Verdi – Piave: RIGOLETTO (nyers)

RIGOLETTO Opera három felvonásban Szövegét Victor Hugo A király mulat című drámája nyomán  írta: Francesco Maria Piave Zenéjét szerezte: Giuseppe Verdi Ősbemutató: Velence, 1851. március 11. SZEREPLŐK: MANTUA HERCEGE                                      tenor RIGOLETTO, a herceg udvaribolondja           bariton GILDA, Rigoletto lánya                                szoprán SPARAFUCILE, bérgyilkos                          basszus MADDALENA, előbbi húga                                 alt MONTERONE GRÓF                                  basszus MARULLO, udvaronc                                   bariton BORSA MATTEO, udvaronc                           tenor CEPRANO GRÓF                                         basszus GRÓFNÉ, Ceprano felesége                            mezzo KAPUŐR                                                      basszus APRÓD az udvarnál                                       mezzo Játszódik Mantuában és környékén a XVI. században. ELSŐ FELVONÁS 1. kép Mantua. Pompás terem a hercegi palotában. Szemben ajtók, melyek újabb termekbe vezetnek. Csodásan kivilágítva. Hölgyek és urak drága ruhákban, lakájok jönnek-mennek. Tetőfokára hágott a hangulat. Zene hallatszik bentről. A herceg és Borsa jön ki az egyik ajtón. HERCEG Be akarom teljesíteni végre kalandomat  a szép ismeretlen polgárlánnyal. BORSA A lánnyal, akit a templomban látott? HERCEG Három hónapja minden vasárnap. BORSA Hol lakik? HERCEG Egy messzi sikátorban, egy titokzatos férfi jár oda minden éjjel.

BORSA És tudja, ki a csodálója? HERCEG Nem tudja. Egy csapat hölgy és lovag halad át a termen. BORSA Mennyi szépség! Nézze! HERCEG Ceprano felesége mindegyiken túltesz.. BORSA Meg ne hallja a gróf, ó herceg! HERCEG Mit érdekel az engem? BORSA Elmondhatja egy másik nőnek. HERCEG Azzal biztos nem árthat. Egyik vagy másik ugyanolyan nekem, mint az összes többi körülöttem. Nem nyitom meg szívemet jobban az egyik szépségnek, mint a másiknak. A sors azért adta bájukat, hogy kivirágozzon tőlük az élet. Ha ma az egyik örül nekem, lehet, hogy holnap egy másik fog. Az álhatatosságot, a szív zsarnokát, gyűlölöm, mint a rút betegséget.

Legyen hűséges az, aki akar. Nincs szerelem ott, hol nincs szabadság. Kinevetem a férjek féltékenykedését, és a szeretők megszállottságát. Még Árgus száz szeme sem riaszt el, ha egy szépség lángra gyújt. (Belép Ceprano, aki messziről nézi, hogy felesége egy másik karján vonul, hölgyek és urak minden felől.) HERCEG gálánsan közelíti meg Ceprano feleségét Elhagy hát? Milyen kegyetlen! CEPRANO GRÓFNÉ Követnem kell a férjemet Cepranóba. HERCEG De egy ilyen fényes csillagnak udvaromban kellene tündökölnie. Önért itt minden szív hevesen ver. Ön miatt a szerelem hatalmas lángja részegíti, égeti, marja szívemet. GRÓFNÉ Nyugodjon meg! HERCEG Ön miatt a szerelem… GRÓFNÉ Nyugodjon meg! a herceg karját nyújtja és kikíséri, jön Rigoletto

RIGOLETTO Mi jár a fejében, Ceprano úr? Ceprano ideges kézmozdulattal a herceg után megy Hogy füstölög, látjátok? BORSA, KÓRUS Micsoda mulatság! RIGOLETTO Oh, igen! BORSA A herceg igen jól szórakozik! RIGOLETTO Mint mindig, nem? Micsoda újdonság! Játék és bor, mulatság és tánc, csaták és lakomákat – bármi megfelelel. Most a grófnőt ostromlja, míg a férje dühromat kap. ki MARULLO Nagy újság! KAR Mi történt? Beszéljen! MARULLO El fognak ámulni! KAR, BORSA Meséljen.

MARULLO Ah! Ah! Rigoletto... KAR, BORSA Nos? MARULLO Hihetetlen eset... KAR, BORSA Elhagyta a púpját? Nem torz már?   MARULLO Még különösebb! A bolondnak van egy... KAR, BORSA Mije hát? MARULLO Szeretője! KAR, BORSA Szeretője? Ki hiszi el? MARULLO A púpos Cupidóvá változott. CORO, BORSA Ez a torzszülött?... Áldott Cupido! herceg vissza Rigolettóval HERCEG Rigolettónak Nincs kellemetlenebb alak, Cepranónál!! Kedves felesége pedig egy angyal!

RIGOLETTO Rabolja el. HERCEG Könnyű azt mondani, de hogyan? RIGOLETTO Ma éjjel. HERCEG Mi legyen a gróffal? RIGOLETTO Mit szól a börtönhöz? HERCEG Ó, nem. RIGOLETTO Jól van, akkor száműzze. HERCEG Az sem jó, bolond. RIGOLETTO mutatja Akkor a fejét… CEPRANO Micsoda sötét lélek! HERCEG megveregeti a gróf vállát Mit nem mondasz, ezt a fejet?

RIGOLETTO Természetesen. Mi mást lehet egy ilyen fejjel tenni? Mire jó? CEPRANO dühösen kardot ránt Gazember! HERCEG Cepranónak Elég legyen! RIGOLETTO Ki kell nevetnem. MARULLO Dührohamot kapott! HERCEG Bolond, gyere ide. BORSA, MARULLO Dührohamot kapott! HERCEG Mindig túl messze mész a tréfával. A harag, melyet szítasz, visszaüthet rád. CEPRANO Halál a bolondra! RIGOLETTO Mivel árthattok nekem? Nem félek tőlük. Senki nem mer a Herceg kegyeltjéhez érni.

CEPRANO Ki nem neheztel rá közülünk? Bosszú! BORSA, MARULLO De hogyan? CEPRANO Aki legény a talpán, legyen nálam holnap. BORSA, MARULLO Rendben CEPRANO Éjjel. BORSA, MARULLO Úgy lesz. RIGOLETTO Mivel árthattok nekem? HERCEG Túl messzire mész a tréfákkal. BORSA, CEPRANO, MARULLO Bosszuljuk meg a bolondot. Melyikőnk nem haragszik rá durva tréfái miatt? Igen! Bosszú!

HERCEG, RIGOLETTO Minden csupa öröm! Minden csupa ünnep! ellepik a színt a táncosok MIND Minden csupa öröm, csupa vidámság. Minden szórakozásra csábít! Nézzétek, nem olyan ez, mintha a gyönyör birodalma volna? MONTERONE Had’ beszéljek vele. HERCEG Nem! MONTERONE Megteszem! BORSA, RIGOLETTO, MARULLO, CEPRANO Monterone! MONTERONE nemes gőggel fixírozza a herceget Igen, Monterone. Hangom mennydörög majd füledbe bárhová is… RIGOLETTO a herceghez fordul Monterone hangját utánozva Had’ beszéljek vele. gúnyos eleganciával közelít Uraságod összeesküvést szőtt ellenünk, mi, igazán kegyesen, megbocsátottunk.

Miféle őrület ragdta el, hogy minden percben leánya becsületéért reklamál? MONTERONE haraggal Még egy sértés! Ó, igen. Megzavarom orgiátok, és addig üvöltök, míg megtorlatlanul marad a családomat ért kegyetlen gyalázat. És ha hóhér kezére adtok is, szörnyű kísértetként láttok majd viszont, ki koponyáját kezében tartva, bosszúért könyörög a világhoz és Istenhez. HERCEG Elég volt, tartoztassátok le. RIGOLETTO Ez bolond. KAR Mit nem mond! MONTERONE Átkozott legyen mindkettőtök! BORSA, MARULLO, CEPRANO Ah! MONTERONE Aljas dolog rászabadítani a vérebet a haldokló oroszlánra, herceg

És te, kígyó, ki egy apát nevetsz ki fájdalmában, légy átkozott!   RIGOLETTO Mit hallok! Borzalom! MIND kivéve Rigoletto Téged, ki oly merészen megzavartad ünnepünk, ördögi szellem vezethett ide. Kár a szóért, távozz innen, menj, öreg, és féld uralkodód haragját. RIGOLETTO Borzalom. Micsoda borzalom. MONTERONE Légy átkozott! És te is, kígyó! MIND Te provokáltad, nincs remény, végzetes óra volt ez számodra. Monterone két alabárdos közt kimegy. A herceg egy szomszédos terembe megy a többiekkel

2. kép Egy zsákutca vége. Balra, szerény ház, fallal körülvett kis udvarral. Az udvaron magas, vastag fa és egy márványpad. A falban egy ajtó, ami az utcára nyílik. A fal felett erkély, amit ívek tartanak. Az emeleti ajtó az erkélyre nyílik, ahova egy lépcsősor vezet fel kívülről. Az utca jobb oldalán a hercegi palota magas fala. Éjszaka van. Jön Rigoeltto köpenyéba burkolózva, mögötte Sparafucile, köpenye alatt kard. RIGOLETTO Az öreg megátkozott! SPARAFUCILE Uram?... RIGOLETTO Menj, nincs semmim. SPARAFUCILE Nem is kértem semmit. Egy kardforgató áll Ön előtt. RIGOLETTO Egy rabló? SPARAFUCILE Egy férfi, aki kis pénzért megszabadítja Önt riválisától.

RIGOLETTO Melyiktől? SPARAFUCILE Az ön hölgye itt lakik. RIGOLETTO Mit hallok! És mennyit kellene fizetnem egy nagyúrért? SPARAFUCILE Azért magasabb árat kérek. RIGOLETTO Hogy szokás fizetni? SPARAFUCILE A felét előre, a többit utána. RIGOLETTO A gaz! Hogy lehet, hogy ilyen biztonságosan tudsz dolgozni? SPARAFUCILE Vagy a városban szoktam ölni, vagy a saját fedelem alatt. Éjszaka várok az áldozatomra; egy szúrás és halott.

RIGOLETTO A gaz! És otthon hogyan? SPARAFUCILE Egyszerű. A húgom segít. Az utcán táncol, nagyon szép, behálózza, akit akarok, és akkor… RIGOLETTO Értem. SPARAFUCILE Lárma nélkül. RIGOLETTO Értem. SPARAFUCILE Ez az eszközöm. kardját mutatja Szolgálhatja Önt? RIGOLETTO Most még nem. SPARAFUCILE Sajnálhatja. RIGOLETTO Ki tudja?

SPARAFUCILE Sparafucile a nevem. RIGOLETTO Idegen? SPARAFUCILE Burgundiából. RIGOLETTO Hol talállak szükség esetén? SPARAFUCILE Itt, minden éjjel. RIGOLETTO Menj! SPARAFUCILE Sparafucile, Sparafucile. ki RIGOLETTO Menj,menj,menj. Különbözőek vagyunk: az én fegyverem a nyelv, az övé a tőr. Én az vagyok, aki kigúnyol, ő az, aki öl. Az öreg megátkozott. Ó, emberek. Ó, természet! Ti tettetek engem gonosz gazemberré! Micsoda méreg, hogy nyomorék vagyok, hogy udvari bolond vagyok. Nem kell mást tennem, nem tudok mást tenni, csak nevetni. Minden ember kincse, a sírás nekem tilos.

Fiatal, játékos, hatalmas, szép uram azt mondja nekem álmodozva: Nevetess meg, bolond! Kénytelen vagyok megetnni! Ó, kárhozat! Gyűlöllek benneteket, gúnyolódó udvaroncok! Hogy élvezem, hogy belétek marhatok! Ha gonosz vagyok, csak ti vagytok az oka . De itt más ember lesz belőlem. Az öreg megátkozott!  Miért zavarja össze elmémet ez a gondolat? Lesújt rám a balvégzet? Ó,nem, ez őrültség! kulcsával bemegy az udvarra, Gilda kijön a házból és a karjába veti magát Leányom! GILDA Apám! RIGOLETTO Csak melletted örülhet nehéz szívem. GILDA Oh, mennyi szeretet, apám! RIGOLETTO Te vagy az életem! Mi lenne jó nélküled az életben? Ah, leányom!

GILDA Sóhajtozik! Mi bántja ennyire? Mondja el szegény lányának. Ha titka van, ossza meg vele: hogy megismerhesse a családját. RIGOLETTO Neked nincs családod. GILDA Mi a neve? RIGOLETTO Miért fontos az neked? GILDA Ha nem akar magáról beszélni… RIGOLETTO közbeszól Soha ne hagyd el a házat. GILDA Csak a templomba járok. RIGOLETTO Jól teszed. GILDA Ha azt nem is mondja el, ki ön, legalább azt tudhassam, ki volt az anyám. RIGOLETTO Ne beszélj nyomorult apádnak elveszett boldogságáról.

Az az angyal megsajnálta nyomorúságomat. Magányos voltam, torz és szegény; együttérzésből szeretett. Meghalt… Könnyű legyen a föld imádott lényének. Csak te maradtál nyomorúságomban… Ó Istenem, köszönöm neked! GILDA Mennyi fájdalom! Mitől hullajt ily keserű könnyeket? Apám, elég már, nyugodj meg. Összetör ez a látvány. RIGOLETTO Csak te maradtál nyomorúságomban. GILDA Mondja meg a nevét. mondja el, milyen fájdalom sújtja. RIGOLETTO Miért nevezném meg magam? Értelmetlen! Az apád vagyok. Ennyi. Talán a világ fél tőlem, néhányan hargszanak is rám. Mások megátkoznak…   GILDA Hazája, rokonai, barátai nincsenek hát Önnek?

RIGOLETTO Haza! Rokonok! Barátok! Hazám, családom, a világmindenség benned él. GILDA Ha ez boldoggá teszi, öröm az én életem is! RIGOLETTO Hazám, családom... GILDA Három hónappal ezelőtt jöttem ide, és még nem láttam a várost, ha megengedné, most megtehetném…   RIGOLETTO Soha! Mondd, voltál már kint? GILDA Nem. RIGOLETTO Jaj neked! GILDA Mit mondhattam? RIGOLETTO Nehogy megtedd! (magának) Követhetik, elrabolhatják! Ha itt egy bolond lányát megbecstelenítik, az csak nevetség tárgya lehet. Borzalom!

Hahó? Giovanna jön ki GIOVANNA Uram? RIGOLETTO Látott engem valaki bejönni? Jól vigyázz, igazat szólj. GIOVANNA Senki. RIGOLETTO Jól van. Az ajtó, ami a bástyafalra néz, mindig zárva van? GIOVANNA Mindig. RIGOLETTO Jól vigyázz, igazat szólj. Ó, asszony, vigyázz erre a virágszálra, melyet tisztán bíztam a gondjaidra; légy éber, hogy soha semmi ne homályosítsa el ragyogását. Védd meg őt a szelek haragjától, melyek más virágokat meghajlítottak, és tisztán add vissza őt szülőatyjának. GILDA Micsoda szeretet! Mily aggodalom! Mitől fél, apám?

Fenn az égben, Isten mellett egy őrangyal vigyáz. A balszerencsét elűzi tőlünk anyám szent imája. Meg sem találják, le sem törik ezt az ön számára oly kedves virágot. (A herceg polgári öltözetben jön az utca felől) RIGOLETTO Ó, asszony, vigyázz erre a virágszálra, melyet tisztán bíztam a gondjaidra. Valaki van odakint! (Kinyitja a kertkaput, kimegy, szétnéz. A herceg beoson, elbújik a fa mögött, Giovannának odadob egy erszényt, hogy hallgasson.) GILDA Egek! Mindig valami gyanús! RIGOLETTO A templomba nem követett valaki? GIOVANNA Soha. HERCEG Rigoletto! RIGOLETTO Bárki is kopogtasson, soha ne nyissatok ajtót.

GIOVANNA A hercegnek sem? RIGOLETTO Neki főleg ne. Leányom, isten áldjon. HERCEG A lánya! GILDA Jó éjt, apám. RIGOLETTO Ó, asszony, vigyázz erre a virágszálra… Leányom, ég áldjon! GILDA Micsoda szeretet. Jó éjt, apám. Megölelik egymást. Rigoletto kimegy. Ottmarad az udvaron Gilda, Giovanna és a herceg GILDA Giovanna, furdal a lekiismeret... GIOVANNA Ugyan miért? GILDA Elhallgattam, hogy egy nap egy ifjú követett a templomig.

GIOVANNA Miért kellene elmondania? Ellenére volt az ifjú? GILDA Nem, nem, túlságosan is szép, szerelemre lobbant.   GIOVANNA Nagylelkűnek látszik és finom úrnak. GILDA Remélem, nem nemes vagy herceg; Érzem, szegényként jobban szeretném. Álmomban és ébren mindig őt hívom, És lelkem elragadtatva szól: szere... HERCEG hirtelen előbújik, int Giovannának , hogy menjen, letérdel Gilda lába elé és befejezi a mondatot Szeretlek! Szeretlek, mondd még egyszer a drága szót, és a menny megnyílik örömömtől. GILDA Giovanna? Jaj! Senki sincs, ki válaszolna! Istenem, senki? HERCEG Én itt vagyok, és a szívemből szólok. Ó, két szerető szív maga a világ! GILDA Ki vezette ide hozzám?

HERCEG Angyal vagy ördög, mit számít az? Szeretlek! GILDA Távozzon. HERCEG Távozzak? Most? Most hogy ugyanaz a tűz ég bennünk! A szerelem istene elválaszthatatlanul összekötötte sorsom a tiéddel, ó szépségem. A szerelem a lélek napsugara, maga az élet, hangja a szívünk dobbanása. Hírnév és dicsőség, rang és hatalom, törékeny, emberi dolgok, egy van csak, mi isteni: a szerelem, mi az angyalokhoz közelít minket. Ezért szeressük hát egymást, mennyei hölgy, miattad a férfiak mind rám irigykednek majd. GILDA Ezek azok a gyengéd szavak, melyek szűzi álmaimban oly kedvesek nekem. HERCEG Szeressük egymást, miattad a férfiak mind rám irigykednek majd. Mondd még egyszer, hogy szeretsz. GILDA Hallotta hát. HERCEG Olyan boldoggá tett!

GILDA Mondja meg a nevét. Vagy nem lehet tudnom? feltűnik az utcán Ceprano és Borsa CEPRANO Ez az a hely. HERCEG A nevem… BORSA Jól van. HERCEG Gualtier Maldè. Diák vagyok és szegény... GIOVANNA ijedten jön vissza Lépéseket hallok odakint! GILDA Talán az apám... HERCEG Bárcsak végezhetnék az gazemberrel, ki ilyenkor megzavar! GILDA Vezesd ki innen a bástyához… menjen... HERCEG Mondd, szeretni fogsz?

GILDA És ön? HERCEG Örökké.. és utána... GILDA Ne többet… menjen. KETTEN Isten veled! Csak te leszel reményem és lelkem. Isten veled! Irántad érzett szerelmem örökké élni fog. Giovanna kikíséri a herceget, Gilda az ajtót nézi GILDA Gualtier Maldè...a szeretett férfi neve, légy szerelmes szívembe vésve! Drága név, melytől először dobbant meg a szívem, emlékeztess mindig a szerelem gyönyörűsűgűre. Ha rád gondolok, vágyam hozzád röpül, és utolsó lehelletemig te leszel minden gondolatom. Ha rád gondolok… (fog egy lámpást és fellép a teraszra) Gualtier Maldè!

Marullo, Ceprano, Borsa, udvaroncok, fegyverrel, álarcban közelednek. Gilda gyorsan bemegy Drága név... BORSA Ott van. CEPRANO Odanézz! KAR Milyen szép! MARULLO Olyan, mint egy tündér vagy angyal. KAR Ez hát Rigoletto szeretője! Milyen szép! RIGOLETTO Visszajöttem! …miért? BORSA Csendet! Munkára fel… hallgasson rám. RIGOLETTO Az az öreg megátkozott! Ki az ott?

BORSA (többieknek) Csönd...Rigletto az. CEPRANO Dupla győzelem! Öljük meg!   BORSA Ne most, így holnap még nagyobbat nevetünk. MARULLO Majd én elintézem… RIGOLETTO Ki beszél itt? MARULLO Eh, Rigoletto? Beszélj. RIGOLETTO Ki az ott? MARULLO Le ne harapd a fejünk! Én vagyok... RIGOLETTO Ki? MARULLO Marullo. RIGOLETTO Ilyen sötétben nem látni semmit.

MARULLO Tréfa hozott ide bennünket... Ceprano feleségét akarjuk elvinni. RIGOLETTO Újra kapok levegőt! Hogy juttok be? MARULLO (Cepranóhoz) A kulcsait! (Rigolettóhoz) Ne kételkedj. Nem hiányzik itt a hadicsel… (odaadja neki a kulcsot, amit Cepranótól kapott) Itt a kulcs. RIGOLETTO Érzem a címert. Rémületem hiábavaló volt! Ez a palotája. Veletek vagyok. MARULLO Álarcban vagyunk... RIGOLETTO Akkor én is abban leszek. Álarcot ide! MARULLO Itt is van.

rátesz egy maszkot, és beköti a szemét egy zsebkendővel, majd a létra mellé állítja, amit a többiek a teraszhoz támasztottak Te tartod a létrát. RIGOLETTO Olyan sötét van, mint a sírban. MARULLO A kendő vakká és süketté teszi. KAR Halkan, halkan, halad a bosszúnk, ott éri utól, ahol a legkevésbé várja. A merész és szívós gúnyolódóból ezúttal mi űzünk csúfot. Csendben, csendben ellopjuk a szeretőjét és holnap rajta nevet az udvar. Ügyeljünk a munkára! Néhányan felmásznak a teraszra, belökik az ajtót, lemennek, beengedik a többieket, akik az utcáról benyomulnak. Majd Gildát vonszolják magukkal, akinek bekötötték a száját. Ahogy keresztülhaladnak a színen, Gilda elejt egy sálat. GILDA messziről Segíts, apám! KAR Győzelem!

GILDA messziről Segítség! RIGOLETTO Még nincsenek kész!.. micsoda tréfa! (a szeméhez ér) Bekötötték a szemem! Gilda!...Gilda! Egy lendülettel letépi az álarcot és a kötést, és egy lámpás fényénél rögtön felismeri a sálat. Látja, hogy az ajtó nyitva, belép, előrángatja a rémült Giovannát, nézi, majd a haját tépi, de képtelen megszólalni, végül, hosszas próbálkozás után felkiált. Ó, az átok! elájul

MÁSODIK FELVONÁS Terem a hercegi palotában. Két ajtó jobb és baloldalon és egy nagyobb szemben. Bal oldalán a herceg, jobb oldalán feleségének életnagyságú portréja. Egy asztal mellett bársonyszék és más bútorok. HERCEG Elrabolták tőlem! Mikor, ó, egek? Abban a rövid pillanatban, mikor előérzetem arra sarkallt, hogy visszamenjek hozzá!

A kapu nyitva volt! A ház üres! és hol lehet az a drága angyal? Az, ki állhatatos szerelmével először volt képes szívemet lángra gyújtani. Oly tiszta, hogy már-már azt hittem szelíd tekintete engem is az erény útjára térít. Elrabolták tőlem! De ki merte ezt tenni?... bosszút állok érte. Szerelmem sírása késztet erre. Olyan, mintha látnám szeméről áradó könnyeit, mikor kétség és félelem közt a veszélyben szerelmünk emlékével telve az ő Gualtier-ját hívta. De ő nem tudott a megmentésedre sietni, drága imádott leány. ő, ki tiszta szívéből kívánja, hogy itt a földön is légy áldott, ő, ki irántad való szerelmében még az angyalokat sem irigyelte. BORSA, MARULLO, CEPRANO Uram! HERCEG Mi van? BORSA, MARULLO, CEPRANO Megvan Rigoletto szeretője.

HERCEG Hogyan? Honnan? BORSA, MARULLO, CEPRANO A házából. HERCEG Ah! ah! Mondjátok, hogy történt? BORSA, MARULLO, CEPRANO Együtt siettünk egy távoli utcába, kevéssel azután, hogy leszállt az éj, és úgy ahogy előre sejtettük, egy ritka szépséget találtunk. Rigoletto szeretője volt, ám ahogy megláttuk, el is tűnt. Megvolt a tervünk, hogy elraboljuk a lányt, mikor maga a bolond tűnt fel, és azt hitte, az együgyű, hogy Ceprano feleségét akarjuk elrabolni. Mikor a létra a megfelelő helyen volt, ő maga tartotta bekötött szemmel. Felmásztunk, és a lányt sikerült gyorsan elvinnünk. HERCEG Egek! BORSA, MARULLO, CEPRANO Amikor rájött, hogy csúfot űztünk belőle, szégyenében csak szitkozódni tudott.   HERCEG Ez ő, az én szerelmem!

De hol van most a szegény lány? BORSA, MARULLO, CEPRANO Mi magunk hoztuk ide. HERCEG Hát nem rabolt el tőlem mindent az ég! A hatalmas szerelem szólít, hozzá kell repülnöm, hercegi koronám adnám, hogy e szívet megvigasztaljam. Ó, tudja meg végre, ki szereti őt, ismerje meg végre, ki vagyok. tudja meg, hogy még a trónon is vannak Ámornak rabszolgái. BORSA, MARULLO, CEPRANO Miféle gondolat zaklatja? Hogy megváltozott a kedve! Gyorsan kimegy. Rigoletto jön fájdalmában dúdolva. MARULLO Szegény Rigoletto! RIGOLETTO La ra, la ra, la ra, KÓRUS Jön!...Csendet! RIGOLETTO La ra, la ra, la ra, la ra BORSA, MARULLO, CEPRANO Jó reggelt, Rigoletto. RIGOLETTO Mind benne volt! CEPRANO Mi az újság, bolond?

RIGOLETTO Mi az újság, bolond? Az, hogy még a megszokottnál is unalmasabbak vagytok. BORSA, MARULLO, CEPRANO Ha! ha! ha! RIGOLETTO La ra, la ra, la ra, Hová rejtehették? BORSA, MARULLO, CEPRANO Nézzétek milyen ideges! RIGOLETTO La ra, la ra, la ra, BORSA, MARULLO, CEPRANO Nézzétek milyen ideges! RIGOLETTO Örvendek, hogy egyikőtöknek sem ártott meg az éjszakai levegő. MARULLO Az éjszakai… RIGOLETTO Igen! Jó kis tréfa volt! MARULLO Aludtam végig!

RIGOLETTO Aludt! Akkor biztos álmodtam! La ra, la ra, la ra, Odébb megy, majd meglát egy zsebkendőt az asztalon, nyugtalanul megvizsgálja a monogrammot. KÓRUS Látjátok, hogy figyel! RIGOLETTO Ez nem az övé. A herceg még alszik? KÓRUS Igen, még alszik. Megjelenik a hercegnő inasa. APRÓD A hercegnő beszélni óhajt a herceggel. CEPRANO Még alszik. INAS Hát nem itt volt önökkel? BORSA Vadászni ment. INAS Kíséret nélkül! Fegyver nélkül!

TUTTI Nem érted, hogy most senkit nem fogad? RIGOLETTO Félreállva is jól figyelt a párbeszédre, most előugrik. Ah, szóval itt van! A herceggel van! TUTTI Ki? RIGOLETTO A lány, akit az éjjel az én fedelem alól vittetek el. De visszaveszem ám. Odabent van! TUTTI Ha elhagytad a szeretődet, keresd őt másutt. RIGOLETTO A lányomat akarom! TUTTI A lánya! RIGOLETTO Igen, a lányom! Egy ilyen győzelmen – most nem nevettek? Odabent van… Akarom őt… Adjátok vissza. A középső ajtóhoz fut, de az udvaroncok elállják az utat.

Udvaroncok, ti átkozott, hitvány fajta, mennyiért adtátok el kincsemet? Aranyért mindenre képesek vagytok, de a lányom megfizethetetlen kincs. Adjátok őt vissza… vagy ez a kéz – bár fegyvertelen – végzetes lesz számotokra. Az embert semmi nem riasztja, ha gyermeke becsületét védi. Nyissátok ki azt az ajtót, gyilkosok! (Megint az ajtónak feszül, az udvaroncok megint elrángatják onnan, küzd, majd csüggedten visszatér.) Az ajtót, az ajtót – nyissátok ki, gyilkosok. Ah! Mindnyájan ellenem fordultok! Mindnyájan ellenem! sír Akkor könyörgök. Marullo, uram, kinek lelke oly nemes, mint szíve, mondd el, hová rejtették őt? Marullo, uram, mondd,hová rejtették? Ott van… igaz? Ott van?... Nem?... Ott van?... Ugye? Hallgatsz! Ó, jaj! Uraim, bocsássatok meg, könyörüljetek! Adjátok vissza az öregnek leányát! Semmibe nem kerül nektek, hogy visszaadjátok, de számomra ez a lány a világ közepe. Gilda jön ki a baloldali ajtón, és apja karjába veti magát. GILDA Apám!

RIGOLETTO Istenem!  Gilda! Uraim, ő az én egész családom. Most már ne félj, angyalom… Tréfa volt csak, ugye? Én, ki az előbb még sírtam, most nevetek. És te miért sírsz? GILDA A szégyen, apám! RIGOLETTO Egek! Mit beszélsz? GILDA Csak előtted akarok elpirulni... RIGOLETTO Tűnjetek innen mind! És ha a herceg merne közeledni, mondjátok meg neki, hogy be ne lépjen, mert én vagyok itt. BORSA, MARULLO, CEPRANO Gyerekek és bolondok előtt gyakran hasznos a képmutatás. Elmegyünk, de figyeljük, hogy mire készül. ki RIGOLETTO Beszélj… magunk vagyunk.

GILDA Istenem, adj erőt! Minden vasárnap a templomban miközben Istenhez imádkoztam, Egy végzetesen szép ifjúval találkozott a pillantásom. Bár egy szót sem szóltunk, szemünkben a szívünk tükröződött. Csak tegnap lépett hozzám titokban a sötétben… „Diák vagyok és szegény”, mondta megrendülve, és szenvedélyesen szerelmet vallott. Távozott… szívem boldog reménnyel telt meg, mikor hirtelen megjelentek azok, kik elraboltak, és erőszakkal idehurcoltak. Borzalmasan féltem. RIGOLETTO Ah! Istenem, csak magamnak kértem tőled szégyent, hogy ő oly magasra emelkedhessen, mint amilyen mélyre én süllyedtem. A vesztőhely mellé oltárt kell emelni! De most mindez eltűnik, az oltár összedől! Sírj csak, gyermekem, sírj...

GILDA Apám! RIGOLETTO ...hullasd könnyeid keblemre. GILDA Apám, egy angyal szól belőled, és engem vigasztal. RIGOLETTO Sírj, gyermekem… Ha megtettem azt, ami még hátra van, elhagyhatjuk ezt a baljós környezetet. GILDA Igen. RIGOLETTO Egyetlen nap meg tudott változtatni mindent. Jön egy kapuőr, és Monterone, aki hátul keresztülhalad a színen alabárdosok között. KAPUŐR Nyissátok ki: Monterónénak börtönbe kell mennie. MONTERONE (megáll a hereceg portréja előtt) Mivel hiába átkoztalak meg, és sem villám sem acél nem szúrta át kebled, élj hát boldogan, ó herceg. ki

RIGOLETTO Nem öreg, nem így lesz… elégtételt veszünk! (Hirtelen odafordul a portré felé.) Igen, bosszút, szörnyű bosszút kíván csak a lelkem. A büntetés órája egyre közeleg, mely számodra végzetes lesz. Mint a villám, mellyel Isten sújt, a bolond csap majd le rád. GILDA Ó apám, milyen vad örömöt látok táncolni szemedben.   RIGOLETTO Bosszú! GILDA Bocsáss meg: és akkor hozzánk is elér az égből a megbocsátás hangja.   RIGOLETTO Bosszú! GILDA Bocsáss meg! RIGOLETTO Nem! GILDA Elárult engem, mégis szeretem, nagy Isten Kegyelmezz szegénynek!

RIGOLETTO Mint a villám… GILDA Bocsáss meg… ki

HARMADIK FELVONÁS A Mincio folyó jobb partja. Balra kétszintes ház, romos. A földszinten egy boltív alatt, egy rusztikus kocsma látható és egy kő lépcső, ami egy galériára vezet, ahol – mivel nincs ajtó, látszik az ágy. Lent a homlokzaton kapu, ami belülre nyílik. A fal csupa repedés, így kívülről is látszik, mi történik bent. A távolban a folyóparton elhagyatott tér, ami egy romos fal mögé fut. A folyó túlpartján Mantova. Éjszaka van. Gilda és Rigoletto nyugtalanul az utcán, Sparafucile a kocsmában. RIGOLETTO Szereted? GILDA Örökre. RIGOLETTO Pedig adtam időt, hogy kigyógyulj belőle.

GILDA Szeretem. RIGOLETTO Szegény asszonyi szív! A hitvány gazember! Megbosszullak, ó Gilda. GILDA Könyörülj, apám! RIGOLETTO Ha biztos lennél benne, hogy elárul, akkor is szeretnéd?   GILDA Nem tudom. De hisz imád. RIGOLETTO Ő? GILDA Igen. RIGOLETTO Jól van, akkor csak figyelj. Odavezeti egy hasadékhoz, a lány kinéz. GILDA Egy férfit látok. RIGOLETTO Várj egy kicsit. A herceg egyszerű lovassági tiszti ruhában belép balról.

GILDA döbbenten Apám! DUKE Két dolgot –  gyorsan… SPARAFUCILE Mik azok? HERCEG Egy szobát és bort! RIGOLETTO Mindig így szokta. SPARAFUCILE Szép kis ficsúr! belép a szomszédos szobába HERCEG Az asszony ingatag, mint pehely a szélben, hol ezt mondja és gondolja, hol azt. Mindig kedves, bájos arca csalfa – akár sír, akár nevet. Az asszony ingatag…. És végleg elveszett, ki megbízik benne, ki óvatlanul kitárja szívét. Mégsem lehet boldog az, ki nem ízlelte e kebleken a gyönyört.

(Sparafucile borral és két pohárral jön vissza, leteszi az asztalra. Kardmarkolatával kétszer megütögeti a plafont. A jelre egy nevető lány, cigánylány ruhában leszalad a lépcsőn. A herceg elészalad, hogy megölelje, de a lány kitér előle. Ezalatt Sparafucile kimegy az utcára, és halkan szól Rigolettónak) SPARAFUCILE Itt van az embere. Élve vagy halva akarja? RIGOLETTO Visszajövök később, hogy befejezzük. Sparafucile a ház mögött a folyó felé megy. HERCEG Egy szép napon, ha jól emlékszem, ó szépségem, megláttalak… Kérdezősködtem felőled, és megtudtam, hogy itt laksz. Tudd hát, hogy azóta e szív csak téged imád. GILDA Aljas! MADDALENA Ah! Ah! És mellette a másik huszat éppen most felejti el?

A fiatalúr, úgy tűnik, igazi libertinus. HERCEG Igen, szörnyeteg vagyok. GILDA Ó, apám! MADDALENA Hagyjon békén, kelekótya! HERCEG Micsoda szeszély! MADDALENA Legyen okos! HERCEG Te meg légy kedves hozzám, ne lármázz annyit. Csak az örömben és a szerelemben van bölcsesség. (megfogja a kezét) Szép fehér kéz! MADDALENA Tréfál, uram? HERCEG Nem. MADDALENA Csúf vagyok.

HERCEG Csókolj meg. GILDA A galád! MADDALENA Részeg! HERCEG Az égő vágytól. MADDALENA Hideg szívű uracskám, ön szeret csúfolódni?   HERCEG Nem, nem, feleségül veszlek... MADDALENA Adja becsület szavát. HERCEG Tündéri leány! RIGOLETTO  (Gildának, aki mindent hallott és látott) Nem elég még? GILDA Az aljas áruló! MADDALENA Adja a szavát!

HERCEG Édes kislány. RIGOLETTO Nem elég még? HERCEG Szerelem szép gyermeke, bájaid rabja vagyok, egyetlen szóval enyhítheted gyötrelmeim. Gyere és hallgasd, mily szaporán ver szívem. MADDALENA Ah! Ah! szívből kinevetem ezt az olcsó tréfát…   GILDA Így beszélt a szerelemről... MADDALENA … higgye el, tudom, fel tudom mérni, mit ér ez a kis játék. GILDA ...nekem is a gyalázatos! RIGOLETTO Nyugodja meg, nem érdemes sírni. GILDA Boldogtalan, elárult szívem, ne szakadj meg a bánattól.

MADDALENA Megszoktam már, kedves uram, az efféle tréfákat. HERCEG Egyetlen szóval enyhítheted gyötrelmeim. GILDA Boldogtalan, elárult szívem, ne szakadj meg a bánattól. MADDALENA Ah! Ah! Ah! Ah! szívből kinevetem ezt az olcsó tréfát… HERCEG Szerelem szép gyermeke, bájaid rabja vagyok. RIGOLETTO Biztos vagy immár benne, hogy hazudott. Nyugodj meg, és én gondoskodom arról, hogy mihamarabb elérje bosszúnk. Ha kész a terv, végzetes lesz, Leszámolok vele. Hallgass rám, menj haza, Végy magadhoz aranyat, nyergelj fel, ölts férfiruhát az enyémből, és indulj Veronába. Holnap én is ott leszek. GILDA Most jöjjön velem.

RIGOLETTO Lehetetlen. GILDA Félek. RIGOLETTO Indulj! (A herceg és Maddalena még mindig beszélgetnek, nevetgélnek, isznak. Gilda el. Rigoleto a ház mögé megy és pénzt ad Sparafucilének) Húsz aranyat mondtál? Itt van tíz, utána megkapod a többit. Itt marad? SPARAFUCILE Igen. RIGOLETTO Éjfélkor visszajövök. SPARAFUCILE Nem kell: Egyedül is be tudom dobni a folyóba. RIGOLETTO Nem. Én magam akarom megtenni SPARAFUCILE Legyen… a neve?

RIGOLETTO Az enyémet is tudni akarja? Ő a Bűn, én a Büntetés. (El, az ég besötétül és villámlik) SPARAFUCILE Vihar közeledik. Még sötétebb lesz az éjszaka. HERCEG Maddalena? (el akarja kapni) MADDALENA Várjon… jön a bátyám. HERCEG Mit számít az? MADDALENA Dörög az ég! SPARAFUCILE Nemsoká esni fog. HERCEG Annál jobb. Alhatsz az istállóban… vagy a pokolban… ahol akarsz… SPARAFUCILE Köszönöm. MADDALENA hercegnek Ó ne!...menjen.

HERCEG Ilyen időben? SPARAFUCILE Maddalenának Húsz arany lesz. A hercegenek Szívesen felajánlom a szobámat. Ha gondolja, rögtön meg is mutatom. fog egy lámpást, elindul a lépcsőn HERCEG Jó, mindjárt visszajövök… gyorsan, lássuk. egy szót súg Maddalena fülébe, majd követi Sparafucilét MADDALENA Szegény fiú! Olyan csinos! Istenem, micsoda éjszaka! HERCEG (mikor felér a emeletre, látja, hogy nincs ajtó a balkonon) A szabadban alszunk? Nagyszerű. Jó éjt!  SPARAFUCILE Isten óvja, uram. HERCEG Csak egy keveset alszom, fáradt vagyok. (Leveszi a kabátját, a kardját, és elnyúlik az ágyon. Maddalena ezalatt az asztalnál ül. Sparafucile iszik az üvegből, amit a herceg otthagyott. Néhány pillanatig szótlanok, súlyos gondok nyomasztják őket)

Az asszony ingatag, mint pehely a szélben, egyszerű a beszéde és egyszerű az esze. … elalszik MADDALENA Igazán imádnivaló ez a fiú. SPARAFUCILE Ó igen… és húsz aranyat hoz a munka. MADDALENA Csak húszat! Az semmi! Többet ér. SPARAFUCILE Ha elaludt, hozd ide a kardját. (Maddalena felmegy, nézi az alvót, próbálja megjavítani a balkonajtót, majd lemegy. Viszi a kardot. Ezalatt Gilda tűnik fel az úton, férfiruhában, csizmában, sarkantyúban, és lassan a kocsma felé közeledik. Sparafucile folytatja az ivást. Dörög és villámlik.) GILDA Elment az eszem. A szerelem visszahúz…

pám, bocsáss meg! Micsoda éjszaka! Nagy Isten, mi történhet még? MADDALENA leteszi a kardot az asztalra Testvérem? GILDA kukucskál a résen Ki beszél? SPARAFUCILE keresgél egy kredencben Menj a pokolba! MADDALENA Úgy néz ki, mint Apolló, szeretem ezt a fiút, Ő is szeret...  pihenj le… ne öljük meg. GILDA Egek! SPARAFUCILE odadob egy zsákot Foltozd be ezt a zsákot! MADDALENA Miért? SPARAFUCILE Mert a te Apollódat, ha majd elvágtam a torkát, ebben dobom a folyóba.

GILDA Ez maga a pokol! MADDALENA Esküszöm, megszerzem a pénzed, és életben is marad.   SPARAFUCILE Nehezen hiszem. MADDALENA Figyelj… íme egy egyszerű terv. A púpostól már kaptál tíz aranyat, később eljön a maradék tízzel… megölöd, és a huszat…   GILDA Mit hallok? MADDALENA …megkapod. GILDA Apám! MADDALENA …így az egész összeget megkapjuk. SPARAFUCILE Öljük meg a púpost? Mi az ördögről beszélsz? Tán tolvaj vagyok? Vagy bandita? Csaptam én már be egyetlen megrendelőt is? Ez az ember fizet, és én hű maradok.

MADDALENA Könyörülj a fiún! SPARAFUCILE Meg kell halnia. MADDALENA Megmentem őt. GILDA Ó, nemes leány! SPARAFUCILE Elveszítjük a pénzt. MADDALENA Igaz! SPARAFUCILE Hagyj tennem valamit. MADDALENA Meg kell őt mentenünk. SPARAFUCILE Ha éjfél előtt valaki erre jár, az hal meg helyette. MADDALENA Sötét az éj, az ég haragos; senki nem fog ilyen későn erre jönni.

GILDA Micsoda kísértés! Meghalni a hálátlanért? Meghalni!... és az apám!  Istenem, könyörülj! MADDALENA Sötét az éj… SPARAFUCILE Ha éjfél előtt valaki erre jár… GILDA Istenem, könyörülj. fél tizenkettőt üt az óra SPARAFUCILE Még fél óra. MADDALENA  sír Várj, testvérem… GILDA Hogyan? Egy ilyen nő sír, én meg nem segítek! Még ha el is árulta szerelmünket, feláldozom életem az övéért. kopog MADDALENA Kopognak? SPARAFUCILE Csak a szél volt. Gilda megint kopog MADDALENA Kopognak, mondom.

SPARAFUCILE Különös. Ki lehet az? GILDA Könyörüljenek szegény kolduson; adjanak neki szállást éjszakára. MADDALENA Hosszú lehet egy ilyen éjszaka! SPARAFUCILE Várj egy kicsit. megint keresgél a kredencben MADDALENA Rajta, gyorsan végezz a munkával: meg akarok váltani egy életet egy másikkal. SPARAFUCILE Jól van, kész vagyok. Nyiss ajtót. Mindennél többet ér, hogy megkapjam az aranyat. GILDA Ó, közeleg a halál, én meg ily fiatal vagyok. Uram, bocsáss meg ezeknek a vétkeseknek. bocsáss meg, apám, boldogtalan lányodnak. Legyen boldog a férfi, kit megmentek. MADDALENA Rajta, gyorsan… SPARAFUCILE Jól van, kész vagyok.

MADDALENA Gyorsan végezz! SPARAFUCILE Nyiss ajtót! MADDALENA Jöjjön be! GILDA Istenem, bocsáss meg nekik! MADDALENA, SPARAFUCILE Jöjjön csak! (Sparafucile tőrrel a kezében az ajtó mögé bújik. Maddalena ajtót nyit, majd kiszalad becsukni a nagy kaput, míg Gilda belép. Sparafucile becsukja az ajtót, minden sötét és néma. Rigoletto közeledik köpenyébe burkolózva. Csökkent a vihar ereje, már csak ritkán dörög és villámlik.) RIGOLETTO Végre eljött a bosszú ideje! Harminc napja várom már vérkönnyeket sírva bolond-álarcom mögött. Ez az ajtó… zárva van. Még nincs itt az idő! Várnom kell.

Micsoda rejtélyes éjszaka! Az égben vihar dúl, a földön gyilkosság! Ó, milyen erősnek érzem itt magam! éjfélt üt az óra Éjfél! SPARAFUCILE kijön Ki van ott? RIGOLETTO be akar menni Én vagyok. SPARAFUCILE Várjon. (bemegy majd egy zsákot húzva jön vissza) Itt van, meghalt az embere. RIGOLETTO Micsoda öröm! Fényt! SPARAFUCILE Fényt? Nem, az aranyat! (Rigoletto erszényt ad neki) Gyorsan dobjuk a folyóba… RIGOLETTO Nem, majd én. SPARAFUCILE Ahogy akarja. Itt nem alkalmas a hely. Feljebb mélyebb a folyó. Gyorsan, nehogy valaki meglepje. Jó éjt. be

RIGOLETTO Itt van benne! Halott! Ó igen… Látnom kell! Mit számít?...úgyis ő az! Itt a sarkantyúja! Most nézz rám, ó világ! Ez itt egy bolond, emez pedig egy herceg! A lábaimnál hever! Ő! Micsoda öröm! Végre elérte őt a bosszúd, ó fájdalom! Legyenek a hullámok a sírja, a zsák a szemfedője. A vízbe vele! (A zsákot a folyó felé vonszolja, mikor meglepetésére meghallja a távolban a herceg hangját. A herceg hátul keresztülmegy a színen.) HERCEG Az asszony ingatag. RIGOLETTO Ez az ő hangja! Éjszakai illúzió ez? Nem. Ez ő. Kárhozat! Ördögi gonosztevő! (kibontja a zsákot) Ki lehet ez itt helyette? (villámlik) Reszketek! Egy emberi test! A lányom! Istenem! A lányom! Ez nem lehet! Veronába tart! (letérdel) Kísértet volt… Ez ő! Ó, Gilda, leányom, válaszolj!

Ki volt a tettes!  Hahó...Senki? (kétségbeesetten dörömböl az ajtón) Senki. (vissza Gildához) Leányom! Gilda! Ó leányom! GILDA Ki szólít? RIGOLETTO Beszél!... megmozdult!... Él! Oh, Istenem! Egyetlen kincsem a földön... Nézz rám... megismersz? GILDA Ó apám! RIGOLETTO Micsoda rejtély!...Mi történt?... Megsérültél? Mondd... GILDA (szívére mutat) Itt sebzett meg az acél. RIGOLETTO Ki szúrt le? GILDA Becsaptam önt...én voltam a bűnös... Túlságosan szerettem… miatta halok meg! RIGOLETTO Jóságos Isten! Őt sújtotta jogos bosszúm nyila!

Drága angyal! Nézz rám, figyelj rám! Beszélj, drága gyermek. GILDA Had’ hallgassak! Bocsásson meg nekem és neki is. Áldja meg a leányát, apám. Fenn az égben, anyám mellett örökké önért imádkozom majd. RIGOLETTO Ne halj meg, kincsem, kegyelem! Galambom, nem hagyhatsz el! GILDA Fenn az égben... RIGOLETTO Ó, leányom. Nem hagyhatsz itt, ne halj meg. Ha elmész, egyedül maradok. Ne halj meg, én is veled halok. GILDA Ne többet.. bocsásson meg neki. Apám.. az ég áldja! Fenn az égben... RIGOLETTO Ó, leányom. Nem hagyhatsz itt, ne halj meg. Gilda meghal

RIGOLETTO Gilda, Gilda! Meghalt! Az átok! (haját tépve lánya tetemére borul)

VÉGE

Varsányi Anna nyersfordítása