C. M. WEBER – J. R. PLANCHÉ: OBERON avagy A TÜNDÉRKIRÁLY ESKÜJE

OBERON

avagy

A TÜNDÉRKIRÁLY ESKÜJE

Romantikus opera három felvonásban

Szövegét írta James Robinson Planché

Christoph Martin Wieland Oberon című drámája

és a 13. századi francia regény, a Huon de Bordeaux alapján

Premier

1826. április 12,. London (Covent Garden)

Szereplők:

OBERON (Tenor)

TITÁNIA (Színész/Táncos)

PUCK (Mezzoszoprán)

HUON DE BORDEAUX herceg (Tenor)

SHERASMIN (Bariton)

REZIA (Szoprán)

FATIMA (Mezzoszoprán)

Két SELLŐ (Mezzoszoprán)

Prózai szerepek:

DROLL

HAROUN AL RASHID kalifa

NAMOUNA

BABEKAN

ABDALLAH

ALMANZOR

ROSHANA

NAGY KÁROLY CSÁSZÁR

Kórus:

tündérek, hölgyek, lovagok, őrök, rabszolgák, sellők, stb.

Helyszín: Tündérország

Idő: Mesebeli időkben

NYITÁNY

DROLL

Hadd, meséljem el, hogy békült ki a feleségével, Titániával, a gazdám, Oberon, a tündérkirály két halandó szerelme által.

ELSŐ FELVONÁS

ELSŐ JELENET

Gyönyörűen virágzó kert Oberon tündérkirályságában. Oberon alszik a virágok között, manók, és tündérek állják körül, akik, az ének kezdetéig szinte alig mozognak. Ahogy a kórus elkezdi az éneket, előjönnek a tündérek, és különböző pozitúrákat felvéve a manók mellé állnak. Mindegyikük fején liliomkoszorú, és kezükben is liliom.

Bevezetés

TÜNDÉREK KÓRUSA

egészen lágyan énekelve

Könnyedén, ahogy egy tündérláb éri a földet,

Lépdeljetek tündérek a gazda termébe.

Milyen hangos az összes szökőkút! Túl hangos!

Milyen hangos a szellők sóhaja! Túl hangos!

Kergessétek el a zajos szúnyogot!

Ne engedjétek zümmögni a méhet!

Kinyúlva a liliomágyon,

Oberon fekszik szenderegve,

A balzsam hozta a hosszú álmot,

amit a csukott szemére kent.

SZÓLÓ

Oh! Legyen a varázslata oly gyengéd,

Hozzon békét a tündérkirály szívének!

KÓRUS

Könnyedén, ahogy egy tündérláb éri a földet,

Lépdeljetek tündérek a gazda termébe.

Milyen hangos az összes szökőkút!

Milyen hangos a szellők sóhaja!

Túl hangos! Túl hangos! Túl hangos!

Droll és Puck berohan

DROLL

a tündérekhez

Eredjetek innen! Ne ácsorogjatok itt tétlenül!

PUCK

aggódva szemléli Oberont

Miért látszik ily szomorúnak álmában Oberon?

DROLL

Bánata olyan mély, hogy minden mosoly megfullad benne.

PUCK

Még most is?

DROLL

Igen, drága Puckom. Bármennyire is ártatlanul kezdődött az egész, Titánia királynő a tavaszt gyönyörűbbnek találta az ősznél. Néhány éjjel ezelőtt még az őszt dicsőítette mindenek felett, a gyönyörű színeiért. 'Olyan változékony vagy, mint minden nő', válaszolta Oberon. És mosolygott.

PUCK

Azt kellett volna mondania, 'olyan változékony, mint egy férfi', drága Drollom.

DROLL

Valóban. Pontosan ez volt Titánia válasza is. 'Olyan változékony, mint egy férfi!'

PUCK

Vagy, mint az emberek, Droll.

DROLL

Azt remélem, hogy az emberek okosabbak, és intenzívebben szeretik egymást annál, mint ahogyan veszekednek. Különben … ah, drága Puckom, inkább nem is mondom.

PUCK

Különben mi?

DROLL

Különben nagy szerencsétlenség borul az egész tündérkirályságunkra, mivel Oberon és Titánia szörnyű esküt tettek. Addig nem fogják szeretni egymást, amíg két halandó be nem bizonyítja, hogy végül is mindkettőjüknek igaza volt.

PUCK

bólogat

De hol találni ilyen embereket?

DROLL

Ez a probléma.

Ezért sóhajtozik álmában a király.

PUCK

És neked mégis ilyen jó a kedved?

DROLL

A sóhajtozás nem visz sehova.

Én már el is kezdtem a keresést.

PUCK

És most azért jössz, hogy elmond a királynak?

DROLL

Igen …  de egy szót se. Csak ha Oberon maga kezd el beszélni erről …

Puck csalódott grimaszt vág

DROLL

mosolyog

De nekem mégis úgy tűnik, mintha…

Oberon felkel, mintha egy zavaró álomból ébredne

Ária

OBERON

Fatális fogadalom! – Még a szunyókálás

Sem enyhíti az áldozat gyötrelmeit!

Keserveim számát szaporítja,

Haragom lángját táplálja!

Még mindig égek, még mindig gyötrődöm,

Álmomban kétszer annyira érzem

minden kínját az ébredő gyötrelemnek,

de nincs balzsam, ami a sebet gyógyítaná,

Fatális fogadalom! - Még a szunyókálás

Sem enyhíti a gyötrelmeit!

Keserveim számát szaporítja,

Haragom lángját táplálja!

Fatális fogadalom!

Droll és Puck tisztelettel közelednek

DROLL

mély hódolattal beszélnek

Engedd meg nekünk, hatalmas király…

OBERON

most már teljesen ébren

Ah, Puckom! És te drága barátom, Droll …

DROLL

Csupán a szolgád, nagy király.

OBERON

mosolyog

De a legokosabb…

DROLL

Próbálkozik az ember, drága uram. Egész éjszaka kutattam. Kelettől nyugatig, egyik saroktól a másikig.

OBERON

meglepődve

Már meg is találtad őket?

DROLL

Csak most kezdtem. Az ifjú az egyik helyen van, a lány a másikon, fél világ van közöttük. Az ifjú, egy lovag Nagy Károly udvarában, Huon de Bordeaux. A lány, Rezia hercegnő, a nagy Harun al Rashid kalifa lánya. Ha ezek ketten minden határon túl kitartanak egymás mellett, úgy ahogy azt feltételezzük, akkor, a fogadalom beteljesedik, és akkor…. a többit már tudjuk, nagy király.

OBERON

szeretettel

Akkor Titánia visszatér hozzám.

DROLL

De Titánia akkor ismeri csak el, hogy a fogadalom teljesült, ha a bizonyítékok, olyan kemények, mint amilyen a veszekedés volt.

OBERON

Akkor még keresni kell?

DROLL

Először meg kell találniuk egymást. De aztán újra el kell veszíteniük egymást, majd újra meg kell találniuk a másikat, anélkül, hogy meginognának. Huon épp most érkezett a varázserdőnkbe fegyverhordózójával, Sherasmin-nal. Nem kellett sok ész hozzá, hogy ezt megszervezzem. Néhány táncoló napsugár, egy suttogó hang, és már vonzottam is magam után, épp ahogy akartam. Nemsokára magad is meglátod, nagy király.

Huon és Sherasmin közelednek.

HUON

Olyan mintha a légből érkezett volna a dal. Az ő hangja!

SHERASMIN

Mondja el végre méltósága, hogy ki ez a titokzatos”ő”. Ez egy felesleges bosszantás. Egy kedves, név nélkül. Egy szépség, akit nem látni. Egyet már régen szerezhettem volna, aki most itt előttem…

HUON

Akinek a szerelme tényleg mély, az vak mindenkinek… amíg meg nem találja az igaz szerelmet.

SHERASMIN

Nem ismerem érzelmei mélységét, méltóságos uram, de az enyém a torkomban és a hasamban van. Olyan éhes vagyok, hogy sírni tudnék, és szomjas is!

HUON

Nem hallod, Sherasmin, hogy zeng és bong minden.

És hirtelen olyan álmosnak érzem magam.

Lefekszik.

SHERASMIN

szintén lefekszik

Jó sült illatát érzem. A bőre ropogós és barna. És jó bor is…

elalszik

HUON

Drága menyasszony…

A háttér közepén, virágszirmok úsznak felfelé, virággyűrűt formázva, melynek a közepéből kiemelkedik egy perzsa pavilon. Rezia ül a közepén, egy lant van a kezében.

Vízió

REZIA

Oh, miért kell aludnod, Huon, a bátor?

Egy lány sír Babilon hullámán!

Fel! Fel! Gáláns lovag, mielőtt áldozatként alámerül!

Guienne megmentésre! a szépség hív!

OBERON

int a kezével

Elég!

A virágsorok összezárnak, és a látomás eltűnik.

SHERASMIN

körbenéz

Segítség, Huon úr! Hol vagyunk?

odamegy és megrázza

Ébredjen! Keljen fel!

HUON

védi magát, félig még alszik

Hagyj békén …

vágyakozva

Csodás kép!

végül teljesen felébred

De mi volt ez?

SHERASMIN

gyanakodva néz körbe

Tényleg megbabonáztak minket? Egy ilyen furcsa helyen mindenre fel kell készülni.

HUON

Szóval a gyötrelmes keresés a végéhez ér…

SHERASMIN

Finom kis varázslat, ami semmit nem éleszt fel egyikünk számára sem.

OBERON

előttük jelenik meg, Puck és Droll követik

Ne féljetek.

A barátotok vagyok, Huon de Bordeaux úr.

HUON

Ismersz engem?

OBERON

Persze!

DROLL

félbeszakítja

És tudjuk, hogy azért vagy itt, mert keresed azt a nőt, aki eleve elrendeltetett neked.  Mivel nem lelted Franciaországban, átkeltél a tengeren.

HUON

Átszelném a világ összes tengerét.

OBERON

Még azt is meg kell tenned…

DROLL

félbeszakítja

de már azzal teszed, aki után annyira vágyódsz…

HUON

Ki tehet ilyen ígéretet?

OBERON

méltósággal

Oberon vagyok, a tündérek királya.

SHERASMIN

Ezek csupán finom szavak és jó tanácsok. Ettől még nem hízik meg az ember!

DROLL

Mit kérdeznél még tőlünk?

SHERASMIN

Olyan tanácsnak nem tudom hasznát venni, ami nem mondja meg, merre menjek. Ezt árulja el nekünk, uram. Akkor elhozzuk a mennyasszonyt, és mindazt, ami vele jár.

OBERON

mosolyog

Elégedett leszel, kis barátom.

Hátraint.

Két tündér egy párnán kürtöt hoz Huonnak, míg két másik tündér Sherasmin felé közelít, az ő párnájukon egy aranyserleg.

OBERON

Fogd a kürtöt, Huon de Bordeaux.

DROLL

Ha gyengéden fújsz bele, Huon, távoli varázslat siet majd segítségedre. Ha teljes erődből fújod, magát Oberont hívod.

HUON

Ah, értem. Csak az találhat tökéletes szerelmet, aki teljesen átadja magát neki.

SHERASMIN

És én mihez kezdjek a serleggel… ?

OBERON

Igyál belőle, amikor csak szükséged van rá.

SHERASMIN

Ebben az esetben mindig szükségem lesz.

elveszi és iszik

Hát ez nagyszerű. Már háromszor olyan bátornak érzem magam. Gyertek, igyatok velem, virgonc szellemek!

Puck mögé megy, de Puck elillan

HUON

Induljunk, Sherasmin! Most még mire vársz?

előre indul

Vagy már nem akarsz jönni, hogy komolyra fordul a helyzet?

SHERASMIN

kortyol egyet gyorsan

A világ végére is jövök, Huon gazdám. Így felszerelkezve… miért is, bármilyen háborúba elmegyek.

Tündérek, manók, koboldok jönnek elő, csoportot alakítanak, és táncolnak. Huon de Bordeaux ott marad a jobb oldalon elöl. Oberon a tündérek, manók, és koboldok között ál. Sherasmin baloldalon áll elöl.

Együttes

TÜNDÉRKÓRUS

Tisztelet és dicsőség az igaznak és a bátornak,

Egy barátot máris találtak a Tündérkirályban!

De jaj, az árulónak, gyávának és szolgának,

rá örökre a tündérek átka tapad!

Tisztelet és dicsőség az igaznak és a bátornak!

Tisztelet és dicsőség!

HUON

Oberonnak

Méltóztasd vezetni lépteim, kedves tündér!

A hitetlen trónjának lábáig kísérj!

Ott tedd próbára a karom és a szívem!

Ott! Ott mutatkozik meg Huon-od igazsága!

OBERON

Nap csókolja a lila áradatot

mely körülöleli a tündér lugasomat:

Gyakran alá kell merülni azokban a vizekben

Mielőtt egy halandó lovag lovagolna a partjairól

Bagdad távoli tornyai felé!

De nézd! Meglengetem a liliomos varázspálcám!

És Bagdad előtted fekszik.

A háttér közepén virágszirmok úsznak felfelé, mintha egy virágos kertet világítana meg az esti nap, a Tigris folyó partja és Bagdad városa látható.

HUON

Hihetek a szememnek:

Igen azok ott az aranyozott kupolák

Ragyognak az utolsó fényes napsugárban

És a folyó széles és szép

Gyorsan a tengerbe folyik!

De, jaj, hol van ő? -

Aki a szerelem fényét szórta rám álmomban!

Az az alak örökre tovatűnt?

Elcsendesültek örökre a mágikus számok?

OBERON

Ne félj! Lovag úr, ne félj!

Dicsőségben folytasd tovább az utad,

Az életerős lány Babilonban ölel majd át!

Feltűnés nélkül eltűnik a tündérek és manók között.

TÜNDÉREK KÓRUSA

Gyorsafn! Huon! Gyorsan! Szerelem és hírnév

nemsokára megkoronázza bátorságod és állhatatosságod!

Gyorsan! Huon! Gyorsan! Szerelem és hírnév

koronázza meg bátorságod!

HUON

Méltóztasd vezetni lépteim, kedves tündér!

A hitetlen trónjának lábáig kísérj!

Ott tedd próbára a karom és a szívem!

Méltóztasd vezetni lépteim, kedves tündér!

A hitetlen trónjának lábáig kísérj!

Ott tedd próbára a karom és a szívem!

Ott mutatkozik meg Huon-od igazsága!

Máltóztass vezetni! Kedves Tündér!

Tündérek, manók és koboldok szétszóródnak és eltűnnek. Oberon virágpamlagja eltűnik a látómezőből; a virágok szétesnek és szirmok lebegnek minden irányba, felfedve az esti napfényben a bagdadi jelenetet.

MÁSODIK JELENET

Út Oberon varázserdejétől Bagdadig

SHERASMIN

belép Droll és Huon társaságában; de pár lépéssel előttük

Gyerünk csak, Huon úr! Elég az okos beszédből. Éhes vagyok!

DROLL

És a serleged?

SHERASMIN

Az a helyzet: az iváshoz először alapot kell teremteni a gyomorban.

DROLL

Adok még egy jó tanácsot, mielőtt folytatod az utad, Huon.

HUON

Hogy nyerjem el Rezia-t?

DROLL

A szívét már régen elnyerted. Most már csak azt kell kitalálnod, hogyan tudod kihozni a kalifa palotájából.

két értékes kabátot nyújt át neki

Viseljétek ezeket a kabátokat. Így képesek lesztek akadálytalanul bejutni a palotába és elvegyülni a kalifát körülvevő tömegben.

SHERASMIN

De a kabát alatt a kezünkben tartjuk a kardunkat! És amikor senki sem számít rá, betörünk.

DROLL

Csak ketten vagytok megszámlálhatatlan ember ellen. De ha rosszabodna a helyzet, használjátok a kürtöt.

SHERASMIN

Oberon tényleg megjelenik, ha hívjuk?

DROLL

Természetesen! De egy dolgot ne feledjetek: a következő nap talán még nagyobb bajt hoz.

HUON

Bajt, amikor Rezia enyém lesz örökre? Miféle boldogság hiányozna akkor nekem?

DROLL

Először találd meg, hol mosolyog rád a szerencse.

HUON

A varázslatodtól?

DROLL

Nem, Huon, sokkal kivételesebbtől. A szenvedésedből!

Eltűnik.

 Huon és Sherasmin meglepve és elgondolkodva néznek utána. Aztán Huon tovább indul új bátorsággal telve.

Ária

HUON

Gyerekkortól a harcmezőn edződött!

Lándzsát emel, buzogányt forgat,

És nyugodtan széles zászlóval lovagol,

ahol a legvadabbak bömbölnek a harctéren,

Apám kardja felszíjazva,

Apám nevére büszke vagyok,

Egy kedves volt, akit imádtam

Az egyetlen szenvedélyem: Hírnév! hírnév! hírnév!

Enyhébb fény, egy szelídebb sugár,

Süt az élet szélesebb folyama felett,

A szépség mosolya is lágyul most,

A dicsőség bíbor ragyogása nő.

Édes, akár az est fuvallata,

Fényes akár csillaga odafent,

Őszintébb formában, mint valaha fonódnak össze

Rózsás bilincseid: Szeress! Szeress! Szeress! -

Bár az új érzéstől szívem még megremeg,

De az elsőszülött érzés még mindenekfelett uralkodik,

A szerelem nélküli élet, számomra sivatag volt.

De a becsület nélküli életet nem akarom megtapasztalni!

HARMADIK JELENET

Ragyogó terem Harun al Rashid palotájában, Bagdadban

Finálé

REZIA

egyedül

Siess, vitéz lovag, o siess, és mentsd meg

Reziádat a tátongó sírtól!

Mert e kéz köré a kukacok tekerednek,

Hacsak a kezed innen ki nem ragad!

Igen, Uram! Örömöm, áldásom!

Rezia egyedül csak érted él!

Ezen a szíven már rajta van pecsétje,

Szerelmed kisajátított magának,

Igen, szerelmem magja arcképed viseli

Ott kell égjen örökké!

Igen, szerelmem magja arcképed viseli

Mint a cirmok, amiket a tulipán visel

mélyen a haratos öblében!

Igen, Uram! Örömöm, áldásom!

Rezia egyedül csak érted él! -

FATIMA

sietve jön be, ragyog az örömtől

Öröm, a szükség órájában megmenekültünk!

Öröm, megvan, a lovag tényleg a miénk!

REZIA

reménykedően

Megvan? Hol? Édes Fatima, gyorsan mondd meg!

FATIMA

Ahogy az est leszállt, öreg Namounua viskójához

A sors által vezetve jött, a sors által vezetve!

Ott, meghallgatta az álmod, ahogy elmeséltem neki,

Szóról szóra,

És ragyogó orcával megfogadta

És csillogó szemekkel, megment téged vagy meghal!

REZIA

Nem megmondtam? Nem megmondtam?

Duett

EGYÜTT

Ah! Boldog hajadon!

REZIA

Közelemben az én igaz lovagom!

FATIMA

Közeledben a lovagod!

EGYÜTT

Ah! Boldog hajadon!

REZIA

Közelemben az én igaz lovagom!

FATIMA

Közeledben a lovagod!

EGYÜTT

Ah! boldog hajadon! Ah! boldog hajadon!

A remény nem csapta be a szívem/szíved.

A szerelem jól olvasta az álmot,

A remény nem csapta be a szívem/szíved.

Ah! boldog hajadon, egy boldog hajadon!

REZIA

Közelemben az én igaz lovagom!

FATIMA

Közeledben a lovagod!

EGYÜTT

Közelemben az én igaz lovagom!

Közeledben a lovagod!

A remény nem csapta be a szívem/szíved!

Közelemben az én igaz lovagom!

Közeledben a lovagod!

A szerelem jól olvasta az álmot,

A remény nem csapta be a szívem/szíved!

FATIMA

Csitt! Hölgyem, csitt! A közeli teraszon

A háremőr lépéseit hallom,

És íme, rabszolgáid sem moccanak már,

Mutatják, hogy a nyugalom órája elérkezett!

Rezia és Fatima előre jönnek, és titkos megállapodásuk jeleit mutatják egymásnak. Janicsárok lassú zenéje szűrődik át a teraszon. Mesru, a pocakos kapitánya a háremőrségnek, bekacsázik velük. A teraszról figyelő harminc férfi felsorakozik egymás mellé a zene forrása mögött.

KÓRUS

Most beállt az éjszaka!

És minden minarettből

hamarosan müezzinek imára hívása

édesen lebeg majd a csendes levegőben,

tovább itt nem maradunk

Most pihenni kell, tovább, tovább!

Felkel a telihold, elárasztja a termet fénnyel.

REZIA

külön

O én vad, ujjongó lelkem,

Hogyan tartsalak kordában?

Túlságosan árulkodó az égő orcám

lángoló szemem, és izgatott szavam.

Mielőtt még elragadtatásom elárulnád

Engedj mennem, tovább, tovább, tovább!

KÓRUS

Tovább itt nem maradunk

Most pihenni kell, most pihenni kell!

Most beállt az éjszaka!

És minden minarettből

Hamarosan müezzinek imára hívása

Édesen lebeg majd a csendes levegőben

Most pihenni kell, most pihenni kell,

Tovább, tovább, most pihenni kell, tovább, tovább!

A janicsár zene lassan elhalkul.

MÁSODIK FELVONÁS

ELSŐ JELENET

Csodálatos terem Harun al Rashid palotájában, Bagdadban. Harun al Rashid a trónján ül, körülötte a birodalom urai és Babekan. Testőrök posztolnak a jobb és a baloldalon. Szolgák kersztbe font karral állnak a trón előtt.

KÓRUS

Dicsőség! Dicsőség! Dicsőség! Dicsőség!

Dicsőség a kalifának, Harunnak, az igazságosnak!

Igaz hívei, hajoljatok meg előtte a poros földig!

Jaj, annak a hitetlennek, aki szembeszáll a kalifa hatalmával,

Mikor a szellővel az árnyék és éj tovaszáll!

Dicsőség! Dicsőség! kalifának, Harunnak, az igazságosnak!

BABEKAN

térdre ereszkedik a kalifa előtt

Hűségesek nagy uralkodója! Lányod Rezia nem csak a világ legokosabb hercegének gyermeke. De a leggyönyörűbb hajadonod is. Alig tudom tartóztatni a türelmetlenségem...

HARUN AL RASCHID

Okos és udvaria vagy, Babekan herceg. Nemsokára Perzsia királya leszel, és akkor te leszel a leghatalmasabb a barátaink közül. De a nők másik hatalmat ismernek el: a szerelemét.

BABEKAN

Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy Rezia szívét magam felé irányítsam.

HARUN AL RASCHID

Akkor törd a fejed, Babekan herceg! Hogy könnyítsük meg Reziánknak, hogy kövessen téged, rád uraként tekintve. Légy leleményes...

BABEKAN

Nem tekinthetek rá zsákmányként, még ha a legértékesebb is. Nem, úgy kell történnie ...

HARUN AL RASCHID

nevetve félbeszakítja

... vagy legalábbis látszania ...

BABEKAN

... mintha ő hozná szabadon a döntést! Csak kérd meg, hogy menjen oda ahhoz a férfihez, akinek a szerelemben odaadná magát. Akkor könnyebb lesz akarnia...

HARUN AL RASCHID

... amit muszáj neki. Igazán agyafúrt vagy, Babekan!

Balett

A tánc közben, Huon és Sherasmin belépnek a palota gyönyörű termébe, arab hercegnek és szolgálójának beöltözve, pont időben, Rezia férjválasztásánál. Rezia először néhány lépést tesz Babekan herceg felé. De aztán hirtelen, mintha egy láthatatlan erő vezérelné, a másik oldal felé fordul és Huon felé közelít. Huon és Rezia egymásra találtak!

A kalifa és Babekan herceg látják, hogy a tervük meghiúsult. De amint el akarják fogatni a palotaőrökkel Huont és Sherasmint, Huon megfújja Oberon varázskürtjét.

A támadókon azonnal mély tompultság vesz erőt -  Huon és Rezia kimenekülnek a palotakertbe. És Sherasmin, a csirkefogó, sem tétlenkedett, csókjával felébresztette a gyönyörű rabszolgalányt, Fatimát.

SHERASMIN

Úgy tűnik, tetszett neked? Ismételjük meg újra.

újra megcsókolja

FATIMA

megfogja, és húzni kezdi

Gyere!

SHERASMIN

Hová, gyönyörű gyermek?

FATIMA

Reziához, és az uradhoz.

------

MÁSODIK JELENET

Sűrű, buja kert a kalifa palotája mögött

SHERASMIN

gyengéden öleli Fatimát

Ez aztán a bájos előrehaladás! Egy csók szoborból gyengéd kedvessé változtatott, a második csóktól rögtön hűségessé is váltál. Hol leszünk a tizedik és a századik csókkal?

FATIMA

Tiszta ostobaságokat beszélsz!

SHERASMIN

Oh ... most végre értelmet találtam ebben az egész keleti kalandban! Mivel egy egészen csinos kis ostobaságot tartok a karjaimban.

FATIMA

Még nem is mondtad, hogy szeretsz-e?

SHERASMIN

Hogy szeretlek-e? Várj egy kicsit.

úgy csinál, mintha erősen gondolkodna rajta

Mikor valaki megkérdezi tőled, szereted-e a bort? Mit tennél? Megkóstolnád! Pont ezt csinálom!

Megízlellek.

megcsókolja

FATIMA

És hogy én szeretlek-e? Azt nem akarod tudni?

SHERASMIN

Nem jövök tüzbe olyan dolgoktól, amiket nem tudok. De azt tudom, hogy mi hoz tűzbe. Egyébként – valami szörnyűséges jutott eszembe.

elengedi a lányt

FATIMA

Mi a baj, Sherasmin?

SHERASMIN

Talán csak azért szerettél Bagdadban, mert mindig is a hárembe voltál dugva?

FATIMA

csüng rajta

Ne aggódj. Amikor szeretek, őszinte vagyok.

SHERASMIN

Oh. Az egyedüli hazugok a kacérak ...

Kis ária

FATIMA

Magányos arab hajadon,

A sivatag egyszerű gyermeke,

Mondják, gyakorlatlan a művészetekben,

A férfi szerelme lehet ámító,

Magányos arab hajadon,

A sivatag egyszerű gyermeke,

Mint a gyökerestől kitépett virág vagyok én,

Folyóba hajítva,

Lebegek egy kis órát, aztán meghalok!

Észre sem vették, ahogy növök..

De ha a te kedves kezed

Felemelne az árból,

És elvinne egy távoli földre,

Virágoznék kebled büszkeségére,

O előbb száll tova a fülemüle

Kedves rózsájától,

Mint ahogy én megzavarom a szív nyugalmát,

melynek szerelme otthont adott nekem.

SHERASMIN

Ez minden nagyon szép, Fatima. De mielőtt a szerelem új otthont adna neked, haza kell mennünk.

Rezia és Huon nagy siettséggel érkeznek a másik oldalról.

HUON

Gyorsan, Sherasmin! El kell érnünk a hajókig, mielőtt újra magukhoz térnek!

SHERASMIN

húzza maga után Fatimát

Legfőbb ideje kijutnunk a porból, mielőtt a porba löknének minket...

HUON

ujjongva

Askalon! Hazám!

Oberon jelzi Drollnak, hogy kövesse, aztán mindketten eltűnnek a sötétben.

SHERASMIN

jókedvűen

Askalon-ba! Kegyelmes Rezia hercegnő, és, te, barátnőm, Fatima, tudjátok, ez mit jelent? Franciaországba megyünk!

Kvartett

HUON ÉS SHERASMIN

Át a sötét, kék vizeken,

Át a széles, széles tengeren!

Arábia egyik legszebb lánya,

Mondd, vitorlázol velem? Mondd!

REZIA ÉS FATIMA

Még ha a víznek nem lenne határa,

Sem partja a széles, széles tengernek!

Arábia lánya akkor is félelem nélkül

Vitorlázna át veled az életen.

MIND A NÉGYEN

Hajóra hát! - Hajóra hát, Hajóra hát!

Míg világos az ég,

És barátságosan fúj a szél,

Szívünk olyan igaz, mint a bárkánk,

Ragyogó reményünk, mint a napsütötte vitorla,

Hajóra hát, hajóra hát!

Míg világos az ég!

Hajóra hát, hajóra hát! míg barátságosan fúj a szél,

Hajóra hát, hajóra hát!

------

HARMADIK JELENET

Sziklás táj. Sötét van. Csak Puck felismerhető..

Szóló, Kórus és Vihar

PUCK

lengeti a liliom varázspálcáját varázsló mozdulatokkal

Levegő, föld, és tenger szellemei!

Tűz szellemei legyetek áldva!

Mindenki, akinek hatalma van a szél és hullám felett,

Gyertek ide, gyertek ide, bátor szellemeim!

Legyetek bár sötét barlangban,

melyet egyedül csak a gyémántok világítanak be,

Vagy a víz fenekén,

ahol a bebörtönzött gyöngy alszik,

Vagy az egekben afölött,

ami fölé halandó szeme lát!

Vagy a nyögő sziklák méhében,

Ahol a lávafolyam még forr,

Szellemek, bárhol is vagytok,

Gyertek ide, gyertek ide, gyertek ide hozzám!

Hű barátotok, a Tündérkirály

varázsgyűrűje hív benneteket!

A levegő, a föld, a víz és a tűz szellemei, szilfek és tündérek sokszínű ruhában sietnek be minden oldalról. A tűz szellemei lángoló fáklyát tartanak. Puck van középen. A szellemek körülötte táncolnak.

SZELLEMEK KÓRUSA

Itt vagyunk! Itt vagyunk!

Mondd, mit kell tennünk?

Ketté kell hasítanunk a holdat?

El kell sötétítenünk a napot?

Ki kell ürítenünk az óceánt?

Beszélj! Beszélj, van hatalmunk ezt, és sok mást is megtenni!

PUCK

Nem! Nem! a feladatotok nem lesz más,

Futassatok zátonyra egy bárkát itt a parton,

Ilyet egy egyszerű tündér nem csinál,

És ezért hívtalak össze benneteket!

SZELLEMEK KÓRUSA

Csak ennyi az egész?

nevetnek

Ho ho! Ho ho ho! Ho ho ho ho ho!

Könyebb munkát nem ismerünk,

Szél és hullámok! Engedelmeskedjetek a varázslatnak!

Halljátok! Meg is van! Viszlát, viszlát!

Mennydörög és villámlik. Puck és a szellemek eltűnnek, ahonnan jöttek. Besötétedik. A sziklás vidék fokozatosan elhalványul. Ahogy a villámlás fénye megvilágítja, lassan kirajzolódik egy sivár, sziklás partvonal. A vihar komor sötétsége uralkodik. Jobboldalon sziklák bukkannak fel, mögöttük egy út vezet felfelé. Mennydörgés és villámlás robajlik a víz felett és egy hajótörött hajó úszik jobbról balra.

Viharzene

Könyörgés

HUON

térdel

E szörnyű óra uralkodója!

Kíméld, o kíméld kedves virágodat!

Ha tombolnod kell, mennydörgésed

Rám csapódjon, rám! A szerencsétlen az oka mindennek!

Kíméld, o kíméld kedves virágodat!

E szörnyű óra uralkodója, kíméld!

Oh kíméld kedves virágodat, kíméld!

REZIA

lassan ébredezik

Huon!

HUON

Rezia! Életben vagy!

REZIA

felébred

Hol vagyunk, Huon?

HUON

A vihar elpusztította a hajónkat, és a hullámok ide sodortak bennünket.

REZIA

Miért nem hívod a barátunkat, Oberont?

HUON

Elvesztettem a kürtöt. De…

jobbra fordul

A szomszéd hegyről körbenézek. Talán élnek a közelben emberek. Vagy szerezhetnék vizet és gyümölcsöt.

Gyorsan kimegy

Énekbeszéd és Óceán ária

REZIA

Óceán! Te hatalmas szörnyeteg!

Zöld kígyóként tekeregsz a világ körül!

Álmodozó szemnek lenyűgöző látvány vagy,

Mikor nyugodtan alszol a reggeli fényben;

De amikor megmutatod haragod,

Mint most, ahogy dühöd a pusztulásra ítélt hajó felé fordítod!

Összezúzod az erősen bordázott hajót, mintha nád lenne!

Akkor te, óceán, szörnyű vagy valóban.

A hullámok egyre nyugodtabbak és fényesebbek lesznek.

Mégis látom tajtékozni a hullámaidat!

A sötétségen át fehér habjuk rúgkapál,

És a bukóhullám komoran fröccsen

Fülemben a remény lélekharangja csendül.

Az esti nap néhány sugara,amit eddig a vihar sötétsége eltakart, most keresztültör a felhőkön.

De nézd! Úgy vélem a fény megtörik

lassan a távoli mély felett,

Mint reggeli ébredéskor

sápadtan és gyengén az alvás után.

A hullámok tovább csendesednek.

Ragyogóbb most, nézd! Sugárzik!

A viharon át, melynek ködös kísérete

Mint valami megviselt zászló lobog

Vagy mint egy vad csataló lobogó sörénye.

Az esti nap teljes pompájában ragyog az ég felett.

És most a nap előretör, a szél gyorsan csendesedik,

És a széles hullámok már csak a múlt dühét lihegik!

Felhőtlenül a piruló víz fölött,

Most a lemenő nap ég,

Mint a győztes vörösen az öldökléstől,

A sátrába győzedelmesen tér.

A tenger egészen csendes lesz, és a felhők szétválnak.

Ah! Talán ezek a szemek soha nem tekinthetnek

Erre a fényre újra!

Viszlát, te fényes égitest, örökre,

Nekem többé már nem emelkedsz! -

A nap lemegy, és a hajó tovasuhan jobbról balra.

De mi ragyog olyan fehéren és tisztán,

Kiemelkedve a tornyosuló hullámokból?

Egy sirály, ami körözik

nyomorultak hitvány párnája felett!

Nem! ez nem madár, már látom!

Öröm! Egy hajó, egy vitorla!

És amott meg egy bátor hajó,

A széltől is sértetlen!

Oh, elragadtatás!

Huon-om, siess le a partra!

Leveszi a fátylát, integet vele a hajónak.

Gyorsan, gyorsan jelezni, ezt a sálat lengetni,

Ezt a sálat kell lengetni!

Látnak! Válaszolnak! Erősen eveznek!

Huon! Huon! Huon!

Huon! férjem, szerelmem, megmenekültünk!

Megmenekültünk! Megmenekültünk!

Épp menni készül balra.

DROLL

De Rezia téved: ez egy kalózhajó! Nem a remélt menekülés, hanem egy új és kemény próba közeledik. A kalózok megragadják Reziát, és magukkal vonszolják a hajóra. Abdallah, a vezetőjük, el akarja adni rabszolgaként, urának, Almansor-nak a tuniszi emírnek. Huont megverték a kalózok, és súlyos sebesülésekkel ott marad a parton. Ekkor, a tengeren át egy gyöngykagyló hajó közeledik, benne Oberon…

Oberon érkezése

A hajó kifut a partra, a tündérkirály kimászik és Huon fölé hajol, aki úgy tűnik, élettelenül fekszik ott.

DROLL

Ez elszomorít.

OBERON

Úgy hiszem, ismét segíteni akarsz rajta hamar?

DROLL

Igen, nagy király. De ugyanezért könyörgöm, ne enyhítsd jövendő szenvedéseit. Mert csak így lesz képes elérni a célt.

OBERON

Hét napot kell álomban feküdnie; aztán elviszem Tuniszba. Ott kell felébrednie a palotakertben, újra egészségesen, erőtől duzzadva.

DROLL

Testben! de szívének szenvednie kell…

OBERON

Igen, amíg az utolsópróbát ki nem állja… És most menjünk haza.

DROLL

Javasolhatok valami mást, nagy király? Valamit még helyre kell hoznod.

OBERON

Itt a tengernél?

DROLL

Igen, pont itt, ha nem bánod. A szerelmesek kedvéért kavartad fel a tengert. Kérlek, engedd meg nekem, hogy kitaláljak egy tengeri színjátékot hűséges tündéreidnek, és mozgásba hozzam.

OBERON

belenyugvóan bólint

Nagyon jó, okos Drollom.

Droll meglengeti a liliompálcáját egyik oldalról a másikra. Sellők emelkednek ki a mélyből előre és hátra lebegve. Puck megjelenik közöttük, és Droll felé közelít.

PUCK

Nézd, sellők! Oberon, a királyságod kezdődik!

ELSŐ SELLŐ

Oh! mily kellemes a tengeren lebegni,

Amikor a fáradt hullámok a mélyben alszanak!

És a nap utolsó gyenge fénye elmenekült!

És a csillagok összegyűlnek odafent!-

És az esti szellő olyan lágyan fúj,

Távoli ország édességeivel mepakolva!

Oh! mily kellemes lebegni és énekelni,

Miközben csepegő hajtincseinket csavarjuk!

Oberon és Puck a színpad hátterébe húzodnak

MÁSODIK SELLŐ

Oh! mily kellemes a tengeren lebegni

Amikor semmi nem mozdul a kebelén, csak mi!

A börtönőr a szürkületi órán

Az idő koptatta torony falának dől.

És keresztet vet és motyog egy imát

Majd újra a varázslatos levegőbe hallgat!

Oh! mily kellemes lebegni és énekelni,

Miközben csepegő hajtincseinket csavarjuk!

PUCK

előre lép

Uram! Mondd! Fáradozásunknak vége!

Táncoljunk hát ezen a parton

és viseljük a sellők dalocskáinak

vidám terhét?

OBERON

Jobb hamarabb. Buzgalmad győzött,

Itt maradok és elintézem.

PUCK ÉS OBERON

lengetik lilompálcájukat

Ide! Ide! Gyülekezzetek tündérek!

Gyertek, táncoljatok a homokon a sellők dalára!

Siessetek és bizonyítsátok a tenger nimfáinak!

Hogy a földi szellemek is lehetnek derűsek,

Gyertek oly könnyedén, és nézzetek oly tisztán

Mint ahogy a virágok úsznak a nyári levegőben,

Ide! Ide! Ide! Gyülekezzetek tündérek,

Táncoljatok a homokon a sellők dalára!

Sellők kiemelkednek a vízből és a partra igyekeznek;minden oldalról, fentről és lentről nimfák, szilfek, manók és tündérek tűnnek felr, és legutoljára, a levegő szellemei ereszkednek alá átlátszó csillagokkal.

PUCK, NIMFÁK, SZILFEK, SELLŐK, SZELLEMEK

Ki maradna a korall barlangjában,

Amikor a hold átsüt a csendes hullámon,

És a csillagok sötétkék ívben sorakoznak,

Melyen éjszakai sétáját felgyorsítja?

Vígan, vígan, vitorlázzunk!

Át a tengeren a sápadt fényénél,

Át a tengeren vitorlázzunk a sápadt fényénél

Vígan, vígan, vitorlázzunk!

Ki maradna a korall barlangjában,

Amikor a hold átsüt a csendes hullámon,

És a csillagok sötétkék ívben sorakoznak,

Melyen éjszakai sétáját felgyorsítja?

Vígan, vígan, vitorlázzunk!

Vitorlázzunk át a tengeren a sápadt fényénél!

Vígan, vígan, vitorlázzunk!

OBERON, TÜNDÉREK

Ki aludna a liliom kelyhében

Amikor a hold süt az erdő és völgy felett,

És a csillagok sötétkék ívben sorakoznak,

Melyen éjszakai sétáját felgyorsítja?

Vígann, vígan táncoljunk!

A partvidéken a fényes díszeknél,

A fényes díszeknél táncolunk!

Vígan, vígan táncolunk!

A tenger istene megjelenik egy hintón, amit víziszellemek vesznek körül, és ami vízi virágokkal és hínárral van feldíszítve; vízinimfák bukkannak elő jobbról és balról, virágcsokrokat a kezükben tartva. A virágokból hirtelen fénycsóva tör elő.

-----

HARMADIK FELVONÁS

ELSŐ JELENET

Almansor emír palotakertje Tuniszban. Balra elöl, egy nagy bokor, előtte egy pad. Napkelte. Sherasmin ás és kertészként tevékenykedik. A kertészruha komikusan áll rajta. Fatima lassan közeledik hátulról. Megáll pár lépésre Sherasmin mögött és szórakoztatja a látvány.

SHERASMIN

összecsapja a kezét

Csodásan nézel ki, Fatima.

FATIMA

Tényleg? Attól féltem, hogy már nem szeretsz.

körbe forog

A fátylam és az ékszereim nélkül is?

SHERASMIN

Most végre láthatom, milyen is vagy, szerelmem. A bájos szád, a puha orcád… a finom kebled… és minden más … nagyon étvágygerjesztő!

Nagyon szerelmessé válik

FATIMA

visszahúzódik egy kicsit

Ha bárki jön…

SHERASMIN

És akkor?

Végül is, csak rabszolgák vagyunk.

FATIMA

Már nem is bánod?

SHERASMIN

Miért kellene? A hajónk megfeneklett… ez kár volt. Aztán egy másik hajó ránk talált és csuromvizesen kihalásztak bennünket. Ez szerencsés volt.

FATIMA

Aztán kiderült, hogy az egy kalózhajó…

SHERASMIN

Ez kár volt. De ez azt jelenti, hogy éheztettek minket, vagy rosszul bántak velünk? Nem. Jó árat csak a kövér szárnyasért és ragyogó fácánért lehet kérni. Ugyanez vonatkozik a jól táplált rabszolgákra is. Ez is szerencsés volt.

FATIMA

Aztán kiállítottak minket a tuniszi rabszolgavásáron…

SHERASMIN

Az kár volt.

De aztán az emír kertésze megvett bennünket …

FATIMA

gyorsan félbeszakítja

Az szerencsés volt.

SHERASMIN

Tévedés! Az véletlen volt. De a tény, hogy együtt hagytak minket, és a kertész úgy döntött, hogy egy párt választ, és hogy együtt maradtunk – na látod, az igazán szerencsés volt.

Ismételten csókolóznak.

FATIMA

kioldja magát az ölelésből

De elvesztettük Oberon kürtjét és a serleget …

Ez kár.

SHERASMIN

Így aztán csak magunktól függünk. Ez megint szerencsés. Mert a szerelem megtalálja az utat, és ez a lényeg. Megtalálja, sőt, keresi. Így ha kihalászták Huont és Reziát is, akárcsak minket, azok ketten ugyanúgy keresni fogják egymást, mint korábban. És egy nap újra együtt leszünk mindannyian. Várj csak, és meglátod.

FATIMA

Akkor majd hazamehetünk.

SHERASMIN

Marseille-be, Fatima.

FATIMA

Nem, az én otthonomba! Most már jól hozzászoktál a hőséghez. És az ételekhez is.

SHERASMIN

Birkahús nélkül – még talán meg lehet győzni. De bor nélkül, Fatima …

FATIMA

A bor a minden? Fogalmad sincs, milyen gyönyörű tud lenni Arábia.

Ária

FATIMA

Ó, Arábia! Drága Arábia,

Az én szülőhazám!

Gondolataimban átkeltem a sötétkék tengeren,

És újra a partodra léptem,

És ott megláttam édesapám sátrát,

A magas datolyafák alatt:

És a zene és a vígasság hangja

Édesen szállt a szélben;

És a finoman pengetett gitáron,

Egy lány meséjét hallottam,

valakiről, aki elmenekült a büszke Serdartól,

Az ifjúval, akit annyira szeretett!

felemelkedve

Al, al, al …

Bár sötéten fénylik az éjszaka! Al, al, al …

A reggel már a szerelemről szól Juszufommal,

Bár a kerti virágok kelyhe mind bezárult,

A szív rózsája virágzik a szerelem felkelő napjában!

Al, al, al … Nemsokára Zeenab messze jár majd

a kegyetlen Serdar sivár Anderunjától!

Al, al, al …

Al, al, al …

'Ez csatalovának éjszakája, al, al, al …

Oh, bizonyítsd jó berberem, hogy méltó vagy fajodhoz!

Most a sósivatag felett szélként repülünk,

És félelmeink oly gyorsan elhalványulnak, mint a tornyok mögöttünk

Al, al, al, al! Elértük a határt,

És csak nevetünk sivár Anderun urán!

Al, al, al …

SHERASMIN

Aha! Ha azt hiszed, hogy csak nálatok vannak ilyen víg idők, nagy szemeket meresztesz, amikor a Garonne partján sétálunk majd …

FATIMA

Mit mondanak majd a barátaid, hogy egy sötétbőrű nőt vittél haza?

SHERASMIN

Gall bókokat mondanak, és felfalnak a szemükkel. De nem engedem, hogy ennél tovább menjenek, jegyezd csak meg szavam!…

Duett

SHERASMIN

Édes Garonne partjainál

Születtem egy szép tavaszi reggelen,

Hamarosan már egyedül tudtam menni,

Rúgások, pofonok, bukfencek nem számítottak,

Éltem kitértve a munka elől, imádva az örömöket,

Bort kortyolgatva, a vizet utálva,

Verekdve minden szomszéd fiúval,

És udvarolva minden szomszéd lánynak,

Váratlanul és mérgesen, Fatima otthagyja Sherasmint

Oh, napok, amiket megéltem,

Szép Garonne partjain!

Oh, napok, amiket megéltem,

Szép Garonne partjain,

Szép Garonne partjain!

FATIMA

A Bundemir hullámain,

Először láttam a napsugarakat remegni,

Évről-évre ott csatangoltam,

Annak a szép folyónak a partjain,

Kóboroltam a koborló fajommal,

Ahol a datolyafák hajoltak fölénk,

vagy a mindig zöld pihenőhelyeken,

Ami legelőt biztosított a nyájunknak.

Soha nem ismertem a bánatot vagy félelmet

A Bundemir partjainál!

SHERASMIN

Az idők megváltoztak, kedvesem!

FATIMA

A szerencse napsütése elhagyott,

Rabszolgák vagyunk! rabszolgák!

SHERASMIN

De miért emészted magad, drágám?

Együtt vagyunk rabszolgák!

Legyünk boldogok, mert igazak vagyunk!

Szeressük a dalunkat és élvezzük a kórust,

Ássunk és túrjunk, rakjuk halomba, és turbékoljunk,

Ahogy Éva és Ádám tette ezt előttünk!

EGYÜTT

Legyünk olyan boldogok, amilyen hűek!

Szeressük a dalunkat és élvezzük a kórust,

Ássunk és túrjunk, rakjuk halomba, és turbékoljunk,

Ahogy Éva és Ádám tette ezt előttünk!

Egy virágokból kirakott szekér, amin Droll behozza Huont az emír kertjébe, ereszkedik le fentről, és gyngéden megáll a földön.

DROLL

Aggodalommal hajol Huon fölé

Ébredj, Huon! És ha teljesen elhagyatva találod magad, fegyverek és kürt nélkül, akkor térj teljesen magadhoz. Bizonyítsd szerelmed erejét. Mentsd meg magad és Reziát – mentsd meg Oberon boldogságát.

Ugyanúgy tűnik el, ahogy megjelent.

HUON

pár pillanattal később felébred

Hol vagyok? Egyedül? Mindenki elhagyott?

kiabál

Rezia! Ah, Isten tudja, hol lehet…

Hátra fut

Se kürt! Se Oberon!

A színpad közepe elé fordul és lassan előrejön. Sherasmin a másik oldalról jön be. Huon lebénul a meglepetéstől, amint felismeri.

SHERASMIN

hasonlóképp megáll. Aztán halkan magának mondja

Nem lepődtem meg. Nem lepődtem meg.

HUON

Sherasmin! Drága, hűséges Sherasmin!

SHERASMIN

odasiet hozzá. Átöleli.

Drága, drága uram!

HUON

Kertész, Sherasmin! Ha a Garonne-i emberek tudnák…

SHERASMIN

Meglepődnének.

FATIMA

balról lép be és boldogan, meglepődve találja ott Huont és Sherasmint

Drága urunk…

SHERASMIN

Igen, Fatima, erősen és egészségesen! Ha mellettünk lett volna tegnap a rabszolgapiacon, felennyit se fizetett volna értünk a kertész. És még ma is árulnának minket, mint a kiszáradt tekercseket.

HUON

A kertész rossz vásárt csinált volna. Mi hasznát venné egy szegény szerencsétlennek, akit semmilyen földi hatalom nem képes visszaváltoztatni azzá a férfivá, aki egykoron volt?

FATIMA

becsatlakozik

Nemsokára helyrehozhatjuk, Huon úr.

HUON

szomorúan

Lehetetlen, jó Fatimám. Egyedül Rezia vigasztalhatna meg engem. De Reziát elrabolták.

FATIMA

Most egy meglepetés vár rád!

SHERASMIN

Nem vagyok meglepve. Nem, semmi nem lep meg.

HUON

felkiált

Van híred Reziáról?

FATIMA

Minden hajó, ami átszelte a tengert, miután zátonyra futottunk, kalózhajó volt. Így Reziát ktségtelenül kalózok vitték el.

HUON

félbeszakítja

Igen!

Kalózok ragadták el a saját szemem elől.

FATIMA

Akkor igazak a pletykák. Azt beszélik, hogy a kalózok egy arab hercegnőt vittek az emírnek, és azt mondják, az emír bezárta őt a legszebb pavilonjába.

HUON

Én vagyok a legboldogabb férfi, ugyanakkor a…

SHERASMIN

félbeszakítja

Tudom… ugyanakkor a legboldogtalanabb. Pont ilyen a szerelem.

HUON

Rezia csak száz lépésnyire van, és én gyenge és erőtlen vagyok.

szorongatja a kezét

Mi is tehetnék?

SHERASMIN

Hát ezt, drága!

Először is beszélnünk kell a kertésszel. Itt tart majd dolgozni. És aztán újra elkezdjük a kalandjainkat, egy szempillantás alatt átváltozunk, ha szükséges. Senki sem kap el bennünket, mert olyan jól, és olyan gyorsan tudjuk álcázni magunkat…

Terzettino

HUON

És akkor le kell lepleznem magam?

SHERASMIN

Nincs más remény, szerintem.

HUON

De remegjen meg a zsarnok is,

Nem maradhat sértetlen!

Sherasmin-nal hátralép pár lépést, hogy megbeszéljenek valamit.

FATIMA

Az előtérben

Láthatatlan szelleme az erőnek és fénynek,

Te, aki a tisztaságot és szerelmet gondozod,

Állítsd helyre a legjobb és a legbátrabb lovagnak,

A leggyengédebbnek és a legtisztábbnak.

Huon és Sherasmin előre jönnek

HUON

Imádott szellem, állj a pártunkra,

Áldd meg a jó kardot és a hű szívet!

SHERASMIN ÉS FATIMA

Imádott szellem, állj a pártunkra,

Áldd meg a jó kardot és a hű szívet!

----

MÁSODIK JELENET

Oszlopcsarnok Almansor emír palotájában, Tuniszban. Rezia egy kanapén fekszik az előtérben.

Kavatína

REZIA

Gyászolj, szegény szív, a halott örömökért!

Folyjon szomorú könnyed az elszökött reményekért,

Szomorúság most az egyetlen kincs, amit értékelek,

Mint Peris az illattal, én a sóhajjal lakom jól;

És keserű néhányaknak, mint a forrás lehet;

De Gelum vize számomra édes élvezet.

Ti, akik az öröm vidám ragyogásában sütkéreztek,

Ti, akik a remény arany folyamán vitorláztok,

Felhő jöhet felétek, hullám söpörheti a fedélzetet,

És sötét és pusztuló jövőt fest!

De a sivatag ostora szíven csapott engem

És a fa, ami félelmet termett, pillanat alatt elhervadt!

ALMANSOR

belép az első ajtón, a jobb oldalon, odalép Reziához és mézesmázos hangon azt mondja

Hogy lehetsz ilyen szomorú, mikor olyan gyönyörű vagy, Rezia? Csak az ujjaddal kell jelezned, hogy meglegyen mindened, amit irigyelnek egy nőben…

REZIA

Csak egy dolog tehetne boldoggá. És azt nem teheted meg! Egy halandő sem tud felébreszteni halottat.

ALMANSOR

Akkor mindenképp életben tartalak.

REZIA

Huon erősen tart…

ALMANSOR

Csak nézzük meg, hogy én nem tartalak-e erősebben?

Megfogja. Rezia ellenáll.

ABDALLAH

Belép balról, és az emírhez lép

Vigyük újra a fedélzetre, és adjuk el Sziciliában. Szívesen elcserélném valakire, aki kevésbé makacs.

ALMANSOR

Milyen ostoba vagy, Abdallah. Nem látod, mennyi szenvedély lakozik benne? Nagyon elégedett vagyok. Ma először kaptam ízelítőt abból, mennyire tud szeretni.

Türelmesnek kell lennünk…

kimegy

DROLL

Almansor felesége, Roshana kevésbé türelmes a szerelmi történettel kapcsolatban. Látta a jóképű rabszolgát, Huont, ahogy dolgozott a palotakertben, és szenvedélyesen beleszeretett. Abdallah-ot küldi, hogy mondja meg neki titokban, hogy egy nemes hölgy kívánja látni, és mondja el neki, hogyan juthat be a kertből Roshana szobájába, anélkül, hogy bárki észrevenné. Huon azt hiszi, hogy ez jel Reziától, és a palotába siet.

De Rezia helyett Roshanával találkozik, aki bevallja neki szerelmét. Amikor Huon tiltakozni kezd, és azt mondja, hogy csak egy nőt szeret a világon, méghozzá Reziát, és semmi sem tudja kísértésbe hozni, akkor Roshana megpróbálja elcsábítani.

HUON

Remenyben es oromben furdozom megint

Egy sugar ragyog ra repedo lancaimra

Sugarak, mint jelzofeny a fenti sotetbol

Es szerelmes holgyemhez vilagitjak utam

Hegyrol szabadon engedett pataknak érzem magamat

A zord fagy szellem uralmabol

Rohanok le sziklas magasabol

Szokdecselve es ragyogva a gyonyortol

Remenyben es oromben furdozom megint

Szerelmem keresem mint patak a folyot

Ok ezust kesztyuvel megfordithatjak a viznek arjat.

Itt ok keretezik utan szerelmes holgyemhez.

Kórus, Szóló és Balett

KÓRUS

táncoló lányok és rabszolgák

Neked díszítette fel a szépség a budoárját!

Neked töltötte tele az öröm csészéjét,

Oh, idd ki a poharat, és szakítsd le a virágot,

Mielőtt a rózsa meghal, és a bor kilöttyen!

HUON

Így! Így! A virágok, amiket tisztának kínáltok,

Mérget hordanak az illatukban,

És a kehely lila folyama

Nekem sokkal inkább vérnek tűnik!

Próbál kiszabadulni, de Roshana visszatartja.

KÓRUS

Amikor egy nő szeme a szerelemtől ragyog

ki tudsz-e térni elbűvölő fénye elöl?

Képes-e menekülni a szíved,

Amikor fehér karja átölel téged?

Képes-e menekülni a szíved,

Amikor fehér karja átölel téged?

HUON

Nincs szépség a nő szemében,

Amikor szentségtelen ragyogással ég,

Mint a világtalan halott szemének ragyogása,

Amikor a lélek, melynek felcsillantani kéne a szemet, már rég elmenekült.

Nincs báj, ami örömet hozhatna

Buja kezének, ami soha nem volt ilyen fehér,

Ujjai hamarosan rajtam kalandoznak majd el,

Amikor a féreg már lerágta róla a húst!         

Megpróbálja kioldani magát Roshana szorításából, de mielőtt sikerülne neki táncoló lányok veszik körül, így megakadályozzák, hogy el tudjon menekülni.

KÓRUS

Oh, ne fordulj el a boldogság lakomájától!

Oh, ne veszíts el egy olyan értékes pillanatot, mint ez,

Emlékezz a bölcsre, énekelt a lakomája felett:

Mily kellemes volna az élet, ha az árnyék nem tűnne tova!

Ezért halandó, légy boldog, légy boldog, és nevess a bölcsön,

Aki tudja, hogy az élet árnyék, mégis vár, míg tovaszáll

Neked van feldíszítve a szépség a budoárja!

Neked van teletöltve az öröm csészéje,

Oh, idd ki a poharat, és szakítsd le a virágot,

Mielőtt a rózsa meghal és a bor kilöttyen!

Oh, idd ki a poharat, és szakítsd le a virágot!

DROLL

Huon kiszabadul Roshana öleléséből, és próbál megszökni, - de túl késő. Almansor megtalálja, a rabszolgák elfogják, és az emír halálra ítéli: máglyahalált kell halnia. Úgy tűnik Huon sorsa bevégeztetett. Nagy halom fát raknak egymásba a tuniszi piactéren. Tömeg gyűlik össze, hogy megnézze a látványosságot, köztük van Sherasmin és Fatima, míg az emír és kísérete az emelvényen foglalják el helyüket - Rezia, lefátyolozva ott van az oldalán. És akkor Abdallah furakodik át a tömegen…

----

HARMADIK FELVONÁS

Palota Tuniszbans

ABDALLAH

Nemes úr! Beszélnem kell veled. Csak egy szót!

ALMANSOR

Egy vezető minden szava cselekvést jelent. A helyedben, Abdallah, én most nem késztetném cselekvésre magam. Rosszul járhatsz.

ABDALLAH

Cselekvés! Hiszen pontosan ezt akarom, nemes herceg. Valamit el kell intézni.

ALMANSOR

Nem itt és nem most.

ABDALLAH

De itt és most.

Ilyen könnyen nem szabadulsz ettől, Emír.

Int a kalózoknak, akik vele jöttek. Három nagy ládát raknak le az emír elé.

Ezt a három ládát dobta fel az ár ma a partra.

ALMANSOR

kapzsin

Minden, amit a tenger hozott fel, az enyém.

A második és a harmadik láda fölé hajol

Ékszerek! Mindkét ládában! Szegény Abdallah! Mihez kezdenétek a kalózókkal ezekkel? Aligha lyukasztjátok ki a fületeket, és viseltek bennük karikát.

folytatja a keresgélést

De nézz csak ide! Van itt valami a számodra, Abdallah.

Kilemeli Oberon kürtjét a ládából

Egy pompás műalkotás.

ABDALLAH

gúnyosan

Egy játéktrombita!

ALMANSOR

képmutatóan

Milyen jól leplezed elmédet. Műértő és a világjáró, mint te! A világ összes piacán otthonosan mozogsz. Sziciliában, Rómában és Görögországban. Tökéletesen tudod, hogy ez egy megfizethetetlen darab. Bárhol elcserélheted hegynyi aranyért.

odadobja neki a kürtöt

Fogd a kürtöt, Abdallah, mielőtt megbánom ezt a megállapodást.

ABDALLAH

Szeretnéd, hogy játsszak egy dallamot a tiszteletedre?

ALMANSOR

fenyegetően

Tégy, ahogy akarsz. De vigyázz rá, hogy a fejed a nyakadon maradjon, amíg a dallamot játszod…

ABDALLAH

Értem, hatalmas emír. Megyek is.

Átvágja magát a tömegen. Ahogy Sherasmin mellé lép, egy hirtelen szeszélynek engedve, odadja neki a kürtöt.

Tessék, tiéd lehet ez az értéktelen szemét.

SHERASMIN

fürgén megfogja

Értéktlen dolog! De elfogadom.

FATIMA

De ez… a mágikus kürt.

SHERASMIN

Tartsd fenn a látszatot, Fatima, a látszatot.

ALMANSOR

a széke előtt ál és parancsol

Hozzátok a rabszolgát, akit halálra ítéltem. És kötözzétek a máglyára.

A palotaőrök előrhozzák Huont, megkötözve. Ahogy az emelvény előtt elvezetik, Rezia felugrik, és könyörögve az emírhez fordul.

REZIA

Almansor!

ALMANSOR

felé fordul

Mit akarsz, Rezia?

REZIA

Huon-ra mutat

Kegyelmet – ennek a férfinak.

ALMANSOR

Betört a háremembe, és kimutatta rajongását Roshana iránt. Miért aggaszt a sorsa?

REZIA

Ő Huon, a férjem,

Nem halhat meg!

ALMANSOR

Osztoznál a sorsában, annak ellenére, hogy megcsalt téged?

REZIA

Inkább ezerszer meghalok vele, mint hogy nélküle éljek.

ALMANSOR

Most magad is meghallhatod, mily’ kevéssé érdemli meg ezt a balga hűséget.

Int neki

Gyere ide, rabszolga!

HUON

felé fordul

Szeretnél beszélni velem, Tunisz emírje?

ALMANSOR

Halld a szavam, rabszolga. Szabadon engedlek! Abdallah szülőfölded partjaihoz visz téged. És Rezia itt marad velem. Szabad emberként térsz vissza, és azt veszel feleségül, akit csak akarsz.

HUON

Soha nem szerettem mást, csak Reziát, és örömmel halnék meg vele, ha nem élhetek boldogan vele.

Odalép az emelvényhez, és átöleli Reziát

REZIA

örömmel kiáltja

Egyszerű teremtmények vagyunk a teremtő kezében. Semmi nem választhat szét minket!

ALMANSOR

nagyon mérges

Akkor ezt tegye próbára a tűz. Máglyára mindkettőjükkel!

Ahogy Almansor kiejti ezeket a szavakat, a ravasz Sherasmin a mágikus kürtöt a szájához emeli, és az első hangnál mindenki táncra perdül.

Finale

RABSZOLGÁK KÓRUSA

Hallgasátok! Mily hangok szólanak!

Hallgassátok! Mily csodálatos a dallam,

Hallgassátok! Minden lábat

boldog táncra kényszerít! Hallgassátok! Hallgassátok!

HUON, REZIA, SHERASMIN, FATIMA

Örvendjetek! Örvendjetek! Ez a kürtnek ereje!

Táncolnak az udvaron! Táncolnak a toronyban!

Táncolnak a kertben, táncolnak a csarnokban!

Az óceán strandján és a város falánál!

A második és leghangosabb fújás hozza majd el,

Magát az adományozót, a Tündérkirályt!

Sherasmin hangosabban fújja meg a kürtöt. Liliomok és pálmafák tűnnek fel minden oldalon. Lassan felemelkedik egy nagy glóbusz, közepén a virágpalotával, benne Titánia Oberon karjaiban.

OBERON

Üdvözlet! Hűséges pár! A bajotoknak vége már!

Barátotoknak segítségére voltatok!

Fogadalmát beváltotta veletek,

Újra szerelmesen ölelheti Tündérkirálynőjét.

Oly sebesen, mint a villám fénye, bátor lovag, figyeld!

Szülőföldedre, Franciországba viszlek téged,

A királyod palotájába!

Térdelj lába elé, menyasszonyoddal, kit elnyertél,

Európának visszhangoznia kell mindattól, amit tettél.

És most! Örökre megtöröm a varázst,

A hálás tündér utolsó búcsújával!

Viszlát! Viszlát!

Oberon virágpalotája eltűnik felfelé. Változik a díszlet. Nagy Károly uralkodó tróntermét látni. Udvari emberek ünnepélyes felvonulása. Huon és Rezia a trón jobbján vannak.

SHERASMIN

De most gyorsan siessünk a hajóhoz, mielőtt ezeknek a bolondoknak újra esélyük támadna elkapni minket! És aztán, uralkodónk trónusához!

Induló

Énekbeszéd

HUON

Íme! Eleget téve az eskünek, amit tett,

Huon ismét a lábaidnál térdepel,

A mennynek segítségével vakmerőt cselekedett,

És a kalifától elnyerte ezt a bájos hajadont,

Trónjának örököse minden veszélyt kiállt!

És most a te vazallusod menyasszonya!

KÓRUS

Üdvözlet a jó kardú hercegnek,

Aki a tiszta menyasszonyt elnyerte a szaracén kézből.

Üdvözlet! A hajadonnak, aki a tengeren át

Követte oly hűségesen az ő bajnokát.

Még meg nem született dalnokok mesélik majd

Bájos Reziának és bátor Huonnak történetét!

VÉGE

Viniczai Andrea nyersfordítása