2014. november 30., vasárnap

Donizetti: BOLONDOKHÁZA (I pazzi per progetto) /nyers/









BOLOND SZERELMESEK
(I pazzi per progetto)

Vígopera egy felvonásban

Szövegét írta: Domenico Gilardoni

Zenéjét szerezte: Gaetano Donizetti

Bemutató: 1830. február 7., Nápoly, Teatro del Fondo 

DARLEMONT
a bolondokháza igazgatója,
Norina bácsikája                         Basszus

NORINA
Blinval felesége                          Szoprán

BLINVAL
ezredes                                       Basszbariton

CRISTINA
fiatal francia hölgy,
Blinvalba szerelmes                    Szoprán

VENANZIO
zsugori vénember,
Cristina gyámja                           Basszus

EUSTACCHIO
trombitás
Blinval ezredében                        Bariton

FRANK
Darlemont szolgája                      Basszbariton

Játszódik egy Párizs környéki elmegyógyintézetben.

AZ EGYETLEN FELVONÁS
Terem, asztalok, székek, csembaló, egyéb hangszerek

Első jelenet
Darlemont, majd Frank, Cristina és Venanzio

No. 1.
Bevezetés





Első jelenet
Darlemont, majd Frank, Cristina és Venanzio

No 1
Bevezetés

DARLEMONT
(orvosi jelentéseket olvasva)
Hahaha! A szokásos jelentések!
Micsoda fajzat a doktoroké!
Mást sem akarnak, csak halált;
mind dühöngő őrültek!
Az egyik ütlegelést tanácsol,
a másik kötözést alkalmaz,
és így képzelik meggyógyítani
a tévelygő elméket.
Én mást szeretnék, nem láncokat!
Én mást szeretnék, nem botot!

FRANK
(bejön levéllel a kezében)
Uram, önnek jött
ez az írás…

DARLEMONT
Honnan jött?

FRANK
Egy kisöreg adta.

DARLEMONT
(kinyitja a levelet, olvassa)
„Pártfogásodba ajánlom
vámos barátom gyámleányát,
(türelmetlenül)
akinek meggyengült elméjét
egyedül te hozhatod rendbe;
támogatásodat kéri a te Claudiód.”
(Frankhoz)
Engedd be
a hölgyikét a gyámjával!

FRANK
Igen, uram, értettem.
(távozik)

DARLEMONT
Mintha nem segítenék
mindenkin saját jó szándékomból,
mindig valamiféle levéllel,
cédulával felszerelkezve érkeznek…

FRANK
(Cristinát és Venanziót bevezetve)
Szíveskedjenek beljebb fáradni!

CRISTINA
(Darlemonthoz)
Ön netalán „le maitre des foux”?

DARLEMONT
Nem, hölgyem.

CRISTINA
Óh! Igazán sajnálkozom.
„Son visage, sa gràce, son tout.”

DARLEMONT
(feszengve)
Óh! Uraságod…

VENANZIO
(Darlemonthoz)
Uram, ő egy…
(Azt akarja mondani, „őrült”.)

CRISTINA
Egy elmés, tanult leányzó,
akiből ez a ravasz erőszakkal őrültet akar csinálni;
táncolok, minden dalművet ismerek,
fejből tudok tragédiákat, komédiákat,
mindent Tassótól, Moliertől, Alfieritől…
(Darlemonthoz)
Úgy áll ott, mint egy cövek,
hellyel sem kínál?

DARLEMONT
Igaza van, igaza van,
(hellyel kínálja)
kedvesem…

CRISTINA
(gúnyosan)
Kedvesem? Mind ezt mondja…

VENANZIO
Egy bolond, akit én szegény…

CRISTINA
Ez nem igaz, ez hazugság.
Nem is szegény, nem, egy vámos!
Nem szegény, afféle fösvény,
aki zálog fejében nyújt kölcsönt.
A pénzt, amit öreg apuskám
halálakor egészében „a moi” hagyott,
meg akarja kaparintani „pour lui,
sans époux”, engem bezárat „ici”.
(Darlemonthoz)
Ön, aki „un homme de talent”,
hagyná, hogy ellopják öntől „l’argent”?

DARLEMONT
Igaza van, igaza van.

VENANZIO
Ez egy őrült.

Második jelenet
Eustachio Brodolosius kintről, előbbiek

EUSTACHIO
(kintről)
Eustachio Brodolosius penetrare potest?

VENANZIO, DARLEMONT,
CRISTINA és FRANK
Még valaki! Ki lesz az?

Eustachio megjelenik az ajtóban.

DARLEMONT
(Eustachióhoz)
Jöjjön be!

EUSTACHIO
Ezer üdvözletem mindnyájuknak!
(keresvén)
Darlemont?

DARLEMONT
(elé lépve)
Ha őrá van szüksége, itt van.
Ám az ön neve, a származása…?

EUSTACHIO
(meghajtja magát)
Don Eustachio Brodolosi,
minden idők egyik
legismertebb doktora.

MIND
Ezt meg honnan a pokolból szalajtották?
Igazán otromba egy alak!



EUSTACHIO
(Egy ládából, amit magánál hord, mértéktelen mennyiségű
papírost és pirulát vesz elő)
Általam szól önhöz e számos írás,
melyeket önnek címeztek patríciusok és nemesemberek,
akik hosszú idő után múlhatatlan
és mérhetetlen érdemeket leltek bennem,
rontás és antiskorbutisztikus mérgező nyavaják
elleni módszereim okán,
és piruláim miatt, amelyek – túlzás nélkül–
hosszú életet adnak az emberi fajnak.
Olvassa, uram, itt vannak:
(egyesével mutatja az írásokat)
Trákia hercege, aki emlékezetből
sárszobrot emelt nekem,
itt Eszkuláp fölé magasztal és hódol előttem;
a kólikás hölgy, aki oda van értem,
itt, itt az új Hippokrátésznek nevez engem.
Figaro gróf, szintén dicsőít itt engem,
Sfrittola gróf itt magasztal és hódol előttem,
Joko, a bankár, Barbleu, a kalmár,
és megannyi ajánlólevél
teljességgel, sőt a legmesszebmenőkig,
nagy-nagy tisztánlátással ismeri fel,
hogy don Eustachio örökidőkre
az orvosok réme lesz!
(Egy ehhez hasonló előadás
egyedül a kiváló don Eustachio
nagy elméjéből
pattanhatott ki.)

CRISTINA
(„Parbleu!” Micsoda nyelv ez?!)
Milyen pergő és sebes!
De nem hagyom legyőzni magam,
de túl teszek én rajta!
(sietve Darlemonthoz)
Fejből tudok minden Alifierit,
fejből tudok minden Moliere-t,
énekelek és táncolok; (Venanzióra értve)
ez itt nem szegény,
én nem vagyok őrült. Énekelem Tassót,
Énekelem Alifierit. Nem vagyok őrült.
DARLEMONT
(Ez a fecsegés kész vihar,
szétmegy tőle a fejem!)
Nyugalom, urak, hölgyek, csillapodjanak!
Több higgadtságot a beszédben!
VENANZIO
Már nem vagyok eszemen,
micsoda egy zsinagóga ez!
Már csak don Eustachio hiányzott,
hogy megszégyenítsen!
FRANK
Óh, micsoda kavarodás van itt!
Szétmegy a fejem,
micsoda zsinagóga ez!
Micsoda éles és fülsértő hangok!
Micsoda erőteljes locsogás!



Recitativo

DARLEMONT
Elhallgattak
végre?

CRISTINA
„Pour moi” egyáltalán nem szólok „pas”.

DARLEMONT
Ugyan, beszéljen csak!
De ne legyen előadása
tele tűzdelve gallicizmusokkal!

VENANZIO
Igaza van, Darlemont, micsoda tapintatlanság!

EUSTACHIO
Óh! Az lenne csak szép!
Miután egy teljes órát várakoztam az előszobában
nem tudok…

DARLEMONT
(ironikusan)
Megbocsát?

EUSTACHIO
Semmi, semmi.
Köztünk, kik a professzorok krémje vagyunk,
nincs szükség formalitásokra.
Érdemeink ismertek
a jelenlévők, az eljövendők és a múltak előtt.
Tekintse meg!
(mutatja a dobozkát)

DARLEMONT
De ezek… nem ajánlások.

EUSTACHIO
Ugyan, mit számítanak a levelek
e pirulákkal szemben?
Önmagáért beszél ez a tiszta gyümölcs,
mit húsz esztendőn át érleltem,
éjt-nappá téve,
verejtékben, remegve és szakadt cipőben;
gyümölcs, mely gyógyulsát hoz
és átváltoztatja a legdühöngőbb őrülteket
matematikussá, csillagásszá, ügyvéddé.
Én is meg akarom kóstolni
ennek segítségével,
és élni, ahogyan ön, a megbecsült emberek életét.

DARLEMONT
Uram… Darlemont (neve) közismert,
míg ön… Vizsgálja meg ezt az ifjú hölgyet,
őrült-e vagy nem az.
(Cristinára mutat)

EUSTACHIO
(magában)
(Vigyázz, nyelvem, nehogy bakot lőj!)

VENANZIO
(csendesen Eustachióhoz, pénzt mutatva neki)
(Mondja, hogy őrült, és öt scudót kap!)

EUSTACHIO
(Tartsa meg; már négyért
őrjöngővé nyilvánítom.)
(Cristinához)
A pulzusa?

CRSITINA
De ön valóban „phisicien”?

EUSTACHIO
Ne beszéljen spanyolul!

CRISTINA
Ön valóban orvos?

EUSTACHIO
Hölgyem, egy Paracelsus áll ön előtt.

DARLEMONT
(Eustachióhoz)
Nos?

VENANZIO
Mit gondol?

EUSTACHIO
Étvágya van?

CRISTINA
Mint a farkasnak.

EUSTACHIO
Átalussza az éjszakát?

CRISTINA
Ritkán, mert a gyámom „souper” nélkül
küld ágyba.

EUSTACHIO
Következésképpen nem lesz gyomorrontása.

CRISTINA
Nem.

EUSTACHIO
Tehát ön nyolcad kategóriájú őrült.

CRISTINA
(szárazon)
Ön meg kilenced ízigleni marha.

DARLEMONT
(Éljen a doktor! De méginkább a bolond!
Ez egy sarlatán;
szívesen megviccelem.)

FRANK
(belépve, Darlemonthoz)
Uram, az ezredes,
aki a tegnapi napon érkezett,
és megszállt a fogadóban, s kinek a nevét
megtudnom parancsolta, személyesen érkezett,
s meg óhajtja tekinteni az intézményt.

DARLEMONT
Hogy hívják?

FRANK
Blinval.

DARLEMONT
Ő?! (Norina férje!)
(halkan Frankhoz)
Eredj, szólj Norinának, hogy az ezredes
maga a férje,
aki ma eljön hozzá!

FRANK
Megyek, ahogyan kívánja.
(távozik)

DARLEMONT
(Venanzióhoz és Cristinához)
Kedves hölgyem, uram,
bocsássanak meg egy rövid pillnatra;
egy ezredest kell fogadnom.

EUSTACHIO
Egy ezredest!

CRSTINA
Egy ezredest?

DARLEMONT
Blinvalt.

MIND
Blinval!

DARLEMONT
Miért e nagy megdöbbenés?

EUSTACHIO
(Az én regimentem ezredese!
Én voltam a trombitása, és dezertáltam.
Kis dobozom, csak a bajra születtünk!)

DARLEMONT
(Venanzióhoz)
Ismeri?

VENANZIO
Hatalmas szerencsétlenségemre! Kényszerűségből
a házamba volt beszállásolva.

CRISTINA
„All’amour” –ra gyúltunk,
s azt ígérte nőül vesz.

VENANZIO
De csak, ha a felesége meghalt.

DARLEMONT
(A hitvány!)
(Eustachióhoz)
És ön?

EUSTACHIO
Óh! Éppen tavaly ismertem meg,
amikor majdnem megfulladt…
És egy ilyentől
(mutatja a pirulákat)
annyi levegőhöz jutott,
hogy Orlando léggömbjét felfújhatta volna.

DARLEMONT
(Cristinához és Venanzióhoz)
Óh! Fáradjanak át, ebbe a szobába, és várják meg
az orvosi konzílium döntését!

EUSTACHIO
És én mit tegyek?

DARLEMONT
Maradjon ebben a másikban;
amíg maga a testület
véleményezni fogja az ön különlegességeit.

EUSTACHIO
Sokan vannak az orvosok?

DARLEMONT
És roppant nagytudásúak!

EUSTACHIO
(Majd elkeserítem az ábrázatotokat!)

CRISTINA
Látom majd Blinvalt?

DARLEMONT
Igen, látni fogja.

EUSTACHIO
Legyen túl rajta gyorsan, kérem!

DARLEMONT
Igen, a lehető leggyorsabban!
(A többiek távoznak)
Bilnval ebbe szeretett bele?
És ki tudja még hány másikba!
Unokahúgom nem téved nagyot,
ha hűtlennek nevezi;
ám ha találkoznak
titokban elsimítják egymás közt.
(Távozik.)

Harmadik jelenet
Norina egyedül



No 2
Ária - Norina

NORINA
Midőn meghallottam, hogy az én kincsem
visszatér ide a harctérről,
Keblemben lángra gyt a szívem,
nem hogy megmozdult, de ugrándozott;
és a béke, melyet elvesztettem,
melyet mostanáig hiába kerestem,
e visszakapott jóvala
vissza adta neki a teljes szerelmet.
Hölgyeim, miért, miért?
Titokban elárulom önöknek:
a szerelem számunkra az egyetlen kedvtelés,
egy megátalkodott szívet keblünkbe zárni, amelyik
nem jut el addig, hogy meghajoljon hangjának csengésére.
Állhatatos lángolással forralja az ereket,
a boldogtalan szívek szenvedését elűzi,
könnyek között felcsillantja az örömöt.



Ugyanakkor szeretném tudni,
férjuram
ahhelyett, hogy a saját házában szállna meg,
hogy viszontlássa feleségét,
akit néhány rövid hónappal az egybekelés után
három esztendeig nélkülöznie kellett,
ugyan miért jön egy olyan helyre, ahol
csak bolondok vannak.

Negyedik jelenet
Eustachio, előbbi

EUSTACHIO
(belépve meglátja Norinát, magában)
Egy fiatal hölgy! Talán…

NORINA
De csúf jelenség!

EUSTACHIO
Ám, legyünk bizonyosak!

NORINA
Mit kéne mondani?

EUSTACHIO
Széna vagy szalma? (Épeszű vagy bolond?)

NORINA
Óh, már értem! Nem, ne kétkedjék!
Norina vagyok, Darlemont unokahúga. És ön?

EUSTACHIO
Doktor Eustachio Brodolosi.

NORINA
Mondja csak, látta az ezredes urat?

EUSTACHIO
Nem, hölgyem, nem láttam, ez komoly dolog!
Amikor meghallom
az ezredest,
rögtön beveszek egy csipet szódabikarbónát.

NORINA
Mi az? Kissé zavarodottnak tűnik.

EUSTACHIO
Nem, az ezredesről beszélve
eszembe juttat
egy bizonyos Cristinát… Egy gyámleányt,
akinek Blinval, azt állítja,
a kezét ígérte,
amikor, jó egészséget nekünk,
a felesége megtér halott övéi közé.

NORINA
Ah! Gazember!

EUSTACHIO
Mi történt?

Ötödik jelenet
Darlemont, előbbiek, majd Frank
                                                                           
NORINA
Bácsikám!

DARLEMONT
Megtudtad, húgom?

NORINA
És mit tudtam meg?
Ez a don Eustachio elmondta,
hogy itt van egy leányzó,
akinek Blinval…

DARLEMONT
Tudom.

NORINA
Szóval őutána jött ide?

DARLEMONT
Kiderül.

EUSTACHIO
(Mi az ördögöt pusmognak ott?)

DARLEMONT
Hogy próbára tegyük
a hűségét,
segítségemre kell lenned egy jelenetben,
ami nektek, nőknek,
nem kerül különösebb fáradságotokba.

NORINA
És mi lenne az?

DARLEMONT
Tetesd bolondnak magad, és sirasd nagy műgonddal
elhunyt férjedet!
Ő nem ismer engem, mint nagybátyádat,
én az intézet igazgatójaként
bevezetem ebbe a terembe, aztán meglátod,
ha szánalmas helyzeted láttán
sír vagy kacag-e majd.

NORINA
Óh! Pótolhatatlan ember!
Csak az ön elméje képes
kiötleni ilyen remek tervet!

EUSTACHIO
(Jaj nekem, miről értekeznek?)

NORINA
Rendben van!

DARLEMONT
Nagyszerű!

(Norina távozik)

EUSTACHIO
(Eh! Nem bolond.
Hála az Égnek, csakhogy elment.
Most én is eltűnök, mert minden pillanatban
feltűnhet az ezredes
az ajtóban.)

DARLEMONT
(Eustachióhoz)
Doktor úr, ha jön az ezredes,
kérem, legyen a társasága,
míg visszajövök!

EUSTACHIO
(feszengve, növekvő ijedelemmel)
Azt nem tehetem… Hallja…

DARLEMONT
Most megyek.
(Távozik.)

EUSTACHIO
De hallgasson meg! Elment. És éppen Eustachióra
kellett bíznia
egy ilyen fogadást!
Óh, Istenem! Mindig
fel van szerelkezve egy fütykössel,
s ha úgy hozza kedve, eljár a keze.
(meglátja az érkező Blinvalt)
Ah! Ő az! Helyben vagyunk!
Megismerem hatalmas bendőjéről,
és megismerem arról a fütykösről!
vagy:
Óh, Istenem! Mindig
fel van szerelkezve egy lovaglópálcával,
s ha úgy hozza a kedve, el is jár a keze.
(meglátja az érkező Blinvalt)
Ah! Ő az! Helyben vagyunk! Megismerem,
a sasorráról,
és megismerem a pálcáról!

Hatodik jelenet
Blinval és Eustachio

BLINVAL
Ha nem tévedek, azt mondta, hogy itt
kell várakoznom…
(Észreveszi Eustachiót, aki igyekszik a legsötétebb
zugban elbújni.)
Ki lehet az a sötétségbe burkolódzó alak?

EUSTACHIO
(Most szépen, csendben előbújok és finoman…)

BLINVAL
Uram!

EUSTACHIO
(Jaj! kihátrálok és keservesen…)

BLINVAL
Mondja, hova ment Darlemont?

EUSTACHIO
Umm…

BLINVAL
Visszajön ide…?

EUSTACHIO
Eh!

BLINVAL
Van magának nyelve vagy nincsen?
A kutya mindenit,
mindjárt odacsapok a fütykösömmel!

EUSTACHIO
Ne jöjjön közelebb!

BLINVAL
Óh, kutyamája!
Mintha Eustachio lenne, a trombitás!

EUSTACHIO
(Érintetlenül veszítelek el, én ládikóm.)
(Indul.)

BLINVAL
Megállj!

EUSTACHIO
Hagyjon enegem!

BLINVAL
Egy pillanatra!

EUSTACHIO
Később! Most sietős a dolgom.

BLINVAL
(A ruhájánál fogva visszahúzza)
De ez illetlenség!

EUSTACHIO
A ruhám, az Ég szerelmére!

BLINVAL
Fordulj meg! ah!



No. 3 Duett
Eustachio, Blinval

Te itt?!

EUSTACHIO
Mi az, hogy te? Mi az, hogy itt?
Több jómodort!

BLINVAL
Bocsánat! Megzavart
ez a bizonyos hasonlóság.

EUSTACHIO
Megbocsátjuk, Ég önnel!
(Indul)

BLINVAL
(visszahúzza a karjánál fogva)
De mégis, ez az arc...

EUSTACHIO
De mondom, az arcom miatt
letépi a karomat?

BLINVAL
Egyszóval: elég a fecsegésből,
egy lépést se tovább!

EUSTACHIO
Egyszóval: elég a fecsegésből,
megtudhatnám, miért?

BLINVAL
Ez a táglikú, lapos orr,
ez a pogácsa pofa,
az a mulatt színe,
ezek a hagyma szemek
ébrázatát mutatják
egy ifjú trombitásnak,
aki egy napon dezertált,
és koldulásba kezdett,
de ha csapdámba esik,
börtönbe záratom!

EUSTACHIO
Ha orcáról beszél,
mely azonosvonású és hasonlatos,
nekem is el kell mondanom,
hogy alakja, ábrázata
erőteljesen formázza
egy ünnepelt énekesét,
aki elhagyta Nápolyt,
és Londonba távozott,
Pénzt keresni.
Őt látom, igen vagy nem?

BLINVAL
Akkorhát tévedés az egész?

EUSTACHIO
Higgye el, teljes tévedés.

BLINVAL
Jól van, majd a karhatalom! Kiderítem én az igazságot!

EUSTACHIO
(Óh, az ördögbe!) A karhatalom?
Ah, ne, megálljon!
A trombita, a kürt, a furulya,
itt vannak, parancsára!
(letérdel)

BLINVAL
Ugyan, állj fel!

EUSTACHIO
Elhihetem?

BLINVAL
Ne reszkess már!

EUSTACHIO
De, uram, az Ég szerelmére,
mit csinál itt?

BLINVAL
Egy hűtlen miatt vagyok itt,
egy zabolázhatatlan tigris végett,
akié a legimádnivalóbb arc,
ám a szíve egy fúriáé.

EUSTACHIO
(Óh, Istenem!)
De hogyhogy, istenkém, magyarázza meg
miért nincs a szabad ég alatt, talán ...?

BLINVAL
Mániákus lettem! Vagyis... vagyis...

EUSTACHIO
Irgalmas Isten!



BLINVAL
Őrült vagyok, és nem vagyok őrült,
most eszemen vagyok, most nem vagyok eszemen;
példa előttem a te agyad,
ami megváltoztatta és átalakította
receptekké a trombitákat,
amik az embereket gyilkolni készteti.
És egycsapásra megbolondulva
a fütykös, mint ágyú,
megöli a hitvest,
azt a csalfa szívűt,
és téged is, ha most
előttem mutatkozol.

EUSTACHIO
Ah! Micsoda őrült, több is őrültnél!
Több, mint őrült, tébolyodott,
szegénynek elment
az esze, elpárolgott!
Lám, hogy felindult,
milyen morcos, meregeti a szemét,
és szegénynek elmet
az esze, elpárolgott.

BLINVAL
Tébolyult vagyok! Bumm, az ágyú...
EUSTACHIO
A fütyköst már a hátamon
érzem pufogni,
és Káron pálcáját,
Akherón medrébe merülök,
igen, pillanatokon belül Plútónál fogom
tudományomat kivirágoztatni.
(Távozik.)


Recitativo
Hetedik jelenet
Darlemont és Blinval



DARLEMONT
(Belépve)
Ezer bocsánat, ezredes úr,
hogy megvárakoztattam!

BLINVAL
Bocsánat? Mellőzze jelenlétemben
ezeket a kifejezéseket,
és ha elfoglalt, csak menjen a dolgára!

DARLEMOT
Nem, biztosíthatom, hogy szabad vagyok,
és igazán szerencsésnek mondhatom magamat,
hogy a mai napon kitüntet látogatásával.

BLINVAL
Fogadja köszönetemet.

DARLEMONT
Azt mondták, nemrég érkezett,
hogy végre megtekintse ezt az intézetet…

BLINVAL
Amelyikről a fáma mindenütt
nagy, jelentős csodákat mesél.

DARLEMONT
Amivel nem is túlozza el az igazságot. Kétségtelen,
hogy mostanáig valamennyi
kezelés fényes sikerrel járt…
De most aggaszt egy eset.

BLINVAL
Melyik?

DARLEMONT
Egy bizonyos ifjú hölgyé,
akit egy lyoni barátom
ajánlot be.

BLINVAL
Lyon? És őrjöng?

DARLEMONT
Bár adná az Ég! Az már a gyógyulását mutatná!
De olyan mélabús
és magábafordult, hogy lehetetlennek tűnik
elméjét a helyes útra visszaterelni.

BLINVAL
És az ilyen személlyel…?

DARLEMONT
(kinézve)
Itt van, ő az! Kérem, menjen távolabb!

BLINVAL
Hogyan? Talán zavaró lehet ittlétem?

DARLEMONT
Maradhat, ám ott, a háttérben,
s egy lépést se közelítsen!

BLINVAL
Ne féljen!
(Hátrahúzódik.)

Nyolcadik jelenet
Norina,aki  zilált öltözékben, önkívületben, lassan lépkedve érkezik; előbbiek, később Frank.



BLINVAL
(Milyen kecses alak!)

DARLEMONT
(magában, Norinát követve)
(Félek, hogy elárulja magát.)

NORINA
(Blinvalt figyelve)
(Meghízlalta az út!
Nem bírom elviselni látását, de csak rajta!)
Minő gyászos sóhaj kél azon sírveremből!
Megingathatatlanul esett el egy bombától találva,
az én nyomorult férjem!

BLINVAL
(Ez a hang!)
Darlemont… Azt akarom…

DARLEMONT
(Blinvalhoz)
Hallgasson!

NORINA
Még jobb is!

BLINVAL
Ismertem őt…

DARLEMONT
Hölgyem…

NORINA
Ah!

DARLEMONT
Hogy’ érzi magát?

NORINA
(válasz nélkül hagyja)
Hol van a férjem?

DARLEMONT
Megjön, megjön, bízzék!

BLINVAL
(Ő az, ő az!)
(Darlemont-hoz)
Uram, engedje látnom!

NORINA
(Szeret!)

DARLEMONT
(Blinvalhoz)
Nem zavarhatja!

NORINA
Óh, Blinvalom!

BLINVAL
(Engem szólít!)

NORINA
Elhagytad Norinát a dicsőségért;
és a harcmezőn bombát és sírt találtál csak.

BLINVAL
(hangosan)
Életben vagyok!

DARLEMONT
(leinti)
Uram!

BLINVAL
(Darlemont-hoz)
Ő a feleségem; nem igaz, Norina?

NORINA
Ki ez itt, aki indulatoskodik és tolakodik?

DARLEMONT
Egy férfi.

BLINVAL
A te Blinvalod!

NORINA
Blinval halott.

BLINVAL
Nem, élő, élő! És szeret téged, imád!

DARLEMONT
Azt akarja, hogy őrjöngeni kezdjen?

BLINVAL
Óh, Egek! Nem ismer rám!

DARLEMONT
Hölgyem, jöjjön be velem! Ön pedig…

BLINVAL
Én vagyok őrültségének oka!

DARLEMONT
Elmúlik, elmúlik!

BLINVAL
(térdre ereszkedve)
Engedjen lábai elé…

DARLEMONT
(Norina elé lépve)
Engedelmével, uram.

BLINVAL
De végre el akarom mondani neki…

DARLEMONT
Szolgálatára.
(Távozik Norinával, becsukja az ajtót.)

BLINVAL
Óh! Zárd be, ahogy akarod; nem mozdulok innen!

FRANK
(Belép)
Elnézését kérem, ide jött Eustachio, az orvos?

BLINVAL
Miért?

FRANK
Összegyült az összes doktor.

BLINVAL
Hogy Norinát kigyógyítsák az őrültségből?

FRANK
Mit? Hát bolond az ön felesége?
Norina? Darlemont úr unokahúga,
aki tegnap hanyatt-homlok érkezett a postakocsival,
hogy találkozhasson a dragonyosok
ezredével?

BLINVAL
Dragonyosok?

FRANK
Hiszen maga az ezredes…

BLINVAL
Gyerünk, csak tovább!

FRANK
A hölgy boldogan
ismételgette: visszajön!...
Beszélek vele! Ő bolond? Ön tréfál.

BLINVAL
(magában)
(Nem is őrült, és Darlemont unokahúga?
Igen, igaz, ez az a nagybácsi, akit emlegetett
egyszer.
És mi dolga a dragonyosokkal?
Talán szeretett
valami tisztet, még azelőtt
hogy a feleségem lett,
minekutána ugyanaznap, amikor a dragonyosok
távoztak, távozott az én ezredem is.
Most, hogy az újságokban olvasta, hogy visszatérnek,
buzgón és aggódva
ide sietett találkozni régi szerelmével.)

FRANK
(Az ezredes kezd dühöngeni.)

BLINVAL
(Szóval a nagybácsi és a húga összejátszik,
miért is engedtem sorsára
és hagytam magára?
Meg foglak büntetni, méltatlant!
A saját fegyvereddel!
Én is eljátszom, hogy belebolondultam
feleségem halálába;
a véletlen idevezette Cristinát is,
rajta keresztül
bosszút állhatok Norinán!
Jaj, annak, aki beleavatkozik,
akár Darlemont, akár a trombitás vagy a szolga!
Nyavajogjanak, ütlegeljenek,
akár még ágyúzhatnak is!)
(Távozik.)

FRANK
Ez bolond, egy főbolond!

Kilencedik jelenet
Eustachio és Frank

EUSTACHIO
(Bentről)
Segítség! Segítség!
Frank, ments meg!
(Bejön poros arccal)

FRANK
Mi történt?

EUSTACHIO
(Mutatja a ládikót.)
Nézd! Üres!

FRANK
Nos?

EUSTACHIO
Cristina, akit őrültnek kellett tartanom,
észrevette ezt a szerencsétlen ládikát,
ameynek meg kellett vón tisztítania az elméjét,
kitépte a kezemből, és a fejembe csapta,
mint egy kalapot.

FRANK
Óh, Istenem! Össze-vissza van karmolva!

EUSTACHIO
Csoda, hogy élek!

FRANK
Hogyhogy?

EUSTACHIO
Az a boszorkány,
pedig tiszta francia,
szerencsétlenségemre
angol módra hordja a körmeit!

FRANK
Mondja, van még a pirulácskából?

EUSTACHIO
Hogy? Visszajött?!

FRANK
Nem, az ezredesnek.

EUSTACHIO
Mire mennél a pirulácskával?
Annak a gyalázatos testnek
egy egész biliárdgolyónyi kellene!

FRANK
Hát bolond?

EUSTACHIO
Nem láncolták meg?

FRANK
Láncra való őrült!

EUSTACHIO
Blinval?

FRANK
Az ezredes.

EUSTACHIO
Az egy hiéna!


No. 4. Quartett

Tizedik jelenet
Norina, Cristina, Blinval, előbbiek,
mindenki a maga idején

BLINVAl
(Belép, őrült képet vágva)
Halál, miért nem jössz?

FRANK
(Itt az ezredes!)

EUSTACHIO
Jaj nékem!

BLINVAL
(Frankhoz)
Megállj, maradj!

 (Eustachio és Frank igyekeznek kereket oldani.)

FRANK
(Halkan, halkan!)

EUSTACHIO
(Szépecskén…)

FRANK
(Halkan, halkan, halkan.)

EUSTACHIO
(Szépen, szépen, szépen!)

BLINVAL
(folyvást tragikusan)
Hát, Norina halott?

FRANK
Ugyan!

EUSTACHIO
Ne akarjon meghalni!

BLINVAL
Ne?

FRANK
(félénken)
Mindig van remény.

BLINVAL
(Frankhoz)
Ki vagy te, szerencsétlen,
aki reményről beszélsz?

FRANK
(reszketve)
Frank vagyok!

BLINVAL
(megragadja Frank karját)
Átkozott!

FRANK
Hagyjon, vagy azonnal
hívom a gazdámat!
(Távozik)

BLINVAL
(Eustachióhoz)
Ne menj sehova!

EUSTACHIO
(És közben négyszemközt
hagy ővele!)

BLINVAL
Hova szaladt ez?
(parancsolóan)
Te ittmaradsz cserébe!

EUSTACHIO
Cserébe…
Ahogy gondolja.

BLINVAL
Azt a karod, hogy meghaljak,
de ezt nem gondoltad át.

EUSTACHIO
(Itt egyedül Eustachio
fog meghalni, uram,

aki a nagy félelemtől
a lélegzetét is elveszti.)
NORINA
(észrevétlenül belép.)
(magában)
(Vajon hűtlen volt hozzám?
Kár ezen tovább töprengeni!
Itt megbújva, észrevétlenül,
kiderítem az igazságot.)
BLINVAL
Norina halott, igen!

(odafordul, észreveszi Norinát)
(Itt van, megjött!
Most kézbe veszem, mi lesz.)

EUSTACHIO
(Előbukkant egy másik is!
Kíváncsi vagyok, mi lesz!)

BLINVAL
(Eustachióhoz)
Ígyhát végeredményben…
Reszketsz? Fázol?
(Megöleli)
Venanzióm, …

EUSTACHIO
Eustachio vagyok!

BLINVAL
… a trombita,
amit Merkúrtól kaptam
a bájos Cristinával,
hogy van? Mit csinál? Hol van?

EUSTACHIO
Ha ezen nyomban elenged,
ígérem, hogy idehozom!

NORINA
(fenyegetően előlép)
Szégyentelen receptjeidet
forgalomba hozni nem adok módot!

BLINVAL
Ah! Drágaságom, kincsem!
(Megöleli Norinát)
Igaz hát, visszatértél hozzám?

NORINA
Igen, ölelj meg, én hitvesem,
ismerd fel Norinát!

BLINVAL
(m.f.)
Ah, Norinát a halál öleli;
örvendj velem, Cristinám!

EUSTACHIO
(Lábaim, rátok bízom magamat, hívek legyetek!)
(El akar futni)

CRISTINA
(Belép, feltartóztatja Eustachiót.)
„Arrét les pieds!”

EUSTACHIO
(megtorpan)
(Harmadik jelenet, megtorpanok, és előbbiek!)

CRISTINA
(csendesen Eustachióhoz)
(Mondd, Blinval dühöng?)

EUSTACHIO
(Őrjöng, leányom!)

BLINVAL
Drágicám! Drágicám!

CRISTINA
(„Et pourquoi vous nous quittez?
Pourquoi?”)

EUSTACHIO
(Hogy le ne mészároljon.)

BLINVAL
Örvendj velem!

CRISTINA
(„No, restez, Monsieur, restez!”)

EUSTACHIO
(Nem, nem akarom lemészároltatni magamat.)

NORINA
(Cristinához)
Ah! Te vagy az átkozott,
aki férjeket rabolgat!

CRISTINA
Milyen férjet raboltam én?

BLINVAL
(Eustachióhoz)
Ah! te vagy, elfelejtett trombita,
csempészt akar csinálni belőlem!

EUSTACHIO
Köztiszteletben álló doktor vagyok.

NORINA
(m.f.)
Nem ismered az ezredest?

BLINVAL
(m.f.)
Akkor játszd el a tritornellót!

CRISTINA
(Norinához, nevetve)
Ön a felesége, ön sa femme!

EUSTACHIO
(Blinvalhoz, sírva)
(Könyörgöm, ne áruljon el!)

CRSITINA
(Blinvalhoz)
„Ah! vous bandez.”




A felesége egy vieille, nincsenek fogai a bouche-jában,
süket az egyik oreille-ére, megfertőzi, aki touche,
kancsal a fél oeil-re, hiányzik a fél jambe-ja               ,
egy fauteil-ben cipelteti magát!
Röviden egy horreur, un monstre esecrable,
épphogy elle meure elragadja a Diable,
J’aurais de Flimond la main és a coeur,
és az öreg tuteur meghal chagriné.

NORINA
(Cristinához, utánozva őt)
A felesége egy vieille, nincsenek fogai a bouche-jában,
süket az egyik oreille-ére, megfertőzi, aki touche,
kancsal a fél oeil-re, hiányzik a fél jambe-ja               ,
egy fauteil-ben cipelteti magát!
Röviden egy horreur, un monstre esecrable,
épphogy elle meure elragadja a Diable!
Ó, hagyd Blinvalt vagy fureur-be jövök,
és a tuteur-rel együtt fricassée-t gyújtok!

EUSTACCHIO
Óh, én nyomorult! Minden jót a maradóknak!

BLINVAL
(Eustachióhoz)
Fújd meg a trombitát,
az elfeledett trombitát,
a feleségem halott,
trallalala!
Menj, zárd be az ajtót, ne nyisd meg a sírt,
tűntesd el a kulcsot, ahol nem éri el,
hogy ne tudjon visszajönni többé értem a sírgödörből!
(Norinához)
Szerelmetes Cristina, perdüljünk táncra,
hogy Norina meghalt, hitvesek vagyunk;
trombitálj, doktor, kedves kis feleségem,
este, reggel „jassé”-zzunk!
EUSTACHIO
Milyen trombita, milyen fújás, Óh, én nyomorult!
Emberek, siessetek! Milyen kulcs, milyen ajtó?
Elhagy a ruhám! Lekötelezett.
Üdv a maradóknak! Szép kötést csinálunk,
előlről kezdjük, segítség, uram,
egy doktor belehal a „jassé”zásba!

(Távoznak.)


Recitativo

Tizenegyedik jelenet
Darlemont és Frank



DARLEMONT
(Belép Frankkal beszélgetve)
Ej, menj már! Az ezredes…

FRANK
De ha mondom: egy pillanat alatt
eszeveszett lett. Észnél volt eladdig,
míg a feleségéről beszélt, és amikor azt mondta,
hogy nem tudja elviselni a fájdalmat, hogy bolondnak látja,
erre én azt válaszoltam, hogy az ön húga sosem volt bolond,
és tegnap este érkezett, ekkor dühbe gurult.

DARLEMONT
Nem esett neked őrjöngve, hogy csontodat törje?

FRANK
Nem.

DARLEMONT
Akkor lenne igazán bolond…
Ügyelj, a jövőben,
ha látod, vagy hallod,
húzodj félre!

(Frank távozik.)

Most már értem az egészet;
és az ezredes nevetségessé fog tenni,
és mindneki megtudja ezt az adomát!
(meglátja Eustachiót)
Don Eustachio!
(Eustachio elé megy.)

Tizenkettedik jelenet
Eustachio és Darlemont

EUSTACHIO
(gyászos ábrázattal belép)
Quondam don Eustachio!
Most nem több nyöszörgő kísérteténél.

DARLEMONT
Üljön le!

EUSTACHIO
Nem tudok.

DARLEMONT
Miért?

EUSTACHIO
Az ülőideg-hálózatom
már a sírban van.

DARLEMONT
De mondja, mi történt önnel?

EUSTACHIO
Az ezredes, aki minden bizonnyal
már ezelőtt bolond volt,
hogy ebbe az Intézetbe betoppant volna,
midőn meglátta a nejét és a leányzót,
egészen új szeszélytől vezérelve,
miután arra kényszerített, hogy jassé-t és Bourée-t járjak,
azt akarta, hogy lábujjhegyen táncoljak
egy „tour de main”-t,
ahogyan a Brugnoli és Vaque Molin,
miután látta, hogy nem megy tovább,
fogta híres durungját,
és... csak az Ég és én tudjuk, mennyit
csalta ki az én ártatlan könnyeimet.

DARLEMONT
Óh, szegény ember!
Azonnal ide hívok egy kirurgust!

EUSTAHIO
Dehogy! nyilvánosságra akarja hozni,
hogy megbotozták egy kollégáját?

DARLEMONT
Nos, az ezredesnek meg kell hallgatnia...

EUSTACHIO
Kár!

DARLEMONT
Óh! Ezt eltökéltem, és meg is teszem.
(feldúltan távozik)

EUSTACHIO
Most láthatják őt, akinek kedélyállapota sosem ingadozó,
hogyan bőszíti fel mélyésgesen az a kutya!

Tizenharmadik jelenet
Cristina, előbbi

CRISTINA
(az ajtóban)
(Itt a doktor egyedül.)

EUSTACHIO
Nincs mit tenni; ha ettől az átkozott intézettől
nem szököm messzire, rámehet
a bőröm és a csontom!

CRISTINA
(félre)
(Írtam Blinvalnak, hogy mentsen meg
ebből a házból és vigyen maggával.
Az orvos révén szeretném
ezzel a levéllel tudatni őt érzelmeim felöl.)

EUSTACHIO
(figyeli Cristinát)
(Fordul… Siet… Szökdécsel… Közeledik…)

CRISTINA
Ah!

EUSTACHIO
Igen? (Rendben van!)

CRISTINA
Mit csinál?

EUSTACHIO
Megyek, megyek.

CRISTINA
Elhúzódik tőlem?

EUSTACHIO
Kedves, nem szeretném én is elveszíteni a fejemet.

CRISTINA
De az enyémnek, esküszöm, semmi baja.

EUSTACHIO
Úgy lesz, ahogy mondja,
de közben mennem kell…

CRISTINA
Nem, ne menjen!
Megtenne egy szívességet?

EUSTACHIO
(Csak nem pénzt akar?)

CRISTINA
Hallgat?

EUSTACHIO
Nem szíveskedem. Szorít az idő.
(indul.)

CRISTINA
(Fogjuk meg szerelemmel!)
(epedő sóhajjal)
Ah!

EUSTACHIO
(hozzásietve)
Leányom, leányom, öszetöröd a szívemet!



No. 5. Duett
Cristina - Eustachio


CRISTINA
Drága, drága vagy nekem!

EUSTACHIO
Köszönöm, köszönöm, üdvözöllek.

CRISTINA
Mindig veled szeretnék lenni.

EUSTACHIO
Velem egy pillanatig se!

CRISTINA
De velem, avec moi!

EUSTACHIO
Nem tehetem, szavamra, igazán!

CRISTINA
Óh, én bájos fütyülőm!
„Mon très cher, aimable ami!
Mon charmant, gracieux, joli.”

EUSTACHIO
(Nézd csak! Milyen huncut, milyen ravasz,
hogyan vissza tud tartani!
Milyen finom, milyen ügyes!)

CRISTINA
Édes, jóindulatú, rokonszenves!

EUSTACHIO
De mire ez a nagy körítés?

CRISTINA
Zseniális, imádnivaló!

EUSTACHIO
Mire ennyi sok affektálás?

CRISTINA
Jázmin, narancsvirág!

EUSTACHIO
De miért jázmin?!

CRISTINA
Tulipán, napraforgó!

EUSTACHIO
De miért tulipán?
De miért ezek a kifejezések?

CRISTINA
Mert ezt a levélkét
szeretném eljuttatni Blinvalnak.

EUSTACHIO
Blinvalnak?

CRISTINA
Igen, az ezredesnek.

EUSTACHIO
Ah, maga téved! Annak az alaknak
nem teszem meg, nem.

CRISTINA
Nem?

EUSTACHIO
Nem.

CRISTINA
(őrjöngve)
Ah! Frippon! Ah! ventre blue!
Nem akarsz segíteni?

EUSTACHIO
(Ah! Nincs több bátorságom!
Ah! Félek a körmeitől!)

CRISTINA
Ha ellenszegülsz a kérésemnek,
összekarmollak, megtéplek,
szétszaggatlak, megsebzem az arcodat,
letépem az orrozatodat!

EUSTACHIO
(félbeszakítja)
Add a levelet!

CRISTINA
Ah! Átveszed?
(kedvesen)
Ah, én drága kis orvosom,
mindig szeretni foglak.
(Asszonyok, figyeljétek és tanuljatok,
hogyan csinálom!)

EUSTACHIO
(elveszi a levelet)
(Ha elmegy, szétépem a levelet,
ezernyi szeletkét csinálok belőle.)

CRISTINA
Elviszed Blinvalnak?

EUSTACHIO
(hezitálva)
Igen, hölgyem…

CRISTINA
Igazán?

EUSTACHIO
Nem, hölgyem…

CRISTINA
Hogyan? Hogyan?

EUSTACHIO
Nem, hölgyem… Igen, hölgyem…
(Ah! Róka, betyár,
megadod a címet,
amivel a levélkét neki
én magam kézbesíthetem.)

(távoznak.)

Recitativo
Tizennegyedik jelenet
Darlemont és Blinval


DARLEMONT
Igen, doktor don Eustachio.

BLINVAL
A trombiták nagy doktora?

DARLEMONT
Hogy jönnek ide a trombiták?

BLINVAL
Éppenséggel
megmondhatom, uram,
egy szökésben lévő dezertáns trombitás.

DARLEMONT
Sejtettem.

BLINVAL
Óh, itt van a bolondja!
(kinéz)

DARLEMONT
Igen, és szükséges, hogy magára maradjon
azzal, aki ugyanolyan őrültségtől szenved.

Tizenötödik jelenet
Darlemont, Blinval, Norina.
Norina a csembalóhoz ül és leüt
egy akkordot;
Blinval magához vesz egy hegedűt
és játszani kezd.

DARLEMONT
(félre)
(Okoskodás: a béke szinte helyreállt.)

BLINVAL
(Hogy ne kelljen hozzám szólnia, muzsikálni kezd;
így én is muzsikálok valamilyen hangszeren.)
(Veszia hegedűt, és játszani kezd.)
(Norinához)
Miért játszik kíséretet?
Játssza azt, ami magának tetszik és kedvére van,
hadd játszam én is, ami eszembejut!

NORINA
(Lám, milyen csúnya és sötét lett,
a lelke kiült
az arcára…)
(hangosan énekeli, kísérettel)
Ám, még jobban szeretem!

BLINVAL
(Még kellemesebb és rokonszenvesebb lett…
Figyelem… hidd, hogy elárultalak…
Váltsunk hangszert!)


NORINA
(énekel,
Blinval bőgőn kíséri)
Thyrsus távol Cloristól
boldog elégedettségben élt,
míg Cloris gyötrődve
remegte át az éjt és a napot
a kegyetlen végett.

BLINVAL
(Kegyetlen!)

NORINA
Másért gyúlván szerelemre
Thyrsus megcsalta kedvesét,
és Cloris belehalt
e szenvedésbe,
de hű maradt!

BLINVAL
(Hű!)
Hölgyem, és a főhadnagy,
akir várakozik itt, nem énekel semmit?

NORINA
(fölkel)
Uram, és a hölgyike,
akit eglészen az elemgyógy intézetig
követett, az ön megszólalását
nem inspirálja más témára és különb tónusra?

BLINVAL
Elárulom önnek, szerelmem egészen újkeletű,
az ön lángolása sokkal régebbi,
még házassága elejéről való,
amit Eugenio Blinvallal kötött.

NORINA
(Legyen, ha úgy gondolja!)
Ah, igen, az az imádott tisztecske!
Óh, az a drága…  (Egy nevet! Az ördögbe is!)
(nevet keres képzeletbeli szerelmének)
(Megvan!)
Óh, én drága Augusto Novém!
Végre újra látlak három év
 zord távollét után!

BLINVAL
(gúnyosan, szemrehányón)
Ha parancsolja, én magam
megyek el érte,
és sürgősen idehozom.

NORINA
Köszönöm, köszönöm,
de nem akarom, hogy ennyit fáradjon!

BLINVAL
Óh, nem kerül semmibe! (Megpukkadok!)

NORINA
Inkább, ha elküldene valakit…

BLINVAL
De kit?

NORINA
Egy tisztiszolgát.

BLINVAL
Hogyne, hölgyem. (Felrobbanok!)

NORINA
Figyeljen, mondja meg neki, amint meglátja,
hogy Norina tárt karokkal várja;
hogy nem alszik, nem eszik…

BLINVAL
(Most ölöm meg!...)

NORINA
Hogy egyedül érte eped éjjjel-nappal,
hogy akkor lel csak békét…

BLINVAL
Elég, elég ennyi!



N. 6. Duetto
Norina - Blinval


(kiáltva)
Hej, őrmester!
(gúnnyal)
Hej, őrmester, amint felbukkan
a dragonyos ezred,
az elhasznált hölgynek
azonnal jelentse;
ha megérkezne a főhadnagya,
és nem láthatja azonnyomban
a szenvedő, a szegényke,
meghal, belepistul!

NORINA
Szolgák, ha látjátok
a párizsi kislányt,
vezessétek a papához,
aki a közelében szeretné tudni,
aki, ha még egy órácskát
nem láthatná,
a szenvedő, a szegényke,
zokogni fog és jajgatni!

BLINVAL
Ám, ha ez a hölgy nem bolond,
mondd meg neki, hogy a férje,
amikor hűséget esküdött,
komolyan gondolta.

NORINA
Velem beszél?

BLINVAL
Mond meg neki, ha nem bolond,
hogy nem tudtam róla, hogy egy dragonyos főhadnagyot
szeretett előttem.

NORINA
(Avval a nővel cserélt fel?)
Hahaha, szegényke,
a hölgyikét vezessétek,
maga mellett szeretné tudni
a papuska a kislányt,
a papuska, szegény, sírni fog, jajgatni!
Én, Fecsegő uraság, nem adom a szerelmest,
nem játszom Adoniszt, a szívrablót,
nem mondom annak (a nőnek): te vagy a csillagom,
ennek: szeretlek, csak te kellesz,
nem locsogok-fecsegek:
öreg a feleségem, hamarosan meghal.

BLINVAL
Hahó! Siessetek, a bolond nő őrjöng!
Orvost, gyógyszert, könyörgöm!
 Én, kacér kis nőm, nem játszom a futárt,
nem én a küldöncöt; nem várok
kalandorokra, nem lesem
az ezredeket, a hadnagyokat,
postakocsin hanyatt-homlok
nem hagyom el a házamat, a városomat.

NORINA
Hahó! Siessetek, a bolond őrjöng!
Gyorsan, kötözzétek le, könyörgöm!

BLINVAL
Szerencsétlen, mi lett belőled! Együttérzek veled, szánlak!

NORINA
Boldogtalan, elveszítettelek,
és a legjobb korban!

BLINVAL
Itt volt, itt!

NORINA
Mi?

BLINVAL
Az eszem.

NORINA
És aztán?

BLINVAL
Teljesen eltűnt!

NORINA
Nem igaz, várok még egy kicsit,
és megpróbálom megtudni.

Holnap haza megyek, szisztémát változtatok;
este, éjjel és nappal egyfolytában ünnepelek.
Felcsípek a tánchoz valami marsallt,
a játékhoz egy generálist, ebédhez egy tisztet,
szórakozni egy főhadnagyot,
vacsorához egy jó őrmestert,
addig egy dobos lesz a talpnyalóm.
Ezredes úr észre tér vagy nem?

BLINVAL
Most nyeregbe szállok, Itáliának veszem az irányt,
és minden régi széplányt végiglátogatok;
Rómában egy grófnőt, aki eleped értem,
Genovában egy színésznőt, Pármában egy festőnőt,
Lodiban egy kalaposnőt, nápolyban egy művésznőt,
és végül egy Maramè nevű szolgálólányt;
több esze van az ezredesnek nálad.

Mindketten távoznak.

Tizenhatodik jelenet
Darlemont,  Eustachio, majd Frank.



Recitativo

EUSTACHIO
(Darlemont-nal belépve)
Darlemont, önre bízom magamat.

DARLEMONT
Hagyja rám!
(kiált)
Frank, hol vagy?

FRANK
(bejön)
Parancsol?

DARLEMONT
Az ezredes távozott?

FRANK
(a belépő Blinválra mutatva)
Íme, itt jön!

Tizenhetedik jelenet
Blinval, előbbiek.

EUSTACHIO
(Az egyetlen eset, hogy elhagyta a fütykösét.)

DARLEMONT
Ezredes, ez a boldogtalan engedelemért
folyamodik önhöz, s ha Darlemont kérésére…

BLINVAL
Engedje újra látnom Norinát, és mindent
meg fogok bocsátani.

Utolsó jelenet
Norina, Cristina, Venanzio és előbbiek.

NORINA
(Belép kézenfogva vezetvén Cristinát)
Jöjjön, nincs mitől félni; nem vagyok őrült.

CRISTINA
Que est, que est ça?

(Belép Venanzio)

VENANZIO
Mi ez az erőszakosság?

NORINA
Mit ígért ez az úr, mikor
veszi önt nőül?

CRISTINA
Amint a felesége a „tombeau”-ba száll.

NORINA
És milyen volt a felesége állapota?

CRISTINA
Öreg, közel a halálhoz.

BLINVAL
De ki volt az első, aki szerelemről beszélt?

CRISTINA
Moi, mert nagyon, nagyon tetszett nekem.

NORINA
És ki mondta, hogy öreg a neje?

BLINVAL
Én, hogy levakarhassam ezt a piócát.

NORINA
És Párizsba miért mentél Lyon helyett?

BLINVAL
Hogy megbizonyosodjam egy árulásról.
És te rohanvást miért
érkeztél ide tegnap este?

NORINA
Hogy megkaphassam a címedet, te hűtlen,
amit nem tudtam megszerezni, mivel
báróvá változtattad a nevedet!
(szemeit szárítgatja)

BLINVAL
Igazad van, én vagyok a hálátlan,
mert kételkedni mertem a hűségedben!

CRISTINA
(Ájulást színlelve Eustachio karjába
hanyatlik)
Ah!

DARLEMONT

(Intőleg Norinához)
Vissza! Élesek a körmei!

VENANZIO
A gyámleányomnak annyi!

CRISTINA
Annyi neked, te elvetemült,
très bien vagyok, és örülök az ő boldogságának.
(a Darlemont)
Egyedül azt kérem öntől,
hogy ne adjon újra
ennek a keselyűnek a kezébe!

DARLEMONT
Hogyne, maradjon mellettem,
amíg közreműködésemmel
meg nem kapja, ami jár önnek,
és el nem távolítjuk ezt a zsugorit.

VENANZIO
(Megfojt az epe!)

DARLEMONT
Mindazáltal az ezredes
elnézését kérem.

BLINVAL
Mert egy színlelt őrültséggel
visszahódított nekem
egy hűséges és szeretetreméltó hitvest?

NORINA
Akinek más vágya sincsen,
mint újra bírni a szívedet,
mint a legálhatatosabb szerelem
édes fizetségét.



No. 7.
Aria
Norina


Milyen új és kellemes öröm
száll gyengéden szívemre,
viszontagságaimra gondolok,
s álomnak tűnik.
Nem kell oly sok kín között
vergődnöd, szívem.
Elnyertem a szerelmet,
fellélegezhetek.

BLINVAL
Minden megválozott,
vége a szenvedésnek,
Sosem volt boldogabb
pillanat ennél.

NORINA
Férjem, Cristina, bácsikám!
Óh, mekkora boldogság!

CRISTINA, EUSTACHIO e BLINVAL
Minden megválozott,
vége a szenvedésnek,
Sosem volt boldogabb
pillanat ennél.


NORINA
Kedves hölgyeim, itt, egymás közt,
ne tagadjuk meg birodalmunkat
a bölcsektől és a hősöktől:
mi változtatjuk a fehéret feketévé!
Szolgák vagyunk, de uralkodunk,
és parancsolásra születtünk.

VÉGE