Angiolini – Verdi: NELL'ORROR DI NOTTE OSCURA (Rettegve a sűrű éjben)

RETTEGVE A SŰRŰ ÉJBEN

(Nell'orror di notte oscura)

Hogyha sűrű, néma éjen,

Rám borul a félelem,

Én a messzi tájat nézem:

Merre jár most kedvesem?

Mert, ha tán e percben másnak

Nyújt szerelmi zálogot,

Napvilágot már ne lássak,

Jobb, ha még ma meghalok;

S majd ha alkony száll a földre,

Síri árnyam visszajár,

És a sápadt holdnak fénye

Vigasz nélkül hull le rá.

Ott az eldobott szerelmes

Lelke tébolyogva jár,

Lenn a sírban nyugta nem lesz:

Bús siráma messze száll.

Jönnek új szerelmes párok,

S majdan így beszélnek ők:

„Verje emlékedet átok,

Aki így becsaptad őt!

Verje emlékedet átok;

Sújtsa ég a hitszegőt!

Legyen átkos!

Emlékedet verje átok,

aki így becsaptad őt!”

Carlo Angiolini – Csákovics Lajos