A LEGNANÓI CSATA
(La Battaglia di Legnano)
Opera négy felvonásban
Szövegét írta: Salvatore Cammarano
Zenéjét szerezte: Giuseppe Verdi
SZEREPLŐK:
Barbarossa (Rőtszakállú) Frigyes……..basszus
Első milánói konzul…………………........basszus
Második milánói konzul…………....…....basszus
Como podestája………………..………......basszus
Rolando,
milánói hadvezér………...………………...bariton
Lida,
a hitvese…………………………………...szoprán
Arrigo,
harcos Veronából……………………...…..tenor
Marcovaldo,
német fogoly…………………………..…..bariton
Imelda,
Lida komornája…………………………....mezzoszoprán
Apród Arrigo szolgálatában…………….tenor
Hírnök………………………………..…...tenor
a Halál Lovagjai,
Como város magisztrátusa és vezetősége,
Lida társnői,
milánói nép,
Milánó szenátorai,
veronai, brescai, novarai, piacenzai és milánói harcosok,
a német hadsereg
ELSŐ FELVONÁS
„Ő ÉL!”
Terület az újjáépített Milánó városfalának közelében. Az egyik irányból piacenzai katomnák érkeznek a színre, majd egy-egy század Veronából, Bresciából, Novarából és Vercelliből. Az utca tele van emberekkel, akárcsak a színes zászlókkal, virágfüzérekkel díszített erkélyek.
NYITÓKÓRUS
A csapatokra virágeső hullik – az érkezésük fölött érzett öröm bizonyságául. Arrigo a veronai harcosok élén áll.)
KÓRUS
Éljen Itália! Szent kötés
egyesíti minden gyermekét:
a sokból végre
egy hősi népet alkotott!
Bontsd ki zászlaidat a harctéren,
ó, Lombardia győzhetetlen ligája,
s a vért fagyaszd meg
a kegyetlen Barbarossában!
Éljen a kard és a gondolat által
erős és egységes Itália!
E föld, mely nékünk bölcsőnk volt,
az idegennek sírja legyen!
JELENET és CAVATINA
ARRIGO
Ó, legkiválóbb, és legelső városa Lombardiának,
ó, dicsőséges Milánó, üdvözöllek;
a sírból tértem vissza, akárcsak te.
Szent, újjáéledt falaid árnyékában
felgyúl a láng, mely örökkön
lángolni fog bennem.
Az irgalmas anyai kéz
begyógyította sebeimet,
ám tőled távol
mégsem éreztem életet magamban:
mintha szívem a könnyek tengerébe
temettetett volna.
Ah! Csupán melletted
érzem, hogy még élek.
JELENET és ROMÁNC
(A háttérből fokozatosan közeledő hangok hallatszanak.)
FÉRFIAK
Éljen a kard és a gondolat által
erős és egységes Itália!
ARRIGO
Íme Rolando!
(Rolando és a milánóiak érkeznek)
FÉRFIAK
E föld, mely nékünk bölcsőnk volt,
az idegennek sírja legyen!
NŐK
(az erkélyek magasából)
Éljen Itália!
ARRIGO
Barátom!
ROLANDO.
Egek! Nem csak látomás?
Nem álmodom?
Te élsz? Te vagy az?
ARRIGO
(jobbját megszorítván)
Én vagyok.
Megsebesültem, de nem halálosan.
Sokáig hadifogoly voltam,
ám később visszatértem szülőföldemre, Veronába,
s az anyai gondoskodás
újra lelket öntött belém.
ROLANDO.
Susa lángjai között vesztél,
ez a hír jött rólad…
Keserű könnyeket hullattam érted,
melyeket nem enyhítettek
sem Hymen nyájas fáklyái,
sem gyermekem csókjai…
Ah, ölelj meg! Az öröm
egészen eltölti a lelkemet!
Benned él, s benned visszakaptam
szívemnek egy részét.
Ó, jóságos Isten, hatalmadat
hittel áldom,
nekem barátot adtál vissza,
Itáliának egy védelmezőt!
Ah, ölelj meg! stb.
(Tromibitaszó hallatszik.)
ESKÜJELENET
KÓRUS
Üdvharsonák!
ROLANDO.
A konzulok!
ELSŐ KONZUL
Üdv, harcosok!
MÁSODIK KONZUL
A poraiból ismét fölemelkedett
Milánó tárt karokkal fogad
benneteket,
mint saját gyermekeit.
ARRIGO
S most mindnyájan esküdjünk,
hogy vérünk árán is megvédjük!
APRÓD, ROLANDO, KONZULOK, KÓRUS
Mindnyájan esküdjünk,
hogy vérünk árán is megvédjük!
ROLANDO, majd a TÖBBIEK
Közeleg a nap,
mely az osztrákok veszte lesz,
melyen minden gyalázatunkért
megfizetnek!
Esküdjünk!
Mind esküdjünk a védelemre!
KONZULOK
Mindnyájan esküdjünk Milánó védelmére!
MINDENKI
Bosszúra hívnak a kifosztott oltárok,
a kegyetlenek által meggyalázott nők és leánykák…
Duna-menti földjükre űzzük vissza e vadakat,
városaink legyenek szabadok és a mieink!
Esküdjünk!
(Először a konzulok távoznak, utánuk a seregek, a nép, majd Arrigo, végül Rolando.)
LÁNYOK KARA
Facsoportoktól árnyékolt hely a háttérben tornyosuló városfalakat övező vizesárok mellett.
Lida jön mélyen gondolataiba merülve, társnői követik; elhelyezkedik az árnyékban, s tekintetét átszellemülten az égre függeszti.
KÓRUS
Milánó a hősök érkezését ünnepli,
akiktől sorsunk függ;
az asszonyok boldogan sietnek
a vitézeket virágesővel árasztani.
Egyedül te menekülsz ily örömteli látvány elöl,
mintha valami rettentő, gyászos jelenet volna,
hazádat mégis szereted,
olasz szív lángol kebledben!
JELENET és CAVATINA
LIDA
Ahogy’ mondjátok, barátnéim: szeretem a hazámat,
mérhetetlenül szeretem!
Ám ahol a boldogság mosolya fakad,
nékem ott nincs helyem.
Már a földben nyugszanak
fivéreim, szüleim is,
s a rettenetes sors gyógyíthatatlan sebeket
ütött keblemben!
Örökségem csupán a fájdalom,
vigaszom a sírás.
(Könny futja el a szemét. Társnői a háttérbe húzódnak, hogy átadhassa magát a bánatnak.)
Hányszor kértem az Úrtól
a halál ajándékát!
Puszta gyász nekem a létezés,
a sír után epedek.
Ám anya vagyok! Anya vagyok,
az isteni akarat egy fiút adott nekem!
Ah! Így hát bűn volt
a halált vágyni!
(Belép Marcovaldo.)
Hogyan? Uram, te itt? Te magad?
MARCOVALDO
Nagylelkű férjed, mint te is tudod,
a torony kapujáig
szabta meg szabadságom határát.
LIDA
(dühtől remegve)
S te háládatlanul
hitvesére merészeled emelni
szemérmetlen pillantásodat?!
MARCOVALDO
Elvakult szerelem emészt irántad…
LIDA
Elég, hallgass!
IMELDA
(besiet)
Ah, úrnőm!
LIDA
Imelda, mi az?
IMELDA
El sem fogod hinni…
El sem fogod hinni…
A férjed…
LIDA
Szólj!
Szólj!
IMELDA
Jön… és vele…
LIDA
Egek! Ki az hát! Kicsoda? Válaszolj!
IMELDA
Arrigo!
LIDA
Ő él!
MARCOVALDO
(Megremegett e névre!)
LIDA
(Él! Ó, boldogság! Hamarosan itt lesz…)
MARCOVALDO
(Az élet pírja
rózsállik arcán!)
LIDA
Itt, igaz ez?!
Viszontlátom?
Ó, szívem, nem bírlak tovább
féken tartani keblemben!
Igen, e dobbanások
a szerelem dobbanásai!
Ah, ha bűn ez az érzés,
mely szívemben megszólalt,
legyen elegendő büntetése
a fájdalomban telő élet!
IMELDA, KAR
(Mintha egy pillanatra
csillapodott volna a fájdalma.)
MARCOVALDO
(Leolvasom arcodról
szívednek titkait.)
JELENET és KETTŐS
ROLANDO
(belép Arrigóval)
Nőm…
LIDA
(Ó, minő pillanat!)
ROLANDO
Jó szíved osztozzék
szívem örömében!
Él az oly nagyon elsiratott barát!
Lásd!
(Arrigóhoz)
Egek! Mi az? Reszketsz? Elsápadsz?
LIDA
(Nagy Isten!)
MARCOVALDO
(Lidát és Arrigót vizslatva)
(Nem, nem csalódom!)
ARRIGO
(Rolandóhoz)
Nyugodj meg! Sebeim miatt
gyakoran nyilallást érzek mellkasomban…
de elmúlik… Látod, megszűnt!
MARCOVALDO
(Hazudsz!)
LIDA
(Mily rettegés tör rám!)
ROLANDO
(Lidára értve)
Egykoron veronai követként az ő atyjának
vendégszerető hajlékában laktál,
most barátod házában
kell megszállnod…
Ki jön?
(Rolando intésére a nők és Marcovaldo visszavonulnak; egy hírnök érkezik.)
Nos?
HÍRNÖK
Felderítőink visszaérkeztek az Alpokból:
hatalmas császári hadsereg közeleg.
A hadvezéreknek és a szenátusnak
össze kell gyűlniük a konzulok hívására.
ROLANDO
Itt hagylak, Arrigo…
Szólít a kötelesség.
(Sietve távozik, a hírnök követi. Lida földbegyökerezett lábbal áll; Arrigo hirtelen mellé lép, és megragadja.)
ARRIGO
Igaz ez? Másé lettél,
pedig azt ígérted, örökre az enyém leszel?
Az ég is hallott, s te meg merted szegni
azt az esküt?
Másé lettél? Hogy elhiggyem
a rettenetes valóságot,
ajkadról kell hallanom
újólag.
Mondd ki! Mondd ki! Mire vársz? Mondd ki!
Ah! Mire vársz? Mire vársz?
Ölj meg, megváltás lesz az!
LIDA
Az álhír azt beszélte rólad,
hogy elestél ádáz ütközetben…
atyám is magamra hagyott, árván
maradtam e világon…
Utolsó pillanataiban
gúzsba kötött...
Az élet teherré, a nászágy
halottasággyá vált.
Egy lélek sem szenvedhetett
többet az enyémnél.
ARRIGO
Elestemnek szerencsétlen híre,
ó, mennyi, de mennyi
keserűséget és könnyet
hozott a te érzékeny lelkednek!
Fényes bizonyság rá gyors esküvőd!
LIDA
Arrigo!
ARRIGO
S én még szavadat bírtam… Jusson eszedbe…
hogy az Örökkévaló zsámolyánál
utoléred Itália védelmezőjét
hová ő hazájáért kerül majd.
LIDA
(arcát kezébe temeti)
Ó, én nyomorult!
ARRIGO
Szólj hát! Válaszolj nyomban!
Képes volnál felmenteni magadat? Válaszolj!
LIDA
(Szemeit az égre emelve)
(Szemeit az égre emelve)
Atyám!
ARRIGO
Íme, titkolja bűnösségét,
saját vétkeit másra hárítja!
LIDA
Te sorsomnál is rettentőbb,
irgalmatlanabb vagy!
ARRIGO
(távozni készül)
Hitszegő!
LIDA
Hallgass meg!
ARRIGO
Eredj! Borzadok tőled.
Imádtalak, imádtalak, akár egy angyalt,
most gyűlöllek, mint egy ördögöt.
LIDA
Elviselhet egy szív
ennyi gyötrelmet?
ARRIGO
Iszonyodom az élettől…
LIDA
Nem, nem igaz, hogy a fájdalom
megpróbáltatásai ölni képesek!
ARRIGO
Sietek a harcmezőre meghalni! Ah!
Hazám, a te védelmedben
esem el felhasított kebellel,
legalább véremen
legyen áldásod!
LIDA
Vétkeztem, büntess meg!
Döfd keblembe e kardot!
ARRIGO
Hitszegő!
LIDA
A rémes életnél jobb
kiszenvedni lábad előtt.
ARRIGO
Eredj innen, borzadok tőled!
LIDA
Vétkeztem, büntess meg!
(Arrigo eltaszítja magától és elviharzik, Lida is távozik mélységes fájdalomban.)
MÁSODIK FELVONÁS
„BARBAROSSA”
Hatalmas terem a comó-i tanácsházán. A háttérben zárt erkélyajtók.
A hadvezérek és a magisztrátus tagjai szállingóznak a terembe.
NYITÓKÓRUS
KÓRUS
Hallottátok? A nagy,
az erős Milánó
szövetségbe bocsátkozna!
Ám későn és hiábavalóan!
Igen! Késő és hiába!
A gőgös megfeledkezik
a Comónak okozott
halálos sebekről!
Ám itt mindenki
őrzi az emléküket!
Ám itt még él a gyűlölet
a megsértett szívekben.
Ez a gyűlölet fortyogó
vérrel keveredik,
amit az idő sem
képes csitítani.
Atyáinktól, őseinktől
ivódott belénk,
s fiainkba, unokáinkba
tovább fog plántálódni.
JELENET és KETTŐS
PODESTA
A vakmerő Lombard Liga
követeket küldött Comóba.
Szíveskedjenek meghallgatni őket!
(Mind leülnek. A podesta jelzésére bevezetik Rolandót és Arrigót.)
ROLANDO
Új barbár had
fenyegeti Itáliát,
a harcra termett veronaiak
az adigei átkelőnél szemben állnak a hordával,
az Graubünden területén vág át,
Frigyes nem tud csatlakozni hozzá,
Páviában várakozik;
így könnyű lenne visszaverni a németeket,
fegyveresekből s fegyverekből akadályt emelve
tavatok partjánál!
Szűnjék meg az ősi gyűlölködés
Milánó és Como között;
egy az ellenségünk és egy a hazánk is:
a német és Itália:
érte emeljük mind a kardunkat!
PODESTA, KÓRUS
És megfeledkezel a szövetségről,
mely Frigyeshez köt?
ARRIGO
Szégyenletes paktum,
melyet szétzúz egy szent kéz …
Ah, comóiak, képesek vagytok
pirulás nélkül emlékeztetni rá?
Hát olaszok vagytok ti?
ROLANDO
Ah! Jól látom orcátokon
büszke, auzón származásotokat,
hallom szépen zengő szavát
olasz beszédeteknek,
ám tetteitekben és gondolkodásotokban,
oh, barbár idegenek vagytok!
ARRIGO
Talán boldogabb idők
várnak Itáliára,
és a büszke utódok
szégyenkezni fognak miattatok.
ARRIGO, ROLANDO
Ó, ne hívjon majd a történelem
testvérgyilkosnak benneteket,
ne kiáltson ki benneteket a haza
árulónak, apagyilkosnak!
Gyalázatosak, átkozottak
lennétek örök időkre!
PODESTA
Kemény szavak ezek!
ROLANDO
A valóság még keményebb!
ARRIGO
Mi hát a válasz küldőinknek,
Mi hát a válasz küldőinknek,
milyen választ kell vinnünk?
FRIGYES
(váratlanul megjelenik)
Azt megadom én!
A TÖBBIEK
Frigyes!
ARRIGO, ROLANDO
(Ah! Az ördög hozta ide Páviából!)
FRIGYES
(Gőgösen Arrigo és Rolando elé lép.)
Miért, hogy sápadni és viszolyogni
látlak benneteket színem előtt?
Miért, hogy vakmerő ajkatokon
elhal a szó?
ARRIGO, ROLANDO
Nem szó ad megfelelő választ
pimasz viselkedésedre;
hiábavaló sértésekkel harcolni,
nem vitézek harcmodora.
FRIGYES
Minő sápadtság és viszolygás!
Lombardok, sorsotok
végleg eldöntötte
egy, szív, mely kegyelmet nem ismer,
Frigyes szíve!
ARRIGO, ROLANDO
A fegyverek vad villogásában
találkozunk a csatában.
Csak karddal érvelhet
az elnyomott az elnyomóval szemben.
FRIGYES
Minő sápadtság és viszolygás!
Lombardok, sorsotok… stb.
PODESTA, KÓRUS
Milánó, rád sújt már
a bosszú villáma!
(Egyre közeledő fegyvercsörgés hallatszik.)
FRIGYES
Közelednek már hatalmas csapataim.
(Intésére megnyitják az erkélyajtókat, láthatóvá válnak a német csapatok által ellepett környező dombok.)
Bámuljátok!
KÓRUS
Ó, minő, mekkora hadsereg!
FRIGYES
Íme rettenetes válaszom!
Milánónak immár vigyétek hírül pusztulását!
(Jelt ad a küldötteknek a távozásra.)
ROLANDO
Rablóbandád
zsoldosfegyverei
nem fognak győzni egy népen,
mely a szabadságért kelt fel!
ARRIGO
Itália nagy sorsát
nem változtathatják meg!
FRIGYES
Én vagyok Itália sorsa.
Hamarosan igámba hajtom az egészet,
s a kétszer összetört Milánót,
a lázadókat megszállja a rémület.
ARRIGO, ROLANDO
Isten végtelen jósága
győzelmet ígér neve alatt.
Te elhullsz, seregeid alulmaradnak.
Itália nagy lesz és szabad!
FRIGYES
Hamarosan igámba hajtom… stb.
PODESTA, KÓRUS
Most menjetek, az erősebb igaza
a csatatéri párbajban fog eldőlni.
MINDENKI
Akkor hát rettenetes háború! Mindhalálig!
Háború mindhalálig!
HARMADIK FELVONÁS
„A SZÉGYEN”
Földalatti csarnok a milánói Szent Ambrus székesegyház alatt.
Mindenütt új sírok, a háttérben lépcsősor, halvány fáklyafény világítja meg a színt.
A Halállovagok érkeznek lassanként. Mindegyikük vállon ferdén átvetett vállszalagot visel, melyen halálfej látható.
BEVEZETÉS, JELENET és ESKÜ
LOVAGOK
E mélységes csöndben,
e sírok iszonytató némaságában,
itt nyugvó apáink és fivéreink
megidézett hamvaira
ismételjük el a szent és borzongató
eskü szavait!
ARRIGO
Halál bajnokai,
még egy ajak kész veletek elmondani
az emelkedett esküt,
még egy szív kész
beteljesíteni
a holnapi harcban,
mit a kapzsi, rőt nagyúrral vívunk,
aki Legnano földje felé tör.
LOVAGOK
Arrigo, ez hát a vágyad?
ARRIGO
Véletek meghalni, vagy győzelmet aratni.
LOVAGOK
Igaz lombard ő és vitéz!
ARRIGO
Hősiségben tán utolsó vagyok,
de hazaszeretetben elsőnek
tartom magamat…
meg nem előz senki.
LOVAGOK
Legyen, ahogyan kéri
a derék első.
(A rangidős lovagok egy sír elé térdeltetik Arrigót és vállára szalagot helyeznek; a lovagok kardjukat keresztezik feje fölött, majd felemelik, és mindnyájan megölelik; Arrigo is kivonja kardját, s a többiekkel mondja a következő esküt.)
ARRIGO, LOVAGOK
Esküszünk, hogy véget vetünk az Itáliát sújtó igazságtalanságnak,
zsarnokait az Alpokig űzve.
Esküszünk, hogy inkább odaveszünk,
mintsem megfutamodnánk vagy elbuknánk.
Ha közülünk valaki megszegve esküjét
gyáván viselkedne a csatában,
a silánynak ne adjon a föld
életében menedéket, halálában sírhelyet;
Isten és ember hagyja el,
ha elérkezik végnapja;
a hitvány neve a szégyent jelentse
minden embernek, minden korszaknak!
(Távoznak.)
Terem Rolando palotájában.
JELENET és KETTŐS
IMELDA
Lida, Lida, hová rohansz?
LIDA
Hová? Hogyan mondjam meg,
mikor én magam sem tudom?
IMELDA
Jaj, nagyon zaklatott vagy!
Az imént levelet írtál
zokogva…
LIDA
Levelet? Nem igaz! Mit merészelsz?!
Miféle levelet? Hazudsz!
Ártatlan vagyok!
IMELDA
Láttalak kebledbe rejteni azt…
LIDA
S keblemet viperaként,
viperaként mardossa,
mérge szívemnek
legrejtettebb zugába is behatol.
Eredj hát, tárd fel ballépésemet,
vádolj be…!
És ugyan ki előtt vádolhatnál? Isten előtt?
Hiszen Isten akarata volt minden vétkem!
Az emberek előtt? Ugyan mivel büntethetnének
e kegyetlenek? Halállal?
Áhítom én a halált…
Vágyom rá, vágyom a halálra és kívánom.
(Elgyötörten egy székre roskad.)
IMELDA
Megtébolyult!
LIDA
(Fölkel, körbeles, bámulja Imeldát, majd könnyeit letörülve karjaiba omlik.)
Segíts! Egy őrült rohan sírja felé,
s magával rántja szerencsétlen anyját is,
aki utolsó sóhajával
megátkozza Lidát!
IMELDA
(Ó, amit sejtettem!)
Mondd ki: ugye Arrigo az?
LIDA
Ah, ahogy’ mondod!
Ez az írás tán eltántorítja,
tán eltántorítja ez elvetemültségtől.
IMELDA
Add!
LIDA
Ó, ügyelj, hogy egy lélek se lásson,
mikor átléped
Arrigo küszöbét!
IMELDA
Ne aggódj,
saját embere fogja
átadni…
(Belép Rolando, Imelda távozóban gyorsan elrejti a levelet.)
ROLANDO
Maradj!
LIDA
(Ó, egek!)
ROLANDO
Mielőtt eltávoznék,
ide irányított a szeretet,
viszontlátni téged, asszonyom,
s nászunknak gyümölcsét.
(Imeldához)
Hozd őt atyja kebelére!
(Szemembe könny szökik.)
LIDA
(Ki ad nekem erőt?)
(Imelda visszatér a gyermekkel, Rolando karjaiba helyezi, és sietve távozik.)
ROLANDO
Ó, fiam!
(Átöleli feleségét és gyermekét.)
Az ég győzelmet ígér hadunknak,
ám a győzelemnek vér az ára!
S ahol az én vérem is elfolyik…
LIDA
Ne tovább!
ROLANDO
Te maradsz,
te maradsz, aki erényességre neveled őt.
LIDA
(Hát ennyi kínra szolgáltam rá!)
ROLANDO
Mondd el neki, hogy olasz vér az övé,
mondd el neki, hogy az én vérem az övé,
mondd el neki, hogy a földön
nem az emberek, hanem Isten ítélkezik;
és Isten után a hazát
kell leginkább tisztelnie!
LIDA
Bár űzne el minden rossz előjelet
a kéz, mely sorsunk irányítója!
Nem tudod, hogy ennyi csapást
aligha bír ki a meggyötört szív, …
ROLANDO
Ah! Isten után a hazát
kell főképpen tisztelnie!
LIDA
… hogy talán már a holnap
árván találja őt!
(Rolando letérdelteti a gyermeket, s égre emelt tekintettel fejére helyezi a kezét.)
ROLANDO
Ah! Áldd meg velem
fiamat, Uram!
LIDA
Ellenségei dühétől
óvd meg néki atyját!
ROLANDO
Isten után…
LIDA, ROLANDO
… a haza!
(Rolando átadja a gyermeket Lida karjaiba, aki távozik vele.)
JELENET és ÁRIA
(Belép Arrigo – a fekete vállszalag nélkül.)
ARRIGO
Hívattál…
(Rolando hozzá lép, félrevonja, figyelmesen körültekint, hogy ne hallja őket senki.)
ROLANDO
Lombardia földjén
többször harcoltunk már vállvetve…
ARRIGO
S az egyik ütközetben a te vitézséged
mentette meg az életemet.
ROLANDO
Jól tudod, mily heves
harci láz ragadott magával,
ha harsonák szava
fegyverbe hív, ahogyan most is.
Előtted föltárhatom
lelkem legrejtettebb gyötrődését:
titkos rettegés szállt meg.
Most férj vagyok és apa.
(Szétmorzsol egy könnycseppet.)
ARRIGO
Ó, Rolando!
ROLANDO
Nekem, mint a lovas csapat
választott vezetőjének,
a hadsereg előfutáraként
hajnal előtt indulnom kell ;
te a veronaiakkal itt maradsz,
mert a Haditanács téged jelölt ki
Milánó védelmére.
ARRIGO
(Nem tudja, hogy röviddel ezelőtt én…)
ROLANDO
(Megszorítja Arrigo kezét, s szívére vonja.)
Arrigo… Arrigo, hallgass meg!
Ha holnap a harcban
lehunynám szememet,
a te gondjaidra bízom
feleségemet és fiamat…
Ezt kérem tőled barátságod
végső, szent zálogaként
Te légy az ő
védangyaluk!
ARRIGO
(Szívem könnyekkel telt meg,
nem, nem, nem sírhatok.)
ROLANDO
Esküdj meg nekem!
(Arrigo esküje jeleként Rolando kezébe helyezi jobbját.)
Most ölelj meg!
Hogyan? Elhúzódsz a baráti öleléstől?
(Arrigo megöleli.)
Isten veled!
ARRIGO, ROLANDO
Isten veled!
(Arrigo elsiet. Rolando a másik irányba indul, már átlépné a küszöböt, mikor meghallja, hogy halkan szólítják.)
MARCOVALDO
Rolando! Hallgass ide!
Megcsaltak, elárultak!
ROLANDO
Engem?
MARCOVALDO
Bemocskolták becsületedet!
ROLANDO
Nagy Isten! A becsületemet?
MARCOVALDO
Egy gyalázatos némber…!
ROLANDO
Hogyan?
MARCOVALDO
Egy csábító segítségével!
ROLANDO
A nevüket!
MARCOVALDO
Arrigo és Lida.
(Rolando kardot akar rántani, de megtorpan.)
ROLANDO
Szerencséd, hogy fegyvertelen vagy!
MARCOVALDO
Íme a bűnük bizonysága!
(Írást ad át.)
ROLANDO
Lida írása!
MARCOVALDO
Figyeltem a hitszegőt, hogy megtudjam az igazat…
Lefizettem azt,
akinek továbbítania kellett volna a levelet.
ROLANDO
(remegő hangon olvasva)
„Mindenről tudok… a Halál Lovagjai előtt
fogadalmat tettél…
Az első támadást férjem vezeti
Frigyes ellen…
Arrigo, a csata előtt
látnom kell téged.
Jöjj el… esdek hozzád… a mi …”
(Rolando ajka elnémul.)
MARCOVALDO
Folytasd!
ROLANDO
„… régi szerelmünkre.”
MARCOVALDO
(Elérkezett a bosszú
rég vágyott perce!)
ROLANDO
A szívem megdermed!
Ó, ti pokoli lelkű aljasok!
Így elárulhat feleség és barát!
Mennyköved, örök Isten,
nem hamvasztja el gyalázatos fejüket?!
Reszkess! Reszkess, szentségtelen pár,
ha az ég feloldoz, én büntetlek meg!
A bennem keltett szörnyű haragot
csak bűnös véred olthatja ki!
(Távoznak.)
Toronyszoba. Egyik oldalt vasajtó, a háttérben erkély a várárok és a védősánc felé. Arrigo vállszalagja egy szék háttámláján lóg.
JELENET és KETTŐS
ARRIGO
Még az éjszaka uralkodik,
nem hallani mást, csak a falak tövében
folyó patak zúgását.
Meg kell írnom a levelet szerencsétlen anyámnak.
(Egy asztalka mellé ül, és írni kezd. Csöndesen belép Lida és az írást nézi.)
LIDA
Meg akarsz halni!
ARRIGO
Hogyan?
LIDA
Meg akarsz halni,
Meg akarsz halni,
és képes vagy megírni
e rettenetes szavakat anyádnak?
Ó, te kegyetlen, nem tudod,
mi a gyermeki szeretet!
ARRIGO
Ah! Lida!
LIDA
A vitéz a háború veszedelmei között
A vitéz a háború veszedelmei között
életét kockáztatja a hazáért,
s ha elesik,
a szerettei
a büszkeség könnyeit hullatják
a fájdalom könnyei között.
Ám te más vagy,
te bármi áron halni kívánsz.
ARRIGO
Te már nem szeretsz,
nem élhetek tovább.
LIDA
Arrigo,… Én szeretlek…
Arrigo,… Én szeretlek…
ARRIGO
Egek!
LIDA
Igen, szeretlek!
ARRIGO
Lida!
LIDA
De el kell kerülnünk egymást,
és élnünk kell, ahogyan Isten parancsolja,
neked anyádért, nekem a fiamért.
kell, ahogyan Isten parancsolja,
neked anyádért, nekem a fiamért.
ARRIGO
Ah!
LIDA
Nem törődtél levelemmel,
ezért ide jöttem annak reményében,
hogy megváltoztatod döntésedet…
ARRIGO
Nekem nem volt…
(Váratlanul kopognak az ajtón.)
ROLANDO
(kintről)
Arrigo! Arrigo!
(Lida és Arrigo villámsújtottan állnak.)
ARRIGO
(Lidához)
Ki az erkélyre!
(Lida az erkélyre szalad, Arrigo bezárja az ablaktáblát, majd ajtót nyit.)
ROLANDO
(miután körbenézett odabent)
Tudok róla, hogy fogadalmat tettél
a Halál harcosainak,
s ők tapintatosan azt javasolták,
kis ideig tartsd ezt titokban
barátod előtt.
ARRIGO
Igaz.
ROLANDO
Ám szorít az idő, s én azért jövök, hogy sürgesselek…
ARRIGO
Igen. De még az éj
fátyla terül szét.
Menj előre…
ROLANDO
Tévedsz; már ébred a hajnal…
Nézd!
(Feltépi az erkélyajtót, s meglátja Lidát, aki tetőtől talpig reszketve igyekszik leplezni riadtságát.)
LIDA
Ide jöttem… látni akartam…
ARRIGO
Igen, a fegyveres csapatokat,…
melyek rövidesen…
(Rolando egy pillantással elhallgattatja.)
ROLANDO
Nem kérdeztelek benneteket,
miért magyarázkodtok?
(Lida férje lába elé rogy, Arrigo önkénytelenül követi példáját.)
Ah! Szégyentelenek, borzalmasan
megcsúfoltatok egy hitvest!
De szent ez a tisztség,
szent és egyúttal rémes;
most aztán mindkettőtöket
a porba, a lábam elé kényszerítlek.
LIDA, ARRIGO
(És nem sújt rám villám,
nem nyílik meg alattam a föld?)
LIDA
Rolando!
ROLANDO
Hallgass! El innen! Távozz otthonomból!
A mi kötelékünk megszakadt,
nem vagy tovább a feleségem.
ARRIGO
Egek!
LIDA
Mit mondtál?
ARRIGO
Ah, csillapodj!
Ő ártatlan! Esküszöm.
ROLANDO
Még védeni mered?
Befogd a mocskos szádat!
(Megragadja a kardját.)
Reszkess haragomtól!
ARRIGO
(felkínálva mellkasát)
Sújts le! Meg akarok halni.
ROLANDO
(kihúzva kardját)
Gyalázatos!
LIDA
(Visszatartja.)
Megállj!
ARRIGO
Ölj meg!
(Rolando az ajtóra pillant; megáll bent, de úgy,
hogy bármelyik pillanatban kiléphessen.)
ROLANDO
Nem.
ARRIGO
Ölj meg!
ROLANDO
Nem.
Megölni téged
pillanatnyi bosszú lenne…
A szívedet apránként
szaggatom ki kebledből…
száz halálnál is nagyobb
szenvedést kell kiállnod!
ARRIGO
Ah, ne! Ledöfve, vérem ontva
teríts lábaid elé!
Tisztítsd meg a földet
egy hitvány csábítótól!
ROLANDO
Kebledből lassanként… stb.
LIDA
(Arrigóhoz)
Ah, hagyd abba, hazudsz neki…
(Rolandóhoz)
Egyedül én vagyok bűnös…
Ne irgalmazz, ne bocsáss meg…
Forgasd meg szívemben a fegyvert!
Ha élni kárhoztatsz,
túl szigorú leszel hozzám!
ROLANDO
A harsonák hívják a harcosokat…
ARRIGO
Valóban!
(Az erkélyhez siet, hogy kinézzen, közben Rolando az ajtóhoz közelít.)
LIDA
Rettenetes nap!
ROLANDO
A szégyen legyen a büntetésed!
LIDA, ARRIGO
Hogyan? A szégyen?
ROLANDO
Igen!
MINDENKI
A szégyen!
(Rolando villámsebesen kilép az ajtón és bezárja azt. Arrigo kétségbeesetten ugrik az ajtónak, vizsgálja, tapogatja, próbálja kinyitni.)
ARRIGO
Ah! Rolando! Az ég legyen a tanúm,
nem érte folt a becsületedet!
Nyisd ki!
LIDA
Arrigo!
ARRIGO
Ha itt maradok, gyalázat
éri nevemet!
(Már hallatszik a harci zaj, a lovak dübörgése.)
LIDA
Nem bírom tovább… Nem bírom tovább…
(Egy székre omlik.)
ARRIGO
(Visszatér a balkonra.)
Már Rolando csapata közeleg!
(Kürtjelek hallatszanak.)
Ah! Igen! Látom is!
Itt mennek a Halál különítménye! Ó, a harag!
E vitézek a haza megmentésére indulnak,
miközben én… „Hol van Arrigo?”
–– kérdik majd. „Elbújt…”
LIDA
Jóságos Isten!
ARRIGO
„Retteg az ellenség pengéjétől…
Ő egy aljas, egy gyáva…”
Nem, nem, nem! Követlek benneteket!
(Megragadja a vállszalagot.)
LIDA
(Felpattan.)
Egek! Mit beszélsz?
ARRIGO
Éljen Itália!
(Leveti magát az erkélyről. Lida félholtan összeesik.)
NEGYEDIK FELVONÁS
„MEGHALNI A HAZÁÉRT”
Templom előtti tér Milánóban. Asszonyok, öregek és gyerekek, némelyek a templom előcsarnokában, némelyek az utcán, Lida és Imelda is közöttük van. Mindnyájan térdelnek és az istentiszteletről kiszűrődő zsoltárt hallgatják.
IMÁDSÁG
KÓRUS
(A színfalak mögül)
Deus meus, pone illos út rotam
et sicut stipulam ante faciem venti
et sicut flamma comburens montes.
Ita persequeris illos in tempestate tua
et in ira tua turbabis eos.
Imple facies eorum ignominia
et quaerent nomen tuum, Domine.
LIDA
(Lidához halkan beszélve)
Biztos vagy benne?
IMELDA
(halkan)
Ne félj,
látták sértetlenül kijutni a vízből,
s utolérte a hadtestet.
LIDA
Köszönöm, köszönöm neked,
mindenható atyám!
Ah! Arrigo és Rolando
életét kegyeidbe ajánlom,
irgalmas Isten, óvd meg Itália
legdicsőbb hőseit, kérlek téged!
A nép fohásza az én fohászom.
A hazaszeretet szól belőlem.
ASSZONYOK, ÖREGEK, GYEREKEK
Ó, te, aki a villámokat irányítod,
uralkodol mennyek és földek fölött,
tartsd meg a haza fiait
az iszonyatos háborúban is!
Könnyek között fohászkodunk hozzád
a szent oltár előtt
fohászkodunk.
NAGYJELENET, HÁRMAS és GYŐZELMI HIMNUSZ
HANGOK A TÁVOLBÓL
Győzelem! Győzelem!
(Mindenki talpra áll.)
LIDA
Hallottátok ti is?
Avagy megcsalna a reménység?
A messzi távolból
nem győzelmi kiáltások hangja szólt?
IMELDA
És egyre közelebbről, egyre jobban hallatszik!
És egyre közelebbről, egyre jobban hallatszik!
(A második konzul érkezik a szenátorokkal, a városlakók nagy csoportja követi őket.)
MÁSODIK KONZUL
Örvendjetek, emberek! Győztünk!
LIDA, IMELDA, NÉP
Kegyelmes Isten!
Kegyelmes Isten!
MÁSODIK KONZUL
Éppen most érkezett a követ Legnanóból,
tudtunkra adva az ellen vereségét…
Maga a császár meghalt vagy megsebesült,
midőn nyergéből letaszította a veronai Arrigo!
IMELDA
(Lidához)
Hallottad?
LIDA
(Ó, szívem, ez egyszer
az öröm dobogtat meg!)
MÁSODIK KONZUL
Szálljon hálaének
Szálljon hálaének
a királyok királyának!
(A szenátorokkal együtt a templomba megy. A polgárok ölelgetik egymást, összecsókolóznak, a boldogság és meghatottság könnyeiben feredőznek. Közben a távolban már látszanak a csatából hazatérő csapatok, a levegő megtelik a harci eszközök vidám zajával, és az ünnepet hirdető harangok hangjaival.)
KÓRUS
Az Alpoktól a Karübdiszekig zengjen a győzelem!
Győzelem feleljen az Adriától a Tirrén tengerig!
Itália ismét fölemelkedik a győzelem köntösében,
győzhetetlen királyné lesz, mint egykoron!
LIDA, IMELDA
Nem értheti meg igazán ezt az örömet az,
aki nem lombard.
(Komor trombitaszó hallatszik.)
LIDA
Mily gyászos hang!
IMELDA
Mi jelenthet ez?
NÉHÁNYAN A NÉPBŐL
Egy sebesült lovagot
hoznak erre.
LIDA
Miért hűl meg
ereimben a vér?
NÉHÁNYAN A NÉPBŐL
A Halál csapata
adja baljós kíséretét…
LIDA
(A közeledők felé tesz néhány lépést.)
(A közeledők felé tesz néhány lépést.)
Arrigo!
IMELDA
Keserű végzet!
Keserű végzet!
(Belép a halálosan sebesült Arrigo, néhány Halállovag támogatja, a milánói hadvezérek kísérik, köztük van Rolandó is, némán, lehajtott fővel.)
ARRIGO
Itt… Itt… azon hősök… győzelmi trófeáinál,…
akiknek nevében a jelentős csapással lesújtottam…
itt kívánom visszaadni lelkemet teremtőjének…
(A templom lépcsőzetére lépnek. Lidát nézi.)
(Ó, a boldogtalan!)
(Rolandóra néz)
Ezt a kezet… a kezemet, Rolando…
mielőtt a halál hidege megdermesztené…
nem akarod megszorítani?
Az óra, az óra ütött.
LIDA
(Ó, nagy ég!)
(Ó, nagy ég!)
(Rolando, némán, tétován, mintha láthatatlan erő irányítaná, Arrigóhoz lépked, aki vállára borul. A lovagok visszahúzódnak.)
ARRIGO
A megváltott Itáliára…
A véremre esküszöm…
Akár egy angyal,
Lida szíve oly tiszta…
LIDA
(közeledvén)
Hadd szóljon hozzád e nyomorult iránt
érzett régi szereteted!
Utolsó pillanataiban
hadd leljen újra barátjára…
ROLANDO
Könyörületesség száll lelkemre,
megenyhíti a féltékeny haragot…
A szavai, a végsóhajok
könnyekre késztetnek…
ARRIGO, majd LIDA és ROLANDO
Ki a hazáért adja életét,
annak a lelke nem lehet bűnös.
LIDA, IMELDA, ROLANDO
Ki a hazáért adja életét,
annak a lelke nem lehet bűnös.
KÓRUS
Erényeiért hamarosan
a mennyben nyeri el jutalmát.
(Nagy megindultságában Rolando szívére szorítja Lidát, s jobbját Arrigónak nyújtja. Belép az első konzul fegyveresek kíséretében, diadalkocsi követi őket.)
TEMPLOMI KÓRUS
Te Deum laudamus.
Te Dominum comfitemur.
Te aeternum Patrem omnis terra veneratur.
Te Deum laudamus.
ARRIGO
(A diadalkocsiról lógó zászlóra mutat.)
Ah! Az a zászló…
egy halódó szív végső kívánsága…
NÉP, LOVAGOK
Mily nagy, vitéz harcost
veszítesz el immár, Auzónia!
(A lovagok Arrigónak nyújtják a főzászlót.)
ARRIGO
Itália megmenekült, megmenekült!
Meghalok… és áldom az eget!
LIDA, IMELDA, ROLANDO, NÉP, LOVAGOK
Nyisd meg, Urunk, birodalmadat
hűséges katonádnak!
(Arrigo megcsókolja a zászlót, és holtan hanyatlik le.)
VÉGE
Csákovics Lajos nyersfordítása
