A
NÉGY ÉVIG TARTÓ ŐRSÉG
Daljáték
egy felvonásban
Írta
Theodor Körner
Zene
Franz Schubert
Generális - próza
Százados – Tenor
Walther, falusi bíró – Bariton
Kätchen, a lánya – Szoprán
Duval, a férje – Tenor
Veit, paraszt – Tenor
Katonák, földművesek
Játszódik
egy német határ menti faluban a napóleoni háborúk alatt
NYITÁNY
I.
JELENET
Szabad
tér a faluban. Balra Walther háza, jobbra domb. Kilátás a távolba. Walther,
Duval, Kätchen, Parasztemberek és Parasztasszonyok (felszerelkezve jönnek a
munkába Walther házából)
N.
1. Bevezetés
A
PARASZTOK KÓRUSA:
Derűsen süt az új reggel,
Levegő és ég tisztán szövődik,
És a nap elűzi a gondokat,
amiket a sötét éj szült.
KÄTHCHEN,
DUVAL,
WALTHER:
Kint tombol a harci dulakodás
A sóhajtozó természeten keresztül,
De békésen fekszik az ég
a nyugodt mezőink felett.
KÓRUS:
Kint tombol, stb.
WALTHER:
Frissen munkára! A földeken
ki van osztva a munka.
Minden jót annak, aki a vetést rendelte,
mielőtt a háború utoléri őt!
KÓRUS:
Frissen munkára, stb.
(Walther
a parasztokkal el)
II.JELENET
Kätchen,
Duval
KÄTHCHEN:
Ó, kedves uram, olyan dolgos vagy!
De maradj még egy kicsit velem!
Mostanában olyan ritkán vagyunk együtt,
És ez mindig rajtad múlik.
DUVAL:
Te jó asszony! Tudok rajtaváltoztatni? –
Persze szívesebben lennék veled;
De akkor apádra hagyjam a munkát?
-Lélekben úgyis mindig itt vagyok.
KÄTHCHEN:
Már négy éve, hogy szeretjük egymást,
És két éve vagyunk házasok!
De nekem a szívemben itt úgy maradt,
Mintha csak tegnap választottalak volna.
DUVAL:
Mennyire megváltoztatott engem ez a rövid idő!-
Mikor még az ezredben voltam,
Jól éreztem magam a vidám tolongásban,
Mindig örültem a harcnak és veszélynek;
Mert akkoriban nem volt veszítenivalóm.
De amióta a sors hozzád vezetett,
A vad kedvem elment,
Azóta kedves nekem a létem és az életem.
N.
2. Duett
KÄTHCHEN:
Te jó Heinrich!
DUVAL:
Te édes gyermek!
KÄTHCHEN, DUVAL:
Ó, mi ketten
Mennyire boldogok vagyunk!
Nem, nem lehet elmondani
Ezt a csendes örömét a lelkeknek,
Ezt a derűs boldogságot!
Barátságos kedveskedés közben
A természet virágzó öle alatt
siet tova, az arany idő.
De a szíveknek, akik szeretik egymást,
Az élet fiatal maradt,
És az ég már nincs messze.
III:JELENET
Az
előbbiek. Walther (kifulladva)
WALTHER:
Gyerekek, ne ijedjetek meg! Legyetek erősek.
KÄTHCHEN és DUVAL:
Apa, mi történt? Miről van szó?
WALTHER:
Gyerekek! Az ellenség bevonul.
Nem hittük, hogy a közelben vannak
De ahogy most oda átnézek
Jön egy egész katonahalom
Egyenesen felénk. - Hogy futottam!
Ó, ha téged megtalálnak, kedves fiam,
Véged van, azt már tudom;
Mert amikor minket négy évvel ezelőtt itt hagytak
Titokban itt maradtál, nálunk mint szolga,
A lányom miatt! – Ezt meg kell bűnhődnöd
A régi katonatörvényt alkalmazzák.
KÄTHCHEN:
Ó, Istenem!
DUVAL:
Csak nyugalom! Higgadjunk! –
Kedves Asszonyka! Bízz az uradban!
Még nincs minden veszve, de sok van megnyerve,
Ha az ember megőrzi az önuralmát.
KÄTHCHEN:
A karjaimba akarlak téged zárni,
És ha örökké is el lennél veszve
És ha a barbárok akarnának lelőni,
Az én mellemen kell először (átmennie) a golyónak.
DUVAL:
Ó, csendesítsd szíved dobogását!
Nem látom mit vétettem,
mivel nem dezertáltam.
ott fenn mint őrszem álltam,
na igen, ha hívtak volna,
amikor a parancs haza hívott
De az én posztom teljesen el lett felejtve.
Nekem nem tulajdoníthatnak hibát;
Egész nap egy helyben maradtam.
És amikor lemerészkedtem
És késő este a fivéreim után kérdeztem,
Katonákat látni sem lehetett.
Higgyetek nekem, nem ismernek fel.
És nem a fivéreim vannak itt
a második ezredből,
másoknál soha nem voltam kinevezve.
N.
3. Terzett
KÄTHCHEN, WALTHER:
Csak téged a remény meg ne csaljon!
Ehhez a hithez tartsd magad!
DUVAL:
Csak engem a remény meg ne csaljon!
Ehhez a hithez tartom magam!
KÄTHCHEN, WALTHER,
DUVAL:
A boldogság már jó magasra emelkedett!
A változás rettenetes lenne.
IV.JELENET
Veit.
Az előbbiek.
N.
4 Quartett.
VEIT:
Barátom, siessen megmenteni magát!
A második ezred
jön beköltözni a faluba.
El, messze! El van veszve,
mihelyst felismerik!
KÄTHCHEN, WALTHER:
Istenem, ő el van veszve
Mihelyt felismerik!
DUVAL:
Az én ezredem? Lehetetlen!
VEIT:
Higgyetek nekem, jól ismerem!
KÄTHCHEN, WALTHER:
Neked befellegzett!
DUVAL:
Akkor most kell a csel és bátorság,
Csend, hagyjatok gondolkodni;
A megmenekülés lehetséges!
KÄTHCHEN, WALTHER,
VEIT:
Az ég óvjon téged,
és legyen a megmentőd!
DUVAL: (magában)
Hogy szökjek meg a veszély elől?
Hogyan válasszam meg a merész tervet?
Sikerülni fog nekem a megmenekülés?
Mitévő legyek, hol kezdjem el?
KÄTHCHEN, WALTHER,
VEIT:
Hogyan szökjön meg a veszély elől?
Hogyan válassza meg a merész tervet?
Sikerülni fog neki a megmenekülés?
Mitévő legyen, hol kezdje el?
DUVAL:
Barátaim! Megtaláltam!
Nemsokára visszatérek hozzátok!
Amit az Isten szerelemmé kötött
ritkán választja szét ellenkező végzet.
KÄTHCHEN, WALTHER,
VEIT:
Mit találtál ki cselesen,
ami által meg vagy mentve?
DUVAL:
Tehát gyertek, nincs vesztegetnivaló időnk!
Bent elmondom nektek a cselt.
KÄTHCHEN:
Heinrichem!
DUVAL:
Bízz az órában…
KÄTHCHEN:
Akarok!
DUVAL:
…és bízz a szerencsében!
KÄTHCHEN, DUVAL,
WALTHER, VEIT:
Amit az Isten szerelemmé kötött,..stb.
(Mind
be a házba, kivéve Käthchen)
V.JELENET
Kätchen
egyedül
N.
5. Arie
KÄTHCHEN:
Isten! Isten! Halld meg a hangomat,
Hallgasd meg kegyesen a könyörgésem!
Nézd, itt fekszem a porban.
Isten, stb.
Vajon a remény és a hit
a te apai szívedet hidegen hagyja?
Meg kell bűnhődnie a vérével,
amit tenni mert boldog bátorsággal?
Amit értem és a szerelemért tett?
Az összes kívánság csak merő álmok,
kettéroppantja a remény a törékeny csírát,
a szerelem és boldogság csupán csak őrület?
Nem, ezt nem engedheted meg,
ezt megakadályozza apai szíved,
Istenem, te vagy az én bizakodásom!
Nem fogsz két szívet így szétválasztani,
Amik csak együtt tudnak verni!
Nem, Atyám, ezt nem teheted!
VI.JELENET
Käthchen,
Duval uniformisban fegyverrel és táskával
DUVAL:
Käthchen, nézd mit eszeltem ki:
Most felveszem az őrhelyem,
És hidd el, nyertem,
így aztán megmenekülhetek.
KÄTHCHEN:
Jól értelek?
DUVAL:
Igen, sikerülnie kell.
Kiállok, puska a kézben,
És a táska a hátamon
Oda, ahol négy évvel ezelőtt álltam.
A posztot nem hagytam el
becsületes katona kötelesség szerint!
Elfelejtettek leváltani,
álltam az őrséget és nem mozdultam.
KÄTHCHEN:
Ó, Heinrich! Sikerülhet a csel?
Nem, túl vakmerőnek tűnik nekem;
Ó, könnyebb lenne elszökni.
Gyere, menekülj, követlek téged!
N.
6. Induló és Katonakórus
(Masírozás
a távolban kezdődik és egyre közelebb ér)
DUVAL:
Fülelj! Jönnek; mennem kell a posztomra!
Siess, kedves, mielőtt téged itt meghallanak.
KÄTHCHEN:
Ach! Éppen csak megkóstolhatjuk a boldogságot,
és az eltűnik, amikor az ember megrészegedik?
DUVAL:
Isten veled és bízz bennem és a szerelemben,
és imádkozz értem!
KÄTHCHEN:
Ám legyen, bízom benned és a szerelemben,
és imádkozom érted!
KÄTHCHEN, DUVAL:
(egymást
átkarolva)
Sors gyere! Várunk rád!
(Käthchen
bemegy a házba, Duval felmegy a dombra).
VII.JELENET
Duval.
A százados (a katonáival)
A KATONÁK KARA:
Jókedvűen a harcban,
Jókedvűen a harcon kívül!
Frissen a viharon és puskaporgőzön át!
Lovak felágaskodnak,
Poharak habzanak,
Frissen a viharon és puskaporgőzön át!
Pénz és szerelem és barátok,
Fiatal nők, idős borok,
Ez mind katonazsákmány!
Lányok, töltsetek a poharakba,
hagyjátok az öregeket mogorvának lenni!
SZÁZADOS
Állj! Itt van az éjszakai kvártély.
De nem először vagyok ezen a helyen!
És ismerem a parasztokat ott!
Igen, hirtelen világos lesz előttem,
Régi ismerősök között vagyunk;
Most van pont a negyedik éve annak,
Hogy itt álltunk a faluban.
Mindenki választja a régi házat;
De előbb kiosztjuk a posztokat.
Őrvezető! Ismeri az előírást.
Foglalja el nekem azokat a magaslatokat.
De mit látok? Ott áll egy őrszem!
Már vannak itt barátok? Ki gondolta volna,
Földműves! Mondja, hogy kerül ide?
Hej, ismerősök nekem ezek a vonások.
Fogadni mernék, hogy Duval az,
biztos, hogy nem csapom be magam!
Duval! Duval!
DUVAL
Ki hív engem?
SZÁZADOS
Áruló! Gyere le!
DUVAL:
Őrt állok
És nem mozdulok a helyemről
Amit már négy éve őrzök.
SZÁZADOS
Vakmerő fiú! Fel! Fogjátok el!
DUVAL
Az őrség szent! Ne merészeljétek!
SZÁZADOS
Fogjátok le!
VIII.JELENET
A
korábbiak. Walther. Kätchen. Veit (a házból).
Parasztok
és parasztasszonyok, akik a katonákat visszatartják, hogy rárontsanak a dombra.
N.
7. Ensemble
KÄTHCHEN, WALTHER,
BAUERN és VEIT:
Az Isten szerelmére, el van veszve!
SZÁZADOS
Azonnal lejössz!
DUVAL:
Itt maradok!
WALTHER:
Százados Úr, hadd világosítom fel,
ő az én szegény fiam;
De hát semmit sem követett el!
Irgalom, kegyelmezzen!
PARASZTOK és VEIT:
Irgalom, kegyelmezzen!
SZÁZADOS:
Hiábavalók a kéréseitek,
A háborúban nem kímélnek;
A fiút le fogják lőni,
Ez a katonatörvény.
KATONÁK:
A fiút le fogják lőni, stb.
KÄTHCHEN, WALTHER,
VEIT:
Ó, hagyjátok az együttérzést beszélni,
vegyétek minden vagyonunkat,
hagyjátok, hogy börtönben bűnhődjek,
De kíméljétek a fiú vérét.
SZÁZADOS:
Hiábavalók a kéréseitek, stb.
SZÁZADOS, KATONÁK:
Téged várnak a törvények,
Téged vár a halál és a kín,
Igen, számukra már elvesztél,
sehol sem villan reménysugár.
KÄTHCHEN, WALTHER,
VEIT:
Micsoda pillanata a rémületnek!
Micsoda pillanata a kínnak!
Ő számunkra már elveszett,
sehol sem villan reménysugár.
KÄTHCHEN:
Ó, hagyjátok az együttérzést beszélni, stb.
SZÁZADOS
Hiábavalóak a kéréseitek, stb.
KATONÁK:
Téged fenyegetnek a törvények,
Számukra már elvesztél,
Téged fenyeget a halál és a kín!
SZÁZADOS
Hiábavalóak a kéréseitek, stb.
KÄTHCHEN, WALTHER,
VEIT, PARASZTOK:
Micsoda pillanata a rémületnek, stb.
DUVAL:
Az ezredes úr!
MINDENKI
Az ezredes úr!
IX.
JELENET
Az előzőek. Az ezredes
EZREDES:
Mi folyik itt? Mi történt?
Mit kell nekem titeket nyugtalanságban látni?
SZÁZADOS:
Ezredes Úr!
A parancs szerinti poszt kijelölése miatt
Én voltam itt először a helyszínen,
És itt találom Duvalt, aki négy éve
Dezertált tőlünk, annál a dombnál.
Vakmerően védi az életét;
Ismerjük őt, senki nem mer oda menni.
DUVAL:
Mindjárt meg akarom adni magam,
Ha előbb először leváltanak.
De addig sérthetetlen vagyok;
A posztot tartom, amit kaptam.
EZREDES:
Nos hát, ez méltányos és törvényes.
Százados Úr, váltsa le az őrszemet!-
Most már fogoly vagy. – De meg akarom kérdezni,
Mit tudsz felhozni mentségedre?
DUVAL:
Megadom magam, ahogy ígértem;
De nem látom, mit vétettem,
Mert nem dezertáltam-
Ott fenn álltam, mint őrszem;
Na igen, ha hívtak volna,
amikor a parancs minket haza hívott!-
De az őrhelyemet teljesen elfelejtették,
engem nem lehetett hibáztatni;
Egész nap, egy helyben maradtam,
és amikor lemerészkedtem,
és késő este a fivéreim után érdeklődtem,
már egy katona sem látszott.
KÄTHCHEN:
És mert szorgalmas volt és hűséges-
DUVAL:
A bíró ott fiává vett,
És a lányát jutalomként nekem adta.
Négy éve már! Uram, engedjen szabadon.
PARASZTOK:
Mutasson könyörületet, engedje szabadon.
EZREDES:
Igen, ha ez mind az igazság volna-
DUVAL:
Istenre és a
katonabecsületre!
EZREDES:
Százados Úr?
SZÁZADOS:
Én magam elismerem természetesen,
hogy lehet, hogy elfelejtődött.
WALTHER, VEIT,
KÄTHCHEN:
Ezredes Úr! Legyen könyörületes!
Legyen együttérző a szegény fiúval!
Ne szakítsa ki karjainkból!
Kegyelem!
EZREDES:
Legyen! – Kegyelem!
MIND:
Kegyelem! Kegyelem! Kegyelem!
N.
8. Finale
KÄTHCHEN, DUVAL, VEIT,
WALTHER és KÓRUS:
Szép óra, ami minket vakít,
Szerencse, hogy megfordultál,
A szavaid nem hazudnak!
Csak az ismeri az élet örömeit,
Aki vad fellázadt viaskodás után
A szép virágait
leszakítjaVÉGE
Hegedűs Réka nyersfordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése