Weber – Planché: OBERON, avagy A TÜNDÉRKIRÁLY ESKÜJE

OBERON avagy a TÜNDÉRKIRÁLY ESKÜJE

Romantikus opera három felvonásban

Szövegkönyv
írta James Robinson Planché
Christoph Martin Wieland OBERON című drámája
és a 13. századi francia regény Huon de Bordeaux alapján

Zenéjét szerezte: Carl Maria von Weber

Premier
1826, április 12 London (Covent Garden)

Szereplők
OBERON (Tenor)
TITÁNIA (Színész/Táncos)
PUCK (Mezzoszoprán)
HUON DE BORDEAUX herceg (Tenor)
SHERASMIN (Bariton)
REZIA (Szoprán)
FATIMA (Mezzoszoprán)
Két SELLŐ (Mezzoszoprán)

Prózai szerepek:
DROLL
HAROUN AL RASHID kalifa
NAMOUNA
BABEKAN
ABDALLAH
ALMANZOR
ROSHANA
NAGY KÁROLY CSÁSZÁR

Kórus
tündérek, hölgyek, lovagok, őrök, rabszolgák, sellők, stb.

Helyszín: Tündérország

Idő: Mesebeli időkben

Nyitány

DROLL
Hadd, meséljem el, hogy békült ki a feleségével, Titániával, a gazdám, Oberon, a tündérkirály két halandó ember szerelme révén!

ELSŐ FELVONÁS

ELSŐ JELENET

Gyönyörűen virágzó kert Oberon tündérkirályságában. Oberon alszik a virágok között, manók, és tündérek állják körül, akik, az ének kezdetéig szinte alig mozognak. Ahogy a kórus elkezdi az éneket, előjönnek a tündérek, és különböző pozitúrákat felvéve a manók mellé állnak. Mindegyikük fején liliomkoszorú, és kezükben is liliom.

Bevezetés

TÜNDÉREK KÓRUSA
egészen lágyan énekelve

Csitt, vigyázz, manó, légy halk!

Szállj, suhanj, ne üss nagy zajt!

Fürge ér, te hallgass el! Ne zúgj!

Lenge szél, ne énekelj! Ne súgj!

Pimasz szúnyog mit repdes?!

Mafla méhe, innen hess!

Édes álom lepte meg;

jó királyunk, szendereg!

Végre tán pihenni bír,

lenne álma balzsamír!

SZÓLISTÁK

Tündér király, ne gyötrődj hát,

szép álmod hozzon békét rád!

Csend! Csönd! Lent! Fönt!

Tündérkirály, ne gyötrődj hát,

szép álmod hozzon békét rád!

KÓRUS

Csitt, manó, ne üss nagy zajt!

Szállj, suhanj, de légy most halk!

Fürge ér, te hallgass el! Ne zúgj!

Lenge szél, ne énekelj! Ne súgj!

Ne zúgj! Ne súgj! Ne búgj!

Ne zörögj, ne csörögj!

Droll és Puck berohan

DROLL
a tündérekhez
Eredjetek innen! Ne ácsorogjatok itt tétlenül!

PUCK
aggódva szemléli Oberont
Miért látszik ily szomorúnak álmában Oberon?

DROLL
Bánata oly mély, hogy minden mosoly megfullad benne.

PUCK
Még most is?

DROLL
Igen, drága Puckom. Bármennyire is ártatlanul kezdődött az egész, Titánia királynő a tavaszt gyönyörűbbnek találta az ősznél. Néhány éjjel ezelőtt még az őszt dicsőítette mindenekfelett, a gyönyörű színeiért. 'Olyan változékony vagy, mint minden nő', válaszolta Oberon.

És mosolygott.

PUCK
Azt kellett volna mondania, 'olyan változékony, mint egy férfi', drága Drollom.

DROLL
Valóban. Pontosan ez volt Titánia válasza is. 'Olyan változékony, mint egy férfi!'

PUCK
Vagy, mint az emberek, Droll.

DROLL
Azt remélem, hogy az emberek okosabbak, és erősebben szeretik egymást annál, mint ahogyan veszekednek. Különben … ah, drága Puckom, inkább nem is mondom.

PUCK
Különben mi?

DROLL
Különben nagy szerencsétlenség borul egész tündérkirályságunkra, mivel Oberon és Titánia szörnyű esküt tettek. Addig nem fogják szeretni egymást, amíg két halandó be nem bizonyítja, hogy végül is mindkettőjüknek igaza volt.

PUCK
bólogat
De hol találni ilyen embereket?

DROLL
Ez a probléma.
Ezért sóhajtozik álmában a király.

PUCK
És neked mégis ilyen jó a kedved?

DROLL
A sóhajtozás nem visz sehova.
Én már el is kezdtem a keresést.

PUCK
És most azért jössz, hogy elmondd a királynak?

DROLL
Igen …  de egy szót se. Csak ha Oberon maga kezd el beszélni erről …

Puck csalódott grimaszt vág

DROLL
mosolyog
De nekem mégis úgy tűnik, mintha…

Oberon felkel, mintha egy zavaró álomból ébredne

No. 02 – Ária

OBERON

Bánom már, mit megfogadtam,

álom el nem törli azt,

mit megfogadtam, álom el nem törli azt!

Szinte már kibírhatatlan,

kínom lángja felriaszt!

Folyton ég, e tűz nem enged,

semmi nem hoz enyhülést;

szívem kínja nem lel enyhet,

szívem kínja nem lel enyhet,

minden percem szenvedés, minden percem szenvedés!

Bánom már, mit megfogadtam,

folyton üldöz az,

szinte már kibírhatatlan,

kínom ég, de nincs vigasz!

Átkozott esküszó!

Droll és Puck tisztelettel közelednek

DROLL
mély hódolattal beszélnek
Engedd meg nekünk, hatalmas király…

OBERON
most már teljesen ébren
Ah, Puckom! És te, drága barátom, Droll …

DROLL
Csupán a szolgád, nagy király.

OBERON
mosolyog
De a legokosabb…

DROLL
Próbálkozik az ember, drága uram. Egész éjszaka kutattam. Kelettől nyugatig, egyik saroktól a másikig.

OBERON
meglepődve
Már meg is találtad őket?

DROLL
Csak most kezdtem. Az ifjú az egyik helyen van, a lány a másikon, fél világ van közöttük. Az ifjú, egy lovag Nagy Károly udvarában, Huon de Bordeaux. A lány, Rezia hercegnő, a nagy Harun al Rashid kalifa lánya. Ha ezek ketten minden határon túl kitartanak egymás mellett, úgy ahogy azt feltételezzük, akkor, a fogadalom beteljesedik, és akkor…. A többit már tudjuk, nagy király.

OBERON
szeretettel
Akkor Titánia visszatér hozzám.

DROLL
De Titánia akkor ismeri csak el, hogy a fogadalom teljesült, ha a bizonyítékok, olyan kemények, mint amilyen a veszekedés volt.

OBERON
Akkor még keresni kell?

DROLL
Először meg kell találniuk egymást. De aztán újra el kell veszíteniük egymást, majd újra meg kell találniuk a másikat, anélkül, hogy meginognának. Huon épp most érkezett a varázserdőnkbe fegyverhordózójával, Sherasmin-nal. Nem kellett sok ész hozzá, hogy ezt megszervezzem. Néhány táncoló napsugár, egy suttogó hang, és már vonzottam is magam után, épp ahogy akartam. Nemsokára magad is meglátod, nagy király.

Huon és Sherasmin közelednek.

HUON
Olyan mintha a légből érkezett volna a dal.

Az ő hangja!

SHERASMIN
Mondja el végre, méltóságod, hogy ki ez a titokzatos”ő”? Felesleges ez a bosszantás. Egy névnélküli kedves.

Egy szépség, akit nem látni.

Menyasszony, aki csak az álmokban létezik. Én már jóval ezelőtt szerezhettem volna magamnak egyet, aki most itt lehetne velem…

HUON
Akinek a szerelme tényleg mély, az vak mindenre… amíg meg nem találja az igaz szerelmet.

SHERASMIN
Nem ismerem érzelmei mélységét, méltóságos uram, de az enyém a torkomban és a hasamban van. Olyan éhes vagyok, hogy sírni tudnék, és szomjas is!

HUON
Nem hallod, Sherasmin, hogy zeng és bong minden.
És hirtelen olyan álmosnak érzem magam.

Lefekszik.

SHERASMIN
szintén lefekszik
Jó sült illatát érzem. A bőre ropogós és barna. És jó bor is…
elalszik

HUON
Drága menyasszony …

A háttér közepén, virágszirmok úsznak felfelé, virággyűrűt formázva, melynek a közepéből kiemelkedik egy perzsa pavilon. Rezia ül a közepén, egy lant van a kezében.

No. 03 – Látomás

REZIA

Óh, jaj, mért is alszol, te délceg hős,

Hisz Bagdadban érted egy szűzleány sír,

ki könnyekben ázva csak jöttödre vár,

óh, jöjj, küzdj meg érte, vagy sírjába száll!

OBERON
int a kezével
Elég!

A virágsorok összezárnak, és a látomás eltűnik.

SHERASMIN
körbenéz
Segítség, Huon úr! Hol vagyunk?
odamegy és megrázza
Ébredjen! Keljen fel!

HUON
védi magát, félig még alszik
Hagyj békén …
vágyakozva
Csodás kép!
végül teljesen felébred
De mi volt ez?

SHERASMIN
gyanakodva néz körbe
Tényleg megbabonáztak minket? Egy ilyen furcsa helyen mindenre fel kell készülni.

HUON
Szóval a gyötrelmes keresés a végéhez ér…

SHERASMIN
Finom kis varázslat, ami semmit nem éleszt fel egyikünk számára sem.

OBERON
Megjelenik előttük, Puck és Droll követik.
Ne féljetek! A barátotok vagyok, Huon de Bordeaux úr.

HUON
Ismersz engem?

OBERON
Persze!

DROLL
félbeszakítja
És tudjuk, hogy azért vagy itt, mert keresed azt a nőt, aki eleve elrendeltetett neked.  Mivel nem lelted Franciaországban, átkeltél a tengeren.

HUON
Átszelném a világ összes tengerét.

OBERON
Még azt is meg kell tenned…

DROLL
félbeszakítja
De már azzal teszed, aki után annyira vágyódsz…

HUON
Ki tehet ilyen ígéretet?

OBERON
méltósággal
Oberon vagyok, a tündérek királya.

SHERASMIN
Ezek csupán finom szavak és jó tanácsok. Ettől még nem hízik meg az ember!

DROLL
Mit kérdeznél még tőlünk?

SHERASMIN
Olyan tanácsnak nem tudom hasznát venni, ami nem mondja meg, merre menjek. Ezt árulja el nekünk, uram. Akkor elhozzuk a mennyasszonyt, és mindazt, ami vele jár.

OBERON
mosolyog
Elégedett leszel, vidám pajtás.

Hátraint.

Két tündér egy párnán kürtöt hoz Huonnak, míg két másik tündér Sherasmin felé közelít, az ő párnájukon egy aranyserleg.

OBERON
Fogd a kürtöt, Huon de Bordeaux.

DROLL
Ha gyengéden fújsz bele, Huon, távoli varázslat siet tüstént segítségedre.

Ha teljes erődből fújod, magát Oberont hívod.

HUON
Ah, értem. Csak az találhat tökéletes szerelmet, aki teljesen átadja magát neki.

SHERASMIN
És én mihez kezdjek a serleggel… ?

OBERON
Igyál belőle, amikor csak szükséged van rá.

SHERASMIN
Ebben az esetben mindig szükségem lesz.
elveszi és iszik
Hát ez nagyszerű. Már háromszor olyan bátornak érzem magam. Gyertek, igyatok velem, virgonc szellemek!
Puck mögé megy, de Puck elillan

HUON
Induljunk, Sherasmin!

Most még mire vársz?
előre indul
Vagy már nem akarsz jönni, hogy komolyra fordul a helyzet?

SHERASMIN
kortyol egyet gyorsan
A világ végére is jövök, Huon gazdám. Így felszerelkezve… Bármilyen háborúba elmegyek.

Tündérek, manók, koboldok jönnek elő, csoportot alakítanak, és táncolnak. Huon de Bordeaux ott marad a jobb oldalon elöl. Oberon a tündérek, manók, és koboldok között ál. Sherasmin baloldalon áll elöl.

No. 04 – Együttes

TÜNDÉREK KARA

Éljen a hős! Bátran indulhat útra;

a kürt védi őt, míg a célhoz ér,

De jaj, hogyha gyáva, ha megtenni fél,

a tündérek átka sújt majd rá! Lesújt majd rá!

Éljen a bajnok, a hős, vakmerő!

Éljen a bajnok, a hős, vakmerő!

Királyunk védi a lépteit, míg célhoz ér!

Éljen! A hős! Szíve jó, tettre kész!

Éljen! A hős! A hős! Bátor ő és merész!

Éljen a hős!

 HUON

Oberonhoz

Léptem jól vezéreld, király!

Bagdad trónjához eltalálnom add!

Ott bármi vár, bármi ér, meglásd,

ott rád nem hoz szégyent e hű lovag!

Ott bármi vár, bármi ér, meglásd,

rád nem hoz szégyent e hű lovag!

OBERON

Már bíbor alkonyat szállott ránk,

s hányszor kelne újabb nap,

halandó ember, ha lóra kap,

évekig vágtat, míg Bagdad

városáig eljuthat.

De nézd! A liljom pálca leng,

és Bagdad máris itt van!

A háttér közepén virágszirmok úsznak felfelé, mintha egy virágos kertet világítana meg az esti nap, a Tigris-folyó partja és Bagdad városa látható.

SHERASMIN

(ámulva)

Jesszumpepi! Ez meg mi?!

HUON

Óh, mily bűvös látomás!

Ím, a város tűnt elém,

mind a tornyok fényben állnak,

és a széles, nagy folyó,

mely az óceánba árad.

De jaj, hová lett ő?!

Szerelmet szór rám a bűvös álom,

s képe máris ködbe vész?

Jaj, talán többé nem látom?

OBERON

Ne félj, lovag, ne félj!

Ha útad bátran folytatod,

az álom ott valóra válik majd.

Feltűnés nélkül eltűnik a tündérek és manók között.

TÜNDÉREK KARA

Indulj hát! Indulj hát! Légy eltökélt,

már vár egy hű szív s a hírnév rád,

fényes hírnév vár s egy hű szív rád!

Indulj hát, indulj hát! Szólít a cél! Szép lesz a bér!

Menj hát, menj hát, indulj szerelmedért!

Menj hát, menj hát, indulj a hírnévért!

HUON

Bátran indulok, jó király,

Bagdad városába fel!

Bármi is vár engem ott, meglásd,

nem hoz e hű lovag szégyent rád.

Add hát, tündérkirály,

add meg látnom bűnös Bagdad városát!

Lássam Bagdad városát,

lássam Bagdad városát!

Nem hoz e hű lovag szégyent rád,

nem, nem, nem hoz e hű lovag szégyent rád,

Nem hoz e hű lovag szégyent rád,

nem, nem, nem hoz e hű lovag szégyent rád.

KÓRUS

Indulj hát!

HUON

Küldj most útra, …

KÓRUS

Indulj hát!

HUON

…tündérkirály!

KÓRUS

Hűségedért nyersz babért!

Tündérek, manók és koboldok szétszóródnak és eltűnnek. Oberon virágpamlagja eltűnik a látómezőből; a virágok szétesnek és szirmok lebegnek minden irányba, felfedve az esti napfényben a bagdadi jelenetet.

MÁSODIK JELENET

Út Oberon varázserdejétől Bagdadig

SHERASMIN
belép Droll és Huon társaságában; de pár lépéssel előttük

Gyerünk csak, Huon úr! Elég az okos beszédből. Éhes vagyok!

DROLL
És a serleged?

SHERASMIN
Az a helyzet: az iváshoz először alapot kell teremteni a gyomorban.

DROLL
Adok még egy jó tanácsot, mielőtt folytatod az utad,

Huon.

HUON
Hogy nyerjem el Rezia-t?

DROLL
A szívét már régen elnyerted. Most már csak azt kell kitalálnod, hogyan tudod kihozni a kalifa palotájából.

két értékes kabátot nyújt át neki

Viseljétek ezeket a kabátokat. Így képesek lesztek akadálytalanul bejutni a palotába és elvegyülni a kalifát körülvevő tömegben.

SHERASMIN
De a kabát alatt a kezünkben tartjuk a kardunkat! És amikor senki sem számít rá, betörünk.

DROLL
Csak ketten vagytok megszámlálhatatlan ember ellen. De ha rosszabodna a helyzet, használjátok a kürtöt.

SHERASMIN
Oberon tényleg megjelenik, ha hívjuk?

DROLL
Természetesen! De egy dolgot ne feledjetek: a következő nap talán még nagyobb bajt hoz.

HUON
Bajt, amikor Rezia enyém lesz örökre? Miféle boldogság hiányozna akkor nekem?

DROLL
Először találd meg, hol mosolyog rád a szerencse.

HUON
A varázslatodtól?

DROLL
Nem, Huon, sokkal kivételesebbtől.
A szenvedésedből!

Eltűnik.

Huon és Sherasmin meglepve és elgondolkodva néznek utána. Aztán Huon tovább indul új bátorsággal telve.

Ária

HUON

Mint gyermek, harctérre álltam rég,

hol dárda száll, és kard ont vért,

hol vágtatva döng száz harci mén,

vad zajban nöttem ott fel én,

a harcban nőttem ott fel én.

Kardom atyámé volt,

felcsatolnom azt büszkeség.

Így szólva búcsúzott:

„Hírünkre büszke légy!”

Azóta őt követve éltem,

csak egy cél sarkallt: hír és név.

De látva őt ma érzem én,

a lelkem lecsendesíti földöntúli fény.

E lágy sugár a szívre száll,

szelíden szórja rám bíborát.

Játékos, enyhe szél,

igéző csillagfény,

e fénnyel küldi mosolyát,

s megejti szívem: vágy, vágy, vágy!

Mi' új, édes érzés, oly bódult e szív,

de vár az, ki voltam, a harc hangja hív,

de vár az, ki voltam, a harc hangja hív,

de vár az, ki voltam, a harc hangja hív.

Mi' új, édes érzés, oly bódult e szív,

de vár az, ki voltam, a harc hangja hív,

de vár az, ki voltam, a harc hangja hív.

Zord volt a lét, szerelmet nem remélt,

te állj harcra készen, állj harcra készen,

mert első a név!

Állj harcra készen, mert első a név, mert első a név!

Állj harcra készen, harcra készen,

állj harcra készen, mert első a név!

Állj harcra készen, harcra készen,

állj harcra készen, mert első a név,

mert első a név, mert első a név!

HARMADIK JELENET

Ragyogó terem Harun al Rashid palotájában, Bagdadban.

Finalé

REZIA

egyedül

Jöjj, bátor hős! Ne késlekedj,

vagy szörnyű sírom eltemet!

De százszor inkább haljak meg,

mint másé legyek, s nem tied!

Jöjj, te hős, én várlak híven,

Rezia már csak érted él,

érted reszket árva szívem,

téged áhít és remél,

téged áhít és remél!

Jöjj, te hős, én várlak híven,

Rezia már csak érted él,

érted reszket árva szívem,

téged áhít és remél!

Téged vár e lány oly híven,

Rezia már csak érted él,

érted reszket árva szívem,

téged áhít és remél!

Téged áhít, csak téged áhít és remél!

Képed őrzöm szívem mélyén,

mígcsak élek benne ég!

Képed őrzöm szívem mélyén

úgy, akár a rózsa kelyhe

illatának rejtélyét.

Jöjj, úgy vár e lány, oly híven,

jöjj, te hős, én várlak híven,

Rezia már csak érted él,

érted reszket árva szívem,

téged áhít és remél,

téged áhít és remél!

Jöjj, te hős, én várlak híven,

Rezia már csak érted él!

Drága hősöm, várlak híven,

Rezia, Rezia már csak érted él,

Rezia már csak érted él,

Rezia már csak érted él!

FATIMA

sietve jön, ragyog az örömtől

Halld, nem kell tovább emésztened magad,

már itt van ő, a délceg, hős lovag!

REZIA

reménykedve

Itt? Hol? Mondd, Fatima, válaszolj, hol láttad őt!

FATIMA

A vén Namúna kunyhójába jött…

A végzet küldte arra, vagy tán a jó sors...

Ott elmondtam én szokatlan álmod

amint volt,

s ő életére esküdött, hogy megment,

érted halni kész.

REZIA

Tudtam én! Tudtam én!

Duettino

EGYÜTT

Ah, tudtam én

REZIA

azt, hogy értem eljön majd!

FATIMA

érted eljön majd!

EGYÜTT

Ah, tudtam én

REZIA

azt, hogy értem eljön majd!

FATIMA

érted eljön majd!

EGYÜTT

Ah, tudtam én, ah, tudtam én!

Bíznom/nod kell, mert van remény,

szívem/ved álma meg nem csalt!

Bíznom/nod kell, mert van remény,

a szívem/ved álma meg nem csalt!

Óh, tudtam én, óh, tudtam én, óh tudtam én!

Óh tudtam én, hogy van még remény!

FATIMA

néhány lépést hátrál

Csitt! úrnőm, csitt! A hárem őrei

az éji portyát kezdik épp,

és ott, a fáradt szolganép

szép csendesen pihenni tért.

Rezia és Fatima előre jönnek, és titkos megállapodásuk jeleit mutatják egymásnak. Janicsárok lassú zenéje szűrődik át a teraszon. Mesru, a háremőrség pocakos kapitánya , bekacsázik embereivel. A teraszról figyelő harminc férfi felsorakozik egymás mellé a zene forrása mögött.

KÓRUS

Csendes éjjel szállott ránk.

Fönn, a karcsú tornyokon

lassan újra szól az ének,

mely lágyan zengve imára hív.

Itt ne várjunk, rajta hát,

indulunk tovább, tovább!

Fölkel a telihold, fénye elárasztja a termet

REZIA

külön

Lelkem elvet láncot, jármot,

már a földön mennyben járok,

arcom lázas pírban ég,

e boldog ajkon nincsen fék!

Nyughass, bajt ne hozz reám,

engedj csöndesen tovább, tovább, tovább, tovább!

Lelkem elvet láncot, jármot,

már a földön mennyben járok,

arcom rózsapírja hő lánggal ég!

KÓRUS

Itt ne várjunk, rajta hát!

Halkan induljunk tovább, útra hát!

Itt ne várjunk már tovább, indulás!

REZIA

Lelkem elvet láncot, jármot,

mennyben jár, és szállva száll.

Arcom rózsapírban ég,

nincs e boldog szívre fék!

El ne árulj édes vágy,

bajt ne hozz ma itt reánk!

Engedj el, pihenni kell,

csitulj, te drága vágy!

KÓRUS

Csöndes éjjel, hang nem szól;

ám a karcsú tornyokról

nemsoká felzeng a dal,

mely lágyan szállva imára hív.

Most gyerünk, el, tovább!

Menjünk tovább.

A janicsárzene lassan elhalkul.

MÁSODIK FELVONÁS

ELSŐ JELENET

Csodálatos terem Harun al Rashid palotájában, Bagdadban. Harun al Rashid a trónján ül, körülötte a birodalom urai és Babekan. Testőrök posztolnak a jobb és a baloldalon. Szolgák kersztbe font karral állnak a trón előtt.

KÓRUS

Földre! Földre!

Szenthitűek népe a földre borulj,

hódolj, ő a bölcs és hatalmas Harun úr!

Tőle reszket minden nemzet, fél a gaz gyaur,

úgy mint a Naptól fél az éj, s a gőgje porba hull,

a gőgjük porba hull!

Bölcs kalifánkat félje minden, ő a legfőbb úr!

Hódolj!

Szenthitűek népe a földre borulj,

hódolattal nézd, ő a nagyhatalmú úr,

hódolattal nézd, ő a nagyhatalmú úr!

Hódolj! Óvja Allah a bölcs kalifát!

BABEKAN
térdre ereszkedik a kalifa előtt
Hűségesek nagy uralkodója! Lányod Rezia nem csak a világ legokosabb hercegének gyermeke.De a leggyönyörűbb hajadonod is.Alig tudom tartóztatni a türelmetlenségem...

HARUN AL RASCHID
Okos és udvaria vagy, Babekan herceg. Nemsokára Perzsia királya leszel, és akkor te leszel a leghatalmasabb a barátaink közül. De a nők másik hatalmat ismernek el: a szerelemét.

BABEKAN
Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy Rezia szívét magam felé irányítsam.

HARUN AL RASCHID
Akkor törd a fejed, Babekan herceg! Hogy könnyítsük meg Reziánknak, hogy kövessen téged, rád uraként tekintve.Légy leleményes...

BABEKAN
Nem tekinthetek rá zsákmányként, még ha a legértékesebb is. Nem, úgy kelltörténnie ...

HARUN AL RASCHID
nevetve félbeszakítja
...vagy legalábbis látszania ...

BABEKAN
...mintha ő hozná szabadon a döntést! Csak kérd meg, hogy menjen oda ahhoz a férfihez, akinek a szerelemben odaadná magát. Akkor könnyebb lesz akarnia...

HARUN AL RASCHID
...amit muszáj neki. Igazán agyafúrt vagy, Babekan!

Ballet

DROLL
A tánc közben, Huon és Sherasmin belépnek a palota gyönyörű termébe, arab hercegnek és szolgálójának beöltözve, pont időben, Rezia férjválasztásánál. Rezia először néhány lépést tesz Babekan herceg felé. De aztán hirtelen, mintha egy láthatatlan erő vezérelné, a másik oldal felé fordul és Huon felé közelít. Huon és Rezia egymásra találtak!
A kalifa és Babekan herceg látják, hogy a tervük meghiúsult. De amint el akarják fogatni a palotaőrökkel Huontés Sherasmint, Huon megfújja Oberon varázskürtjét.

A támadókon azonnal mély tompultság vesz erőt -  Huonés Rezia kimenekülnek a palotakertbe.És Sherasmin, a csirkefogó, sem tétlenkedett, csókjával felébresztette a gyönyörű rabszolgalányt, Fatimát.

SHERASMIN
Úgy tűnik, tetszett neked? Ismételjük meg újra.
újra megcsókolja

FATIMA
megfogja, és húzni kezdi

Gyere.

SHERASMIN
Hová, gyönyörű gyermek?

FATIMA
Reziához, és az uradhoz.

MÁSODIK JELENET

Sűrű, buja kert a kalifa palotája mögött

SHERASMIN
gyengéden öleli Fatimát

Ez aztán a bájos előrehaladás! Egy csók szoborból gyengéd kedvessé változtatott, a második csóktól rögtön hűségessé is váltál. Hol leszünk a tizedik és a suázadik csókkal?

FATIMA
Tiszta ostobaságokat beszélsz!

SHERASMIN
Oh ... most végre értelmet találtam ebben az egész keleti kalandban! Mivel egy egészen csinos kis ostobaságot tartok a karjaimban.

FATIMA
Még nem is mondtad, hogy szeretsz-e?

SHERASMIN
Hogy szeretlek-e? Várj egy kicsit.
úgy csinál, mintha erősen gondolkdna rajta

Mikor valaki megkérdezi tőled, szereted-e a bort? Mit tennél? Megkóstolnád! Pont ezt csinálom!
Megízlellek.
megcsókolja

FATIMA
És hogy én szeretlek-e? Azt nem akarod tudni?

SHERASMIN
Nem jövök tüzbe olyan dolgoktól, amiket nem tudok. De azt tudom, hogy mi hoz tűzbe.Egyébként – valami szörnyűséges jutott eszembe.
elengedi a lányt

FATIMA
Mi a baj, Sherasmin?

SHERASMIN
Talán csak azért szerettél Bagdadban, mert mindig is a hárembe voltál dugva?

FATIMA
csüng rajta
Ne aggódj. Amikor szeretek, őszinte vagyok.

SHERASMIN
Oh. Az egyedüli hazugok a kacérak ...

Kis ária

FATIMA

A zord sivatag szült tán,

te árva, gyönge lány,

az életet nem ismered,

és könnyen csalnak meg.

A zord sivatag szült tán,

te egyszerű leány.

Ártatlan kis virág vagyok,

tövestűl dobtak el,

egy percig ringatnak dús habok,

s a víz magába nyel,

a víz magába nyel.

Óh, bárcsak két kezed

megszánna, s vinne el,

messzire elmennék veled,

hogy ott nevelj te fel!

És büszke lennél mindig rám,

óh, én ezt jól tudom,

és én el nem hagynálak ám,

mert szíved otthonom.

Egy szív, egy szív lesz otthonom,

a szíved otthonom,

a szíved otthonom, szíved otthonom.

SHERASMIN
Ez minden nagyon szép, Fatima. De mielőtt a szerelem új otthont adna neked, haza kell mennünk.

Rezia és Huon nagy siettséggel érkeznek a másik oldalról.

HUON
Gyorsan, Sherasmin! El kell érnünk a hajókig, mielőtt újra magukhoz térnek!

SHERASMIN
húzza maga után Fatimát
Legfőbb ideje kijutnunk a porból, mielőtt a porba löknének minket...

HUON
ujjongva
Askalon! Hazám!

Oberon jelzi Drollnak, hogy kövesse, aztán mindketten eltűnnek a sötétben..

SHERASMIN
jókedvűen
Askalon-ba! Kegyelmes Rezia hercegnő, és, te, barátnőm, Fatima, tudjátok, ez mit jelent? Franciaországba megyünk!

No. 9 – Kvartett

HUON, SHERAZMIN

Velem a tenger árján,

ahol a kék víz mély,

dús keletnek csodás leánya,

szólj, vélem ott, vélem átkelnél? Szólj!

S:

Jönnél-e, mondd? Vélem ott, vélem átkelnél? Szólj!

REZIA, FATIMA

Ha a víznek nem lesz határa,

ha partjait nem leled,

a szép kelet szerelmes lánya

R:

még úgy is útrakész veled,

a szép kelet szerelmes lánya

tengerre száll veled, tengerre száll veled.

F:

percet se vár, útra készen tengerre száll veled.

A szép keletnek szerelmes lánya

tengerre száll veled, tengerre száll veled.

MIND

Ne késsünk!

Ne késsünk, ne késsünk!

Fürge bárka vár,

a fényes, kéklő ég,

int a messzeség, a lágyan fúvó szél;

hajónk, ha célhoz ér, ott minket baj nem ér!

Ha szívünk a bajban kitart,

jó széllel száguld a bárkánk,

és a célhoz ér,

hol vár a part!

Ha szívünk a bajban kitart,

jó széllel száguld a bárkánk majd,

száll, száll és a célhoz ér!

Ha szívünk a bajban kitart,

jó széllel száguld a bárkánk,

és a célhoz ér,

hol vár a part!

Ha szívünk a bajban kitart,

jó széllel száguld a bárkánk majd,

száll, száll és a célhoz ér!

Fel hát! Fel hát!

Hív a messzi cél!

Fel hát! Fel hát!

Most kedvező a szél!

Ki semmitől nem fél,

céljához ér! Ne félj!!

Mind a bárka felé indulnak.

HARMADIK JELENET

Sziklás táj, sötét van, csak Puck felismerhető.

No. 10 – Szóló, kórus és vihar

PUCK

Bűvölő mozdulatokkal lengeti liliom varázspálcáját

Szellem, kit rejthet föld, víz, lég,

fellegben, tűzben, bárhol légy,

száguldj a szélben, víz tükrén,

mind erre, mind erre, sok nem földi lény!

Jöjj bár a földmélyi barlangból,

hol halovány tüzet gyémánt szór,

jöjj a tenger mélyéről,

honnan gyöngyök törnek föl,

felhők hátán érkezz bár,

ahol emberlény nem jár,

jöjj bár a tártszájú vulkánból,

hol az égő láva izzón forr,

százféle bűbájos szellemlény,

csak erre, csak erre, mind jertek elém!

A pálca bűvkörébe állj,

parancsot küld a tündérkirály!

A levegő, a föld, a víz és a tűz szellemei, szilfek és tündérek sokszínű ruhában sietnek be minden oldalról. A tűz szellemei lángoló fáklyát tartanak. Puck van középen. A szellemek körülötte táncolnak.

SZELLEMEK KARA

Ide hívsz? Ide hívsz?

Szólj, mi dolgunk van? Szólj, mi dolgunk van?

Törjön össze a Hold, vagy ne süssön a Nap?

Törjön össze a Hold, tán ne süssön a Nap?

Sziklát döntsön a tajték az óceánból?

Lépjen partra vad hullám, mi partokat bont?

Szólj! Szólj! Mi elvégzünk bármit, csak mondd!

PUCK

Nem, nem! A dolgotok nem ez,

mit kérek könnyű munka lesz:

mert rosszat tündér nem tehet,

egy bárkát összetörjetek!

SZELLEMEK KARA

Nem kérsz mást?

nevetnek

Haha! Haha! Hahahaha!

Máris meglesz könnyedén,

máris meglesz könnyedén!

Orkán tépd az árbócát!

hangos mennydörgés, villámlás

Törd! Ez kész. Viszlát! Viszlát! Viszlát!

Mennydörög és villámlik. Puck és a szellemek eltűnnek, ahonnan jöttek. Besötétedik. A sziklás vidék fokozatosan elhalványul. Ahogy a villámlás fénye megvilágítja, lassan kirajzolódik egy sivár, sziklás partvonal. A vihar komor sötétsége uralkodik. Jobboldalon sziklák bukkannak fel, mögöttük egy út vezet felfelé. Mennydörgés és villámlás robajlik a víz felett és egy hajótörött hajó úszik jobbról balra.

Viharzene

No. 11 – Ima

HUON

térden

Zord viharnak istene, zord viharnak istene,

kíméld, óh, kíméld, e gyönge lányt!

Ha mérged sújt, a felleg csapjon

énreám, csak rám, hisz’ én okoztam bajt!

Csak rám, csak rám, hisz’ én okoztam bajt!

Kérlek, óvd e gyönge lányt,

vad viharnak istene, kérlek, óvd e gyönge lányt!

Kérlek, óvd e gyönge lányt! Óvd meg, óvd e gyönge lányt!

REZIA
lassan ébredezik
Huon!

HUON
Rezia! Életben vagy!

REZIA
felébred
Hol vagyunk, Huon?

HUON
A vihar elpusztította a hajónkat, és a hullámok ide sodortak bennünket.

REZIA
Miért nem hívod a barátunkat, Oberont?

HUON
Elvesztettem a kürtöt. De…
jobbra fordul
A szomszéd hegyről körbenézek. Talán élnek a közelben emberek. Vagy szerezhetnék vizet és gyümölcsöt.

Gyorsan kimegy

No. 13

Recitativo és Óceán-ária

REZIA

Óceán, hatalmas szörny vagy,

ezt a Földet mint egy kígyó,

átnyalábolod!

Elandalít, ha nézem arcodat,

míg békén szunnyadsz, s jő a pirkadat;

ám, hogyha haragvóan kelsz, mind fél,

mind retteg az, kit dühöd utolér!

Csónak vagy gálya, törik akár a nád,

te, óceán, egy vad szörnyeteggé válsz!

A hullámok egyre nyugodtabbak és fényesebbek lesznek.

Zúg és jajgat, reng a mélység,

habja felcsap, villan az égre,

sziklazátonyt zúz a tajték,

minden jó reménynek vége.

Az esti nap néhány sugara, amit eddig a vihar sötétsége eltakart, most keresztültör a felhőkön.

De ott, a Nap sugára csillan,

távol, sápadt köd felett!

Szunnyadt tán, de újra itt van,

ébred, s egyre fényesebb!

A hullámok tovább csendesednek.

Lám csak, izzik, úgy, mint régen,

fénye győz az éjszakán,

tépett felleg fent, az égen,

menekül vesztes harc után!

Az esti nap teljes pompájában ragyog az ég felett.

A Nap rőt dicsfényt szór! A szél lecsendesül.

A tenger elsimul erőtlenül,

lágyan ring, pirosló fényben,

mint egy véres harcmező,

és a győztes, fényes vértben,

lassan elmerül a mélyben.

A tenger egészen csendes lesz, és a felhők szétválnak.

Ah, de tán, e fényes orcát

most utolszor láthatom.

Áldjon Ég, te áldott napfény,

ez talán a végnapom…

Ez talán a végnapom.

A nap lemegy, és egy hajó tovasuhan jobbról balra.

Hirtelen mi villan ott?

Hófehér sirály az égen?

Tán a tenger csillogott,

habja szállt az esti szélben?

Nem! Nem madár szállt! Nem hab!

Ah! Vitorla az! Az ám!

Egy bárka máris erre tart,

jó a szél, parthoz ér!

Ezt vártam!

A partra, Huon, gyere vissza a partra, Huon!

Ezt vártam!

A partra, Huon, gyere vissza a partra, Huon!

Leveszi a fátylát, integet vele a hajónak.

Hej! Hej! Le a fátylam! Hahó!

Hahó! Idenéznek!

Megláttak! Jött válasz!

Felém tartanak!

Huon! Huon! Huon!

Huon, jer, férjem, szerelmem,

hamar múlik a vész!

Én férjem, szerelmem,

már múlik a vész, oda nézz!

Huon! Nézd, óh, nézd!

Már semmi vész!

Én férjem, szerelmem,

hamar múlik a vész!

Én férjem, szerelmem,

már múlik a vész!

Nézd csak, nézd! Nézd csak, nézd!

Nézd csak, nézd! Nézd csak, nézd!

Semmi vész!

Balra indul.

DROLL
De Rezia téved: ez egy kalózhajó! Nem a remélt menekülés, hanem egy új és kemény próba közeledik. A kalózok megragadják Reziát, és magukkal vonszolják a hajóra. Abdallah, a vezetőjük, el akarja adni rabszolgaként, urának, Almansor-nak a tuniszi emírnek. Huont megverték a kalózok, és súlyos sebesülésekkel ott marad a parton. Ekkor, a tengeren át egy gyöngykagyló hajó közeledik, benne Oberon…

Oberon érkezése

DROLL
A hajó kifut a partra, a tündérkirály kimászik és Huon fölé hajol, aki úgy tűnik, élettelenül fekszik ott.

DROLL
Ez elszomorít.

OBERON
Úgy hiszem, ismét segíteni akarsz rajta hamar?

DROLL
Igen, nagy király. De ugyanezért könyörgöm, ne enyhítsd jövendő szenvedéseit. Mert csak így lesz képes elérni a célt.

OBERON
Hét napot kell álomban feküdnie; aztán elviszem Tuniszba. Ott kell felébrednie a palotakertben, újra egészségesen, erőtől duzzadva.

DROLL
Testben! de szívének szenvednie kell…

OBERON
Igen, amíg az utolsópróbát ki nem állja… És most menjünk haza.

DROLL
Javasolhatok valami mást, nagy király? Valamit még helyre kell hoznod.

OBERON
Itt a tengernél?

DROLL
Igen, pont itt, ha nem bánod. A szerelmesek kedvéért kavartad fel a tengert. Kérlek, engedd meg nekem, hogy kitaláljak egy tengeri színjátékot hűséges tündéreidnek, és mozgásba hozzam.

OBERON
belenyugvóan bólint
Nagyon jó, okos Drollom.

Droll meglengeti a liliompálcáját egyik oldalról a másikra. Sellők emelkednek ki a mélyből előre és hátra lebegve. Puck megjelenik közöttük, és Droll felé közelít.

PUCK
Nézd, sellők! Oberon, a királyságod kezdődik!

No. 14. Finale

ELSŐ SELLŐ

Lágyan ringat az esteli szél,

ha a tenger szunnyad, s leszáll az éj.

Mélység rejti a bágyadt napsugárt,

csillag járja az égi óceánt,

lanyha szellő suhanva hinti rád

távoli földeknek illatát.

Halkan, édesen száll a dal,

lebben a légben az ázott haj.

Oberon és Puck hátra húzódnak.

MÁSODIK SELLŐ

Óh, mily szép is az éj közepén,

ha sellő illan a víz színén!

Nem kémlel ablaka mélyiről,

falnak dőlhet a vén toronyőr,

még fásult lélekkel mormol egy imát,

majd ámulva hallgatja sellők dalát!

Lágyan, édesen száll a dal,

lebben a légben az ázott haj.

PUCK

Előre jő

Felség, mondd, a munka kész?

Mert, ha tőlem mást nem kérsz,

rophatnánk még itt egy jót,

míg a sellőnóta szól!

OBERON

Néked bőven jár a bér,

fényes munkát végeztél.

PUCK, OBERON

Lengetik liliompálcájukat

Jertek! Jertek! Itt lesz a bál!

Tánchoz künn, az óceán partjánál!

Lássa sok tengeri sellőleány,

táncos jókedvben szárazon sincs hiány!

Vígan, könnyeden jöjjetek,

mint szélben a szirmok, ha röppennek,

mint friss, üde szélben a szirmok, ha röppennek!

Jertek! Jertek! Jertek csak, itt lesz a bál,

künn, az óceán partjánál!

Sellők kiemelkednek a vízből és a partra igyekeznek; minden oldalról, fentről és lentről nimfák, szilfek, manók és tündérek tűnnek fel, legutoljára, a levegő szellemei ereszkednek alá átlátszó csillagokkal.

PUCK, NIMFÁK, SZILFEK, SELLŐK, SZELLEMEK

Hogy is volna rejtezni jobb,

ha a vízen átragyog a Hold,

fenn, az égen, lángol, lángol a csillagár,

s tündöklik kéken a szemhatár?

(I.: Tündöklik kéken a szemhatár)

Ide mind, igyekezz szaporán!

Ide mind, igyekezz szaporán!

Ide mind, igyekezz szaporán!

Ide mind, igyekezz szaporán!

Szaporán, szaporán!

Szállj könnyedén, hol a Hold üde fényt szór rád!

Ropjuk hát, csak amíg ez a víg éjjel tart!

Hogy’ is volna rejtezni a jobb,

ha a vízen ragyog a Hold,

ha az égen, lángol a csillagár,

(ha az ég sok csillaga jár)

s tündöklik kékben a láthatár?

Ide mind, igyekezz szaporán!

Ide mind, igyekezz szaporán!

Ide mind, igyekezz szaporán!

Ide mind, igyekezz szaporán!

Igyekezz szaporán, ide mind!

Hogy’ is volna rejtezni a jobb,

ha a vízen átragyog a Hold,

fenn, az égen, lángol, lángol a csillagár,

s tündöklik kéken a szemhatár?

(I.: Tündöklik kéken a szemhatár)

Röppenj hát, hol a kék víz kristálytükröt tart!

Szökkenj hát, mireánk vár itt a tengerpart!

Ropjuk hát, csak amíg ez a víg éjjel tart!

Hol a kék víz fényes tükröt tart.

Röppenj hát, szállj könnyedén, puha szellőn szállj!

Röppenj felhőn át, szökkenj víz fodrán,

szaporán, szaporán, járjuk mind!

Szaporán ropjuk mind!

Szaporán, szaporán járjuk mind!

Szaporán ropjuk mind!

Szaporán, szaporán járjuk mind!

Szaporán ropjuk mind!

Szaporán, szaporán, szaporán, szaporán!

OBERON, TÜNDÉREK

Liljomágyon bújni se jobb,

bércen, réten felragyog a Hold,

fenn, az égen lángol a csillagár,

tündöklik kéken a szemhatár!

Ide lépj – oda lépj, szaporázd!

Ide lépj – oda lépj, szaporázd!

Ide lépj – oda lépj, szaporázd!

Ide lépj – oda lépj, szaporázd!

Szaporázd, szaporázd!

Járd könnyedén, ez a tündértánc!

Járd könnyedén, ez a tündértánc!

Szökkenj hát! Ez a víg éjjel még hosszan tart!

Röppenj hát! Ne pihenj, fáraszd az énekkart!

Ropjuk hát, csak amíg ez a víg éjjel tart!

Liljomágyon bújni se jobb,

bércen, réten felragyog a Hold,

fenn az ég sok csillaga jár,

tündököl kéken a szemhatár!

Ide lépj – oda lépj, szaporázd!

Ide lépj – oda lépj, szaporázd!

Ide lépj – oda lépj, szaporázd!

Ide lépj – oda lépj, szaporázd!

Szaporázd, szaporázd, gyere hát!

Liljomszirmon bújni se jobb,

bércen, réten felragyog a Hold,

fenn, az égen csillagok hada jár,

tündöklik kéken a szemhatár.

Szökkenj hát! Ez a víg éjjel még hosszan tart!

Röppenj hát! Ne pihenj, fárszd az énnekkart!

Ropjuk hát, csak amíg ez a víg éjjel tart!

Ez a víg ünnep ma hosszan tart!

Ropjuk hát! Járd könnyedén, ez a tündértánc!

Röppenj felhőn át! Szökkenj víz fodrán!

szaporán, szaporán, járjuk mind!

Szaporán ropjuk mind!

Szaporán, szaporán járjuk mind!

Szaporán ropjuk mind!

Szaporán, szaporán járjuk mind!

Szaporán ropjuk mind!

A tenger istene megjelenik egy hintón, amit víziszellemek vesznek körül, és ami vízi virágokal és hínárral van feldíszítve; vízinimfák bukkannak elő jobbról és balról, virágcsokrokat a kezükben tartva. A virágokból hirtelen fénycsóva tör elő.

HARMADIK FELVONÁS

ELSŐ JELENET
Almansor emír palotakertje Tuniszban. Balra elöl, egy nagy bokor, előtte egy pad. Napkelte. Sherasmin ás és kertészként tevékenykedik. A kertészruha komikusan áll rajta. Fatima lassan közeledik hátulról. Megáll pár lépésre Sherasmin mögött és szórakoztatja a látvány.

SHERASMIN
összecsapja a kezét
Csodásan nézel ki, Fatima.

FATIMA
Tényleg? Attól féltem, hogy már nem szeretsz.
körbe forog
A fátylam és az ékszereim nélkül is?

SHERASMIN
Most végre láthatom, milyen is vagy, szerelmem. A bájos szád, a puha orcád… a finom kebled… és minden más … nagyon étvágygerjesztő!
Nagyon szerelmessé válik

FATIMA
visszahúzódik egy kicsit
Ha bárki jön…

SHERASMIN
És akkor?
Végül is, csak rabszolgák vagyunk.

FATIMA
Már nem is bánod?

SHERASMIN
Miért kellene? A hajónk megfeneklett… ez kár volt. Aztán egy másik hajó ránk talált és csuromvizesen kihalásztak bennünket. Ez szerencsés volt.

FATIMA
Aztán kiderült, hogy az egy kalózhajó…

SHERASMIN
Ez kár volt. De ez azt jelenti, hogy éheztettek minket, vagy rosszul bántak velünk? Nem. Jó árat csak a kövér szárnyasért és ragyogó fácánért lehet kérni. Ugyanez vonatkozik a jól táplált rabszolgákra is. Ez is szerencsés volt.

FATIMA
Aztán kiállítottak minket a tuniszi rabszolgavásáron…

SHERASMIN
Az kár volt.
De aztán az emír kertésze megvett bennünket …

FATIMA
gyorsan félbeszakítja
Az szerencsés volt.

SHERASMIN
Tévedés! Az véletlen volt. De a tény, hogy együtt hagytak minket, és a kertész úgy döntött, hogy egy párt választ, és hogy együtt maradtunk – na látod, az igazán szerencsés volt.

Ismételten csókolóznak.

FATIMA
kioldja magát az ölelésből
De elvesztettük Oberon kürtjét és a serleget …
Ez kár.

SHERASMIN
Így aztán csak magunktól függünk. Ez megint szerencsés. Mert a szerelem megtalálja az utat, és ez a lényeg. Megtalálja, sőt, keresi. Így ha kihalászták Huont és Reziát is, akárcsak minket, azok ketten ugyanúgy keresni fogják egymást, mint korábban. És egy nap újra együtt leszünk mindannyian. Várj csak, és meglátod.

FATIMA
Akkor majd hazamehetünk.

SHERASMIN
Marseille-be, Fatima.

FATIMA
Nem, az én otthonomba! Most már jól hozzászoktál a hőséghez. És az ételekhez is.

SHERASMIN
Birkahús nélkül – még talán meg lehet győzni. De bor nélkül, Fatima …

FATIMA
A bor a minden? Fogalmad sincs, milyen gyönyörű tud lenni Arábia.

No. 15 Ária

FATIMA

Oly messze vagy, én szép hazám,

én szép Arábiám!

Bár köztünk állhat óceán,

partjaid látom ám!

Hol jó apámnak sátra áll,

datojafák alatt,

nagy az ünnep; víg zene, ének száll,

s az orcák boldogak!

Egy lányka, gitárját pengetve

egy régi dalt dalol,

hogy Lejlát párja elszöktette

Szerdartól, ki zsarnok volt.

felemelkedve

Lalalalalala…

Nagy az éji sötét!

Lalalalala…

Juszuf, jer közelébb, mert a szív tüze ég!

Szegfű szunnyad a kertben, dús kelyhe bezár;

de asszonyod kertje a záporra vár!

Lalalala…

Lejla szíve tiéd,

ragadd őt, hova zsarnoka karja nem ér,

hova szívtelen zsarnoka el nem ér!

Lalalalala… Lalalalala…

Gyerünk, szálljon a ló!

Lalalalalala…

Hadd lássam a berber vér mire jó!

Úgy szállunk, mint a szélvész; zord sósivatag

és a félelem városa hátramarad!

Lalalalalalala…

Szabad, új haza vár!

Nevet Lejla s a párja a hárem urán,

nevet Lejla s a párja gaz zsarnokán!

Lalala!

SHERASMIN
Aha! Ha azt hiszed, hogy csak nálatok vannak ilyen víg idők, nagy szemeket meresztesz, amikor a Garonne partján sétálunk majd …

FATIMA
Mit mondanak majd a barátaid, hogy egy sötétbőrű nőt vittél haza?

SHERASMIN
Gall bókokat mondanak, és felfalnak a szemükkel. De nem engedem, hogy ennél tovább menjenek, jegyezd csak meg szavam!…

No. 16 Duett

SHERASMIN

Garrone-partján állt egy házikó,

jó anyám ott szült meg engem.

Volt is ott, de sok ribillió,

adtam-kaptam, estem-keltem,

éltem mint egy naplopó.

Nem kell víz, amíg csöpp bor van!

Eltángáltam sok fiút,

a szomszédlánytól csókot csórtam.

Hej, az ám, így éltem én,

garonne-parti víg legény!

Garrone-parti víg legény, de víg legény!

Ott de szépen éltem én,

hej, de vígan éltem én!

FATIMA

Bendemirnek partja volt,

hol e szép világra jöttem.

Mennyit kóboroltam ott,

benne mily sokat fürödtem!

Dús datolyafák alatt

sokat vándorolt a népem,

s hol a tábor elhaladt,

gyapjas nyáj legelt a réten.

Arra nincs, ki fél vagy sír,

merre zúg a Bendemir, merre zúg a Bendemir.

SHERASMIN

De a sorsunk változó.

FATIMA

Erre ítéljen a végzet!

Szolga lettem! Rab!

SHERASMIN

Ugyan, ne bánd!

Hiszen itt maradtam néked!

Hogy volt régen? Sírni kár!

Jó a kedvem, jó a kedvem!

Szálljon ének, szép az élet!

Vígan él a gerlepár,

az édenkertben így nem éltek!

Se Éva, se Ádám így nem éltek!

Egy virágokból kirakott szekér, amin Droll behozza Huont az emír kertjébe, ereszkedik le fentről, és gyngéden megáll a földön.

DROLL
Aggodalommal hajol Huon fölé
Ébredj, Huon! És ha teljesen elhagyatva találod magad, fegyverek és kürt nélkül, akkor térj teljesen magadhoz. Bizonyítsd szerelmed erejét. Mentsd meg magad és Reziát – mentsd meg Oberon boldogságát.

Ugyanúgy tűnik el, ahogy megjelent.

HUON
pár pillanattal később felébred
Hol vagyok? Egyedül? Mindenki elhagyott?
kiabál
Rezia! Ah, Isten tudja, hol lehet…
Hátra fut
Se kürt! Se Oberon!

A színpad közepe elé fordul és lassan előrejön. Sherasmin a másik oldalról jön be. Huon lebénul a meglepetéstől, amint felismeri.

SHERASMIN
hasonlóképp megáll. Aztán halkan magának mondja
Nem lepődtem meg. Nem lepődtem meg.

HUON
Sherasmin! Drága, hűséges Sherasmin!

SHERASMIN
odasiet hozzá. Átöleli.
Drága, drága uram!

HUON
Kertész, Sherasmin! Ha a Garonne-i emberek tudnák…

SHERASMIN
Meglepődnének.

FATIMA
balról lép be és boldogan, meglepődve találja ott Huont és Sherasmint
Drága urunk…

SHERASMIN
Igen, Fatima, erősen és egészségesen! Ha mellettünk lett volna tegnap a rabszolgapiacon, felennyit se fizetett volna értünk a kertész. És még ma is árulnának minket, mint a kiszáradt tekercseket.

HUON
A kertész rossz vásárt csinált volna. Mi hasznát venné egy szegény szerencsétlennek, akit semmilyen földi hatalom nem képes visszaváltoztatni azzá a férfivá, aki egykoron volt?

FATIMA
becsatlakozik
Nemsokára helyrehozhatjuk, Huon úr.

HUON
szomorúan
Lehetetlen, jó Fatimám. Egyedül Rezia vigasztalhatna meg engem. De Reziát elrabolták.

FATIMA
Most egy meglepetés vár rád!

SHERASMIN
Nem vagyok meglepve. Nem, semmi nem lep meg.

HUON
felkiált
Van híred Reziáról?

FATIMA
Minden hajó, ami átszelte a tengert, miután zátonyra futottunk, kalózhajó volt. Így Reziát kétségtelenül kalózok vitték el.

HUON
félbeszakítja
Igen! Kalózok ragadták el a saját szemem elől.

FATIMA
Akkor igazak a pletykák. Azt beszélik, hogy a kalózok egy arab hercegnőt vittek az emírnek, és azt mondják, az emír bezárta őt a legszebb pavilonjába.

HUON
Én vagyok a legboldogabb férfi, ugyanakkor a…

SHERASMIN
félbeszakítja
Tudom… ugyanakkor a legboldogtalanabb. Pont ilyen a szerelem.

HUON
Rezia csak százlépésnyire van, és én gyenge és erőtlen vagyok.
szorongatja a kezét
Mi is tehetnék?

SHERASMIN
Hát ezt, drága!
Először is beszélnünk kell a kertésszel. Itt tart majd dolgozni. És aztán újra elkezdjük a kalandjainkat, egy szempillantás alatt átváltozunk, ha szükséges. Senki sem kap el bennünket, mert olyan jól, és olyan gyorsan tudjuk álcázni magunkat…

Terzettino

HUON

Hát álruhát kell vennem?

SHERASMIN

Tán más megoldás lát?

HUON

De reszkess, hitvány zsarnok,

mert én lesújtok rád!

Sherasmin-nal hátralép pár lépést, hogy megbeszéljenek valamit.

FATIMA

Elöl

Hozzád szólok, nagy istenség,

szívünk szerelmén, ki úr vagy rég:

e nagylelkű bajnok vezére légy,

és bölcsen vezesd majd a hős léptét!

Huon és Sherasmin előre jönnek

HUON

Őrizd a jót, szívembe látsz,

kardom te óvd, és a pártomra állj!

FATIMA, SHERASMIN

Őrizd a jót, szívébe látsz;

Kardját te óvd, híved pártjára állj!

Kardját te óvd, híved pártján áll!

MÁSODIK JELENET
Oszlopcsarnok Almansor emír palotájában, Tuniszban. Rezia egy kanapén fekszik az előtérben.

No. 18 Kavatína

REZIA

Gyászolj, árva szív, utad végéhez ért!

Sírjál sorsodon, mely nem ád új reményt!

Átjárja lelkem a fáradt közöny,

s mint Perit a harmat, úgy táplál a könny.

A boldogok szomját, nem olthatja víz,

de számomra nincs más oly felséges íz.

Élj bármily boldogan, míg süt rád a fény,

jó széllel szárnyalj a sors tengerén,

az ég, ha elborul, s vad villám cikáz,

az zord pusztulásba taszíthat, vigyázz!

Nincs oly szív, mely elviselne ennyi bút, ennyi bajt;

és a félbetört ágon újabb rügy nem hajt.

Már a félbetört ágon újabb rügy nem hajt,.

újabb rügy nem hajt, újabb rügy nem hajt.

ALMANSOR
belép az első ajtón, a jobb oldalon, odalép Reziához és mézesmázos hangon azt mondja

Hogy lehetsz ilyen szomorú, mikor olyan gyönyörű vagy, Rezia? Csak az ujjaddal kell jelezned, hogy meglegyen mindened, amit irigyelnek egy nőben…

REZIA
Csak egy dolog tehetne boldoggá. És azt nem teheted meg! Egy halandő sem tud felébreszteni halottat.

ALMANSOR
Akkor mindenképp életben tartalak.

REZIA
Huon erősen tart…

ALMANSOR
Csak nézzük meg, hogy én nem tartalak-e erősebben?
Megfogja. Rezia ellenáll.

ABDALLAH
Belép balról, és az emírhez lép

Vigyük újra a fedélzetre, és adjuk el Sziciliában. Szívesen elcserélném valakire, aki kevésbé makacs.

ALMANSOR
Milyen ostoba vagy, Abdallah. Nem látod, mennyi szenvedély lakozik benne? Nagyon elégedett vagyok. Ma először kaptam ízelítőt abból, mennyire tud szeretni.Türelmesnek kell lennünk…
kimegy

DROLL
Almansor felesége, Roshana kevésbé türelmes a szerelmi történettel kapcsolatban. Látta a jóképű rabszolgát, Huont, ahogy dolgozott a palotakertben, és szenvedélyesen beleszeretett. Abdallah-ot küldi, hogy mondja meg neki titokban, hogy egy nemes hölgy kívánja látni, és mondja el neki, hogyan juthat be a kertből Roshana szobájába, anélkül, hogy bárki észrevenné. Huon azt hiszi, hogy ez jel Reziától, és a palotába siet.

No. 19 Rondo

HUON

Hogy pezsdül e szívben új remény!

Már hullnak láncaim, érzem én!

Fénysugár vezérel az éjen át,

hadd leljek, szép hölgyem, végre rád!

Hogy pezsdül e szív, van új remény!

Már hullnak láncaim, érzem én!

Csillan az éjben egy fénysugár,

arra, hol vágyaim hölgye vár, szívem hölgye vár!

Hogy pezsdül e szívben új remény!

Már hullnak láncaim, érzem én!

Csillan az éjben a fénysugár,

a léptem elvezérli, hol szívem hölgye vár,

szívem hölgye vár!

Mint hegyről leront a zúgó ár,

melyet többé zsarnok jég nem zár,

száguld bércen, s a sziklán át,

ujjong a lelkem, mert nincs több gát!

Ujjong a lelkem, mert nincs több gát!

Ujjong a lelkem, előttem nincs több gát!

Ujjong a lelkem, ma téged lát, már nincs több gát!

Hogy pezsdül e szív, van új remény!

Hogy pezsdül e szívben új remény!

Hogy pezsdül e szívben új remény!

Hogy pezsdül e szívben új remény!

Szerelmes páromat látom én!

Fénylő ragyogás, mely az égen száll,

oda hív, ahol szívem hölgye vár!

Oda szólít, hol szívem hölgye vár!

Hogy pezsdül e szívben új remény,

szerelmes páromat látom én!

Bűvös fénysugár, mely az égen száll,

arra hív, hol szívemnek hölgye vár,

arra hív, hol szívemnek hölgye vár,

oda hív, hol szívemnek hölgye vár!

De Rezia helyett Roshanával találkozik, aki bevallja neki szerelmét. Amikor Huon tiltakozni kezd, és azt mondja, hogy csak egy nőt szeret a világon, méghozzá Reziát, és semmi sem tudja kísértésbe hozni, akkor Roshana megpróbálja elcsábítani.

Kórus, Szóló és Balett

KÓRUS

táncosnők és szolgálók

A kéjek éje, ez itt a földi éden!

Ürítsd az édes élvek kelyhét!

Merülj a mámor kútjába mélyen,

ízes szörbet csepjeit ürítsd ki mind!

HUON

El, el! Mit érlel kertetek,

szép gyümölcs, de mérgezett!

Ajkam édes bort sem kér,

mert e lé itt szennyes vér!

Próbál szabadulni, de Roshana visszatartja

KÓRUS

Oly bűvölő e szem, oh, nézd!

Ellenállnod így nehéz!

Karja rádfonódott már,

nincs, ki hosszan ellenáll.

Karja lágy és visszatart,

add e kéjnek át magad!

HUON

Rám bárhogy néz, úgysem bűvöl el,

állom szentségtelen tekintetét,

a kéjre sóvárog teste még,

ám szemében

a léleknek fénye nem ég.

Varázsa nincs, ami hatna rám,

buja hévvel hív ez a pokoli lány,

semmint hogy ujjával érintse meg,

jobb, ha férgek rágják le testemet!

Megpróbálja kioldani magát Roshana szorításából,de mielőtt sikerülne neki táncoló lányok veszik körül, így megakadályozzák, hogy el tudjon menekülni.

KÓRUS
Kis dorbézolás felüdít, s meg nem árt,

a bőségnek fénye mosolygott le rád!

A bölcsek beszéde azt tanítja rég:

csak árnyék a lét, hát becsüld meg jól a fényt!

Most boldogan élvezd, hogy örömök öröme vár,

az árnyékot űzd el, fény üdve jár!

Az árnyékot űzd el, a fény üdve jár!

Egy éjben fénylő édenkert,

mely minden rózsát néked rejt,

s ha izzó tested felhevűl,

majd a mámor kútjában elmerűlj!

Ha izzó tested felhevűl, benne elmerűlj!

DROLL
Huon kiszabadul Roshana öleléséből, és próbál megszökni, - de túl késő. Almansor megtalálja, a rabszolgák elfogják, és az emír halálra ítéli: máglyahalált kell halnia. Úgy tűnik Huon sorsa bevégeztetett. Nagy halom fát raknak egymásba a tuniszi piactéren. Tömeg gyűlik össze, hogy megnézze a látványosságot, köztük van Sherasmin és Fatima, míg az emír és kísérete az emelvényen foglalják el helyüket - Rezia, lefátyolozva ott van az oldalán. És akkor Abdallah furakodik át a tömegen…

HARMADIK FELVONÁS

Palota Tuniszbans

ABDALLAH
Nemes úr! Beszélnem kell veled. Csak egy szót!

ALMANSOR
Egy vezető minden szava cselekvést jelent. A helyedben, Abdallah, én most nem késztetném cselekvésre magam. Rosszul járhatsz.

ABDALLAH
Cselekvés! Hiszen pontosan ezt akarom, nemes herceg. Valamit el kell intézni.

ALMANSOR
Nem itt és nem most.

ABDALLAH
De itt és most. Ilyen könnyen nem szabadulsz ettől, Emír.
Int a kalózoknak, akik vele jöttek. Három nagy ládát raknak le az emír elé.
Ezt a három ládát dobta fel az ár ma a partra.

ALMANSOR
kapzsin
Minden, amit a tenger hozott fel, az enyém.

A második és a harmadik láda fölé hajol

Ékszerek! Mindkét ládában! Szegény Abdallah! Mihez kezdenétek a kalózókkal ezekkel? Aligha lyukasztjátok ki a fületeket, és viseltek bennük karikát.
folytatja a keresgélést
De nézz csak ide! Van itt valami a számodra, Abdallah.
Kilemeli Oberon kürtjét a ládából
Egy pompás műalkotás.

ABDALLAH
gúnyosan
Egy játéktrombita!

ALMANSOR
képmutatóan
Milyen jól leplezed elmédet. Műértő és a világjáró, mint te! A világ összes piacán otthonosan mozogsz. Sziciliában, Rómában és Görögországban. Tökéletesen tudod, hogy ez egy megfizethetetlen darab. Bárhol elcserélheted hegynyi aranyért.

odadobja neki a kürtöt
Fogd a kürtöt, Abdallah, mielőtt megbánom ezt a megállapodást.

ABDALLAH
Szeretnéd, hogy játsszak egy dallamot a tiszteletedre?

ALMANSOR
fenyegetően
Tégy, ahogy akarsz. De vigyázz rá, hogy a fejed a nyakadon maradjon, amíg a dallamot játszod…

ABDALLAH
Értem, hatalmas emír. Megyek is.
Átvágja magát a tömegen. Ahogy Sherasmin mellélép, egy hirtelen szeszélynek engedve, átdja neki a kürtöt.

Tessék, tiéd lehet ez az értéktelen szemét.

SHERASMIN
fürgén megfogja
Értéktlen dolog! De elfogadom.

FATIMA
De ez… a mágikus kürt.

SHERASMIN
Tartsd fenn a látszatot, Fatima, a látszatot.

ALMANSOR
a széke előtt ál és parancsol
Hozzátoka rabszolgát, akit halálra ítéltem. És kötözzétek a máglyára.

A palotaőrök előrhozzák Huont, megkötözve. Ahogy az emelvény előtt elvezetik, Rezia felugrik, és könyörögve az emírhez fordul.

REZIA
Almansor!

ALMANSOR
felé fordul
Mit akarsz, Rezia?

REZIA
Huon-ra mutat
Kegyelmet–ennek a férfinak.

ALMANSOR
Betört a háremembe, és kimutatta rajongását Roshana iránt.Miért aggaszt a sorsa?

REZIA
Ő Huon, a férjem,
Nem halhat meg!

ALMANSOR
Osztoznál a sorsában, annak ellenére, hogy megcsalt téged?

REZIA
Inkább ezerszer meghalok vele, mint hogy nélküle éljek.

ALMANSOR
Most magad is meghallhatod, mily’ kevéssé érdemli meg ezt a balga hűséget.
Int neki
Gyere ide, rabszolga!

HUON
felé fordul
Szeretnél beszélni velem, Tunisz emírje?

ALMANSOR
Halld a szavam, rabszolga. Szabadon engedlek! Abdallah szülőfölded partjaihoz visz téged. És Rezia itt marad velem.Szabad emberként térsz vissza, és azt veszel feleségül, akit csak akarsz.

HUON
Soha nem szerettem mást, csak Reziát, és örömmel halnék meg vele, ha nem élhetek boldogan vele.

Odalép az emelvényhez, és átöleli Reziát

REZIA
örömmel kiáltja
Egyszerű teremtmények vagyunk a teremtő kezében. Semmi nem választhat szét minket!

ALMANSOR
nagyon mérges
Akkor ezt tegye próbára a tűz. Máglyára mindkettőjükkel!

Ahogy Almansor kiejti ezeket a szavakat, a ravasz Sherasmin a mágikus kürtöt a szájához emeli, és az első hangnál mindenki táncra perdül.

FINALÉ

RABSZOLGÁK KARA

Halld! Bűbájos dallam!

Halld! Mily csodás e hang! Halld!

Vele lép és toppant, víg ütemén sok láb,

örömében dobbant. Hív ez a bűvös tánc!

Halld! Halld!

HUON, REZIA, SHERASMIN, FATIMA
Óh, nézd! Óh, nézd! Ez a bűvös kürtszó!

Már táncolnak mind: a tornyokban fenn,

a téren, a kertben, ott kinn és itt benn,

messzi partoknál és a vár fokán!

A kürt hangja majd, ha újra száll,

feltűnik itt immár a tündérkirály.

Sherasmin hangosabban fújja meg a kürtöt. Liliomok és pálmafák tűnnek fel minden oldalon. Lassan felemelkedik egy nagy glóbusz, közepén a virágpalotával, benne Titánia Oberon karjaiban.

               

OBERON

Üdv, boldog pár, a bajnak vége!

Baráti szívem hálás érte,

hogy teljesült, mit vártam hőn:

karomban tartom újra királyi nőm.

Szemvillanás sem kell,

hogy újra otthon légy,

máris Frankhonba viszlek el,

jó királyod lásd ma még!

Térdelj elé, vidd, kit szíved szeret,

és zengje Európa sok fényes hőstettedet!

Harsogja Európa sok fényes hőstettedet!

Most a bűbáj véget ér,

hálám téged mindig elkísér,

hálám téged mindig elkísér.

Áldjon Ég! Áldjon Ég!

Oberon virágpalotája eltűnik felfelé. Változik a díszlet. Nagy Károly uralkodó tróntermét látni. Udvari emberek ünnepélyes felvonulása. Huon és Rezia a trón jobbján vannak.

SHERASMIN
De most gyorsan siessünk a hajóhoz, mielőtt ezeknek a bolondoknak újra esélyük támadna elkapni minket! És aztán, uralkodónk trónusához!

Induló

Énekbeszéd

HUON

Az esküt híven tartva, nagy király,

most Huon újra előtted áll,

vakmerő tetthez segített hozzá a nagy Ég,

elhoztam Bagdad urának gyermekét,

veszélyek százain követte nyomdokom,

e lány menyasszonyom.

 

KÓRUS

Éljen a hős lovag, áldás rá,

aki messzi földről nyerte szép menyasszonyát!

Éljen a nagyszerű, bátor lány,

ki átszelte érted az óceánt!

Szép Rezia és hős Huon történetét

a kései századok hirdessék!

VÉGE

Csákovics Lajos (énekelt részek)

és Viniczai Andrea (próza) fordítása 

2017

A fordítás a MÁO megbízásából a KMO számára készült.
Az előadás átkötő prózáit Demény Péter írta.