Donizetti – Gilardoni: BOLONDOKHÁZA (I pazzi per progetto)

BOLONDOKHÁZA
(I pazzi per progetto)

Vígopera egy felvonásban

Szövegét írta: Domenico Gilardoni

Fordította: Csákovics Lajos

Zenéjét szerezte: Gaetano Donizetti

Ősbemutató:

Teatro del Fondo, Nápoly, 1830. február 7.

SZEREPLŐK:

DARLEMONT

a bolondokháza igazgatója,

Norina bácsikája                                  Basszus

NORINA

Blinval felesége                                   Szoprán

BLINVAL

ezredes                                         Basszbariton

CRISTINA

fiatal francia hölgy,

Blinvalba szerelmes                  Mezzoszoprán

VENANZIO

zsugori vénember,

Cristina gyámja                                     Basszus

EUSTACCHIO

trombitás

Blinval ezredében                                 Bariton

FRANK

servo di Darlemont                       Basszbariton

AZ EGYETLEN FELVONÁS

Terem, asztalok, székek, csembaló, egyéb hangszerek

                                    

Első jelenet

Darlemont, majd Frank, Cristina és Venanzio

No 1

Bevezetés

DARLEMONT

(orvosi jelentéseket olvasva)

Hahaha! Mind elavult módszer!

Csupa elmebeteg orvos!

Csupa elmebeteg orvos,

aki vaskalapot hordoz,

őszerintük az a gyógyszer,

ha a betegeket verjük,

vízbe dugjuk, megkötözzük,

és ha összetört a testük,

majd az eszük helyre áll!

Ők érdemlik meg a láncot,

no, de én ilyet nem játszok,

más a módszer, más a módszer!

FRANK

(levéllel a kezében belép)

Ezt igazgató úrnak küldik.

DARLEMONT

Honnan hoztad?

FRANK

Künn egy öregúr vár választ.

DARLEMONT

(kinyitja a levelet, olvassa)

„Pártfogásodba ajánlom

ismerősöm gyámleányát.

(türelmetlenül)

Csak te segíthetsz a lányon,

aki sajnos tébolyult.

Üdvözöl szívből: öreg barátod.”

(Frankhoz)

Máris küldd be

azt a hölgyet és a gyámját!

FRANK

Ahogy méltóságod kéri.

(El.)

DARLEMONT

Mintha könyörögni kéne,

hogyha segítségem várják!

Mindegyiknél van egy írás,

folyton egymást protezsálják.

Folyton ez megy, ez megy…

FRANK

(Cristinát és Venanziót bevezetve)

Fáradjanak beljebb, tessék!

CRISTINA

(Darlemonthoz)

Netalán Ön „le maitre des foux”?

DARLEMONT

Node, hölgyem, nem is értem…

CRISTINA

Legyen elnéző vélem, bocsánatát kérem!

„Son visage, sa gràce, son tout…”

DARLEMONT

(feszengve)

(Te nagy Ég! Kik ezek?)

CRISTINA

Hiszen látom, hiszen látom!

Bocsánatát kérem, bocsánatát kérem!

VENANZIO

(Darlemont-hoz)

Ez dühöngő őrült…

CRISTINA

Nem, nem, nem, nem!

Nagyon értelmes, okos és művelt…

VENANZIO

Nem igaz!

CRISTINA

… kit e vénember percig sem tűrhet,

sőt: a tébolydába zárna, engem tébolydába zárna!

Pedig táncolok, csoda a hangom,

tudok verseket, dalokat százszám,

szépen táncolok, csoda a hangom,

fújom Petrarcát, Molière-t, Tassót,

megy kívülről Rousseau, megy kívülről Tasso,

megy Molière, s ez nagy szó!

A kottához értek, verseim szépek,

és jól megy az ének,

és kívülről fújok sok zengezetes drámát.

(Darlemont-hoz)

Minek álldogál, bámul itt bambán,

még csak hellyel sem kínál talán?

DARLEMONT

Ami igaz, az igaz. No, hamar egy széket!

(hellyel kínálja)

Rajta, kedves…

CRISTINA

nnn

Még hogy „ kedves?!” Mit gügyög itt, kérem?

A cukizást hagyjuk!

VENANZIO

Látja, tébolyult a gyermekem…

CRISTINA

Ne higgyen egy szót se, ne higgyen egy szót se!

Nem az apám ez, hanem a gyámom!

Csak egy gyámszülő… Gazdag vámszedő!

Ez egy zsugori uzsorás, tolvaj!

VENANZIO

Ugye, mondtam?

CRISTINA

Nem, nem, nem!

VENANZIO

Ez egy őrült!

CRISTINA

Nem, nem, nem!

Tőle kamatra vehet fel kölcsönt!

Bizony ám! Bizony ám!

VENANZIO

Nem, nem, nem! Nem, nem, nem!

CRISTINA

Tőle kamatra vehet fel kölcsönt!

Most a pénzemre fáj a foga,

amit apuka hagyott „a moi”,

azt akarja „attrapper pour lui,

sans epoux” bezáratni „ici”

„Sans epoux, sans epoux, sans epoux, sans epoux”

bezáratni „ici, sans epoux”

(Darlemont-ra mosolyogva)

Ah, de látom, ön „homme de talent”;

Ön sem hagyná elvenni „l’argent”.

DARLEMONT

Bizony, így van, szó se róla!

Szó se róla, szó se róla!

VENANZIO

Mondom: őrült, mondom: őrült!

Második jelenet

Eustachio Brodolosius kintről, előbbiek

EUSTACHIO

(kintről)

Eustachio Brodolosius penetrare potest?

VENANZIO, DARLEMONT,

CRISTINA és FRANK

Újabb vendég! Ez ki lesz?

Eustachio megjelenik az ajtóban.

EUSTACHIO

Szabad kérem?

DARLEMONT

(Eustachióhoz)

Jöjjön csak bátran!

EUSTACHIO

Mille salve a társaságnak!

(keresvén)

Darlemont?

DARLEMONT

(elé lépve)

Én volnék magam.

Ám… Önt hogy is hívják? Mi hozta erre?

EUSTACHIO

(meghajtja magát)

Nem szándékszom titkolózni:

Don Eustachio Brodolosi,

hírneves orvosdoktor tanár.

MIND

(Méghogy orvosdoktor lenne?

Olyan, mint egy vadszamár.)

EUSTACHIO

(Egy ládából, amit magánál hord, mértéktelen mennyiségű

papírost és pirulát vesz elő)

Ím, ez a köszönőlevelek tömege,

melyeket egykori betegek küldenek,

kik oly sok kín után találtak énreám,

s egyedül általam nyerhettek gyógyulást.

E roppant nagy tudás nem múló érdemem,

tudásom végtelen, s ez egyben védjegyem,

s csak egyre kérhetem: hogy szedje pirulám,

s azonnal virul ám! A legjobb vétele:

a bölcsek étele, hosszú lesz élete,

de csak, ha él vele, de csak, ha él vele, de csak, ha él vele!

Tekintse át! Tekintse át!

(mutatja a leveleket)

Ezt küldte Trákia kegyelmes hercege

ki nekem sárszobrot emelt mindenfele,

szerinte az vagyok, ki egykor Eszkuláp!

Májbajos betegem engem itt sokra tesz:

szerinte én vagyok az új Hippokratész,

itt meg gróf Figaro, eltűnt a tumora,

ez itt gróf Frittola, ez meg lord Spinola,

láthatja itt meg itt: mind engem istenít

Jokó, a bankár, Barbleu, a kalmár,

hercegek, lordok, s mindegyik boldog,

áldozva jó sokat, keresnek módokat,

hogy buzgó hódolat áradjon rám,

bennem jut csúcsra a tudomány,

s a legjobb orvosok felnéznek rám,

hittel néznek fel rám!

CRISTINA

„Parbleu!”, pörög a nyelve,

bár lélegzetet venne! „Parbleu!”

Hadd lám, hogy velem győzi-e,

vagy túl tehetek rajta! „Parbleu!”

Hadd lám, hogy velem győzi-e,

vagy túltehetek rajt’!

Én győzök majd!

DARLEMONT

(A frászt fecseg ez össze?!

A frászt fecseg ez össze?!

Vagy én vagyok, én vagyok a böszme?

A frászt fecseg ez össze?

A frászt fecseg ez össze?

Vagy én vagyok, én vagyok a böszme?)

Csak halkabban, az istenért!

Ne csapjanak nagy zajt,

túl nagy zajt!

VENANZIO                

(Mit hord ez itten össze?

Mit hord ez itten össze?

De jobb nekem, ha nem szólok közbe…

Mit hord ez itten össze?

Mit hord ez itten össze?

De jobb nekem, ha nem szólok közbe…

Pont ő kell ide minekünk,

most jól összezavart!

Összezavart!

EUSTACHIO

(Most jó magas a mérce;

nincs már, ki utolérje

a híres don Eustachiót!

Így nyer don Eustachio,

a bölcs don Eustachio,

ma fényes diadalt!

Most lenyűgöztem őket,

enyém a diadal,

a diadal!)

FRANK

(Mit hord ez itten össze?

Én nem kotyogok közbe.

Fecseg a nő és a férfiak,

pokoli hangzavar!

De rémes hangzavar!)

CRISTINA

Kívülről fújom az összes drámát,

rengeteg verset, ki tudja számát!

Dalolok szépen; higgye el nékem:

ez itt egy uzsorás, nem vagyok őrült!

Ez itt egy uzsorás, nem vagyok őrült,

ez itt egy uzsorás, nem vagyok őrült!

Dalolok Tassót, táncolok bármit,

és muzsikálok, nem vagyok őrült

Nem, nem, nem, nem, nem!

Hogy jártatja száját!

Nem fogsz ki rajtam, én nyerek, meglásd!

Hiába próbál, szavamra, nem hagyom

legyőzni magamat!

Ne bízd el magadat! Ne bízd el magadat!

Megy Tasso, megy Moliére, megy Dante és

dalolok, táncolok, látja, hogy nem vagyok őrült,

látja: nem vagyok őrült, én nem vagyok őrült,

én nem vagyok őrült, nem, nem, nem, nem!

VENANZIO

Ez őrült, ez őrült!

DARLEMONT

Csak halkan, hadd kérjem!

Hagyja! Hagyja!

Nyugalmat kérek! Nyugalmat kérek!

Halkan! Nem tűröm ezt a zajt.

De… Ha… Ha kérhetném: halkan!

Ej, szűntessék meg már ezt a zajt!

Kérem, csak halkan,

ha kérhetném: halkan, bánt e zaj!

Csak halkan! Csak halkan, kérem, halkan!

Ha kérhetném: halkan, bánt a zaj!

Csak halkan! Csak halkan! Csak halkan!

Ez rettentő zaj!

VENANZIO

Megmondja bárki, hogy ez egy őrült!

Megmondja bárki, hogy ez egy őrült!

Úgy van! Az, az, az. Úgy van, nyílván, hogy az!

(Ő kellett, don Eustachio! Ő kellett, ő,

mindent megzavart!

Csak szájal, csak szájal, s mindent összezavar!

Úgy szájal, megzavart.)

Csak halkan! Csak halkan!

(Mindent összezavar!)

FRANK

(Jaj, mind fecseg, locsog csak,

de én nem szólok közbe!

Hogy mondja a nő, s a férfiak!

Fecserésznek, kiabálnak,

és vég nélkül mondják!

Mily rémes hangzavar!

Pokoli zaj! Pokoli zaj!

Pokoli zaj! Pokoli zaj!

Hát, ez rettentő zaj!

Jaj, meddig tart még ez a hangzavar?

Vad hangzavar! Vad hangzavar! Vad hangzavar!)

EUSTACHIO

Ez itt a köszönőlevelek tömege,

amiket egykori betegek küldenek.

Tekintse át! Tekintse át!

Remek a módszerem, van egy új gyógyszerem!

Egye a pirulám, ettől kivirul ám;

a legjobb vétele: a bölcsek étele!

Egy hosszú életen keresztül védelem,

maholnap lételem, percig se kételem!

Nagy jóhír: nincs több kórság,

általam legyőzi sorsát,

mert gyógyszereim révén ül rajta diadalt!

Minden orvos félhet tőlem,

az iszonyat, iszonyat, iszonyat törhet rá:

nem lesz, nem lesz több baj!

Félnek, félnek tőlem majd,

mert a Földön nem lesz több baj!

Recitativo

DARLEMONT

Ugye kérhetek csendet?

Elhallgatnának végre?

CRISTINA

„Pour moi” nem szólalok meg „pas”.

DARLEMONT

Beszéljen bátran,

de ha szabadna kérnem,

ne legyen majd’ a fele franciául!

VENANZIO

Jól beszél, Darlemont. Mily tapintatlan!

EUSTACHIO

Azt szeretném én látni!

Tán azért vártam egy óra hosszat odakint,

 hogy maguk…

DARLEMONT

(gúnyosan)

Mi az, kérem?

EUSTACHIO

Semmi, semmi…

Egymásközt volnánk, a professzorok krémje…

Buta formalitásokra nincs szükség,

hisz’ érdemeink ismerik

az itt levő, a leendő, s az elhunyt betegek…

Íme, nézze!

(mutatja a nagy doboz pirulát)

DARLEMONT

De ezek… nem ajánlólevelek.

EUSTACHIO

Mire kell ott még papiros,

hol láthatja a csodaszert?

Magáért szól, mit e dobozban láthat:

húsz év munka gyümölcse;

dolgoztam éjjel-nappal,

verejtékben és könnyben küzdöttem érte,

és tudom jól: megérte,

hiszen gyógyszerem réven minden őrült

lehet oktató vagy miniszter… jegybankelnök…

Én is e gyógyszer révén lettem kollégája Önnek,

s ez által fogok még elérni többet.

DARLEMONT

Na, kérem… Darlemont neve rég elismert,

míg Ön… De vegye szemügyre e hölgyikét,

mit gondol, bolond vagy józan?

(Cristinára mutat)

EUSTACHIO

(magában)

(Most legyek észnél, ne szóljam el magam!)

VENANZIO

(csendesen Eustachióhoz, pénzt mutatva neki)

(Mondja, hogy őrült, és adok ötven scudót!)

EUSTACHIO

(Mit képzel?! Énnekem bőven elég negyven,

és komplett bolond!)

(Cristinához, pulzust akar mérni)

A karját!

CRISTINA

De mondja, maga tényleg „phisicien”?

EUSTACHIO

Ne spanyolul beszéljen!

CRISTINA

Mondja, ön tényleg orvos?

EUSTACHIO

Ön megsért; az, akit itt lát, egy Paracelzusz.

DARLEMONT

(Eustachióhoz)

Mit gondol?

VENANZIO

Halljuk, halljuk!

EUSTACHIO

Jó étvágya van, hölgyem?

CRISTINA

Mint egy farkasnak!

EUSTACHIO

Átalussza az éjet?

CRISTINA

Ritkán, merthogy a gyámom úgy zavar ágyba

„sans souper”.

EUSTACHIO

Következéskép gyomorrontása nincsen…

CRISTINA

Nincs.

EUSTACHIO

Ön egy nyolcad fokú tébolyban szenved.

CRISTINA

(szárazon)

Az ám! S ön egy huszadrendű vadbarom.

DARLEMONT

(Éljen az orvos, de még inkább a bolond!

Ez a fickó egy kókler,

de majd én megtréfálom!)

FRANK

(belépve Darlemonthoz)

Uram, tudja, az ezredes,

aki tegnap este későn

a fogadóban vett ki szállást,

s akinek nevét megtudnom parancsolta,

maga érkezett hozzánk,

hogy intézetünket most megtekintse.

DARLEMONT

Mi a neve?

FRANK

Blinval.

DRALEMONT

(Ő az! Unokahúgom férje!)

(halkan Franhoz)

Menj hozzá, tudja meg máris,

hogy visszajött a férje,

és itt lesz nem soká!

FRANK

Úgy lesz, ahogy kéri.

(El.)

DARLEMONT

(Venanzióhoz és Cristinához)

Kedves vendégeim,

bocsássanak meg kérem,

de fogadnom kell rögtön egy rangos ezredes.

EUSTACHIO
Hogy itt egy ezredes?

                   

CRISTINA
Ki lehet az?

DARLEMONT

Blinval.

TÖBBIEK

Blinval?!

DARLEMONT

Ismerik hírből?

EUSTACHIO

(Miatta szöktem én el az ezredből…

Hisz’ ezredkürtös volnék, csak dezertáltam!

Mihez is kezdjünk? Kis dobozom, most baj van!)

DARLEMONT

(Venanzióhoz)

Ön ismeri talán?

VENANZIO

Bár ne ismertem volna!

De a házamban kapott egyszer szállást!

CRISTINA

Köztünk ébredt „l’amour”,

s azt ígérte, hogy elvesz.

VENANZIO

De csak majd, ha meghalt a felesége.

DARLEMONT

(A hitvány!)

(Eustachióhoz)

És ön?

EUSTACHIO

Ah! Lehet ennek már vagy egy éve éppen,

volt neki egy kis fulladásos rohama,

hamar bekapott ebből,

(mutatja a pirulákat)

és a fulladás elmúlt,

a sok friss levegővel engem is elfújt…

DARLEMONT

(Cristinához és Venanzióhoz)

Nos, itt várjanak meg kérem,

össze kell hívnom orvosi testületünket, hogy döntsenek.

EUSTACHIO

És velem mi lesz?

DARLEMONT

(Másik szobát mutat neki)

Addig fáradjon be ide,

míg dönt a többi doktor,

hogy mire jó e földöntúli csodaszer!

EUSTACHIO

Itt elég sok az orvos?

DARLEMONT

Csupa ügyszerető doktor.

EUSTACHIO

(Na, majd elveszem a kedvüket az ügytől!)

CRISTINA

Majd láthatom Blinvált?

DARLEMONT

Láthatja, hogyne!

EUSTACHIO

Legyünk túl rajta gyorsan!

DARLEMONT

Jó, csak nyugalom!

(a többiek távoznak)

Blinval félre lépet volna ezzel?

Ki se tudja, még hánnyal…!

Hát, szegény húgom nem is nagyon téved,

ha hűtelennek mondja,

de ők tudják a módját,

legyen bármi a gond, majd csak megoldják.

(Távozik.)

Harmadik jelenet

Norina egyedül

No 2

Ária - Norina

NORINA

Jött a hír, hogy visszatért,

drága férjem itt van már;

s szívem újra tűzben ég,

nem csak dobban, ám vígan táncot jár,

víg táncot jár!

Nyugtom én nem leltem rég,

folyton zaklatott a forró vágy,

most, hogy férjem visszatért,

béke vár és boldogság,

béke vár és boldogság!

Jött a hír, hogy visszatért,

drága férjem itt van már;

s szívem újra tűzben ég,

nem csak dobban, ám vígan táncot jár,

víg táncot jár, víg táncot jár, víg táncot jár!

Nem dobban a szívem, nem csak dobban a szívem:

táncot jár, táncot jár, táncot jár!

Drága hölgyek, mindez miért?

Drága hölgyek, mindez miért?

Titkom halkan megsúgom,

titkon, halkan elárulom:

Míg nő él a Földön

csak egy lesz a vágya:

hogy választott párját

hű szívére zárja,

ők másként nem hallják

a szívek szavát!

Mert bárgyú a férfi,

s nem érti a nőket,

hát, nékünk kell égni,

s behálózni őket;

a véred, ha lángol,

meglásd, hozzád talál!

Majd végül hozzád talál,

majd hozzád talál!

Jött a hír, hogy visszatért,

drága férjem itt van már;

s szívem újra tűzben ég,

nem csak dobban: táncot jár!

Táncot jár! Táncot jár!

Míg nő él a Földön… stb.

Majd hozzád talál, majd hozzád talál,

majd hozzád talál, majd hozzád talál,

csak várj, csak várj, hát, várj!

Recitativo

Ugyanakkor szívesen megtudnám,

a drágalátos férjem

most - ahelyett, hogy háza táján járna,

hol feleségét hagyta,

s kitől a boldog mézeshetek múltán

majd’ három évre kénytelen volt válni –

mért akar pont itt agybetegeket látni?

Negyedik jelenet

Eustachio, előbbi

EUSTACHIO

(belépve meglátja Norinát, magában)

Itt egy úrihölgy! Hátha…

NORINA

(Hű, de rusnya egy fajzat!)

EUSTACHIO

Mondja csak, lelkem…!

NORINA

Miben segíthetek?

EUSTACHIO

Ön széna vagy szalma…?

NORINA

Óh, már értem! Nem én, nem vagyok őrült!

Norina vagyok, Darlemont unokahúga. És ön?

EUSTACHIO

Doktor Eustachio Brodolosi.

NORINA
És mondja, esetleg látta az ezredest?

EUSTACHIO

Szerencsére nem láttam, de ez nem tréfa!

Hogyha beszélnek róla,

mintha csak rosszul volnák:

le kell nyelnem egy kis szódabikarbónát.

NORINA

Mi a baj? Kissé zavarodottnak tűnik.

EUSTACHIO

Nem, de ahogy beszél az ezredesről,

azzal eszembe juttat

egy eszétvesztett hölgyet,

Cristina nevűt, kit Blinval

feleségül akar venni, így mondta,

akkor, így mondta elébb,

ha sírba tette majd mostani nejét.

NORINA

Mit?! Óh, a szemét!

EUSTACHIO

Ezt hogy’ érti?

Ötödik jelenet

Darlemont, előbbiek, majd Frank

                                                                           

NORINA

A bácsim!

DARLEMONT

Tudod már, kedves húgom?

NORINA

Többet mint kéne…

Don Eustachio mondta,

hogy  van itt egy kis fruska,

akit Blinval…

DARLEMONT

Talán...

NORINA

Itt is csak őutána koslat?

DARLEMONT

Ezt nem tudni.

EUSTACHIO

(Mit pusmognak ilyen félrevonulva?)

DARLEMONT

De majd próbára tesszük,

hű maradt-e az úr!

Segíts ebben, kieszeltem egy kis mókát,

amit bármelyik asszony

eljátszhat könnyen!

NORINA

Mi volna?

DARLEMONT

Játszd a bolondot, mint aki összeroppant,

mert férje ura meghalt!

Nem is sejti, hogy én vagyok a bácsid;

az intézet igazgatójaként

egyszer csak szépen bevezetem, kiderül így,

mikor meglát mint tébolyodott elmét,

nevet majd vagy sírni fog!

NORINA

De bácsi, hisz ez nagyszerű!

Roppant szellemes ötlet,

ki ötlene ki más ily remek tervet!

EUSTACHIO

(Nagy Ég! Egy szót sem hallok!)

NORINA

Ez jó lesz!

DARLEMONT

Ej, de mennyire!

(Norina távozik)

EUSTACHIO

(Végre hogy elment!

Nem is volt dilinós...

Most megyek szépen én is; bármelyik percben

nyilhat az ajtó szárnya,

s az ezredes beléphet!)

DARLEMONT

(Eustachióhoz)

De jó, hogy itt van! Az ezredes ha jönne,

megkérem, kicsit a társalogjon véle,

amíg jövök!

EUSTACHIO

(feszengve, növekvő ijedelemmel)

Az sajnos… Most nem megy…

DARLEMONT

Itt várjon!

(Távozik.)

EUSTACHIO

De ha mondom…! Meg se hallja.

De miért bízta ezt rám, én nem is értem,

én fogadjam a szörnyet!

Nagy Ég! Hisz’ mindig az ezredesnél van

egy jó nagy fütykös,

és ha úgy hozza kedve, csapkod vele!

(meglátja az érkező Blinvalt)

Ah! Ez ő lesz! Az ám!

Már innen látszik az a nagy karvalyorra,

és ott van a fütykös, jaj, magával hordja!

vagy:       

Óh, Istenem! Mindig

fel van szerelkezve egy lovaglópálcával,

s ha úgy hozza a kedve, el is jár a keze.

(meglátja az érkező Blinvalt)

Ah! Ő az! Helyben vagyunk! Megismerem,

a sasorráról,

és megismerem a pálcáról!

Hatodik jelenet

Blinval és Eustachio

BLINVAL

Úgy emlékszem, azt mondta,

itt kell várnom, amíg megjön…

(Észreveszi Eustachiót, aki igyekszik a legsötétebb

zugban elbújni.)

Ki lehet az? Tán kedve támadt bújócskázni itt?

EUSTACHIO

(Szép csendben kisomfordálok, mint egy kis pille…)

BLINVAL

Jóember!

EUSTACHIO

(Jajaj! Többet innen nem jutok ki élve…)

BLINVAL

Nem tudja, az igazgató hol van?

EUSTACHIO

(Igyekszik, hogy Blinval semmiképpen ne ismerjen rá)

Umm…

BLINVAL

Visszajön-e még…?

EUSTACHIO
Eh!

BLINVAL

Maga néma, vagy mi? Talán süket?

(felfortyan)

Nem nyitod ki a szádat?!

Ezzel a fütykössel most jól

megváglak!

EUSTACHIO

Megváglak!

Hagyjon békibe!

BLINVAL

A mindenit!

Hisz’ ez nálam volt kűrtös!

EUSTACHIO

(A gyógyszeres dobozra pillog.)

(Most búcsúzom, te doboz! Balszerencse üldöz.)

(Indul.)

BLINVAL

Megállj csak!

EUSTACHIO

Hagyjon engem!

BLINVAL

Csak egy szóra!

EUSTACHIO

Majd máskor! Nekem most sürgős…

BLINVAL

(A ruhájánál fogva visszahúzza)

Udvariatlanság!

EUSTACHIO

Ej, ne cibáljon már!

BLINVAL

Hadd lássam a képed! ah!

 

No. 3 Duett

Eustachio, Blinval

Te itt?!

EUSTACHIO

Hogy te? Hogy itt?

Több jómodort hadd kérjek!

BLINVAL

Én téged láttalak…

Túl ismerős a képed.

EUSTACHIO

Utaztam erre, utaztam arra… Ég áldja!

(Indul)

BLINVAL

(visszahúzza a karjánál fogva)

De ismerős vagy, mondom! Rögtön mondom…

EUSTACHIO

Mit zaklat ezzel folyton?!

Letépi minden gombom…

BLINVAL

Ez terméketlen fecsegés!

Egy tapodtat sem mégy!

EUSTACHIO

Az ingem ujja reped és

még meg sem mondja, mért…

BLINVAL

Ne fecseréssz! Ne fecseréssz!

EUSTACHIO

Ugyan mért? Ugyan mért?

BLINVAL

A rút, tömpe, turcsi orra,

e lottyadt, puffadt orca,

a képe hörcsög-forma,

sok rusnya szeplőfoltja,

mintha pontos mása volna,

a pontos mása volna

az ezredkűrtös úrnak,

ki tőlem elszökött,

s doktorként működött,

de hogyha egyszer elkapom,

miszlikbe vagdalom!

De bizony ám! De bizony ám! De bizony ám!

Bekasztlizom!

De hogyha egyszer elkapom,

de hogyha egyszer elkapom,

de hogyha egyszer elkapom,

a dutyiba dugom, de úgy lesz ám,

bekasztlizom, börtön vár rá, tudom!

EUSTACHIO

Ha erről van szó éppen,

hogy ily ismerős a képem,

hát, meg kell mondjam, kérem,

hogy ön is az volt nékem;

és emlékeztet persze

egy híres énekesre,

ki Pestre érkezett,

s ott elhelyezkedett,

a dalszínházban énekel,

mint basszus énekes.

Ugye ön az, az a ravasz?

Ugye, hogy az, maga ravasz?

Az Operában énekel, az Operában énekel,

az Operában énekel, no, erre mit felel?

Nos, mit felel? Őt látom én, mit felel?

BLINVAL

Tán úgy gondolja, tévedek?

EUSTACHIO

Már hogyne! Ön kérem tévedett.

BLINVAL

Ön úgy gondolja, tévedek?

EUSTACHIO

Én attól tartok, tévedett.

BLINVAL

Na, jó. A fütykös… majd fényt derít reá!

EUSTACHIO

(Óh, jaj nekem!) A fütykös?

Azt ne!! Egy pillanat!

BLINVAL

Nem!

EUSTACHIO

Egy perc csupán! Csak nyugalom!

BLINVAL

Azt mondtad, tévedek?

EUSTACHIO

A sípom, a kűrtöm, a trombitám, …

BLINVAL

A pálca!

EUSTACHIO

A síp, a kűrt, a trombitám

szolgálatára áll!

De várjon még, az istenért,

csak rakja el a fütykösét,

a síp, a kűrt, a trombita

szolgálatára áll!

De várjon még, az istenért,

csak rakja el a fütykösét,

a síp, a kűrt, a trombita

szolgálatára áll,

és fújok kűrtöt, trombitát,

és fújok kűrtöt, trombitát,

ha meg nem öl, ha megbocsát,

ha megbocsát, ha megbocsát!

BLINVAL

A pálca, a pálca

majd szépen fényt derít reá.

A pálca, a pálca

szépen fényt derít reá.

A pálca fényt derít majd reá!

(Eustachio letérdel.)

BLINVAL

Gyerünk, talpra!

EUSTACHIO

Most mégsem ütlegel?

BLINVAL

Ne reszkess, vén szamár!

EUSTACHIO

De, hogyha meg nem sértem,

itt mért van, mit csinál?

BLINVAL

Egy állhatatlan nő miatt.

Nem nő az, hanem hárpia!

Oly szép, akár egy kirakat…

EUSTACHIO

(Mit hallok?!)

BLINVAL

Ám őrületbe hajt!

Nem kímél, tönkretesz! Nem kímél, tönkretesz!

EUSTACHIO

Ajvé, ez ám a kulimász!

Ajvé, ez ám a kulimász!

De hát ez itt egy diliház… Mi hozta…?

BLINVAL

Kóros elmebaj!

EUSTACHIO

Komolyan mondja?!

BLINVAl

Talán… Talán…

EUSTACHIO

Őrült?

BLINVAL

Meghibbantam?

Úgy tűnik, baj van.

Vagy tán mégsem,

magam sem értem.

Te vagy épp a legjobb példa:

kürtös voltál, megváltoztál,

átnyergeltél, orvos lettél,

nem tűröd a gyilkolást.

Meghibbantam? Itt nagy baj van,

vagy ha mégsem, meg kell értsem:

Te vagy épp a legjobb példa:

kürtös voltál, megváltoztál,

átnyergeltél, orvos lettél,

nem tűröd a gyilkolást.

De ha bennem üt az óra,

vágyódom az ágyúszóra,

üt az óra, üt az óra ágyúszóra,

vérszomjamat mi sem oltja,

lecsapok az árulóra,

mi sem oltja, mi sem oltja, árulója,

mind a halál fia volna,

aki csak utamba áll!

Mind-mind halál fia, aki ide áll!

Mind a halál fia volna, aki csak utamba áll!

Mind-mind halál fia, aki ide áll!

EUSTACHIO

Milyen őrületes beteg ez az alak!

Meg is öl, ha ez a roham rajta marad!

Szeme vérbe’ forog, foga között morog!

Na, ezt jól kifogtad, nesze,

éppen most megy el az esze!

Hova bújjak, hova bújjak, hova bújjak,

míg a tébolyodott rohama leáll?!

Szeme vérbe’ forog, foga között morog!

Na, ezt jól kifogtad, nesze,

éppen most megy el az esze!

Jaj, a hátamon a pálca

már a gyászindulót játssza,

mintha Kháron arra várna

ladikjára invitálva,

hogy a gyászos túlvilágra

kacarászva vigyen át,

hogy a gyászos túlvilágra

kacarászva vigyen át!

BLINVAL

Hajt az őrület, csak őmiatta!

Téboly fenyeget!

Bumm, szól az ágyú!

Bumm, szól az ágyú!

Bumm! Bumm!

BLINVAL

Meghibbantam? Úgy érzem, baj van.

EUSTACHIO

Már régen baj van!

BLINVAL

Vagy tán mégsem? Magam sem értem.

EUSTACHIO

Épp nincsen észen!

BLINVAL

Te vagy épp a legjobb példa,

hogy a téboly ránk tör néha…

EUSTACHIO

Szeme forog, ahogy morog.

Itt van, nesze, nincsen esze!

BLINVAL

Kürtös voltál, megváltoztál,

átnyergeltél, orvos lettél…

EUSTACHIO
Kár a szóért, bármit mondjon,

ennél senki nincsen otthon…

BLINVAL

Átnyergeltél, orvos lettél,

nem tűröd a gyilkolást.

De ha bennem üt az óra,

vágyódom az ágyúszóra,

üt az óra, üt az óra ágyúszóra,

vérszomjamat mi sem oltja,

lecsapok az árulóra,

mi sem oltja, mi sem oltja, árulója,

mind a halál fia volna,

aki csak utamba áll!

Mind-mind halál fia, aki ide áll!

Mind a halál fia volna, aki csak utamba áll!

Mind-mind halál fia, aki ide áll!

Ez a téboly elővesz néhol,

egycsapásra gyilkolásra ez a furkós készen áll,

meghal az, kit eltalál!

Ez a téboly elővesz néhol,

egycsapásra gyilkolásra ez a furkós készen áll,

meghal az, kit eltalál!

Az pórul jár, az pórul jár, az pórul jár.

EUSTACHIO

Jaj, ha a hátra üt a pálca, üt a pálca!

Jaj, ha a tudományom csak a pokol várja!

Mintha Káron ladikja várna rám:

elvész e tudomány!

Mintha Káron arra várna,

hogy a túlvilágra vigye át:

elvész e tudomány!

BLINVAL

Ez a téboly elővesz néhol!

EUSTACHIO

Ez egy őrült! Idegi sérült!

BLINVAL

Egycsapásra gyilkolásra ez a furkós készen áll,

meghal az, kit eltalál!

EUSTACHIO

De mintha csakis arra várna,

hogy a gyászos túlvilágra

vigye át e tudományt!

BLINVAL

Ez a téboly elővesz néhol!

EUSTACHIO

Ez egy őrült! Idegi sérült!

BLINVAL

Egycsapásra gyilkolásra ez a furkós készen áll,

meghal az, kit eltalál!

Az pórul jár, az pórul jár, az pórul jár.

EUSTACHIO

De mintha Káron arra várna,

csak hogy a túlvilágra

kacarászva vigye át

vélem ezt a nagy tudást,

vélem ezt a nagy tudást,

ott végzem már, ott végzem már!

 (Távozik.)

Recitativo

Hetedik jelenet

Darlemont és Blinval

DARLEMONT

(Belépve)

Csöppet várnia kellett, ezredes uram,

megbocsásson!

BLINVAL

Bocsássak? Ugyan kérem,

hisz’ erre semmi szükség;

tegye azt, ami fontos; én várok.

DARLEMOT

Nem! Hadd biztosítsam önt arról,

megtisztel minket, ezredes, magas látogatása;

boldog lesz minden őrült, hogy önt is itt látja.

BLINVAL

Nagyon kedves.

DARLEMONT

Úgy hallom, csak nem rég érkezett hozzánk,

hogy intézetünket megvizitálja…

BLINVAL

Amelyről annyi szépet beszél a fáma,

nagy csodákról hallok.

DARLEMONT

A hírek kérem igazak!

Aki itt van, meg is gyógyul;

innen mindenki boldogan megy el!

Bár… éppen aggaszt egy eset…

BLINVAL

Mi baj?

DARLEMONT

Van itt egy úrihölgy,

Lyonból küldte hozzám

egy kedves, régi barátom.

BLINVAL

Lyonból? Talán dühöng?

DARLEMONT

Dühöngne bár! Az gyógyulást mutatna.

Ám csupa bánat és mélabú,

kesereg folyton, kimozdíthatatlan…

És nem találom módját…

BLINVAL

De mit lehetne tenni…?

DARLEMONT

(kinézve)

Ő van itt! Jön erre! Ön most maradjon távol!

BLINVAL

Mit? Talán jobb, ha távozom?

DARLEMONT

Maradjon, nagyon kérem, de lépjen hátrébb,

s ne közelítsen hozzá!

BLINVAL

Ahogy kéri.

(Hátrahúzódik.)

Nyolcadik jelenet

Norina, aki zilált öltözékben, önkívületben, lassan lépkedve érkezik; előbbiek, később Frank.

BLINVAL

(Milyen kecsteli formák!)

DARLEMONT

(magában, Norinát követve)

(Csak nehogy rosszul játsszon!)

NORINA

(Blinvalra sandítva)

(Megpocakosodott jócskán!

Jaj, remegek, ha látom! Rajta, bátran!)

Keserves sóhajom, hatolj a sírba;

ott nyugszol, férjuram, lelőtt egy bomba!

Pár véres húscafat, belőled ez maradt…

BLINVAL

(A hangja!)

Darlemont!

DARLEMONT

(Blinvalhoz)

Ne szóljon!

BLINVAL

De fontos…

Ismerjük egymást…

Recitativo

DARLEMONT

Nos, hölgyem…

NORINA

Ah!

DARLEMONT

Megtudhatom, hogy’ van?

NORINA

(válasz nélkül hagyja)

Hol van a férjem?

DARLEMONT

Megjön, megjön, csak bízzék!

BLINVAL

(De ő az, hisz’ ő az!)

(Darlemont-hoz)

Professzor, engedje, hogy lássam!

NORINA

(Mégis szeret!)

DARLEMONT

(Blinvalhoz)

Most nem szabad zavarni!

NORINA

Drága Blinval!

BLINVAL

(Hogy’ szólít!)

NORINA

A harci dicsőségért elhagytad nődet,

s temiattad itt engem egy bomba dönt romba!

BLINVAL

(hangosan)

Hiszen élek!

DARLEMONT

(leinti)

Ne szóljon!

BLINVAL

(Darlemont-hoz)

Ugyan kérem! A feleségem.

Ugye, így van szívem?

NORINA

Ki zaklat engem? Mért tolakodik hozzám?!

DARLEMONT

Egy férfi.

BLINVAL

Blinval vagyok!

NORINA

Blinvalom meghalt.

BLINVAL

Nem! Én élek, látod, s imádlak!

DARLEMONT

Mért akarja azt, hogy őrjöngni kezdjen?

BLINVAL

Nagy Isten! Nem ismer fel!

DARLEMONT

(Norinához)

Óh, kérem, kövessen, kedves!

(Blinvalnak)

Ön ne…

BLINVAL

Nem érti; miattam került ide!

DARLEMONT

Rendbe jön, rendbe jön!

BLINVAL

(térdre ereszkedve)

De ha térdre rogyva kérném…

DARLEMONT

(Norina elé lépve)

Szíves engedelmével...

BLINVAL

De hadd mondjam el neki…

DARLEMONT

Majd talán máskor.

(Távozik Norinával, becsukja az ajtót.)

BLINVAL

Én nem mozdulok innen, zárhatod bárhogy’!

FRANK

(Belép)

Elnézést, nem járt erre Eustachio doktor úr?

BLINVAL

Miért?

FRANK 

Mert az orvosi kar összegyűlt.

BLINVAL

Ők kezelik Norina őrületét?

FRANK

Mit? Neje őnagysága?

Norina? Megbolondult Darlemont úr kis húga?

Hiszen csak tegnap érkezett hanyatt-homlok:

meghallotta a hírt, hogy a dragonyos had

megjött…

BLINVAL

Dragonyosok?

FRANK

Hát, hisz’ ezredes úr tudja.

BLINVAL

Csak folytasd, csak folytasd!

FRANK

Oly boldog volt a kedve,

azt hajtogatta egyre: visszajön már, láthatom őt!

Őrült? Pont ő? Ez tréfa.

BLINVAL

(magában)

(Nem is őrült. Darlemont unokahúga?

Úgy! Igaz! Ő az a bácsi, emlegette egyszer…

Na de mi dolga dragonyosokkal?

Tán egykor

szeretett egy tisztet,

de közbejött az esküvőnk,

nem is láthatta többet,

mert egyazon nap indult a dragonyos csapat mivelünk,

és együtt mentünk harcba.

Írta az újság, hogy visszatér az ezredük,

ide csörtet nagy gonddal,

hogy újra lássa itt a régi kedvest!)

FRANK

(Ej, mi van itt? Az ezredes szinte őrjöng!)

BLINVAL

(Szóval a bácsi véle összejátszik.

Így le akarnak rázni,

s ha tőlem szabadul, jöjjön a másik?

Ezt meg fogod még bánni!

Majd felhasználom fegyvered:

én is őrültet játszom, aki szenved,

mert a neje meghalt.

Most épp kapóra jött Cristina ide,

ő lesz majd a csalétek,

most megtanítlak én, Norina kedves!

Jaj, ha közbelép bárki:

vagy Darlemont vagy a kűrtös, bármelyik szolga!

Én többet nem leszek bárgyú,

jöhet ellenem kard, döröghet ágyú!)

(Távozik.)

FRANK

Hát, ez hülye! Nem is kérdés.

Kilencedik jelenet

Eustachio és Frank

EUSTACHIO

(Bentről)

Segítség! Segítség!

Mentsetek meg!

(Bejön poros arccal)

FRANK

Mért, mi történt?

EUSTACHIO

(Mutatja a ládikót.)

Nézd csak! Tök üres!

FRANK

Na és?

EUSTACHIO

Cristina, ő, akit tébolyultnak mond a gyámja,

sőt, nékem is okom van rá, hogy annak tartsam,

észrevette nálam ezt a kis ládát,

rögvest elvette tőlem, és szegény fejemre

rá is borította!

FRANK

Ez szép! Kegyelmed egy merő kosz lett.

EUSTACHIO

Az is csoda, hogy élek még!

FRANK

Hogy értsem?

EUSTACHIO

Az a liba!

Nem is körme van: karma!

Be kellett látnom:

nem is liba, ez egy macska!

FRANK

Mondja, van egy még a bűvös pirulákból?

EUSTACHIO

Mért? Itt van a macska?!

FRANK

Nem, az ezredesnek.

EUSTACHIO

Ugyan, mit érnénk egy szem pirulával?

Neki más az adagja,

ott akkora kell, mint egy futball-labda!

FRANK

Szóval őrült?

EUSTACHIO

Még nem vertétek láncra?!

FRANK

Őt megkötözni? Kényes…

EUSTACHIO

Blinvalt?

FRANK

Jó nevű úr.

EUSTACHIO

Ám közveszélyes!

No. 4. Quartett

Tizedik jelenet

Norina, Cristina, Blinval, előbbiek,

mindenki a maga idején

BLINVAL

(Belép, őrült képet vágva)

Végzet, ragadj el engem!

EUSTACHIO

(Nagy Ég!)

FRANK
(És megint itt van!)

BLINVAL

Végzet, ragadj el engem!

EUSTACHIO

(Nagy Ég!)

BLINVAL

(Frankhoz)

Ne mozdulj! Maradj helyben!

FRANK

(próbál meglógni)

(Halkan!)

BLINVAL

Ne mozdulj!

EUSTACHIO

(Nagy Ég!)

BLINVAL

Maradj helyben!

(Eustachio és Frank igyekeznek kereket oldani.)

FRANK

(Most el!)

EUSTACHIO

(Csak szépen!)

FRANK

(Halkan, halkan, halkan…)

EUSTACHIO

(Szépen, szépen, szépen, szépen.)

BLINVAL

(folyvást tragikusan)

Meghalt Norina valóban?

FRANK

Dehogy!

EUSTACHIO

Nem tűnik úgy…

BLINVAL

Nem?

FRANK

(félénken)

Az én szavamban bízhat...

BLINVAL

(Frankhoz)

De szólj, ki vagy, te jámbor,

ki engem hinni bíztat?

FRANK

(reszketve)

Én Frank!

BLINVAL

(megragadja Frank karját)

Jaj lesz, ha játszol!

FRANK

Eresszen el, vagy hívom

a főigazgatót!

(Távozik)

BLINVAL

(Eustachióhoz)

Nehogy elmenj!

EUSTACHIO

(És engem ezzel itthagy?!

Reméljük, hogy megúszom!)

BLINVAL

Mért szalad el? Ám legalább te itt vagy…

(parancsolóan)

Te légy helyette túszom!

EUSTACHIO

Hogy én a túsza!

Hogyne! Hogyne! Már hogy ne lennék az…

BLINVAL
Te régen halálom kívánod,

már nem kell, már nem kell hosszan várnod.

EUSTACHIO
(Ha itt valaki meghal,

nem ön lesz, attól félek.

Mert elhágy most a lélek,

oly reszketés tört rám!)

NORINA

(észrevétlenül belép.)

(magában)

(Férjem hű maradt-e hozzám,

tudni fogjuk nemsoká.

Félre bújva, észrevétlen,

fényt derítek szépen rá,

fényt derítek szépen rá.)

BLINVAL

Te halálomat várod,

már nem kell sokat várnod!

Norina meghalt, Norina meghalt! Jaj!

EUSTACHIO

Ha itt valaki meghal,

nem ő lesz, attól félek;

Mert elhágy most a lélek,

mert elhágy most a lélek,

oly reszketés tört rám. Jaj!

NORINA

Lássuk hát!

Fényt derítek szépen rá.

Félre bújva észrevétlen,

fényt derítek szépen rá,

fényt derítek szépen rá.

BLINVAL

Jaj, meghalt Norina, meghalt,

Norina meghalt! Jaj!

EUSTACHIO

Oly reszketés tört rám,

hogy elhágy most a lélek,

hogy elhágy most a lélek,

oly reszketés tört rám! Jaj!

NORINA

Lássuk hát!

BLINVAL

Ha meghalt, jaj!

EUSTACHIO

Oly reszketés tört rám!

NORINA

Lássuk hát!

Fényt derítek szépen rá!

EUSTACHIO

A lélek most elhágy!

BLINVAL

(odafordul, észreveszi Norinát)

(Megjött, ahogyan reméltem,

egy-kettő, most szedjük rá!)

EUSTACHIO

(Éppen, mint egy sétatéren:

jönnek-mennek fel s alá!)

BLINVAL

(Megjött ő, pont így reméltem;

akkor szépen kezdjünk rá!)

(Eustachióhoz)

Hiszen végeredményben…

Reszketsz? Te fázol?

(Megöleli)

Jó Venanzióm, …

EUSTACHIO

Eustachio…!

BLINVAL

Ezt a kűrtöt

nékem küldte egykor Merkúr

még a bájos Cristinával.

Mit csinál? Hogy van? Hol él?

EUSTACHIO

Hogyha engedné, hogy menjek,

rögtön hívhatnám a hölgyet…!

NORINA

(fenyegetően előlép)

Még egy lépést sem kell tenned,

itt te nem fontoskodsz többet!

BLINVAL
Drága párom, édes kincsem!

(Megöleli Norinát)

Visszatértél énhozzám?

NORINA

Átölellek, drága férjem!

Átölellek, drága férjem!

Látod, itt van hű Norinád!

Látod, itt van hű Norinád!

BLINVAL

Drága párom, édes kincsem!

Drága párom, kis szívem!

(durván félbe szakítja)

Norina, Norina meghalt.

(Újból megöleli Norinát.)

Cristinám, most örvendj vélem!

Cristinám, most örvendj vélem!

Cristinám, örvendjünk együtt!

EUSTACHIO

(Most kell innen halkan lépnem,

csöndes lesz most minden …!)

(El akar futni)

CRISTINA

(Belép, feltartóztatja Eustachiót.)

„Arrét les pieds!”

EUSTACHIO

(megtorpan)

(Újabb jelenetbe kezdünk!)

BLINVAL

(Norinához)

Örvendezzünk!

NORINA

Nem.

CRISTINA

(csendesen Eustachióhoz)

(Mondd, Blinval ezredes mérges?)

EUSTACHIO

(Inkább őrjöng, kedves lányom!)

BLINVAL

Drágaságom, drágaságom!

CRISTINA

(„Et pourquoi vous nous quittez?
Pourquoi?”)

EUSTACHIO

(Cristinához, Blinvalra értve)

Félek, mészárlásba kezd.

BLINVAL

Örvendj vélem!

CRISTINA

(Eustachiohoz)

„No, restez,

Monsieur, restez!”

NORINA

Nem! Nem!

EUSTACHIO

Nem, nem!

Rám támadhat s végem lesz

BLINVAL!

Drágaságom, drágaságom!

Örvendj vélem!

NORINA

Nem! Nem! Nem!

CRISTINA

Restez, Monsieur, restez!”

EUSTACHIO

Nem, nem, nem, nem!

NORINA

(Cristinához)

Hát, most rád akadtam végre,

férjcsábító ócska cafka!

CRISTINA

Még hogy én egy ócska cafka?!

Még hogy én egy ócska cafka?!

BLINVAL

(Eustachióhoz)

Lám csak, ez egy kűrtös féle,

ki a tisztjét odahagyta!

EUSTACHIO

Világhírű orvos vagyok,

bárki fia megmondhatja!

NORINA

(Cristinához)

Mi dolgod az ezredessel?

BLINVAL

(m.f.)

Indulónkat fújd el egyszer!

EUSTACHIO

(Blinvalhoz, sírva)

El ne áruljon, az Égre!

CRISTINA

(Norinához, nevetve)

Ön a neje, ön „sa femme”?!

Hahahaha!

NORINA

Úgy van, rád akadtam végre,

férjcsábító ócska cafka!

BLINVAL

Indulónkat fújd el egyszer!

CRISTINA

(gúnyosan)

Ön „sa femme”?

EUSTACHIO

Csak fel ne fedjen!

CRISTINA

Ön az asszony?

NORINA

Én.

BLINVAL

Fújd a nótát vagy véged lesz!

CRISTINA

Ön „sa femme”?

EUSTACHIO

Irgalom!

NORINA

Úgy van.

CRSITINA

Hahaha!

(Blinvalhoz)

„Ah! vous badinez.”

A neje már „vieille”, fogatlan „sa bouche”,

nem jó „son oreille”, beteg lesz „qui touche”,

és kancsal „son oeil”, hiányzik „une jambe”,

ül „dans un fauteil”, vitetve magát!

Egy szóval: „horreur, un monstre esecrable”,

kishíján „elle meure” és viszi „le Diable”,

„J’aurais de Flimond la main” és a „coeur”,
s az öreg „tuteur” meghal „chagriné”.

Meghal „chagriné”, meghal „chagriné”, meghal „chagriné”.

NORINA

(Cristinához, utánozva őt)

A neje már „vieille”, fogatlan „sa bouche”,

nem jó „son oreille”, beteg lesz „qui touche”,

és kancsal „son oeil”, hiányzik „une jambe”,

ül „dans un fauteil”, vitetve magát?

Én lennék „horreur, un monstre esecrable”?

Énbennem van „coeur”, vigyen el „le Diable”!

Hagyd békén Blinvalt vagy „fureur” tör rám,

segít a „tuteur”, lesz nagy „fricassée”!

Az ám, az ám, lesz nagy „fricassée”!

Az ám, az ám, lesz nagy „fricassée”!

Az ám, az ám, lesz nagy „fricassée”!

CRISTINA

Lám! Lám! Lám! Lám!

Meghal, meghal, meghal „chagriné”!

Meghal, meghal, meghal „chagriné”!

BLINVAL

Csak fújd azt a kűrtöt!

EUSTACHIO

De miféle kűrtöt?

BLINVAL

Csak fújd azt a kűrtöt!

EUSTACHIO

Óh, jaj lesz nekem!

BLINVAL

Hadd halljam a nótát!

EUSTACHIO

Óh, jaj lesz nekem!

„Tutututu…”

BLINVAL

Csak fújjad, hogy meghalt az asszony!

Hogy meghalt az asszony!

Csak fújjad! Csak fújjad!

Csak fújjad, hogy meghalt az asszony,

trallallérallá!

És zárd rá az ajtót,

hogy vissza ne másszon!

CRISTINA

A neje már „vieille”…

NORINA

A neje már „vieille”…

EUSTACHIO

Segítség, csak erre!

BLINVAL

A kulcsot te nyeld le!

EUSTACHIO

Egy kulcsot lenyeljek?!

BLINVAL

Ne jöjjön kísértet!

EUSTACHIO

Ki halt meg, ki élhet?!

BLINVAL

A sírból kikelve ne érhessen el!

Te rejtsd el a kulcsot, ne térhessen vissza!

EUSTACHIO

Már száraz a torkom,

fáj mindegyik bordám!

Tán reggelig fújnám,

ha nem halok meg!

Ha nem halok meg!

Ha nem halok meg!

Ha nem halok meg!

BLINVAL

Az asszonynak vége!

EUSTACHIO

De éljen, ki él még!

BLINVAL

Te fújjad a kűrtöt!

EUSTACHIO

Tutututú!

NORINA

Most rádtaláltam végre,

megvagy hát, te ócska cafka!

Férjeket csábítsz, te útszéli fajta!

Ez már a „fureur”, hogy vinne el a „Diable”!

Segít a „tuteur”, lesz ma itt nagy „fricassée”!

BLINVAL

(Norinához)

Jer, drága Cristina,

hadd járjuk, csak járjuk a táncot!

Hogy meghalt Norina,

most én leszek a párod!

Jer, drága Cristina,

hadd járjuk, csak járjuk a táncot!

Hogy meghalt Norina,

most én leszek a párod!

EUSTACHIO

Ne rángasson engem,

már semmit sem látok!

Hadd éljünk, míg élünk,

és növesszünk ráncot!

Ne rángasson engem,

már ruhámat vesztem!

BLINVAL

Te, doktor, csak fújjad!

EUSTACHIO

Hát, előlről kezdjük?!

BLINVAL

Jer, édes kis angyal!

EUSTACHIO

Irgalmazzon, kérem!

BLINVAL

Jer, éjjel és nappal…

EUSTACHIO

Egy doktort az sokkol…

BLINVAL

… csináljunk „jassé”-t!

EUSTACHIO

ha zeng a „jassé”!

BLINVAL

Csak fújjad a kűrtöt,

csináljunk „jassé”-t!

EUSTACHIO

Tutututú!

Hogy fújjak jassé-t?!

BLINVAL

Itt jókedvű bál van!

Jer, éjjel és nappal, jer, éjjel és nappal

csináljunk „jassé”-t!

 (Távoznak.)

Recitativo

Tizenegyedik jelenet

Darlemont és Frank

DARLEMONT

(Belép Frankkal beszélgetve)

Ej, menj már! Hogy az ezredes…

FRANK

Komolyan mondom: egycsapásra lett

dühöngő őrült! Nyugodtnak tűnt még eleinte,

nejét emlegette, s hogy alig bírja

elviselni a látványt, mert szegény asszony őrült…

Mire én mondom, hogy az ön húga egy napja érkezett,

soha nem volt őrült… Ekkor dühöngeni kezdett.

DARLEMONT

Nekedugrott, mondd csak? Ütlegelni kezdett?

FRANK

Nem.

DARLEMONT

Az lesz majd igazából őrjöngési roham.

Mindenesetre figyelj,

ha az ezredest látod, vagy ha csak hallod,

légy óvatos!

(Frank távozik.)

Világos minden:

mindenre rájött és most játszik,

híre megy ennek, és aztán nevetség tárgya lehetek!

(meglátja Eustachiót)

Don Eustachio!

(Eustachio elé megy.)

Tizenkettedik jelenet

Eustachio és Darlemont

EUSTACHIO

(gyászos ábrázattal belép)

Quondam don Eustachio!

Már nem egyébb, csak egy nyöszörgő félhalott.

DARLEMONT

Foglaljon helyet!

EUSTACHIO

Bár tudnék!

DARLEMONT

Mi baj?

EUSTACHIO

Alfelem táját – tisztesség ne essék szólván –

pépesre verték…

DARLEMONT

De mondja, hogyan történt?

EUSTACHIO

Mert az ezredes, - ehhez kétség nem fér:

nem volt épeszű ember,

mikor eljött e házba, bolond volt már,

ám a nejét meglátva, és azt a libát,

hirtelen új hoppáré tört ki rajta;

kiabált, hogy csináljak nagy „Jassé”-t meg „Bourée”-t,

maj hogy lábujjhegyen járjak, mint egy táncoló pincsi,

egy „tour de main”-t.

De én nem vagyok táncos, sose voltam…

Mikor látta, hogy tovább járni nem bírom,

kézbe vette azt az átok verte fütykösét…

Csak a jó Ég meg én tudhatjuk, hányszor,

s milyen durván csalta ki szemem könnyét…

DARLEMONT

Óh, szegény ember!

Most nyomban hívatok egy kirurgust!

EUSTAHIO

Dehogy! Még híre futna majd,

hogy az ön intézetében orvost vernek!

DARLEMONT

Ez igaz. Beszélek rögtön az ezredessel…

EUSTACHIO

Helyes!

DARLEMONT

Én mérlegeltem mindent, ez lesz a legjobb.

(feldúltan távozik)

EUSTACHIO

Dühös Darlemont is, pedig megfontolt elme,

ám ez a veszett kutya fölhergelte!

Tizenharmadik jelenet

Cristina, előbbi

CRISTINA

(az ajtóban)

(Egyedül van a doktor.)

EUSTACHIO

Nincs mit tenni; ha gyorsan el nem hordom az irhám,

ha az orvosi állást nem teszem félre,

az intézetből én nem jutok ki élve!

CRISTINA

(félre)

(Blinvalnak írtam, hogy vigyen el e házból,

mentsen meg amint lehet;

szeretném, ha a doktor

levelem átadná őnéki gyorsan.)

EUSTACHIO

(figyeli Cristinát)

(Fordul… Siet… Szökdécsel… Ide készül…)

CRISTINA

Ah!

EUSTACHIO

Nos? (Megyek!)

CRISTINA

Ön elmegy?

EUSTACHIO

Amint lehet.

CRISTINA

Ilyen könnyen itthagy engem?

EUSTACHIO

Drágám, szeretném fejemet épségben tudni.

CRISTINA

Mi baja, hogy máris el akar futni?

EUSTACHIO

Még egyelőre semmi,

épp ezért indulok…

CRISTINA

Nem, még maradjon!

Egy szívességet kérek.

EUSTACHIO

(Talán pénzt akar kölcsön?)

CRISTINA

Ön hallgat?

EUSTACHIO

Miből adjak én kölcsön? Sietek, kérem.

(indul.)

CRISTINA

(Én nem engedlek innen!)

(epedő sóhajjal)

Ah!

EUSTACHIO

(hozzásietve)

Ejnye, kedves lányom, megszakasztod a szívem!

No. 5. Duett

Cristina - Eustachio

CRISTINA

Az a drága pici cuki maci fejed!

EUSTACHIO

Nagyon bájos, de én azt hiszem, most megyek...

CRISTINA

Nagyon vágyom rá, hogy együtt legyek veled.

EUSTACHIO

Na, nem, arról szó sem lehet, szó sem lehet!

CRISTINA

Te meg én, „ avec moi”!

EUSTACHIO

Mint agglegény, nincs módom rá!

Nem, nem, nem, nem, nincs módom rá!

CRISTINA

Cuki-muki pici maci, cuki-muki pici maci!

EUSTACHIO

Köszi, köszi, köszi, köszi, köszi!

CRISTINA

(kacéran és csábítóan)

Óh, de szépen tudsz fütyölni!

„Mon très cher, aimable ami!”

EUSTACHIO

(Ördögadta!)

CRISTINA

Engem jobban vonz a füttyöd, mint a kölni.

EUSTACHIO

(De jól adja!)

CRISTINA
„Mon charmant, gracieux, joli.”

EUSTACHIO

(Isten úccse, visszatart!)

CRISTINA

„mon ami trés cher, mon ami charmant,

mon ami gracieux, mon ami joli”

Bárcsak együtt lennénk mindig,

bárcsak együtt lennénk mindig!

„Charmant, joli”

EUSTACHIO

(Milyen rafinált kis fruska!

Ördögadta, de jól mondja,

Isten úccse, visszatart!)

CRISTINA

Édes, te jó szívű, te jó szagú!

EUSTACHIO

(Mire mehet ki a játék?)

CRISTINA

Te géniusz! Finom és illatos! Pici cuki mackó!

EUSTACHIO

(Rajta bár keresztüllátnék!)

CRISTINA

Rózsabimbóm! Földi eprem!

EUSTACHIO

Hogy jön ide rózsabimbó?!

CRISTINA

Pici pufi pocak pocok!

EUSTACHIO

Hogy kerül ide a pocok?!

CRISTINA

Földi eprem, rózsabimbóm!

EUSTACHIO

Hogy jön ide ez a bimbó?

CRISTINA

Cuki-muki pici mackó!

EUSTACHIO
Köszi, köszi, köszi, köszi!

CRISTINA

Bárcsak együtt lennénk mindig!

EUSTACHIO

Sajnos nem lesz módunk rá!

Nem, nem, nem!

Nincs módunk rá!

CRISTINA

Csak te meg én!

„Bon, bon, bon”

EUSTACHIO

Mint agglegény,

nincs módom rá.

Hízelgése meglep néha;

célját kívánnám még tudni.

CRISTINA

Itt egy írás, melynek még ma

Blinval úrhoz el kell jutni...

EUSTACHIO

Adjam át?!

CRISTINA

Az ezredesnek.

EUSTACHIO

Nem teszem meg semmi képpen,

ki van zárva, nem, nem, nem!

CRISTINA

Nem?

EUSTACHIO

Nem.

CRISTINA

(őrjöngve)

„Ah! Frippon! Ah! ventre blue!”

Hát, nem számíthatok rád?!

EUSTACHIO

(Jaj, a körme rettentő,

elhagy minden bátorság!)

CRISTINA

„Ventre bleu!”

EUSTACHIO

Úgy bizony!

CRISTINA

(beszélve)

„Ventre bleu! Fripon!”

EUSTACHIO

(beszélve)

Amit akar, csak ne emeljen rám kezet!

CRISTINA

Azt csinálod, amit mondok,

vagy, ha nem, meg fogod bánni:

összekarmolom az orrod,

kitépem a hajadat.

Csúful össze-vissza téplek,

csúful össze-vissza…

EUSTACHIO

(félbeszakítja)

Hol az írás!

Adja az írást!

CRISTINA

Ah! Átveszed? Akkor…

(kedvesen)

Jöjj ide, cuki-muki husi pasi, maci doki,

úgy szeretlek, majd’ megeszlek,

nem eresztlek téged!

Jöjj ide, pici poci, zsebi doki,

ha van esze, hoci-nesze,

mind megkapja, amit érdemel!

(Drága hölgyek, itt a példa,

én a célt hogy’ érem el.)

EUSTACHIO

(elveszi a levelet)

(Hogyha végre elmegy innen,

száz cafatra tépem el.

Csak száll a fecni, száll a fecni

majd a fényes égre fel.)

CRISTINA

Ugye, meg is kapja még ma?

EUSTACHIO

(hezitálva)

Hogyne, persze, hogyne, persze!

CRISTINA

Bizony Isten, bizony Isten?

EUSTACHIO

Hogyne persze, hogyne, persze!

CRISTINA

Bizony Isten? Bizony Isten?

EUSTACHIO

Ugyan, dehogy, szó se róla!

CRISTINA

(felfortyan)

Szó se róla, vagyis nem?!

EUSTACHIO

Ugyan, dehogy, hogy ne volna!

CRISTINA

Szó se róla?

EUSTACHIO

Hogy ne volna?! Hogy ne volna?!

CRISTINA

Jöjj ide, cuki-muki husi pasi, maci doki,

úgy szeretlek, majd’ megeszlek,

nem eresztlek téged!

EUSTACHIO

Ah, te ritka ravasz fruska,

sajnos nálad van a puska,

azzal löksz a rókalukba,

hogy a vesztem érjen el!

CRISTINA

(Drága hölgyek, itt a példa,

én a célt hogy’ érem el.)

EUSTACHIO

(elveszi a levelet)

(Hogyha végre elmegy innen,

száz cafatra tépem el.

Csak száll a fecni, száll a fecni

majd a fényes égre fel.)

CRISTINA

Cuki-muki duci fóka!

EUSTACHIO

Hogy ez milyen ravasz fruska!

CRISTINA

Ugye fini ez a móka?

Pici duci husi pasi, pici duci husi pasi,

cuki-muki maci doki,

te vagy, aki érdekel!

EUSTACHIO

Sajnos nálad van a puska,

óh, te ritka ravasz fruska,

sajnos nálad van a puska,

azzal löksz a rókalukba,

hogy a vesztem érjen el!

Óh, te ritka ravasz fruska,

sajnos nálad van a puska,

azzal löksz a rókalukba,

hogy a vesztem érjen el!

CRISTINA

Az, ki engem érdekel!

                           

Az élet szép! Az élet szép!

EUSTACHIO

Száll a fecni szerteszét!

Száll a fecni szerteszét!

Száll szerteszét!

(távoznak.)

Recitativo

Tizennegyedik jelenet

Darlemont és Blinval

DARLEMONT
Ő, doktor don Eustachio.

BLINVAL
Biztosan kürtfújásból doktorált…

DARLEMONT
De hogy’ jön ide most a kürtfújás?

BLINVAL
Ha tudni kívánja,

tudhatja: katonaszökevény,

ezredkürtösként szolgált, mégpedig nálam.

DARLEMONT
Meg kell mondjam: sejtettem.

Óh, itt van az ön bolondja!
(kinéz)

BLINVAL

Itt. Legyen kettesben most,

mégpedig azzal, ki éppen olyan bolond!

Tizenötödik jelenet
Darlemont, Blinval, Norina.

Norina a csembalóhoz ül és leüt

egy akkordot;

Blinval magához vesz egy hegedűt

és játszani kezd.

DARLEMONT

(félre)

(Így van rendjén: a béke hamarosan helyre áll.)

BLINVAL
(Nem akar szólni, hát, zongorázik.

No, jól van, muzsikálok én is, itt van egy hangszer.)
(Veszi a hegedűt, és játszani kezd.)

(Norinához)
Ejnye, hallja! Mit kísérget engem?

Csak játssza szépen, amit maga kedvel!

Majd én is azt zenélem, ami tetszik.

NORINA
(Lám, durva lett a lelke!

Kemény, üres a szíve,

látszik az arcán!)

(hangosan énekeli, kísérettel)

Ám imádom…!

BLINVAL
(Még sokkal szebb lett. Milyen vonzó és kellemes…

Légy észnél! Párod egy csalfa nő!

Ésszel! Ésszel!Egy csalfa nő!

Most váltsunk hangszert!)

NORINA
(énekel, Blinval bőgőn kíséri)
Thyrsus Cloristól távol

Jó kedvben élt, vígan táncolt;

Clorisnak hű szíve gyászolt,

siratta őt szűntelen,

a csalfa hűtlent, a csalfa hűtlent.

BLINVAL
(A hűtlent!)

NORINA
A szívében új tűz lángolt,

elhagyta Thyrsus a párját,

Clorisnak hozva halálát,

zord sírba hullt érte,

ám sírig híven, mind a sírig híven.

BLINVAL
(Oly híven!)
Nos, hölgyem, talán a tiszt úr,

kit várni tetszik, nem is dalol semmit?

NORINA

(fölkel)
Mondja, uram, a bájos kislány,

akit lovaghoz illőn

a tébolydáig kísért, nem adott okot

ennél jókedvűbb dalra? Csak tán nem kokott?

BLINVAL
Tudja meg: ez a boldog kapcsolat nagyon friss még.

Nem úgy az öné, az bizonyára antik,

előbb indult mint férjhez ment volna

Blinvalhoz, így hiszem én.

NORINA
(Ha így hiszi, csak higgye!)
Az ám! Micsoda délceg, hetyke hadnagy!

Óh, drága…  (Egy nevet! Ördögöt!)

(nevet keres képzeletbeli szerelmének)

(Tudom, megvan!)

Szívem csücske, kicsi Cristian Fourcault-m!

Hozzám visszatérsz, visszatérsz!

Három év múltán ma végre újra látlak!

                                      

BLINVAL

(gúnyosan, szemrehányón)
Ha úgy kívánja,

én magam indulok érte el,

és ezen nyomban ide hozom őt.

NORINA
Kedves, kedves,

de ezzel igazán nem terhelném…

BLINVAL
Óh, dehogy terhel! (Megfojtom!)

NORINA
Tán elég, hogyha szalajt érte valakit…

BLINVAL

Kit küldjek?

NORINA
Egy tisztiszolgát?

BLINVAL
Hogyne kérem! (Megüt a guta!)

NORINA
És kérem, legyen kedves megüzenni,

hogy Norina várja, nem bír pihenni,

nem is alszik, nem eszik, nem is…

BLINVAL
(Most megölöm rögtön!)

NORINA
Könnyek közt tölti el a napot, az éjt…

Úgy lelné vigaszát…

BLINVAL
Ebből ennyi elég.

N. 6. Duetto

Norina - Blinval

(kiáltva)

Tisztiszolga!

(gúnnyal)

Szolgám, hallod, indulj futva

Cristian Fourcault hadnagy úrhoz

azt, mit hallasz, rögtön tudja,

szóról szóra mondd el nyomban!

Tájékoztasd, mily nagy gond van,

bárhol lenne, jöjjön gyorsan, ide gyorsan, ide gyorsan,

mert a méltóságos asszony,

attól félünk, meghal nyomban,

őt a vágy felőrli ám!

Belepusztul, belepusztul,

belepusztul, belepusztul,

mert a vágy felőrli ám!

Belepusztul, ha a tiszt úr

nem jön idejekorán!

Ah, ah, ah, ah!

Vége lesz, ha nem jön nyomban,

mert a vágy felőrli ám!

NORINA

Házi szolgák!

Mondják meg a Párizs széli

szende arcú hölgyeménynek,

Blinval bácsi arra kéri,

jöjjön, mert ő így nem élhet.

Mindenképpen látni vágyik,

már nem bírja éjszakáig.

Igyekezzen, igyekezzen, igyekezzen ide már!

Mert a lélek, attól félek,

őbelé csak hálni jár,

bár ő azt mással kíván,

de a lélek, attól félek,

őbelé csak hálni jár!

Gyönge már – korral jár!

És a lélek, attól félek,

őbelé csak hálni jár,

és a lélek, attól félek,

őbelé csak hálni jár!

Hálni jár belé a lélek,

látogassa meg talán!

BLINVAL

Ám, ha itt, e kedves hölgyről

megtudnád, hogy mégsem bolond,

akkor mondd neki, hogy férje,

aki hűséget ígért,

azt komolyan is vette,

igen, komolyan is vette máig!

Mondd csak el, ha épelméjű,

hogy a hadnagyról nem tudtam,

én nem tudtam, hogy egy dragonyosnak

adta a szívét!

Nem tudtam, hogy énelőttem

másnak adta a szivét.

Mondd csak el, ha épelméjű, épelméjű, épelméjű,

mond csak el azt, hogy a férje

ma is szépnek-jónak tartja,

s nem zavarja, ha előtte

másnak adta a szívét.

Mondd el néki, hogyha hagyja,

hogy a férjét nem zavarja,

hogy egy dragonyosnak adta

őelőtte a szívét!

Vége lesz, ha nem jön nyomban!

Ah, ah, ah, ah!

jaj, a vágy felőrli már!

Ah, ah, ah, ah!

Jaj, a vágy felőrli már, felőrli már!

NORINA

Hahaha! Hahaha!

Ezt mondja rám? Pont rám?

Nem hiszem el!

Hahaha! Drága lélek, drága lélek!

Hívd a párizsszéli hölgyet,

mert a bácsi látni vágyik,

Blinval bácsi várja azt a kisleányt,

várja már,

Sajnos félek, már a lélek

őbelé csak hálni jár!

Látogassa meg talán.

Uh, uh, uh!

Látogassa meg talán,

látogassa meg talán!

NORINA

Énrám mondta ezt?

BLINVAL

Csak, ha nem őrült…

NORINA

Pont rám? Pont rám? Pont rám?

Szájhős úr, kérem,

ha meg nem sértem,

öné az érdem

ezen a téren;

a szőke herceg,

fecseg és henceg,

csacsog és ámít,

locsog és kábít,

udvarol erre,

hazudik arra:

a neje rusnya

öreganyó!

Ezen a téren

magas az érdem;

a szőke herceg

hazudik, henceg:

a nejem rusnya, rusnya, rusnya, rusnya

öreganyó;

de milyen rusnya, rusnya,

a nejem rusnya,

de milyen rusnya, rusnya, rusnya

öreganyó!

BLINVAL

Emberek erre,

a bolond őrjöng!

Ez őrjöng!

Hamar a kötelet,

a pirulát!

Ápolók! Ápolók!

A bolond őrjöng!

Ide csak, erre, a bolond őrjöng!

Hamar a kötelet, a pirulát!

Csélcsap nagyasszony,

nem vagyok küldönc;

tán mást szalasszon,

ha férfit üldöz;

ha kell egy hadnagy,

ne én szaladjak!

Ha jön egy ezred,

mindene reszket,

a hadnagy ott van,

kocsiba gyorsan,

utána máris!

De ragyogó!

Ha maga csélcsap,

ne engem küldjön,

ne legyen jégcsap,

kocsiba üljön,

hadnagya ott van,

rohanjon gyorsan,

szaladjon máris,

de ragyogó!

NORINA

Emberek, erre! A bolond őrjöng!

Nagy láncokat ide!

Hozzák a kötelet!

BLINVAL

De ne, ne, ne, ne , ne!

Ne engem küldjön

a hadnagy úrhoz,

öleli máris,

de ragyogó!

NORINA

Kötelet rá!

Azonnal kötelet tegyenek rá!

Szájhős úr, kérem,

ha meg nem sértem…

BLINVAL

Csélcsap nagyasszony,

nem vagyok küldönc.

NORINA

Öné az érdem

ezen a téren.

BLINVAL

Ha kell egy hadnagy,

ne én szaladjak!

NORINA

Hazudik folyton:

a nejem rusnya, a nejem rusnya

öreganyó!

De rusnya, rusnya, rusnya!

A nejem rusnya, a nejem rusnya

öreganyó!

BLINVAL

Követi máris,

Lyon vagy Párizs…

Hol az a drága,

hol az a drága,

a ragyogó?

Követi máris,

Lyon vagy Párizs!

Hol az a drága,

hol az a drága,

a ragyogó?

NORINA

Ez borzasztó! Ez borzasztó!

Szörnyű! Szörnyű!

Az.

BLINVAL

Mily aggasztó! Mily aggasztó!

Nem vagyok küldönc,

de maga csélcsap.

Az.

BLINVAL

Tiszta szívből szánlak téged.

Feslett nő vagy, fájlalom.

NORINA

Elveszítlek, nagy kár érted.

Mind a sírig bánhatom…

BLINVAL

(A homlokát ütögeti)
Itt volt egykor!

NORINA
Mi?

BLINVAL
Hát, az eszem.

NORINA
És most?

BLINVAL
Most meg nyoma sincs!

NORINA
Ne mesélj!

BLINVAL

Nyoma sincs!

NORINA

Ne mesélj!

BLINVAL

Nyoma sincs!

NORINA

Mire várjunk akkor tétlen?

Tudnék annál jobbat is!

Én haza megyek holnap,

elütöm az időt:

majd összeszedek gyorsan

pár ügyes szeretetőt.

A táncokat a bálon,

egy tábornaggyal járom,

Egy brigadéros reggel,

ebéd egy strázsamester,

a vacsora egy hadnagy,

kis maradékot kaphat

a baka meg a zászlós,

a teljes hadsereg!

Úgy van, kis maradékot kaphat

majd a teljes hadsereg!

Úgy van, kis maradékot kaphat

majd a teljes hadsereg!

Az ezredes úr esze

megjött vagy nem jött meg?

BLINVAL

Ma nyeregbe is szállok:

Itália a cél.

Ti kedves régi lányok,

– mind felkereslek én!

Volt Rómában egy grófnő,

az imádta, ki jól lő,

egy genovai fess nő,

és Pármában egy festő,

és Lodiban két árva

és Nápolyban egy zárda,

egy kalaposnő lánya,

kit nem nevezek meg!

Nem mondom meg

a neveket, de tudd meg,

volt még rengeteg!

Volt rengeteg, volt rengeteg…

Egy kalaposnő lánya,

kit nem nevezek meg.

NORINA

A táncokat a bálon

egy tábornaggyal járom.

BLINVAL

És Lodiban két árva,

és Nápolyban egy zárda!

NORINA

Egy brigadéros reggel,

ebéd egy strázsamester.

BLINVAL

Vár rómában a grófnő,

az imádta, ki jól lő!

NORINA

Még elég sokan vannak:

a vacsora egy hadnagy,

majd maradékot kaphat

pár baka meg a zászlós!

BLINVAL

Egy genovai fess nő,

és pármában egy festő,

és Lodiban két árva,

Nápoly: egy egész zárda!

NORINA

Én hazamegyek holnap,

elütöm az időt:

majd összeszedek gyorsan

pár ügyes szeretőt!

BLINVAL

Ma nyeregbe is szállok:

Itália a cél!

Ti kedves régi lányok,

mind felkereslek én!

NORINA

A vacsora egy hadnagy!

BLINVAL

Volt Pármában egy festő!

És Nápolyban egy zárda,

s egy kalaposnő lánya,

egy kalaposnő lánya,

egy kalaposnő lánya,

kit nem nevezek meg!

Nem mondom meg a neveket,

de tud csak meg: ezen kívül nem is egy

volt: rengeteg!

Az ezredes úr bölcs volt

és nem tétlenkedett!

Az ezredes úr bölcs volt

és nem tétlenkedett!

Ezt tudd csak meg, ezt tudd csak meg,

ezt tudd csak meg!

NORINA

Kis maradékot kaphat

a teljes hadsereg!

Kap majd a baka meg a zászlós,

a teljes hadsereg!

A hadsereg, a hadsereg, a hadsereg,

a hadsereg, a hadsereg,

a teljes hadsereg, a teljes hadsereg,

a hadsereg, a hadsereg

hadd kapja meg!

Mindketten távoznak.

Tizenhatodik jelenet
Darlemont, Eustachio, majd Frank.

Recitativo

EUSTACHIO

(Darlemont-nal belépve)
Darlemont, csak önben bízom.

DARLEMONT

Majd elintézem én!

(kiált)

Frank, gyere be!

FRANK

(bejön)
Mit parancsol?

DARLEMONT
Az ezredes még itt van?

FRANK
(a belépő Blinválra mutatva)

Nézze csak, éppen jön!

Tizenhetedik jelenet
Blinval, előbbiek.

EUSTACHIO

(Ilyen se volt még: nincsen nála fütykös!)

DARLEMONT
Ezredes úr, ez a félholt ember arra kéri,

legyen kegyes, s erre kérleli Darlemont…

BLINVAL
Csak még egyszer láthassam Norinát,

azután mindent elfeledek, ha kell.

Utolsó jelenet
Norina, Cristina, Venanzio és előbbiek.

NORINA

(Belép kézenfogva vezetvén Cristinát)
No, jöjjön, nincs mitől félni; nem vagyok őrült.

CRISTINA
„Que est, que est ça?”

(Belép Venanzio)

VENANZIO
Milyen erőszakos!

NORINA

(Cristinához)
Ez az úr mit is ígért,

mikor veszi el önt?

CRISTINA
Majd, ha a neje végre a „tombeau”-ba száll.

NORINA
Mit is mondott neje korára nézve?

CRISTINA
Öreg, közel a „mourir”.

BLINVAL
S ki kezdett el szerelmet emlegetni?

CRISTINA
„Moi.” Olyan nagyon szép és délceg férfi.

NORINA
Nade mért mondta azt, hogy vénasszony vagyok?

BLINVAL
Én? Hogy levakarhassam ezt a piócát.

NORINA
De Párizs felé jöttél, s nem Lyonba mentél…

BLINVAL
Parancsra jöttünk: pártütés készült.

És néked itt mi dolgod?

Sietve jöttél tegnap…

NORINA
Megszerezni a címed, azért jöttem,

nem talált rád a posta, mióta neved

büszke „báró” előtagot kapott.

(szemeit szárítgatja)

BLINVAL
Bizony, így van! Én vagyok bolond,

hogy a hűségedben kétkedni mertem.

CRISTINA

(Ájulást színlelve Eustachio karjába

hanyatlik)
Ah! Ah! Ah!

(Norina Cristinára veti magát)

DARLEMONT

(Intőleg Norinához)

Legyen óvatos! A körme nagyon éles!

VENANZIO
Bekrepált a kis mafla!

CRISTINA
Bekrepálsz te, vén marha!

„Très bien” vagyok, és örülök hogy boldog ez a pár.

(a Darlemont)
Egyedül öntől kérem,

ez a keselyű többé

ne helyezhesse rám a karmát!

DARLEMONT
Hogyne, maradjon csak nálam

míg segítségem révén meg nem kapja

járandóságát,

a zsugori meg menjen!

VENANZIO
(Most fakad el az epém!)

DARLEMONT
Én az ezredes úrtól

elnézést kérek…

BLINVAL

(mosolyogva)

Jól jött ez az őrületes ötlet,

visszanyertem egy hitvest,

aki hűséges, szeretetreméltó!

NORINA

És semmi mást nem áhít,

mint visszanyerni a szíved;

hűségem díja,

hogy újra éled szerelmed.

No. 7.

Aria

Norina

Oly rég csak erre vágyom:

a szívem nyugalmat leljen,

bánat, bánat ne kínozza lelkem,

rossz álmom már szálljon el!

Oly rég csak erre vágyom:

e szív nyugalmat leljen;

bánat ne kínozza lelkem,

rossz álmom már szálljon el!

Bánat ne kínozza lelkem,

rossz álmom szálljon el!

Több bánat már nem ér, szálljon el,

tán álom volt.

Nem más, rossz álom,

most szálljon el!

Nem kell több kínban vergődnöd szívem,

dobbanhatsz már, dobbanhatsz újra vígan!

Szerelmed győzött, kitartott híven,

elnyerted jutalmadat.

BLINVAL

Hű szerelmedet látom,

én többre nem is vágyom,
és nem kell már kiállnom

több megpóbáltatást!

NORINA
Férjem, Cristina, bácsi!

Ah! Ránk boldog élet vár!

CRISTINA, EUSTACHIO és BLINVAL
Az őrületnek vége,

a téboly megszűnt végre,

a nyugalomnak réve,

a boldog élet vár!

NORINA

Minden asszony, jól megérti;

tudja mind jól, hogy mennyit érünk.

Hősök, bölcsek, – megannyi férfi!–,

csakhogy egysem ér fel vélünk,

mert a nőt gyöngének tartja,

ámde támaszt nála vár!

Bár a nőt gyöngének tartja,

ámde támaszt nála vár.

Bár a nőt gyöngének tartja,

ámde támaszt tőle vár.

EUSTACHIO

A bűneinket bánjuk,

mit van mit tenni mást!

CRISTINA

Mind jókedvűen zárjuk

e víg bolondozást.

EUSTACHIO, BLINVAL majd CRISTINA

Mind jókedvűen zárjuk

e víg bolondozást,

e víg bolondozást,

e víg bolondozást!

NORINA

Ah!

Bár a nőt gyöngének tartja,

ámde támaszt nála vár,

így a végső szó hatalma,

bárki látja: nékünk jár!

Így a végső szó hatalma,

bárki látja: nékünk jár!

Bár a nőt szolgának tartja,

ámde támaszt nála vár,

és a hatalmunk ebben áll!

Bárki látja: az nékünk jár,

az nékünk jár,

az nékünk jár!

EUSTACHIO, BLINVAL, CRISTINA

Víg jókedv vár!

 

VÉGE

Ez a fordítás az Operaház 2015 szeptemberi magyarországi ősbemutatójához készült.