Donizetti: BOLONDOKHÁZA (I pazzi per progetto) /nyers/

BOLOND SZERELMESEK

(I pazzi per progetto)

Vígopera egy felvonásban

Szövegét írta: Domenico Gilardoni

Zenéjét szerezte: Gaetano Donizetti

Bemutató: 1830. február 7., Nápoly, Teatro del Fondo 

DARLEMONT

a bolondokháza igazgatója,

Norina bácsikája                         Basszus

NORINA

Blinval felesége                          Szoprán

BLINVAL

ezredes                                       Basszbariton

CRISTINA

fiatal francia hölgy,

Blinvalba szerelmes                    Szoprán

VENANZIO

zsugori vénember,

Cristina gyámja                           Basszus

EUSTACCHIO

trombitás

Blinval ezredében                        Bariton

FRANK

Darlemont szolgája                      Basszbariton

Játszódik egy Párizs környéki elmegyógyintézetben.

AZ EGYETLEN FELVONÁS

Terem, asztalok, székek, csembaló, egyéb hangszerek

Első jelenet

Darlemont, majd Frank, Cristina és Venanzio

No. 1.

Bevezetés

Első jelenet

Darlemont, majd Frank, Cristina és Venanzio

No 1

Bevezetés

DARLEMONT

(orvosi jelentéseket olvasva)

Hahaha! A szokásos jelentések!

Micsoda fajzat a doktoroké!

Mást sem akarnak, csak halált;

mind dühöngő őrültek!

Az egyik ütlegelést tanácsol,

a másik kötözést alkalmaz,

és így képzelik meggyógyítani

a tévelygő elméket.

Én mást szeretnék, nem láncokat!

Én mást szeretnék, nem botot!

FRANK

(bejön levéllel a kezében)

Uram, önnek jött

ez az írás…

DARLEMONT

Honnan jött?

FRANK

Egy kisöreg adta.

DARLEMONT

(kinyitja a levelet, olvassa)

„Pártfogásodba ajánlom

vámos barátom gyámleányát,

(türelmetlenül)

akinek meggyengült elméjét

egyedül te hozhatod rendbe;

támogatásodat kéri a te Claudiód.”

(Frankhoz)

Engedd be

a hölgyikét a gyámjával!

FRANK

Igen, uram, értettem.

(távozik)

DARLEMONT

Mintha nem segítenék

mindenkin saját jó szándékomból,

mindig valamiféle levéllel,

cédulával felszerelkezve érkeznek…

FRANK

(Cristinát és Venanziót bevezetve)

Szíveskedjenek beljebb fáradni!

CRISTINA

(Darlemonthoz)

Ön netalán „le maitre des foux”?

DARLEMONT

Nem, hölgyem.

CRISTINA

Óh! Igazán sajnálkozom.

„Son visage, sa gràce, son tout.”

DARLEMONT

(feszengve)

Óh! Uraságod…

VENANZIO

(Darlemonthoz)

Uram, ő egy…

(Azt akarja mondani, „őrült”.)

CRISTINA

Egy elmés, tanult leányzó,

akiből ez a ravasz erőszakkal őrültet akar csinálni;

táncolok, minden dalművet ismerek,

fejből tudok tragédiákat, komédiákat,

mindent Tassótól, Moliertől, Alfieritől…

(Darlemonthoz)

Úgy áll ott, mint egy cövek,

hellyel sem kínál?

DARLEMONT

Igaza van, igaza van,

(hellyel kínálja)

kedvesem…

CRISTINA

(gúnyosan)

Kedvesem? Mind ezt mondja…

VENANZIO

Egy bolond, akit én szegény…

CRISTINA

Ez nem igaz, ez hazugság.

Nem is szegény, nem, egy vámos!

Nem szegény, afféle fösvény,

aki zálog fejében nyújt kölcsönt.

A pénzt, amit öreg apuskám

halálakor egészében „a moi” hagyott,

meg akarja kaparintani „pour lui,

sans époux”, engem bezárat „ici”.

(Darlemonthoz)

Ön, aki „un homme de talent”,

hagyná, hogy ellopják öntől „l’argent”?

DARLEMONT

Igaza van, igaza van.

VENANZIO

Ez egy őrült.

Második jelenet

Eustachio Brodolosius kintről, előbbiek

EUSTACHIO

(kintről)

Eustachio Brodolosius penetrare potest?

VENANZIO, DARLEMONT,

CRISTINA és FRANK

Még valaki! Ki lesz az?

Eustachio megjelenik az ajtóban.

DARLEMONT

(Eustachióhoz)

Jöjjön be!

EUSTACHIO

Ezer üdvözletem mindnyájuknak!

(keresvén)

Darlemont?

DARLEMONT

(elé lépve)

Ha őrá van szüksége, itt van.

Ám az ön neve, a származása…?

EUSTACHIO

(meghajtja magát)

Don Eustachio Brodolosi,

minden idők egyik

legismertebb doktora.

MIND

Ezt meg honnan a pokolból szalajtották?

Igazán otromba egy alak!

EUSTACHIO

(Egy ládából, amit magánál hord, mértéktelen mennyiségű

papírost és pirulát vesz elő)

Általam szól önhöz e számos írás,

melyeket önnek címeztek patríciusok és nemesemberek,

akik hosszú idő után múlhatatlan

és mérhetetlen érdemeket leltek bennem,

rontás és antiskorbutisztikus mérgező nyavaják

elleni módszereim okán,

és piruláim miatt, amelyek – túlzás nélkül–

hosszú életet adnak az emberi fajnak.

Olvassa, uram, itt vannak:

(egyesével mutatja az írásokat)

Trákia hercege, aki emlékezetből

sárszobrot emelt nekem,

itt Eszkuláp fölé magasztal és hódol előttem;

a kólikás hölgy, aki oda van értem,

itt, itt az új Hippokrátésznek nevez engem.

Figaro gróf, szintén dicsőít itt engem,

Sfrittola gróf itt magasztal és hódol előttem,

Joko, a bankár, Barbleu, a kalmár,

és megannyi ajánlólevél

teljességgel, sőt a legmesszebmenőkig,

nagy-nagy tisztánlátással ismeri fel,

hogy don Eustachio örökidőkre

az orvosok réme lesz!

(Egy ehhez hasonló előadás

egyedül a kiváló don Eustachio

nagy elméjéből

pattanhatott ki.)

CRISTINA

(„Parbleu!” Micsoda nyelv ez?!)

Milyen pergő és sebes!

De nem hagyom legyőzni magam,

de túl teszek én rajta!

(sietve Darlemonthoz)

Fejből tudok minden Alifierit,

fejből tudok minden Moliere-t,

énekelek és táncolok; (Venanzióra értve)

ez itt nem szegény,

én nem vagyok őrült. Énekelem Tassót,

Énekelem Alifierit. Nem vagyok őrült.

DARLEMONT

(Ez a fecsegés kész vihar,

szétmegy tőle a fejem!)

Nyugalom, urak, hölgyek, csillapodjanak!

Több higgadtságot a beszédben!

VENANZIO

Már nem vagyok eszemen,

micsoda egy zsinagóga ez!

Már csak don Eustachio hiányzott,

hogy megszégyenítsen!

FRANK

Óh, micsoda kavarodás van itt!

Szétmegy a fejem,

micsoda zsinagóga ez!

Micsoda éles és fülsértő hangok!

Micsoda erőteljes locsogás!

Recitativo

DARLEMONT

Elhallgattak

végre?

CRISTINA

„Pour moi” egyáltalán nem szólok „pas”.

DARLEMONT

Ugyan, beszéljen csak!

De ne legyen előadása

tele tűzdelve gallicizmusokkal!

VENANZIO

Igaza van, Darlemont, micsoda tapintatlanság!

EUSTACHIO

Óh! Az lenne csak szép!

Miután egy teljes órát várakoztam az előszobában

nem tudok…

DARLEMONT

(ironikusan)

Megbocsát?

EUSTACHIO

Semmi, semmi.

Köztünk, kik a professzorok krémje vagyunk,

nincs szükség formalitásokra.

Érdemeink ismertek

a jelenlévők, az eljövendők és a múltak előtt.

Tekintse meg!

(mutatja a dobozkát)

DARLEMONT

De ezek… nem ajánlások.

EUSTACHIO

Ugyan, mit számítanak a levelek

e pirulákkal szemben?

Önmagáért beszél ez a tiszta gyümölcs,

mit húsz esztendőn át érleltem,

éjt-nappá téve,

verejtékben, remegve és szakadt cipőben;

gyümölcs, mely gyógyulsát hoz

és átváltoztatja a legdühöngőbb őrülteket

matematikussá, csillagásszá, ügyvéddé.

Én is meg akarom kóstolni

ennek segítségével,

és élni, ahogyan ön, a megbecsült emberek életét.

DARLEMONT

Uram… Darlemont (neve) közismert,

míg ön… Vizsgálja meg ezt az ifjú hölgyet,

őrült-e vagy nem az.

(Cristinára mutat)

EUSTACHIO

(magában)

(Vigyázz, nyelvem, nehogy bakot lőj!)

VENANZIO

(csendesen Eustachióhoz, pénzt mutatva neki)

(Mondja, hogy őrült, és öt scudót kap!)

EUSTACHIO

(Tartsa meg; már négyért

őrjöngővé nyilvánítom.)

(Cristinához)

A pulzusa?

CRSITINA

De ön valóban „phisicien”?

EUSTACHIO

Ne beszéljen spanyolul!

CRISTINA

Ön valóban orvos?

EUSTACHIO

Hölgyem, egy Paracelsus áll ön előtt.

DARLEMONT

(Eustachióhoz)

Nos?

VENANZIO

Mit gondol?

EUSTACHIO

Étvágya van?

CRISTINA

Mint a farkasnak.

EUSTACHIO

Átalussza az éjszakát?

CRISTINA

Ritkán, mert a gyámom „souper” nélkül

küld ágyba.

EUSTACHIO

Következésképpen nem lesz gyomorrontása.

CRISTINA

Nem.

EUSTACHIO

Tehát ön nyolcad kategóriájú őrült.

CRISTINA

(szárazon)

Ön meg kilenced ízigleni marha.

DARLEMONT

(Éljen a doktor! De méginkább a bolond!

Ez egy sarlatán;

szívesen megviccelem.)

FRANK

(belépve, Darlemonthoz)

Uram, az ezredes,

aki a tegnapi napon érkezett,

és megszállt a fogadóban, s kinek a nevét

megtudnom parancsolta, személyesen érkezett,

s meg óhajtja tekinteni az intézményt.

DARLEMONT

Hogy hívják?

FRANK

Blinval.

DARLEMONT

Ő?! (Norina férje!)

(halkan Frankhoz)

Eredj, szólj Norinának, hogy az ezredes

maga a férje,

aki ma eljön hozzá!

FRANK

Megyek, ahogyan kívánja.

(távozik)

DARLEMONT

(Venanzióhoz és Cristinához)

Kedves hölgyem, uram,

bocsássanak meg egy rövid pillnatra;

egy ezredest kell fogadnom.

EUSTACHIO

Egy ezredest!

CRSTINA

Egy ezredest?

DARLEMONT

Blinvalt.

MIND

Blinval!

DARLEMONT

Miért e nagy megdöbbenés?

EUSTACHIO

(Az én regimentem ezredese!

Én voltam a trombitása, és dezertáltam.

Kis dobozom, csak a bajra születtünk!)

DARLEMONT

(Venanzióhoz)

Ismeri?

VENANZIO

Hatalmas szerencsétlenségemre! Kényszerűségből

a házamba volt beszállásolva.

CRISTINA

„All’amour” –ra gyúltunk,

s azt ígérte nőül vesz.

VENANZIO

De csak, ha a felesége meghalt.

DARLEMONT

(A hitvány!)

(Eustachióhoz)

És ön?

EUSTACHIO

Óh! Éppen tavaly ismertem meg,

amikor majdnem megfulladt…

És egy ilyentől

(mutatja a pirulákat)

annyi levegőhöz jutott,

hogy Orlando léggömbjét felfújhatta volna.

DARLEMONT

(Cristinához és Venanzióhoz)

Óh! Fáradjanak át, ebbe a szobába, és várják meg

az orvosi konzílium döntését!

EUSTACHIO

És én mit tegyek?

DARLEMONT

Maradjon ebben a másikban;

amíg maga a testület

véleményezni fogja az ön különlegességeit.

EUSTACHIO

Sokan vannak az orvosok?

DARLEMONT

És roppant nagytudásúak!

EUSTACHIO

(Majd elkeserítem az ábrázatotokat!)

CRISTINA

Látom majd Blinvalt?

DARLEMONT

Igen, látni fogja.

EUSTACHIO

Legyen túl rajta gyorsan, kérem!

DARLEMONT

Igen, a lehető leggyorsabban!

(A többiek távoznak)

Bilnval ebbe szeretett bele?

És ki tudja még hány másikba!

Unokahúgom nem téved nagyot,

ha hűtlennek nevezi;

ám ha találkoznak

titokban elsimítják egymás közt.

(Távozik.)

Harmadik jelenet

Norina egyedül

No 2

Ária - Norina

NORINA

Midőn meghallottam, hogy az én kincsem

visszatér ide a harctérről,

Keblemben lángra gyt a szívem,

nem hogy megmozdult, de ugrándozott;

és a béke, melyet elvesztettem,

melyet mostanáig hiába kerestem,

e visszakapott jóvala

vissza adta neki a teljes szerelmet.

Hölgyeim, miért, miért?

Titokban elárulom önöknek:

a szerelem számunkra az egyetlen kedvtelés,

egy megátalkodott szívet keblünkbe zárni, amelyik

nem jut el addig, hogy meghajoljon hangjának csengésére.

Állhatatos lángolással forralja az ereket,

a boldogtalan szívek szenvedését elűzi,

könnyek között felcsillantja az örömöt.

Ugyanakkor szeretném tudni,

férjuram

ahhelyett, hogy a saját házában szállna meg,

hogy viszontlássa feleségét,

akit néhány rövid hónappal az egybekelés után

három esztendeig nélkülöznie kellett,

ugyan miért jön egy olyan helyre, ahol

csak bolondok vannak.

Negyedik jelenet

Eustachio, előbbi

EUSTACHIO

(belépve meglátja Norinát, magában)

Egy fiatal hölgy! Talán…

NORINA

De csúf jelenség!

EUSTACHIO

Ám, legyünk bizonyosak!

NORINA

Mit kéne mondani?

EUSTACHIO

Széna vagy szalma? (Épeszű vagy bolond?)

NORINA

Óh, már értem! Nem, ne kétkedjék!

Norina vagyok, Darlemont unokahúga. És ön?

EUSTACHIO

Doktor Eustachio Brodolosi.

NORINA
Mondja csak, látta az ezredes urat?

EUSTACHIO

Nem, hölgyem, nem láttam, ez komoly dolog!

Amikor meghallom

az ezredest,

rögtön beveszek egy csipet szódabikarbónát.

NORINA

Mi az? Kissé zavarodottnak tűnik.

EUSTACHIO

Nem, az ezredesről beszélve

eszembe juttat

egy bizonyos Cristinát… Egy gyámleányt,

akinek Blinval, azt állítja,

a kezét ígérte,

amikor, jó egészséget nekünk,

a felesége megtér halott övéi közé.

NORINA

Ah! Gazember!

EUSTACHIO

Mi történt?

Ötödik jelenet

Darlemont, előbbiek, majd Frank

                                                                           

NORINA

Bácsikám!

DARLEMONT

Megtudtad, húgom?

NORINA

És mit tudtam meg?

Ez a don Eustachio elmondta,

hogy itt van egy leányzó,

akinek Blinval…

DARLEMONT

Tudom.

NORINA

Szóval őutána jött ide?

DARLEMONT

Kiderül.

EUSTACHIO

(Mi az ördögöt pusmognak ott?)

DARLEMONT

Hogy próbára tegyük

a hűségét,

segítségemre kell lenned egy jelenetben,

ami nektek, nőknek,

nem kerül különösebb fáradságotokba.

NORINA

És mi lenne az?

DARLEMONT

Tetesd bolondnak magad, és sirasd nagy műgonddal

elhunyt férjedet!

Ő nem ismer engem, mint nagybátyádat,

én az intézet igazgatójaként

bevezetem ebbe a terembe, aztán meglátod,

ha szánalmas helyzeted láttán

sír vagy kacag-e majd.

NORINA

Óh! Pótolhatatlan ember!

Csak az ön elméje képes

kiötleni ilyen remek tervet!

EUSTACHIO

(Jaj nekem, miről értekeznek?)

NORINA

Rendben van!

DARLEMONT

Nagyszerű!

(Norina távozik)

EUSTACHIO

(Eh! Nem bolond.

Hála az Égnek, csakhogy elment.

Most én is eltűnök, mert minden pillanatban

feltűnhet az ezredes

az ajtóban.)

DARLEMONT

(Eustachióhoz)

Doktor úr, ha jön az ezredes,

kérem, legyen a társasága,

míg visszajövök!

EUSTACHIO

(feszengve, növekvő ijedelemmel)

Azt nem tehetem… Hallja…

DARLEMONT

Most megyek.

(Távozik.)

EUSTACHIO

De hallgasson meg! Elment. És éppen Eustachióra

kellett bíznia

egy ilyen fogadást!

Óh, Istenem! Mindig

fel van szerelkezve egy fütykössel,

s ha úgy hozza kedve, eljár a keze.

(meglátja az érkező Blinvalt)

Ah! Ő az! Helyben vagyunk!

Megismerem hatalmas bendőjéről,

és megismerem arról a fütykösről!

vagy:

Óh, Istenem! Mindig

fel van szerelkezve egy lovaglópálcával,

s ha úgy hozza a kedve, el is jár a keze.

(meglátja az érkező Blinvalt)

Ah! Ő az! Helyben vagyunk! Megismerem,

a sasorráról,

és megismerem a pálcáról!

Hatodik jelenet

Blinval és Eustachio

BLINVAL

Ha nem tévedek, azt mondta, hogy itt

kell várakoznom…

(Észreveszi Eustachiót, aki igyekszik a legsötétebb

zugban elbújni.)

Ki lehet az a sötétségbe burkolódzó alak?

EUSTACHIO

(Most szépen, csendben előbújok és finoman…)

BLINVAL

Uram!

EUSTACHIO

(Jaj! kihátrálok és keservesen…)

BLINVAL

Mondja, hova ment Darlemont?

EUSTACHIO

Umm…

BLINVAL

Visszajön ide…?

EUSTACHIO
Eh!

BLINVAL

Van magának nyelve vagy nincsen?

A kutya mindenit,

mindjárt odacsapok a fütykösömmel!

EUSTACHIO

Ne jöjjön közelebb!

BLINVAL

Óh, kutyamája!

Mintha Eustachio lenne, a trombitás!

EUSTACHIO

(Érintetlenül veszítelek el, én ládikóm.)

(Indul.)

BLINVAL

Megállj!

EUSTACHIO

Hagyjon enegem!

BLINVAL

Egy pillanatra!

EUSTACHIO

Később! Most sietős a dolgom.

BLINVAL

(A ruhájánál fogva visszahúzza)

De ez illetlenség!

EUSTACHIO

A ruhám, az Ég szerelmére!

BLINVAL

Fordulj meg! ah!

No. 3 Duett

Eustachio, Blinval

Te itt?!

EUSTACHIO

Mi az, hogy te? Mi az, hogy itt?

Több jómodort!

BLINVAL

Bocsánat! Megzavart

ez a bizonyos hasonlóság.

EUSTACHIO

Megbocsátjuk, Ég önnel!

(Indul)

BLINVAL

(visszahúzza a karjánál fogva)

De mégis, ez az arc...

EUSTACHIO

De mondom, az arcom miatt

letépi a karomat?

BLINVAL

Egyszóval: elég a fecsegésből,

egy lépést se tovább!

EUSTACHIO

Egyszóval: elég a fecsegésből,

megtudhatnám, miért?

BLINVAL

Ez a táglikú, lapos orr,

ez a pogácsa pofa,

az a mulatt színe,

ezek a hagyma szemek

ébrázatát mutatják

egy ifjú trombitásnak,

aki egy napon dezertált,

és koldulásba kezdett,

de ha csapdámba esik,

börtönbe záratom!

EUSTACHIO

Ha orcáról beszél,

mely azonosvonású és hasonlatos,

nekem is el kell mondanom,

hogy alakja, ábrázata

erőteljesen formázza

egy ünnepelt énekesét,

aki elhagyta Nápolyt,

és Londonba távozott,

Pénzt keresni.

Őt látom, igen vagy nem?

BLINVAL

Akkorhát tévedés az egész?

EUSTACHIO

Higgye el, teljes tévedés.

BLINVAL

Jól van, majd a karhatalom! Kiderítem én az igazságot!

EUSTACHIO

(Óh, az ördögbe!) A karhatalom?

Ah, ne, megálljon!

A trombita, a kürt, a furulya,

itt vannak, parancsára!

(letérdel)

BLINVAL

Ugyan, állj fel!

EUSTACHIO

Elhihetem?

BLINVAL

Ne reszkess már!

EUSTACHIO

De, uram, az Ég szerelmére,

mit csinál itt?

BLINVAL

Egy hűtlen miatt vagyok itt,

egy zabolázhatatlan tigris végett,

akié a legimádnivalóbb arc,

ám a szíve egy fúriáé.

EUSTACHIO

(Óh, Istenem!)

De hogyhogy, istenkém, magyarázza meg

miért nincs a szabad ég alatt, talán ...?

BLINVAL

Mániákus lettem! Vagyis... vagyis...

EUSTACHIO

Irgalmas Isten!

BLINVAL

Őrült vagyok, és nem vagyok őrült,

most eszemen vagyok, most nem vagyok eszemen;

példa előttem a te agyad,

ami megváltoztatta és átalakította

receptekké a trombitákat,

amik az embereket gyilkolni készteti.

És egycsapásra megbolondulva

a fütykös, mint ágyú,

megöli a hitvest,

azt a csalfa szívűt,

és téged is, ha most

előttem mutatkozol.

EUSTACHIO

Ah! Micsoda őrült, több is őrültnél!

Több, mint őrült, tébolyodott,

szegénynek elment

az esze, elpárolgott!

Lám, hogy felindult,

milyen morcos, meregeti a szemét,

és szegénynek elmet

az esze, elpárolgott.

BLINVAL

Tébolyult vagyok! Bumm, az ágyú...

EUSTACHIO

A fütyköst már a hátamon

érzem pufogni,

és Káron pálcáját,

Akherón medrébe merülök,

igen, pillanatokon belül Plútónál fogom

tudományomat kivirágoztatni.

(Távozik.)

Recitativo

Hetedik jelenet

Darlemont és Blinval

DARLEMONT

(Belépve)

Ezer bocsánat, ezredes úr,

hogy megvárakoztattam!

BLINVAL

Bocsánat? Mellőzze jelenlétemben

ezeket a kifejezéseket,

és ha elfoglalt, csak menjen a dolgára!

DARLEMOT

Nem, biztosíthatom, hogy szabad vagyok,

és igazán szerencsésnek mondhatom magamat,

hogy a mai napon kitüntet látogatásával.

BLINVAL

Fogadja köszönetemet.

DARLEMONT

Azt mondták, nemrég érkezett,

hogy végre megtekintse ezt az intézetet…

BLINVAL

Amelyikről a fáma mindenütt

nagy, jelentős csodákat mesél.

DARLEMONT

Amivel nem is túlozza el az igazságot. Kétségtelen,

hogy mostanáig valamennyi

kezelés fényes sikerrel járt…

De most aggaszt egy eset.

BLINVAL

Melyik?

DARLEMONT

Egy bizonyos ifjú hölgyé,

akit egy lyoni barátom

ajánlot be.

BLINVAL

Lyon? És őrjöng?

DARLEMONT

Bár adná az Ég! Az már a gyógyulását mutatná!

De olyan mélabús

és magábafordult, hogy lehetetlennek tűnik

elméjét a helyes útra visszaterelni.

BLINVAL

És az ilyen személlyel…?

DARLEMONT

(kinézve)

Itt van, ő az! Kérem, menjen távolabb!

BLINVAL

Hogyan? Talán zavaró lehet ittlétem?

DARLEMONT

Maradhat, ám ott, a háttérben,

s egy lépést se közelítsen!

BLINVAL

Ne féljen!

(Hátrahúzódik.)

Nyolcadik jelenet

Norina,aki  zilált öltözékben, önkívületben, lassan lépkedve érkezik; előbbiek, később Frank.

BLINVAL

(Milyen kecses alak!)

DARLEMONT

(magában, Norinát követve)

(Félek, hogy elárulja magát.)

NORINA

(Blinvalt figyelve)

(Meghízlalta az út!

Nem bírom elviselni látását, de csak rajta!)

Minő gyászos sóhaj kél azon sírveremből!

Megingathatatlanul esett el egy bombától találva,

az én nyomorult férjem!

BLINVAL

(Ez a hang!)

Darlemont… Azt akarom…

DARLEMONT

(Blinvalhoz)

Hallgasson!

NORINA

Még jobb is!

BLINVAL

Ismertem őt…

DARLEMONT

Hölgyem…

NORINA

Ah!

DARLEMONT

Hogy’ érzi magát?

NORINA

(válasz nélkül hagyja)

Hol van a férjem?

DARLEMONT

Megjön, megjön, bízzék!

BLINVAL

(Ő az, ő az!)

(Darlemont-hoz)

Uram, engedje látnom!

NORINA

(Szeret!)

DARLEMONT

(Blinvalhoz)

Nem zavarhatja!

NORINA

Óh, Blinvalom!

BLINVAL

(Engem szólít!)

NORINA

Elhagytad Norinát a dicsőségért;

és a harcmezőn bombát és sírt találtál csak.

BLINVAL

(hangosan)

Életben vagyok!

DARLEMONT

(leinti)

Uram!

BLINVAL

(Darlemont-hoz)

Ő a feleségem; nem igaz, Norina?

NORINA

Ki ez itt, aki indulatoskodik és tolakodik?

DARLEMONT

Egy férfi.

BLINVAL

A te Blinvalod!

NORINA

Blinval halott.

BLINVAL

Nem, élő, élő! És szeret téged, imád!

DARLEMONT

Azt akarja, hogy őrjöngeni kezdjen?

BLINVAL

Óh, Egek! Nem ismer rám!

DARLEMONT

Hölgyem, jöjjön be velem! Ön pedig…

BLINVAL

Én vagyok őrültségének oka!

DARLEMONT

Elmúlik, elmúlik!

BLINVAL

(térdre ereszkedve)

Engedjen lábai elé…

DARLEMONT

(Norina elé lépve)

Engedelmével, uram.

BLINVAL

De végre el akarom mondani neki…

DARLEMONT

Szolgálatára.

(Távozik Norinával, becsukja az ajtót.)

BLINVAL

Óh! Zárd be, ahogy akarod; nem mozdulok innen!

FRANK

(Belép)

Elnézését kérem, ide jött Eustachio, az orvos?

BLINVAL

Miért?

FRANK

Összegyült az összes doktor.

BLINVAL

Hogy Norinát kigyógyítsák az őrültségből?

FRANK

Mit? Hát bolond az ön felesége?

Norina? Darlemont úr unokahúga,

aki tegnap hanyatt-homlok érkezett a postakocsival,

hogy találkozhasson a dragonyosok

ezredével?

BLINVAL

Dragonyosok?

FRANK

Hiszen maga az ezredes…

BLINVAL

Gyerünk, csak tovább!

FRANK

A hölgy boldogan

ismételgette: visszajön!...

Beszélek vele! Ő bolond? Ön tréfál.

BLINVAL

(magában)

(Nem is őrült, és Darlemont unokahúga?

Igen, igaz, ez az a nagybácsi, akit emlegetett

egyszer.

És mi dolga a dragonyosokkal?

Talán szeretett

valami tisztet, még azelőtt

hogy a feleségem lett,

minekutána ugyanaznap, amikor a dragonyosok

távoztak, távozott az én ezredem is.

Most, hogy az újságokban olvasta, hogy visszatérnek,

buzgón és aggódva

ide sietett találkozni régi szerelmével.)

FRANK

(Az ezredes kezd dühöngeni.)

BLINVAL

(Szóval a nagybácsi és a húga összejátszik,

miért is engedtem sorsára

és hagytam magára?

Meg foglak büntetni, méltatlant!

A saját fegyvereddel!

Én is eljátszom, hogy belebolondultam

feleségem halálába;

a véletlen idevezette Cristinát is,

rajta keresztül

bosszút állhatok Norinán!

Jaj, annak, aki beleavatkozik,

akár Darlemont, akár a trombitás vagy a szolga!

Nyavajogjanak, ütlegeljenek,

akár még ágyúzhatnak is!)

(Távozik.)

FRANK

Ez bolond, egy főbolond!

Kilencedik jelenet

Eustachio és Frank

EUSTACHIO

(Bentről)

Segítség! Segítség!

Frank, ments meg!

(Bejön poros arccal)

FRANK

Mi történt?

EUSTACHIO

(Mutatja a ládikót.)

Nézd! Üres!

FRANK

Nos?

EUSTACHIO

Cristina, akit őrültnek kellett tartanom,

észrevette ezt a szerencsétlen ládikát,

ameynek meg kellett vón tisztítania az elméjét,

kitépte a kezemből, és a fejembe csapta,

mint egy kalapot.

FRANK

Óh, Istenem! Össze-vissza van karmolva!

EUSTACHIO

Csoda, hogy élek!

FRANK

Hogyhogy?

EUSTACHIO

Az a boszorkány,

pedig tiszta francia,

szerencsétlenségemre

angol módra hordja a körmeit!

FRANK

Mondja, van még a pirulácskából?

EUSTACHIO

Hogy? Visszajött?!

FRANK

Nem, az ezredesnek.

EUSTACHIO

Mire mennél a pirulácskával?

Annak a gyalázatos testnek

egy egész biliárdgolyónyi kellene!

FRANK

Hát bolond?

EUSTACHIO

Nem láncolták meg?

FRANK

Láncra való őrült!

EUSTACHIO

Blinval?

FRANK

Az ezredes.

EUSTACHIO

Az egy hiéna!

No. 4. Quartett

Tizedik jelenet

Norina, Cristina, Blinval, előbbiek,

mindenki a maga idején

BLINVAl

(Belép, őrült képet vágva)

Halál, miért nem jössz?

FRANK
(Itt az ezredes!)

EUSTACHIO

Jaj nékem!

BLINVAL

(Frankhoz)

Megállj, maradj!

 (Eustachio és Frank igyekeznek kereket oldani.)

FRANK

(Halkan, halkan!)

EUSTACHIO

(Szépecskén…)

FRANK

(Halkan, halkan, halkan.)

EUSTACHIO

(Szépen, szépen, szépen!)

BLINVAL

(folyvást tragikusan)

Hát, Norina halott?

FRANK

Ugyan!

EUSTACHIO

Ne akarjon meghalni!

BLINVAL

Ne?

FRANK

(félénken)

Mindig van remény.

BLINVAL

(Frankhoz)

Ki vagy te, szerencsétlen,

aki reményről beszélsz?

FRANK

(reszketve)

Frank vagyok!

BLINVAL

(megragadja Frank karját)

Átkozott!

FRANK

Hagyjon, vagy azonnal

hívom a gazdámat!

(Távozik)

BLINVAL

(Eustachióhoz)

Ne menj sehova!

EUSTACHIO

(És közben négyszemközt

hagy ővele!)

BLINVAL

Hova szaladt ez?

(parancsolóan)

Te ittmaradsz cserébe!

EUSTACHIO

Cserébe…

Ahogy gondolja.

BLINVAL
Azt a karod, hogy meghaljak,

de ezt nem gondoltad át.

EUSTACHIO
(Itt egyedül Eustachio

fog meghalni, uram,

aki a nagy félelemtől

a lélegzetét is elveszti.)

NORINA

(észrevétlenül belép.)

(magában)

(Vajon hűtlen volt hozzám?

Kár ezen tovább töprengeni!

Itt megbújva, észrevétlenül,

kiderítem az igazságot.)

BLINVAL

Norina halott, igen!

(odafordul, észreveszi Norinát)

(Itt van, megjött!

Most kézbe veszem, mi lesz.)

EUSTACHIO

(Előbukkant egy másik is!

Kíváncsi vagyok, mi lesz!)

BLINVAL

(Eustachióhoz)

Ígyhát végeredményben…

Reszketsz? Fázol?

(Megöleli)

Venanzióm, …

EUSTACHIO

Eustachio vagyok!

BLINVAL

… a trombita,

amit Merkúrtól kaptam

a bájos Cristinával,

hogy van? Mit csinál? Hol van?

EUSTACHIO

Ha ezen nyomban elenged,

ígérem, hogy idehozom!

NORINA

(fenyegetően előlép)

Szégyentelen receptjeidet

forgalomba hozni nem adok módot!

BLINVAL
Ah! Drágaságom, kincsem!

(Megöleli Norinát)

Igaz hát, visszatértél hozzám?

NORINA

Igen, ölelj meg, én hitvesem,

ismerd fel Norinát!

BLINVAL
(m.f.)

Ah, Norinát a halál öleli;

örvendj velem, Cristinám!

EUSTACHIO

(Lábaim, rátok bízom magamat, hívek legyetek!)

(El akar futni)

CRISTINA

(Belép, feltartóztatja Eustachiót.)

„Arrét les pieds!”

EUSTACHIO

(megtorpan)

(Harmadik jelenet, megtorpanok, és előbbiek!)

CRISTINA

(csendesen Eustachióhoz)

(Mondd, Blinval dühöng?)

EUSTACHIO

(Őrjöng, leányom!)

BLINVAL

Drágicám! Drágicám!

CRISTINA

(„Et pourquoi vous nous quittez?
Pourquoi?”)

EUSTACHIO

(Hogy le ne mészároljon.)

BLINVAL

Örvendj velem!

CRISTINA

(„No, restez, Monsieur, restez!”)

EUSTACHIO

(Nem, nem akarom lemészároltatni magamat.)

NORINA

(Cristinához)

Ah! Te vagy az átkozott,

aki férjeket rabolgat!

CRISTINA

Milyen férjet raboltam én?

BLINVAL

(Eustachióhoz)

Ah! te vagy, elfelejtett trombita,

csempészt akar csinálni belőlem!

EUSTACHIO

Köztiszteletben álló doktor vagyok.

NORINA

(m.f.)

Nem ismered az ezredest?

BLINVAL

(m.f.)

Akkor játszd el a tritornellót!

CRISTINA

(Norinához, nevetve)

Ön a felesége, ön sa femme!

EUSTACHIO

(Blinvalhoz, sírva)

(Könyörgöm, ne áruljon el!)

CRSITINA

(Blinvalhoz)

„Ah! vous bandez.”

A felesége egy vieille, nincsenek fogai a bouche-jában,

süket az egyik oreille-ére, megfertőzi, aki touche,

kancsal a fél oeil-re, hiányzik a fél jambe-ja               ,

egy fauteil-ben cipelteti magát!

Röviden egy horreur, un monstre esecrable,

épphogy elle meure elragadja a Diable,

J’aurais de Flimond la main és a coeur,
és az öreg tuteur meghal chagriné.

NORINA

(Cristinához, utánozva őt)

A felesége egy vieille, nincsenek fogai a bouche-jában,

süket az egyik oreille-ére, megfertőzi, aki touche,

kancsal a fél oeil-re, hiányzik a fél jambe-ja               ,

egy fauteil-ben cipelteti magát!

Röviden egy horreur, un monstre esecrable,

épphogy elle meure elragadja a Diable!

Ó, hagyd Blinvalt vagy fureur-be jövök,

és a tuteur-rel együtt fricassée-t gyújtok!

EUSTACCHIO

Óh, én nyomorult! Minden jót a maradóknak!

BLINVAL

(Eustachióhoz)

Fújd meg a trombitát,

az elfeledett trombitát,

a feleségem halott,

trallalala!

Menj, zárd be az ajtót, ne nyisd meg a sírt,

tűntesd el a kulcsot, ahol nem éri el,

hogy ne tudjon visszajönni többé értem a sírgödörből!

(Norinához)

Szerelmetes Cristina, perdüljünk táncra,

hogy Norina meghalt, hitvesek vagyunk;

trombitálj, doktor, kedves kis feleségem,

este, reggel „jassé”-zzunk!

EUSTACHIO

Milyen trombita, milyen fújás, Óh, én nyomorult!

Emberek, siessetek! Milyen kulcs, milyen ajtó?

Elhagy a ruhám! Lekötelezett.

Üdv a maradóknak! Szép kötést csinálunk,

előlről kezdjük, segítség, uram,

egy doktor belehal a „jassé”zásba!

(Távoznak.)

Recitativo

Tizenegyedik jelenet

Darlemont és Frank

DARLEMONT

(Belép Frankkal beszélgetve)

Ej, menj már! Az ezredes…

FRANK

De ha mondom: egy pillanat alatt

eszeveszett lett. Észnél volt eladdig,

míg a feleségéről beszélt, és amikor azt mondta,

hogy nem tudja elviselni a fájdalmat, hogy bolondnak látja,

erre én azt válaszoltam, hogy az ön húga sosem volt bolond,

és tegnap este érkezett, ekkor dühbe gurult.

DARLEMONT

Nem esett neked őrjöngve, hogy csontodat törje?

FRANK

Nem.

DARLEMONT

Akkor lenne igazán bolond…

Ügyelj, a jövőben,

ha látod, vagy hallod,

húzodj félre!

(Frank távozik.)

Most már értem az egészet;

és az ezredes nevetségessé fog tenni,

és mindneki megtudja ezt az adomát!

(meglátja Eustachiót)

Don Eustachio!

(Eustachio elé megy.)

Tizenkettedik jelenet

Eustachio és Darlemont

EUSTACHIO

(gyászos ábrázattal belép)

Quondam don Eustachio!

Most nem több nyöszörgő kísérteténél.

DARLEMONT

Üljön le!

EUSTACHIO

Nem tudok.

DARLEMONT

Miért?

EUSTACHIO

Az ülőideg-hálózatom

már a sírban van.

DARLEMONT

De mondja, mi történt önnel?

EUSTACHIO

Az ezredes, aki minden bizonnyal

már ezelőtt bolond volt,

hogy ebbe az Intézetbe betoppant volna,

midőn meglátta a nejét és a leányzót,

egészen új szeszélytől vezérelve,

miután arra kényszerített, hogy jassé-t és Bourée-t járjak,

azt akarta, hogy lábujjhegyen táncoljak

egy „tour de main”-t,

ahogyan a Brugnoli és Vaque Molin,

miután látta, hogy nem megy tovább,

fogta híres durungját,

és... csak az Ég és én tudjuk, mennyit

csalta ki az én ártatlan könnyeimet.

DARLEMONT

Óh, szegény ember!

Azonnal ide hívok egy kirurgust!

EUSTAHIO

Dehogy! nyilvánosságra akarja hozni,

hogy megbotozták egy kollégáját?

DARLEMONT

Nos, az ezredesnek meg kell hallgatnia...

EUSTACHIO

Kár!

DARLEMONT

Óh! Ezt eltökéltem, és meg is teszem.

(feldúltan távozik)

EUSTACHIO

Most láthatják őt, akinek kedélyállapota sosem ingadozó,

hogyan bőszíti fel mélyésgesen az a kutya!

Tizenharmadik jelenet

Cristina, előbbi

CRISTINA

(az ajtóban)

(Itt a doktor egyedül.)

EUSTACHIO

Nincs mit tenni; ha ettől az átkozott intézettől

nem szököm messzire, rámehet

a bőröm és a csontom!

CRISTINA

(félre)

(Írtam Blinvalnak, hogy mentsen meg

ebből a házból és vigyen maggával.

Az orvos révén szeretném

ezzel a levéllel tudatni őt érzelmeim felöl.)

EUSTACHIO

(figyeli Cristinát)

(Fordul… Siet… Szökdécsel… Közeledik…)

CRISTINA

Ah!

EUSTACHIO

Igen? (Rendben van!)

CRISTINA

Mit csinál?

EUSTACHIO

Megyek, megyek.

CRISTINA

Elhúzódik tőlem?

EUSTACHIO

Kedves, nem szeretném én is elveszíteni a fejemet.

CRISTINA

De az enyémnek, esküszöm, semmi baja.

EUSTACHIO

Úgy lesz, ahogy mondja,

de közben mennem kell…

CRISTINA

Nem, ne menjen!

Megtenne egy szívességet?

EUSTACHIO

(Csak nem pénzt akar?)

CRISTINA

Hallgat?

EUSTACHIO

Nem szíveskedem. Szorít az idő.

(indul.)

CRISTINA

(Fogjuk meg szerelemmel!)

(epedő sóhajjal)

Ah!

EUSTACHIO

(hozzásietve)

Leányom, leányom, öszetöröd a szívemet!

No. 5. Duett

Cristina - Eustachio

CRISTINA

Drága, drága vagy nekem!

EUSTACHIO

Köszönöm, köszönöm, üdvözöllek.

CRISTINA

Mindig veled szeretnék lenni.

EUSTACHIO

Velem egy pillanatig se!

CRISTINA

De velem, avec moi!

EUSTACHIO

Nem tehetem, szavamra, igazán!

CRISTINA

Óh, én bájos fütyülőm!

„Mon très cher, aimable ami!
Mon charmant, gracieux, joli.”

EUSTACHIO

(Nézd csak! Milyen huncut, milyen ravasz,

hogyan vissza tud tartani!

Milyen finom, milyen ügyes!)

CRISTINA

Édes, jóindulatú, rokonszenves!

EUSTACHIO

De mire ez a nagy körítés?

CRISTINA

Zseniális, imádnivaló!

EUSTACHIO

Mire ennyi sok affektálás?

CRISTINA

Jázmin, narancsvirág!

EUSTACHIO

De miért jázmin?!

CRISTINA

Tulipán, napraforgó!

EUSTACHIO

De miért tulipán?

De miért ezek a kifejezések?

CRISTINA

Mert ezt a levélkét

szeretném eljuttatni Blinvalnak.

EUSTACHIO

Blinvalnak?

CRISTINA

Igen, az ezredesnek.

EUSTACHIO

Ah, maga téved! Annak az alaknak

nem teszem meg, nem.

CRISTINA

Nem?

EUSTACHIO

Nem.

CRISTINA

(őrjöngve)

Ah! Frippon! Ah! ventre blue!

Nem akarsz segíteni?

EUSTACHIO

(Ah! Nincs több bátorságom!

Ah! Félek a körmeitől!)

CRISTINA

Ha ellenszegülsz a kérésemnek,

összekarmollak, megtéplek,

szétszaggatlak, megsebzem az arcodat,

letépem az orrozatodat!

EUSTACHIO

(félbeszakítja)

Add a levelet!

CRISTINA

Ah! Átveszed?

(kedvesen)

Ah, én drága kis orvosom,

mindig szeretni foglak.

(Asszonyok, figyeljétek és tanuljatok,

hogyan csinálom!)

EUSTACHIO

(elveszi a levelet)

(Ha elmegy, szétépem a levelet,

ezernyi szeletkét csinálok belőle.)

CRISTINA

Elviszed Blinvalnak?

EUSTACHIO

(hezitálva)

Igen, hölgyem…

CRISTINA

Igazán?

EUSTACHIO

Nem, hölgyem…

CRISTINA

Hogyan? Hogyan?

EUSTACHIO

Nem, hölgyem… Igen, hölgyem…

(Ah! Róka, betyár,

megadod a címet,

amivel a levélkét neki

én magam kézbesíthetem.)

(távoznak.)

Recitativo

Tizennegyedik jelenet

Darlemont és Blinval

DARLEMONT
Igen, doktor don Eustachio.

BLINVAL
A trombiták nagy doktora?

DARLEMONT
Hogy jönnek ide a trombiták?

BLINVAL
Éppenséggel

megmondhatom, uram,

egy szökésben lévő dezertáns trombitás.

DARLEMONT
Sejtettem.

BLINVAL
Óh, itt van a bolondja!
(kinéz)

DARLEMONT
Igen, és szükséges, hogy magára maradjon

azzal, aki ugyanolyan őrültségtől szenved.

Tizenötödik jelenet
Darlemont, Blinval, Norina.

Norina a csembalóhoz ül és leüt

egy akkordot;

Blinval magához vesz egy hegedűt

és játszani kezd.

DARLEMONT

(félre)

(Okoskodás: a béke szinte helyreállt.)

BLINVAL
(Hogy ne kelljen hozzám szólnia, muzsikálni kezd;

így én is muzsikálok valamilyen hangszeren.)
(Veszia hegedűt, és játszani kezd.)

(Norinához)
Miért játszik kíséretet?
Játssza azt, ami magának tetszik és kedvére van,

hadd játszam én is, ami eszembejut!

NORINA
(Lám, milyen csúnya és sötét lett,

a lelke kiült

az arcára…)

(hangosan énekeli, kísérettel)

Ám, még jobban szeretem!

BLINVAL
(Még kellemesebb és rokonszenvesebb lett…

Figyelem… hidd, hogy elárultalak…

Váltsunk hangszert!)

NORINA
(énekel,

Blinval bőgőn kíséri)
Thyrsus távol Cloristól

boldog elégedettségben élt,

míg Cloris gyötrődve

remegte át az éjt és a napot

a kegyetlen végett.

BLINVAL
(Kegyetlen!)

NORINA
Másért gyúlván szerelemre

Thyrsus megcsalta kedvesét,

és Cloris belehalt

e szenvedésbe,

de hű maradt!

BLINVAL
(Hű!)
Hölgyem, és a főhadnagy,

akir várakozik itt, nem énekel semmit?

NORINA

(fölkel)
Uram, és a hölgyike,

akit eglészen az elemgyógy intézetig

követett, az ön megszólalását

nem inspirálja más témára és különb tónusra?

BLINVAL
Elárulom önnek, szerelmem egészen újkeletű,

az ön lángolása sokkal régebbi,

még házassága elejéről való,

amit Eugenio Blinvallal kötött.

NORINA
(Legyen, ha úgy gondolja!)
Ah, igen, az az imádott tisztecske!

Óh, az a drága…  (Egy nevet! Az ördögbe is!)

(nevet keres képzeletbeli szerelmének)

(Megvan!)

Óh, én drága Augusto Novém!

Végre újra látlak három év

 zord távollét után!

BLINVAL

(gúnyosan, szemrehányón)
Ha parancsolja, én magam

megyek el érte,

és sürgősen idehozom.

NORINA
Köszönöm, köszönöm,

de nem akarom, hogy ennyit fáradjon!

BLINVAL
Óh, nem kerül semmibe! (Megpukkadok!)

NORINA
Inkább, ha elküldene valakit…

BLINVAL
De kit?

NORINA
Egy tisztiszolgát.

BLINVAL
Hogyne, hölgyem. (Felrobbanok!)

NORINA
Figyeljen, mondja meg neki, amint meglátja,

hogy Norina tárt karokkal várja;

hogy nem alszik, nem eszik…

BLINVAL
(Most ölöm meg!...)

NORINA
Hogy egyedül érte eped éjjjel-nappal,

hogy akkor lel csak békét…

BLINVAL
Elég, elég ennyi!

N. 6. Duetto

Norina - Blinval

(kiáltva)

Hej, őrmester!

(gúnnyal)

Hej, őrmester, amint felbukkan

a dragonyos ezred,

az elhasznált hölgynek

azonnal jelentse;

ha megérkezne a főhadnagya,

és nem láthatja azonnyomban

a szenvedő, a szegényke,

meghal, belepistul!

NORINA

Szolgák, ha látjátok

a párizsi kislányt,

vezessétek a papához,

aki a közelében szeretné tudni,

aki, ha még egy órácskát

nem láthatná,

a szenvedő, a szegényke,

zokogni fog és jajgatni!

BLINVAL

Ám, ha ez a hölgy nem bolond,

mondd meg neki, hogy a férje,

amikor hűséget esküdött,

komolyan gondolta.

NORINA

Velem beszél?

BLINVAL

Mond meg neki, ha nem bolond,

hogy nem tudtam róla, hogy egy dragonyos főhadnagyot

szeretett előttem.

NORINA

(Avval a nővel cserélt fel?)

Hahaha, szegényke,

a hölgyikét vezessétek,

maga mellett szeretné tudni

a papuska a kislányt,

a papuska, szegény, sírni fog, jajgatni!

Én, Fecsegő uraság, nem adom a szerelmest,

nem játszom Adoniszt, a szívrablót,

nem mondom annak (a nőnek): te vagy a csillagom,

ennek: szeretlek, csak te kellesz,

nem locsogok-fecsegek:

öreg a feleségem, hamarosan meghal.

BLINVAL

Hahó! Siessetek, a bolond nő őrjöng!

Orvost, gyógyszert, könyörgöm!

 Én, kacér kis nőm, nem játszom a futárt,

nem én a küldöncöt; nem várok

kalandorokra, nem lesem

az ezredeket, a hadnagyokat,

postakocsin hanyatt-homlok

nem hagyom el a házamat, a városomat.

NORINA

Hahó! Siessetek, a bolond őrjöng!

Gyorsan, kötözzétek le, könyörgöm!

BLINVAL

Szerencsétlen, mi lett belőled! Együttérzek veled, szánlak!

NORINA

Boldogtalan, elveszítettelek,

és a legjobb korban!

BLINVAL
Itt volt, itt!

NORINA
Mi?

BLINVAL
Az eszem.

NORINA
És aztán?

BLINVAL
Teljesen eltűnt!

NORINA
Nem igaz, várok még egy kicsit,

és megpróbálom megtudni.

Holnap haza megyek, szisztémát változtatok;

este, éjjel és nappal egyfolytában ünnepelek.

Felcsípek a tánchoz valami marsallt,

a játékhoz egy generálist, ebédhez egy tisztet,

szórakozni egy főhadnagyot,

vacsorához egy jó őrmestert,

addig egy dobos lesz a talpnyalóm.

Ezredes úr észre tér vagy nem?

BLINVAL
Most nyeregbe szállok, Itáliának veszem az irányt,

és minden régi széplányt végiglátogatok;

Rómában egy grófnőt, aki eleped értem,

Genovában egy színésznőt, Pármában egy festőnőt,

Lodiban egy kalaposnőt, nápolyban egy művésznőt,

és végül egy Maramè nevű szolgálólányt;

több esze van az ezredesnek nálad.

Mindketten távoznak.

Tizenhatodik jelenet
Darlemont,  Eustachio, majd Frank.

Recitativo

EUSTACHIO

(Darlemont-nal belépve)
Darlemont, önre bízom magamat.

DARLEMONT

Hagyja rám!

(kiált)

Frank, hol vagy?

FRANK

(bejön)
Parancsol?

DARLEMONT
Az ezredes távozott?

FRANK
(a belépő Blinválra mutatva)

Íme, itt jön!

Tizenhetedik jelenet
Blinval, előbbiek.

EUSTACHIO

(Az egyetlen eset, hogy elhagyta a fütykösét.)

DARLEMONT
Ezredes, ez a boldogtalan engedelemért

folyamodik önhöz, s ha Darlemont kérésére…

BLINVAL
Engedje újra látnom Norinát, és mindent

meg fogok bocsátani.

Utolsó jelenet
Norina, Cristina, Venanzio és előbbiek.

NORINA

(Belép kézenfogva vezetvén Cristinát)
Jöjjön, nincs mitől félni; nem vagyok őrült.

CRISTINA
Que est, que est ça?

(Belép Venanzio)

VENANZIO
Mi ez az erőszakosság?

NORINA
Mit ígért ez az úr, mikor

veszi önt nőül?

CRISTINA
Amint a felesége a „tombeau”-ba száll.

NORINA
És milyen volt a felesége állapota?

CRISTINA
Öreg, közel a halálhoz.

BLINVAL
De ki volt az első, aki szerelemről beszélt?

CRISTINA
Moi, mert nagyon, nagyon tetszett nekem.

NORINA
És ki mondta, hogy öreg a neje?

BLINVAL
Én, hogy levakarhassam ezt a piócát.

NORINA
És Párizsba miért mentél Lyon helyett?

BLINVAL
Hogy megbizonyosodjam egy árulásról.

És te rohanvást miért

érkeztél ide tegnap este?

NORINA
Hogy megkaphassam a címedet, te hűtlen,

amit nem tudtam megszerezni, mivel

báróvá változtattad a nevedet!

(szemeit szárítgatja)

BLINVAL
Igazad van, én vagyok a hálátlan,

mert kételkedni mertem a hűségedben!

CRISTINA

(Ájulást színlelve Eustachio karjába

hanyatlik)
Ah!

DARLEMONT

(Intőleg Norinához)

Vissza! Élesek a körmei!

VENANZIO
A gyámleányomnak annyi!

CRISTINA
Annyi neked, te elvetemült,

très bien vagyok, és örülök az ő boldogságának.

(a Darlemont)
Egyedül azt kérem öntől,

hogy ne adjon újra

ennek a keselyűnek a kezébe!

DARLEMONT
Hogyne, maradjon mellettem,

amíg közreműködésemmel

meg nem kapja, ami jár önnek,

és el nem távolítjuk ezt a zsugorit.

VENANZIO
(Megfojt az epe!)

DARLEMONT
Mindazáltal az ezredes

elnézését kérem.

BLINVAL
Mert egy színlelt őrültséggel

visszahódított nekem

egy hűséges és szeretetreméltó hitvest?

NORINA
Akinek más vágya sincsen,

mint újra bírni a szívedet,

mint a legálhatatosabb szerelem

édes fizetségét.

No. 7.

Aria

Norina

Milyen új és kellemes öröm

száll gyengéden szívemre,

viszontagságaimra gondolok,

s álomnak tűnik.

Nem kell oly sok kín között

vergődnöd, szívem.

Elnyertem a szerelmet,

fellélegezhetek.

BLINVAL
Minden megválozott,

vége a szenvedésnek,

Sosem volt boldogabb

pillanat ennél.

NORINA
Férjem, Cristina, bácsikám!

Óh, mekkora boldogság!

CRISTINA, EUSTACHIO e BLINVAL
Minden megválozott,

vége a szenvedésnek,

Sosem volt boldogabb

pillanat ennél.

NORINA
Kedves hölgyeim, itt, egymás közt,

ne tagadjuk meg birodalmunkat

a bölcsektől és a hősöktől:

mi változtatjuk a fehéret feketévé!

Szolgák vagyunk, de uralkodunk,

és parancsolásra születtünk.

VÉGE