Donizetti: A CSENGŐ

A CSENGŐ

(Il Campanello di Notte)

Vígopera 1 felvonásban

A szövegkönyvet Mathieu-Barthélemy Troin, Léon-Lévy Brunswick és Victor Lhérie Az éjszakai csengő (La sonnette du nuit) című vígjátéka alapján írta:

Gaetano Donizetti

Fordította:

Blum Tamás

SZEREPLŐK:

DON ANNIBALE PISTACCHIO, patikus

Basszus

SERAFINA, a felesége

Szoprán

MADAMA  ROSA, Serafina anyja, Enrico nagynénje

Mezzoszoprán

ENRICO, bohém ifjú

Bariton

SPIRIDIONE, Don Annibale szolgája

Tenor

Don Annibale rokonai és vendégei, szolgák

Játszódik Nápoly külvárosában.

Ősbemutató:

1836. június 1.

Nápoly, Teatro Nuovo

I. JELENET

A színen vendégsereg: rokonok, meghívottak; ki ülve, ki állva, esznek, isznak. Spiridione bort töltöget hol ennek, hol annak, míg a kórus énekel.

NYITÓKÓRUS

KÓRUS

Sokáig éljen Annibal,

És éljen Serafina!

Köszöntse őket énekünk,

Legyen mindenki víg ma!

Nagyhírű patikárus,

Szépséges ifjú mátka;

Szívesen nevet Ámor

Ily ritka kedves párra.

Bölcs tudományú férfiú

Jól összeillik véled,

Sok boldogságot rejteget

Tinéktek még az élet.

Köszöntse őket énekünk,

Legyen mindenki víg ma!

Sokáig éljen Annibal,

És éljen Serafina!

II. JELENET

Don Annibale érkezik nászi öltözetben, nagy bukétával a kabátján, karonfogva vezeti Serafinát és Madama Rosát.

CAVATINA

DON ANNIBALE

Bölcsen kell a földön élni,

Azt, mi rossz volt, elcserélni!

Kétszer annyit ér a férfi,

Hogyha házasságra lép!

Mert ha rálel arra a lányra,

Aki jó és néki kedves,

Többé semmi gondja nem lesz,

Vígan éli életét.

Már magamat apukának is látom,

Érzem, hogy szaporodni fog a családom.

Jöjjetek gyermekek,

Szedjetek széjjel!

Kérjetek ezt meg azt

Nappal és éjjel!

„Papa, barackot adj nekem!

Papa, adj nekem gyógyszert!”

S köztük, mint házának jóságos atyja,

Újjászületve ott állok én!

KÓRUS

Adjon az ég nekik ezernyi szépet!

Költözzön be ide a boldogság!

DON ANNIBALE

Tudja meg Nápoly, hogy senki ily boldog

Nem is lesz a földkerekén,

Mert ezt a várost remek gyerekekkel

Egymagam népesítem be én!

Egyik az így jön haza: „Papa,

Adjon egy piskótát!”

Másik, ha fáj a hasa: „Papa,

Adjon egy pirulát!”

„Oá! Oá!”

Apa leszek, apa leszek!

Nápolyt a gyermekeim töltik meg!

Ők töltik meg!

Nápoly városát ők töltik meg!

RECITATIVO

DON ANNIBALE

Barátim, hogyha táncolni van kedvük,

Odabenn szól a zenekar

SPIRIDIONE

Hát menjünk! Éljen a főnök úr, éljen az úrnő!

KÓRUS

A tánchoz, a tánchoz!

Az új házasok éljenek, a lakodalom éljen!

DON ANNIBALE

(Az asztalra pillant)

Jaj nekem! Ó, éléskamrám, ó, borospincém!

Már olyan ez a szoba, mint egy csatatér!

III. JELENET

MADAMA ROSA

Vőm-uram kedves, hadd szóljak két szót önnel.

Míg a sok vendég vigadozik ott benn!

DON ANNIBALE

Tessék, csak mondja!

MADAMA ROSA

Talán nem tudja azt, hogy mennyire fáj

Az érzékeny anyaszív, amikor válik

Egyetlen gyermekétől, s rá kell, hogy hagyja

Egy idegen gondjára…

DON ANNIBALE

De kérem, én nem vagyok idegen,

Hisz’ Nápolyban születtem,

Mégpedig ezerhétszáznyolcvanhétben;

Mindenki ismer: Annibale Pistacchio,

A híres patikárus, szerzője a csodapirulának,

Mely gyógyít epeömlést és asztmát, sőt váltólázat!

MADAMA ROSA

A mi családunk szintén elsőrangú!

Jó férjem ezredes volt, de elhunyt

Antwerpen ostrománál… De ez most mindegy!

Azt az egyet hadd kérem öntől, legyen neki jóságos férje…

Rászolgál, higgye, hisz’ látja, milyen angyali lélek!

DON ANNIBALE

Biz úgy van, biz úgy van!

Talán éppen ezért van, hogy ilyen szörnyen bánt a dolog,

De reggel utaznom kell. A lakodalmi ágyból a delizsánszba lépek.

MADAMA ROSA

Nem tudja kissé halogatni dolgát?

Csak néhány napig, csak addig, amíg véget ér a farsang?

DON ANNIBALE

Nem, nem! Roppant sürgős az ügy.

Holnaputánra személyesen ott kell Rómában lennem;

Megboldogult néném, mint értesültem róla,

Rám hagyott egy kis összeget, és a végrendelkezését

Akkor fogják kinyitni.

MADAMA ROSA

Így tehát, amíg ott jár, Serafinának én leszek társasága.

De most menjünk mi is be!

DON ANNIBALE

Igyon egy kortyot!

Habár úgy látszik, nincs mit…

De, itt egy csepp a boroskancsó alján!

(Inni ad Rosának)

MADAMA ROSA

Pompás! Ez ízlett! Milyen jó itt!

De, tudja, a teljes vigassághoz valaki hiányzik még innen…

DON ANNIBALE

És ki? Enrico talán?

MADAMA ROSA

Ahogy mondja!

DON ANNIBALE

Tudom! Mégis megmondom,

Engedelmet kérek, az az úr nékem nem kell!

Beképzelt fráter, és amiért végigutazta Itáliát,

Már úgy tesz, mintha mindent jobban tudna,

És mindenkit pellengérre állít.

Aztán meg mondják, hogy az én asszonykámnak

Tette a szépet…

(Vidám kiabálás hallatszik.)

No, hallja, milyen vidám az est Enrico nélkül!

A népek jól szórakoznak…

IV. JELENET

SPIRIDIONE

Ez az őrült, ez az őrült!

DON ANNIBALE

Mi volt ez?

SPIRIDIONE

Szembekötősdit játszunk éppen,

Mikor nyílik az ajtó és beront dérrel-dúrral

Egy szörnyű mérges nagyszakállú káplár!

Iszonyú nagyot ordít: „Takarodjanak haza!

Egy, kettő, három!”

Senki nem mer szólni, iszkolnak rögtön,

S mire felkapott mind kabátot, sapkát,

Ernyőt meg botot, mit látunk, kérem?

A kápláron már nincs se kard, se szakáll, se uniformis,

Mert ki volt?

DON ANNIBALE

Ki?

SPIRIDIONE

Nevessen!

DON ANNIBALE

De előbb…

SPIRIDIONE

Nevessen előbb, addig nem mondom!

DON ANNIBALE

(Erőltetetten nevet)

Hahaha… No, ki volt?

SPIRIDIONE

Enrico!

DON ANNIBALE

Hogy törné ki a nyavalya!

MADAMA ROSA

Hisz’ mondtam, nagy tréfamester!

SPIRIDIONE

Hadd folytatom: elkezdték a táncot,

De ő a földre ledobott észrevétlen

Sok-sok pukkanó petárdát…

Volt ijedtség, meg kacagás, hogy durrant:

Piff, paff, puff! Egy párat összeszedtem, no, nézze!

(Zsebéből petárdákat vesz elő és Don Annibalénak mutatja)

DON ANNIBALE

Most már egy lépést nem megyek szoknyája mellől!

(Bentről galoppzene hallik)

MADAMA ROSA

Mit? Galoppoznak? De szép zene!

A szívem ütemre ver… Vőm-uram, jöjjön,

Járjon velem egy galoppot!

DON ANNIBALE

Ó, ó, bocsánat, de sajnos táncolni nem tudok…

MADAMA ROSA

Egy szót se! Gyerünk!

DON ANNIBALE

(Most mi lesz?) De…

MADAMA ROSA

Szót se többet, galoppozzunk rögtön!

(Spiridionét követve távoznak a szomszéd terembe)

V. JELENET

GALOPP és JELENET

A táncospárok átgaloppoznak a színen; Serafina a másik oldalról táncol be Enrico karján, aki a szín közepén elkomorodva megáll és felsóhajt.

SERAFINA

Mi baj? Unod a táncot?

ENRICO

Szép Serafinám, hagyjuk a tréfát!

Úgy beszélek hozzád, mint megbántott szerelmes…

Halljam rögtön, mért mentél férjhez,

Engedelmem nélkül?

SERAFINA

Még számon kéred tőlem?

Azért, mert benned szívemből csalódtam!

Mert rossz vagy, álhatatlan, elhagytál engem…

ENRICO

Csak te vagy álhatatlan!

Csak te, csak te, csak te!

SERAFINA

(távozni készül)

Uram, ég áldja!

KETTŐS

(Enrico visszatartja Serafinát)

ENRICO

El ne menj! Ó, várj még, te hűtlen!

Itt ne hagyjál, hallgass meg engem!

Vagy a gaz, ki elvett tőlem,

Kardom által pusztul el!

Bennem úgy meggyűlt a méreg,

Hogy már félig őrült voltam!

Most belátom, jobb, ha holtan

Fekszem itt, szemed előtt!

Jobb, hogyha holtan

Fekszem itt, szemed előtt!

SERAFINA

Ilyen könnyen nem, nem halsz meg.

Nagy színész és ámító vagy;

Csak a szégyen, s nem szerelmed,

Amitől most mérgelődsz!

Most, hogy máshoz mentem férjhez,

Csak a hiúságod fáj még,

Elfelejted azt, hogy játék

Voltam akkor is neked!

Úgy van, csak játék

Voltam neked; hogy csak játék,

Az voltam én neked!

Másik két nőt szerettél, te korhely!

ENRICO

Ez aljas hazugság! Ez aljas hazugság!

SERAFINA

Tudtamén azt, most kár letagadnod!

Volt még két nő!

ENRICO

De nem, nem, nem!

SERAFINA

Volt még két nő!

ENRICO

De nem!

SERAFINA

Tudtam én azt!

ENRICO

(magában)

(Luigia, Rosa, Giuditta…)

Nem, még három!

(zokogva)

Hűtlen asszony, te csalfa, te álnok…

Mind azért, hogy téged elfelejtselek!

Te álnok!

Mindig, mindig csak téged szerettelek;

Lángolt szerelmem, akár az égbolt;

Az, mit éreztem, tiszta és szép volt;

Így már szeretni nem is szabad!

Most is úgy van, bevallom, mint régen;

Nélküled a szívem megszakad!

SERAFINA

Akkor én is csak téged szerettelek,

S tőled viszonzását hiába vártam;

Jött egy perc, melyben tisztábban láttam,

Mintha napfénytől felszáll a köd.

Tudtam, nálad nem őszinte érzés,

Jobb, ha elmúlik minél előbb.

Hagyd, hogy menjek!

ENRICO

Ó, kegyetlen, hallgass rám!

SERAFINA

Én férjhez mentem!

ENRICO

S engem elhagysz?

SERAFINA

Mindörökre.

ENRICO

Nem szeretsz hát?

SERAFINA

Már nem szeretlek.

ENRICO

Úgy? Hát, ha elveszett a játszma,

Tudok másképp is beszélni!

Vén urad majd még megbánja,

Mért lett épp számodra férfi!

Azt se tudja majd az árva,

Kisfiú-e vagy kislányka;

Elfelejti tudományát,

Tönkre teszi patikáját.

Az, ki altatót jön kérni,

Annak hashajtót fog mérni;

Néked is, kegyetlen húgom,

Bájos kis füledbe súgom,

Hogy a házasságban nem kapsz

Mézet, csak keserű sót!

SERAFINA

Majd az idő, ahogy múlik,

Néked is hoz gyógyulást!

ENRICO

Ó, kegyetlen!

SERAFINA

Gyógyulást!

ENRICO

Mindig, mindig csak téged szerettelek;

Lángolt szerelmem, akár az égbolt;

Az, mit éreztem, tiszta… (de most bosszút állok!)

Így már szeretni nem is szabad!

SERAFINA

Tudtam, nálad nem őszinte érzés,

Jobb, ha elmúlik minél előbb.

Stb.

Majd az idő, ahogy múlik,

Néked is hoz gyógyulás!

Stb.

ENRICO
(Megkapod a kezelés, ne félj!

Bájos húgom, büntetést érdemelsz!

Megkapod az orvosságod,

Visszavonnád házasságod!

Tőlem megkapod, mi jár, igen, minél előbb!)

Hát, ha elveszett a játszma,

Tudok másképp is beszélni!

Stb.

VI. JELENET

RECITATIVO

ENRICO

(Észreveszi Don Annibalet)

(Itt jön a férje! Most rajta!)

(Térdre hullik Serafina előtt)

Nem menekülsz el úgysem,

Jól tudod, te hűtlen!

DON ANNIBALE

Ó!

SERAFINA

(Itt a férjem!)

ENRICO

Állj meg hát, kegyetlen!

DON ANNIBALE

Tolvaj! Rendőr! Vizet! Tüzet! Gyorsan! Segítség!

MADAMA ROSA
Ej, mit kiabál, kérem?

DON ANNIBALE

A csábítót megfogtam!

Vagyis… No, tessék… Álljon fel, azon nyomban,

S takarodjon e hölgytől!

ENRICO

(Talpra áll)

Talán úgy tűnt, térdelek éppen?

Nem. Ön téved. Nem térdelek.

MADAMA ROSA

Nem térdel, látja.

DON ANNIBALE

Most már, azt én is látom.

ENRICO

De uram, félreértett!

Próbáltunk egy kis rögtönzést itt ketten,

Melyet, hogyha tetszik, előadnánk a tisztelt társaságnak.

MADAMA ROSA

Kitűnő ötlet! Halljuk, csak halljuk!

DON ANNIBALE

Egy fityfenét! Késő is van már, és én még…

MADAMA ROSA, SPIRIDIONE

De, halljuk!

ENRICO

(Most mi legyen?)

SPIRIDIONE

(No, most mi lesz?)

ENRICO

(Csak bátran!)

Íme… egy zord tragédia, verses klasszikoromantikus…

Van benne három főszereplő…

És én fogom játszani a… Hm…

Szépséges úrnőnk játssza majd a… Hmm…

És ön pedig a… Hm…

DON ANNIBALE

Ez ám a szerep!

MADAMA ROSA

Csendet!

ENRICO

És a címe lesz: Zasse, Zanze és Zonzo.

Most elmondom a témát.

MADAMA ROSA

Csupa fül vagyok.

ENRICO

Én vagyok Zasse, imádom Zanzét;

És arra vágyom, hogy elkergessem Zonzót.

(Don Annibaléhoz)

Ez lesz majd ön.

Függöny fel!

„Egy eperfának alján

Vad fájdalomban senyved,

S zokog szegény kis Zanze,

Hogy nem lel tiszta szerelmet.”

Ekkor jön Zasse, s néki felfedi azt, mi keblét marja…

Majdan ő kezet csókol… És közben Zonzo ott áll lesben…

De Zasse újabb csókkal illeti Zanzét…

Sőt, búcsúképpen még átölelik egymást…

Előugrik Zonzo, igen mérges a képe, s így kiált:

’Zanze, reszkess, te gaz!’

Ám Zanze így felel:

’Ziffe.’ Zonzo hívja Zaffit, aki fogja a kését, és Zassét Zanze szeme láttára levágja.

Mily szörnyűséges helyzet! Ájultan hull le Zanze

Zasse hűlt tetemér, s Zonzo így sóhajt:

„Jaj, Zanze! Jaj, Zanze! …’

(Éjfélt kongatnak)

DON ANNIBALE

Nem hallja? Itt van az éjfél!

Azt hiszem, most már ki-ki térjen az ágyba!

SERAFINA

Ó, Anyám!

DON ANNIBALE

Jó anyósom, itt ez a szoba az öné lesz!

ENRICO

Hát az enyém?

DON ANNIBALE

Ott kinn, az országúton.

MADAMA ROSA

Nos, menjünk, Serafina!

(Serafina és Rosa a nászszobába lépnek)

KÓRUS

Búcsúzunk mi is.

ENRICO

Egy perc még, barátim, várjunk!

Egy búcsúének köszöntse a férjet!

Spiridione, még tölts a poharakba!

Tudok egy új dalt, Milánóból hoztam,

Ott nagy divat.

A versszakok végét majd énekeljék vélem!

KÓRUS

Spiridione, no, tölts már!

SPIRIDIONE

(Boros flaskókkal jön)

Igenis!

KÓRUS

Hát halljuk!

BORDAL

ENRICO

Töltsd a kelyhet édes borral

És ne gondolj bánattal, gonddal;

Víg dalunknak boldog hangja

Járjon minden házat át!

Mert a borban él a mámor,

Borban él a vigasság!

Töltsd a kelyhet, töltsd a kelyhet!

KÓRUS

Ah! Töltsd a kelyhet édes borral, stb.

Töltsed, töltsed!

Mert a rosszkedv lassan szűnik,

Ám a mámor könnyen eltűnik,

És az élvezetnek édes perce

Fölcsillan, s gyorsan messze szál.

ENRICO, KÓRUS

Elrepül, messze száll.

Fölcsillan, s gyorsan messze száll.

Stb.

Ah!

RECITATIVO

DON ANNIBALE

Urak, hölgyek, nyugovóra!

ENRICO

(Az ágyba jutnod nem egyszerű, csak vigyázz…

Mert az éjjel egy kis álarcos komédiát láthatsz!)

Szépséges álmot!

KÓRUS

Hát menjünk!

ENRICO

Majd reggel visszatérünk!

KÓRUS

Jó, és akkor majd szép utat kívánunk.

ENRICO, KÓRUS

Az új házasok éljenek!

Most jó’jszakát kívánunk!

(Távoznak)

VII. JELENET

DON ANNIBALE

Átkozottak! Csakhogy elmentek már!

(Spiridionéhoz, aki bezárta az utcára nyíló ajtót)

Spiridione, most segíts levetkőzni, de gyorsan!

SPIRIDIONE

Itt vagyok már! Ki az? Minthogyha szólt volna a csengő…

DON ANNIBALE

Talán megbolondultál? Az kell nekem most éppen!

SPIRIDIONE

De, ha szólna, ki se bújjon az ágyból;

Aki jönne, tőlem kap gyógyszert!

DON ANNIBALE

Nem! Mit képzelsz? Itt van az új rendelet:

(olvas)

„Figyelembe véve a számos balesetet, elrendeltetik, hogy éjnek idején a gyógyszerész személyesen köteles gyógyszereit árusítani. A rendelet megsértőit börtönnel büntetik.”

Remélem, hogy senki nem fog felzavarni.

Hozzad gyorsan a csipkés hálóingem és a házikabátom… De ki jön? Jaj, az anyósom…

(Elbújik)

MADAMA ROSA

 (A nászszobából jön, kezében az ajtó kulcsával)

Jövök, vőm-uram… De hol van? Hova lett Annibale?

DON ANNIBALE

Itt vagyok, itt!

MADAMA ROSA

Ím, ez a nászszoba kulcsa.

DON ANNIBALE

Várjon, várjon! Álljon meg ott a szeméremnevében!

Így nem láthat meg engem!

MADAMA ROSA

Már értem. Ide az asztalra teszem a kulcsot,

És kora reggel jövök kelteni majd.

DON ANNIBALE

Nem kell, hogy fáradjon… Fölkelek én magamtól!

MADAMA ROSA

Hát akkor jó éjt, szerelmes Cupido!

(Távozik)

DON ANNIBALE

(Spiridionéhoz)

Nos, hogy tetszem?

SPIRIDIONE

Csodálatos! Mint Cupido hálósipkában,

Házikabátban.

DON ANNIBALE

No, menj, bújj be az ágyba;

Mielőtt elindulok, légy te is talpon!

SPIRIDIONE

Majd ruhástól alszom.

(El)

DON ANNIBALE

(Fogja a lámpást és a kulcsot, indul a szobába)

Jaj, mért viszket a bőröm?!

(Megszólal a csengő)

Éppen most…! Nyitom rögtön!

(Fogja kulcsot és a lámpást, kinyit)

ENRICO
(Francia piperkőcnek öltözve, szemüvegben)

Bonsoir, bonsoir, bonsoir!

DON ANNIBALE

Tessék, kérem?

ENRICO

Je vois demande pardon dé venir vous deranger,

Mais quand un homme souffre… voyez vous, mon ami…

Je tiens la fiévre… sentez, tátez, touchez.

DON ANNIBALE

(Bár értenék egy szót!)

Tisztelt uram, talán lenne szíves helyi nyelvünkön szólni!

ENRICO

Bien, bien, mondani úgy, és ön értelmezni majd.

 Je suis a beteg, és kell medikámentum.

DON ANNIBALE

Talán jó lesz, ha panaszait elmondja. Akkor tudok…

ENRICO

Voici… Én volni a bálba…

e j’ai tánszolni ’árom óra en suite…

Ó, be hőség van ott! Én ezért enni, úgy körülbelül

harminc-negyven fagylalt a számba, c’est lŕ dire sorbetton.

DON ANNIBALE

(Hogy föl nem fordult!)

DON ANNIBALE

És ettől lenni dotte un embaras ici… dans l’estomac…

S hogyí megint en bon point legyek, il me faut

Vagy cinq vagy six bouteilles de Malaga… Champagne…

Oportň Oportň… monsieur, prenezles donc.

DON ANNIBALE

(Hogy az ördög! Ez az úr engem kocsmárosnak tisztel. Majd kimosom a gyomrát.)

Várjon kérem itt rám, pillanat múlva egy remek bort fog kapni!

(Van valahol egy flaskó ihatatlan lőrém…)

(Távozik)

IX. JELENET

ENRICO

Te buta patikus, lesz egy kis munkád, amikor visszajössz!

Bár most a tréfa elején tartunk még csak, lesz ma itt nemulass az éjjel!

(Kis cédulát helyez Serafina ajtajának kulcslyukába.)

De addig a szobád ajtaja elé toljuk a szekrényt… és a székeket az asztalra rakjuk.

Csak azt szeretném látni, a nagytudású férfi hogy’ tájékozódik saját otthonában!

De jön…

(Eloltja a lámpát, a szín sötétbe borul)

DONA ANNIBALE

Itt van a bor! Ki fújta el a gyertyát?

(A földre helyezi a flaskót, Enrico hangjának irányába tapogatódzik.)

ENRICO

Par ici… Lenni egy nagy rosszullétem, et j’aurai fait tomber

Véletlenségből lökni le la lumičre.

(Don Annibale rátalál Enricora)

C’est égal… ŕ nincs szükség de votre borocska.

Merci, merci, … csak mutassa az ajtót!

DON ANNIBALE

Erre, csak tessék!

ENRICO

Megyek az ágyba.

DON ANNIBALE

Én szintén.

ENRICO

(Azt te csak képzeled.) Bon soir!

DON ANNIBALE

(Enricót kituszkolja az ajtón)

Ég áldjon!

X. JELENET

Semmi baj, meg se gyújtom már a gyertyát;

És akár behunyt szemmel repülök hitvesemhez.

(Útközben meglöki az asztalt és leveri a tányérokat)

Jaj, szegény porcelánom! Azt hittem pedig, a szoba közepén járok!

Hogy jöttem akkor ide a sarokba?!

(Az hálószoba felé indul, ahova Enrico a szekrényt tolta)

Ejnye! Hogy kerül ez a kulcs a szobám ajtajába? Sehogy sem értem…

(Felismeri a szekrényt)

No lám, tán elment az eszem, hogy a szekrényben keresem az ágyat! Tájékozódjunk!

A kisszekrénytől balra volt azelőtt az ajtó… Arrébb ment volna? Spiridione, Spiridione! Te mamlasz! Máris horkol a disznó.

Tudom, hát persze, az asztalra tettem délután a foszforos gyufámat! Itt is van…

(Fényt gyújt)

Talán az ördög játszik velem, sose láttam még ilyet!

Itt járkálnak a bútorok! Spiridione alvajáró lett egész biztosan, és alvás közben takarítani kezdett a szobában. Csak türelem!

(Miközben a bútorokat tolja a helyükre, megszólal a csengő)

Ó, az a hétszentséges csengő!

(Megy nyitni)

XI. JELENET

ENRICO

(Álöltözetben)

Ez a híres Pistacchio kitűnő gyógyszertára?

DON ANNIBALE

Úgy van! S maga Pistacchio az, ki itt áll.

ENRICO

Ó, pompás!

DON ANNIBALE

De félre udvariasság!

Már késő van, mit óhajt?

ENRICO

Tudja meg, kérem, hírneves énekes vagyok,

És holnap este fellépek a Csengő című operában.

Egy újdonság, de remek! És sajnos jól berekedtem,

Hallottam, hogy  a maga pirulái mily nagyszerűek

légcsőhurut ellen, ezért…

DON ANNIBALE

(A szekrény felé indul)

Azonnal hozom is!

ENRICO

Egy percre! Azt hiszem, jobb ha tudja, mért reked be a torkom.

DON ANNIBALE

De…

ENRICO

Üljön le! 

DON ANNIBALE

Késő van…

ENRICO

Hány az óra?

DON ANNIBALE

(Egy kicsit ráijesztek.)

Nézzük csak! Tíz perccel múlt el három.

ENRICO

Az jó. Az nekem még nem késő.

Sose szoktam öt előtt lefeküdni.

DON ANNIBALE

Drága uram…

DON ANNIBALE

Üljön le, és hallgassa a történetet végig!

DON ANNIBALE

De hogyha engem nem érdekel!

ENRICO

Vagy leül, vagy reggelig nem megyek el.

(Don Annibale kelletlenül leül.)

KETTŐS

ENRICO

Megszerettem egy csalfa hölgyet,

Ő meg mással… ilyen az élet!

És nem szánja féltékeny szívem,

Merthogy ő kegyetlen lélek;

S azt ki éjjel-nappal járkál

Választottja ablakánál,

Azt a bóra és a sirokkó

Úgy megfújja, hogy a lábán meg sem áll!

(köhög)

DON ANNIBALE

Hogyha kérdi a véleményem,

Én a bajtól megkímélem,

Nem fog fájni többé a szíve,

S nem fog ázni kinn a szélben,

Tehát hagyja ott a hölgyet

Vagy azonnal vegye nőül,

S úgy a szíve, mint a torka

Egykettőre helyreáll!

A torka rögtön helyreáll!

ENRICO

És ha holnap kifütyülnek?

DON ANNIBALE

Ilyen hanggal föl nem sülhet.

Remek piruláim vannak.

ENRICO

Adja gyorsan, adja gyorsan!

DON ANNIBALE

(A szekrényhez megy a pirulákért)

De…

ENRICO

Ide, hé!

DON ANNIBALE

Kérem…

ENRICO

Ide, hé!

DON ANNIBALE

Előbb tán…

ENRICO

Ide, hé!

(Egyszerre lenyeli az összes tablettát)

DON ANNIBALE

(Egy nyelésre mind befalta,

Bár dögölne meg belé!)

ENRICO

(boldogan próbálgatja a hangját)

Ahahahahaha…

Jó!

Ahahahahaha…

Még jobb!

Ahahahahahahaaaaaa…

Nagyszerű, nagyszerű!

Feketén leszállt az éjjel,

Nem süt még se hold, se csillag;

Teljen el szíved a kéjjel,

Hisz a gondolámra hívlak!

Mért is alszol, ó, én lánykám,

Tudd meg nálam vár az üdv!

Ah!

Stb.

DON ANNIBALE

Elég! De kérem! Nagyon késő…

Talán fáradjon el már! Uram, jó éjt!

Mondom, jó éjt!

ENRICO

… Alszol lá…

(elcsuklik a hangja)

..á …á

Jaj, berekedtem újra!

DON ANNIBALE

Püff! Püff!

ENRICO

Egy porciót még kérek!

(síránkozva)

Jaj, berekedtem újra!

Egy porciót még kérek,

Rögtön adjon, rögtön adjon!

DON ANNIBALE

Jó, de aztán békén hagyjon!

ENRICO

(hevesen)

Jó, jó, csak gyorsan!

DON ANNIBALE

De aztán békén hagyjon!

ENRICO
Csak gyorsan, gyorsan, gyorsan!

Ha a torkom rendbe jött,

Elmegyek, elmegyek!

(Annibale a szekrényhez siet és skatulyát vesz el.),

DON ANNIBALE

Nos, mit érez?

ENRICO

(Különféle pirulákat kapkod be a dobozból, majd trillázni kezd.)

Non plus ultra!

Szól a voce, ez remek!

U, u… ez remek!

U, u… Ez remek!

(Váratlanul megragadja Don Annibale kezét)

Jöjjön el holnap, legyen ott este

Ön, aki hangom visszaszerezte!

Sohasem hallott még olyan trillát

És olyan kromatikus futamot.

Ah… ah… ah… ah…

E… e… e… e…

I… i… i… i…

O… o… o… o…

u… u… u… u…

a… e… i… o…

Nagy csoda lesz, amit hallani fog,

Nagyszerű lesz ez a torok.

DON ANNIBALE

De ha most nem megy, ha nem hagy békén,

Nem állok jót magamért a végén!

Hol a furkós, az kell, már látom!

Te buta dalnok, unom a dolgot,

Haragom nem is tartom vissza már!

Ott van az ajtó, takarodj hát!

Ott van az ajtó, no lódulj már!

Egy-kettő, egy-kettő, lódulj már!

ENRICO

Lalalalalalala… Hallja majd ott,

Micsoda hangokat ad ki magából

Az ilyen torok!

Lalalalalala…

Micsoda hangokat képes kiadni

Az ilyen torok!

DON ANNIBALE

Nem tartom vissza már haragomat!

Juj! Pfuj! Juj!

Te buta dalnok, unom a dolgot,

Egy-kettő, lódulj már!

Vissza nem tarthatom a haragot!

(Kizavarja Enricot és bezárja az ajtót.)

RECITATIVO

DON ANNIBALE

Te énekesek alja, remélem holnap

A közönségtől záptojást fogsz kapni!

Szerelmem tündérszárnyán, Serafina

Hozzád szállok! Mi az újra?

A kulcslukba egy cédulát dugtak!

Olvassuk csak!

(sebesen átfutja az írást)

Az ördög! Spiridione! Spiridione!

SPIRIDIONE

(bentről)

Ki az?

DON ANNIBALE

Én! Gyere!

SPIRIDIONE

Miért?

DON ANNIBALE

Gyere, ha mondom!

XIII. JELENET

SPIRIDIONE

(Kijövet)

Mit parancsol?

DON ANNIBALE

Tán tudod, hogy ide a zárba hogy került ez a levél?

SPIRIDIONE

Milyen levél? Egy szót se értek.

DON ANNIBALE

A bútoraim mért mentek arrébb?

SPIRIDIONE

Nem tudom.

DON ANNIBALE

Forog a fejem, ezt sem tudom, hol állok.

SPIRIDIONE

De mondja…

DON ANNIBALE

Hát figyelj, és reszkess velem együtt!

SPIRIDIONE

Olvassa csak gyorsan!

DON ANNIBALE

(olvas)

„Az, akit oly súlyosan megsértett, bosszút áll ma éjjel.

Ne feküdjön le, ha kedves az élete!

Egy jóakarója”

Hát ehhez mit szólsz?

SPIRIDIONE

(ásítozva)

Ehhez? Hát…

DON ANNIBALE

Ki írta?

SPIRIDIONE

Hát…

DON ANNIBALE

Mit mondasz?

SPIRIDIONE

Hát… Két nagy szamár van itt.

DON ANNIBALE

Te vagy az egyik persze.

SPIRIDIONE

A másik ön.

DON ANNIBALE

Köszönöm!

SPIRIDIONE

Aki ezt írta, az vendég volt az este,

És aki eljön, hogy bosszút álljon…

DON ANNIBALE

Hát az ki?

SPIRIDIONE

Enrico!

DON ANNIBALE

Hát persze, hogy Enrico!

SPIRIDIONE

De vigyáznunk is kéne!

DON ANNIBALE

De hogyan? Kitaláltam! Eredj ki gyorsan,

És az ajtó előtt hajnalig őrködj, amíg…

SPIRIDIONE

Őrködik a fene! Hisz’ félig alszom. Alá’szolgája!

DON ANNIBALE

Mi lesz?

SPIRIDIONE

Jó, van egy tervem: a petárdákból behoztam az este;

Most letesszük az ajtajához őket, és ha a bosszúálló rálép,

Mind felrobbannak, felébredek, nagyot kiáltok…

Bejön az őrség, és elkapják a fickót!

DON ANNIBALE

A salétromos eszed mindenit! Ez ám a remek ötlet!

SPIRIDIONE

No, akkor gyerünk!

(Az ajtó elé szórja a petárdákat, közben csöngetnek)

DON ANNIBALE

Ki ez már megint?

SPIRIDIONE

A kisablakon keresztül kinézek.

Csak egy öreg.

DON ANNIBALE

Aki öreg, ne mászkáljon éjjel!

Hogy mennyi itt a beteg!

Épp a legjobbkor kezd menni a boltom!

Nyisd ki; hadd legyünk gyorsan túl a dolgon!

(Spiridione kinyit és távozik)

XIV. JELENET

KETTŐS

(Enrico siet be házikabátban, hálósipkában, elkínzott arccal.)

ENRICO

Gyógyszerész úr, kérem szépen!

Gyógyszerész úr, kérem szépen!

DON ANNIBALE

Jézus Mária! Mi baj van kérem?

ENRICO
Gyorsan, gyorsan, nagyon gyorsan

A receptet, amit hoztam,

Azonnal készítse el!

DON ANNIBALE

Jó, de hol van?

ENRICO

Itt nálam.

DON ANNIBALE

Hadd lássam!

ENRICO

(A zsebeiben matat)

Nem találom, nem találom…

DON ANNIBALE

(Hogy az ördög!)

ENRICO

Otthon hagytam, nincsen nálam!

Megyek és hozom.

(Indul)

DON ANNIBALE

Hát csak menjen!

ENRICO

(visszafordul)

Megtaláltam!

DON ANNIBALE

(Máma éjjel szép kis bál van!)

ENRICO

Előbb elmondom a feleségem panaszait mind.

DON ANNIBALE

De a magasságos égre!

A receptet adja végre!

ENRICO

Jobb, ha tudja, és a gyógyszert

Elkészíti aszerint.

DON ANNIBALE

De ha nem kell…

ENRICO

Elkészíti, elkészíti aszerint.

A szegény Anasztázia,

Aki miatt zavartam

A féllábára sánta lett,

Egy porcogója elrepedt,

És epe baj is bántja,

A tüdeje sincs rendbe’ már,

Úgy fütyül, mint a kismadár,

Egy dudor nőtt a derekán,

S egy daganat a karján

És ennyi bajtól aztán

A közérzete rossz,

De azt mondja a doktor,

Hogy ez mindent rendbe hoz.

(Felmutatja az összetekert receptet, melyet lassanként kihajtogat.)

Ez, ez, ez mindent rendbe hoz!

(olvas)

Végy levendula ecetet

És öntsél hozzá lánytejet,

És keverj hozzá rézvizet,

Meg feneporos kéneget,

De legyen benne szagos ír,

Meg büdösköves hamuzsír,

Meg kávéban főtt szenna

És édesvízi menta,

Kell ezenkívül őbele

A törökszekfű főzete

És Antónia balzsam,

Mely használ minden bajban.

Ezt poharakba tölti

És szépen összeönti,

És felforralja lassan,

Mert másképp ugyi párolog

Az Antónia balzsam;

És vágja fel, de súlyra,

És labdacsokba gyúrja…

DON ANNIBALE

De hisz’ ez csupa folyadék!

ENRICO

Ön labdacsokba gyúrja,

Hogy szegény Anasztázia

Majd könnyen vegye be…

Csak mondja, hogy hányat,

Hogy kettőt, vagy ötöt

Vagy tizet, vagy százat,

Vagy hányat vegyen be!

DON ANNIBALE

Oh, oh,oh, várjon!

De hogy csináljak labdacsot?

ENRICO
És kell hozzá pangás elleni lágyító…

DON ANNIBALE

Hogy pangás elleni lágyító?

ENRICO

És hozzá Vénuszköldök…

DON ANNIBALE

Hát az meg mi az ördög?

ENRICO

Meg kaskarilla héja

És baktövises mézga

És kapucinus füstölő

Meg egyiptomi légyölő

És rubiánka libatop

És kenderbuga hagyma

És koriánder magja,

De kell még bele lázpor

És égett vízben kámfor,

Meg kukacolaj fekete

És kánisz Bandi sója,

A kalaplórum gyökere

Meg piros szélű sóska

És vasszegecses alma

És kolofáni gyanta,

És kolofáni gyanta…

Ezt főzze, ezt főze

Et fiat bibita,

DON ANNIBALE

Hogy bibita?

ENRICO

Csak főzze

Et fiat bibita…

DON ANNIBALE

Hogy bibita? Mit képzel?

ENRICO

Bibita et pillola.

DON ANNIBALE

De az meg csupa folyadék!

ENRICO

A többit várja meg!

Várja csak meg, várja csak meg!

A többit várja meg, meg, meg!

DON ANNIBALE

De mondom, hogy az folyadék!

ENRICO

A többit várja meg!

Tovább megyek, tovább megyek:

Végy egy véka páponyapempőt,

Ami már előre megfőtt,

Mügelisztet, flórenclakkot,

Lakszacseppet, kinamakkot,

Lecskecukrot, lőrezsírral,

Némi kígyóhagymaírral,

Oldd fel étetőkővízben,

Forrald újfent három ízben;

Végy még gájszot, gelyvát, gálét,

Bécsi lekvárt, lenmagmálét,

Festő atracélt és tetvet,

Citromízű étvágycseppet,

Aztán macskacsipkepittyet,

Szurokszagú murvapikket,

Csengő linka, katipálma,

Ferencforgács, kerti mályva,

Medvefű és ebnyelv levele,

Kutyabenge, libapimpó…

DON ANNIBALE

(Rögtön végem!)

ENRICO

… libapimpó,

Katárcetli, sárga simapor,

Édes hígviric és álkörmös

És hémér…

Meg ábelvér, kapadórium,

Meg kandilla, paratomtomtára,

Tinktura, ami kábít is meg lágyít,

Minden fájdalmat elállít,

Aztán kell még hozzá

Békatobak, balzsamolaj,

Hecsepecse, mamazsama, …

ENRICO, DON ANNIBALE

(együtt olvasnak tovább)

… iblanysavas limonádé,

Kocogánypor,levesztikon,

Pemetefű, rebarbara,

Cseresznyevíz, orkórium,

Farkasalma, csomorika,

Kleopátra arckenőcse,

Hólyaghúzó vizikátor,

Ökörepe, ördögborda,

Farkasgyökér, fordulófű,

Sebre való aranyvízben…

ENRICO

…oldva!

És majd holnap, tízóra táján

Mindezért én eljövök.

(Lassan kitotyog, hátra hagyva Don Annibalét, kezében a recepttel. A patikus földre ejti a papirost és indul zárni az ajtót.)

XV. JELENET

RECITATIVO

DON ANNIBALE

Most aztán szólhat a csengő hajnalig;

Jöjjön, aki akar, nem nyitom ki!

(Lámpással a kezében Serafina szobája felé siet, a lába alatt felrobbannak a petárdák, elejti a lámpát.)       

Ez mi?! E mi?!

Elfelejtettem a petárdákat!

SPIRIDIONE

(Kiabálva ront elő)

Hé, fogd meg! Itt van a tolvaj!

(A sötétben megragadja Don Annibalét.)

Őrség, őrség!

DON ANNIBALE

Hagyd, csak én vagyok!

MADAMA ROSA

(Lámpással közeleg)

Mi az? Ki ordít?

SERAFINA

(bentről)

Nyisd ki, anyácskám! Felkelek én is!

(Rosa kinyitja a násszoba ajtaját, Serafina kilép a szobából)

Hát itt mi történt?

DON ANNIBALE

Semmi, semmi… Egy kis zűrzavar;

Csak bújjatok még vissza, és én…

(Megszólal a csengő)

SPIRIDIONE

A csengő, a csengő!

(Kinyitja az ajtót)

MADAMA ROSA

Enrico!

UTOLSÓ JELENET

ENRICO

(belép)

Engedelmet! Visszajött minden vendég.

(Mindenki színre lép)

VENDÉGEK

Szép jó reggelt!

Hadd búcsúzzunk el együtt!

Hadd integessünk mi is!

DON ANNIBALE

De hogyan? Kérem… hiszen csak nem régen volt,

Hogy itt…

ENRICO

Öltözzön már! Még néhány perc és a kocsi indul.

Csak gyorsan! Hat óra lesz mindjárt.

Ott látja, az égbolt szürkül, minden ember felébredt.

DON ANNIBALE

Drágám… Másképp lesz aztán, ha visszatérek.

ZÁRÓ HÁRMAS

SERAFINA

Most, hogy elhagysz, én drága férjem,

Arra kérlek, hogy bízzál bennem,

Merthogy tiszta az én szerelmem,

Mindig várlak én hűségesen.

ENRICO

(csöndesen Don Annibaléhoz)

Csak ne háborgasson senki,

Boldogságod ne törje széjjel,

És miként e mai éjjel,

Olyan vígan teljék mindig életed!

Igen, igen.

KÓRUS

Csak ne háborgasson senki,

Jókedved ne tépje széjjel,

És miként e mai éjjel,

Olyan vígan teljék el az életed!

DON ANNIBALE

Hálám… Meghatódom szinte…

Jaj, a lábam hogy remeg…

(halkan Serafinához)

Hallgass rám, én édes párom,

Ésszel él, ki szalmaözvegy!

Hogyha nálunk bárki csönget,

Te az ajtót ki ne nyissad senkinek!

De senkinek!

MINDENKI

Csak ne háborgasson senki,

Stb.

(Közben Spiridione segít Annibalénak átöltözni, adja a kalapját, botját; vállára veszi úti csomagját)

Utazzon vidáman,

És térjen vissza gyorsan!

(Hallani az ostorpattogást)

Pattog az ostor,

Bizony indulni kell!

Sok jót kívánok

És boldog visszatérést!

Itt van már az indulás!

Utazzon vidáman,

És térjen vissza gyorsan!

Pattog az ostor,

Bizony indulni kell!

Itt van már az indulás!

(Don Annibale megindul a kijárat felé, Spiridione megelőzi a csomagokkal, mindnyájan kikísérik.)

VÉGE