Rossini – Romani: A TÖRÖK ITÁLIÁBAN (Il Turco in Italia)

A darab 1977-es Erkel színházbeli bemutatójának szövege.

 "Non nova, sed nove!"

A TÖRÖK ITÁLIÁBAN

(Il Turco in Italia)

Vígopera három felvonásban

Szövegét írta: Felice Romani

Fordította: Huszár Klára

Zenéjét szerezte: Gioacchino Rossini

SZEREPLŐK:

SZELIM, a török……………………….basszus

DON GERONIO ……...……………….buffo

DONNA FIORILLA, a felesége……….szoprán

DON NARCISO, Fiorilla széptevője….tenor

A KÖLTŐ……………………………...bariton

ZAIDA, cigánylány……………………mezzoszoprán

TISZT………………………………….tenor

KÓRUS: cigányok, törökök, maszkosok

TÁNCKAR és STATISZTÁK: Fiorilla hódolói, cigányok, törökök, maszkosok

Játszódik: Nápoly közelében és Don Geronio házában

ELSŐ FELVONÁS

BEVEZETÉS

No. 1 Ária

KÖLTŐ

Szétmegy a függöny, az előfüggöny előtt, a színpad elején a KÖLTŐ éppen felállít egy kis írópultot vagy asztalkát.

KÖLTŐ

Ez a könyv, amelyet hoztam,

Szövegkönyv lesz, amit írok.

Vagyis írok, hogyha bírok…

Csakhogy nincsen ötletem!

Nem találok egy közérdekű témát.

Drága  múzsa, most adj költői vénát!

Mit tegyek? Ó, jaj nekem!

Sajnos nem találok témát,

Nincs egy árva ötletem, nincs egy árva ötletem.

Tán a szereplőket hívom, mert azokat ismerem!

Vélük tán elkezdhetem, vélük tán elkezdhetem.

(kezdi a bemutatást)

„Fiorilla”

Ez Fiorilla, ifjú dáma.

Csábos ajkú, bájos arcú,

kissé léha kedvű nő.

Lám, Fiorilla, egy ifjú dáma!

Csábos ajkú, bájos arcú,

kissé léha kedvű nő.

Szeszélyes lélek,

Kacér és édes,

Néki a házasság csak játék. Úgy!

Ez Fiorilla, csábos, édes ifjú nő!

„Don Narciso”

Ez az úr Fiorilláért

Forrón lángol.

Ez az úr majdnem elolvad a lángtól.

Nevét mondom: Don Narciso.

Szíve érző, lelke fáradt,

Csupa féltés,  csupa sóhaj,

Csendben szenved, semmit se kér.

Gyakran elfogja a bánat,

Csakhogy azt sem tudja, mért!

Mindent megtesz, amit tehet,

Ennél többet nem is lehet,

Gyakran elfogja a bánat,

Csakhogy azt se tudja, mért.

Szíve érző, lelke fáradt,

Gyakran elfogja a bánat,

Csakhogy azt se tudja, mért,

De sajnos azt se tudja, mért.

„Don Geronio”

És végre látható a férj,

Úgy hívják: Don Geronio.

Vetne kártyát, tudni vágyna,

Mit mond neki asszonyáról

Az a kártya.

Szép Fiorilla, ha nem látja,

Öreg szívét folyton mardossa a kétség,

Hogy Fiorilla, hitves párja

egyszer-egyszer félrelép,

mert Fiorilla nagyon szép.

Csendet kérek! Ide nézzünk,

Mert a címszereplőt látják!

„Selim”

Török pasa. Szörnyen jófej,

S olyan gazdag, mint a Krőzus,

És meglátja a dámát,

Bizony meglátja a dámát,

És a dáma látja őt.

Baj lesz ebből mindenképp!

„Zaida”

És most váratlanul színre lép egy

Kártyavető lányka.

Vannak, kiknek jobb lett volna,

Hogyha el se jön.

Nagy baj lesz, de nemsokára,

Nagy baj lesz, de nem sokára

Néz a török Fiorillára,

Rögtön felgyúl szíve lángja,

És a dáma, mint a páva,

Mert a férje sokat enged,

Udvarlója némán szenved,

Végül én csinálok rendet,

Nagy baj lesz itt nem sokára,

Don Geronio, Don Narciso és a dáma

Meg a török szíve lángja

És a kártyavető lányka,

Nagy baj lesz itt nemsokára,

Lassan összeáll a dráma,

Csak a kezdet oly nehéz, oly nehéz, oly nehéz.

RECITATIVO

KÖLTŐ 

(Újra a pultnál)

KÖLTŐ

Vajjon mi legyen az indítás?

Megvan az ötlet, nagyon jó lesz a kezdet.

Tudom már, mit kell írnom, dolgozni kezdek.

Ne szakadjunk el a mától,

Küzdjünk a régi hagyományok ellen,

És az életről írjunk!

Szeszélyes kedvű nőről bármely fűzfaköltő írhat…

Öreg férjről szintén. (S a bírálók kinyírnak!)

Épp ezért megkeverem kissé,

összehozom a megcsalt férjet és a cigányleányt,

ki kártyát vet és jósol. Így jó, hogy zűrzavarral kezdem.

(A Költő írópultjától figyeli az eseményeket, amikor éppen nem szerepel ő maga is.)

Hívom az öreg férjet,

ki lelke minden búját asztrológiába temeti.

A cigánylány majd jósol, ez a dolga.

Lépjen be hát Don Geronio!

I. KÉP

KIKÖTŐ

(Felemelkedik az előfüggöny, tengeri kikötőt látni)

No. 2. Cavatina buffa

DON GERONIO

Hol egy jós, egy híres, nagy tudós,

Ki a csillagokba lát,

S mindent tudna,

Nékem bölcs tanácsot ád!

Mit kell tennem, hogy megérjem,

Hogy a nejem észre térjen?

Bírom-e majd türelemmel

Egész életemen át?

Egész életemen át?

Egész életemen át?

Ej, de nem találok senkit,

Nem találok jóst,

Aki a csillagokba lát!

Ej, de nem találok jóst,

Aki a csillagokba lát,

Ki a csillagokba lát!

Ki a nőm agyát csinálta,

Furcsa nyersanyagból gyúrta,

Még egy nagy tudós se tudja,

Még egy nagy tudós se tudja,

Nála honnan fú a szél,

Nála honnan fú a szél.

ZAIDA

Megmutatjuk a jövőt!

ZAIDA, CIGÁNYNŐK

Megmutatjuk a jövőt!

GERONIO

Mintha megrendeltem volna!

De jó lenne, hogyha szólna!

ZAIDA

Mi a csillagokba látunk,

Horoszkópokat csinálunk,

Tudjuk jól, mit rejt a sors!

ZAIDA, CIGÁNYNŐK

Tudjuk jól, mit rejt a sors!

Tudjuk jól, mit rejt a sors!

GERONIO

Ejnye, lányok!

ZAIDA, CIGÁNYNŐK

Gyorsan nyújtsa!

GERONIO

Várjunk, várjunk!

ZAIDA, CIGÁNYNŐK

Ej, de furcsa!

GERONIO

Lassan, lassan! Lassan, várjunk!

ZAIDA

Anyja szülte.

GERONIO

Jó. Melyik évben?

ZAIDA

Született a kos jegyében.                                                                             

GERONIO

Nőtlen vagyok, avagy házas?

ZAIDA

Látom, látom. Biztos házas!

GERONIO
Látja? Hát, azt honnan látja?

ZAIDA

Csupa rosszat rejt a sorsa!

ZAIDA, CIGÁNYNŐK

Ó, szegényke!

GERONIO

Mit jelent ez?

ZAIDA, CIGÁNYNŐK

Szörnyű helyzet!

GERONIO

Mit jelent ez?

ZAIDA, CIGÁNYNŐK

Szemben áll a kos a rákkal!

Szemben áll a kos a rákkal!

GERONIO

Az mi?

ZAIDA, CIGÁNYNŐK

A felesége mással…

GERONIO

Ej!

Most gyorsan menjetek!

Ej, már itt se legyetek!

Ej, már itt se legyetek!

Milyen szégyen! Tudja ő is,

hogy a párom nem tart sokra,

vezet engem – orromnál fogva;

minden ember tudja már.

Minden ember, minden ember, minden ember tudja már!

ZAIDA, CIGÁNYNŐK

Szemben áll a kos a rákkal!

GERONIO

Hagyjon engem, kezdjen mással!

ZAIDA, CIGÁNYNŐK

Még egy szörnyű, baljós jel!

GERONIO

Gyorsan tűnjön innen el!

Hagyjon engem, menjen innen!

Hagyjon engem, menjen innen!

Gyorsan tűnjön,

gyorsan tűnjön innen el!

ZAIDA

Hahahahahahaha!

GERONIO

Milyen szégyen! Tudja ő is,

hogy a párom nem tart sokra,

vezet engem – orromnál fogva;

minden ember tudja már.

ZAIDA, CIGÁNYNŐK

Szemben áll a kos a rákkal!

Párja mással. Hahahaha!

Szemben áll a kos a rákkal!

Párja mással. Hahahaha!

Hahahahaha!

GERONIO

Hagyjon engem, kezdjen mással,

hagyjon engem, kezdjen mással,

innen gyorsan tűnjön már!

Hagyjon engem, kezdjen mással,

hagyjon engem, kezdjen mással,

innen gyorsan tűnjön már!

Én ökör! Én szamár!

Menjen innen, menjen innen, menjen már!

Én ökör! Én szamár!

Menjen innen, menjen innen, menjen már!

Gyorsan menjen innen, menjen innen már,

gyorsan menjen innen, menjen innen már!

Gyorsan menjen innen már!

Gyorsan menjen innen már!

Hát menjen már!

ZAIDA, CIGÁNYNŐK

Hahahahaha!

Hahahahaha!

(Geronio nyomában a cigányokkal elszalad.)

RECITATIVO

ZAIDA, KÖLTŐ

KÖLTŐ

Brávó! Ez nyersanyagnak jó lesz!

A kártyavető lánynak humora van,

de többet kéne róla tudnom.

Mondd, szép lány, honnan jöttél!

ZAIDA

Én honnan jöttem? Tengeren túl ringott a bölcsőm.

KÖLTŐ

Mi az oka annak, hogy elhagytad a hazád,

s ide, Nápolyba jöttél?

ZAIDA

Amit megéltem, regénybe illő.

KÖLTŐ

Kitűnő! Csak azt ne mondd, hogy török

háremből szöktél!

ZAIDA

Úgy van, egy háremben éltem boldogan én,

Szelim pasa jó uram volt.

Miatta sújtott mégis búval a sors.

KÖLTŐ

Ez érdekel; folytasd, kérlek!

ZAIDA
Hát halljad: szeretett engem, feleségül akart venni.

Megvádolt csúful egy vetélytársnőm,

mondván: megcsalom uramat.

Vak dühében Szelim halálra ítélt engem;

börtönömből megszöktem, cigányokhoz menekültem.

Ők hoztak ide.

KÖLTŐ

Hirtelen támadt ötletem talán

boldoggá tehet.

ZAIDA

Boldoggá tehet?

KÖLTŐ

Ma száll partra nálunk egy előkelő

török úr. Kéjutazásra jött ide Itáliába.

Érdeklik őt helyi szokások és népek.

Nálunk központi kérdés az idegenforgalom.

Szép lánykám, meghat a sorsod, szólok neki;

ha hazatér, tán közbenjárhat érted

a dús Szelimnél.

ZAIDA

Nagyszerű lenne! Bár félek, nem lesz könnyű

önnek bejutni egy ilyen gazdag úrhoz.

KÖLTŐ

Bátorság, kislány, a többit bízd csak rám!

ZAIDA

Ó, drága Szelim, újra remélek!

Bár kegyetlen volt, de én még most is

csak érte, s általa élek.

No. 3. Bolero

ZAIDA

(vágyakozva táncol)

ZAIDA

Nélküled, Szelim, nem tudok élni,

nappal és éjjel rád

várok én szerelmesen.

Sóhajom messze száll,

biztosan rád talál.

Jöjj vissza hozzám, maradj velem,

te drága maradj velem!

Jöjj vissza hozzám,

hű szívvel várok,

míg rád találok,

én édesem!

Senkise kell nekem,

te vagy az életem.

Nappal és éjjel rád

várok én szerelmesen.

Senkise kell nekem,

te vagy az életem,

maradj hát énvelem!

Várlak én,

jöjj vissza szerelmesem!

Jöjj vissza, angyalom!

Hű szívem érzi,

vissza fogsz térni,

én kedvesem!

Senkise kell nekem,

te vagy az életem,

jöjj, maradj énvelem,

rád várok én,

szerelmesen!

Senkise kell nekem,

te vagy az életem,

ó, jöjj, ó, jöjj, csak rád várok én,

jöjj vissza, szerelmesem!

(Kitáncol.)

No. 4. Cavatina

FIORILLA

(Fiorilla érkezik hódolói körében – esetleg táncosok között)

FIORILLA

Minden férfi tetszik nékem,

az, ki egyhez hű, balga lélek.

Az, ki egyhez hű, balga lélek.

Nappal, éjjel, amíg csak élek,

mást se látni, mindig őt?

Nappal, éjjel, amíg csak élek,

mást se látni, mindig őt?

Jaj, de unom, mindig őt!

Mást se látni, mást se látni,

mindig őt!

Minden virágról mézet

visznek a szomjas méhek,

a kicsi méhek.

Az én szívem is szomjazik,

és mézet gyűjt, míg élek,

kerget az égő vágy,

kerget az égő vágy,

kerget az égő vágy!

Minden férfi tetszik nékem,

az, ki egyhez hű, balga lélek,

az, ki egyhez hű, balga lélek.

Nappal, éjjel, amíg csak élek,

mást se látni, mindig őt?

Nappal, éjjel, amíg csak élek,

mást se látni, mindig őt?

Mást se látni, mást se látni,

csak mindig őt!

No. 5. KÓRUS és FIORILLA

(Török zászlós hajó érkezik)

KÓRUS

(vándor árusok, utazók)

Partra, partra! Kiköt a bárka.

FIORILLA

Furcsa bárka. Rajta félhold.

KÓRUS

Hozta hullám, óvta égbolt

azt, ki hozzánk jön meg rajt’.

FIORILLA

Fáradságtól biztos félholt,

nálunk megpihenhet majd.

(Fiorilla visszahúzódik míg Szelim partra száll a bárkáról. A pasa szolgái vörös szőnyeget terítenek uruk elé.)

KÓRUS

Finom úr lehet és gazdag,

cifra, szép a nagy hajó.

Nálunk szép Itáliában

megpihenni édes jó.

No. 6. Cavatina és kettős

SZELIM, FIORILLA

SZELIM

Ó, szép Itália, meglátlak végre, meglátlak végre!

Üdv tenéked, te szépség, te szépség földje!

Kék égbolt és ciprus friss zöldje

szinte szólít és énrám nevet.

Ó, hogy bűvöletbe ejted, szép Itália, bús lelkemet!

Ó, hogy bűvöletbe ejted, szép Itália, lelkemet!

FIORILLA

(Ej, de szép török! Most jól megnézem őt.)

(A kórus lassanként távozik.)

SZELIM

Milyen kedves lány! Milyen szeretetreméltó!

FIORILLA

(Ó, de vonzó! Még a törökök is tetszenek!)

SZELIM

(Ó, de szép nő! Izgatnak az olasz hölgyek.)

FIORILLA, SZELIM

(Megismerni, vele lenni,

biztos kellemes lehet, biztos kellemes lehet,

biztos, biztos, hogy kellemes lehet,

biztos, biztos, hogy nagyon jó lehet.)

FIORILLA

Jó úr…!

SZELIM

Szép hölgy!

FIORILLA

(Jól nevelt férfi!)

SZELIM

(Arca, mint a feslő rózsa!)

Boldog érzés, hogy ilyen bájos,

okos hölggyel állhatok szóba.

FIORILLA

Kedves öntől. Nekem is öröm

csevegni azzal, aki ily finom,

művelt, szép külföldi úr,

művelt, szép külföldi úr.

SZELIM

(Ezt nem vártam.)

FIORILLA

(Már célhoz értem.)

SZELIM

(Szép és bájos.)

FIORILLA

(Megfogtam; máris hálómba csaltam.)

SZELIM

Ön elbűvöl, meg kell valljam.

FIORILLA

Ön csak tréfál.

SZELIM

Nem tréfa ez.

FIORILLA

Ön csak tréfál.

SZELIM

Nem tréfa ez.

FIORILLA

(Ha a finom hölgyet játszom,

halknak és szerénynek látszom,

biztos nagy hatása lesz.)

SZELIM

(Ez a kedves, szerény modor

máris szerelmessé tesz.)

FIORILLA

(Ha a finom hölgyet játszom,

biztos nagy hatása lesz.)

SZELIM

(Ez a kedves, szerény modor

máris szerelmessé tesz,

a lábamról levesz.)

FIORILLA

Ég áldja, örültem!

SZELIM

Már elmegy? Megy máris?

FIORILLA

Sétálok még egy kissé.

SZELIM

Hadd menjek önnel! Nem bánná?

FIORILLA

Megtisztelő.

SZELIM

(Milyen vonzó! Milyen vonzó!)

FIORILLA

Óh!

SZELIM

Ó, drága, miért e sóhaj? Óh!

FIORILLA

Ön sóhajt?

SZELIM

Hát én is.

FIORILLA

És mért?

SZELIM

Hogy mért?

FIORILLA

Hogy mért?

SZELIM

Mert szívemben máris felgyúlt a láng,

félek, eléget e tűz!

Mert szívemben máris felgyúlt a láng,

félek, eléget e tűz!

Mert szívemben máris felgyúlt a láng,

félek, eléget e tűz!

FIORILLA

Drága kéz, mely szíven érint!

SZELIM

Drága kéz, mely szíven érint!

FIORILLA

Nem kell nékem senki más!

SZELIM

Nem kell nékem senki más!

FIORILLA

(Ez a török könnyen csábul,

nem nehéz a hódítás.)

SZELIM

(Olasz nőkkel tudok bánni,

nem nehéz a hódítás.)

FIORILLA, SZELIM

(Jól tudok az úrral/nőkkel bánni,

nem nehéz a hódítás, a hódítás, a hódítás.)

FIORILLA

(Törökökkel könnyű bánni,

nem nehéz, nem nehéz a hódítás,

könnyű a hódítás,

nem nehéz a hódítás, nem nehéz a hódítás,

a hódítás, a hódítás, a hódítás.)

SZELIM

(Nőkkel bánni könnyű hódítás.

Nem nehéz a, nem nehéz a hódítás,

nem nehéz a hódítás, nem nehéz a hódítás,

a hódítás, a hódítás, a hódítás.)

(Karonfogva elandalognak.)

RECITATIVO

DON NARCISO, KÖLTŐ

KÖLTŐ

Bonyolódik már a játék.

Mulatságos fickó a török, és máris teljes gőzzel hódít.

Érdekes jelenet lesz ebből.

(Belép Don Narciso)

Don Narciso, tán szerelemtől kókadt?

Hol van Fiorilla? Biztosnak véltem,

hogy vele együtt látom.

NARCISO

Együtt voltunk, és aztán, drága barátom,

tudja tán, hova ment el?

KÖLTŐ

Én? Nem.

NARCISO

(Ez bűzlik. Biztosan tudja,

de mégse mondja.)

KÖLTŐ

(Nézi, hogy merre ment.

Féltékenységtől alig él már az árva;

majd’ megőrül a nőért.)

NARCISO

(Ó, hűtlen asszony, sose láttalak volna!)

RECITATIVO

DON NARCISO, KÖLTŐ, DON GERONIO

GERONIO

Most mondjátok meg, mit tegyek!

Feldúlt teljesen az a féktelen nő…

KÖLTŐ

És mért? Valami baj van?

NARCISO

Mi történt hát?

GERONIO

Ott lenn a parton andalog a nejem és egy török.

KÖLTŐ

Egy török?

NARCISO

Egy török? (A hűtlen!)

GERONIO

Az én házamba mentek és kávét isznak ott!

Átkozott legyen minden száznejű török!

KÖLTŐ

Váratlan fordulat! Még hasznom lehet ebből.

GERONIO

Semmilyen törököt nem tűrök a házban,

legkivált ezt az öntelt bájgúnár Szelimet.

KÖLTŐ

(Örömében felugrik)

Ki? Szelim? Tán ez lesz a szép cigánylány kedvese,

aki eltaszította! (Maga mesélte így.)

Ez jól jön; egy külföldi ember, aki konfliktus okoz!

Ó, múzsám, légy áldva!

A téma szinte dráma.

(Az asztalához lép, hogy írjon.)

NARCISO, GERONIO

Az ihlet megszállta.

No. 7. Hármas

DON NARCISO, KÖLTŐ, DON GERONIO

KÖLTŐ

Felszarvazott öreg férfi,

könnyűvérű ifjú asszony,

ennél jobbat nem tudok, nem!

Ennél jobbat nem tudok.

Öreg férfi, ifjú asszony,

ennél jobbat, ennél jobbat, ennél jobbat nem tudok.

Öreg férfi, ifjú asszony

meg egy török, aki örök szerelemben tüzet fog…

GERONIO

Mit dadog itt össze-vissza?

Ennél jobbat hogyan tudna?

Ilyet írna, belebukna, úgy!

Ez már aztán mégis sok!

NARCISO

Ilyet írna, belebukna.

Ez már aztán, ez már aztán mégis sok!

GERONIO

Ilyet írna, belebukna.

Ez már aztán, ez már aztán,

ez már aztán mégis sok!

KÖLTŐ

Messze földről jött egy férfi…

Sír a hű lovag, a régi,

és a férjet kétség tépi…

Van már konfliktusra ok!

Van már konfliktusra ok!

Hahahaha!

Van már konfliktusra ok!

NARCISO

Milyen hülyeséget firkál?

Ezt a témát hagyja abba,

mert a játék nem megy babra,

ilyet írni csúf dolog.

Ezt a témát hagyja abba,

mert a játék nem megy babra,

ilyet írni csúf dolog.

Ezt a témát hagyja abba,

mert a játék nem megy babra,

ilyet írni csúf dolog.

KÖLTŐ

Mért oly mérges, jó barátom?

Mért oly mérges, jó barátom?

Szörnyen izgul, én úgy látom.

Azt se tudja, hogy miért, hogy miért,

hogy miért?

(jelentőségteljesen)

Én most vígjátékot írok;

adtak néhány ötletet,

adtak néhány ötletet.

Ezer hála, köszönet.

GERONIO

Ez a darab nagyon furcsa.

Másról írjon, ne mirólunk,

mert ha ebbe beleszólunk,

abban nem lesz köszönet!

NARCISO

Másról írjon, ne mirólunk,

abban nem lesz köszönet,

abban nem lesz köszönet!

GERONIO

Másról írjon, ne mirólunk,

ilyen buta operában

mi nem játszunk szerepet!

KÖLTŐ

Én most vígjátékot írok;

adtak néhány ötletet.

Ezer hála, köszönet.

Adtak néhány ötletet.

NARCISO

Kérem, hagyjon minket békén,

írjon másról, ne mirólunk!

GERONIO

Mert különben beleszólunk!

NARCISO

Adunk újabb ötletet:

beleírhat egy poétát,

aki tőlünk, aki tőlünk

jó puhára veretett!

Beleírhat egy poétát,

aki tőlünk, aki tőlünk

jó puhára veretett!

KÖLTŐ

Első felvonás… Öreg férj és jó barátja…

Első jelenet… szép nő, török… morog a férje…

lovag búsul… török… végre!

Ennél jobbat nem tudok!

Nem, ennél jobbat, ennél jobbat,

ennél jobbat én nem tudok!

Török… Ennél jobbat nem tudok…

Öreg… Ennél jobbat nem tudok…

GERONIO

Első kép az első részben:…

NARCISO

Első kép az első részben:…

KÖLTŐ

Kész az első…

GERONIO

Öreg férj a költőt veri…

NARCISO

Öreg férj a költőt veri…

KÖLTŐ

… felvonásom.

GERONIO

És a lovag segít neki.

NARCISO

És a lovag segít neki.

KÖLTŐ

Férj és lovag…

GERONIO

Írjon ilyen darabot!

NARCISO

Írjon ilyen darabot!

KÖLTŐ

Hűtlen asszony…

NARCISO

Első kép az első részben:…

KÖLTŐ

… és a török…

GERONIO

Öreg férj a költőt veri…

NARCISO

Öreg férj a költőt veri…

KÖLTŐ

… összevesznek.

GERONIO

És a lovag segít neki.

NARCISO

És a lovag segít neki.

KÖLTŐ

Ennél jobbat…

GERONIO

Írjon ilyen darabot!

NARCISO

Írjon ilyen darabot!

KÖLTŐ

… nem tudok…

NARCISO, GERONIO

Első kép az első részben:

öreg férj a költőt veri,

és a lovag segít neki;

írjon ilyen darabot!

KÖLTŐ

Kész az első felvonásom:

férj és lovag, hűtlen asszony

és egy török összevesznek.

Ennél jobbat nem tudok, nem,

ennél jobbat nem tudok, nem,

ennél jobbat nem tudok, nem,

ennél jobbat nem tudok!

NARCISO, GERONIO

Írjon hát ilyen, írjon ilyen darabot!

Írni fog, írni fog, írni fog, írni fog!

(Narciso és Geronio távozik, az előfüggöny lehull)

RECITATIVO

KÖLTŐ

KÖLTŐ

Kis híja volt csak, hivatásom áldozata lettem!

Ám csak az a fontos, meglegyen a darab.

Íme, itt láthatják Don Geronio szép nyaralóját,

és bizonyságát annak, hogy egy vendégszerető hölgy

hogyan is bánik egy külföldi úrral.

(Előfüggöny fel.)

II. KÉP

Terasz Don Geronio házában

RECITATIVO

FIORILLA, SZELIM

FIORILLA

Szolgák! Gyorsan a kávét! Foglaljon helyet!

SZELIM

A háza gyönyörű, s a berendezés szinte Pazar.

Egy csodálatos nőnek, mint amilyen ön,

egy kastélyban a helye. 

Nekem van otthon öt is – gyémánttal tele.

FIORILLA

Talán hárem, vagy szeráj?

Igaz, hogy a törökök nagyon féltékenyek?

SZELIM

Ah! Ha lenne oly kincsük, mint ön, drága szépség,

megbocsátható lenne; félteném én is, hiszen máris

jobban bámulom, mint hinné.

FIORILLA

Parancsoljon, kérem!

SZELIM

Köszönöm.

FIORILLA

És mennyi cukrot kíván?

SZELIM

Talán kettőt… Önre bíznám.

(Szép szeme csillogását rejti bársony pilla!)

FIORILLA

Most mire gondol, mondja!

SZELIM

Önre, Fiorilla.

FIORILLA

(Angyali ember!) Hány asszonya volt már?

És hányat szeretne még?

SZELIM

Szívből csak egyet. Soha nem szerettem mást.

Ön mellett, szép hölgy, úgy érzem,

újra tudnék szívből szeretni.

Óh! Hogyha ön szerelmem elfogadja,

Szelim szívét csak önnek, önnek adja.

No. 8. Négyes

FIORILLA, DON NARCISO, DON GERONIO, SZELIM

FIORILLA

Bármit mondjon, dehogy hihetem el, kérem.

Ötven asszony van egy török úri házban.

Adja-veszi, megalázza, s újra eladhatja őt…

Tönkreteszi, s újra eladhatja őt.

Bármit mondjon, dehogy hiszem,

ötven asszonyt tart a házban,

adja-veszi, megalázza,

s újra eladhatja őt.

Dehogy hiszem, adja-veszi,

tönkreteszi, megalázza,

és újra eladhatja őt.

SZELIM

Nézze, drága, török vagyok, de a szívem

tud szeretni ilyen kincset nagyon híven.

Dehogy adom, ha megkapom,

agyon dédelgetem, sőt!

Dehogy adom, agyon dédelgetem őt!

Dehogy adom, agyon dédelgetem őt!

Nézz, drága, török vagyok,

de a szívem tud szeretni!

Dehogy adom, ha megkapom,

agyon dédelgetem őt.

Dehogy adom, ha megkapom,

dehogy adom, ha megkapom,

híven őrzöm, őrzöm őt.

GERONIO

(Feltűnik az ajtóban)

(Ej, no lám! Ej, no lám! Kettesben vannak!

Több a soknál! Több a soknál, ejnye, kérem!)

Szabad kérem… most belépnem,

hogyha kifogása nincs,

hogyha kifogása nincs?

SZELIM

Mit merészel! Hol a kardom?!

FIORILLA

Ez a férjem! Millió pardon!

SZELIM

(talpra ugorva kardot ránt)

Ez az öreg tűnjön el innen!

GERONIO

Hogyan? Hogy én? Eltűnjek? Még mit nem!

SZELIM

Ez a férje? A kardom! Nincs pardon.

GERONIO

Jaj nekem! Segítség!

FIORILLA

Ne értse félre! Ne értse félre!

Csak önt jött üdvözölni az én kedves férjem!

SZELIM

Alig hinném.

GERONIO

Pedig így van.

NARCISO

(Belép)

Ó, a hűtlen! Jaj, mit látok!

SZELIM

Alig hinném.

GERONIO

Együtt vannak! Megcsal az álnok!

FIORILLA

Arra kér, hogy csókkal illesd köntöse szélét.

GERONIO

Hogyan, uram? No de kérem!

FIORILLA

Török földön…

GERONIO

Meglesz, kérem.

FIORILLA

… ez az illő.

GERONIO

Török földön ez az illő?

Meglesz, kérem, gyorsan, gyorsan, gyorsan hát!

(Fiorilla megcsókoltatja a férjével a török köpenyét.)

SZELIM

Finom lélek, meglep engem.

Finom lélek, meglep engem.

Milyen jók az olasz férjek!

Jobbak, mint mi, jobbak, mint mi, én úgy éljek!

Lelkük jóság hatja át.

Lelkük erkölcs, lelkük erkölcs,

lelkük erkölcs hatja át.

FIORILLA

(Pompás cirkusz!) Ahogy mondja.

GERONIO

(Ördög fajzat!) Ahogy mondja.

FIORILLA

(Öreg mafla!) Finom lélek.

GERONIO

(Hallgass, kígyó!) Ilyen férjek.

NARCISO

Ó, a hűtlen, lám, elárult!

Sértett szívvel mért is éljek?

FIORILLA

(Szörnyen tetszik.) Gyengéd férjek.

GERONIO

(Robbanj ketté!) Gyengéd férjek.

FIORILLA

Lelkük erkölcs…

GERONIO, FIORILLA

Lelkük erkölcs…

Lelkünk erkölcs hatja át.

NARCISO

Drága nő, ne kínozz, kérlek!

Rabod mindent megbocsát.

FIORILLA

(Pompás cirkusz!) Ahogy mondja.

GERONIO

(Ördög fajzat!) Ahogy mondja.

FIORILLA

(Öreg mafla!) Finom lélek.

GERONIO

(Hallgass, kígyó!) Ilyen férjek.

SZELIM

Furcsa erkölcs, meglep engem.

Ó, de jók az olasz férjek!

Lelkük erkölcs hatja át.

NARCISO

Drága nő, ne kínozz, kérlek!

Rabod mindent megbocsát.

Sír és mindent megbocsát.

Drága nő, ne kínozz, kérlek,

rabod mindent megbocsát.

FIORILLA

Lelkük erkölcs, lelkük erkölcs hatja át.

Lelkük erkölcs, lelkük erkölcs,

Lelkük erkölcs, lelkük erkölcs

hatja át.

GERONIO

Lelkünk erkölcs hatja át.

Lelkünk erkölcs… Hallgass, álnok!

Lelkünk erkölcs hatja át.

SZELIM

Lelkük erkölcs hatja át.

Ez az ember meglep engem,

ilyenek az olasz férjek;

jobbak, mint mi, én úgy éljek,

lelkük erkölcs hatja át.

NARCISO

Rabod mindent megbocsát.

Megbocsát, megbocsát.

FIORILLA

Lelkük erkölcs hatja át,

hatja át, hatja át.

GERONIO

Lelkünk erkölcs, lelkünk erkölcs,

lelkünk erkölcs, lelkünk erkölcs hatja át,

hatja át, hatja át.

SZELIM

Lelkük erkölcs hatja át,

hatja át, hatja át.

NARCISO

Ejnye! Gyalázat, sértés!

Szó nélkül tűrni szégyen.

SZELIM

Mit mond? Mit mond? Sehogy sem értem.

GERONIO

Semmit. Semmit!

FIORILLA

Ez jobb, ha meg se mukkan.

GERONIO

Úgy van. Úgy van!

FIORILLA

Ha meg se mukkan, ha meg se mukkan!

SZELIM

Én engedélyt nem adtam.

GERONIO

Jó taktika, bölcs ötlet.

NARCISO

Hadd szóljak!

SZELIM

Csend!

NARCISO

Hadd szóljak!

FIORILLA
El hát!

GERONIO

A testem, lelkem fáradt,

a testem, lelkem fáradt,

a testem, lelkem fáradt;

már nem bírom tovább.

NARCISO

Hadd szóljak!

GERONIO

A testem, lelkem fáradt…

SZELIM

Nos?

FIORILLA

El hát!

GERONIO

Már nem bírom tovább.

NARCISO

Hadd szóljak!

GERONIO

A testem, lelkem fáradt…

SZELIM

Nos?

FIORILLA

El hát!

GERONIO

Már nem bírom tovább.

A testem és a lelkem fáradt,

én ezt nem bírom tovább.

SZELIM

Parton, hol áll a bárkám,

ott várok titkon rád.

Parton, hol áll a bárkám,

ott várok titkon rád.

FIORILLA

Hol lágyan zúg a tenger,

és suttog a zsenge nád,

ott négyszemközt leszünk majd

és senki meg nem lát.

(Narciso és Geronio közelednek.)

SZELIM

Parton, hol áll a bárkám,

ott várok titkon rád.

FIORILLA, SZELIM

Hol lágyan zúg a tenger,

és suttog a zsenge nád.

Mi addig elválunk,

de még ma tevéled

a parton beszélek,

s oly boldog vagyok.

NARCISO

Hogy néz rá az álnok,

ez rút, aljas vétek;

az égre így néznek

a rossz angyalok.

GERONIO

Hogy mit kell kiállnom,

megőrjít a méreg,

hisz’ én már nem élek,

hisz’ félholt vagyok!

FIORILLA

Mi addig elválunk.

De boldog vagyok!

NARCISO

Jaj, az égre így néznek

a rossz angyalok!

GERONIO

Jaj, hisz’ én már nem élek,

hisz’ félholt vagyok!

SZELIM

De addig elválunk,

de még ma tevéled

a parton beszélek,

oly boldog vagyok.

FIORILLA

Két vérig sértett férfi

hogy sír, hogy zokog!

Két vérig sértett férfi

hogy sír, hogy zokog!

Két vérig sértett férfi

hogy sír, hogy zokog!

NARCISO

Jaj, mért kell ezt látnom,

oly sértett vagyok!

Jaj, mért kell ezt látnom,

oly sértett vagyok!

Jaj, mért kell ezt látnom,

oly sértett vagyok!

GERONIO

Ezt végigcsinálom, ezt végigcsinálom

és győzni fogok.

Ezt végigcsinálom, ezt végigcsinálom

és győzni fogok.

Ezt végigcsinálom, ezt végigcsinálom

és győzni fogok.

SZELIM

Két bús, megcsalt férfi

hogy’ sír, hogy’ zokog!

Két bús, balga férfi

hogy’ sír, hogy’ zokog!

Két bús, balga férfi

hogy’ sír, hogy’ zokog!

FIORILLA

De még ma tevéled

a parton beszélek,

oly boldog vagyok.

NARCISO

Jaj! Jaj! Bús vagyok.

GERONIO

Jaj! Jaj! Én fogok.

SZELIM

Jaj! Jaj! Hogy’ zokog!

NARCISO

Jaj, mért kell ezt látnom,

oly sértett vagyok!

Hogy’ néz rá az álnok!

Ez aljasság, ez vétek!

Jaj, mért kell ezt látnom,

oly sértett vagyok!

FIORILLA

Az, az, az vagyok!

GERONIO

Jaj! Jaj! Én fogok.

Hogy mit kell kiállnom,

kikészít a méreg!

SZELIM

Jaj! Jaj, hogy’ zokog!

Két sértett, balga férfi

hogy’ háborog!

Zokog két bús, balga férfi,

hogy’ sír, hogy’ zokog!

FIORILLA

Ah! a két balga férfi

hogy’ sír, hogy’ zokog!

NARCISO

Jaj, mért kell ezt látnom,

oly sértett vagyok!

Hogy’ néz rá az álnok!

Ez aljasság, ez vétek!

Jaj, mért kell ezt látnom,

oly sértett vagyok!

GERONIO

Ó, mért kell kiállnom,

jaj, felvet a méreg,

már félholt vagyok!

Hogy mit kell kiállnom,

jaj, felvet a méreg!

SZELIM

Két bús, balga férfi

hogy’ sír, hogy’ zokog!

Két sértett, balga férfi

hogy’ háborog!

Zokog két bús, balga férfi

hogy’ sír, hogy’ zokog!

FIORILLA

Ah! Jaj, a két balga férfi

hogy’ sír, hogy’ zokog!

A két balga férfi

hogy’ sír, hogy’ zokog!

A két balga férfi

hogy’ sír, hogy’ zokog,

hogy’ sír, hogy’ zokog!

NARCISO

Jaj, mért kell ezt látnom,

oly sértett vagyok!

Jaj, mért kell ezt látnom,

oly sértett vagyok!

Jaj, mért kell ezt látnom,

oly sértett vagyok,

oly sértett vagyok,

oly sértett vagyok,

oly sértett vagyok!

GERONIO

Ó, mit kell kiállnom,

jaj, felvet a méreg,

én félholt vagyok!

Hogy mit kell kiállnom,

én félholt vagyok!

Hogy mit kell kiállnom,

én félholt vagyok,

én félholt vagyok,

én félholt vagyok,

és győzni fogok!

SZELIM

Két bús, balga férfi

hogy’ sír, hogy’ zokog!

Két bús, balga férfi

hogy’ sír, hogy’ zokog!

Két bús, balga férfi

hogy’ sír, hogy’ zokog,

hogy’ sír, hogy’ zokog,

hogy’ sír, hogy’ zokog!

(Fiorilla, Narciso, Szelim különböző irányba távoznak,

Geronio hosszú léptekkel fel-alá járkál.)

MÁSODIK FELVONÁS

RECITATIVO

KÖLTŐ, DON GERONIO

A függöny előtt

GERONIO

Egy öregnek szörnyű baj, hogyha megőrül,

és egy sokkal ifjabb asszonyt vesz nőül.

Poéta, ugye sajnálsz? Halld hát, mit tett a nőm!

Házamba tértem, ott találtam egy törökkel;

megleptem őket, kardot rántott a gaz…

KÖLTŐ

Bravó!

GERONIO

Nejem unszolt, hogy bocsánatot kérjek,

illessem csókkal köntöse szélét…

KÖLTŐ

Óh! Nagyszerű tercett!

GERONIO

A tetejébe még jött Don Narciso,

ő is udvarolni akart, de védelmébe vette

a szegény öreg, megalázott férjet.

KÖLTŐ

(Mintapélda. Jó, hogy a kvartett is kész lett.)

GERONIO

Mit óbégat, mondja? Egy szót se értek.

KÖLTŐ

Bocsánat, elnézést kérek,

csak a fináléra gondoltam.

Mondja csak, uram, mit szándékozik

most tenni?

KÖLTŐ

Ó, az első feleségem, de remek asszony

volt a szegény! Kezdetben ez is

jó volt és engedelmes.

Ilyen változást, uram, még sose láttam.

KÖLTŐ

Még se legyen papucs, viselkedjék bátran!

 I. KÉP

Terasz Geronio házában.

RECITATIVO

FIORILLA, DON GERONIO

(Fiorilla egy kanapén hever)

GERONIO

Ez a poéta jól mondta. Nem leszek szamár.

Ezentúl minden más lesz. Úr leszek otthon,

és úgy lesz minden, ahogy énnekem tetszik.

Megy a török és Narciso, megy mind a kettő.

Nézz csak rá, bűne a hűtlent egy cseppet se bántja.

FIORILLA

Kellemetlen helyzet; jön a szövegelés.

Most órákig a morált magyarázza.

GERONIO

(Meglepődsz, kicsikém.)

FIORILLA

(Bárhogy is jár a szád, nálam a végszó.)

GERONIO

Ó, mennyit nyeltem én már!

Ez a némber tönkretesz.

FIORILLA

Ezt kiről mondja?

(Fiorilla megjátssza a vérig sértett nőt.)

GERONIO

Egy kíméletlen nőről. Miatta fáj szegény fejem,

mert ez a kígyó – egyelőre - sajnos a nejem.

Eleget tűrtem.

FIORILLA

De kérem, ne ordítson ilyen hangon,

a fejem nagyon megfájdult!

GERONIO

Nekem is megfájdult; okom van rá.

FIORILLA

A feje mitől fáj, jó lenne tudni.

GERONIO

Tudd meg, te tönkretetted boldog házaséletünket rútul!

Úgy hiszem, örülnél, ha meghalnék.

FIORILLA

Tudd meg, panaszra nekem lehet okom,

egész más vagy, mint voltál.

Nem is értem, mért nem vagy olyan gyöngéd,

mint régen.

No. 9.  Kettős

FIORILLA, DON GERONIO

GERONIO

Hogy a kedves hölgynek tessen,

hogy a kedves hölgynek tessen,

tudnom kell, hogy mit kell tennem.

FIORILLA

(nyugodtan)

Jobb lesz, hogyha nem szól semmit,

jobb, ha semmit meg nem lát.

Jobb lesz, hogyha nem szól semmit,

jobb, ha semmit meg nem lát.

GERONIO

De ha hallok…

FIORILLA

Meg ne hallja!

GERONIO

És ha látok?

FIORILLA
Meg ne lássa!

GERONIO

Hölgyem, ebből nem lesz semmi!

Mindent hallok, mindent látok,

nagyon haragszom terád!

FIORILLA

Hogyha fenyeget, elválok,

engem nem illet a vád.

Hogyha fenyeget, elválok,

engem nem illet a vád.

GERONIO

Hölgyem, ebből nem lesz semmi!

Hölgyem, ebből nem lesz semmi!

Hölgyem, ebből nem lesz semmi!

Nagyon haragszom terád.

Hölgyem, ebből nem lesz semmi!

Hölgyem, ebből nem lesz semmi!

Hölgyem, ebből nem lesz semmi!

Nagyon haragszom terád.

Szörnyen mérges lettem rád.

Szörnyen mérges, szörnyen mérges vagyok rád.

FIORILLA

Mert engem nem illet a vád.

Mert engem nem illet a vád.

Engem nem illet a vád.

Engem nem illet a, nem illet a vád.

GERONIO

(dühöngve)

Tudd meg, mától én e házban

sem török, sem olasz férfit meg nem tűrök.

Ennek vége.

FIORILLA

De ha mégse?

GERONIO

Mert ha nem, a kezem fürge,

s lesznek zűrök.

FIORILLA

Meg mer ütni?

GERONIO

Többé otthon nem lesz török,

nem lesz török, nem lesz török,

mert én mindent összetörök,

és ha ütök, lesznek zűrök.

FIORILLA

(Színlelt kedvességgel)

Ejnye, drágám, minek bántasz?

GERONIO

Ó, te álnok! No de várj csak!

FIORILLA

Édes kincsem, drága férjem,

hisz’ csak téged imádlak én!

És te rossz, megbántasz engem.

Vérig sértesz.

GERONIO

Elszáll a merszem.

FIORILLA

(fájdalmasan)

Sírni hagynád édes párod?

GERONIO

Nem, Fiorilla, nagyon bánom,

hisz’ imádlak kicsikém!

Imádlak én.

Nem, Fiorilla, nagyon bánom,

nagyon bánom, nagyon bánom,

nagyon bánom, nagyon bánom,

hisz’ imádlak, kicsikém.

Imádlak én, imádlak én!

FIORILLA

Jaj, de fáj, jaj, én szegény!

Jaj, de fáj, jaj, de fáj, óh, én szegény!

Jaj, de fáj, jaj, de fáj, óh, én szegény,

én szegény, én szegény!

(szenvelgőn)

Durva férj nagy bú a nőnek,

hagyj el engem, félek tőled!

Durva férfi, hagyj el engem,

félek tőled!

GERONIO

Ó, bocsáss meg, nagyon kérlek!

FIORILLA

(megvetően)

Tűnj el végleg!

GERONIO

(hátra sietve)

Fiorillácskám!

FIORILLA 

Bosszút állok.

GERONIO

Fiorillinám!

FIORILLA 

Tűnj el már!

Jobb lesz, ha agyadba vésed,

az legyen a büntetésed,

éjjel-nappal vígan élek,

szabadon, mint a madár!

Éjjel-nappal vígan élek,

szabadon mint a madár.

Ha a férj meg bántja párját,

akkor baj lesz, pórul jár.

GERONIO

Fiorilletta! Fiorillina!

FIORILLA

Ha a férj meg bántja párját,

akkor baj lesz, pórul jár.

GERONIO

Öreg, buta csacsi vagyok,

szembe szállni úgyis kár.

Öreg, buta csacsi vagyok,

Öreg, buta csacsi vagyok,

Öreg, buta csacsi vagyok,

szembeszállni úgyis kár,

szembeszállni úgyis kár,

szembeszállni úgyis kár,

azt úgyis kár, azt úgyis kár,

azt úgyis kár.

FIORILLA

Ha a férj meg bántja párját,

akkor baj lesz, pórul jár,

akkor baj lesz, pórul jár,

akkor baj lesz, pórul jár,

mert pórul jár, mert pórul jár,

mert pórul jár.

(Fiorilla távozik.)

PRÓZA

GERONIO

Mit kell most tennem?

KÖLTŐ

Lelépni.

Középfüggöny.

RECITATIVO

KÖLTŐ

KÖLTŐ

Két jelenet már kész van és tűrhetően jó,

de több kell egy jó vígoperához.

Ejnye, ejnye! Azt a szép cigánylányt

majdnem elfeledtem!

Ő és a török jöjjenek! Azt kell elérnem,

hogy újra lássák egymást.

Változás. Tengerpart, alkony, tarka cigánytábor.

II. Kép

Éjjel, tengerpart

Kivilágított, nyüzsgő cigánytábor, ZAIDA

No. 10. KÓRUS, ZAIDA

A középfüggöny felmegy

KÓRUS

Jöjjön csak bátran,

nagy csoda várja,

múltját feltárja,

tudja a mát.

Ki, ki vágyik hogy lássa

a nagy csodát?

ZAIDA

Mondok jósszót, hogyha kérdi,

mert a jósnő mindent lát.

Rejtett jelből jól megérti

titkos hangok jósszavát.

Rejtett jelből érti meg jól

titkos hangok jósszavát.

KÓRUS

Jöjjön csak bátran,

nagy csoda várja!

Titkát feltárja,

tudja a mát.

Ő, ő, jövőjét látja,

hallgassa hát!

Nagy csoda várja,

hallgassa hát!

No. 11. Tercett

ZAIDA, KÖLTŐ, SZELIM

SZELIM

Fúj a szél, nyugodt a tenger,

és a bárka készen áll,

és a bárka készen áll.

Félni vésztől, vihartól nem kell,

csak a kedves jönne már!

Félni vad vihartól nem kell,

csak a kedves jönne már!

Félni vad vihartól nem kell,

csak a kedves jönne már!

KÖLTŐ

(Itt van Szelim, és fel nem ismeri Zaidát,

Zaidát, ki közelébe lépett.)

ZAIDA

Én megfejtem, hogyha kérded,

mi a csillagokban áll.

Én megfejtem, mi a csillagokban áll.

SZELIM

Szép cigánylány, erre, erre!

Halljam hát, mit rejt a sorsom!

ZAIDA

Ó, a hangja! És az arca! Ajkamon a szó megáll.

Ajkamon a szó megáll.

KÖLTŐ

(Rögtön ráismer a lányra,

figyeljenek a hatásra,

és a lánytól megvadul,

és a lánytól megvadul.)

SZELIM

Mondd meg hát, mit rejt a sorsom!

Olyan szörnyű végzet vár rám,

hogy a szörnyűségek láttán

szinte reszketsz, arcod sápad,

pillantásod elborul.

ZAIDA

Koholt vádért elítélted Zaidádat,

ó, de ő még ég a vágytól,

eleped érted, mert ő él,

bár könnye hull!

SZELIM

Biztos él még? Szegény drágám!

Szegény drágám! Biztos él még?

Magad volnál? Zaida drága!

ZAIDA

Igen, én vagyok, Szelim szíve párja.

Igen, én, szíve párja, szíve párja.

SZELIM

Édesem, hát újra látlak!

Végre két karomba zárlak,

boldogságunk felvirul.

KÖLTŐ

(Látom már, hogy szép Fiorillát

cserben hagyta cudarul.)

ZAIDA, SZELIM

Végre két karomba zárlak,

boldogságunk felvirul.

KÖLTŐ

Ez az ember sose fáradt,

mindig újra lángra gyúl.

Ez az ember sose fáradt,

mindig újra lángra gyúl.

ZAIDA, SZELIM

Végre két karomba zárlak,

boldogságunk felvirul.

KÖLTŐ

Nem, nem, nem, nem!

ZAIDA, SZELIM

Végre szívemre zárlak,

boldogságunk felvirul.

Végre szívemre zárlak,

boldogságunk felvirul.

Végre szívemre zárlak,

boldogságunk felvirul,

boldogságunk felvirul.

KÖLTŐ

Nem! Ez az ember sose fáradt,

mindig újra lángra gyúl.

Ez az ember sose fáradt,

mindig újra lángra gyúl.

Ez az ember sose fáradt,

mindig újra lángra gyúl.

Mindig, mindig lángra gyúl.

RECITATIVO

KÖLTŐ

KÖLTŐ

Egek ura! Ez aztán tempó!

Még elrontja a darabom a török!

Lemegy a függöny, aztán vége.

Ide kell még valami bonyodalmat írnom.

Újabb féltékenységi szcénát. Mindenki jöjjön,

a cigánylány, Fiorilla, a török úr, Narciso és a férj!

Máris írom. Az utcán játszódjék a finálé!

Ez a színpad legyen sötét! Ez divat, de nem öröm.

Várjunk inkább, míg kél a hold! Meg is történt. Köszönöm.

(A szín a költő kérése szerint megváltozik.)

III. KÉP

Utca

No. 12. Kórus és Ária

KÖLTŐ

(próza)

Szerelmesek kara.

KÓRUS

Hát éljen a mámor,

ha csók tüze gyújtja,

és érjen el bárhol,

és éljen a vágy!

Hát éljen az élet!

Hát éljen a mámor,

ha csók tüze gyújtja,

és érjen el bárhol,

és éljen a vágy!

Úgy, úgy, és éljen a vágy!

Úgy, úgy, és éljen a vágy!

(Hódolói a „díva” elé tódulnak.)

FIORILLA

(hódolóihoz)

Akit Ámor nem szeret,

menjen tőlem, maradjon ott!

Büszke férfi szíven győzni

nekem íjat ő adott.

Büszke férfi szíven győzni

nekem íjat ő adott.

Nékem íjat ő adott,

nékem íjat ő adott.

(próza)

Egy táncot, uraim!

No. 13. Balett

A HÓDOLÓK TÁNCA

No. 14. Finálé

FIORILLA, ZAIDA, DON NARCISO, TISZT, KÖLTŐ, DON GERONIO, SZELIM

GERONIO

Mindjárt ide jön a nejem!

Ám én sehol nem lelem.

(Elbújik.)

SZELIM

Hova lettél, szép Zaidám?

Hova bújtál? Gyere már!

FIORILLA

Megvagy végre, kedves törököm!

SZELIM

Bájos nimfa!

GERONIO

(rejtekhelyéről)

Jaj, mit látok!

NARCISO

(Óh, Fiorilla!)

GERONIO

(Igazán ő az.)

KÖLTŐ

(a közönséghez)

(Jön a botrány, tessék várni!)

SZELIM

Milyen boldogság önt látni!

ZAIDA

(Újra kezdi, a régi nóta.)

GERONIO

(Ó, az álnok!)

NARCISO

(Ó, a kígyó!)

ZAIDA

(rátámad Szelimre)

Te álnok! Te csalfa!

 Így szeretsz engem?

(Jaj nekem, jaj nekem!)

FIORILLA, ZAIDA, NARCISO,

KÖLTŐ, GERONIO, SZELIM

Jaj!

ZAIDA

Ó, de kár, hogy ez csak ábránd,

és a kínnak nem lesz vége;

és e szívben, és e szívben nem lesz béke!

Ezt már én nem élem túl.

Ezt a szégyent én nem élem túl.

SZELIM

Tudtam jól, hogy ez csak ábránd,

két szép nő a szívem

párja.

ZAIDA

Tudtam én, hogy ez csak ábránd.

NARCISO

Érzem én, hogy ez csak álom.

KÖLTŐ

Ez hiányzott nékem eddig:

ők csinálják én meg írom.

GERONIO

Érzem én, hogy ez csak álom.

SZELIM

Az, ki csalfa, mind megjárja.

Megcsaltam álnokul.

ZAIDA,

Többé el nem hagy a bánat.

Szégyenszemre, szégyenszemre

nagyon megbánthat engem,

mert ezt én nem élem túl,

mert ezt én nem élem túl,

élem túl.

FIORILLA

Szégyenszemre ő így megbánthat,

mert ezt én nem élem túl,

mert ezt én nem élem túl,

élem túl.

NARCISO, GERONIO

Többé el nem hagy a bánat.

Szégyenszemre, szégyenszemre

nagyon megbántott.

Végem rögtön,

mert ezt én nem élem túl,

mert ezt én nem élem túl,

nem élem túl.

KÖLTŐ

Szinte fejbe vágva állnak,

mind a kettő megbutul.

Szinte fejbe vágva állnak,

szinte fejbe vágva állnak,

szinte fejbe vágva állnak,

jó finálé alakul.

Jó finálé készül ám,

az készül ám!

SZELIM

Szégyenem, ezt érzem,

nem élem túl.

mert ezt én nem élem túl,

mert ezt én nem élem túl,

nem élem túl.

ZAIDA

(megvetően Fiorillához)

Jobb, ha elmegy, itt nincsen dolga!

Ez az úr, ez itt a férjem.

FIORILLA

(lenézően)

Csak egy szó, ha kedvem volna,

ez az úr eljönne vélem.

SZELIM

Nagyon kérem, hagyják abba!

NARCISO

Nem is értem, minek hagyja.

Minek hagyja?

GERONIO

Menj a házba gyorsan, gyorsan!

Menj a házba gyorsan haza!

TISZT

(a civakodókat figyelve)

Milyen zaj, micsoda lárma!

KÖLTŐ

Ez a tréfa kitűnő!

ZAIDA

Majd meglátjuk, majd meglátjuk.

FIORILLA

Majd meglátjuk mind a ketten.

ZAIDA

Majd meglátjuk mind a ketten.

FIORILLA

Jobb, ha elmegy, maga csacska.

ZAIDA

Dehogy félek ilyen nőtől,

maga céda, ravasz macska.

FIORILLA

Aki mondja, az a céda.

FIRORILLA, ZAIDA

Közönséges utcalány.

ZAIDA

Mit nem mond? Hogy én egy utcalány?

FIORILLA

Mit mondott? Mit mondott? Hogy én egy céda?

ZAIDA

Te vagy céda, te vagy utcalány!

FIORILLA

Te vagy céda, te vagy macska!

FIORILLA, ZAIDA

Férfiéhes, csélcsap némber!

Mást se tud, csak szája jár.

SZELIM

Hagyják abba! Megállj, és csend legyen!

GRONIO

Ó, de szörnyű! Ó, de rémes!

NARCISO

Kis Fiorilla, hagyjad abba már,

hallgass el! Hiszen ez szégyen!

Legyen vége, legyen béke!

Halkan, halkan! Nem bírom már.

KÖLTŐ

(örvendezik)

Folytassátok! Bravó! Bravissimo!

Üsd, vágd! Jól van, kapjatok hajba!

Ott fenn húzhatod, lenn nyúzhatod!

Harapj, karmolj! Egyre jobb lesz!

Milyen jó lett, micsoda finálé!

Boldog vagyok, hogy én írom.

FIORILLA, ZAIDA, NARCISO, TISZT,

KÖLTŐ, GERONIO, SZELIM

Szél, ha rázza a fákat, és lomb hull,

reccsen, zúg, hajladoz minden ága,

vad viharban, ha mormol a hullám,

csapkod, ver, harsog a tenger árja,

nem oly vad, mint ha férfit óhajtva

hajba kapnak a féltékeny nők.

Nem oly vad, mint ha egyetlen férfiért

hajba kapnak a féltékeny nők,

hajba kapnak a féltékeny nők,

hajba kapnak, hajba kapnak

a féltékeny nők.

Szél, ha rázza a fákat, stb.

Nem! Nem oly vad, mint ha egy férfit óhajtva

hajba kapnak a féltékeny nők.

Nem szól oly vadul, mint ha egy férfiért

hajba kapnak a féltékeny nők.

Nem oly vad, mint a féltékeny nők!

Hajba kapnak a féltékeny nők,

féltékeny nők, féltékeny nők.

HARMADIK FELVONÁS

RECITATIVO

KÖLTŐ az előfüggöny előtt

KÖLTŐ

Most mi legyen a folytatás

ilyen szörnyű zűrzavar után?

Egy biztos csak, hogy kikészült az öreg nagyon.

Hátha tán segíthetek. A fogadóba hívtam őt,

és tőlem vár megoldást.

(A függöny felmegy)

Ám én sötéten látok.

I. KÉP

Kávéház

RECITATIVO

GERONIO

Teljesen végem.

KÖLTŐ

Don Geronio, hát nyugodjon meg végre, …

(húzás a szövegből)

… és felejtsen el minden törököt

és hűtlen asszonyt!

GERONIO

De kedves költő uram, legszívesebben

a falba verném a fejem. Gondoljon csak arra,

milyen vak voltam én, s ő milyen csélcsap!

KÖLTŐ

Hidegvér, az a fontos! No, még egy kortyot!

(A pipogya vén frátert talán a jó bortól

a bátorság megszállja, tettvágyra gerjed.

Jön a török. Jézusmária! Én elbújok, mert félek!)

RECITATIVO

KÖLTŐ, DON GERONIO, SZELIM

(A költő a duett alatt visszatér az írópulthoz.)

SZELIM

Milyen kedvező, hogy önnel

éppen most futok össze!

Mondandóm volna, és fontos, amit mondok.

KÖLTŐ

(Drámai helyzet.)

GERONIO

És én is fontos dolgot közölnék önnel,

de máris.

KÖLTŐ

(Feljegyzem ezt is, nagyon jól kezdett hozzá.

Munkához látok.)

SZELIM

Szabad szólnom?

GERONIO

Csak tessék!

SZELIM

Tán ideülne mellém. Hány éve annak,

hogy Fiorillát ön feleségül vette?

GERONIO

Már közel hat éve. (Hidegvér, Geronio!)

SZELIM

A szerelem, ha múlik, elfárasztja az embert.

GERONIO

Ez így van; bizony én is

elfáradtam nagyon.

SZELIM

Biztos, hogy önnek a házasság már teher.

GERONIO

De milyen teher! Mint a hátamon egy púp.

SZELIM

Engedje meg, hogy segítségére legyek!

Csak a jó szándék vezet.

El tudnám érni, hogy ne legyen fáradt,

s ne legyen gondja.

GERONIO

Ön? Hogyan? Alig értem…

SZELIM

Hallja!

GERONIO

Hát mondja!

No. 15. Kettős

DON GERONIO, SZELIM

SZELIM

Szép szokások vannak nálunk;

török földön, török földön úgy csinálják…

török földön, török földön úgy csinálják:

ha egy házasember unja élte párját,

akkor drága pénzért eladhatja őt.

Ha egy férj megunta párját,

akkor drága pénzért eladhatja őt,

ha a férj megunta párját,

akkor drága pénzért, drága pénzért

eladhatja őt.

GERONIO

Szép szokás, ezt én belátom,

olasz földön, olasz földön más a divat,

olasz földön, olasz földön más a módi.

Ott a férjek megverik a gazdag urat.

Sajnos mindig tönkreverik a vevőt.

Ott a férjek, ott a férjek sajnos mindig

tönkreverik a vevőt.

Ott a férjek, ott a férjek megverik a gazdag urat;

sajnos mindig tönkreverik,

tönkreverik a vevőt.

SZELIM

Finom szokás, nagyon tetszik,

de az első jobbnak látszik.

GERONIO

Nekem, engedje meg, kérem,

jobban megfelel a másik.

SZELIM

Ugyan mért?

GERONIO

Szívesen őrzök

minden ősi, szép szokást.

Merthogy én szívesen őrzök,

szívesen őrzök minden régi, szép szokást.

SZELIM

(Ez az ember nem is balga!

Nagyon ravasz, nagyon ravasz, okos szerzet.)

GERONIO

(Agyam, dolgozz jól, kapj szárnyra!

Maradj bölcs, maradj bölcs és semmi más!

Agyam,

dolgozz jól, kapj szárnyra!)

SZELIM

 (Dolgozz jól!)

GERONIO, SZELIM

(Maradj bölcs, maradj bölcs és semmimás!)

SZELIM

(Agyam, dolgozz jól, adj

…merszet!)

Agyam, dolgozz jól, adj merszet!

GERONIO

(Dolgozz jól, maradj…

…bölcs és semmi más!)

SZELIM

(Bölcs és semmi más!)

Ha Fiorillát ön eladja nekem,

nem kell hosszasan alkudni velem,

minthogy van nekem rengeteg kincsem,

üti markát a tallérból száz, száz, száz, száz, száz,

üti markát a tallérból száz, száz, száz, száz, száz,

üti markát a tallérból száz.

GERONIO

Török uram, ön csalódik nagyon,

nem kell nekem a rengeteg vagyon.

Kincsért, aranyért dehogyis adom,

mert a nejemet megtartom én, én, én, én, én,

mert a nejemet megtartom én, én, én, én, én,

mert a nejemet megtartom én.

SZELIM

(Ördög vinné!) Tán mégis…

GERONIO

Szó se róla!

SZELIM

Ne legyen mérges!

GERONIO

Én mérges? Hát persze!

Én mérges? Hát persze!

Én mérges? Hát persze!

SZELIM

(Balga férj, lám, hogy megjött a mersze!

Majdnem átvert, de én fogom őt.)

GERONIO, SZELIM

(Balga férj, lám, hogy megjött a mersze!

Majdnem átvert, de én fogom őt.

Engem nem fog becsapni,

engem nem fog becsapni, de én becsapom őt.)

Én becsapom őt, de én becsapom őt!

Én becsapom őt! Én őt, én őt!)

SZELIM

Választ kérek.

GERONIO

Szó se róla.

SZELIM

Nincs reményem?

GERONIO

Nincs reménye.

SZELIM

Bárhogy ágál, enyém lesz mégis.

GERONIO

Nem lehet.

SZELIM

Tudok egy módot.

GERONIO

Az mi lenne? Az mi lenne?

SZELIM

Elrabolni.

Kifizetni sose fogom,

kifizetni sose fogom,

hanem össze-vissza verem,

gyorsan tönkreteszem én.

Én, én!

Gyorsan, gyorsan, gyorsan, gyorsan,

gyorsan tönkreteszem én!

Vén pojáca, majd meglátja:

kifizetni sose fogom,

kifizetni sose fogom,

hanem össze-vissza verem,

gyorsan tönkreteszem én,

hanem össze-vissza verem,

gyorsan tönkreteszem én.

GERONIO

Gondolhatna arra mégis,

ott leszek ezúttal én is,

ahogy kapom, visszaadom,

össze-vissza verem én.

Én, én!

Ahogy kapom, visszaadom,

össze-vissza verem én.

Uram, ön lesz agyonverve.

Gondolhatna arra mégis,

ott leszek ezúttal én is,

ahogy kapom, visszaadom,

össze-vissza verem én.

Ahogy kapom, visszaadom,

össze-vissza verem én.

SZELIM

Jövök majd egy hosszú késsel,

jövök majd egy hosszú késsel!

Úgy, úgy, úgy, úgy!

GERONIO

Én egy görbe karddal jövök,

én egy görbe karddal jövök!

Úgy, úgy, úgy, úgy!

SZELIM

Puskám is lesz, legyen résen,

puskám is lesz, legyen résen!

Úgy, úgy, úgy, úgy!

GERONIO
Hogyha ugrál, rögtön lövök,

hogyha ugrál, rögtön lövök!

Úgy, úgy, úgy, úgy!

SZELIM

Milyen öröm! Összetöröm,

hogyha nagyon akarom!

Jó, jó, jó, jó!

GERONIO

Milyen öröm, összetöröm,

hogyha nagyon akarom!

SZELIM

Egy hosszú késsel jövök!

GERONIO

Ha ugrál, rögtön lövök!

SZELIM

Nagy öröm, összetöröm!

GERONIO, SZELIM

Hogyha nagyon akarom,

majd meglátja, összetöröm,!

Milyen öröm, összetöröm,

milyen öröm, összetöröm,

milyen öröm, összetöröm,

hogyha nagyon akarom!

Nem, nem, nem, nem!

Nem, nem, nem, nem!

GERONIO

Szét lesz verve, majd meglátja,

hogyha nagyon akarom,

hogyha nagyon akarom,

hogyha nagyon akarom!

SZELIM

Majd meglátja, összetöröm,

hogyha nagyon akarom,

hogyha nagyon akarom,

hogyha nagyon akarom!

(Más-más irányba távoznak.

A függöny leereszkedik.)

(A Költő recitativója húzva)

II. KÉP

Don Geronio háza

RECITATIVO

FIORILLA

FIORILLA

A szemtelen kis török nőcske

a szeretőmre jogot formál, hogyha tud.

Hallatlan eset! No, de én bosszút állok!

Azt akarom, hogy lássa, mily könnyen győzök,

és hogyha majd keserű poharát fenékig kiissza,

övé lehet Szelim, de csak, ha én adom vissza!

Szolgám üzenetet vitt Szelim nevében;

a fogadóba hívtam, itt lesz.

S majd meglátja, hogy én győzni fogok.

(Belép Zaida.)

RECITATIVO

FIORILLA, ZAIDA, SZELIM

ZAIDA

(Az ajtóban, bizonytalanul)

Bocsánat, nem tudtam…!

FIORILLA

Ó, kérem, kerüljön beljebb!

Én hívtam ide.

ZAIDA

Ön?

FIORILLA

Igen. Szelim is itt lesz néhány perc múlva már.

Nem lenne helyes, ha egyedül csak velem

lenne együtt, s ez előnyömre válnék.

Mindkettőnk előtt jobb, ha őszintén bevallja,

szíve párjának melyikünket akarja.

ZAIDA

Ő jog szerint az enyém.

Azon kívül ön férjes, nem gondol erre?

FIORILLA

Mit se számít! Nincs gondom másra, csak szerelemre.

ZAIDA

(Meglátja a közeledő Szelimet.)

No de ő jön itt épp!

(Elrejtőzik.)

SZELIM

(Azt hiszi, észrevétlenül közeledik Fiorillához.)

Szívemből örülök, hogy egyedül találom,

drága Fiorilla. Hát végre itt a perc

megbeszélni mindent!

FIORILLA

Még mást is talál itt bent,

annak még jobban örül,

csak nézzen jobban körül!

ZAIDA
(Előlép.)

Te hűtlen!

SZELIM

Te vagy az? Te itt vagy? Hogy kerülsz ide?

ZAIDA

Én kérdem tőled.

FIORILLA

Én hívtam őt ide azért, hogy ön itt adjon választ,

mondja meg: kettőnk közül melyikünket választ?

Döntse el hát!

ZAIDA

No, szóljon!

SZELIM

Cseppet sem egyszerű a válasz.

ZAIDA

Áruló! Most már értem!

(sértetten, könnyek közt.)

Megalázni a gyengét… Ön megnyerte a játszmát.

(Indul.)

SZELIM

Nem, nem!

(Zaida után indul.)

FIORILLA

Hát menjen vele! Mit vár még?

SZELIM

A szívem rögtön megszakad!

Szeretem mind a két lányt.

FIORILLA

Csak menjen, csak menjen! Ön nem méltó hozzám.

SZELIM

(Fiorillához, megjátszva)

Így állunk? Elküld innen? Hát jó! Elmegyek hát.

FIORILLA

Nem én küldöm; ön döntött.

SZELIM

Ég önnel! (Hát menni hagy?)

FIORILLA

(Ő elhagy? Én árva!)

SZELIM

(Még gondolkoznom kell.)

FIORILLA

Agyő! Ég áldja!

KÖLTŐ

(próza)

Pillanat türelmet! Még egy duett következik.

No. 16. Kettős

FIORILLA, SZELIM

SZELIM

(Távozófélben, maga elé)

Ne hidd el a nőnek,

hogy a szerelme oly nagy!

Megbántódik semmiért,

a csacska, a csacska azt mondja,

hogy elhagy.

Felgyúl szíve lángja,

de gyorsan megbánja,

de gyorsan megbánja,

elhamvad a láng.

FIORILLA

Ne hidd el a férfinek,

hogy hű lesz a csélcsap!

Azt mondja, csak érted él,

de szerelme nem tart,

nem, elszáll egy szép nap!

Mint nyáron a szellő,

oly könnyű, oly könnyű, lengő,

feltámad, s elszáll.

SZELIM

Téved ön, ha engem vádol!

Férfiszó nem száll a szélbe.

FIORILLA

Látom én, hogy másért lángol,

s úgy tesz, mintha értem égne.

SZELIM

És, ha téved?

FIORILLA

Hallgasson, hűtlen!

SZELIM

Egy szót csak!

FIORILLA

Nem, nem, nem.

SZELIM

Hallgasson meg!

FIORILLA

Nálunk itthon,

olasz földön ilyen érzés

minden, csak nem szerelem.

Nem, nem!

SZELIM

(haragosan)

Nálunk otthon,

török földön ilyen érzés

minden, csak nem szerelem.

FIORILLA

Olasz földön ilyen érzés

minden, csak nem szerelem,

minden, csak nem szerelem.

Nálunk nem, nem, nem, nem,

olasz földön, higgyen nekem,

nem, nem, nem, ilyen érzés

nem szerelem, nem bizony,

az ilyen érzés, az nem szerelem.

SZELIM

Nálunk otthon ilyen érzés

minden, csak nem szerelem,

nem, minden csak nem szerelem.

Ilyen érzés nálunk otthon nem,

nem, nem, nem, ez más, nem szerelem.

FIORILLA

(Hogyha így beszélek, vége,

elhagy és nem látom már!

Taktikának jobb a béke,

tán egy jó szavamra vár.)

SZELIM

(Hogyha így beszélek, vége,

elhagy és nem látom már!

Taktikának jobb a béke,

tán egy jó szavamra vár.)

(esdekelve)

Bárcsak… Bárcsak remélni mernék.

FIORILLA

(megindultan)

Bárcsak… Bárcsak feledni tudnék!

SZELIM

Bocsásson meg!

FIORILLA

Mit képzel!

SZELIM

E kéz…

FIORILLA

Mit képzel!

SZELIM

Egyetlenem, bocsáss meg!

FIORILLA

(gyöngéden)

Megjavul, ugye? Megjavul, ugye?

SZELIM

Imádlak! Imádlak!

FIORILLA

(örömmel)

Örökké hű lesz? Örökké hű lesz?

SZELIM

Míg csak élek.

FIORILLA, SZELIM

(kitörő örömmel, gyöngéden)

Enyém hát szerelmed,

megbízom tebenned!

Úgy várlak, imádlak,

ne hagyj el soha!

Te drága, csak véled

lesz boldog az élet.

A hűség, a béke

ne tűnjön tova!

FIORILLA

Te drága, csak véled

lesz boldog az élet.

SZELIM

Te drága, csak véled

lesz boldog az élet.

A hűség, a béke

ne tűnjön el tőlünk,

ne tűnjön tova!

FIORILLA

A hűség, a béke

ne tűnjön el tőlünk!

Sose tűnjön…

FIORILLA, SZELIM

… a béke, a hűség,

a béke ne tűnjön tova!

SZELIM

Ne tűnjön a béke, ne tűnjön a hűség,

a béke, a hűség ne tűnjön tova!

FIORILLA, SZELIM

Ne tűnjön tova!

A béke, a hűség

ne tűnjön tova,

a béke, a hűség

ne tűnjön tova,

ne hagyj el soha,

ne hagyj el soha,

ne hagyj el soha!

(Két irányban távoznak.

Függöny.)

RECITATIVO

DON NARCISO, KÖLTŐ, DON GERONIO

KÖLTŐ

(…)

Don Geronio! Don Geronio!

GERONIO

Mi a baj?

KÖLTŐ

Nagy hírem van!

GERONIO

No, mondja már!

KÖLTŐ

Egy kis szöktetés készül.

Jó lesz, ha vigyáz!

GERONIO

Honnan vesz? Ez lehetetlen!

NARCISO

(rejtekhelyről)

(Hogy Fiorilla szökni akar?

Hálátlan lélek! Hisz’ tudja, hogy szeretem!)

KÖLTŐ

Álarcosbált rendezünk az éjjel

a török úrnak. Fiorilla jelmezben megy oda;

Szelim ott rá akarja beszélni,

hogy szökjenek meg együtt.

NARCISO

(Mit hallok!)

GERONIO

Elhagy engem? Ó, szegény árva!

KÖLTŐ

Én aztán Zaidának elmondtam mindent.

Ravasz voltam, még elárultam azt is,

milyen jelmezt ölt Fiorilla.

A szép Zaida ugyanazt veszi fel,

s egyformák lesznek.

Ön is jöjjön, és öltözzön fel török úrnak!

GERONIO

És aztán?

KÖLTŐ

Ön szökteti majd meg

azt a hűtlen Fiorillát.

GERONIO

Már értem, és futok,

egy percet se vesztsek!

(Indulna, de a költő visszatartja.)

KÖLTŐ

Ó, nem kell futni,

a török mindig utolsónak jön!

Induljon gyorsan, és szerezzen egy szép

törökjelmezt!

GERONIO

Már megyek!

KÖLTŐ

(Ezt megkavartam szépen.)

RECITATIVO

DON NARCISO

NARCISO

Megértettem mindent. Nem nézem tétlen,

elmegyek én erre a jelmezbálra.

Óh, hűtlen asszony, vállalok érted mindent,

hogy a bálról mással ne szökhess és engem el ne hagyj,

hogy változatlan áhítattal imádjam a hűtlenséged!

No. 17. Ária

DON NARCISO

NARCISO

Én foglak elrabolni,

eljövök majd teérted.

Te gyógyítsd meg

lázas szívem búját,

mert nekem boldogságot

senki más nem ád,

mert nekem boldogságot,

azt senki más nem ád.

Nem vágyom én, jaj,

nem vágyom én,

nem vágyom másra,

csak terád, csak rád.

Szívem búját gyógyítsd meg,

kegyetlen, szép szerelmem,

ne bánts, ne kínozz engem,

el ne menj, ó, jaj!

A kedves arcú Ámor

tán még ez egyszer megszán,

és engedelmes lesz tán

az én szerelmesem.

Jöjj, szép reménység hozzám,

és boldogságot hozz rám,

add vissza őt nekem!

A tettvágy, az buzdít a jóra,

majd meglátsz, ha eljő az óra!

Én elviszlek, én nem hagylak el

már soha. Ó, nem!

Én nem hagylak el, egyetlenem,

elviszlek én, nem hagylak többé már,

nem, nem, nem hagylak el soha,

nem hagylak el, nem hagylak el.

(A függöny fölmegy.)

III. kép

Bálterem

No. 18. Kórus és Fiorilla

FIORILLA és KÍSÉRET

KÓRUS

Mind boldogságra vágyunk,

a jókedv életcél,

de boldogság és jókedv

csak Ámor által él,

de boldogság és jókedv

csak Ámor által él.

FIORILLA

Ha esti szellő csókja

egy lengő szirmot ér,

a lepke és a rózsa

azt teszik, mit a szél.

A lepke és a rózsa,

szirmok és lenge szél

mind szomjasak a csókra,

mind csak a vágynak él.

KÓRUS

Mert boldogság és jókedv,

mert boldogság és jókedv,

mert boldogság és jókedv

csak Ámor által él.

FIORILLA

Szép tavasz fénye lángol,

elfut a zordon tél,

lomb puha zöldje táncol,

az erdő újra él;

a nap csókjától éled

a rét, és a fű kikél,

a rét, a lomb, a fűszál

mind csókra csókot kér.

KÓRUS

A boldogság és jókedv

csak Ámor által él.

A boldogság és jókedv

csak Ámor által él.

A boldogság és jókedv

csak Ámor által él.

RECITATIVO

FIORILLA, DON NARCISO

FIORILLA

(jelmezben)

Hol van Szelim? Nem találom.

Itt rengetegen vannak, sehol nem látom őt.

Hol leljek rá?

NARCISO

Ez itt Fiorilla!

FIORILLA

Ej, úgy látszik, hogy ez ő! Szelim…!

NARCISO

Fiorilla!

FIORILLA

Már régóta várom, hol késett?

NARCISO

Megbocsásson!

FIORILLA

Nyújtsa a karját, és sétálgassunk egy kissé!

No. 19.  Keringő

A VENDÉGEK TÁNCA

RECITATIVO

ZAIDA, SZELIM

(Zaida érkezi,k a nyomában Szelim, mindketten ugyanolyan jelmezben, mint Fiorilla és Narciso.)

SZELIM

Én bájos Fiorillám, mért nem szól hozzám?

Azért haragszik, drága, mivel késtem egy kissé?

De a maskarák megfogtak, utamat állták.

ZAIDA

Én nem szeretek várni. Aki jellem, az pontos.

SZELIM

Ez így van, de kérem, Fiorilla…

ZAIDA

(Ez az álnok! Majd’ szétvet a méreg!)

SZELIM

Nyújtsa a karját, és sétáljunk egy kissé!

KERINGŐ

Táncolják a vendégek

RECITATIVO

DON GERONIO

GERONIO

Nézzenek rám, mert elsőbálos vagyok,

még maskarát is vettem.

Úgy kellett nekem! Átkozott öregember,

hogy megjártam a késői szerelemmel!

(Geronio meglátja Fiorillát és Narcisót, akik ugyanolyanok, mint Zaida és Szelim.)

Ej, mit látok! Fiorilla Szelimmel együtt jött a bálra!

Mi a szösz, jól látok? Ott jön egy másik Szelim,

és vele van egy másik Fiorilla…

Két teljesen egyforma nő…

Melyik ő, és melyikük nem ő?

No. 20. Ötös

FIORILLA, ZAIDA, DON NARCISO, SZELIM, DON GERONIO 

GERONIO

Furcsa helyzet, furcsa helyzet, meg kell hagyni!

Nem tudom, hogy melyik nő a házastársam.

Azt a turbánt is kétszer láttam…

Melyik ő? Melyik ő?

NARCISO

Innen én nem megyek el,

csak, hogyha elvihetlek téged.

ZAIDA

Nem is vártam, hogy a sorsom

ilyen jót hoz, ilyen szépet,

ilyen jót hoz, ilyen szépet.

GERONIO

Melyik nő a házastársam?

Honnan tudjam, melyik ő?

SZELIM

Gyere hát Törökországba,

hol a férjed leszek én,

igen a férjed leszek én!

FIORILLA

Veled menni szívem vágya,

oda mégse megyek én.

Veled lenni, szívem vágya,

oda mégse megyek én, oda mégse megyek én.

GERONIO

Furcsa helyzet, meg kell hagyni,

nem is sejtem, ki a párom;

török kétszer, asszony kétszer,

ki a nőm, nem tudom én.

Furcsa helyzet, meg kell hagyni,

nem tudom, hogy melyik nő a párom.

FIORILLA, ZAIDA, NARCISO, SZELIM

(Add, hogy Ámor mellettem álljon,

és még ma éjjel célhoz érjek!)

GERONIO

Nagyon szégyellhetem magam,

szinte elakad a szavam,

csuda buta lett a fejem,

nem ismerem meg a nejem,

nem ismerem meg a nejem;

honnan tudjam, melyik ő?

ZAIDA, NARCISO

Arra vágyom, hogy véled éljek,

csak véled, csak véled.

FIORILLA

Csak arra vágyom, hogy

véled éljek, csak véled!

SZELIM

És ezen túl csak véled éljek,

csak véled.

FIORILLA, ZAIDA, NARCISO

Minden vágyam csak te vagy,

te vagy.

SZELIM

Vágyam te vagy, te vagy.

FIORILLA, ZAIDA, NARCISO

Minden vágyam csak te vagy.

GERONIO

Nagyon szégyellhetem magam,

honnan tudjam, te ki vagy?

FIORILLA

Vágyam csak te vagy,

te vagy, te vagy.

ZAIDA, NARCISO, SZELIM

Az csak te vagy, az csak te vagy,

te vagy, te vagy.

GERONIO

És te ki vagy? Te ki vagy?

Te vagy te vagy?

NARCISO, SZELIM

Így hát most elmegyünk.

GERONIO

Elhagynak csúfosan.

FIORILLA, ZAIDA

No, jó! Most menjünk!

GERONIO

Bárcsak ne látnék!

FIORILLA, ZAIDA, NARCISO

Hát menjünk!

GERONIO

Mennek már. Állj meg! Állj meg!

Itt marad.

SZELIM

Ki beszél hozzám? Mit akar tőlem?

ZAIDA

Önt úgysem értjük; én sem meg ő sem.

NARCISO

Ez itt a férje, siessünk végre!

FIORILLA

Most értem végre, itt van a férjem.

GERONIO

Nem mentek innen,

maradtok itt benn!

Jó hitves párom,

keresem én,

majd megtalálom,

itt van szegény.

FIORILLA, ZAIDA

Hol van a párja?

FIORILLA, ZAIDA, NARCISO, SZELIM

Tán nincsen észnél.

FIORILLA, ZAIDA

Hol van a párja?

FIORILLA, ZAIDA, NARCISO, SZELIM

Tán nincsen észnél.

GERONIO

Hol van a párom? Hol van a párom?

Hol van a párom?

Hol van a párom?

KÓRUS

Épp  nincsen kéznél.

GERONIO

Máshol találom, hol leljek rá?

Várjunk! Állj, csak a testemen át!

FIORILLA, ZAIDA, NARCISO, SZELIM, KÓRUS

Máshol találja,

ott lelhet rá.

FIORILLA

Ha a vénség minden tudna,

ez a terv kátyúba jutna.

Gyere, csendben menjünk innen,

mielőtt kitör a baj!

Csendben, halkan,

mert itt rögtön nagy lesz a baj!

ZAIDA

Ha a vénség minden tudna,

ez a terv kátyúba jutna.

Csendben, csendben menjünk innen,

mielőtt kitör a baj!

Csendben, halkan,

mielőtt még kitör a baj!

FIORILLA

Csendben, halkan!

Kitör a baj!

NARCISO

Ha a vénség minden tudna,

ez a terv kátyúba jutna.

Gyere, csendben menjünk innen,

mielőtt nagy lesz a baj!

Csendben, halkan,

mielőtt még nagy lesz a baj!

ZAIDA

Csendben, halkan!

Nagy lesz a baj!

SZELIM

Ha a vénség minden tudna,

ez a terv kátyúba jutna.

Gyere, csendben menjünk innen,

mielőtt nagy lesz a baj!

GERONIO

Török ember, aljas féreg,

engem majd’ felvet a méreg!

SZELIM

Csendben, halkan!

NARCISO

Csendben, halkan!

GERONIO

De most csend, mert én beszélek,

aki mukkan, annak jaj!

KÓRUS

Tűnjön el innen,

mert meg őrjít ez a zaj!

FIORILLA, ZAIDA, NARCISO, SZELIM

Gyere, csendben menjünk innen,

mielőtt kitör a baj!

Gyere, csendben menjünk innen,

mielőtt kitör a baj!

GERONIO

Török ember, aljas féreg,

engem majd’ felvet a méreg!

Török ember, aljas féreg,

engem majd’ felvet a méreg!

FIORILLA

Csendben, halkan, mielőtt kitör a baj!

NARCISO, SZELIM

Csendben, halkan, mielőtt kitör a baj!

GERONIO

Török ember, aljas

féreg!

FIORILLA, ZAIDA, NARCISO, SZELIM

Csendben!

GERONIO

Török ember, aljas

féreg!

FIORILLA, ZAIDA, NARCISO, SZELIM

Halkan!

Bolond szegény, azt kell hinnem,

jobb lesz gyorsan tűnni innen4

Bolond szegény, azt kell hinnem,

jobb lesz gyorsan köddé válni,

meg kell fogni, útját állni!

(Érted élek, történjen bármi!)

Meg kell fogni, útját állni!

(érted élek, történjen bármi.)

GERONIO

Végre szólok! EJ, még mit nem!

Nem fog senki eltűnni innen!

Nem fog senki menni innen,

köddé válni, utamba állni!

Hol a párom? Bosszút állni!

Hol a párom? Bosszút állni!

Hol a párom? Bosszút állni!

Hol a párom? Hol a párom?

FIORILLA, ZAIDA, NARCISO

Szedje össze szédült fejét!

Sem itt, sem ott nincs a párja,

nem találja itt a nejét!

Megáll az ész, menjen már!

De nem találja itt a nejét,

megáll az ész, menjen már!

GERONIO

Nagyon kérem, hagyjon szólni!

Nagyon kérem, hagyjon szólni!

Ez a párom, az a párom,

ez a párom, az a párom?

Nagyon kérem, hagyjon szólni!

Ez a párom, az a párom?

Ez se, az se, nem találom.

Fejem szédül, nagyon fáj!

SZELIM

Szedje össze szédült fejét!

Itt se, ott se volt a párja!

Nincsen észnél, hallja kérem,

hagyja abba, menjen már!

Ön azt se tudja, melyik ő,

no, hagyja abba, menjen már!

KÓRUS

Nincsen észnél, hallja kérem,

hagyja abba, menjen már!

Ön azt se tudja, ki a párja,

hagyja abba, menjen már!

GERONIO

Hol a párom,

hol a párom

hol a párom, hol a párom?

Ez a párom, az a párom?

Fejem szédül, nagyon fáj.

FIORILLA, ZAIDA, NARCISO, SZELIM

Nem találja itt a párját,

hagyja abba, menjen már!

KÓRUS

De hagyja abba, menjen már!

GERONIO

Hol a párom,

hol a párom

hol a párom, hol a párom?

Ez a párom, az a párom?

Fejem szédül, nagyon fáj.

Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj!

Fejem szédül, nagyon fáj!

FIORILLA, ZAIDA, NARCISO, SZELIM

Nem találja itt a párját,

hagyja abba, menjen már,

de gyorsan már, de gyorsan már!

Hagyja abba, menjen már!

KÓRUS

De hagyja abba, menjen már,

de gyorsan már, de gyorsan már!

Hagyja abba, menjen már!

(Mindenki távozik, Geronio kétségbeesve néz utánuk.)

Függöny

RECITATIVO

KÖLTŐ, FIORILLA

KÖLTŐ

Ez jó volt! Micsoda zűrzavar!

Igazán nem is vártam, a fejem beleszédül.

Kedves nézők, az élet néha jobban megold mindent,

mint bármely ügyes költő.

(Fiorilla közeledik.)

Óh, donna Fiorilla, örülök, hogy még egyszer látom!

Fogadja hálám, nagyon jól játszott, köszönöm szépen.

Most búcsúzom, mert véget ér ez a játék,

de tovább folytatódik az élet!

A török várja, ég önnel! Még mielőtt a nap kél,

indulni kell.

FIORILLA

(sértődötten)

Nem! Minek néz engem? Ezt nem játszom tovább.

Jól meggondoltam mindent, más vagyok én,

mint amilyennek ön megformált, egy ennyire

tisztességes asszonyt! Nem, nekem ez nem való.

A szerepet visszaadom.

(Geronio, aki kihallgatta, megöleli.)

A jó Don Geronio mintaférj, éppen a legszebb férfikorban.

Oly szépen élünk együtt, mint párjával a gerle.

(És nagyon gazdag…)

S mert nem megyek el mással, és engedelmes leszek,

(Előlép Don Narciso.)

ő megengedi nékem, hogy egyetlenegy hódolót megtartsak.

Don Narcisót, aki oly híven búsul.

KÖLTŐ

(Csalódottan)

Mit szólnak ehhez? A vígjátékom

teljesen csődbe jutott. Kár volna újrakezdeni,

önök se bírnák ki újra.

Az lett, amit éppen nem akartam:

divatjamúlt szokványos, régi opera.

Valamit kell tennem. Töröm a fejem.

Én bizony nem láttam az erdőt a fáktól!

Megvan már! Jöjjenek velem!

A kikötőben álla bárka,

a török elbúcsúzik Itáliától.

(Tapsol, a függöny felmegy.)

IV. kép

Kikötő – mint az I. felvonásban

No. 21. Finálé

FIORILLA, ZAIDA, DON NARCISO, TISZT,

KÖLTŐ, DON GERONIO, SZELIM, KÓRUS

KÓRUS

Ringasd, tenger, el a bárkát,

óvja ég, és jó szél hajtsa

azt, ki elmegy rajta,

míg az otthoni partra ér,

míg az otthoni partra ér!

SZELIM

Szép Itália, elhagylak téged,

bár itt boldog voltam én.

Szívem mélyén őrzöm a képed,

mely a sírig bennem él,

mely a sírig bennem él.

ZAIDA

Lám, Fiorilla, lám, Fiorilla s Don Geronio,

milyen nagy az egyetértés!

KÖLTŐ

Vissza, vissza! Más a vége!

Nem ilyen egyszerű a kérdés!

(Mind körülveszik a kétségbeesett Költőt.)

ZAIDA, SZELIM

Minden embert hagyjon kérem,

hogy a kedve szerint éljen!

NARCISO

Önnek megköszönjük szépen,

hogy a játék létrejött.

ZAIDA, NARCISO, KÖLTŐ, GERONIO

Búcsúztatjuk a törököt.

ZAIDA, SZELIM

Búcsúzunk most, kedves nézők.

FIORILLA, GERONIO

Kérjük, legyenek elnézők!

KÖLTŐ

Mióta e tréfát írták,

elmúlt néhány emberöltő.

Az, ki írta, az a költő,

az, nem én, nem én vagyok.

Minden jó, ha jó a vége,

nékem megbocsássatok!

(A Költő jó képet vág a vesztett játszmához, és a többekkel énekel.)

FIORILLA, ZAIDA, DON NARCISO, TISZT,

KÖLTŐ, DON GERONIO, SZELIM, KÓRUS

Ha szerelem éltet,

csak úgy szép az élet.

Ha valaki téved,

azt felejtsük el!

Ki nem fél a vágytól,

azt szeretni kell,

azt szeretni kell.

KÓRUS

Ha szerelem éltet,

csak úgy szép az élet,

s ha valaki téved,

azt felejtsük el!

FIORILLA, ZAIDA, DON NARCISO, TISZT,

KÖLTŐ, DON GERONIO, SZELIM

S ha valaki téved,

azt felejtsük el!

Ki nem fél a vágytól, ki nem fél a vágytól,

nem fél, azt szeretni kell!

Hát élvezzék bátran,

mit életük ad,

s ha tetszett a játék,

úgy tapsoljanak,

úgy tapsoljanak,

úgy tapsoljanak,

úgy tapsoljanak!

KÓRUS

Azt, ki nem fél a vágytól,

mert azt szeretni kell!

Hát élvezzék bátran,

mit életük ad,

s ha tetszett a játék,

úgy tapsoljanak,

úgy tapsoljanak,

úgy tapsoljanak,

úgy tapsoljanak!

(Szelim és Zaida a többiek és a cigányok üdvkoszorúja közepette hajóra szállnak.

A függöny leereszkedik.)