Dohnányi – Góth: A TENOR (Fordította: Csákovics Lajos, 2014)

A TENOR

VÍGOPERA HÁROM FELVONÁSBAN

A „BÜRGER SCHIPPEL” CÍMŰ VÍGJÁTÉK UTÁN

Szövegét írta: GÓTH ERNŐ

Fordította: CSÁKOVICS LAJOS

Zenéjét szerezte: DOHNÁNYI ERNŐ

SZEREPLŐK

A HERCEG                                              

bariton

HICKETIER, gazdag polgár                    

buffó basszus

JENNY, a felesége                                    

mezzoszorprán

THEKLA, a lánya                                    

 szoprán

KREY, hercegi hivatalnok                         

buffo tenor

WOLKE, nyomdász                                   

basszus

SCHIPPEL, szegény városi muzsikus      

tenor

MÜLLER, polgár                                     

tenor

SCHULTZE, polgár                                 

basszus

Játszódik:

egy kis középnémet székvárosban, a XIX. század vége felé

I. FELVONÁS

(Módos nappali szoba Hicketier házában.

Az ablaknál dobogó és varróasztalka, középütt zongora, hátul a főbejárat, jobbra ajtó az ebédlőhöz. Délelőtt.)

1. jelenet

(Jenny, Thekla)

kintről harangszó

THEKLA

(az ablakhoz lép)

Most harangozzák. Már temetik szegényt.

Jaj, rémes! Ilyen ifjan térni a sírba!

JENNY

(a varróasztalnál ül)

Bizony! Sokáig emlegetjük sírva!

Óh, drága Naumann! Így, váratlanul…

Kár érte; ő egy úr volt, tudta, hogy mi illik.

THEKLA

Úgy vártuk azt, hogy jöjjön, s énekeljünk együtt.

JENNY

Az volt egy hang!

THEKLA

Szép, érces; zengőn, telten szólt!

Oly tiszta, pontos modulációk…

JENNY

Hatalmas művész volt, pótolhatatlan!

THEKLA

Az volt! Nemrég hallottam még Schubert-dalban:

hangjának mintha szárnya kélne…!

JENNY

Az, csodatenor! S a dalnak itt a vége!

Mi véle odalett, pótolhatatlan kincs;

S a kvartett mire megy? Mert tenor nincs!

THEKLA

Hű, hiszen így igen nagy a baj!

Most nincs tenor egy! Így nincs ki a kar!

JENNY

Pedig városunk rá oly büszke rég,

hogy e kvartett győz, ahol színre lép.

Így nem lehet versenybe szállni!

Naumann nélkül nincs mit csinálni…

Ha tenoruk nincs veszve a díj!

THEKLA

(kétségbeesetten)

Kész sorscsapás! Kész sorscsapás!

Lám! Minthogyha apa jönne már…

JENNY

(kinéz az ajtón)

Ez ő lesz, Wolke és Krey.

A kvartett ide tart! De csak hárman van…

2. jelenet

(Előbbiek, Hicketier, Krey, Wolke)

HICKETIER

(az ajtóban)

Nos, erre, bátran jöjjetek!

(Wolke és Krey belépnek, némán üdvözlik a hölgyeket. Hicketier sietve megöleli Theklát)

Tessék! Leülni jólesik.

WOLKE

Úgy, úgy. Testem, lelkem össze van törve.

Kvartettünk dísze, a hangfaja gyöngye;

és itt van a vége! Ez szörnyű! Ez szörnyű!

KREY

Az ám! Ezt felfogni sem könnyű.

WOLKE

(kétségbeesetten)

Jaj, édes Istenem! Miért is hagytad?

HICKETIER

A bánat el ne uralkodjék rajtad!

Mind úgy szerettük őt, mint te. Szegény!

Már nyugta van végleg az Úr kebelén.

KREY, WOLKE

Adj örökös nyugtot lelkinek!

Ámen!

THEKLA, JENNY

Nyugalmat adj! Ámen!

HICKETIER

Merüljünk tétlenül a gyászba?

KREY

(gyorsan)

Csak azt ne! A kvartett sorsa van téten!

Mi legyen most?

HICKETIER

Nagy kérdés, mert baj nem volt ekkora még!

Ám Naumann, ha élne, ő sem hagyná veszni a célt!

Gyászoltuk eddig, de félre a bút!

Lássuk be: fut a perc, most nincs mire várnunk,

szűk nyolc nap próba, és újra kiállunk,

új diadal vár a Hercegi Dalnokok Napján,

daltársak, újfent győznünk kell!

KREY

(gyorsan)

De ahhoz tenort honnan hajtsuk fel?

WOLKE

(a zongorához lép)

Úgy előttem van, csöndben ide állt…

(játszik és érzelgősen énekelni kezd)

„Áldjon ég! Óh, áld…”

(az „A”-nál elbicsaklik a hangja)

És harsogott bátran a magas „A”!

KREY

Uraim, sajnos ki kell, hogy mondjuk:

Naumann helyén nem állhat más, nincs megoldás.

WOLKE

(szomorúan)

Nincs senki más.

HICKETIER

(ünnepélyesen)

De bizony van!

THEKLA, JENNY, KREY, WOLKE

Van? Mégis hol? Erről csak most szól?

És itt lakik, vagy máshol él?

Hangja a Naumannéhoz ér?

Hát mondd, ki az?

Nagy meglepetés, hát ez kész!

Mit késlekedünk? Hol van? Lássuk őt!

HICKETIER

Ej, ej! Megállj! Hiszen nem jut szóhoz

itt az ember, ejnye hát!

THEKLA, JENNY, KREY, WOLKE

De mondd ki végre, mondd ki csak,

ki pótolja az elhunytat?

HICKETIER

Őt senki, hisz’ tudjuk jól, hogy ő

nem pótolható. Ez föl sem tehető…

De tán egy próbát kellene tennünk;

barátként emlékét mi el nem feledjük,

ám dalköri tagként holta nagy kárt tett,

mert három taggal nincs ki a kvartett!

KREY, WOLKE

Pedig ez nékünk szent elhivatás!

THEKLA, JENNY

Nos hát? Mondd, ki az, akit jónak látsz?

HICKETIER
Nem titkolom, szerintem ki volna az,

csak attól félek, neve tán megriaszt…

Ám, csak ha egyszer énekelni hallod!

Nem hallott senki fényesebb férfihangot!

Zúg, mint a harsonaszó, ám finoman árnyal,

Érzelmes bár, de hősiesen szárnyal!

THEKLA, JENNY, KREY, WOLKE

Ó, mondd ki már, ne késlekedj,

minderre képes ki lehet?

HICKETIER

Bár egytől egyig ismerjük,

de szívesen nem említjük.

THEKLA, JENNY, KREY, WOLKE

(aggodalmasan)

Hogyan? De ugye nem? (De tán csak nem?)

Tán nincstelen?!

HICKETIER

Az, mit tegyek? Bár nem hajléktalan,

de többnyire iszik és szaga van.

(Wolkéhoz és Kreyhez, hogy a nők ne hallják)

Egy zabigyerek ez, iszákos naplopó,

egy proletár, egy betolakodó,

ki polgári körökben sose jár…

WOLKE

(kétkedve)

Biztos, hogy tenor?

HICKETIER

Azt meghiszem!

Különben pökhendi és korhely.

Mind ismerjük: a fuvolás, a Schippel.

THEKLA, JENNY, KREY, WOLKE

A Schippel!

WOLKE

Egy ilyen rongyos! Ez csak vicc?

Ide ne hozd! Viccnek is rossz!

KREY

A Schippel?

Meg sem hallgatom őt! Szóba sem jött.

THEKLA, JENNY

A léha Schippel?! Istenem!

JENNY

Megy máshová, ide nem!

KREY, WOLKE

A Schippel! Nem hiszem el!

HICKETIER

Bár tőle én is borzadok,

ám van mi ennél most fontosabb:

hogy’ énekel, s hogyan szól!

Egy istenadta hőstenor!

Hát, undorom legyűrhetem,

ha úgy miénk a győzelem.

Ő mint tenor kell; majd énekel,

másrészről csöppet sem érdekel.

WOLKE, KREY

(megnyugodnak)

Az más. Legyen ott; majd énekel!

Másrészről csöppet sem érdekel. Csöpet sem. Nem, nem.

HICKETIER

Nos, egyetértünk, úgy tűnik;

most fölfedek még valamit:

már üzentem, hogy kéretem!

JENNY

Mit nem még? Az alja nép

átlépje házam küszöbét?

KREY

Egy Schippel itt vendég… Meg kell, hogy mondjam…

HICKETIER

Ne aggódj! Csak jöjjön, nem leszünk gondban!

S ha végképp nem tud illemet itt, hát…

(a kirúgás gesztusát mutatja)

(csöngetés az előszoba felől)

Itt van már! Bizony, ez ő!

JENNY

Nagy szégyen ez! Nem akarom látni!

A konyhába, gyorsan! Thekla, jöjj!

(Jenny Theklával kisiet.)

3. jelenet

(Hicketier, Wolke, Krey, Schippel)

SCHIPPEL

(hetykén betoppan)

Ön meghívócetliket ír?

Mi újság, kedves Hicketier?

HICKETIER

„Herr” Hicketier, ha meg nem sértem.

SCHIPPEL

(fesztelenül és vidáman)

Bocsánat, herr, az úri stílus,

nem kenyerem, sőt, teszek rá;

mert egy, ami fontos: vígan élj,

bár fontos az is, hogy telt legyen a gyomrod!

Ám önöknek ez nyílván nem okoz gondot…

Itt van mit enni, meg inni, nem fáznak…

HICKETIER

Nem ezért lett a vendége e háznak.

Kérem, hagyjuk ezt! Ismerje meg itt az urakat!

WOLKE

(biccentenek)

Wolke.

KREY

Krey.

SCHIPPEL

Ajánlom magamat.

(elégedetten néz körbe)

Szép kis vityilló! Tyű! Mondhatom!

Jómódban, gazdagon…

(megsímogat egy bársonyszéket)

Finom kis bársony!

A fuvolám én fújhatom aztán,

abból alig csurranik néhanapján…

És télen, ha jól megy, kapsz húsz márka díjat;

be kell ám húzd, öregem, a nadrágszíjad!

HICKETIER

(türelmetlenül)

Na, persze, na, persze! Hagyjuk ezt, kérem!

Hadd szabadjon most a tárgyra térnem!

Döntöttünk, figyeljen ide jól:

a kvartettünkben mától ön a tenor.

Ez önre nézve megtisztelő.

SCHIPPEL

(nagyon megörül)

Ez nagyszerű! A kvartettben én?

KREY

Előbb talán

(gyorsan)

úgy volna rendje,

ha nekünk valamit énekelne.

SCHIPPEL

Ha úgy kívánják! Kész örömmel bármit.

Hát, mi lehet, ami itt sikerre számít?

HICKETIER

(Wolkéhoz)

Menj, Wolke, kísérd a zongorán!

KREY

(átad Schippelnek egy köteg kottát)

Nos, valami modernebb dalt talán!

(rövid lapozgatás után Wolke elé helyez egy kottát)

*A drága sárga napsugár

kiált a tájon át.

„Hahó, az élet várva vár!

Vándorlegény! Ki hát!

Ne tétovázz, oh, jöjj ki már,

vár kint az ifjúság!

Napfényes mind a szemhatár,

s a fákon száz virág!

Oly zöld a lomb, oly dús a nyár,

mért vársz tovább, bohó,

a boldogságod erre jár,

hajrá, most légy mohó!

Mit vársz? Fogd át a drága lányt,

fogd át fehér nyakát!

Szorítsd erős bilincs gyanánt,

és zárd reá a szád!

Mit vársz?...”

WOLKE

(játék közben)

De hisz’ ez kolosszális!

KREY

Ilyen nincs!

WOLKE

Micsoda hang!

SCHIPPEL

„… Az élet vár terád!”

HICKETIER

Bravo!

WOLKE

(ujjongva)

A díjat ezzel újra megnyertük!

KREY

Igazán ügyes volt, ezt elismerjük.

SCHIPPEL

(elégedetten)

Hát, ez szépen ment.

(megveregeti Wolke vállát)

Na, és ön sem játszott rosszul!

HICKETIER

(Kreynek)

A nyikhaj! Bizalmas módfelett!

KREY

Az ám, nem érti még a helyzetet.

SCHIPPEL

(Hicketierhez, kabátjánál megragadva)

Ez jó csapat lesz! Na, csapj bele!

(Kezet nyújt)

HICKETIER

(nem ad kezet)

Barátom, tűrtözni illene...

SCHIPPEL

(elképed)

Hogy értsem? Hát, nem vagyunk egy brancs?

HICKETIER

Lám-lám, van egy kis tévedés!

Itt nem való a törtetés.

Ha azt reméli, följebb léphet,

- Ugyan, Schippelkém! - szólok, hogy téved.

Ha arra vágyik, lelke rajta,

de mit keres köztünk egy… magafajta?

Hogy dalolgassunk együtt, az rendben van,

ám többet ne is várjon, uram!

Ön mellettünk nem több: egy szólamhang.

SCHIPPEL

(kiáltozva)

A bunkó! Hát még kezet sem ad?!

Há,t mi vagyok én? Most válaszoljanak!

Nem vesznek engem semmibe,

bezzeg a hangom, az meg kellene!

A tenorom kell, a pofám az nem?!

Hohó! Ezt énvelem nem játsszák el!

Jó étvágyat, uraim!

(sietve el)

(általános megdöbbenés)

HICKETIER

(dühöngve)

Ez hova megy?! Most hova lett?!

A proletár! A senki, még mit nem enged meg!

Még soha így nem sértettek meg engem!

WOLKE

Csak vigyázz, hogy a cukrod föl ne menjen!

HICKETIER

Itthagyott! Egy ilyen senki! Pfuj! Mit vártam?!

KREY

Na, és mi lesz most? Nyakig ülünk a pácban.

Jobb megoldás nem látszik,

mind tudjuk, hogy nincs másik!

HICKETIER

Nem, szóba sem jöhet! Az kéne csak!

Prolik veregessék vállamat…

WOLKE

(megdöbbenve, tanácstalanul)

De, hát a hangja! Az, az a hang…

Az maga rang!

(kintről zaj hallatszik)

4. jelenet

(a Herceg, Hicketier, Wolke, Krey, később Thekla)

HERCEG

Adjanak széket! Valamit inni! Kötés hamar!

HICKETIER

(megrökönyödve)

Fenség, kegyelmed? Óh! Mi baj?

HERCEG

Kis sérülés… A ló… Még fiatal… Leestem.

Ön herr Hicketier?

HICKETIER

Alásan. Fenség, hadd nézzem!

(kiszól az ajtón)

Hozz vizet gyorsan!

HERCEG

Már nem is érzem.

Még nem fordult ez velem elő.

THEKLA

(érkezik a vízzel és a kötözőszerekkel)

Ön, fenség? Milyen felemelő!

Itt fáj? A karja sajnos jól megduzzadt.

Kellene szólnunk tán a doktor úrnak?

HERCEG

(elbűvölten)

Nem, várjon, gyönyörű lány!

(Thekla bekötözi)

Óh, keze milyen gyöngéd, lágy!

De bájos! Hicketier gyermeke?

THEKLA

(térdet hajt)

Az, fenség!

HERCEG

(magában)

Ez szép meglepetés!

Itt él az ember, közben mit sem sejt,

s a szomszédai háza kincset rejt!

(Hicketiernek)

Óh, kérem, az inast küldjék azonnyomban,

s az orvost rendeljék a kastélyomba!

(Hicketier, Krey és Wolke buzgón elsiet)

THEKLA

Hogy van, fenség? Remélem, sokkal jobban.

HERCEG

(élénken)

Már jobban. Szinte újra élek!

A kedvem is jobb, mert átjár az életöröm!

Egészen friss vagyok!

Mert ez a szépség meggyógyított!

THEKLA

Óh, fenség, tréfál!

HERCEG

(mindjobban nekihevül)

Nem, ez színigaz!

Egy édes pillantása lángragyújt,

varázs és bűbáj, ami fogva tart!

THEKLA

De fenség, rám ne hozzon bajt!

HERCEG

Nem én! Hol láthatom újra majd?

THEKLA

A Szűzanyára! Fenség!

(Hicketier jön, vele Krey és Wolke)

HERCEG

(sebtiben odasúgja)

Ma este tízkor az ablak alatt várlak!

HICKETIER

Parancsa teljesült, kegyelmes úr.

(a herceg bólint)

HERCEG

(észreveszi a koszorút a zongorán)

Lám csak, mi van itten? A dalnokdíj!

Hát, hogyne! Énekkvartett! Tudom már,

a versenyen mindig ők a győztesek!

(Wolkéhoz)

A bariton, ugye?

WOLKE

(mély meghajlással)

Wolke, a nyomdász.

HERCEG

(Kreyhez)

A tenorista ön?

KREY

(mély meghajlással)

Krey, revizor.

HERCEG

Úgy van! Hiszen nevüket ismerem jól!

Igen, ez a győzhetetlen kvartett!

Hamarosan verseny lesz.

Bizony, fontos ügy! Őrizni a polgári eszményt!

A népünk hangja, lelke a dalban szól,

fényében fürdik az oltár, s a trón!

Épp ezért oly fontosak énnekem is;

szolgálják trónunk érdekeit,

támogatásom nem marad el…

Csak gyakorolni! És jöjjön a verseny!

Nos, még egyszer mindent megköszönök.

(szalutálva távozik)

5. jelenet

(előbbiek a herceg nélkül)

HICKETIER

Hol van egy szék? Rosszul vagyok.

WOLKE

(széket visz neki)

Nagy Isten! Még ésszel föl sem érem!

A hercegi fenség, s én ővele beszéltem!

(elérzékenyülten)

Ez döbbenet!

Bárhogy vesszük, nem mindennapos mégsem!

KREY

Na ja, de most jól benne vagyunk a lében!

Már kényszer a verseny. Nade hogy?

WOLKE, HICKETIER

Tényleg így van! Most mit tehetünk? Így nem mehetünk!

KREY

De ki lesz majd a negyedik, ha nem Schippel?

HICKETIER

Őt többet ne is említsd!

A hitvány börtöntöltelék!

WOLKE

Az hát! Nade a hangja!

HICKETIER

A söpredék! Mekkora szégyen!

WOLKE

De hogy lehetünk újra négyen?

HICKETIER

Megszégyenített az a senki!

KREY

De hát a herceg! Mit lehet most tenni?

WOLKE

Nincs más: Schippel a szemközti kricsmiben ül;

hozzuk át, azonnal s feltétlenül!

HICKETIER

(felháborodva)

Még mit nem! Én, Gottlieb Hicketier?

KREY

Hát hogyne, tán nem te zavartad el?

THEKLA

Menj inkább, szépen űzd el a bajt!

Hívd kedvesen, és rögtön megpuhul majd,

s daloltok vígan. Ne hordd olyan fönn!

WOLKE

Pár perc, és minden rendbe jön.

HICKETIER

Az orvosság most keserű,

ám legyen! Essünk túl rajta gyorsan!

(távozik, Wolke követi)

WOLKE

(visszafordul, Kreyhez)

Ne késs! Jó alkalom ez: te meg ő!

Légy megnyerő, s tied a nő!

KREY

(siránkozva)

Hogy most? Könnyű azt mondani, kérlek!

HICKETIER

(kintről)

Hé, Wolke!

WOLKE

Már ott vagyok!

(Kreyhez)

Ne félj! Kezdj neki, baj nem érhet!

(el)

6. jelenet

(Thekal, Krey)

(Thekla álmodozva áll az ablaknál)

KREY

(félénken közeledik Theklához)

Óh, frajlájn Thekla, ha megbocsát…

THEKLA

(feléje fordul)

Óh, kérem, Ön itt? Bocsásson meg!

KREY

Itt, mert itt maradtam beszélni önnel,

mert szívem telve van sok könnyel…

THEKAL

Jaj, tán nincs rosszul? Az Istenért!

Elindult, mégis visszatért…

KREY

(magában)

Hogy kezdjem el? Segíts, nagy Ég!

Most vedd el szívem félelmét!

Én még nem voltam ily rémes gondban,

csak el kell néki mondjam…

THEKLA

Nos, hallgatom! Beszéljen, kérem!

KREY

Hogy el nem ítél, szabad remélnem?

THEKLA

De mit, miért?

KREY

Nem sértem meg

tán, ha fölfedem háborgó lelkemet.

THEKLA

Pont énnekem? Mit mondhatok?

Ez furcsa. Ön kissé zaklatott.

KREY

(magában)

Hogy kezdjem el? Segíts, nagy Ég!

Most vedd el szívem félelmét!

Én még nem voltam ily rémes gondban,

csak el kell néki mondjam…

THEKLA

Te Jézusisten! Sejtettem régen!

Ez most szerelmet vall itt szépen!

Mit mondjak, hogy őt most meg ne sértsem?

KREY

Óh, frajlájn Thekla, kérem, nézzen rám!

Ön régóta sejti tán,

ki az, kiért szívem eped már rég…

THEKLA

(nem akarja érteni)

De hát az honnan tudjam én?

KREY

(magában)

Óh, jaj, nem értette meg! Segíts, nagy Ég,

erőt adj, mert az nincs elég!

Egy szót csupán, ha szólni bírnék,

úgy elnyerhetném tán a szívét.

THEKLA

(magában)

Most mit tegyek? Szegény kis Krey!

Hogy' érjem el, hogy fogja fel?

De bármiképpen el kell érnem,

hogy nőül engem meg ne kérjen!

Hol van apácska? Jöjjön már!

7. jelenet

(előbbiek, Wolke, Hicketier, Schippel, később Jenny)

WOLKE

(belépve)

Már itt is vagyunk!

THEKLA

(magában)

Istennek hála!

SCHIPPEL

Adj’ Isten! Hát akkor újra itt volnék...

THEKLA

Ó, milyen örvendetes hír!

WOLKE

Kvartettünk így versenyezni bír!

HICKETIER

(mogorván)

Ez gyönyörű kvartett lesz így.

SCHIPPEL

Szabadna kérnem, herr Hicketier,

a hölgynek mutasson be, mint illik!

HICKETIER

A hölgynek? Miért? Ugyan min spekulál?

Ez a kvartett négy férfihangból áll.

WOLKE

Ne hergeld! És amúgy is így illik.

HICKETIER

Még ezt is! Hát, jó.

(bemutatja)

Thekla, a lányom.

THEKLA

(nem túl szívélyes)

SCHIPPEL

(öntudatosan, de udvariasan)

Remélem, nem hat visszatetszőn önnek,

de én vagyok a vendég, s ami jár, az jár.

Vagy, ha mégsem, jobb lesz, ha hagyjuk!

WOLKE, HICKETIER

Nem, nem! Úri becsületszó, betartjuk.

SCHIPPEL

Nem kell a pénzük, mit kérek más;

vagy nincs tenor: mind bánjanak vélem

úgy, mint bármely úrral!

Mert a hang, az önmagában érdem.

KREY, WOLKE

(nagyon barátságosan)

Hát hogyne! Mi tiszteljük mélységes mélyen!

HICKETIER

Hogy önnel hogy’ bánunk, öntől függ, kérem.

KREY

Ön itt már egy velünk minden téren.

WOLKE

Egy művész, mint ön…

SCHIPPEL

Na, erről van szó!

(Theklához)

Az ittlétem, kedves frajlájn, nem nagy gond?

THEKLA

Üdvözlöm nálunk szívből!

(kezet nyújt Schippelnek)

SCHIPPEL

(örömtől ragyogva)

Óh, milyen kedves!

HICKETIER

(félre)

Ezt kellett megérnem! A guta megüt.

SCHIPPEL

Megleszünk jól, herr Hicketier!

(Hicketier is kezet nyújt kelletlenül)

Így egészen más és kellemes lesz!

Bocsássák meg, hogyha undok voltam!

De mondhattam bármit, vissza is vontam! Én máris visszavontam.

E polgári jómod megszédít szinte…

THEKLA

A helyzet egy-kettő jóra fordul,

nem járhat már a kvartett porul;

majd bátran szól a hőstenor,

mert sejti már: úgy jár csak jól!

KREY, WOLKE, HICKETIER

(nagyon hangosan)

Nem indult jól, a vége, az más lett;

a versenyen immár győz a kvartett.

A törzsnek újabb ága hajt,

s e drága ágon rügy fakad majd, új rügy fakad majd!

JENNY

(kötényét kötve belép)

Az asztal, uraim, megterítve.

SCHIPPEL

(bizonytalanul)

Ebéd is lesz? Maradjak tán?

HICKETIER

(némileg erőltetve)

Már hogyne! Sőt, egyenesen kérjük rá.

(Schippel Hicketier rémületére karját nyújtja Theklának. Min távoznak – utolsóként Krey, aki elgondolkodva hátramarad, majd utánuk megy. Függöny.)

II. FELVONÁS

(Hicketier házának kertje az udvar felől.

Jobbra zárt sövény, balra hátul félig látható, nyitott kocsiszín.  A ház bal sarkán, az első emeleten Thekla szobájából nyíló erkély.

A földszinti, nagy ablakon látni az első felvonásból ismert szobát, ahol a kvartett éppen próbál.

Este.)

Előjáték és 1. jelenet

(a Herceg, Thekla, a kvartett a szobában)

HERCEG

(fekete köpenyben belopódzik balról,

óvatosan körbekémlel)

Itt volnék hát! Mily romantikus út!

Az erdőn át, itt végre révbe jut…

Ám, legyünk résen, nem ismerhetnek fel!

(néhány lépést tesz előre)

De ott! Mit látok? Ez biz’ lámpafény!

Nem alszanak még.

(beles az ablakon)

A kvartett az, próbál. Ez szép!

Versenyszellem! Derék!

(Az előjáték alatt az énekesek elhelyezkednek a szobában a próbához, mindegyik kottát tart maga elé. Hicketier vezeti a próbát – kezében vastag pálcával, mellyel időnként kopog és láthatóan magyaráz, aztán újra nekikezdenek.)

SCHIPPEL, KREY, WOLKE, HICKETIER

(a szobában)

Búg a gerle fönn a fán

Hangja száll a lomb alól,

Jöjj ki hát, te drága lány,

Hallga, párod mit dalol!

HERCEG

De hol lehet ő? Nem jön elő?

(az árnyékba húzódik)

Elaludt tán? Ő lehet ottfenn…

(igyekszik az énekhez kapcsolódni)

Hangja száll a lomb alól,

jöjj ki hát, te drága lány!

Hallga, párod mit dalol!

(Az erkélyajtó kinyílik, Thekla lép elő)

Óh, Thekla! Te vagy az?

THEKLA

Óh, fenség, csak halkan, még bajt csinál!

Ha látnák, botrány lenne, gondolja meg!

HERCEG

A rang megóvja ám a herceget!

Te csak ne félj! De túl nagy itt a zaj…

Mássz csak le, hallgass rám!

Mássz le, nem érhet baj!

THEKLA

De fenség, azt nem szabad!

(némi reszketés után, szívből)

Mit bánom én!

HERCEG

Egy égi lény, egy álom, egy lány!

Hogy’ vágyodtam rád! Óh, bízz meg bennem,

és engedd szemednek égő párját lesnem,

jövendő sorsomat láthatom abban!

THEKLA

Fenség, egy szót! Beszéljen halkan!

Miattam van itt, zavarba ejt…

Óh, fenség, ez rám hatalmas kegy…

(ezenközben a szobában sört szolgálnak fel nagy korsókban, isznak, és Schippelt éltetik)

KREY, WOLKE, HICKETIER

Éljen sokáig, éljen sokáig, áldást rá!

THEKLA

Úgy jött, mint herceg jár a nép közé,

vagy buta lányt csábító férfiként?

Tekintsem kegynek, vagy inkább szégyen?

HERCEG

Én rangrejtve érkeztem napkeletről,

mint ismeretlen herceg, úgy jövök én,

a rétet járva sűrű éj idején,

hogy itt egy szép virágban párra leljek.

THEKLA

És rátalál, óh, mesebeli herceg!

Úgy megremeg a szívem, testem béna!

HERCEG

Óh, jöjj! A falnál áll egy hosszú létra,

azt elhozom!

THEKLA

(rajongással)

Óh, mámoros éj,

úgy elfog a vágy! Most fellobog

szívem régtől elfojtott lángja,

mely zaklatott, mégis némán tűrtem.

HERCEG

(vágyakozva)

Thekla, óh, Thekla, jöjj, ne várj!

THEKLA

Heinrich, mesehős! Mért várnánk?!

(lemászik a létrán)

SCHIPPEL, KREY, WOLKE, HICKETIER

(újra nekikezdenek, erősen ordítva)

„Be jó künn az erdőn, ha áll a vadászat,
Ha pirkad a hajnal és felkel a Nap.
A kürt szava harsan, a sok lovas vágtat,
És csörtetve űzi a fürge vadat.
Ez fölséges élet, ez férfihez illik,
Ez edzi az izmot és jókedvet ád.
Ha visszhangot vernek az erdők, a sziklák,
Hej, szebben és vígabban cseng a pohár.
Joho tralala, tralala, tralala!”*

HERCEG

Szerelmem!

(elébe megy)

Ölelj csak át!

(ölelkeznek)

THEKLA

Úgy félek, mégis vágyom rád, …

HERCEG

Én drága lánykám, most eljött hát…

THEKLA, HERCEG

… te/a százszor vágyott perc!

HERCEG

Szerelmem!

THEKLA

Jöjj máshová!

(Tehkla és a herceg behúzódnak a kocsiszínbe)

2. jelenet

(Hicketier, Wolke, Krey, Schippel – kilépnek a házból)

SCHIPPEL

Ez, úgy hiszem, jól ment. Nem lesz semmi gond.

Kell egy-két próba, el is hoztuk a díjat!

WOLKE

Ilyen remek tenorral mások nem bírnak!

HICKETIER

Noshát, ez tényleg csoda volt,

az egylet így még sose szólt.

(megveregeti Schippel vállát)

Nagyon remélem, hogy jön, és lesz folytatás!

De most már fáradunk. Menjetek hát! Jóccakát!

WOLKE

Majd holnap este! Aludj jól! Jó’jszakát!

KREY

(Wolkéhoz)

Tán mehetnénk mi együtt! Jó’jszakát!

SCHIPPEL

Jó’jszakát!

(Schippel a ház mögé oson. Wolke és Krey búcsút vesznek tőle, megállnak elöl. Hicketier bemegy a házba.)

WOLKE

No, mondd, Thekla mit szólt? Nyeregben vagy?

KREY

Hát, nem. Beszéltünk bár, de a torkom

úgy összeszorult, és együgyű voltam…

WOLKE

De ő? Az udvarláshoz hogy’ viszonyult?

KREY

Hát, semmi… Vagyis… Talán nem fogta fel…

WOLKE

Óh, Krey, ezt te magad rontod el!

Nem mutatsz semmi férfierőt.

Aki bátor és sármos, az vonzza a nőt.

Te egyik sem vagy, az itt a baj.

KREY

Tudom, tudom. Ez nagy kudarc…

(Wolke, Krey hátrébb húzódva észreveszik, hogy Schippel a kertben lődörög, kíváncsian figyelve odébb húzódnak)

 WOLKE

(súgva)

Nézd már! Az Schippel! Mit akar ez?

Nekem gyanús.

KREY

Nekem is az.

WOLKE

Gyere arrébb, ne vehessen észre!

Kilessük szépen, mért maradt itt.

(az árnyékban elrejtőzve lesbe állnak)

3. jelenet

SCHIPPEL

Nem alszom; úgyis csak hánykolódnék,

nem alszom; mintha lázas volnék;

lüktet a vér; vad indulat

feszít, tép a düh, mellem kettészakad!

Mindegyik úr nagyképű, felfújt hólyag;

álszentek, erkölcsről papolnak,

de bennük sem érzés, sem tudás nincsen,

és ők vannak ottfenn, míg én csak itt lenn…

Hájas, lottyadt hassal kísérik őket,

a lenge, bájos, karcsú kis nőket…

Dús illatban úsznak…

Mily lágy keze van!

Elillant pillanat alatt…

Óh, Thekla, te bűbájos, szép leány,

már hófehér ágyadban alszol talán,

a csipkék között elernyedt, puha testtel,

a kebled piheg, s te kábultan fekszel…

Óh, bárcsak egyszer átöleljem!

(ringató gesztust tesz, majd hirtelen elhatározással)

Rajta, bátran! Mi gátolhat ebben?

És mért? Aki a dalkörükbe való,

az talán férjnek épp olyan jó.

Ha nemet mond rá, tenoruk nem lesz.

Bánom is én, kinek jut az a díj!

Más már a tét! Hah! Magasabb cél!

Mert most kell, hogy üssem, forró a vas!

Te lány, égő lázban ölellek át!

Óh, Thekla, oly forrón vágyom rád!

Ott fönt lehet tán a hálószobád…

És itt van egy létra; fölmászom hozzád!

(föl akar mászni a létrán; Krey és Wolke előrontanak)

4. jelenet

(Schippel, Krey, Wolke, majd Hicketier)

KREY

Állj! Lentmaradni!

WOLKE

Egy tapodtat se!

KREY

(elkapja Schlippelt)

Ön mért van itt? Mit akart fent?

SCHIPPEL

Ne rángass! Hé! Hagyj békén! Véged lesz!

KREY

Megállj, te semmirekellő!

SCHLIPPEL

(megragadja Kreyt)

Rám mondtad ezt?  Mit képzelsz te?

WOLKE

Ezt percig se tűrd!

SCHIPPEL

Mit leskelődtök?

KREY

Elvetemült!

SCHLIPPEL

Mi közöd hozzá, mért vagyok itt?

Ha szólsz még egy szót,

úgy megütlek, többet össze sem forrsz!

Nekem már úgyis egyremegy!

HICKETIER

(kirohan a házból)

Jóságos Isten, mi van itt?

Micsoda zaj! Ki ordibál?

SCHIPPEL

Nincs semmi baj: mi volnánk csak...

HICKETIER

(értetlenül)

Önök hárman? Még innen el sem mentek?

KREY

Jó, hogy legalább így rajtakaptuk

a tolvajt!

SCHLIPPEL

Óh, kedves herr Hikketier, szó sem igaz!

WOLKE

Itt ólálkodott!

SCHLIPPEL

Az nem úgy volt, ne értse félre!

KREY

Épp idejében léptünk közbe;

ott álltunk lesben, onnan lestünk rá,

feltűnt, hogy rossz szándékkal járkál.

WOLKE

Megláttuk őt, hogy nem ment el,

a ház körül sündörgött csendben,

gyanúsan járkált!

HICKETIER

Egy szót sem értek!

(Schippelhez)

Nos, mit jelentsen ez?

Ön mit szól ehhez?

Mért kódorgott itt?

SCHIPPEL

Nincs túl nagy ok.

Még nem voltam álmos,

és eltelve dallal,

itt, a kertben vártam,

hogy pirkad a hajnal.

HICKETIER

A hajnal? Az éjszaka közepén?

És orditozott?! Tán fölverte lányomat.

SCHIPPEL

(hirtelen elhatározással)

Én épp arra vágytam, ezt be kell most valljam:

hogy láthassam arcát, hangját újra halljam!

HICKETIER

Még mit nem?! Tünés kifele!

SCHLIPPEL

Az ám, csak lassan, hallja-e!

Mi lesz a díjjal? Nem egyszerű helyzet.

Vagy Thekla kell vagy semmi! Ő igazi angyal!

Eltölti szívem száz édes hanggal,

és folyton látom őt, előttem áll!

HICKETIER

Ez elképesztő! Mit képzel?!

SCHLIPPEL

Ugye fáj?

Ez elképesztő! Jött egy rongyos kis féreg,

és illetlennül az égre nézett.

De mért ébredt benne öntudat?

Pár sanda, számító polgár miatt,

Kik engem itt a fényre löktek,

És jó itt! Vágyódnék egyre csak följebb!

(A herceg és Thekla időközben feltűnik a háttérben, de nem merészkednek előrébb, a létrát nem érik el.

Thekla hallja Schippel vallomását, utána mindketten eltűnnek újra.)

HICKETIER

Ez szép!  De Theklát felejtse el!

Túl messze ment, ezt nem tűröm el!

SCHIPPEL

Nem baj! E szív mélyén már forr a vér,

a feltámadt férfiszenvedély.

Te kínnal hordott múlt, szégyellt, utált

most úgy doblak el, mint egy mocskos ruhát;

a lelkem már új világra kész,

hol életem boldog, van jómód, van pénz!

Az ám! Egy százszor szép, tündöklő álom!

S e szép világot én lányában látom.

5. jelenet

(Előbbiek, majd Jenny)

HICKETIER

Hát ez már sok! Maga nincs jól!

SCHLIPPEL

A vágy minden kőfalon áthatol!

HICKETIER

Az ördög vinné el!

JENNY

(besiet)

Ej, mit jelent ez?

HICKETIER

Fölpofozom én, ha szól csak egy szót még!

WOLKE

(előre lép, magában)

Észnél van ez?

JENNY

(Hicketierhez)

Mi történt? Mi baj?

SCHIPPEL

(Jennyhez)

Theklát félti tőlem!

JENNY

(Hicketierhez)

Hogy mit mond?

WOLKE, KREY

Skandallum lesz!

Ne tűrjük meg a szemtelen ürgét!

Most rakjuk ki a szűrét!

HICKETIER

(Jennyhez)

Nem hallod?!

JENNY

Megbolondult.

SCHLIPPEL

Óh, nem, óh, nem!

Csak mámoros lettem. A vágy, megrészegített a vágy.

JENNY, HICKETIER

(Sclippelhez)

Ne ordítson már!

SCHLIPPEL

(erőteljesen)

A nagy szerelem!

JENNY

(magában)

Botrányos ez!

HICKETIER

(dühösen Schlippelhez)

Csöndet!

SCHLIPPEL

Ő kell nekem!

HICKETIER

Lesz csend, vagy vágjalak szájon?!

SCHLIPPEL

(önkívületben)

Vad vágyam nyargaljon, lágyan szálljon,

feléd, szemem fénye, boldogságom,

te éteri álom, te légy halálom!

HICKETIER, KREY

Elképesztő!

HICKETIER

(Schippelhez)

Hallgasson már!

Vagy itt mindjárt jól odacsap a sétabot!

WOLKE, KREY

És vakmerő! Gyalázatos!

JENNY

(Schippelhez)

Hallgasson már,

vagy itt mindjárt odavág a sétabot!

JENNY, KREY, WOLKE, HICKETIER

Az ám, majd szépen,

odacsap a mogyorófa bot, de az majd fájni fog!

SCHLIPPEL

Hé, csöndet! Szidalmat mért kapok én?

Ez a cécó a maguk szégyene;

ne kérjék számon az illemet tőlem,

ha bántanak, s hasznot is húznak belőlem!

HICKETIER, WOLKE, KREY, JENNY

Szemtelen fráter, befogd a szád!

Hogy befogadtunk téged, csak hála járna érte, hála jár!

Hálátlanság! Méltatlan ránk! Gyalázat rád!

Nem tellett több: hálátlanság!

SCHIPPEL

Ej, nézd már! Mért hálálkodjam én?

Még mit nem?

(előre lép, Hicketierhez)

Sőt, hogyha kérhetem,

Theklát adja nőül énnekem,

vagy én nem énekelek többet,

a versenyben másnak adnak díjat!

HICKETIER

Te istenátka, látni se bírlak!

SCHLIPPEL

A testem, a lelkem lázban égnek!

Óh, Thekla, te válts meg, és légy enyém!

Óh Thekla, Thekla, te égi fény!

WOLKE, KREY, HICKETIER, JENNY

Ilyen hülyét nem láttam még!

Ez eszement, túl messze ment!

Elegem van! Ez hallatlan!

Valami nagy (tán) agybaja van!

HICKETIER

Hát most még pont ez kell,

az ördög vinné el!

JENNY

(Hicketierhez)

Ezt megcsináltad, köszönöm:

egy Schippel lesz a vőm!

HICKETIER

Hallgass már! Hogy’ fogadnánk el vőül?

Hogy’ menne Thekla ehhez nőül.

SCHIPPEL

Megoldom én, ne aggódjék!

WOLKE, KREY

Ez milyen hetyke!

Meg vagyok lepve.

Az lenne szép!

Micsoda hülyeség!

               

HICKETIER

Thekla meg ő? Szóba sem jő!

Hogy fogadnám el vőül?

Nem adom hozzá nőül!

SCHLIPPEL

Ha látja majd e szenvedélyt,

szívből tisztelem, és lángolok érte,

nincs kétség akkor, meg kell, hogy értse:

nincs más, nincs nálam senki jobb,

a férje akkor én vagyok!

6. jelenet

(előbbiek, Thekla majd a herceg)

JENNY

Lám, Thekla, te itt?

WOLKE

Na, nézd már!

HICKETIER

Egymagad künn; így, éjnek idején?

HERCEG

(méltóságteljesen előlép az árnyékból)

Én voltam társasága, én…

JENNY, KREY, WOLKE, HICKETIER

A fenség! Ön az? Óh, bocsásson meg, kérem!

Theklával együtt, én ezt nem is értem!

HICKETIER

Értetlenségemet bocsássa meg,

de ilyen későn ön itt…

HERCEG

Ön téved.

Ebben nincs semmi rossz. Hova gondol?

A környéken jártunk, benéztünk hát,

itt a hölgynek leróni hálánk,

ám halljuk a zajt, pokoli lármát…

Késő van már, most tegyük el magunkat!

Nyugalmas álmot!

(Hicketierhez)

Majd beszélünk holnap.

(el)

THEKLA, JENNY, KREY, WOLKE, HICKETIER

Jó éjt, fenség! Köszönjük, jó éjt!

7. jelenet

(előbbiek, kivéve a herceg)

SCHLIPPEL

Ezt nevezem! Még meg is köszönik!

KREY

Még mit akar? Minek van itt?

JENNY

Nagy ég! Köszönni jött

sok dolga között!

SCHIPPEL

Haha! Az ám! Nevetnem kell!

Ez szégyenletes!

HICKETIER

Mi az, mi az?

KREY, WOLKE

Tán megbolondult?

SCHLIPPEL

(fájdalmasan)

Itt mást keresett!

JENNY

De istenemre, nem! Óh, nem!

SCHLIEPPEL

Az ágyasa lett!

HICKETIER

Agyonverem!

KREY

Azonnal vonja vissza!

SCHIPPEL

(rezzenéstelenül)

Kimondom újra: az ágyasa lett!

S még rajongtam érte én bolond!

HICKETIER

A végére kell járnom ennek az ügynek.

WOLKE

De mit akarsz, kérlek? Elmondta a herceg…

JENNY

Óh, Thekla, én ártatlan gyermekem,

a tisztességed kétségtelen!

SCHIPPEL

(határozottan)

Döntöttem, a dolognak vesznie kell.

(nyomatékkal)

A herceg macáját én nem veszem el!

HICKETIER

(őrjöngve)

A herceg macáját?! Betelt a mérték!

KREY

(előre lép)

Ezt vonja vissza, mert, ha nem…

Ha nem, azt biz’ meg fogja bánni!

SCHIPPEL

Én készen állok, jöjjön bármi.

Rendelkezzék tetszés szerint!

WOLKE

Tán fegyvert fog?!

HICKETIER

Elég lesz itt egy sétabot!

KREY

Itt meg kell Thekla jóhírét védeni!

HICKETIER

Egy ilyen Schippel meg nem sértheti.

SCHIPPEL

Ha számít még az én hangomra itt,

kezeljen úgy, mint rangjabelit,

és énnekem itt most elégtétel jár!

HICKETIER

Elképesztő!

WOLKE

Ez vérre megy!

SCHLIPPEL

Herr Krey, döntsön, mikor és hol!

Mit mondtam, tartom; értsen jól!

JENNY

Mit? Egy párbaj?

WOLKE

Méghogy párbaj!

HICKETIER

Hogy ezzel itt?

WOLKE

Most tönkrették dalkörünk,

több díjat így biztos nem nyerünk!

JENNY

Épp ez a legfőbb gondja most?

HICKETIER

Na, arról már lemondhatunk!

SCHIPPEL

Még mit nem?! A fődíjat el kell nyernünk!

Ettől még dalolhatunk vígan együtt,

addig ezt szépen tegyük félre!

HICKETIER

Nagyszerű ötlet!

WOLKE

A nemes lélek!

WOLKE, HICKETIER

Várhat ez az ügy, tegyük félre!

JENNY

Csak ez az éjjel végre véget érne!

WOLKE

Micsoda nap! A herceg, Thekla, a kvartett…

HICKETIER

(fásultan, kimerülten)

Most mindenki ágyba! Lett, ami lett…

JENNY

Pihenjünk le, lassacskán virrad!

(Jenny, Thekla, Hicketier bemennek a házba; Wolke és Schippel hátrafelé távoznak. Krey marad elől.)

SCHIPPEL

A fejük ne főjön, elnyerjük a díjat!

Itt leszek holnap, próbálnunk kell.

(el)

KREY

(lassan elgondolkodva)

Párbajban én? Hogy’? Én? Én és egy párbaj?

(lassan el)

III. FELVONÁS

(erdei tisztás)

1. jelenet

(Thekla)

THEKLA

(balról jön)

Itt van a tisztás; azt mondta, itt várjam.

Te szív, csitulj! Mért hajszolsz lázas vágyban?

Oly értelmetlen így érte égned!

Oly céltalan e vágy, érjen véget!

Élvezd ki még e csöndes órát,

hadd fonjon át, lágy búcsúcsókját!

És légy nyugodt, becsüld szerelmed,

oly szép, tán meg sem érdemelted!

Bár volnék én is főnemes nő,

ki hírneves, dölyfös, törtető,

gőggel szólhat, ahol csak elvonul,

hogy: ő kell, őt kérem páromul!

De nem, erről hiába álmodom,

kezemet kényszerből Kreynek adom.

Meg kell tennem, apám parancsol.

Bár szívesebben mennék Schippelhez is,

tegnap fődíjat nyert, és az út fölfele visz!

Kényesen tart a tisztes névre,

és, ha kell, meg is halna érte.

Tán éppen ma lelövik őt!

Víg madárdal hangja zsong a fákon,

így hívják az ébredő napsugárt!

Nem sejtik még, fénye bajt hoz ránk!

Mért tudnák: a fény csak átvonul,

bús éjszakán ránk majd gyász borul.

Te szív, csitulj, becsüld a percet,

oly szép, tán meg sem érdemelted!

2. jelenet

(Herceg, Thekla)

HERCEG

Thekla, itt vagy hát!

(ölelkeznek, Thekla szelíden elhúzódik)

Oly sóvár lélekkel vágytam rád!

THEKLA

Herceg, elég! Én többet nem jövök.

Ma végleg búcsúzunk.

HERCEG

S a szép jövőnk?

THEKLA

Bár én is fájlalom, szertefoszlott az álom.

HERCEG

Thekla, szerelmem, megoldást kell találnom!

Megszöktetlek innen, elrejtlek máshol!

THEKLA

Az álomnak vége, nem láthat mától.

Egy herceg sem birtokolhat mindent.

HERCEG

De mért? Lemondjak rólad?  Mire föl?

THEKLA

Fenség, így van rendjén, vagy tán illemből;

nem tőlem függ, nem tehetek bármit…

HERCEG

Szeretjük egymást, nekem más nem számít!

THEKLA

Ez szép, de hát már tudnia kéne,

mi is egy herceg kötelessége.

Elválaszt rang és származás végleg;

Ön herceg, útjáról le nem térhet.

HERCEG

 (félhangosan)

De hogyha két szív összeforr, mit kell tenni?

THEKLA

Elmúlik majd, már nem segíthet semmi.

Ezt a rangot nem énrám szabták:

kitartott nő egy életen át?

HERCEG

Mondd őszinte szóval: nem szeretsz már?

THEKLA

Teljes szívvel, mégis ésszel kell élnünk!

HERCEG

És fájón titkoljuk, mit érzünk.

THEKAL, HERCEG

(lassan, fokozatosan erősödve)

Míg élek soha nem feledlek téged,

a szívembe rejtve megőrzöm a képed;

bár nem láthatlak többet újra,

nem járunk némán, összebújva,

őrizlek úgy, mint édes álmot,

mit lelkem vággyal telve látott,

egy órányi boldog, szép álomkép,

mely szárnyra kél, elszáll, elszáll!

THEKLA

Áldja ég! Mielőtt mennék,

maradjon önnek tőlem emlék:

nagymamám gyűrűje, őrizze jól!

HERCEG

Thekla, még egy csók?

THEKLA

Ez mindent lezár.

(megcsókolja, majd elsiet)

HERCEG

Elillant hát!

(a gyűrűt vizsgálja)

Egy karneol szív.

Szép álmunknak vége. Thekla, áldjon ég!

(El)

3. jelenet

(Schippel)

SCHIPPEL

(frakkban és cilinderben jön, körülnéz)

Hát, itt vagyok. Életem itt ér ma véget.

És mért? Egy féktelen álom végett!

Már elveszett Thekla, most nekem is végem!

Lám idevisz a becsvágy! Na, szépen…

Óh, mért voltam én ilyen nagyratörő?

Hálából Krey halomra lő!

Szép hála, s még nekik nyertem díjat!

Egy óra, több hajnal rám nem virrad!

Mi haszna így, hogy díjat kapjak,

utána máris fűbeharapjak?

Már szinte látom, ahogy elönt a vér,

egy rémes nagy luk van a mellkasomon!

És mért, mikor én ezt nem akarom?!

Nincs bűnöm! Thekla vétett, nem kérdés;

a szemforgató Kreynek ez sértés?

Ezért van ez az ostoba párbaj,

s meg kell most halnom csúnya halállal!

Oly szépen éltem, jókedvben, vígan!

Fuvolámat fújtam, felnéztek rám,

és utánam fordult sok huncut kis lány,

vagy sörre hívtak egy énekér’…

És mindez ma egyszercsak véget ér?

Úgy elfog a rémület. Ezt nem gondoltam!

Párbajhős nem vagyok. Pisztolyt sem fogtam!

Nincs, nincs több nóta fuvolámat fújva,

nincs, mert vérben fekszem a fűben kinyújtva…

A becsület mezején… Kimondva szép,

De jobb’ szeretnék bárhol élni még!

(hirtelen elhatározással)

Jó, döntöttem végleg. No, tűnjünk csak el!

Egy vérfürdő nékem csöppet sem kell.

Nem ismer tréfát, keresztüllő.

Egy frászfenét! Békülni nincs idő!

Mit ér már a bátorság odaát?

Nekem gyáván is jó itt, menjünk hát!

Bár gazdag polgár nem leszek,

de vár még a tánc, kocsmában krigli sör,

és élek! Hadd éljek, míg fény van, míg lélekzem!

Míg élhetek, addig élnem kell!

(el)

4. jelenet

(Krey, Wolke, Hicketier)

(Wolke és Hicketier karon fogva vonszolják lépésről lépésre a teljesen elgyengült, tehetetlen Kreyt, az összeesik, erre megint összeszedik, egy darabon előrébb noszogatják. A játék végig ismétlődik a zene alatt.)

WOLKE

Ne félj, ne félj! Maradj csak veszteg,

a dolgok mindjárt rendben lesznek!

KREY

(kétségbeesetten)

Hogy rendben? Itt álltok majd körbe’;

alig egy óra, és le vagyok lőve!

HICKETIER

Ugyan, fiam, egy-kettő túl vagy rajta!

WOLKE

Sápad az arca, remeg az ajka...

Mi bajod van?

KREY

Úgy szédülök…

Lenne már vége, tán várnak ottfönt…

Bár ittlenn is szépen tudnék élni!

HICKETIER

De mért kell most halálról beszélni?

WOLKE

A kisüveg itt szokott lenni…

(a zsebéből kis flaskát vesz elő)

Nézd, csak húzd meg jól! Ez jót fog tenni!

KREY

A búcsúkorty!

(iszik)

Krey immár csak volt!

HICKETIER

A hidegvér, az most a fő!

KREY

Nagy Ég! Hisz’ Schippel mindjárt agyonlő!

WOLKE

S ha nem talál el? Bízz a szerencsében!

KREY

Le kellene ülnöm, úgy remeg a térdem.

(siránkozva)

Én soha nem fogtam még kezemben pisztolyt!

HICKETIER

Még soha nem láttam ilyen pipogya fickót!

WOLKE

Kibicnek könnyű, téged úgysem ér baj.

HICKETIER

De unom! Folyton juj meg a jaj van!

Nekem ez már sok, no, be kellett valljam.

A Schippel különb nálad minden téren!

Kimondom nektek nyíltan: az elmúlt héten

ez a fiú imponálni kezdett.

Van benne tartás, ez rögtön tetszett;

van mersze, büszke, mintha úr volna.

A mindenségit! Végy szépen példát róla!

A lányról lemondott, bár nyomorog!

A herceg ott járt, de nyilván, hogy

semmi nem történt, egy köznapi

félreértés, és nem több. Nem érdemel szót sem!

De ő a jóhírére roppant kényes,

ez figyelemre méltó helyzetéhez képest!

Történt az bárhogyan, versengtünk együtt,

néki adjunk hálát, hogy fődíjat nyertünk!

És végül: nem fog gyáván megriadni,

hogyha ölni kell! Ezt, kérlek, meg kell adni,

én mondom: talpig férfi ez!

KREY

S ha megjön, rögtön lőni kezd!

HICKETIER

(dühösen, magában)

Ez a hitvány, épp ez lesz a vőm?

Na, ebből nem kérek, köszönöm!

WOLKE

(Hicketierhez)

Nem értlek igazán;

mért isteníted így azt a züllött senkit?

HICKETIER

A senki nem az, aki volt,

mert tegnap óta rangot hord:

a herceg tapsolta meg nyilvánosan!

WOLKE

(idegesen nézi az óráját)

A templomharang most üt nyolcat.

Rég itt kellene lenniük. Ez furcsa.

KREY

(reménykedve)

Nem baj! Tán elfeledkeztek róla.

WOLKE

Azt mondod? De nem! Ez valószínűtlen.

KREY

(metszően)

Addig kell várnunk, míg leszáll a nap?

5. jelenet

(Schippel, Müller, Schultze és az előbbiek)

SCHIPPEL

(az előbbieket még nem látva Müllerhez)

Herr Müller, miért nem enged el?

A síromhoz miért cipel?

Túl lennék árkon, bokron már!

MÜLLER

Ne nyaffogjon mint egy csecsemő!

Krey egész biztosan félrelő.

KREY

(reszketve)

Talán már varrják a szemfedőm!

(Némajáték.

Roppant külsőséges üdvözlések cilinderlengetéssel, az alábbiak szerint:

Wolke, Krey, Hicketier a színpad közepén állnak, miközben Müller, Schippel és Schultze oldalról érkezve elvonulnak s mindegyikőjük előtt külön megemelik a cilinderüket, amire viszonzásul ugyanez történik a túloldalról.

Először Müller megáll Hicketier előtt, majd Krey előtt, mialatt Schippel áll Hicketier elé, majd Müller Wolke elé lép, Schippel Krey elé, Schultze pedig Hicketier elé, és így tovább. A jelenetnek le kell játszódnia a zene hossza alatt.

Müller és Schultze kilépik a távolságot, megjelölik a helyeket.

Schippel jön jobbra előre, Krey balra hátul áll meg.)

SCHIPPEL, KREY

(magának)

Még félve reszket térded,

majd férgek esznek téged!

Még szíven üt, hogy szíved üt;

már nem sok marad hátra,

de kár is érted (de kár, de kár)

bár nem vagy bátrak bátra!

Még élek, még éneklem ezt,

ám nemsoká hangom sem lesz.

MÜLLER

Kétszeri golyóváltás éles tölténnyel.

SCHIPPEL, KREY

Még félve reszket térded,

majd férgek esznek téged!

SCHULTZE

Háromig számolok, és lőhetnek.

SCHLIPPEL, KREY

Kerülget már az őrület!

SCHULTZE

Figyelem, uraim! Számolok: egy, kettő, három!

(Krey a „három”-nál összeesik, Schippel egy pillanattal később a levegőbe lő.)

WOLKE

(Kreyhez siet)

Jóságos Isten! Krey, óh, Krey!

SCHIPPEL

Uram segíts!

SCHULTZE

Mi lelte őt?

(Wolke feltámasztja Kreyt)

HICKETIER

Még nem is lőtt, csak elterült!

MÜLLER

Na, látja, nem történt sérülés sem!

SCHIPPEL

(fellélegezve)

Ez minden? Mehetek innen?

(Müller Kreyhez vezeti)

KREY

Nem haltam meg? Szabad lesz mégis élnem?

SCHLIPPEL

Herr Krey, én bocsánatát kérem.

WOLKE

(Kreyhez)

Krey, kezet adj rá!

KREY

Örömmel, kérem!

Én önt régen rokonszenvvel nézem.

MÜLLER, SCHULTZE

(Hicketierhez)

Micsoda jellem! Ritkaság! Férfias, talpig úr!

SCHULTZE

De szép, lovagi tartás!

MÜLLER

Valódi hős!

(Müller és Schultze távozik. Roppant formális cilinderlengetések, miként a színrelépésnél)

6. jelenet

(Schlippel, Krey, Wolke, Hicketier)

KREY majd SCHLIPPEL

Ez rémes volt, egy szörnyű sokk,

egy ilyen párbaj nekem sok!

WOLKE

Volt bizony gond és volt jaj,

végülis nem lett nagy baj, nem lett nagy baj!

HICKETIER

Herr Schippel, gratulálok, ez szép volt!

(megrázza Schippel kezét)

WOLKE

Hát tényleg roppant megnyerő,

mily alacsonyról tört fel ő!

HICKETIER

Mi volt ön, Schippel? Holmi nímand fuvolás;

alig nyolc nap, és minden más!

Immár nagyhírű dalnok és párbajhős,

e példamutatással meggyőz!

Barátként nézhet mától rám!

SCHIPPEL

Boldoggá tett!

HICKETIER

Felkérem: ezután

legyen állandó dalköri tag,

s ön vegye át a díjakat!

KREY, WOLKE, HICKETIER

Most pedig üljünk diadalt,

és zengjünk boldog békedalt!

(Magasztos hangulatban elérzékenyülten, átölelve egymás vállát, a következő dalt éneklik, mialatt lassan elhagyják a színt, úgy, hogy a két befejező taktus már a színen kívül hangozzék el.)

SCHLIPPEL, KREY, WOLKE, HICKETIER

Szólj, te ódon, szép világ,

merre tűnt el régi fényed!

Törje át a messzeséget,

vessen újra fényt reánk!

Fénysugár, süss még le ránk!

VÉGE

* Harsányi Zsolt fordítása

**Idézet Lányi Viktor Bűvös vadász-fordításából.

Az itt közölt szöveg nagyrészt azonos a 2014. szeptemberében, az Erkel Színházban lezajlott bemutató szövegével. 

Az előadás záróképe