (Megpillant egy ifjú vadászt, aki a többiek között áll virágokkal.) Ah! Harmadik jelenet RUDOLF, előbbiek RUDOLF Kedvesem! MILLER (zavartan) (Ő az!) RUDOLF (Miller elé lép) Jó apám! LUJZA Öleld meg! Fiadként szeret. RUDOLF (Üdvözli a falusiakat) Barátaim! (Lujzához) Örülsz? LUJZA Mennyei öröm tölt el. LAURA, KÓRUS Egészen boldoggá tesz benneteket a szerelem. LUJZA, RUDOLF Egészen boldoggá? Igaz! A szívem melletted csak örömöt érez. Oly szerelemmel szeretlek, mit szóval ki sem lehet fejezni! A halál hidege sem képes ily lángoló érzelmet kioltani. Szíveinket isten örök kötéssel egyesítette, s a földi lét múltán a mennyben fogjuk szeretni egymást. MILLER (Nem tudom, mily baljós hang szólalt meg szívemben… Jaj, nekem, ha a lány egy csábító áldozata lesz! Ah! Ne kívánd, jó Isten, hogy ilyen sorsra jusson! Engem sírba taszítana ily kegyetlen fájdalom.) KÓRUS, LAURA Egy a lélek, egy a vágy mindkettőjük keblében. Sosem volt még lángolóbb, hűségesebb érzelem! (Harangszó hallatszik.) MIND Hallottátok? Kondulnak a harangok! Induljunk, az ég szólít minket. (Mindenki a kis templomba megy; Miller lassan követi őket, éppen belépne a szentélybe, amikor megállítja valaki.) Negyedik jelenet WURM, MILLER (Belép Wurm) WURM Megállj és figyelj! MILLER Wurm! WURM Mindent hallottam. A féltékenység dühe lángol keblemben! Szeretem a lányodat… mégis egy év elmúlt, mióta a kezét kértem tőled; nem zárkóztál el tőle, és most, hogy egyre nagyobb szerencse szegődik mellém, midőn az új uraság az elhunytnál nagyobb kegyekkel halmoz, te ígéretedet megszeged, erre vetemedsz! MILLER Ah! Hagyd ezt! Atyai beleegyezésemet ígértem, amennyiben a lány megszeretne téged. WURM Talán nem áll módodban az óhajtott nászra rákényszeríteni? Nem te rendelkezel fölötte? MILLER Miről beszélsz?! Hitvest választani szent feladat, teljességgel szabadon kell történnie! Baj volna, ha a kötést, mit csak a halál old fel, a törvény hatalma rendelné el. Nem zsarnok vagyok, hanem atya, aki nem parancsol gyermekei szívének. Egy atya a földön Istenhez hasonlatos a jóság, nem a szigorúság által lesz. WURM Megfizetsz, gyönge vénember; nagy ára lesz elvakult szeretetednek, igen nagy! MILLER Hogy értsem? WURM Az előnyben részesített legény színlelt alakban mutatkozik előttetek. MILLER Igazán? S te ismered? WURM Tudd meg: a kevély Walter gróf fia ő! MILLER Nagy ég! Azt mondod, a fia? WURM Gazdádé. Isten veled! MILLER De hát… WURM Jól értettél. (Távozik.) MILLER Összetörte a szívemet! (A fájdalomtól sújtva egy pillanatra némán áll.) Ah! Beigazolódott a sejtésem! Harag és fájdalom rohanja meg keblemet! Minden javaim legszentebbjét, becsületemet, mocsoktalannak akarom tudni! Csupán egy leányt adtál nekem ajándékul ég, s én elégedett vagyok, ám azt a lányt, ajándékodat, érintetlenül őrizd meg atyjának! Minden javaim legszentebbikét, becsületemet, mocsoktalannak akarom tudni! (Távozik.) 2. kép Ötödik jelenet Terem Walter kastélyában, a háttérben ajtóval. WALTER, WURM, SZOLGÁK a küszöbön túl WALTER (Belép Wurmmal.) Mit nem mondsz! Hát teljesen elment az esze! WURM Uram, ismeri, tudja, milyen forrófejű. WALTER S közben a hercegnő követ engem! Mondd meg a fiúnak, hogy látni kívánom! (Wurm távozik a szolgákkal.) Ah! Minden remekül megy… te, fiam, egyedül te merészelsz….! Nem is tudod, boldogságod mily sokban van nekem! (megretten) Ó! Ne is tudja meg soha, de soha! (Tenyerébe temeti arcát; hosszas csend.) Véremet, életemet adnám azért, hogy őt boldognak, hatalmasnak lássam; és óhajaimnak, parancsaimnak ellenáll az a háládatlan szív?! Lelkemben nem ébred atyai szeretet édes érzete… Keserves bűnhődés, pokoli gyötrelem gyanánt adta őt nekem a haragvó isten. (Belép Rudolf.) Hatodik jelenet RUDOLF, WALTER RUDOLF Atyám. WALTER Ölelj meg! Örömhír hozója vagyok! Friderika hamarost a feleséged lesz. RUDOLF Ó, nagy ég! WALTER Egyazon tető alatt nevelkedett veled, ki tudhatna téged jobban becsülni, mint az ő szíve? Midőn felajánlott kezedet elfogadta, feltárta előttem határtalan örömét, mivel titkon lángolt érted, már azelőtt, hogy az atyai parancs a herceghez kényszerítette. RUDOLF (Ó, elvesztem!) WALTER A csatában elesett harcos neve és öröksége reá maradt; reá, e magasztos asszonyra, aki most baráti kezét kínálja, mellyel Németország trónját fogja. Utad megnyílik az Udvar felé! RUDOLF Nagyratörő terveket nem táplálok szívemben, tudod. WALTER Remegjen e gyönge szív, ha nem hajol meg tekintetem előtt! RUDOLF El kell mondanom neked valamit…. (Vidám hangok hallatszanak.) WALTER Hallgass! Ez a hercegnő lesz! RUDOLF Ó, atyám! WALTER Menjünk elébe, várja tehát, hogy megkérd a kezét! RUDOLF És hiszed… és reményled…? WALTER Engedelmeskedj! Óhajom parancs! Hetedik jelenet Belép a HERCEGNŐ, UDVARHÖLGYEK, APRÓDOK, SZOLGÁK, ÍJÁSZOK körében A HERCEGNŐ KÍSÉRETE Mint a barátságos sors mosolya, Jöjjön, kedves, e falak közé; Szépségében nem gőgös, méltóságában nem hivalkodó! Éppoly szerény, amilyen szép, a rózsa illatozni született. A szégyenlős, félrehúzódó csillag sorsa, hogy ragyogjon. HERCEGNŐ (nagy lelkesedéssel) Rokonok! Barátaim! WALTER Nemes hölgy! (A hercegnő szerelmetesen karjaiba veti magát.) Szép unokahúgom, Rudolfom a kegyért folyamodik, hogy véled szólhasson. Én közben megsürgetem a beígért vadászatot. (fiához halkan) Hallottad? (Intésére mindenki távozik vele; Rudolf és a hercegnő kettesben marad.) RUDOLF (Nemes szívében teljesen meg kell bíznom.) Hercegnő…! HERCEGNŐ Hercegnőnek szólítsz? Friderika vagyok… Számodra sohsem szűntem meg az lenni… Ha sorsom meg is változott, én nem változtam meg. A fényben úszó termek hiú ragyogásából vágyam hazafelé szállott, oda, hol szűzi szívemben az első remény, az első sóhaj ébredett. RUDOLF Az első évek ártatlan örömeiben te vélem, s én véled osztoztam; a forrongóbb évek titkos szenvedéseit most fel kell tárnom előtted, lábad elé borulva. HERCEGNŐ Ugyan, kelj fel, Rudolf! Zavartnak látszol… RUDOLF Nincs mit tagadjam… Nagyon is az vagyok. HERCEGNŐ Ah! Beszélj! RUDOLF Zord atyám kényszerít, nem a magam hibájáért kérek bocsánatot… HERCEGNŐ Hogy értsem? RUDOLF Az ég ily bájteli, magas rangú hitvest nem szánt nekem… HERCEGNŐ Ó! Magyarázd meg…! RUDOLF Máshoz fűz a sorsom… HERCEGNŐ Máshoz? RUDOLF Eskümet adtam… HERCEGNŐ Máshoz?! RUDOLF Irgalom! Ó, bocsásd meg ajkamnak a keserű szavakat! Oltárhoz vezethettelek volna hazug módon, az Isten elé? Mintsem neked áldoznám a szívet, mely más iránt lángol szerelemmel, inkább átdöfi jobbom a lábaid előtt! HERCEGNŐ Fegyverezd fel kezedet, ha kívánod, s döfd keblembe a kardot; hallani fogod, kegyetlen, őrült, amint haldokolva megbocsátok; ám a féltékeny szívtől ne számíts kegyelemre: a félrelökött szerelem fúria, mely nem képes megbocsátani. (Eltérő irányban távoznak.) 3. kép Nyolcadik jelenet Miller házában. Kétoldalt ajtó: az egyik Miller szobájába, a másik Lujzáéba nyílik; az előbbi mellett kard és katonazubbony függ; szemközt a bejárat és ablak, melyen át a kis templomra látni. A környező hegyek, völgyek közül kiáltások és vadászat visszhangja hallatszik. VADÁSZOK Eresszétek el az agarakat, sarkantyúzzátok a lovakat! Boldog, vidám lesz a vadászat! Kerítsük az erdőt, űzzük a vadat, a zsákmány biztos, nem tud elszökni! Kilencedik jelenet LUJZA, majd MILLER LUJZA (az ablakhoz lép) Nem látom őt…. otthagyja a vadászatot, és idejön, megígérte… (Belép Miller, s egy székre veti magát.) LUJZA Ó, apám! Mi történt? Zaklatottnak tűnsz… MILLER Nem ok nélkül aggódtam… Elárultattál! (fölkel) LUJZA Én? Hogyhogy? Mondd! MILLER Külsejével és nevével is hazudik. LUJZA Károly? Igaz lenne?! MILLER Walter gróf fia, atyja parancsa szerint, ragyogó nász megkötésére készül… LUJZA Ez aljas hazugság! Nem lehet igaz…. MILLER A kastélyból jövök… A menyasszony megérkezett. LUJZA Hallgass! Meg akarod ölni a lányodat? MILLER Egy csábítót fogadtam hát házamba? (Dühödten indul szobája felé, ahol meglátja falon függő, öreg zubbonyát.) E becsületes zubbonyra, melyet mellyemen viseltem egykoron, esküszöm bosszút! LUJZA (riadtan) Apám! Tizedik jelenet RUDOLF, előbbiek RUDOLF (még a küszöbön, ahonnan hallotta a párbeszéd végét) Lujza, ne félj! (Miller megindul felé, de Lujza közbe lép, Rudolf előrébb jön.) Ajkam ígéretei nem voltak hazugságok… A fátyol, belátom, lehullott; s bár megváltozott a nevem, ám a szívem ugyanaz marad. MILLER Hogy’ érted? LUJZA Jaj, nekem! RUDOLF (Lujzát Miller elé térdelteti, s maga is odatérdel a lány jobbját megragadva; szenvedélyesen felkiált.) A mátkád vagyok! Atyádat és Istent hívom az eskü tanújául. MILLER Jaj, meggondolatlan! Ki ment meg minket a gróf haragjától?! LUJZA Megdermedek! RUDOLF (ünnepélyesen) Csupán előttem és az ég előtt ismeretes egy rettenetes titok. Egy titok, mit felfedvén, térdre kényszeríthetném a grófot. LUJZA Valaki közeleg… RUDOLF (a küszöbhöz lépve) Ő az! Atyám! LUJZA Ah! Elvesztem! MILLER Ő? Ő maga? Tizenegyedik jelenet WALTER, előbbiek (Belép Walter) RUDOLF Te, uram, e falak között?! Mi végett jössz? WALTER Mi végett? Nem mutatja a rémület, mi elfogott benneteket, eléggé világosan, eléggé nyíltan? Jöttem, hogy fegyveresen akadályozzam meg a bűnös ármányt. LUJZA, MILLER Micsoda?! RUDOLF Ily gyalázatos szó el ne hagyja többet ajkadat! Tiszta szerelem gyúlt keblünkben, senki emberfia nem mocskolhatja! WALTER Tiszta szerelem, a szennyes szerelem, amit egy csába nő árul? LUJZA, MILLER, RUDOLF Ah! (Lujza apja karjába hanyatlik, Rudolf kardot ránt.) RUDOLF Életet adtál nekem! (leereszti a kardot) Emlékezz rá… Megfizettem most az adományért! MILLER (közben egy székre segítette Lujzát) Súlyos sértéssel illettél! Én katona voltam. Reszkess! LUJZA (eszmélve) Ó, Istenem! MILLER Fellobog ereimben a vér… WALTER Merészelsz?! MILLER Mindent merészel egy becsületében megsértett atya! WALTER Őrült, most megbánod vakmerőségedet. Hej! Tizenkettedik jelenet Egy csapat íjász siet be Laura és falusiak kíséretében. ÍJÁSZOK Uram? LUJZA Jóságos ég! LAURA, FALUSIAK De hát mi történt? RUDOLF Képes volnál, ó, apám? LAURA, FALUSIAK A fia! WALTER Hátrébb, esztelen! RUDOLF Hallgass meg előbb! WALTER Semmit sem akarok hallani! (az íjászokhoz – Millerre és Lujzára mutatva) Béklyót mindkettőre! LAURA, RUDOLF, FALUSIAK Ah! MILLER Embertelen! LUJZA (Walter lába elé hullva) Lábad előtt… MILLER (Felrántja a lányt.) Megalázkodva?! Nem! Az ártatlanság még nem oly elgyöngült a halandók között, hogy egy gőgös előtt térdre roskadva kelljen mutatkoznia. Borulj le az isten előtt, aki a gonoszok megbüntetője, ne az előtt, aki emberi ábrázatot visel, ám keblében vadállat szívét hordja! RUDOLF E könny a harag tüze… Engedj… Engedj szerelmemnek! Ne akard összetörni azt a köteléket, melyet Isten alakított ki közöttünk! Sötét fátyol borul szememre! Pokol ég szívem közepében! Egy pillanatig még gyermek vagyok; egy pillanatig még van atyám! WALTER Fejet hajtani neked, s nem nekem kell, ó, te elvakult, hálátlan fiú! Parancsom, akaratom megmásíthatatlan, akár a végzet! Az ő szíve és az atyai szív közé alantas szerelem tolakodott… (Miller és Lujza felé) Sem az ég, sem a pokol meg nem óv benneteket dühömtől! LUJZA (könnyes szemekkel az ég felé fordulva) Hát nem voltam én is a te hasonlatosságodra teremtve, ó, Uram? Miért taposott meg ő most engemet, akár a sarat? Miért? Miért? Hajh! Válts meg engem! Hajh! Segíts rajtam! Hajh, ne adj az elnyomó hatalmába! Ajándékodat, az életemet fogadd vissza előbb, Uram! LAURA, FALUSIAK (Könnyei könnyekre késztetnek! Szenvedése megszakasztja a szívet!) ÍJÁSZOK Mindenki köteles engedelmeskedni! Ő az atya, ő az úr! WALTER (az íjászokhoz) Parancsaimat végrehajtani! RUDOLF (kivont pengével Lujza elé lépve) E pengétől átdöfve rogy össze az az esztelen, ki közeledni mer… WALTER Te eszeveszett! (Megragadja Lujzát, és az íjászok közé taszítja.) Szúrd belém! RUDOLF Ó, elragad a düh! Ha a mátkámat láncra verik, esküszöm, hogy követem őt a börtönbe! WALTER Rendben van, kövesd! RUDOLF Ah! Mielőtt e hitványak zsákmánya lenne, a szívét keresztüldöföm. (Az íjászok közé ugorván Lujza mellének szegzi a kard hegyét.) WALTER Öld meg! Mire vársz? RODOLF Ó, őrjöngök! Mindent megkíséreltem… Nem marad más számomra, csak egy pokoli tanácsra hallgatni… Ha kegyetlen, hajthatatlan maradsz fiaddal szemben… (Walter fülébe súg rémítő hangsúllyal.) Reszkess! Ajkam felfedi az emberek előtt, hogyan is lett belőled Walter gróf! (Sietve távozik.) WALTER (mintha villám sújtotta volna) Istenem! Rudolf! Hallgass meg! Maradj! (Mindenemet átjárja a dermedtség!) Eresszétek el! Szabad. (Zavarodottan és holtsápadtan fia után ered) LAURA, FALUSIAK, ÍJÁSZOK Igaz ez?! LUJZA, MILLER Irgalmas ég! (Az íjászok távoznak; Lujza lesújtva térdre omlik, a többiek köré gyűlnek.) MÁSODIK FELVONÁS AZ ÁRMÁNY Első jelenet Miller házában. LAURA, FALUSIAK, majd LUJZA LAURA, FALUSIAK (feldúltan sietnek be) Ah! Lujza, Lujza, hol vagy? LUJZA (belépve) Ki szólít? (észrevévén a mindenki arcán és mozdulatain megmutatkozó zaklatottságot) Bizonyára rossz hírt hoztok! LAURA Sajnos! FALUSIAK S neked meg kell hallgatnod…. LUJZA Beszéljetek! Beszéljetek! LAURA, FALUSIAK Éppen a földekről a faluba térvén a szikla meredek ösvényén át, egyre erősödő zaj ért el hozzánk a völgyből. Lábdobogás és fenyegető fegyverzörgés volt az egy rémült hanggal elegyedve; a szikla széléről siralmas látvány tárult elénk. Kegyetlen pribékek vonszoltak egy láncra vert öregembert. LUJZA Ah! Apám! LAURA, FALUSIAK Légy erős! Él az igazságos, a mindenható, aki tekintetét mindenkor a nyomorgók felé fordítja! LUJZA (A fájdalom mélyen lesújtja, hirtelen felocsúdik, s indul kifelé.) Ó, apám, ó, apám! LAURA Hová? LUJZA A kastélyba! (Belép Wurm) MIND Wurm! Második jelenet WURM, előbbiek WURM (Lujzához) Meg kell hallgatnod. (a távozó falusiakhoz) Távozzatok! LUJZA (Megdermedek.) LAURA, FALUSIAK Él az igazságos, a mindenható, stb. WURM Atyád… LUJZA Mondd! WURM A szigorú börtönben sínylődik. LUJZA Mivel vádolják? WURM Ő, a gróf alárendeltje, nem átallotta urát gyalázni és megfenyegetni. Súlyos a vétség, súlyos lesz a büntetés is! LUJZA Rákérdezni is félek… WURM Mit ér hallgatni róla? Megőszült feje felett már ott lebeg a bárd. LUJZA Ah! Hallgass! Hallgass! WURM Mégis, te meg tudod menteni. LUJZA Én? Hogyan? WURM A sértett gróf küldött tehozzád, s azt parancsolja: vess papírra egy levelet, atyád szabadulásának ez az útja. LUJZA Egy levelet? WURM (Lujzának asztalt mutat, melyen íróeszközök hevernek.) Írjad! (diktál) „Wurm, én sosem szerettem Rudolfot…” (Lujza egy pillanatig Wurmot nézi, majd beletörődve lehunyja szemeit, és írni kezd.) „Származása ismert volt előttem, és az volt szándékom, hogy hálómba kerítsem…” LUJZA Muszáj…? WURM Muszáj megmentened atyádat. (Lujza ír.)  „A nagyravágyás legyőzött, de már szertefoszlott… Bocsáss meg! Visszatérek korábbi szerelmemhez, és hogy elkerüljem Rudolf haragját, amint leszáll az éjszaka, jöjj, s szökjünk el együtt!” LUJZA Mit? WURM Írjad! LUJZA Aláírhatja kezem saját gyalázatomat?! (Sértetten fölkel.) Hiába reméled. Büntess meg, ó, Uram, ha megbántottalak, s én boldog leszek, ám ne engedj át a kegyetlenek dühének! Hogy a vétlen atya megmenekülhessen a fenyegető végzettől, ők azt kérik… ­- kimondani is félek! – hogy a leány feláldozza becsületét. WURM Senki nem akarja itt szívedet semmire rákényszeríteni, szabad vagy. Magadra hagylak. (Indul.) LUJZA (Visszatartja Wurmot.) Te könyörtelen! S a szerencsétlen öreg? WURM (ridegen) Hallottad: meghal. LUJZA És én szabad vagyok! (Görcsösen tördeli a kezét, majd az asztalhoz lép, és ír.) Aláírtam a levelet. (Átadja Wurmnak) WURM (Miután magához vette a levelet) Lujza, atyád fejére esküdj meg nekem, szükség esetén azt vallod, hogy önszántadból írtad! LUJZA Esküszöm rá. WURM Csak egy parancsot kell még teljesítened. LUJZA Hallgatlak. WURM A kastélyba kell jönnöd, s ott egy nemes hölgy színe előtt lángolást mutatni… Wurm iránt. LUJZA Irántad? WURM Kemény próba. LUJZA Nem. WURM Sajnálom. LUJZA És akkor…? WURM Akkor… LUJZA Apám? WURM Szabad lesz. LUJZA Hála! (Wurm arcára ördögi mosoly ül.) Ó, te galád, darabokra, darabokra szaggattad a szívemet! Siettesd végre, hogy végre visszakapjam boldogtalan atyámat! A halál hidege immár megrohant… Legalább szemeimet atyám keze zárja le! WURM Bátorság! Az idő írt hoz minden emberi fájdalomra. Táplálom még a reményt, hogy kezedet megfoghatom. Harmadik jelenet Walter lakosztákya a kastélyban. WALTER WALTER Nincsen eszénél. Az élet hajnalán az elvakult érzelem gyakran győz az ész felett. A gyermek tévelygését az atyának kell helyretennie. Teljesedjék be művem! Semmi nem változtathatja meg szándékomat: könyörületesnek lenni kegyetlenség lenne. Negyedik jelenet WURM, WALTER WALTER Nos? WURM Mindent előkészítettem a cselszövény véghezviteléhez. WALTER Óh! Mondd csak: Lujza…? WURM Ahogyan előre láttam, behódolt, legyűrte a kegyetlen rémület, megadta magát fenyegetésnek; a titkos folyosón át fog érkezni. WALTER És az írás…? WURM Lefizetett ember adja át Rudolfnak; a győzelem biztos. Mégis, az első alkalommal hogyan vallhatott kudarcot, nem értem! WALTER Váratlan veszély volt! Megfenyegetett a fiam. Hálátlan gyermek! Unokafivérem nagy örökségére nem vágytam én, csupán őmiatta! Hogy megszerezzem, sajnos sötét gaztettel mocskoltam be magamat... WURM Épp jókor árultam el önnek uram titkolt szándékát. Nekem, kiben mindig mélyen megbízott, felfedte, hogy feleséget választott... WALTER Bús félelem ébredt bennem... WURM E frigyből gyermekei származhatnak... WALTER Megnyugtatásomra borzasztó eszközt javasoltál! WURM A gróf a sűrű vadonon akart átkelni éjszaka. Mi meglestük, és... WALTER Ne folytasd! A hajam is égnek áll; a vérem megdermed. WURM Igaz is, mi haszna oly eseményekről beszélni, melyeket az örök éjszaka titkai közé eltemetett már! WALTER Eltemette? WURM Az egykori uraság haramiák áldozata lett, ahogyan elterjesztettük, mindenki elhitte... WALTER Nem mindenki! (Wurm meglepődik és zavarba jön) Fegyvereink zajára fiam odasietett... S az ő ajka még nem némult el... WURM Mit hallok?! Ah! Talán...? WALTER E végső, rettenetes pillanatban Walter megnevezte... WURM Kit? WALTER A gyilkosokat. WURM Jaj, elvesztem! WALTER Csak te? Hát a Sátán nem fűzte a tiédhez az én sorsomat is? Esküszöm: vagy bántatlan maradsz velem együtt, vagy én is a vesztőhelyre kerülök veled. WURM (Már nincs biztonságban a fejem; könnyűszerrel a tőke aljához hullhat!) WALTER Jön a hercegnő! (Walter jelzésére Wurm visszavonul.) Ötödik jelenet a HERCEGNŐ, előbbiek HERCEGNŐ Gróf! WALTER Szavamat igazolom: a szerelem, mely Rudolf szívét, mint beteges lázálom, elragadta, ki fog húnyni... HERCEGNŐ Kihúnyni? WALTER Méghozzá rövidesen. HERCEGNŐ Félek. WALTER Fölösleges! Lujza szíve sosem volt Rudolfé, másé az. HERCEGNŐ Igaz ez? És ki tudná tanusítani? WALTER Ő maga. HERCEGNŐ Ő?! WALTER Kérésed szerint idevezettettem. HERCEGNŐ Máris? WALTER Nem így akartad? Hatodik jelenet A hercegnő leül, igyekszik úrrá lenni zavarán. Walter felnyit egy rejtekajtót, ahonnan Wurm kíséretében előlép Lujza. WALTER Lujza, bemutatkozhatsz a hercegnőnek. Érted? HERCEGNŐ (dölyfösen) Jer közelebb! WURM (Lujzához halkan) Gondolj arra, mily veszélyben van atyád! LUJZA (előrelép) (Ó, hogy' rettegek!) HERCEGNŐ (Kedves megjelenés... Arca, tekintete... Minden tisztaságot sugall róla.) LUJZA (Az ő személyétől függ, mikor váltja be az ég ígéretét!) HERCEGNŐ Úgy tűnik, nincs bátorságod tekintetedet orcámra emelni. WALTER Falun született. WURM Most van először nemes hölgy előtt... LUJZA (Aljas csalások bűnös melegágyai ezek itt...) HERCEGNŐ (fölkel és Lujzához lép) Lujza, hallgass rám! Egyetlen szavaddal szerencsétlenné vagy éppen boldoggá tehetsz. Ne hazudj! Bár nem, te nem látszol hazudósnak. LUJZA (Ki tűrt már nagyobb kínokat!) HERCEGNŐ (Kézenfogja Lujzát, és fürkészőn a szemébe néz.) Szerelmes vagy? LUJZA (Kegyetlen végzet!) Szerelmes... HERCEGNŐ És kibe? Kibe? LUJZA Wurmba! (Rá tekint, Wurm szerényen meghajtja magát.) (Gyalázatos!) HERCEGNŐ És Rudolf...? LUJZA Ismeretlenül jött közénk... Hogy rang szerint miféle nem törődöm azzal... HERCEGNŐ És sosem nyert kecsegtető, szerelmes szavakat Lujzától? LUJZA (Micsoda pillanatok!) HERCEGNŐ Mondd! LUJZA Nem! Soha. HERCEGNŐ (A remény újraéled szívemben!) LUJZA (Ujjong!) (Reszket a féltékenységtől.) HERCEGNŐ Úgy látom... Igen, megváltozott a színed! Ah! Mi az? Be ne csapj! Ne légy önmagad árulója sem! LUJZA (Ó, egek!) WALTER (Merészeli vajon?) HERCEGNŐ Beszélj! LUJZA (Megdermedek.) HERCEGNŐ Rántsd le a leplet a titokról, amennyiben titkot örzől szívedben! LUJZA Én... (Kishíján elárulja magát.) HERCEGNŐ Szólj hát! WALTER Igen, ha szereted atyádat! LUJZA (Hirtelen megtorpan.) (Atyámat!) (Walter és Wurm merőn bámulnak Lujzára.) (Ó, kegyetlenek!) WALTER Rajta hát, miért késlekedsz? HERCEGNŐ Nos? LUJZA Lujzától mindig csak azt fogja hallani: (Wurmra értve) csupán őérte táplálok hű, végtelen, lángoló szerelmet! (Hogyan leplezzem féltékeny szerelmem tombolását? Jaj nekem, összetört szívemet nem bírom tovább fékezni! Ha ittmaradok, eszméletlenül rogyok lábuk elé!) HERCEGNŐ (Mámorító álomnak tűnik, amit látok és hallok. Nem, ily nagy örömöt nem ért még a lelkem! Fékezd, szívem, dobogásodat, vagy belehalok a boldogságba!) WALTER, WURM (A hercegnő eláradó örömét figyelve) (Az élénk öröm mosolyt csalt arcára! E mosolyban a kedvező Szerencse csillan! Bárcsak üstökön ragadhatnám, és itt tarthatnám a csalfát!) (A hercegnő Walter kíséretében elvonul, Wurm a rejtekajtóhoz vezeti Lujzát.) 2. kép Hetedik jelenet A kastély függőkertje. A háttérben ajtó, mely Rudolf lakosztályába vezet. Rudolf ront be kezében Lujza levelét tartva, egy falusi ember követi. RUDOLF Tehát az írás...? FALUSI Mindent elbeszéllettem már magának. RUDOLF Hallanom kell újra! FALUSI Összekulcsolt kézzel, titokzatosan, heves fohászok közt bízta rám Lujza, avégett, hogy juttassam el Wurmhoz... RUDOLF És kerülve az én jelenlétemet... FALUSI Többször is elismételte. Arra gyanakodván, hogy fondorkodás lehet a dologban, és némi hála reményében elhoztam magának. RUDOLF (Erszényt dob neki.) Eredj! (Az ember távozik.) Hahó! (Bejön egy szolga.) Wurmot! (A szolga távozik.) Óh! Bár kétségbe vonhatnám szemeim hűségét! Ha az ég, a föld, a halandók, s égiek akarnának is tanúskodni arról, hogy ő nem bűnös, – Hazudtok! – kellene válaszolnom – Hazudtok mind!... (Nézve az írást) Ez az ő írása! Micsoda gyalázatosság! Mily sötét lélek! Mily hazug! Bárcsak hittem volna atyámnak! Én vakon, gőgösen nem átallottam... Dehát az esküvések, a reménykedések, az öröm, a könnyek, a szenvedés? Mind-mind hazugság, árulás, csalás! Midőn nyugalmas estéken csillagos égbolt ragyogott, szerelmes tekintetét az égre függesztette velem, és éreztem, hogy keze megszorítja kezemet... Ah! Elárult! Akkor, midőn némán, önkívületben csüggtem ajkán, s ő angyali hangon így suttogott: "Csak téged szeretlek.", miáltal lelkemnek a mennyország tárult ki... Ah! Elárult! Nyolcadik jelenet WURM, előbbi WURM Kéretett? RUDOLFO Gyere közelebb! Olvasd! (Átadja neki a levelet; Wurm, miután elolvasta, visszaadja.) Mindkettőnk számára a halál órája ez. WURM (Óh!) RUDOLF Választanod kell! (Két pisztolyt mutat neki.) WURM Uram! (Próbál elszökni.) RUDOLF Megállj! (Az egyik fegyvert a kezébe nyomja.) Vélem egyazon pillanatban kell a földre roskadnod!... (Ráemeli a fegyvert.) WURM (Pokol, segíts rajtam!) (Hátrál néhány lépést, majd elhajítja a pisztolyt.) Kilencedik jelenet Mindenfelől ÍJÁSZOK és SZOLGÁK sietnek be, majd WALTER KÓRUS Mi történt? Egek! RUDOLF Bitang! (Wurm elvegyül a tömegben, aztán eltűnik.) A gyávaság szárnyakat ad! KÓRUS Rettentő harag villog a szemében! WALTER Rudolf! RUDOLF Atyám! WALTER Ó, Istenem! Csillapodj! RUDOLF Ah! Én atyám! (Apja lábához rogy.) WALTER Ugyan! Kelj fel! Hallgass ide! Átkozom kegyetlen szigorúságomat... Az erény nyerje el jutalmát! Fejet hajtok: nyújtsd hívednek a kezedet... RUDOLF Mit hallok! Azt akarod...? WALTER Örvendj! RUDOLF Ah! Megbolondulok! WALTER Hogy' őrjöng! Fiam! Nem vagy boldog? RUDOLF Boldog?! WALTER Azt reméltem... RUDOLF Osztozz bánatomban! Ő elárult engem! WALTER Elárult? RUDOLF Siess értem, ó, halál! WALTER Nem! Bosszút! RUDOLF Hogyan? WALTER Másik esküvővel mutasd ki megvetésedet felé! RUDOLFO Hogy' érted? WALTER A hercegnőt vezesd a nászi oltárhoz! RUDOLF Én? Igen, akarom... Meg kell tennem... Mit beszélek? Jaj, elment az eszem! WALTER Rudolf, ne bánkódj! RUDOLF Azt sem tudom, hol vagyok... WALTER Bízd rám magadat! Atyád el nem árulhat téged. RUDOLF Az oltárt vagy a sírboltot készítse nekem, átadom magamat a végzetemnek. Nem félek, nem remélek... kilátástalan a sorsom. Vágyakozásomat kioltani maga az ég sem tudja, őnélküle az menny is pokol lenne számomra. WALTER Feledd e silány szívet, csalóka lelket! Egy napon boldog leszel még, ezt atyád ígéri neked. KÓRUS Bizza magát atyja jóindulatára! Bizakodjék a jövőben; a fájdalom nem tart örökké! HARMADIK FELVONÁS A MÉREG Első jelenet Miller házában. A nyitott ablakon át látszik a kivilágított belsejű templom. Lujza egy asztalnál ír; az asztalon lámpás világol, mellette kosár gyümölcs és egy pohár tej. A szoba egyik szegletében Laura és néhány falubeli nő figyeli szomorúan Lujzát. LAURA, NŐK (egymás között) Egyetlen nap alatt hogyan, hogyan is tudott a fájdalom ezen az arcon ily gyászos nyomot hagyni? Olyan, mint egy liliom, melyet kiszántott a kegyetlen eke; NŐK egy angyal, melyet idele száműztek a mennyből! LAURA Jaj, nékem! (Lujzához közeledvén) Ó, kedves barátném, nem akarod elgyengült tagjaidat valami táplálékkal felüdíteni? LUJZA Nem. LAURA Engedj, engedj a baráti szónak, Lujza! LUJZA (fölkelvén) Ellenkezésemet tartsátok tiszteletben... Így akarom. (Ajakamhoz többé ne jusson földi étek! Gondolatban már a mennyei édességeket ízlelem...) (Tekintete akaratlanul is a templomra téved.) A templom, barátnéim, miért ragyog úgy? (A nők zavartan tekintenek egymásra.) Hallgattok? NŐK Nem tudjuk... LAURA A gróf szent ünnepséggel nyitja meg hatalomba lépését. (Lujza ismét írni kezd) Ah! Ne tudja meg a boldogtalan, miféle esküvői szertartás közeledik, s ki lesz ott a vőlegény! Ily kegyetlen hírbe bele is pusztulna! LAURA, KAR Olyan mint egy liliom, melyet kiszántott a kegyetlen eke; egy angyal, melyet idele száműztek a mennyből! Második jelenet MILLER, előbbiek MILLER Lujza! Leányom! (Lujza apja karjaiba ugrik.) LAURA E szemérmes ölelkezést ugyan ne zavarjuk! Csupán az Isten legyen tanú a leány és atyja között! (Társnőivel távozik.) MILLER Sápadt, szomorú vagy. LUJZA Nem, apám, nyugodt vagyok. MILLER Apádnak szabadulása, óh, milyen sokba került neked! Mindent megtudtam Wurmtól. LUJZA Mindent? MILLER Érettem szerelmedről is lemondtál. LUJZA Igaz. (De csak a földön!) (Lassan az asztalhoz megy.) MILLER (Baljóslatú nyugalom ez! Szívemet balsejtelem szorítja el...) (Lujza, aki időközben befejezte a levelet, visszatér Millerhez.) Miféle írás ez? LUJZA Ígérd meg az életére, ha szeretsz, óh, apám, hogy eljuttatod neki! MILLER (Merőn néz Lujzára, majd kinyitja a levelet és olvasni kezdi.) "Rettenetes árulás szakít szét minket, óh, Rudolf... Esküszó tiltja, hogy többet mondjak... Létezik egy hely, ahol nincsen csalárdság, az eskü nem bír hatalommal... Ott várok rád... Mikor az éjféli harangszót hallod, gyere..." (A levél kihullik a kezéből.) Lábam alatt reszket a talaj... (Egy percig lesújtottan hallgat, aztán reszkető hangon fordul Lujzához.) Az a hely... Elhagy az erőm! Az a hely csak nem...? LUJZA A sír. (Miller elrémül.) Miért rohan meg ily nagy rettenet? MILLER Ah! Villám sújtott fejemre! LUJZA A sír egy ágy – virágokkal behintve, melyben az igazak teteme fekszik; csupán a bűnös, remegő szívek számára ölt a halál viszolyogtató formát. Ám két ártatlan, hűséges lélek nem retten meg a jelenlétében... Hiszen az maga az angyal, mely megnyitja a mennyet, ahol az örök szerelem mosolyog. MILLER Leányom! Elragad a rémület. Lányom, ... képes volnál... önmagad ellen...? Az öngyilkos számára nincs kegyelem! LUJZA Hát bűn a szerelem? MILLER Hagyd! Jaj, hagyd! (Borzadva távolodik el lányától, és egy székre rogy, aztán zokogásban tör ki, fölkel, kézen rgadva lányát, a sírástól szakadozó szavakkal szól hozzá.) Arcomat a ráncok, nézd, már végigszántották... A nehéz évek őszbe vonták hajamat... Az apának a szeretet gyümölcsét idős éveiben kellene learatnia... S te kegyetlen, könnyek és fájdalom árjával halmozol el? Ah! A sírba, mit megnyitni vágysz, a szülönek kell először alászállni! LUJZA Ah! Nem! Nyugodj meg, apám! Jaj nekem, mekkorát vétkeztem! Ne sírj! Hallgass rám! MILLER Lujza! LUJZA A levelet összetépem... megsemmisítem. (Darabokra szaggatja.) MILLER Akkor hát azt akarod...? LUJZA Éretted, jó apám, életben akarok maradni. MILLER Igaz lehet? LUJZA Lányod, lásd, bűnbánóan hullik lábad elé...! MILLER Nem, leányom! Állj fel! Ugyan! kellj fel! Itt, szívemen... (Felemeli a lányt, és mélységes apai gyöngédséggel szorítja szívére.) LUJZA, MILLER Ez ölelésben a lélek feledi, mennyi gyötrelmet állt ki ezidáig! LUJZA De szökjünk el! Itt szörnyű veszély környékez minket... MILLER Bölcs gondolat. LUJZA Hamarosan álomra hunyod szemedet... Még oly távol a nappal. Mihelyt közeleg a hajnal távozunk. MILLER Igen, lányom, igen. (Szobája felé indul, majd visszatér, mégegyszer megöleli a lányát.) LUJZA, MILLER Elindulunk bujdosó szegényekként, amerre a sors vet minket... Az emeberektől kenyérért kéregetve járunk majd házról házra. Olykor talán könnyben ázik majd szemünk, de a leány mindig apja mellett marad! Az apa és a lány áldani fogja az istent! Pitymallatkor eltávozunk. Hajnalhasadáskor eltávozunk. (Miller a szobájába megy. Lujza lassan a másik irányba indul, amikor figyelmét felkelti a templomból áthallatszó orgonaszó.) LUJZA Ah! Utolsó imádság e drága földön, ahol boldog volt az élet... És ahol ő azt mondta "Szeretlek." Másutt imádkozom már holnap. (Térdre ereszkedik; mialatt néma imába merül, az ajtóban egy hosszú köpönyeges férfi jelenik meg, egy szolga társaságában.) Harmadik jelenet RUDOLF, előbbi RUDOLF (visszafogottan a szolgához) Térj vissza a kastélyba, tudasd atyámmal, hogy közeledik a szertartás, én itt várom. (Szolga el.) (Imádkozz! Itt az imádság ideje!) (Kebléből üvegcsét vesz elő, és a pohárba önti tartalmát. Lujza felkel, Rudolfot látva összerezzen.) Te írtad ezt a levelet? (A Wurmnak írt levelet Lujza elé tartja, aki nem képes válaszolni.) Nos? Te... írtad ezt? (A kérdés ismétlésekor egész testében megremeg, mint aki a sorsa fölötti döntést várja.) LUJZA (Mint aki halálra szántan az utolsó szót mondja ki) Igen. RUDOLF (Lerogy egy székre.) Lángol a vérem... a torkom... rettentő tűzzel... Valamit inni! (A kehelyre mutat, Lujza átadja neki, Rudolf iszik belőle.) Keserű ez az ital. LUJZA Keserű? RUDOLF Igyál! (Lujza iszik; a fiú elsápad és elfordítja tekintetét.) (Minden bevégeztetett.) LUJZA Nem. (Rémes csend.) RUDOLF Szökni készülsz... Egy másik férfi várja, hogy követhessen téged; engem egy másik nő vár, hogy kövessen az oltár elé. LUJZA Mit mondasz? Tehát...! RUDOLF Hiába várnak. (Öles léptekkel az asztalhoz siet, lecsatolja szíját és kardját, és maga elé dobja azokat.) Isten veled, kard, melynek az ártatlanok és elnyomottak védelmére esküdtem! LUJZA Jóságos ég! Mi van veled? RUDOLF El... akad... a lélegzetem! LUJZA Jaj! kortyolj még néhány cseppet... Felüdít majd! (Ismét nyujtaná a poharat.) RUDOLF Ah! Minthacsak tudná, mit kínál, az álnok! LUJZA Rudolf, képes vagy ily kegyetlen szavakkal illetni a te Lujzádat? RUDOLF Ah! El, el tőlem ezt a csalfa arcot... e szemeket, melyekben a csillagok élénk és tiszta fénye ragyog! Világmindenség teremtője, miért bújtattál angyali külsőbe egy pokolbeli lelket? LUJZA S nekem hallgatnom kell? Muszáj? RUDOLF Csak hátrébb! Legalább e szorongatott percekben légy könyörületes egy boldogtalanhoz! Ah! (Könnyekben tör ki.) LUJZA Könnyezz, könnyezz! Fájdalmad jogosabb haragodnál, jaj, de mennyire! Óh! Szívedre balzsamként szálljon e könny. Ha imám Isten elé jutva végre meghallgatásra lel, kérem majd, hogy szenvedéseid kínja kevésbé legyen keserves. RUDOLF A rám nehezedő gyötrelmek között Isten magamra hagyott... Nem, e könnyek nem hoznak sem megnyugvást, sem enyhet... Vízcseppek, miket a jég hullat egy sír boltozatáról. Eleven vércseppek, miket egy haldokoló szív ont. (A kastély toronyórája üt. Rudolf megragadja Lujza kezét.) Te nő, rettenetes óra ütött számunkra,... A végső! LUJZA Rudolf! RUDOLF Nehogy hazugságon érjelek, vigyázz! Wurm a szerelmed volt? LUJZA Óh, csillapodj! RUDOLF Jaj, ha hazudsz! Jaj! Mielőtt e lámpás kialudna, az Isten előtt fogsz állni! LUJZA Mit? Magyarázd meg! Beszélj! RUDOLF Vélem együtt halált ittál! (A pohárra mutat; Lujza szinte összeesik, Rudolf egy székre segíti.) Az éghez fordulj, Lujza! LUJZA (Pillanatnyi hallgatás után mintegy gondolattól hajtva fölkel.) Azt mondtad, a halált? Ah! Feloldott hát minden kötelmem alól! Feltárom az igazságot. Tudd meg! Ártatlanul halok meg. RUDOLF (riadtan) Ó, Istenem! LUJZA Az irgalmatlanok atyámat gúzsba kötötték... És én... RUDOLF Mondd végig! LUJZA Én szerencsétlen, ... hogy kimenekítsem őt a halálból... ahogyan az a szörnyeteg... Érts meg! Wurm parancsolta... megírtam a levelet. RUDOLF Óh, mennykő! És én megöltelek téged! LUJZA Jaj, nekem! RUDOLF (Haját tépkedve kétségbeesett üvöltésben tör ki.) Átkozott a születésem napja, a vérem, atyám...! Te kegyetlen isten, rettentő haragodban teremtettél engem! LUJZA A pillanatra, melyben boldog voltál... A közeledő halálra (kérlek), ah, hagyj fel az Örökkévaló becsmérlésével! Kímélj meg e borzalomtól! Negyedik jelenet MILLER, előbbiek MILLER Mily kiáltozást hallok...? Kit látok! Óh, egek! RUDOLF Kit? Vérednek gyilkosát, te boldogtalan... MILLER Mit mondott? Megdermedek! LUJZA Apám! MILLER Lujza! RUDOLF Ám az ő lábai előtt akarlak leszúrni... (Magához veszi a kardot.) LUJZA Rudolf,... Maradj! Keblemben már... elárad... a halál... (Rudolf az asztalra dobja a kardot, és Lujzához siet.) MILLER A halál! Ah! Mondd... RUDOLF Nem maradt kiút... Mérget ivott! MILLER Lányom! Mérget! (A szorongástól elnémulva fordul lányához, aki átkulcsolja apja nyakát.) LUJZA Apám,... vedd végső... búcsúmat! Áldj meg engem,... ó, apácskám... Rudolf, a kezedet...! Érzem, elgyengülök... Többé el nem válok tőled... fátyol borul rám... Ah! Jöjj velem...! Ah! Ne hagyj el...! Együtt fogadjon... minket... az ég...! RUDOLF Ah, bocsásd meg bűnömet, s az Isten is megbocsátja! Egyazon végzet egyesít minket... már engem is átjár a halál jege... Igen, jövök veled, mennyei lélek... Együtt fogadjon minket az ég! MILLER Ó, leányom, óh, atyai szívem élete, mindörökre elválunk hát? Öregségem varázsos ígérete, álom voltál, kegyetlen álom! Többé nem enyém e szent angyal... Irígyen elragadja tőlem az ég. (Lujza meghal.) Ötödik - záró - jelenet Az összes többi szereplő, előbbiek ZAVARODOTT HANGOK (bentről) Rejtélyes kiáltások e falak között... Mi történt? WALTER (aki elsőként érkezett) Meghalt! NŐK Irgalmas Isten! (Körülveszik a halott Lujzát, s a mellette térdeplő Millert, aki maga is mozdulatlan és sápadt, akár egy holt.) RUDOLF (Észreveszi szék mellett ácsorgó Wurmot; megragadja a kardját és ledöfi őt.) A te bűntetésed, te hitvány, a halál! (Walterhez) A te büntetésed... Lássad!... (Holtan rogy Lujza mellé.) WALTER Fiam! MINDENKI Ah! VÉGE Csákovics Lajos nyersfordítása