Én és az operák: Richard Wagner: A SZERELMI TILALOM (Das Liebesverbot) /nyers/

A SZERELMI TILALOM

avagy

A palermói novícia

Két felvonásos vígopera

Szövegét William Shakespeare Szegett szeggel című vígjátéka után írta:

Richard Wagner

SZEREPLŐK:

Frigyes, német származású,

aki a király távollétében Szicília helytartója

Luzio, egy fiatal nemes

Claudio, egy fiatal nemes,

Antonio, a barátjuk

Angelo, a barátjuk

Isabella, Claudio húga,

az Erzsébet nővérek kolostorában novícia

Mariana, novícia a kolostorban

Brighella, a poroszlók parancsnoka

Danieli, fogadós

Dorella, Isabella korábbi szobalánya,

most Danieli alkalmazottja

Pontio Pilato, Danieli alkalmazottja

Bíráskodási joggal felruházott földesurak. Poroszlók. Palermó lakosai minden osztályból. Nép. Maszkok. Egy zenekar.

A cselekmény helyszíne: a 16. századi Palermo.

ELSŐ FELVONÁS

Előváros mindenféle szórakozóhellyel. Az előtérben Danieli borozója. Nagy tumultus. A poroszlók egy csoportja azzal van elfoglalva, hogy a szorakozóhelyeken és kocsmákban pusztítást végezzenek, a cégért letépik, szétverik a bútorokat és széttörik az edényeket, és így tovább. A nép kórusa rájuk veti magát és útjukat állja. Verekedés kerekedik.

Kórus

Ti gazfickók, ne folytassátok,

Ti gazemberek, hagyjátoka abba a munkát!

Kemény ököllel támadjatok rájuk,

Kabátjuknál és hajuknál fogva cibáljátok meg a pimasz frátereket!

Luzio, Angelo és Antonio nevetgélve kiverekedték magukat a borozóból.

Luzio, Antonio, Angelo (nevetve)

Hahahaha! Ezt nevezem mókának!

Luzio

Kiverték a kezemből a poharat.

Antonio

Derekas ütést osztottam ki.

Angelo

A pokolba az átkozott házzal!

Luzio

Ki küldte ide a gazembereket?

Mindent elpusztítanak, ahova csak nézünk.

Brighella sok poroszlóval együtt fogolyként hozza ki a borozóból Danielit, Pontiot és Dorellát.

Kórus

Nézzétek csak, nyakon csípték őket!

Pontio

Előre, fickó!

Danieli

Eressz el!

Dorella

Micsoda viselkedés ez!

Luzio

Segítsetek, halálra nevetem magam!

Danieli

Laposra verem a karjaitokat és lábaitokat!

Brighella

Csak előre, léha csőcselék,

Csak baj és vesződség van veletek!

Dorella

Eresszetek el, egy tapodtat sem megyek tovább,

Ó boldogságos Szűz Mária, micsoda szégyen ez!

Brighella

Hozzátok ide nekem a boldogságos szüzet.

Kórus

Eresszétek el őket, mit vétettek?

Dorella

Ach, Luzio, segíts nekem, támogass engem!

Örök hűséget esküdtél nekem,

és mindennél előrevalóbbnak is tartottalak,

szívesen teszek neked házassági ígéretet,

csak szabadíts ki ezektől a pimaszoktól,

és jól lásd el a bajukat!

Luzio

Az ördögbe is, micsoda nagy szerencse!

A házassági ígéret visszaszállt!

(Brighellához fordulva) Na akkor, barátom, engedd hát szabadon!

Brighella

Csak tovább előre! Most rögtön el akartok tűnni!

Luzio

Eresszétek el, ha tanácsolhatom!

Brighella

Ragadjátok meg ezt a komisz kölyköt!

Luzio

Vissza, fajankók, ne merészeljétek!

(A néphez)

Barátaim, derekasan lecsapni!

Ragadjátok meg őket és üldözzétek őket a városba!

Kórus

Megelégeltük az önteltséget!

Antonio

Milyen parancsot követtek itt?

Luzio

Milyen parancsot? Válaszoljatok nekem!

Dorella, Pontion, Danieli

Miért visztek minket fogolyként tovább?

Kórus

Mit garázdálkodtok így ezen a helyen,

mit garázdálkodtok így?

Luzio

Milyen parancs? Válaszolj!

Mindenki

Válaszoljatok gyorsan, milyen parancs?

Brighella (egy nagy pergament húz elő)

Megállni! Itt a parancs!

(Beszélve)

Ezer bocsánat, Signor, ezer bocsánat, hogy korábban nem voltam ily okos! Köszönöm a szíves emlékeztetést.

(Énekelve)

Dobos, dobolj nyugalomra, ti pedig higgadtan hallgassatok ide!

A dobos mind a négy oldalra megüti a dobot.

Mindenki

Maradjatok csendben! Mit akar ez megint jelenteni?

Valami új Frigyes ostobaságai közül?

Brighella (felolvassa a törvényt)

„Mélységesen elborzaszt minket az istentagadó és romlott városunkban ijesztő mértékben elterjedő ocsmány züllöttség és bűnöség. Egy tisztább és Istennek tetsző magatartás helyreállítása és a nagyobb erkölcsi kihágások megfékezése késztetett minket arra, hogy példaértékű büntetéssel szüntessük meg az erkölcsi romlottság alapjait és gyökereit. A ránk ruházott hatalomnál fogva elrendeljük a karnevál, a buja és züllött ünneplés beszüntetését, és halálbüntetés vár azokra, akik a tiltás ellenére cselekednek.

Minden fogadót és szórakozóhelyet be kell szüntetni és ki kell üríteni, és az ivás, valamint a szerelmeskedés vétségét elkövetőkre halálbüntetés vár.

A király nevében a helytartója, Frigyes.”

Mindenki (nevetve)

Hahahahaha! Micsoda új móka!

Luzio

Így már tudjuk, hányadán állunk!

Éljen őfelsége, Frigyes!

Mindenki

Éljen, a jó keresztény!

Brighella

Istenem, milyen pimaszságot észlelek!

Dorella

Nagyon viccessé válik a dolog!

Luzio

Micsoda, se szerelem, se bor és még karnevál sem!

Mindenki (Brighellát kivéve)

A német bolond, gyerünk, nevessétek ki őt,

legyen ez a válasz;

küldjétek őt vissza a havas hazájába,

ott aztán lehet szemérmes és tartózkodó.

Brighella

Ez most már túl sok, nem bírom ki tovább!

Még ilyen pimaszságot és arcátlanságot!

Amint kijutok a tömegből, soha többet nem fogok belekeveredni!

Claudiot több poroszló fogolyként elhurcolja.

Antonio

Nézzetek oda, kit visznek ott!

Luzio

Mi van? De hát az Claudio! Micsoda, elfogták!

Claudio

Elfogtak! De nem ez a legrosszabb, kérdezősködjetek tovább, és hamarosan megtudjátok, mi nem kedves számomra!

Luzio

Beszélj már, mit rónak fel neked?

Claudio

Legyen elég annyi, hogy halál vár rám!

Luzio

Halál?

Mindenki

Halál? Micsoda, kit ütött agyon?

Luzio

Felségsértést követtél el?

Mindenki

Felségsértés?

Claudio

Dehogyis!- Csak szerelmeskedtem!

Luzio

Csak szerelmeskedtél? És akkor mi van?

Claudio

Nem ismered bolond Frigyes új törvényét?

Luzio

Én csak nevetek rajta, tégy te is úgy!

Claudio!

Már holnap! Nevessen, aki tud!

Mindenki

Már holnap! Mert szerelmeskedett!

Ez túl sok, ez túl őrült!

Claudio

Dorella? Hogyan? Így találkozom veled újra?

Beszélj, hogy kerültél ide?

Dorella

Ach, Claudio, maga is bajban van,

de látja, én is valóban eléggé rosszul jövök ki belőle,

amikor Isabella, a húga

novíciaként a kolostorba vonult,

elbocsátott a szolgálatából,

ebben a fogadóban szolgáltam,

és ma másokkal együtt

elfogtak és elhurcoltak.

Claudio

Kedves voltál számomra, és nagyon sajnálom,

szívesen segítek neked, ha nekem is segítenek!

Luzio

Mit tegyünk? Kötve hiszem, hogy

a helytartó komolyan gondolja!

Antonio, Angelo, Kórus

Ha mégis, akkor ki akarjuk szabadítani!

Claudio

Nem ismeitek Frigyes állhatatosságát!

Luzio

A bolondot, igen, ismerem őt!

Nem meleg hús, nem meleg vér

öleli körül a rideg lelkét;

a király jól ismeri a hűségét,

a szigorú és hajthatatlan szándékát,

ezért küldte ránk.

Claudio

Ő egy feddhetetlen ember!

Luzio

Egy bolond!

Ha a túlfűtött levegőnkben

a ridegségbe bele is pusztulna,

akkor is hevesek maradunk

és félhet a parazsunktól!

Claudio

Ő semmitől sem fél! Csak egyvalamitől

remélhetek menekvést,-

hallgass ide, Luzióm.

Ismered azt a csendes helyet,

az Erzsébet-rend kolostorát;

hűséges húgom ott tartózkodik

magát magányos imának adva át.

Siess hozzá, barátom,

kérj tőle a nevemben segítséget,

a testvéri könyörgés lágyítsa meg ennek a rideg embernek a kemény szándékát.

Mondd el neki, ha hiba is volt,

amit tettem, de helyrehozom,

bírd rá, bocsásson meg,

és akkor a bátorságára bízhatom magam.

Mindenki

Hova viszitek őket,

düh és harag hevít minket!

Düh és kétségbeesés forrong bennem!

Egyetlen bolond ember szándéka

elrabolja mindenkitől a jókedvet és szabadságot!

Luzio

Sietek a húgodhoz,

őáltala készítem elő a szabadulásodat.

Ha nem puhítja meg a szándékát a könyörgése,

úgy én sietek a segítségedre.

Megmentelek!

Sietek hozzá, barátom!

Claudio

Csakis tőle!

Siess hozzá, barátom,

mert csak ő menthet meg!

Ismerem az eszességét,

és a hűsége a segítségemre lesz!

Siess hozzá, barátom,

csak a hűsége lesz a segítségemre!

Brighella

Hogyan vigyem őket a városon túl,

a nép nagyon gyanúsnak tűnik nekem!

A fenyegetésük teljesen összezavart,

ach, bárcsak távol lennék innen!

A tumultusban minden szétszóródott. Brighella és a poroszlók nagy nehézségek árán verekszik át magukat a népen.

Az Erzsébet nővérek kolostorának udvara. Egyik oldalon a kolostor kertjét látjuk, a másik oldalon a templomot. Középtájon a kapu.

Apácák kórusa (a szín mögött)

Salve regina coeli! Salve!

Isabella és Mariana a kertből jönnek.

Mariana, Isabella

Isteni béke, mennyei nyugalom

adatik meg nekünk, mosolyogjatok reánk.

A világi fájdalmak régen megsiratva,

menekülnek a szívek, szeretettel egyesülve.

Isabella

Remélem, hogy a seb begyógyult már,

melyet a nővérek előtt mindig elrejtettél,

ha vigaszra vágysz, bízd rá a szádra

a régóta eltitkolt fájdalmakat.

Szerettük egymást fiatalságunk óta,

de három éve már elváltunk

egyedül talált meg minket a kegyetlen sors,

elvette az anyát és az apát,

védelmet kerestem a falak között,

itt találtam rád fájdalom és szenvedés közepette,

de állandóan csak hallgatsz, nem vagyok rá méltó,

hogy megoszd a testvéreddel a bánatod!

Mariana

Hallgass, csakis te vagy az,

akitől vigaszt és szeretetet remélhetek!

Milyen más fájdalmat ismer egy nő,

mint a szerelemét?

Az őszintén szeretett férfi hűtlensége

elvett minden életkedvet!

A pap keze által már megköttetett

szerelmünk titkos szövetsége,

de ő, aki egykoron szegényen és ismeretlenül

lépett Szicília területére,

elnyerte a király kegyeit, és oly magasra jutott,

hogy a becsvágytól feltüzelve,

a csendes boldogság szerelmét eltaszította magától,

és engem, a feleségét hamarosan elhagyott!

Isabella (haraggal)

Micsoda ocsmányság! Ki volt ez a férfi?

Mariana

Aki itt most uralkodik, Frigyes volt az!

Isabella

Ismerem őt, a hamis férfit,

az álszentet. Ó, az asszonygyalázó,

hogy nekünk csak puha könnyeink vannak,

nem bosszulja meg a férfinépet!

Mariana

Hagyd meg nekem a könnyeket, a vigaszomat,

alázatra tanít az új állapotom;

a nővér a rossz barátért

a mennyet adta- szegény lennék?-

Isteni béke, mennyei nyugalom

adatik meg nekünk, mosolyogjatok reánk.

A világi fájdalmak régen megsiratva,

menekülnek a szívek, szeretettel egyesülve.

Isabella

Szívesen elmenekülök a hamis világból,

mivel megsemmisíteni nem tudom;

ahol minket egy átok megbilincselve tart,

és senki sem száll szembe a szemtelen férfival,

hogy egy ilyen fickó úgy gondolja, hogy büntetlenül

megsértheti szegénykét;

nincs tekintettel fájdalmaira,

és az életét is elsiratja!

Harangoznak a kapunál.

Isabella

Harangoznak, - sehol egy portásnő?

Te csak menj, én majd kinyitom!

(Mariana távozik, Isabella még utánanéz, odasiet még egyszer hozzá és átöleli.)

Szegénykém!

Mariana elmegy. Isabella kinyitja a kaput, melyen Luzio lép be. Isabella eltakarja magát.

Isabella

Ez egy férfi;- maradjon itt, én megyek,

és küldöm a portásnőt.

Luzio

Ne tedd, te szent életű asszony, inkább áruld el nekem,

hogyan tudnék igenis beszélni,

hogyan tudnék beszélni a novícia nővérrel,

a fiatal Isabellával?

Isabella

Isabellát keresi ön?

Én vagyok az, és ki maga, aki engem itt keres?

Luzio

Ó, micsoda véletlen egybeesés, - Luzio vagyok,

Caludio, a testvéred barátja.

Isabella

Luzio? Már sokszor hallottam önről,

a könnyű és féktelen életéről.

Luzio

Annál nyomósabb okból vagyok itt jelenleg.

Isabella, mentsd meg a testvéredet!

Isabella

A testvéremet, beszélj, mi történt?

Luzio

Hallgass meg!

A testvéred szerelmeskedett Júliával- és tüzesebben…

Isabella

Micsoda szégyen ez neki!

Mondd csak, megbecstelenítette őt?

Luzio

Ó, dehogy!

megbánta tettét és a hibát

szívesen helyrehozná egy becsületes kötelékkel,

de te nem ismered az új törvényt,

mely Frigyes balgaságát kimondja,

mely szerint egy ilyen csekély hiba elkövetőjére

halálbüntetés vár.

Isabella

Halálbüntetés!

Luzio

Igen, Isabella, Claudio meg fog halni,

hacsak te magad nem sietsz Frigyeshez

hogy egy lánytestvér összes kérését,

és összes könnycseppjét reá zúdítsd,

hogy úrrá legyél makacsságán!

Isabella

Micsoda ocsmány és elvetemült egy ember!

Istenem, adj erőt nekem, hogy megsemmisítsem őt!

Az indulata során leleplezi magát.

Luzio

Ó, egek, milyen szép!

Isabella

Követlek, még egyszer kilépek a nagyvilágba!

Luzio

Miért csak egyszer, hagyd itt a kolostort,

túl szép vagy és túl forróak a kebleid!

Isabella

No, mi az! A kolostort sohasem hagyom el.

Luzio

Soha nem hagyod el?- Csak most az egyszer,

most, mert ez jelenti a testvéred megmenekülését!

Isabella

A testvérem megmenekülését! Igen!

A drága testvérem élete

az oltalmamra van bízva,

muszáj megmentenem őt,

mert ő erősen számít rám!

Az álszent ellen támadást indítani,

csak úgy árad belőlem az indulat,

hogy bátran legyőzzem őt,

Isten jogot és erőt adott nekem!

Luzio

Miért érzem azt, hogy remegek,

a szépséges apáca,

ez neki tulajdonítható,

aki a szemébe néz!

Hogyan tudnám legyőzni őt,

a forró szenvedélyt;

alul maradtam vele szemben,

hiányzik belőlem a bátorság és az erő!

Isabella, siess el innen,

és soha többé ne tedd be a lábad erre a helyre!

Isabella

Mi a baja?

Luzio

Ó, hallgass meg engem!

Nem erre a világra teremtett Isten téged!

Ez a tűz túlteszi a választásod,

és ezt a tekintetet balgaságnak nevezi!

Istabella

Milyen vakmerő!

Luzio

Térj vissza! Felkínálom magam neked!

Légy a feleségem!

Térdre ereszkedik.

Isabella

Állj fel, te bolond, mondd csak, megőrültél?

Hogy merészelsz így beszélni velem itt!

Állj fel, és ha azt szeretnéd, hogy kövesselek téged,

akkor soha többet ne merészeld ezt tenni!

Soha, nem, nem! Soha többet!

Egy szót sem!

Luzio

Ah, ach, ach Isabella!

Ah, Isabella!

Ám legyen, most legyőztél engem,

ne félj semmitől, csak siess tovább,

Istenem, ha a testvéred is alulmarad!

Isabella

A testvéremet, őt kiszabadítani,

nyújtsd nekem a kezed!

Luzio

Itt van, a tieid!

A drága testvérem élete

az oltalmamra van bízva,

muszáj megmentenem őt,

mert ő erősen számít rám!

Az álszent ellen támadást indítani,

csak úgy árad belőlem az indulat,

hogy bátran legyőzzem őt,

Isten jogot és erőt adott nekem!

Luzio

Miért érzem azt, hogy remegek,

a szépséges apáca,

ez neki tulajdonítható,

aki a szemébe néz!

Hogyan tudnám legyőzni őt,

a forró szenvedélyt;

alul maradtam vele szemben,

hiányzik belőlem a bátorság és az erő!

(Elsietnek.)

Törvényszéki terem tribünökkel, galériákkal. Brighella egy csapat poroszlóval, akiket az bejárathoz állít őrködni.

Brighella

Milyen soká marad!

Ha az embernek joga van, úgy is gondolhatja:

ők várhatnak!

Ez egy igen forró nap volt;

és mi ezért a fizetség?

Egyáltalán semmi!

Bárcsak értenék egy kicsit az ítélkezéshez-

tudnék én!-

Mit meg nem adnék most rögtön egy kihallgatásért!

Adnék én!

Milyen szívesen tennék eleget a kötelezettségeimnek,

nagyon szívesen,-

és soha többé nem követelnék zsoldot,-

soha többé!

Noha jó vagyok, akár egyedül is,

mégis szívesen lennék kegyetlen,

jogosan kegyetlen!

Még mindig nem jön! Mi legyen hát?

Érte akarok helytartó lenni;

de egyedül csak ő lehet helytartó!

(A poroszlókhoz)

Hé ti, legények, hozzátok be őket!

De egyiket a másik után!

(Méltóságteljesen leül)

Közeledik a legszebb pillanatom!

(Pontiot hozzák.)

Jöjj csak közelebb, fiatalember!

Pontio

Már közel vagyok, bárcsak távol lennék!

Brighella

Mondd gyorsan a neved, fiú!

Pontio

Nagyon szívesen!- Higgye el, nagyon szívesen:

Pontio Pilatónak hívnak!

Brighella

Pontius Pilatus? Borzasztó!

Kereszt általi halál vár rád!

Pontio

Signor,- ach, összetévesztet!

Azért mert a szüleim így neveztek,

ez önnek ne okozzon gondot,

mert ez a név olyannyira gyűlölt,

így meg kell tisztítanom!

Brighella

Megtisztítani,- ilyen életmóddal,

az alkohollal és szerelemmel való kereskedés révén?

Förtelmes gyanúba keveredtél azzal,

hogy egy éjszakára szóló házasságot kötöttél!

Pontio

Ah, el ne higgye, egy órára, nem hosszabbra!

Brighella

Csak egy órára!

Pontio, a fejeddel fizetsz a fecsegésedért;

menthetetlen vagy mindenestere!

Becstelennek nyílvánítalak,

és a száműzetés legyen a sorsod!

Pontio

Száműzetés, becsületfosztás!

Engedje meg, hogy panaszt emeljek,

Signor, mi vagyok én becsület nélkül?

Nem járja, nem, ez nem járja!

Brighella

Száműzd magad! Száműzd magad!

Pontio

Száműzni! Száműzni?

Ezt nem értem!

Brighella (az őrséghez)

Értessétek meg vele és üldözzétek el!

Pontio

Signor, hallgass meg!

Brighella

Csendet! Egy szót se!

Elvonulni! Elvonulni!

Ki innen! Ki innen!

Pontio

Száműzve és becstelenül,

ezt nem bírom ki!

Pontiót kidobják.

Brighella

Kénytelen vagyok elismerni, hogy ez egy nehéz tisztség;- de, de Frigyes örömét akarom látni!

(Dorellát hozzák be.)

Aha! Te vagy az! Közelebb, közelebb, gyere csak közelebb!

Dorella

Elég legyen, Signor! Megtettem!

Brighella

Mivel a szerelmeskedés, a karnevál és a bor

örökre szigorúan tilos,-

Dorella (nevetve)

Ha ha ha ha!

Brighella

Hogyan sikerülhetett neked,

ily elvakultan szembeszállni a tiltással?

Dorella (nevetve)

Ha ha ha ha!

Brighella

Nem csábítottad el a férfiakat abban a házban

egy kis dínom-dánomra?

Dorella (nevetve)

Ha ha ha ha ha ha ha, ha!

Brighella

Az ördög vigye el, miért nevetsz ki engem?

Dorella

Signor!

Brighella (döbbenten visszahőköl)

Az ördögbe is, milyen lesz nekem!

Dorella (kacérkodva)

Türelem, türelem, elmondom neked!

Brighella

Ez a kis huncut szem

valóban teljesen összezavar engem.

és most, hogy higgadtságra van szükségem,

nem teljesen tudom, hogyan lesz nekem!

Dorella

Elég a szemem egy pillantása,

hogy a bolondot teljesen összezavarjam,

hogy az esetében kevés szükséges,

ebben nem tévedtem!

Brighella

Ach!- Elfelejtem a tilalmat!

Higgadtság, Brighella, vagy halál!

Dorella

Signor Brighella, kérem, folytassa,

minden szóra kíváncsi vagyok!

Brighella

Rossz útra tért gyermek, ismerd be,

mennyi gaztettet követtél el?

Dorella

Milyen pimasz szavak ezek!

Brighella

Mindenekelőtt azt áruld el nekem,

hogy tiszteletben tartod-e még

a tisztességet és szemérmességet?

Dorella

Hogy merészelsz továbbra is

íly kímeletlenül bánni velem?

Te álszent, te bolond, te goromba fráter,

mihez kezdesz ezzel a hangnemmel!

Brighella

Ez a viselkedés a törvény előtt?

Dorella

Mi lenne?

Brighella

Én magam sem tudom!

Dorella

Te kedves majomarc!

Dorella

Totálisan szerelembe esett,

vége van a bírói kötelességének is;

nem gondol már többet a bíráskodásra!

Brighella

Totálisan szerelembe estem,

oda a bírói kötelességemnek is,

aki ezt a gazfickót látta,

többé nem gondol a bíráskodásra!

Brighella gyengéden közeledik hozzá

Brighella

A fejem elcsavartad,

a bírói tisztségemnek annyi.

Dorella

Csak nem rájött,

hogy ártatlan vagyok?

Brighella

Katolikusként esküszöm,

hogy te vagy a legszebb.

Dorella

Örömmel tölt el!

Brighella

Ach, milyen jó!

Dorella

És most?

Brighella

Hiányzik belőlem a bátorság!

Dorella

Mihez?

Brighella

Megőrülök!

Dorella

Miért?

Brighella

Ah, ah, mily vékony, mily telt!

Dorella

Nocsak, nocsak!

Brighella

Nem tudom türtőztetni magam!

Dorella

Vissza, te pimasz gazfickó!

Brighella

Dorella!

Dorella

Folytassa a kihallgatást!

Brighella

Ám legyen, hallgatlak!

Dorella

Egy szót se többet!

Antonio, Pontio, Angelo, Danieli és a Kórus (a nagy középső ajtó előtt, erős, növekvő tumultus)

Nyissák ki, nyissák ki! Meddig tart még?

tegyék a kötelességüket,

ne sokáig várakoztassanak itt minket,

vagy az örökkévalóságig tart?

Nyissák ki, különben betörjük az ajtót!

Dorella

A móka új! Mihez kezd most?

Milyen összezavarodott,

nem tud se tanácsot, se segítséget kérni,

oda a kötelességtudat köti,

de a szerelem visszahúzza hozzám!

Brighella

Elmúlt már! Mihez kezdek én most?

Létezik még ennél nagyobb zavarodottság?

Hogyan kérjek tanácsot és segítséget?

Itt a szerelem, ott a kötelesség!

A csőcselék pedig a kapu előtt!

Brighella ezt a jelenetet mindenféle nevetséges védekezési szabályokkal tölti ki, miközben maga köré asztalokból és székekből sáncot húzat fel, a poroszlókat pedig maga köré csoportosítja.

Kívülről erősen ütik és taszítják a nagy középső ajtót.

Az ajtó kinyílik és mindenki betódul.

Antonio, Pontio, Angelo, Danieli, a nép kórusa és a letartóztatottak

Mi lesz már? Lépjen elő,

akinek ítt bíráskodnia kell!

Brighella

Micsoda lárma, micsoda őrjöngés!

Dorella

Micsoda félelem! Még inkább elment az esze!

Frigyes magasrangú állami hivatalnok gyűrűjében tűnik fel.

Frigyes

Rendet! Mit látok itt!

Brighella, beszélj, mi történt!

Brighella

Bocsánat, csak meg akartam kímélni a fáradozástól,

én bíráskodtam, de ellenállásba ütköztem-

Frigyes

Légy tekintettel a kötelességeidre,

és soha többé ne merészeld megtenni! Csendet!

Ti pedig tartsátok tiszteletben a törvényeket!

Mindenki

Nyugodjatok le, és tartsátok tiszteletben,

hiszen ő még sohasem nevetett!

Frigyes

És most irány bíráskodni, senki se zavarjon!

Antonioval az élen fiatal nemesurak küldöttsége lép elő, és átadnak Frigyesnek egy kérvényt.

Antonio

A nép felhatalmazásával

terjesztem ön elé ezt a kérvényt;

melyben kérjük, hogy az ön által betiltott karnevál

újra engedélyezve legyen.

Palermo nem élhet örömök nélkül!

Mindenki

Egyetértünk a kérvénnyel,

engedélyezzék számunkra az örömöt!

Kérjük, hogy az ön által betiltott karnevál

újra engedélyezve legyen.

Palermo nem élhet örömök nélkül!

Frigyes (erőteljes mozdulattal széttépi a lapot)

Ez a válasz a kérésetekre!-

Elvetemült nép! Teljesen elsüllyedtetek

az örömök fertőjében

és a vágyak szennyében?

Csak a szórakozás és az öröm hajt benneteket,

az élet számotokra csak az ittasságot és kéjt jelenti!-

Undorodom a bűnös garázdaságtól,

amikor a király iránti hűségem idehozott,

az undor fogott el,

valóban őt is olyan mélyen érintette, mint engem!

Mivel ő most Nápolyba siet,

a helyetteseként visszaengedett engem,

és a lehetőséget megadta, hogy javítsak rajtatok!

Ismeritek a törvényt, melyet kiadtam,

és szigorúan tartom magam ahhoz, hogy betartsátok!

A szenvedélyetek gátja akarok lenni,

le akarom bennetek hűteni a bűnös tüzet,

mely úgy megcsapott titeket, mint a sivatagi szél!

Megtisztulva akarlak átadni benneteket a királynak!

Mindenki

Milyen ájtatosan beszél a férfi,

minden bizonnyal az ördög megbabonázta!

Frigyes

Vissza a kihallgatáshoz! Hozzátok a letartóztatottakat!

Claudiot hozzák, Frigyes szigorú tekintettel hosszan nézi őt.

Frigyes

Ha, ön Claudio! Már felismerem a nézéséről,

mely szemtelenül és szemérmetlenül

az illemtudás kötelékét semmibe veszi!

Claudio

Ilyen keménységgel észrevett

egy ily csekély hibát,

melyért a fiatalságot nem lehet hibáztatni!

Frigyes

A romlottság, a züllöttség az, amit elítélek,

csakúgy, mint magát a bűnös szenvedélyt.

Egy lépéssel sem hagyom magam a törvénytől eltántorítani!

Claudio

Ó, azért okoskodik, mert én szerettem?

Frigyes

Hallgass! Rád és Júliára a halál vár!

Mindenki

Halál! Istenem, mily kegyetlen sors!

Brighella

Halál! Valóban egy rossz sors!

Isabella és Luzio jelennek meg, utat törnek maguknak.

Isabella

Először engem, én vagyok a húga!

Dorella, Antonio, Pontio, Angelo, Danieli, Brighella

Ő a húga, hallgassa meg őt!

Luzio

Itt van a húga, hallgassa meg!

Claudio

Egyedül csak te tudsz megmenteni engem!

Luzio

Ő az Isten, aki kiszabadít téged!

Isabella

Amit hű testvérként tehetek érted,

teljesen feláldozom a menekülésed érdekében!

Kérlek uram, hallgass meg engem;

csak távolíttassa el a többieket!

Frigyes

A női könnyek itt már nem érnek semmit.

Legyen hát! De ti maradjatok itt!

Isabella

Távolíttassa el őket, a szívéhez,

nem a tisztségéhez szeretnék szólni.

Frigyes

Ez nem járja!

Isabella (teljesen gúnyolódva)

Csak nem retteg ön egy nőtől?

Frigyes (hevesen, gyorsan)

Távozzatok!

Mindenki

Távozzatok, hagyjátok magára;

Bárcsak megajándékozná őt az Isten a győzelemmel!

Frigyest és Isabellát kivéve mindenki elmegy.

Frigyes

Nosza, beszélj! Mi mondanivalód van?

Isabella

Ismered az árva fájdalmát,

aki a testvére életéért könyörög,

soha nem tudnád eltaszítani őt,

aki aztán vigasztalhatatlanul elhagyva áll!

Tárd ki a szíved a testvéri szeretet előtt,

Kegyelmed révén szüntesd meg fájdalmam!

Frigyes

A testvéri szeretetet becsülöm én,

de kegyelem számodra nincs!

Isabella

Gyalázol minden más szeretetet,

melyet Isten a szívünkbe ültetett;

ó, milyen sivár lenne az élet,

ha nem volna szeretet és szerelmi öröm!

A természet a nőnek a szépséget,

a férfinak erőt adott, hogy ezeket élvezze,

egy bolond, egy álszent az,

aki elzárkózik a szerelem elől!

Ó, tárd ki a szíved a földi szeretet előtt,

Kegyelmed révén szünted meg fájdalmam!

Frigyes

Milyen forró a lélegzete, milyen ékesszólóan beszél,

férfi vagyok? Jaj nekem, már habozok!

Isabella

Ó, a szíved mindig is el volt zárva,

soha nem is költözött szívedbe szerelem,

a varázsa sohasem lengett téged körül

minden fájdalmával és örömével együtt?

Ha egyszer is sikerült volna egy nőnek

hideg lelkedet megérinteni,

ha valaha is egy kar szorosan átkarolt volna,

ha valaha is megadtad volna magad a szerelem érzésének, ó tárd ki a szíved a könyörgés előtt,

és kegyelmed révén szüntesd meg a fájdalmamat!

Frigyes

A szájából ezt hallani,

ez túl sok! Pezseg a vérem,

de nem vagyok biztos a dolgomban.

Isabella

Kegyelmezz, kegyelmezz a testvéremnek!

Frigyes

A jég felolvadt,

a légzésétől leomlott a büszkeségem!

Áll fel, és engedj engem a lábaidhoz!

Isabella

Addig nem, míg meg nem kegyelmezel!

Frigyes

A testvéred, ő szabad! De te,

aki ezerszeresen felélesztetted bennem a tüzet,

hogyan oltod el a lángot?

Isabella

Mit jelentsen ez?

Frigyes

Felélesztetted bennem a nem létezőnek hitt tüzet,

a szerelmet, melyről nekem beszéltél,

forrő tűzzel viszonzom feléd!

Szabad a testvéred, ha te magad

megtanítod nekem, mily mennyei az általa elkövetett bűn!

Isabella

Istenem, mit hallok én? Mily messzire

ment ez a pimasz álszent?

Mit akarsz tőlem? Egyértelműen nevezd meg!

Frigyes

A legnagyobb szerelmi engedelmességet várom el tőled, és akkor szabad, szabad lesz Claudio testvéred!

Isabella

Szégyenletes, ocsmány! Ide, ide! (az ablakok és az ajtók irányába üvölt)

Ide, becsapott nép, ide!

Feszítsétek fel az összes ajtót és hallgassatok meg!

Ide, ide!

Előttetek akarom az összes álszent közül a legpimaszabbat leleplezni!

Frigyes

Mit tombolsz, te nőszemély?

Isabella

Nem kapsz meg engem!

Frigyes

Mit akarsz tenni?

Isabella

Ide, ide, Palermo népe, siessetek, siessetek ide!

A nagy zűrzavarban mindenki betódul a terembe és a galériákra.

Mindenki

Mi történt, mit jelentsen ez a kiabálás?

Isabella

Egy álszentet nevezek meg nektek!

Frigyes

Jól gondold meg, mit teszel!

Mindenki

Hova vezet ez, mi a baja?

Isabella

Le akarom leplezni ezt a képmutató kevélységet!

Frigyes

Hallgass rám!

Mindenki

Hova vezet ez? Mi van?

Isabella

Ismerjétek meg őt, a szemtelen gazfickót! Ide!

Mindenki

Mi a baja, mi van?

Beszéljen, mi történt!

Frigyes

Jól gondold meg, mit teszel!

Hallgass rám! Ne folytasd tovább! Hiába beszelsz!

(Erőszakosan félretolja)

Jól gondold meg, ki vagyok én

és hogyan jelensz meg te?

Isabella

Hagyj békén, nyomorult!

Frigyes

Hallgass rám!

Te balga, áruld el, ki fog neked hinni?

Azonnyomban kiadok egy javaslatot

egy cselre, hogy kiderítsük, olyan igazi-e az erényed, mint ahogy azt állítod!

Isabella

Milyen elvetemült! Megbüntetem a hazugságáért!

Frigyes

Keménységről, szigorról papolsz,

igen, ha kegyetlenségről beszélnél,

sokkal inkább hinnének neked.

De ha a szerelemről beszélnél,

csak nevetnének rajtad.

Isabella

Ó te jó ég, legyőz engem!

Frigyes

Csend legyen, légy okos és hallgass most,

csak magadnak köszönheted a balszerencséd!

Isabella némán összerogy. A kórus és a többiek részvétteljesen közelítenek felé.

Mindenki

Beszélj, Isabella, mi történt veled?

Kiáltottál felénk, most itt vagyunk!

Isabella egy néma mozdulattal visszaparancsolja őket.

Mindenki

Te hallgatsz! Hogyan értelmezzük ezt?

Néma fájdalomban hallgat,

mit mondhatott neki?

Csodálkozás tölti be a szívem,

fél a megoldástól.

Frigyes

Mennyire átszellemültté vált a fájdalomtól

a szép apáca.

A szívem a kéjtől megremeg,

mert én így láttam őt!

Brighella

Bizonyára nem tréfa volt az,

amit ő neki mondott.

Isabella

Dühtől és szégyentől pirulnak az orcáim,

olyan nyomorult, olyan gyenge vagyok én!

O, hogyan tudnék rá megsemmisítő vereséget mérni!

Leleplezni az álszentségét!

Ha reá tudnám bizonyítani,

a saját törvényén keresztül,

amit őt pimaszul kigúnyol, meg lehetne büntetni?

De én magam legyek az áldozat?!

Ó, te felszarvazott Mariana!

Mariana! Mariana!

(Egy hirtelen ötlettől vezérelve gyorsan felpattan.)

Mariana; isteni világosság!

Mennyire lelkesít engem a csel!

Magam helyett elküldöm neki a feleségét,

Leplezem őt a cselekedet által,

és hozzáláncolom az elhagyotthoz!

Győzelem, győzelem! Megfogtalak,

és egy nő a saját kelepcédbe csal!

Frigyes

Beszélj csak Isabella,

miért is vagy oly elszánt? Ne késlekedj!

Isabella

Erőteljesen legyőztél,

mit tehetnék én gyenge nőként?

Frigyes

Remélhetem, hogy nem visszakozol?

Isabella

Tudok ezen változtatni, nem muszáj?

Frigyes

Megígéred nekem?

Isabella

Megígérem!

Frigyes

El vagyok ragadtatva!

Mondd el nekem, hogyan és hova!

Isabella

Megírom Önnek!

Frigyes

Micsoda gyönyör!

Isabella

És mi lesz a testvéremmel?

Frigyes

A leveled lesz a parancs, mely őt kiszabadítja!

Isabella

Így a tied vagyok!

Frigyes

Mily nehéz uralkodni magamon!

Isabella

Micsoda öröm, most megfogtam,

sikerülnie kell a legszebb cselnek,

le kell hűtened a vágyadat,

amíg be nem telsz a szerelmemmel!

A csapdában vergődnöd kell a

bolondságodért és álszentségedért!

Bosszút állok, és mindenkit kiszabadítok

a bohócketrecedből!

Frigyes

Micsoda öröm, hogy elnyerhetem,

ami a legfőbb vágyam,

le kell hűtenem a vágyamat,

és élvezni, amit Isten nem élvezhet!

Ha a legmélyebb pusztulásba hullanék is,

és ha ez lenne számomra a vég!

Az élvezete felszabadít mindent bűn alól,

amiket csak ismerek!

Dorella, Luzio, Claudio, Antonio, Pontio, Angelo, Danieli és a kórus

Mindannyian ámulatba estünk,

ez valóban komoly, vagy ez őrültség?

Mindenesetre úrgy tűnik nekünk,

hogy valamit a háttérben eltitkolnak!

Hagyja magát végre megpuhítani,

tegye komollyá, és egyenlítse ki az ügyet!

Kegyelmezzen nekünk és szabadítson ki minket!

Brighella

Micsoda lárma!

Rögtön akarja-

Frigyes

Ahogy én meghatároztam-

Brighella

Ach, úgy!

Frigyes

Az úgy is marad.

Nem akarok a törvénytől eltérni!

Mindenki

Hajthatatlan kegyetlenség!

Brighella

Tudjátok, mihez tartsátok magatokat!

Claudio

Húgom, micsoda vesződség!

Luzio

Beszéljen, Isabella, mi történt?

Claudio

Beszélj, nem engedett a kérésednek?

Luzio

Nem sikerült hozzáférkőzni az őrülthez?

Dorella, Luzio, Claudio, Angelo, Danieli, Kar

Ah, Isabella, nincs remény?

Frigyes

Ahogyan döntöttem, úgy marad!

Brighella

Nos, most már tudjátok, ami rátok tartozik!

Isabella

Legyetek vidámak és jókedvűek!

Ez csak móka, amit láttok itt;

odaát van a jóbarátom,

egy vicces ember, aki nem így gondolja!

Luzio

Teljesen összezavarodott!

Claudio

Hova tűnt a fájdalmad!

Isabella

Nevessetek és ujjongjatok velem együtt!

Ismeritek a szicíliai asszonyt!

A bolond köd hamarosan felszáll,

kiszabadítalak benneteket egy kis mókával!

Mindenki

Hova vezet ez? Megbolondult!

Frigyes

Isabella, beszélj, mit csinálsz?

Mit gondoljak, bolond vagy?

Isabella

Nem ismeri ön! Egy nő vagyok, aki

örömmel várja a holnap éjszakát!

Frigyes

Mily boldogság! Már holnap éjjel!

Isabella

Legyen hát így, elküldöm önnek a levelet,

amelyben a tudtára adom, hogyan és hol?

Csak fogadja el!

Frigyes

Hogyan türtőztessem magam!

Isabella

Óh, milyen öröm, elkaptam,

sikerülnie kell a legszebb cselnek,

le kell hűtened a vágyadat,

amíg tele nem leszel a szerelmemmel!

A csapdában vergődnöd kell a

őrültséged és álszentséged miatt!

Bosszút állok, és mindenkit kiszabadítok

a bohócketrecedből!

Frigyes

Micsoda öröm, hogy elnyerhetem,

ami a legfőbb vágyam,

le kell hűtenem a vágyamat,

és élvezni, amit egy isten sem élvezhet!

Ha a legmélyebb pusztulásba hullanék is,

és ha ez lenne számomra a vég!

Az élvezete felszabadít mindent bűn alól,

amiket csak ismerek!

Mindenki

Hova vezet ez, megbolondult!

Akaratunk ellenére mindannyiunkat

a vad őrjöngés forgatagába taszít!

Vajon talpon marad valaki vagy elbukik,

szabadítsátok ki magatokat a bohócketrecből!

MÁSODIK FELVONÁS

Börtönkert

Claudio [egyedül]
Hol marad Isabella; - ő fogja elmondani, mi vár rám, mi a végzetem. - Halál?
Oh, Juliám, ha elválnék tőled és a fájdalmadtól,
reménytelenül egyedül hagynálak a szenvedéseiddel, és összetörném a szíved is.

[Isabella jön.]

Ah, Isabella, drága életem,
oh, beszélj gyorsan, mi hírt hozol nekem?

Isabella
Szép sorsot szánok neked,
legyél hős, és becsületem megmentője.

Claudio
Mit kell hallanom?

Isabella
Halld szavam!
Egy szörny, egy zsarnok ő,
aki olyan törvényt hozott, ami meggyilkol téged;
Frigyesnél nagyobb képmutatót
nem találni. Halld, mi történt:
látva, hogy a lábaihoz borultam
elragadta a bűnös parázs;
meggyalázásom az ára,
melyért cserébe könyörületet és életet ígér neked.

Claudio
Ha, ezt a gonoszt, micsoda gazember!

Isabella [félre]
Ez így van, bár a furfangot már kiterveltem,

de hogy erejét megvizsgáljam,
hogy megérdemi-e az életet,
elhallgatom előle, amit kiterveltem!

Claudio
O Isabella, mekkora szégyen!

Isabella
Claudio, elviseled a szégyent?

Claudio
Ilyen áldozatért kell élnem!

Isabella
A becsületemért hősként meghalni!

Claudio
Ha, micsoda bátorság buzdít!

Isabella
A legszebb jutalom vár!

Claudio
Hah, micsoda halál szerelemért és becsületért,
neki áldozom ifjúkorom erejét,
a magasztos hősies becsületért
forró szenvedélyben izzok!
Az enyémért szívesen adod az életed,
de a becsületért kész vagyok meghalni.

Férfiúi igyekezetem így fejezem be,
és ezért magas jutalom vár reám!

Isabella
Fivérem, hát, hallgass rám!

Claudio
Isabella, átöllellek!
Élj boldogan, fogadd ezt a búcsúcsókot;
így vezeklek a szép életért,
amitől haldokolva el kell válnom!

Isabella
Szedd össze a bátorságod!

Claudio
Láthatnám őt (Júliát),
mielőtt a komor halál beburkol,
a halál hideg borzongással,
minden olyan vágyat és örömet eltöröl,
ami az életet széppé varázsolta!

Isabella
Mi nyugtalanít?

Claudio
Mert szerettem, -
oh, ez oly nehéz, ach Isabella!

Isabella
Isten szerelmére, mi az?

Claudio
Kolostorban élsz,
és nem ismered a szép világot.

Isabella
Claudio!

Claudio
O húgom, szabadíts ki!

Isabella
Jaj, mit hallok? Szégyen által?

Claudio
Elítélsz engem, mert vétkeztem?
Ennyire jelentéktelen a fivéred élete!

Isabella
Így véled? És a húgod becsülete?
Ah, te gyáva, becstelen fickó,
gazember vagy, nem a fivérem!

Claudio
Oh, húgom!

Isabella
Nem vagy méltó a szánalomra;
így bizonyítottad a bátorságod és erőd!

Claudio
Hallgass meg, ez csak egy pillanat volt!

Isabella
Kishitű, hátrálj csak tőlem!

Claudio
Lásd a bűntudatom!

Isabella
Nem hiszek neked!
Hé, börtönőr, siess, teljesítsd a feladatod;
zárd be újra a rabot!

Pontio börtönőrként néhány végrehajtóval érkezik.

Claudio
Mit csinálsz?

Pontio
Tovább, Signor!

Claudio
Engedj el!

Isabella
Vigyék innen el!

Pontio
Hé, emberek, ide, emberek!

Claudio
Oh húgom, lásd a bűntudatom!

Claudio
Oh, Isabella húgom!

Claudio-t visszaviszik a börtönbe.

Isabella [egyedül, fel alá járkál heves lépésekkel.]

Hát legyen! A gyáva ingatagságáért,

sorsa bizonytalansága szigorúan bünteti,

melyet olyan sokáig titkolok majd előtte! -
Mindazonáltal, neked édes szerelmes ellenségem,

egy furfangot eszeltem ki, ami jól elkap téged,
és megbüntet a butaságért és a rosszindulatodért.

A terv jó; elmondom Mariana-nak,
hogy foghatja meg újra a madarat, ami elszállt tőle!
Ő az asszonya, így nem sokáig ellenkezik;
ezalatt ide rendelem éjszakára Frigyes-et!
Ma van a karnevál kezdete, amit betiltott; -
így maszkban kell megjelennie,
és másodszor is megszegnie saját törvényét!
Ha így jön, és megérkezik Mariana is,
helyettem őt viszi majd a csarnokhoz;
odaajándékozza magát neki, és leleplezi magát,
új frigyre kényszeríti őt, a szemérmes embert,

azután a könyörületemre bízza őt,
De a fivérem kegyelmi rendeletét amit ma estére várok,
Claudio előtt titkolnom kell, visszatartom,
és hagyom hogy a halálfélelemmel vezekeljen!
Diadal! Diadal! Kész a terv
Tréfaként játszom a halállal,
és a furfang és a bosszú hozza meg a győzelmet!

Dorella jön.

Isabella
Dorella, figyelj hát, szabad vagy,
és teljesen a szolgálatomba tudsz állni?

Dorella
Bizonyosan, egy szava csodát tett;
Hálás vagyok, hogy szolgálatába állhatok.

Isabella
Akkod fogd! Ezt a levelet Mariana-nak kell vinned,
ezt a másikat pedig a helytartónak; -
neked kell megtalálnod hozzá a bejutást!

Dorella
Ez nagyon könnyű lesz; - az a csodabogár Brighella halálosan szerelmes belém.

Isabella
Brighella? Úr és szolga? Ah, remek!
Nem láttad Luzio-t?

Dorella
Nem láttam; isten tudja, hol, merre csatangol!

Isabella
Beszélj, tényleg olyan csapongó, amilyennek mondják?

Dorella
Olyan és még olyanabb, nincs olyan fehérnép Palermoban, akihez ne közeledett volna, a maga hetyke módján.
Engem is szeret.

Isabella
Mit mondasz?

Dorella
Oh, meglehetősen heves, mindazonáltal esküi, ígéretei, ajánlatai és becézgetései mind hamisak;
olyan hűtlen, mint senki más!

Isabella
Ah, egy találó kép, el kell ismernem! -
ki közeledik ott a kapunál?

Dorella
Ha az ördögöt emlegetjük, az ördög megjelenik. -
Ő Luzio!

Luzio megjelenik, és gálánsan Isabella felé tart, anélkül, hogy észrevenné Dorella-t.

Luzio
Mily boldog vagyok én, szép Isabella,
hogy végre itt láthatom!

Isabella
Nagyon köszönöm!

Dorella
Akkor lásd meg Dorella-t is!

Luzio
Most már valóban újra elmehetnél!
A fivére iránt akartam érdeklődni,
hogy zajlott minden?

Isabella
Csak a legjobbakat mondhatom, -
még ma újra szabad lesz!

Luzio
Oh, hát csodát tett,
imádom a mindenhatóságát!

Dorella
Ez már túl sok, most állhatatossá válik,
és istentelen volt mindig velem!

Luzio [növekvő vakmerőséggel]
Nem tudom, hogy jövök én ehhez!

Dorella
Oh, csak türelem, ezt mondhatom! -
Eszedbe jutnak még az eskük, csókok,

hízelgések és ígéretek?

Luzio

Bárcsak tudnék erről valamit!

Dorella
Minden esküdet meg akarod szegni?

Luzio
Istenemre, ki merészel ilyet!

Isabella
Ej, ej! Hogy milyen csalfa!

Luzio
Saját üdvösségemre esküszöm!

Dorella
Ez már az ezredik eskü!

Luzio [kitérően]
Egyiket sem vezetem át a másikba, ez tény, -
mit gondol, mikor szabadul Claudio?

Dorella
Barátom, nem, nem így megy a dolog,
és hogy ne legyen több hazugság, -
ismerős a levél, ismerős a gyűrű?

Isabella
Ah, milyen gyengéd szerelmi jelek!

Luzio
Nem, ez páratlan szemtelenség!

Dorella
Letagadod?

Luzio
Nem ismerlek!

Dorella
Kegyelmezz!

Isabella
Hát halljátok a szerelem szavát!

/ Nem szép öntől, Signor,
| hogy így elhagyja szegényt;

| a fájdalmából jól látszik,

| erre nem voltam felkészülve.
| Mindebből az látszik,
\ hogy teljes figyelem alatt vagyok!

Isabella
Micsoda gonosztevő,
hogy merészelte nekem,
a szívét és a kezét nyújtani,
miközben még édes bilincsek szorítják.

Dorella
Mit hallok!

Luzio
Óh, micsoda gúny!

Isabella
Nem kellene a maga kedvéért
örökre elhagynom a kolostort?

Dorella
Galád!

Luzio
Soha nem akarna újra belépni a kapuján!

Isabella
Bizonyára! Szigorú büntetésekkel
kell majd vezekelnem,
mert előtte arra kényszerítenek,
hogy elkövessek még egy bűnt.

Luzio
Még egy bűnt! Beszéljen, milyet?

Isabella
Hát tudja meg!
A fivérem szabadon bocsátásáárt

Frigyes azt követeli tőlem,
amiért mindenki mást megbüntet.

Luzio
Az ördögbe is, ez nem lehet!

Micsoda álszent! És maga?

Isabella
Meg kell adnom neki,

Még ma este, nincs más mód!

Luzio
Iszonyú; ah, soha többé már,
a becsületéért szívesen meghalok!

Isabella
Győzelem! Igaz a szerelme!

Luzio
És ha küzdelembe szállnék,
az utcákon hirdetem majd,
hangosan kiabálok háztól-házig,

milyen gyalázatos Frigyes képmutatása,
milyen szégyenletes a zsarnoksága!

Isabella
Én is gondltam már erre; -
de kinevettek volna.
Ki hinne Frigyes szerelmének?
Nyugodjon meg, a tomboló düh most nem segít!

Luzio
Tajtékzom! Ő Isabella?

Dorella
Nyugodjék meg, mi köze hozzá?

Luzio
Istenemre! Hogy vélekedjek magáról?

/ Dorella
| Nyugodjék meg, mi köze hozzá?

| Az okos úgy tesz, mintha mit sem tudna!
| Luzio
\ Megőrülök! Oh, micsoda szégyen!

Dorella elsiet.

Luzio dühödten egy padra veti magát.
Pontio érkezik.

Isabella
Hallgasd barátom, mire kérlek most:
Még ma éjjel Frigyes egy,

a bátyámat, Claudio-t illető rendeletet fog ide hozatni;
titkold el ez a fivérem elől,
és keress majd a korzón, és add át nekem.

Pontio
Titokban tartani? Azt nem lehet!

Isabella [egy erszényt vet oda]
Miért nem, te bolond?

Pontio [elrakja az erszényt]
Oh, igen, mégis lehet!

Isabella
Akkor hát, ügyelj rá!
Signor, minden jót! – Ma éjjel találkozunk!
[El.]

Luzio és Pontio

Luzio [megszállottan ugrik fel]
Ma éjjel! – Igen, ma éjjel! – mulatságos lefolyása lesz, azt gondolom! – Oh, nők, ti nők! Először én játszadoztam veletek, most ti játszotok velem! Átok rátok!

[Siettségében körbefutja Pontio-t, aki eddig ámulva figyelte.]

Ez meg milyen fickó?

Pontio [kihúzza magát]
Elment az esze? Miféle viselkedés ez?

Luzio
Az ördögbe is, Pontio?! Hogy kerülsz ide, te fiú?

Fogoly lettél, vagy mi a csuda?

Pontio
Sem fogoly, sem csuda. Nézze meg jól, én vagyok a börtönőr!

Luzio
És erre a posztra téged vettek fel, Szicilia legelvetemültebb gazfickóját?

Pontio
Vigyázzon a nyelvére! – Mondja mit kellett volna tennem? Vége a sok hűhónak, mindenhol rend van, oda a mesterségem! Mihez kezdtem volna? Szükség van poroszlókra, nemes társaságba kínáltak felvételt, börtönőr lehettem

[Luzio keserűen nevet.]
Mi van ezen nevetni való? Illemtudó lettem, védem az erényt, és őrködöm a kicsapongó emberek fölött.

Luzio
Így van rendjén! Csirkefogó csőcselékre van szüksége, hogy véghezvigye álszent gazságait! Engedj Claudio-hoz!

Pontio
Azt nem lehet, Signor!

Luzio
Akkor kérlek téged! Beszélnem kell vele, könyörögnöm neki, mielőtt az élete vagy a húga becsülete esne áldozatul!

Pontio
Hagyd meg neki az életet és a lánynak a becsületet! Egy szóval, senkit nem engedhetek hozzá!

Luzio
Ez a bitang megőrjít!

[megragadja.]
Beengedsz, te gazember,
vagy megfojtalak!

Pontio [kiabál]
Segítség! Segítség! Ide! Ide!
[Több poroszló érkezik.]
Tartóztassátok le ezt a szörnyeteget! Kapjátok el az üstökét és zárjátok be! A börtönbe! A börtönbe!

Luzio
A fickó szemtelensége az őrületbe kerget!

Ütlegeli, majd a poroszlók nekiesnek Luzio-nak; egy darabig védekezik, keresztülvágja magát, letapossa Pontio-t és átugrik a falon.

Pontio [miközben a poroszlók felsegítik, és elhurcolják a színről.]
Minden posztnak megvannak a maga fáradtságos tennivalói, ezt csak most látom! Azt hittem, most már csak nekem szabad verést osztanom, - ehelyett engem vernek, ugyanúgy, mint korábban! - Oh szörnyű poszt!

[Mindenki el]

Szoba Frigyes palotájában.

Frigyes egyedül.

Frigyes
Milyen késő, és még nincs levél Isabella-tól?
Nem úgy vágyódom rá,
mint lelkem gyógyírjára?
Mit tett veled egy asszony?

Te nyomorult, hova repült a rendszer,
amit olyan jól felépítettél?
Meleg lélegzetének egy lehellete,

és a fagyos téli álom feloldódik!
óh, csak nem rabszolgává tesz a szerelem,
olyanná, aki kötelességet és becsületet feled,

Megtorló hatalma térdre kényszerít!
Soha nem szerettem, - ezt tudta Mariana,
akit én hűtlen, hidegen elhagytam!
De, amikor Isabella feltárta nekem a földi szerelmet,
megolvadt a jég az ezernyi szerelmes könnyben!

Igen, izzón, mint a dél lehellete,

ég a láng a mellemben;
engem is elemészt a vad parázs,
élvezem a forró vágyat!

Brighella érkezik, és bevezeti Dorella-t, aki egy levelecskét nyújt át Frigyes-nek. Mindketten állva maradnak az ajtóban

Frigyes
Isabella-tól, ma éjjel,

- a korzó kijáratánál; - hogy? Maszkban?
Megígérte hát!

Oh, élvezet, mennyei élvezet,

még ma enyém lesz a szépség!

Boldoggá teszi a legizzóbb férfit,
meglágyít majd szerelme!

Maszkot vegyek? Megkockáztassam,
hiszen nem magam tiltottam be a karnevált?

Szabad másodszorra is vétenem?

És mégis nem ez a legbiztosabb?

Nem maga a bűbáj vár rám,
nem lesz ma enyém a legszebb lány?
Szabad még egyszer vétkeznem!

És tényleg szabadon engedem Claudio-t?
Szabad-e a törvénynek alulmaradnia

azzal a szenvedéllyel szemben, ami átjár engem?
Inkább magam válok áldozatává a törvénynek,
inkább magam halok meg!

[Aláír egy ítéletet
és átnyújtja Brighella-nak.]

Claudio, meghalsz, - én majd követlek!
Oh, hogy felemésztenek a gondolatok,
amik démonként cikáznak át rajtam

Lázban forr a vérem,
nem vagyok a tudatomnál! –

Hogy bírom el a kínt és gyönyört,
halál és kéj vár rám;
keblemre akarom szorítani,
isten és pokol leszek számára!
[El.]

Brighella és Dorella maradnak.

Dorella
Minden jót, Signor Brighella, - a szentek vigyázzák magát!

Brighella [visszatartja]
Maradj még egy pillanatra!

Dorella
Hagyjon!

Brighella
Nem, tovább nem tartóztatom magam. Még akkor sem, ha a helytartó holnap felakaszt, - az ördög vigye a szerelmi tilalmát! – Őrülten szeretlek, és már majdnem az eszemet vesztettem miattad!

Dorella
Ah, az kár lett volna! Szeretsz?

Brighella
Őrülten! – Mikor találkozhatunk?

Dorella
Így? Rögtön egy randevú? – Nos, jó – Gyere ma este a korzó kijáratához! -

Brighella
A fenébe! Az általában egy elég népes hely.

Dorella
Hiába minden! Álarcot kell venned, én is maszkban érkezem.

Brighella
Ah, ezért a nyakam veszik! Az álarcosbál szigorúan tilos, ezt nem szabad megkockáztatnom!

Dorella
Ne légy bolond, - nem mi leszünk az egyetlenek; nem csak mi, hanem sokan mások is maszkot húznak majd.

Brighella
Én nem csinálom!

Dorella
Akkor menj, ahova akarsz! - Ágyő! -

Brighella
Rendben, rendben, maszkot húzok, tetőtől-talpig jelmezben leszek! – Oh szentséges egek, milyen bolondot csinálnak megint belőlem!

Dorella
Én Colombine-ként érkezem, - és hogy felismerjelek, öltözz Pierrot-nak!

Brighella
Kegyelem, Pierrot-nak?

Dorella
Nos elég, - minden jót! Ma éjjel – addig is minden jót, édes Pierrot!

Egy gyors csókot ad neki, és elsiet.

Brighella [meglepve bámul utána]
És ez csak egy csók volt!
Egy csók! És ezt akarja megtiltani nekem a helytartó? Az ördög vigye a szerelmi tilalmát! Ő kibírja, hiszen német! De én szicíliai vagyok, ráadásul meglepően jó családból! - - De miért kell maszkíroznom magam? – Ez még emeli a vonzerőm? – Egek, ha engem rajtakapnak, mit kap belőlem majd a szerelem?

[Elmegy.]

A korzó kijárata; az előtérben nyári lakok, előttük parkszerű kertek; Danieli sátra frissítőkkel. Hátul rálátni a korzóra. Angelo, Antonio, Danieli a sátorban, emberek, fiatal férfiak és nők, mindegyikük félig- vagy teljesen jelmezben, olasz karaktermaszkokban stb. Minden színesen hullámzik. Este van.

Antonio
Hát legyen, ti bátor emberek!
Egybehangzóan úgy döntöttünk,
hogy az ostoba törvény ellenére

megtartjuk a karnevált.

Chor
Készen állunk az ünnepre,
mindjárt elindítjuk a felvonulást!

Antonio
Palermo asszonyai készen állnak,
hogy osztozzanak a mulatságban!

Danieli
Ti színes népség, erre gyertek!
Hallgassátok, mit mondok most nektek!

[Mindenki követi a sátrához.]
Minden, amit találtok a rendelkezésetekre áll
az egész pince tele borral!
Lássuk csak, ki akadályoz meg minket,
hogy a karneválon szórakozzunk?

Angelo
Na halljuk csak!

Antonio
Gyertek közelebb,
egy vidám előünnepet tartunk!

Angelo
Aztán tovább megyünk a korzóra!

Danieli
Egész Palermo-t üdvözöljük itt!

Danieli bort és frissítőket osztogat. Az emberek isznak és ujjonganak.

Antonio, Angelo, Danieli, Chor
Így zajlik a mi ünnepünk,
vágyat indít bennünk a bor,
ha egész Itália ujjongva remeg,
Szicília is új életre kel!

Luzio
Na, ti eleven csapat, hol bújkáltok?

Antonio
Ah, Luzio!

Angelo
Légy üvözölve!

Antonio, Angelo, Danieli, Chor
Üdvözlünk!

Luzio
Hát veletek találkozom? Készüljetek,

mert ilyen féktelen és vad karnevált,

még sohasem láttatok!
Gyönyörű asszonyok, üdvözlünk benneteket!
Egy karneváli dalt énekelek,
ami a legklasszabb minden dal közül!

Antonio, Angelo, Danieli, Chor
Mindjárt meglátjátok! Énekelj, hát! Énekelj!

Az előjáték és az utójáték közben tüzes sziciliai karaktertánc látható.

Luzio
Fiatal népek, gyertek közelebb,
tralalalalala!
a hétköznapi ruhát tegyük félre,
tralalalalala!
Elő a maszkokat, fel a jelmezt!
La!
Húzzuk fel a színes zekéket!
La!
Ma kezdődik a karnevál,
Itt aztán igazán magunk lehetünk!
Tralalala, ide, ide!
Emberek, mindannyian, tralalala!
Most van itt az öröm és a vágy ideje!

Antonio, Angelo, Danieli, Chor
Tralalala, ide, ide!
Emberek, mindannyian, tralalala!
Most van itt az öröm, és a vágy ideje!

Luzio
Itt most nincs feleség, sem férj,
tralalalalala!
Nincsen apa, sem fiú,
tralalalalala!
És aki meg tudja ragadni a szerencsét,
la!
És cipelje magával diadalmasan!
La!
Ez a jó a karneválban, hogy
itt aztán igazán magunk lehetünk!
Tralalala, ide, ide!
Emberek, mindannyian, tralalala!
Most van itt az öröm, és a vágy ideje!

Antonio, Angelo, Danieli, Chor
Tralalala, ide, ide!
Emberek, mindannyian, tralalala!
Most van itt az öröm, és a vágy ideje!

Luzio
Ujjongó mámorban és hatalmas élvezetben,
tralalalalala!
Megfullad az aranyló öröm ideje,
tralalalalala!
A bosszúságot elviszi az ördög,
la!
És a szomorúság a pokolba veszik,
la!
Aki nem leli kedvét a karneválon,

annak tőrt döfjetek a mellkasába!
Tralalala, ide, ide!
Emberek, mindannyian, tralalala!
Most van itt az öröm, és a vágy ideje!

Antonio, Angelo, Danieli, Chor
Tralalala, ide, ide!
Emberek, mindannyian, tralalala!
Most van itt az öröm, és a vágy ideje!

A tánc minden vers után tüzesebb és vadabb lesz.
Brighella érkezik egy csapat poroszlóval.

Brighella
Állj! Félre! Micsoda zaj,
micsoda istenverte csoportosulás!

Antonio
Éppen felénk tart!

Angelo
Gyerünk

Brighella
Le a maszkokkal!

Antonio
Kapjátok el!

Brighella
Nem tudjátok, hogy be van tiltva

ez az egész ócska karneválosdi?

Angelo
Ne hallgassatok rá!

Antonio
Fel, verjétek le!

Angelo, Danieli, Chor
Igaz is, legyen ez a kezdet!

Luzio
Hallgassatok meg, barátaim! Most még ne!
Engedjetek nekik egyelőre!
Vegyétek le a maszkokat.

Még kerüljétek a vitát ezekkel a gazfickókkal!
Halasszátok el még haragotokat!
Ne rontsátok el nekem, - oszoljatok!

Brighella
Oh, szeretetre méltó fiatalember!

Antonio
Hát ezt meg mire véljem? Már lendületben voltunk!

Angelo
Mi a terved?

Antonio, Danieli, Chor
Mondd, mi történt?

Luzio
Oszoljatok szét az utcákon!
Vegyétek le a maszkokat, és legyetek nyugodtak, -
meglátjátok, igazolni fogom szavam!

Brighella
Ezért a szolgálatért kitüntetés jár!

Antonio, Angelo, Danieli, Chor
Biztos megvan a maga oka;
szórodjatok szét, de ne túl messze!

Mindenki szétszóródik.

A poroszlók egyetlen alakzatba felsorakozva követik őket.
Brighella marad hátra egyedül, körbepillant, hogy tényleg egyedül van-e. Leveszi a hosszú kabátját és lecsatolja a kardját, majd egy bokorba rejti azokat. Pierrot jelmezben jön elő, és maga elé tesz még egy fehér álarcot is. Aggodalmasan keresi Dorella-t. a távolban látni véli, ezért arra fut.
Isabella és Mariana színre lép, mindketten ugyanolyan bájos maszkot viselnek.

Isabella
Maradjunk itt, ide kell jönnie!

Mariana
Hogy ég az arcom a szégyentől!

Isabella
A dévajság lesz egyedül a hasznunkra.

Mariana
Nem tudom, hogy jövök én ehhez!

Isabella
Nos hát! Menyasszonyként üdvözöllek,
közel jársz már a nászúthoz.

Mariana
Hogy rettegek egy ilyen házasságtól!
Oh, bárcsak vége lenne már!

Isabella
Oh, csak türelem, ne olyan hevesen!
Neked nyújtom azt, amiről magam lemondok!

Édes kis menyasszonyom, minden jót!

Mariana
Novíciusnővér, minden jót!

Isabella eltávolodik.

Mariana
Micsoda csodálatos elvárás,
Vággyal és fájdalommal teli érzések,
más bőrébe bújok,
a szívemben élő férjem kedvéért.
És mégis a távolból
hosszú búbánat után a boldogság integet; -
oh hozzátok vissza drága csillagok
bűnbánó kedvesem!

Eltűnik egy lugasban. Frigyes érkezik maszkban. Luzio utána lopózik.

Frigyes
Itt kellene lennie; - hol késlekedhet?

Luzio
Ő az, felismertem!

Frigyes
Ki az, aki engem követ?

Luzio határozottan hozzálép.

Luzio
Ez így helyes! Ott egy újabb maszk!
Hé, barátom, jöjjön a felvonulásra!

Frigyes
Egy bolond felvonulásra?

Luzio
Hogyan? Azt hittem maga okos ember,
és ünnepel a karneválunkon.

Frigyes
Én a maguk karneválján!

Luzio
Mégis mit gondolnék? Hiszen maszkban van!

Frigyes
Fenébe! – Hát igen, - én is jövök!

Luzio
Így van, nevesse ki azt a bolondot,
tralalalalala!

Frigyes
Kinevetem!

Luzio
Aki ezt a szórakozást betiltotta,
tralalalalala!

Frigyes
Ha ha ha ha!

Luzio
Maga értelmes,
részt vesz a színes tréfálkodásokban.

Frigyes
Azt teszem!

Luzio
Frigyes bolond!
Higyje el, nem gondolja végig, mit cselekszik.

Frigyes
Meglehet!

Luzio
Nem, nem! Nem úgy van az!

Nem úgy cselekszik, ahogy gondolkodik!

Frigyes
Ah még ez is! Az örgdögbe!

Luzio
Egy képmutató gazember!
Nem igaz?

Frigyes
Így van! Mégis kérem önt:
engedjen el, nincs jó kedvem,
később jövök a korzóra.

Luzio
Nos, jó. A szaván fogom.
Magával vezetjük a jelmezes menetet!

Luzio úgy tesz, mintha távolodna.

Frigyes
Rendben, addig is engedjen utamra! -
Legalább ettől a fecsegőtől megszabadultam!
Hol maradsz, Isabella?

Mariana feltűnik a távolban.

Frigyes
Ha, ki jön ott? Egy nő! Ő lesz az?

Mariana megadja a jelet.

Frigyes
Ez az a jel! Mekkora gyönyör!
Te vagy az, mennyei teremtmény!
[Elsiet Mariana-val.]

Luzio [előtörve]
Az ördögbe, ő volt az! Frissen utána!
Megáldom az örömeteket!
[Frigyes után siet.]

Dorella Colombine-ként lép Luzio útjába, nyaka köré csimpaszkodik, és azon mesterkedik, hogy szerelmes simogatásokkal visszatartsa az ellenálló fiút.

Dorella
Hova olyan sietősen?

Luzio
El az útból!

Dorella
Most már nem tűnsz el előlem;
először vezekelned kell a bűnért,
hogy megvetetted a vonzalmamat.

Isabella érkezik a másik oldalról, és egy búvóhelyről figyeli Luzio-t és Dorella-t.

Luzio
Mit kezdjek ezzel az őrülttel,
Ki tett téged ily bolonddá, asszony?

Isabella
Igaza van, vissza kell tartania!
Különben nagy csetepaté lesz itt!

Brighella észreveszi a bokor másik oldalán elbújva Luzio-t és Dorella-t.

Brighella
Az ördögbe is, most elkapom őket!
Hogy remeg a térdem a dühtől!

Dorella
Ez a jutalom, ez a hűség?

Luzio
Most engedj, különben megjárod!

Dorella
Még mindig nem érzel bűntudatot?

Brighella
Rögvest tajtékozni kezdek a méregtől és a dühtől!

Isabella
Úgy tűnik, nincs benne a játékban!

/ Dorella
| Ez a jutalom, ez a hűség?
| Brighella
\ Még a hajam is kihullik a rémülettől.

Isabella
Dorella is egész szabad!

Brighella
Ah, ezt csak az ördög bírja ki!

Oh, a megvetendő képmutatás!

Luzio
Dorella, egyetlenem, hallgass meg:
Bár látszólag hűtlen voltam,
hozzád hűséges maradok, szeretlek,
megcsókollak! [megcsókolja.] Most engedj!

Gyorsan elindul, de nagy zavarodottságában rossz irányba fordul, és abba az irányba, ahol Frigyes és Mariana eltűntek.

Isabella [indulatosan előlép]
Ah, mi volt ez, amit hallanom kellett!

Brighella [elemi erővel Dorellára veti magát]
Ez túl sok! Te szörnyeteg!
Elvetemült féreg!

Dorella
Istenem segíts! Egy szörny! Egy szellem!

[Elborzadva elfut.]

Pontio [színre lép]
Signora Isabella, hé!
Itt a rendelet! Lába kelt,
magának loptam!

Isabella
Köszönet érte! Még nincs feltörve?
Nemsokára, Claudio, véget vetek a kétségeidnek!

Brighella
Hogy szabaduljak! Utána kell mennem,
és Frigyes-et itt őriznem!
Hé, Pontio!

Pontio [Brighella látványától megdöbbenve]
Uram! – Hogy nézel ki?

Brighella
A világ minden kincsére kérlek,
el kell mennem, maradj itt helyettem!
Állj őrt itt a pavilonnál,
[egyre növekvő zavarodottsággal]
ne engedj senkit se ki, se be!
Mégsem! Igen, igen! Nem, nem! Az ördögbe is!
Fogd meg azonnal a csirkefogót!
Őrizd őt! És az álarcost!

Pontio
Értem én, ki mit akar!

Brighella
Akkor maradj! Odaadom a jutalmam felét!
Oda! Az ördög nevében! Ah! -
[megszállottan fut tova]

Pontio
Megőrült? A jutalom felét!
Bár nem igazán tudom, mit kell tennem,
de a jutalom azért jót tesz nekem!
``Őrt állni a pavillonnál!
Ne engedj senkit se ki, se be!
Mégsem! Igen, igen! Nem, nem! Az ördögbe is!
Fogd meg azonnal a csirkefogót!
Őrizd őt! És az álarcost!'' Rendben!
Világos a dolog, -
tudom, mi a feladatom!

Isabella [az írást megszakítva]
Lássuk csak, -

Pontio
``Hitvány csirkefogó!''

Isabella
Mit ír a kegyelmes úr?

Pontio
``Maszkot!'' ``Hitvány'' ``Maszkot!''

Pontio a háttérben elfoglalja őrhelyi posztját a pavilonnál.

Isabella [odalép egy fáklyához és olvassa az írást]
Szentséges ég, micsoda gyalázat!
Nem a kegyelem,
hanem a parancs azonnali végrehajtása áll benne!
Milyen véletlennek köszönhetően mentettelek meg Claudióm!
Ah, bosszú, bosszú az elvetemültnek!
Ide, ide! Emberek!
Palermo népe, ti nagybeteg nép!
Ide siessetek! Bosszút! Lázadást!
Halljátok kiáltásom! Ide, ide!

Antonio, Angelo, Danieli, Kórus.

[Mindenki teljes zavarodottságban lép színre.]

Ki kiabál? Mi történt?
Mi történt veled, beszélj!

Isabella
Ragadjatok fegyvert! Fel, bosszúra!
kapjátok el, a gyalázatos zsarnokot!

[Luzio jön.]

Luzio! Gyere és állj bosszút értem!

Alle
Mi érte őt?

Luzio [ellöki a lányt magától]
Hagyjátok az alakoskodót! Engedjétek csak őrjöngeni!

Alle
Mit mondasz?

Luzio
Hazugság!

Isabella
Luzio, hallgass csak meg,
milyen nyomorúságosan csaptak be bennünket!

Luzio
Gyalázatos nő, mit jelent a kiáltásod?

Alle
Mit gondoljunk, beszélj!

/ Isabella
| Ne hallgassatok rá, csak rám!
| Alaptalanul hallanátok a bosszú kiáltását?

Pontio a háttérben megragadja az álarcot viselő Frigyest és Marianát; a kórus szétoszlik középen, Pontio magával hurcolja Frigyest az előtérbe.

Pontio
Állj! – Állj, elkaptuk, elfogtuk!
Egy nő! És egy maszkos! Állj! Állj! Állj!

Alle
Mi történt? Mi ez a kiabálás?

Pontio
Állj! Csak előre! Csak előre!

Mindenki
Ah, mi ez?

Luzio
Tépjétek le a maszkját!

Antonio
Hadd lássam!

Letépik Frigyes maszkját.

Alle
Ah! Ez Frigyes! Most mit gondoljunk,
álarc mögé bújt, megszegte saját törvényét!
Ki a nő? Az ő álarcát is vegyétek le!

Mariana
Mariana vagyok, a felesége!

Frigyes
Mariana!

Luzio
Az égre! Mariana!

Alle
Ah, nos, ez a szerelmi tilalma,
amiért Claudio-t megbüntette!
Gyűjtsünk erőt, és törjünk be a házába!
Égessük hamuvá a törvényeket!
Erőt! Erőt! Erőt! Csak előre!

Isabella
Hallgassatok meg! Teljesen meg kell ismernetek őt!
A bátyám megkegyelmezéséért

becsületem elvételét szabta árul!

Mindenki
Lehetséges ez?

Isabella
Csak egy kis ravaszságra volt szükségem,
és ma Mariana-t küldtem el neki,
aki titokban hozzáment, és akit ő
gyalázatosan, hűtlen elhagyott.
De ő, oh nézzétek, mennyire gonosz,
kegyelem helyett,
kivégzési parancsot küldött!

Mindenki
Ah, a gazember!

Frigyes
Ízélkezzetek felettem a törvényem szerint!

Alle
Nem, a törvényt érvénytelenítettük!
Kegyesebbek akarunk lenni nálad!

Antonio
Gyertek, szabadítsuk ki a fogvatartottakat; -
diadalmenetben hozzátok ide Claudio-t !

A kórus egyik része lemegy a színről.

Több poroszló behozza az álarcától megfosztott Brighellát és Dorellát.

Mindenki
Ah, nézzétek csak a poroszlók vezérét!

Danieli
Maszkot visel, és egy nő van vele!

Mindenki
Signor Brighella! Ha ha ha!
Micsoda egy szerelmes Pierrot!

Angelo és több fiatalember visszajön, a vállukon hozzák Claudiót.

Angelo
Diadal! Kiszabadult!

Claudio
Hálás köszönet! Oh, húgom!

Mindenki
Így van rendjén,

az őrületnek most már vége!

Luzio
Oh, csodálatos asszony, hogy megtévesztetted szegény fejemet! Mennyire félreismertelek téged!

Isabella
Engedjetek! A kolostorba kell mennem!

Luzio, Claudio und Chor
A kolostorba? Te a kolostorba?

Isabella
Igen! Azért a bűnért kell vezekelnem,
hogy kezdetektől fogva téged szerettelek!
Dorella, átengeded nekem?

Dorella
Muszáj, Brighella így akarja!

Isabella
Te vadember, hát végy engem!

Dorella, Luzio, Claudio és Mindenki
Bontsátok le a halottasházakat!
Csak a vágynak és az örömnek éljetek!

Antonio
Figyeljetek rám, megérkezett a király,

még ma este visszatér!

Mindenki
Üdvözölnünk kell a királyt,

és bevonni az örömbe és ujjongásba!

Luzio
Vonjátok be a felvonulásba!
Majd a helytartó úr odavezeti!
A színes mókás sokadalomban
jobban kedvét leli, mint a szomorú törvényben!

Mindenki
Erre, erre, álarcosok,
ujjongjunk tiszta szívből;
háromszoros karnevált tartunk,
sosem ér véget az öröm!

A karnevál megnyitásához szokásos módon feláll a felvonuló menet. Elől van a zenekar. Frigyes és Mariana nyitják meg a menetet. Mindenféle maszkosok és beöltözött karakterek követik őket. A korzó előterében vonul át a menet. Ágyúdörgés és harangkongatás jelzi a király érkeztét. A menet visszajön a korzóról a királlyal és kíséretével az élen. Végül sortűz hangja hallatszik.

Én és az operák

SZÖVEGKÖNYVEK

2015. március 6., péntek

Richard Wagner: A SZERELMI TILALOM (Das Liebesverbot) /nyers/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Keresés ebben a blogban

Magamról

LINKLISTA

SAJTÓ

Blogarchívum

Rendszeres olvasók

ELÉRTHETŐSÉG: