Bellini – Romani: CAPULETEK ÉS MONTAGUE-K (RÓMEÓ ÉS JÚLIA)

CAPULETEK ÉS MONTAGUE-K

Opera két felvonásban

Szövegét arta: Felice Romani
Zenéjét szerezte: Vincenzo Bellini

SZEREPLŐK

CAPELLIO,
a Capulet-párt feje, Júlia atyja.................Basszus 

TYBALT, 
a Capulet-párt híve, Júlia jegyese................Tenor

LŐRINC,
orvos, Capellio familiárisa...........................Basszus

RÓMEÓ,
a Montague család feje..................................Mezzoszoprán

JÚLIA
előbbi szerelmese.........................................Szoprán 
 
 Capuletek, Montague-k, udvarhölgyek, katonák


 

ELSŐ FELVONÁS

Nyitány

ELSŐ JELENET

(Terem Capellio házában)

CAPELLIO PÁRTHÍVEI

Alig pirkad, és íme:

máris mind összegyűltünk.

Mi készül?

Hirtelen és váratlanul

érkezett a felhívás.

Már lovagok és katonák

özönlik el a várost.

Fontos és sürgető oka lehet

Capellio sietségének.

Talán váratlan vihar készül

lecsapni a guelfek fejére,

talán a Montague-k

újult gyűlölettel támadnak.

Óh, vesszenek a vakmerők,

pusztuljanak a dühödt ghibellinek!

Még mielőtt megnyílnának a kapuk

ádáz hordáik előtt,

a tántoríthatatlan Capuletekre

Verona falai rá fognak omlani.

Recitativo TYBALT

Ó, Capellio nemes barátai,

rokonai, védelmezői,

súlyos, nagy okkal

kellett ma összegyűlnünk.

Maga Ezzelino is pártunk ellen fordul,

és a Montague-k támogatójaként lép fel.

Erős csapatokat küld lerohanásunkra.

A ghibellinek vezéreként a leggyűlöletesebb és gonoszabb,

a legkevélyebb férfi érkezik.

CAPELLIO PÁRTHÍVEI Ki az? TYBALT Rómeó!

CAPELLIO PÁRTHÍVEI Rómeó!

CAPELLIO

Igen, az a Rómeó, aki

fiamnak kegyetlen gyilkosa.

Ő… Közületek ki bízna még benne?)

Nem átall békét ajánlani

és követet küldeni, hogy tárgyaljon velünk.

CAPELLIO PÁRTHÍVEI Békét! Urunk!

CAPELLIO Soha! LŐRINC

Nem is kívánod meghallgatni?

Lehet, hogy a feltételei előnyösek

és becsületesek.

A hosszú viszálynak véget

kellene már vetni.

Az Adige vize vértől duzzadva hömpölyög.

CAPELLIO.

Megbosszultuk.

Csupán az én vérem maradt bosszulatlan:

aki azt kiontotta, él még,

de a sors sosem engedte látnom őt

Senki nem ismeri ,

mert gyermekként hagyta el a várost.

Rómeó vidékről vidékre vándorolt,

többször Veronába is bemerészkedett titokban.

TYBALT Meg fogom találni,

erre megesküdtem.

Ária Ezt a pengét csak arra tartogatom,

hogy véredet megbosszuljam;

megesküdtem erre Júliának:

egész Itália és az Ég is tudja ezt.

Siettesd az édes pillanatot,

hogy valóra váljon e drága frigy:

S akkor a szerelmes esküjét a férj váltja be.

CAPELLIO Jól van, ölelj meg!

Még ma a nászi oltár elé vezetheted.

LŐRINC Ó, Egek! Még ma?

CAPELLIO Mi az oka, hogy így meglepődtél?

LŐRINC Uram, szegény leány láztól legyengülten,

búsan nem állhat oltár elé, tudod,

csupán kényszer hatására állna a szent oltár elé.

TYBALT Micsoda? Kényszer?

CAPELLIO PÁRTHÍVEI Tied hát a megtiszteltetés,

hogy messze űzd a bánatát!

Cabaletta TYBALT

Szívből szeretem, és drágább nekem

a rám ragyogó napsugárnál.

Őbenne van szívem

minden öröme.

De ha az én boldogságom

akár egyetlen sóhajt okozna néki,

óh, magamnak inkább ezer napnyi

szenvedést választanék!

Óh, ezer nap szenvedést!

CAPELLIO Ne félj semmit, félre kétség! Boldogan és derűsnek fogod látni őt,

midőn tebenned bátyja bosszulóját öleli keblére. CAPELLIO PÁRTHÍVEI

Vezérünk és üdvözítőnk,  rántsd ki kardodat, siess a viadalra:

Júlia keze legyen vitézséged jutalma!

LŐRINC (magában) (Ah! Júlia, az áldatlan titokra

derüljön most fény!

Ah! Nincs embernek hatalma,

hogy atyádat kiengesztelje.)

Recitativo CAPELLIO Eredj, Lőrinc, te tudod a módját,

készítsd fel Júliát a szertartásra.

Még napnyugta előtt

teljesedjék be akaratom!

Holnap reggel már boldogsága

vidítsa fel az atyai házat!

(Lőrinc szólni akar.) Engedelmeskedj!

TYBALT Ah, uram…

(Lőrinc távozik.) CAPELLIO Biztosítalak: Júlia nem táplálhat

az enyémekkel ellenkező érzelmeket.

Neki is kedves lesz, miként

mindnyájunknak, az a derék harcos,

aki egyesíti sorsát az enyémmel.

TYBALT Boldoggá tesz e sok kedvesség,

és a szívem készetetést érez,

hogy igaznak véljem azt,

amit legjobban óhajtok.

CAPELLIO De lám, közeledik már

az ellenség szószólója.

Van-e köztetek, aki hajlana

a Montague-k bármilyen javaslatára?

CAPELLIO PÁRTHÍVEI Mindörökké gyűlöljük a Montague-kat,

a ghibellineket.

(Belép Rómeó) Recitativo RÓMEÓ

Szívből örülök, hogy eleget tehetek

ghibellin vezérünk megbízásának

előttetek megjelenvén,

nemes guelfek.

Szintúgy örülnék, ha valamelyikőtök

meghallgatna engem,

minthogy a barátság és a béke igaz szavával jöttem.

TYBALT Ugyan, ki bízna valaha is a Montague-kban?

CAPELLIO Ezerszer kötöttünk békét,

és az ezerszer szakadt meg.

RÓMEÓ A te kezedben van a biztosíték,

hogy az szent legyen és sérthetetlen.

A Montague-k is kapjanak

előjogokat Veronában,

és legyen Júlia Rómeó hitvese!

CAPELLIO Köztünk már örök viszályt szült

a vérontás,

és ezt már soha nem lehet jóvátenni,

soha, erre esküszöm.

TYBALT, PÁRTHÍVEK Mind megesküszünk.

RÓMEÓ Ti kegyetlenek!

Ária Hallgass ide!

Ha Rómeó megölte is fiadat,

viadalban kellett meghalnia,

csupán a sorsot vádolhatod miatta.

Rómeó siratta akkor is, azóta is.

Békülj meg hát, és másik fiúra lelhetsz

az én uramban!

CAPELLIO Menj vissza a táborba, mondd meg annak

a bolondnak: találtam már másik fiút!

RÓMEÓ Hogyan? És ki az?…

TYBALT Én vagyok az.

RÓMEÓ Te?

(magában) (Mit hallok! Ó, egek!)

(fennhangon) Figyelj ide…

CAPELLIO Eleget mondtál.

TYBALT, PÁRTHÍVEK Itt mi mindannyian azt kiáltjuk feléd:

Háborút! Háborút!

RÓMEÓ Megátalkodottak, úgy lesz!

Cabaletta Rómeó hamarosan kirántja

rettegett, bosszúálló kardját,

s az, akár a gyászos villám,

ezer halált hoz majd!

Ám a feldühödött Ég benneteket fog

vádolni a sok hiába kiontott vér miatt,

és az a vér mind visszahull reátok,

amiért a haza nagy árat fizet!

CAPELLIO, TYBALT Háború mindhalálig, ádáz háború! CAPELLIO PÁRTHÍVEI Hallgass, vakmerő!

Csak Isten ítélkezhet felettünk!

RÓMEÓ Megátalkodottak!

TYBALT, PÁRTHÍVEK Itt mi mindannyian azt kiáltjuk feléd:

MÁSODIK JELENET (Szoba Júlia lakosztályában.) Recitativo JÚLIA Itt vagyok ünnepi díszben… Itt vagyok felékesítve, akár egy áldozat az oltáron… Óh! Bárcsak az oltár elé hullhatnék, ahogyan egy áldozat! Ó, esküvői fáklyák, mily gyűlöletesek, mily végzetesek vagytok számomra! Legyetek, jaj, legyetek ti a temetési fáklyáim! Úgy égek… A láng, a tűz teljesen elemészt. (Az ablakhoz lép, majd visszafordul.) Enyhülést a szellőktől hiába várok. Hol vagy, Rómeó? Melyik tájékon  járhatsz? Hová, hová küldhetem sóhajaimat utánad? Ária Ó, mennyit, de mennyit könyörgök az Éghez éretted sírva! Mily nagy lázban várok rád, s vágyamban csalatkoznom kell. A Nap sugarában mintha a te arcodat látnám ragyogni! A körülöttem susogó szellőben mintha a te sóhajodat hallanám! (Búsan leül. Belép Lőrinc.) Recitativo LŐRINC Itt a kedvező pillanat! Fel kell készítenem a szívét a nem várt örömre. Júlia! (Júlia a karjaiba siet.) JÚLIA Lőrinc! LŐRINC Nyugodj meg! JÚLIA Rövidesen megnyugszom , végleg  megnyugszom. Lassacskán végemet járom, elemészt a bánat. Ha még egyszer viszontláthatnám Rómeót… Rómeó tudná visszatartani menekülő lelkemet. LŐRINC Légy erős, Júlia! Ő itt van Veronában… JÚLIA Ó, Egek! És még nem hoztad elém? LŐRINC Kibírná szíved a váratlan örömöt? JÚLIA Inkább, mint a bánatomat. LŐRINC Akkor készülj fel a találkozásra: Ide vezettem a titkos járaton át, amelyikről csak mi tudunk. (Egy titkos ajtón át belép Rómeó.) Recitativo RÓMEÓ (Júlia karjaiba siet) Ah! Én Júliám! JÚLIA Ah! Rómeó! LŐRINC Halkan beszélj! (Lőrinc távozik.) JÚLIA (gyöngéd örömmel) Újra látlak, óh, mekkora öröm! Igen, végre viszontlátlak! RÓMEÓ Óh, Júliám, így kell viszontlássalak? JÚLIA Reményvesztetten, betegen, erőtlenül, látod, a sír szélén... És te, hogyan térsz vissza? RÓMEÓ Boldogtalanul, mint te, és az élettől megfáradtan, komoran és borúsan, mosolyod nem adhatott vigaszt. Eljöttem, készen a halálra, vagy arra, hogy elragadjalak az ellenségeidtől. Velem kell szöknöd. JÚLIA Megszökni? Mit beszélsz? Kettős RÓMEÓ Igen, megszökni. Nem maradt más mód számunkra ebben a szörnyű szenvedésben, nincs más kiút ebből a kegyetlen gyötrelemből. Jobb hazát, szebb eget találunk ennél bárhová is megyünk, minden örömet amit csak kíván a szívünk megad a föld, ahová a szerelem vezet. JÚLIA Ah! Rómeó! Számomra a világ csupán e kapukon belül létezik: igen, számomra a világ e kapukon belül létezik. Itt olyan hatalom köti meg a kezemet, mely erősebb, mint a szerelem. Az Ég csupán lelkemnek engedi, hogy veled tartson! RÓMEÓ Mit hallok? Miféle hatalom lenne számodra erősebb a szerelemnél? JÚLIA A kötelesség, a törvény, a becsület hatalma. Igen, a becsületé! RÓMEÓ Óh, kegyetlen, a becsületről beszélsz, amikor elrabolnak tőlem? A törvénynek, amit közénk állítasz, éppen a szíved mond ellent. De mégis: engedj a kérésemnek, ha fontos neked az életem. Ha még hű vagy hozzám, ó, ne hallgass másra, csak szerelmünkre! JÚLIA Mi többet kérhetsz még tőlem, hiszen szívemet és életemet már neked adtam? Engedj legalább egyetlen szót szólnom atyámmal! Meghalok, ha nem leszel az enyém, ha minden reményemet elrabolják, de te is tartozol nekem: szívedet kell feláldoznod! RÓMEÓ Óh, te kegyetlen, kérlek! Engedj a könyörgésemnek: ha még hű vagy hozzám, csak szerelmünkre hallgass! (A távolból ünnepi zene hallatszik.) RÓMEÓ Hallod ezt a zenét? Már virágdíszben vár reád a gyászos oltár. JÚLIA Menekülj innen! RÓMEÓ Nem, veled maradok. JÚLIA Jaj lesz, ha atyám itt talál! RÓMEÓ Vagy öljön meg, vagy holtan rogyjon lábad elé. JÚLIA Ah, Rómeó! RÓMEÓ Hiába kérsz! JÚLIA Ah, Rómeó! RÓMEÓ Nem, hiába is kérsz! JÚLIA Jaj, könyörülj magadon és rajtam! RÓMEÓ Ah, Júliám! Jöjj, bennem leld nyugtodat! Ó, a mindenem te vagy, a menyasszonyom vagy; Ez a perc, ha elvesztegetjük, nem adatik meg számunkra többé! A te kezedben van a sorsom, az életem, a halálom… Óh, nem! Te nem szeretsz úgy, mint én téged ah, nem könyörülsz rajtam! JÚLIA Csillapodj, csak egy pillanatra; csillapítson fájdalmam, a rettegésem, elvesztünk, végünk van, ha a szerelem egészen elvakít! Kíméld meg ezt a szívet a még nagyobb fájdalomtól és a félelemtől! Csak azért élek még, mert szeretlek, s a szerelem csak velem együtt hal meg. RÓMEÓ Jöjj! JÚLIA Rómeó, csillapodj! RÓMEÓ Nincs benned irgalom! JÚLIA Csillapodj! RÓMEÓ Nem, szívtelen, nem szánsz meg! JÚLIA Ah! Én Rómeóm! Csillapodj csak egy pillanatra! Csillapítson fájdalmam, a rettegésem. RÓMEÓ Jöjj, lelj nyugtot bennem! (Júlia könyörgésére Rómeó távozik a rejtekajtón keresztül. Júlia rettegve kimegy egy másik ajtón.) HARMADIK JELENET (Belső átrium Capellio palotájában) CAPULETEK Boldog, örömet hozó éjjel követi a bánatos napokat. Elcsitul a harag, pihennek a fegyverek, ahol Hymen lakodalmi fáklyákat gyújt. Ahová Ámor mosolyog, ott öröm és boldogság honol. Ünnepeljük tánccal és dallal e fényes, boldog nászt! Igen, e ritka pillanat öröme adjon vigaszt a sok szenvedésre, e falak közé ne köszöntsenek többet borús gondolatok! (Felmennek a lépcsőn és eltűnnek a galérián. Rómeó guelf álruhában  jön sietve, Lorenzo követi.) Recitativo LŐRINC Állj meg, az istenért, ne menj tovább! Guelf álruhád aligha rejt el! RÓMEÓ Mit bánom a veszélyt, mikor vetélytársam közeleg elragadni szerelmesemet! De abból nem lesz semmi, esküszöm! LŐRINC Óh, jaj! Talán már oda van minden remény! RÓMEÓ Egy még maradt! Halld! Az éj leple alatt, guelf álruhában, vagy ezer ghibellin fegyveres jön Veronába. LŐRINC Egek! RÓMEÓ Váratlanul lecsapnak az ellenségre, és így félbeszakad az esküvő. LŐRINC Gyászos éjszaka! És e vérontásban a cinkosoddá kívánsz tenni?! Árulója legyek ennek a családnak? RÓMEÓ Rendben, hát leplezz le, és mentsd meg így a riválisomat! (Bentről nagy hangzavar hallatszik, trombiták harsannak, kiáltások zengenek, a vendégek rémülten rohannak fel s alá a galérián) LŐRINC Mi ez a hangzavar? CAPULETEK (bentről) A Montague-k! RÓMEÓ Micsoda öröm! CAPULETEK (a galérián) Fegyverbe! Fegyverbe! LŐRINC Menekülj! Eredj! RÓMEÓ Reszkess, Tybalt, sietek már, hogy bosszút álljak! LŐRINC Hallgass! RÓMEÓ Ez a trombitaszó… LŐRINC Emberek jönnek! RÓMEÓ … riválisom gyászindulója! Meghal! Ah! Meghal! LŐRINC Csitulj! Mindenfelől emberek közelegnek! Mind fegyverben! Ah! Menekülj!Menj! Könyörgöm, menekülj! – CAPULETEK Ah! Ki ment meg minket?! Óh, egek, ki segít most rajtunk? Fegyverbe! Fegyverbe! (Rómeó sebesen távozik, Lőrinc követi. Júlia jön le a galériáról.) Cavatina JÚLIA Elcsitult a zaj, csönd van e falak között. Hálát adok a sorsnak, ah, hogy még szabad lehetek! De rokonaim talán ledöfték szerelmemet, s most holtan hever, vérébe fagyottan! Talán… Jaj, megdermedek! Mily forróság önti el szívemet! Ah! Rómeóért esdek az Éghez, a Sorshoz, a Szerelemhez! (Belép Rómeó) RÓMEÓ Júlia! JÚLIA Jaj nekem! Kit látok?! RÓMEÓ A te Rómeódat. Ne félj! JÚLIA Boldogtalan, még idemerészkedsz?! RÓMEÓ Visszajöttem, hogy megszabadítsalak és boldoggá tegyelek. Jer velem! JÚLIA Óh, de hová, hogyan? RÓMEÓ Csak gyere! JÚLIA Vesztünkbe viszel. RÓMEÓ Júlia! JÚLIA Ó, gyere, gyere! RÓMEÓ Hová? Nem, ó, nem! RÓMEÓ Gyere! Hűségesküdre kérlek, hogy jöjj velem! CAPULETEK (bentről) Vesszenek a Montague-k! Halál rájuk! JÚLIA Ah! Hagyj! Jönnek már felénk! RÓMEÓ Ezzel a karddal nyitok utat neked a barbárok között! (Megával vinné Júliát, mikor Capellio, Tybalt és fegyveresek lépnek be egyik oldalról, Lőrinc a másikról.) CAPELLIO Megállni! TYBALT Kit látok? A hitvány, ellenséges követ! LŐRINC (magában) (Egek!) JÚLIA Ah! LŐRINC (Elveszett a szerencsétlen!) RÓMEÓ Óh, elönt a düh! JÚLIA Rettegek! CAPELLIO Fegyveresen e lakosztályban?! TYBALT És álruhában! Miféle újabb fondorlatra vetemedtél, gyalázatos? Katonák, ide! JÚLIA Megálljatok! Atyám, uram, irgalmazz! CAPELLIO Hordd el magad! JÚLIA Irgalom! RÓMEÓ Elönt a düh! TYBALT És te, te mit gondolsz a csalóról? CAPELLIO Júlia! TYBALT Nincs válasz? Reszketsz? Zavarban vagy? JÚLIA (Nagy Ég, hogy rettegek!) TYBALT (Rómeóhoz) S te gazfickó, ki vagy? RÓMEÓ Én vagyok… JÚLIA Óh, ne! Ne fedd fel magad! RÓMEÓ Én vagyok a vetélytársad! LŐRINC (magában) (Meggondolatlan!) RÓMEÓ Óh, kegyetlen gyötrelem! TYBALT Vetélytárs?! Mit kell hallanom? JÚLIA Lőrinc, segíts rajtam! LŐRINC Óh! Rettentő pillanat! RÓMEÓ Jaj, most az árulója lettem! JÚLIA, RÓMEÓ Segítséget, támaszt nyújts néki, nagy Ég! Csak engem tégy haragjuk célpontjává! CAPELLIO, TYBALT Ó, éjszaka, vond sötétbe az égboltot, fátyladdal takard el szégyenünket! LŐRINC Ó, éjszaka, óh, éjszaka… borzadály fátyola… Jeges rémület rohanja meg tagjaimat. (Fegyvercsörgés hallatszik.) MONTAGUE-K (bentről) Jövünk már! Rómeó! TYBALT, CAPELLIO Mi ez a kiáltozás? RÓMEÓ A híveim azok! JÚLIA Micsoda öröm! MONTAGUE-K (belépnek) Ő az! Ő az! Isten vezérelt minket hozzád! Jöjj, Rómeó, társaid melletted állnak! CAPELLIO Te vagy Rómeó, s én nem végeztem veled?! TYBALT És elmenekülsz előlem? Életben maradsz? RÓMEÓ Vérre szomjaztok, kegyetlenek? Hát folyjék vér! JÚLIA, LŐRINC Jóságos Ég, tartsd vissza őt ily vészes csatától; ébressz bennük egyaránt önvádat és könyörületet! RÓMEÓ, TYBALT, CAPELLIO, KÓRUS Feltámadó haragunkba a közelgető vérengzésbe egész Itália belé fog remegni! JÚLIA, RÓMEÓ Ha el ragadják minden reményünket, hogy az életben valaha is viszontlássuk egymást, búcsúnk mégsem örökre szól: ah, találkozunk a mennyekben! TYBALT, CAPELLIO, KÓRUS Igen, ah! A feltámadt haragra, a közelgő mészárlásra mielőbb ragyogj le, óh, Nap, és szaggasd szét a sötét fátylat! LŐRINC Igen, ah! A feltámadt dühöt, a közelgő mészárlást, a kegyetlen látványt… rejtsd el az Ég előtt, óh, éjszaka! RÓMEÓ Ah, Júlia!       ! JÚLIA Ah, Rómeó! RÓMEÓ Ég áldjon! Megbocsátok neked. MÁSODIK FELVONÁS ELSŐ JELENET (Belső átrium Capellio palotájában. Júlia egyedül.) Recitativo JÚLIA Senki sem tért vissza… Kegyetlen, fájdalmas bizonytalanság! A fegyvercsörgés elhalt. Csupán bizonytalan  moraj hallatszik időről időre a távolból… Mint az elvonult vihar szele. Ki veszett oda? Ó, jaj! Ki győzött? Kit siratok először? Nem mehetek ki innen… tétlen toporgok, nem tudva, mi vár rám. (Belép Lőrinc.) Lőrinc! Nos? LŐRINC Rómeó megmenekült! JÚLIA Fellélegeztem. LŐRINC A közeli erődön rajtaütöttek az övéi… Ezzelino segítségében is bízhat… De te… Hamarosan Tybalt kastélyába hurcolnak, hacsak most, a végveszélyben, rám nem bízod magad teljes elszántsággal. JÚLIA Mit tegyek, szólj! LŐRINC Elég bátor vagy? JÚLIA Még kérded? LŐRINC Fogd, e főzet hatalmas erővel bír, olyan mély álomba merít, hogy halottnak látszol majd. S mert holtnak hisznek, az családi sírboltba fognak vinni… JÚLIA Óh! Mit mondasz? Oda, hol bátyám fekszik, akit Rómeó sebzett halálra? Feltámadna, hogy megbüntessen bűnömért! LŐRINC Téged felébreszteni ott leszünk: kedvesed és én. Ne aggódj! Kettős Reszketsz. Meghátrálsz… Ó, Istenem! A haláltól nem félek, tudod, hiszen folyton azért könyörgök hozzád, de sosem éreztem még ilyen borzadást, amilyen most tört reám! LŐRINC Bízzál! Bízzál meg bennem! JÚLIA Ah! De ha tán e varázsos erejű ital… LŐRINC Elégedett leszel! JÚLIA …ha mégsem hatna úgy? Kínzó kétség! S ha e jeges rémületből nem is ébrednék fel többé? LŐRINC Fogd hát! Röpülnek a percek, atyád már közeleg! JÚLIA Atyám! Ah, add és ments meg! (Iszik.) LŐRINC Megmenekültél, kitartás! JÚLIA Vigyél el innen! (Capellio és kísérete belép.) CAPELLIO Megállj! Te még ébren vagy? Megengedem, hogy pihenj még egy keveset. Távozz! Aztán holnap hajnalban indulsz a vőlegényed után. Megértetted? KÓRUS Szegényke, telve van fájdalommal, alig piheg, épphogy megáll a lábán… Kedvesebben beszélj vele, megöli ez a szigorúság! (Capellio ismét indulásra ösztökéli Júliát.) JÚLIA (síró hangon) Ah, édesapám! Nem mehetek innen bocsánatod nélkül, a sír szélén állok, legalább ölelj meg! Csituljon egyszer dühöd, adj békét egy haldokló szívnek! Hunyjon ki minden haragod síromnál! Ó, atyám, bocsáss meg egy haldokló szívnek! CAPELLIO Elég ebből! Eredj a szobádba! LŐRINC (halkan Júliához) (Jer csak, el ne áruld magad!) Atyám! LŐRINC (Gyere hát!) CAPELLIO Menj! JÚLIA Bocsáss meg! CAPELLIO Eredj a szobádba! JÚLIA Bocsáss meg előbb, ó, atyám! KÓRUS Lásd, haldoklik! Fékezd haragodat! JÚLIA Óh, atyám, atyám! Nem mehetek innen bocsánatod nélkül, stb.   LŐRINC (Óh, jer velem!) KÓRUS Fékezd haragodat! CAPELLIO Hajnalban útnak indulsz! (Júlia Lőrinc támogatásával távozik.) Recitativo CAPELLIO Hogy felzaklatott! Zavart érzek a szívemben… Hallgass, irgalom, a gyengeség jele lennél… Egyikőtök eredjen Tybalt nyomába! Ti Lőrince lépteit kémleljétek! Gyanakszom rá. Nem mehet sehová, nem szólhat senkivel. (Távoznak.)   MÁSODIK JELENET (A palota kertje. Belép Rómeó.) Recitativo   Elhagyatott a hely. Lőrinc nyomát keresem. A szívtelen Lőrinc! Balsorsomban ő is elfeledett, és szövetkezve zsarnok végzetemmel, magamra hagyott szenvedéseim között. Vágjunk neki! Recitativo Erre jön valaki! Máris akadályba ütközöm! TYBALT Ki vagy te, aki titkon járni merészelsz e falak között? Hallod-e? RÓMEÓ Ne közelíts! Rád nézve végzetes lenne, ha felismernél. TYBALT Felismerlek én hetyke beszédedről és a veszett haragról, mit bennem keltesz! RÓMEÓ Jól van, hát nézz rám, és rettegj! Kettős Te ostoba! Egyetlen kiáltásomra ezrek szaladnának megbüntetni téged! Ostoba! Ostoba! De téged az én pengém áldozatának tartogatott a sors! RÓMEÓ Gyere csak! Megvetlek téged, és kihívlak csahosaiddal együtt! Megvetlek! Megvetlek! Bánod majd, hogy nem áll köztünk az Alpok és a tenger! TYBALT Ellenséges isten vagy a végzet elvette az eszedet….    RÓMEÓ Kardra! S téged azért taszított ide, hogy haláloddal találkozz.         TYBALT Kardra! RÓMEÓ, TYBALT Haragvó isten vagy a végzet taszított ide, hogy haláloddal találkozz. Halálod vár itt rád! Kardra! (Készülnek összecsapni.) TYBALT Várj még! RÓMEÓ Mily szomorú hangok! KÓRUS (A színfalak mögül) Jaj, boldogtalan! RÓMEÓ Mily hangok! Nagy Isten! TYBALT Rettentő balsejtelem! (Gyászmenet halad át a galérián.) KÓRUS Oly hirtelen ragadott el a halál, életed virágában!        RÓMEÓ Gyászének ez! TYBALT  Nézzük!               KÓRUS Oly váratlanul csapott le rád a kegyetlen förgeteg! RÓMEÓ Temetési fáklyák… Igen! Gyászmenet! TYBALT Megfagy bennem a vér! Iszonytató, amit sejtek! KÓRUS Békét találjon jó lelked oly sok fájdalom után! Élj, ha nem az emberek között, élj, Júlia, a mennyekben, ah,boldogtalan! RÓMEÓ Ah! TYBALT Óh, Istenem! RÓMEÓ Mit hallok? Júlia! TYBALT Meghalt! RÓMEÓ Ah, kegyetlen! TYBALT Fátyol borul szememre… RÓMEÓ (felzokogva) Ó, én Júliám! Elveszítettelek! (Tybalt és Rómeó néhány pillanatig dermedten áll. Rómeó tér magához előbb; kardját elhajítva Tybalt elé ugrik.) Kettős Ő halott! Ó, te nyomorult, miattad ölte meg a bánat! Végül ő fizetett kegyetlen szíved hajlíthatatlanságáért! TYBALT Ah! Vigasztalanabb vagyok én nálad, jobban lesújt a fájdalom. Jaj, a szerelem, mint halálos bűn vádolja szívemet! RÓMEÓ Miattad ölte meg a bánat! TYBALT Vigasztalanabb vagyok nálad. stb. RÓMEÓ Most boldog vagy. Szúrj le, ah, szúrj le  egy kétségbeesett embert… Feltárom keblemet csapásodnak. E pillanatban a legnagyobb jótétemény a halál lenne énnekem! TYBALT Élj csak, élj, te szánalomraméltó, téged legalább nem gyötör önvád, ah, ha te nem vetsz véget életemnek, a fájdalom öl meg. HARMADIK JELENET A Capuletek sírboltjánál. Rómeó érkezik követőivel. MONTAGUE-K KARA Megérkeztünk. Ah! Adja az Ég, hogy ne legyen számodra elviselhetetlen szomorúság belépned… a reménytelenség sivár honába! Recitativo RÓMEÓ Ím, itt a sírbolt! (A sírhoz lép.) Még mindig teleszórva virágokkal, s könnyekkel itatva… Fogadd az enyéimet is… a legmélyebb fájdalomból és keserűségből fakadnak. MONTAGUE-K Urunk, nyugodj meg! RÓMEÓ Hamarosan a könnyeknél nagyobb áldozatot nyújtok neked. MONTAGUE-K Túl sok lesz már a fájdalomból! RÓMEÓ Ó, te, sírbolt mélyen sötétlő homálya, engedj egy pillanatra, engedj a Nap sugarának, és mutasd meg nekem egy percre zsákmányodat! (követőihez) Nyissátok fel a sírját, hadd lássam viszont! (A Muntague-k felfeszítik a sírfedelet, Júlia láthatóvá válik. Rómeó oda siet hozzá, a sírás fojtogatja.) Ó, Júlia! Én Júliám! Te vagy. Téged látlak! Megleltelek újra! Nem vagy halott, alszol csupán, s arra vársz, hogy felébresszen a te Rómeód! Ébredj, kedvesem, sóhajtásom keltsen! Rómeód szólít, ébredj, szerelmem! MONTAGUE-K Boldogtalan, csak képzelődsz! Jer innen! Veszélyes tovább késlekednünk! Recitativo RÓMEÓ Hagyjatok még pár pillanatig itt! A fájdalom csak a sírra bízhatja titkait. MONTAGUE-K Itt hagyni magadra e nagy-nagy bánatban? Megszakadna a szívünk… RÓMEÓ Távozzatok, így akarom! MONTAGUE-K Összetöröd a szívünket. (Visszavonulnak.) Recitativo RÓMEÓ Egyedül te, Júliám, egyedül te hallasz engem! Ó, csalfa ábránd! A hűlt tetem hangomat nem hallja meg. Magamra maradtam a Földön! Ária Ó, te áldott lélek, ki már a mennyekbe emelkedtél, tekints vissza rám, és végy magadhoz! Így elfeledned, így magamra hagynod nem lehet, áldott lélek! Áldnem feledkezhetsz meg rólam nagy bánatomban! Recitativo Ó, én utolsó reményem, te, halálos méreg, nem válunk el többé, ajkamra jöjj! (Kiissza a mérget.) Fogadjátok be utolsó sóhajomat, ellenségeim sírjai! JÚLIA (A sírból kelve) Ah! RÓMEÓ Sóhajtás? JÚLIA (gyönge hangon) Rómeó… RÓMEÓ Ez az ő hangja! JÚLIA Rómeó! RÓMEÓ Engem szólít! Máris hív kebelére! (Júlia kikel a sírból.) Egek! Kit látok?! JÚLIA Rómeó! RÓMEÓ Júlia! Istenem! JÚLIA Te vagy? RÓMEÓ Te élsz? JÚLIA Felkeltem, hogy többé el se hagyjalak, szerelmem! Halálom csak színjáték volt! RÓMEÓ Mit beszélsz? JÚLIA Nem tudtad? Nem találkoztál Lőrinccel? RÓMEÓ Nem láttam senkit, nem tudtam semmit, jaj, csak azt, hogy meghaltál,  s hogy ide hoztak… Ah, szerencsétlen! JÚLIA Nos, mit számít már ez! Melletted vagyok végre! Ölelésünk minden fájdalmat feledtet! Menjünk! RÓMEÓ Nekem itt kell maradnom, mindörökre itt. JÚLIA Mit jelentsen ez? Beszélj! Ah, beszélj, Rómeó! RÓMEÓ Már mindent tudsz. (Kezébe temeti arcát.) Kettős JÚLIA Ah! Mit tettél, kegyetlen?! RÓMEÓ A közeledben akartam meghalni. JÚLIA De csak segíthet rajtad valaki! RÓMEÓ Hagyd, hiába! JÚLIA Jaj, kegyetlen végzet! RÓMEÓ A zord halál már bennem jár. JÚLIA Bárcsak veled együtt állhatnék elé! Add a kardod! RÓMEÓ Ó, nem! Soha! JÚLIA Mérget! RÓMEÓ Kiittam már. Te élj, s néha-néha jöjj sírkövemhez  egy-egy könycseppett hullatni. JÚLIA Kegyetlen Ég, mielőtt ő meghalna, vedd el az én életemet! RÓMEÓ Te élj, s néha-néha hullass könnyet… stb. Júlia, szoríts kebledre! Már alig látlak. JÚLIA (sírva) S én most térek vissza az életbe, midőn halnod kell! RÓMEÓ Hagyd ezt! Ha kínban kell látnom, még keservesebb lesz gyötrelmem! Nem látlak többé… Szólj még… JÚLIA Ah, Rómeóm! RÓMEÓ Egyetlen szót még! Emlékezz szerelmünkre! JÚLIA Ne hagyj itt! Pihenj meg szívemen! RÓMEÓ Emlékezz, emlékezz szerelmünkre! JÚLIA Ne hagyj még itt! RÓMEÓ Júlia! Elhagy már az erőm! Ah! JÚLIA Figyelj rám! RÓMEÓ Isten veled! Ah! Júli... (Meghal.) JÚLIA Meghalt! Istenem! (Rómeó holttestére zuhan.) MONTAGUE-K (Belépnek) Rómeó! Rómeó! (Capellio, Lőrinc és Capuletek sietnek be. Lőrinc a fiatalok teteméhez szalad.) CAPELLIO Utánuk gyorsan! LŐRINC, MONTAGUE-K Egek! LŐRINC Mindkettő halott! MONTAGUE-K, CAPULETEK Kegyetlen végzet! LŐRINC, MONTAGUE-K, CAPULETEK Lássad! CAPELLIO De ki volt a gyilkosuk? LŐRINC, MONTAGUE-K Te magad, szívtelen VÉGE Csákovics Lajos nyersfordítása