Donizetti – Giraldoni: FARSANGI KALAMAJKA (Il giovedi grasso)

FARSANGI KALAMAJKA

(Il giovedi grasso

ossia

Il nuovo Porceaugnac)

Vígopera egyetlen felvonásban

Szövegét Molière Monsieur de Pourceaugnac valamint

Charles-Gaspard Delestre-Poirson és Eugène Scribe

Le nouveau Pourceaugnac című vígjátéka után írta: Domenico Gilardoni

Fordította: Csákovics Lajos

Először színre került: 1829. február 26., Nápoly,  Teatro del Fondo

SZEREPLŐK:

AZ EZREDES

(mogorva)                                                                                              bariton

NINA,

a leánya

(félénk)                                                                                                  szoprán

TEODOR,

fital tiszt, Nina viszontszeretett szerelmese

(egy félénk mamlasz)                                                                                 tenor

ZSIGMOND

kapitány

(Monsieur Piquet-nek adja ki magát)                                                    bariton

KAMILLA,

a felesége

(mint Madame Piquet)                                                                          mezzo

STEFI,

szobalány

(együgyű)                                                                                           szoprán

ROUSIGNAC ERNŐ,

fiatal tiszt vidékről, Nina reménybeli férje

(rafinált fickó, játssza a hülyét     )                                                       tenor

JÓSKA,

Zsigmond öreg földije és szolgája                                                     basszus

Játszódik az ezredes Párizs környéki házában

AZ EGYETLEN FELVONÁS

Első jelenet

Nina, Teodor, Kamilla, Zsigmond és Stefi

NINA, TEODOR

Hogyha így van, édes kincsem,

És ma elszakítnak tőled,

Hogyha el kell hagynom téged,

Óh, azt túl nem élem én!

Óh, azt túl nem élem én!

STEFI

Óh, de szánom, kedves úrnőm,

Hogy letörte őt a bánat!

Ajka reszket, arca sápadt,

Rögtön elsírom magam!

ZSIGMOND

(Töri a fejét)

Így… Úgy…  Hátha…

TEODOR

Így van ez!

NINA

Szerelmesem,

Még ma elszakítnak tőled,

Nincs reményünk, elveszítlek,

Óh, ezt túl nem élem én!

Tán ma végleg elvesztlek téged,

Többé nincs, jaj, nincs remény,

Reménysugár, reménysugár!

Óh, jaj, nincs reménysugár!

TEODOR

Még ma elszakítnak tőled,

Nincs reményünk, elveszítlek,

Óh, ezt túl nem élem én!

Tán ma végleg elvesztlek téged,

Többé nincs, jaj, nincs remény,

Reménysugár, reménysugár!

Nincs reménysugár!

STEFI

Ugye, figyelik: a szíve csupa bánat!

Tovatűnik üde színe, belesápad!

Kicsi szíved beleszakad, oh, de szánlak!

Telezokogom a tenyeremet, lám,

Mert hiszen megesik a szívem a baján,

Szánom ám,         

Hisz’ az a kicsi szíve beleszakad tán,

Szánom ám,         

Hisz’ az a kicsi szíve beleszakad tán!

Az ám!

ZSIGMOND

Hát aztán…

Mit szólna? Hogyne! Nem jó… Így…

KAMILLA

Csitt csak! Látják? Itt a férjem

Gondolatban elmerülten?

Hogyha itt most van megoldás,

Egy csapásra rátalál!

Hogyha itt most van megoldás,

Egy csapásra rátalál!

Egy csapásra rátalál,

Ha valamin a Zsiga maga spekulál,

Rá is talál;

Ha valamit is tehet ez a kicsi pár,

Ő rá, ő rátalál!

ZSIGMOND

Végre megvan! Megtaláltam!

Ej, de nagyszerű az ötlet!

Jobbat erre nem tudok!

NINA, TEODOR

Mondja, mondja, mit talált ki,

Mondja már, ha nem titok!

ZSIGMOND

Egyszerű, s talán szokatlan;

Máris ennyit mondhatok!

(Ninához)

Édesapja nemsokára

Párizs városába indul,

S véle szinte egy időben

Érkezik közénk egy ifjú,

Az, kit ő szemelt ki férjnek,

Lent időzve még vidéken,

S míglen újra ránk köszönt,

Apja nőmre bízza önt!

NINA, TEODOR

Tudjuk, ám hiába minden;

Sajnos innen nincs tovább!

ZSIGMOND

Nemde, láttuk mindahányan

Molière bohózatát?

NINA, STEFANINA, KAMILLA, TEODOR

Persze!

ZSIGMOND

Nohát; eljátsszuk újra

Azt a víg komédiát.

Vőlegénye – semmi kétség –

Együgyű, akár a többi

Műveletlen, síkvidéki,

Felkapaszkodott kis senki.

Szépen rá is fogjuk szedni,

Nem lesz abba’ gond itt semmi!

Máris indulunk a kertbe

Vicces álruhákat venni.

Csúfot űzünk őbelőle,

Míg nem őrületbe hajtjuk:

Egy a cél, hogy menjen innen,

Tűnjön el minél előbb!

Visszaküldjük, áldja Isten,

Gyorsan elzavarjuk őt!

Visszaküldjük, áldja Isten,

Gyorsan elzavarjuk őt!

És e bájos, szerelmes páros,

Vígan tarthat esküvőt!

NINA, STEFANINA, KAMILLA, TEODOR

Átöleljük!

TEODOR

Öleljük!

STEFI

De jó lesz!

TEODOR

Hadd öleljem!

STEFI

Átöleljük, éljen, éljen, éljen

Nagyszerű elgondolás!

Nagyszerű elgondolás!

Ez nem vitás, ez nem vitás, ez nem vitás!

ZSIGMOND

Jól van, jól van, jól van, drága hölgyek!

Jól van, jól van, jól van, jól van,

Jő a nagy ruházkodás,

Jő a nagy ruházkodás,

Nem mondok mást, nem mondok mást,

Nem mondok mást!

NINA

Kár félned, édes kincsem,

Már nagy veszély itt nincsen!

Azt súgja titkon szívem:

E kéz tiéd lehet!

TEODOR

Kár félned, édes kincsem,

Már nagy veszély itt nincsen!

Azt súgja titkon szívem:

Enyém lesz még kezed!

ZSIGMOND

Ma remekel az elmém,

A szívem alapelvén:

A szerelem, ha félszeg,        

Sem viselhet el kényszert;

Ha sikerül a tervem,

Őt oly zavarba ejtem,

Hogy ne is legyen kedve,

Ninával járni jegybe’,

Nem lesz a vőlegénye,

Ez csak a papa kénye;

Megzavarom a fickót,

És amíg el nem iszkolt,

Nem lesz egy percnyi nyugta,

Majd csak, ha hazamegy!

Nem lesz a vőlegénye,

Ez csak a papa kénye;

Megzavarom a fickót,

És amíg el nem iszkolt,

Nem lesz egy percnyi nyugta,

Majd csak, ha hazamegy!

Megzavarom a fickót,

Míg innen el nem iszkolt,

Nem lesz egy percnyi nyugta,

Majd csak, ha hazamegy!

Ha végre, ha végre, ha végre hazamegy!

Ha végre, ha végre, ha végre hazamegy!

TEODOR

Kár félned, édes kincsem,

Már nagy veszély itt nincsen!

Azt súgja titkon szívem:

Enyém lesz még kezed.

Azt súgja titkon szívem:

Enyém lesz még, enyém lesz még kezed.

NINA

Kár félned, édes kincsem,

Már nagy veszély itt nincsen!

Azt súgja titkon szívem:

E kéz tiéd lehet!

Azt súgja titkon szívem:

Jutalmadat elnyered!

Ne félj, elnyered!

STEFI

Bejárhatsz bár messzi földet,

Nincs nála senki bölcsebb;

Oly okos az ő férje,

Hogy párját nem leled!

Bejárhatod a Földet,

A párját nem leled;

Nincs nála senki bölcsebb,

A párját nem leled.

Oly okos az ő férje,

Hogy párját nem leled,

Nem, nem, nem, nem, nem leled!

KAMILLA

Bejárhatsz messzi földet,

Nincs nála senki bölcsebb;

Oly okos az én férjem,

Hogy párját nem leled!

Bejárhatod a Földet,

Nincs nála senki bölcsebb;

Oly okos az én férjem,

Oly okos az én férjem,

Hogy párját nem leled, leled!

NINA

Hadd öleljem!

TEODOR

Keblemre!

KAMILLA

Ez jó lesz!

STEFI

Ez jó lesz!

ZSIGMOND

Jól van, jól van!

NINA

Hadd öleljem!

TEODOR

Keblemre!

KAMILLA

Ez jó lesz!

STEFI

Ez jó lesz!

ZSIGMOND

Jól van, hölgyek!

NINA

Remek ötlet!

TEODOR

Remek ötlet!

KAMILLA

Remek ötlet!

STEFI

Remek ötlet!

ZSIGMOND

Magam sem mondhatok mást!

NINA

Remek ötlet!

TEODOR

Remek ötlet!

KAMILLA

Remek ötlet!

STEFI

Remek ötlet!

ZSIGMOND

Magam sem mondhatok mást!

NINA, STEFIKE, KAMILLA, TEODOR

Óh, de jó lesz!

Óh, de jó lesz!

Nagyszerű elgondolás!

ZSIGMOND

Meglásd!

Jól van, jól van, jól van!

Ma remekel az elmém,

A szívem alapelvén:

A szerelem, ha…

NINA

Azt súgja titkon szívem:

E kéz tiéd lehet!

TEODOR

Azt súgja titkon szívem:

E kéz enyém lehet!

STEFI

Nincs bölcsebb, mint a férje,

A párját nem leled!

KAMILLA

Nincs más oly bölcs, mint férjem;

Párját nem leled.

ZSIGMOND

… félszeg,

Sem viselhet el kényszert;

Ha sikerül a tervem,

Ha sikerül a tervem,

Oly őrületbe ejtem,

Oly őrületbe ejtem

Hogy ne is legyen nyugta,

Majd csak, ha hazamegy!

TEODOR

Kár félned, édes kincsem!

Már nagy veszély itt nincsen!

Azt súgja titkon szívem:

E kéz enyém lehet.

Azt súgja titkon szívem:

Nina szép kezét még elnyerheted!

Szép Ninát elnyered!

Szép Nina kezét elnyered!

Úgy van, Ninád kezét elnyered!

NINA

Kár félned, édes kincsem!

Már nagy veszély itt nincsen!

Azt súgja titkon szívem:

E kéz tiéd lehet.

Azt súgja titkon szívem:

Kezem még elnyerheted.

Ne félj hát, tiéd lesz!

Még Ninát elnyered!

Még Nina kezét elnyered,

Úgy van, Ninát elnyered!

STEFI

Bejárhatsz bármi messzi földet,

Nincs nála senki úgyse bölcsebb!

Olyan okos a férje,

Hogy párját nem leled!

Bejárhatod a Földet,

De párját nem leled.

Nem akad nála bölcsebb,

A párját nem leled!

Olyan okos a férje,

Hogy párját nem leled,

Hogy a párját nem leled.

Ily bölcs nincs más!

Nála bölcsebb nem lehet!

KAMILLA

Bejárhatsz messzi földet,

Nincs nála senki bölcsebb!

Olyan okos a férjem,

Hogy párját nem leled!

Bejárhatod a Földet,

Nem akad nála bölcsebb,

Olyan okos a férjem,

Olyan okos a férjem,

Hogy bölcsebb nincs,

Úgy ám, tudd meg!

Ily bölcs nincs más!

Nála bölcsebb nem lehet!

ZSIGMOND

Ma remekel az elmém,

A szívem alapelvén:

A szerelem, ha félszeg,        

Sem viselhet el kényszert;

Ha sikerül a tervem,

Őt oly zavarba ejtem,

Hogy ne is legyen kedve,

Ninával járni jegybe’,

Nem lesz a vőlegénye,

Ez csak a papa kénye;

Megzavarom a fickót,

És amíg el nem iszkolt,

Nem lesz egy percnyi nyugta,

Majd csak, ha hazamegy!

Nem lesz a vőlegénye,

Ez csak a papa kénye;

Megzavarom a fickót,

Míg innen el nem iszkolt,

Nem lesz egy percnyi nyugta,

Majd csak, ha hazamegy!

Nem lesz a vőlegénye,

Ez csak a papa kénye;

Megzavarom a fickót,

Míg innen el nem iszkolt,

Nem lesz egy percnyi nyugta,

Majd csak, ha hazamegy!

Nem lesz a vőlegénye,

Ez csak a papa kénye;

Megzavarom a fickót,

És amíg el nem iszkolt,

Nem lesz egy percnyi nyugta,

Majd csak, ha hazamegy!

Elzavarom az Ernőt,

Itt ne keressen delnőt,

Nem lesz egy percnyi nyugta,

Majd csak, ha hazamegy!

Ha végre, ha végre, ha végre hazamegy!

Ha végre, ha végre, ha végre hazamegy!

Nem lesz a vőlegénye,

Ez csak a papa kénye;

Megzavarom az Ernőt,

Itt ne keressen delnőt,

Nem lesz egy percnyi nyugta,

Majd csak, ha hazamegy,

Ha végre megy!

 

Jelenet 2014-es szegedi előadásból: 

Teodor (Doszpod Kristóf), Kamilla (Szonda Éva), 

Nina (Somogyvári Tímea Zita), Zsigmond (Cseh Antal)

Ugye tetszik, nagyszerű ötlet?

NINA

Jó lesz!

KAMILLA

Príma!

STEFI

Elsőrangú!

TEODOR

Én félek csöppet…

ZSIGMOND

Ne aggódj!

Én komoly ügyvéd leszek mindjárt,

Kit Piquet úrnak hívnak,

S ha itt van ez a faluról jött Ernő,

Nyakába ugrom tüstént, mint jó barát;

Ekkor lép színre a megcsalt kedves,

(Kamillához)

Te megleped a mamlaszt,

Perc nyugta nem lesz!

Majd…

TEODOR

Jön Jóska!

Második jelenet

Jóska, előbbiek

ZSIGMOND

(Jóskához)

No, halljuk!

JÓSKA

A kapus üzeni: meggyütt, akit vártak,

Valami Ruszinyák Ernő nevű ember.

ZSIGMOND

Szóval itt van!

KAMILLA

Ily gyorsan!

STEFI

Most mi legyen?

NINA

Én nyomorult!

TEODOR

Nagy gond van!

ZSIGMOND

(Csak ne jártassa a száját,

Aki helyett más kifizeti a számlát!)

(Teodorhoz)

Most hívd a cimboráid,

Hogy segítsenek ők is

Lent, a kertben!

TEODOR

Jó! Megyek elszorult szívvel!

(Távozik.)

ZSIGMOND

(Ninához)

Nem kell félnie, kislány:

Hamarost távozik innen atyja,

De, hogy gyanút ne fogjon,

Tán jobb…

NINA

Értem: legyek mellette addig…

(Távozik.)

ZSIGMOND

És te, Kamilla,

Ügyes légy, ahogy mindig!

KAMILLA

Bízd ide rám!

ZSIGMOND

De úgy… Módjával!

KAMILLA

Na, szépen! Itt sincs még az a jámbor,

De férjem máris hűtlenséggel vádol!

ZSIGMOND

Nem azért mondtam… Ám…

KAMILLA

Ám ideje befejezned végre!

Neked illene csöndben

Pirulnod netalán!

Figyeltetsz engem;

Ez az együgyű szolgád

Szimatol folyton,

Mert azt képzeled, hogy

Férfival láttál

Egy zárt fiákeren,

Pedig én otthon

Epedve vártam rád…

ZSIGMOND

Nos, hát… Nyugodj meg, drágám!

Most menjünk!

KAMILLA

Menjünk hát!

ZSIGMOND

Stefi kérem, hogyha a tisztek

Közül jön bárki, vezesse a kertbe!

STEFI

Ahogyan kéri.

(Zsiga és Kamilla el.)

Hé!

Jóska! Mit lesel ilyen bambán?

JÓSKA

Hogy mér’ futkorásznak…

STEFI

Mert ma van farsangcsütörtök:

Bolondok napja;

Hát szórakozunk kissé,

Lesz maskara meg tréfa,

Asszonyod is játszik!

JÓSKA

Felfogtam.

Nem hülye mind, ki annak látszik…

(Mindketten távoznak.)

Harmadik jelenet

Ernő

ERNŐ

(Tiszti ruhában belép.)

Halló! Merre?

Adjon Isten!

Néma csönd van…

Sehol senki…

Én itt nem merek bemenni,

Jobb, ha meg se moccanok!

Na, na, na, na, ne, ne, ne, nem!

Jobb, ha meg se moccanok!

Nina szíve másért lángol,

S tőrbe akar csalni, látom!

Ám ez engem úgyse’ gátol,

Fondorkodhat, azt se bánom;

Van egy bűvös talizmánom,

Ami varázserejű!

Ám az engem úgyse’ gátol,

Fondorkodhat, azt se bánom;

Van egy bűvös talizmánom,

Ami varázserejű!

Ám az engem úgyse’ gátol,

Fondorkodhat, azt se bánom;

Van egy bűvös talizmánom,

Ami varázserejű!

Így a dolgom egyszerű!

Nincs értelme arra várnom,

Hogy ő velem hogyan bánik;

Észreveszem én, ha ámít,

Akkor is, ha kacsint rám!

Mert, ha Nina szíve mélyén

Él egy ismeretlen másik,

Nem lepődöm meg a végén,

Hiszen jó előre látom:

Itt a bűvös talizmánom,

Megmutatja, ki a hű!

Itt a bűvös talizmánom,

Itt a bűvös talizmánom,

Itt a bűvös talizmánom,

Megmutatja, hogy ki hű.

Itt a bűvös talizmánom,

Itt a bűvös talizmánom,

Itt a bűvös talizmánom,

Megmutatja, hogy ki hű,

Megmutatja, hogy ki hű,

Megmutatja, hogy ki hű.

Bemerészkedem a házba…

Ez a nyugalmamnak ára,

Nem lehetek sose gyáva,

Így a gond is elkerül!

Mert a szívem nem lesz gyáva,

Így a gond is elkerül.

Nina, Nina!

Lássuk immár, szíved titkát;

Azt ne hidd, hogy elrejted tőlem!

Jó lesz tudni, kit szívelsz inkább,

Kit vágysz itt és kit másik tájon…

Erre jó a talizmánom,

Erre jó a bűverő!

Lássuk immár, szíved titkát;

Bárhogy rejted, szívedbe lát!

Halló! Népek!

Jöttem! Lépek…

Senki nincsen…

Adjon Isten!

Lássuk immár, szíved titkát;

Azt ne hidd, hogy elrejted tőlem!

Jó lesz tudni, kit szívelsz inkább,

Kit vágysz itt és kit másik tájon…

Erre jó a talizmánom,

Erre jó a bűverő!

Lássuk immár, szíved titkát;

Bárhogy rejted, szívedbe lát!

Erre jó a talizmánom,

Erre jó a bűverő!

Erre jó a talizmánom,

Erre jó a bűverő!

Erre jó a bűverő!

Valaki jön már!

Negyedik jelenet

Stefi, előbbi

Jelenet a 2014-es szegedi előadásból:
Stefi (Himmer Veronika) és Ernő (Kiss Tivadar)

STEFI

(Belépve, magában)

(Egy tiszt úr máris itt van.)

ERNŐ

No, csakhogy egy élő ember!

STEFI

(Ezt biztosan a fiatalúr küldte!)

ERNŐ

Drága, hadd kérdezem…

STEFI

Halkan! Nehogy meghallja a hangunk az a mafla!

ERNŐ

Ki?

STEFI

Hát az, akinek gazdám

Kisasszonyom kezét szánta.

ERNŐ

Az Ernő?

STEFI

Rousignac úr.

ERNŐ

(Itt van a csapda!)

De, mondd csak, olyan biztos, hogy egy mafla?

STEFI

Az biztos! Mekkora mafla!

Mindenki mondja!

Tudja-e, micsoda nagy

Cselszövény készül, hogy kitúrjuk?

ERNŐ

Naná!

STEFI

No, akkor tessék jönni!

ERNŐ

De hova?

STEFI

Mit kérdi? Le a kertbe!

Zsigmond úrék ott lenn várják;

Teodor úr nem is mondta?

ERNŐ

(Valami készül! Legyünk csak észnél!)

STEFI

No, nem jön?

ERNŐ

Még várjunk! Ne siesd el!

Igazat szólva, sosem értem,

Hogy Teodor mit mondott,

Mert olyan furán, csöndesen motyog,

Zárt szájjal mondja...

Mindent mondj te is el,

De pontról pontra!

STEFI

Kérem. Itt van ez a nevezetes Ernő,

Egy vidékről jött hólyag.

ERNŐ

(magában)

(Ez csak nem könyörül! Kapok még jobbat!)

STEFI

Nina és Teodor rég szeretik egymást,

Párizsba megy a gazdám,

Erre jön ez az Ernő…

Egy Molière-darab lesz mentőernyő:

Zsiga úr, mint egy Piquet nevű ügyvéd

Majd ráront, mit egy rég nem látott barátja,

És őrületbe hajtja…

ERNŐ

(magában)

(Óh, a zsiványok!)

STEFI

Csak így veheti el Teodor Ninát,

S nem fő a fejük többet.

ERNŐ

Minek főne a fejük?

STEFI

Zsiga úrnak még főhet…

ERNŐ

Na, ugyan mért?

STEFI

Merthogy féltékeny szörnyen a nejére!

Azért figyelteti folyton a Kamilla asszonyt

Öreg inasával,

Mert úgy hírlik, hogy látta kocsikázni egyszer, s nem egyedül.

És kávéházban, színházban, meg egyebütt…

ERNŐ

Ma is itt van a hölgy?

STEFI

Már hogyne!

Hiszen ő fogja játszani azt a hölgyet,

Kit Ernő megcsalt,

És el is hagyott.

ERNŐ

Ez szép lesz!

STEFI
Nos, hát…

ERNŐ

Egy perc még! Már értem is,

hogy milyen szerep várna,

neki is öltözöm gyorsan,

akad itt a közelben jelmezárus!

(magában)

(Egy ficsúr, Zsiga bácsi,

a kikapós nagysád

s az öreg szolga…

Ökrök! Elég is ennyi!)

(fenn)

 Jövök rögtön, kézcsókom!

(magában)

(Nagyszerű tréfa lesz! Nem kapják olcsón…)

(fenn)

Jövök is mindjárt!

STEFI

Ahogy tetszik.

(Ernő el.)

Nagy ég! Itt jön az ezredes!

Borús a kedve!

Jobb lesz, ha nem lát!

(El.)

Ötödik jelenet

Nina, és apja, az Ezredes, majd Teodor

Belép az ezredes, Nina követi.

EZREDES

Indulás, lovam nyergeljék tüstént!

Teodor jöjjön be ezen nyomban!

NINA

(magában)

(Nagy ég! Reszketek tőle!

Hogy’ járkál, fújtat!

Senki nincs biztonságban!)

Belép Teodor.

TEODOR

Parancsára.

EZREDES

A napi parancs, itt van,

A sorakozón olvastassék fel!

TEODOR

Értettem.

EZREDES

Te meg, Nina,

Ha vőlegényed megjött,

Közlöd véle, hogy igen fontos ügyben

Kellett Párizsba mennem!

Fogadom holnap kora reggel.

De te… Rám sem nézel?

Nina! Nina!

TEODOR

(magában)

(Csak színlelj!)

EZREDES

Hogy? Mire véljem?

Szembeszegülsz, te lány?!

NINA

Kérlek!

EZREDES

Csak nem szerelmes sóhaj, amit hallok?

A szimatom nem téved!

NINA

Legyen a szív szabad!

Csak ennyi, mit kérek…

EZREDES

Hallgass! Ez így lesz.

Parancsba adtam.

Parancsba adtam.

Ahhoz mégy, kit néked szántam.

Meg ne halljam azt, hogy „Más van”,

Vagy, hogy ellenem szegülsz!

Meg ne halljam azt, hogy „Más van”,

Vagy, hogy ellenem szegülsz!

De meg ne halljam, azt hogy „Más”,

Sem azt, hogy ellenem szegülsz.

De meg ne halljam, azt hogy „Más”,

Sem azt, hogy ellenem szegülsz.

Jaj, ha ellenem szegülsz!

Néked jaj, ha ellenem szegülsz!

Szót se! Ez így lesz!

Ahhoz mégy, kit néked szántam.

Ez így lesz. Ez így van!

Ha kedved támad próbára tenni

Atyád haragját, megösmered,

megösmered, megösmered!

Mert megfenyítlek, ha visszatértem;

Kegyelmet akkor nem ösmerek.

Én megfenyítlek, ha visszatértem,

Kegyelmet akkor nem ösmerek!

Hallgass! Ez így lesz.

Ez tény; szót se többet!

Eldöntetett.

Ha kedved támad próbára tenni

Atyád haragját, megösmered,

megösmered, megösmered,

Mert megfenyítlek, ha visszatérek;

Kegyelmet akkor nem ösmerek.

Én megfenyítlek, ha visszatértem,

Kegyelmet akkor nem ösmerek!

Én megfenyítlek, ha visszatértem,

Kegyelmet akkor nem ösmerek!

Nem! Én meg nem kegyelmezek.

Kegyelmet akkor nem ösmerek!

Nem! Én meg nem kegyelmezek.

Én akkor nem kegyelmezek!

(Elvonul.)

Hatodik jelenet

Zsigmond, előbbiek

ZSIGMOND

(Piquet úrnak öltözve)

Elment végre?

NINA

(Teodornak)

Szerelmem… Ah! Mondj el mindent!

TEODOR

Szóval… Nem jutok szóhoz…

ZSIGMOND

De hadd tudjam, mi volt?

NINA

Az apám…

ZSIGMOND

Hadd hallom!

TEODOR

Az ezredes úr…

ZSIGMOND

Hadd hallom!

NINA

Eltáv…

TEODOR

Eltáv…

NINA, TEODOR

Végre elment.

ZSIGMOND

Óh! Ez a kettő igazán

Egymásnak termett!

NINA

Morcos volt!

TEODOR

Majdnem zord!

ZSIGMOND

De mármost nincsen itt:

Megmenekültünk!

NINA

Van-e még mit remélnem?

ZSIGMOND

Mindent!

TEODOR

S nekem semmit?

ZSIGMOND

Te jobb, ha meg sem szólalsz…

NINA

Uramisten! Ott jön az Ernő!

TEODOR

Biztosan ő lesz,

Látszik is rajta:

Vidékifajta!

ZSIGMOND

Bizony, hogy ő az!

(Ninához)

A nejem őnagyságát

Értesítsd gyorsan: kész legyen egy-kettőre!

Nina távozik.

TEODOR

És én mit tudnék tenni?

ZSIGMOND

Elsétálsz csendben,

És hagysz levegőt venni!

Teodor távozik.

Hetedik jelenet

Ernő és Zsigmond

Belép Ernő vidéki maskarában.

ERNŐ

(félhangosan morgolódva)

Mondhatom: furcsa!

Én érdeklődöm:

Hol a Vefrille-villa?

De csak bámulnak némán,

Nem adnak választ,

Sőt: kacagnak énrám!

ZSIGMOND

Mit hallok, én drága Rousignac-om?!

Ejnye! Ily régi jó barátom

Bántják, sértik e házban?

ERNŐ

(magában)

(Itt essek össze,

Ha valaha is láttam!)

ZSIGMOND

Barátom! Meg is híztál!

Nagy lettél, mint egy marha!

ERNŐ

Heti kétszer

Gyúrok is vállra-karra.

ZSIGMOND

(félre)

(Te ostoba!)

ERNŐ

(félre)

(Kerülget!

Tán ez lehet a Zsigmond,

Aki Piquet-t játssza!

Puhatoljuk ki bölcsen!)

Mondja…!

ZSIGMOND

Hány boldog órát

Töltöttünk együtt a lét tavaszán

biliárddal, kaszinóban és bálban,

iskolapadban; az a sok kocsma,

vad dáridók, nagy séták…

 

Jelenet a 2014-es szegedi előadásból:

Ernő (Kiss Tivadar) és Zsigmond (Cseh Antal)

ERNŐ

De, mondja, szabad tudnom…?

ZSIGMOND

S hogy van anyu, apukád,

a húgod, a tantid? Ugye rendben?

ERNŐ

Mind halott.

De… Mondd…!

ZSIGMOND

Feri bácsi?

ERNŐ

Megölték. De mondd, honnan…

ZSIGMOND

És a bátyád?

ERNŐ

Beledöftek egy póznát.

ZSIGMOND

És a házad?

ERNŐ

Leomlott.

ZSIGMOND

Ledőlt a házad?!

ERNŐ
És összerogyok én is, ha

nem tudom végre meg…

ZSIGMOND

Elmondok mindent, hisz' annyi minden történt;

És végül hogyha elmégy, nagy-nagy űrt hagysz!

Itt marad majd az emlék, szívbeli jó barátom!

ERNŐ

Ám, ne kapkodj!

ZSIGMOND

Ki kapkod?

ERNŐ

Lassan!

ZSIGMOND

Lassan?

Lassan!

De hogyan vessek féket

Én a nyelvemre e percben,

Mikor újra látlak téged,

Amit remélni se mertem:

Az én drága Roussignac-om

Boldogan ölelem át,

Az én drága Roussignac-om

Boldogan ölelem át!

Visszahozza ifjúságom,

Ez a régi, hű barát!

Az én drága Roussignac-om

Boldogan ölelem át!

Visszahozza ifjúságom,

Ez a régi, hű barát!

Mennyit gondoltam én rád!

ERNŐ

Egyetlen kérdést...

ZSIGMOND

(Keblére öleli Ernőt.)

Óh, de szép ez, mint egy álom!

Én e percér' sorsom áldom.

Óh, milyen nagy boldogság:

Szívem régen vágyott rád!

Én e percért sorsom áldom,

Boldogan!

Nyelvem hogy' viselne féket,

Annyi mindent kell mesélnem,

Most, hogy újra látlak téged,

Óh, te régi jó barát,

Óh, te régi, jó barát,

Óh, te régi, jó barát!

ERNŐ

Tán megenged...

Egyetlen kérdést...

ZSIGMOND

Halljuk, halljuk!

ERNŐ

Egyetlen kérdést...

ZSIGMOND

Halljuk, halljuk!

ERNŐ

Önt hogy hívják?

ZSIGMOND

Jó vicc, jó vicc, hallod, Móric!

Mintha tán nem ismernéd

Réges-rég Monsieur Piquet-t!

ERNŐ

Möszjő Pikét?

ZSIGMOND

Monsieur Piquet-t.

ERNŐ

Möszjő Pikét?

ZSIGMOND

Monsieur Piquet-t.

ERNŐ

(magában)

(Ő a Zsigmond! Helyben volnánk.)

ZSIGMOND

(magában)

(Hát ez tényleg jó nagy marha!)

ERNŐ

Jöjj, én kedves, jó barátom,

Jöjj, én kedves, jó barátom!

ZSIGMOND

(Hát, ez tényleg jó nagy marha!)

ERNŐ

Jó itt téged újra látnom;

Épp az arcod lett csak más!

ZSIGMOND

(Hát, ez tényleg jó nagy marha!

Hát, ez tényleg jó nagy marha!

Szinte az eszem megáll!)

ERNŐ

Két karom kitárva vár,

Ölelj csak át!

Jöjj, te kedves,

jöjj, te kedves jó barátom!

ZSIGMOND

(Ez a marha!)

ERNŐ

Jó itt téged,

jó itt téged újra látnom...

ZSIGMOND

(Ez a marha!)

ERNŐ

Bár az arcod,

bár az arcod kicsit más!

Jöjj, te kedves, jó barátom,

jöjj, te kedves jó barátom,

Két karom kitárva vár,

Két karom kitárva vár,

Két karom kitárva vár,

Két karom csak téged vár!

ZSIGMOND

(Hát az ép eszem megáll!)

Óh, milyen nagy boldogság,

Szívem vágyva vágyott rád!

Óh, milyen nagy boldogság,

Szívem vágyva vágyott rád,

Szívem vágyva vágyott rád,

Szívem már úgy vágyott rád!

ERNŐ

Nőtlenséged, persze, őrzöd;

Csak nem nősültél meg, pajtás...

ZSIGMOND

Őrült volnék, sok felhajtás;

És csak gond az asszonytartás...

ERNŐ

Főleg, ha a férfi folyton

Féltékenykedik a nőre!

ZSIGMOND

Sajnos gyakran súlyos okkal;

Mondom néked jó előre!

ERNŐ

Mégis úgy döntöttem, látod,

Nőül kérek ma egy lányt.

ZSIGMOND

Annyit mondok, majd megbánod,

Annyit mondok, majd megbánod!

ERNŐ

Mégis így döntöttem, látod.

ZSIGMOND

(magában)

(Meddig késik, meddig késik, jöjjön már!)

Nyolcadik jelenet

Kamilla – Madame Piquet-nek öltözve, előbbiek

KAMILLA

(belépve)

Itt van ő, ki sárba rántott!

ZSIGMOND

Ám ki ez?

ERNŐ

Ám ki ez?

KAMILLA

Átkozott, nem bújj előlem!

ZSIGMOND

(magában)

(Itt az asszony!)

ERNŐ

(magában)

(Itt az asszony!)

ZSIGMOND

(Ez jó lesz!)

ERNŐ

(Ez jó lesz!)

ZSIGMOND

(Nagyszerű kis tréfa ez!)

KAMILLA

Csak várj!

ERNŐ

(Nagyszerű kis tréfa ez!)

ZSIGMOND

Ki ez itt?

ERNŐ

Ki ez itt?

ERNŐ, ZSIGMOND

(Milyen jó kis tréfa ez,

De milyen jó kis tréfa ez!)

KAMILLA

(Ernőhöz)

Rád leltem végre, te álnok!

Ne hátrálj, nem szöksz meg újra!

(Zsigához, beszélve)

(Így jó lesz?)

ZSIGMOND

(Kamillához halkan)

(Így remek!)

KAMILLA

Te álnok!

(Jól csinálom?)

ZSIGMOND

(Ügyes!)

KAMILLA

Tönkre tettél!

(Így jó lesz?)

ZSIGMOND

(De príma!)

KAMILLA

Te álnok!

ZSIGMOND

(Ki várhat többet?!)

KAMILLA

Sárba löktél.

ZSIGMOND

(Kamillához)

Mit jajgat itten, kérem?

(Eleredhet a könnyed!)

Ne kiabáljon, hallja!

Ne kiabáljon, hallja!

(magában)

(Hogy pislog ez a bamba,

nem tudja, mit csinál!)

(Kamillához)

Ne kiabáljon, hallja!

Ne kiabáljon, hallja!

(Hogy pislog ez a bamba,

nem tudja, mit csinál!)

(Ernőhöz)

Ha oda vannak érted,

Mi bajuk, alig érted:

Mind simogat, vagy tépked,

Vagy sírva kiabál!

Ha oda vannak érted,

Mi bajuk, alig érted:

Mind simogat, vagy tépked,

Vagy sírva kiabál!

(Megy ez a dolog szépen,

Megy ez a dolog szépen,

Csak hebeg ez a bamba,

Nem tudja mit csinál.)

Ha oda vannak érted,

Mi bajuk, alig érted:

Mind simogat, vagy tépked,

Vagy sírva kiabál!

Mind simogat, vagy tépked,

Vagy sírva kiabál!

Igen!

Mind simogat, vagy tépked,

Vagy sírva kiabál!

Igen!

Mind simogat, vagy tépked,

Vagy sírva kiabál

Avagy sírva kiabál,

Igen!

Vagy sírva kiabál...

Igen!

Vagy sírva kiabál!

…

Ez így van mindig:

hízeleg vagy sírva kiabál,

mást ne várj!

KAMILLA

(zokog)

Ez hát a bérem!

Te álnok!

Ezt kell megérnem,

Hogy eldobj?

(Zsigmondhoz)

(No, tetszik?)

Haljak meg inkább, te álnok,

S holt lelkem árnya vár rád!

Legyen miből okulnod

Ha majd előtted állok,

Mert könnyem érted...

mert könnyem érted hullott...

Már nem bírom, már nem bírom tovább!

Fáraszt már a siránkozás!

Fáraszt már a siránkozás!

Siránkozás... Siránkozás...

ERNŐ

(Kamillához)

Bevallom, íme, néked

Az árulást, a vétket!

(Zsigmondhoz)

Hadd gyónjak itt meg mindent,

Előtted, jó barát!

(Kamillához)

De könyörgöm, ne sírjál,

Mert megszakad a szívem,

És nincs erőm, hogy híven

Kimondjam e szív szavát!

És nincs erőm, hogy híven

Kimondjam e szív szavát!

E hű barátom lássa,

Hogy két karomba zárva

Esküszöm néked, drága,

Nincs többé senki más!

Nincs már senki más!

Nincs senki más!

ZSIGMOND

Egy nőtől mást ne várj!

Egy nőtől mást ne várj!

ERNŐ

A csókod újra vágyom!

Nem nősülök ma mégse,

Más asszony úgyse kéne!

E szív megint tiéd!

(Megragadja Kamillát.)

ZSIGMOND

(Hogy' tapogat a nőmön!)

ERNŐ

Drága!

ZSIGMOND

(De ez már több a soknál!)

KAMILLA

(A fiú keze hol jár?!)

ERNŐ

Drága!

KAMILLA

(Most mit tegyek,

nagy Ég!)

ERNŐ

Drága!

Drága! Drága!

Drága! Drága!

ZSIGMOND

(gyanakodva)

(Mire véljem? Mire véljem?

Jó Isten! Jó Isten!)

KAMILLA

(Nagy Ég! Nagy Ég!

Nagy ég!)

ERNŐ

Újra mindenem tiéd!

(Kamillához titokzatosan, de úgy, hogy Zsigmond jól hallja)

És úgy, ahogyan régen

Azt szoktuk, kedvesem,

Kikocsikázunk szépen

Egy zárt fiákeren!

ZSIGMOND

Ah! Ah!

ERNŐ

Kávézgatunk a téren,

A megszokott helyen,

S a színháztól hazáig,

Majd sétálsz énvelem.

Ah, kérve kérem:

El ne hagyj engem,

Parancsolj, s ígérem,

Hogy megteszem!

Megteszem én, ha bármit kérj,

Ha bármit kérj!

Megteszem én, ha bármit kérj,

Ha bármit kérj!

Ne hagyjuk egymást el sosem,

Nem többé, nem!

Ne hagyjuk egymást el sosem,

Nem többé, nem!

ZSIGMOND

Hagyj! Hagyj! Hagyj! Hagyj!

KAMILLA

Én ezt nem értem!

Nem is értem! Nem, nem!

Játszik az aljas!

Játszik az aljas!

Te rá ne hallgass,

Csak higgy nekem!

ERNŐ

Ah, kérve kérem:

El ne hagyj engem,

Parancsolj, s ígérem,

Hogy megteszem!

Ah, kérve kérem:

El ne hagyj engem,

Parancsolj vélem,

Én megteszem!

Ah, kérve kérem:

El ne hagyj engem,

Parancsolj vélem,

Én megteszem!

Te drága! Míg élek,

Rendelkezzél velem!

Megteszem én, ha bármit kérj!

Nem hagyjuk egymást el sosem!

Nem hagylak el!

Nem hagylak el!

Míg élek, nem!

Te drága, egy csókért vedd életem!

Ígérhetem

KAMILLA

Jaj, nem is értem,

Játszik az aljas,

Te rá ne hallgass,

De higgy nekem!

Verje az átok!

Könyörgöm Zsigmond,

Ne hallgasd, mit mond,

Te higgy nekem!

Szót sem! Szót sem!

Játszott az aljas!

Én nem is értem!

De hiszen látod,

Veled is játszott!

Te higgy nekem!

Higgy nekem!

Higgy nekem!

Higgy nekem, csak higgy nekem!

Verje az átok!

Könyörgöm, Zsigmond,

Ne hallgassd, hogy mit mond!

Óh, jaj, nekem,

Egy szava sem igaz, hidd el!

Óh, kérlek, rám hallgass,

Rám hallgass!

Óh, jaj, nekem!

Hogy verje átok!

Játszik az aljas,

Te rá ne hallgass,

De higgy nekem,

De higgy nekem!

Hogy verje átok!

Játszik az aljas,

Te rá ne hallgass,

De higgy nekem,

De higgy nekem!

De higgy nekem,

De higgy nekem!

De higgy énnekem!

ZSIGMOND

Nagyon is értem,

Akármit mondhatsz,

Vele utazgatsz

Fiákeren!

Eredj, ha tetszik,

Ölel a karja,

Vigyen a parkba,

Nem idegen!

Nagyon is értem,

Akármit mondhatsz,

Vele utazgatsz

Fiákeren!

Menj el, ha tetszik,

Rád vár a karja,

Kávézni, rajta,

Menj, igyekezz!

Hagyj! Hagyj! Hagyj!

Kávézni menj!

Már pontosan értem!

Kávézni menj!

Ne, ne, ne, ne, ne, ne is kérlelj!

Már vár a szokott étterem, étterem!

Kávézni menj!

Séta a parkban,

Sós sütemény!

Véle kávézni menj!

Hát indulj, mindjárt

Átfog a karja,

Mentek a parkba,

Nem idegen.

Most kávézni menj!

Hát indulj, mindjárt

Átfog a karja,

Mentek a parkba,

Nem idegen.

Most kávézni menj!

Kávézni menj,

Kávézni menj,

Kávézni menj,

Most kávézni menj!

(Zsigmond őrjöngve elviharzik, Kamilla utána rohan.)

Kilencedik jelenet

Ernő egyedül, később Teodor és Nina

ERNŐ

Haha! Zsiga máris kiabál,

Felesége mentegetődzve jajgat:

Igen, szép így a bosszúm!

Gyerünk! Megírok pár üzenetecskét...

Ezt kapja a szolga, ki Kamillára leskel...

(miközben ír, félhangosan)

„ Drága Kamillám!

A megbeszéltek szerint

találkozunk a szokott helyen!

Repülj a te Ernőcskédhez!

A többit elmondja

a hűséges Jóska.”

(Másik papírt vesz.)

És ezt a szobalánnyal

Az ezredesnek küldöm:

(Az írást folytatva)

„Zsigmond kapitány kéri az ezredes urat,

hogy sürgősen térjen haza,

mert a tábornok itt várja, a házban.”

Hallom, erre jönnek!

Elbújok, itten hátul.

(Elbújik.)

Teodor és Nina érkeznek.

TEODOR

Mondd, haladunk már?

A kapitány úr terve

Sikerült szépen?

NINA

Nem éppen. A Zsiga őrjöng,

Kamilla jajgat kétségbeesve...

TEODOR

Tudod, mi történt?

NINA

Nem én.

(Meglátja Ernőt.)

Az Ernő!

TEODOR

Ilyen gyorsan?!

ERNŐ

Engedje meg, kisasszony,

Fejet hajtanom Önnek,

Illesse csókom bájos kacsóját!

(Üdvözli Teodort)

Hadnagy úrnak tisztelettel!

NINA

(félre)

(Ez rémes!)

TEODOR

(magában)

(Nina látja, mire várhat!)

ERNŐ

Bocsánat, modorában

Némi ridegséget érzek...

Mire várjunk? Meg is kérdem:

Ön lesz-e avagy inkább nem lesz

A feleségem?

TEODOR

(Ninához)

(Mondd meg rögtön, hogy nem!)

NINA

Hát, nézze...

ERNŐ

Csak mondja!

NINA

Úgy szólván...

ERNŐ

Ha nem tévedek, hölgyem,

Igaz, mit sejtek:

Az Ön szíve már foglalt.

NINA

(magában)

(Miből sejti, nem értem!)

ERNŐ

Nem ad választ? Nos, jó.

Világos minden.

NINA

(Belesültem!)

ERNŐ

Ugyan, mért pirul arca?

NINA

Ha Önnek...

ERNŐ

Ez a cimbora az, ki elragadta a szívét?

TEODOR

(Mit nem hallok?!)

ERNŐ

(magában)

(Hatni kezd már a méreg!)

NINA

(magában)

(Csak Teodor ne higgye azt, ...)

TEODOR

(idegesen menni készül)

Elnézést...!

ERNŐ

Menjen!

Teodor távozik.

NINA

Megyek én is...

ERNŐ

Óh, nem! A világért se, hölgyem!

Megfoszt e bájos társaságtól?

NINA

(magában)

(Hát rajta, belevágok a harcba!)

Nos, nézze, ilyen magam fajta

Szép és művelt városi lány...

ERNŐ

Sose menne egy falusi szamárhoz.

NINA

(Ez furcsa! Én nem értem.

Ez furcsa! Én nem értem.

Játék, mi másra véljem?

Csak álom, vagy ébren élem?

Ki tudja, most, ki tudja, most mi volna jó!)

ERNŐ

(Lám, megzavartam könnyen,

Egy jól irányzott szóval,

Úgy látszik, minden óhaj

Valóra váltható.)

NINA

(Nem látom át, mi történt,

Ám turpisságot sejtek,

S ez úgy zavarba ejtett;

Hogy el sem mondható!)

ERNŐ

Elég egy szó, egy szó.

NINA

(Nem látom át, mi történt,

De cselszövény, mit sejtek,

Ez úgy zavarba ejtett,

Hogy el se mondható!)

ERNŐ

(Nem látja át, mi történt,

Ki tudja, bármit sejt-e?

Előtte el van rejtve

Az egyszerű való!)

Nem látja át.

NINA

Nem látom át,

Mily titkot rejt

A hallott szó?

ERNŐ

Nem tudja még,

Mi volna jó.

NINA

De úgy zavarba ejtett,

Hogy el se mondható!

De úgy zavarba ejtett,

Hogy el se mondható!

ERNŐ

Előtte el van rejtve

Az egyszerű való.

Előtte el van rejtve

Az egyszerű való,

Nem látható.

NINA

Mi volna jó?

Nem tudható.

ERNŐ

Egyszerű való

Nem látható.

NINA

Mi volna jó?

Ah! Hogy volna jó, nem tudható.

ERNŐ

Ah! Mint volna a jó, nem látható.

Tizedik jelenet

Stefi, előbbiek

Belép Stefi.

STEFI

Kisasszony, jöjjön, kérem!

(észrevéve Ernőt)

Ön?

Hogy megváltozott, nézd csak!

De fura lett az arca!

NINA

(Stefihez)

Mit? Ismeritek egymást?

STEFI

Persze!

Jöjjön, kérem,

Mer' ott kinn nagyon várják!

ERNŐ

Majd vélem együtt jön.

(Átadja a levelet a szobalánynak.)

Fogd, itt van ez a sürgöny,

Az ezredesnek küldöm!

Ám sürgetős!

STEFI

Küldöm máris.

NINA

Mit hallok?

STEFI

S hol van ő? A vő? A vőlegény?

(gyanakodva)

Mégis furcsa...

ERNŐ

Az. De menj már!

STEFI

Jó, jó.

(Távozik.)

NINA

Vőlegény? Nem Önnel...? Az Égre!

ERNŐ

Egy újabb cselszövény!

Ám, ha a párja még fontos,

A titkot fel ne fedje!

NINA

Ígérem önnek, hogy úgy lesz:

A titkot őrzöm én.

E szó szikrát lobbant

Úgy fénylik, úgy lángol,

Átjár forró mámor,

Remény, támad fel!

Hogy forr égő vágytól,

Megpezsdült a vérem;

S a keblemben érzem,

E szív lázban ver!

Oly forró a vágytól,

Hogy pezsdül a vérem,

A keblemben érzem,

A szívem oly lázban ver!

ERNŐ

Bár mind hitték balgán,

Hogy könnyen lefőznek,

De lám, mégsem győznek,

Nem vált be a csel!

Ám győzni is úgy szép,

Ha van benne érdem,

Csak bölcs ésszel érjen

A célhoz az, ki nyer!

Csak bölcs ésszel érjen

A célhoz az, ki nyertes!

NINA

Megmondtam: a titkot őrzöm én.

A tikot őrzöm én.

ERNŐ

Egy újabb cselszövény!

Tudja, tudja, tudja, tudja: van remény!

NINA

E szó szikrát lobbant

Úgy fénylik, úgy lángol,

Átjár forró mámor,

Remény, támad fel!

Hogy forr égő vágytól,

Megpezsdült a vérem;

ERNŐ

Csak úgy szép a játék,

Ha győzni érdem!

NINA

S a keblemben érzem,

a keblemben érzem,

A szívem mily nagy lázban, lázban ver!

ERNŐ

Ha győztél, ha győztél, az érdem,

Ha ésszel, ha ésszel él, ki nyer!

NINA

Már keblemben érzem...

ERNŐ

A győzelem úgy érdem, ...

NINA

A szívem lázban ver!

ERNŐ

Ha ésszel élt, ki nyer!

NINA

A szívem oly lázban ver!

ERNŐ

Ha bölcs az, ki nyer!

Nina távozik.

Ezzel készen volnánk!

Nem is maradt vissza más,

Mint befejezni bosszúm Zsiga úron!

Ez jó jel: éppen jön egy szolga!

Lehet, hogy az, ki őrzi Kamillát!

Most ügyesnek kell lennem,

Zsebibe csúsztatom ezt a kis írást!

Tizenegyedik jelenet

Jóska, előbbi

JÓSKA

Hát itt se nincsen itt…

ERNŐ

Ki az, ki nincs itt?

JÓSKA

Őnaccsága.

ERNŐ

Kamilla?

JÓSKA

Maga tán látta?

ERNŐ

A férje is kereste.

JÓSKA

Aj, hogyha idegyön a gazdám,

Jó’ nyakon leszök csapva,

Neköm annyi!

(El akar sietni.)

ERNŐ

Még ne rohanj el, kérlek! Egy szóra!

(Jóska zsebébe csúsztatja a levelet.)

(Ez megvan!)

Tizenkettedik jelenet

Zsigmond, előbbiek

Jóska nem veszi észre a belépő Zsigmondot,

aki meglepődik a látványon.

ZSIGMOND

(Jóska és Ernő?!)

JÓSKA

Mi a gond?

ERNŐ

(Észrevette Zsigmondot, magában)

(Barátunk hallja…)

Pajtikám, értjük egymást:

Vidd neki rögtön, tudod, a dolgot,

amit adtam! Ég áldjon!

JÓSKA

(Milyen dógot?)

ZSIGMOND

(A dolgot?)

ERNŐ

(Beleszalad Zsigmondba)

Drága Pikém!

JÓSKA

(Ez a gazdám!)

ERNŐ

Most lépek…

(Jelentőségteljesen jelez Jóska felé, el.)

ZSIGMOND

Isten áldjon!

JÓSKA

(Mit kacsingat ez neköm?)

ZSIGMOND

(Láttam, hogy jelzett!

És rábízott egy dolgot…

Valami készül!

Óh, mi sülhet ki végül?)

(Feltartóztatja Jóskát.)

Hé! Hé! Na, te díszpinty,

Mért sietős?

Jelenet a 2014-es szegedi előadásból:

Zsigmond (Cseh Antal) és Jóska (Pataki Bence)

JÓSKA

Keresem az úrnőt.

ZSIGMOND

A dolgot, add ide szépen,

Amit kaptál!

JÓSKA

Mi’ dógot, amit kaptam?

ZSIGMOND

Kapd elő, gyorsan!

JÓSKA

Hogy előkapjam? Nincs neköm olyan semmim.

Nézze csak meg!

Zsigmond előhúzza a cetlit Jóska zsebéből.

ZSIGMOND

Ugye itt van! Hazudtál nekem.

JÓSKA
(meglepetten)

Römi kártya?

Nem is jáccom én a pókert…

ZSIGMOND

(olvasni kezdi a levelet)

„ Drága Kamillám!

A megbeszéltek szerint

találkozunk a szokott helyen!

Repülj a te Ernőcskédhez!

A többit elmondja

a hűséges Jóska.”

JÓSKA

Nem értek ebbő’ semmit…

ZSIGMOND

Ah! Megüt rögtön a guta!

Te hitvány szolga, ezt teszed jótevőddel?!

Kenyerem etted, s hátamba döföd késed?!

JÓSKA

De most ezt mire mondgya?

ZSIGMOND

Ne színlelj!

Halljam! Milyen rég óta tart már?

JÓSKA

Kérem, én ezt nemtuttam.

ZSIGMOND

De ez a kártya, ládd, vádol téged!

Felelj arra, amit kérdek!

Most, hogy fény derült az ügyre,

Kár tovább fedezned őket,

Mondd csak el, ne védd a nőmet,

Tudnom kell most,

Tudnom kell, hogy mit csinált!

De nem érdekel a maszlag,

Csakis az, hogy hányszor láttad:

Mikor, mért és merre jártak,

De a szódra jól vigyázz!

Ne hazudj! Ne hazudj!

Jól vigyázz, hogy meg ne járd!

Ne hazudj! Ne hazudj!

Jól vigyázz, hogy meg ne járd!

Jól vigyázz, hogy meg ne járd!

Jól vigyázz, hogy meg ne járd!

Hallod-e, beszéld el szépen,

Jobban jársz, ha most bevallod;

Mondd csak el, mióta tartott,

Mondd csak el, mióta tartott,

Az, hogy ezzel összejárt!

Mondd csak el, mióta tartott,

Az, hogy ezzel összejárt!

Te, ha nem hajolsz a szóra,

Nagyon megruházlak, Jóska.

Bizony, megvan ám a módja:

Csupasz karddal húzok rád!

Hogyha makacs vagy,

Kardlappal veretek rád,

Hogyha makacs vagy,

Kardlappal veretek rád!

Őnagysága és az úr

Jóba’ lettek túlontúl?

JÓSKA

Mittom én!

ZSIGMOND

Ne légy bolond!

JÓSKA

Nem tudom.

ZSIGMOND

Ne légy bolond!

JÓSKA

Higgye meg!

ZSIGMOND

Ne hazudj!

JÓSKA

Nem tudom!

ZSIGMOND

Ne hazudj,

Hogyha véded, az csak árt!

Ezt az átkos cédulát,

Mért is bízta épp terád?

JÓSKA

Eztet? Mikor?!

ZSIGMOND

Nos, hallgatom.

JÓSKA

Tévedés, mi vóna más?

Tévedés, mi vóna más?

Tévedés, mi vóna más?

(beszélve)

Mi vóna? Mi vóna?

ZSIGMOND

Pokoli fajzat,

Ördögi lélek,

Fekete kutya szült

Világra téged!

Hitvány és rusnya vagy,

Hazug a szád!

Hitvány és rusnya vagy,

Hazug a szád!

Kapsz egy-két nagy pofont,

Megcsaplak téged,

Attól majd gyorsan

Észre kell térned,

Akkor majd felfogod,

Hogy mi a vád;

Akkor majd felfogod,

Hogy mi a vád!

JÓSKA

Uram, ne báncson!

Tévettem tán.

ZSIGMOND

Jóska!

JÓSKA

Uram, ne báncson!

Tévettem tán.

Kérem, ne báncson!

Tévettem tán.

ZSIGMOND

Tévedtél tán?

JÓSKA

Mint vóna?

ZSIGMOND

Mint vóna?

JÓSKA

Az hát.

ZSIGMOND

Az hát?

Pokoli fajzat,

Ördögi lélek,

Fekete kutya szült

Világra téged!

Egy-kettő, nyomban

Elcsaplak innen,

Akkor majd felfogod,

Hogy mi a vád;

Nem lesz egy filléred,

Odébb kell állnod,

Magadat vádold,

Gondom lesz rád!

(beszélve)

Odébb kell állnod!

Magadat vádold,

Gondom lesz rád!

Nem lesz egy filléred,

Odébb kell állnod,

Magadat vádold,

Gondom lesz rád!

(beszélve)

Odébb kell állnod!

Magadat vádold,

Gondom lesz rád!

Lesz gondom rád!

Lesz gondom rád!

(Jóska elszalad.)

Iszkolj, te gyáva!

Ám, ha Kamilla megtud bármit,

Én miszlikbe váglak!

Tizenharmadik jelenet

Zsigmond, Teodor, majd Kamilla;

később Nina, Stefi és az Ezredes

Belép Teodor.

 

TEODOR

Kapitány úr,

Igen zaklatott, látom.

ZSIGMOND

(Ez hiányzott!

Szól egyet, pofon vágom.)

TEODOR

(Ez rossz jel! Magában mormog!

Óh, bizony, itt nagy baj van!)

ZSIGMOND

(Ha jön az asszony, én beolvasok csúnyán! Be én!)

Belép Kamilla

KAMILLA

Hát itt vagy, én szerelmetes férjem;

Lehiggadtál csöppet?

ZSIGMON

Le ám!

(A macska! Én nem ütök meg nőket…)

(Mutatja a levelet)

Itt van, olvasd!

Belép Nina.

NINA

(Itt feszültséget érzek…)

TEODOR

(Ninát látva)

(A hűtlen rám se’ pillant!)

KAMILLA

(Elhűlten)

Hidd el, Zsigmond, én egy szót sem értek!

ZSIGMOND

Ezt máshol, ezt máshol!

Nem ez a hely…

Belép Stefi.

STEFI

Nagy meglepetés van!

ZSIGMOND

Mi jöhet eztán?

STEFI

Az ezredes úr megjött!

TEODOR

(összerezzen)

Hogyhogy megjött?!

KAMILLA

Nohát, erre sem vártunk!

ZSIGMOND

Itt csőstől jön a baj;

Már ki se’ látszunk!

(Kamillához)

Indulás!

Belép az ezredes.

EZREDES

Kapitány úr!

NINA

(Vége a dalnak!)

Jelenet a 2014-es szegedi előadásból:

Ezredes (Dani Dávid), Nina (Somogyvári Tímea Zita), 

Teodor (Doszpod Kristóf), Zsigmond (Cseh Antal), 

Kamilla (Szonda Éva) és Stefi (Himmer Veronika)

AZ EZREDES

Hát mire véljem ezt a látványt?

A tábornok van nálam,

és úgy köszönti házam,

mint ahol gyász van?

ZSIGMOND

De mikor jön a generális?

AZ EZREDES

Hogyhogy? Tán nincs itt máris?

ZSIGMOND

Nem tudok róla.

AZ EZREDES

(Mutatja a levelet)

Ön küldött sürgönyt,

hogy a tábornok úr vár,

s hogy tüstént jöjjek.

ZSIGMOND

(Átveszi a papirost, és megvizsgálja.)

A papír enyém…

Viszont más az írás.

Egészen biztos.

AZ EZREDES

Akkor tudni akarom,

hogy kitől kaptam.

Tizennegyedik, befejező jelenet

Ernő, előbbiek

ERNŐ

(Előlép)

Tőlem.

NINA, STEFI, KAMILLA

TEODOR, ZSIGMON, AZ EZREDES

Ruossignactól?!

ERNŐ

(Az ezredeshez)

Azt kérem, tisztelt ezredes úr, nézze el nékem,

hogy ily rendhagyó módon jelzem Önnek:

azt a titkos ármányt, amit itt ellenem szőnek.

AZ EZREDES

Ön ellen szőnek?

ERNŐ

Így: szobalányuk óvatlan volt kissé,

És kikotyogta nevetséges tervük;

Azóta én bosszút is álltam érte.

Tudja meg, kedves Zsigmond,

Asszonya hű volt önhöz,

Mint ahogy ártatlan szegény Jóska!

Ezredes urat kérem, adja nőül

Itt ezen nyomban… Teodorhoz a lányát!

ZSIGMOND

(Kamillához fordul)

Jöjj, ide, vétlen kedves!

KAMILLA

De esküdj!

ZSIGMOND

Soha több jelenet nem lesz!

AZ EZREDES

(Teodorhoz)

Szereti Ninát?

TEODOR

Forró szerelemmel.

AZ EZREDES

(Ninához)

S te őt?

NINA

Míg élek, csak mindig őt.

ERNŐ

Adja hozzá! Hisz ez úgy eped Nináért,

Ahogy lánya őérte.

AZ EZREDES

Nos, jó. Keljetek egybe!

NINA, TEODOR

Óh, végre, végre!

NINA

Így hát elértem a célom:

Szerelmem lett a férjem.

Mi más vágyam volna nékem?

Elégedett, s boldog vagyok.

Mi más vágyam volna nékem,

Ez a boldogság, boldog vagyok!

Én oly, oly boldog, oly boldog vagyok,

Oly boldog, én az vagyok.

Az, kit nyíllal lőtt meg Ámor,

Annak szíve tűzzel lángol,

Forró vágytól – bármily jámbor –

Többé meg nem válhat már!

Szíved senyved, nem lel enyhet,

Kínzó sebnek írt nem nyerhet,

Míg nem jő, ki tettre termett,

S úgy, mint engem, meg nem vált!

MIND

Itt van, lám, ki téged megment,

Áldjuk hát a karnevált!

ZSIGMOND

Minden féltékenység átok,

Intő példám hasson rátok,

Sandán láttok, rosszul jártok,

Úgy, mint az, ki itten áll!

Marhák lesztek, sok bajt tesztek,

Míg csak elmétek nem tisztul;

Ettől mentett meg e tiszt úr,

Néki forró hálám jár.

MIND

Téged megmentett a tiszt úr.

Éljen hát a karnevál!

ERNŐ

Némely városbéli népek

Fényűzően, vígan élnek,

Hírét sem hallották észnek,

Ám a szájuk folyton jár!

Mink is éldegélünk szépen,

Békességben lenn, vidéken;

S bár az élet ott nem éden,

Csakhogy ott több ésszel jár!

MIND

Szép kis fricskát kaptunk tőled (adtam néktek),

Vígan tellett, vígan telt a karnevál!

ERNŐ, TEODOR, AZ EZREDES

Nincs mit tenni, így kell lenni!

NINA, STEFI, KAMILLA

Szíved lángol forró vágytól;

STEFI, KAMILLA

ERNŐ, TEODOR, AZ EZREDES

Bújhatsz bárhol, rád lel Ámor,

NINA, STEFI, KAMILLA

ERNŐ, TEODOR, AZ EZREDES

Égő nyíllal eltalál.

Tőle senki meg nem menti

Azt, kit íjával vett célba;

Ellenkezned nincsen célja,

Mert az semmit nem használ:

Már a szíved lángban áll,

Már a szíved lángban áll!

Mondjunk éljent a karneválnak!

ZSIGMOND

Minden féltékenység átok,

Hasson intő példám rátok,

Sandán láttok, rosszul jártok,

Úgy, mint az, ki itten áll!

Marhák lesztek, sok bajt tesztek,

Míg csak elmétek nem tisztul;

Ettől mentett meg e tiszt úr,

Néki forró hálám jár.

Nincs mit tenni, így kell lenni!

Szíved lángol forró vágytól;

Bújhatsz bárhol, rád lel Ámor,

Égő nyíllal eltalál.

Hasznos volt e jó kis tréfa,

Éljen hát a karnevál!

Már a szíved lángban áll,

Már a szíved lángban áll!

Mondjunk éljent a karneválnak!

VÉGE

A darab Szegeden került bemutatásra a Kisszínházban 2014. december 6-án, Tutino: A gyertyák csonkig égnek című egyfelvonásosa párdarabjaként.
Az előadás ajánlója:




A Délmagyarország híradása.

A Szeged.hu írása.