A CSÁBÍTÁS
(La seduzione)
Arca szép volt, mint romlatlan
lelke,
Hívta boldogság, bimbódzó évek,
Ám a szívét, mi vágyakra ébredt,
Szívtelen férfinek adta ő oda.
Balga gyermek, ki esküben bízik,
Az, ki hallgat egy álnok szavára!
Bűnre csábult, s bármily őszintén
várta,
Azt a gyűrűt nem kapta meg soha!
Szégyen űzte, míg eltelt sok
hónap,
Sírva hordozta terhét a lányka;
Élte sorvadt, az út végét járta;
S megbocsátván a gaznak,
távozott.
És az árvát, a bűntett
gyümölcsét,
Anyja mellé helyezték a sírba;
Nincs a halmon egy sírkő, nincs
egy fejfa,
Mely megmondja, ki porladt el ott.
mely megmondja, ő ki volt.
Nincs egy sírkő, nincs egy fejfa,
mely megmondja, ki volt.
Luigi Balestra – Csákovics Lajos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése