Haydn – Goldoni: ÉLET A HOLDON (Il mondo della Luna)

ÉLET A HOLDON

Szövegét írta

Carlo Goldoni

Fordította

Csákovics Lajos

Zenéjét szerezte

Joseph Haydn

SZEREPLŐK:

ECCLITICO, álasztrológus

ERNESTO, nemes úrfi

BUONAFEDE, gazdag polgár

CLARICE, előbbi lánya

FLAMINIA, másik lánya

LISETTA, Buonafede szobalánya

CECCO, Ernesto szolgája

Ecclitico tanítványai, lovagok, apródok, szolgák, a Hold népe

Ősbemutató: 1777. augusztus 3., Eszterháza

ELSŐ FELVONÁS

 

Első jelenet

(Holdas éj, csillagos égbolt. Terasz Ecclitico házának tetején. Középen torony vagy csillagvizsgáló és két állványon egy nagy távcső.

Négy lámpa világítja meg a teraszt.

Ecclitico és négy tanítvány.)

1a - Kórus

ECCLITICO, DIÁKOK

Jöjj, Hold, kegyes úrnő,

te, Nap kecses húga,

hintsd fényedet újra,

hadd áradjon szét!

Vesd félre a fátylad,

óh, tárd fel az orcád,

hadd lássuk, ki szórt ránk

ily tündöklő fényt!

A fátylat vesd félre,

hadd láthassuk végre,

hogy orcád mily szép!

A fátylat vesd félre,

hadd láthassuk végre,

mit elrejtesz még,

mit elrejtesz még,

mit elrejtesz még!

(…)

(Fogják a távcsövet, a csillagvizsgálóhoz viszik,

a cső vége kikandikál a torony csúcsán.)

Recitativo

ECCLITTICO
Óh, milyen boldog ember,

aki együgyűségénél fogva

bármilyen mesét meg tud enni!

S mily remek mesterség csalónak lenni!

Van, ki befektetni csalja ki a pénzük,

van, ki kincseket ígér,

más titkot ad el pénzért,

van, ki kártyát vetve jósol,

és horoszkópot állít,

vagy gagyit árul drágán…

A mafla népet nagy öröm lóvá tenni!

Nagyszerű mesterség csalónak lenni!

Nos, ami engem illet,

én csillagjósnak álltam,

sokszor jégre vittem maflát és bölcset,

alapelvem: „Az időt haszonnal töltsed!”

Itt van egy újabb ostoba paprikajancsi:

igen, ő Buonafede,

oly bárgyú őkegyelme,

hogy nekem mindent elhisz,

ki is használom őt, ahogy csak lehet:

trükkös masinám fej majd a marhától tejet!

Második jelenet

(Buonafede, előbbi)

Recitativo

BUONAFEDE

Zavarom tán?

ECCLITICO

Nem, dehogy! Jöjjön bátran!

BUONAFEDE
Drága signor Ecclitico,

Szabad tudnom, miről elmélkedett?

ECCLITICO

Komoly kérdések kötnek le most éppen:

izgat a titkos vonzás,

mely összetartja csillagaink közt

a mennyei rendszert,

a Göncölszekér rúdját balra húzza,

az Oroszlánt a Baktól távol tartja,

s görbén sosem áll a Kiskutya farka!

BUONAFED

Roppant érdekes kérdés!

Az asztrológia régi kedvtelésem,

s ez tényleg becses téma…

Ám ami engem érdekel, megmondom:

azt volna tudni jó, mi van a Holdon?

ECCLITICO

A Hold, kérem, áttetsző égitest,

mely a napsugár fényét szórja vissza;

ám ez a szép, gömbölyű test belül üreges;

tudja Ön, mi van bent? Egy másik világ!

BUONAFEDE

Mit nem mond uraságod!

Egy világ volna benne?

És mik azok a foltok,

amik látszanak innen szabad szemmel?

Nagyanyám egykor régen

nekem úgy magyarázta,

hogy azok ott a Holdnak szeme és a szája.

ECCLITICO

Nevetséges, ugyan kérem!

A foltok domborzati képletek:

dombok, hegyek, völgyek.

De másmilyen ott a kő is,

minden egészen más, máshogyan

viselkednek ottfenn a dolgok,

a szikla mint a szivacs

annyira lágy és puha,

és rugalmas a talaj, emeli a lábat,

aki naphosszat járkál, még el sem fárad.

BUONAFEDE

Valódi csoda!

De mondja, kedves uram,

honnan juthatott kegyed,

ilyen felfedezésre?

ECCLITICO

A teleszkópom révén,

a felszínen kívül messzelátóm

a Holdnak közepébe is hagy belelátnom.

Ezzel nem csupán sziklát,

városokat is látni,

minden teret és házat, mindenik embert!

És távcsövemnek hála,

láthatni azt is, ha éppen arra vágyna,

ott fönt a hölgyek hogyan bújnak ágyba!

BUONAFEDE           

Milyen nagyszerű eszköz!

De mondja, volna mód,

Ecclitico barátom,

a távcsövével ezt nekem is látnom?

ECCLITICO

Miért ne? Habár

e látványban e percig nekem volt csak részem,

Önnek megengedem, hogy belenézzen!

BUONAFEDE

Igazán kedves Öntől, lekötelez,

s higgye el, hogy a hála bőkezű lesz!

(…)

Harmadik jelenet

(A diákok kilépnek a csillagvizsgálóból,

meghajolnak Buonafede felé)

2 – Kórus

BUONAFEDE

Láthatom! Végre, végre!

NÉGY DIÁK

Mily nagy szerencse érte!

Önt nagy szerencse érte:

a csőbe belenézve

majd felpezseg a vére,

oly nagy csoda, mit lát!

BUONAFEDE

Oly hálás vagyok érte;

ez ám a boldogság!

NÉGY DIÁK

Ön éles eszű ember,

Ön bölcs, az esze vág!

Bölcs, az esze vág!

Már útmutatás nem kell,

mert érti, amit lát!

(Távoznak)

BUONAFEDE

Én hálát adok érte;

vár rám a boldogság!

(Belép a fülkébe)

ECCLITICO

Megnyúlik majd a képe,

ha folytatom tovább!

Recitativo

(…)

ECCLITICO

Mennyi ostoba ember

vesz hamis messzelátót,

s elhiszi azt, hogy színigazat lát,

pedig itt hever lent az igazság.

Egyre csak azzal foglalkoznak,

mi folyik másutt,

pedig nem kell távcső, hogy önmagunk meglássuk!

(A távcső végéhez közeledni látni egy kivilágított gépezetet, amelyben figurák mozognak.)

3a – Intermezzo

Recitativo

(…)

BUONAFEDE

Drága signor Ecclitico,

milyen nagyszerű élmény!

Szívből megköszönöm, fogadja hálám,

s tegye el ezt az erszényt!

ECCLITICO

Óh, hova gondol!

BUONAFEDE

Ej, tegye zsebre! Ugyan, ez a legkevesebb!

ECCLITICO

Legyen kedve szerint; megköszönöm.

BUONAFEDE

És holnap jönnék újra!

ECCLITICO

Nagy örömmel várom!

BUONAFEDE

Az egyszer biztos, hogy ez remek műszer!

Hogy én ott miket láttam…! Megteltem tűzzel!

4 – Ária

BUONAFEDE

Volt egy aggastyán s egy lányka,

aki csókolta vén kedvesét!

Majd egy férj, ki képen vágta,

s bottal elverte hűtlen nejét!

Majd egy megcsalt asszonyt láttam,

ki egy ifjat kerget lázban, égő vágyban,

de az mással van az ágyban…

Juj! Ilyen mókát még nem láttam!

Milyen földöntúli élmény,

ha belátsz a Hold alá,

ha belátsz a Hold alá!

Minden percét újraélném,

oly nagy kedvem volna rá,

oly nagy kedvem volna rá!

Minden percét újraélném,

oly nagy kedvem volna rá,

oly nagy kedvem volna rá,

oly nagy kedvem volna rá,

oly nagy kedvem volna rá!

Jött a férj és jól elverte,

megruházta a bővérű asszonyt…

Míg a bácsi ölbe vette,

s átölelte az ifjú menyasszonyt…

Néz a megcsalt nő csak vágyban,

hogy a szerelmese mással van az ágyban,

hogy az mással van az ágyban!

Milyen földöntúli élmény,

ha belátsz a Hold alá!

Minden percét újraélném,

oly nagy kedvem volna rá,

oly nagy kedvem volna rá!

Volt egy aggastyán egy lánnyal…

Volt egy férj egy nagy husánggal…

Volt egy megcsalt nő nagy vággyal,

s üres ággyal!

Uramisten, ez nagyon tetszett!

Mennyei percek!

Bravó, bravó, bravó, bravó!

Milyen földöntúli élmény,

ha belátsz a Hold alá,

ha belátsz a Hold alá!

Minden percét újraélném,

oly nagy kedvem volna rá,

oly nagy kedvem volna rá!

Minden percét újraélném,

oly nagy kedvem volna rá,

oly nagy kedvem volna rá,

oly nagy kedvem volna rá!

(Távozik)

Negyedik jelenet

(Ecclitico, majd Ernesto és Meccs)

Recitativo

ECCLITICO

Engem csöppet sem érdekel, van-e pénze,

nem is arra vadászom,

de a lánya egy szépség,

akit rendkívül féltékenyen őriz;

tán elnyerhetem mégis, lehetek vő is!

ERNESTO

Barátom, jó hogy látom!

ECCLITICO

Megtisztel uraságod.

CECCO

Fejet hajtok a mennyei Hold titkára előtt.

ECCLITICO

Aki hülye, már az is marad…

ERNESTO

Az imént Buonafede urat láttam,

amint távozott innen. Ismerik egymást?

ECCLITICO

Barátok vagyunk, kérem,

nagyon érdekli becses mesterségem.

Van egy gyönyörű szép lánya.

ERNESTO

Van neki kettő.

CECCO

Sőt, nekem úgy tűnik,

a szobalánnyal együtt három van.

ERNESTO

Én Flaminiáért égek.

ECCLITICO

És én Claricét imádom.

CECCO

Engem Lisetta miatt ifjan ér halálom!

ERNESTO

Megkértem atyjától, de

az visszautasított.

ECCLTICO

Mert úgy tervezte el, hogy mindkét lányát

egy nagyherceghez adja.

CECCO

De hisz akkor

a szobalány kezét egy báró kapja!

ECCLITICO

Szerelmét Flaminia viszonozza?

ERNESTO

A szíve csak értem ég.

CECCO

Lisettát vonzza

a nyers férfierő, megőrül értem!

ECCLITICO

Clarice is megszeretett engem.

Megszabadítsuk őket

ettől a vén bolondtól?

ERNESTO

Nincs mire várnunk!

ECCLITICO

Csak kövessenek bátran; munkához látunk!

CECCO

Ön nagyszerű lesz majd közvetítőnek!

ECCLITICO

Hogyan állnak a pénzzel?

ERNESTO

Hogyha pénz kell, kiüríttetem a kincstárt.

CECCO

Én felajánlom a teljes havi bérem.

ECCLITICO

Hát kezdjük! Egy csodákra képes

műszerészem van már. Segítsége révén

és a magam furfangjával

jó signor Buonafede, ez a vén hólyag,

maga adja majd át mindhárom hölgyet.

CECCO

De jó lesz!

ERNESTO

Hogy érjük el?

ECCLITICO

Menjünk csak sorban!

Tegyék azt, amit mondok!

Most csak egy dolog kell: hozzanak pénzt;

nem csalódhatnak bennem, a tervem kész!

No. 5 – Ária

ECCLITICO

Most már csak egy kis pénz kell,

és némi józanésszel

a célhoz könnyen érsz el;

ezt így megértik tán.

Most már csak egy kis pénz kell,

és némi józanésszel

a célhoz könnyen érsz el;

ezt így megértik tán.

És nem csalódnak bennem,

így, így nem csalódnak bennem,

ha bíznak, s hisznek ebben:

az ostoba és a fösvény,

az ostoba és a fösvény

nem győzhet, a végén pórul jár!

Jaj, jaj, jaj, jaj!

Nem győzhet, majd a végén pórul jár,

a végén mind pórul jár!

Most már csak egy kis pénz kell,

és némi józanésszel

a célhoz könnyen érsz el;

ezt így megértik tán.

És nem csalódnak bennem,

ha bíznak, hisznek ebben

ha bíznak, hisznek ebben:

az ostoba és a fösvény,

az ostoba és a fösvény

nem győzhet, a végén pórul jár!

Nem győzhet, majd a végén pórul jár!

ha bíznak, s hisznek ebben:

az ostoba és a fösvény

nem győzhet, nem győzhet,

és a végén pórul jár!

A végén mind pórul jár!

(El.)

Ötödik jelenet

(Ernesto és Cecco)

Recitativo

Cecco

Én biztos vagyok benne, hogy kőgazdag a fickó.

(…)

ERNESTO

(…) Ha gazdag is, én nem bánom,

Fő, hogy mellettünk álljon,

és azért segít, mert Claricébe szerelmes.

CECCO

Mondhatom: ügyes! A kedves

Ecclitico úr kiéli a vágyát,

ez a két hülye állja csak a számlát!

ERNESTO

(…) Hallgass! Amíg én vagyok az úr,

befogod!

CECCO

Máris hallgatok,

és nem nyafogok!

ERNESTO

(…)

Most eredj! Várj ott, ahol Ecclitico megszállt,

és ahol holnap – Eccliticónak hála –

párom ölelem én szívemre zárva!

No. 6 – Ária

ERNESTO

Ne hunyjon a lángja

a drága szempárnak,

szerelmes sugára

ha biztatva árad,

ránk boldogság vár.

A bájos ajkon,

ha víg kacaj éled,

én boldogan hallom,

és érzem, nem késhet,

mit szívünk úgy vár,

mit szívünk úgy vár!

Ne hunyjon a lángja

a drága szempárnak,

és víg kacagása

az édes kis szájnak

ne szűnjön, ne szűnjön,

mert ránk még a boldogság vár,

nem késhet már!

A mámor, a jókedv

már többé nem késhet,

nem várathat már túl soká, nem!

Nincs távol, ránk talál!

Ne hunyjon a lángja

a drága szempárnak,

szerelmes sugára

ha biztatva árad,

ránk boldogság vár.

A bájos ajkon,

ha víg kacaj éled,

a hangját, ha hallom,

én érzem, nem késhet,

mit szívünk úgy vár,

nincs távol, ránk talál!

Ne hunyjon a lángja

a drága szempárnak,

és víg kacagása

az édes kis szájnak

ne szűnjön, ne szűnjön,

nincs távol, mit szívünk oly forrón vár!

A mámor, a jókedv,

már többet nem késhet,

itt jár, nem várathat már!

Nem késhet már, ránk talál!

(El.)

Hatodik jelenet

(Cecco egyedül)

Recitativo

CECCO

Komolyan mondom, a gazdám néha röhejes,

hát bolond, aki hallgat rá…

Bár sokan éppen ilyenek.

A krumpli krumpli marad, ha bárhogy is nevezik.

Csak egy példát mondok ugyebár:

az álszent őnekik ájtatos,

vagy jó beosztó az, aki zsugori,

és bőkezűnek mondják azt, aki pazarol…

Az asszonynépség is ezt kellett hogy megérje:

az a szép, ha képét kimeszeli fehérre!

No. 7 – Ária

CECCO

A májam jót nevet:

van még, ki elhiszi,

hogy mindaz úgy igaz,

mint állítják!

Csak bámulhatsz együgyűn

csalóka képeket,

s mit meg kell értened,

nem látod át!

Csak bámulod együgyűn

a csalfa képeket,

s mit meg kell értened,

nem látod át!

Becsapnak tégedet,

s nem látod át,

nem látod át,

nem látod át!

A májam jót nevet:

van még, ki elhiszi,

hogy mindaz úgy igaz,

mint állítják!

Míg bámulsz együgyűn

csalóka képeket,

mit meg kell értened,

nem látod át!

Nem látod át!

A májam jót nevet:

van még, ki elhiszi,

hogy minden úgy igaz,

mint állítják!

Ne bámulj ostobán

csalóka képeket,

mit meg kell értened,

nem látod át,

mit meg kell értened,

nem látod át,

nem látod át,

nem látod át!

(Színváltozás)

Hetedik jelenet

(Nyitott erkélyes szoba Buonafede házában, asztalka lámpással, székekkel.

Clarice és Flaminia)

Recitativo

CLARICE

Jöjj velem, kedves húgom!

(…)

Olyan élvezet levegőzni éjjel.

FLAMINIA

Jaj, meg ne tudja, atyánk oly szigorú,

baj lehet ebből!

CLARICE

Ő foglalkozzon mással!

Nem élhetünk bezárva,

cukorból vagyunk talán,

hogy a friss levegőre ki sem enged?

FLAMINIA

Mit kíván, el kell tűrnünk,

ő atyaként rendelkezik felettünk.

CLARICE

De én ezt nagyon unom.

Meddig kell, tűrje egy érett nő az apját?

Epedve várom házasságom napját!

FLAMINIA

Ha férjhez mentünk, más lesz?

Te azt hiszed, csak öröm vár reánk?

Tévedsz! Az lesz valódi szolgaság!

CLARICE

Kedves húgom, aki nősül,

egy sem annyira szigorú;

mind szabadságra vágynak, ahogy mi is,

ez a vasszigor már szörnyen cikis.

(…)

FLAMINIA

(…)

Tudom, Ernestóval boldog lenne az élet!

CLARICE

S én örömet leljek Ecclitico mellett!

FLAMINIA

Az egy nyámnyila fickó!

Az másra nem is gondol,

mint hogy egy újabb adatot szerezzen a Holdról!

CLARICE

Éppen ez, ami tetszik!

Kell-e nála jobb férj?

Hogyha nem figyel másra, Holdra meg Napra,

úgy él asszonya is, ahogy kedve tartja.

FLAMINIA

Félek, hogy atyánk majd férjet

nem a kedvünkre választ…

CLARICE

Volna megoldás, azt alkalmazhatjuk végül:

férjhez megyünk csak úgy, a tudta nélkül.

FLAMINIA

Ez méltatlan egy illedelmes lányhoz!

Bár itt nem az ész határoz.

A szerelem ad parancsot,

a szigor velünk így vallott kudarcot.

No. 8 – Ária

FLAMINIA

Az ész a lélek trónján

királynő módra trónol,

királynő módra trónol,        

de néha harc nélkül hódol,

de néha harc nélkül hódol:

szerelem támad rá,

szerelem támad rá.

Az ész a lélek trónján

királynő módra trónol,

de néha harc nélkül hódol,

mert szerelem támadt rá,

szerelem támad rá,

szerelem támad rá.

(Távozik)

Nyolcadik jelenet

(Clarice, majd Buonafede)

Recitativo

BUONAFEDE

Lányom asszony, már megint!

Én ezerszer megmondtam,

hogy a szobájából ki ne lépjen!

CLARICE

S én éppen olyan sokszor

kiruccantam a házból.

(…)

BUONAFEDE

Szeleburdi, de várjon,

majd megbüntetem én!

CLARICE

Úgy, nagyon helyesen!

Űzzön csak el a háztól, és adjon férjhez!

BUONAFEDE

Hogyha férjhez adlak,

az nem neked büntetés, hanem a férjnek.

Feleségül még senki nem kívánt

önhöz hasonlóan makacs, őrült lányt.

CLARICE

Én őrült? Maga téved.

Úgy lennék őrült,

ha szó nélkül tűrném, hogy megfélemlítsen,

de kijelenthetem: esélye sincsen.

No. 9 – Ária

CLARICE

Annyit mondok, adjon férjhez,

ez a vágyam, tudja régen,

de ha önt hiába kérem,

hiába kérem,

bízza rám a sorsomat!

De, ha Önt hiába kérem,

bízza rám a sorsomat!

Tudom jól, haragot érez,

de én nem maradok vénlány

bízza sorsom talán énrám,

bízza sorsom talán énrám,

megtalálom, megtalálom,

megtalálom a páromat,

megtalálom páromat.

(Távozik.)

Kilencedik jelenet

(Buonafede, majd Lisetta)

Recitativo

BUONAFEDE

Hogyha fel tudnám lőni

a Holdra ezt a kislányt, de szép is lenne,

amit ott kapna, rég megérdemelte!

LISETTA

Gazduram, adjon isten!

(…)

BUONAFEDE

Lisetta, ha te azt tudnád,

micsoda csodás dolgot láttam!

LISETTA

Majd megtudom, elmondja úgyis...

BUONAFEDE

Nagy szerencse ért, képzeld:

belenézhettem a Hold belsejébe!

LISETTA

(félre)

(Kezdi a régi nótát!)

BUONAFEDE

Az is megeshet… Hiszen szeretlek…

Megeshet az is,

ha jól viselkedel, ha nem vagy konok,

és segítsz egyben-másban,

hogy megnézheted majd, amit én láttam!

LISETTA

Gazduram tudja, készségesen szolgálom mindig,

szeretem nappal-éjjel úgy, ahogy illik.

(félre)

(Egész addig, míg fizetni tud érte.)

BUONAFEDE

Legyen is így! Nos, halljad,

mekkora öröm ért, miben volt részem,

hogy tudd, mi az, hogy érdem,

tudomány, mi a hőstett,

s mi a haszna egy égbe látó csőnek!

LISETTA

Inkább lenne egy szívbe látó csöve,

amivel itt a Földön

szívem mélyére nézne, és akkor látná,

hogy csak Önért dobog.

(félre)

(Hogyha beveszi ezt, valóban bolond!)

(…)

BUONAFEDE

Jutalmul holnap elviszlek majd magammal,

a csillagásznál láthatod, ott fönt

hogyan élnek ily jóravaló nők!

No. 8 – Ária

LISETTA

Ilyen nőre úgyse lel,

párja nincs, valódi kincs;

ilyen nőre nem talál!

Nem! Ilyen jóravaló nőre nem talál!

Bennem dúl a kedvesség,

bennem dúl a szívjóság.

Kérdjen bárkit, mind tudják:

„Ő egy angyal” – csak így mondják.

Bennem dúl a kedvesség,

túlcsordul a szívjóság,

túlontúl is, így mondják…

Kérdjen bárkit, mind tudják,

 „Ő egy angyal” – így mondják,

kérdjen bárkit: „Ő egy angyal” – így mondják,

mind így mondják.

Bennem nem találni gúnyt,

szívem nem volt még irigy;

én kimondom, így vagy úgy,

sok beszédnek alja híg;

Ön, ki rég szívembe lát,

egy van ott, a tisztaság!

Én kimondom úgy vagy így:

sok beszédnek alja híg.

Ön, ki rég szívembe lát,

egy van ott, a tisztaság!

Ilyen nőre úgyse lel,

ilyen nőre úgyse lel,

párja nincs, valódi kincs;

ilyen nőre nem talál!

Bennem dúl a kedvesség,

bennem dúl a szívjóság.

Hát, hisz’ tudja, Ön tudja,

mindent lát.

Kérdjen bárkit, mind tudják,

„Ő egy angyal!” – így mondják.

Kérdjen bárkit: „Ő egy angyal” – így mondják,

mind így mondják.

Bennem nem találni gúnyt,

szívem nem volt még irigy;

én kimondom így vagy úgy:

sok beszédnek alja híg;

Ön, ki rég szívembe lát,

egy van ott, a tisztaság!

Egy van ott, a tisztaság,

jól mondják.

(El.)

Tizedik jelenet

(Buonafede, majd Ecclitico)

Recitativo

(…)

ECCLITICO

Ezer bocsánat, tudom

illetlenség, hogy most otthonába törjek,

de barátságunk jelét hozom önnek.

BUONAFEDE

Mi a jó hír, mely elvezette hozzám?

ECCLITICO

Ugye, senki nem hallhat?

BUONAFEDE
Nem, itt senki.

Szabadon szólhat bármiről.

ECCLITICO

Ön az egyetlen,

akit szívből tisztelek és becsülök;

azért is jöttem önhöz, mert úgy szeretem,

és addig kellett megtennem, míg tehetem…

BUONAFEDE

Igen megtisztelő. De mi a célja,

amit közölni óhajt?

ECCLITICO

Búcsúzni jöttem, nem látjuk többet egymást.

BUONAFEDE

Nem látjuk többet?

Jaj nekem! Mi történt?

ECCLITICO

Barátom, nincs tovább. Örökre áldja Ég!

BUONAFEDE

Megszakad a szívem! De hova megy?

ECCLITICO

Elmondok mindent sorra,

Ön tudjon róla: a nagyhatalmú császár,

a Hold Világ ura magához rendelt.

Egy néhány rövid perc még, s eltűnök észrevétlen,

ilyen messzire repít el a sorsom;

fönt, a Holdbeli földön leszek otthon.

(…)

BUONAFEDE

Hát ez csoda! Milyen csoda! De az nagyon

magasan van, s nagyon messze!

Mondja, nem fél, hogy visszapottyan

akár egy fejsze?

ECCLITICO

Fölfedek Önnek mindent.

Távcsövem vastag lencséje majdhogynem kitört:

azon küldött a császár varázslikőrt.

Hörpintek féldecit,

és a Holdba azon nyomban felrepít!

BUONAFEDE

Barátom, ha volna kedve,

rajtam is segíthetne…

ECCLITICO

Miben és hogy’?

BUONAFEDE

Adjon, kérem, egy icipici kortyot,

hadd éljem én is át e csodadolgot!

ECCLITICO

(félre)

(Már bekapta a horgot.)

(…)

BUONAFEDE

No, és hogy legyen aztán?

ECCLITICO

Majd érezzük, hogy lassanként

elrenyhül a testünk, egészen gyönge,

és könnyűek leszünk úgy, mintha szárnyunk nőne.

BUONAFEDE

Nem is tudom, igyam-e…

Megtegyem vagy inkább ne?

ECCLITICO

Pedig jó szívvel adtam,

de ha nem kéri mégsem, megiszom magam.

(Úgy tesz, mintha inna)

BUONAFEDE

Meg ne igya mindet, az Istenért!

ECCLITICO

Még itt vagyok, de fogjon le, mert rögtön szállok!

Óh, milyen jó így! Szárnyaim lengve hordom!

Egy röpke perc, és fönt vagyok a Holdon!

(Forgatja a szemeit)

BUONAFEDE

Milyen furcsa a szeme!

Szinte holdkórosnak tűnik.

ECCLITICO

Mert a Holdba megyek, e lét megszűnik…

Ég önnel! Szállok.

BUONAFEDE
De várjon! Felmegyek én is önnel!

ECCLITICO

Itt van, no, fogja!

Csak hajtsa fel ezt a kortyot, s jön a Holdra!

(…)

(Iszik)

ECCLITICO

(magában)

(Váljék egészségedre!

(…) Egy szempillantás múlva

édesdeden alszik; akkor jön a móka,

mikor azt hiszi feljutott a Holdba!)

BUONAFEDE

Kész van. Megittam én is.

Téged itt hagylak végleg,

te hitvány földi élet;

már a Holdhaza vár, s boldogan élek!

De jaj! Éget a gyomrom!

ECCLITICO

Ne féljen, komolyan mondom:

sokkal jobban lesz mindjárt,

könnyű lesz minden tagja, élvezni fogja!

BUONAFEDE

Ejnye, de álmos lettem!

ECCLITICO

Az ital így hat,

e csodaszerben bízhat!

BUONAFEDE
Már alig tart a lábam…

ECCLITICO

Üljön csak le ide!

(Leülteti)

Minden kész, hogy a Földről a Holdba bevigye.

BUONAFEDE

Úgy hiszem, repülök.

ECCLITICO

Úgy hiszem én is.

BUONAFEDE

Kérem, árulja el,

hol vagyok, merre járok? A Földön, vagy az égen?

ECCLITICO

Épp távozóban, emelkedik szépen…

BUONAFEDE

Már súlyomat sem érzem!

De hogyan jutunk ki a csukott ajtón?

ECCLITICO

Még nyitva van a balkon,

talán röppenjen arra!

BUONAFEDE

Jó lesz, könnyeden szállok!

ECCLITICO

(Félre)

(Mekkora marha!)

Tizenegyedik jelenet

(Ecclitico és Buonafede, majd Clarice és Lisetta)

No. 11b – I. Finálé

BUONAFEDE

Szállok, szállok; fel a Holdra…

ECCLITICO

Jó, csak szálljon, az a dolga!

BUONAFEDE

Maga hol van?

ECCLITICO

Jövök, várjon!

Bús földi élet, Ég áldjon!

Isten áldjon!

BUONAFEDE

Bús földi élet, Ég áldjon!

Isten áldjon!

(Belép Clarice és Lisetta)

CLARICE

No de, itt meg mi folyik?

LISETTA

Kedves gazdám, mi van itt?

CLARICE

Mi van itt?

LISETTA

Mi van itt?

CLARICE

Mondja, kérem, mi ez itt?

LISETTA

Kedves gazdám, itt mi folyik?

BUONAFEDE

Édes lányok, éppen szállok…

CLARICE, LISETTA

Hova, merre? Hova, merre?

ECCLITICO

(Félre)

(Kapóra jöttek!)

BUONAFEDE

Szállok fel, a Hold világba…

CLARICE, LISETTA

Óh, nagy Isten! Szegény, most vége!

BUONAFEDE

Milyen jó így! Gyönyörűséges!

ECCLITICO

(félre)

(Éljen, éljen! Igazán szép lesz!)

CLARICE, LISETTA

Jaj, most meghal!

BUONAFEDE

Drága Holdam, szállok hozzád, édesem!

Szállok, szállok, mindenem!

(Elalszik.)

CLARICE, LISETTA

Vége, meghalt!

Ide gyorsan!

Repülősót keresek!

Máris visszasietek!

(Távoznak)

ECCLITICO

Hatott az altató,

a tréfa így a jó!

Azonnal elviszik,

intézkedem.

Fabrizio! Prospero!

(Bejön két szolga)

Minden megy terv szerint:

vigyétek el szegényt,

ne lássák itt!

(Buonafedét elcipelik)

Várom a hölgyeket;

nagy lesz a rémület,

azt hiszik vége lett:

volt és most nincs!

(Clarice és Lisetta visszatér)

CLARICE

Jaj nekem, meghalt! Jaj, szörnyű ez!

LISETTA

Jaj, hamar vége lett! Jaj, most mi lesz?!

ECCLITICO

Nem! Csak ne sírjanak; minek ez?

Ugyan, ne sírjanak, fölösleges!

CLARICE, LISETTA

Jaj, neki vége van, rettenetes!

Jaj, milyen gyötrelem! Jaj, oda lett!

ECCLITICO

De maradt hátra végrendelet!

CLARICE, LISETTA

Jaj, jaj, milyen gyötrelem! Így oda lett!

ECCLITICO

„Clarice lányom hatezer scudót

kap hozományul, ha férjhez megy.”

CLARICE

(Mind meghalunk egyszer, így igaz ez.)

ECCLITICO

„Szolgálólányom kétszáz dukátot,

kap hozományul, ha férjhez megy.”

LISETTA

(Már öreg volt úgyis, hát, mit tehetek?)

ECCLITICO

Jó Buonafede, már sose látjuk!

CLARICE, LISETTA

Jaj! Jaj, szegény szívem úgy fáj, hisz’ látja!

ECCLITICO

Még ma megkapják a hozományuk.

CLARICE, LISETTA

Azért ez így se rossz, hahahaha!

A fene bánja! Hahahaha!

CLARICE, LISETTA, ECCLITICO

Éljen az élet! Éljen az élet!

Ki meghalt, az meghalt. Ki meghalt, az meghalt.

Majd, amit ránk hagy,

ad vigasztalást.

Majd, amit ránk hagy,

ad vigasztalást.

Majd, amit ránk hagy,

ad vigasztalást.

Éljen az élet!

Ki meghalt, az meghalt.

Éljen az élet!

Ki meghalt, az meghalt.

Majd, amit ránk hagy,

ad vigasztalást.

Mit ránk hagy, ad vigasztalást.

Éljen az élet!

Ki meghalt, az meghalt.

Éljen az élet!

Ki meghalt, az meghalt.

Majd, amit ránk hagy,

ad vigasztalást.

Mit ránk hagy, ad vigasztalást.

A hozomány vigasztalás,

az vigasztalás, az vigasztalás.

MÁSODIK FELVONÁS

Első jelenet

(Gyönyörű kert Ecclitico házában, a holdbéli világnak átalakítva, ahol egynémely különleges dolgokat rendezett be az asztrológus – Buonafede megtévesztésére. Buonafede egy virágágyon alszik.

Ecclitico hóbortos ruhát visel. Ernesto a szokott ruhájában.)

Recitativo

(…)

Második jelenet

(Ecclitico és az alvó Buonafede)

ECCLITICO

Buonafede még alszik,

ám ideje lesz kelteni.

E repülősó megteszi,

A mákonyos álom, mit az ópium okozott,

egy-kettő messze száll.

(Üvegcsét dug az orra alá)

BUONAFEDE

Flaminia…

ECCLITICO

Az édeslányát hívja, már ébredezni kezdett.

BUONAFEDE
Hé, Clarice… Lisetta…

ECCLITICO

Névsorolvasást tartunk…

BUONAFEDE

Ej! Mi van itten?

(lassanként fölkel)

ECCLITICO

Barátom…

BUONAFEDE
Maga meg kicsoda?

ECCLITICO

Én? Talán föl sem ismer?

Én vagyok az, Ecclitico!

BUONAFEDE

Maga volna…?

ECCLITICO

Én vagyok az.

BUONAFEDE

Barátom, hol vagyunk, hol vagyunk, mondja?

ECCLITICO

Ott, ahol senkinek sincs semmi gondja!

Valódi csoda: feljutott a Holdba!

BUONAFEDE
Ej! Maga tréfál!

ECCLITICO

Hát nem veszi észre,

milyen ragyogó, hogyan tündöklik minden?

Mily balzsamos a lég, szellőcske libben…

BUONAFEDE

De így van! Mért is ne higgyem!

Dús rózsakert illata száll a légben.

ECCLITICO

A lába előtt, nézze,

mily selymes, puha pázsit,

szarkaláb, rózsa virágzik…

(kinyílnak a virágok)

BUONAFEDE

Mennyire más itt!

ECCLITICO

A fákról bájos

fülemüle éneke hallik!

(fülemüleének hallatszik.)

BUONAFEDE

Óh, mennyi szépség,

gyönyörű hely!

Magamhoz alig térek!

ECCLITICO

Köszönjük ezt a szélnek:

csemetekerti fácskák

Haydn édes balettzenéit játsszák!

(…)

14 – Balett

BUONAFEDE

BUONAFEDE

Mennyi kecsteli nimfa! Komolyan mondom:

könnyen meg fogok szokni itt a Holdon!

(…)

Harmadik jelenet

(Négy lovag apródokkal és szolgákkal, akik ruhát hoznak Buonafede átöltözéséhez, előbbiek.

Mialatt a lovagok a kórust éneklik, az apródok

leveszik Buonafede ruháját és az általuk hozott

mókás öltözéket adják rá.)

No. 15 – Kórus

                            

NÉGY LOVAG

Két boldog lélek,

immár célhoz értek,

a holdbéli élet

csak rátok vár.

Hé, el ne császkálj!

Mert hív maga a császár;

mit tán nem vártál:

ő szól hozzád.

ECCLITICO, BUONAFEDE

Az Ég áldja érte,

őt baj ne érje,

száz évig élve

uralkodjék!

Száz évig élve

uralkodjék!

NÉGY LOVAG

Új öltözékben,

pompával, szépen

most bátran lépjen

nagy császárunk elé!

MIND

Az Ég óvja, védje,

őt baj ne érje,

száz évig élve

uralkodjék!

Az Ég óvja, védje,

őt baj ne érje,

száz évig élve

uralkodjék!

Száz évig éljen,

száz évig éljen,

s uralkodjék!

(A lovagok távoznak, apródok, szolgák)

Recitativo

BUONAFEDE

Mondja, mi az előírás?

Földre boruljak vagy csak térdet hajtsak?

ECCLITICO

A nagyhatalmú császár

nem hízelkedéspárti. Őszinte lélek,

nyitott a nemes szívnek, s a tiszta észnek.

BUONAFEDE

Gyerünk! Már alig várom azt, hogy lássam!

Bár a várószoba tele lesz, késő van már…

ECCLITICO

Itt a nép nem ücsörög,

és nem zsémbel naphosszat, nem is kell várni,

rögtön beléphet bárki,

ha éppen látni kívánja a császárt,

és csókkal illetheti kezét vagy lábát.

Várjon csak, egy pillanat, ide hívom máris;

már biztos alig várja,

hogy indulhasson önhöz, s végre lássa.

BUONAFEDE

De hát a szobalányom, és a két lányom,

talán nem lesznek itt?

ECCLITICO

De, de! Feljönnek ők is! Sőt, a Földről jött hölgyek

itt kivételezettek dupla módon,

mert úgy változnak mind, mint fény a Holdon.

No. 16 - Ária

ECCLITICO

Ez sajnos így van, bölcs férfi tudja,

bölcs férfi tudja:

még ma oly jó vagy, majdnem elolvad,

annyira jó vagy, majdnem elolvad,

le se szakad rólad, folyton cirógat…

Ám holnap reggel, gyűlöl és megver!

Ez már csak így van.

Holdkóros társaság, ezek a nők, ilyenek ők!

Holdkóros társaság, ezek a nők, ilyenek ők!

Ezek a nők, ezek a nők!

Egyik nap kedvel,

őrülten kellesz,

aztán csak menj el,        

több csók itt nem lesz!

Hát ennél, esküszöm,

nincs leverőbb!

Egyik nap kedvel,

aztán csak menj el,

hát ennél, esküszöm,

nincs leverőbb!

És ez már így van,

mindenki tudja,

mindenki tudja,

mindenki tudja:

még ma oly jó vagy, majdnem elolvad,

annyira jó vagy, majdnem elolvad,

kicsi keze úgy cirógat…

Ám gondol egyet, gyűlöl és megvet!

Tán rosszul mondom, rosszul mondom?

Így van folyton.

Holdkóros társaság, az, ha mondom,

ilyenek ők!

Rosszul mondom? Ilyenek ők!

Egyik nap kedvel,

őrülten kellesz,

aztán csak menj el,

több csók itt nem lesz!

Hát ennél, esküszöm,

nincs leverőbb!

Egyik nap kedvel,

őrülten kellesz,

aztán csak menj el,

több csók itt nem lesz!

Hát ennél, esküszöm,

nincs leverőbb!

Holdkóros nők! Holdkóros nők!

(Távozik.)

Negyedik jelenet

(Buonafede egyedül)

Recitativo

BUONAFEDE

Ajaj, igazat mondott. Így van, Lisetta:

egyik nap ölel, csókol, másnap csak korhol.

Ám, hogyha ide jön, megváltozik talán.

Volt itt egy asszony, nagyon jól emlékszem erre,

kit a férje egy bottal rakott helyre.

Ötödik jelenet

(a színpad mélyén diadalkocsi tűnik fel, melyet négy, különös öltözetű férfi húz, a kocsin Cecco ül császári díszben, a lábánál Ernesto, hősi jelmezben, homlokán csillaggal.)

17 – Induló

(Buonafede csodálkozva bámul. Az induló hangjára megérkezik a kocsi, s megáll a szín kellős közepén; Ernesto száll le róla, majd megjátszott hódolattal segíti leszállni Ceccót.)

Recitativo

BUONAFEDE

Hódolattal hajtok térdet felségtek előtt.

CECCO

Maga meg ki, hogy énhelyettem holmi

feleségeknek hódol? Én ülök trónon.

BUONAFEDE
Bocsánat! A földi szokások nagyon mások,

s én még ahhoz vagyok szokva!

CECCO

Na, jó! Hallottam róla,

hogy odalent, a Földön

mind rangkórságban szenved

az, ki élete során pénzre szert tett.

BUONAFEDE

Ugyebár… De jól látok?

Az ott signor Ernesto?

ERNESTO

Rosszul látott.

Én csillag vagyok, és Heszperusznak hívnak.

Ha jő a barna alkony,

én már a holdvilágnak fényes tükrét tartom;

és bizonyára tőlem függ az említett úrra

befolyással levő csillagok útja.

BUONAFEDE

Ebből kukkot sem értek, de bárhogy nézzem,

pont olyan, egy az egyben.

ERNESTO

Csöppet sem lep meg engem.

Udvarunk becses tagja egy öreg bolond,

az meg pont olyan, mintha maga volna.

BUONAFEDE
Kedves hasonlat valóban, köszönöm szépen,

de megvallom, hogy bolond nem vagyok mégsem.

CECCO

Én úgy tudom, hogy ott lenn,

aki bolond, nagyon könnyen magasra juthat.

BUONAFEDE

(félre)

(Oda nézz! Fönt mindent tudnak!)

CECCO

És maga mit szól?

Hogy tetszik itten, nálunk?

BUONAFEDE

Igazat szólva, egy tökéletes világ

kinek ne tessék?

Csak egyetlenegy kérés, kegyes felség,

ha lehet, tegye meg, kérem!

CECCO

Mi legyen az? Én máris elintézem.

BUONAFEDE
Van két lányom, és egy szolgám… Ha ők…

CECCO

Jól van, már értem! Hívjunk lányokat fel!

Nem gond! Azonnal küldök

le egy üstököst értük, s felhozza őket.

BUONAFEDE

De az üstökös csillag rossz előjel a Földön!

CECCO

Ez nagyon megy lent, az álokoskodás!

Csillagok titkait kutatják a senkik,

mikor még magukról sem tudnak semmit.

BUONAFEDE

Ahogy ön mondja, felség! Nem szólok többet.

CECCO

Nos, idehozzuk őket.

Viszont feltételt szabok:

mind lássa, hogy egy üstökössel jól jár:

a szobalánya mától engem szolgál.

BUONAFEDE

Nagy uram…!

CECCO

Tudom én, Ön szerelmes a lányba.

Szép fehérnép a szentem,

de vele mától nem lesz entyempentyem.

BUONAFEDE

Tehát ismerni tetszik?

CECCO

Mondjuk úgy!

Csőre kapni volt már módom:

van egy nagy teleszkópom,

kukkolok azzal néha órahosszat,

az jól elszórakoztat;

s a Holdon edződött szemem fennakad rajta,

milyen ostoba lenn a magafajta.

No. 18 – Ária

CECCO

Nézd, a fösvény gürcöl, szenved,

gürcöl, szenved!

Ám kipurcan, s mi haszna van?

A sok pénz mind haszontalan.

Ez meg étlen-szomjan senyved,

mégis nagy pofája van.

Ez megölte szívszerelmét,

mafla gúnyol éles elmét.

Mennyi hülye, gügye, gyagya van a Földön!

Az a Föld egy diliház.

Aki jól él, nagyon unja,

aki csóró, emezt fúrja,

Ez a képét kiplasztikázza,

a szingli tesped nagy, kertes házba’

Ennyi őrült együtt gáz,

beteg bolygó, nem vitás!

Mennyi elmebeteg, gyagya van a Földön,

sérült entitás, a Föld nem más, a Föld nem más,

egy diliház!

(Visszaszáll a kocsira, kíséretestől távozik.)

Hatodik jelenet

(Buonafede és Ernesto)

Recitativo

ERNESTO

Szóval van két lánya?

BUONAFED

Van, bizony.

ERNESTO

És lányok vagy férjnél vannak?

BUONAFEDE
Még leányok,

s nem mehet férjhez egyik sem addig,

míg nem találok megfelelő partit.

ERNESTO

Ez nagyon bölcs dolog.

Az önök világában túlzottan gyakran

ugyanaz a két rossz kerítő szerez férjet:

Egyikük a szeszély, a másikuk az érdek.

Az előbbi könnyen csömörhöz vezet,

míg a másiktól lesznek hűtlenek.

BUONAFEDE
Ön bölcsen beszél mindig,

ahogy esthajnalcsillaghoz az illik.

ERNESTO

Egyikünk sem sír, hogy belehal a nagy szerelembe,

nincs, ki hűtlen nőhöz hűséges lenne.

Köztünk nem talál olyat,

aki szelencéket hordoz fura porral,

nincs zsebünkben kölnis üvegcse,

hogy alélt hölgyünket életre keltsen...

BUONAFEDE

De, ha mégis elájul,

hogy’ segítenek rajta?

ERNESTO

Megszoktuk már, hogy

mindig van nálunk egy ostor,

s hogyha eszükbe jut tán ilyen ötlet,

ostort elő, s észhez térítjük őket.

BUONAFEDE

Hát ez… Nagyszerű módszer!

Ez aztán jó csodagyógyszer!

ERNESTO

Én mondom, tényleg használ;

nekem bátran higgye el: próbáltam azt már!

No. 19 – Ária

ERNESTO

Néhanapján nem tesz rosszat

egy kis csinnadrattaféle,

egy kis csinnadrattaféle.

Folyton összhang, folyton béke?

Egykedvűvé válhatsz ám!

Jót civódni olykor-olykor ünnep,

fásult kedved gyorsan eltűnhet,

szíved újra felderülhet.

Jót civódni olykor ünnep,

szíved újra felderülhet,

még nagyobb a boldogság,

még nagyobb a boldogság!

Néhanapján nem tesz rosszat

egy kis perpatvar, kis csinnadrattaféle.

Folyton összhang, folyton béke?

Rossz hatással vannak rád!

Néhanapján nem tesz rosszat

egy kis csinnadrattaféle,

egy kis csinnadrattaféle.

Folyton összhang, folyton béke?

Rossz hatással vannak rád!

Jót civódni olykor-olykor ünnep,

fásult kedved gyorsan messze tűnhet,

szíved újra felderülhet,

Jót civódni olykor ünnep,

szíved újra felderülhet,

még nagyobb a boldogság,

még nagyobb a boldogság!

Civódj hát, boldogság!

(Távozik)

Hetedik jelenet

(Buonafede egyedül, különböző személyek hátul, akik a visszhangot adják)

Recitativo

BUONAFEDE

Csak ámulok és csak bámulok.

Ez a világ tökéletes, ki van találva!

(…)

Meg kell ismernem jól! Most vajon merre is

menjek? (…)

Az út kellemesebb lesz ott vagy ez itt?

(innen-onnan visszhang hallatszik)

VISSZHANG

Ez itt! Ez itt! Ez itt!

BUONAFEDE

Óh! Szinte már megríkat,

hogy mindenfelé hítak,

hogy is dönthetem el, hogy az jobb vagy ez jobb?

VISSZHANG

Ez jobb! Ez jobb! Ez jobb!

BUONAFEDE

Megint kezdjük elölről.

Bizonytalan így; ha nem segíthet senki,

énnekem kell döntenem.

VISSZHANG

Nem, nem, nem, nem.

BUONAFEDE

Nem jó így, nem jó úgy?

Szóval, maradjak itt, hogyha sehogy nem jó?

VISSZHANG

Jó, jó, jó, jó!

BUONAFEDE

Haha! Látom, csak tréfa!

Ez a csintalan visszhang! Pajkosan viccet csinált!

Milyen huncut! Csalafinta! De bájos világ!

No. 20 – Ária

BUONAFEDE

Te bájos, szép világ,

átélni száz csodád,

átélni száz csodád

nagy boldogság!

Átélni száz csodád

nagy boldogság!

A fáknak itt hangja kel:

tra, tra, tra, tra!

a kismadár énekel,

sok nimfa táncra kel,

a visszhang így felel:

nem, nem, nem!

Mondhatnék így tovább

még száz csodát.

Madárka énekel,

sok nimfa táncra kel,

a visszhang rám felel…

Mondhatnék így tovább

még száz csodát.

Páratlan szép világ,

átélni száz csodád

nagy boldogság!

Mondhatnék így tovább

vagy száz csodát.

Páratlan szép világ,

átélni száz csodád

nagy boldogság!

Nagy boldogság!

Nagy boldogság!

(Távozik)

Nyolcadik jelenet

(Ecclitico és a bekötött szemű Lisetta, akit ketten vezetnek)

Recitativo

LISETTA

Jaj, hova visztek, latrok?

Talán rablók, poroszlók, kifélék vagytok?

(…)

Két szememet bekötözték,

és idehoztak szépen,

hogy sejtelmem sincs már, hol vagyok éppen!

ECCLITICO

Lisetta, roppant jól alakul dolga;

tudja meg, kedves, hogy feljutott a Holdra!

LISETTA

Haha! Igazán humoros. Tán kisbabának látszom,

hogy ekkora ostobaságokkal traktál?

ECCLITICO

Sokkalta több ez annál!

Ön is meg fogja látni,

midőn megkéri nőül a hold világi császár,

aki Önt többre tartja mindenki másnál!

LISETTA

Jó uram, sok a sóder.

A gazdám hova lett?

(…)

Kilencedik jelenet

(Lisetta, majd Buonafede)

Recitativo

LISETTA

Hát hiszen itt jön! Ez ő?

Tényleg elmebajos, vagy csak úgy játssza?

S ez a hacuka rajta! Mint egy pojáca!

BUONAFEDE

Lisetta! No, hála Isten!

Hát te is itt vagy végre?

Ugye mekkora kegy? Légy hálás érte!

LISETTA

Hol vagyunk mondja?

BUONAFEDE

Hát itt, a Hold Világban.

LISETTA

Milyen ostoba vicc!

BUONAFEDE

Nem! Bizony isten!

Ez a holdi világ, itt tréfa nincsen!

LISETTA

És még tán az is igaz,

hogy egy bárányfelhő hozott ide?

BUONAFEDE

Lefogadom akármibe!

A szerelem hív téged,

itt a legmagasabb kegyekben lesz részed!

LISETTA

Mi lesz feladatom?

BUONAFEDE

Nem sokat várnak el, majd megmutatom.

A gazdáddal légy olykor csöppet kedves.

LISETTA

Semmi többet?

BUONAFEDE

Talán ölelgetni hébe-hóba…

LISETTA

Maga tudja, nem ehhez vagyok szokva.

BUONAFEDE

Talán úgy hiszed, hogy az ölelkezés itt is

annyira alpári, amilyen nálunk?

Itt minden annyira ártatlan és kedves,

nyugodj meg, hogy itt furkálódás nem lesz!

LISETTA

Ha ez mind igaz így, nem olyan rossz hely

ez a holdi világ.

BUONAFEDE

Valóságos csoda!

LISETTA

Meg fogok szokni könnyen.

BUONAFEDE

Na, gyere szépen,

kis kezed nyújtsad nékem!

(…)

No. 21 – KETTŐS

BUONAFEDE

Bennem sanda szándék nincsen,

Tudod jól, hiszen ismersz régen.

Tudod jól, hiszen ismersz régen.

LISETTA

Ültem önnel már a priccsen;

vigye ezt a mancsot szépen!

Vigye innen ezt a praclit szépen!

BUONAFEDE

És miért?

LISETTA

Nem bízom önben.

BUONAFEDE

Feddhetetlen…

LISETTA

Jaj, ezt ne többet!

BUONAFEDE

Tiszta szándék...

LISETTA

Úgy kell, röhögjek…

BUONAFEDE

Ej, kis kócos, mért vagy oly morcos?

LISETTA

Nem! Most hagyjon!

Nem, nem, nem, nem érti? Hagyjon!

BUONAFEDE

Kőszívű lány!

LISETTA

Régi sablon!

BUONAFEDE

Kőszívű lány!

Ej, kis kócos…

LISETTA

Nem bízom önben.

BUONAFEDE

Ne légy oly morcos!

LISETTA

Hányszor kell szólnom, hogy hagyjon?

BUONAFEDE

Kőszívű lány!

LISETTA

Újra abban sántikál…

BUONAFEDE

Kőszívű lány!

BUONAFEDE

Veled olyan ez nekem, te csacska,

mint ha kutyulit simogatok.

LISETTA

De a Lizike nyafika macska,

kit a gazdija csalogatott.

BUONAFEDE

Hív a kutyuli-mutyuli gazda!

LISETTA

Vár a ciculi-miculi macska!

BUONAFEDE

Rám ne vakkants, kiskutyám!

LISETTA

Meg ne karmolj, kandúrkám!

BUONAFEDE

Rám ne vakkants, kiskutyám!

Légy csendes, kiskutyám!

LISETTA

Meg ne karmolj, kandurkám!

Légy rendes, kis cicám!

BUONAFEDE

Veled olyan ez nekem, te csacska,

mint ha kutyulit simogatok.

LISETTA

De a Lizike nyafika macska,

kit a gazdija csalogatott.

LISETTA

Vár a ciculi-miculi macska,

jer, te szőrös, lomha kandúr,

ejnye, meg ne karmolássz!

BUONAFEDE

Hív a kutyuli-mutyuli gazda,

jer, te göndör szőrű pudli,

meg ne mard a gazdikát!

LISETTA

Vár a ciculi-miculi macska,

jer, te szőrös, lomha kandúr,

te édes, szőrös kandúr!

BUONAFEDE

Hív a kutyuli-mutyuli gazda,

jer, te göndör szőrű pudli,

te huncut, fürge pudli!

LISETTA

Ej, te, meg ne karmolássz!

BUONAFEDE

Meg ne mard a gazdikát!

LISETTA

Ej, te, meg ne karmolássz!

Ej, nézd a kis betyárt!

BUONAFEDE

Meg ne mard a gazdikát!

Ej, nézd a kis betyárt!

LISETTA

Ej, te, meg ne karmolássz!

Ej, te, meg ne karmolássz!

Nézd a kis betyárt!

Nézd a kis betyárt!

BUONAFEDE

Meg ne mard a gazdikát!

Meg ne mard a gazdikát!

Ej, nézd a kis betyárt!

Ej, nézd a kis betyárt!

Tízedik jelenet

(Cecco a hamis császári ruhában, kíséretével; majd Buonafede és Lisetta)

Recitativo

(…)

BUONAFEDE

Parancsol, felséges császár?

LISETTA

Óh! Mi az ördög! Cecco a Holdon császár?

CECCO

Üdvöz légy, lányom!

LISETTA

Adjon Isten! Hogy s mint, hallod-e Cecco?

BUONAFEDE

Te bolond!

Hogy merészled tegezni a császárt?

LISETTA

Köztünk csak kend lehet bomlott.

Ismerjük egymást régen, annyit mondok…

CECCO

Bár én nem vagyok Cecco, rendelkezz vélem!

Gyerünk! A trónom kérem!

Lisetta, édes kincsem, egyetlen gondom,

belőled legyen a császárné a Holdon!

(oldalról egy kétszemélyes trónus érkezik)

BUONAFEDE

(magában)

(Nem szeretném, hogy megtiszteljen azzal,

hogy csak uk-muk-fuk idejön és elveszi tőlem.)

(…)

CECCO

Na, kislány, pattanj a trónra,

hogyha tetszik a móka!

Akár Cecco, akár nem Cecco,

az úgyis egyre megy,

megbeszéljük a részleteket később.

LISETTA

Végül is igaza van, helyesen érvel!

Jövök.

(megindul a trón felé)

BUONAFEDE

Hé, hova indulsz?

LISETTA

Megyek, megköszönöm őfelségének jó mélyen,

hogy megtiszteli méltatlan személyem.

BUONAFEDE
Hogyan? Szégyelljed magad!

Nem félsz, hogy kihasznál, és aztán eldob?

LISETTA

Pont ön mondta, hogy itt minden a legjobb…

BUONAFEDE

Lisetta, legyen eszed!

LISETTA

Nem csalásra termett

a felséges úr olyan, mint egy gyermek.

CECCO

Mire vársz, kicsi szendém?

Gyere! Ülj ide mellém!

(…)

No. 22b – Ária

LISETTA

(…)

Hogy álljak ellen, ha trónra rendel

parancsolóm?

Vár rám a fényes császári trón.

Vár rám a fényes császári trón.

Én máris érzem szívemben mélyen

oly fennkölt érzetek hatnak át,

oly fennkölt érzetek hatnak át!

Ah!

Oly fennkölt vágyak hatnak át.

Vár rám a fényes császári trón?

(Cecco a kezét nyújtja Lisettának, az ária visszatérője alatt a trónra vezeti)

CECCO

Én várlak a trónra!

LISETTA

Ha úgy kívánja, ha úgy kívánja,

nem váratom, nem váratom, nem váratom.

Recitativo

BUONAFEDE

Legfelségesebb császár,

csupánl Lisetta részeltetett a kegyben?

És két szegény kislányom?

Soha nem lesznek olyan szerencsések,

hogy e nagyszerű Hold Világba lépnek?

(…)

CECCO

Örvendjen, Buonafede,

kedves lányai épp most jönnek erre!

Tizenegyedik jelenet

(A balettzene hangjaira Flaminia és Clarice érkezik kocsin; Buonafede segít nekik leszállni. Cecco és Lisetta a trónon maradnak; közben megérkezik Ernesto és Ecclitico is.)

No. 23 - Balett

Recitativo

BUONAFEDE

Lányok! Óh, csakhogy végre!

Az Isten hozott itt fenn!

(…)

Rögtön járuljatok szépen őfelsége elé,

adjatok hálát néki a nagy-nagy kegyért.

(…)

FLAMINIA

Nagy császár, hódolok önnek.

CECCO

Nagyon kedves. Azt hittem,

minket nem is tetszik észrevenni.

FLAMINIA

Óh, nézze el kegyelmed!

Illedetlen voltam, bocsánatáért esdek.

CECCO

(Ernestóhoz)

Héló! Heszperusz,

a hölgyet vegyed gondjaidba máris!

Rögtön lássa, a szobákkal hogyan állunk;

mutasd meg neki, mit hogy’ szokás nálunk!

ERNESTO

Ahogy felséged kéri.

BUONAFEDE

Hé! Hé, megálljon!

Én engedélyt nem adtam,

egy férfi és a lányom nyíltan együtt…

CECCO

A Hold világában márpedig így szokás,

ebből nem csinál senki titkot,

több nőt és férfit láthat ön is itt-ott.

BUONAFEDE

Nos, jó. Ha így szokás…

FLAMINIA

Boldogan megyek;

atyám is engedélyt adott, hogy együtt

szép Heszperusz úrral a házba menjünk.

No. 24 – Ária

FLAMINIA

Mennyei csillag

vezérli léptem,

ez nagy kegy nékem,

immár ennél több nem kell.

Ez nagy kegy nékem,

több már nem kell.

Több már, több már nem kell,

több már nem kell.

(Ernesto kíséretében távozik.)

Tizenkettedik jelenet

(Cecco és Lisetta a trónon; Buonafede, Ecclitico és Clarice)

Recitativo

CLARICE

Húgom dolga már rendben,

de énvelem mi lesz?

Az én útra vezérlő csillagom ki lesz?

CECCO

Ecclitico, a hölgyek

udvarunkat mind látni akarják,

itt a hoppmester ön, nyújtsa a karját!

ECCLITICO

Ahogy ön kéri felség.

BUONAFEDE

Nana! Még mit nem!

(…)

Habár… Méltóztassék!

CLARICE

Boldogan indulok,

hoppmester úr karján nézhetek széjjel,

megtudom, milyen itt egy holdas éjjel.

No. 25 – Ária

CLARICE

Mennyi ember néz a Holdra

tudni vágyik, ott mi volna,

tudni vágyik, ott mi volna,

képes prédikálni róla,

mégsem tudja, mit beszél.

Mindhiába, hisz egy sem látta,

de a nagy tudásút játssza.

Ez a bölcsek tudománya,

ez a bölcsek tudománya;

többet ér egy holdas éj!

Minden szónál

többet ér egy holdas éj!

Mindhiába, egyik sem látta,

de a nagy tudásút játssza.

Ez a bölcsek tudománya;

többet ér egy holdas éj,

minden szónál

többet ér egy holdas éj,

egy holdvilágos éj!

(Ecclitico kíséretében távozik)

Tizenharmadik jelenet

(Buonafede; Cecco és Lisetta a trónon)

Recitativo

(…)

CECCO

Ne húzzuk sokáig a dolgot!

(feláll)

Most feleségül veszlek,

és persze, azon nyomban császárnévá teszlek.

LISETTA

Megtisztel, felség, nagyobb kegy a vártnál!

BUONAFEDE

(magában)

(Végül szegről-végről rokon lesz egy császár…)

CECCO

Most rögtön idehozzátok az összes jelvényünket,

aztán kezdődjön a lakodalmi ünnep!

(…)

Tizenötödik jelenet

(Ernesto és két apród, akik jogart és koronát hoznak

egy tálcán; előbbiek)

No. 26 – Finálé

ECCLITICO, ERNESTO

Magas óhajtásod teljesül,

kegyes Holdszarvaknak Kényura,

nagy örömmel hozzuk, vedd hát

a jogart s a koronát!

Íme, vedd át a jogart s a koronát!

Holdom, heldom, hildom, haldom,

hódbolondom dobdugát!

                                                                

CECCO

Köszönettel vettem tőletek

ezen fényes félhold-szarvat,

(Lisetta felé)

koronázza ékes szarvdísz

feleségem homlokát,

koronázza feleségem homlokát!

Holdom, heldom, hildom, haldom,

hótbolondot battamát!

BUONAFEDE

(magában)

(Milyen ünnepélyes szavalat,

bárcsak tudnám, hogy vajjon mit jelent!

Talán skótul, esetleg arabul…

Nagyon fennkölt, szép és lágy!)

LISETTA

Rajta, csicskák, sürgés-forgás,

munka van, ne tátsd a szád!

BUONAFEDE

Úgy van, szörpöt, dinnyét, tortát,

sültet, sört meg pálinkát!

ECCLITICO, ERNESTO

Holdom, heldom, hildom, haldom,

énnem hódom, nammamád!

CECCO

Holdom, heldom, hildom, haldom,

hótbolondom battamát!

BUONAFEDE

(magában)

(Kedves nyelv, kár hogy nem értem.)

LISETTA

(magában)

(Hát hogy én ilyet megértem!)

ECCLITICO, CECCO, ERNESTO
(félre)
(Könnyen ment, ezt nem reméltem,

nézd meg ezt az ostobát!

Hahahahahaha!

Nézd meg ezt az ostobát!)

Tizenhatodik jelenet

(Clarice, Flaminia, előbbiek)

CLARICE, FLAMINIA

A holdcsászári pár előtt

nagy tisztelettel hódolunk,

nagy boldogság, hogy szabad

most térdet hajtanunk,

hogy szabad itt térdet hajtanunk.

Etréffulett, otruffelitt,

lö kaccano, kakuk!

BUONAFEDE

A holdratermett lányok!

Az ördögadta mindenit,

a nyelvet tudja mindenik,

csak én vagyok kaput.

TÖBBIEK

(kivéve Lisetta)

Etréffulett, otruffelitt,

lö kaccano, kakuk!

BUONAFEDE

De kedves ez az ünnep!

Kakuk! Kakuk!

TÖBBIEK

(m.f.)

Ettréffulett…

BUONAFEDE

Kakuk, kakuk!

TÖBBIEK

(m.f.)

Etréffulett, otruffelitt,

lö kaccano röhehhenet kakuk!

BUONAFEDE

Kakuk, kakuk, kakuk!

CECCO

Na jó, most csöndet egy perig!

(fölkel)

A diadémot kérem,

hogy kedves feleségem,

hadd hordjon, hadd hordjon,

hadd hordjon koronát!

ECCLITICO

A diadémot, felség,

boldogan nyújtom néked,

de jusson ám a népnek,

épp ily nagy boldogság!

CECCO

Pontosan értjük egymást.

Hallod-e, kedves népem,

(Lisetta felé fordul)

most zengjen hangos éljen!

Dicsérje, dicsérje az asszonykát!

TÖBBIEK

(kivéve Lisetta és Buonafede)

Mbá, mbá, mbó, mbó, mbi, mbimma,

Ha gong a nagyharang, ha gong a nagyharang,

a nagyharang, a nagyharang!

BUONAFEDE

Jaj, úgy érzem, már szégyen,

hogy szavuk alig értem,

de én most  megkísérlem,

az bajt nem hozhat tán!

Uraim, hogyha én is

mbimmbammoghatnék párat,

elmúlna minden bánat,

a gongást bízzák rám!

Mbóm, mbóm, mbóm, mbóm…

CECCO

Mit hallok?!

ECCLITICO, ERNESTO

Ön gúnyolódni mer?

BUONAFEDE

Nem gúnyolódtam, kérem,

én bóknak véltem,

azt hittem, hogy így kell…

CECCO

A sértést tegye jóvá,

lányait adja férjhez,

és adjon minden kézhez

illendő hozományt!

BUONAFEDE

Ezt nem pontosan értem…

ECCLITICO, CECCO, ERNESTO

Ezt értse úgy, hogy pénzben!

BUONAFEDE

Ha volt is némi pénzem,

a hold alatt maradt.

ECCLITICO, CECCO, ERNESTO

Az jó lesz!

CLARICE, FLAMINIA, LISETTA
Úgy van, úgy van!

LISETTA

Egy jó nagy kincsesláda!

BUONAFEDE

Nincs semmi akadálya,

de nem sok haszna van…

ECCLITICO, CECCO, ERNESTO
És mért?

CLARICE, FLAMINIA, LISETTA
Miért ne lenne?

BUONAFEDE

Mert fent vagyunk a Holdon.

A TÖBBIEK

Pont ez legyen a gondom!

Majd mindjárt felhozzák.

BUONAFEDE

Csak úgy gondoltam, szólok…

ECCLITICO

És hol a láda kulcsa?

BUONAFEDE

(kulcsot ad neki)

Az itt, de mondom újra,

itt nem sok haszna van.

CLARICE, FLAMINIA

(félre)

(A nehezén már túl van,

most lássuk, többet bír-e?)

ECCLITICO, CECCO, ERNESTO
(félre)
(A hecc végén az i-re

a pontot tegyük rá,

a pontot tegyük rá!)

CECCO

Clarice, leánya

Ecclitico párja;

és aggódva várja,

hogy bólintson rá.

ECCLITICO

(kezét nyújtja a lánynak)

Fogadja a szívem!

BUONAFEDE

Etréffulett kvá.

CLARICE

Én őrizem híven.

BUONAFEDE

Otruffelitt lá!

Lafallilolela, fallilolá.

CECCO

A másik széplányt pedig

Heszperusz nyerje,

csak várnak egy jelre,

hogy megengedi.

ERNESTO

(kezét nyújtja a lánynak)

A kis kezét adja!

BUONAFEDE

Mbimmbimmabi kvi.

FLAMINIA

Szép csillagom kapja.

BUONAFEDE

Mbombommabi li.

a gongoló hangja

mbimm bamba bimbi!

ECCLITICO, CECCO, ERNESTO

A tréfa érjen véget!

(Cecco és Lisetta leszáll a trónról)

CLARICE, FLAMINIA, LISETTA

Most menjünk, édes férjem,

hadd kapjon hálát szépen,

ki értünk annyit tett!

BUONAFEDE

A tréfa? Nem értem. Hogyhogy tréfa?

ECCLITICO, CECCO, ERNESTO
Barátom, várjon kérem,

majd megvilágítom, hogy mit jelent!

Kong a feje, mint egy hordó,

mint egy üres gömb a Holdon

máris menjen, én azt mondom;

otthon aludjon egy jót!

CLARICE, FLAMINIA, LISETTA

És mi, három bájos lányok,

élünk csillagférjünk mellett;

mindörökre, ahogy kellett,

erről ön gondoskodott.

BUONAFEDE

Jaj, a latrok, tönkretettek!

Szóval ez volt az a fontos!

(Eccliticóhoz)

Ám te vagy a főkolompos,

csak vigyázz, most megkapod!

A TÖBBIEK

Kár itt morgolódni többet!

BUONAFEDE

Dührohamot kaptam, végem!

A TÖBBIEK

Ejnye, legyen esze, kérem!

Ugyan, átkot kire szór?!

BUONAFEDE

(Eccliticóhoz)

Méghogy Holdba látó távcső!

(Ernestóhoz)

Maga álnok hullócsillag!

(Lisettához)

Szégyelld magadat, hogy itt vagy…!

(Cecco)

Óh, te hitvány imposztor!

ECCLITICO, ERNESTO

Legyen jó após!

CECCO

Jó gazdám…

BUONAFEDE

(Ceccóra értve)

Hol egy furkós? Agyoncsapnám;

az majd nyugtatólag hat rám!

LISETTA

Nagyon kérem…

CLARICE, FLAMINIA

Ne csinálja!

BUONAFEDE

Szót se többet! Fene bánja!

ECCLITICO, CECCO, ERNESTO
Bottal ront egy tisztes úrra?

BUONAFEDE

Bárcsak itt rögtön kinyúlna!

LISETTA

Legyen jó…

BUONAFEDE
Na, várj csak, megkapod!

CLARICE, FLAMINIA

Legyen észnél!

BUONAFEDE

Most éppen ott vagyok!

Forrva forr az epe bennem,

ez egy bikaviadal, ez egy bikaviadal!

CLARICE, FLAMINIA

Forrva forr az epe benne,

ez egy bikaviadal, ez egy bikaviadal!

BUONAFEDE

Elvetemült, gaz népség,

nem menekültök tőlem!

Megharagudtam szörnyen,

de lesz még megtorlás,

lesz nagy-nagy megtorlás!

A TÖBBIEK

Bár volna egy kis vétség,

de szívből bízunk önben:

ne tajtékozzék bőszen,

találjon megnyugvást!

HARMADIK FELVONÁS

No. 27 – Intermezzo

Első jelenet

(Terem Ecclitico házában.

Buonafede, Ecclitico,Ernesto, később jön Cecco a korábbi öltözetekkel.)

Recitativo

BUONAFEDE

Haza akarok menni!

(…)

Hol van két leányom? Hol van Lisetta?

ECCLITICO

Odabent röstellkednek szegények mindhárman.

BUONAFEDE

Menjen, mondja meg: mindent megbocsájtok.

(…)

No. 28 – Kettős

ECCLITICO

Egy játszi könnyű csermely

átmossa szívem-lelkem

lágy, édes érzelemmel,

folyvást vonsz’ feléd,

lágy, édes érzelemmel,

csörgedezve vonsz’ feléd.

CLARICE

Egy tűzfolyócska lángja

úgy felhevíti keblem,

szívemet gyújtva lángra,

mely vágyva érted ég,

szívemet gyújtva lángra,

mely vágyva érted ég!

ECCLITICO

Hadd tudjam hát, hol éget?

CLARICE

Hol folydogál a csermely?

CLARICE, ECCLITICO

Hadd érinthessem meg kézzel,

vagy most elér a vég!

ECCLITICO

Érezted, édes kincsem?

CLARICE

Ugye a láng majd’ elnyel?

CLARICE, ECCLITICO

Ah! És a játszi csermely

folyóvá duzzad már,

folyóvá duzzad már!

ECCLITICO

Édes vágy, mi bennem ébred…

CLARICE

Egyre nő, lüktetni érzem…

CLARICE, ECCLITICO

Tán szerelmünk lángja éled?

CLARICE

Úgy találod?

ECCLITICO

Arra gondolsz?

CLARICE

Mondd ki bátran!

ECCLITICO

Meddig váratsz?

CLARICE, ECCLITICO

Tudjuk úgyis jól a választ,

minden szende szóért kár!

Tudjuk úgyis jól a választ,

minden szende szóért kár!

Na nézd csak, a huncut,

még válaszom várja!

Te gyújtottad lángra,

e szív lángban áll!

Óh, vágyteli lángok,

hogy’ éget a mámor!

Csak Hymen és Ámor csupán

tesz ily nagy csodát,

tesz ily nagy csodát!

Óh, vágyteli lángok,

hogy’ éget a mámor!

Csak Hymen és Ámor csupán

tesz ily nagy csodát,

tesz ily nagy csodát,

nagy csodát, nagy csodát!

Harmadik (befejező) jelenet

(Mind)

Recitativo

BUONAFEDE

Öleld meg, lányom, atyádat!

CLARICE

Sok rosszat tettem… Ugye megbocsájt nékem?

BUONAFEDE

Csak engem, csak engem illethetnétek váddal,

az ostoba öreg majmot!

Rossz atya voltam, túl szigorú, mint egy zsarnok!

FLAMINIA

(félre)

(Mindegyikünk hozománya

hatezer scudó, amint férjhez mentünk!)

CECCO

(félre)

(És ezer scudo készpénzt

kész fizetni tüstént Lisettáért cserébe

a Holdban élő császár becses kezébe!)

ERNESTO

Ecclitico, ön mit szól?

ECCLITICO

Ugyan mit szólnék?

A feleségem karcsú,

a hozománya kövér,

pontosan ilyen leosztásra vágytam;

a teleszkópomat máris sutba vágtam!

LISETTA

És én meg boldogan elhagyom a trónom.

Esküvő készül, a konyhán lesz elég dolgom!

No. 29 – Finálé

(Előbbiek, lovagok, szolgák, apródok, Ecclitico diákjai, stb.)

MIND

A Holdon kellett járnunk,

hogy végre megtaláljunk,

te földi boldogság!

A Holdon kellet járnunk,

hogy itt lenn leljünk rád!

Víg jókedv árad széjjel,

ha fénylő holdas éjjel

majd felsandítunk rád.

Víg jókedv árad széjjel,

ha fénylő holdas éjjel

majd felsandítunk rád,

te áldott Hold Világ,

a szívünk mindig áld.

CLARICE

Csak el ne űzzön minket!

BUONAFEDE

Én megbocsájtok mindent,

óh, csak el ne hagyjatok!

ECCLITICO

Hát elfogad vejének?

FLAMINIA

Nem futja el a méreg?

BUONAFEDE

Nem kell aggódnotok!

CECCO

Nyugalmunk visszatérhet.

LISETTA, ERNESTO

Sorsunk boldog révbe érhet,

van hát boldogságra ok.

ERNESTO

És míg csak élünk,

sok víg napot érjünk!

BUONAFEDE

Bútól-bajtól nem kell félnünk!

CLARICE, FLAMINIA,

ECCLITICO, ERNESTO

Áldunk téged, fénylő Hold!

Áldunk téged fénylő Hold!

MIND

A boldogság eljön,

mind tudjátok, honnan!

Csak várjátok szépen,

még fent van a Holdban!

De rátok is süt majd

a jó holdvilág,

és az lesz a legszebb,

a boldog világ,

a boldog világ,

a boldog világ!

Ha nem szabnak törvényt,

hogyan kell élned,

és hagyják, hogy önként,

és békében éljed,

úgy tán még a napfény is

felragyog rád,

úgy tán még a napfény is

felragyog rád,

úgy tán még a napfény is

felragyog rád,

még felragyog rád!

VÉGE

Ez a fordítás a Magyar Állami Operaház megrendelésére készült, a darab 2015. novemberi bemutatójához, amelyre Gödöllőn, a Királyi Kastély színháztermében kerül sor. A szövegben található "(...)" jelek a húzások helyét jelölik.

KRITIKÁK:

Bóka Gábor kritikája az Opera-Világ oldalán
Kolozsi László írása a SZÍNHÁZ c. folyóirat portálján 
Gabnai Katalin írása a CRICITAI LAPOKban