NÉP
Dicsőség
a magasságos egeknek,
az
égre törő hegyeknek,
a
felhőtlen láthatárnak,
a
ragyogva kelő napnak!
E
boldog napon
a
világ ugrándozzék örömében,
mert
közel már az emberekhez
a
szeretet királysága!
Dicsőség!
Az eljövendő népei
zengjék
emlékezetünket!
Dicsőség
az egeknek! Dicsőség!
BÁRD
Magasztos
látvány! Íme, a Föld
távoli
partjairól, ahol perzselően
tündöklik
a Nap, ahová a hó
fehér
köpönyeget borít, a hajók
vándorló
csapata evez
a
széles óceán vizein,
s
egy mágikus templom felé tolong; s ezen templomban
ezrekre
és ezrekre áradnak a géniusz
páratlan
csodái! … Jött egy nap,
mikoron
őrjöngve megjelent a háború
réme;
fegyverek zaját
hallottam
akkor, kardok csattogását,
kocsik
és harci mének viharzását,
diadalkiáltást,
és fájdalmas
üvöltést…
és ott, hol egykor vér gőzölt,
a
csatamezőn, most gyászos
temető
emelkedik, és a fohásznak,
a
könnynek és siralomnak gyászdala…
Ám
ma a békés Istennő egy fuvallatára
kialszik
a harag, és ha a harctéren
voltak
is kegyetlen ellentétek, e templomban ma már
csak
az Emberi Testvériesség létezik.
Szálljon
hát hálaénekünk az Istenhez, aki így kívánta.
Úristen,
aki a földre
harmatot
és virágot árasztasz,
és
ragyogó fellegeket
és
a szeretet balzsamát,
add,
hogy visszatérjenek
a
béke áldott napjai,
s
a Földön a Testvériség
világa
jön el akkor!
Üdv
néked, Anglia, tengerek királynője,
régi
zászlaja a szabadságnak! Óh, Franciahon,
te,
ki nemes véredet ontottad
egy
láncra vert földért, üdv néked, óh, Franciahon, üdv!
Óh,
Itália, óh, Itália, óh, én elárult hazám,
bárcsak
pártodat fogná még jóságosan az ég,
míglen
eljő a nap, hogy újra a naphoz emelkedhess szabadon!
Óh, Itália! Óh, Itália,
óh, én hazám!(Csákovics Lajos nyersfordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése