A KÉMÉNYSEPRŐ
(Lo
spazzacammino)
Kéményt seperni!
Képem csúnyán
szurtos-kormos,
Megpiszkollak, hát
ne fogdoss!
Rongyos gúnyám
folyton foltos,
Meztélábbal járok,
lám!
Mégis: boldogabb
énnálam,
Istenuccse, nincs
talán!
Kéményseprő!
Ne féljen a nagysád,
hisz’ jó ember ő!
Megóvja a tűztől a
kéményseprő!
Ah! Megóvja a házát
a kéményseprő!
Én már pirkadatkor
talpon,
Görbe utcák hosszát
járom,
Azt, ki alszik,
felrikkantom,
Még sincs
ellenségem ám!
Így hát boldogabb
énnálam,
Istenuccse, nincs
talán!
Kéményseprő!
Ne féljen a nagysád,
hisz’ jó ember ő!
Megóvja a tűztől a
kéményseprő!
Ah! Megóvja a házát
a kéményseprő!
Néha háztetőkre
mászok,
Máskor kandallókban
járok;
„Szurtos ördög, jaj,
mit látok!”,
Így kiált sok kisleány!
Mégis, boldogabb ki
volna?
Istenuccse, nincs
talán!
Kéményseprő!
Ne féljen a nagysád,
hisz’ jó ember ő!
Megóvja tűztől a
kéményseprő!
Ah! Megóvja a házad
a kéményseprő!
S. M. Maggioni – Csákovics Lajos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése