2010. október 10., vasárnap

De nem érte meg...

Ma lenne 197 éves Verdi József Fortuninó Ferenc, olasz zeneköltő.

A jeles alkalomra egyik legnépszerűbb szerzeményével emlékezem meg, az idősb Germont áriájával a Traviata-ból. Minthogy az oldal elsősorban az operák magyar szövegével foglalkozik, két fordítást is mellékelek a zenéhez: a Nemzeti Színház ősbemutatójához készült elsőt ('Tévedt nő' címen), alább pedig az 1913-as felújításhoz készültet. A korábbi változat formailag hívebb maradt Francesco Maria Piave eredeti szövegéhez, a másik formai hűtlenségevel együtt is szívhez szólóbb, s népszerűbb is lett. Archív felvételről énekel Mario Sammarco.




Germont György:
Óh, fiam sokat aggódék
De vége a gyásznak
Légy újra büszkesége
Családod és atyádnak.

Szülőházad emlékét
Ki törlé ki szívedből,
Ki törlé ki szívedből,
Szülőházad emlékét ?
Ki rabolt el a Provence
Ragyogó szép egétől?
Ki rabolt el a Provence
Ragyogó szép egétől?
Jusson eszedbe, hogy ott
Kiskorod öröme vár.
Egyedül ott mosolyog
Számodra béke sugár.
Velem az ég. Velem az ég.

Óh, ha te gyanítanád
Az apa szenvedését,
Az apa szenvedését,
Óh, ha te gyanítanád.
Fejemet a bú, agály
Miattad megőszíté.
Miattad megőszíté
Fejemet a bú, agály.
Rád akadva végre még,
Ha nem ámít a remény,
Ha a lelkületérzés
benned ki nem aluvék,
Rád akadva végre még,
Ha nem ámít a remény,
Meghallgatott akkor az ég.
Ah! Rád akadva, ha nem ámít a remény,
Meghallgatott akkor az ég.

(Pataki Lajos fordítása, 1857.)

Germont:
Hát nem él szívedben már
az a napsütötte föld,
merre minden üde zöld,
merre dajkád dala szállt?
ahol balzsamos a lég,
ahol tündöklő az ég,
lelked elfeledte mondd
azt a régi régi hont?
Gondolj vissza, hogy mily szép volt
a selymes puha rét,
ahol hallgattad a pásztorok
csöndes énekét!
A te elhagyott hazád
most is híven vár reád…
Jöjj vissza hát, jöjj vissza hát,
jöjj vissza hát!

Fiam, hogyha sejtenéd,
mennyit sírt szegény apád
sok-sok hosszu éjen át
mennyit sóhajtott feléd!
Örök búbánatban él,
fejét ellepte a dér,
téged oly epedve vár,
nincsen egy jó napja már!
De ha föltámadna benned
a lelkiismeret,
és visszatérnél hozzá,
ki oly nagyon szeret,
akkor boldog lesz apád
és az ég százszor megáld! …
Jöjj vissza hát, jöjj vissza hát,
Jöjj vissza hát!
Ah, akkor meggyógyul apád,
s az ég megáld.
Jöjj vissza hát, ó, jöjj, fiam!

(Lányi Viktor fordítása, 1912.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése