Rossini – Anelli: AZ OLASZ NŐ ALGÍRBAN (L'italiana in Algeri)

OLASZ NŐ ALGÍRBAN Vígopera két felvonásban Szövegkönyv: Angelo Anelli Magyar szöveg: Csákovics Lajos SZEREPLŐK: MUSZTAFA algíri bej                            basszus ELVIRA Musztafa felesége              szoprán ZULMA Elvira bizalmas rabszolgája      mezzoszoprán ALI az algíri kalózok kapitánya             basszus LINDORO fiatal olasz, Isabella szerelmese, Musztafa kedvenc rabszolgája           tenor ISABELLA olasz hölgy                                       alt TADDEO Isabella kísérője                              buffo eunuchok a háremben, algíri kalózok, olasz rabszolgák, bambaiancik, háremhölgyek, rabszolgák, európaiak, tengerészek Játszódik Algírban. ELSŐ FELVONÁS Kis közös előtér, melyből egyrészt a bej, másrészt a felesége lakosztályába lehet jutni. Középütt pamlag. No. 1 Bevezetés 1. jelenet ELVIRA a pamlagon ül, mellette ZULMA. A háttérben a hárembeli EUNUCHOK. Később ALI, majd MUSZTAFA KÓRUS Asszony sorsa könny és bánat, nőnek lenni nem jó nálunk, asszonynéppel durván bánunk, el van nyomva mindegyik. ELVIRA Jaj, én árva, meg kell érnem azt, hogy már nem szeret a férjem! ZULMA Legyen józan, csak erre kérem, mert a jajveszékeléssel nem segít. ELVIRA Jaj, én árva! Meg kell érnem azt, hogy eltaszít a férjem! ZULMA Legyen józan, erre kérem, … ELVIRA Jaj, én árva, túl nem élem! ZULMA Itt a jajgatással semmit nem segít! KÓRUS Asszony sorsa könny és bánat, el van nyomva mindegyik. ELVIRA Jaj, én árva! Meg kell érnem azt, hogy nem szeret, hogy eltaszít a férjem! KÓRUS Sír-rí mindenik. ZULMA Legyen józan, csak erre kérem, mert a jajveszékeléssel nem segít! Az nem segít. Az nem segít. KÓRUS Sír-rí mindenik. Így megy itt. Így megy itt. ALI (kintről) A bej! ZULMA Édes úrnőm, legyen józan… Édes úrnőm, látja, könyörögve kérem… ELVIRA Nagyon fáj! Ah! Nem kellek már! (Belép Musztafa) KÓRUS (Férje őrjöng, majd’ szétrobban, nem sok jóra számíthat, itt nem sok jóra számíthat!) MUSZTAFA Még a nőknek jár a szája? Más sem kell csak fény meg pompa! Léha fényűzés meg pompa! Ám az én eszem, az én eszem se tompa; torkig eltelt, torkig eltelt Musztafa. Slussz-passz! Már az én eszem sem oly tompa; torkig eltelt, torkig eltelt Musztafa, torkig eltelt Musztafa. ZULMA Jaj, egy szót se! Most szót se, ha akármit is gondol! ALI Ura dúlva-fúlva tombol. ELVIRA Szívem diktál; ki kell, hogy mondjam. Ami bánt, hadd tudja csak! Ami bánt, hadd tudja csak! KÓRUS (Férje őrjöng, majd’ szétrobban, nem sok jóra számíthat, itt nem sok jóra számíthat!) ZULMA Szót se szóljon, édes úrnőm! ELVIRA Uram, tovább nem rejthetem: hogy szívem szörnyen szenved… MUSZTAFA Unom a hisztis nyávogást, herótom van már tőled! ELVIRA Hogy én… nyávogok? MUSZTAFA Ne halljam többet! Csak vége lenne már, csak ennek vége lenne már, csak ennek vége lenne már! ELVIRA Uram! Ha… te… MUSZTAFA Unom a nyafogást, unom a nyafogást! Csak vége lenne már, csak ennek vége lenne már, csak ennek vége lenne már! ALI (Ó, a modortalan fickó!) ZULMA (Ó, a modortalan fickó!) ELVIRA (Ó, a modortalan fickó! Ó, a modortalan fickó!) ALI (Gőgös, önelégült disznó!) ZULMA (Gőgös, önelégült disznó!) ELVIRA (Gőgös, önelégült disznó! Gőgös, önelégült disznó!) KÓRUS (Óh, de modortalan fickó! Önelégült disznó!) MUSZTAFA Szélvihar a tüzes nyárban: ide-oda visz a vágyam, szaggat liliomot, rózsát, új virágra száll tovább. Úgy ám! ELVIRA, ZULMA, ALI Szélvihar a tüzes nyárban: ide-oda viszi vágya, szaggat liliomot, rózsát, új virágra száll tovább. KÓRUS Erre-arra hívja vágya, szaggat liliomot, rózsát, új virágra száll tovább. ALI Erre-arra hívja vágya, szaggat liliomot, rózsát, szétszaggat liliomot, rózsát, s új virágra száll tovább. MUSZTAFA Erre-arra hív a vágyam, szaggat liliomot, rózsát, szétszaggat liliomot, rózsát, s új virágra száll tovább ELVIRA, ZULMA Erre-arra hívja a vágya, új virágra száll tovább! Száll tovább, száll tovább, száll tovább, száll tovább! KÓRUS Rózsát szaggat, száll tovább, és új virágra száll tovább. ELVIRA, ZULMA (Óh, milyen modortalan fickó! Gőgös, önelégült disznó! Gőgös, önelégült disznó!) ALI, MUSZTAFA Szaggat liliomot, rózsát, új virágra száll tovább!     És száll, csak száll és száll tovább! ELVIRA Uram… Úgy kérlek…  Ne tégy… MUSZTAFA Unom a hisztis nyávogást! Unom a hisztis nyávogást! Unom a hisztis nyávogást! Csak vége lenne már, egy-kettő vége lenne már, csak ennek vége lenne már, csak ennek vége lenne már! MUSZTAFA Szélvihar a tüzes nyárban: ide-oda visz a vágyam, szaggat liliomot, rózsát, új virágra száll tovább. Úgy ám! ELVIRA, ZULMA, ALI Szélvihar a tüzes nyárban: ide-oda viszi vágya, szaggat liliomot, rózsát, új virágra száll tovább. ALI Erre-arra hívja vágya, szaggat liliomot, rózsát, szétszaggat liliomot, rózsát, s új virágra száll tovább. MUSZTAFA Erre-arra hív a vágyam, szaggat liliomot, rózsát, szétszaggat liliomot, rózsát, s új virágra száll tovább. ELVIRA, ZULMA Erre-arra hívja a vágya, új virágra száll tovább! Száll tovább, száll tovább, száll tovább, száll tovább! KÓRUS Erre-arra hívja vágya szaggat liliomot, rózsát, új virágra száll tovább. És újabb kertre száll tovább, így újabb kertre száll tovább, száll tovább, száll tovább, csak száll és száll, száll tovább, száll tovább, csak száll tovább, csak száll tovább, csak száll tovább, és száll és áll, és száll és áll! MUSZTAFA Szaggat liliomot, rózsát, s új virágra száll tovább. Így! Szaggat liliomot, rózsát, s új virágra száll tovább. Így! És száll tovább, száll tovább, és új virágra száll tovább! És száll tovább, száll tovább, és új virágra száll tovább! Új és újabb kertre száll. Új és újabb kertre száll, és száll és áll és száll és áll és száll és áll! ELVIRA, ZULMA, ALI Így! Szaggat liliomot, rózsát, s új virágra száll tovább. Így! Szaggat liliomot, rózsát, s új virágra száll tovább. Száll tovább, száll tovább, és új virágra száll tovább! Száll tovább, száll tovább, és új virágra száll tovább! ELVIRA, ZULMA Így száll, csak száll, így száll, csak száll és folyton újabb kertre száll, és áll és száll! ALI És folyton újabb kertre száll. És folyton újabb kertre száll, és száll és áll, és száll és áll, és száll és áll! Recitativo MUSZTAFA Mind vonuljatok vissza! Ali, te maradsz. ZULMA (Elképesztő!) ELVIRA (Még nőtt előttem egy araszt.) 2. jelenet MUSZTAFA és ALI MUSZTAFA Kedvenc olasz rabszolgám küldd ezennyomban ide, várjon meg itt! Te tudod, mennyire unom ezt az asszonyt, a lénye irritál… Elűzzem? Az nem jó. Megtartsam? Még rosszabb. De mit törődöm véle? Vegye nőül az olasz, ő lesz a férje! ALI Az olasz? Az nem is török! MUSZTAFA Mi gondom rá? Ilyen hétköznapi nőktől, mint ez, hemzseg az ország: mind a férjura kénye-kedvét lesi, török férfinak izgató nincs ebben… Csakhogy az olasz nők közt – már, ahogy rabszolgám felvilágosított róla – ilyen készséges jószág kész csoda volna! Én ezt a fiút kedvelem, legyen boldog a nőmmel! ALI De Mohamed törvényei szerint mód sem akad arra, … MUSZTAFA Nekem bármit szabad, ha kedvem tartja. Van kérdés? ALI Dehogyis… MUSZTAFA Nos, akkor jól van. Még más dolog is volna!  Tömve a hárem rengeteg pompás nővel, csupa élveteg száj, illatos keblek, buja csípők… És mégsem jövök lázba… ALI De mit tudnék én tenni? MUSZTAFA Hozzatok nekem egy olasz nőt, de gyorsan!  Gusztusom volna egy belevaló, akaratos nőre; olyanra vágyom, ki sok férfit tett tönkre. ALI Állok szolgálatára… Ám kalózom kevés… Vihar készül a vízen… MUSZTAFA Hat napot kaptok, ha addig nincs itt, és magyarázni kezdesz, többet nem vacsorálsz… (Visszavonul a lakosztályába.) ALI Értettem, meglesz! (El.) 3. jelenet LINDORO egyedül, majd MUSZTAFA No. 2 Kavatina LINDORO                                  Te lány, emléked éltet, míg távol jársz, s nem látlak téged! E szív utánad szenved, és várva várja, légy enyém! Úgy várom már a percet, bár még ma nincs remény! Vágyódom rá, vágyódom rá, s tudom, hogy nincs remény. Te lány, emléked éltet, míg távol jársz, s nem látlak téged! E szív utánad szenved, és várva várja, légy enyém! Úgy várom azt a percet, bár még ma nincs rá remény! Úgy várom azt a percet, úgy várom azt a percet, bár még ma nincs remény! Nincs sok remény. E kínban, e bajban a lelkem úgy lel enyhet ha lángol, mint hajdan, ha téged el nem enged, a szíved szerelmét, ha híven, ha híven őrzöm én. A szíved szerelmét, ha híven őrzöm én! E kínban, e bajban a lelkem úgy lel enyhet ha lángol, mint hajdan, ha téged el nem enged, a szíved szerelmét, ha híven őrzöm én. A szíved szerelmét, ha híven őrzöm én! Ha híven, ha híven őrzöm én. A szíved szerelmét, ha híven őrzöm én. Ha híven, ha híven őrzöm én. megőrzöm én. Meddig kell várnom, hogy végre hazajuthassak innen? Három hónap eltelt, mióta foglyul estem, s rabszolga lettem a kedvesemtől távol… MUSZTAFA No, itt vagy? Idehallgass, olasz: asszonyt kapsz tőlem. LINDORO Hogy én? Mit mondasz? (Nagy Isten!) De uram, nem vagyok török… MUSZTAFA Te azzal ne törődj! Nem gond! LINDORO Meg aztán, ugye nem is vettem észre, hogy szerelmes lennék… MUSZTAFA Ajaj! Olasz földön talán máshogy szokás? Szeresd a pénzét, hogyha csúf az asszony! LINDORO Így is lehet, de én vagyonért sose tennék ilyet… MUSZTAFA És, hogya szép is? LINDORO Az fontos, mégsem elég… MUSZTAFA Mondd, ki kell neked? LINDORO Aki megfelel elvárásaimnak. MUSZTAFA Na, pontosan ő az! Meg fogod látni: Lelki szépség, meg minden, amit akarsz… LINDORO (Most okosnak kell lennem! Kezdődjék a harc!) No. 3 KETTŐS LINDORO - MUSZTAFA Még ha hajlandó is volnék, magas igényeim vannak. Még ha hajlandó is volnék, magas igényeim vannak. Nincs, ki megfelelne annak, nincs, ki megfelelne annak, jó, ha százból összeáll! Jó, ha százból, jó, ha százból összeáll! Még ha hajlandó is volnék, magas igényeim vannak, magas igényeim vannak, magas igényeim vannak, nincs, ki megfelelne annak, nincs, ki megfelelne annak, jó, ha százból, jó, ha százból, jó, ha százból összeáll! Jó, ha százból összeáll! Jó, ha százból összeáll! MUSZTAFA Szépre vágyol? Legyen gazdag? Bájos? Szerelmes? Bíz meg bennem! Mindez benne megvan egyben, mindez benne megvan egyben, és e tündér téged vár, és e tündér, és e tündér csak téged vár! Szépre vágyol? Legyen gazdag? Szépre vágyol? Legyen gazdag? Legyen tüzes, legyen vizes, legyen szűzes? Bízz meg bennem: Mindez benne megvan egyben, mindez benne megvan egyben, és e tündér, és e tündér, és e tündér téged vár! És e tündér téged vár, és e tündér téged vár! LINDORO Mást ne mondjak…. Nagyon fontos: jellem, jellem! És jóság! MUSZTAFA Ez éppen ő! Leírás: pontos. LINDORO Másik példa! Nekem fontos: tüzes szemek! MUSZTAFA Mint két csillag fönn, az égen! LINDORO Hajszín… MUSZTAFA Ében. LINDORO Arca? MUSZTAFA Éden! LINDORO Hajszín? MUSZTAFA Ében. LINDORO Táncol? MUSZTAFA Szépen! LINDORO (Ez a huzavona fáraszt, hogyan rázhatom le őt?) MUSZTAFA (Nyugi, öcsi, dobsz egy hátast, hogyha meglátod a nőt!) LINDORO (Ez a huzavona fáraszt.) MUSZTAFA (Nyugi, öcsi, dobsz egy hátast!) LINDORO (Hogyan rázhatom le őt?) MUSZTAFA (Hogyha meglátod, ha meglátod, ha meglátod, ha meglátod, ha meglátod a nőt!) LINDORO (Bár csak lenne ennek vége, óh, de átkozott egy helyzet! Lassan őrületbe kerget, innen szívem vágya hajt! Lassan őrületbe kerget, innen szívemnek vágya hajt!) MUSZTAFA Menjünk rögtön! Nem vagy jégcsap, nem vagy csélcsap, mire várunk? Gyere máris! Nem vagy jégcsap, nem vagy csélcsap, mire várunk? Gyere máris! Ő lesz neked ideális, ő lesz neked ideális, ő lesz neked ideális, csodanő, belátod majd! Egy csodanő, belátod majd! Csodanő, egy csodanő, belátod majd! Menjünk! Ne várjunk! LINDORO Szép az arca? MUSZTAFA Mint egy alma! LINDORO Tiszta jellem? MUSZTAFA Ragyogó szellem! LINDORO Hajszín? MUSZTAFA Ében! LINDORO Táncol? MUSZTAFA Szépen! LINDORO Fogsor? MUSZTAFA Épen! LINDORO Arca? MUSZTAFA Alma! No. 4 Kórus és Kavatína KÓRUS, ISABELLA Tengerpart. Nem túl messze egy összetört  hajó, vihar tépte vitorlákkal; lassanként közeledik. A fedélzeten kétségbeesett emberek. 4. jelenet Kalózhajó érkezik; más KALÓZOK a parton jönnek ALI vezetésével , egymásnak kurjangatnak. Később ISABELLA és TADDEO I. KÓRUS Mennyi holmi! Jó sok szolga! II. KÓRUS, ALI Szép a zsákmány! Jól van, jól van! Nőket hoztok? I. KÓRUS Hej, de mennyit! II. KÓRUS Megdicsér majd Musztafa. (A rabszolgák és a partra szállók tömegében feltűnik Isabella. Ali és emberei figyelik őt a kórussal együtt énekelve.) I. KÓRUS Volna itt egy ritka szép nő… Nézd csak, éppen ott jön, la! KÓRUS, ALI Szép fogás, nem vitás! Erre vágyott Musztafa! Nagy Musztafa! Nagy Musztafa! ISABELLA Durva helyzet! Kegyetlen Ámor! Tönkretesz, ki tudja, mért? Bajt hoz rám, gyötör, legázol; súlyos bér a hűségemért! Én csak érted, ó, én Lindorom, érted keltem veszélyes útra! Végül óvni, nagy Ég, ki tudna? Nagy Ég, ki tudna? Most ki lesz, ki támaszt ád? Engem óvni… KÓRUS Erre vágyott Musztafa! Úgy bizony, erre vágyott Musztafa. ISABELLA Nincs idő romantikázni, arra rá lehet most fázni. Jön a gyakorlati része, hozd a női a praktikát, hozd a női praktikát! Féken kell tartani csókkal vagy szóval, rávenni bármire elég egy sóhaj: bánni egy férfival ennyiből áll. Higgyétek el! Bánni egy férfival csak ennyi ám! Kész! Bánni egy férfival ennyiből áll. Durvák vagy kedvesek, új még vagy régi, nagyjából egyremegy: mindegyik férfi. Új még vagy régi, nagyjából egyremegy: mindegyik férfi… Áhít és kuncsorog, már szinte túlcsorog, mind egyért kuncsorog, hogy szinte túlcsorog, mert nálunk várja csak a boldogság.                                         Ezt tudja mind: csak nálunk várja őt a boldogság! Itt! Csak nálunk várja őt a boldogság. Recitativo Isabella, Taddeo, Ali Abból főzz, amid van! Ez így volt mindig, hát, megijedni nem kell! Hiszen férfi ez mind, úgy is, ha berber… (Néhány kalóz rátalál Taddeóra és elfogja.) TADDEO Hagyjatok békén! Könyörgöm! Legyen szíved! Ne bánts! ALI Fogd be a szádat! Majd a bányába mégy… TADDEO (Jaj! Akkor végem!) ISABELLA Lám csak, Taddeo! TADDEO Irgalmas Isten! Segítség! ISABELLA Már nem is ismersz rám? TADDEO Hogy én? De… ALI Halljuk, ki ez a nő? TADDEO (Mit is mondjak?) ISABELLA Unokahúga. TADDEO Az! A húgom… És ezért… vigyáznom is kell őrá… ALI Ő honnan való? TADDEO Livornóból mindketten. ALI Hát akkor olasz? TADDEO Ahogy mondod. ISABELLA Hirdetem büszkén. ALI Főnyeremény ez, fiúk! ISABELLA Ekkora öröm látni egy olaszt? ALI Ez a nagyszerű hír most mennyei malaszt! Merthogy a bejnek éppen egy olasz nőre van kedve!  Gyertek, egy páran elvezetjük a többit, ám ez a kettő marad itt, mert mindjárt visszük őket a bejhez! Úgy hiszem, hölgyem, veled Musztafa nagyon boldog lesz újra! Az útad, amerre jársz, az égi harmat hintse, a háremnek te légy legdrágább kincse! (Távozik néhány kalózzal.) 5. jelenet TADDEO, ISABELLA, a háttérben pár KALÓZ TADDEO Ah, Isabella! Most benne vagyunk szépen! ISABELLA Hogyhogy? TADDEO Tán fel sem fogtad, milyen rémes szót mondott? ISABELLA Nem én. TADDEO Hogy: hárem! ISABELLA Na és? TADDEO Egy ilyen turbán-fejű Musztafa fog rádugrani ott! ISABELLA Majd az lesz, ami lesz. Nem kell szökellni, amíg nem lőnek ránk! TADDEO Nem is izgat az ügy? ISABELLA Mit lehet tenni? TADDEO Taddeo, neked ennyi! ISABELLA Nem is bízol meg bennem? TADDEO Őszintén szólva: nem látok rá okot. ISABELLA Szemtelen tuskó! Halljuk! Még panaszod van rám? TADDEO Ugyan, épp nekem volna? Beszélgessünk másról! ISABELLA Nem! Válaszolj! TADDEO Hát mondd csak, szívem kicsi kincse, gyagyásnak látszom? Tudom jól, hogy szeretőd van! Lindorónak hívják! Őt magát sose láttam, mégis tudom! ISABELLA De ő előtted volt… Nem titok. Régesrég elment, eltelt három-négy hónap, s nem láttam… TADDEO És azért tetszett hajóútra kelni, hátha megkerül újra! ISABELLA És te? TADDEO És én mint úti kísérője szállhattam fel, asszonyom. ISABELLA És végül? TADDEO És végül most háremszolgája lettem, tarthatom  a gyertyát majd… Ezt érdemeltem. No. 5 Duett ISABELLA Jó a kedvem, bármi érjen, bármi balszerencse, balszerencse üldöz. Jó a kedvem, bármi érjen, bármi balszerencse, balszerencse üldöz, ám egy sértett kishitűhöz bennem nincs elég derű. Hát ne nyaggass, mert hozzád már nincs elég derű! Hát ne nyaggass, mert hozzád már nincs elég derű, te kishitű, te kishitű, te kishitű! TADDEO Tűrtem eddig, szemem se rebbent, szívem áhítattal átitatva lángolt. Tűrtem eddig, szemem se rebbent, szívem áhítattal átitatva lángolt; ám egy birka, az se jámbor, hogyha nem jut néki fű! Ám egy birka sem jámbor, mikor nem jut néki fű! Ám egy birka sem jámbor, mikor nem jut néki fű, ha tudja: nem jut néki fű, ha tudja: nem jut néki fű, ha tudja: nem jut néki fű! ISABELLA Ez a balfék fog tönkretenni. TADDEO Csalfa nővel ne kezdjen senki! ISABELLA Jobb egy turbán, mint egy tökfej! TADDEO Hordd le durván, aztán szökj el! Hordd le durván, hordd le durván, aztán szökj el! ISABELLA Rajta, indulás! Tűnj el innen! Erről ennyit, nem vitatkozom tovább! TADDEO Áldja Isten, kedves hölgyem! Én se játszom itt tovább az ostobát! ISABELLA Meg ne lássalak, el innen! Nem vitatkozom tovább! Nem, nem! TADDEO Áldja Isten! Áldja Isten! Én nem játszom ostobát! Áldja Isten, drága hölgyem! Én se játszom ostobát! Már nem játszom, nem játszom, nem játszom ostobát! Már nem játszom, nem játszom, nem játszom ostobát! Nem játszom többet ostobát, nem játszom többet ostobát. nem játszom többet ostobát! ISABELLA 77 Rajta, indulás! Rajta, indulás! Nem vitatkozom tovább! Túl sok volt, túl sok volt, nem vitatkozom tovább! Túl sok volt, túl sok volt, nem vitatkozom tovább! Menj már tovább, menj már tovább, menj már tovább! ISABELLA (Ellenség karma közt, állok majd árván… Nem lesz egy jó barát, én bárhogy várnám… Jó Ég, most mit tegyek? Hogy volna jó?)  TADDEO (Szörnyű egy hárem, jobb mint egy bánya… Végezzem életem tárnákat vájva?) ISABELLA, TADDEO (Jó Ég, most mit tegyek? Hogy volna jó?) TADDEO Donna Isabella…! ISABELLA Messer Taddeóm…? TADDEO (Már látom, csillapult!) ISABELLA (Nevet ez a majom…) TADDEO Viszályunk véget ér? ISABELLA Spongyát vess rá! Tovább az úton együtt, a célt el nem feledjük! De szép is lesz majd látni, vígan él kis kuzin és a bácsi! Szavamra mondom: öröm lesz látni, vidáman élnek, kuzin s a bácsi! Gyanú nem ébred, akárki látja, gyanú nem ébred, akárki lát! TADDEO Ám bárhogy lesz a bejjel, ám bárhogy lesz a bejjel, az nem lesz túl vidám! ISABELLA Ne aggódj, fel a fejjel, a gondját bízd csak rám! Azt bízd csak rám, azt bízd csak rám! Ne aggódj, fel a fejjel, a bejt, te bízd csak rám! Megoldom ám, meg én, simán! Félned kár, félned kár, kérlek, bízzad szépen rám! Félned kár, félned kár, kérlek, bízzad szépen rám! ISABELLA, TADDEO Tovább az úton, örökre együtt, hogy összetartunk, sosem feledjük, vidáman élünk: kuzin s a bácsi! Gyanú nem ébred, akárki lát! TADDEO Ám bárhogy lesz a bejjel… Ám bárhogy lesz a bejjel… ISABELLA Ne aggódj, fel a fejjel, azt bízd nyugodtan rám! Megoldom ám, meg én, simán! TADDEO De bárhogy lesz a bejjel, az nem lehet vidám! A gond a bej, a ronda bej… ISABELLA Félned kár! Félned kár! Aggódnod kár, ne, ne, ne, ne, ne félj! Azt bízd nyugodtan rám! TADDEO Az nem megy könnyen ám! De bárhogy lesz a bejjel, az nem lehet vidám! De gond a bej, a ronda bej… ISABELLA Félned kár! Félned kár! Aggódnod kár, ne, ne, ne, ne, ne félj! Csak bízd nyugodtan rám! Azt bízd nyugodtan rám, azt bízd csak rám, azt bízd csak rám, azt bízd csak rám, azt bízd csak rám, azt bízd csak rám, azt bízd csak rám! TADDEO Az nem lehet vidám! Az nem lehet vidám! Az nem megy könnyen, nem megy könnyen, nem megy könnyen, úgy biz ám! Nem könnyű ám, nem könnyű ám! Kis terem, mint az első képben 6. jelenet ELVIRA, ZULMA és LINDORO ZULMA Te visszautasítasz egy ilyen bájos és alig használt kezet? LINDORO Nem lesz a nejem, hányszor mondjam neked? ZULMA És ön, kedves úrnőm, nem lelné kedvét ifjú, szép, olasz férjben? ELVIRA Ugyan, mi dolgom ezzel! Van nekem férjem. ZULMA De az adta át ennek! Úrnőm, ezt értse meg: a bej döntött így, és amit ő mond, annak úgy is kell lenni, nem ismer pardont. ELVIRA Csak tréfa volt! LINDORO Egy elmebeteg zsarnok! ZULMA Csendet! Éppen itt jön! 7. jelenet Musztafa, előbbiek MUSZTAFA Na, ide hallgass, olasz! Van egy velencei gálya, ami indulni kész; már csak az engedélyemre vár. Volna-e kedved felszállni rá? LINDORO Volna-e kedvem? Nem is érdekel más! Ezt a nagy kegyet…! MUSZTAFA Akkor menj, de az asszonyt nálunk ne feledd! LINDORO (Mit mondjak erre?) MUSZTAFA És gazdag ember leszel, mert aranyat is kapsz! LINDORO Ha ismét olasz földre jutok… Akkor… talán… majd nőül veszem otthon! MUSZTAFA Tégy, ahogy kedved tartja! De akkor eredj máris, mondd meg a hajókapitánynak: én azt üzenem neki, hogy nem indulhat útnak, míg fel nem szálltok! LINDORO (Én teljesítek mindent, legyen bármilyen kérés, csak haza jussak már!) Szállok, mint a szélvész! (El.) 8. jelenet MUSZTAFA, ELVIRA, ZULMA, később ALI ELVIRA El kell hagyjalak végleg? MUSZTAFA Olasz földön kellemes a klíma. ELVIRA Vessen bárhova sorsom, szívem fáj… MUSZTAFA Látod, éppen ebből lett elegem! Fájjon csak máshol! ZULMA (Bejünk bárkinél több, otrombaságból…) ALI Éljen, éljen a bej! MUSZTAFA Mondd, mi újság, Ali? ALI Nagyszerű hírek! A legszebb olasz nők közt milyen különleges példány! MUSZTAFA Ki az? ALI A vihar röpítette hozzánk… MUSZTAFA Bökd ki már! ALI Kezünkben van már, s mellette ejtettünk sok-sok rabot! MUSZTAFA Szinte úgy érzem, már nagyszultán vagyok. Palotám legszebb termét öltöztesd díszbe, oda gyűljetek mind! Ott lépjen színem elé a nő. Haha! Néz a sok úrfi, lehet tőlem eltanulni, hogy győzök le egy dámát! Elvira, ne sokáig vacakolj, te meg az olasz induljatok! Zulma, velük együtt távozol te is. Ma már az olasz dáma nyújthat élvezetet! Meg fogom mutatni minden férfinak itt ma sorra, asszonyok gőgjét hogy tiprom én a porba! No. 6 Ária Régen éreztem ily hetyke lángot, mely a véremben perzselve árad, újra élednek ellankadt vágyak, kertem fáján az ág újra hajt! Újra élednek ellankadt vágyak, kertem fáján az ág újra kihajt! Újra élednek ellankadt vágyak, kertem fáján az ág újra, ma újra kihajt! (Elvirához) Szedd a holmid! Már látni se bírlak! (Zulmához) Téged szintúgy! Elcsaplak. Tűnj el innen! Két nyafka… Tűntök innen! (Alihoz) Menj, te készítsd elő most a termet, hírem éltetve zengjék a dalt! Menj, te készítsd elő most a termet, hírem éltetve zengjék a dalt! Úgy zengjék majd, úgy zengjék majd: hírem éltetve zengjék a dalt! Íme, így vált valóra az álmom. Nem soká kell a tűrést kiállnom, Vérem lángol, a szép percet várom, melyben kelyhet bont rózsája majd! Vérem lángol, a szép percet várom, melyben kelyhet bont rózsája majd! Íme, így vált valóra az álmom. Nem soká kell a tűrést kiállnom, Vérem lángol, a percet úgy várom, melyben kelyhet bont a rózsa, az hajt! (Elvirához) Szedd a holmid! Hányszor mondjam? Szörnyen untatsz. Ennyi gond van. (Zulmához) Te is mozdulj, te kis mamlasz! Tűntök innen! Tűntök innen! Íme, így vált valóra az álmom. Nem soká kell a tűrést kiállnom, Vérem lángol, a percet úgy várom, melyben kelyhet bont a rózsa, az hajt! Melyben kelyhet bont rózsája majd, az hajt! Az hajt, hogy kelyhet bont rózsája majd! Kelyhet bont édes rózsája majd, az hajt, az hajt! Ha kelyhet bont rózsája majd! Kelyhet bont édes rózsája majd! Kelyhet bont édes rózsája majd, a rózsája majd, a rózsája majd, a rózsája majd! (Távozik Alival és a kísérettel.) 9. jelenet ELVIRA, ZULMA, később LINDORO ZULMA Nem sértem meg, de őszintén meg kell mondjam: aki ilyen férfit szeret, az egy mafla. ELVIRA Ő ilyen büszkefajta! Épp ez a jó! LINDORO Szép hölgyeim, a gálya már indulni kész, másra sem várnak, csak, hogy beszálljunk… Mért ez a sóhaj? ELVIRA Csak egyetlen egyszer láthassam újra szeretett Musztafám! Ezt kérem öntől. LINDORO Még mielőtt elmennénk, úgyis búcsút kell vennünk. De nem is értem, hisz’ ő zavarta el! Kár érte sírni. Hagyjuk ezt a partot magunk mögött vígan! Ön, akárhogy is nézzük, fiatal, gazdag, és bájos; Ilyen csinos nő, ha csörget is néhány tallért, nálunk mind könnyen talál hű férjet, gavallért… Pompás terem. Jobbra a bej kerevete, a háttérben rácsos emelvény, emelyen át látni lehet a háremhölgyeket. No. 7 Finálé 10. jelenet MUSZTAFA ülve, körben az EUNUCHOK kara, később ALI KÓRUS Ő a tigris, mi bárányra támad, zengjen éljenkiáltás a hősnek! Azt, ki nem tud legázolni nőket, megtaníthatja rá Musztafa! Musztafa! Musztafa! Azt, ki nem tud legázolni nőket, megtaníthatja rá Musztafa! Musztafa! Éljen, éljen! Musztafa! Éljen, éljen! Musztafa! Ő a tigris, mi bárányra támad. Musztafa! Éljen, éljen! Musztafa! Éljen, éljen! Musztafa! Ő a tigris, mi bárányra támad. Musztafa! Éljen, éljen! Musztafa! Éljen, éljen! Musztafa! Azt, ki nem tud legázolni nőket, megtaníthatja rá Musztafa! Azt, ki nem tud legázolni nőket, megtaníthatja rá Musztafa! BASSZUS Mert ő a nők ostora! Mert ő a nők ostora! TENOR A nők ostora! A nők ostora! Musztafa! Musztafa! Musztafa! ALI Engedd színed elébe a dámát! MUSZTAFA Jöjjön! Jöjjön! KÓRUS Mily sugárzóan szép! 11. jelenet Isabella, Musztafa, eunuchok ISABELLA (Ó, de mafla, ó, de bárgyú! Látom, ezzel nem lesz sok gondom. Bámulj bátran, tátott szájú, nálad könnyen érek célt! Nálad könnyen, nálad könnyen érek célt! Óh, de mafla, milyen gyermekien bárgyú! Bámulj bátran, tátott szájú, nálad könnyen érek célt!) MUSZTAFA (Ritka jó fogás, azt látom: büszke termet, teltebb máshol… Vérem lángol, elvarázsol, ám ezt meg ne tudja még! Ám ezt meg ne tudja még! Vérem lángol, elvarázsol, ám ezt meg ne tudja még! Nagy szerencse, ritka jó fogás, azt látom! Ám ezt meg ne tudja még! Ám ezt meg ne tudja még!) ISABELLA Szívem össze-visszatörte, úgy lesújtott a végzet ökle! Abban bízom csak, hogy önben megtalálja a vigaszát! Gyászos végzet meggyötörte, szívem verdes félbetörve… Abban bízom csak, hogy önben megtalálja vigaszát, hogy megtalálja vigaszát, csak abban bízhatom, hogy önben megtalálja vigaszát. MUSZTAFA (Érzem, máris tűzbe jöttem, szökken már a vigaszág!) ISABELLA (A kelepce kitárva, a nagyvad belelép! Így, így, így, de szép!) MUSZTAFA (De gyönyörű a drága, hadd szaggathassam szét! Így, így, így, de szép!) ISABELLA (A kelepce kitárva, a nagyvad belelép! Így, így, így!) MUSZTAFA (De gyönyörű a drága, hadd szaggathassam szét! ISABELLA (Nézz csak bátran, tátott szájú!) MUSZTAFA (Vérem lángol, elvarázsol!              Megőrjít, ámde meg ne tudja még!) ISABELLA (Milyen mafla! Nála könnyen érek célt, kitűzött célt! Óh, de mafla!) MUSZTAFA (Szép az arca!) ISABELLA (Óh, de bárgyú!) MUSZTAFA (Dús az ajka!) ISABELLA          (Nála könnyen érek célt, nála könnyen érek célt, őnála könnyen érek célt! Ez könnyen ment, ez könnyen ment, ő nála könnyen érek célt! Nála könnyen érek célt, őnála könnyen érek célt! Én érek célt!) MUSZTAFA (Ám ezt meg ne tudja még, ám ezt meg ne tudja még, ne, ám ezt meg ne tudja még! Ne, még ne tudja, meg ne tudja, meg ne tudja semmiképp! Meg ne tudja semmiképp, meg ne tudja semmiképp, ne tudja még!) 12. jelenet TADDEO jön ALIt lökdösve, aki igyekszik őt visszatartani, előbbiek TADDEO A bácsikája volnék, hadd láthassam a húgom! A bácsikája volnék, hadd láthassam a húgom! Ne rángass! Ne rángass! Ej, ej! De unom! Nem érted? Engedj már! Nem érted? Engedj már! Signor… Monsieur… Fényes herceg… (Nagy Ég! Nagy Ég! A bejjel hetyeg! Már jócskán bemelegedtek! Itt próbálkoznom kár. Ah, lásd be, vén Taddeo, itt rád sok jó nem vár! Ah, lásd be, vén Taddeo, itt rád sok jó nem vár!)  ALI Nagy bej, ki fogom dobni… MUSZTAFA Egy fityfenét! Karóba húzni! TADDEO Kishúgom! Nagy Ég! Isabella, kérlek… Hallod e semmiséget? ISABELLA De ő a bácsim… MUSZTAFA Mit hallok?! Ali, engedjük el! ISABELLA Drága, ebből is látom, hogy szíve-lelke nagy. MUSZTAFA Zavarba ejt... Mit mondjak? Drága! Kihagy az agy… TADDEO (Vadállat! Karóba húzna? Taddeo, most bajban vagy!) ALI (Most fülit-farkát húzza. A rémülete nagy!) MUSZTAFA Drága! Mit mondjak? Kihagy az agy! Drága! Drága! Se szó, se hang, se agy! Drága! Drága! Se szó, se hang, se agy! Drága, az ész magamra hagy! Drága, az ész magamra hagy! Drága, az ész magamra hagy! Drága, az ész magamra hagy! TADDEO (Még karóba is húzna? Na persze, majd ha fagy! Az kéne, Taddeo! Majd, hogyha fagy! Az kéne, Taddeo! Majd, hogyha fagy! Még karóba is húzna, még karóba is húzna? Na persze, majd, ha fagy! Még karóba is húzna, még karóba is húzna? Na persze, majd, ha fagy! Na persze, majd, ha fagy! Na persze, majd, ha fagy!) ALI (Most fülit-farkát húzza, most fülit-farkát húzza, most fülit-farkát húzza, a rémülete nagy. Most fülit-farkát húzza, most fülit-farkát húzza, most fülit-farkát húzza, a rémülete nagy. A bátyjura rémülete nagy! A rémülete nagy. A rémülete nagy.) ISABELLA Ebből is látom, ebből is látom, a szíve-lelke nagy! Ebből is látom, ebből is látom, a szíve-lelke nagy! Belátom: a szíve-lelke nagy! Belátom: a szíve-lelke nagy! Belátom: a szíve-lelke nagy! Belátom: a szíve-lelke nagy! A szíve-lelke nagy, a szíve-lelke nagy! Utolsó (13.) jelenet LINDORO, ELVIRA, ZULMA és ELŐBBIEK ELVIRA, ZULMA, LINDORO Pár perc és távozunk, elhagyjuk földed, engedd, hogy illendőn búcsúzzunk tőled! Szívünk oly hálatelt, szívünk oly hálatelt, míg egyet verni tud, emlékszik rád, emlékszik rád. ISABELLA (Nagy Ég!) LINDORO (Kit látok?) ISABELLA (Álom?) LINDORO (Káprázok! Itt van Isabella!) ISABELLA (Lindorót látom!) LINDORO (Nem értem!) ISABELLA (Most mit tegyek?) ISABELLA, LINDORO (Ez hát te vagy? Hű szívek istene, most el ne hagyj!) MUSZTAFA Csak néznek, csak néznek szótlanul, tátognak tétován; Nem sejtem, mit jelent e változás! stb. Nem, nem, nem, nem, nem, nem. ELVIRA, ZULMA Csak néznek szótlanul, tátognak tétován; Nem sejtem, mit jelent e változás! stb. Nem, nem, nem, nem, nem, nem. ISABELLA, LINDORO (Ez téboly! Ámor, most légy velem! Mond meg, hogy mit tegyek? Elhinni nem merem, ez látomás!  stb. Ámor, mondd, mit tegyek, Ámor, mondd, mit tegyek? Elhinni nem merem! Ez látomás! Nem, nem, nem, nem, nem! Ámor, mondd, mit tegyek? Elhinni nem merem. Ez látomás. TADDEO (Váratlan fordulat nyújtja az arcukat! Elképedt arcot vág Musztafa. Megdöbbent arccal áll Musztafa. Elnyúzott képet vág Musztafa!) ISABELLA Halljam, ki ez a nőszemély? MUSZTAFA Asszonyom volt idáig. ISABELLA És most? MUSZTAFA Mostantól exnejem, tőlem miattad válik! Ő meg a kedvenc szolgám, ez vette át a nőt. ISABELLA Így bánik hát a nőkkel?! Ha ráunt, viszlát, új nő kell? Szép kis szokás ez, mondhatom, ám én nem tűröm el, ám én nem tűröm el, ám én nem tűröm el! Önnel marad az asszony… MUSZTAFA De kérem, ez nem a maga dolga… ISABELLA Nálam marad a szolga. MUSZTAFA Még mit nem! Ezt hagyja abba már! ISABELLA Ha így beszél, ön nem szeret, ha így beszél, ön nem szeret, tovább ragozni kár. MUSZTAFA De nem! Még várjon! Egy pillanat! (Ah, az őrületbe hajt! Az őrületbe hajt!) ELVIRA, ZULMA, LINDORO (nevetve) (Lám, lám, a tigris birka lett: a bég hogy béget már!) MINDENKI Jaj, de keszekusza helyzet, jaj, de keszekusza helyzet! Merre lépjek, hova menjek, merre lépjek, hova menjek? Szélviharban járok tengert, attól tartok zátony vár! A zátony vár! ISABELLA, ELVIRA, ZULMA Vidám harangokat hallok, csengve-bongva zengve: din-din-din! Messze csengve-zengve: din-din-din! Szólnak fejemben a hangok, csupa csengőszó: din-din! Szólnak fejemben a hangok, csupa csengő-bongó din-din! Hallom én a nagyharangot, hallom én a nagy harangot, hallom án a nagy harangot, zengve-zúgja hogy din-din! Vidám harangokat hallok... stb. LINDORO, ALI Fejemben egy pöröly csapkod, kalapálja, hogy: tak-tak! Hallom, fejemben hogy csapkod, kalapálja, hogy: tak-tak! Hallom, fejemben hogy csapkod, kalapálja, hogy: tak-tak! Hallom én, hogy egyre csapkod, hallom én, hogy egyre csapkod, hallom én, hogy egyre csapkod, kalapálja, hogy: tak-tak! ELVIRA, ZULMA, ISABELLA, LINDORO, ALI Jaj, de kényelmetlen helyzet! Hova lépjek, merre menjek? Vihar korbácsol vad tengert, hova nézek, zátony vár! A zátony vár, a zátony vár... ... hánykódó bárkán zátony vár! Bármerre nézzek, zátony vár! MUSZTAFA, ALI Jaj, de keszekusza helyzet! Merre lépjek, merre menjek?/lépnek, merre mennek? Szélviharban járok tengert,/járnak sérült bárkán zátony vár. Sérült bárkán, sérült bárkán, sérült bárkán zátony vár. Jaj, szörnyen kényelmetlen helyzet! Merre lépjek, merre menjek?/lépnek, merre mennek? Szélviharban járok tengert,/járnak de sérült bárkán zátony vár. (...) ALI TADDEO Mint egy megkopasztott varjú károgok az almafán: kár-kár-kár! Szélviharban járok tengert, viharban járok tengert, hova nézek, zátony vár! MUSZTAFA Dörög fejemben egy ágyú, dübörögve szól: Bumm! Bumm! Szélviharban járok tengert, sérült bárkán zátony vár! KÓRUS Ez már tényleg kényes helyzet, merre lépnek, merre mennek?

MÁSODIK FELVONÁS Kis terem, miként az első felvonásban No. 8 Kórus 1. jelenet ELVIRA, ZULMA, ALI és EUNUCHOK kara KÓRUS Féleszű, sültbolond, szinte részeg, nincsen észnél Musztafa! Nincsen észnél Musztafa! Szerelemtől sújtva lézeng, szerelemtől sújtva lézeng, meg-megáll, mint puszta fa; szótlan meg-megáll, mint puszta fa. ZULMA Ravasz nő az olasz dáma! ELVIRA, ALI Ravasz nő az olasz dáma! ZULMA Török nők közt nincsen párja. ELVIRA, ALI Török nők közt nincsen párja. ELVIRA, ZULMA, ALI Meghülyít, léprecsal észrevétlen, tönkre megy, ki ostoba! Úgy van! Tönkre megy, ki ostoba. KÓRUS Szerelemtől sújtva lézeng, szerelemtől sújtva lézeng, meg-megáll, mint puszta fa; szótlan meg-megáll, mint puszta fa. ELVIRA, ZULMA, ALI Tönkrejuthat, tönkremegy, ki ostoba! Tönkremegy, ki ostoba. Recitativo ELVIRA Mondd, mit szólsz ehhez, Ali? El tudtad volna valaha is hinni, hogy ilyen gyorsan megváltozzon egy ember? ALI Döbbenten látom, ám mégis nevetnem kell... ZULMA Talán jobb ez így úrnőm, így lehet most is asszonya még! Ki tudja, hogyha ez a dáma helyreteszi végre, akkor nem lesz-e önnek sokkal jobb férje? ALI Itt jön! Asszonyom, bölcsen! Tegyen mindent a kedve szerint, kérem! Önben van jóság, az idő önnek szolgál, férje szeméről lehull majd a hájog. ZULMA Mind ebben bízunk. ELVIRA Tán hatnak még e bájok. 2. jelenet Musztafa és előbbiek MUSZTAFA No, lányok, sipirc az olasz hölgynek szólni, hogy egy fél óra múlva vele kávézgatnék! És hogyha négyszemközt fogad, az jó jel, nyeregben leszek! Panaszra nem lesz ok, mindent megteszek… ZULMA Szolgálatára. ELVIRA Hogy kedved szerint legyen, mindent elkövetek. ZULMA Csak azt ne higgye, hogy majd könnyen fog menni! Ő ravasz.. ELVIRA És sokkal agyafúrtabb, mint azt hinnéd… MUSZTAFA Hát mit jelentsen ez? Nem vagyok hülye. Olasz rabszolgám kiokosított, hogyan bánjak a nővel; tudom a módját, hogy’ jutok célba! Az erőszak nem a legjobb, az első megaláztatás tönkre tenné a kapcsolatot köztünk. Helyesebb lesz hatnom a nagyravágyására! Ezen az úton indulok. A nagybátyjával kezdem, az az egyszerűbb eset. Máris megvan épületes tervem! Ali, te kövess! Ti lányok, tegyétek, amit mondtam! Ah, hogyha minden terv szerint halad szépen, bizony, bámulni fogtok! ALI Percig sem kétlem. (Mindenki távozik.) 3. jelenet ISABELLA és LINDORO ISABELLA Engem üldöz a balsors! A nevem, a hazám, jó hírem odadobtam, mindezt csak érte; Lindoro meglett, és kiderül, hogy hűtlen! LINDORO Óh, csakhogy itt vagy! (Isabellához, aki indulni készül) Ne siess, kérlek! Maradj még, Isabella! Mi bajod, édes, mondd csak, mért kerülsz el? ISABELLA Képes vagy megkérdezni pont, mikor nősülsz?! LINDORO Annyit ígértem, hogy elviszem innen, de nőül soha nem venném, csak hogy lássalak újra! ISABELLA Ezt el is higgyem? LINDORO Csapjon belém a mennykő, ha valaha is hűtlen lettem volna! ISABELLA (elgondolkodva) No, lássuk, milyen erős az esküd? Becsület dolga. LINDORO Rendelkezz velem! ISABELLA Egy jó ürügy kell hozzá, hogy egy napon, együtt szökjünk innen… Kell egy jó gyors hajó. Megvan a tervem, és ha az ötlet kész, nem állít meg semmi! LINDORO Drága szerelmem, mondd csak, mit tudnék most tenni? ISABELLA A kis ligetben várlak. Ne lásson senki, titokban gyere; ott elmondom a tervem! Addig váljunk csak szét! LINDORO Jövök, szerelmem! (Isabella távozik.) No. 9 Kavatína 251 Óh, százszor áldott pillanat, én rád mily vágyva vártam! Szerelmem megtaláltam, s a mérge elcsitult. Nagy ajándék tőled, Ámor, megtalálva szívem párját, te őrzöd vágyam lángját, mi bennem érte gyúlt. Óh, százszor áldott pillanat, én rád mily vágyva vártam, én rád mily vágyva vártam! Szerelmem megtaláltam, s a mérge elcsitult. Szerelmem megtaláltam, s a mérge lecsillapult. Óh, hála néked, Ámor, meglelve szívem párját, meglelve szívem párját te őrzöd vágyam lángját, mi bennem érte gyúlt! Te őrzöd vágyam lángját, mi bennem csak érte gyúlt, mi bennem érte gyúlt, mi bennem érte gyúlt, mi érte gyúlt, mi érte gyúlt, mi bennem érte gyúlt! (El.) 4. jelenet MUSZTAFA, majd TADDEO, később ALI két MÓRral, akaik turbánt, török ruhát, szablyát hoznak, valamint az EUNUCHOK kara Recitativo MUSZTAFA Bár négyszemközt fogadna az olasz dáma végre! Annyira várom ez édeskettest, már szinte félek: talán szerelembe estem! TADDEO Ah! Signor Musztafa! MUSZTAFA Mi történt, halljam! TADDEO Jaj, irgalmazzon, könyörögve kérem! Nem tettem semmi rosszat! MUSZTAFA Nem értelek. Ki bántott? TADDEO Pokoli nagy karóval üldöz egy fickó! MUSZTAFA Haha! Már értem! Hát ezért rohangálsz itt, mint egy dúvad. TADDEO Algírban talán kegy, ha nyársra húznak? Rámtalált! Óh, jaj! MUSZTAFA Ettől ne félj! Őt én küldöttem utánad ezzel a keggyel, ebből is hadd lássék, milyen nagyra tartom húgod: e perctől te vagy nálam a legfőbb kajmakám. TADDEO Szóhoz sem jutok. No. 10 Kórus, Recitativo és ária (Ali török ruhát és turbánt ad Taddeóra; közben Musztafa  kardot köt az oldalára. Ezalatt a törökök nagy hódolattal  és főhajtásokkal éneklik a kardalt) EUNUCHOK KARA Ő a legfőbb kajmakám, hallja minden muzulmán! Allah adjon mindent bőven, dúskálj kincsben, rangban, nőben, kormányzáshoz adjon ostort, bátor szívet, éles fogsort! Hallja minden muzulmán: ő a legfőbb kajmakám! Hallja minden muzulmán: ő a legfőbb kajmakám! Éljen! Éljen! Ő a legfőbb kajmakám! Recitativo TADDEO, MUSZTAFA TADDEO Kajmakám? Mit jelent ez? Nem értem. MUSZTAFA Mi mást? Helytartó lettél. TADDEO Talán nem tévedek, hogy e hangzatos rangot unokahúgom nagy érdemei révén nyerhettem öntől. MUSZTAFA Mi másért? Úgy, ahogy illik. TADDEO Így volt ez mindig… (Jaj, ez kellet még nekem!) De felség, hogy tudja… Az igazat megvallva nem vagyok éppen professzor… Ily rangban, aki nem ír, nem is olvas… MUSZTAFA Rá se ránts, nem számít! A húgod nagyon tetszik, azt várom tőled, hogy kipuhatold nála, mit gondol rólam. TADDEO (Szép feladat lesz, rangomhoz illő, valóban!) Ária TADDEO, KÓRUS Túl nagy turbánt raktak énrám, és e hacukában alig bírok járni. Látja, ténfergek csak bénán, többet kár is tőlem várni! Tényleg rendkívül megtisztelő az állás, ám én nem hiszem, hogy megfelelek rá. Tényleg rendkívül megtisztelő az állás, ám én nem hiszem, hogy megfelelek rá. (Máris fújtat! Ó, jaj! Hogy bámul!) Még a válaszom úgysem végleges! És a rangom is épp csak névleges… Talán alhatnánk egy éjszakányit rá, talán alhatnánk még rá, talán alhatnánk még rá. (Gyorsan tisztábban kell lássak! Gyorsan tisztábban kell lássak! Visszaadjam? Már kenik a nyársat! Elfogadjam? És aztán tőlem várnák el, hogy tartsak gyertyát! Egyik rosszabb, mint a másik! Taddeo, tanácsra vársz itt, de a nyárs már most is látszik. Taddeo, jól vigyázz, jól vigyázz, jól vigyázz!) Kaimakám, jól hangzik mégis! Üsse kő, ráállok hát! Kaimakám, jól hangzik mégis! Üsse kő, hadd lássuk, vállalom e rangot! Kajmakám, kajmakám, jól hangzik mégis, kajmakám, kajmakám, jól hangzik mégis, bátran számíthattok rám, bátran számíthattok rám! KÓRUS Éljen ő, a kajmakám, zengje minden muzulmán! TENOR Éljen ő, a kajmakám, zengje minden muzulmán! Zengje minden muzulmán! Zengje minden muzulmán! BASSZUS Éljen! Éljen! Zengje minden muzulmán! Zengje minden muzulmán! TADDEO Nagyon kedves! No de, kérem! Szemem nedves… Nem is értem. Minek ennyi, minek ennyi formaság? Megteszem, mi tőlem telhet, cipelem e cifra terhet, vallatóra fogom húgom, milyen szemmel tekint rád? (Ah, Taddeo, jobb volna, hidd el, ha a tenger elnyelne már!) KÓRUS Éljen! TADDEO Kedves. KÓRUS Éljen! TADDEO Kár a gőzért… Vallatora fogom húgom: milyen szemmel, milyen szemmel tekint rád? KÓRUS Éljen ő, a kajmakám! TADDEO Vallatóra fogom húgom, vallatóra fogom húgom, vallatóra fogom húgom: milyen szemmel tekint rád? KÓRUS Zengje minden muzulmán! Éljen! TADDEO Kedves. KÓRUS Éljen! TADDEO Máris vallatóra fogom húgom: milyen szemmel tekint rád? Vallja meg, hogy milyen szívvel gondol rád! Vallja meg, hogy milyen szívvel gondol rád! Hogy gondol rád? Hogy gondol rád? Hogy gondol rád? KÓRUS Éljen ő, a kajmakám, zengje minden muzulmán! Zengje minden muzulmán! Nagy kajmakám, nagy kajmakám! Gyönyörű lakosztály a földszinten, terasszal, ahonnan remek kilátás nyílik a tenger felé. A bejárattól jobbra több szoba.                                                               5. jelenet ISABELLA egy nagy, hordozható tükör előtt, épp átöltözött török ruhába. ELVIRA és ZULMA, majd LINDORO, MUSZTAFA és TADDEO Recitativo ZULMA (A bejnek ez jó jel.) ELVIRA (Hogyha egy nő így piperél, oka van!) ISABELLA Musztafa úrral hamarosan lehetőség nyílik kávézgatnom itt? Ekkora kegyre nem is számítottam… Buta szolga! Hol vagy már? LINDORO Parancsol, úrnőm? ISABELLA Csak nem vagy süket? Hát kétszer is mondtam már: hozz kávét! LINDORO Hány főre? ISABELLA Legalább három! ELVIRA Félreértett, hölgyem. A bej négyszemközt önnel óhajt kávét inni csak. ISABELLA Négyszemközt velem? És ezt éppen a felesége mondja? ELVIRA De hölgyem… ISABELLA Na, menjen! Na, menjen! Szinte szégyellem magam. ELVIRA Ah! Ön nem tudja, a férjem milyen ember! LINDORO Nem tud a kedvére tenni, ővele folyton durva, goromba. ISABELLA Nem is változik, mert ön tehet róla! ELVIRA De mit tehetnék jobban? ISABELLA Kitanítom rá. Farkassal szemben a birka sosem győz. Megvan a módja, hogyan formálhatunk kedvünkre egy férfit. Csak kövesse, mit mondok: sietve vonuljanak oda be! ELVIRA És aztán? ISABELLA Majd onnan látni fogja jól, hogy bánjunk el egy férjjel. ZULMA (Mily csodálatraméltó!) ELVIRA (Nincs benne kétely!) ISABELLA (A szolgálókhoz) Rajta, lányok! (El ne késsünk, nincs sok idő.) Fejezzük be a sminket mire meglát… Óh! Már itt jön! Vessünk be mindent, a ritka alkalomhoz illőn!    (Ismét a tükör elé áll, a rabszolgák felöltöztetik. Musztafa, Taddeo, Lindoro a háttérben maradnak, de úgy, hogy mindent lássanak.) No. 11 Cavatina Oly délceg férfi,  tégy szebbé néki, én erre kérlelem szép istennőnk, én erre kérlelem Vénuszt, istennőnk, úgy kérem, kérem szép istennőnk, úgy kérem, kérem szép istennőnk, hogy szebbé tégy, istennőnk! Tetszik, tetszik, bűvöl, bűvöl, tetszik s vonzza őt! (No de várj csak! Meg fogod látni, hogyan szűkölsz egy nő előtt! Várj csak, török basa, nagy a hasa, megtudhatod nagyon hama’ milyen az az olasz haza, sőt! Várj csak, török basa, nagy a hasa, megtudhatod, milyen az a szerelem, ha gőgöd összetört egy nő előtt, egy nő előtt, egy nő előtt!) MUSZTAFA (Drága!) TADDEO (Durva!) MUSZTAFA (Bájos!) LINDORO (A hűtlen!) HÁRMAN (Életemben még nem láttam, még nem láttam ilyen nőt! Még ilyen nőt, még ilyen nőt!) ISABELLA Nekem hosszú ez a fátyol, Nem is mutatnak e tollak… Nem, ne így! Csak el ne toljad! Megcsinálom egymagam. Félek így nem, félek így nem tetszem néki, nem sugárzom, nem sugárzom bűverőt! Oly vonzó férfi, tégy szebbé néki! Én erre kérlelem szép istennőnk! (Gyere bátran, buta férfi, ringat lágyan az anyaöl! Bátran gyere, gyere, babucinak ez a helye, elringat a dajkamese és az anya öl! Gyere bátran, buta férfi, ringat lágyan az anyaöl! Bátran gyere, gyere, babucinak ez a helye, elringat a dajkamese és az anya öl!) MUSZTAFA, TADDEO, LINDORO (Ezt a nőt ember nem érti!) ISABELLA (Gyere hama’, vár a mama, gyere hama’, buta férfi!) MUSZTAFA, TADDEO, LINDORO (Bármely férfit megbűvöl!) ISABELLA (Babucinak ez a helye, elringat az anyaöl! Bátran gyere, gyere, babucinak ez a helye, elringat a dajkamese és az anya öl! Bátran gyere, gyere, babucinak ez a helye, elringat a dajkamese és az anya öl! Majd ringat lágyan, elbűvöl, majd ringat lágyan elbűvöl, és elbűvöl, és elbűvöl!) MUSZTAFA, TADDEO, LINDORO (Ember meg nem érti őt, minden férfit megbűvölt! Ő minden férfit, minden férfit megbűvölt! Ő megbűvölt, ő megbűvölt, ő megbűvölt!) (Isabella és a szolgálók távoznak.) 6. jelenet MUSZTAFA, TADDEO, LINDORO, majd ISABELLA és ELVIRA Recitativo MUSZTAFA Nem bírom így tovább! Megveszek érte! Olyan vonzó, beleőrülök és itt esek össze! Hozd vissza, rögtön látnom kell! LINDORO Már futok. (Így beszélhetünk is.) (El.) MUSZTAFA (Taddeóhoz) Fuss te is vele, de gyorsan! Menj! Mit állsz itt? TADDEO Node mégis, egy ilyen főkajmakám ugye… MUSZTAFA A dolgod, hogy kajtasd, s idehozd mindjárt, szemtelen! TADDEO Isabella… Isabella… (Kellett nekem!) LINDORO (visszatér) Azt üzeni az úrnőm, rögvest visszatér önhöz. MUSZTAFA Mondd csak, ő hogyan beszélt rólam? LINDORO Így, köztünk szólva: lángra gyúlt arccal, epedőn, ám közönyt színlel. MUSZTAFA Sejtettem… Kajmakám, figyelj! Tüssz(en)teni fogok, akkor te felkelsz, és kettesben hagysz vele. TADDEO (Jaj, te istenverte bolond, ez kellett neked! Mire adtad a fejed!) MUSZTAFA Merre késhet ily soká? LINDORO Már itt van veled. (Belép Isabella.) No. 12 Kvintett Musztafa, Isabella, Taddeo, Lindoro, Elvira MUSZTAFA Nézd, mily büszke bácsikád! Helytartó lett: kajmakám. Fővezérem: ser Taddeo, Kaimakám. Ebből látod: nemzetséged sokra tartja Musztafa. Ebből látod: nemzetséged sokra tartja, sokra tartja Musztafa. ISABELLA Kajmakám? Talán e posztra náladd jobbat nem is választhatott volna. Kajmakám? Bizalmi posztra nála jobbat nem is választhatott volna. Mélyen meghat, fogadja érte szívem forró háláját! Meghatott, fogadja érte szívem forró, szívem forró háláját! TADDEO  Drága kis húgom, téged illet meg az érdem, ezt a rangot érdemeidért elértem. Arra gondolj, mit reméltem, és e percben, gondold meg, mit élek át! Ugye érted, milyen érdem, s hogy a szívem mire várt? Ugye érted, milyen érdem, s hogy e szív mit élhet át? Ugye érted, milyen érdem, s hogy e szív mit élhet át? LINDORO (félre, Musztafához) Mennyi szépség, bűvös illat, ennél szóval, szóval sem mondhatna többet. Nézze felség, mennyi szépség! Arra vágyik, hogy tetsszen önnek, érti bárki, hogyha lát. Így kíván tetszeni önnek, látja bárki, hogyha nem vak, hogyha lát. ISABELLA Ah! Én drágám! MUSZTAFA Hapci! ISABELLA, LINDORO Nátha? TADDEO (Már kezdi.) MUSZTAFA Hapci! TADDEO (Tüsszögj! Tüsszögj!) MUSZTAFA Hapci, hapci! TADDEO (Nem hallok.) MUSZTAFA (Guta üsse meg a barmot, meg se moccan, ül csak ott!) TADDEO (Prüsszkölj, amíg meg nem fulladsz! Innen el nem mozdulok.) MUSZTAFA (Ördög vinné ezt a barmot, meg se moccan, ül csak ott!) LINDORO (Két bolond, egymásra leltek, én meg majd’ kipukkadok!) MUSZTAFA Hapci! ISABELLA (Prüszköl egyik, másik szenved, prüszköl egyik, másik szenved, két bolond, egymásnak termett, közben majd’ kipukkadok.) TADDEO (Prüszköljön, míg fel nem robban, prüszköljön, míg fel nem robban, prüszköljön, míg fel nem robban, innen el nem mozdulok.) ISABELLA Hé! Kávét! (Két szerecsen kávét hoz.) LINDORO Íme a kávé. ISABELLA (Indul, hogy felemelje Elvirát.) Kérem, jöjjön, kedves bejné, szépen üljön férje mellé! Ej, ne kéresse már magát! Férje inni invitált. MUSZTAFA (Eszem ágába’ se volt, hogy idehívjam!) ISABELLA Asszonyával legyen kedves! MUSZTAFA (Fuccs a tervnek! Semmi nem lesz!) TADDEO (Nincs több hapci, mondd, te hólyag?) LINDORO (Ritka szórakoztatóak!) MUSZTAFA (Nem sokáig bírom már!) ISABELLA Nézze asszonyát…! MUSZTAFA (Halkan Isabellához) (Már értem!) ISABELLA Milyen bájos… MUSZTAFA (Kigúnyol, naccsád!) ELVIRA Pillantása… MUSZTAFA Hagyjuk abba! LINDORO Mit parancsol? ISABELLA Fő az illem! ELVIRA Drága férjem! ISABELLA Kedves gazdám… TADDEO (Mért nem tüsszög? Semmi nátha?) ISABELLA, ELVIRA, LINDORO, TADDEO Meg ne sértse asszonyát! MUSZTAFA Na, elegem van ebből, nem játszom el a majmot! Már elegem van ebből, nem játszom el a majmot! Már elegem van ebből, nem játszom el a majmot! Mert látom én azt egyből, ön csúfolásban bajnok, ám túllőtt most a célon, ám túllőtt most a célon, s én nem felejtek ám, én nem felejtek ám! A mezsgye hajszálvékony, és épp most lépték át! A mezsgye hajszálvékony, és épp most lépték át! Ezt szörnyen megbánják! Ezt szörnyen megbánják! ISABELLA, ELVIRA, LINDOR, TADDEO, MUSZTAFA Szinte megremeg a testem, a lelkem; fojtott harag feszíti a keblem! Nem látom, hogy mit is kéne tennem, senki nincs hát, ki példát mutat! Nincs! Nem látom, hogy mit is kéne tennem, senki nincs hát, ki példát mutat! Senki nincs hát, ki példát, ki példát mutat! Árván állok e vészteli percben honnan várjak tanácsot, ki ad? Honnan várjak tanácsot, ki ad? Rémes pillanat! Rémes pillanat! Nem lelni senkit, ki példát mutat! LINDORO Jó tanácsot, tanácsot ki ad? MIND Honnan várjak tanácsot, ki ad? Nagy vészben tanácsot ki ad? Ki, ki, ki, ki? Szinte megremeg a testem, a lelkem; folytott harag feszíti a keblem! Nem látom, hogy mit is kéne tennem, senki nincs hát, ki példát mutat! Nincs! Nem látom, hogy mit is kéne tennem, senki nincs hát, ki példát mutat! Senki nincs hát, ki példát, ki példát mutat! Szédelegve jár az elme, tántorogva arra-erre, ám – amerre járna-kelne – nem talál ma jó utat! Szédelegve jár az elme, tántorogva arra-erre, ám – amerre járna-kelne – nem talál ma jó utat! Kábultan, célját vesztve, elszédülve jár! Kábultan, célját vesztve, elszédülve jár! Szédülten jár, szédülten jár, szédülten jár, szédülten jár! Kicsiny terem, mint a második felvonás első képében. 7. jelenet ALI egyedül Recitativo ALI Ha ez kellett a bejnek, meg is kapta a méltó javadalmat! Ő maga epekedet kacér olasz nőért. Ha egy kezesbárány török asszony őt nem boldogítja, ez a talján vadmacska majd megtanítja! No. 13 Ária Nincs fondorlatban párja egy huncut talján nőnek, ha vonzalmat vár tőled tudja a praktikát. Érti a csínját-bínját, a turpisságot érzi, ki csapdát állít néki, azt könnyen rázza át! (El.) 8. jelenet TADDEO és LINDORO                                       Recitativo TADDEO Higgyem el, hogy a bej karmai közül kiszabadíthatjuk még? LINDORO Épp azért küldött Isabella pont önhöz, hogy segítsen, ha bír! TADDEO Ha bírok? Majd megmutatom én, hogy ki a legény! LINDORO Csak vigyázzon a bácsi! TADDEO Haha! A bácsi? LINDORO Nem nagybátyja? TADDEO Te, kisfiam, csak nézel, de nem látsz! Nem beszélt neked soha arról úrnőd, hogy egy szeretője volna? LINDORO Emlegetett egy férfit, s hogy csakis őmiatta … TADDEO Nos, az én magam lennék. LINDORO Be akar csapni! (Hahaha!) TADDEO Esküszöm, öcskös, hogy egyedül az ő szerelme éltet ilyen elátkozott helyen. Nála a helyzetem nem volt mindig biztos, mert cudarul bánt velem, Sokáig gyanakodtam rá, hogy egy Lindoro nevű ifjonc, kit szeretett az úrnőd, utamba állhat újra, s nekem nem jut babér… Ám megnyugodva látom, nincs olyan férfi, aki elvegye őt Taddeójától. LINDORO Éljen, éljen! (Haha!) De halkan! A bej éppen ide tart! Ne féljen! Hagyja rám, amit mondok, bármi legyen, s mikor az kell, helyeseljen nekem! 9. jelenet MUSZTAFA, ELŐBBIEK MUSZTAFA A kishúgod mit képzel, kivel szórakozgatott el? Azt hiszi tán, hogy én is egy nyimnyám olasz vagyok? LINDORO Nem akart rosszat, kedvében akart járni… TADDEO Nem vette észre? MUSZTAFA Komolyan mondod? LINDORO Sőt, azért küldött önhöz, mondjam el, hogy a szíve a szerelemtől sorvad! MUSZTAFA Szerelmes? TADDEO Mint egy ágyú! LINDORO S nagyon várja, hogy viszonzásra leljen… MUSZTAFA (Indulna) Óh, máris! LINDORO Most hova indul? MUSZTAFA A nőhöz. TADDEO Nem olyan sürgős! LINDORO Még más is volna… MUSZTAFA Mondd már! LINDORO Hallgassa csak! Hogy méltó legyen szerelmére még ma, úrnőm ünnepre hívja: az összes olasz díszruhába bújik, zengik a dalt, s míg nászi fáklyák égnek, tőle elnyeri majd a bambaianaci címet. No. 14 Terzett MUSZTAFA Bambaianci? Óh, mit hallok! Bambaianci? Ilyen rangot! Vegye hálám, szívem boldog, szívem boldog, milyen boldog! Ámde mégis, bambaianci? Kérem, árulják el, mit jelent e cím? LINDORO Ritka rang, ritka rang Itáliában, ezt csak néhány, ezt csak néhány férfi kapja, nők szívét, ki fogva tartja, annak jár csak, annak jár e méltóság. TADDEO Büszke címem önzetlen adta, kedves gesztus, visszakapja: kajmakám és bambaianci egybevág, egybevág, nos, ugyebár? MUSZTAFA Megszerettem ezt a népet; óvja Ég Itáliát! LINDORO, TADDEO (Ezt ha otthon elmesélem, lesznek ám vidám pofák!) MUSZTAFA Bambaianci… LINDORO Egy bejhez méltó… TADDEO Hozzászokhat, hozzászokhat egyhamar. MUSZTAFA Ám, ha nem titok, hadd tudjam, ám, ha nem titok, hadd tudjam: bambaianci mit csinál? LINDORO Hölgyek karján nagy hangon henceg, tétlen lustálkodva fetreng mint egy herceg. Jókat alszik, nagyokat kortyol, bőven eszik-iszik, visszaszundikál. Bambaianci bezabál, bambaianci szundikál… Vígan hortyog, nagyokat kortyol, aztán újra szundikál. TADDEO Bambaianci szundikál, bambaianci bezabál. Szundikál, bezabál… MUSZTAFA Sose vágytam én ennél szebbet, hiszen valóságos csoda, ami vár! LINDORO Hölgyek karján bőszen henceg, párnás ágyán léhán tesped. Szundikál, bezabál, hölgyek karján bőszen henceg, párnás ágyán léhán tesped. (Mind el.) Recitativo 10. jelenet ALI és ZULMA ALI Mondd, hogy bízhat az úrnőd, ZULMA Tehet-e másként? Az kétségkívül látszik, bármit is mondjon, nem érdekli a bej, sőt, ahogy tudja, úgy zabolázza. A bej megőrül érte, de tán az olasz nő téríti észre. Meglátjuk majd. ALI De mért volt arra szükség, hogy minden szerecsen s az egész őrség literszámra pálinkát kapjon? ZULMA Ünnep készül, víg legyen minden férfi, így rendelte el a bej! ALI Haha! Egy biztos: ez is olasz módra megy! ZULMA Nem bánom! A bejből bazári majom lett; köszönje meg magának. ALI Ma itt bármit is lássak, tartom a számat! (El.) Pompás terem, miként az 5. jelenetben 11. jelenet TADDEO, LINDORO, najd ISABELLA és az OLASZ RABSZOLGÁK kara TADDEO És elvárja a bejtől, hogy összes olasz rabját odaadja? LINDORO Csakis őket, más senkit. TADDEO Az szép is volna! És mivel adta indokát? LINDORO Az ünnepségre kérte. TADDEO Hihihi! LINDORO Az egyik fele septiben bambaiancinak öltözik, másik részük csendben a hajóra fog szökni. TADDEO Hihi! Nagyszerű tréfa lesz ez az est! És odanézz! Már itt van, s minden olasz vele együtt! LINDORO Magam sem hittem! TADDEO Bizony páratlan ügyes! LINDORO Sok buta férfi, bármit kérjen e nő, megteszi néki. No. 15 Kórus, Recitativo és Rondo KÓRUS Már a harcra fenve kardunk, bár a tervünk a csöndes elszökés. Hogyha baj van, összetartunk, honfi szíve tettre kész! Már a harcokra fenve kardunk; bátran állja, várja vész, mert a bajban összetartunk, mert a bajban összetartunk, tettre kész a honfi szíve honfi szíve tetre kész! ISABELLA Barátok, olaszok vagyunk, és egy a célunk. Én úgy remélem, hamar hazajutunk veszély nélkül, láthatjuk újra szép otthonunkat végül. Nevetsz rajta, Taddeo?  Adódhat úgy is, rajtad én nevetek majd! (Lindoróhoz) Sápadt az arcod, kedves szolgám? Óh, ha egy csöppet meghat szerető szívem, s ami vész les még rám, s ha megdobbantja szíved haza, szülőföld s a becsület, te mutass példát: ki a jó olasz honfi! Én fogom kezed, hadd hányjanak a vészek, és a bajban egy nő lesz, ki erőt ad néked. Rondo Gondolj a honra, légy vakmerő, légy vakmerő, és tedd, mit meg kell tenned! Kövesd a célod, és tedd, mit meg kell tenned! Nézz csak hazádban széjjel: a bátor példa terjed; az győz, ki tenni mer! Csak az győzhet, ki mer, s nem fél. Nézz hát hazádban széjjel: légy példa; az győz, ki tenni mer. (mer, s nem fél.) (Taddeóhoz) Halljam, mi vicces?! Szégyen, nevetsz, te hólyag! Tűnj el! Elég belőled! Elég belőled! (Lindoróhoz) Drága, drága, drága, elvárom tőled: szerelmed, hazádat ne hagyd el semmiért! Barátok, egy búcsúszóra… KÓRUS Mi nem hagyunk magadra. ISABELLA Nagy tettre ütött az óra. KÓRUS Melletted áll a banda! ISABELLA Ha balszerencse érne… KÓRUS Ki bátor, győzni fog. Ki bátor, győzni fog. A bátor most is győzni fog. ISABELLA Szép hazám, pár röpke óra, s téged újra látlak végre! (Drága párom baj ne érje, meg nem állít semmi vész!) KÓRUS Összetartás kell itt, pajtás! Légy a vészben tettre kész! (El.) 12. jelenet TADDEO, később MUSZTAFA TADDEO Ez a nő rajong értem… Még engem is meglep, milyen gyöngéded érzések fűzik éppen hozzám!  Bármire képes; csúffá tesz még egy bejt is, csak hogy végül az enyém legyen… MUSZTAFA Kajmakám! TADDEO Uram? MUSZTAFA Hol a kis hugicád? TADDEO Éppen az esti ünnep illendő lebonyolítására készül. Úgy látom, rögtön visszatér az a szolga, s véle együtt a bambaiancik rendje! MUSZTAFA Rendjelet kapnom ennyire sürget? Már szinte fura. TADDEO Hiszen lángol a vágytól! MUSZTAFA Óh, a kis buja! 13. jelenet LINDORO a BAMBAIANCIK karával,  előbbiek LINDORO A bambaiancik érkeznek sorra, kíséri léptük páratlan pompa, a fényes ünnep kezdődjék el! KÓRUS Kürt hangja felrivall, harsogva bődül: nagyhírű rendünk most új taggal bővül; dobszónál ékesebb visszhangot ver. Visszhangot ver, visszhangot ver. TADDEO Telt arcú, potrohos, elhízott bácsik, mind kókadt párnahős, bár ifjat játszik. LINDORO, TADDEO (Hihi, de rémesek! Kuncognom kell!) MUSZTAFA Testvéri érzelem lángol fel bennem: bambáknak rendjébe léptettek engem! Rendkívül megtisztel, higgyétek el! KÓRUS Első a kényelem, pezsdítőn hat ránk; vesd le a turbánt, izzasztó kaftánt, kényelmes göncökbe öltözzünk fel! Mindig kényelmes göncökbe öltözzünk fel, mindig kényelmes göncökbe öltözzünk fel! (Leveszik Musztafa turbánját és kaftánját, és parókát helyeznek a fejére,  a bambaiancik öltözékét adják rá.) MUSZTAFA Rendkívül nagy kegy! Fontos, hogy méltóvá válhassak rá! Számomra úgyszólván szívüggyé vált! LINDORO, TADDEO (Hihi, a szívügye! Ez szinte fájt! Hogy tényleg síkhülye, csöppet sem bánt!) MUSZTAFA Legbensőbb szívügyem, fontossá vált. 14. jelenet ISABELLA, ELŐBBIEK ISABELLA Íme ő, ki arra vágyik, hogy belőle váljon újabb bambaianci, mert e ranggal bárki szívtipróvá válik, érte sóhajt, érte zokog minden nő! Úgy van, érte sóhajt minden nő! Ám, hogy elnyerjed e rangot, súlyos esküvést kell tenned. MUSZTAFA Semmiben nem mondok ellent, mit kell tennem, tárd elő! KÓRUS Jól van, szép, így illendő. Így van jól, így van jól, minden épp így illendő. LINDORO Kérek csöndet! Figyelmet, fegyelmet! Kezdjük el a szertartást! (Taddeóhoz, írást adva át.) Vedd át, olvasd! (Musztafához) S te mondd utána! Tudnod kell, tudnod kell a rendtartást! Mondd utána, tudnod kell, mert tudnod kell a rendtartást! (Taddeo olvas, Musztafa sorról sorra ismétli.) TADDEO, MUSZTAFA Nem látom, mit láthatnék, nem hallom, mit hallhatnék, kortyintok, ha innom kell, töltött hassal alszom el. Megfogadja és betartja: bambaianci Musztafa. KÓRUS Jól van, szép, így illendő. Így van jól, így van jól, minden épp így illendő. TADDEO, MUSZTAFA (m.f.) Hogyha kell, mindezen túl, gyertyát tartok, mint egy úr; és ha megszegném az esküt, minden arcszőröm lemetsszük. Megfogadja és betartja: bambaianci Musztafa. KÓRUS Jól van, szép, így illendő. Így van jól, így van jól, minden épp így illendő. LINDORO Hozd az asztalt! Hozd az asztalt! (Étellel-itallal rakott asztalt hoznak.) ISABELLA Egymáshoz üljenek kajmakám és bambaianci! KÓRUS Lakmározz csak, mint a többiek: vígan csámcsogj, hörpölj, de szót se! Bambaiancik közt ez így szokás, ez a legfőbb, ez a legfőbb szertartás. TADDEO Jól megy dolgunk, jól megy dolgunk, jól megy dolgunk, nem vitás! ISABELLA Rögtön próbára is tesszük. Drága…! LINDORO Drága! MUSZTAFA Hé! Mi van itt? TADDEO Elfelejtetted az esküt? Nézz meg engem, nézz meg engem: így csináld! ISABELLA Jöjj, te drága! TADDEO Bambaianci… (Jóízűen falatozik, anélkül, hogy a többiekre nézne.) LINDORO Szívem álma! TADDEO dolga annyi:… ISABELLA Jöjj, te drága! TADDEO … jókat falni, … LINDORO Szívem álma! TADDEO … szót sem szólni. MUSZTAFA Jól van, értem, jól van, értem!  Felfogtam mindent. Nálad én százszor jobban oldom meg! Felfogtam mindent, értek mindent, nálad jobban oldom meg, felfogtam mindent, értek mindent, nálad jobban oldom meg! LINDORO, TADDEO (Még egy ilyen homályökör nincs a földön, ez az egy! Még egy ilyen nincs a földön! TADDEO köteles csöndesen falni. Nincs ilyen, Nincs több, egy van, egy!) ISABELLA Tökéletes bambaianci, te még sokra viheted. Úgy bizony! Még te sokra viheted, tényleg. MUSZTAFA Értem én, hogy mi a dolgom, nálad jobban oldom meg! Nálad jobban oldom meg. Jobban! Nálad jobban oldom meg. 15. jelenet Hajó tűnik fel, megközelíti a teraszt, rajta TENGERÉSZEK és EURÓPAI RABSZOLGÁK, akik kórusban énekelnek. KÓRUS Ha leng enyhe szellő, a perc épp a kellő! Ha leng enyhe szellő, szellő, szellő… A bárkára gyorsan, gyerünk hát, ne várj! A horgony behúzva, és itt a dagály. Most nincs akadály, most nincs akadály! LINDORO A Nap fénye forró… ISABELLA Ne késsünk, Lindoro! ISABELLA, LINDORO A kettőnk szerelmére vár otthonunk! TADDEO Lindoro?! Mit hallok? Becsaptak a latrok! Kijátszott, átvágott, nem hallod, uram, hogy becsapott minket, és szökni akar?! MUSZTAFA Egy jó bambaianci… TADDEO De nézze…! MUSZTAFA Meg se mukkan. TADDEO Nem látja? MUSZTAFA Iddogál. TADDEO És engem… MUSZTAFA Üddögel… TADDEO Nagy Ég! Mi legyen? Nagy Ég! Mi legyen? Maradjak, szökjem el? Ez, itt vagy az, ott? A bejnél a karó, a nőnél a lámpa… Lindoro, Isabella! Az ördög se bánja; most az lesz a legjobb, ha innen megyünk! Most az lesz a legjobb, ha menekülünk! ISABELLA, LINDORO Det kapkodd a lábad, ha eljössz velünk! Utolsó jelenet ELVIRA, ZULMA, ALI, MUSZTAFA, EUNUCHOK kara ZULMA, ALI Mi van itten? ELVIRA Drága férjem! ZULMA, ALI Mi lett önből? MUSZTAFA Bambaianci. ZULMA Tán nem látja? MUSZTAFA Bambaianci dolga ennyi: inni, enni. Nem látom, mit láthatnék, nem hallom, mit hallhatnék. Megfogadja és betartja: bambaianci Musztafa. ZULMA, ELVIRA, ALI Belerokkant! ISABELLA, LINDORO, TADDEO De nagyot koppant! ZULMA, ELVIRA, ALI Olasz párja elszökött. MUSZTAFA Mit beszéltek? Rászedtek rútul! Őrök! Szolgák! Utánuk! Gyorsan! ZULMA, ELVIRA, ALI Csupa részeg; nem jön senki! MUSZTAFA Megaláztak, Musztafa! KÓRUS Ki egy lépést merne tenni, az most mind halál fia. Az most mind halál fia! MUSZTAFA Lóvátettek, Musztafa! MUSZTAFA Olasz nőt ne lássak többet! Ugye megbocsátasz, kedves? ZULMA, ELVIRA, ALI Szíve(m) oly igaz szerelmes, el nem hagylak én/hagyna ő/ soha! MINDENKI A horgonyt behúzni! Nagy Allah megáldja! Hadd induljon útnak vidáman e bárka, ne gátolja útját se zátony, se szél! A csábos olasz nő, ki megjárta Algírt, a féltékeny szívvel, s a gőgössel elbírt. A nő, hogyha elszánt, a céljához ér. VÉGE