Rossini – Anelli: AZ OLASZ NŐ ALGÍRBAN /L'italiana in Algeri/ (nyers)

OLASZ NŐ ALGÍRBAN Vígopera két felvonásban Szövegkönyv: Angelo Anelli AZ OLASZ NŐ ALGÍRBAN (L'italiana in Algeri) SZEREPLŐK: MUSZTAFA algíri bej                            basszus ELVIRA Musztafa felesége              szoprán ZULMA Elvira bizalmas rabszolgája      mezzoszoprán ALI az algíri kalózok kapitánya             basszus LINDORO fiatal olasz, Isabella szerelmese, Musztafa kedvenc rabszolgája           tenor ISABELLA olasz hölgy                                       alt TADDEO Isabella kísérője                              buffo eunuchok a háremben, algíri kalózok, olasz rabszolgák, pappatacik, háremhölgyek, rabszolgák, európaiak, tengerészek Játszódik Algírban ELSŐ FELVONÁS Kis közös előtér melyből egyrészt a bej, másrészt a felesége lakosztályába lehet jutni. Középütt pamlag. 1. jelenet Elvira a pamlagon ül, mellette Zulma. A háttérben a hárembeli eunuchok. Később Ali, majd Musztafa KÓRUS Derüljön szomorú szemetek, ne panaszoljátok sorsotokat! Itt a fehérnép csupán szolgálatra született. ELVIRA Ah, megértettem, én boldogtalan, hogy a férjem többé nem szeret! ZULMA Hidegvér, arra van most szüksége, most hiábavaló lenne ellenkezni. KÓRUS Itt a fehérnép csupán szolgálatra született. ALI (kintről) A bej. ZULMA Jaj, úrnőm, könyörgöm önnek… ELVIRA Mit tehetek? (Belép Musztafa) KÓRUS (Ebből az elszánt pofából most nem sok jót nézek ki.) MUSZTAFA A nők esztelen pimaszságával, hatalmaskodásával, magamutogatásával, ne hivalkodjék itt fölöslegesen, ezt követeli Musztafa. ZULMA Rajta, bátran, ó, úrnőm! ALI Egy rossz negyedóra. ELVIRA Nem törődöm már magammal, mindent meg kell próbálnom. KÓRUS (Ebből az elszánt pofából most nem sok jót nézek ki.) ELVIRA Uram, ezt a sóvárgást, melyet tovább nem titkolhatok ön előtt… MUSZTAFA Drágám, beszakítottad a dobhártyámat, kerek perec megmondom. ELVIRA Jaj nekem! MUSZTAFA Elég volt a nyafogásból. Nem is tudom, mit kezdjek veled. MINDENKI (Óh, micsoda hóbortos koponya! Óh, micsoda mogorva önelégültség!) Csapodárabban mint egy levél szíve/szívem vágytól vágyig megtiporva a nők hízelgéseit és szépségét. Recitativo MUSZTAFA Mindenki vonuljon vissza! Ali, te maradsz. ZULMA (Mily kevély szív!) ELVIRA (Mily kemény parancsolat ez!) 2. jelenet Musztafa és Ali MUSZTAFA Azonnal hozasd ide olasz rabszolgámat, itt várom! Tudod, hogy csömöröm van ettől a feleségtől, nem bírom már elviselni. Elkergetni… nem jó, megtartani… rosszabb.  Úgy határoztam tehát, hogy férjhez adom hozzá. ALI De hogyan? Ő nem is török. MUSZTAFA Mit érdekel az engem! Egy olyan nő, mint ez: jóravaló, engedelmes, szerény, aki csak a férje kedvét keresi, egy töröknek nagyon is megszokott, ám egy olasznak (legalább is ahogyan ő maga értésemre adta) igazán ritka feleség lenne. Tudod, hogy szeretem ezt a fiút, ezzel akarom jutalmazni. ALI De Mohamed törvénye tiltja az ilyen zavaros eljárást. MUSZTAFA Nem ismerek más törvényt a saját szeszélyemen kívül. Megértetted? ALI Igen, uram. MUSZTAFA Akkor figyelj ide! Egy órát sem tudok örömmel eltölteni rabnőim között; a sok ölelgetés, kényeskedés, nincs gusztusomra. ALI De mit kezdjek én ezzel? MUSZTAFA Találnod kell számomra egy olasz nőt. Nagyon vágyom egy olyan hölgyet bírni, amelyik sok udvarlót meggyötört már. ALI Szívesen szolgálnék vele, de a kalózaim… A tenger olyan állhatatlan… MUSZTAFA Ha hat nap alatt nem szerzed meg nekem, és csak köntörfalazol, móresre tanítalak! (Visszavonul a lakosztályába) ALI Nem tehetek mást. (El.) No. 2 Kavatína 3. jelenet Lindoro egyedül, majd Musztafa LINDORO Epedni egy szép nő után, és távol lenni tőle, a leggyötrelmesebb dolog, ami csak próbára tehet egy szívet. Talán eljő a pillanat; de most még nem remélhetem. Lelkem elégedjen meg a sok kín között a nyugalommal, amit a szerelmesre való gondolás nyújt, aki mindig állhatatosan megőrzi a szerelmet. Ah, vajh mikor térhetek vissza Itáliába? Immár három hónapja, hogy e boldogtalan vidéken rabságba estem, és kedvesemtől távol vagyok… MUSZTAFA Itt vagy? Ide hallgass, olasz, feleséget akarok adni neked. LINDORO Nekem? Mit hallok? (Nagy Ég!) De hogyan? Ebben a helyzetben… MUSZTAFA Nem kell azzal törődnöd. Nos? LINDORO Uram, szerelem nélkül hogyan nősülhetne egy férfi? MUSZTAFA Ugyan, ugyan! Itáliában az a szokás? Az arany szeretete nem is számít? LINDORO Másoknál nem tudom, de az bizonyos, hogy aranyért én nem tudnék… MUSZTAFA És a szépség? LINDORO  Kedvemre van, de az nem elég… MUSZTAFA És mit szeretnél? LINDORO Egy nőt, aki ínyemre volna. MUSZTAFA Gyerünk hát; én is így gondolom! Gyere és meglátod a szép orcát, a jó szívet, meg az összes többit. LINDORO (Óh, szegény szerelmem! Micsoda zűrzavar ez itt!)  Ha hajlandó is lennék megnősülni, sok elvárásom van. Jó, ha száz feleségből egyet össze tudnék rakni. MUSZTAFA Szépségre vágysz, gazdagságra vágysz? Kecsességre? Szerelemre? Megnyugtatlak: mind megtalálod ebben az egyben. Ez egy különleges asszony! LINDORO Például, szeretem, ha őszinte… Jó… MUSZTAFA Ez egészen ő. LINDORO Egy szép szempár. MUSZTAFA Két csillag! LINDORO Haja… MUSZTAFA Fekete. LINDORO Orcája… MUSZTAFA Szép! LINDORO (Mindenfelé akadályokba ütközöm, mindenfelé eltévedek; mit mondjak, mit tegyek?) MUSZTAFA Kedves barátom, nincs menekvés: ha meglátod, dobsz egy hátast. LINDORO (Ah, elveszek, eltévedek, micsoda átkozott zürzavar: szerelmet érzek, ami keblemben kalapáltatja a szívemet.) MUSZTAFA Jégből vagy? Érzéketlen vagy? Gyere, gyere; mire vársz? Egy olyan asszony, mint ez, hidd el, tetszeni fog neked! Tengerpart. Nem túl messze egy összetört  hajó, vihar tépte vitorlákkal; lassanként közeledik. A fedélzeten kétségbeesett emberek. 4. jelenet Kalózhajó érkezik; más kalózok a parton jönnek Ali vezetésével, egymásnak kurjangatnak. Később Isabella és Taddeo I. KÓRUS Mennyi holmi! Mennyi rabszolga! II. KÓRUS, ALI Szép zsákmány! Éljen, ez derék! Vannak szép lányok? I. KÓRUS Nincs csúnya. II. KÓRUS Musztafa örülni fog! (A rabszolgák és a partra szállók tömegében feltűnik Isabella. Ali és emberei figyelik őt a kórussal együtt énekelve.) KÓRUS I. Ám az egyik szépséghez nincs fogható, ő az, akit ott látsz. Igazi csemege Musztafa számára. ISABELLA Kegyetlen sors! Zsarnok szerelem! Ez a bére hűségemnek: nincs borzadás, rettenet, nincs szenvedés az enyémhez hasonló! Egyedül miattad, óh, Lindoróm, kerültem ilyen veszélybe. Óh, Istenem, kitől reméljek segítséget? Ki segít rajtam? KÓRUS Páratlan szépség, igazi csemege Musztafa számára! ISABELLA Magabiztosságra van itt szükség. Elég a dühöngésből, a félelemből, eljött a bátorság ideje, most megmutatom, ki vagyok én! Ismerem a csínját, milyen hatása van egy vágyakozó pillantásnak, egy könnyű sóhajnak… Tudom, hogyan kell féken tartani a férfiakat. Legyen kedves vagy goromba, legyen nyugodt vagy heves, mind egyforma többé-kevésbé. Mind azt óhajtja, mind azt kéri a bájos nőktől: boldogságot. Itt vagyunk. Édesmindegy. Könnyedén kell venni. Végtére is nem félek a férfiaktól. (Néhány kalóz rátalál Taddeóra és elfogja.) TADDEO Irgalom! Segítség! Könyörüljetek! Én… ALI Hallgass, te nyúlszívű! Egy rabszolgával több. TADDEO (Jaj! Végem van!) ISABELLA Kedves Taddeo… TADDEO Irgalom! Segítség! ISABELLA Meg sem ismersz? TADDEO Óh! Dehogynem… Csakhogy… ALI Beszélj! Ki ez a nő? TADDEO (Mit is mondjak?) ISABELLA Az unokahúga vagyok. TADDEO Igen, unokahúgom… Már csak ezért is vele kell maradnom. ALI Melyik vidékről? TADDEO Livornóból mindketten. ALI Szóval olaszok? TADDEO Igen, ahogy mondod. ISABELLA Dicsekvés nélkül. ALI Éljen, barátaim! Éljen! ISABELLA De mire ez a nagy öröm? ALI Azt sem tudom, hova legyek örömömben! Pont egy olasz nőre van gusztusa a bejnek!  A többi rabbal néhányatok, társaim, vezesse el ezt a kettőt! Óh, hölgyem, az ég permetezze harmatát reád! Musztafa választottja leszel, ha nem tévedek, szerájának csillaga és dísze! (Távozik néhány kalózzal együtt.) 5. jelenet Taddeo, Isabella, a háttérben pár kalóz TADDEO Ah, Isabella, most aztán benne vagyunk a pácban. ISABELLA Miért? TADDEO Nem hallottad a baljós szót? ISABELLA Melyiket is? TADDEO Szeráj! ISABELLA És? TADDEO Hát az a célod, hogy egy bejé légy? Egy Musztafáé? ISABELLA Lesz ahogyan lesz! Nincs kedvem emiatt szomorkodni. TADDEO Micsoda hozzáállás ez? ISABELLA Mit tehetnék? TADDEO Óh, szegény Taddeo! ISABELLA Hát nem bízol bennem? TADDEO Óh, hát az igazat megvallva, nem megy könnyen. ISABELLA Ah! Te átkozott, mondd, ki miatt sápítozol? TADDEO Ugyan, ugyan! Mit használna? Beszéljünk másról! ISABELLA Nem! Magyarázatot! TADDEO Talán teljesen agyalágyultnak tartasz, kis szívem? A kebelbarátod miatt… Amiatt a Lindoro miatt… Ugyan sosem láttam, de mindenről tudok. ISABELLA Szerettem, még teelőtted; nem is tagadom. Több hónapja már, hogy elhagyta Itáliát; és most… TADDEO És most az asszonyság elindult, hogy megkeresse Galíciában. ISABELLA Te pedig… TADDEO Én pedig útitárs néven kellet kísérjem őt… ISABELLA És most? TADDEO És most egy második névvel kell egy szerájban… Így képzeled a világot. ISABELLA A sors szeszélyeit közönyösen tudom viselni, de egy szemtelen féltékenykedésének elszenvedéséhez fáradt vagyok. TADDEO Több nyugalom és több bölcsesség van bennem, mint bármely szerelmesnek, ám a múltból tudom, mire számíthatok a jövőben. ISABELLA Egy ostoba szerelmes nagy kínszenvedés. TADDEO Egy csalfa asszony veszélyt jelent. ISABELLA Jobb egy török, mint egy himpellér! TADDEO Jobb egy felsülés, mint a lámpás(t tartani?). ISABELLA Menj a pokolba, fuss a vesztedbe! Nem civódom veled tovább! TADDEO Jó éjt; igen, hölgyem, befejeztem ezt az őrültséget! ISABELLA (De a barbárok kezében… Társtalanul mihez kezdjek? Csúf helyzet!) TADDEO De ha majd munkára kényszerítenek… hogy bírom ki, mikor nem vagyok egy kemény fickó? ISABELLA, TADDEO (Hogyan döntsek? Mit tegyek?) TADDEO Donna Isabella! ISABELLA Messer Taddeo… TADDEO (Csillapodik a dühe.) ISABELLA (Nevet a maflája.) ISABELLA, TADDEO Haragban maradunk? Mit gondolsz? Ugyan már, örökre egyesülve, gyanakvás és civódás nélkül, nagy örömmel, kedvesem, leszünk unokahúg és nagybácsi, és mindenki el fogja hinni. TADDEO Ám az a bej, asszonyom, nagy gondot fog okozni nekem. ISABELLA Ne törődj most azzal, lesz, ami lesz. (Távoznak.) Kis terem, mint az első képben 6. jelenet Elvira, Zulma és Lindoro ZULMA Képes vagy elutasítani egy ilyen szép és kedves nőt? LINDORO Nem akarok feleséget, mondtam már neked. ZULMA És ön, mit csinál ott? Ez az ifjú nem keltette fel az étvágyát? ELVIRA Épp eléggé tudom, mit jelent egy férj. ZULMA De nincs más lehetőség. Férj és feleség lesznek, így akarja a bej. Amit eltökélt, abban feltétlen engedelmességet kíván minden feltételek közt. ELVIRA Különös alkat. LINDORO Micsoda őrült zsarnokság! ZULMA Csitt! Visszatért! 7. jelenet Musztafa és előbbiek MUSZTAFA Ide hallgass, olasz, egy velencei hajót engedünk szabadon éppen most, pillanatokon belül indulnia kell. Szeretnél visszatérni Itáliába? LINDORO Hazámba? Ah! Micsoda kegy, uram! Nincs is több kérdésem. MUSZTAFA Vidd magaddal Elvirát, s elengedlek. LINDORO (Mit mondjak most?) MUSZTAFA Kapsz vele egy csomó aranyat, gazdag leszel. LINDORO Ha visszatértem szülőföldemre… Akkor… Talán nőül venném őt. MUSZTAFA Igen, kedved szerint. Addig is eredj, keresd meg a hajó kapitányát, és mondd meg neki a nevemben, hogy nem távozhat innen nélkületek. LINDORO (Hogy elhagyjam végre ezt a gyűlöletes helyet… Mindenbe bele kell mennem!) Térülök-fordulok! (El.) 8. jelenet Musztafa, Elvira, Zulma, később Ali ELVIRA El kell hát hagyjalak? MUSZTAFA Itáliában jó dolgod lesz. ELVIRA Ah, ha elmegyek, a szívem… MUSZTAFA Elég, elég! Szíved és te győztetek meg. ZULMA (Vakuljak meg, ha létezik ennél mogorvább ember!) ALI Éljen, éljen a bej! MUSZTAFA Mit hozol nekem, Ali? ALI Jó hírek! Az egyik legszebb, legszellemesebb olasz nőt… MUSZTAFA Igen? ALI Ide sodorta a vihar… MUSZTAFA Bökd ki! ALI Az imént került a kezünkbe más rabszolgákkal együtt. MUSZTAFA Most úgy érzem, több vagyok a nagy szultánnál is. Gyorsan, mindenki gyülekezzék szerájom legnagyobb termében! Ott fogadom majd a szépséget… Haha! Kedves gavallérok, mindnyájatokat elvárlak győzelmemre. Elvira, te máris igyekezhetsz távozni az olasszal.  Zulma, te szintén velük mégy! Ezzel a hölggyel akarok vigadni, és minden férfi előtt megmutatni, hogyan tiprom porba a gőgjét. Keblemben már szokatlan hévvel érzem lobogni, hevülni a szelíd elégedettséget, ami elragad, s kigyújt. (Elvirához) Távozzatok! Ne untassatok tovább! (Zulmához) Te menj velük! Micsoda grimaszolás! Engedelmeskedjetek! (Alihoz) Ti vezessétek a leányt keblemre, készüljetek a szépség ünneplésére! A tűzzel, az elragadtatással, a vággyal nem bír felhevült szívem; milyen édes lesz lelkemnek ez a drága új győzelem! (Távozik Alival és a kísérettel.) 9. jelenet Elvira, Zulma, később Lindoro ZULMA Megmondom őszintén, nem értem, hogyan lehet egy ilyenféle férfiért epedni. ELVIRA Ostoba bolond vagyok talán, de akkor is szeretem. LINDORO Asszonyom, a hajó készen áll az indulásra, és másra nem vár, csak miránk. Ön sóhajtozik? ELVIRA Legalább még egyszer hadd láthassam Musztafát! Ez az egyetlen kívánságom. LINDORO Mielőtt távozunk, el kell búcsúznunk tőle. De ha elűzte önt, miért szereti mégis? Kövesse példámat! Igyekezzünk vidáman távozni! Végtére is ön fiatal, gazdag és szép, s az én hazámban annyi férjet és szeretőt találhat egy asszony, amennyit csak akar. Pompás terem. Jobbra a bej kerevete, a háttérben (rácsos?) emelvény, amelyen át látni lehet a háremhölgyeket. No. 7 Finálé 10. jelenet Musztafa ülve, körben az eunuchok kara, később Ali KÓRUS Éljen, éljen a nők ostora aki tigrissé változik a bárányok között. Aki nem tudja, hogyan igázza le e szépségeket, jöjjön a nagy Musztafa iskolájába! ALI A szép olasz nő odakint várakozik. MUSZTAFA Jöjjön, jöjjön! KÓRUS Ó, micsoda ritka szépség! 11. jelenet Isabella, Musztafa, eunuchok ISABELLA (Jaj, micsoda pofa, milyen alak! Azok a szemek! Értek mindent. Már biztos vagyok a sikeremben! Meglátja, mire vagyok képes.) MUSZTAFA (Micsoda szultánnak való darab! Szép termet! Különleges arc… Óh, elvarázsol, szerelmessé tesz, de színlelésre van szükség!) ISABELLA Üldöz a sors, gyötrelemre vagyok kárhoztatva… Ah, egyedül ön, kedvesem, ön adhat vigaszt! MUSZTAFA (Kiugrik a szívem! Milyen édes beszéd!) ISABELLA (Már a kalitkában van a balfácán, nem menekül tőlem!) MUSZTAFA (Megsültem, megfőzött, nem bírom magamat visszatartani.) 12. jelenet Taddeo jön Alit lökdösve, aki igyekszik őt visszatartani, előbbiek TADDEO Az unokahúgommal akarok maradni, én vagyok a bácsikája! Érted? Igen, én vagyok az! Eredj innen, ne zavarj! Uram… Monsieur… Kegyelmesség… (Jaj! Minő meghittség! A török széptevővé változik. Ah, ki tudja, Taddeo, ALI Uram, ez a modortalan fickó… MUSZTAFA Tüstént karóba húzni! TADDEO Unokahúgom! Jaj nekem! Isabella, hallod, micsoda csekélység? ISABELLA Ő a bácsikám! MUSZTAFA A mindenit! Ali, hagyjátok! ISABELLA Drágám, most látom, hogyan képes szeretni! MUSZTAFA Magam sem tudom, mit mondjak, drága, egészen összezavartál. ALI (Ez itt a félelemtől nem mer megszólalni.) TADDEO (Egyenest egy karóba? Taddeo, de csúnya ügy!) Utolsó (13.) jelenet Lindoro, Elvira, Zulma és előbbiek ELVIRA, ZULMA, LINDORO Mielőtt elhagynánk önt, uram, eljüttünk szívünk háláját kifejezni, mely szív mindig emlékezni fog önre. ISABELLA (Óh, egek!) LINDORO (Micsoda látvány!) ISABELLA (Álmodom?) LINDORO (Látomás? Ez Isabella!) ISABELLA (Ez Lindoro!) LINDORO (Megdermedek.) ISABELLA (Hogy ver a szívem!) ISABELLA, LINDORO (Mi lesz most? Ámor, könyörgöm, segíts!) ELVIRA, ZULMA és ALI Mi történt? MUSZTAFA, TADDEO Mi van veletek? ELVIRA, ZULMA, ALI, MUSZTAFA, TADDEO Zavartak és ostobák, tétovázva állnak; Nem értem ezt a változást. ISABELLA, LINDORO Ámor, könyörgöm, segíts! ISABELLA Mondja, ki ez a nő? MUSZTAFA Mostanáig a feleségem volt. ISABELLA És most? MUSZTAFA Kapcsolatunk, drága, miattad megszakad. Ennek, aki a rabszolgám volt, feleségül kell vennie. ISABELLA Felesége elűzésével remél szerelmet tőlem? Ezeket a barbár erkölcsöket meg fogom változtatni. Az asszony maradjon önnel! MUSZTAFA Ez nem így megy! ISABELLA Ő a rabszolgám marad! MUSZTAFA Az ki van zárva! ISABELLA Akkor menjen a pokolba, maga nem képes szeretni! MUSZTAFA Óh, nem! Hallgass meg, csillapodj! (Megbolondulok tőle!) ELVIRA, ZULMA, LINDORO (Hah! Szavamra, az oroszlán szamárrá változik!) ISABELLA, ELVIRA, ZULMA A fejemben van egy harang, ami azt kongja: din-din-din. MUSZTAFA Mint az ágyudörgés dübörög a fejemben: bum-bum! TADDEO Olyan vagyok, mint egy kopasztott varjú: kár-kár-kár! LINDORO, ALI A fejemben egy nagy kalapács kalapál: piff-puff! MINDENKI, KÓRUS Összezavarodik az eszem kábultan e zűrzavarban, akár egy hajó hullámok és zátonyok között, közel állok a hajótöréshez.

MÁSODIK FELVONÁS Kis terem, mikánt az első felvonásban 1. jelenet Elvira, Zulma, Ali és eunuchok kara KÓRUS Egy ökör, egy bolond lett Musztafából. Ezúttal eltalálta Ámor: úgy, ahogy kellett. ZULMA Az olasz nő egyenes és ravasz. ELVIRA, ALI Többet tud bármely más nőnél. ELVIRA, ZULMA, ALI Ez úgy tudja adni a fesztelent, rászedi az oktondikat, s észre sem veszik. KÓRUS Ezúttal eltalálta Ámor, úgy, ahogy kellett. Recitativo ELVIRA Ali, mit gondolsz? El tudtad képzelni, hogy Musztafa valaha is így megváltozzék, ilyen hirtelen? ALI Megdöbbent, egyszersmind nevetésre késztet. ZULMA Talán jobb is így önnek; közben a felesége még ön marad! Ki tudja, hogy e szépségtől kigúnyolva és megalázva végül nem válik-e jó férjjé? ALI Ő (Musztafa) jön! Csak nyugalom! Most kövesse, hölgyem, az ő szeszélyeit! Az ön jósága, az idő és az értelem talán lerántják szeméről a kötést! ZULMA Jól beszélsz. ELVIRA Megfogadom a tanácsodat. 2. jelenet Musztafa és az előbbiek MUSZTAFA Barátnőim, menjetek, mondjátok meg az olasz nőnek, hogy fél órán belül kávézok vele! Ha fogad engem négyszemközt, jó jel… Beválik a csel. Akkor… Meglátjátok, mihez kezdek vele! ZULMA Szolgálatára. ELVIRA Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy az ön kedvére tegyek. ZULMA De ne higgye, hogy ez egyszerű vállalkozás. Ő cseles nő... ELVIRA Agyafúrtabb, mint hinné. MUSZTAFA Én meg egy ökör volnék? De buta nők vagytok! Olasz rabszolgámtól, aki ígéretet tett, hogy óhajaim szerint szolgál, kiismertem már e nő természetét. A durvasággal nem jutok semmire, s az első megaláztatásra, biztos vagyok benne, ledöfné magát. A nagyravágyás lehet az, amivel mindent el lehet érni nála. Ezen az úton kell megszereznem őt. Nagybátyja maflasága kezemre játszhat. Hamarosan meglátjátok, mit fogok tenni. Ali, gyere velem, és te légy az üzenetvivő. Ah, ha sikerül, amit kigondoltam, minden szépen megy majd. ALI De még mennyire szépen. (mind el) 3. jelenet Isabella és Lindoro ISABELLA Én szerencsétlen! Becsületről és hazáról, s végül saját magamról is megfeledkezem; e parton Lindoróra rálelek, és hűtlennek kell találnom! LINDORO (Isabellához, aki kifelé indul) Végre újra látlak... Ah, ne, állj meg, imádott Isabella, mit vétettem, hogy tőlem így menekülsz? ISABELLA Még kérded? Te, aki Elvira férje vagy? LINDORO Én! Azt mondtam, vezetni, nem elvenni fogom, és csak az a vágy vezérelt, hogy téged ölelhesselek. ISABELLA És hogy hihetnék neked? LINDORO Csapjon belém a mennykő, ha valaha is el akartam árulni hűségünket! ISABELLA (elgondolkodva) Erős a szíved? Kedves neked a szerelmem, megbecsülöd? LINDORO Mit kell tennem? ISABELLA Együtt kell elmenekülnünk. Ugyanazon a hajón. Valamilyen ürügyet kell találni. Tudod, hogy nincs nálam merészebb és vakmerőbb nő. LINDORO Drága Isabella, ah, visszatért belém az élet. ISABELLA Várlak a ligetben. Észrevétlenül összehangoljuk együtt terveinket. Most váljunk el. LINDORO Ott leszek, reményem. (Isabella el) No. 9 Cavatina LINDORO Ó, hogy örvend ujjongva a szív e pillanatban! Rátalálni haragos szerelmemre, kiengesztelni kegyetlenségét. Ezek, szerelem, a te ajándékaid, ezek gyönyöreid. Ah! Te tartsd meg boldogságom érzéseit! (El.) 4. jelenet Musztafa, majd Taddeo, később Ali két  mórral, akik turbánt, török ruhát és szablyát hoznak, illetve az Eunuchok kara Recitativo MUSZTAFA Ó! Ha kettesben fogad az olasz nő... Olyan makacsul akarom ezt a nőt, hogy szinte szerelmes vagyok bele. TADDEO Ó! Musztafa úr. MUSZTAFA Mi történt? TADDEO Könyörüljön egy ártatlanon! Én nem tettem semmit ön ellen... MUSZTAFA De mondd már! Mi baj? TADDEO Sietve követ az a fickó egy karóval. MUSZTAFA Haha! Már értem. Ettől ijedtél meg? TADDEO Tán a karó üdvözlet Algírban? Itt is van! Jaj nekem! MUSZTAFA Ne félj. Parancsomra jön, a te tiszteletedre. Meg akarom mutatni, mennyire kedves nekem az unokahúgod. Épp ezért kinevezlek az én nagy Kajmakámomnak! TADDEO Köszönöm, le vagyok kötelezve. No. 10 Kórus, Recitativo és ária (Ali török ruhát és turbánt ad Taddeóra; közben Musztafa kardot köt az oldalára. Ezalatt a törökök nagy hódolattal és főhajtásokkal éneklik a kardalt) EUNUCHOK KARA Éljen a nagy Kajmakám, a muzulmánok védelmezője, az oroszlánok erejével, a kígyók ravaszságával, a nagylelkű ég neked egyenes tekintetet és jó/erős fogakat ad. Muzulmánok védelmezője, éljen a nagy Kajmakám! Recitativo TADDEO Kajmakám! Semmit sem értek! MUSZTAFA Akarom mondani: helytartó. TADDEO És az unokahúgom érdemei miatt erre a posztra nevez ki uraságod? MUSZTAFA Pontosan, barátom. TADDEO Köszönöm: le vagyok kötelezve. (Óh, szegény Taddeo!) De én… uram… ha egészen őszinte akarok lenni, valójában egy nagy szamár vagyok. Biztosítom, hogy épphogy tudok olvasni. MUSZTAFA Na és, kit érdekel? Nekem tetszik az unokahőgod, s ha te közben tudsz járni az érdekemben, nem törődöm a többivel. Ária TADDEO (Messer Taddeo, micsod szép állásod lett!) Egy nagy súly van a fejemen; belekeveredtem ebbe a ruhába... Ha szólhatok őszintén, nem akarok Kajmakám lenni, köszönet uraságodnak a kegyért, amit nekem adott. (Már fújtat! Jaj nekem! Micsoda tekintet!) Kegyelem! Hallgasson meg... (Reszketek tőle. Számot kell itt vetnem: ha elutasítom... vár a karó. S ha elfogadom? ... Akkor kötelességem tartani a gyertyát. Jaj! Taddeo, micsoda válaszút ez! De az a karó... Mit tegyek?) Kajmakám leszek, uram. Nem akarom elkedvetleníteni/feldühíteni. KÓRUS Éljen a nagy Kajmakám, a muzulmánok védelmezője! TADDEO Mennyi hajlongás! Mennyi megbecsülés/kitüntetés! Ezer hála, uraim, Ne fáradjanak! Hogy megtehessem, ami tőlem telik, uram, ebben a súlyos öltözetben becses húgomhoz megyek most megjelenni. (Jaj, Taddeo! Mennyivel jobb lenne, ha a tenger fenekére mennél!) (Távozik.) Gyönyörű lakosztály a földszinten, terasszal, ahonnan remek kilátás nyílik a tenger felé. A bejárattól jobbra több szoba. 5. jelenet Isabella egy nagy, hordozható tükör előtt, épp átöltözött török ruhába. Elvira és Zulma, majd Lindoro, Musztafa és Taddeo Recitativo ZULMA (Jó jel a bej számára.) ELVIRA (Amikor kiöltözik, egy nő örömre vágyik.) ISABELLA Tehát Musztafa úr bármely pillanatban kitüntethet azzal, hogy velem kávézik. Milyen kegyes Musztafa úr. Hé! Rabszolga! Ki van ott? LINDORO Mit óhajt, asszonyom? ISABELLA Te ostoba, kétszer kell szólítsalak? ... Kávét. LINDORO Hány főre? ISABELLA Leaglább háromra. ELVIRA Ha jól értettem, a bég csak Önnel (kettesben) kíván kávézni. ISABELLA Kettesben? ... És a felesége hoz nekem ilyen üzenetet? ELVIRA Asszonyom... ISABELLA Menjen... Menjen... Pirulok ön miatt. ELVIRA Ah, ha tudná, miféle ember az enyém! LINDORO Minél jobban igyekszik kedvére tenni, ő annál megvetőbben viselkedik. ISABELLA Amíg így tesz, maga tehet róla. ELVIRA Dehát mit kellene tennem? ISABELLA Majd én kitanítom magát. A farkas szájába sétál, ki önmagából bárányt csinál. Köztünk szólva: vannak feleségek, akik átformálják a férjeket. Most pedig: tegyen, ahogy én. Vonuljon vissza ebbe a szobába. ELVIRA És aztán? ISABELLA Majd meglátja, hogy fogom Musztafa fejét összezavarni. ZULMA (Micsoda spiritusz van benne!) ELVIRA (Micsoda nő ez!) ISABELLA (a rabszolgákhoz) Ti maradjatok, – bármelyik percben itt lehet – fejezzétek be az öltöztetésemet. Csak jöjjön... Ah! Már itt is van: most be kell vetnem minden tudományomat. (Ismét a tükör elé áll, a rabszolgák felöltöztetik. Musztafa, Taddeo, Lindoro a háttérben maradnak, de úgy, hogy mindent lássanak.) No. 11 Cavatina Érte, kit imádok, aki a kincsem, tégy szebbé engem, szerelem anyja. Te tudod, ha szeretem őt, neki kívánok tetszeni: Kegyesen adj nekem bájt és ragyogást. (Nézd csak! No várj csak... Nem tudod te még, hogy én ki vagyok!) MUSZTAFA (Drága! Szépség! Ilyen hölgyikét, mint ő, nem láttam még!) TADDEO, LINDORO (A ravasz! ... A hálátlan! Átkozott: olyan nőt, mint ő, nem láttam még!) ISABELLA Ez a fátyol túl szegényes... Ezek a tollak kissé ferdék... Nem, így! Felbosszantotok... Egyedül jobban csinálom. Félek, nem fogok olyan szépnek tűnni neki, amilyennek szeretnék. (Drága török, már itt is vagy, csak egy kis lökés, s már el is esel.) LINDORO, TADDEO, (Ó, micsoda nő ez! Minden férfit elbűvölne ő.) (Isabella el, a rabszolgák visszavonulnak) 6. jelenet Musztafa, Taddeo, Lindoro, majd Isabella és Elvira Recitativo MUSZTAFA Nem bírom tovább: ez az Isabella egy bűbáj – nem tudok többé nélküle lenni... Eredj, és vezesd ie. LINDORO Máris megyek. (Így beszámolok neki.) (Távozik.) MUSZTAFA (Taddeóhoz) Eredj te is! Gyorsan tedd… Menj… Mit csinálsz? TADDEO De most… hogy én Kajmakám vagyok… Nézze… MUSZTAFA Megkeresni, idehívni és idevezetni a te feladatod. TADDEO Isabelle, Isabella… (Óh, micsoda egy mesterség ez!) LINDORO Uram, úrnőm perceken belül önnél lesz. MUSZTAFA (Mondd csak ki nyiltan, tudsz valamit?) LINDORO (Bizalmasan: lángra gyúlt a szíve, de most higgadtnak kell lenni!) MUSZTAFA (Értettem.) Figyelj, Kajmakám, ha tüsszentek, te azonnal felkelsz és egyedül hagysz vele. TADDEO (Ó! Taddeók Taddeója, micsoda megpróbáltatás... Micsoda lépést kell megtenned!) MUSZTAFA De hol késik ez a szépség? (Belép Isabella.) LINDORO Itt jön éppen. No. 12. Kvintett MUSZTAFA Én magam mutatom be Taddeo Kajmakám urat, ebből láthatod, mennyire tisztel téged Musztafa. ISABELLA Kajmakám? Lépj ide. A te arcod erre a posztra van teremtve. Lekötelez, ó uram, e jótéteménnyel. TADDEO Húgom, érdemeid miatt tüntettek ki ekkora beccsel. Felfogtad? Gondolj hát arra, hogy érez most a szívem. LINDORO (félre Musztafának) Nézze csak meg ezt a ruhát, világosan üzen annak, aki érti, tetszeni kíván önnek, és ezt mondja annak, aki nem tudja. ISABELLA Ó, kedvesem! MUSZTAFA Hapci! TADDEO (Helyben vagyunk...) ISABELLA, LINDORO Éljen! TADDEO (Pukkadj meg!) MUSZTAFA Hapci! TADDEO (Én teszem a süketet.) MUSZTAFA (Ez az átkozott bolond nem figyel, és még mindig itt van.) TADDEO (Tüsszöghet, amíg meg nem szakad: én innét nem mozdulok!) ISABELLA, LINDORO (Az egyik remél, a másik meg őrjöng. Két bolond egymásra talált, ó, milyen nevetséges!) ISABELLA Hé! Kávét! (Két mór behozza a kávét) LINDORO Szolgálatára. ISABELLA (Odamegy és felsegíti Elvirát) Asszonyom, kegyeskedjék! A férje hívja önt, ne kéresse magát. MUSZTAFA (Mire készül ez [Isabella]?) ISABELLA Ilyen kedves feleséggel... MUSZTAFA (Mérget iszom... epét hányok.) TADDEO (Most aztán nem fog tüsszögni.) LINDORO (Mulatságos egy jelenet!) MUSZTAFA (Nem tudok tovább tettetni!) ISABELLA Rajta, nézze csak meg [Musztafa] őt [Elvirát]! MUSZTAFA (halkan Isabellának) (Maga aljas!) ISABELLA Ő [Elvira] oly kedves! MUSZTAFA (És engem kigúnyol!) ELVIRA Csak egy pillantást... MUSZTAFA Hagyj engem! LINDORO Mit parancsol most? ISABELLA Jómodort... ELVIRA Drága férjem... ISABELLA Jó gazdám... ELVIRA, ISABELLA, LINDORO, TADDEO Meg kell vigasztalnia/nunk őt! MUSZTAFA Menjetek a pokolba! Nem vagyok én pávián! Megértettem, asszonyom, megjegyzem magamnak. Maga játszott velem, de emegfizetek érte! Tűz lobog az ereimben, nem bírom magam tovább tűrtöztetni. MIND Dühöt érzek... tüzet... haragot... Felzaklatott... összezavart... reszkető... a szívem... a fejem... az elmém... önkívületben... elvesztem őket. Ilyen bősz vitában és vészben ki ad tanácsot, vigaszt? Kicsiny terem, mint a második felvonás első képében. 7. jelenet Ali egyedül Recitativo ALI A nagy önteltségében ezúttal a bej elvesztette a fejét. Kedvemre van. Annyira epekedett egy olasz nő után… Mást akart, mint a mi földünkön nevelkedett nők, hát most a saját kárán tanulhatott. No. 13 Ária Az olasz nők fesztelenek és ravaszak, és mindenkinél többet tudnak a szerelemkeltés művészetéről. A bókolás terén kifinomultak, és az marad megcsúfolva, aki megcsúfolni akart. (El.) 8. jelenet Taddeo és Lindoro                                       Recitativo TADDEO Azt reméled, hogy kiszakíthatod Isabellát a bej kezei közül? LINDORO Ez a csel lényege, amit öntől kér és igényel, hogy segítsen benne! TADDEO Csak nem akarsz…? A mindenit! Majd megtudod ki vagyok én! LINDORO Hát nem a nagybátyja? TAQDDEO Haha! Úgy tűnik? LINDORO Hogyan? TADDEO Te csak a legfontosabbra figyelsz, a kevésbé fontosat figyelmen kívül hagyod? (azaz: Nem látod a fától az erdőt?) Azt sosem mondta el neked, hogy van egy szerelme? LINDORO Tudom, hogy szerelmes valakibe, és csak ő érte indult… TADDEO Nos, én vagyok az. LINDORO Vigasztalhatatlan vagyok. (Haha!) TADDEO Esküszöm neked, barátom, hogy ebben a csúnya zűrzavarban nincs más vigaszom, csak az ő szerelme. Ezelőtt, megvallom, nem volt sok örömem benne. Gyanakodtam, hogy egy bizonyos Lindoróba, előző kedvesébe szerelmes még, s csak játszani óhajt velem a nagyságos asszony. De most már látom, hogy nincsen udvarlója, aki elszakíthatná őt Taddeójától. LINDORO Éljen! (Haha!) De csitt: éppen erre tart Musztafa! Bátorság, csak ügyesen játsszon alá beszédemnek! Majd megmondom, mit kell tennie! 9. jelenet Musztafa, előbbiek MUSZTAFA Ki vele, mit gondol a kishúgod, kivel művelte, amit művelt? Azt hitte tán, az egyik bolondja vagyok? LINDORO Már megbocsásson, ő mindenre hajlandó. TADDEO S ön panaszkodik? MUSZTAFA Igazat beszélsz? LINDORO Figyeljen! Bizalmasan küldött önhöz, hogy megmondjam, gyötri a szerelem. MUSZTAFA A szerelem? TADDEO De mennyire! LINDORO … és hogy ugyanolyan viszonzást remél… MUSZTAFA Óh, igen igen! LINDORO De hova megy? MUSZTAFA Hozzá. TADDEO Ne, ne! Várjon! LINDORO Figyeljen még ide! MUSZTAFA Igen? LINDORO Végezetül azt mondta, hogy még méltóbbá tegye magához, megadta a jelet: nagy ünnepélyesen, dalok és zene közepette, szerelmi fáklyák reszkető fényénél, szeretné megtenni önt az ő pappatacijának. No. 14 Terzett MUSZTAFA Pappataci! Mit hallok! Hálás vagyok. Boldoggá tesz! De az ég szerelmére, a pappataci, tulajdonképpen mit is jelent? LINDORO Azokat, akik nem képesek eltelni a szebbik nemmel, Itáliában ezzel a különleges címmel ruházzák fel. TADDEO Ön magas rangot adományozott nekem, most visszakapja. Kajmakám és pappataci vagyunk, lám: hogy tetszik? MUSZTAFA Az olaszok udvariasak, szeretetreméltók. LINDORO, TADDEO (Ha valaha visszatérek hazámba, erről is beszámolok.) MUSZTAFA Pappataci… LINDORO Szép hivatal. TADDEO Nagyon könnyű beletanulni. MUSZTAFA De magyarázzák el, kérem, mit csinál egy pappataci? LINDORO, TADDEO Szerelmek és szépségek között, tréfálkodások és ölelések között kell aludnia, ennie és innia, inni, aludni, és megint enni. MUSZTAFA Szép élet! Micsoda öröm! Többre nincs is szükségem. (Mind el.) Recitativo 10. jelenet Ali és Zulma ALI És az úrnőd képes hinni az olasz nőnek? ZULMA Mit tegyen? Minden jel arra mutat, hogy az nem törődik a bej szerelmével; sőt, igyekszik zabolázni annak őrült vágyait, hogy visszatérítse saját feleségéhez. Mi kell még több? ALI Meglehet. De mi céllal kaptak annyi üveg pálinkát az eunuchok és a mórok? ZULMA Egy játék, mi több, egy ünnep miatt, amit a bej tiszteletére lesz tartva. ALI Haha! Lefogadom, hogy ezt is a nő miatt csinálta. ZULMA Az ő baja. Nekem tetszik, hadd csinálja a bolondja a maga módján! ALI Miattam… Én nem szólok, csak élvezem. (El.) Pompás terem, miként az 5. jelenetben 11. jelenet Taddeo, Lindoro, najd Isabella és az olasz rabszolgák kara TADDEO És Isabella azt reméli, hogy az összes olaszunkat megszerezheti a bejtől? LINDORO És csakis őket, senki mást. TADDEO No, az szép lenne! És mennyi időre? LINDORO Míg lezajlik a ceremónia. TADDEO Hihihi… LINDORO Egy részük pappatacinak lesz öltözve, a többiek a megfelelő időben megjelennek a hajón. TADDEO Hihi! Ennél jobb játékot el sem tudok képzelni. De itt van Isabella! A mindenit! Vele vannak a rabszolgák is! LINDORO Nem voltam biztos benne… TADDEO Micsoda ügyes nő! LINDORO Néhány szóval minden hülyénél eléri, amit akar. No. 15 Kórus, Recitativo és Rondo KÓRUS Készen vannak a kardok a karok, hogy megszökjünk innen veletek. Hogy mire képesek az olaszok, a megmérettetéskor kitetszik majd. ISABELLA Barátaim, bármi történjék, rátok bízom magamat. Ám azt remélem, hamarosan veszély és gond nélkül véghezvisszük a tervet. Mit nevetsz, Taddeo? Lehet még úgy, hogy én nevetek rajtad! (Lindoróhoz) Elsápadtál, kedves rabszolga? Ah! Ha irgalmat kelt benned az engem fenyegető veszély, s gyöngéd szerelmem, ha megszólal szívedben a haza, a kötelesség, a becsület, mutasd meg a többieknek, milyen egy olasz! És a változékony sors viszontagságai közt egy nő tanítja meg, hogyan légy erős. Rondo Gondolj hazádra, és rendíthetetlenül tedd a kötelességedet: Lásd, Itáliaszerte születnek példák merészségből és dicsőségből! (Taddeóhoz) Te ügyefogyott, még nevetgélsz? Eredj, csak felbosszantasz! (Lindoróhoz) Drága, kebledben megszólal a szeretet, a kötelesség, a becsület. Barátim, történjék bármi… KÓRUS Megyünk! Bízz bennünk! ISABELLA Közel már a pillanat… KÓRUS Ahova vezetni akarsz bennünket… ISABELLA Ha aztán rosszra fordul a játék… KÓRUS A bátorság győzedelmeskedni fog! ISABELLA Micsoda öröm! Pillanatokon belül viszontlátjuk a hazai földet! (Ha kedvesem veszélyben van, a szerelem bátorsággal tölt el.) KÓRUS Kiderül, mire képesek az olaszok vész idején! (El.) 12. jelenet Taddeo, később Musztafa TADDEO Mekkora szíve van {Isabellának}! Ki hitte volna, hogy ily gyöngéded érzéseket táplál az ő Taddeója felé? Cselt sző, lóvá tesz egy bejt, mindent kockára tesz, hogy az enyém lehessen… MUSZTAFA Kajmakám! TADDEO Uram! MUSZTAFA Hol van az unokahúgod? TADDEO Most teszi meg a szükséges előkészületeket az ünnepség lebonyolításához. Itt a rabszolgája, éppen most tér vissza, és vele van a pappatacik kara. MUSZTAFA Hát ennyire sietős a szépségnek, hogy tisztességben részesítsen? TADDEO A szerelem sarkantyúzza! MUSZTAFA Óh, áldott lélek! No. 16 Második finálé 13. jelenet Lindoro a pappatacik karával, előbbiek LINDORO A pappatacik kara közeleg, máris itt az ideje, hogy elkezdjük a ceremóniát nagy-nagy pompával. KÓRUS A kürtök szólnak, amiket előnyben részesítünk szertartásainkon a dobokkal szemben, és köröskörül visszhangot vernek a levegőben. TADDEO Az orcák pufókok, a pocakok teltek, mutatják a jólétet. LINDORO, TADDEO (Hihi, megpukkadok a nevetéstől!) MUSZTAFA Szeretett testvéreim, boldogan lépek közétek; ha méltónak találtok, hogy rendetekbe fogadjatok különleges kegy lesz. KÓRUS Akinek van esze, az a kényelmet keresi. Dobd le a turbánt, végy parókát, vedd le ezt az öltözetet, mely izzaszt! (Leveszik Musztafa turbánját és kaftánját, és parókát helyeznek a fejére, a pappatacik öltözékét adják rá.) MUSZTAFA Ez megkülönböztetett kegy. LINDORO, TADDEO (Hihi, megpikkadok a nevetéstől.) 14. jelenet Isabella, előbbiek ISABELLA Nem te vagy a rangra kiválasztott, aki el kívánja nyerni a Pappataci címet? A nők bálványává fog tenni téged ez a rang. De szükséges, hogy esküt tégy, az előírások betartására. MUSZTAFA Nagy örömmel hajtok végre mindent, ami szükséges. KÓRUS Bravó, jól van, így is kell. LINDORO Legyetek mind figyelemmel és csöndben az unnepélyes percben! (Taddeóhoz, olvasásra átadva neki egy írást.) Vedd, olvasd! (Musztafához) Te pedig ismételj el mindent, amit mond! (Taddeo olvas, Musztafa sorról sorra ismétli.) TADDEO Látni nem lát, hallani nem hall, csak eszik és élvezkedik, nem csinál semmit, nem is beszél, fogadom itt és megesküszöm erre én, Musztafa pappataci. KÓRUS Bravó, jól van, így is kell. TADDEO (mint fent) Esküszöm ezenfelül, hogy alkalmasint gyertyát és lámpást tartok, és ha megszegném az eskümet, többé ne nőjön szőr az államon! Fogadom és megesküszöm erre én, Pa sztafa pappataci. KÓRUS Bravó, jól van, így is kell. LINDORO Asztalt ide! (Étellel-itallal rakott asztalt hoznak.) ISABELLA Üljön mellé a kajmakám és a pappataci! KÓRUS Tégy hát úgy, ahogyan a többiek: egyél, igyál és hallgass! Ez az alpvető és legfőbb szokása a mi közösségünknek. TADDEO, MUSZTAFA Jó dolog ez! ISABELLA Most tegyük próbára a jelentkezőt! Drága… LINDORO Drága… MUSZTAFA Hé! Mi ez? TADDEO Nem cselekszel esküd szerint? Mutatom, figyelj rám! ISABELLA, LINDORO Jöjj, óh, drága! TADDEO Pappataci. (Jóízűen eszik, nem figyelve másra.) ISABELLA, LINDORO Imádlak. TADDEO Eszik és hallgat. MUSZTAFA Elég, elég! Értem már! Nálad is jobban tudom csinálni. TADDEO (Micsoda ökör!) LINDORO (Mekkora hülye! Szavamra, nagyon élvezem!) ISABELLA Így igazi pappataci leszel tetőtől talpig. 15. jelenet Hajó túnik fel, megközelíti a teraszt, rajta tengerészek és európai rabszolgák, akik kórusban énekelnek. KÓRUS Lanyha a szellő, nyugodtak a hullámok, rajta, szedjük fel a horgonyt, ne időzzünk! LINDORO Induljunk, kincsem! ISABELLA Jövök veled, Lindoro. ISABELLA, LINDORO Már hívogat a hazai föld és a szerelem. TADDEO Lindoro! Mit hallok? Ez árulás! Lóvátettek, megcsúfoltak minket, uram! MUSZTAFA Pappataci vagyok. TADDEO De ezek… MUSZTAFA Eszik és hallgat. TADDEO De ön… MUSZTAFA Hadd csinálja! TADDEO De én… MUSZTAFA Hadd mondja! TADDEO Jaj nekem! Mit tehetek? Maradjak vagy menjek? Itt karó, ha maradok, ha megyek: tarthatom a lámpát. Lindoro, Isabella, itt vagyok önszántamból, bármit elfogadok, nem tudok mit mondani. ISABELLA, LINDORO Kapd össze magad, ha velünk akarsz jönni! Utolsó jelenet Elvira, Zulma, Ali, Musztafa, eunuchok kara ZULMA, ALI Uram! ELVIRA Férjem! ZULMA, ELVIRA, ALI Mit csinál? MUSZTAFA Pappataci. ZULMA, ELVIRA, ALI Nem látja? MUSZTAFA Eszik és hallgat. Látni nem lát, hallani nem hall, fogadom és megesküszöm erre, én: Musztafa pappataci. ZULMA, ELVIRA, ALI Megőrült. ISABELLA, LINDORO, TADDEO Telitalálat. MINDENKI kivéve Musztafa Az olasz nő távozik. MUSZTAFA Hogyan? Hogyan? Ah, árulók! Gyorsan, törökök, eunuchok, mórok! ZULMA, ELVIRA, ALI Mind részeg. MUSZTAFA Ez hát Musztafa szégyene? KÓRUS Aki közeledni mer, halál fia! (Lekaszaboljuk) MUSZTAFA Feleségem, soha több olasz nőt! Visszatérek hozzád. Ugye megbocsátasz? ZULMA, ELVIRA, ALI Szerető, szelíd, jó felesége leszek mindig. MINDENKI a KÓRUSsal Menjünk, uraim (Isten veletek! Minden jót!) boldogan hagyjátok – hagyjuk el ezt a partot. Se félelem, se veszély ne kísérjen titeket – minket! A szép olasz nő Algírba érkezett megmutatta a féltékeny és gőgös szerelmeseknek, hogy, ha akarja, a nő mindent elérhet. VÉGE